JÉZUS NEVE AZ ENYÉM!! (megvallás)

AZ ÉLET ÉS A HALÁL A NYELV HATALMÁBAN VAN..

Jézus ügyvédi meghatalmazást adott az egyháznak és nekem is, és törvényesen feljogosított, felhatalmazott, hogy használhassam az Ő nevét az imában.
Jézus azt is megengedte, hogy használhatom a NEVÉT a gyógyítás szolgálatában is.
Én Isten gyermeke vagyok, ezért JÉZUS NEVE számomra adatott. JÉZUS NEVE az enyém. Jézusnak minden hatalma és az egész tekintélye benne van a NEVÉBEN!
JÉZUS NEVÉNEK a használatakor én a hitemet gyakorlom. 
JÉZUS NEVÉBEN benne van minden segítség, minden győzelem, minden hatalom és a teljes egészség.
Ezért én nem képzelem, hogy a saját erőmmel kell a szolgálatomat végeznem, hanem a NÉV viszi véghez a szabadítást! A NÉVNEK az értékmérője az Úr Jézus Krisztus képességének a mértéke, ami ebben a NÉVBEN benne foglaltatik az enyém.
JÉZUS A NEVÉNEK korlátlan használati jogát ruházta rám. Amikor én élek azokkal a kiváltságaimmal és jogaimmal, amelyeket az újszövetségben nyertem, és JÉZUS NEVÉBEN imádkozok, akkor az imám átkerül az én kezemből Jézus kezébe.
Azt követően Ő vállalja a felelősséget azért az imáért, mert én tudom, hogy az Atya mindig meghallgatja Jézust, ezért amikor én Jézus nevében imádkozok, akkor ez olyan, mintha maga Jézus imádkozna, Ő veszi át a helyemet.
Mikor én imádkozok, én is átveszem Jézus helyét itt a földön, hogy az Ő akaratát vigyem véghez, Ő pedig cserébe képvisel engem az Atya előtt. 
JÉZUS NEVÉT használom a körülöttem leselkedő láthatatlan erők elleni harcaim során.
JÉZUS NEVÉBEN hatalmam van a sötétség minden ereje fölött. 
Én Isten munkatársa vagyok, ezért engem ezek a jelek követnek, én JÉZUS NEVÉBEN démonokat űzök, új nyelveken szólok, kezembe kígyót veszek fel, ha valami halálost iszok, nem árt nekem, betegekre teszem kezem, és azok meggyógyulnak. 
Jézus a NEVÉBEN levő hatalom által van velem! Amikor nekem Jézus törvényes jogot adott arra, hogy használjam a NEVÉT, az Atya tudta, mivel fog ez járni, ha ezt a NEVET én imában elsuttogom, és az Atya ebben nagy örömét leli, ha hallja tőlem ezt a NEVET.
JÉZUS NEVÉBEN rejlő lehetőségek messze felülmúlják az értelmemet.
Jézus voltaképpen nekem egy aláírt csekket nyújtott át a mennyei erőforrásokra vonatkozóan, és arra kért engem, hogy töltsem ki. Mindenki ott tart, amit a jegyére írt. Én ezért messze merészkedek, mert nem korlátozott a látásom JÉZUSRÓL ÉS A NEVÉRŐL.
Nekem megváltoztatja az életemet JÉZUS NEVE, mert én ezekkel a behatoló tanulmányozásokkal és megvallásokkal képet kapok arról a gazdagságról, amelyet ma is tartalmaz ez a NÉV az egyház és minden egyes hívő számára. 
Én megbecsülöm, és kellő tiszteletben részesítem ezt a NEVET, és sokat várok tőle, és egyre jobban fogalmam lesz arról, hogy mekkora ajándékot kaptam.

János 16:23,24

Azon a napon pedig semmit sem fogtok kérdezni tőlem. Bizony úgy van, ahogy mondom nektek: amit az én nevemben kértek az Atyától, megadja majd nektek! Mostanáig semmit sem kértetek az én nevemben - kérjetek, és meg fogjátok kapni, hogy teljes legyen az örömötök!

Márk 16:17,18

Azokat pedig, akik hitre jutottak, ezek a jelek követik majd: az ÉN NEVEMBEN démonokat űznek ki, új nyelveken szólnak, kezükbe kígyót vesznek fel, s ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegekre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak.

Máté 28:18-20

Jézus pedig odament hozzájuk, és ezt mondta nekik: Minden hatalom nekem adatott a mennyben és a földön! Menjetek hát, tegyetek tanítvánnyá minden nemzetet, merítsétek alá őket az Atya, a Fiú és a Szent Szellem NEVÉRE, és tanítsátok meg nekik, hogy őrizzék meg mindazt, amit megparancsoltam nektek! Én pedig íme közöttetek vagyok mindennap a világkorszak végéig!

Máté 18:19,20

Még egyszer mondom: ha ketten közületek összhangban vannak minden dologgal kapcsolatban, amit csak kérnek, meglesz nekik mennyei Atyámtól! Mert ahol ketten vagy hárman összegyűjtetnek az ÉN NEVEMBEN, ott vagyok közöttük!

Zsidó 1:1-4

Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképpen szólt hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólt nekünk Fia által, akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette. Aki az Ő dicsőségének a visszatükröződése, és az Ő valóságának a képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneiktől megtisztítván ült a Felségesnek a jobbjára a magasságban. Annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, amennyivel különb NEVET örökölt azoknál.

Filippi 2:9-11

Ezért az Isten fel is magasztalta Őt felettébb, és azt a NEVET ajándékozta Neki, amely minden NÉV fölött áll, hogy a JÉZUS NEVÉBEN minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké, és minden nyelv ismerje el, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.

Joel Osteen pásztor bátorító üzenete: Hogyan éljünk esőben?

Szeretek mindig valami vidámsággal kezdeni.
Hallottam egy középkorú hölgyről, aki szívinfarktust kapott. A műtőasztalon megkérdezte Istent: Ennyi volt az életem? Isten azt válaszolta neki, hogy van még 40 éve. Felépülés közben úgy döntött, hogy még marad a kórházban és felvarratta az arcát, melleit, leszívatta a zsírt mindenhonnan. 2 hónap múlva, amikor elhagyta a kórházat, elütötte egy autó és meghalt. Felment a Mennybe és azt mondta Istennek: Én azt hittem, hogy van még 40 évem. Isten fejcsóválva azt válaszolta: Sajnálom, de nem ismertelek meg.

Arról akarok ma beszélni, hogyan éljünk esőben?

A Szentírásban az eső az áldást, kiváltságokat, gyarapodást szimbolizálja. Egy helyen arról szól, hogyan legyünk olyanok, mint egy jól öntözött kert. Ilyennek tervezett bennünket Isten, hogy bolondosak, örömtelik legyünk és mindig virágozzunk. De túl sokan kiszáradtak. Nem mondhatják el, hogy virágoznak, hanem pont ellenkezőleg. Nem voltak jó éveik, stagnál a házasságuk, karrierjük, nem valósultak meg álmaik. Könnyű ilyenkor megrekedni és azt gondolni, ez a legjobb, ami elérhető. Nem szeretem ezt a munkát, de elviselem. Valószínűleg nem jutok el oda, sosem jutok ki ebből. Nem. Ez nem virágzás. Ez nem áldott állapot. A jó hír az, hogy van mód rendbe hozni a dolgokat. Van mód kijutni a szárazságból. Csak a megfelelő felhő alá kell állnod. Csak az kell, hogy Isten kiváltságokat, gyarapodást hullajtson rád.

Érdekes, hogy a természetben hogyan alakul ki egy felhő. A Nap lesüt a vízre és láthatatlan pára képződik. Ez a pára felemelkedik a Föld atmoszférájába és felhővé alakul. Ha elég pára száll fel, a felhő túl nehéz lesz ahhoz, hogy elbírja és elkezd csöpögni. Ez az, amikor ködöl vagy szitál. Ha ez a felhő teljesen megtelik kondenzvízzel, megnyílik és elkezd esni. Én hiszem, hogy képesek vagyunk esőt csinálni saját életünkben. Képesek vagyunk áldást, kiváltságot teremteni. Mindezt imáink által tudjuk megtenni. Ha köszönjük Isten jóságát, azon meditálunk, amit megtett értünk, arra fókuszálunk, hogy milyen fényes a jövőnk. Imánk a láthatatlan pára, mely felszáll a Mennybe és felhőt képez. Amikor ez a felhő annyira megtelik imával, hálaadással, egyszer már nem bírja tovább megtartani és kiváltságok, áldás, természetfölötti lehetőségek, jelentős kapcsolatok esőjét hinti ránk. Ha felszáll az ima, áldás hullik vissza. Az életben úgy tűnik néha, hogy sosem fog esni. A javulás semmi jelét nem látni, semmi nem változik. Elmondhatod, hogy nincs felhő feletted. Így érzett Éliás próféta.

Nagy szárazság volt 3 és ½ évig nem esett eső. Az emberek szenvedtek és próbálták túlélni. De Éliás nem volt negatív, nem kezdett panaszkodni. Ő megértette az elvet. Fölment a hegy tetejére és köszönetet mondott Istennek mindazért, amit tett, azért, hogy uralja a helyzetet és azért, hogy az eső már közeleg. Elküldte inasát, nézze meg, hogy vannak-e már felhők az égen. A szolga 6-szor jött vissza azzal, hogy nem fog esni, nincs felhő az égen. Éliás nem adta fel, hanem tovább imádkozott Istenhez, tovább köszönte neki, hogy az eső közeleg. A 7-dik alkalommal, azzal jött vissza az inas, hogy látott egy felhőt alakulni. Hamarosan meg is nyílt az ég.

Talán szárazságban vagy, de ha Éliáshoz hasonlóan tovább imádkozol, akkor ki fog alakulni az a felhő. Ha nehéz és olyan gondolataid támadnak, hogy sosem fog változni, sosem jutsz túl ezen az akadályon, sosem valósítod meg álmaidat, akkor ahelyett, hogy letörsz, és ezen rágódsz, válts át imádkozásba.

Köszönöm Atyám, hogy a javamra fordítod a dolgokat. Azt mondtad, hogy még a sivatagban is sikerre viszem és tudom Istenem, hogy legszebb napjaim még előttem vannak.

Mi történik?

Egy felhő kezd képződni. Minden nap azzal kelj, hogy: Köszönöm, Uram, az újabb szép napot. Felhőd egy kicsivel nehezebbé válik. Munkába menet ne a forgalom miatt, a gázárak miatt panaszkodj, hanem mondd: Köszönöm Atyám, hogy van munkahelyem. Köszönöm az adottságokat, a tehetséget, amit nekem adtál. Köszönöm Uram, hogy lábaim menni tudnak, kezeim mozognak, szemeim látnak. Köszönöm, hogy gyermekeim egészségesek. Köszönöm Uram, hogy életben vagyok. Ha ezt megteszed, vedd elő esernyődet, mert csak idő kérdése, hogy a felhő megnyílik és Isten áldását és kegyét hinti rád. Ugyanúgy, mint a természetben, egy felhő csak annyi kondenzvizet, annyi párát tud megtartani, mielőtt elengedi. Ugyanígy, ha imákat küldesz fel, énekeled, hogy Isten mindig jóságos, ha adsz, szolgálsz, szeretsz, akkor ez a felhő csak annyit bír el, mielőtt az áldás visszahullik. Ez a kulcs. Ha semmit nem küldesz fel, semmi nem fog visszajönni. Ez nem jelenti azt, hogy nem lesznek nehézségeink, ha így teszünk, sosem lesznek problémáink. Az élet tovább fog zajlani. A titok az, hogy ne panaszkodjunk, ne beszéljünk a problémáról, ne hívjuk fel barátunkat azzal, hogy más milyen rosszul bánt velünk, milyen igazságtalan. Amikor nehéz időket élünk meg, az a titok, hogy még szorgalmasabban imádkozunk. Néhány bajból az egyedüli kiút az ima. Ne harcolj másokkal, ne akarj kiegyenlíteni, csak imádkozz és Isten tenni fog érted. Ha valamilyen sivatagban vagy és álmaid nem valósulnak meg, ne kövesd el a hibát, hogy csak üldögélsz és magadat sajnálod. Az egyedüli kiút, ha megváltoztatod hozzáállásod, ha nem azt nézed többé, hogy mi a rossz, mi nem jött össze, hanem elkezded kiimádkozni magad ebből. Ez nem másokon múlik, hanem rajtad. Rázd le magadról a kiábrándultságot és kezdd megköszönni Istennek, úgy, mintha már túljutottál volna rajta. Kezdd megköszönni neki, mintha már javadra fordította volna a szituációt. Erről szól a hit.

Más szavakkal: lehet, hogy a fejed búbjáig benne vagy, minden ellened van, de új felhőket kell képezned. Atyám, köszönöm neked, hogy áldott vagyok, hogy minden, amihez hozzányúlok, virágzik. Hogy kölcsön fogok adni és nem kölcsönvenni. Lehet, hogy most sivatagban vagyok, lehet, hogy most nehéz, de tudom, hogy minél nehezebbé válik, annál közelebb vagyok a győzelemhez, ezért nem fordulok vissza, nem adom fel, nem ábrándulok ki, hanem előretörök, mert tudom, hogy győztes vagyok és nem legyőzött. Figyeld meg, a felhő kezd kialakulni. Néhányan már régóta nem voltatok szerencsések. Könnyű negatívvá válni és elveszíteni a lelkesedést, de szeretem, amit Zsoltárok 71:14 mond:

Én reménykedem a segítségedben. Egyre többet imádkozom hozzád.

Ez azt mondja, hogy minél tovább tart, annál többet kell imádkoznunk. Általában pont az ellenkezőjét tesszük. Ha valami sokáig tart, egyre kevésbé vagyunk izgatottak. Ahelyett, hogy többet imádkoznánk, elkezdünk panaszkodni. Sosem leszek egészséges, már 3 éve beteg vagyok. Sosem fogok előbbre jutni, a családomból senki sem sikeres. Nem. Ne ess ebbe a csapdába. Mondd, hogy talán sokáig tart, talán nehéz lesz, de elkeseredés helyett inkább többet imádkozok. Atyám köszönöm, hogy uralod a helyzetet. Te egy igazságos Isten vagy és tudom, hogy minden ígéretet, amit elültettél bennem, megvalósítasz. Hiszem, hogy most is éppen a javamra rendezed az ügyeimet, a megfelelő embereket, a megfelelő lehetőségeket.

Mi történik?

A felhőd megtelik, és nemsokára eső hullik rád. Kiváltságok, áldás. Egy dolog, amit megtanultam, hogy Isten sosem okoz csalódást a hozzá imádkozóknak. Úgy, mint Pál és Szilas esetében, éjjel megjelent Isten és kinyitotta börtönük ajtaját. Úgy, mint Dávid, mikor köszönetet mondott Istennek, az éhes oroszlánok nem tudtak hozzányúlni. Talán visszaesést éltél meg, de legyen olyan a hozzáállásod, hogy talán sokat veszítettem az életben, de az egyedüli dolog, amit nem veszítek el, az az imám.

Hadd kérdezzem meg, mit bocsátasz ki ma?

Panaszt?

Semmi jó nem történik, ez nem igazságos. Vagy pedig imát, elvárod Isten jóságát. Ez a kulcs. Telve kell tartanod felhődet. Légy annyira telve hálával, hogy még ha be is ütöd lábujjadat, panaszkodás helyett azt mondod: Köszönöm, Jézus. Ha valaki bevág eléd a forgalomban, ahelyett, hogy az öklödet ráznád, áldd meg, hagy legyen egy jó napja. Nem kapjuk meg az előleptetést, amire számítottunk? Nem nagy ügy, tudom, hogy Isten valami jobbat tartogat számomra. Ha így imádkozol, képes leszel megszerezni a jó dolgokat Istentől. Valahányszor megfordulsz, úgy érzed, esik az eső. A munkába menet támad egy jó ötleted. Ez az, amikor Isten kreativitást hint rád. Vagy van valami, amit nagyon szeretnél megvenni és éppen eladó. Ez nem véletlen.

Mi történt?

Eső hullott rád. Vagy kis dolgok. A teli parkolóban éppen előtted tolat ki egy autó és a bejáratnál tudsz parkolni. Csóválod fejed, hogy tudhattad volna, hogy megint esik. Magammal kellett volna hoznom az esernyőmet.

Miért van ez?

A felhő követ téged. Ha szokásunkká válik Isten jóságával kérkedni, ez az, ami megengedi neki, hogy rendkívüli dolgokat tegyen életünkben. Nehemiá-ra gondolok. Isten azt az álmot ültette el szívében, hogy újjáépítse Jeruzsálem falait. Ez az álom annál sokkal nagyobb volt, hogy egyedül meg tudta volna valósítani. 1000 mérföld távolságban volt, nem voltak munkásai, forrásai. Mindenféle akadály merült fel. Az emberek azt mondták, nem képes rá. Egy csapat meg is fenyegette, hogy megtámadják, ha megpróbálja. De kedvelem Nehemia hozzá állasát, hogy nem törődött semmivel. Egyik barátja megkérdezte, hogyan akarja véghezvinni. Azt válaszolta: Isten szent keze van rajtam. Ez tetszik nekem. Nem beszélt a problémáiról, hanem Istenről beszélt. Nem azt nézte, mit nem tud megcsinálni, hanem arra fókuszált, mit tud Isten megtenni. 1 évig kellett volna tartania, hogy befejezze a falat, de Nehemia 42 nap alatt kész lett vele.

Miért volt ez?

Mert ő kérkedett Isten jóságával, a felhője megtelt és protekciót, tudást, kreativitást hullajtott rá. Nehemiához hasonlóan elgondolkodhatsz, hogy hogyan fogod valaha is megvalósítani álmaidat. Sokkal nagyobb annál, hogy egyedül véghez tudjam vinni. Hadd mondjam el, hogy Isten szent keze van rajtad. Rendelkezel kegyével, védelmével, tudásával. Tehetséges, kreatív vagy. Az Ég minden ereje támogat. Merd hinni, hogy mindazt megkaphatod, amire Isten teremtett. Néha látsz kicsi gyerekeket, amint kérkednek az apukájukkal. Olyanokat mondanak, hogy az én apukám erősebb, mint a tied. Az én apukám gyorsabban fut, mint a tied.

Néhány éve a kis unokaöcsém, Cristopher, nálunk volt. 5 éves lehetett akkor. Én a garázsban súlyzóztam és viccelődtem vele. Megmutattam neki a bicepszemet és azt mondtam: Tudod, hogy én ki tudnám ütni az apukádat? Ő összehúzta szemöldökét és mérgesen azt válaszolta: Joe-Joe, az apukám szétlapít téged. Olyan drámaian mondta, azt hittem rögtön hozza az apját és nekem jönnek.

Ilyennek kell lennünk égi Atyánkkal kapcsolatosan. Ez az akadály nehéznek tűnik, de jelentsd ki róla: az én Atyám kiüti a tiedet. Mondd a problémának, hogy az én Atyám szétlapítja a tiedet.

Mit teszünk?

Kérkedünk Isten jóságával. Azt mondja Zsoltárok 81:10: Tartsd nagyra szád és én megtöltöm.

Az egyik oka annak, hogy sokan nem látják meg Isten legjavát az, hogy csak kicsire nyitják szájukat. Ez az egyik olyan alkalom, mikor jó, ha valakinek nagy a szája. Egész nap beszélj arról, mit tett érted Isten. Kérkedj azzal, amit meg fog tenni. Beszélj győztesként életedről, jövődről. Én megtanultam, minden reggel nagyra nyitni a számat. Nem akarok kapzsi lenni, hanem egyszerűen meg akarok szerezni mindent, ami kijár nekem. Megtanultam, hogy azzal kezdjem a napot, hogy: Köszönöm Istenem, hogy legszebb napjaim még előttem állnak. Köszönöm, hogy olyan kiváltságos a jövöm, mint senki másé. Köszönöm, hogy oda juttatod el lelkészségemet, ahova még egyetlen lelkészség sem jutott el.

De hogyan váltsd Te valóra álmaidat?

Hogyan kapd meg Te Isten legjavát?

Azzal, hogy nagyra nyitod a szádat, hogy a felhő alatt maradsz és Isten szent keze által. Isten nem ültetett volna egy álmot szívedbe, ha nem szerelt volna fel azzal, amire szükséged van hozzá. Jelentsd ki minden nap: Köszönöm Atyám, hogy Nehemiához hasonlóan Isten szent keze van rajtam.

Mi történik?

A felhőd megtelik, és amikor szükséged lesz rá, kreativitást, szerencsét, természetfölötti lehetőségeket hullajt rád. Ha többet imádkozol, több esőt hullajt rád Isten. Ha nagyobbra tátod szád, Isten megtölti jóval. Megnöveli territóriumodat, kitágítja határaidat, új ötleteket ad, új lehetőségeket hoz. Olyan célokat valósítasz meg, olyan akadályokon jutsz túl, amiket sosem tartottál lehetségesnek.

Hogyan lehetséges ez?

Isten szent kezével. Néhányatoknak elég csak nagyobbra nyitni szájukat és csodálkozni fogtok, mit tesz Isten. Én már olyan messze jutottam karrieremben, amennyire csak lehetséges. Nem. A szád csak félig van nyitva. Sokkal messzebbre tudsz menni. Istennek új felfedeznivaló horizontjai vannak számodra. Adottságok és tehetségek rejlenek benned, melyeket még nem fedeztél fel. Isten jóságának új szintjét láthatnád meg, ha szádat nagyobbra tátanád. Nem hiszem, hogy valaha is megházasodok, már 12 éve nem volt randevúm. Nem hiszem, hogy valaha is kijutok ebből. Sosem oldom meg ezt a problémát. Beszélj másról. Atyám, köszönöm neked, hogy irányítod lépteimet. Azt mondtad, te adod nekem szívem vágyait, hogy győzelmet tartogatsz számomra. Én csak meg akarom köszönni, hogy minden álom, melyet szívembe ültettél, meg fog valósulni. Meg kell értenünk, hogy ha negatívak vagyunk, ha a problémainkról beszélünk, ha panaszkodunk, akkor a rossz párát küldjük fel. A felhőnk vereséggel, balszerencsével, középszerűséggel fog megtelni. Amit felküldünk, az fog visszahullani ránk.

Sokan mondják nekem: Joel, én úgy érzem, hogy fekete felhő alatt élek. Nincs szerencsém, nincs erőm, az emberek nem jól bánnak velem. Amíg ezt küldöd fel, ugyanez fog visszajönni. Ha átkapcsolnál a vereség hangnemből imádkozó hangnembe és elkezdenél köszönetet mondani Istennek, hogy uralja a helyzetet és a javadra fordítja a dolgokat, és hogy legszebb napjaid még előtted vannak, akkor az a fekete felhő, ami elkedvetlenít, átváltozna áldás-felhőbe, ami kiváltságokat hullajt rád. Csak a hozzá állasodon kell egy picit változtatni és ugyanaz a felhő, ami lenyom téged, át tud alakulni olyan felhővé, mely áldást, kegyet hullajt rád. Ha csalódás kísér végig utunkon, legyen az első dolgunk az, hogy ellenőrizzük, mit sugárzunk ki.

Mint az a hölgy, aki a lányával elment az áruházba. Vettek néhány dolgot. Kifelé menet azt mondta lányának: Láttad milyen utálattal nézett rám az eladónő? A lánya azt válaszolta. Mama, nem ő nézett rád így. Neked volt ilyen a tekinteted, amikor beléptél. Amit kisugárzunk, az mindig visszatér hozzánk. A Szentírás azt mondja Zsoltárok 22:3-ban: Isten népe dicséretét lakja.

Ez azt jelenti, hogy ha Isten hallja, hogy valaki kérkedik jóságán, azt mondja Gabrielnek: Hallod, amit én? Valaki ott lenn Houstonban, valaki Lakewoodban jóságomról beszél. Hallom, hogy valaki megköszöni nekem, hogy nagyobb vagyok a problémánál. Hallom, hogy valaki énekli, én Isten barátja vagyok. Gabriel, tartsd fenn a helyem, rögtön visszajövök, de megígértem, hogy ha imádkoznak hozzám, megjelenek, és nagyszerű dolgokat teszek.

Fel akarod hívni magadra Isten figyelmét?

Azt akarod, hogy olyan helyekre vigyen el, amiről nem is álmodtál?

Itt a kulcs. Istent megérinti könnyeink, de nem indítják meg. Isten együtt érez, amikor nehézségeink vannak, de nem hatja meg, ha csalódottak vagyunk. Az készteti Istent arra, hogy úgymond elhagyja trónusát és eljöjjön hozzánk, ha imádkozunk hozzá, ha hisszük, ha elvárjuk kegyét. Nem kell a templomba menni ahhoz, hogy imádkozz Istenhez. Az autód lehet az imaház, a tusolód lehet az imaházad. A korterem, a börtöncella is lehet imádkozó hely. Bárhova is megyünk, biztosnak kell lennünk abban, hogy a megfelelő párát bocsátjuk ki, megköszönjük Istennek, hogy tenyerén hord bennünket. Küldj olyan imát fel, ami záporesőt okoz.

Tudod milyen a zápor?

Amikor vezetsz az úton és annyira szakad, hogy meg kell állnod, mert semmit sem látsz. Ezt akarja Isten mindannyiunk életében megtenni. Annyi áldást önteni rád, ami túlcsordul. Annyi kegyet, annyi lehetőséget, annyi szerencsét, hogy nemcsak hogy elég neked, de túl is csordul Isten jósága. Ezt tapasztaltuk meg, Victoria és én. Az emberek azt mondták, sosem fogjuk megszerezni ezt a komplexumot. Túl sok az akadály. Mi továbbra is hálát adtunk Istennek jóságáért, hogy szent keze van rajtunk, és láss csodát, kegy hullott vissza ránk és ma itt vagyunk és megtapasztaltuk Isten jóságát. Mi megtanultuk, hogy ha a felhő alatt maradunk, akkor folyamatos gyarapodás hullik vissza ránk. Legyen nagyobb víziód. Tégy úgy, mint a kis Christopher. Tudd, hogy Isten nagyobb minden akadálynál. Ha Isten elég nagy volt ahhoz, hogy egy álmot ültessen szívedbe, akkor elég nagy lesz ahhoz, hogy meg is valósítsa. Köszönd Istennek minden nap: Atyám, én hiszem, hogy megtapasztalom kegyed olyan mértékben, amit sosem tudtam elképzelni. Tudom, hogy képes vagyok a lehetetlenre. Ha ezt megteszed, felhőd megtelik. Nem hagyományos imával, hanem túlcsorduló keggyel, gyarapodással, áldással. Tudom, agyunk néha azt kérdezi, hogy fog ez megtörténni, hogy fogod valaha is megvalósítani álmaidat. Tanulj meg Nehemiához hasonlóan válaszolni rá: Isten szent keze van rajtam.

Hogyan fogsz meggyógyulni?

Láttam az orvosi jelentésem, az áll rajta: Isten szent keze van rajtam. Arról beszélek, hogy ez nem féltetlenül saját erőből történik, hanem Isten hátszelet ad nekünk. Ha Isten hátszelet ad neked, természetfölötti ajtók fognak megnyílni. Téged léptetnek elő, pedig a többieknek nagyobb esélyük van rá. Ez az, amikor Isten kegyét hinti rád. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én felhőszakadást várok az elkövetkező napokban. Várom, hogy megnyíljon az Ég számunkra, hogy olyan kegyet tapasztaljunk meg, mint még soha.
Tegyük meg részünket és töltsük fel felhőnket! Váljon életmódoddá a hálaadás. Elmélkedj naphosszat Isten jóságán.
Ha száraz időszakban vagy, kapcsold magasabb fokozatra imáidat! Képezz új felhőket!
Tanuld meg nagyra kitátani szád és Isten megtölti azt. Emlékezz, amit felküldesz, az jön vissza! Ha megtelik a felhő, eső hullik rád.
Higgyél! Isten hátszelet ad neked. Most is kegyet, jó ötleteket, kreativitást bocsát ki, legyőz neked akadályokat. Ha ilyen az imád, esőben fogsz élni. Isten azt mondja, mindig virágozni fogsz. Ez azt jelenti, hogy túljutsz minden akadályon, legyőzöl minden ellenséget és minden álmod, minden vágyad, minden ígéret, melyet Isten szívedbe ültetett, meg fog valósulni.

Lisa E Szanyel megosztása-

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

,,Nem támadt többé Izraelben olyan próféta, mint Mózes, akit ismert volna az Úr színről színre. Mindazokban a jelekben és csodákban, amelyekért küldötte őt az Úr... és mindama hatalmas erőben és nagy rettenetességben, amelyeket véghez vitt az egész Izrael szemei előtt.,,- 5Móz 34,10-12

Ezek az Igék tartalmazzák azt az emlékbeszédet, amit Isten Igéje Mózesnek, Isten emberének szentelt.

Összefoglaló értékelés ez Mózes egész életművéről. Több, mintsem gondolnánk.

Ha valaki azt a feladatot kapta volna, hogy Mózesről emlékbeszédet írjon, félő, hogy felettébb dicsérte és kiemelte volna.

Ez az emlékezés, amit a Szentírás közöl, egyedül Istennek ad minden dicsőséget. A 10. vers ezt mondja: "az Úr ismerte őt", a 11. vers pedig: "az Úr küldte őt". Más szóval: az ószövetség legnagyobb emberének élete azzal zárul, hogy Mózes minden kimagasló érdeme és cselekedete mellett is csak eszköz volt Isten kezében, akit Isten választott ki és Ő használt.

Ennek az eredményekben gazdag életnek a befejezésénél egyedül Istené a dicsőség. Ezáltal az emlékbeszéd olvasójának és hallgatójának tekintete az elhunyt Isten emberéről arra az Úrra irányul, akit ő szolgált.

Figyelmeztessen ez bennünket arra, hogy soha ne álljunk meg Isten nagy embereinek csodálatánál, hanem azt a nagy Istent dicsérjük, aki felkészítette és elküldte őket.

El minden emberdicsőítéssel!

Egyedül az Urat illeti minden dicséret még a legnagyobb és legáldottabb ember élete végén is. A Jelenések 4,10-ben láthatjuk a 24 vénet Isten trónjánál. Koronáikat Isten elé teszik és ezt mondják: "Méltó vagy, Uram, hogy végy dicsőséget, tisztességet és erőt, mert Te teremtettél mindent, és a Te akaratodért vannak s teremtettek".

Varga László: Isten asztaláról

"Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is. Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek. A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek... Mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik."
Lukács 18,10-14

Mindenki a farizeust tisztelte kegyessége miatt, a vámszedőt pedig mindenki megvetette, mert az ellenség, a rómaiak szolgálatában nyúzta a saját népét. De ő tudta magáról, hogy bűnös, kereste a megtisztulást, akart mássá válni. A farizeus pedig büszke volt önmagára, dicsekedve és felülről bírálgatva nézett le mindenki mást. Jézusnak nem kell a magaimádó. A legnyomorultabbat is elfogadja, ha igazabbá akar lenni. Mennyi köztiszteletben álló keresztyénnek kellene a falára felírni ezt az igét! Nemcsak az emberek, Isten előtt is undorító az önmaga kegyességével tüntető keresztyén. Neki szól az ítélet: "Isten neve miattatok káromoltatik a pogányok között." 

Magunkban keressük a bűnt, ne másban! Akkor szabadít meg tőle Krisztus ingyen kegyelme.

Uram, nehéz megállni a két kísértés között. Ha folyton csak a bűneimmel foglalkozom, nem tudok örülni megváltásodnak. Ha boldogan fogadom el kegyelmedet, és látom annak gyümölcseit az életemben, látom, hogy meg tudok javulni, hogy igazabb tudok lenni, azonnal ott a kísértés, hogy büszke legyek önmagamra. Emeld fel pillantásomat, hogy ne törődjek annyit magammal, még kevésbé a mások bűneivel! Bízzam rád magam, szolgáljalak Téged nyugodt lelkiismerettel, és hagyjam, hogy Te végezd bennem a magad munkáját. Amíg rád figyelek, nem vétem el a lépést feléd. Másoknak ne a bűnét, hanem a nyomorúságát lássam, magam helyett pedig Téged! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-HÚSVÉTI ÖRÖM

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsolt 22,23-32 

23 Hirdetem nevedet testvéreimnek, dicsérlek a gyülekezetben. 24 Kik az URat félitek, dicsérjétek őt, Jákób utódai, mind dicsőítsétek őt! Rettegjetek tőle Izráel utódai mind! 25 Mert nem veti meg, és nem utálja a nyomorult nyomorúságát, nem rejti el orcáját előle, segélykiáltását meghallgatja.

26 Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben, teljesítem fogadalmaimat az istenfélők előtt. 27 Esznek az alázatosak, és jóllaknak, dicsérik az URat, akik őt keresik. Szívetek legyen vidám mindenkor! 28 A föld határáig mindenkinek eszébe jut az ÚR, és megtérnek hozzá, leborul előtte mindenféle nép.

29 Mert az ÚRé a királyi hatalom, ő uralkodik a népeken. 30 Csak előtte borulnak le a földi hatalmasságok, térdet hajt előtte minden halandó, aki nem tudja életét megtartani. 31 Az utódok szolgálják őt, beszélnek az Úrról a jövő nemzedéknek. 32 Jönnek, és a születendő népnek hirdetik majd, hogy igaz, amit ő tesz.

"Hirdetem nevedet testvéreimnek, dicsérlek a gyülekezetben."

(Zsolt 22,23 és Zsid 2,12)

A 22. zsoltár egésze Jézus éneke. Az első rész az ő kereszten elhangzott jajszava. A második rész pedig a húsvét reggeli éneke.

Amikor azon a húsvét reggelen az első fénysugár felragyogott a megnyílt síron, Isten népe még mindig sírt. "Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt" - mondta egyikőjük (Lk 24,21). "Abban reménykedtünk..." Ezt mondjuk mindig, amikor meghiúsulnak reményeink és kiderül, hogy elképzeléseink alaptalanok voltak. Ami ezt a tanítványt illeti, ő úgy tudta, hogy Isten elhagyta Jézust. Az ellenség diadalmaskodott és a halálé volt megint az utolsó szó.

Jézus azonban életre kelt. Isten feltámasztotta őt. Amidőn minden elveszni látszott, minden megnyeretett. Amidőn úgy tűnt, hogy a bűn és a halál a győztes, ezek bizonyultak vesztesnek. Isten nevetéssé változtatta könnyeinket. Ő sohasem hagyja cserben gyermekeit. Most már egyszer s mindenkorra tudjuk ezt.

Annak az első napnak az estéjén Jézus megjelent "a gyülekezet közösségében". Új éneket kezdett tanítani nekünk. Ez az új ének nem alapvetően más, mint a régi. Inkább a régi beteljesítése. "Be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam ... a zsoltárokban (Lk 24,44). Megtanítja nekünk énekelni a 22. zsoltárt. Ez a zsoltár azonban még csodálatosabban hangzik, ha húsvét után énekeljük.

Húsvét vasárnapján Jézus hozzáfogott Isten gyülekezete összegyűjtéséhez. És ezt teszi azóta mind a mai napig Igéje és Szent lelke által. "A föld határáig eszükbe jut majd, és az Úrhoz fordulnak, a nemzetek egész családja hódolni fog előtte, mert az Úré a hatalom és ő uralkodik a nemzetek felett."

Jézus végigszenvedte testvérei szenvedését - el egészen a halálig. Így hát betöltötte a 22. zsoltár első részét. Most azonban már gyűjti azt a gyülekezetet, amelyet feltámadása alkalmával alapított.
Így teljesíti a 22. zsoltár utolsó részét is.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-BELSŐ HASONLÓSÁG ISTENHEZ

"Mert ha az Ő halálának hasonlatossága szerint vele eggyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk" (Róm 6,5).

Feltámadtam vele? Annak a bizonyítéka, hogy valóban megfeszíttettem Krisztussal, az, ha határozottan hasonlítok hozzá. Ha megkapom Jézus Szent Szellemét, Ő újra rendbe hozza személyes életemet Istennel. Feltámadása által pedig Jézus hatalmat kapott arra, hogy isteni életet ajándékozzon nekem és ettől kezdve az én tapasztalati életemnek az Ő élete alapjára kell felépülnie. Már most elnyerhetem Jézus feltámadott életét és ez szent életben mutatkozik meg bennem. Pál apostolnak minden írásán átvonul az a gondolat, hogy ha megtörtént az a döntés, hogy eggyé lettem Jézussal a halálban, akkor Jézus feltámadt élete át meg áthatja emberi természetemet. Isten Fia életét élni ebben a halandó testben csak mindenható erő által lehetséges. A Szent Szellemet nem lehet csupán vendégként befogadni, Ő átjár mindent. Amikor egyszer eldöntöttem, hogy "óemberem", azaz a bűn öröksége mindenestől azonossá váljék Jézus halálával, akkor a Szent Szellem eláraszt engem, és mindenről Ő gondoskodik. Az én dolgom csak az, hogy a világosságban járjak és engedelmeskedjem az Ő kijelentéseinek. Amikor már valóban döntöttem a bűnt illetően, akkor könnyű a valóságban is számolni azzal, hogy meghaltam a bűnnek, azért, mert Jézus életét megtalálom magamban. Mint ahogyan csak egyféle ember van, úgy szentség is csak egyféle lehet: Jézus Krisztus szentsége, én pedig az Ő szentségét kapom ajándékba. Isten belém oltja Fiának szentségét és így szellemi szempontból új világrendbe tartozom.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Isten kegyelmes útja Izraellel (III.)

"Olyanná leszek Izraelnek, mint a harmat. Virágozni fog mint a liliom és gyökeret ver, mint a Libanon. " -(Hós 14, 6) 

Isten szeretetének hatására mi emberek valósággal feléledünk, megifjodunk. Még öregségünkben is ez tart frissen. Nélküle csak zúgolódunk, rossz hangulatban vagyunk és mindenben hibát találunk. Ha azonban Isten harmata hullik reánk, mi magunk is harmatként hatunk másokra. Isten népe olyan, "mint az Úrtól való harmat" a sok nép között (Mikeás 5, 7). - És Isten gyermekei úgy virágzanak, mint a liliom. Micsoda pompás kép ez. A liliom fehérsége úgy él a köztudatban ma is, mint annak a tisztaságnak és igazságnak a jelképe, amivel Isten az övéit ékesíti.

Isten gyermekeiben a finomság mindig erővel párosul. Ezért nemcsak a liliom tulajdonságaival rendelkeznek, hanem az olajfáéval is, mely az életerő és szilárdság jelképe, ellentétben a Jónás könyvében emlegetett tökkel, mely éjszaka kisarjadt és felnőtt, de hajnalra ismét elszáradt. Isten gyermekei olyan szilárdak, mint Libanon, mert gyökereiket szent talajba bocsátják, ahonnan senki nem tépheti ki őket. Az Ige még azt is megemlíti, hogy "illata, mint a Libanoné". - "Krisztus jó illatja vagyunk" - mondja az apostol (2 Kor 2, 15), azaz Istentől nyert új életet hordunk magunkban. Ezzel szemben az istentelenekről azt mondja az Ige, hogy torkuk olyan, mint egy nyitott sír. Beszédük belső rothadtságot árul el, mely mérgezőleg hat környezetükre. Isten gyermekeinek jó illata beszédükben és életükben jelentkezik. Mihelyt az ember belső viszonya rendeződik, külső körülményei is megváltoznak. Isten belülről kifelé munkálkodik bennünk. Először a szívet újítja meg, azután a nyomorúságos külső körülményeket is el tudja rendezni, hiszen ez már kis dolog a számára.

"Én meghallgatom és figyelek rá." Az élő Isten meghallgatja az imádságot és figyel ránk, azaz vezet minket. "Olyan vagyok, mint a zöldelő ciprusfa." Isten hűségének a képe ez. Nem változtatja színét, mindig ugyanaz marad. - S végül a legjobb: "tőlem származik a te gyümölcsöd". Isten gyermekei életének a gyümölcsei attól az Úrtól származnak, akivel hitük összeköti őket s akivel eggyé lettek. Tehát nem önmagunkból kell valami jót előhoznunk, hiszen nem támaszkodhatunk többé önerőnkre és saját cselekedeteinkre. Az Úrnak engedtük át a cselekvést. "Aki bennem marad - így szól Jézus -, az terem sok gyümölcsöt."

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Szoros közösség

"Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az Urat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok - így szól az Úr" 

(Jer 31,34).

Bizony sok mindent nem ismerünk, de az Urat igen. Ma ezt az ígéretet tapasztaljuk meg, és ez nem is csekély ígéret. Közülünk még a legkisebb hívő is ismeri Istent a Jézus Krisztusban. Bár nem annyira, mint szeretnénk, de mégis igazán ismerjük Őt. Nemcsak a róla szóló tanítást, hanem Őt magát is. Ő a mi Atyánk és barátunk. Személyesen ismerjük Őt. Elmondhatjuk: "Én Uram és én Istenem!" Meghitt kapcsolatban állunk Istennel, és sok boldog időt töltünk szent jelenlétében. Nem vagyunk többé idegenek a számára, mert az Úr titka közöttünk lakik.

Ez több, mint amire a természet taníthat minket. Nem test és vér jelentette ki nekünk Istent. Krisztus Jézus jelentette ki Őt nekünk, amikor befogadtuk a szívünkbe. Ha tehát az Úr maga ismertette meg magát velünk, nem ez minden üdvözítő ismeret forrása? Istent ismerni azt jelenti: örök életünk van. Mihelyt Istennel közösségbe kerülünk, megkapjuk azt a bizonyosságot, hogy új életre elevenedtünk meg. Ó, én lelkem, örvendezz ennek a felismerésnek, és áldjad Istent egész napon át.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Péter-3.rész

"Mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem. "(Mt 26,75)

Az evangéliumok a legrészletesebben Jézus Krisztus szenvedéstörténetét (passióját) írják le. 
Ennek kapcsán sok szereplőt közelről is megismerhetünk. Vegyük őket sorba!
Judás, Kajafás után Péter.

Amíg Jézust vallatták Kajafás kihallgatási termében, addig Péter az udvaron háromszor letagadta, hogy ismeri őt.
Ez önmagában is gyalázatos tett volt, de még szomorúbb, hogy előző este még fogadkozott, hogy mindvégig kitart Jézus mellett, „kész vagyok veled menni a börtönbe vagy akár a halálba is". Péter nagyon öntudatos ember volt. Mindig voltak ötletei, javaslatai, s meg volt győződve arról, hogy mindent jobban tud, mint mások. Nagyot hibázott, amikor nem akarta elfogadni, hogy Jézus küldetése a váltság, vagyis az, hogy elszenvedje az emberiség büntetését a kereszten. Péter szerette Jézust, de kereszthalála ellen tiltakozott. Pedig Jézus többször említette, hogy egyenesen e célból jött. Ez a hallgatag Krisztus-tagadás aztán egy kritikus helyzetben - nagypéntek hajnalán - nyílt Krisztus-tagadássá vált. Nem gondolta Péter, hogy ennyi gyávaság, hitványság lapul hősnek vélt szíve mélyén. Nem ismerte magát. A bűneit egyszer már felismerte, de önmagát még rosszul értékelte. Meg kellett látnia, hogy nemcsak bűnei vannak, hanem bűnös, az egész lénye romlott.
És ezen csak sírni lehetett. Viszont segíteni csak az ilyen emberen lehet, aki már nem hősködik, nem maga akarja megoldani lelki kérdéseit, végre helyes önismeretre jut, kéri és elfogadja Jézus bocsánatát. Mert az Úr mindezt eddig is tudta Péterről, és mégis szerette.Használni azonban csak ez után tudta.

A jó szándék, tenni akarás, ötletgazdagság még nem jelenti azt, hogy valaki érti is Jézust, és egyetért vele mindenben. Enélkül viszont senki sem lehet az ő szolgája. Boldog, aki teljes ráhagyatkozással el tudja mondani, amit Péter húsvét után vallott: „Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged". Ez után kapta a megbízást: „Legeltesd bárányaimat!"

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Kajafás-2.rész

"A főpapok pedig az egész nagytanáccsal együtt igyekeztek hamis tanúvallomásra szert tenni Jézus ellen, hogy halálra adhassák." (Mt 26,59)

Az evangéliumok a legrészletesebben Jézus Krisztus szenvedéstörténetét (passióját) írják le. 

Ennek kapcsán sok szereplőt közelről is megismerhetünk. Vegyük őket sorba!
Judás után...Kajafás.

Jézus keresztre feszítése idején Kajafás volt a főpap, s így a hetventagú nagytanács elnöke is. Ennek a testületnek kellett kimondania a halálos ítéletet a Megváltóra. Ez az ítélet már készen volt, csak formai bizonyítékokat kellett keresni a jogosság látszata miatt. Ennek érdekében Kajafás hamis tanúkról is gondoskodott, de azok egymásnak ellentmondó hazugságokat állítottak, így végül ő mint ügyész feltette a döntő kérdést:

- Te vagy-e a Krisztus (a Messiás), az élő Isten Fia?

- Én vagyok - felelte Jézus. Ez a két szó mindig Isten önkijelentése volt. Ezek után minden tanácstag kimondta az ítéletet: Méltó a halálra.

Mi volt Kajafás és társai bűne? Az, hogy nem azt vizsgálták meg, mennyiben lehet igaz - akár a Szentírás alapján -, amit Jézus magáról állít, hanem ragaszkodtak a maguk előítéletéhez: ő nem lehet a Messiás. Aki a saját igazának szemüvegén keresztül néz, nem láthatja meg a valóságot. A maguk igazának bizonygatásához nem féltek igénybe venni szennyes eszközöket sem. Isten igazságának győzelméhez soha nincs szükség ilyesmire. Bírói székben ülve senki sem tudhatja meg, ki valójában Jézus Krisztus. Csak ha magunkat őszintén megalázzuk előtte, akkor kapunk választ a kérdéseinkre, s akkor fogjuk megérteni az ő válaszát. - Jézus kijelentéseit az értelmünk ítélőszéke elé állítva csak belebonyolódunk előítéleteinkbe. Aki előlegezi neki a hitet, azt ő értelmileg is meggyőzi arról, hogy mi valójában az igazság. S könnyen kiderülhet: nem Jézus istenkáromló, hanem én, nem ő méltó a halálra, hanem én. Az ezt megértő embernek pedig nem kell többé bizonygatni, hogy a Krisztusnak szenvednie kellett, mert csak így kaphatnak kegyelmet a benne hívők.

Napi áhítat: Ne csak kérj! Adj is!

Mk 11,12–14.20–26

Sose érezd úgy, hogy csak neked vannak szükségeid. Amit lehet, elégíts meg másban!

„Másnap pedig, amikor Betániából elindultak, megéhezett, és messziről meglátva egy zöldellő fügefát, odament, hátha talál rajta valamit. De amikor odaért, semmit sem talált rajta, csak levelet, mert nem volt fügeérés ideje. Jézus megszólalt, és ezt mondta a fának: „Senki ne egyék rólad gyümölcsöt, soha többé.” A tanítványai is hallották ezt. … Korán reggel, amikor elmentek a fügefa mellett, észrevették, hogy az gyökerestől kiszáradt. Péter visszaemlékezve így szólt hozzá: „Mester, nézd: a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt.” Jézus így válaszolt nekik: „Higgyetek Istenben! Bizony, mondom néktek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel, és vesd magadat tengerbe! – és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik -, annak meg is adatik az. Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek. És amikor megálltok imádkozni, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket. (Ha pedig ti nem bocsátotok meg, mennyei Atyátok sem bocsátja meg vétkeiteket.)”

Magyarázat

Elterjedt és nagyon népszerű nézet a mai keresztények között, hogy nem kell semmit tenniük az Istennel való járásukban. Jézus Krisztus amikor a követéséről beszélt, azt mondta, hogy „ha valaki utánam akar jönni…”, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és aztán követheti őt. Fontos látni, hogy nem kötelező követni Krisztust. Még a hívő szülők gyerekeinek sem. Fájdalmas megélnünk, ha gyerekeink nem járnak az Úrral, de mindenkinek magának kell ezt eldöntenie. Mert komoly elvárásai vannak az Úrnak az övéivel szemben. Hadd kérdezzem, testvérem, hogy megy neked az önmegtagadás? Odaszántad életed élő és szent áldozatul? Vagy még mindig inkább csak szánakozol magadon, és a „tiltott lehetőségek” után sóvárogsz? A keskeny út mindig keskeny út. Egyáltalán, Isten kérhet tőled bármit is? Mi a helyzet az erőddel, pénzeddel, időddel, kényelmeddel? Vetés nélkül nem lesz aratás. Odaszánás nélkül nem lesz gyümölcs még akkor sem, ha jól adminisztrálod magad, vagy jó statisztikád lesz. Isten mindent megtett a te életedben is a gyümölcstermés érdekében. Éljünk a lehetőséggel.
(Marton Zsolt)

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Szétfolytam, mint a víz, kificamodtak a csontjaim.” -(Zsoltárok 22,15)

Látott-e valaha a menny és föld oly fájdalmas látványt? Lélekben és testben oly gyöngének érezte magát az Úr, mint a földre öntött víz. A kereszt felállítása és annak beerősítése a földbe, gyenge testét erősen megrázta, valamennyi izma elszakadt egymástól, idegei rettenetesen fel lettek izgatva, összes csontjai többé-kevésbé kificamodtak. Saját testének súlyától kínoztatva érezte, hogy hat hosszú és gyötrelmes órán át a kín minden pillanatban fokozódott. A kimerülés és testi gyengeség érzete roppant nagy volt. Saját maga előtt nem volt semmi más többé, mint merő nyomorúság és tehetetlen sínylődés. Mikor Dániel azt a nagy látást látta, így írja le érzéseit: „Elfogyatkozik az én lelkem…az én testemben…és az én fejem látásai megháborítanak engem”. Mennyivel inkább oka volt reszketni és rettegni a mi nagy Prófétánknak, mikor Isten haragjának rettenetességét látta és azt a haragot saját testében dühöngni érezte! Azokat az érzéseket, melyeket az Úrnak kóstolni és ízlelni kellett, mi nem volnánk képesek elviselni, a jótékony eszméletlenség könyörületére szorulnánk hasonló esetben; Ő azonban, mikor megsebeztetett, érezte teljes öntudattal a befúródó fegyvert; kiitta a poharat, megízlelte annak minden keserű cseppjét.

„Ah, azt a mi bűneink
És vétkeink okozták,
Amit tűrve értünk
Te helyettünk elhordoztál”.

Ha most a mi felmagasztalt Megváltónk trónja előtt vagyunk, emlékezzünk meg arról, hogy Ő részünkre ezt a trónt a kegyelem zsámolyává tette. Igyunk poharából lélekben, hogy erőt nyerjünk a ránk várakozó nyomorúságok idejére. Természeti testében minden tag szenvedett, azonképpen lelki teste – az Ő gyülekezete – minden egyes tagjának szintén részt kell venni szenvedéseiben.
De valamint az Ő teste fájdalomból és szenvedésből sértetlenül jutott dicsőségre és hatalomra, szellemi teste is éppen úgy megy át sértetlenül a tüzes kemencén, a tűznek még szaga sem lesz rajta érezhető.

Az én életem ma: ÁTADOM A SZÍVEMET

Megszentelődés az én életemben:

„Adjad, fiam, a szívedet nékem, és szemeid az én útjaimat megőrizzék.” (Példabeszédek könyve 23,26)

Isten mindnyájunkhoz így szól: „Adjad, fiam, a szívedet nékem.” Ő látja a te hiányosságaidat is. Tudja, hogy lelked beteg a bűn miatt, ezért azt szeretné mondani neked, hogy bűneid bocsánatot nyertek. A nagy Orvosnak minden betegségre van orvossága. Ő megérti a te esetedet is. Bármilyen hibát követtél el, Ő tudja, hogyan kell kezelni a tévedéseidet és vétségeidet. Bízd rá magadat Jézusra – szíved teljes bizalmával támaszkodhatsz Megváltódra!

Isten áldása megnyugszik mindazokon, akik teljesen odaszentelik magukat Őneki. Ha teljes szívből keressük Istent, akkor megtaláljuk Őt. Teremtőnk komolyan szól hozzánk, és azt akarja, hogy komolyan munkálkodjunk az örökkévalóságért. Az egész mennyet nekünk adta egyetlen Fia ajándékában, ezért nincs okunk arra, hogy kételkedjünk szeretetében. Tekints fel a Golgota keresztjére!

Isten arra kér téged, hogy add át a szívedet Őneki. Erőidet, képességeidet, vágyaidat mind rendeld alá Teremtőd akaratának, hogy munkálhassa benned a jó akarását és véghezvitelét az Ő jó kedvéből (Filippieknek írt levél 2,13), és alkalmassá tegyen az örök életre.

Ha Krisztus a szívünkben lakozik, lelkünket betölti szeretetével és a vele való érintkezés örömével, így Megváltónkhoz ragaszkodva és róla elmélkedve megfeledkezünk önmagunkról. Cselekedeteink indítéka a Krisztus iránti szeretetünk lesz. Azok, akik érzik Isten késztető szeretetét, nem azt mérlegelik, hogy milyen keveset adhatnak, amivel eleget tehetnek Isten követelményeinek. Nem csupán a legalacsonyabb szintre akarnak eljutni, hanem igyekeznek megismerni és követni Jézus Krisztus akaratát. Komoly vágyakozással adnak fel mindent Krisztusért, és igyekezetük arányban áll a szent cél értékével, amelynek elérésére törekszenek.

Isten engedelmes és tanulékony lelkületet kíván tőlünk. Imánk akkor lehet értékes, ha szerető, engedelmes szívből fakad. Kérjük Istentől, hogy engedelmesség lelkével támogasson bennünket (51. zsoltár, 14).

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

,,Az Úr, a te Istened megáldott téged... tudja, hogy nagy pusztaságon jársz... nem szűkölködtél semmiben.,,- 5Móz 2,7

A boldog, eredményekben gazdag élet titkába nyerünk itt betekintést. Negyven évet kellett eltöltenie Izraelnek a nagy, kietlen pusztában. Gyakran gondolhatta a nép, hogy sohasem jutnak el a megígért célhoz. Egy napon aztán így szólt az Úr: "Elég már a hegyet kerülgetnetek, forduljatok észak felé"! (3. v.)

Mi, keresztyének is nagy, kietlen pusztán vonulunk át. E föld siralomvölggyé lett a bűn miatt. Sok vallásos ember hosszasan tartózkodik a "Törvény" hegyén. Áldott az óra, amikor az Úr szól: Legyetek a kegyelem hegyének hálás zarándokaivá! Nektek adom a mennyet, ingyen, ajándékul. Vonuljatok hálás szívvel a mennyei haza felé!

Izraelnek tovább is szólt Isten: vándorlásotok alatt idegen törzsek földjére értek. Belekeveredhetnétek olyan harcokba, amit én nem akarok. Először is az Ézsau fiaival találkoztok. Érezni fogjátok, hogy félnek tőletek. Meg ne tévesszen ez benneteket, hogy harcba bocsátkozzatok velük, jóllehet ez a harc eredményesnek látszana! Az edomiták földjét nem adom néktek. Éppen így van ez a Moábiták földjével is. Ne ingereljétek őket harcra! Nem akarok háborút ellenük. Ezzel szemben Szihon földjét néktek szántam. Gyűjtsétek erőtöket erre a harcra!

Boldog ember az, akinek van füle Isten hozzá intézett szavának meghallására: Fiam, őrizkedj ettől a harctól! Ne forgácsold szét erődet, mert gyenge, ideges, fáradt leszel! Összpontosítsd erőidet azokra a feladatokra, amiket én szabok eléd! Ez az út a boldog, eredményekben gazdag élethez.

Varga László: Isten asztaláról

"Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét!"- 2Mózes 20,7

Az az apa, aki mosolyogva eltűri, hogy a gyermeke a füle hallatára gyalázza, nem érdemli meg az apa nevet. Az a gyermek, aki az apját füle hallatára gyalázza, nem érdemli meg apja kenyerét. Sok magyar ember büszke arra, hogy mi milyen szépen tudunk káromkodni. Azt mondják, nem kell komolyan venni, az csak olyan szokás. A baj csak az, hogy Isten valódi Atyánk, aki megérdemli ezt a nevet. Neki pedig az a szokása, hogy ígéretét is, de fenyegetését is betartja. Őszintén csodálkozom, amikor jól káromkodó magyar ember kérdezi, miért veri Isten nemzetünket. Hogy lehet ezt nem tudni? Nem mondja meg világosan, hogy nem tűri? Magukat hívőnek mondó emberek hogyan káromkodhatnak? Ateistáink miatt talán nem is büntetne Isten. A parancs nekünk szól, akik meghallgatjuk: ne mondd ki! Te, aki imádkozni szoktál, aki beszélő viszonyban vagy Atyáddal, neked nincs jogod gyalázni Atyád nevét. A Heidelbergi Káté1 még azt is hozzáteszi, hogy "ebben a rettenetes bűnben még elhallgatással vagy eltűréssel se vegyek részt". Ha nem hiszed, hogy Isten betartja szavát, ne imádkozz! Ha hiszed, ne csodálkozz nyomorúságainkon!

Édes jó Atyánk, állítsd meg, kérünk, haragodat. Valljuk, haragod jogos. Egyikünk sem vétlen ebben a kérdésben sem, mindnyájunkkal megtörténik, hogy feleslegesen, tréfálkozva mondjuk ki nevedet, s már az is megérdemli büntetésedet. De az nagyon súlyos bűn, amikor nevedet káromoljuk. Egész népünk nevében, egész népünkért könyörgünk, Szentlelked erejével szoktass le erről az ocsmányságról! Hiába versz, népünk nem fog meghajolni. Neveld úgy fiainkat, fordítsd úgy magad felé, hogy torkukon akadjon neved, mielőtt káromkodva kimondanák! Szeretetedet megismerve szégyellje el magát legalább az új nemzedék, ha káromkodni akar. S engem, gyarló gyermekedet őrizz meg ettől a bűntől! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-A PANASZKODÁS

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsolt 22,1-11 

1 A karmesternek: "A hajnali szarvas" kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára. 2 Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el? Távol van tőlem a segítség, pedig jajgatva kiáltok! 3 Istenem! Hívlak nappal, de nem válaszolsz, éjszaka is, de nem tudok elcsendesedni. 4 Pedig te szent vagy, trónodon ülsz, rólad szólnak Izráel dicséretei. 5 Benned bíztak őseink, bíztak, és megmentetted őket. 6 Hozzád kiáltottak segítségért, és megmenekültek, benned bíztak, és nem szégyenültek meg. 7 De én féreg vagyok, nem ember, gyaláznak az emberek, és megvet a nép. 8 Gúnyolódnak rajtam mind, akik látnak, ajkukat biggyesztik, fejüket csóválják: 9 Az ÚRra bízta magát, mentse hát meg őt, szabadítsa meg, hiszen kedvelte! 10 Te hoztál ki engem anyám méhéből, biztonságba helyeztél anyám emlőin. 11 Már anyám ölében is rád voltam utalva, anyám méhében is te voltál Istenem.

"Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el?"(Zsolt 22,1)

Ez egy igaz ember panasza. Egész életében bízott Istenben. Ezt mondja: "Anyám méhében is te voltál Istenem." És most Isten cserbenhagyta. Isten kiszolgáltatta ellenségeinek, a vadállatoknak, a démonoknak. Bikáknak, oroszlánoknak, kutyáknak, bivalyoknak nevezi őket.
Ez a legfájdalmasabb tapasztalat Isten gyermekeinek életében. Életüket Istenük megbízhatóságára tették fel. Sohasem folyamodtak csalárdsághoz vagy erőszakhoz. Inkább ezt mondták: "Mi Istenünkben bízunk." De úgy látszik, olyan Istenben bíztak, aki nem tud rajtuk segíteni.
Ezért nem is ezeknek a vadállatoknak vagy démonoknak az erőszakossága és rútsága az, ami annyira fáj, inkább az ellenség gúnyolódása szívtépő. "Az Úrra bízta magát, mentse hát meg őt." Az ilyen megjegyzések okozta fájdalomra szakad ki belőle a kiáltás: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el?"
Jézus igaz ember volt. Ragaszkodott Istenhez attól a naptól fogva, hogy anyja megszülte. "...az én Atyám házában kell lennem" - mondta 12 éves korában. És amikor egy kicsit idősebb volt, így szólt: "Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem." Csakhogy engedelmessége a keresztre juttatta őt.
Míg ott függött a fán, Jézusnak a 22. zsoltár járt az eszében. Az egész zsoltár az ő zsoltárává lett. Isten kiszolgáltatta őt gúnyolódó ellenségeinek (emberek voltak? vadállatok vagy démonok?). "Bízott az Istenben: szabadítsa meg most, ha akarja, hiszen ezt mondta: Isten Fia vagyok." (Mt 24,74)
Midőn a nap elsötétedett, Jézus az ő panaszdalát énekelte Isten népével és Isten népéért: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?"
Amikor azonban elhagyta ajkát ez a kiáltás, az ő szenvedésének és a mienknek majdnem vége is lett, mivel Krisztus jajszava nemcsak Isten szenvedő gyermekei egyikének hangja, hanem Isten válasza is a mi kiáltásunkra.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-BELSŐ DÖNTÉS A BŰN TEKINTETÉBEN

"Tudván azt, hogy a mi óemberünk Ővele együtt megfeszíttetett, hogy megerőtlenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek" (Róm 6,6).

Vele együtt megfeszítve! Elszántam-e már magamat arra, hogy a bűnt igazán ki kell ölni magamból? Sok idő eltelik, mire eljutunk erre a belső döntésre a bűnt illetően, de életem nagy pillanata az, amikor elhatározom, hogy amint Jézus Krisztus meghalt a világ bűneiért, úgy kell a bűnnek kihalnia belőlem. Nem megfékezni, elnyomni vagy megakadályozni kell a bűnt, hanem keresztre feszíteni. Senki sem juttathat el mást erre az elhatározásra. Lehet, hogy komolyan meggyőződtünk bűnösségünk felől, mégis arra van szükségünk, hogy eljussunk erre a döntésre, amit Pál itt követel. Szedd össze magad, jusson időd az Istennel való egyedüllétre, hozd meg ezt az erkölcsi döntést és mondd: "Uram, azonosíts engem a te haláloddal egészen addig, amíg magam is tudom, hogy velem együtt a bűn is halott bennem." Döntsd el, hogy a bűn benned halálba legyen adva! Nem valami isteni sejtésről van itt szó Pálnál, hanem mélyen gyökerező határozott megtapasztalásról. Felkészültem-e arra, hogy a Szent Szellem kutató fénye mindaddig átvilágítson rajtam, míg már tudom, mit jelent a bűnös természet, vagyis az, ami Istennek bennem levő Szelleme ellen tör? Ha igen, beleegyezem-e Isten halálos ítéletébe, amit erre a bűnös természetre is kimondott, hogy ti. teljesen azonosuljon Jézus halálával? Beleéltem-e magam abba a dicsőséges előjogba, hogy Krisztussal együtt megfeszíttettem, és nem marad bennem, a testemben és véremben más, mint Krisztus élete? "Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus" (Gal 2,20).

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Isten kegyelmes útja Izraellel (II.)

1. rész:
http://mennyeikincseslada.blogspot.de/2017/04/carl-eichhorn-isten-muhelyeben-isten.html

"...lóra sem ülünk és nem mondjuk többé kezeink csinálmányának: Istenünk! Mert nálad talál kegyelmet az árva. Kigyógyítom őket hűtlenségükből, szeretem őket ingyen kegyelemből. " (Hós 14, 4-5)

A bűnbánat nem csupán az eddig elkövetett bűnök töredelmes és nyílt bevallásából áll, hanem tényleges elhagyásukból is. A hitetlen ember ismertetőjele a teljes önbizalom és a láthatókra való hagyatkozás. "Nem ülünk többé lóra", azaz teljesen lemondunk arról, hogy magunk választotta eszközökkel segítsünk önmagunkon. Izrael belátja, hogy a lovak sem segítenek többé, de kezeik csinálmánya, a bálványok sem és le kell mondaniok az önistenítésről is. Dacos erejük megtört. Olyanokká lettek, mint a kiskorú gyermek, aki kezét nyújtja és hagyja magát vezetni. Nem tudnak mást felmutatni Isten előtt, csak tehetetlenségüket és gyengeségüket. Egyébre sem hivatkozhatnak többé, csak szegény és árva voltukra.

A teljes megtérést teljes összetörés előzi meg. Öndicsőségünk s az az igyekezetünk, hogy majd mi mindent elintézünk, oda van. Pedig milyen mélyen gyökerezik mindez az emberben! Mindent megragad, ami a keze ügyébe kerül és semmi fáradságot nem kímél (Ézs 57, 10). Az Úr csak akkor tud munkálkodni, ha saját erőnk végéhez érkeztünk, s akkor mutatja meg igazán hatalmát.

Az isteni válasz mindig nagyvonalú. Összezúz, de be is kötöz; megöl, de megelevenít. A bűnokozta károk kétségtelenül súlyosak és a sebek gyógyíthatatlanok. De ő meg tudja gyógyítani azokat is. Páratlan orvos a maga nemében. Az általa felkínált gyógyszer: Fiának a vére. Az ő sebeivel gyógyulunk meg. A bűnös megigazulása egyszersmind gyógyulás is. A bűnbocsánat megelevenedést hoz magával. - Isten lényege a szeretet; nehezére esik haragot tartani. Az van kedvére, ha szerethet és áldhat. Mihelyt egy valóban töredelmes szívre talál, mely őszintén kitárul feléje, nem tud mást tenni, mint lehajol ahhoz és megeleveníti. "Kénytelen vagyok könyörülni rajta" - ez a belső kényszer szorongatja Istent. Nem szívesen "mutatja magát idegennek" és szól hozzánk "kemény beszédekkel" (1 Móz 42, 7). Mihelyt az ember megalázkodik, Isten azonnal szeretetével veszi körül. Tehát nincs okunk panaszkodni, hogy Isten nem szeret minket. Csak bennünk van a hiba, ha szeretete nem járt még át minket. Isten szeretete minden szívet eláraszt, amely megnyílik előtte.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Tekints fel rá, és élj!

"Az Úr pedig ezt mondta Mózesnek: Csinálj egy érckígyót, és tűzd rá egy póznára. Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha föltekint rá!" (4Móz 21,8).

Dicsőséges előképe ez az evangéliumnak. A vétkesek közé számláltatott Jézus Krisztus függ előttünk a kereszten. Ha föltekintünk rá, meggyógyulunk a bűn kígyómarásától, és pedig azonnal. "Mindenki, aki feltekint arra, életben marad." Kedves olvasóm, ha bánkódsz bűneid miatt, jól jegyezd meg az Igét: "Mindenki életben marad, ha feltekint arra!" Mindenki, aki valóban feltekint Jézus Krisztusra, megtapasztalja ennek igazságát. Én ezt megtapasztaltam. Jézusra néztem, és azonnal megelevenedtem. Ebben bizonyos vagyok. Olvasóm, ha te feltekintesz Jézusra, te is élni fogsz. Bár most talán gyötör a kígyóméreg és nincs reménységed mert hát nincs is más reménység, csak ez az egy. Ez azonban nem kétes értékű gyógymód. "Mindenki ... életben marad, ha feltekint arra!"

Az érckígyót nem azért emelte fel Mózes, hogy az egészségesek kíváncsian nézegessék, hanem kizárólag azokért, akiket "megmart a kígyó". Jézus Krisztus az "igazán" bűnösök valóságos Megváltója. Akár részegessé, tolvajjá, tisztátalanná vagy Istentől távol élővé tett a "harapás", elég egy pillantást vetned Megváltónkra, és máris meggyógyulsz mindebből, és szentül tudsz élni Istennel szoros közösségben. Tekints fel rá, és élsz!

Napi áhítat: Isten előre elrendezi

Mk 11,1–11

Az események összefüggéseit felismerve cselekedni már könnyű dolog. Isten mindig kész megvilágosítani.

„Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, Bétfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél, elküldött tanítványai közül kettőt, és így szólt hozzájuk: „Menjetek az előttetek levő faluba, és mindjárt, amint beértek, találtok egy szamárcsikót megkötve, amelyen még nem ült soha senki: oldjátok el, és hozzátok ide. Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért teszitek ezt? – mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rá, de azonnal vissza is küldi.” El is mentek, meg is találták a szamárcsikót az ajtó elé kötve kinn az utcán, és eloldották. Az ott álldogálók közül néhányan megkérdezték tőlük: „Miért teszitek ezt, miért oldjátok el a szamárcsikót?” Ők pedig úgy válaszoltak, ahogyan Jézus mondta; és akkor elengedték őket. Elvitték tehát Jézushoz a szamárcsikót, ráterítették felsőruhájukat, ő pedig felült rá. Sokan felsőruhájukat terítették az útra, mások a mezőn vágott lombos ágakat; akik pedig előtte és utána mentek, ezt kiáltották: „Hozsánna! Áldott, aki jön az Úrnak nevében! Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő országa! Hozsánna a magasságban!” Jézus ekkor bement Jeruzsálemben a templomba; mikor pedig már mindent megnézett, és mivel már későre járt az idő, kiment Betániába a tizenkettővel.”

Magyarázat

Az előkészítés és az alapozás fontosságát aligha kell hangsúlyoznunk. Olvassuk a Szentírásban, hogy az Úr Jézus megtanította, hogy ha valaki nem jó alapra építi a házát, akkor az a bekövetkező nehézségek miatt könnyen összedől. Az igében megrázó, hogy az Úr Jézus még az esetlegesnek tűnő kérdéseket is már előre tudja. Olyan választ képes adni tanítványai szájába, ami megerősítheti a hitüket. Minden úgy történt, ahogy előre megmondta. Ez emlékeztethet bennünket a teremtéstörténetre, amikor Isten a teremtési napok végén kijelenti, hogy úgy lett. Ezek az „úgy lettek” Istent dicsőítik, hogy a kimondott szavára előáll minden, és megtörténik, amire parancsot ad. Engedjünk Istennek, adjunk neki időt a felkészítésünkre.
„Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.” (Fil 2,13) A türelmetlenségünk nem tesz jót sem nekünk, sem Isten ügyének.
Az engedelmesség erősen jelen van ebben a történetben. A tanítványok, az állatok gazdája is engedelmes volt, de legnagyobb mértékben Jézus Krisztus. Ebben ne csupán csodáljuk őt, hanem kövessük is.
Imaáhítat

Magasztalja lelkünk az Urat! (Lk 1,46–47)
(Marton Zsolt)

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Júdás-1.rész

"Ettől fogva kereste az alkalmat, hogy elárulja őt. "(Mt 26,16)

Az evangéliumok a legrészletesebben Jézus Krisztus szenvedéstörténetét (passióját) írják le. 
Ennek kapcsán sok szereplőt közelről is megismerhetünk. Vegyük őket sorba!

Időrendben Júdás volt az első. Ő árulta el Jézus ellenségeinek, hogy hol foghatják el a Mestert feltűnés nélkül. A látszat azt mutatta, hogy Júdás Jézus tanítványa, hallotta, látta őt éveken keresztül. A tanítványi kör pénztárosa volt, aki néha el is csent a közös kasszából. De egyébként úgy tűnt, rendben van az élete, követi a Mestert. A valóság azonban az volt, hogy végig mást várt Jézustól, mint amit ő hozott. Júdás azt akarta, hogy Jézus messiási hatalmával űzze ki a rómaiakat, Jézus pedig az egész emberiség bűnkérdését jött megoldani. Árulásával is kényszerhelyzetbe akarta hozni a Megváltót, hogy végre cselekedjen. S amikor látta, hogy nem ez történt, hanem valójában Jézus kínhalálának az okozója lett, öngyilkosságot követett el. Ő karddal akart segíteni egy kis népen, Jézus a kereszttel segített az egész világon. Júdásnak Jézus segítsége kellett volna, hogy elérje saját célját, de nem kellett neki uralma. Bensőleg soha nem azonosult vele.

Milyen nagy dolog, ha valaki őszintén bevallja: vétkeztem! De ha a bűnével nem Jézushoz megy, és nem lesz abból bűnvallás, a bűne megfojtja az embert.

Jézus közelében is maradhat valaki tőle távol, ha nem rendeli alá magát mindenestől a Megváltónak.

Az idők folyamán az emberi fantázia sok mindent kitalált Júdásról, aminek semmi történeti alapja nincs. Ne zavarja ez meg az evangéliumok hiteles tudósítását! Júdás nem hős és nem áldozat. A maga függetlenségét Jézus mellett is megőrző, képmutató ember, aki saját bűnének csapdájába esett: pénzért elárulta azt, aki mindvégig szerette őt.

HOZSANNA

„Hozsánna zúg fel újra és megint.

S az Úr jós-szeme távolba tekint –

Virágzuhatag ma csak reá hull,

Holnap egyetlen fűszál sem borul

Már lába elé.

Megsápad, elhervad holnapra minden,

Gyűlölet forrong sok ezer szívben,

Az öröm-mámor gonoszságba fúl;

„Feszítsd meg!“ – hallszik a hozsánnán túl.

Gyötrelmek útja ez a diadalút.

Egyenesen a Golgotára fut,

Hol megácsolt keresztfa integet.

De égbe csak ez az egy út vezet!”

(Vers: K. Perecz Ilona: Virágvasárnap)

Levél Istentől - Neked!

Figyeltelek, ahogy ma reggel felkeltél, és reméltem, hogy beszélni fogsz hozzám, még ha csak egy pillanatra is, talán megkérdeznéd a véleményemet, vagy megköszönnéd azt a jót, ami tegnap történt veled. De észrevettem nagyon elfoglalt voltál.
Egyszer egy ideig várnod kellett, 15 percig tétlenül üldögéltél. Aztán láttam, beszélni akarsz velem, de te e helyett a telefonhoz rohantál, és felhívtad egy barátod, hogy megtárgyaljátok a legújabb pletykákat. Egész nap türelmesen néztelek. Végső soron azt hittem, több dolgod volt annál, mintsem hogy szakítani tudtál volna rám egy kis időt.
Észrevettem, hogy ebéd előtt körülnéztél. Talán kínosnak érezted, hogy hozzám szólj, ezért nem hajtottad meg fejed. Mikor három vagy négy asztallal odébb néztél, láttad, amint néhány barátod röviden beszél hozzám, mielőtt enni kezdett. Te nem tetted. Rendben. De még van idő, és remélem, hogy egyszer majd fogsz velem beszélni. Hazamentél. Úgy tűnt, sok dolgod van. 

Miután néhányat elvégeztél, bekapcsoltad a tévét. Te csak ültél, és gondolatok nélkül nézted a műsort. Ismét türelmesen vártam, míg tévézés közben megvacsoráztál, de most sem szóltál hozzám. Lefekvéskor túl fáradtnak látszottál. Jó éjt kívántál a családodnak, majd bezuhantál az ágyba és pillanatok alatt el is elaludtál.
Ez érthető, mert talán fel sem tudod fogni, hogy én mindig ott vagyok melletted.
Türelmesebb vagyok, mint gondolnád. Meg akarlak tanítani arra is, hogy légy türelmes másokkal. Nagyon szeretlek téged, és minden nap várok egy fejbólintásra, egy imára vagy a szíved hálatelt részére. Nagyon nehéz egyoldalúan beszélgetni. Nos, te ismét felkelsz, és én újra várni fogok rád a szeretetemmel. Remélem, ma szánsz rám egy kevés időt.
Legyen szép napod!  Barátod: Isten

Reggeli dicséret-Az özvegyasszony adománya

„Mert mind ezek az ő fölöslegükből vetettek Istennek az ajándékokhoz: ez pedig az ő szegénységéből minden vagyonát, amije volt, oda veté.”

(Lukács evangéliuma 21. fejezet 4. vers)

Az evangéliumok beszámolóiból tudjuk, hogy Jézusról még a farizeusok is úgy beszéltek, hogy „tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel.” (Máté 22:16), azaz Jézus tetteit nem az embereknek való megfelelés vágya motiválta.

Ennek lehetünk tanúi akkor is, mikor kissé illetlen módon – mert ma sem néznénk jó szemmel, ha valaki hasonló módon tenne - „leülvén Jézus a templomperselynek átellenében, nézi vala, hogy a sokaság miként vet pénzt a perselybe.” (Márk 12:41).

S mit látott? Jöttek szép ruhába öltözött előkelőségek, akik öltözetüknek megfelelően, feltűnő ünnepélyességgel öntötték erszényük tartalmát a perselybe, hogy az érmék hosszan tartó csengése jelezze; nem akárki vagyok…

Aztán jöttek a vámszedők, kereskedők, akik ha a vámnál és a piacon nem is, de most, itt a templomban, Isten felé pontosan kimérve adták meg a kötelezően előírt összeget, persze mindezt úgy, mintha közben fogukat húznák…

Aztán jöttek egyszerű munkásemberek, akik úgy tekintettek az adományra, mint munkabérre, vagy bérelőlegre, melyért már megdolgozott, vagy majd meg fog dolgozni az Isten…

És egyszer csak feltűnt egy özvegyasszony, aki gondolkodhatott volna úgy, mint ma oly sokan, kik azzal magyarázzák fukarságukat, vagy a semmit, hogy: Ó, ez a kevés, ami nekem van, mi ez a gazdagok adományához képest? Meg hát miért pont erre a kevésre lenne szüksége az Istennek?

(És itt persze nem csupán pénzről beszélek, hanem az időnkről, erőnkről, szavainkról, befolyásunkról, képességeinkről, mindarról, mellyel mások javát szolgálhatnánk, mellyel mások áldására élhetnénk.)

Ez az asszony, nem mások tárcáját nézegette, nem másokhoz képest akart valamit adni. Adományára nem, mint üzletre tekintett, amivel Isten kegyét megvásárolja, hiszen semmiféle viszonzást nem várt.

Adománya őszinte kifejeződése volt annak, amit a Zsoltárokban találunk:

„Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad. Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek. A te karod hatalommal teljes, a te kezed erős, a te jobbod méltóságos.” (Zsolt.89:12-14)

„Tied vagyok, tarts meg engem, a te határozataidat keresem.” (Zsolt.119:94)