Joyce Meyer- Merj önmagad lenni!

Nehéz úgy élvezni az életet, ha az ember nem szereti önmagát. 

Úgy tűnik, azok az emberek, akik nem tudják elfogadni önmagukat és nem jutnak dűlőre önmagukkal, sokkal nehezebben tudnak másokat is elfogadni és nehezebben jönnek ki másokkal is. A Biblia több helyen tanít arról, hogy úgy kell szeretnünk másokat, mint önmagunkat.
Éveken keresztül nehézséget okozott, hogy másokkal kijöjjek, míg végül Isten Igéje világossá tette számomra, hogy a problémám abban gyökerezett, hogy még magammal sem jöttem ki igazán.
A Biblia azt tanítja, hogy a jó fa jó gyümölcsöt, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Ugyanígy az életünk „gyümölcse” is a bennünk lévő „gyökérből” táplálkozik. Ha a bűntudatban, kárhoztatásban, kisebbrendűségben, elutasításban, szeretet-hiányban és az elfogadás hiányában vagy meggyökerezve akkor a kapcsolataid ezeknek a gyümölcsétől fognak szenvedni.
Azonban, ha megismered és elfogadod Isten feltétel nélküli szeretetét magadra és másokra nézve, akkor ezek az új gyökerek jó gyümölcsöket fognak eredményezni és a kapcsolataid kivirágoznak.
Íme néhány támpont, melyek segítenek, hogy a valódi önmagad lehess:

Soha ne gondolkodj és ne beszélj magadról negatívan!
Például ne mondj ilyesféléket, hogy „Soha nem sikerül semmi”, „Nem tudok megváltozni”, „Ronda vagyok”, „Borzasztóan nézek ki”, „Béna vagyok”, vagy „Egyáltalán ki is szerethetne engem?”
A Máté 12:37 azt tanítja, hogy a saját szavaink alapján fogunk megítéltetni.
A Példabeszédek 23:27 pedig azt tanítja, hogy ahogyan az ember szívében gondolkodik olyan ő (angol fordítás szerint). Más szóval, ahogyan gondolkodunk és beszélünk magunkról, felfedi, hogyan látjuk magunkat.

Mondj magadról pozitív dolgokat az Ige alapján!
Például ilyeneket: „Isten igazsága vagyok Krisztusban”, Elfogadott vagyok Krisztusban, a Szeretettben”, vagy „Isten a saját kezével formált és Ő nem hibázik”. Én például szeretem ilyen pozitív megvallásokkal kezdeni a napomat. De akár vezetés vagy takarítás közben is mondogathatod magadnak. Arra is szeretnélek bátorítani, hogy tükör előtt hangosan mondd a következőt: „Isten szeret és elfogad engem és én is szeretem és elfogadom magam”.

Soha ne hasonlítgasd magad másokkal! 
Isten bizonyára szereti a változatosságot és ezért teremtett mindannyiunkat különbözőnek a fejünk búbjától az ujjlenyomatunkig. Soha nem tudsz a valódi önmagad lenni, ha mindig valaki másnak próbálod magad mutatni. Persze mások lehetnek példák számodra, de még az ő pozitív vonásaik is másképpen fognak megjelenni a te egyéniségeden keresztül.

A benned rejlő lehetőségekre összpontosíts és ne a korlátaidra!
Az egykor híres színésznőnek, Helen Hayesnek, azt mondták fiatal korában, hogy ha magasabb lenne, ő lehetne kora legnagyszerűbb színésznője. Megpróbálták minden lehetséges módon „megnyújtani”, de nem lett magasabb. Helen viszont nem volt hajlandó az alacsony termetéből adódó korlátokra összpontosítani, hanem inkább a lehetőségeire, tehetségére koncentrált.
Ennek eredményeként olyan szerepet kapott ahol a valaha élt egyik legmagasabb királynőt, Stuart Máriát, Skócia királynőjét alakíthatta.
Találd meg azt, amiben jó vagy, és azt csináld. Ha azzal töltöd az idődet, hogy olyan dolgokat csinálsz, amiben nem vagy jó, akkor frusztrált leszel, és úrrá lesz rajtad a sikertelenség és legyőzöttség érzése.
Légy elég bátor ahhoz, hogy felvállald a különbözőségedet és elviseld a kritikát. 
Istennek akarj tetszeni és ne embereknek (Galata 1:10)!

Ha mersz más lenni, akkor számolnod kell a kritikával. Az egyik oka annak, hogy az emberek nem tudnak igazán önmagukká válni, hogy a tömeggel sodródnak, miközben tudják, hogy Isten egy másik irányba akarja terelni őket. Nem leszel képes szeretni magad, ha szembe mész a meggyőződéseiddel.
Ne hagyd, hogy az értékedet az határozza meg, hogy mások hogyan bánnak veled.

Az erősségeidre koncentrálj és ne a gyengeségeidre. A magabiztos és helyes önértékeléssel rendelkező embereknek is ugyanúgy vannak gyengeségeik, mint az alacsony önértékeléssel rendelkezőknek, csak éppen az előbbiek az erősségeikre összpontosítanak.

Végül, hadd emlékeztesselek arra, amit már a bevezetőben is mondtam:
Nehéz úgy élvezni az életet, ha nem szeretjük magunkat. Ha megtanulsz igazi önmagad lenni, akkor az életet is jobban fogod élvezni, a maga teljességében.
Joyce Meyer

Cseri Kálmán: A kegyelem harmatja-Pilátus 4.rész-Pilátus kibúvói 5.rész

"Amikor Pilátus látta, hogy nem ér el semmit..., vizet hozatott, megmosta kezét a sokaság szeme láttára, és így szólt: „Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől." (Mt 27,24)

Pilátus több kísérletet tett arra, hogy megmentse Jézust, de ezért ne neki kelljen vállalni a felelősséget.

Először megpróbál úgy kitérni a döntés elől, hogy átküldi őt Heródeshez, mint aki szintén illetékes ítélkezni Jézus felett. Ő azonban visszaküldi Pilátushoz. Aki hallott már Jézusról, nem térhet ki a döntés elől: vele vagy ellene.

Azután visszadobja az ügyet a zsidóknak, mondván: ez vallási kérdés, ő nem ért ehhez. Igen ám, csak hamar kiderül, hogy Jézus királyi igénye nem csupán vallási jellegű, hanem az ember egész életével kapcsolatos, és Pilátusnak érinti már a házasságát is (felesége üzen neki), karrierjét is.

Akkor vitázni kezd Jézussal. Ebben viszont Jézus minden szelídsége ellenére is Pilátus marad alul, és kiderül: semmi hatalma nem lenne Jézus felett, ha nem Istentől kapta volna azt.

A népre bízná a döntést: kit választanak, Jézust vagy Barabbást? De a nép mindig Barabbást választja.

És ha megostoroztatja Jézust, megesik-e vádlói szíve rajta? „Íme az ember..." Az értelmetlen gyűlölet azonban nem ismer szánalmat.

Végül mossa kezeit, s hangoztatja ártatlanságát és Jézus bűntelenségét is. Ez azonban már senkit nem érdekel, és semmin nem segít, örülnek, hogy vihetik Jézust a vesztőhelyre.

Pilátus valóban ártatlan? Ő is tudja, hogy nem. Mert Jézus ügyében senki sem maradhat semleges. Vagy mellette, vagy ellene dönt mindenki.

Sose tegyünk erőszakot a lelkiismeretünkön, mert ezért mindig nagyobb árat kell fizetnünk, mint ha hallgatunk rá! S ha hallgattunk rá, békességünk lesz.


*****************************************

"Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról..." (Jn 18,37)

Az evangéliumok a legrészletesebben Jézus Krisztus szenvedéstörténetét (passióját) írják le.
Ennek kapcsán sok szereplőt közelről is megismerhetünk. Vegyük őket sorba!
Judás, Kajafás, Péter és most Pilátus:

A nagytanács halálra ítélte Jézust, de az ítéletet végrehajtani csak a római helytartó hozzájárulásával lehetett. Viszik tehát Jézust pénteken reggel Pilátushoz. Pilátus, Tiberius császár veje, Kr. u. 26-36-ig Szíria tartomány prokurátora volt. A Jézus elleni politikai vád: királynak vallja magát.


A jó hír: noha Pilátus pogány, hivatalból ellenség, és Jézus mindent tud róla, mégis minden előítélet nélkül, szeretettel beszél vele. Tisztázzák, hogy ő valóban király, de országa nem e világból való, s miközben Jézus beszél, mintegy meghívja őt Isten országába. Csodálatos, kivételes alkalom ez Pilátus életében, ami soha többé nem ismétlődött meg.

A rossz hír: a helytartó nem engedett ennek a meghívásnak. Pedig Jézus nagyon rokonszenves volt neki, több kísérletet tett, hogy megmentse őt a kivégzéstől. Érezte szavainak és egész személyiségének igazságát, de nem merte vállalni a mellette való nyílt döntés következményeit. Mert mi történik, ha emiatt feljelentik őt Rómában, és kegyvesztett lesz? Elhitte, hogy lelki értelemben Jézus király, de jobban félt a császár esetleges haragjától, mint hogy meghódolt volna ez előtt a Király előtt. Pedig aki Jézus hű alattvalója lesz, annak ő nemcsak új rendet és rendelkezéseket ad, hanem olyan védelmet is, amilyet sehol másutt nem élvezhet az ember. Így azonban végül is „kiszolgáltatta őt nekik, hogy megfeszítsék". S hét év múlva Tiberius császár száműzetésre ítélte Pilátust visszaélései miatt, s ott halt meg nyomorultul. Mi lett volna, ha Jézus miatt kapja ezt a sorsot?!

A Jézus melletti döntésnek vannak következményei. De boldog ember az, aki ezeket vállalja, mert mérhetetlenül többet kap, mint amit esetleg elveszít.

Mit teszek Jézussal: megkoronázom vagy megfeszítem?

Varga László: Isten asztaláról

"Tehát minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt. Amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják, és tűzre vetik. Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket."      Máté 7,17-20

Milyen keveset ad Jézus a látszatra! Egyszerű a gyakran használt példája: A világ Isten gyümölcsöse, más helyen szőlőskertje. Annak pedig egyetlen célja, értéke van, a gyümölcs. Semmiféle más értelme nincs egy gyümölcsöskertnek, se egyetlen fájának, kizárólag csak a gyümölcs. Sok keresztyén előtt ez nem világos. Pedig ennek nem lehet ellentmondani. Nagyon fontos a keresztyén életforma minden megnyilvánulása. Hit, imádság, igehallgatás, bizonyságtétel nélkül nincs keresztyén élet. Ezek és más hasonló értékek jelentik azt, hogy valaki valóban jó gyümölcsfának számít. Annak is igen fontos az egészséges hajtása, leveleinek szép színe. Jézus erre mondja: ha valóban jó az a fa, biztosan jó gyümölcsöt fog teremni. Amint egészségtelen, korhadt fától senki nem vár gazdag, jó termést. De a végső ítéletet nem adja meg más, csak a gyümölcs. Az pedig a szolgáló, eredményes, cselekvő élet. A szeretet cselekedeteiből válik nyilvánvalóvá, hogy milyen a lelki életünk.

Uram, köszönöm, hogy engem is beültettél gyümölcsöskertedbe. Megpróbálok helytállni abban. Kérlek, ápolj, öntözz, ha kell, metssz, hogy egészséges legyek testben és lélekben, ahogy Te parancsolod. Add meg mindazt, ami szükséges ahhoz, hogy jó, értékes fád lehessek, alkalmas arra, hogy átültess majd mennyei kertedbe. De addig segíts, hogy teremhessek! Hogy ne foglaljam hiába a helyet, ahova beültettél. Olyan jó lenne minden napnak megteremni a jó gyümölcsét, az embereken át neked szolgáló cselekedeteket. Nehezen sikerül. Gyümölcseim sokszor ehetetlenül fanyarrá formálódnak. Tégy engem alkalmassá a tiszta, eredményes gyümölcstermésre! Ámen.

Napi áhítat: A jó cselekedetek alkalmai

Mk 14,1–11

Te mindig azokkal tegyél jót, akik körülötted vannak. Ne olyan emberbarát legyél, aki mindig csak a távoliakon segít.

„Két nap múlva volt a páska és a kovásztalan kenyerek ünnepe; a főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan fogják el, és öljék meg őt csellel; mert ezt mondták: „Ne az ünnepen, hogy zavargás ne legyen a nép körében.” Amikor Betániában a leprás Simon házában volt, és asztalhoz telepedett, odament egy asszony, akinél valódi és drága nárduskenet volt egy alabástrom tartóban: ezt az alabástrom tartót feltörte, és ráöntötte a kenetet Jézus fejére. Egyesek bosszankodtak magukban: „Mire való a kenetnek ez a pazarlása? Hiszen el lehetett volna ezt adni több, mint háromszáz dénárért, és a pénzt a szegényeknek szétosztani.” És megharagudtak az asszonyra, de Jézus ezt mondta: „Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem, mert a szegények mindig veletek vannak, és amikor csak akartok, jót tehettek velük, én azonban nem leszek mindig veletek. Megtette, ami tőle telt: előre megkente a testemet a temetésre. Bizony, mondom néktek, hogy az egész világon bárhol hirdetik majd az evangéliumot; amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére.” Ekkor Júdás Iskáriótes, egy a tizenkettő közül, elment a főpapokhoz, hogy elárulja őt nekik. Amikor azok ezt meghallották, megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. Ő pedig kereste a módját, hogyan árulhatná el Jézust egy megfelelő pillanatban.”

Magyarázat

Kicsinyes és átlátszó kifogások. Adhattak volna, miért nem adtak? Amikor valaki nagylelkű és kiönti szeretetét – akár fizikailag is –, pazarlásnak látják. Eleven szén a fösvények fején. Olyan szép, hogy Jézus Krisztus védelmébe veszi az asszonyt, aki így elfogadottnak, védettnek érezhette magát. Jézus közelében kétfelé válnak már ezen a földön is az emberek. Vannak, akik Jézusnak és Jézusért akarnak tenni valamit hálából, és vannak, akik Jézusra hivatkozva ügyködnek a maguk népszerűsítésére. Hajléktalanszállón dolgoztam, és minden nyugdíjkifizetés után jött egy néni kb. 1000-1500 forint értékű csomaggal. Jegyzőkönyvezni kellett az adományt, de soha nem engedte meg, hogy beírjuk a nevét. Neki nem az volt a fontos. Ne féltékenységből, versengésből adjunk, tegyünk valamit, hanem önzetlenül és hálából, mindabból, amit mi is kaptunk. Ahogy énekeljük: „Csak az marad meg, mit Jézusért tettél.” Rengeteg alkalmunk adódik. Legyünk kreatívak, nyitott szeműek és kezűek a rászorulók felé. Figyeljünk ma is arra, hogy mit vár el tőlünk Isten ezen a területen.
(Marton Zsolt)

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Mint egy köteg mirha, mely keblemen nyugszik, olyan az én szerelmesem.” 
(Énekek Éneke 1,13)

A mirha drágasága, jó illata, kedvessége, gyógyereje, tisztító és romlástól óvó hatása és az áldozatnál való alkalmazása miatt nagyon szép képlet gyanánt érvényesülhet az Úr Jézusra vonatkozólag. De miért hasonlítjuk „egy köteg mirhához”? Először is azért, hogy azzal a teljesség legyen ábrázolva. Ő nem valami kevés, hanem egészen telt doboz. Nem csak egy levelecske vagy virág, hanem egész csokor. Krisztusban teljes elégség van szükségeink fedezésére. Azért nem vonakodom, hanem elfogadom Tőle, amire szükségem van. Barátunk „egy köteg”–hez hasonlít sokfélesége miatt, mert a Krisztusban nem csak egy szükséges dolog van, hanem „Ő benne lakozik az Istenségnek minden teljessége valóságosan”. Amit csak kívánhatunk, Nála megvan. Vedd Jézust az Ő különböző tulajdonságai szerint, s megnyílik előtted lényének csodálatos gazdagsága: Ő próféta, pap, király, vőlegény, barát, pásztor. Figyeld meg életét, halálát, feltámadását, mennybemenetelét, második eljövetelét. Nézd meg Őt erényeiben: szelídségében, önmegtagadásában, állhatatosságában, szeretetében, hűségében, igazságában, jogosságában. Ő mindig és mindenütt kincsek halmaza. Ő egy „köteg mirha”, megőrzésre méltó. Itt nem egyes, földre hullott, megtaposott levelek vannak, hanem összekötött mirha, melyet dobozban őriznek. Őt legnagyobb gazdagságunknak kell tekintenünk. Szavát, akaratát nagyra kell becsülnünk. Rá vonatkozó gondolatainkat és Tőle nyert akaratunkat zár és lakat alatt kell tartanunk, nehogy az ördög eljőve, megraboljon bennünket. Az Úr Jézus „egy köteg mirha” az Ő feltűnő kiválósága folytán is. A hasonlat magába foglalja egy különös és kiszemelt kegyelem feltételezését. A világ fundamentumának lefektetése előtt el lett különítve Ő az övéi számára. Jó illatát azok részére tartotta fent, akik képesek a Vele való legbensőbb társaságra. Boldog nép az, melyet az Úr bevont kegyelmi titkaiba, és amelynek adta és szentelte magát mindenekelőtt. Óh, milyen túláradóan boldog és szerencsés, aki mondhatja: „Mint egy köteg mirha, mely keblemen nyugszik, olyan az én szerelmesem.”

Reggeli dicséret: Nyitottnak lenni a "hatalmas és rejtett dolgokra"

"Kiálts hozzám, és én válaszolok, hatalmas és rejtett dolgokat jelentek ki neked, melyekről még nem tudsz!"- Jeremiás próféta könyve 33:3

Olyan 10-12 éves fiúcska voltam, mikor egyszer egy csöndes baranyai faluban sétálgattunk édesapámmal. Ráértünk, így szóba elegyedtünk egy a kapujában nézelődő asszonnyal. Valahogy úgy alakult a beszélgetés, hogy hamar kiderült édesapámról, ő hívő ember. Az asszony szemmel láthatólag nyugtalan lett. Elkezdett magyarázkodni, hogy ő milyen vallásos, és hogy mennyire komolyan veszi a hitét, és hogy nálánál jobban senki sem ismerheti a Bibliát – mindezt oly módon, hogy közben levegőt is alig vett. Olyan érzésem volt, mintha túl akarta volna licitálni bennünket. Néhány perc dicsekvés után édesapám ráunt a dologra, és huncut mosollyal elhatározta, megnézi, mi van a fellengzős szavak mögött.
– Néni, ha annyira tetszik ismerni a Bibliát, akkor mondja meg nekem, ki volt Izrael első királya?
Az asszon hirtelen elakadt. Néhány kínos másodpercig zavartan kereste a szavakat, majd hirtelen fölvillanyozva – mint a diák, akinek eszébe villan felelés közben a jó válasz – kivágta magát:
– Hát Heródes király.
Nyílván való, hogy Heródes nevét hallotta legtöbbször, hiszen előfordul a karácsonyi, illetve a húsvéti történetben is. Habár két különböző személyről van szó (Nagy Heródesről és fiáról, Heródes Antipaszról), de ez az apróság több ezer év távlatából igazán lényegtelen mellékszálnak tűnhetett. És bizonyára az is csak kicsinyes szőrszálhasogatásnak hatott, amikor édesapám Saul király nevét emlegette, aki több mint 1000 évvel előzte meg Krisztus korát. Az asszony szemmel láthatólag dühbe gurult, és míg édesapám és én lassan tovább baktattunk, ő még sokáig kiabált utánunk:
– Nehogy azt higgye, hogy annyira okos. Mert nálam biztosan nem ismeri jobban a Bibliát. Hiszen én rendszeresen járok istentiszteletre, és különben is idősebb vagyok magánál…

A Biblia valóban arról beszél, hogy „kiáltsunk”. Csakhogy nem az embertársunk után, hogy bizonyítsuk fölényünket, hanem Istenhez, aki „hatalmas és rejtett dolgokat” akar kijelenteni nekünk. A Mindenható azonban csak akkor tudja föltárni igazságait, ha beismerjük, hogy nem tudunk eleget. Amíg mi ismerjük a legjobban a Bibliát, vagy legalább is, amíg jobban ismerjük a Bibliát, mint a másik, addig Isten nem tud velünk mit kezdeni, addig a „hatalmas és rejtett dolgok” sötétben maradnak előttünk. A Teremtő azoknak nyilatkoztatja ki magát, akik beismerik, még alig értenek valamit a világegyetem rejtélyeiből. Kiáltsunk mi is ma reggel Istennek:
– Keveset tudunk és még azt sem értjük igazán, de vágyakozunk kinyilatkoztatásodra, Urunk! Jelentsd ki nekünk „hatalmas és rejtett dolgaidat”!

Bejegyezte: Árvai Tamás

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem-Boldog vagy, Izrael!

Boldog vagy, Izrael! Kicsoda olyan mint te? (5Móz 33,29.)

A Zsid. 13,7 azt mondja elöljáróinkról, akik nékünk Isten Igéjét tanítják: "Figyelmezve életük végére, kövessétek hitüket"!

Így figyeljük meg most gondosan Mózes élete végét!

Azok a szavak, amiket röviddel a Nébó hegyén történt halála előtt elmondott, mintegy végrendeletének is tekinthetők. Ez olyan embert mutat meg nekünk, aki Isten iskolájában megérett az örökkévalóságra. Különös szépség ragyog ránk ezekből a szavakból.

Először nézzük Mózesnek a népe iránti szeretetét! Áldva vesz búcsút népétől. Minden törzs számára van Igéje Istentől. Végül ezt mondja: "Boldog vagy, Izrael! Kicsoda olyan, mint te?"

Figyeljünk jól Mózes búcsújának barátságos, szívélyes csengésére! Az a nép, amelytől Mózes búcsúzik, gyakran megkeserítette őt. Micsoda fájdalmat jelentett neki a sok zúgolódás, civódás, ellenállás (ld. 2.Móz 15,24; 16,2; 17,3; 4.Móz 14,2; 16,11; 5.Móz 1,27)! Mózes azonban a búcsú órájában nem gondol a bántásokra, amit a nép részéről tapasztalt, a nehézségre, amit neki okoztak.

Népének csak a legjobbat kívánta. Szívből megbocsátott mindent, amit ellene vétettek. A megbocsátás és elfeledés volt az, amivel tartozott embertársainak. A keserűség gyökerének semmi maradványa (Zsid. 12,15), semmi harag, semmi neheztelés nem volt szívében. Mint ahogy később Jézus tanítványait áldva ment a mennybe, úgy búcsúzik az Ószövetség közbenjárója is - áldva - népétől.

Tersteegen Gerhard ( német prédikátor és író) úgy nyilatkozott végrendeletében, hogy ő mindenkinek teljesen megbocsát, aki életében valamit vétett ellene, de nemcsak ezt teszi, hanem állhatatosan kéri az Urat, hogy Ő is bocsásson meg nekik.

Aki ilyen szeretettel öleli át embertársait, az nyert Isten kimondhatatlan szeretetéből és megérett az örökkévalóság számára.

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben.” -(Zsoltárok 22,15)

A mi dicsőséges Urunk az Ő lelkének rettenetes gondoskodása és felolvadása miatt szenvedett. Akinek öröm van szívében, az ki tud tartani szenvedéseiben, de ha a bátorság elszáll, ki bírja azt elviselni? A lélek nagy levertsége legnehezebb a szenvedések között, minden más semmi ahhoz képest. Méltán kiáltott a szenvedő Megváltó az Ő Istenéhez: „Ne távozz messze tőlem, mert a nyomorúság közel van és senki sincs, ki nekem segítene.” Sokkal nagyobb szüksége van az embernek Istenre akkor, ha szíve olvadozik testében a csüggedéstől, mint bármely más időben. Kedves testvér, gyere most velem a kereszthez és imádd alázatosan a dicsőség királyát, ki mélyebben merült bele a lelki nyomorba és a belső gyötrelmekbe, mint bárki közülünk. Figyeld meg, hogy Ő milyen alkalmas arra, hogy hű főpap legyen, ki részvéttel tud lenni gyengeségeinkben. Mindenekelőtt mindazok közöttünk, kiknek szomorúsága az Atya szeretete megvonásának érzésén alapszik, lépjenek bizalmas és benső közösségbe az Úr Jézussal. Ne adjatok helyet a kételkedésnek, mert Mesterünk részünkre minden homályon áthaladt már előttünk. Jóllehet lelkünket néha türelmetlenség és félelem kínozza, és majdnem elalél az Úr ábrázata fényének látása után való vágyódástól, de felüdülünk attól a kedves bizonyosságtól, hogy a mi nagy Főpapunk részvéttel van irántunk. Nyomorúságunk cseppjének el kell tűnni az Ő szenvedéseinek tengere elől. Épp ezért mennyivel magasabb fokra kellene emelkednie szeretetünknek! Törj elő, Jézus erős és mély szeretete, mint a tenger felemelkedik dagály idején, áraszd el minden erőmet, fullaszd bele bűneimet, sodord el gondjaimat, emeld fel földhöz bilincselt lelkemet és vidd Uram lábához. Hagyj ott engem, mint egy szegény, megtört csigát, melyet szeretete a tenger fenekéből sodort ki, mint érdemtelent és méltatlant, - csak azt szeretném Neki megsúgni, hogy vegye figyelembe hallgató füle az Ő szeretete hatalmas árjának gyenge visszhangját bennem, mely engem szeretett lábaihoz helyez, az én örök boldogságomra és üdvömre.

Napi áhítat: Irigység Jézus iránt

Kattints rá: Mk 11,15–19.27–33

Ha valami hiányzik, ami megilletne, azt szerezd meg a jellemeddel.

„Azután Jeruzsálembe értek. Bemenve a templomba, Jézus kezdte kiűzni azokat, akik árusítottak és vásároltak a templomban, felborította a pénzváltók asztalait, a galambárusok székeit, és nem engedte, hogy valaki edényt vigyen át a templomon. Azután így tanította őket: „Nincs-e megírva: Az én házam imádság háza lesz minden nép számára? Ti pedig rablók barlangjává tettétek.” Meghallották ezt a főpapok és az írástudók, és keresték a módját, hogyan veszítsék el. Féltek ugyanis tőle, mert tanítása magával ragadta az egész sokaságot. Amikor azután este lett, kimentek a városon kívülre. … Ismét bementek Jeruzsálembe. És miközben Jézus körüljárt a templomban, odamentek a főpapok, az írástudók és a vének, és így szóltak hozzá: „Milyen hatalommal cselekszed ezeket, és ki adta neked a hatalmat arra, hogy ilyeneket tegyél?” Jézus így válaszolt nekik: „Én is kérdezek tőletek valamit, feleljetek rá, és megmondom nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket. Vajon a János keresztsége mennyből való volt-e vagy emberektől? Erre válaszoljatok nekem.” Azok pedig így tanakodtak maguk között: „Ha azt mondjuk: a mennyből, azt fogja mondani: Akkor miért nem hittetek neki? Vagy talán mondjuk azt: emberektől?” De féltek a sokaságtól, mert Jánosról mindenki azt tartotta, hogy valóban próféta volt. Ezért így feleltek Jézusnak: „Nem tudjuk.” Jézus erre így szólt hozzájuk: „Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket.”

Irigylik és kritizálják a sikeres embereket. Nem látjuk meg és nem is vállaljuk a munkát, áldozatot, küzdelmet, ami a sikerhez vezetett. Keressük a kényelmesebb utakat. Ezt tették Jézus korában is. De nem volt helyes, sőt törvényellenes és szentségtelen volt. A történet egyszerre beszél bevonulásról és kivonulásról. Amikor Jézus Krisztus bevonul valahova, valakinek az életében ott rendet teremt. Lehet, hogy régen megszokott, életgyakorlatunkba beépült, de káros holmikat kell kihajítanunk. A bevonulás-rendteremtésnek folyamatosan jelen kell lennie életünkben. Kísértése az embernek, hogy igyekezzen kedvében járni a hatalomnak; a népnek a csoda, a gyógyítás, a jel. De ahogy halad előre a tanításban, példaadásban, egyre többet vár el követőitől, ami már nincs kedvére a népnek. Tegyen meg mindent helyettem ő. A tiszta életű emberek vonzóak és követőkre találnak. A tisztátalanok is igénylik a népszerűséget, de útjuk kárhozatra visz. Te kikkel tartasz?
(Marton Zsolt)

Krisztusi élet: KRISZTUS ELISMERTE AZ EMBERI LÉT MÉLTÓSÁGÁT

Képviseljük Krisztust, a tökéletes példaképet

„Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által. Mert Ő a mi békességünk, ki eggyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat” (Ef. 2:13-14)

Krisztus nem ismert el semmilyen nemzetiségi, rangbeli vagy vallási különbséget. Az írástudók és farizeusok helyhez és néphez akarták kötni a menny ajándékait, és ki akarták zárni az áldásokból Isten földi családjának többi tagját. Krisztus pedig azért jött, hogy ledöntsön minden válaszfalat; hogy megmutassa: kegyelmének és szeretetének ajándékait szabadon élvezheti mindenki, akárcsak a levegőt, a világosságot vagy a földet felüdítő záporesőt.
Krisztus élete olyan vallást alapított, amelyben nincsenek kasztok; olyan vallást, amely közös testvéri kötelékbe von zsidót és pogányt, szabad embert és rabszolgát. Isten előtt nincs különbség. Semmilyen diplomáciai meggondolás nem befolyásolta cselekedeteit. Nem tett különbséget szomszéd és idegen, barát és ellenség között. Az élet vizére szomjúhozó lelkület volt az, ami szívét megindította.
Jézus nem mellőzött egyetlen embert sem; minden emberben értéket látott. Gyógyítását mindenkinek felkínálta. Bármilyen embercsoportban találta magát, időhöz és körülményekhez szabott oktatást adott. Ha látta, hogy valaki semmibe veszi vagy bántalmazza embertársát, még jobban tudatosult benne, hogy az embernek milyen szüksége van az Ő isten-emberi megértésére. Reményt akart ébreszteni a legdurvábbak, a legkevésbé ígéretesek szívében is; arra bíztatta őket, hogy ők is feddhetetlenné és ártatlanná válhatnak, olyan jellemre téve szert, amely Isten gyermekeiként hirdetné őket.
Sokszor találkozott Sátán foglyaiként vergődő emberekkel, akiknek nem volt erejük e csapdából kitörni. Ezekhez a csüggedt, beteg, megkísértett, elbukott emberekhez Jézus a legnagyobb tapintattal és részvéttel szólt; azt mondta, amire szükségük volt, és amit megértettek. Mások éppen közelharcot vívtak a lelkek ellenségével. Ezeket kitartásra bátorította, arról biztosítva őket, hogy győzni fognak, mert Isten angyalai mellettük állnak, és győzelemhez segítik őket.
Jézus nagyra becsült vendégként ült a vámszedők asztalánál, megértő magatartásával és közvetlen kedvességével tanúsítva, hogy elismeri emberi méltóságukat. Az emberek vágytak arra, hogy méltók legyenek bizalmára. Áldást és életet adó erővel hullottak szavai szomjas szívükbe. Új érzések ébredtek bennük, és a társadalom e kitaszított tagjai előtt kitárult egy új élet lehetősége.
Bár Jézus zsidó volt, tartózkodás nélkül vegyült a samáriaiak közé…

Amíg szívüket az emberi együttérzés szálaival magához kötötte, isteni kegyelemmel felkínálta nekik az üdvösséget, amit a zsidók elutasítottak.

Reggeli dicséret Isten: előre ismeri a kéréseinket

,,...jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle.,,- Máté evangéliuma 6:8

Ha nem vigyázunk, akkor az imáink egy bevásárló listára vagy kívánságlistára fognak hasonlítani: Felsoroljuk Istennek, hogy mi mindent szeretnénk elérni, mi az ami aggaszt bennünket, vagy éppen mit szeretnénk, ha megoldana helyettünk, mert mi nem vagyunk rá képesek.

Amikor imádkozni készülünk, érdemes tudatosan felidézni azt a nyilvánvaló igazságot az emlékezetünkben, amire Jézus fenti félmondata hívja fel a figyelmünket: Isten a képességeinél fogva mindent tud, mindent lát és mindent ismer, a mi kis életünk minden mozzanatát is beleértve. Az imádság tehát nem arra való, hogy Istent "informáljuk" általa. Nyilván ez az oka annak is, hogy a Mi Atyánkban is csupán egyetlen rövid kérés utal a hétköznapi szükségleteinkre: "a mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma".

Az imádság lényege tehát nem a problémáink és hétköznapi kéréseink felsorolása, hanem valami más: személyes beszélgetés, találkozás Istennel. Amikor a problémáink helyett Róla és magunkról beszélgetünk az imáinkban, akkor is olyan dolgokat osztunk meg Vele, amelyek szintén ismertek Előtte, de ezek megfogalmazására nem Neki van szüksége, hanem nekünk: Biztosan volt már olyan tapasztalatunk, hogy amikor valakivel beszéltünk egy témáról, ez segített tisztán látni, rendszerezetten átgondolni azt, amiről szó volt, és adott esetben lenyugodni is. Mennyivel inkább így van ez akkor, amikor annak az Istennek a jelenlétébe lépünk, Akinek a szemei előtt "mindenek meztelenek és leplezetlenek". Amiből az is következik, hogy bátran, nyíltan, őszintén, szorongástól mentesen szólhatunk Hozzá, hiszen mindent tud és lát velünk kapcsolatban, így nem kell attól félnünk, hogy valamit félre ért vagy valamit rosszul mondunk, és ezen bármi is múlna.
Szabadon beszélhetünk Hozzá - milyen nagy ajándék is ez!

Bejegyezte: Stramszki István

JÉZUS NEVE AZ ENYÉM!! (megvallás)

AZ ÉLET ÉS A HALÁL A NYELV HATALMÁBAN VAN..

Jézus ügyvédi meghatalmazást adott az egyháznak és nekem is, és törvényesen feljogosított, felhatalmazott, hogy használhassam az Ő nevét az imában.
Jézus azt is megengedte, hogy használhatom a NEVÉT a gyógyítás szolgálatában is.
Én Isten gyermeke vagyok, ezért JÉZUS NEVE számomra adatott. JÉZUS NEVE az enyém. Jézusnak minden hatalma és az egész tekintélye benne van a NEVÉBEN!
JÉZUS NEVÉNEK a használatakor én a hitemet gyakorlom. 
JÉZUS NEVÉBEN benne van minden segítség, minden győzelem, minden hatalom és a teljes egészség.
Ezért én nem képzelem, hogy a saját erőmmel kell a szolgálatomat végeznem, hanem a NÉV viszi véghez a szabadítást! A NÉVNEK az értékmérője az Úr Jézus Krisztus képességének a mértéke, ami ebben a NÉVBEN benne foglaltatik az enyém.
JÉZUS A NEVÉNEK korlátlan használati jogát ruházta rám. Amikor én élek azokkal a kiváltságaimmal és jogaimmal, amelyeket az újszövetségben nyertem, és JÉZUS NEVÉBEN imádkozok, akkor az imám átkerül az én kezemből Jézus kezébe.
Azt követően Ő vállalja a felelősséget azért az imáért, mert én tudom, hogy az Atya mindig meghallgatja Jézust, ezért amikor én Jézus nevében imádkozok, akkor ez olyan, mintha maga Jézus imádkozna, Ő veszi át a helyemet.
Mikor én imádkozok, én is átveszem Jézus helyét itt a földön, hogy az Ő akaratát vigyem véghez, Ő pedig cserébe képvisel engem az Atya előtt. 
JÉZUS NEVÉT használom a körülöttem leselkedő láthatatlan erők elleni harcaim során.
JÉZUS NEVÉBEN hatalmam van a sötétség minden ereje fölött. 
Én Isten munkatársa vagyok, ezért engem ezek a jelek követnek, én JÉZUS NEVÉBEN démonokat űzök, új nyelveken szólok, kezembe kígyót veszek fel, ha valami halálost iszok, nem árt nekem, betegekre teszem kezem, és azok meggyógyulnak. 
Jézus a NEVÉBEN levő hatalom által van velem! Amikor nekem Jézus törvényes jogot adott arra, hogy használjam a NEVÉT, az Atya tudta, mivel fog ez járni, ha ezt a NEVET én imában elsuttogom, és az Atya ebben nagy örömét leli, ha hallja tőlem ezt a NEVET.
JÉZUS NEVÉBEN rejlő lehetőségek messze felülmúlják az értelmemet.
Jézus voltaképpen nekem egy aláírt csekket nyújtott át a mennyei erőforrásokra vonatkozóan, és arra kért engem, hogy töltsem ki. Mindenki ott tart, amit a jegyére írt. Én ezért messze merészkedek, mert nem korlátozott a látásom JÉZUSRÓL ÉS A NEVÉRŐL.
Nekem megváltoztatja az életemet JÉZUS NEVE, mert én ezekkel a behatoló tanulmányozásokkal és megvallásokkal képet kapok arról a gazdagságról, amelyet ma is tartalmaz ez a NÉV az egyház és minden egyes hívő számára. 
Én megbecsülöm, és kellő tiszteletben részesítem ezt a NEVET, és sokat várok tőle, és egyre jobban fogalmam lesz arról, hogy mekkora ajándékot kaptam.

János 16:23,24

Azon a napon pedig semmit sem fogtok kérdezni tőlem. Bizony úgy van, ahogy mondom nektek: amit az én nevemben kértek az Atyától, megadja majd nektek! Mostanáig semmit sem kértetek az én nevemben - kérjetek, és meg fogjátok kapni, hogy teljes legyen az örömötök!

Márk 16:17,18

Azokat pedig, akik hitre jutottak, ezek a jelek követik majd: az ÉN NEVEMBEN démonokat űznek ki, új nyelveken szólnak, kezükbe kígyót vesznek fel, s ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegekre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak.

Máté 28:18-20

Jézus pedig odament hozzájuk, és ezt mondta nekik: Minden hatalom nekem adatott a mennyben és a földön! Menjetek hát, tegyetek tanítvánnyá minden nemzetet, merítsétek alá őket az Atya, a Fiú és a Szent Szellem NEVÉRE, és tanítsátok meg nekik, hogy őrizzék meg mindazt, amit megparancsoltam nektek! Én pedig íme közöttetek vagyok mindennap a világkorszak végéig!

Máté 18:19,20

Még egyszer mondom: ha ketten közületek összhangban vannak minden dologgal kapcsolatban, amit csak kérnek, meglesz nekik mennyei Atyámtól! Mert ahol ketten vagy hárman összegyűjtetnek az ÉN NEVEMBEN, ott vagyok közöttük!

Zsidó 1:1-4

Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképpen szólt hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólt nekünk Fia által, akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette. Aki az Ő dicsőségének a visszatükröződése, és az Ő valóságának a képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneiktől megtisztítván ült a Felségesnek a jobbjára a magasságban. Annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, amennyivel különb NEVET örökölt azoknál.

Filippi 2:9-11

Ezért az Isten fel is magasztalta Őt felettébb, és azt a NEVET ajándékozta Neki, amely minden NÉV fölött áll, hogy a JÉZUS NEVÉBEN minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké, és minden nyelv ismerje el, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.

Joel Osteen pásztor bátorító üzenete: Hogyan éljünk esőben?

Szeretek mindig valami vidámsággal kezdeni.
Hallottam egy középkorú hölgyről, aki szívinfarktust kapott. A műtőasztalon megkérdezte Istent: Ennyi volt az életem? Isten azt válaszolta neki, hogy van még 40 éve. Felépülés közben úgy döntött, hogy még marad a kórházban és felvarratta az arcát, melleit, leszívatta a zsírt mindenhonnan. 2 hónap múlva, amikor elhagyta a kórházat, elütötte egy autó és meghalt. Felment a Mennybe és azt mondta Istennek: Én azt hittem, hogy van még 40 évem. Isten fejcsóválva azt válaszolta: Sajnálom, de nem ismertelek meg.

Arról akarok ma beszélni, hogyan éljünk esőben?

A Szentírásban az eső az áldást, kiváltságokat, gyarapodást szimbolizálja. Egy helyen arról szól, hogyan legyünk olyanok, mint egy jól öntözött kert. Ilyennek tervezett bennünket Isten, hogy bolondosak, örömtelik legyünk és mindig virágozzunk. De túl sokan kiszáradtak. Nem mondhatják el, hogy virágoznak, hanem pont ellenkezőleg. Nem voltak jó éveik, stagnál a házasságuk, karrierjük, nem valósultak meg álmaik. Könnyű ilyenkor megrekedni és azt gondolni, ez a legjobb, ami elérhető. Nem szeretem ezt a munkát, de elviselem. Valószínűleg nem jutok el oda, sosem jutok ki ebből. Nem. Ez nem virágzás. Ez nem áldott állapot. A jó hír az, hogy van mód rendbe hozni a dolgokat. Van mód kijutni a szárazságból. Csak a megfelelő felhő alá kell állnod. Csak az kell, hogy Isten kiváltságokat, gyarapodást hullajtson rád.

Érdekes, hogy a természetben hogyan alakul ki egy felhő. A Nap lesüt a vízre és láthatatlan pára képződik. Ez a pára felemelkedik a Föld atmoszférájába és felhővé alakul. Ha elég pára száll fel, a felhő túl nehéz lesz ahhoz, hogy elbírja és elkezd csöpögni. Ez az, amikor ködöl vagy szitál. Ha ez a felhő teljesen megtelik kondenzvízzel, megnyílik és elkezd esni. Én hiszem, hogy képesek vagyunk esőt csinálni saját életünkben. Képesek vagyunk áldást, kiváltságot teremteni. Mindezt imáink által tudjuk megtenni. Ha köszönjük Isten jóságát, azon meditálunk, amit megtett értünk, arra fókuszálunk, hogy milyen fényes a jövőnk. Imánk a láthatatlan pára, mely felszáll a Mennybe és felhőt képez. Amikor ez a felhő annyira megtelik imával, hálaadással, egyszer már nem bírja tovább megtartani és kiváltságok, áldás, természetfölötti lehetőségek, jelentős kapcsolatok esőjét hinti ránk. Ha felszáll az ima, áldás hullik vissza. Az életben úgy tűnik néha, hogy sosem fog esni. A javulás semmi jelét nem látni, semmi nem változik. Elmondhatod, hogy nincs felhő feletted. Így érzett Éliás próféta.

Nagy szárazság volt 3 és ½ évig nem esett eső. Az emberek szenvedtek és próbálták túlélni. De Éliás nem volt negatív, nem kezdett panaszkodni. Ő megértette az elvet. Fölment a hegy tetejére és köszönetet mondott Istennek mindazért, amit tett, azért, hogy uralja a helyzetet és azért, hogy az eső már közeleg. Elküldte inasát, nézze meg, hogy vannak-e már felhők az égen. A szolga 6-szor jött vissza azzal, hogy nem fog esni, nincs felhő az égen. Éliás nem adta fel, hanem tovább imádkozott Istenhez, tovább köszönte neki, hogy az eső közeleg. A 7-dik alkalommal, azzal jött vissza az inas, hogy látott egy felhőt alakulni. Hamarosan meg is nyílt az ég.

Talán szárazságban vagy, de ha Éliáshoz hasonlóan tovább imádkozol, akkor ki fog alakulni az a felhő. Ha nehéz és olyan gondolataid támadnak, hogy sosem fog változni, sosem jutsz túl ezen az akadályon, sosem valósítod meg álmaidat, akkor ahelyett, hogy letörsz, és ezen rágódsz, válts át imádkozásba.

Köszönöm Atyám, hogy a javamra fordítod a dolgokat. Azt mondtad, hogy még a sivatagban is sikerre viszem és tudom Istenem, hogy legszebb napjaim még előttem vannak.

Mi történik?

Egy felhő kezd képződni. Minden nap azzal kelj, hogy: Köszönöm, Uram, az újabb szép napot. Felhőd egy kicsivel nehezebbé válik. Munkába menet ne a forgalom miatt, a gázárak miatt panaszkodj, hanem mondd: Köszönöm Atyám, hogy van munkahelyem. Köszönöm az adottságokat, a tehetséget, amit nekem adtál. Köszönöm Uram, hogy lábaim menni tudnak, kezeim mozognak, szemeim látnak. Köszönöm, hogy gyermekeim egészségesek. Köszönöm Uram, hogy életben vagyok. Ha ezt megteszed, vedd elő esernyődet, mert csak idő kérdése, hogy a felhő megnyílik és Isten áldását és kegyét hinti rád. Ugyanúgy, mint a természetben, egy felhő csak annyi kondenzvizet, annyi párát tud megtartani, mielőtt elengedi. Ugyanígy, ha imákat küldesz fel, énekeled, hogy Isten mindig jóságos, ha adsz, szolgálsz, szeretsz, akkor ez a felhő csak annyit bír el, mielőtt az áldás visszahullik. Ez a kulcs. Ha semmit nem küldesz fel, semmi nem fog visszajönni. Ez nem jelenti azt, hogy nem lesznek nehézségeink, ha így teszünk, sosem lesznek problémáink. Az élet tovább fog zajlani. A titok az, hogy ne panaszkodjunk, ne beszéljünk a problémáról, ne hívjuk fel barátunkat azzal, hogy más milyen rosszul bánt velünk, milyen igazságtalan. Amikor nehéz időket élünk meg, az a titok, hogy még szorgalmasabban imádkozunk. Néhány bajból az egyedüli kiút az ima. Ne harcolj másokkal, ne akarj kiegyenlíteni, csak imádkozz és Isten tenni fog érted. Ha valamilyen sivatagban vagy és álmaid nem valósulnak meg, ne kövesd el a hibát, hogy csak üldögélsz és magadat sajnálod. Az egyedüli kiút, ha megváltoztatod hozzáállásod, ha nem azt nézed többé, hogy mi a rossz, mi nem jött össze, hanem elkezded kiimádkozni magad ebből. Ez nem másokon múlik, hanem rajtad. Rázd le magadról a kiábrándultságot és kezdd megköszönni Istennek, úgy, mintha már túljutottál volna rajta. Kezdd megköszönni neki, mintha már javadra fordította volna a szituációt. Erről szól a hit.

Más szavakkal: lehet, hogy a fejed búbjáig benne vagy, minden ellened van, de új felhőket kell képezned. Atyám, köszönöm neked, hogy áldott vagyok, hogy minden, amihez hozzányúlok, virágzik. Hogy kölcsön fogok adni és nem kölcsönvenni. Lehet, hogy most sivatagban vagyok, lehet, hogy most nehéz, de tudom, hogy minél nehezebbé válik, annál közelebb vagyok a győzelemhez, ezért nem fordulok vissza, nem adom fel, nem ábrándulok ki, hanem előretörök, mert tudom, hogy győztes vagyok és nem legyőzött. Figyeld meg, a felhő kezd kialakulni. Néhányan már régóta nem voltatok szerencsések. Könnyű negatívvá válni és elveszíteni a lelkesedést, de szeretem, amit Zsoltárok 71:14 mond:

Én reménykedem a segítségedben. Egyre többet imádkozom hozzád.

Ez azt mondja, hogy minél tovább tart, annál többet kell imádkoznunk. Általában pont az ellenkezőjét tesszük. Ha valami sokáig tart, egyre kevésbé vagyunk izgatottak. Ahelyett, hogy többet imádkoznánk, elkezdünk panaszkodni. Sosem leszek egészséges, már 3 éve beteg vagyok. Sosem fogok előbbre jutni, a családomból senki sem sikeres. Nem. Ne ess ebbe a csapdába. Mondd, hogy talán sokáig tart, talán nehéz lesz, de elkeseredés helyett inkább többet imádkozok. Atyám köszönöm, hogy uralod a helyzetet. Te egy igazságos Isten vagy és tudom, hogy minden ígéretet, amit elültettél bennem, megvalósítasz. Hiszem, hogy most is éppen a javamra rendezed az ügyeimet, a megfelelő embereket, a megfelelő lehetőségeket.

Mi történik?

A felhőd megtelik, és nemsokára eső hullik rád. Kiváltságok, áldás. Egy dolog, amit megtanultam, hogy Isten sosem okoz csalódást a hozzá imádkozóknak. Úgy, mint Pál és Szilas esetében, éjjel megjelent Isten és kinyitotta börtönük ajtaját. Úgy, mint Dávid, mikor köszönetet mondott Istennek, az éhes oroszlánok nem tudtak hozzányúlni. Talán visszaesést éltél meg, de legyen olyan a hozzáállásod, hogy talán sokat veszítettem az életben, de az egyedüli dolog, amit nem veszítek el, az az imám.

Hadd kérdezzem meg, mit bocsátasz ki ma?

Panaszt?

Semmi jó nem történik, ez nem igazságos. Vagy pedig imát, elvárod Isten jóságát. Ez a kulcs. Telve kell tartanod felhődet. Légy annyira telve hálával, hogy még ha be is ütöd lábujjadat, panaszkodás helyett azt mondod: Köszönöm, Jézus. Ha valaki bevág eléd a forgalomban, ahelyett, hogy az öklödet ráznád, áldd meg, hagy legyen egy jó napja. Nem kapjuk meg az előleptetést, amire számítottunk? Nem nagy ügy, tudom, hogy Isten valami jobbat tartogat számomra. Ha így imádkozol, képes leszel megszerezni a jó dolgokat Istentől. Valahányszor megfordulsz, úgy érzed, esik az eső. A munkába menet támad egy jó ötleted. Ez az, amikor Isten kreativitást hint rád. Vagy van valami, amit nagyon szeretnél megvenni és éppen eladó. Ez nem véletlen.

Mi történt?

Eső hullott rád. Vagy kis dolgok. A teli parkolóban éppen előtted tolat ki egy autó és a bejáratnál tudsz parkolni. Csóválod fejed, hogy tudhattad volna, hogy megint esik. Magammal kellett volna hoznom az esernyőmet.

Miért van ez?

A felhő követ téged. Ha szokásunkká válik Isten jóságával kérkedni, ez az, ami megengedi neki, hogy rendkívüli dolgokat tegyen életünkben. Nehemiá-ra gondolok. Isten azt az álmot ültette el szívében, hogy újjáépítse Jeruzsálem falait. Ez az álom annál sokkal nagyobb volt, hogy egyedül meg tudta volna valósítani. 1000 mérföld távolságban volt, nem voltak munkásai, forrásai. Mindenféle akadály merült fel. Az emberek azt mondták, nem képes rá. Egy csapat meg is fenyegette, hogy megtámadják, ha megpróbálja. De kedvelem Nehemia hozzá állasát, hogy nem törődött semmivel. Egyik barátja megkérdezte, hogyan akarja véghezvinni. Azt válaszolta: Isten szent keze van rajtam. Ez tetszik nekem. Nem beszélt a problémáiról, hanem Istenről beszélt. Nem azt nézte, mit nem tud megcsinálni, hanem arra fókuszált, mit tud Isten megtenni. 1 évig kellett volna tartania, hogy befejezze a falat, de Nehemia 42 nap alatt kész lett vele.

Miért volt ez?

Mert ő kérkedett Isten jóságával, a felhője megtelt és protekciót, tudást, kreativitást hullajtott rá. Nehemiához hasonlóan elgondolkodhatsz, hogy hogyan fogod valaha is megvalósítani álmaidat. Sokkal nagyobb annál, hogy egyedül véghez tudjam vinni. Hadd mondjam el, hogy Isten szent keze van rajtad. Rendelkezel kegyével, védelmével, tudásával. Tehetséges, kreatív vagy. Az Ég minden ereje támogat. Merd hinni, hogy mindazt megkaphatod, amire Isten teremtett. Néha látsz kicsi gyerekeket, amint kérkednek az apukájukkal. Olyanokat mondanak, hogy az én apukám erősebb, mint a tied. Az én apukám gyorsabban fut, mint a tied.

Néhány éve a kis unokaöcsém, Cristopher, nálunk volt. 5 éves lehetett akkor. Én a garázsban súlyzóztam és viccelődtem vele. Megmutattam neki a bicepszemet és azt mondtam: Tudod, hogy én ki tudnám ütni az apukádat? Ő összehúzta szemöldökét és mérgesen azt válaszolta: Joe-Joe, az apukám szétlapít téged. Olyan drámaian mondta, azt hittem rögtön hozza az apját és nekem jönnek.

Ilyennek kell lennünk égi Atyánkkal kapcsolatosan. Ez az akadály nehéznek tűnik, de jelentsd ki róla: az én Atyám kiüti a tiedet. Mondd a problémának, hogy az én Atyám szétlapítja a tiedet.

Mit teszünk?

Kérkedünk Isten jóságával. Azt mondja Zsoltárok 81:10: Tartsd nagyra szád és én megtöltöm.

Az egyik oka annak, hogy sokan nem látják meg Isten legjavát az, hogy csak kicsire nyitják szájukat. Ez az egyik olyan alkalom, mikor jó, ha valakinek nagy a szája. Egész nap beszélj arról, mit tett érted Isten. Kérkedj azzal, amit meg fog tenni. Beszélj győztesként életedről, jövődről. Én megtanultam, minden reggel nagyra nyitni a számat. Nem akarok kapzsi lenni, hanem egyszerűen meg akarok szerezni mindent, ami kijár nekem. Megtanultam, hogy azzal kezdjem a napot, hogy: Köszönöm Istenem, hogy legszebb napjaim még előttem állnak. Köszönöm, hogy olyan kiváltságos a jövöm, mint senki másé. Köszönöm, hogy oda juttatod el lelkészségemet, ahova még egyetlen lelkészség sem jutott el.

De hogyan váltsd Te valóra álmaidat?

Hogyan kapd meg Te Isten legjavát?

Azzal, hogy nagyra nyitod a szádat, hogy a felhő alatt maradsz és Isten szent keze által. Isten nem ültetett volna egy álmot szívedbe, ha nem szerelt volna fel azzal, amire szükséged van hozzá. Jelentsd ki minden nap: Köszönöm Atyám, hogy Nehemiához hasonlóan Isten szent keze van rajtam.

Mi történik?

A felhőd megtelik, és amikor szükséged lesz rá, kreativitást, szerencsét, természetfölötti lehetőségeket hullajt rád. Ha többet imádkozol, több esőt hullajt rád Isten. Ha nagyobbra tátod szád, Isten megtölti jóval. Megnöveli territóriumodat, kitágítja határaidat, új ötleteket ad, új lehetőségeket hoz. Olyan célokat valósítasz meg, olyan akadályokon jutsz túl, amiket sosem tartottál lehetségesnek.

Hogyan lehetséges ez?

Isten szent kezével. Néhányatoknak elég csak nagyobbra nyitni szájukat és csodálkozni fogtok, mit tesz Isten. Én már olyan messze jutottam karrieremben, amennyire csak lehetséges. Nem. A szád csak félig van nyitva. Sokkal messzebbre tudsz menni. Istennek új felfedeznivaló horizontjai vannak számodra. Adottságok és tehetségek rejlenek benned, melyeket még nem fedeztél fel. Isten jóságának új szintjét láthatnád meg, ha szádat nagyobbra tátanád. Nem hiszem, hogy valaha is megházasodok, már 12 éve nem volt randevúm. Nem hiszem, hogy valaha is kijutok ebből. Sosem oldom meg ezt a problémát. Beszélj másról. Atyám, köszönöm neked, hogy irányítod lépteimet. Azt mondtad, te adod nekem szívem vágyait, hogy győzelmet tartogatsz számomra. Én csak meg akarom köszönni, hogy minden álom, melyet szívembe ültettél, meg fog valósulni. Meg kell értenünk, hogy ha negatívak vagyunk, ha a problémainkról beszélünk, ha panaszkodunk, akkor a rossz párát küldjük fel. A felhőnk vereséggel, balszerencsével, középszerűséggel fog megtelni. Amit felküldünk, az fog visszahullani ránk.

Sokan mondják nekem: Joel, én úgy érzem, hogy fekete felhő alatt élek. Nincs szerencsém, nincs erőm, az emberek nem jól bánnak velem. Amíg ezt küldöd fel, ugyanez fog visszajönni. Ha átkapcsolnál a vereség hangnemből imádkozó hangnembe és elkezdenél köszönetet mondani Istennek, hogy uralja a helyzetet és a javadra fordítja a dolgokat, és hogy legszebb napjaid még előtted vannak, akkor az a fekete felhő, ami elkedvetlenít, átváltozna áldás-felhőbe, ami kiváltságokat hullajt rád. Csak a hozzá állasodon kell egy picit változtatni és ugyanaz a felhő, ami lenyom téged, át tud alakulni olyan felhővé, mely áldást, kegyet hullajt rád. Ha csalódás kísér végig utunkon, legyen az első dolgunk az, hogy ellenőrizzük, mit sugárzunk ki.

Mint az a hölgy, aki a lányával elment az áruházba. Vettek néhány dolgot. Kifelé menet azt mondta lányának: Láttad milyen utálattal nézett rám az eladónő? A lánya azt válaszolta. Mama, nem ő nézett rád így. Neked volt ilyen a tekinteted, amikor beléptél. Amit kisugárzunk, az mindig visszatér hozzánk. A Szentírás azt mondja Zsoltárok 22:3-ban: Isten népe dicséretét lakja.

Ez azt jelenti, hogy ha Isten hallja, hogy valaki kérkedik jóságán, azt mondja Gabrielnek: Hallod, amit én? Valaki ott lenn Houstonban, valaki Lakewoodban jóságomról beszél. Hallom, hogy valaki megköszöni nekem, hogy nagyobb vagyok a problémánál. Hallom, hogy valaki énekli, én Isten barátja vagyok. Gabriel, tartsd fenn a helyem, rögtön visszajövök, de megígértem, hogy ha imádkoznak hozzám, megjelenek, és nagyszerű dolgokat teszek.

Fel akarod hívni magadra Isten figyelmét?

Azt akarod, hogy olyan helyekre vigyen el, amiről nem is álmodtál?

Itt a kulcs. Istent megérinti könnyeink, de nem indítják meg. Isten együtt érez, amikor nehézségeink vannak, de nem hatja meg, ha csalódottak vagyunk. Az készteti Istent arra, hogy úgymond elhagyja trónusát és eljöjjön hozzánk, ha imádkozunk hozzá, ha hisszük, ha elvárjuk kegyét. Nem kell a templomba menni ahhoz, hogy imádkozz Istenhez. Az autód lehet az imaház, a tusolód lehet az imaházad. A korterem, a börtöncella is lehet imádkozó hely. Bárhova is megyünk, biztosnak kell lennünk abban, hogy a megfelelő párát bocsátjuk ki, megköszönjük Istennek, hogy tenyerén hord bennünket. Küldj olyan imát fel, ami záporesőt okoz.

Tudod milyen a zápor?

Amikor vezetsz az úton és annyira szakad, hogy meg kell állnod, mert semmit sem látsz. Ezt akarja Isten mindannyiunk életében megtenni. Annyi áldást önteni rád, ami túlcsordul. Annyi kegyet, annyi lehetőséget, annyi szerencsét, hogy nemcsak hogy elég neked, de túl is csordul Isten jósága. Ezt tapasztaltuk meg, Victoria és én. Az emberek azt mondták, sosem fogjuk megszerezni ezt a komplexumot. Túl sok az akadály. Mi továbbra is hálát adtunk Istennek jóságáért, hogy szent keze van rajtunk, és láss csodát, kegy hullott vissza ránk és ma itt vagyunk és megtapasztaltuk Isten jóságát. Mi megtanultuk, hogy ha a felhő alatt maradunk, akkor folyamatos gyarapodás hullik vissza ránk. Legyen nagyobb víziód. Tégy úgy, mint a kis Christopher. Tudd, hogy Isten nagyobb minden akadálynál. Ha Isten elég nagy volt ahhoz, hogy egy álmot ültessen szívedbe, akkor elég nagy lesz ahhoz, hogy meg is valósítsa. Köszönd Istennek minden nap: Atyám, én hiszem, hogy megtapasztalom kegyed olyan mértékben, amit sosem tudtam elképzelni. Tudom, hogy képes vagyok a lehetetlenre. Ha ezt megteszed, felhőd megtelik. Nem hagyományos imával, hanem túlcsorduló keggyel, gyarapodással, áldással. Tudom, agyunk néha azt kérdezi, hogy fog ez megtörténni, hogy fogod valaha is megvalósítani álmaidat. Tanulj meg Nehemiához hasonlóan válaszolni rá: Isten szent keze van rajtam.

Hogyan fogsz meggyógyulni?

Láttam az orvosi jelentésem, az áll rajta: Isten szent keze van rajtam. Arról beszélek, hogy ez nem féltetlenül saját erőből történik, hanem Isten hátszelet ad nekünk. Ha Isten hátszelet ad neked, természetfölötti ajtók fognak megnyílni. Téged léptetnek elő, pedig a többieknek nagyobb esélyük van rá. Ez az, amikor Isten kegyét hinti rád. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én felhőszakadást várok az elkövetkező napokban. Várom, hogy megnyíljon az Ég számunkra, hogy olyan kegyet tapasztaljunk meg, mint még soha.
Tegyük meg részünket és töltsük fel felhőnket! Váljon életmódoddá a hálaadás. Elmélkedj naphosszat Isten jóságán.
Ha száraz időszakban vagy, kapcsold magasabb fokozatra imáidat! Képezz új felhőket!
Tanuld meg nagyra kitátani szád és Isten megtölti azt. Emlékezz, amit felküldesz, az jön vissza! Ha megtelik a felhő, eső hullik rád.
Higgyél! Isten hátszelet ad neked. Most is kegyet, jó ötleteket, kreativitást bocsát ki, legyőz neked akadályokat. Ha ilyen az imád, esőben fogsz élni. Isten azt mondja, mindig virágozni fogsz. Ez azt jelenti, hogy túljutsz minden akadályon, legyőzöl minden ellenséget és minden álmod, minden vágyad, minden ígéret, melyet Isten szívedbe ültetett, meg fog valósulni.

Lisa E Szanyel megosztása-

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

,,Nem támadt többé Izraelben olyan próféta, mint Mózes, akit ismert volna az Úr színről színre. Mindazokban a jelekben és csodákban, amelyekért küldötte őt az Úr... és mindama hatalmas erőben és nagy rettenetességben, amelyeket véghez vitt az egész Izrael szemei előtt.,,- 5Móz 34,10-12

Ezek az Igék tartalmazzák azt az emlékbeszédet, amit Isten Igéje Mózesnek, Isten emberének szentelt.

Összefoglaló értékelés ez Mózes egész életművéről. Több, mintsem gondolnánk.

Ha valaki azt a feladatot kapta volna, hogy Mózesről emlékbeszédet írjon, félő, hogy felettébb dicsérte és kiemelte volna.

Ez az emlékezés, amit a Szentírás közöl, egyedül Istennek ad minden dicsőséget. A 10. vers ezt mondja: "az Úr ismerte őt", a 11. vers pedig: "az Úr küldte őt". Más szóval: az ószövetség legnagyobb emberének élete azzal zárul, hogy Mózes minden kimagasló érdeme és cselekedete mellett is csak eszköz volt Isten kezében, akit Isten választott ki és Ő használt.

Ennek az eredményekben gazdag életnek a befejezésénél egyedül Istené a dicsőség. Ezáltal az emlékbeszéd olvasójának és hallgatójának tekintete az elhunyt Isten emberéről arra az Úrra irányul, akit ő szolgált.

Figyelmeztessen ez bennünket arra, hogy soha ne álljunk meg Isten nagy embereinek csodálatánál, hanem azt a nagy Istent dicsérjük, aki felkészítette és elküldte őket.

El minden emberdicsőítéssel!

Egyedül az Urat illeti minden dicséret még a legnagyobb és legáldottabb ember élete végén is. A Jelenések 4,10-ben láthatjuk a 24 vénet Isten trónjánál. Koronáikat Isten elé teszik és ezt mondják: "Méltó vagy, Uram, hogy végy dicsőséget, tisztességet és erőt, mert Te teremtettél mindent, és a Te akaratodért vannak s teremtettek".

Varga László: Isten asztaláról

"Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is. Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek. A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek... Mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik."
Lukács 18,10-14

Mindenki a farizeust tisztelte kegyessége miatt, a vámszedőt pedig mindenki megvetette, mert az ellenség, a rómaiak szolgálatában nyúzta a saját népét. De ő tudta magáról, hogy bűnös, kereste a megtisztulást, akart mássá válni. A farizeus pedig büszke volt önmagára, dicsekedve és felülről bírálgatva nézett le mindenki mást. Jézusnak nem kell a magaimádó. A legnyomorultabbat is elfogadja, ha igazabbá akar lenni. Mennyi köztiszteletben álló keresztyénnek kellene a falára felírni ezt az igét! Nemcsak az emberek, Isten előtt is undorító az önmaga kegyességével tüntető keresztyén. Neki szól az ítélet: "Isten neve miattatok káromoltatik a pogányok között." 

Magunkban keressük a bűnt, ne másban! Akkor szabadít meg tőle Krisztus ingyen kegyelme.

Uram, nehéz megállni a két kísértés között. Ha folyton csak a bűneimmel foglalkozom, nem tudok örülni megváltásodnak. Ha boldogan fogadom el kegyelmedet, és látom annak gyümölcseit az életemben, látom, hogy meg tudok javulni, hogy igazabb tudok lenni, azonnal ott a kísértés, hogy büszke legyek önmagamra. Emeld fel pillantásomat, hogy ne törődjek annyit magammal, még kevésbé a mások bűneivel! Bízzam rád magam, szolgáljalak Téged nyugodt lelkiismerettel, és hagyjam, hogy Te végezd bennem a magad munkáját. Amíg rád figyelek, nem vétem el a lépést feléd. Másoknak ne a bűnét, hanem a nyomorúságát lássam, magam helyett pedig Téged! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-HÚSVÉTI ÖRÖM

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsolt 22,23-32 

23 Hirdetem nevedet testvéreimnek, dicsérlek a gyülekezetben. 24 Kik az URat félitek, dicsérjétek őt, Jákób utódai, mind dicsőítsétek őt! Rettegjetek tőle Izráel utódai mind! 25 Mert nem veti meg, és nem utálja a nyomorult nyomorúságát, nem rejti el orcáját előle, segélykiáltását meghallgatja.

26 Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben, teljesítem fogadalmaimat az istenfélők előtt. 27 Esznek az alázatosak, és jóllaknak, dicsérik az URat, akik őt keresik. Szívetek legyen vidám mindenkor! 28 A föld határáig mindenkinek eszébe jut az ÚR, és megtérnek hozzá, leborul előtte mindenféle nép.

29 Mert az ÚRé a királyi hatalom, ő uralkodik a népeken. 30 Csak előtte borulnak le a földi hatalmasságok, térdet hajt előtte minden halandó, aki nem tudja életét megtartani. 31 Az utódok szolgálják őt, beszélnek az Úrról a jövő nemzedéknek. 32 Jönnek, és a születendő népnek hirdetik majd, hogy igaz, amit ő tesz.

"Hirdetem nevedet testvéreimnek, dicsérlek a gyülekezetben."

(Zsolt 22,23 és Zsid 2,12)

A 22. zsoltár egésze Jézus éneke. Az első rész az ő kereszten elhangzott jajszava. A második rész pedig a húsvét reggeli éneke.

Amikor azon a húsvét reggelen az első fénysugár felragyogott a megnyílt síron, Isten népe még mindig sírt. "Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt" - mondta egyikőjük (Lk 24,21). "Abban reménykedtünk..." Ezt mondjuk mindig, amikor meghiúsulnak reményeink és kiderül, hogy elképzeléseink alaptalanok voltak. Ami ezt a tanítványt illeti, ő úgy tudta, hogy Isten elhagyta Jézust. Az ellenség diadalmaskodott és a halálé volt megint az utolsó szó.

Jézus azonban életre kelt. Isten feltámasztotta őt. Amidőn minden elveszni látszott, minden megnyeretett. Amidőn úgy tűnt, hogy a bűn és a halál a győztes, ezek bizonyultak vesztesnek. Isten nevetéssé változtatta könnyeinket. Ő sohasem hagyja cserben gyermekeit. Most már egyszer s mindenkorra tudjuk ezt.

Annak az első napnak az estéjén Jézus megjelent "a gyülekezet közösségében". Új éneket kezdett tanítani nekünk. Ez az új ének nem alapvetően más, mint a régi. Inkább a régi beteljesítése. "Be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam ... a zsoltárokban (Lk 24,44). Megtanítja nekünk énekelni a 22. zsoltárt. Ez a zsoltár azonban még csodálatosabban hangzik, ha húsvét után énekeljük.

Húsvét vasárnapján Jézus hozzáfogott Isten gyülekezete összegyűjtéséhez. És ezt teszi azóta mind a mai napig Igéje és Szent lelke által. "A föld határáig eszükbe jut majd, és az Úrhoz fordulnak, a nemzetek egész családja hódolni fog előtte, mert az Úré a hatalom és ő uralkodik a nemzetek felett."

Jézus végigszenvedte testvérei szenvedését - el egészen a halálig. Így hát betöltötte a 22. zsoltár első részét. Most azonban már gyűjti azt a gyülekezetet, amelyet feltámadása alkalmával alapított.
Így teljesíti a 22. zsoltár utolsó részét is.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-BELSŐ HASONLÓSÁG ISTENHEZ

"Mert ha az Ő halálának hasonlatossága szerint vele eggyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk" (Róm 6,5).

Feltámadtam vele? Annak a bizonyítéka, hogy valóban megfeszíttettem Krisztussal, az, ha határozottan hasonlítok hozzá. Ha megkapom Jézus Szent Szellemét, Ő újra rendbe hozza személyes életemet Istennel. Feltámadása által pedig Jézus hatalmat kapott arra, hogy isteni életet ajándékozzon nekem és ettől kezdve az én tapasztalati életemnek az Ő élete alapjára kell felépülnie. Már most elnyerhetem Jézus feltámadott életét és ez szent életben mutatkozik meg bennem. Pál apostolnak minden írásán átvonul az a gondolat, hogy ha megtörtént az a döntés, hogy eggyé lettem Jézussal a halálban, akkor Jézus feltámadt élete át meg áthatja emberi természetemet. Isten Fia életét élni ebben a halandó testben csak mindenható erő által lehetséges. A Szent Szellemet nem lehet csupán vendégként befogadni, Ő átjár mindent. Amikor egyszer eldöntöttem, hogy "óemberem", azaz a bűn öröksége mindenestől azonossá váljék Jézus halálával, akkor a Szent Szellem eláraszt engem, és mindenről Ő gondoskodik. Az én dolgom csak az, hogy a világosságban járjak és engedelmeskedjem az Ő kijelentéseinek. Amikor már valóban döntöttem a bűnt illetően, akkor könnyű a valóságban is számolni azzal, hogy meghaltam a bűnnek, azért, mert Jézus életét megtalálom magamban. Mint ahogyan csak egyféle ember van, úgy szentség is csak egyféle lehet: Jézus Krisztus szentsége, én pedig az Ő szentségét kapom ajándékba. Isten belém oltja Fiának szentségét és így szellemi szempontból új világrendbe tartozom.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Isten kegyelmes útja Izraellel (III.)

"Olyanná leszek Izraelnek, mint a harmat. Virágozni fog mint a liliom és gyökeret ver, mint a Libanon. " -(Hós 14, 6) 

Isten szeretetének hatására mi emberek valósággal feléledünk, megifjodunk. Még öregségünkben is ez tart frissen. Nélküle csak zúgolódunk, rossz hangulatban vagyunk és mindenben hibát találunk. Ha azonban Isten harmata hullik reánk, mi magunk is harmatként hatunk másokra. Isten népe olyan, "mint az Úrtól való harmat" a sok nép között (Mikeás 5, 7). - És Isten gyermekei úgy virágzanak, mint a liliom. Micsoda pompás kép ez. A liliom fehérsége úgy él a köztudatban ma is, mint annak a tisztaságnak és igazságnak a jelképe, amivel Isten az övéit ékesíti.

Isten gyermekeiben a finomság mindig erővel párosul. Ezért nemcsak a liliom tulajdonságaival rendelkeznek, hanem az olajfáéval is, mely az életerő és szilárdság jelképe, ellentétben a Jónás könyvében emlegetett tökkel, mely éjszaka kisarjadt és felnőtt, de hajnalra ismét elszáradt. Isten gyermekei olyan szilárdak, mint Libanon, mert gyökereiket szent talajba bocsátják, ahonnan senki nem tépheti ki őket. Az Ige még azt is megemlíti, hogy "illata, mint a Libanoné". - "Krisztus jó illatja vagyunk" - mondja az apostol (2 Kor 2, 15), azaz Istentől nyert új életet hordunk magunkban. Ezzel szemben az istentelenekről azt mondja az Ige, hogy torkuk olyan, mint egy nyitott sír. Beszédük belső rothadtságot árul el, mely mérgezőleg hat környezetükre. Isten gyermekeinek jó illata beszédükben és életükben jelentkezik. Mihelyt az ember belső viszonya rendeződik, külső körülményei is megváltoznak. Isten belülről kifelé munkálkodik bennünk. Először a szívet újítja meg, azután a nyomorúságos külső körülményeket is el tudja rendezni, hiszen ez már kis dolog a számára.

"Én meghallgatom és figyelek rá." Az élő Isten meghallgatja az imádságot és figyel ránk, azaz vezet minket. "Olyan vagyok, mint a zöldelő ciprusfa." Isten hűségének a képe ez. Nem változtatja színét, mindig ugyanaz marad. - S végül a legjobb: "tőlem származik a te gyümölcsöd". Isten gyermekei életének a gyümölcsei attól az Úrtól származnak, akivel hitük összeköti őket s akivel eggyé lettek. Tehát nem önmagunkból kell valami jót előhoznunk, hiszen nem támaszkodhatunk többé önerőnkre és saját cselekedeteinkre. Az Úrnak engedtük át a cselekvést. "Aki bennem marad - így szól Jézus -, az terem sok gyümölcsöt."

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Szoros közösség

"Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az Urat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok - így szól az Úr" 

(Jer 31,34).

Bizony sok mindent nem ismerünk, de az Urat igen. Ma ezt az ígéretet tapasztaljuk meg, és ez nem is csekély ígéret. Közülünk még a legkisebb hívő is ismeri Istent a Jézus Krisztusban. Bár nem annyira, mint szeretnénk, de mégis igazán ismerjük Őt. Nemcsak a róla szóló tanítást, hanem Őt magát is. Ő a mi Atyánk és barátunk. Személyesen ismerjük Őt. Elmondhatjuk: "Én Uram és én Istenem!" Meghitt kapcsolatban állunk Istennel, és sok boldog időt töltünk szent jelenlétében. Nem vagyunk többé idegenek a számára, mert az Úr titka közöttünk lakik.

Ez több, mint amire a természet taníthat minket. Nem test és vér jelentette ki nekünk Istent. Krisztus Jézus jelentette ki Őt nekünk, amikor befogadtuk a szívünkbe. Ha tehát az Úr maga ismertette meg magát velünk, nem ez minden üdvözítő ismeret forrása? Istent ismerni azt jelenti: örök életünk van. Mihelyt Istennel közösségbe kerülünk, megkapjuk azt a bizonyosságot, hogy új életre elevenedtünk meg. Ó, én lelkem, örvendezz ennek a felismerésnek, és áldjad Istent egész napon át.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Péter-3.rész

"Mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem. "(Mt 26,75)

Az evangéliumok a legrészletesebben Jézus Krisztus szenvedéstörténetét (passióját) írják le. 
Ennek kapcsán sok szereplőt közelről is megismerhetünk. Vegyük őket sorba!
Judás, Kajafás után Péter.

Amíg Jézust vallatták Kajafás kihallgatási termében, addig Péter az udvaron háromszor letagadta, hogy ismeri őt.
Ez önmagában is gyalázatos tett volt, de még szomorúbb, hogy előző este még fogadkozott, hogy mindvégig kitart Jézus mellett, „kész vagyok veled menni a börtönbe vagy akár a halálba is". Péter nagyon öntudatos ember volt. Mindig voltak ötletei, javaslatai, s meg volt győződve arról, hogy mindent jobban tud, mint mások. Nagyot hibázott, amikor nem akarta elfogadni, hogy Jézus küldetése a váltság, vagyis az, hogy elszenvedje az emberiség büntetését a kereszten. Péter szerette Jézust, de kereszthalála ellen tiltakozott. Pedig Jézus többször említette, hogy egyenesen e célból jött. Ez a hallgatag Krisztus-tagadás aztán egy kritikus helyzetben - nagypéntek hajnalán - nyílt Krisztus-tagadássá vált. Nem gondolta Péter, hogy ennyi gyávaság, hitványság lapul hősnek vélt szíve mélyén. Nem ismerte magát. A bűneit egyszer már felismerte, de önmagát még rosszul értékelte. Meg kellett látnia, hogy nemcsak bűnei vannak, hanem bűnös, az egész lénye romlott.
És ezen csak sírni lehetett. Viszont segíteni csak az ilyen emberen lehet, aki már nem hősködik, nem maga akarja megoldani lelki kérdéseit, végre helyes önismeretre jut, kéri és elfogadja Jézus bocsánatát. Mert az Úr mindezt eddig is tudta Péterről, és mégis szerette.Használni azonban csak ez után tudta.

A jó szándék, tenni akarás, ötletgazdagság még nem jelenti azt, hogy valaki érti is Jézust, és egyetért vele mindenben. Enélkül viszont senki sem lehet az ő szolgája. Boldog, aki teljes ráhagyatkozással el tudja mondani, amit Péter húsvét után vallott: „Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged". Ez után kapta a megbízást: „Legeltesd bárányaimat!"

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Kajafás-2.rész

"A főpapok pedig az egész nagytanáccsal együtt igyekeztek hamis tanúvallomásra szert tenni Jézus ellen, hogy halálra adhassák." (Mt 26,59)

Az evangéliumok a legrészletesebben Jézus Krisztus szenvedéstörténetét (passióját) írják le. 

Ennek kapcsán sok szereplőt közelről is megismerhetünk. Vegyük őket sorba!
Judás után...Kajafás.

Jézus keresztre feszítése idején Kajafás volt a főpap, s így a hetventagú nagytanács elnöke is. Ennek a testületnek kellett kimondania a halálos ítéletet a Megváltóra. Ez az ítélet már készen volt, csak formai bizonyítékokat kellett keresni a jogosság látszata miatt. Ennek érdekében Kajafás hamis tanúkról is gondoskodott, de azok egymásnak ellentmondó hazugságokat állítottak, így végül ő mint ügyész feltette a döntő kérdést:

- Te vagy-e a Krisztus (a Messiás), az élő Isten Fia?

- Én vagyok - felelte Jézus. Ez a két szó mindig Isten önkijelentése volt. Ezek után minden tanácstag kimondta az ítéletet: Méltó a halálra.

Mi volt Kajafás és társai bűne? Az, hogy nem azt vizsgálták meg, mennyiben lehet igaz - akár a Szentírás alapján -, amit Jézus magáról állít, hanem ragaszkodtak a maguk előítéletéhez: ő nem lehet a Messiás. Aki a saját igazának szemüvegén keresztül néz, nem láthatja meg a valóságot. A maguk igazának bizonygatásához nem féltek igénybe venni szennyes eszközöket sem. Isten igazságának győzelméhez soha nincs szükség ilyesmire. Bírói székben ülve senki sem tudhatja meg, ki valójában Jézus Krisztus. Csak ha magunkat őszintén megalázzuk előtte, akkor kapunk választ a kérdéseinkre, s akkor fogjuk megérteni az ő válaszát. - Jézus kijelentéseit az értelmünk ítélőszéke elé állítva csak belebonyolódunk előítéleteinkbe. Aki előlegezi neki a hitet, azt ő értelmileg is meggyőzi arról, hogy mi valójában az igazság. S könnyen kiderülhet: nem Jézus istenkáromló, hanem én, nem ő méltó a halálra, hanem én. Az ezt megértő embernek pedig nem kell többé bizonygatni, hogy a Krisztusnak szenvednie kellett, mert csak így kaphatnak kegyelmet a benne hívők.