2017. április 20., csütörtök

Isten csodálatos kegyelme: A MENNYEI KORMÁNYZÁS ELVEI

A KEGYELEM ORSZÁGA
''Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó.'' (Rómabeliekhez 7:12)

Isten törvénye, a jellegénél fogva változhatatlan. Alkotója akaratát és jellemét nyilatkoztatja ki. Isten a szeretet, és törvénye is a szeretet. A törvény két nagy elve az Isten iránti szeretet és az ember iránti szeretet. Isten jelleme az igazság és az igazságosság; ilyen a törvénye is. Kezdetben Isten az embert a maga képmására teremtette. Az ember tökéletes összhangban élt a természettel és Isten törvényével. Az igazságosság elvei a szívébe voltak írva. A bűn azonban elidegenítette Alkotójától. Már nem tükrözte Isten képmását. Szíve harcban állt Isten törvényének elveivel. De ''úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta'', hogy az ember megbékülhessen Istennel, és Krisztus érdemei által újra összhangba kerüljön Alkotójával. Az emberi szívnek Isten kegyelme által meg kell újulnia; felülről új életet kell kapnia. Ez a változás az újjászületés.

Az első lépés az Istennel való megbékéléshez: a bűn belátása. ''A bűn ismerete a törvény által vagyon'' (1Jn 3:4; Róm 3:20). Hogy a bűnös felismerje bűnösségét, jellemét Isten mércéjével, az igazság nagyszerű zsinórmértékével kell megmérnie. A törvény tükör, amely megmutatja, milyen tökéletes az igaz jellem; elfogadása képessé teszi az embert arra, hogy a saját jellemében meglássa a hibákat. A törvény rámutat az ember bűnére. Kijelenti, hogy a törvényszegő osztályrésze a halál. A bűnöst csak Krisztus evangéliuma szabadíthatja meg a bűn szennyétől és a kárhozattól. A bűnösnek meg kell bánnia bűnét Isten előtt, akinek a törvényét áthágta; hinnie kell Krisztusban és engesztelő áldozatában . Az újjászületés által a szív összhangba kerül Istennel és törvényével. E hatalmas változás nyomán a bűnös átment a halálból az életbe; a bűnös szent, a törvényszegő és lázadó pedig engedelmes és hűséges lett… Krisztus követőinek hasonlóvá kell válniuk Őhozzá. Isten kegyelme által olyan jellemet kell kiformálniuk, amely összhangban van a törvény szent elveivel. Ez a Biblia tanítása a megszentelődésről.

Maranatha: JÖN A KIRÁLY-A szántóföld: egész világunk

„Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében.” (Mát 28,19) 



„Amikor 1874-ben Kaliforniában voltam, álmot láttam, amely nagy hatással volt rám…  

Azt álmodtam, hogy néhány testvér egy tanácskozáson vett részt Kaliforniában, és éppen az eljövendő időszakban végzendő munkára vonatkozó legjobb tervről beszéltek…

Megjelent egy fiatalember, akit gyakran láttam álmaimban. Érdeklődve figyelte az elhangzó szavakat, majd megfontoltan és határozottan azt mondta:

»A városok és falvak alkotják az Úr szőlőskertjét. Hallaniuk kell a figyelmeztető üzenetet. Az igazság ellensége mindent megtesz, hogy a népet Isten igazságától a hamisság felé fordítsa… Mindent vizek mellé vessetek!

Lehet, hogy munkálkodásotok eredményét nem látjátok azonnal, de ez ne bátortalanítson el titeket. Legyen Krisztus a példaképetek: sok hallgatója, de kevés követője volt.«

A hírnök így folytatta: »A munkát illetően nagyon korlátozott elképzeléseitek vannak. Úgy tervezitek a munkát, hogy a karotokkal átérhessétek. De szélesebb látókörűvé kell válnotok. Világosságotokat nem rejthetitek véka alá, hanem a gyertyatartóba kell tennetek, hogy világíthasson mindenkinek, aki a házban van. A ti házatok a világ…

Sok ország várakozik arra a világosságra, amelyet az Úr nekik tartogat, de hitetek igen kicsiny. A munkára vonatkozó elképzeléseiteken változtatni kell. Messzebbre kell tekintenetek. Menjetek előre! Isten nagy erővel munkálkodik majd, ha alázatos szívvel jártok Őelőtte. Az nem hit, amely lehetetlenségről beszél… Istennel együtt semmi sem lehetetlen. Isten törvényének, kötelező érvényű kívánalmainak világossága fogja megpróbálni a világot.«

Az idő rövid. Mindenkinek, aki hisz ebben az üzenetben, ünnepélyes elkötelezettséget kell éreznie, hogy pártatlan munkás legyen, aki a helyes oldalon érvényesíti befolyását, és sohasem sorakozik fel azok ellen – sem szóval, sem tettel –, akik előre akarják vinni Isten ügyét… Az isteni világosság csak akkor értékes az emberek számára, ha látható azoknak az életében, akik eléjük tárják.”

Maranatha: JÖN A KIRÁLY-Jézus legyen a középpontban!

„Én, Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag.” (Jel 22,16) 


„Az utolsó napok veszedelmei között élünk, és feladatunk az, hogy figyelmeztessük az embereket, milyen nagy veszélyben forognak. Ismertessük meg velük azokat az ünnepélyes jeleneteket, amelyeket a prófécia nyilvánvalóvá tett. Ha népünk félig is ébren volna, ha csak félig is tudatában lenne a Jelenések könyvében ábrázolt események közelségének, akkor reformáció kezdődne gyülekezeteinkben, és sokkal többen hinnének az üzenetnek. Nincs elvesztegetni való időnk. Mutassátok be az új elveket, és hirdessétek a jól érthető, világos üzenetet! Olyan lesz a hatása, mint a kétélű fegyveré. De ne bocsátkozzunk vitákba. Jönnek napok, amikor csendben várakozva meglátjuk Isten szabadítását. Beszéljen Dániel, beszéljen Jelenések könyve, és mondják el, mi az igazság. Ám legyen szó az igazság bármely területéről, magasztaljuk fel Jézust, minden reménységünk alapját, »Dávid ama gyökerét és ágát, ama fényes és hajnali csillagot«!

Amikor az igazságot kutatjuk, sokkal mélyebbre kellene ásnunk. Akik hiszik a korunknak szóló igazságot, olyan körülmények közé kerülnek, amikor számot kell adniuk a bennük élő reménységről. Isten népének királyok, fejedelmek, uralkodók és a föld nagyjai elé kell állnia, akiknek meg kell látniuk, hogy ez a nép ismeri az igazságot. Legyetek tehát megtért, meggyőződésre jutott emberek! Szentlelke által Isten egyetlen pillanat alatt többre taníthat, mint amit e földi világ bölcseitől tanulhatunk. Az egész világegyetem figyeli a Földünkön folyó küzdelmet. Isten végtelen árat fizetett azért, hogy minden embernek alkalma legyen megismernie azt, ami bölccsé teheti az üdvösségre. Angyalok figyelik várakozóan, hogy kik ragadják meg a jó lehetőségeket. Ha Isten népe elé üzenet tárul, ne ellenkezzen! Vegyük elő Bibliánkat, egyeztessük az üzenetet a törvénnyel és a bizonyságtételekkel, s ami nem állja ki a próbát, az nem igaz. Isten azt akarja, hogy növekedjünk az értelemben. Arra vágyik, hogy ránk árassza kegyelmét. Mindennap újabb és jobb lelki táplálékot nyerhetünk, mert Isten megnyitja előttünk a menny egész kincstárát.” (Bizonyságtételek a prédikátoroknak, 109. o.)

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

,,Haljon meg lelkem az igazak halálával és legyen ez utolsó napom, mint az övé!,,-4.Móz 23,10

Olyan kívánságot fejez ki ez az Ige, amely felszállhat szívünkből Mózes halála láttán. Mózes életében az a különös, hogy bár ő minden dicsőséget egyedül Istennek adott, ő is az őt megillető elismerésben részesült. Még egyszer vonuljanak el szemünk előtt azok a nagy jelek és csodák, amiket Mózes az Egyiptomból való kivonuláskor tett (5Móz 34)!

Itt az olvasónak olyan gondolatai támadhatnak, hogy a Mózeséhez hasonló méltatás más ember számára elérhetetlen. Pedig ez nem így van. Bizonyos tekintetben kivétel nélkül mindnyájunknak arra kell törekednünk, hogy rólunk is az legyen a véleménye Istennek, mint Mózesről volt. Mi is volt ez alapjában véve? Az, hogy Istennek ez az embere életében betöltötte azt a feladatot, amire őt Isten kiválasztotta. Eszerint mindnyájunknak azt kell keresnünk, hogy hasonló dicséretet kapjunk.

Nem mindenki arra hivatott el, hogy Isten országában különös vezető legyen, mint Mózes volt. Mindenki kap azonban meghatározott feladatot Istentől a családjában, hivatásában, környezetében. Mindenkinek úgy kell igyekeznie az Istentől kapott feladatok betöltésére, ahogy Mózes igyekezett. Mindnyájunknak Isten dicsőségének a magasztalására kell élnünk (Ef. 1,12). Mindnyájunknak lehet és kell maradandó gyümölcsöt teremni (Jn 15,16).

Mindnyájunknak áldást kell nyerni, és áldássá kell lenni (lMóz 12,2). Kérjünk Istentől világosságot, hogy felismerhessük azt a feladatot, amit Ő bízott ránk, hogy annak hűséges elvégzésével mi is Isten jótetszését nyerjük el egykor.

"Atyám, hogy meg ne rettenjek, S bátran menjek

A minden test útjára. Teremts tiszta szívet bennem,

Néked élnem, Légyen lelkem fő vágya."

Varga László: Isten asztaláról

"Tanítványai közül sokan ... így szóltak: Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt? ...Sokan visszavonultak és nem jártak vele többé. Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: Vajon ti is el akartok menni? Simon Péter így felelt: Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje."-János 6,60.66-69


Sokan indultak Jézus után, amikor a négyezret kenyérrel és hallal jóllakatta. De amikor örök életről, engedelmességről, a lélek dolgairól, és főleg amikor a bűnökről beszélt, az már nem tetszett. Képzeljük el: a tömeg megsértve, dühösen távozik. Nem marad ott más, csak a tizenkettő. Jézus nekik is felajánlja: mehetnek, senkit nem tart vissza erővel. Péter, talán karját összefonva, némán nézi a távozó tömeget. Jézus szavára egyszerűen felel: Nincs hova mennünk. Te vagy az élő Isten Fia. Nálad van az örök élet. Maradunk. Mintha ma mondaná. Hatalmas tömegek rohannak el az egyháztól. Hova? Az ateizmus sivárságába, a babona idétlenségeibe vagy a kábítószerek kábulatába? Hol van ma olyan szó, olyan gondolat, olyan remény, ami megnyugvást adhatna? Belerohanni a vad tülekedésbe? Krisztus téged is enged, ha rohanni akarsz. De aki belekóstolt a Lélek adta nyugalomba és biztonságba, nem fog onnan elkívánkozni.

Uram, nincs hova mennünk. Talán elhagynánk Téged, önzésünk rávenne, hogy több kenyérért, szórakozásért, kincsekért más utat válasszunk. Ha nem ismernénk szereteted édességét. Téged megismerve látjuk a nélküled való élet rombolását és pusztulását. Nem érdemes belevágni. Itt jó, melletted. Add meg nekünk a közösség melegét, mert az gyakran hiányzik! Add, hogy találjuk meg azokat, akik hasonlóan éreznek és gondolkoznak! Igen szét vagyunk széledve, nem ismerjük eléggé egymást. Tedd egyházunkat élő közösséggé, ahol együtt maradunk melletted, egy céllal, egy akarattal, hogy egymást erősítve tudjuk élni tanítványaid áldott életét! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-TÜRELMETLEN KERESZTHORDOZÓK

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsolt 44,18-27 


18 Bár mindez ránk szakadt, nem feledtünk el téged, nem szegtük meg szövetségedet. 19 Szívünk nem szakadt el tőled, lépteink sem tértek le ösvényedről. 20 Pedig a sakálok tanyájára űztél minket, és a halál árnyékát borítottad ránk. 21 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és idegen istenhez emeltük volna fel kezünket, 22 nem vette volna-e észre Isten? Hiszen ő ismeri a szívnek titkait. 23 Miattad gyilkolnak minket naponta, vágójuhoknak tekintenek. 24 Serkenj fel! Miért alszol, Uram? Ébredj föl, ne taszíts el végképp! 25 Miért rejted el orcádat, miért felejted el nyomorúságunkat és ínségünket? 26 Lelkünk a porba hanyatlott, testünk a földhöz tapadt. 27 Siess segítségünkre! Válts meg minket irgalmadból!

"Miattad gyilkolnak minket nap mint nap, vágójuhoknak tekintenek."(Zsolt 44,23 Róm 8,36)

Isten népe keresztet hordoz, míg dicsőségbe nem ragadtatik el. Így volt ez már az Ószövetségben is. De az Ószövetség szentjei nem tudták némán elhordozni vereségeiket. Nem voltak hajlandók elviselni egy olyan helyzetet, amelyben a gonoszok virágzanak, s az igazakkal kegyetlenül elbánnak.
Mindig voltak közöttük szenteskedő prédikátorok, akik így beszéltek: "Azért szenvedtek, mert titokban vétkeztetek. "Amikor Jóbnak mondták ezt a barátai, ő tagadta. És a 44. zsoltár énekesei sem fogadták el ezt a magyarázatot. "Nem feledtünk el téged, nem szegtük meg szövetségedet."
"Nem" - mondták - "mi nem vétkeztünk. Isten alszik." "Serkenj fel! Miért alszol, Uram? Ébredj föl, ne taszíts el végképp!"
Mi más időkben élünk, nevezetesen az Újszövetség korában. Amikor olyanokról olvasunk, akik úgy gondolták, hogy Uruk alszik, akkor a tanítványok jutnak ez eszünkbe. A tavon vihar volt, az Úr éppen aludt, és a tanítványok pánikba estek: "Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?" (Mk 4,38b) Krisztus valóban aludt, de ez nem azért volt, mert semmiféle érdeklődést nem tanúsított tanítványai iránt. Alkalmat adott nekik, hogy gyakorolják hitüket.
Tudjuk, hogy az Úr jelen van, és hogy ő "nem szunnyad és nem alszik". Azt is jobban tudjuk egy kicsit, mint ószövetségi testvéreink, hogy Isten népe miért hordoz keresztet. Krisztussal együtt kell szenvednünk, ha vele együtt akarunk megdicsőülni. És jóllehet mi az ő tulajdon szavaikat alkalmazzuk jelen helyzetükre vonatkozóan ("annyira becsülnek, mint vágójuhokat"), mégis hozzátesszük, hogy "mindezekkel szemben diadalmaskodunk azáltal, aki szeret minket" (Róm 8,36-37).
Isten soha nincs távol, és soha nem alszik. A keresztet vinni kell, de már győztünk "azáltal, aki szeret minket."
Mégis Isten őrizzen meg minket attól, hogy elveszítsük a régi szentek szent türelmetlenségét. Sokáig és hangosan kell esedeznünk, hogy Isten belekezdjen végső akciójába: "Marana tha! Marana tha!"

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-A SZENT IS GYALÁZHATJA ISTENT?

"Mert Istennek valamennyi ígérete Őbenne lett igenné és Őbenne lett Ámenné" (2Kor 1,20).

Jézus a tálentumokról szóló 
példázatot intésül mondta el, hogy megmutassa nekünk, milyen helytelenül ítéljük meg képességeinket. Ez a példázat nem természetadta képességeinkre, hanem a Szent Szellem pünkösdi adományára vonatkozik. Szellemi képességeinket nem a nevelés vagy értelmünk mértékével kell mérnünk: szellemi dolgokra való felkészíttetésünket Isten ígéretei alapján kell értékelnünk. Ha kevesebbet nyerünk, mint amennyit Isten szeretne, csakhamar gyalázni fogjuk Őt, mint ahogyan a szolga gyalázta urát: "Többet vársz tőlem, mint amennyi a tőled kapott erőből telik. Túl sokat kívánsz tőlem. Ott, ahova állítottál, nem maradhatok hű hozzád." Mikor Isten mindenható Szelleméről van szó, ne mondd: "Nem tudom megtenni". Természetes képességeid korlátai ne akadályozzanak. Ha elnyertük a Szent Szellemet, akkor Isten elvárja, hogy a Szent Szellem műve nyilvánvalóvá váljék bennünk. A szolga mindenben igazolta magát, amit tett, urát pedig minden tekintetben elítélte: "Követelésed nincs arányban azzal, amit adtál". Nem gyaláztuk-e Istent, amikor megengedtük magunknak, hogy aggodalmaskodjunk, bár Ő így szólt: "Keressétek először Istennek országát (királyi uralmát) és az Ő igazságosságát és ezek mind megadatnak néktek" (Mt 6,33). Az aggodalmaskodás pontosan azt jelenti, amit a szolga mond: "Tudom, az a szándékod, hogy cserben hagyj engem". A természeténél fogva lusta ember mindig agyafúrt: "Nem találtam kellő alkalmat"; aki pedig szellemileg lusta, az Istennel szemben agyafúrt. A lusták mindig külön utakra kanyarodnak. Ne feledd el soha, hogy szellemi képességeinket Isten ígéretei mérik meg. Beteljesítheti Isten az Ő ígéreteit? Feleletünk attól függ, hogy vettük-e a Szent Szellemet.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Vágy az üdvösség után (IV.)

"Jézus így felelt neki: ma lett üdvössége ennek a háznak! "-(Luk 19, 9)

A családfő révén az egész háznak üdvössége lett. Tehát nemcsak Zákeus szívében, hanem egész háznépében döntő változás ment végbe. Előzőleg sötét, szomorú hajlék volt, most pedig megtelt fénnyel és békességgel. Mert ott, ahol minden a pénz körül forog, valami belső sivárság és üresség uralkodik. Lehet, hogy egy hajlék tele van javakkal és a legszebben van berendezve, mégis, ha Jézus nincs benne, milyen nyomorúságos, szegény és üres az. Tiszta és nemes örömökre nincs idő, nem is szólva arról, hogy Isten Igéje számára sincs alkalom. S ha el is hangzik időnként egy-egy asztali vagy esti imádság puszta megszokásból - nincs abban szív és áldás.

Még a gyermekek is másképpen nőnek fel ilyen helyen. Érzi az ember, hogy bensőleg mennyire ápolatlanok. Kedélyük nem tud kibontakozni, nem ismerik a derűt, hiányzik a felülről való napfény. A szülőknek nem jut semmi idejük a gyermekekre, és a fejlődő gyermeki lélek nem telik meg derűs benyomásokkal. Már korán belekerülnek ők is a földi javakért folytatott hajszába és nem csoda, hogy szüleik pontos tükörképévé válnak. Mennyire megérzik a gyermekek, amikor a szülőknél valami döntő változás történik és talán mind az apa, mind az anya befogadják az Urat. Ha azonban a gyermekek időközben már felnőttek és elindultak a világ útjain, már nem ilyen egyszerű a dolog. Ők maguk ellenszegülnek és berzenkednek az új ellen, ami a házban megindult. Milyen megalázó ilyenkor a szülőkre nézve, amikor saját mulasztásaik keserű gyümölcsét kell enniök. Ha azonban a gyermekek még kiskorúak, kilátás van arra, hogy helyt adjanak a jónak és az Úr örömére növekedjenek.

Jézus és az apostolok nagy súlyt helyeztek arra, hogy a ház, ill. a család az imádság hajlékává legyen. Az Úr gyülekezete hívő családokra épül elsősorban s nem csupán egyes hitrejutott személyekre. A hívő édesanya vagy édesapa révén lesz a kisgyermekeknek is részük az üdvösségben, még akkor is, ha kiskorúságuk miatt még nem világos életükben az Úr mellett való személyes döntés. Ezért olyan fontos, hogy a családanyát vagy családapát, vagy mindkettőt az Úr iránti szeretet hassa át. Kiszámíthatatlan áldások származnak ebből az egész család számára.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza- Hit által, nem érzések által

"Az igaz ember pedig hitből fog élni"- (Róm 1,17)


Tudok hinni és hiszek is az Úr Istenben, és ez a hit életben tart. Szeretném, ha azok közé számláltatnék, akik igazságban éltek, de ha tökéletes is volnék mindenben, akkor sem próbálnék meg a saját igazságomra alapozva élni. Az Úr Jézus váltságművére támaszkodom. Csakis és egyedül az Őbelé vetett hit által élek. Ha képes volnék tűzre adni testemet az Úr Jézusért, akkor sem a magam bátorságában és állhatatosságában bíznék, hanem egyedül hit által élnék.

Hitben élni sokkal biztonságosabb és boldogabb dolog, mint érzéseinkre vagy cselekedeteinkre támaszkodni. A szőlővesszőnek jobb a szőlőtőkén, mintha attól elszakadva élne. Nagyszerű és szent dolog az Úr Jézushoz ragaszkodva élni, mindent Belőle meríteni. Ha a legigazabb ember számára is ez az élet egyetlen lehetősége, mennyivel inkább az nekem, szegény bűnösnek!

Uram, én Benned hiszek. Benned bízom. Mi más jelentheti számomra az életet? Csak az, hogy Benned bízom. Tudom, hogy ez így van, ezért Benned akarok maradni mindvégig.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Kiragadott igék

"Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! "(Lk 24,25)


Válogatunk Isten igéjében. Ami nem tetszik, amivel szemben tiltakozás van bennünk, amit nem értünk azonnal, azt nem fogadjuk el, mellőzzük, olykor el is felejtjük. Ezzel nemcsak szegényebbé tesszük magunkat, hanem a többi igét sem tudjuk helyesen érteni, torz szemléletünk lesz.

A két emmausi tanítvány baja is az volt, hogy nem tudták hova tenni Jézus szenvedését és halálát. Mert abban az időben csak azt hangsúlyozták az emberek, hogy az eljövendő Messiás hős lesz, de teljesen feledésbe merült a másik prófécia, hogy a Messiás szenvedni is fog, mert magára vállalja bűneinket és azok büntetését. Ez nem tetszett, tehát elfelejtették. Jézus most erre figyelmezteti őket: ha mindazt komolyan veszitek, amit a próféták megírtak, máris a helyére zökken minden, és helyesen fogjátok értékelni az eseményeket.

Fontos figyelmeztetés ez: ne legyen féloldalas, ezért téves az igeértelmezésünk és hitünk! Komolyan kell venni a bűnbánat őszinteségét, de ugyanígy azt is, hogy Isten megbocsátja a megvallott bűnt. Fontos hinni, hogy Isten mit tett értünk, de ugyanilyen fontos az is, hogy mit vár tőlünk. Nagy igazság, hogy Isten szeretet, de az is, hogy ő igazságos és bűngyűlölő. Jézus az életét adta értünk, ezért mi is adjuk azt testvéreinkért (1Jn 3,16)!

Törekedjünk minden bibliai igét az összefüggésében megérteni! Tegyük félre előzetes feltételezéseinket, és azt kutassuk, ami meg van írva! És ne feledjük, hogy

„az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból, mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek" (2Pt 1,20-21).


Napi áhítat: A feltámadás új értelmet ad mindennek

Mk 9,1–13

Engedjük, hogy a feltámadás fényében értékrendünk, Istenhez és az embertársainkhoz való viszonyunk átformálódjon!

„Azután így szólt hozzájuk: „Bizony, mondom néktek, hogy vannak az itt állók között némelyek, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal.” Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, felvitte csak őket külön egy magas hegyre, és szemük láttára elváltozott. Ruhája olyan tündöklő fehérré lett, amilyenre nem tud ruhafestő fehéríteni a földön. És megjelent nekik Illés Mózessel együtt, és beszélgettek Jézussal. Péter megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: „Mester, jó nekünk itt lennünk, készítsünk ezért három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.” Mert nem tudta, mit mondjon, ugyanis annyira megrettentek. De felhő támadt, amely beárnyékolta őket, és hang hallatszott a felhőből: „Ez az én szeretett Fiam, reá hallgassatok!” És hirtelen, amint körülnéztek, már senki mást nem láttak maguk mellett, csak Jézust egyedül. Amikor jöttek lefelé a hegyről, meghagyta nekik, hogy senkinek el ne mondják, amit láttak, hanem csak akkor, amikor az Emberfia már feltámadt a halottak közül. Meg is jegyezték jól ezt az igét, de tanakodtak maguk között: mit jelent feltámadni a halottak közül. Ezért megkérdezték tőle: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?” Ő pedig így válaszolt: „Illés valóban előbb jön el és helyreállít mindent. Akkor viszont miért van megírva az Emberfiáról, hogy sok szenvedésben és megvetésben lesz része? De mondom nektek, hogy Illés már el is jött, és azt tették vele, amit csak akartak, ahogyan meg van írva róla.”

Magyarázat

A feltámadást követően a Mester szavai egészen más megvilágításba kerültek. Végre a helyére került minden mozaikdarab. Az egész földi szolgálata alatt arra készült a mi Urunk, hogy meghaljon, majd feltámadjon értünk. Ezzel egy olyan esemény történt, amit előre nem lehetett megérteni, sem megértetni, hiszen soha senki nem támadt még fel a halálból előtte úgy, mint Jézus. Előfordult, hogy valakit feltámasztottak (egy meghosszabodott földi életre), de hogy valaki magától támadt volna fel, ráadásul megdicsőült testben, olyan még nem történt azelőtt és utána sem. Így csak utólag vált érthetővé és világossá az, amit Jézus már jó előre megmondott.
A megdicsőülés hegyén történtek idő előtti elbeszélése összezavarta volna az embereket. Miután viszont Jézus sokaknak megjelent a feltámadása után, már mások is el tudták képzelni, hogy milyen lehetett, amikor ott a megdicsőülés hegyén a Mester elváltozott.
Ahogyan a tanítványok új megvilágításban kezdték látni Jézus tanítását és az életük eseményeit, úgy ez ránk is ilyen nagy hatással lehet. Az értékrendünk, a döntéseink, Istenhez és az embertársainkhoz való viszonyunk a feltámadás fényében átalakul. Persze csak ha engedjük, ha hagyjuk. Vannak, amelyek értéküket vesztik, mások viszont sokkal inkább felértékelődnek. Történt-e már benned is ilyen változás?
(Horváth László)

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon” -(Zsidók 2,14)


Istennek gyermeke, a halál elveszítette fullánkját, mert az ördögnek a halál feletti hatalma megtört. Így hát ezután ne félj a haláltól. Kérj a Szentlélek Istentől kegyelmet, hogy egészséges ismeret és Megmentőd halálába helyezett erős hit által erősítsen meg téged e félelmes órák idejére. Ha folyton a golgotai kereszt alatt élsz, akkor örömmel tekinthetsz halálod órája elé és üdvözölheted, amikor jön, hogy részedre a végtelen gyönyör tengerét hozza. Az Úrban meghalni öröm; Jézusban elszunnyadni nagy kegyelem. A halál nem száműzetés többé, hanem visszatérés a száműzetésből, hazatérés a sok hajlékba, hogy előrement szeretteink időznek és várnak ránk. A mennyben lévő megdicsőült lelkek és e földön küzdő szentek közötti távolság ugyan csak nagynak látszik, azonban nem így van. Nem vagyunk messze otthonunktól, egyetlen egy szempillantás elég, hogy oda jussunk. A vitorla ki van feszítve, a lélek a mélység fölött lóg. Meddig tart az utazás? Mennyi borzalmas szélviharnak kell előrenyomni a vitorlát, míg hajónk, majd bevonulhat a béke kikötőbe? Meddig kell a léleknek fel, s alá hányattatni a haboktól, míg majd eléri a partot, ahol ismeretlen a vihar? A válasz így hangzik: „A testen kívül, az Úrnál”. Alig hagyta el a hajócska a partot, máris a mennybe érkezett. Csak a vitorlákat készítette fel, s már odaát van, mint egykor az a hajócska, mely a Galileai tengeren sokat szenvedett a vihartól. Az Úr Jézus csak ezt mondta: „Hallgass, némulj meg!” és azonnal elérték a partot. Ne gondold, hogy hosszú időszak van a halál pillanata és az örök dicsőség között, mihelyst becsukódnak a szemek ezen a földön azonnal felnyílnak a mennyben. A tüzes lovak és a tüzes kocsi egy pillanatig sem időznek útközben. Nos, Istennek gyermeke, miért kell ezután félned a haláltól, hiszen látod, hogy Urad és Megváltód halála által megtöretett a halál átka és fullánkja? A halál most már csak a Jákób létrája, melynek egyik vége a sötét sír fenekén áll, a felső vége pedig az örökkévalóság dicsőségébe ér fel.

Krisztusi élet-Képviseljük Krisztust, a tökéletes példaképet: KRISZTUS ELISMERTE MINDEN EMBER JOGÁT

„Hanem minden nemzetben kedves ő előtte, aki őt féli és igazságot cselekszik.” (Csel. 10:35)



Az Úr Jézus azt akarja, hogy minden ember jogát elismerjük, mind társadalmi, mind vallási téren. Mint Isten fiaihoz és leányaihoz, mindenkihez tisztelettel, udvariasan és gyengéd szeretettel forduljunk.
A kereszténység nemesíti az embert. Krisztus még üldözői iránt is barátságos volt, és az Ő igazi követői is ugyanezt a lelkületet tanúsítsák. Tekintsünk Pálra, amikor a hatalmasságok elé állították. Agrippa előtt elmondott beszéde példája mind az igazi barátságosságnak, mind a szónoki ékesszólásnak. Az evangélium nem tanítja a világban szokásos formális udvariasságot, hanem csak az igaz, szívből fakadó barátságosságot. A külsődleges illem figyelembevétele nem elégséges az életben az ingerültség, kemény ítélet vagy helytelen beszéd kiküszöböléséhez. Őszinte nemesség sohasem jelentkezhet, ha az „én” még vezető helyet foglal el. 

A szeretetnek a szívben kell lakoznia. A meggyőződéses keresztény cselekedeteinek indítékát a Mestere iránti mély szeretet fogja áthatni. Krisztus iránti vonzalmának gyökeréből embertársai iránti önzetlen érdeklődés fakad majd. Az ilyen szeretet magatartásunkban kegyességet, udvariasságot, szívélyes magatartást eredményez, hangunkat lággyá teszi; felemeli, megnemesíti egész lényünket.
(Az evangélium szolgái, 77)

Ha némelyek, akikkel érintkezésbe kerültök, nyersek és barátságtalanok is, ti ne legyetek kevésbé jóságosak hozzájuk. Ha meg akarjuk őrizni önbecsülésünket, őrizkedjünk attól, hogy mások önbecsülését szükségtelenül megsebezzük. Ezt a szent szabályt még a leglassúbb észjárásúakkal és a legoktalanabbakkal is tartsuk meg. Mert nem tudhatjuk, mi a szándéka Istennek ezekkel a látszólag oly keveset ígérő emberekkel. Már sokszor megtörtént a múltban, hogy keveset ígérő és kevéssé megnyerő személyeket használt fel Isten valamely fontos munka elvégzésére. 
Szent Lelke megindította a szíveket, minden létező képességet nagy tevékenységre serkentett. Isten a nyers, csiszolatlan kőben jó építőanyagot látott, amely a próbák viharait, a forróságot, nyomást elviseli.
(Az evangélium szolgái,122)

Legyetek udvariasak azokkal, akikkel kapcsolatba kerültök; ily módon Istennel szemben fogtok udvariasságot tanúsítani. Adjatok hálát jóságáért. 
Ekképp az Ő tanúi lesztek, és előkészültök az angyalok társaságára. 
Tanuljátok meg ezen a világon, hogyan viselkedjetek Krisztus mennyei családjával szemben.
(31. kézirat, 1903.)

Krisztusi élet-Képviseljük Krisztust, a tökéletes példaképet: KRISZTUS- EGY AZ ATYÁVAL

„Ímé a szűz fogan méhében és szül fiat, és annak nevét Immánuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten”
 (Mt. 1:23)


„Az Isten dicsőségének ismerete” látható „Jézus Krisztus arcán”. Az Úr Jézus Krisztus örök időktől fogva egy az Atyával. „Isten képmása”, az Ő nagyságának, fenségének visszatükrözője – az Ő „dicsőségének világoltatása”. Jézus azért jött földünkre, hogy ezt a dicsőséget kinyilatkoztassa. Eljött a bűn sötétjében bolyongó világunkba, hogy bemutassa Isten szeretetének világosságát – hogy legyen „VELÜNK AZ ISTEN”. Ezért jövendölték róla, hogy „nevét Immánuelnek nevezik.
Jézus eljött, hogy közöttünk lakozzék, s kinyilatkoztassa az Atyát mind az emberek, mind az angyalok előtt. Ő Isten Igéje volt – Isten gondolatait tette érthetővé. Tanítványaiért mondott imájában így szólt: „Megismertettem ővelük a Te nevedet” (Jn. 17:26) – „irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú” (2Móz. 34:6) – „hogy az a szeretet legyen őbennük, amellyel engem szerettél, és én is őbennük legyek” (Jn. 17:26) De ez a kinyilatkoztatás nem csupán földi gyermekeinek szól. Kicsiny világunk az egész mindenség tankönyve. Isten kegyelmének csodálatos terve, a megváltó szeretet titka az a tantárgy, amelybe „angyalok vágyakoznak betekinteni” (1Pt. 1:12), és amelyet végtelen időkön át kutatni fognak. Mind a megváltottak, mind az el nem bukott lények számára Krisztus keresztje lesz az ismeret és a dicséret forrása. Meglátszik majd, hogy a Jézus arcán ragyogó dicsőség az önfeláldozó szeretet fénye.
A Kálváriáról áradó világosságban látható meg, hogy az önmegtagadó szeretet törvénye az élet törvénye a föld és a menny számára egyaránt; s hogy Isten szívében van a forrása annak a szeretetnek, amely „nem keresi a maga hasznát” (1Kor 13:5); és hogy a szelíd, alázatos Jézus a megközelíthetetlen világosságban lakozó Atya jellemét mutatta be. „Semmit sem cselekszem magamtól” (Jn. 8:28) – mondta Krisztus. „Elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek” (Jn. 6:57) „Én nem keresem az én dicsőségemet” (Jn. 8:50), hanem annak dicsőségét, aki elküldött engem. E szavak elénk tárják azt a hatalmas elvet, amely az élet törvénye az egész világegyetem számára.
Krisztus mindent Istentől kapott, de azért kapta, hogy továbbadja. Az összes teremtett lényért szolgálatot végez a mennyben, így az Atya élete a szeretett Fiún keresztül árad mindenkihez, s a Fiú által tér vissza a dicséret és boldog szolgálat szeretettel telt folyama mindenek hatalmas Forrásához. Így zárul Krisztusban az áldások körforgása, amely szemlélteti a nagy Adományozó jellemét – az élet törvényét.
(Jézus élete, 19-21.)


Reggeli dicséret: Nincs félelem a szeretetben


„Mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és isten is őbenne. Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban. A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben.”
János első levele 4. fejezet 16-18. versek

Valamikor réges-rég élt egy kötéltáncos, aki avval kereste a kenyerét, hogy városról városra járt, kifeszített a piactér fölött jó magasan egy kötelet, és azon mindenféle mutatvánnyal szórakoztatta az embereket. Bámulatos dolgokra volt képes. Könnyedén végigsétált a kötélen, ugrált rajta, cigánykereket hányt, vagy éppen szaltózott. Az emberek a piactéren csak álltak és tátott szájjal meredtek a kötéltáncosra, és persze minden merészebb mutatványa után vastapssal fejezték ki elismerésüket. Egy alkalommal, mikor már kellően elkápráztatta a piactéren összegyűlt sokaságot, arra kérte a zöldségárust, adja föl neki a talicskáját. Óvatosan ráhelyezte a járgány kerekét a kötélre, majd lekiáltott:
– Elhiszitek-e, hogy végig tudom tolni ezt a talicskát a kötélen?
– Hát persze, hogy elhisszük! Már hogyne hinnénk el? – hangzott több bámészkodótól a válasz.
– Hát azt elhiszitek-e, hogy akkor is végig tudom tolni a talicskát a kötélen, ha ül benne valaki? – feszítette tovább a húrt a kötéltáncos.
– Ha végig tudod tolni üresen, mi az neked, ha ül is benne valaki? – mondták többen az álldogálók közül.
– No és ki vállalkozik arra, hogy bele is ül? – tette föl utolsó kérdését a mutatványos.
Hirtelen kínos csönd támadt az egész piactéren. A gyümölcsárus, aki eddig feszülten figyelte a mutatványokat, most az almái gondos tisztogatásával foglalkozott. A kelmeárus úgy tett, mintha a sálait rendeztette volna, pedig rendben voltak azok. Több vásárló pedig lehajolt, mintha talált volna valamit, vagy a cipőjét kötözgetné. Senki se mert a kötéltáncosra nézni, nehogy a tekintetből arra következtessen, ő szeretne beleülni a talicskába. A feszült csendet egy 7-8 éves kisfiú lelkes kiáltása törte meg:
– Majd én beleülök!
Az emberek döbbenten néztek a kisfiúra, aki már oda is szaladt a kötélhez, és kérte az ott álldogálókat, hogy segítsenek neki, emeljék föl a kötéltáncoshoz, aki elkapta a kezét, és óvatosan beleültette a talicskába. A mutatványos várt néhány másodpercet, mintha erőt gyűjtene, majd megindult a gyerekkel a kötél másik vége felé. Egyik produkciójára sem figyeltek olyan feszülten az emberek, mint erre. A gyümölcsárus kiejtette a kezéből az almát, a kelmeárus egy sálat markolászott, az emberek körmüket rágva figyeltek: „Jaj, mi lesz avval a kisfiúval! Jaj, csak le ne essen!” Néha úgy tűnt, mintha a kötéltáncos megingott volna, és nem bírná egyensúlyban tartani a nehéz talicskát, de aztán ismét visszanyerte az önuralmát. Ilyenkor az egész piactér szinte egyszerre sóhajtott föl. Egy-két nő föl is sikoltott, de hamar csendre intették a mellettük állók. Végre aztán a talicska szerencsésen átért a túloldalra. Hatalmas üdvrivalgásban tört ki mindenki, miközben a kötéltáncos leengedte, lent pedig átvették a kisfiút. Most már nem is annyira a mutatványos ügyességére figyeltek, hanem sokkal inkább a kisfiú bátorságára. A zöldségárus meg is kérdezte:
– De hát hogy volt bátorságod beleülni olyan magasan abba a talicskába? Honnan vettél bátorságot, hogy rábízd magad egy idegenre?
– Nem idegen ő nekem! - válaszolta mosolyogva a kisfiú – Ő az édesapám.


Ha mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel a mennyei édesapánk szeret minket, akkor nincs mit félnünk az ítélet napjától. Biztosak lehetünk abban, hogy aki eddig is fogta a talicska két nyelét, az az utolsó napon is mellettünk fog állni, és azt fogja mondani: „Ő az én fiam, és szeretném, ha velem együtt lenne egy örökkévalóságon át az országomban.” Űzze el ez a bizonyosság ma is a szívünkből a félelmet!

Bejegyezte: Árvai Tamás

2017. április 19., szerda

A Valóság Rapszódiája-Chris pásztor: Nem volt hiába

Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, a mi az életre és a kegyességre való, Annak megismerése által, a ki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott; (2 Péter 1:3).



A Keresztény Krisztus szenvedésének gyümölcse. A Biblia beszél Krisztus szenvedéseiről és az azok után való dicsőségről, mely ki lesz nyilatkoztatva (1 Péter 1:11). 

Mi vagyunk az a dicsőség; mi vagyunk az Ő öröme, és az Ő trófeái. Mi vagyunk az a dicsőség, mely miatt elviselte a keresztet, a gyalázat ellenére.(Zsidók 12:2).

Egy keresztény számára a szenvedés teljesen szükségtelen, mert Jézus már kifizette az árat azért, hogy te egy dicsőséges életet élj. Mindent beteljesített ami a sikeredhez szükséges. Ő meghalt, ezért te a tisztesség, méltóság és kiválóság életét élheted.
A legszebb az egészben az, hogy halálával és feltámadásával nem ért minden véget. Dicsőségben feltámadt harmadik napon az életbe.

Ez az amit Húsvétkor ünnepelünk. Ahogyan a halál nem tudta őt megkötözni, úgy téged sem kötözhet meg ma semmi. Ha eddig nem tudtál járni, állj fel és járj! Menj ki abból a betegségből, mert a dicsőség eljött! Ez Jézus Krisztus Evangéliuma. Ő győzelmet, sikert, egészséget és bőséget hozott nekünk. Hidd el és fogadd el ezt az igazságot

Ima
Drága Atyám, köszönöm a természetfeletti áldásokkal telt életet mellyel Jézus Krisztus feltámadása által rendelkezem. A dicsőség életét élem most, melyet királyként uralok és irányítok Jézus Nevében, Ámen.

További Tanulmányok:

Zsidókhoz 2:14-17;
Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, a kinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, És megszabadítsa azokat, a kik a haláltól való félelem miatt teljes életökben rabok valának. Mert nyilván nem angyalokat karolt fel, hanem az Ábrahám magvát karolta fel Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hív főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért.

2 Péter 1:4;
A melyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogyazok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, a mely a kívánságban van e világon.

Kolossé 1:20-22;
És hogy ő általa békéltessen meg mindent Magával, békességet szerezvén az ő keresztjének vére által; ő általa mindent, a mi csak van, akár a földön, akár a mennyekben.
Titeket is, kik hajdan elidegenültek és ellenségek valátok gonosz cselekedetekben gyönyörködő értelmetek miatt, most mégis megbékéltetett.

További tanulmányok:

1 éves Biblia olvasási terv: Lukács 15:11-32; Ruth könyve 1-4;
2 éves Biblia olvasási terv: Márk 2:23-28; 3 Mózes 16;

Olvasd az Igét, Szeresd, éld meg, járj a neked szánt áldásokban és állj készen a győzelemre ...töltsd le az április hónapi Rhapsody áhitatokat és élvezd Isten dicsőséges jelenlétét 🙂
Szeretettel

A Valóság Rapszódiája-Chris pásztor: Őbenne Békéd Van

Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.
(Zsoltárok 91:1).

A Lukács 21: 25-26-ban Jézus azt mondta, az utolsó napokban zavargás támad a népek között és az emberek elhalnak a félelem miatt. Ma olyan napokat élünk, ahol annyi félelem van. Terror belül és kívül. Annyi sötétség, gonoszság és veszély. Mindennek ellenére a Mester szavai a János 16:33-ban mélyek és megnyugtatóak. Azt mondta, “Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: és meggyőztem a világot.”

Figyeld meg a kifejezést. "hogy békességetek legyen én bennem". Ez azt jelenti, nem számít e világi sötétség, gonoszság és terror mértéke, Krisztusban erőd van minden válság felett. Nem kell törődnöd azzal, mit akar, vagy mit tesz az ellenség, az ellenfél nem lehet egy tényező számodra. Krisztusban vagy, ezért érinthetetlen vagy.

Krisztusban lenni azt jelent, otthon lenni, és biztonságban. Krisztus egy személy, egyúttal viszont egy hely is - a mi helyünk Istenben. Újjászületettként bekerültél Krisztusba.A 2 Korinthus 5:17 azt mondja, “…Azért ha valaki Krisztusban van…”; Ez a te helyed! Krisztusban élsz, Ő a te környezeted. Szóval mikor azt mondod, " Krisztusban vagyok", azt jelenti, biztonságban vagy, a Felségesnek rejtekében lakozol, a Mindenhatónak árnyékában nyugszol (Zsoltárok 91:1).

Nem számít, mi történik, nem számít a terror vagy a gonoszság, amit az ellenség tervel ki, a te békéd és biztonságod garantált; tagadd meg a félelmet. Dávid azt mondta, "Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszsződ és botod, azok vigasztalnak engem.” (Zsoltárok 23:4). Zsoltárok 91:7 kijelenti, “”Elesnek mellőled ezeren, és jobb kezed felől tízezeren; és hozzád nem is közelít;" miért ? Azért, mert biztonságban , és védve vagy Őbenne. Légy ennek mindig tudatában.

Megvallás
Életem el van rejtve Krisztussal az Istenben, ezért teljes biztonságban és védelemben lakozom, . Krisztusban védve vagyok az ellenségtől, a gonosz és ostoba ember minden tevékenységétől. Kijelentem, hogy függetlenül az ellenség hitvány manipulációitól győzelemben járok, békében és bőségben, Jézus Nevében. Ámen.

További Tanulmányok

Zsoltárok könyve 91:1;
Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.

Kolossé 3:3-4;
Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben. Mikor a Krisztus, a mi életünk, megjelen, akkor majd ti is, ő vele együtt, megjelentek dicsőségben.

Mahes Chavda: A szeretet csodákra képes

Az ima és a böjt ereje



Soha ne becsüld alá az ima és a böjt erejét; az én szolgálatomat ez támasztja alá. 

Például böjtöléseim ideje alatt nem volt ritka, hogy Isten különleges kijelentéseket és betekintést adott nekem az Ő saját gondolataiba - néha olyan dolgokkal kapcsolatban is, amelyek megtorpanásra késztettek.

Soha nem felejtem el azt a rejtélyes és zavarba ejtő esetet egy hetvenéves asszonnyal, aki vak volt, és hétszer jött ki imáért! Egy egyhetes összejövetel sorozat idején történt Haitiben, 1986-ban, egy olyan országban, ahol sokan a vudu varázslás démoni befolyása alatt állnak.
Minden este prédikáltam az evangéliumot, majd imádkoztam a betegekért.

Az első este ez a hetvenéves, vak asszony előrejött imáért, meggyőződve arról, hogy Isten meg fogja őt gyógyítani. Rátettem a kezeimet, és megdorgáltam a vakság szellemét.
Isten ereje betöltötte őt, és elesett a Szellem erejétől. Néhány pillanat múlva felsegítették, én pedig megkérdeztem:- Látsz?
- Nem - válaszolta. Ezzel visszavezették a helyére, hogy én és segítőim tovább imádkozzunk a többiekért.
Hat napon keresztül ez minden este így történt. Mindig az első volt a gyógyulásért imára várók sorában. Minden este rátettem a kezeimet és megdorgáltam a vakság szellemét; azután ő elesett a Szent Szellem erejétől. Amikor talpra segítették, én mindig megkérdeztem: "Látsz?"
Ő mindig azt válaszolta, hogy nem, majd eltűnt a tömegben ugyanolyan vakon, mint ahogy előrejött.

El tudjátok képzelni a reakciómat, miután hat napig ez így ment, és a hetedik, utolsó este újra ott láttam a sorban. Azt gondoltam ,ráteszem a kezemet, de már csakis lankadatlan hite miatt.
Ismét elesett a Szellem erejétől, miután imádkoztam érte. Amikor felsegítették, ismét megkérdeztem:- Látsz?
Képzeljétek el az örömöt, amit éreztem, amikor a hitnek ez az asszonya felém fordult, szemeivel pislogva, és megszólalt:- Tisztán látlak. Halleluja!

Ám még mindig nem volt érthető. "Uram - kérdeztem hazaúton a repülőgépen -, miért kellett hat sikertelen alkalom, és miért csak a hetediken gyógyult meg?"
A választ csak a következő negyvennapos böjt közben kaptam meg.
- Emlékszel arra az asszonyra Haitiben, aki vakságból gyógyult meg, miután hét napon át minden este imádkoztál érte? - kérdezte az Úr.
- Igen - válaszoltam.
- Az ő vakságát olyan démonok okozták, amelyek a poliphoz hasonlítanak. Minden este, miután imádkoztál, a polip egy karja leesett. De addig nem nyerte vissza a látását, amíg az 

utolsó szívókorong is el nem tűnt róla. Néha a gyógyulásért való ima ehhez hasonló.
Ezért a te dolgod az, hogy hűségesen imádkozz, az én dolgom pedig az, hogy gyógyítsak a beszédem szerint.

Forrás: Nyelveken Szólás-

Cseri Kálmán:A kegyelem harmatja- Akik nem hittek az igének

"De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek." (LK 24,21)


Jézus Krisztus többször beszélt tanítványainak arról, hogy szenvedése és kereszthalála után a harmadik napon fel fog támadni. Mégsem akadt közülük senki, aki várta volna a harmadik napon.
A két emmausi tanítvány aznap reggel hallotta a sírtól jövő asszonyoktól, hogy angyalok jelenését látták, akik azt mondták, hogy Jézus él. El is mentek néhányan a sírhoz, és mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok elbeszélték, őt azonban nem látták. S a két tanítvány mondja mindezt a feltámadott Jézusnak szomorúan, reménytelenül - éppen a harmadik napon!
Miért? Mert nem hitték, amit hallottak. Miért nem hitték? Mert olyan szokatlan, az értelem számára elképzelhetetlen volt. Ők látták, hogy meghalt Jézus - ez a biztos, a többi csak asszonyi fecsegés. És a nagy húsvéti örömhír birtokában is csüggedtek maradtak. Így írja ezt a Biblia: „de nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták." (Zsid 4,2) Ha hittek volna az igének, akkor reggel óta örvendezhetnének. - Sok bajtól, gondtól megóvna bennünket, ha komolyan vennénk Isten igéjét!
Az ördög kérdése is így hangzott az első emberhez: Csakugyan azt mondta Isten? És ma is sok minden igyekszik kétségbe vonni Isten igaz kijelentését. Légből kapott valótlan állítások: átírták a Bibliát, ami benne van, ma már nem érvényes, azt nem úgy kell érteni, nem is az írta, aki írta...
Tudományosan bizonyított, hogy a Szentírás szövege történelmileg hiteles. Ahhoz pedig már hit kell, hogy valaki elfogadja: benne Isten jelenti ki magát, és szól hozzánk ma is időszerűen és személyesen. Aki ezt hittel komolyan veszi, tapasztalni fogja, hogy így igaz. Párosítsuk hittel azt, amit hallunk, és akkor sok-sok áldása lesz életünkben Isten igéjének!

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem-Siratták Izrael fiai Mózest


,,Siratták Izrael fiai Mózest a Móáb mezőségén harminc napig.,, 
(5.Móz 34,8)

Amikor az istentelen királynő, Athália meghalt, "örvendezett mind az egész föld népe" (2.Kir 11,20).

Micsoda szomorú, ha egy ember úgy él, hogy mindenki megkönnyebbülten lélegzik fel, amikor végre meghal!

Mózes halálánál az ellenkezőjét látjuk. Az egész nép siratja elvesztését harminc napig.

Sámuel halálánál ezt olvassuk: "egybegyűlt az egész Izrael, és siratták őt" (l.Sám 25,1). Jósiás temetésénél: "Egész Júda és Jeruzsálem siránkozott Jósiás felett" (2.Krón 35,24). "Istvánt eltakarították kegyes férfiak és nagy sírást tettek őrajta." (Csel. 8,2)

Isten némely szolgájával az történik, hogy életében sokan félreismerik és gyakran hibáztatják, de halála után siratják és elismerik. Úgy járnak, mint ahogy a Péld. 20,14 mondja: "Hitvány, hitvány, azt mondja a vevő, de mikor elmegy, akkor dicsekedik".

Isten embere, Mózes is gyakran így járt. Némely izraelita, aki részt vett a harmincnapos gyászban, azt a szemrehányást tette magának, hogy a Mózes iránti megbecsülését életében kellett volna jobban megmutatnia.

Mindenesetre Izraelnek minden oka meg volt arra, hogy sirassa Mózes elvesztését. Vele egy hűséges imádkozót, egy igazi papi szívet vesztett el. Hányszor közbenjárt, amikor népét Isten haragja fenyegette! Milyen önzetlenül szolgálta Izrael igazi javát!

Sokszor egy családban, faluban, közösségben, vagy gyülekezetben minden megváltozik, ha egy hűséges imádkozó meghal. A népi mondás ezt tartja: "Amikor megszülettél, te sírtál és mások örültek. Most azon légy, hogy ha meghalsz, te örülhess és mások sírjanak"! Mózesnél ez így volt.

Varga László-Isten asztaláról-Ne lopj!

"Ne lopj!"      2Mózes 20,15

Érdekes, ehhez a parancsolathoz Jézus nem fűz külön magyarázatot a Hegyi beszédben. Ő tudja, miért. De mint Isten minden parancsolata, ez is az emberi élet egyik létfontosságú értékét védi: a munka értelmét és értékét. Mindennapi munkánk leggyakoribb célja javak szerzése, magunknak, családunknak vagy közösségünknek. A szellemi munkánál gyakran előfordul, hogy az eredmény később jelenik meg, nem is számítunk gyors sikerre. Az anyagi célokat szolgáló munka eredménye azonnal meglátszik. Ha ellopják, ha megsemmisül, nem érdemes folytatni. Ha elveszik a munkás kedvét, nem fog dolgozni, és ez mindenkinek egyformán rossz. Következménye harag, elkeseredés, gyűlölködés, a munka örömének, a boldogság egyik elemének hiánya. Isten nemcsak a lelkünkre gondol. A Miatyánk középső kérését, a mindennapi kenyeret Isten a munkán keresztül adja. Ha azt elvesszük egymástól, hiába kérjük Istentől. Jó ezeket végiggondolni akkor is, ha eszünkbe sem jut ellopni a más pénztárcáját, de kísértésbe eshetünk, hogy más, talán jogszerűnek látszó módon tegyük rá kezünket a másik munkájának gyümölcsére.

Istenünk, jó Atyánk, mindennap kérjük Tőled a mindennapi kenyeret, és Te gondoskodsz róla, hogy meglegyen. Bőven gondoskodsz arról, hogy mindenkinek elég legyen, de ránk bízod az elosztását. Mi pedig hűtlen sáfáraid vagyunk, gyakran önzően gazdálkodunk, és csak a magunk részére gondolunk. Tanítsd meg gyermekeidet, hogy ajándékaidon csak akkor van áldás, ha mindenkinek jut. Taníts meg minket, hogy vállaljuk a hű sáfárság feladatát, és ne csak ne lopjunk, hanem arra is odafigyeljünk, hogy a másoknak járó rész se kallódjék el, és mindenkinek jusson ajándékaidból elég. Legyünk őrzői annak, hogy öröme legyen a munkának, és közös boldogság, testvéri szeretet, s végül neved dicsőítése legyen annak eredménye. Ámen. 

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-Isten, akinek ujjongva örülök

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsolt 43

1 Szolgáltass nekem igazságot, Istenem, és pereld peremet a hűtlen néppel szemben! Az alattomos és álnok emberektől ments meg engem!
2 Hiszen te vagy oltalmazó Istenem, miért taszítottál el engem? Miért kell gyászban járnom, miért gyötör az ellenség?
3 Küldd el világosságodat és igazságodat: azok vezessenek engem! Vigyenek el szent hegyedre és hajlékaidba,
4 hogy eljussak Isten oltárához, Istenhez, akinek ujjongva örülök. Hadd magasztaljalak hárfával, Isten, én Istenem!
5 Miért csüggedsz el, lelkem, és miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek! 
"Hogy eljussak Isten oltárához, Istenhez, akinek ujjongva örülök."
(Zsolt 43,4a)

A 42. és a 43. zsoltár összetartozik. Valójában egyetlen ének, egyetlen esdeklés az Istennel való bensőséges közösségért. Az író minden bizonnyal száműzetésben volt, elnyomva ellenségeitől, száműzve népétől, és főleg az istentiszteleti élettől. Nem tudott elmenni a templomba, Isten látható lakóhelyére.
Milyen szenvedélyesen kívánkozott ez az ember Isten után! Hogy szomjazta azt a közösséget, amely életének forrása! Számára a hit nem olyan volt, mint valami ráadás a többi rendelkezésére álló képességhez. Az Istenben való hit lényének alapvető funkciója volt.
A Biblia nehéz könyv, és nem csupán azért, mert egy másik kultúra áll mögötte és ókori nyelveken van írva. Azért nehéz, mert olyan végletesen istenközpontú. Az ebben a könyvben szereplő emberek Isten tulajdonai és szenvedélyesen szeretik Istent. Az ilyen érzések és az ilyen magatartás feszélyez bennünket. Szívesebben találkozunk "normális" emberekkel.
Igen valószínű azonban, hogy a "normális" emberek, akiket barátainknak hívunk, zavarba jönnek, amikor szóba kerül a vallás kérdése. Minden bizonnyal ahhoz az embertömeghez tartoznak, akik megpróbálják Istent beilleszteni a mindennapi életbe. A Biblia szerint viszont a mi mindennapi életünket kell "elrendezni az Istenben való hitünk köré".
Ha egyszer csak felismertük, hogy teljesen téves úton járunk, vajon van-e bátorságunk, hogy engedjük életünket sarkaiból kifordíttatni és átalakíttatni? Nos hát ez a megtérés.
Nem ismerhetjük meg Istent, vagy nem tudunk őbenne örvendezni, míg át nem adjuk neki az őt megillető helyet az életünkben. Ha nem ő jelenti számunkra a mindent, semmi nélkül végezzük majd.
A Zsoltárok könyve emberei számára (és legyen az a reménységünk, hogy mindnyájunk számára, legalábbis legtöbbször) Isten a legfőbb jó. Csatlakozzunk hozzájuk Isten tiszteletében, az iránta való szeretetben, az Istenben való örvendezésben. Míg vele vagyunk, az élet jó. Isten nélkül azonban nincs élet.
Az ilyen emberek az eljövendő találkozás öröme után is vágyakoznak. "Akkor majd eljutok Isten oltárához, Istenhez, akinek ujjongva örülök."

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-Nem azon múlik-e?

"Mert Joáb Adóniához hajlott, noha azelőtt nem hajlott Absolonhoz" (2Kir 2,28).


Joáb kiállta a nagy próbát: egészen hű maradt Dávidhoz, nem ment a csábító és nagyravágyó Absolon után, de élete vége felé a gyáva Adóniához hajlott. Tartsd mindig éberen szem előtt, hogy ahol egy elesett, ott a többiek is éppúgy eleshetnek (1Kor 10,12-13). A nagy válságon átjutottál, most légy éber a kisebb dolgokban; vedd számításba az apró dolgok rejtett kísértését. Hajlandók vagyunk azt mondani: "A legkevésbé sem valószínű, hogy miután a legnagyobb válságon túljutottam, most visszatérnék a világ dolgaihoz." Ne gondold ki előre, merről jön majd a kísértés; amiről legkevésbé gondolod, az lehet veszélyes. A nagy szellemi tettek utóhatásaiban jut szóhoz a "legkisebb dolgok rejtett világa"; ha nincs is előtérben, gondold meg, mégis jelen van, és ha nem vigyázol, újra elbuktathat. Hű maradtál Istenhez a nagy és erős kísértések között; most őrizkedj a rejtett áramlatoktól. Ne nézz betegesen önmagadba és ne rettegj előre. Maradj éber: legyen emlékezeted nyitva Isten előtt.
A nem őrzött erősség kettős gyengeség, itt végzi aknamunkáját a "kicsiny dolgok rejtett világa".
A Biblia hősei mindig legerősebb pontjukon buktak el, nem a leggyengébben.
"Isten hatalma őriz!" - Ez az egyetlen biztonság (1Pt 1,5).





Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Vágy az üdvösség után (III.)


"Zákeus pedig előállva, így szólt az Úrhoz: Uram, íme vagyonom felét a szegényeknek adom és ha bárkitől valamit zsarolással elvettem, négy annyit adok a helyébe. " 
(Luk 19, 8) 

A sokaság szemében Zákeus nagyobb bűnös volt, mint sokan mások. Isten előtt azonban megigazulva állt ott, mint ama példázatbeli vámszedő. Befogadta a Megváltót. "Mindazoknak, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek." Micsoda vigasztalás és öröm volt ez Zákeus számára. Szívét megtöltötte az Úr iránti szeretet és bizonyos volt abban, hogy bűneire bocsánatot nyert. Ezek után ugyan mit számít az, ha akár az egész világ ellene van? "Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?"

Zákeus valószínűleg már előzőleg is szabadulni vágyott a pénz hatalmából. Felismerte, hogy a mammon gonosz úr, aki szolgálatában feltétlen engedelmességet kíván. De csak most lett igazán szabaddá, amikor Jézus úrrá lett élete felett. Így szólítja meg: "Uram!" Vagyonának felét adja most már a szegényeknek és nem csupán az előírt tizedet. Előzőleg az volt a jelszava, hogy "venni", most pedig "adni". Rájött arra, hogy valóban jobb adni, mint kapni. A kőszívű pénzember a szegények jótevőjévé vált. Ilyen változást csak Jézus hozhat létre. Zákeus szíve a pénz gondolatával volt eltelve és akörül forgott egész élete. "Ahol a kincsetek, ott lesz a szívetek is." Vannak, akik megtérésük alkalmával sok mindent odaadnak, de megtérésük nem érinti a pénztárcájukat. Pedig mit ér, ha egy fának a gyökereit átvágják, de a főgyökér megmarad. Zákeus erre a gyökérre irányította a fejszét.

"Ha bárkitől valamit zsarolással elvettem, négyannyit adok a helyébe." - Ha valaki előzőleg zsarolással és csalással vádolta volna, bizonyára törvényre megy vele. Most azonban ő maga minősíti magát zsarolónak és csalónak. Nemcsak a szívét, hanem a házát is igyekezett megtisztítani. Mennyi hűtlenség és csalás történik üzletben, műhelyben, a piacon, az irodában vagy éppen az egyházban. Milyen szükség van arra, hogy az ember lelkiismeretét megtisztítsa minden gonoszságtól. Ez nagy elhatározást követel. 
Annak azonban, aki Jézusnak, ennek a páratlan igazgyöngynek a birtokába akar jutni, el kell szakadnia mindattól, ami az Úrtól elválasztja. De itt is érvényes az, hogy "gyorsan" tedd meg, amit akarsz, különben nem lesz belőle semmi és elvész az üdvösség.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza- Gyakorlott kutató

"Mert így szól az én Uram, az Úr: Majd én magam keresem meg juhaimat, és én viselem gondjukat"- (Ez 34,11)

Ezt először akkor teszi meg, amikor választottai még tévelygő juhok, akik nem ismerik sem a Pásztort, sem a karámot. Milyen csodálatosan meg tudja találni az Úr választottait! Jézus Krisztus a hatalmas Pásztor, aki megkeres és megment. Bár sokan azok közül, akiket az Atya neki adott, szinte a pokol kapujáig tévelyednek el, az Úr megtalálja és kegyelmesen magához vonja őket. Minket is megkeresett: legyünk hát jó reménységben azok felől, akikért imádkozunk, mert őket is meg fogja találni.

Azokat is keresi az Úr, akik már a nyájhoz tartoznak, de eltévelyedtek az igazság és szentség mezejéről (útjáról). Talán súlyosan tévelyegnek, bűnbe keveredtek vagy megkeményedtek. Az Úr azonban, aki az Atya előtt felelős értük, mégsem engedi őket olyan messze távolodni, hogy elvesszenek. Gondviselése és kegyelme követi őket az idegenbe, a szegénységbe, a szellemi sötétségbe és a kétségbeesés mélységeibe is. Egyet sem veszít el azok közül, akiket az Atya neki adott. Az Úr Jézus számára szent elkötelezettség, hogy megmentse az egész nyájat, annak minden tagját kivétel nélkül. Milyen drága ígéret ez számomra, ha most éppen így kell kiáltanom: "Bolyongok, mint az eltévedt juh" (,Zsolt 119,176).

Napi áhítat: Szenvedés és feltámadás

Kattints rá: 1Pt 3,18–22


Vállalod-e a Krisztusért való szenvedést, hogy majd egykor a dicsőségében is részesülhess?
Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket, miután halálra adatott test szerint, de megeleveníttetett Lélek szerint. Így ment el a börtönben levő lelkekhez is, és prédikált azoknak, akik egykor engedetlenek voltak, amikor az Isten türelmesen várakozott a Nóé napjaiban a bárka készítésekor. Ebben kevés, szám szerint nyolc lélek menekült meg a vízen át. Most pedig titeket is megment ennek képmása, a keresztség, amely nem a test szennyének lemosása, hanem könyörgés Istenhez jó lelkiismeretért a feltámadt Jézus Krisztus által, aki miután felment a mennybe, az Isten jobbján van, és alávettettek neki angyalok, hatalmasságok és erők.”

Magyarázat

Nem lehet elválasztani Krisztus halálát az ő feltámadásától. Jézus halála értelmetlen és értelmezhetetlen lenne feltámadása nélkül. Testi-lelki gyötrelmeket élt át, igazként szenvedett értünk, nem igazakért. Fizikai testben szenvedett, de egy dicsőséges lelki (szellemi) testben támadt fel. Mindezt pedig azért tette, hogy minket Istenhez vezessen.
A Krisztusért és az igazságért való szenvedés a Biblia szerint a keresztény élet része, viszont nem hiábavaló.
A mi földi szenvedésünket nem lehet ahhoz a szenvedéshez hasonlítani, amit Jézusnak kellett átélnie, ennek ellenére az örökségünk az övéhez hasonló lesz, mert ahogy Pál fogalmaz, Krisztus örököstársai vagyunk (Róm 8,17). Örökségünk így nem csupán a dicső feltámadás, hanem a szenvedés jutalmaképpen az ő dicsőségében való részesülés is. „Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk.” (2Kor 4,17)
Hajlamosak vagyunk meglepődni, ha kinevetnek vagy kigúnyolnak minket a hitünk miatt, pedig Jézus előre figyelmeztetett minket, hogy ha vele ezt tették, mi is erre számíthatunk. Sőt sokan keresztény testvéreink közül még a kínzást és a halált is vállalják Jézusért. Vállalod-e a Krisztusért való szenvedést, hogy majd egykor dicsőségében is részesülhess?
(Horváth László)

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt” -(Máté 27,51)


Nem volt az csekély csoda, hogy a nehéz és vastag kárpit kettéhasadt; azonban ez a csoda nem csupán csak Isten hatalmának bizonysága volt, hanem abban többféle dolog nyilvánult meg nekünk. Az áldozati istentisztelet régi törvénye megszűnt, és mint valami megviselt ruha, szétszakadt és félre lett téve. Mikor az Úr Jézus meghalt, minden áldozat befejeződött, mivel Benne mindazok beteljesedtek és épp azért azok bemutatásának helye a pusztulás látható bizonyságával lett megbélyegezve. A hasadás felnyitotta az ószövetség minden titkát, a kegyelem táblája láthatóvá lett és az Úrnak dicsősége is, mely afölött tündökölve lebegett. Az Úr Jézus halála által Isten világos megnyilatkozásába lettünk részesítve, mert Ő nem olyan volt, „mint Mózes, aki elfedte arcát”. Az élet és halhatatlan lét világosságra lett hozva, s ami elrejtve volt e világ alapjainak lefektetése óta, az Benne ki lett nyilvánítva. Az évenkénti nagy engesztelési áldozat elmúlt és érvénytelenné lett. Az engesztelő vér, mely különben minden évben egyszer a legszentebb helyre lett vive, most egyszer s mindenkora elhozta a nagy Főpap és azért a jelképes isteni szolgálat helye át lett adva a pusztulásnak. Nem szükséges ezután a tulkoknak és bárányoknak vére, mert Jézus bement a kárpiton keresztül saját vérével. Ebből kifolyólag mostantól fogva szabad menetel van Istenhez, ez a menetel a Krisztusban minden hívő közös kiváltsága. Nem csak egy kis rés lett nyitva, melyen át a kegyelem trónjához kellene hatolnunk, hanem a hasadás felülről fogva mind az alsó részig tart. Bizalommal és örömmel járulhatunk tehát a mennyei kegyelem székéhez. Vajon tévedünk-e ha azt mondjuk, hogy az Úr Jézus halálkiáltása által csodálatosan megnyílt út a szentek szentéhez a paradicsom kapuját példázza, mely most minden hívőnek megnyílt a megváltást létrehozó szenvedések hatalma által? Megváltónknál van a mennynek kulcsa, Ő megnyitja és senki be nem zárja. Így tehát bemegyünk Vele az égi hajlékokba és Nála maradunk, míg ellenségei zsámolyul vettetnek lábai alá.

Kenneth E. Hagin : Foglald el a helyedet!

,,Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindent elvégezvén, megállhassatok.,,— EFÉZUS 6,13.



A fegyverzetről szóló üzenet elmondja nekünk, hogyan foglaljuk el és tartsuk meg a helyünket az ördöggel szemben. (Ef. 6,10–18) „ Álljatok hát elő, körülövezvén derekatokat igazsággal…” Az igazság öve Isten Igéjének világos megértését jelenti. Hasonlóan a katona övéhez, ez tartja helyén a fegyverzet többi darabját. „… és felöltözvén a megigazultság mellvasába.” A mellvasnak két jelentése van:

(1) Jézus a mi megigazultságunk, így mi Őt öltjük magunkra;

(2) a mellvas jelképezi azt, hogy cselekvő módon engedelmesek vagyunk Isten Igéjének. „És felsaruzván lábaitokat a békesség evangéliumának készségével.” Ez azt a hűséget jelenti, hogy hirdetjük Isten Igéjét.

„Mindezekhez vegyétek föl a hitnek pajzsát, amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok.” Ez jelenti a vérben való hitet, amely teljes biztonságot ad. Az ellenség semmi ereje nem hatol át a véren! „Az üdvösség sisakját is fölvegyétek…” Ez a mi Urunk Jézus Krisztus védelmét jelenti. „… a Szellemnek kardját, amely az Isten Igéje.” A fegyverzet összes többi darabja a védekezést, a védelmet szolgálja. A támadófegyver: a kard — Isten Igéje. „Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem által…” Felvetted a fegyverzetet. Most már kész vagy az imaharcra.

Megvallás: Én ragaszkodom a mennyei tényekhez. Állandóan tudatában vagyok annak, hogy Krisztussal együtt ülök a mennyekben, magasan az ellenség felett!

Andrew Wommack-Örök élet


A Biblia egyik legismertebb verse a Jn. 3,16.

Úgy tűnik, mindenki ismeri ezt az igét már ifjú korától fogva, mégis azt hiszem, valójában félreértik, és tévesen alkalmazzák.
A Jn. 3,16. így szól: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
Ezt a verset szokták idézni akkor, amikor azt tanítják, Jézus eljött és meghalt a bűneinkért, hogy ne vesszünk el. Bár ez is igaz, ez a vers azt mondja, Jézus földre jöttének és halálának igazi célja az volt, hogy örök életünk lehessen. Ugyanis az a helyzet állt fenn, hogy a bűneink akadályt képeztek közöttünk és az örök élet között. Igaz, hogy Jézus meghalt a bűneinkért, és igaz, hogy ha hiszünk Jézusban, nem veszünk el, de az evangélium ennél sokkal többről szól.

Az evangélium igazi üzenete, hogy Isten örök életet akar adni nekünk.
Most hadd magyarázzam ezt meg. Megfeszítése előtti estén Jézus az imádságában azt mondta: „Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust...” (Jn. 17,3.).
Tehát az örök élet ismerni az Atyát, Aki az egyedül igaz Isten, és ismerni Jézus Krisztust, akit Ő elküldött. Ez az örök élet. Sokan azt gondolják, hogy az örök élet azt jelenti, örökké élni. Nos, minden ember örökké él. Tévhit azt gondolni, hogy amikor valaki meghal, megszűnik létezni. A szellem és a lélek visszatér Istenhez. A test elbomlik a sírban. Az igazság az, hogy minden ember, aki valaha élt a földön, tovább él szellemi formában. Tehát azt mondani, hogy az örök élet örökké való létezést jelent, nem a teljes igazság – mindenki örökké létezik.
Ez a vers világossá teszi, hogy az örök élet nem mindenkinek adatik meg. Vannak, akik azt állítják: „Az örök élet örökkévaló életet jelent a mennyben, szemben az örökkévaló léttel a pokolban.” De az örök élet pontosan az, amiről Jézus beszél a Jn. 17,3-ban – ismerni Istent és Jézus Krisztust.

Többet jelent ez értelmi ismeretnél. Ez a szó „ismerni”, a Bibliában mindenhol két személy egyesülését, a lehető legbensőségesebb, bizalmas kapcsolatát írja le. Az üdvösség igazi célja nem örökké élni a mennyben, akármilyen nagyszerű dolog is az.

Az üdvösség igazi célja bensőséges viszony – egyesülés az Úr Istennel.

Sok olyan ember van, aki felkiáltott Istenhez bűnei bocsánatáért, de soha nem lett Istené, soha nem egyesült Vele, ami üdvösségének végső célja lett volna. 

Ha nem magyarázzuk meg az üdvösség igazi célját, ártunk az evangélium szolgálatának. Ha úgy mutatjuk be az üdvösséget, mint ami csak szellemi dolgokkal foglalkozik, ami csak a jövőben, az örökkévalóságban jelent áldást a számunkra, nem segítünk az embereknek. Vannak, akik szó szerint pokolban élnek most itt a földön. Sokan elkeseredettek, nyomorúságosan szegények, küzdelmekkel, elutasítással, bántalmazással és házassági kudarcokkal kell szembenézniük.
Az emberek a túlélésükért küzdenek nap mint nap. Igyekeznek a hullámok felett tartani a fejüket. Ha úgy beszélünk nekik az üdvösségről, mint ami csak a jövőre vonatkozik, a legtöbben el fogják halasztani a döntést, mert túlságosan lefoglalja őket létfenntartásuk a jelenben.

Az igazság az, hogy Jézus nem csak az öröklétben való sorsunk miatt jött el.
Nem csak azért, hogy örökké élhessünk a mennyben áldás alatt, és ne a pokolban átok alatt, hanem azért is, hogy megszabadítson minket ettől a jelenlegi gonosz világtól (Gal. 1,4.).
Azért jött, hogy most kerülhessünk bensőséges és személyes kapcsolatba Istennel, az Atyával. Jézus célja, hogy szoros, bizalmas kapcsolatba kerülhess Vele. Jézus szeret téged. Személyesen akar téged ismerni, azaz eggyé akar válni Veled. Olyan minőségű életet akar adni neked, mely nagyszerűbb, mint bármi, amit megszerezhetsz más forrásokon keresztül. Jézus így fejezte ezt ki a Jn. 10,10-ben: „A tolvaj [a Sátánt jelöli] nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek.” (a zárójeles megjegyzés tőlem).
Isten örök életet akar adni neked. Bővölködő életet akar adni neked, és azt hiszem, most van szükséged erre – hiszem, hogy te is akarod.
Krisztus nem csak azért halt meg, hogy bocsánatot nyerj a bűneidre, hanem hogy közel vonzzon magához. Ha még nem ismered az Urat, meg kell Őt ismerned ennek érdekében.

Ha már újjászülettél, tovább kell jutnod azon, hogy csak bűnbocsánatot nyertél, és be kell lépned az örök életbe az Atyával. 

Tények az örök életről :

A. Az evangélium célja az örök élet. (Jn. 3,16.).
B. Az örök élet ismerni Istent. (Jn. 17,3.).
C. Istent ismerni bensőséges viszonyt, egyesülést jelent Vele. (1Kor. 6,16-17.).
D. Az örök élet most elérhető. (1Jn. 5,11-12.).
E. Isten személyes kapcsolatba akar kerülni veled. (Jel. 3,20.).
Kérdések a tanítványokhoz:
1. Olvasd el Jn. 3,16. versét! Mi volt Isten célja azzal, hogy Jézust elküldte a világba?
2. Az „ismerni” szó a Bibliában bensőséges, személyes kapcsolatot jelent egy személlyel (1Móz. 4,1.). Olvasd el Jn. 17,3. versét! Mi az örök/örökké tartó élet ennek a versnek az alapján?
3. Olvasd el 1Jn. 5,11-12. verseit! Mikor kezdődik az örök vagy örökké tartó élet ezeknek a verseknek az alapján?
4. Olvasd el Jn. 10,10. versét! Milyen élet az, amiért Jézus eljött, hogy nekünk adja?
5. Magyarázd meg saját szavaiddal az értékeit vagy jellemzőit egy bővölködő életnek!
6. Hiszed-e, hogy Isten elküldte a világba a Fiát, hogy meghaljon a világ bűneiért, és így nekünk, akik hiszünk, örök/örökké tartó életet adjon?
7. Világos-e a számodra, hogy az örök/örökké tartó élet nem csak időtartamot (örökkévalóságot) jelent, hanem életminőséget és bővölködő életet is?

A kérdésekhez kapcsolódó igeversek:

 Jn. 3,16. – „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
1Móz. 4,1. – „Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól.”
Jn. 17,3. – „Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust..” 1. Jn. 5,11-12. – „
,,És ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nékünk az Isten és ez az  élet az ő Fiában van.
 A kié a Fiú, azé az élet: a kiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg  abban.”
Jn. 10,10. – „A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.”

Megoldások:

 1. Olvasd el: Jn. 3,16. versét! Mi volt Isten célja azzal, hogy Jézust elküldte a világba? Hogy megmentse a világot, örök életet adva mindazoknak, akik hisznek Jézusban, eltörölve bűneik büntetését.
2. Az „ismerni” szó a Bibliában bensőséges, személyes kapcsolatot jelent egy személlyel (1Móz. 4,1.). Olvasd el Jn. 17,3. versét! Mi az örök/örökké tartó élet ennek a versnek az alapján? Az örök élet ismerni Istent és Jézus Krisztust (szellemi egyesülést jelent Istennel).
3. Olvasd el : 1Jn. 5,11-12. verseit! Mikor kezdődik az örök vagy örökké tartó élet ezeknek a verseknek az alapján? Amikor befogadjuk a Fiút (Jézus Krisztust) az életünkbe.
4. Olvasd el: Jn. 10,10. versét! Milyen élet az, amiért Jézus eljött, hogy nekünk adja? Bővölködő élet!
5. Magyarázd meg saját szavaiddal az értékeit vagy jellemzőit egy bővölködő életnek! A bővölködő élet az ellentéte annak, amit – Jézus elmondása szerint – a tolvaj tesz az ember életével. 6. Hiszed-e, hogy Isten elküldte a világba a Fiát, hogy meghaljon a világ bűneiért, és így nekünk, akik hiszünk, örök/örökké tartó életet adjon? Igen.
7. Világos-e a számodra, hogy az örök/örökké tartó élet nem csak időtartamot (örökkévalóságot) jelent, hanem életminőséget és bővölködő életet is? Igen.