Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

,,Az Úr, a te Istened megáldott téged... tudja, hogy nagy pusztaságon jársz... nem szűkölködtél semmiben.,,- 5Móz 2,7

A boldog, eredményekben gazdag élet titkába nyerünk itt betekintést. Negyven évet kellett eltöltenie Izraelnek a nagy, kietlen pusztában. Gyakran gondolhatta a nép, hogy sohasem jutnak el a megígért célhoz. Egy napon aztán így szólt az Úr: "Elég már a hegyet kerülgetnetek, forduljatok észak felé"! (3. v.)

Mi, keresztyének is nagy, kietlen pusztán vonulunk át. E föld siralomvölggyé lett a bűn miatt. Sok vallásos ember hosszasan tartózkodik a "Törvény" hegyén. Áldott az óra, amikor az Úr szól: Legyetek a kegyelem hegyének hálás zarándokaivá! Nektek adom a mennyet, ingyen, ajándékul. Vonuljatok hálás szívvel a mennyei haza felé!

Izraelnek tovább is szólt Isten: vándorlásotok alatt idegen törzsek földjére értek. Belekeveredhetnétek olyan harcokba, amit én nem akarok. Először is az Ézsau fiaival találkoztok. Érezni fogjátok, hogy félnek tőletek. Meg ne tévesszen ez benneteket, hogy harcba bocsátkozzatok velük, jóllehet ez a harc eredményesnek látszana! Az edomiták földjét nem adom néktek. Éppen így van ez a Moábiták földjével is. Ne ingereljétek őket harcra! Nem akarok háborút ellenük. Ezzel szemben Szihon földjét néktek szántam. Gyűjtsétek erőtöket erre a harcra!

Boldog ember az, akinek van füle Isten hozzá intézett szavának meghallására: Fiam, őrizkedj ettől a harctól! Ne forgácsold szét erődet, mert gyenge, ideges, fáradt leszel! Összpontosítsd erőidet azokra a feladatokra, amiket én szabok eléd! Ez az út a boldog, eredményekben gazdag élethez.

Varga László: Isten asztaláról

"Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét!"- 2Mózes 20,7

Az az apa, aki mosolyogva eltűri, hogy a gyermeke a füle hallatára gyalázza, nem érdemli meg az apa nevet. Az a gyermek, aki az apját füle hallatára gyalázza, nem érdemli meg apja kenyerét. Sok magyar ember büszke arra, hogy mi milyen szépen tudunk káromkodni. Azt mondják, nem kell komolyan venni, az csak olyan szokás. A baj csak az, hogy Isten valódi Atyánk, aki megérdemli ezt a nevet. Neki pedig az a szokása, hogy ígéretét is, de fenyegetését is betartja. Őszintén csodálkozom, amikor jól káromkodó magyar ember kérdezi, miért veri Isten nemzetünket. Hogy lehet ezt nem tudni? Nem mondja meg világosan, hogy nem tűri? Magukat hívőnek mondó emberek hogyan káromkodhatnak? Ateistáink miatt talán nem is büntetne Isten. A parancs nekünk szól, akik meghallgatjuk: ne mondd ki! Te, aki imádkozni szoktál, aki beszélő viszonyban vagy Atyáddal, neked nincs jogod gyalázni Atyád nevét. A Heidelbergi Káté1 még azt is hozzáteszi, hogy "ebben a rettenetes bűnben még elhallgatással vagy eltűréssel se vegyek részt". Ha nem hiszed, hogy Isten betartja szavát, ne imádkozz! Ha hiszed, ne csodálkozz nyomorúságainkon!

Édes jó Atyánk, állítsd meg, kérünk, haragodat. Valljuk, haragod jogos. Egyikünk sem vétlen ebben a kérdésben sem, mindnyájunkkal megtörténik, hogy feleslegesen, tréfálkozva mondjuk ki nevedet, s már az is megérdemli büntetésedet. De az nagyon súlyos bűn, amikor nevedet káromoljuk. Egész népünk nevében, egész népünkért könyörgünk, Szentlelked erejével szoktass le erről az ocsmányságról! Hiába versz, népünk nem fog meghajolni. Neveld úgy fiainkat, fordítsd úgy magad felé, hogy torkukon akadjon neved, mielőtt káromkodva kimondanák! Szeretetedet megismerve szégyellje el magát legalább az új nemzedék, ha káromkodni akar. S engem, gyarló gyermekedet őrizz meg ettől a bűntől! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-A PANASZKODÁS

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsolt 22,1-11 

1 A karmesternek: "A hajnali szarvas" kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára. 2 Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el? Távol van tőlem a segítség, pedig jajgatva kiáltok! 3 Istenem! Hívlak nappal, de nem válaszolsz, éjszaka is, de nem tudok elcsendesedni. 4 Pedig te szent vagy, trónodon ülsz, rólad szólnak Izráel dicséretei. 5 Benned bíztak őseink, bíztak, és megmentetted őket. 6 Hozzád kiáltottak segítségért, és megmenekültek, benned bíztak, és nem szégyenültek meg. 7 De én féreg vagyok, nem ember, gyaláznak az emberek, és megvet a nép. 8 Gúnyolódnak rajtam mind, akik látnak, ajkukat biggyesztik, fejüket csóválják: 9 Az ÚRra bízta magát, mentse hát meg őt, szabadítsa meg, hiszen kedvelte! 10 Te hoztál ki engem anyám méhéből, biztonságba helyeztél anyám emlőin. 11 Már anyám ölében is rád voltam utalva, anyám méhében is te voltál Istenem.

"Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el?"(Zsolt 22,1)

Ez egy igaz ember panasza. Egész életében bízott Istenben. Ezt mondja: "Anyám méhében is te voltál Istenem." És most Isten cserbenhagyta. Isten kiszolgáltatta ellenségeinek, a vadállatoknak, a démonoknak. Bikáknak, oroszlánoknak, kutyáknak, bivalyoknak nevezi őket.
Ez a legfájdalmasabb tapasztalat Isten gyermekeinek életében. Életüket Istenük megbízhatóságára tették fel. Sohasem folyamodtak csalárdsághoz vagy erőszakhoz. Inkább ezt mondták: "Mi Istenünkben bízunk." De úgy látszik, olyan Istenben bíztak, aki nem tud rajtuk segíteni.
Ezért nem is ezeknek a vadállatoknak vagy démonoknak az erőszakossága és rútsága az, ami annyira fáj, inkább az ellenség gúnyolódása szívtépő. "Az Úrra bízta magát, mentse hát meg őt." Az ilyen megjegyzések okozta fájdalomra szakad ki belőle a kiáltás: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el?"
Jézus igaz ember volt. Ragaszkodott Istenhez attól a naptól fogva, hogy anyja megszülte. "...az én Atyám házában kell lennem" - mondta 12 éves korában. És amikor egy kicsit idősebb volt, így szólt: "Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem." Csakhogy engedelmessége a keresztre juttatta őt.
Míg ott függött a fán, Jézusnak a 22. zsoltár járt az eszében. Az egész zsoltár az ő zsoltárává lett. Isten kiszolgáltatta őt gúnyolódó ellenségeinek (emberek voltak? vadállatok vagy démonok?). "Bízott az Istenben: szabadítsa meg most, ha akarja, hiszen ezt mondta: Isten Fia vagyok." (Mt 24,74)
Midőn a nap elsötétedett, Jézus az ő panaszdalát énekelte Isten népével és Isten népéért: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?"
Amikor azonban elhagyta ajkát ez a kiáltás, az ő szenvedésének és a mienknek majdnem vége is lett, mivel Krisztus jajszava nemcsak Isten szenvedő gyermekei egyikének hangja, hanem Isten válasza is a mi kiáltásunkra.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-BELSŐ DÖNTÉS A BŰN TEKINTETÉBEN

"Tudván azt, hogy a mi óemberünk Ővele együtt megfeszíttetett, hogy megerőtlenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek" (Róm 6,6).

Vele együtt megfeszítve! Elszántam-e már magamat arra, hogy a bűnt igazán ki kell ölni magamból? Sok idő eltelik, mire eljutunk erre a belső döntésre a bűnt illetően, de életem nagy pillanata az, amikor elhatározom, hogy amint Jézus Krisztus meghalt a világ bűneiért, úgy kell a bűnnek kihalnia belőlem. Nem megfékezni, elnyomni vagy megakadályozni kell a bűnt, hanem keresztre feszíteni. Senki sem juttathat el mást erre az elhatározásra. Lehet, hogy komolyan meggyőződtünk bűnösségünk felől, mégis arra van szükségünk, hogy eljussunk erre a döntésre, amit Pál itt követel. Szedd össze magad, jusson időd az Istennel való egyedüllétre, hozd meg ezt az erkölcsi döntést és mondd: "Uram, azonosíts engem a te haláloddal egészen addig, amíg magam is tudom, hogy velem együtt a bűn is halott bennem." Döntsd el, hogy a bűn benned halálba legyen adva! Nem valami isteni sejtésről van itt szó Pálnál, hanem mélyen gyökerező határozott megtapasztalásról. Felkészültem-e arra, hogy a Szent Szellem kutató fénye mindaddig átvilágítson rajtam, míg már tudom, mit jelent a bűnös természet, vagyis az, ami Istennek bennem levő Szelleme ellen tör? Ha igen, beleegyezem-e Isten halálos ítéletébe, amit erre a bűnös természetre is kimondott, hogy ti. teljesen azonosuljon Jézus halálával? Beleéltem-e magam abba a dicsőséges előjogba, hogy Krisztussal együtt megfeszíttettem, és nem marad bennem, a testemben és véremben más, mint Krisztus élete? "Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus" (Gal 2,20).

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Isten kegyelmes útja Izraellel (II.)

1. rész:
http://mennyeikincseslada.blogspot.de/2017/04/carl-eichhorn-isten-muhelyeben-isten.html

"...lóra sem ülünk és nem mondjuk többé kezeink csinálmányának: Istenünk! Mert nálad talál kegyelmet az árva. Kigyógyítom őket hűtlenségükből, szeretem őket ingyen kegyelemből. " (Hós 14, 4-5)

A bűnbánat nem csupán az eddig elkövetett bűnök töredelmes és nyílt bevallásából áll, hanem tényleges elhagyásukból is. A hitetlen ember ismertetőjele a teljes önbizalom és a láthatókra való hagyatkozás. "Nem ülünk többé lóra", azaz teljesen lemondunk arról, hogy magunk választotta eszközökkel segítsünk önmagunkon. Izrael belátja, hogy a lovak sem segítenek többé, de kezeik csinálmánya, a bálványok sem és le kell mondaniok az önistenítésről is. Dacos erejük megtört. Olyanokká lettek, mint a kiskorú gyermek, aki kezét nyújtja és hagyja magát vezetni. Nem tudnak mást felmutatni Isten előtt, csak tehetetlenségüket és gyengeségüket. Egyébre sem hivatkozhatnak többé, csak szegény és árva voltukra.

A teljes megtérést teljes összetörés előzi meg. Öndicsőségünk s az az igyekezetünk, hogy majd mi mindent elintézünk, oda van. Pedig milyen mélyen gyökerezik mindez az emberben! Mindent megragad, ami a keze ügyébe kerül és semmi fáradságot nem kímél (Ézs 57, 10). Az Úr csak akkor tud munkálkodni, ha saját erőnk végéhez érkeztünk, s akkor mutatja meg igazán hatalmát.

Az isteni válasz mindig nagyvonalú. Összezúz, de be is kötöz; megöl, de megelevenít. A bűnokozta károk kétségtelenül súlyosak és a sebek gyógyíthatatlanok. De ő meg tudja gyógyítani azokat is. Páratlan orvos a maga nemében. Az általa felkínált gyógyszer: Fiának a vére. Az ő sebeivel gyógyulunk meg. A bűnös megigazulása egyszersmind gyógyulás is. A bűnbocsánat megelevenedést hoz magával. - Isten lényege a szeretet; nehezére esik haragot tartani. Az van kedvére, ha szerethet és áldhat. Mihelyt egy valóban töredelmes szívre talál, mely őszintén kitárul feléje, nem tud mást tenni, mint lehajol ahhoz és megeleveníti. "Kénytelen vagyok könyörülni rajta" - ez a belső kényszer szorongatja Istent. Nem szívesen "mutatja magát idegennek" és szól hozzánk "kemény beszédekkel" (1 Móz 42, 7). Mihelyt az ember megalázkodik, Isten azonnal szeretetével veszi körül. Tehát nincs okunk panaszkodni, hogy Isten nem szeret minket. Csak bennünk van a hiba, ha szeretete nem járt még át minket. Isten szeretete minden szívet eláraszt, amely megnyílik előtte.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Tekints fel rá, és élj!

"Az Úr pedig ezt mondta Mózesnek: Csinálj egy érckígyót, és tűzd rá egy póznára. Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha föltekint rá!" (4Móz 21,8).

Dicsőséges előképe ez az evangéliumnak. A vétkesek közé számláltatott Jézus Krisztus függ előttünk a kereszten. Ha föltekintünk rá, meggyógyulunk a bűn kígyómarásától, és pedig azonnal. "Mindenki, aki feltekint arra, életben marad." Kedves olvasóm, ha bánkódsz bűneid miatt, jól jegyezd meg az Igét: "Mindenki életben marad, ha feltekint arra!" Mindenki, aki valóban feltekint Jézus Krisztusra, megtapasztalja ennek igazságát. Én ezt megtapasztaltam. Jézusra néztem, és azonnal megelevenedtem. Ebben bizonyos vagyok. Olvasóm, ha te feltekintesz Jézusra, te is élni fogsz. Bár most talán gyötör a kígyóméreg és nincs reménységed mert hát nincs is más reménység, csak ez az egy. Ez azonban nem kétes értékű gyógymód. "Mindenki ... életben marad, ha feltekint arra!"

Az érckígyót nem azért emelte fel Mózes, hogy az egészségesek kíváncsian nézegessék, hanem kizárólag azokért, akiket "megmart a kígyó". Jézus Krisztus az "igazán" bűnösök valóságos Megváltója. Akár részegessé, tolvajjá, tisztátalanná vagy Istentől távol élővé tett a "harapás", elég egy pillantást vetned Megváltónkra, és máris meggyógyulsz mindebből, és szentül tudsz élni Istennel szoros közösségben. Tekints fel rá, és élsz!

Napi áhítat: Isten előre elrendezi

Mk 11,1–11

Az események összefüggéseit felismerve cselekedni már könnyű dolog. Isten mindig kész megvilágosítani.

„Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, Bétfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél, elküldött tanítványai közül kettőt, és így szólt hozzájuk: „Menjetek az előttetek levő faluba, és mindjárt, amint beértek, találtok egy szamárcsikót megkötve, amelyen még nem ült soha senki: oldjátok el, és hozzátok ide. Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért teszitek ezt? – mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rá, de azonnal vissza is küldi.” El is mentek, meg is találták a szamárcsikót az ajtó elé kötve kinn az utcán, és eloldották. Az ott álldogálók közül néhányan megkérdezték tőlük: „Miért teszitek ezt, miért oldjátok el a szamárcsikót?” Ők pedig úgy válaszoltak, ahogyan Jézus mondta; és akkor elengedték őket. Elvitték tehát Jézushoz a szamárcsikót, ráterítették felsőruhájukat, ő pedig felült rá. Sokan felsőruhájukat terítették az útra, mások a mezőn vágott lombos ágakat; akik pedig előtte és utána mentek, ezt kiáltották: „Hozsánna! Áldott, aki jön az Úrnak nevében! Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő országa! Hozsánna a magasságban!” Jézus ekkor bement Jeruzsálemben a templomba; mikor pedig már mindent megnézett, és mivel már későre járt az idő, kiment Betániába a tizenkettővel.”

Magyarázat

Az előkészítés és az alapozás fontosságát aligha kell hangsúlyoznunk. Olvassuk a Szentírásban, hogy az Úr Jézus megtanította, hogy ha valaki nem jó alapra építi a házát, akkor az a bekövetkező nehézségek miatt könnyen összedől. Az igében megrázó, hogy az Úr Jézus még az esetlegesnek tűnő kérdéseket is már előre tudja. Olyan választ képes adni tanítványai szájába, ami megerősítheti a hitüket. Minden úgy történt, ahogy előre megmondta. Ez emlékeztethet bennünket a teremtéstörténetre, amikor Isten a teremtési napok végén kijelenti, hogy úgy lett. Ezek az „úgy lettek” Istent dicsőítik, hogy a kimondott szavára előáll minden, és megtörténik, amire parancsot ad. Engedjünk Istennek, adjunk neki időt a felkészítésünkre.
„Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.” (Fil 2,13) A türelmetlenségünk nem tesz jót sem nekünk, sem Isten ügyének.
Az engedelmesség erősen jelen van ebben a történetben. A tanítványok, az állatok gazdája is engedelmes volt, de legnagyobb mértékben Jézus Krisztus. Ebben ne csupán csodáljuk őt, hanem kövessük is.
Imaáhítat

Magasztalja lelkünk az Urat! (Lk 1,46–47)
(Marton Zsolt)

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Júdás-1.rész

"Ettől fogva kereste az alkalmat, hogy elárulja őt. "(Mt 26,16)

Az evangéliumok a legrészletesebben Jézus Krisztus szenvedéstörténetét (passióját) írják le. 
Ennek kapcsán sok szereplőt közelről is megismerhetünk. Vegyük őket sorba!

Időrendben Júdás volt az első. Ő árulta el Jézus ellenségeinek, hogy hol foghatják el a Mestert feltűnés nélkül. A látszat azt mutatta, hogy Júdás Jézus tanítványa, hallotta, látta őt éveken keresztül. A tanítványi kör pénztárosa volt, aki néha el is csent a közös kasszából. De egyébként úgy tűnt, rendben van az élete, követi a Mestert. A valóság azonban az volt, hogy végig mást várt Jézustól, mint amit ő hozott. Júdás azt akarta, hogy Jézus messiási hatalmával űzze ki a rómaiakat, Jézus pedig az egész emberiség bűnkérdését jött megoldani. Árulásával is kényszerhelyzetbe akarta hozni a Megváltót, hogy végre cselekedjen. S amikor látta, hogy nem ez történt, hanem valójában Jézus kínhalálának az okozója lett, öngyilkosságot követett el. Ő karddal akart segíteni egy kis népen, Jézus a kereszttel segített az egész világon. Júdásnak Jézus segítsége kellett volna, hogy elérje saját célját, de nem kellett neki uralma. Bensőleg soha nem azonosult vele.

Milyen nagy dolog, ha valaki őszintén bevallja: vétkeztem! De ha a bűnével nem Jézushoz megy, és nem lesz abból bűnvallás, a bűne megfojtja az embert.

Jézus közelében is maradhat valaki tőle távol, ha nem rendeli alá magát mindenestől a Megváltónak.

Az idők folyamán az emberi fantázia sok mindent kitalált Júdásról, aminek semmi történeti alapja nincs. Ne zavarja ez meg az evangéliumok hiteles tudósítását! Júdás nem hős és nem áldozat. A maga függetlenségét Jézus mellett is megőrző, képmutató ember, aki saját bűnének csapdájába esett: pénzért elárulta azt, aki mindvégig szerette őt.

HOZSANNA

„Hozsánna zúg fel újra és megint.

S az Úr jós-szeme távolba tekint –

Virágzuhatag ma csak reá hull,

Holnap egyetlen fűszál sem borul

Már lába elé.

Megsápad, elhervad holnapra minden,

Gyűlölet forrong sok ezer szívben,

Az öröm-mámor gonoszságba fúl;

„Feszítsd meg!“ – hallszik a hozsánnán túl.

Gyötrelmek útja ez a diadalút.

Egyenesen a Golgotára fut,

Hol megácsolt keresztfa integet.

De égbe csak ez az egy út vezet!”

(Vers: K. Perecz Ilona: Virágvasárnap)

Levél Istentől - Neked!

Figyeltelek, ahogy ma reggel felkeltél, és reméltem, hogy beszélni fogsz hozzám, még ha csak egy pillanatra is, talán megkérdeznéd a véleményemet, vagy megköszönnéd azt a jót, ami tegnap történt veled. De észrevettem nagyon elfoglalt voltál.
Egyszer egy ideig várnod kellett, 15 percig tétlenül üldögéltél. Aztán láttam, beszélni akarsz velem, de te e helyett a telefonhoz rohantál, és felhívtad egy barátod, hogy megtárgyaljátok a legújabb pletykákat. Egész nap türelmesen néztelek. Végső soron azt hittem, több dolgod volt annál, mintsem hogy szakítani tudtál volna rám egy kis időt.
Észrevettem, hogy ebéd előtt körülnéztél. Talán kínosnak érezted, hogy hozzám szólj, ezért nem hajtottad meg fejed. Mikor három vagy négy asztallal odébb néztél, láttad, amint néhány barátod röviden beszél hozzám, mielőtt enni kezdett. Te nem tetted. Rendben. De még van idő, és remélem, hogy egyszer majd fogsz velem beszélni. Hazamentél. Úgy tűnt, sok dolgod van. 

Miután néhányat elvégeztél, bekapcsoltad a tévét. Te csak ültél, és gondolatok nélkül nézted a műsort. Ismét türelmesen vártam, míg tévézés közben megvacsoráztál, de most sem szóltál hozzám. Lefekvéskor túl fáradtnak látszottál. Jó éjt kívántál a családodnak, majd bezuhantál az ágyba és pillanatok alatt el is elaludtál.
Ez érthető, mert talán fel sem tudod fogni, hogy én mindig ott vagyok melletted.
Türelmesebb vagyok, mint gondolnád. Meg akarlak tanítani arra is, hogy légy türelmes másokkal. Nagyon szeretlek téged, és minden nap várok egy fejbólintásra, egy imára vagy a szíved hálatelt részére. Nagyon nehéz egyoldalúan beszélgetni. Nos, te ismét felkelsz, és én újra várni fogok rád a szeretetemmel. Remélem, ma szánsz rám egy kevés időt.
Legyen szép napod!  Barátod: Isten

Reggeli dicséret-Az özvegyasszony adománya

„Mert mind ezek az ő fölöslegükből vetettek Istennek az ajándékokhoz: ez pedig az ő szegénységéből minden vagyonát, amije volt, oda veté.”

(Lukács evangéliuma 21. fejezet 4. vers)

Az evangéliumok beszámolóiból tudjuk, hogy Jézusról még a farizeusok is úgy beszéltek, hogy „tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel.” (Máté 22:16), azaz Jézus tetteit nem az embereknek való megfelelés vágya motiválta.

Ennek lehetünk tanúi akkor is, mikor kissé illetlen módon – mert ma sem néznénk jó szemmel, ha valaki hasonló módon tenne - „leülvén Jézus a templomperselynek átellenében, nézi vala, hogy a sokaság miként vet pénzt a perselybe.” (Márk 12:41).

S mit látott? Jöttek szép ruhába öltözött előkelőségek, akik öltözetüknek megfelelően, feltűnő ünnepélyességgel öntötték erszényük tartalmát a perselybe, hogy az érmék hosszan tartó csengése jelezze; nem akárki vagyok…

Aztán jöttek a vámszedők, kereskedők, akik ha a vámnál és a piacon nem is, de most, itt a templomban, Isten felé pontosan kimérve adták meg a kötelezően előírt összeget, persze mindezt úgy, mintha közben fogukat húznák…

Aztán jöttek egyszerű munkásemberek, akik úgy tekintettek az adományra, mint munkabérre, vagy bérelőlegre, melyért már megdolgozott, vagy majd meg fog dolgozni az Isten…

És egyszer csak feltűnt egy özvegyasszony, aki gondolkodhatott volna úgy, mint ma oly sokan, kik azzal magyarázzák fukarságukat, vagy a semmit, hogy: Ó, ez a kevés, ami nekem van, mi ez a gazdagok adományához képest? Meg hát miért pont erre a kevésre lenne szüksége az Istennek?

(És itt persze nem csupán pénzről beszélek, hanem az időnkről, erőnkről, szavainkról, befolyásunkról, képességeinkről, mindarról, mellyel mások javát szolgálhatnánk, mellyel mások áldására élhetnénk.)

Ez az asszony, nem mások tárcáját nézegette, nem másokhoz képest akart valamit adni. Adományára nem, mint üzletre tekintett, amivel Isten kegyét megvásárolja, hiszen semmiféle viszonzást nem várt.

Adománya őszinte kifejeződése volt annak, amit a Zsoltárokban találunk:

„Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad. Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek. A te karod hatalommal teljes, a te kezed erős, a te jobbod méltóságos.” (Zsolt.89:12-14)

„Tied vagyok, tarts meg engem, a te határozataidat keresem.” (Zsolt.119:94)

Gloria Copeland- ISTEN ORVOSSÁGA!

A beszédek, amelyeket én szólok néktek, szellem és élet. 
– János 6:63

Láttunk már csodával határos orvosi áttöréseket napjainkban.

Hallottunk már „csodagyógyszerekről”, amelyek sokféle betegséget le tudnak győzni.

Azonban több mint húsz év alatt, hívőként, felfedeztem egy másik, sokkal hatékonyabb orvosságot: Isten Igéjét. Nincsen olyan csodagyógyszer, amely felérne ezzel. Isten orvossága válasz minden szükségre. Isten orvossága élet. Egészség. Isten ereje.

És ha a szívedbe fogadod, és ez alapján cselekszel, meggyógyulsz.

Az emberek néha megkérdezik: „Ha Isten orvossága mindig működik, akkor miért beteg még mindig olyan sok hívő?” Ennek két oka van. Az első: nem szánnak időt arra, hogy az Igét mélyen a szívükbe ültessék a gyógyulással kapcsolatban.

A második, hogy nem teszik meg azt, amit az Ige mond.

Gondolj erre így: ha egy orvos előír neked egy orvosságot, amit naponta be kell venned, és te úgy döntesz, hogy inkább a mellkasodhoz dörzsölöd, akkor az orvosság nem fog hatni.

Követned kell az utasításokat, és helyesen kell használnod a gyógyszert, ha jobban akarsz lenni, ugye? Ugyanígy, ha elolvasod Isten előírásait az egészségre vonatkozóan, és nem teszed meg azokat, akkor nem lesz hasznod belőlük.

A Példabeszédek 4:22 szerint Isten Igéi élet és egészség a számodra. Tehát ne várj addig az Ige használatával, amíg megbetegszel.

Kezdd el most. Kezdd el most a szívedbe rejteni Isten Igéjét bőségesen, és akkor nem fogsz könnyen megbetegedni. A benned lévő Ige folyamatosan működésben tartja Isten gyógyító erejét benned.

És ne aggódj. Nincsen korlátozva az a mennyiség, amelyet Isten orvosságából be-vehetsz. Nem tudod túladagolni. Minél többet veszel be belőle, annál erősebb leszel.

Kezdj el ma erősödni.

Igeolvasás: Példabeszédek 4:20-27

Csendes percek Istennel: Kétség diéta 7. nap: Újra felállni

„Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel, de a bűnösök elbuknak a bajban.”
(Példabeszédek könyve 24:16)

Mindig csodáltam azokat az embereket, akik nem féltek a kudarctól. Tudod, ők azok, akiknek a kudarc csak egy állomás a győzelem felé.

Én nem vagyok mindig ilyen bátor. Valójában, elég kemény tudok lenni önmagamhoz ha hibázok, még hogyha nem is nagy dologról van szó. Van egy kis gonosz részem, ami lejátsza újra és újra a botlásaimat, belém égetve, hogy csalódást okoztam valakinek, hogy milyen türelmetlen voltam a férjemmel, vagy milyen igazságtalan a gyermekeimmel, és mindenféle hasonló dolgot, ami nem sikerült aznap.

Amikor hibázok, hozok egy rossz döntést, vagy vétkezek, a legnagyobb vereségem mégis az, hogy utána fel akarom adni. Talán te is megengeded, hogy a bukásod tönkretegyen, megkötözzön, és fogva tartson.

Amikor a könyvem írásához 1200 nőt interjúvoltam meg, felfedeztem, hogy a múltbeli kudarcaink, és az ebből eredő félelmeink azok, amikből táplálkoznak kételyeink, és ezek bénítanak le minket.

A mai igénk (Példabeszédek 24:16) segített elengednem a kesergést, a bűntudatot, a félelmet és a szégyent, amik rám nehezedtek és visszatartottak. Most olvasd el még egyszer a Biblia verset, és figyeld meg: az igaz is elbukik. Még azok is eleshetnek, akiket megigazított Krisztus. A különbség az, hogy mi nem szándékozunk lent maradni.
Ahelyett, hogy feladnánk, Jézus erőt ad ahhoz, hogy újra talpra álljunk.

Ilyenkor kérjünk megbocsátást. Ez egy újrakezdés lehetősége a gyerekeinkkel, a munkatársainkkal, a házastársunkkal. Mert hisszük azt, hogy ha el is esünk, Isten segít fel minket.

Ahogy olvasod ígéretét a 37. zsoltár 23-24 versében, helyettesítsd be a neved az üres helyekre:
Az Úr irányítja ... lépteit, …. útja tetszik neki. Ha elesik is …, nem marad fekve, mert az Úr kézen fogja …

Amikor újra felállunk, az elkövetett hiba segít azzá a magabiztos nővé válnunk, akit Isten alkotott, mert ez tesz minket erősebbé és jobbá - amikor Istenhez megyünk segítségért. Az elkövetett hiba után merünk többet tenni, mint gondolnánk, új dolgokat kipróbálni.
Igen, a kudarc fájdalmas, de előnyünkre válhat. Bölcsebbé tesz, ha kérjük, és érettebbé, ha tanulunk belőle.

Az igazság az, hogy Jézus követése nem arról szól, hogy képesek vagyunk elkerülni a hibákat és tökéletesek leszünk. Inkább arról szól, hogy elfogadjuk gyengeségeinket, és hagyjuk, hogy ezekkel váljunk teljessé Isten tökéletes szeretetében és erejében.

Legközelebb, amikor megbotlasz, kérd Istent emlékeztessen mindezekre az igazságokra. Habár időnként elbukunk, de minden bukással közelebb kerülünk ahhoz a személyhez, akivé válnunk kell, ha Isten kezét fogjuk, hogy újra felálljunk.

Uram, annyira hálás vagyok a kegyelmedért, amit Jézusban nap mint nap megtapasztalok. Mert a lépéseimet te igazgatod, Uram, elhiszem, hogy örömödet leled bennem, még akkor is, hogy ha hibázok is. Szeretném fogni a kezed és bízni benned, hogy Te felhúzol engem a földről és arra használod a bukásaimat, hogy azzá a magabiztos nővé tegyél, amilyennek megálmodtál. Jézus nevében, ámen.

„Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak”
(Róma 8:1)
„Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki. Ha elesik is, nem marad fekve, mert az Úr kézen fogja.”
(Zsoltárok 37: 23-24 )

(Forrás: 7Day Doubt Diet, http://reneeswope.com/aconfidentheart/ used with permission)

Kenneth Copeland: A mennyország gazdasági rendszere

,,Hálákat adván az Atyának… Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába. ,,(Kolossé 1, 12-13) 

Ha a Biblia minden gyarapodásról szóló ígérete, és minden eddig elmondott imád ellenére, még mindig pénzügyi nehézségekkel küszködsz, akkor gondolkozz el ezen a kérdésen: szerinted Isten milyen forrásból tölti be a szükségeidet? Sok hívő észre sem veszi, hogy korlátozza Istent azzal, hogy e világ korlátozott forrásaira tekint Isten királyságának végtelen gazdagsága helyett. A hitük kudarcot vall, amikor a nehéz gazdasági helyzetre vagy szűkös forrásaikra gondolnak. Azon tűnődnek, hogy vajon hogyan tudja őket Isten ilyen helyzetben megáldani. Ha te is ezen gondolkodtál, akkor mondok valamit, ami elűzi az ilyen gondolatokat! A Biblia azt mondja, hogy Isten "megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába." Az "általvitt" azt jelenti, hogy kihozott az egyik helyről, és átvitt egy másikba. Más szóval, az állampolgárságod elsősorban nem földi eredetű. Elsődlegesen nem amerikai, kanadai vagy ausztrál állampolgár vagy, hanem mindenekelőtt Isten királyságának vagy az állampolgára. Ez azt jelenti, hogy ennek a bolygónak semmi joga megmondani neked, hogy be vannak-e töltve a szükségeid vagy sem. A Biblia szerint Isten betölti a szükségeidet az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen! (Filippi 4,19) Neked nem kell a világ gazdasági rendszere szerint élned, hanem élhetsz a mennyország gazdasági rendszere szerint - és a mennyben mindig több van, mint elegendő. Ébredj rá a menny gazdagságára, ami Jézusban a tiéd lett. Ébredj rá arra, hogy a szegénység világából átkerültél a bőség királyságába. Örvendezz! A menny korlátlan forrásai a rendelkezésedre állnak! Ámen!

(MÁR RÉG) ITT VAN AZ IDEJE EGY KARIZMATIKUS REFORMÁCIÓNAK — J. Lee Grady (A Charisma magazin főszerkesztője)

https://www.facebook.com/notes/ivan-folk/m%C3%A1r-r%C3%A9g-itt-van-az-ideje-egy-karizmatikus-reform%C3%A1ci%C3%B3nak-j-lee-grady-a-charisma-m/10203236641672305

Júdás Apostol levele 1. rész

1. Júdás, Jézus Krisztusnak szolgája, Jakabnak pedig atyafia, az elhívottaknak a kik az Atya Istentől megszenteltettek és Jézus Krisztustól megtartattak:
2. Irgalmasság, békesség és szeretet adassék néktek bőségesen.
3. Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak néktek a közös üdvösség felől, kénytelen voltam, hogy intőleg írjak néktek, hogy tusakodjatok a hitért, a mely egyszer a szenteknek adatott.
4. Mert belopózkodtak valami emberek, a kik régen előre beírattak ezen ítéletre, istentelenek, kik a mi Istenünknek kegyelmét bujálkodásra fordítják, és az egyedüli Urat, az Istent, és a mi Urunkat, a Jézus Krisztust megtagadják.
5. Emlékeztetni akarlak továbbá titeket, mint a kik egyszer már tudjátok, hogy az Úr, a mikor a népet Égyiptom földéből kiszabadította, viszontag azokat, a kik nem hittek, elvesztette.
6. És az angyalokat is, a kik nem tartották meg fejedelemségöket, hanem elhagyták az ő lakóhelyöket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartotta.
7. Miképen Sodoma és Gomora és a körültök lévő városok is, a melyek azokhoz hasonlóan paráználkodtak, és más test után jártak, például vannak előttünk, örök tűznek büntetését szenvedvén.
8. Hasonlóképen mégis ezek is álomba merülvén, a testet megfertőztetik, a hatalmasságot megvetik, és a méltóságokat káromolják.
9. Pedig Mihály arkangyal, mikor az ördöggel vitatkozván Mózes teste felett vetélkedett, nem mert arra káromló ítéletet mondani, hanem azt mondá: Dorgáljon meg téged az Úr!
10. Ezek pedig azokat káromolják, a miket nem tudnak; a miket pedig természet szerint tudnak, mint az oktalan állatok, azok által megromolnak.
11. Jaj nékik! mert a Kain útján indultak el, és a Bálám tévelygéseivel bérért szakadtak ki, és a Kóré ellenkezésével vesztek el.
12. Ezek szennyfoltok a ti szeretetvendégségeiteken, tartózkodás nélkül veletek lakmároznak, magokat hízlalják; víztelen, szelektől hányt-vetett fellegek; elhervadt, gyümölcstelen, kétszer meghalt és tőből kiszaggatott fák;
13. Tengernek megvadult habjai, a magok rútságát tajtékozók; tévelygő csillagok, a kiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre.
14. Ezekről is prófétált pedig Énok, a ki Ádámtól fogva a hetedik volt, mondván: Ímé eljött az Úr az ő sok ezer szentjével,
15. Hogy ítéletet tartson mindenek felett, és feddőzzék mindazok ellen, a kik közöttök istentelenek, istentelenségöknek minden cselekedetéért, a melyekkel istentelenkedtek, és minden kemény beszédért, a melyet az istentelen bűnösök szóltak ő ellene.
16. Ezek zúgolódók, panaszolkodók, a magok kívánságai szerint járók; szájok kevélységet szól, haszonlesésből személyimádók.
17. Ti azonban, szeretteim, emlékezzetek meg azokról a beszédekről, a melyeket a mi Urunk Jézus Krisztus apostolai mondottak.
18. Mert azt mondták néktek, hogy az utolsó időben lesznek csúfolódók, a kik az ő istentelen kívánságai szerint járnak.
19. Ezek azok, a kik különszakadnak, érzékiek, kikben nincsen Szent Lélek.
20. Ti pedig szeretteim, épülvén a ti szentséges hitetekben, imádkozván Szent Lélek által,
21. Tartsátok meg magatokat Istennek szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmasságát az örök életre.
22. És könyörüljetek némelyeken, megkülönböztetvén őket.
23. Másokat pedig rettentéssel mentsetek meg, kiragadva őket a tűzből, és útálva még a ruhát is, a melyet a test beszennyezett.
24. Annak pedig, a ki titeket a bűntől megőrízhet, és az ő dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben nagy örömmel,
25. Az egyedül bölcs Istennek, a mi megtartónknak, dicsőség, nagyság, erő és hatalom most és mind örökké. Ámen.

Dr. Ruff Tibor-Megvallás

HANGOSAN, HITTEL MOND MINDEN NAP!

Mennyei Atyám!

Hiszek Jézus Krisztusban!

Hiszem, hogy a názáreti Jézus eljött testben!

Ő benne, Jézusban eljött a Messiás, a Krisztus, a világ megváltója,

az Isten Fia emberi hús-vér testben!

Hiszem, hogy Jézus a testben megjelent Krisztus, ezért bennem nem az Antikrisztus szelleme van,

hanem az Isten Szelleme, a Szent Szellem lakik bennem!

Hiszem, hogy Jézus az Ő hús-vér testét föláldozta engesztelő áldozatul az én bűneimért,

és az én testvéreim bűneiért és mindazoknak a bűneiért, akik hisznek Ő benne!

És az Ő vére kiömlött a bűnök bocsánatáért,

de harmadnapon föltámadt a halálból a mi megigazulásunkért!


Fölment a Mennybe és az Atya jobbjára ült!

Az Övé minden erő és hatalom a Mennyen és a Földön!

A Szent Szellem által vallom, hogy a Názáreti Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére!

S Neki adatott minden hatalom és minden erő a Mennyekben és a Földön!


És az Ő nevét hívom most segítségül, ezért megszabadulok, mert aki az Ő nevét segítségül hívja,

meg van írva, hogy az mind megszabadul! Én is megszabadulok, és áldásba jutok!

Hálát adok Neked mindazokért az áldásokért, amelyek már elérték az életemet,

és megvallást teszek előtted, hogy sok-sok áldás érte már el az életemet!

Örök életem van Jézus Krisztusban!

Bűnbocsánatom van Jézus Krisztusban!

Nincsen immár semmi kárhoztatásom, mert a Krisztus Jézusban vagyok!


Nem test szerint élek, hanem Szellem szerint és megigazultam hit által, Jézus vére által,

és szabad bejárásom van az Isten kegyelmébe, a Szentek Szentjébe, az Atya jelenlétébe!

Ma is bejövök Jézus vére által az Atya jelenlétébe!

Köszönöm a többi áldásaidat, köszönöm a Szent Szellemet, köszönöm a nyelveken szólást,

köszönöm a Szent Szellem ajándékait, vezetéseit, békességét, örömét és igazságát!

Köszönöm a Te tanításaidat Uram!

Köszönöm, hogy van ruhám, van ételem!

Köszönöm az ellátásodat, köszönöm a győzelmeket, amiket adtál, és azt mondom az én lelkemnek:

- Áldjad én lelkem az Urat és el ne felejtkezzél semmi jó téteményéről,

aki megbocsátja miden bűnödet és meggyógyítja minden betegségedet,

aki megkoronázza a te életedet az Ő kegyelmével, megújul a te ifjúságod, mint a sasé!

A koporsótól megváltja a te életedet!

- Áldjad én lelkem az Urat! Egész bensőm dicsérje az Ő szent nevét! Mert jó az Úr, s megemlékezem az Ő hatalmas és nagy cselekedeteiről az Ő kezének nagy csodatételeiről!

És ezért a jövőtől is jót várok! Ahogy eddig is jót jóra halmozott az eddigi életemben, ezután is jót jóra fog halmozni!

S nem leszek olyan, mint a hangafa a pusztában, amelyik nem látja, hogy jó következik,

hanem felemelem az én szemeimet a hegyekre, onnan jön az én segítségem!

És látom, hogy az én életemre jó következik!

"Akkor, hogy ha teljes szívemből szolgálom az Urat örömmel",

ezért én is megtérek az elmúlt heteknek minden csüggedezéseiből, lustaságaiból, restségéből,

megbánok előtted minden bűnt, minden mulasztást, mert a mulasztásaim is bűnök, hiszen meg van írva:

- Ha valaki tudna jót cselekedni, de nem cselekszi, bűne az annak!

Megbánom minden mulasztásomat, vétkemet, bűnömet meglankadásomat, megfáradásomat, restségemet és lustaságomat szellemi értelemben!

Újra átadom neked az egész szívemet, az egész szellememet, lelkemet, az egész elmémet, érzelmeimet, gondolataimat, az akaratomat megalázom előtted!

És kivetek magamból minden olyan gondolatot, akaratot, érzelmet és tervet, amely nincs egységben a Te szellemed vezetésével, a Te Igéddel, az ébredés munkájával!

Átadom neked az egész lényemet egészen égő áldozatul és Te jöjj!

Szent Szellem lobbantsd lángra az én életemet, szívemet, lelkemet, testemet újra!

Újíts meg engem!

Megtagadok minden kilátástalanságot, depressziót, frusztráltságot amiatt, hogy bizonyos dolgok még nem sikerültek!

Nem engedem be a szívembe a keserűséget, a frusztráltságot, az elégedettlenséget, hanem kivetem ezeket a szívemből és a jövőtől jót várok!

Nem vagyok hajlandó a múltamat kivetíteni a jövőmre! Mert a rosszból jövök, de a jóba megyek!

A világból jöttem ki, de a Menny felé tartok!

Ezért az én életem, az én utam olyan, mint a hajnal világossága, amely még nagyobb és nagyobb lesz egészen a teljes délig!

Azért minden reménytelenséget megtagadok és fölveszem a reménység és üdvösség sisakját a fejemre!

És a fejemet megkenem az örömnek az olajával, mert meg van írva:” a reménységben legyetek örvendezők”!

Jézus Krisztus hatalmas nevében kirázom magam a porból, a gyászból, szomorúságból, kárhoztatásokból, törvénykezésekből, megtagadok és gyűlölök, utálok minden vallásos ostobaságot, vallásos beszédeket, vallásos törvénykezéseket, amelyek lenyomnak, és a szívemet megkeserítik.

Ezeket kivetem az életemből, gyűlölöm, utálom, undorodom ezektől és nem fogom ezeket a szívembe befogadni többet, nem engedem, hogy a vallás mérgezze a lelkemet, az életemet, hanem a hitnek az embere vagyok!

Hitből élek és meg marad számomra minden körülmények között a hit, a remény és a szeretet!

Ebből a háromból nem vagyok hajlandó semmilyen körülmények között kimozdulni!

Uram dicsérlek és magasztallak ezért Téged!

Kérlek Téged vegyél le az én fejemről minden vallásos balgaságot, bolondságot, ostoba beszédet, hamis teológiát, vagy rosszul alkalmazott teológiákat, törvénykezéseket amikkel saját magamat is bele vertem a betonba, meg másokat is, ezeket vedd le rólam és a bolondság szelleme helyett, bölcsesség szellemét add nekem, értelem szellemét, kijelentés szellemét add nekem ma is!



Kend föl a te beszédedet és rombold le mindazokat a sátáni sötét erőket, amelyek ellene állnak az ébredésnek (település neve:……………………………..).

Hatalmat és erőt veszünk most, egy szívvel és egy lélekkel és azt a sötét gonosz szellemet, sötét gonosz angyalt, fejedelemséget, hatalmasságokat, erősséget, démonokat, amelyek azért lettek kiküldve, hogy ezeket a településeket, lent tartsák, az ébredést is lent tartsák és engem is lent tartsanak és a gyülekezetet is lent tartsák.

Ezeket most egy szívvel, egy indulattal, egy értelemben, egy akarattal megkötözzük az Úr Jézus nevében és meg van írva sátán, hogy a Jézus Krisztus nevére meghajol minden térd, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.

Minden nyelv megvallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére!

Ezért mind ti gonosz szellemi lények a ti térdeitek meghajol a Názáreti Jézus nevében!

Parancsoljuk nektek egy szívvel, egy lélekkel, egy akarattal az Úr Jézus nevében a Szent Szellem ereje által, hogy hajoljatok meg és megkötözünk benneteket, legyetek erőtlenek, bénuljatok meg, némuljatok el Jézus Krisztus nevében!

Minden vallásos törvénykező sátáni gonosz szellem, halál szelleme, gyász szelleme, kárhoztatás szellemei némuljatok el legyetek erőtlenek, gyengék, megkötözöttek, tehetetlenek és takarodjatok ki az ébredés útjából, a növekedés útjából, egyéni növekedés útjából, gazdasági növekedés útjából,

szellemi növekedésünk útjából, lelki növekedésünk útjából, testi áldásunk útjából, egészségben való növekedésünk útjából is el távoztok a Jézus nevében!

Anyagi áldások útjából eltávoztok a Jézus nevében!

Hagyd el a létszámbeli növekedést is. Elhagyod a gyülekezetem növekedését is, elhagyod az Isten egész népét, eltávozol az ébredés útjából a Názáreti Jézus Krisztus hatalmas nevében parancsoljuk nektek!

Jézus nevében a Szent Szellem hatalmas dicsőséges ereje által ellened álunk sátán és te elfutsz tőlünk!

Jézus nevében mibennünk nincsen, semmid ezért el kell távoznod erről a helyről nem csak most, hanem ezután is Jézus Krisztus nevében!

És téged dicsérünk Atyánk, magasztalunk, áldunk, neked adunk minden dicséretet,

dicsőséget Jézus Krisztus Nevében, Ámen!!

FORRÁS: HIT RÁDIÓ

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

,,Ha valóban kezembe adod ezt a népet, eltörlöm városait.,,-4Móz 21,2

A lelki életben vannak harcok, amik hasonlítanak Arad királyának Izrael ellen való harcához. Az újszövetség hívőinek megvan az ígéretük: "A bűn tirajtatok nem uralkodik" (Róm. 6,14).

Ez az Ige olykor túlzott reményeket ébreszt. A bűn nem halt ki belőlünk, sőt heves erővel megrohamozhat bennünket. Nem feltétlenül szükséges, hogy alulmaradjunk, de minden igazi harcos szenvedett már olyan vereséget, mint amilyet Izraelnek Arad királya okozott. Isten gyermeke a vagyonában keletkezett kárt, vagy a betegséget csendes lélekkel Isten kezéből elveheti. De a bűntől való legyőzetést nem, ez mindig mély fájdalmat, könnyeket kell, hogy okozzon! Könnyeket, ahogy Dávid mondja: "Könnyeimmel áztattam párnámat egész éjjel". Ezek a könnyek azonban nem a harc végét jelentik. A veszély meggyőzi szívünket arról, hogy a mi erőnk semmi. A győzelem az Úré. Most már Isten erejébe vetett hittel indulunk a harcba, s így lesz győzelem, Isten győzelme. Itt is van "Horma": pusztulás.

A legtöbb keresztyénnek a szíve olyan, mint Kánaán az első honfoglalás után. Nagy területek megtisztultak az ellenségtől, de a külterületeken kanaániták laktak, akiknek vasszekerük volt. Ezeket életben hagyták, mert nagyon erősek voltak (Bír. 1,19). Nem szabad ennek így lenni!
A Kol. 3,5 felhív bennünket: "Öldököljétek meg tagjaitokban, ami földi: paráznaságot, tisztátalanságot, ... fösvénységet"! "Ha a szemed botránkoztat, vájd ki azt! Ha kezed vagy lábad megbotránkoztat, vágd le azokat!" Ki jut el a gyakorlatban ehhez a "Hormához"?
Dávid mondja a Zsoltárok 101,8-ban: "Reggelenként elvesztem e földnek latrait, hogy kigyomláljak az Úrnak városából minden gonosztevőt". Ez azt jelenti: a bűnöktől való megtisztulás nem alkalomszerű, hanem naponkénti feladatunk. Ez legyen könyörgésünk minden reggel.
Így rámutat Isten a különféle veszélyekre, és a győzelemhez szükséges erőt is megadja szent helyéről.

Varga László: Isten asztaláról

"Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig."-Máté 28,18-20.

Aki itt szól, az egész teremtett világ Ura. Hatalma és joga van így beszélni. Parancsa mindenkinek szól, aki hallja és igaznak vallja szavát, mert ők az egyház. Tanítani akarja boldogságra és szeretetre a teljes emberiséget. Iskolájának két lépése van. Be kell iratkozni: megkeresztelkedni, magunkra ölteni Isten hármas szent nevét, így válni családja tagjává. Azután következik az egész életet betöltő, soha be nem fejeződő feladat: tanulni az Ő parancsait, míg be nem tartjuk azokat. Ez meghaladja emberi erőnket. Isten nem is hagy magunkra benne. Ígérete valóság: teljes hatalmának erejével, szeretetével, segítő kegyelmével mindennap együtt van azokkal, akik erre kérik, vele együtt munkálkodnak, valamilyen formában részt vesznek parancsának teljesítésében. Legalább a családunk tagjai tanítvánnyá lettek-e a szavunkra? Megtanítottuk-e őket Krisztus parancsaira? És mi magunk megtanultuk-e azokat kellőképpen ahhoz, hogy taníthassuk?

Istenem, hálát adok neked, hogy szent neveddel engem is megajándékoztál, és így én is tagja vagyok családodnak. Te Atyám vagy, és én sokszor hálátlan, méltatlan, mégis szeretett, édes gyermeked a keresztség által. Ha befogadtál családodba, kérlek, fogadj be iskoládba is! Taníts, jobban, mint ahogy emberek, akár szüleim, akár egyházad tud tanítani. Ők csak tudást és példát adhattak. Szentlelkedben add te magadat! Úgy taníts, hogy ne csak tudjam, de éljem, szeressem, megtartsam parancsaidat, a boldogság, a szép és örök élet parancsait! Taníts, hogy tovább tudjam adni azokat a szeretteimnek, szóban is, példámban is, hogy ők is a Tieiddé legyenek! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-A TELJES ÖRÖM

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsolt 16

1 Dávid bizonyságtétele. Tarts meg engem, Istenem, mert hozzád menekültem! 2 Ezt mondom az ÚRnak: Te vagy az én Uram, rajtad kívül nincs, ami jó nekem. 3 A szentekben, akik a földön élnek, és a dicsőségesekben telik minden kedvem. 4 Sok fájdalmuk lesz azoknak, akik máshoz csatlakoznak. Nem mutatok be nekik vérrel kevert italáldozatot, még nevüket sem veszem ajkamra. 5 URam, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat. 6 Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem. 7 Áldom az URat, mert tanácsot ad nekem, még éjszaka is figyelmeztet bensőm. 8 Az ÚRra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van. 9 Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van. 10 Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba. 11 Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.

"Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon."
(Zsolt 16,11)


A gondos szülők és lelkipásztorok gyakran figyelmeztetik a fiatal keresztyéneket, hogy a keresztyén élet nem csupa öröm és boldogság. Önmegtagadást és váratlan szenvedést is rejteget. A keresztyén élet új engedelmességet követel, amely nincs ínyére a régi természetünknek. "Nem könnyű keresztyénnek lenni."
Az ilyen figyelmeztetések szükségesek. Különösen is egy olyan időben, amikor mindenki lázasan keresi az "önmegvalósítást", s amikor egy ifjú keresztyén reménységei teljesen tévesek lehetnek. A figyelmeztetések helyénvalók, amikor sikerre beállított írók és szónokok úgy ajánlják a keresztyénséget, mint a teljes boldogsághoz vezető legjobb lehetséges utat. A teljes boldogságra vonatkozó gondolatainknak is meg kell változniuk és át kell alakulniuk.
Mégis, a sok figyelmeztetés rossz hatást kelthet. Krisztus csakugyan boldoggá tesz minket. És Isten valóban a mi örömünk. Dávid már tudta, hogy Istenünk nemcsak adja a boldogságot, hanem ő maga az, amit ad: "Rajtad kívül nincs, ami jó nekem."
A 16. zsoltár gazdag és örvendező szókincse még inkább sokatmondóvá válik, ha az Újszövetség fényében nézzük azt. Az életnek ez az útja, amelyen járva a zsoltáros az egyik meglepetésből a másikba jut, valójában Jézus. És az a vers, amelyik azt mondja, hogy Isten nem adja át az ő szolgáját a holtak hazájának (a Seolnak), a sírnak, valójában Krisztus feltámadásáról beszél. Jézus az élet ösvénye, mely egyenesen az Atya örömébe visz. (ApCsel 2,25-31)
Ezért a 16. zsoltár megláttatja velünk Jézust, mint aki az öröm forrása. Bárcsak ne tudnánk betelni vele! Ő az élet ösvénye. Nemcsak az út, mely az élethez elvezet, hanem az útvonal is, amelyen járva máris örülhetünk az életnek. Ő az élet. Az ő jelenléte számunkra az élet, és így a "teljes öröm", a "végtelen jövő", az "örökkétartó gyönyörűség".
Őszintén szólva, nincs jogunk elvenni a legderűlátóbb keresztyének bátorságát.
Ez az élet csakugyan tele van örömmel, és a helyzet ezen a téren még csak javulni fog.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-LÁTTAM ŐT?

"Ezután pedig közülük kettőnek jelent meg más alakban" (Mk 16,12)

Megváltottnak lenni és Jézust látni nem ugyanaz. Sokan részesülnek Isten kegyelmében, akik sohasem látták Jézust. Mikor végre megláttad Jézust, nem lehetsz többé az, aki voltál és a dolgok sem hatnak rád úgy, mint azelőtt. Mindig tégy különbséget két dolog között: hogy milyennek látod Jézust és hogy mit tett Ő érted. Ha csak arról tudsz, amit Jézus tett érted, akkor a te Istened nem elég nagy; ha azonban láttad Jézust olyannak, amilyen, akkor tapasztalataid jöhetnek és mehetnek, úgy fogod őket elviselni, mint "aki látja a láthatatlant" (Zsid 11,27). A születése óta vak mindaddig nem tudta, kicsoda Jézus, amíg közelébe nem jutott és Ő ki nem jelentette magát neki. Jézus azoknak mutatja meg magát, akikért tett valamit; de nem írhatjuk elő neki, hogy mikor jöjjön. Hirtelen, bármely szempillantásban jöhet. "Most már látom Őt!" Jézusnak barátod előtt éppúgy meg kell jelennie, mint előtted; senki sem láthatja meg Jézust a te szemeddel. Mikor az egyik már látta Jézust, de a másik még nem, ott különválás jön létre. Barátodat nem viheted addig Jézushoz, amíg Isten nem vonja őt. Láttad már Jézust? Akkor azt akarod, hogy mások is meglássák. "Ezek is elmenvén, megjelentették a többieknek; ezeknek sem hittek" (Mk 16,13). Még ha nem is hisznek, akkor is szólnod kell. Ha elmondhatnám, bizton elhinnétek! S bárcsak elmondhatnám, mit láttam én! De hogy mondhatnám el és hogy hinnétek, Míg Ő oda nem visz, ahol voltam én!

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Isten kegyelmes útja Izraellel (I.)

"Térj vissza hát Izrael az Úrhoz, a te Istenedhez, mert elbuktál álnokságod miatt! Vegyétek magatokhoz e beszédeket és mondjátok neki: végy el minden álnokságot és fogadd el azt, ami jó, és ajkaink tulkaival áldozunk neked. "

-(Hós 14, 2-3) 

"Elbuktál álnokságod miatt" - mondja a próféta Izrael népének. Többféle okot is lehetett találni arra a gyászos katasztrófára, mely a népre rászakadt. Többek között arra az ellenséges túlerőre lehetett rámutatni, mellyel Izrael szembekerült. De a bukás legmélyebb oka mégiscsak a nép álnoksága volt. Az Istenhez vezető út még nem zárult le. "Térj vissza hát Izrael az Úrhoz, a te Istenedhez!" Az Isten még mindig Izrael Istene volt, készen arra, hogy könyörüljön rajtuk a szövetség vére miatt (2 Móz 24, 8).

Egy népet sohasem a szabadságszerető felfogása vagy a munka terén tett erőfeszítései emelnek fel, hanem egyedül és kizárólag a visszafordulás ahhoz, akitől elhajlott. Ez az út oly egyszerű és mégis olyan kevéssé járt. Nem arról van szó, hogy levezekeljük vagy jóvátegyük a bűnt; nyílt megvallásra van szükség. "Végy el minden álnokságot!" De milyen sokáig tart az, míg egy ember belátja: bajomnak magam vagyok az oka és csak azt kapom, amit tetteimmel megérdemeltem. Különös, hogy Isten először csak vallomást, azaz csupán szavakat kíván tőlünk. Azoknak azonban szívből kell jönniök. Istent nem lehet üres szavakkal kifizetni. A szív mélyéből kell előtörni: vétkeztem, bocsáss meg! - szószerint: "Végy el minden álnokságot!" Ez az elvenni szó valami teherre utal, mely súlyos és lenyom. Ha ilyen tehernek látjuk a bűnt, akkor kérhetjük elvételét.

"Fogadd el azt, ami jó" tulajdonképpen azt a kérést fejezi ki, hogy "légy jó hozzánk". Nem azt kérjük tehát, hogy jó dolgunk legyen, hanem azt, hogy Isten jó legyen hozzánk. A valódi bűnbánat ismertetőjele az, hogy a lélek Isten kegyelme után vágyakozik. Többé nem azt kívánjuk, hogy Isten jósága földi áldásokban és adományokban jelentkezzék, hanem őt magát akarjuk, amint Luther mondta egyszer: "A kegyelmes Istent akarom megtalálni." Annak a számára azonban, aki Istent eltaszította magától, a bűnnek elviselhetetlenné kell válnia. Csak akkor tud ismét Istenhez közeledni. - "Ajkaink tulkaival áldozunk neked." A kegyelemből ajándékképpen kapott megbocsátást buzgó hálaadással kell viszonoznunk. - A mi áldozatunk ajkaink dicsérete.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza- A Biblia a legfőbb helyen

"Nagy békességük van azoknak, akik szeretik törvényedet; nem botlanak meg azok" 

(Zsolt 119,165).

Ha igazán szeretjük ezt a drága könyvet, a Bibliát, nagy békességünk lesz az élő Istentől, és igazi menedéket találunk. Éljünk szüntelenül közösségben az Igével, és akkor olyan békesség lesz a szívünkben, amelyet semmi más nem adhat meg. A Szent Szellem az Ige által vigasztal és elhinti jótékony hatását, és lecsendesíti szívünk viharait.

Akiben gazdagon lakozik Isten Igéje, az nem fog megbotlani semmiben. Naponta felveszi és örömmel tudja viselni keresztjét, felkészül a próbákra, és nem keseredik meg, akármilyen nagyok és nehezek is azok. A gazdagság sem téríti le útjáról, mint olyan sokakat, de a szerencsétlenség sem töri meg úgy, mint annyi más embert, mert felül tud emelkedni külső életének változó körülményein. Mikor az Úr a hitnek valamely nagy titka elé állítja, amelytől mások így kiáltanak fel: "Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt?" (Jn 6,60), a hívő alázatosan elfogadja azt, mert (értelmi) kételyeit legyőzi az Úr törvénye iránt érzett mélységes tisztelet. 

Neki ugyanis Isten törvénye a legfőbb tekintély, amely előtt örömmel meghajol. Urunk, munkáld bennünk a mai napon is ezt a szeretetet, békességet és nyugalmat.

Maranatha: JÖN A KIRÁLY!- Uralkodik örökkön-örökké

„A hetedik angyal is trombitált, és nagy szózatok lettek a mennyben, amelyek ezt mondták: E világ országai a mi Urunkéi és az Ő Krisztusáéi lettek, aki örökkön-örökké uralkodik.” 

(Jel 11,15)

„Krisztus eljövetele, amellyel az igazság uralma megkezdődik, a legfennköltebb és legizzóbb kijelentésekre ihlette a szent írókat. A Biblia költői és prófétái mennyei lelkesedéssel beszéltek róla. A zsoltáríró megénekelte Izráel királyának hatalmát és fenségét:

 »A Sionról, amelynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten. Eljön a mi Istenünk, és nem hallgat… Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét.« (Zsolt 50,2–4) 

»Örüljenek az egek és örvendezzen a föld… az Úr orcája előtt, mert eljön, mert eljön, hogy megítélje a földet. Megítéli majd a világot igazsággal, és a népeket az Ő hűségével.« (Zsolt 96,11. 13)

»Elveszti a halált örökre, és letörli az Úr Isten a könnyhullatást minden orcáról, és népe gyalázatát eltávolítja az egész földről: mert az Úr szólott. És szólnak ama napon: Ímé, Istenünk, akit mi vártunk, és aki megtart minket; ez az Úr, akit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!« (Ésa 26,19; 25,8–9)

Amikor a Megváltó búcsút mondott tanítványainak, fájó szívüket azzal az ígérettel vigasztalta, hogy ismét eljön. »Ne nyugtalankodjék a ti szívetek… Az én Atyám házában sok lakóhely van… Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek, és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket.« (Ján 14,1–3)

Az angyalok, akik Krisztus mennybemenetele után még egy ideig az Olajfák hegyén maradtak, elismételték a tanítványoknak Jézus visszatérésének ígéretét:

 »Jézus, aki felviteték tőletek a mennybe, akképpen jő el, amiképpen láttátok Őt felmenni a mennybe.« (Csel 1,11) 

Pál apostolt a Lélek erre a bizonyságtevésre ihlette:

 »Maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből.« (1Thess 4,16) 

A pátmoszi próféta ezt mondta: »Ímé, eljő a felhőkkel, és minden szem meglátja Őt.« (Jel 1,7)

Jézus eljövetelekor »mindenek« újjáteremtetnek dicsőségben, »amikről szólott az Isten minden Ő szent prófétájának szája által, eleitől fogva« (Csel 3,21). 

A gonoszság uralma megtörik, és »e világ országai a mi Urunkéi és az Ő Krisztusáéi« lesznek, »aki örökkön-örökké uralkodik«.” ÁMEN!!

Titushoz írt levél 3. rész

1. Emlékeztessed őket, hogy a fejedelemségeknek és hatalmasságoknak engedelmeskedjenek, hódoljanak, minden jó cselekedetre készek legyenek,
2. Senkit ne szidalmazzanak, ne veszekedjenek, gyöngédek legyenek, teljes szelídséget tanusítván minden ember iránt.
3. Mert régenten mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők, különböző kívánságoknak és gyönyöröknek szolgái, gonoszságban és irígységben élők, gyűlölségesek, egymást gyűlölők valánk.
4. De mikor a mi megtartó Istenünknek jóvolta és az emberekhez való szeretete megjelent,
5. Nem az igazságnak cselekedeteiből, a melyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Lélek megújítása által,
6. Melyet kitöltött reánk bőséggel a mi megtartó Jézus Krisztusunk által;
7. Hogy az ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint.
8. Igaz ez a beszéd, és akarom, hogy ezeket erősítsed, hogy igyekezzenek jó cselekedetekkel előljárni azok, a kik Istenben hívőkké lettek. Ezek jók és hasznosak az embereknek;
9. A balgatag vitatkozásokat azonban és a nemzetségekről való tudakozásokat, és a civakodást és a törvény felől való harczokat kerüld; mert haszontalanok és hiábavalók.
10. Az eretnek embert egy vagy két intés után kerüld;
11. Tudván, hogy az ilyen romlott, és vétkezik, önmaga is kárhoztatván magát.
12. Mikor Ártemást vagy Tikhikust hozzád küldöm, siess hozzám jőni Nikápolyba; mert elhatároztam, hogy ott töltöm a telet.
13. A törvénytudó Zénást és Apollóst gondosan indítsd útnak, hogy semmiben se legyen fogyatkozásuk.
14. Tanulják meg pedig a mieink is, hogy jó cselekedetekkel járjanak elől a szükséges hasznokra, hogy ne legyenek gyümölcstelenek.
15. Köszöntenek téged a velem levők mindnyájan. Köszöntsd azokat, a kik szeretnek minket hitben. Kegyelem mindnyájatokkal! Ámen.

Zsoltárok könyve 16. rész

1. Dávid miktámja. Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.
2. Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.
3. A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörűségem.
4. Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más isten után sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.
5. Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.
6. Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.
7. Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.
8. Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök.
9. Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.
10. Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.
11. Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.

Ésaiás próféta könyve 12. rész

1. És így szólsz ama napon: Hálákat adok néked, oh Uram! mert jóllehet haragudtál reám, de elfordult haragod, és megvígasztaltál engemet!
2. Ímé, az Isten az én szabadítóm! bízom és nem félek; mert erősségem és énekem az Úr, az Úr, és lőn nékem szabadítóm!
3. S örömmel merítetek vizet a szabadító kútfejéből,
4. És így szólotok ama napon: Adjatok hálát az Úrnak, magasztaljátok az Ő nevét, hirdessétek a népek közt nagyságos dolgait, mondjátok, hogy nagy az Ő neve.
5. Mondjatok éneket az Úrnak, mert nagy dolgot cselekedett; adjátok tudtára ezt az egész földnek!
6. Kiálts és örvendj, Sionnak lakosa, mert nagy közötted Izráelnek Szentje!

Zsoltárok könyve 115. rész

1. Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget, a te kegyelmedért és hívségedért!
2. Miért mondanák a pogányok: Hol van hát az ő Istenök?
3. Pedig a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi.
4. Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája.
5. Szájok van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak;
6. Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak;
7. Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az ő torkukkal.
8. Hasonlók legyenek azokhoz készítőik, és mindazok, a kik bíznak bennök!
9. Izráel! te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.
10. Áronnak háza! az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.
11. A kik félitek az Urat, az Úrban bízzatok; az ilyenek segítsége és paizsa ő.
12. Az Úr megemlékezik mi rólunk és megáld minket; megáldja Izráel házát, megáldja Áronnak házát.
13. Megáldja azokat, a kik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat.
14. Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat.
15. Áldottai vagytok ti az Úrnak, a ki teremtette a mennyet és a földet.
16. Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta.
17. Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe.
18. De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat!

Zsoltárok könyve 10. rész

1. Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?
2. A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.
3. Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.
4. A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.
5. Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.
6. Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba.
7. Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.
8. Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.
9. Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.
10. Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.
11. Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!
12. Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!
13. Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta.
14. Te látod ezt, mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.
15. Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.
16. Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.
17. A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,
18. Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.

Zsoltárok könyve 119. rész

1. Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak.
2. Boldogok, a kik megőrzik az ő bizonyságait, és teljes szívből keresik őt.
3. És nem cselekesznek hamisságot; az ő útaiban járnak.
4. Te parancsoltad Uram, hogy határozataidat jól megőrizzük.
5. Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megőrzésére!
6. Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra!
7. Hálát adok néked tiszta szívből, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire.
8. A te rendeléseidet megőrzöm; soha ne hagyj el engem!
9. Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?
10. Teljes szívből kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól!
11. Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.
12. Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre.
13. Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét.
14. Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban.
15. A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek.
16. Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedről nem feledkezem el.
17. Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet.
18. Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.
19. Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tőlem a te parancsolataidat.
20. Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt.
21. Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól.
22. Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megőriztem a te bizonyságaidat!
23. Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidről gondolkodik.
24. A te bizonyságaid én gyönyörűségem, és én tanácsadóim.
25. Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint.
26. Útaimat elbeszéltem előtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre!
27. Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról!
28. Sír a lelkem a keserűség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint!
29. A hamisságnak útját távoztasd el tőlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem!
30. Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak előttem.
31. Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni!
32. A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet!
33. Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megőrizzem azt mindvégig.
34. Oktass, hogy megőrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívemből.

35. Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban.
36. Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre.
37. Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet.
38. Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged.
39. Fordítsd el tőlem a gyalázatot, a mitől félek; hiszen jók a te ítéleteid.
40. Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által.
41. És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted,
42. Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben!
43. És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet!
44. És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké.
45. És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem.
46. És a királyok előtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg.
47. És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek.
48. És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidről.
49. Emlékezzél meg a te szolgádnak adott igédről, a melyhez nékem reménységet adtál!
50. Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem.
51. A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtől.
52. Megemlékezem a te öröktől fogva való ítéleteidről Uram, és vigasztalódom.
53. Harag vett rajtam erőt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet.
54. Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában.
55. Uram! a te nevedről emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet.
56. Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megőriztem.
57. Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása.
58. Teljes szívből könyörgök a te színed előtt: könyörülj rajtam a te igéreted szerint!
59. Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom.
60. Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat.
61. Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem; de a te törvényedről el nem feledkezem.
62. Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért.
63. Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják.
64. A te kegyelmeddel, oh Uram, teljes e föld: taníts meg engem rendeléseidre!
65. Jót cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te igéd szerint.
66. Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert hiszek a te parancsolataidnak.
67. Minekelőtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra.
68. Jó vagy te és jóltevő, taníts meg engem a te rendeléseidre.
69. A kevélyek hazugságot költöttek reám, de én teljes szívből megtartom a te parancsolataidat.
70. Kövér az ő szívök, mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm.
71. Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet.
72. A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst.
73. A te kezeid teremtettek és erősítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat.
74. A kik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem.
75. Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem.
76. Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint.
77. Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm.
78. Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, holott én a te határozataidról gondolkodom.
79. Forduljanak hozzám, a kik téged félnek, és ismerik a te bizonyságaidat!
80. Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek.
81. Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod kivánása miatt; a te igédben van az én reménységem.
82. A te beszéded kivánása miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem?
83. Noha olyanná lettem, mint a füstön levő tömlő; a te rendeléseidről el nem feledkezem.
84. Mennyi a te szolgádnak napja, és mikor tartasz ítéletet az én üldözőim felett?
85. Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint élnek.
86. Minden parancsolatod igaz; csalárdul üldöznek engem; segíts meg engem!
87. Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat.
88. A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megőrizhessem a te szádnak bizonyságait.
89. Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben.
90. Nemzedékről nemzedékre van a te igazságod, te erősítetted meg a földet és áll az.
91. A te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, a mi van, te néked szolgál.
92. Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörűségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.
93. Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem.
94. Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem.
95. Vártak rám a gonoszok, hogy elveszessenek, de én a te bizonyságaidra figyelek.
96. Látom, minden tökéletes dolognak vége van, de a te parancsolatodnak nincs határa.
97. Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!
98. Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok.
99. Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim.
100. Előrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra.
101. Minden gonosz ösvénytől visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a te beszédedet.
102. Nem távoztam el a te ítéleteidtől, mert te oktattál engem.
103. Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél édesbb az az én számnak!
104. A te határozataidból leszek értelmes, gyűlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét.
105. Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.
106. Megesküdtem és megállom, hogy megtartom a te igazságodnak ítéleteit.
107. Felette nagy nyomorúságban vagyok; Uram, eleveníts meg a te igéd szerint.
108. Szájamnak önkéntes áldozatai legyenek kedvesek előtted Uram! és taníts meg a te ítéleteidre.
109. Lelkem mindig veszedelemben van, mindazáltal a te törvényedről el nem feledkezem.
110. Tőrt vetettek ellenem az istentelenek, de a te határozataidtól el nem tévelyedtem.
111. A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, mert szívemnek örömei azok.
112. Az én szívem hajlik a te rendeléseid teljesítésére mindenha és mindvégig.
113. Az állhatatlanokat gyűlölöm, de a te törvényedet szeretem.
114. Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem.
115. Távozzatok tőlem gonoszok, hogy megőrizzem az én Istenemnek parancsolatait.
116. Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben.
117. Segélj, hogy megmaradjak, és gyönyörködjem a te rendeléseidben szüntelen.
118. Megtapodod mindazokat, a kik rendeléseidtől elhajolnak, mert az ő álnokságuk hazugság.
119. Mint salakot mind elveted e földnek istenteleneit, azért szeretem a te bizonyságaidat.
120. Borzad testem a tőled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtől.
121. Méltányosságot és igazságot cselekedtem; ne adj át nyomorgatóimnak!
122. Légy kezes a te szolgádért az ő javára, hogy a kevélyek el ne nyomjanak engem.
123. Szemeim epekednek a te szabadításod és a te igazságod beszéde után.
124. Cselekedjél a te szolgáddal a te kegyelmességed szerint, és a te rendeléseidre taníts meg engem!
125. Szolgád vagyok, oktass, hogy megismerjem a te bizonyságaidat!
126. Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet.
127. Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat.
128. Igaznak tartom azért minden határozatodat, és a hamisságnak minden ösvényét gyűlölöm.
129. Csodálatosak a te bizonyságaid, azért az én lelkem megőrzi azokat.
130. A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket.
131. Szájamat feltátom és lihegek, mert kivánom a te parancsolataidat.
132. Tekints reám és könyörülj rajtam, a miképen szoktál a te nevednek kedvelőin.
133. Vezéreld útamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!
134. Oltalmazz meg az emberek erőszakosságától, hogy megőrizzem a te határozataidat!
135. A te orczádat világosítsd meg a te szolgádon, és taníts meg a te rendeléseidre!
136. Víznek folyásai erednek az én szemeimből azok miatt, a kik nem tartják meg a te törvényedet.
137. Igaz vagy Uram, és a te ítéleted igazságos.
138. A te bizonyságaidat igazságban és hűségben jelentetted meg, és mindenek felett való egyenességben.
139. Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedről az én ellenségeim.
140. Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt.
141. Kicsiny vagyok én és megvetett, de a te határozataidról el nem feledkezem.
142. A te igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz.
143. Nyomorúság és keserűség ért engem, de a te parancsolataid gyönyörűségeim nékem.
144. A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló; oktass, hogy éljek!
145. Teljes szívből kiáltok hozzád, hallgass meg, Uram! megtartom a te rendeléseidet.
146. Segítségül hívlak: tarts meg engem, és megőrzöm a te bizonyságaidat.
147. Hajnal előtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem.
148. Szemeim megelőzik az éjjeli őrséget, hogy a te beszédedről gondolkodjam.
149. Hallgasd meg az én szómat a te kegyelmességed szerint, Uram! Eleveníts meg a te jóvoltod szerint!
150. Közelgetnek hozzám az én gonosz háborgatóim, a kik a te törvényedtől messze távoztak.
151. Közel vagy te, Uram! és minden te parancsolatod igazság.
152. Régtől fogva tudom a te bizonyságaid felől, hogy azokat örökké állandókká tetted.
153. Lásd meg az én nyomorúságomat és szabadíts meg engem; mert a te törvényedről nem felejtkezem el!
154. Te perelj peremben és ments meg; a te beszéded szerint eleveníts meg engem!
155. Távol van a gonoszoktól a szabadítás, mert nem törődnek a te rendeléseiddel.
156. Nagy a te irgalmasságod, Uram! A te ítéletid szerint eleveníts meg engem.
157. Sokan vannak az én háborgatóim és üldözőim, de nem térek el a te bizonyságaidtól.
158. Láttam a hűteleneket és megundorodtam, hogy a te mondásodat meg nem tartják.
159. Lásd meg Uram, hogy a te határozataidat szeretem; a te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem!
160. A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló.
161. A fejedelmek ok nélkül üldöztek engem; de a te igédtől félt az én szívem.
162. Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált.
163. A hamisságot gyűlölöm és útálom; a te törvényedet szeretem.
164. Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért.
165. A te törvényed kedvelőinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk.
166. Várom a te szabadításodat, oh Uram! és a te parancsolataidat cselekszem.
167. Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat, és azokat igen szeretem.
168. Megtartom a te határozataidat és bizonyságaidat, mert minden útam nyilván van előtted.
169. Oh Uram! hadd szálljon az én könyörgésem a te színed elé; tégy bölcscsé engem a te igéd szerint.
170. Jusson elődbe az én imádságom; a te beszéded szerint szabadíts meg engem!
171. Ajkaim dicséretet zengjenek, mert megtanítasz a te rendeléseidre.
172. Nyelvem a te beszédedről énekel, mert minden parancsolatod igaz.
173. Legyen segítségemre a te kezed, mert a te határozataidat választottam!
174. Uram! vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörűségem.
175. Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen téged, és a te ítéleteid segítsenek rajtam!
176. Tévelygek, mint valami elveszett juh: keresd meg a te szolgádat; mert a te parancsolataidat nem felejtettem el!