Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem-Légy bátor és igen erős

,,Légy bátor és igen erős, hogy vigyázz és mindent aszerint a törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes az én szolgám szabott elődbe. El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban.,,(Józs 1,7-8.)

Ezek a szavak, amiket Isten Józsuének mondott, útmutatást adnak nekünk Bibliánk használatára.

Isten ezt mondta Józsuénak: "El ne távozzék e törvénynek könyve szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal".

Éjjel-nappal a Bibliát olvasni? Ez lehetetlen.

Természetesen nem is így gondolta Isten. Az 1. zsoltárban is ezt mondja az Ige: "Boldog ember az,...akinek az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az Ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal".

Ez lehetséges! Pl. egy gyermek távol van szeretett szüleitől és otthonától. Olyan emberek között, akik őt nem szeretik. A gyermek levelet kap szerető apjától. Micsoda örömmel fogadja és olvassa azt! Az apja szívét látja benne!

Így olvashatjuk mi is a Bibliát. Ez mennyei Atyánknak a levele, amely bepillantást enged nekünk az Atya szívébe. Éjjel-nappal örömmel gondolkodhatunk rajta.

- S ha a gyermek nehéz helyzetében tanácsot kér az apjától, és a bölcs feleletet megkapja, milyen szívesen cselekszik aszerint!

A 119. zsoltár írója ezt mondja: "A Te bizonyságaid én gyönyörűségem és tanácsadóim." (24. v.)

Számunkra is ez legyen az Ige! Isten ezt parancsolta Józsuénak: "Vigyázz, és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban.

Józsué hűségesen megtartotta ezt a parancsot. Ő azok közül a kevesek közül való, akikre semmi panasz nincs a Szentírásban feljegyezve. Életében igazolódott az Ige:

"A Te törvényed kedvelőinek nagy békességük van, és nincs bántódásuk". (Zsolt 119,165)

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében- CSENDBEN ISTEN ELŐTT

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsolt 62

1 A karmesternek, Jedútúnnak: Dávid zsoltára.

2 Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget.

3 Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom sokáig.

4 Meddig támadtok egyetlen emberre, miért akarjátok mindnyájan megölni? Olyan, mint a düledező fal és a bedőlt kerítés!

5 Csak azon tanácskoznak, hogyan taszítsák le a magasból. Hazugságban telik kedvük, szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. (Szela.)

6 Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet.

7 Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom.

8 Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten.

9 Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk! (Szela.)

10 Csak pára az emberek élete, hazug látszat a halandóké. Ha mérlegre kerülnek, a páránál is könnyebb mindegyik.

11 Ne bízzatok zsarolt javakban, rablott holmival ne kérkedjetek! Ha gyarapszik is vagyonotok, ne bizakodjatok el!

12 Szólott egyszer az Isten, és ezt a két dolgot értettem meg: Istennél van az erő;

13 nálad van, URam, a szeretet. Te megfizetsz mindenkinek tettei szerint.

"Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget." (Zsolt 62,2)

Lelke csendben van, és egyedül Istenre vár. Amikor a 62. zsoltár írója így szól, sejteti velünk, hogy előbb küzdelmes időket élt át. Most már azonban Istenhez fordult. Benső erőt kapott, és most azt akarja, hogy mindnyájan Istennél csendesedjünk el. Ezért mondja: "...öntsétek ki előtte szíveteket" (9b). Azt akarja, hogy mindnyájan imádkozzunk. Nem egyszerűen arról van szó: "Mondjunk egy áldást, aztán menjünk a dolgunkra." Nem! A zsoltáros ezt mondja: "Öntsétek ki ... szíveteket", és találjatok csendet Istennél. Itt nemcsak egy lélektani igazságról van szó, olyan értelemben, hogy az embernek a felgyülemlett indulatait "ki kell adnia", és "fel kell szabadulnia alóluk". Ez egy hitigazság. A megterhelt szívnek meg kell üresednie Isten előtt, hogy aztán átélje a békességet. Csendet és enyhülést találunk Istennél, mondja a zsoltáríró, mivel "tőle van az én szabadításom". vagy "tőle kapok segítséget". Most, hogy megszabadultunk terhünktől, Isten visel majd gondot ránk. Bízzatok az Úrban. Ne várjatok segítséget emberektől, mert "a közembernek fiai" és "a főembernek fiai" (Rev. Károli ford. 10.v.) "a páránál is könnyebb mindegyik" (új ford. 10.v.). Olyan, mint a lehelet. Minden jót egyedül Istentől kell várnunk. Elméletileg persze egyetértünk. Isten bizonyosan megteszi. Minden megoldásunk őtőle jön. Napi időbeosztásunk mégsem hagy elég időt az imádságra. Lótunk-futunk és beszélünk vég nélkül "főemberekkel" és "közemberekkel". Még a mi egyházi és az Isten országáért végzett munkánkban is inkább a mindig sürgő-forgó Mártára emlékeztetünk, mint Máriára, aki csendben Jézus lábainál ült. Gyakorlati bizonyítékát kell adnunk annak, hogy ismerjük az ember igazi értékét, azt, hogy mit ér igazában az imádság, és hogy micsoda valóban az a békesség, amit Isten ad. Ez a békesség nem akadályoz meg bennünket abban, hogy szorgalmasan dolgozzunk, de megnyilvánul abban, ahogy élünk és dolgozunk. Honnan jön a mi segítségünk? Erre a kérdésre nem szabad egy betanult bibliai vers idézésével felelnünk. Az életmódunk válaszoljon rá.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felet-ELMÚLÓ FÉNY

"Mi pedig mindnyájan fedetlen arccal tükrözzük az Úr dicsőségét" (2Kor 3,18).

Isten szolgájának sokszor kell egyedül megállnia. Keresztyén életünk első szakaszán sok csalódás ér: emberek, akik világító fáklyák voltak, kilobbannak. Akik pedig egykor mellettünk álltak, elszakadnak tőlünk. Meg kell ezt szoknunk, hogy észre se vegyük, ha egyedül maradunk. "Mindnyájan elhagytak... de az Úr mellettem állott" (1Tim 4,16-17).
 Hitünk ne az elmúló, hanem a soha ki nem alvó fényre épüljön.
Amikor "nagy" emberek elmennek, csak addig szomorkodunk, amíg megértjük, hogy menniük kellett.

Az egyetlen, ami megmarad az, hogy mi magunk nézzünk Istenre. Semmi ne tartson vissza attól, hogy komolyan szembe nézz Istennel, mind magadra, mind pedig tanításodra nézve.
Valahányszor hirdeted az Igét, nézz bele előbb Isten arcába, akkor kezdettől végig ottmarad a dicsőség. A szolgáló testvér szüntelenül Istenre tekint és azután elindul, hogy beszéljen az emberekkel. Krisztus szolgáinak ismertetőjele, hogy öntudatlanul is sugárzik az arcuk. "Mózes nem tudta, hogy orcájának bőre sugárzik, mivelhogy Ővele szólott" (2Móz 34,29).
Nem arra vagyunk elhíva, hogy kétségeinket mutogassuk, vagy kifejezésre juttassuk Istennel való életünk rejtett elragadtatásait.
A munkás élet titka abban rejlik, hogy mindig összhangban marad Istennel. 

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Elveszett és megtaláltatott (II.)

"Mikor azután magába szállt, ezt mondta: felkelek, elmegyek atyámhoz és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened. " (Luk 15, 17-18)

Az atya meg se próbálta, hogy visszatartsa fiát, mikor az el akart menni hazulról. Magának kellett meggyőződnie arról, hogy hol jobb, az atyai házban vagy idegenben. Így hagyja Isten az embert a maga útján járni; sokszor egész népeket is. Hadd lássák meg maguk, mire jutnak Isten nélkül. A maguk urai akarnak lenni, de észre kell venniök, hogy vágyaik és szenvedélyeik uralma álá vagy emberi szolgaságba kerülnek (2 Krón 12, 8). A példázat nagy éhségről beszél, ami a tékozló fiú nyomorúságos helyzetét még jobban kiélezte. Isten sokszor engedi, hogy engedetlen teremtményei megtapasztalják, milyen fájdalommal és nyomorúsággal jár az, ha őt elhagyják és nem félik. Az éhség és a szeretetlen bánásmód lényegesen hozzájárultak a tékozló fiú elhatározásához a hazatérést illetően. Mily gyakran válik a baj és szomorúság tanítómesterré a Jézus Krisztussal való viszonyunkban.

"Magába szállt." Ez volt a nagy fordulópont. Előzőleg csak botorkált. Amíg az ember Istentől elszakadt állapotban van, nem Iát tisztán és nem gondolkodik helyesen. A sátán beköti áldozatainak szemét, hogy azok kacagva és tréfálkozva rohanjanak vesztükbe. A tékózló fiú is igazán az elhagyatottságban eszmélt magára. Szemei megnyíltak önmaga látására. Rájött arra, hogy akkor kezdődött a baj, amikor legjobb barátjának - atyjának - hátat fordított és olyan barátokkal adta össze magát, akik őt bajában nyomorultul cserben hagyták. "Felkelek, elmegyek atyámhoz." Nem volt könnyű elhatározás ez! Hiszen ezzel a világ előtt annak adta bizonyságát, hogy rossz útra tévedt és szégyenletes állapotba került.

Minden megforduláshoz nagy elhatározás kell. Nem szabad figyelembe vennünk az emberek ítéletét és vélekedéseit. Ismert dolog, hogy a világban jellemtelenségnek számít, ha valaki nézeteit vagy magatartását teljesen megváltoztatja s még inkább, ha azok bocsánatát kéri, akiket gőgjében és dacosságában megbántott. - Vétkeztem Isten és az emberek ellen - az ilyen vallomás nehezen jön ki ajkunkon; mintha torkunkat szorongatná valaki. A példázatbeli tékozló fiú ráébred méltatlan voltára s arra, hogy apját megbántotta, viszont éppen ez szorítja arra, hogy önmagát megalázva fenntartás nélkül elismerje bűnös voltát. 

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza -Erőt ad a felkeléshez

"Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr fölegyenesíti a görnyedezőket" (Zsolt 146,8)

Görnyedezem? Terjesszem ezt az ígéretet sürgősen az Úr elé! Olyan Istenünk van, akinek lényéből fakad, hogy kész örömmel felemelni a görnyedezőket. A hűn terhel, vagy a bűntudat emészt? Akkor Jézus Krisztus váltságműve emeljen fel és nyugtasson meg! Ó, Uram, emelj fel a te irgalmad szerint!

Nehéz gyászom van, vagy alaposan becsaptak? Itt ismét a Vigasztaló az, aki megerősíthet. Milyen jó nekünk, hogy a Szent szellemnek éppen Vigasztaló a neve. Ő valóban vigasztalónk, és munkájára a Dicsőségesnek különleges gondja van.

Sokan már annyira meggörnyedtek, hogy csak az Úr Jézus képes feloldani őket, Ő ezt meg tudja tenni és meg is teszi. Fel tud emelni, hogy újra egészségesek legyünk, reménykedjünk és megvidámodjunk. Sokszor megtette ezt már, amikor próbák alatt voltunk, higgyük hát, hogy Ő, aki ma is ugyanaz a Megváltó, szerető gonddal bánik velünk ezután is. Így, akik ma görnyedezők és bánatosak vagyunk, nemsokára magasan szárnyalunk, gúnyolóink pedig mind megszégyenülnek majd. Milyen tisztesség, hogy maga az Úr emel fel minket! Ne félj a terhek alatt görnyedezni, mert így tapasztaljuk meg Isten felemelő hatalmát.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Jézus Krisztus Úr

,,És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta.,, (Lk 24,30)

Amikor Jézus bement az emmausi kis házba, két meglepő esemény történt.

Az egyik: az asztalfőre ült, imádkozott és ő adott enni a háziaknak. Ma is furcsa lenne, ha egy vendég így viselkedne. A másik: a háziak ezt tudomásul vették, elfogadták, hogy ő az Úr a háznál. És ezt követően ismerték fel, hogy a feltámadott Krisztus van jelen közöttük.

Jézus mint Úr lép be minden ember életébe. Aki elismeri őt Úrnak, az felismeri, hogy ki ő valójában, s a neki való folyamatos engedelmeskedés közben egyre jobban megismeri őt.

Hol ül Jézus a mi életünkben? Az asztalfőn, vagy kinn az ajtó előtt? Ő oszt mindnyájunknak azt és annyit, amennyit akar, vagy mi vetünk oda neki néha egy kis időt és figyelmet? Ő tanít meg minket az örök rendre, vagy mi utasítjuk néha még őt is rendre? Ő szabja meg mindennek a helyét az életünkben, vagy mi jelöljük ki a helyét valahol, ahol éppen jut neki egy kicsi? Érvényesül-e az ő uralma életünk minden területén korlátozás nélkül, vagy csak akkor akarjuk belerángatni ügyeinkbe, ha elakadtunk valahol?

Aki nem meri a hit bátorságával behívni őt, és nem akarja, hogy az ő uralma valósuljon meg a pénzügyei, szerelmi ügyei, munkája, egészsége, emberi kapcsolatai, időbeosztása, lelki kérdései és életének minden területén, az soha nem jut el arra az el nem múló húsvéti örömre, hogy Jézus él, és soha nem tapasztalja meg a vele való élet gazdagságát. Mert más dolog sok mindent tudni Jézusról, és más vele élni. Más lelkesedni érte, vagy engedelmeskedni neki. Más hallgatni őt, vagy követni. Más egy futó találkozás, és a vele való összeköltözés. Aki itt behívja őt, azt hívja be majd ama napon ő is magához.

Napi áhítat: A Teremtőt dicséri a mindenség

148. zsoltár

A teremtőt dicsérő mindenségbe te is beletartozol? Ez a tetteiden is látszik?

„Dicsérjétek az URat! Dicsérjétek az URat, ti mennyeiek, dicsérjétek a magasságban!
Dicsérjétek őt, ti angyalai mind, dicsérje őt minden serege!
Dicsérje őt a nap és a hold, dicsérje minden fényes csillag!
Dicsérjék őt az egek egei, még a vizek is ott fönn az égben!
Dicsérjék az ÚR nevét, mert ő parancsolt, és azok létre jöttek,
mindörökre helyükre állította őket, rendelkezést adott, melytől nem térnek el.
Dicsérjétek az URat, ti földiek, ti tengeri szörnyek, az egész óceán!
Tűz és jégeső, hó és köd, parancsát teljesítő szélvihar,
ti hegyek és halmok mindnyájan, gyümölcsfák és cédrusok,
vadak és egyéb állatok, csúszómászók és szárnyaló madarak,
ti földi királyok és minden nemzet, vezérek és a földnek bírái,
ti ifjak a leányokkal, öregek a fiatalokkal együtt
dicsérjétek az ÚR nevét! Mert csak az ő neve magasztos, fensége a föld és az ég fölé emelkedik.
Megnöveli népe hatalmát, dicsővé teszi minden hívét, Izráel fiait, a hozzá közel álló népet. Dicsérjétek az URat!”

Magyarázat

Csodálatos mindaz, amit Isten parancsszavával megalkotott és létrehozott. Szavak nélkül is őt dicséri a mindenség. Ahogy a tudomány egyre inkább előrehalad a felfedezésekben a világmindenség működését illetően, annál inkább rácsodálkozhatunk a Teremtő hatalmára, aki minden részletre odafigyelve a helyére illesztette a legapróbb „fogaskerekeket” is. Olyan törvények alapján működik minden, ami él és mozog körülöttünk, amit ő a lehető legynagyobb pontossággal és gondossággal készített elő. Ezekbe a törvényekbe alig-alig tud az ember beavatkozni, amikor pedig mégis sikerül, az általában csak ront a helyzeten. Lásd üvegházhatás, klímaváltozás, fajok pusztulása stb.
Felelősséggel tartozunk a teremtett vilá­gért, hiszen afeletti uralommal bízta meg Isten az embert. Ez az uralom mára sajnos inkább leuralásba és kizsákmányolásba ment át. A zsoltárbeli felhívás nekünk is szól: „Dicsérjétek az Urat!” Jó, ha erről nem feledkezünk meg, és szánkkal, imáinkban és énekeinkben is őt dicsérjük. De ne feledjük, a tetteink hangosabban kiáltanak a szavainknál! Ahogy bánunk Isten teremtményeivel: emberekkel, állatokkal, növényekkel, ásványi kincseinkkel – annak is őt kellene dicsőítenie.
(Horváth László)

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Az Isten őt fejedelemmé és üdvözítővé emelte fel jobbjára.” 
(Apcsel 5,31)

A mi Urunk Jézus megfeszíttetett, meghalt, eltemettetett és felmagasztalva a dicsőség trónjára ült. Vitathatatlan jog alapján Övé a mennyei szentéj legmagasztosabb helye. Nagyon kedves gondolat az, hogy Krisztus felmagasztalása a mennyben helyettes felmagasztalás a mi részünkre. Ő felemeltetett az Atyának jobbjára és jóllehet, Ő, mint a Jehova Istennel leírhatatlan dicsőségek Ura, melyben halandó teremtménynek nincs része, mégis azok a dicskoronák, melyeket az Úr Jézus a mennyben visel, szentjeinek öröksége. Krisztusnak az Ő népével való benső egyesülésének gondolata kimondhatatlanul becses. 

Mi valóságosan egyek vagyunk Vele; testének tagjai vagyunk, az Ő felmagasztalása, a mi felmagasztalásunk székébe fog ültetni, ahogyan Ő diadalmaskodott és ült az Atyával az Ő királyi székébe. Ő koronát hord és nekünk is koronát fog osztogatni. Trónja van, de az nem elég Neki, hogy saját részére van trónja, hanem azt akarja, hogy jegyese, mint királynő jobbján üljön „ofirbeli drága aranyba” öltözködve. Nem tud megdicsőíttetve lenni menyasszonya nélkül. Tekints fel most Jézusra hívő lelkem, figyeld meg hit szemeiddel Azt, aki sok korát hord fején és gondold meg, hogy egyszer majd hasonló leszel Őhozzá, ha meglátod Őt úgy, amint van. Nem leszel olyan isteni, de hasonló boldogságot élvezel és ugyanannak a méltóságnak fogsz örülni, amelynek Ő is részese. 

Érd be azzal, hogy egy kevés ideig elrejtve kell élned és nehéz utadat járod a szegénység völgyében vagy a nyomorúság hegyein vándorolsz, de végre majd uralkodni fogsz Krisztussal, mert „tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának” s majd „uralkodunk örökkön-örökké”. Milyen csodálatos gondolat ez az Isten gyermekei részére! 

Már ott van Krisztus, a mi nagy Helyettesünk a mennyei pitvarokban, ahonnan nemsokára el fog jönni és magához vesz minket, hogy Vele legyünk dicsőségében, lássuk dicsőségét és részt vegyünk örömében. Mi népe leszünk és Ő maga a mi Istenünk lesz.

Napi Ige, Napi Gondolat..

,,Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.,,
(Róma 8:19)

Napi Gondolat.

Ésaiás 41:13 ,,Mivel én vagyok Urad, Istened, a ki jobb kezedet fogom, és a ki ezt mondom néked: Ne félj, én megsegítelek! ,,

Isten mindig veled van függetlenül attól hogy ezt érzed vagy nem.
Ő NEM egy érzés, Ő valóság.
Amikor célt tűzöl ki magad elé, ne a problémákkal legyél elfoglalva, összpontosíts az ígéretekre.Keresd kutasd Isten Igéjét, és ha megtaláltad, megkaptad a kinyilatkoztatást, maradj meg az Ő Ígéretében.

Ő azt ígérte hogy megsegít,ez elég kell legyen!
A Bibliában Istennek több mint 7000 ígérete szól hozzá:,siker, egészség, jólét, erő, bölcsesség ígéretei, sőt sok más ígéret is.
Miért ígéri meg ezeket Isten? Mert azt szeretné, hogy megtanulj bízni Benne.

Ne feledd, bármilyen sötét viharfelhők vannak életed egén, ezek mögött mindig ott ragyog Isten dicsősége.Csak rajtad áll mikor indulsz el felé.

Ámen!

Reggeli dicséret: Miért csüggednél?

"Miért csüggedsz el, lelkem, és miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!" -Zsoltár 43,5

Volt már, hogy erőt vett rajtad a csüggedés, hogy azt érezted: vége a világnak? A belsőd háborgott a sok igazságtalanság miatt, ami téged ért és ami ellen nem tehettél már semmit? Ugye ismerős érzés ez, a depresszió előszobája. Mi jelenti ilyenkor a kiutat?

A szerző, aki a zsoltárt írta minden valószínűség szerint egy fogoly volt. Azok közül való, akiket Kr.e. 587-ben, a templom elpusztítása után Nabukodonozor király elhurcoltatott Babilonba. Lehetséges, hogy Lévita volt, egy Korah fiai közül, aki az ostrom előtt maga is szolgált a zenészek között, sőt több zsoltárt is szerzett. (Egészen biztos, hogy a 42. zsoltárnak is ő a szerzője, hisz ott is szerepel ez a kijelentés két versben is.) Teljesen érthető, hogy a fájdalmát dalban fejezi ki Istene felé. Számára ez az imádság, ez az istentisztelet, ami után kesereg is, amit igazságtalanul elvettek tőle, amiben már sohasem lehet része. Hiszen nem tudjuk, visszatért-e valaha szülőföldjére. Isten alázatos szolgájaként igazságért kiállt Urához. Hiszen mindaz, ami vele megtörtént, nem az ő hibája. Ő szolgált a templomban. Az álnok emberek miatt érte ez a veszedelem, akik magukra vonták a Mindenható haragját és Ő megengedte, hogy rájuk törjön az ellenség. De a babiloni sereg nem válogat, nem tesz igazságot. Épp úgy magával ragadja az ártatlant, mint a bűnöst; a vétlent és azt is, ki megérdemli sorsát. Nem érti, mi történik vele és főleg azt nem, hogy miért taszította el őt is Isten magától. Eddig nem ez volt a tapasztalata. Ezelőtt mindig Isten fényében, annak világosságában járhatott, Őt dicsőíthette, hiszen a templomi élet nagyon védett, elzárt volt a rideg valóság elől. Örömmel és boldogan venné kezébe a hárfáját (lantját) újra, ami már nem lehetséges többé. A kezei össze vannak kötve, a szép dallamok helyett a katonák durva kiáltásait kell hallgatnia és ezen nem tud változtatni. Isten templomában megjelenő fényére gondol, a ragyogó gyertyákra, amik bevilágították az egész termet. Szeme előtt van az oltár, amelyen soha nem aludt ki a tűz, de ami már az enyészeté lett. Ahogy a menet halad, ahogy távolodik szeretett városától, Jeruzsálemtől, az Úr lakhelyétől úgy vesz erőt rajta egyre jobban a kétségbeesés. Mi lesz vele ezután? Lesz-e még valaha olyan az élete, mint azelőtt? Helyreállítja-e Isten valaha az ő szolgálatát? Lesz-e még újra értelme az életének?

A válasz a zsoltár utolsó versében található. A válasz a hitben, az Istenbe vetett bizalomban, a reményben van. Abban az Istenben, aki eddig is mindig jelen volt az életében és ezután sem hagyja el. Aki eddig is a gondviselője volt és Aki ezután is megsegíti. Lévitaként pontosan ismeri népe történelmét és tudja: a szomorúság idejét a hála ideje követi majd, mert az Úr elhozza a szabadítást időben. Úgy fog cselekedni most is, mint ahogyan ezelőtt is, mert az Isten ilyen, szabadító. Vagy ahogy mi, az Újszövetséget is már ismerők mondjuk: Megváltó.

Bejegyezte: Restás László

Zsoltárok könyve 66. rész

1. Az éneklőmesternek; zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, oh te egész föld.
2. Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!
3. Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.
4. Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. Szela.
5. Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain.
6. A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne.
7. A ki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. Szela.
8. Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát.
9. A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.
10. Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.
11. Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.
12. Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre.
13. Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,
14. A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.
15. Hízlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. Szela.
16. Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel!
17. Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.
18. Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.
19. Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.
20. Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem.

Alfred Christlieb-: Bizonyságaid örökkévaló örökségem-

,,Józsué beteljesedett bölcsesség lelkével, mert Mózes tette rá a kezét.,, (5.Móz 34,9)

Isten az utolsó gondot levette Mózes válláról, utolsó kérését teljesítette. Amikor Isten figyelmeztette, hogy készüljön fel a halálra, Mózes ezekkel a szavakkal tárta utolsó kívánságát Isten elé:
"Az Úr, a minden test lelkének Istene, rendeljen férfit a gyülekezet fölé, aki kimenjen előttük, és aki bemenjen előttük..., hogy ne legyen az Úr gyülekezete olyan, mint a juhok, amelyeknek nincsen pásztoruk". (4.Móz 27,16-17)
Mózest meghallgatta Isten. Isten parancsára Mózes kézrátételével Józsuénak adta át ünnepélyesen a vezetői tisztet.
Isten mindig kegyelmesen gondoskodott népéről, amikor hűséges szolgáit hazahívta. A kellő időben adott olyan embereket nekik, akikre szükségük volt.
Amikor Illés az egekbe ragadtatott, palástja Elizeusra maradt. Amikor Mózes elment, Isten a vezetői képességgel Józsuét ruházta fel. Micsoda végzetes lehetett volna a Mózes tisztének utódlásáért folytatott harc! Ezt Isten kegyelmesen elhárította.
Mi is kérhetjük Istent, hogy adjon népének mindenütt alkalmas vezetőket! Józsuéban ezt a kérést egészen meghallgatta Isten. Ő bebizonyította, hogy igazi, Istentől kapott bölcsessége van.
Az Aj város bevételére elküldött sereg megverve tért vissza. Ekkor Józsué nem szidta emberi felindultságban a katonák vezetőit ügyetlenségük miatt. Buzgó imádságban Isten elé borult és azért könyörgött, hogy Isten mutassa meg a vereség rejtett okát.
Isten meghallgatta könyörgését. Az okot megszüntették és Ajt elfoglalták.
Adjon Isten szolgáinak, akiket vezető helyre állított, ilyen bölcsességet, amely kitartó imádságban az elrejtett akadályokat felfedheti és elháríthatja.
A vezető emberek részére legfontosabb a bölcsesség lelkének ajándéka.

Varga László: Isten asztaláról- Miért feledkezel meg rólunk

 "Miért feledkezel meg rólunk ilyen sokáig, miért hagysz el minket oly hosszú időn át? Téríts magadhoz, Uram, és mi megtérünk, tedd újra olyanokká napjainkat, mint régen voltak!"  (Jeremiás siralmai 5,20-21)

Nagy nyomorúságban, vesztett háború után, nehéz rabságban kiált Urához Isten népe. Mint megvert gyermek anyja szeretetéhez, úgy fordulhatunk nyomorúságainkban Istenhez, aki megígérte, hogy el nem hagy, hogy gondja van ránk. Ezzel a bizalommal várja a megvert nép Ura szabadítását. De Isten szava szerint várja, tudva, hogy Isten mindig következetes. A bűn súlyos következményei bizonyítják következetességét. Világosan megmondja: boldogságot, jó eredményt nem lehet más úton találni, csak Krisztus követése útján. Ha más úton jár egy közösség, ne számítson jó eredményre. S ha bekövetkezik a baj, ne csodálkozzék. Tudja ezt jól a síró Jeremiás. Azért kéri először a legfontosabbat: "Téríts meg, Uram!" Enélkül hiábavaló a könyörgésünk. "Tedd újra olyanná napjainkat, mint régen voltak" - szól imája, de benne van az is, hogy előbb nekünk kell visszatérnünk az engedelmesség útjára. Tudomásul kell vennünk: hiába siránkozunk és panaszkodunk, míg engedelmeskedni nem akarunk. Sírás helyett bölcsebb Istennek engedelmeskedni. Akkor bizalommal várhatjuk szabadítását.

 Jó Atyánk, annyi a baj, a nyomorúság körülöttünk, ha fel kellene sorolni, belefáradnánk. A magunkét látjuk a legnagyobbnak, de ha körülnézünk, láthatjuk, hogy más népek, más emberek ugyanúgy sírnak. Nagyon elhagyott a mi népünk, szinte szégyelli a nevedet, s nem akarja megérteni, hogy így nem fog jó eredményt elérni. Bármilyen keményen dolgozzunk, bármilyen tudást, bármilyen hatalmas lehetőségeket ajándékoztál nekünk, az is mind átokká válik a kezünkben, míg a Te szeretetparancsaidnak engedelmeskedni nem akarunk, míg Téged Urunknak el nem ismerünk. Adj, Atyánk, megtérést a népünknek! Adj jövendőt utódainknak! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-ERŐS VÁR

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsolt 46 -

1 A karmesternek: Kórah fiaié. Ének magas hangra. 2 Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. 3 Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe; 4 ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek. (Szela.) 5 Egy folyam ágai örvendeztetik Isten városát, A Felségesnek szent hajlékait. 6 Isten van benne, nem inog meg, megsegíti Isten reggelre kelve. 7 Népek háborognak, országok inognak, ha az ÚR mennydörög, megretten a föld. 8 A Seregek URa velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.) 9 Jöjjetek, lássátok az ÚR tetteit, aki bámulatos dolgokat művel a földön. 10 Háborúkat szüntet meg a föld kerekségén, íjat tör össze, lándzsát tördel szét, harci kocsikat éget el. 11 Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld. 12 A Seregek URa velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.)

"Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban." (Zsolt 46,2)

Ez a hit éneke. A hit Istenre összpontosít, aki volt, aki van és aki eljövendő. Ő volt az, aki teremtett (2-4). Ezért a természet felfordulásától nem kell félnünk, "ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe." Ez a bolygó Isten tulajdona, ő alkotta azt. Ez az Isten ott van népének történelmében (5-8). Támadás érheti városukat, de Isten közöttük van. Az egyházat szorongathatják, de nem fog elveszni. "Isten van benne, nem inog meg." A hit abban az Istenben bízik, aki volt, van és eljövendő (9-12). A világkatasztrófa utolsó félelmetes eseményeiben a hit meghallja a közelgő Úr lépéseit és köszönti a Béke Országának jöttét.
Erős vár a mi Istenünk! Ő, azaz Ő maga (nem a vele kapcsolatos gondolatok, vagy a tőle jövő adományok) az egyetlen szilárd és örökkétartó támasz, melyre az ő népe építhet.
Egyesek azt állítják, hogy a világ éghajlata változik és a sarki jégsapka olvadóban van. Azt minden bizonnyal megfigyelhetjük, hogy földünket árhullámok és más természeti katasztrófák ostromolják. A hit azonban bízik Istenben, aki volt. A Teremtő fenntartja azt, amit alkotott.
Isten városa, az egyház éppúgy a támadások kereszttüzében áll, mint korábban is szüntelen. "Erőnk magában mit sem ér, mi csakhamar elesnénk" (Ref. énekeskönyv 390. 2.v.).
Ami a jövőt illeti, nekünk úgy tűnik, hogy a történelmi események felgyorsult tempóban követik egymást. Ezek a sebes változások (minden területen és gyakran egyetlen nemzedéken belül) elbátortalanítóak, mégis vigasztalóak. Minden embercsinálta támasznak össze kell omlania. De Isten jön már. Az utolsó felfordulásnak hamarosan vége lesz. Az utolsó rádióadás félbe fog maradni, és felrobban majd az utolsó bomba. Akkor Isten mindannyiunkat le fog fegyverezni. 

"Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten."

Bizonyságok: Egy bizonyság az Úr gyógyító erejéről

Volt egy kétéves kislány, Kimberli, akinek a szülei – bár nem voltak megtérve – nézték a Vidám Vasárnap közvetítését a tévén. A kislánnyal tavaly ősszel történt egy sajnálatos baleset: beleesett egy fortyogó üstbe. A teste húsz százaléka – a nyakától a combjáig – másod- és harmadfokú égési sérüléseket szenvedett. Válságos állapotban került az intenzív osztályra. A szülők felajánlották a kórháznak, hogy saját pénzükön bármilyen – szükséges, de esetleg hiányzó – orvosi műszert azonnal megvásárolnak, csak mentsék meg a gyermeket. A doktornő azonban közölte: minden műszer rendelkezésre áll, nem ezen fog múlni a gyógyulás. Az anyuka kérdésére – hogy akkor mit tehetnek a lányukért – azt mondta, egy dolgot: imádkozzanak. A szülőknek ekkor eszükbe jutott, hogy az egyik unokatestvérük gyülekezeti tag, és hogy a Hit Gyülekezetében szoktak imádkozni a betegekért, és sokan meggyógyulnak. Megkérték az unokatestvért, hogy szóljon valakinek, kérjen imatámogatást. Így jutottam el a szülőkhöz.

És éppen akkor közölték az apukával, hogy elég nehéz helyzetben van a kislány, mert a belső szervei kezdik fölmondani a szolgálatot. Az anyuka kérdésére a kezelőorvos őszintén megmondta: a kislány élet-halál között van, a túlélés esélye ilyen fokú megégés esetén egy százalék. Érthető módon nagyon el voltak keseredve, de a Bibliából megmutattuk nekik a Jairus történetét, ami arról szól, hogy nincs késő soha. Jairus segítséget kért Jézustól, de az ismerősei mondták, „ne fáraszd a Mestert, mert meghalt a lányod”. Jézus viszont azt felelte, „ne félj, csak higgy, a lányod nem halt meg, csak alszik”. Mert a félelem és a hit ellentétben állnak egymással. És ezek után bementünk imádkozni a kislányért. Morfiumot adtak neki, hogy enyhítsék a szenvedését. Ennek ellenére látszott, hogy nagy a fájdalma, nagy a félelme. Sokkos állapotban volt, szinte őrjöngött.

Amikor imádkoztunk érte, békesség szállt rá, megnyugodott, azután elaludt. Eljöttünk a kórházból. Néhány nap múlva hívtak telefonon a szülők, hogy érdekes dolog történt a kislánnyal, az orvosok nem értik. Úgy játszik, mintha a játszótéren lenne, semmi fájdalma nincs. Átvészelte a kritikus első négy napot, túljutott az életveszélyen. A következő vizsgálatok során az is kiderült: a nagyfokú égés ellenére egyetlen szerve sem fertőződött meg. Az orvosok el voltak képedve, és persze örültek. A plasztikai műtét azonban még hátra volt. Amikor levették a gyermekről a kötéseket, hogy az égett, elhalt bőrfelületeket eltávolítsák, újabb meglepetés következett: nem volt rajta égett, elhalt bőrfelület, hanem egy friss, rózsaszín bőr. Hazaengedték a kórházból úgy, hogy plasztikai műtétet sem kellett végezni rajta. Az Úr meggyógyította a gyermeket. Ezért is Övé a dicsőség.





Forrás: részelet-Új Exodus-

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett- NE OKOZZ FÁJDALMAT AZ ÚRNAK

  "Annyi idő óta veletek vagyok, és mégsem ismertél meg engem, Fülöp?" (Jn 14,9)  

Urunk mindig újra csodálkozni kénytelen rajtunk - elámul azon, mennyire nem vagyunk egyszerűek. Saját vélekedéseink tesznek ostobává bennünket. Amikor egyszerűek vagyunk, soha nem vagyunk buták. Folyton okoskodunk. Fülöp valami falrengető titok kinyilatkoztatását várta, de nem abban az Egyetlenben, akit ismert. Isten titka nem a következendőkben van elrejtve, hanem a "most"-ban. Mi pedig azt várjuk, hogy valami eget-földet megrázó esemény formájában ölt majd testet. Lehet, hogy nem állunk ellent Jézusnak az engedelmesség dolgában, de valószínűleg fájdalmat okoztunk neki kérdéseinkkel. "Uram, mutasd meg nekünk az Atyát". Válasza egyenes: "Itt van Ő; vagy mindig itt van, vagy egyáltalán sehol sincs". Azt várjuk, hogy Isten jelentse ki magát gyermekeinek: Isten azonban csak gyermekeiben jelenti ki magát. Mások észreveszik ezt a kiábrázolódást, maga Isten gyermeke nem. Szeretnénk tudatosak lenni Isten felől, de nem lehetünk saját tudatosságunk tudatában, ez ép elmével nem lehetséges. Ha arra kérjük Istent, hogy tudatos szellemi tapasztalatokat adjon, vagy utunkat állja ilyen tudatos szellemi megtapasztalás, akkor fájdalmat okozunk az Úrnak. Még feltett kérdéseink is fájnak neki, mivel nem a gyermek kérdései azok. "Ne nyugtalankodjék a ti szívetek!" (Jn 14,1). Nem okozok-e fájdalmat Jézusnak azzal, ha megengedem szívemnek, hogy mégis aggodalmaskodjék? Ha hiszek Jézus személyében, hitem szerint éljek. Ha engedem, hogy bármi nyugtalanítson, beteges kérdések ébrednek bennem. Olyan magától értetődő kapcsolatban kell lennem vele, amelyben mindent úgy fogadok el, amint tőle jön. Isten nem "majd egyszer" vezet, hanem mindig most. Váljék valósággá, hogy az Úr most itt van, és abban a pillanatban felszabadulsz.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében- Elveszett és megtaláltatott (I.)

"Atyám, add ki a vagyonból vámeső részt. "(Luk 15, 12)

A tékozló fiú szomorú bukása ott kezdődött el, amikor eltökélte, hogy függetleníti és az atya ellenőrzése alól kivonja magát. Ezáltal belsőleg elszakadt apjától. Az ilyen szabadságra való törekvésekben már ott van a bukás csírája. De tekintsünk csak Jézusra. Egy lépést sem tudott és akart az Atya megkérdezése nélkül tenni. Nem volt egy szava, amit ne az Atyától kapott volna ajándékba és csak azt tette, amire az Atya őt indította (János 5, 19-20). A legteljesebb függő viszonyban volt az Atyával.

A bűn lényegéhez hozzátartozik, hogy az ember nem akar Istentől függni, hanem a saját maga ura kíván lenni. Közben azokat az ajándékokat és erőket, azokat a képességeket, amiket Istentől nyert s amiket neki köszönhet, a bűnös ember a maga tulajdonába veszi. Úgy érzi, hogy azok őt illetik s ő akar azok felett rendelkezni ahelyett, hogy Isten állandó felügyelete alatt sáfárkodna velük. Ez az önállóságra való törekvés különösen az ifjúságban jelentkezik igen erősen. Saját belátásuk és akaratuk szerint akarnak cselekedni. És mivel az ember szíve gonosz, a sötét gondolatok is hamarosan felbukkannak és a gonosz tanácsok és az akarat is hamarosan megmozdul azok megvalósításra. Először a gonosz vágyak csíráznak ki szívében, azután szavakba is foglalja őket s végül tettre kerül a sor.

A tékozló fiú összeszedett mindent és elhagyta az atyai házat, hogy szabaduljon a terhes felügyelettől. Hamarosan lekerült életéről minden szép és elpocsékolt mindent. A tékozló fiú nem akart függeni atyjától, aki pedig szerette őt és csak a javát kereste, most azután függő viszonyba került vadidegen és szeretetlen emberekkel, akik még a disznóknak szánt moslékot is sajnálták tőle. "Elszegődött annak a tartománynak egyik polgárához." Kérni és könyörögni kellett valami nyomorúságos szállásért és a legalacsonyabb rendű munkáért is. Annak előtte a légínycsiklandozóbb falatokkal traktálta magát, most pedig szívesen megtöltötte volna gyomrát olyan eledellel, mely azelőtt csak utálattal töltötte volna el. Régebben alig tudott eleget tenni a sok társasági meghívásnak, most pedig teljes és szomorú magányba került. Az egykor boldognak tartott, fékevesztett életből csak boldogtalanság lett. Helyzetét, amibe került, bizonyára irtózatos szerencsétlenségnek fogta fel, pedig az előkészítője volt a későbbi boldogságnak.

 

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Isten megfizet

"Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert Ő megtéríti jótéteményét"(Péld 19,17)

Könyörületből kell adnunk a szegényeknek. Nem azért, hogy mások lássák, és dicsérjenek érte, még kevésbé azért, hogy saját céljainknak megnyerjük őket. Együttérzésből kell segítenünk rajtuk.

Ne számítsunk arra, hogy bármit is visszafizet a szegény, még hálát se várjunk. Tekintsük úgy az adakozást, hogy kölcsön adtunk az Úrnak. Isten fog megfizetni érte, és ha Őrá nézünk, akkor ne tekintsünk másokra. Milyen nagy kegyben részesít minket az Úr, ha megengedi, hogy kölcsön adjunk neki. Boldog lehet az a kereskedő, akinek üzleti könyveiben az Úr neve szerepel. De kár lenne, ha a neve mellett valami jelentéktelen összeg állna: legyen az minél nagyobb. Segítségünkre van ebben a legközelebbi, utunkba kerülő szűkölködő.

A visszafizetésre egyáltalán nem volna szabad gondolnunk, és mégis megígéri itt azt az Úr. Áldott legyen az Ő neve, mert az Ő megfizetésre vonatkozó ígérete értékesebb az ezüstnél és aranynál. 

Ha aztán a gazdasági bajok miatt egyszer mi szűkölködünk, nyújtsuk be alázatosan számlánkat a Hit Bankjánál. Van olvasóim között szűkmarkú? Szegény teremtés! Az Úr bocsásson meg neki!

Biblia-Ige magyarázatok: Az Úr megsebez, mielőtt meggyógyít

Őszinte szeretetből teszi ezt, nagy precizitással. Hasonló a sebészhez, aki hogy feltárjon egy belső rendellenességet bemetszést ejt a betegen. Behatol szikéjével a beteg rész mélyére, mindent megvizsgál.
Ahogy Igéjéről is mondja; „Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.” (Zsidók 4,12)
Ez az Ő módszere, várja, hogy letegyük elé a belül beteg életünk, megvizsgál, leás a probléma gyökeréig, és így veszi kezelésbe a beteg területet, a lelkünket.
A kérdés az, hogy akarunk-e jönni az Ő gyógyító kegyelméhez? Oda merjük-e bízni magunkat? 
Ha hiszünk Őbenne, biztonságunk lehet afelől, hogy meghallgat minket és kegyelme szerint bánik velünk.
„Tudjátok meg, hogy az Úr csodákat tesz hívével! Meghallgat az Úr, ha hozzá kiáltok.” (Zsoltárok 4,4)

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: A küszöbnél

"De azok unszolták és kérték: „Maradj velünk, mert esteledik...!" Bement hát, hogy velük maradjon." (Lk 24,29)

A két emmausi férfi megérkezett a falujába. Véget ért az a csodálatos bibliaóra, amelyet Jézus tartott nekik, megmagyarázva útközben a róla szóló próféciákat. Most ott állnak a házuk bejáratánál, Jézus pedig készül továbbmenni. S akkor kezdték őt unszolni, és behívták magukhoz.

Ez a mozzanat hiányzik sok Jézust kereső ember magatartásából. Sokan vannak, akik szívesen meghallgatnak egy-két róla szóló prédikációt, elolvasnak néhány ilyen témájú könyvet, még hívőkkel is örömmel beszélgetnek, de aztán az egész emlékké válik, alkalmi találkozás volt, nem hívják be Jézust határozottan az életükbe, hogy együtt éljenek vele.

Jézus szavai megmozgatták az emmausiak érzelmeit, később mondták: „Nem hevült-e a szívünk, amíg beszélt hozzánk az úton..." Derengeni kezdett az értelmük számára is sok igazság: „amikor feltárta előttünk az Írásokat". De az akaratuk most mozdult meg, amikor szinte erőszakosan behívták őt magukhoz. Ezt követően ismerték fel, és ez változtatta meg azután egész életüket.

Jézus a házukig kéretlenül ment. Van azonban egy pont, ahonnan csak akkor marad velünk, ha ezt kérjük. Ő nem erőszakolja rá magát senkire. Mellénk szegődik csüggedésünkben, elmond magáról sok mindent, de ezt nekünk kell kérnünk: maradj velünk! Így egy örökkévalóságra közösségbe kerülünk vele, és ez az üdvösség.

Még nem tudták pontosan, kit hívnak be, csak sejtették, hogy ő hiányzik az életükből. 
Mi már tudjuk, ki Jézus, és mit jelent a vele való közösség itt a földön és majd a mennyben is. Ő nem kéreti magát, de egyszer ki kell mondanunk teljes komolysággal, ha az üdvösséget akarjuk: maradj velünk!

Napi áhítat: A feltámadás megújított teremtés

1Kor 15,51–58


A feltámadásban egy új, dicsőséges, romolhatatlan testben élünk majd tovább örökké, de addig még buzgó munkára hív minket az Úr!

„Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan elhunyni, de mindnyájan el fogunk változni. Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk. Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba. Amikor pedig (ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és) ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: „Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?” A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által! Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.”

Magyarázat

Sokan voltak és vannak még ma is, akik kutatják a hosszú élet titkát, míg mások a halhatatlanságot keresik. Valamilyen öregedést gátló elixírre vágynak, vagy egy újabb divat szerint a haláluk után azonnal hibernáltatni (mínusz 196 fokos folyékony nitrogénbe helyeztetni) szeretnék magukat, hátha fejlődik majd annyit a tudomány, hogy később életre tudják őket kelteni. A titok, amit annyira keresnek, a Bibliában benne van. Pál apostol felfedi azt, így az is kiderül, hogy ez több, mint amiről oly sokan álmodoznak. Isten nem örök időre szeretné nyújtani az amúgy romlandó testünkben való életünket, hanem egy teljesen újat akar adni helyette.
A mai bátorító üzenet erről szól. A régi elmúlik, és újjá lesz minden (Jel 21,1–5).
Lesz új ég és új föld, és a feltámadásban mi is egy új, dicsőséges, romolhatatlan, halhatatlan testben élünk majd tovább örökké.
Olyan jól hangzik mindez, hogy már-már azt gondolnánk, hogy akkor most már csak hátra kell dőlnünk, és lehet várni, mikor történik meg.
Pál épp az ellenkezőjére bátorít: „…legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.”
(Horváth László)

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Mert én tudom, hogy az én megváltóm él.” (Jób 19,25)

Jób vigaszának magva e szavakban rejlik: „az én Megváltóm”, abban az igazságban, hogy a Megváltó él.
Igen! Milyen üdvös dolog az élő Krisztushoz ragaszkodni! Előbb tulajdonjogunknak kell lenni hozzá, csak azután örvendhetünk Ő benne.
Mi hasznom van az aranyraktárakban letett aranyakból? Az emberek Peruban is koldusok, Kaliforniában is koldulnak kenyérért. Az arany csak akkor segít ki szükségemből, ha az erszényemben van, és akkor csillapítja éhségemet, ha kenyeret veszek belőle.

Mit érnék egy olyan Megváltóval, aki nem váltott meg engem? Mit használna nekem egy bosszúálló és megtorló, ha nem volna hajlandó életemet megvédeni és véremért bosszút állni?
Ne lankadj meg addig, míg nem mondhatod hit által: „Igen, az én élő Megváltómra bízom magamat; Ő az enyém, tehát ragaszkodom Hozzá.”

Talán még gyengének érzed kezed, mellyel Őt fogod, és nem mered mondani: „Az én megváltóm él”. Ha azt hiszed, hogy ez merészség volna, ó gondold meg: ha hited csak akkora, mint egy mustármag, már akkor jogod van ezt mondani. Azonban van még egy szócska, mely Jób erős hitére nézve nagyon jellemző: „Mert én tudom”. Ha valaki azt mondhatja: „remélem, hiszem”, már az is vigasz. Ezrek vannak Jézus seregében, akik ennél aligha jutnak valaha tovább.
De ha a vigaszt a maga teljességében akarod megragadni, akkor azt kell mondanod: „Tudom”.
A ha, de és talán gyilkosai minden vigasznak és békességnek. A kísértések idején rettenetes a kételkedés. Lódarazsak módjára mardossák a lelket!
Ha valaha attól tartok, hogy Krisztus nem az enyém, akkor a halál epéje ecettel van keverve, de tudom, hogy Jézus értem él, így a sötétség sem sötétség nekem; az éjszaka is világossággá válik körülöttem. Bizonyára, ha Jób már akkor Krisztus eljövetele és megjelenése előtt sokkal korábban mondhatta: „Tudom”, akkor nekünk még nagyobb bizonyossággal kellene ezt hirdetnünk.
Isten mentsen attól, hogy bizonyosságunk megcsaljon bennünket. Lássunk jól utána, hogy hitünknek mozdíthatatlan alapja legyen, nehogy hiábavaló reményre építsünk.
Az én Megváltóm egy élő Megváltó: ez kimondhatatlan öröm!

Reggeli dicséret: Aki mást felüdít, az maga is felüdül

Volt négy barát. Rengeteg közös élményük volt már. Szerettek másokon segíteni. 

Megtudták, hogy azon a napon Jézus az ő városukba érkezik. Sőt, már meg is érkezett. 

A szemfülesek bementek vele a házba, és köréje ültek. Jézus tanított. A hallgatók meg csak jöttek és jöttek. Már nem fértek el a házban. Az ajtón kívül álltak, illetve hallgatták az ablakon keresztül tanításait.
A négy barát is elindult. De előbb még tettek egy kanyart. Ismerték azt az embert, aki bénán, tehetetlenül, nyomorék betegen fekszik egy gyékényszőnyegen. Elmentek hozzá. Felnyalábolták, és elindultak a ház felé. Már messziről látták a tömeget. Letették a földre a bénát, aztán körbejárták a házat. Hogyan lehetne ide bejutni? Hogyan lehetne Jézus közelébe férkőzni?
A ház hátsó falánál lépcső vezetett a lapos tetőre. Ott fenn a tetőn szoktak különféle dolgokat szárítani a ház lakói. Barátaink felmentek. Körülnéztek. Mi lenne, ha? És felragyogott a szemük.
Óvatosan újra felnyalábolták betegüket, és nagy nehezen felértek vele a tetőre. Letették. Aztán kezdték félredobálni a száradó dolgokat, s az agyagtetőhöz értek, azt is kezdték megbontani.
Jézus éppen ott ült középen. Mellette „a nagyon fontos” hallgatóság.
Egyszer csak kezd a nyakukba hullani a szemét, a száraz gallyak, az agyag. Önkéntelenül is félrehúzódnak.
Azok ott fenn lenéznek.
Rendben! Ekkora hely elég lesz.
Újra összenyalábolják a beteget, és ágyastul – egy kötél segítségével – leeresztik középre.
Mindenki elnémul. Halálos csend! A beteg leérkezik.
Azok ott fönn ragyognak a boldogságtól. SIKERÜLT!
Jézus rájuk nézett, majd a betegre fordította tekintetét.
Látva a szemükben a hit fényét, feloldozta a beteget lelki és testi megkötözöttségéből.

Ilyen a mi Istenünk. Képes megszabadítani, feloldozni, meggyógyítani.
De ez a történet most RÓLAD szól! Készen vagy-e ilyen áldozatra? Látsz-e magad körül tehetetlen, bűnben és betegségben vergődő embereket? Próbálsz-e néha nemcsak magadra gondolni? Mikor vittél utoljára valakit Jézushoz? Mertél-e megtenni az életedben értelmetlennek tűnő vagy lehetetlen dolgokat, mert erősen hittél a megoldásban?
Jézus ma hív, hogy legyél TE az egyike a négy barátnak. Hív, hogy legyél TE a barátja egy szerencsétlennek. Hogy legyél ma TE az, aki hozzá vezet egy embert.
Kezdd el ma! Hidd, hogy Isten segíteni fog!
Bátorításul olvasd el ma reggel a 41. Zsoltárt!
Bejegyezte: Gyürüs Panni

Csendes percek Istennel: Nem merek bátran imádkozni

„Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.” (Jak 5,16)

Bevallom, néha nem merek bátran imádkozni.
Nem azért mintha nem hinném, hogy Isten mindenre képes. Hogyne hinném. Odavagyok Jézusért. Teljes erőmmel követni akarom. Engedelmeskedni neki. Kalandra kelni Istennel.
Ingadozásom tehát nem abból ered, mintha kételkednék Istenben. Inkább magamban kételkedem, abban, hogy fel tudom-e ismerni, mi az Isten akarata. Tény, hogy Isten néha úgy dönt, nem tesz semmit. Ha pedig Ő a Nem mellett dönt, én pedig vadul imádkozom az Igenért, úgy érzem, nem vagyok összhangban az akaratával.
Ismered ezt az érzést?
Annyira szeretnék Isten akaratával azonosulni, hogy ilyeneket mondok imádkozás közben: Uram, kérlek, gyógyítsd meg a barátnőmet, de ha magadhoz akarod őt venni, azt is elfogadom.
Miért nem imádkozom bátran: Uram, gyógyítsd meg a barátnőmet! És aztán továbblépek, tudva, hogy nem imádkoztam hiába – függetlenül attól, mi következik ezután.
A bátor imádkozás átemel a vallásos megszokásból az Istennel való hiteles kapcsolatba.
Az imádkozás olyasmire nyitja meg lelki szemeimet, amit magamtól nem látnék meg. És biztos vagyok benne, hogy számít az ima. Az imádság erős és hatékony, ha igaz szívvel imádkozom (Jak 5,16).
Az ima tehát hat – megváltoztatja az életet, fellobbantja az elmét, megrázza a földet. Nem kell tudnom, hogyan. Nem kell tudnom, mikor. Csak bizalommal boruljak térdre, és akkor ennek a Jézust szerető lánynak a remegő imái hullámot vetve terjednek tova a magasságban és a mélységekben.
Hagyjam, hogy ez az abszolút igazság beáradjon a lelkembe, és kioltsa a kételkedés szikráit. Hajlítsa be a térdem. És lobbantson új, bátor, lángolóbb tüzet bennem. Ez a bátorság nem a főnök követelőző bátorsága. Ez a bátorság azt jelenti, hogy teljes szívemből szeretem Jézust, akkor hát hogy adhatnék neki lángoló imaéletnél kevesebbet?
Jézus a Mt 6, 6-8 versekben az imádságos életről beszél. „Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd téged. Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg. Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek tőle.”
Merjünk hát kérni. Újra meg újra. Nem azért, mintha ezzel akarata ellenére cselekvésre késztethetnénk Istent, hanem hogy lelkünk rákapcsolódjék drága Jézusunkra, és láthassuk, mit tesz a maga akarata szerint.

Uram, hálát adok a lehetőségért, hogy minden bajomat, bánatomat Eléd hozhatom. Köszönöm, hogy pontosan azt adod, amire szükségem van. Hiszem, hogy mindig a javunkat tartod szemed előtt. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: I’m Scared to Pray Boldly, Encouragement for today, 2017. április 6.,www.proverbs31.org, fordítás:eszmelkedesek.blogspot, kép:pinterest

Adj hálát reggel

Adj hálát reggel az ébredő világnak,
- örökbe kaptál egy újabb szép napot.
Engedd az érzést áradni szívedben,
szeresd hogy itt vagy, e föld az otthonod.

Hallgasd a dalt, mely apró madaraknak
hálával teli, reggeli éneke.
Engedd a nap tiszta fényét szobádba,
s ne kérdezd, ember nélküle élhet -e ?

Öltözz fel szépen, ünnepi ruhába,
a mosoly arcodon, ékszered legyen.
Tükrödön csillog szemed ragyogása,
hagyd, hogy a látvány boldoggá tegyen !

S ha tetszik mindez, mosolyogj magadra,
s érezd a lelked, magasabbra emel.
Tartsd ezt a mosolyt meg egy egész napra,
mert aki rád néz ennyit megérdemel.

Hagyd hogy a mosoly átterjedjen másra,
- jó érzésed csak fokozódni fog -
a szeretet ilyen, apró kis sugara
teheti szebbé a hétköznapot.

Örömteli mindennapok: A belső megelégedettség tesz elégedetté.

,,Szeretett testvérem, kívánom, hogy mindenben olyan jó dolgod legyen, és olyan egészséges légy, amilyen jó dolga van a lelkednek.,- 3 Jn.1,2

Ahogy a lelked rendben lesz ,ugy áll helyre minden az életedben .
Sok ember keresi a lelki békéjét ebben a rohanó világban.
Sok a szükségben lévő ember ,aki másoktól várja ,hogy megoldja a problémáit. De Isten Igéje azt mondja,hogy egyedül Isten tudja megelégiteni az embert,megadni és betölteni azt az űrt ,amire az embernek a legnagyobb szüksége van.Amig ez nincs betöltve ,addig keresheti bárhol,nem fog eljutni a megelégedettség ,a belső békesség állapotába.
Isten minden szükséget be akar tölteni ,de az első és legfontosabb, hogy Jézust ,az élő Igét beengedjük a szivünkbe.
Bármilyen szükségben is vagyunk ,törekedjünk megőrizni a belső békességünket Isten Igéje által.Ez legyen az elsődleges célunk .Igy könnyebben meghalljuk Isten hangját,vezetését .
Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek Jn 14,27. Nem egyszerűen csak békességről van itt szó, hanem az Ő békességéről. Az Ő mély és zavartalan békessége fogja betölteni a szívünket .
Fil. 4.7 Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.Ez a békesség fog bevinni a megelégedettség állapotába.
Legyen örömmel teljes és Isten békességgel telve a szíved:)

Isten csodálatos kegyelme: A MENNYEI KORMÁNYZÁS ELVEI

A KEGYELEM ORSZÁGA

''Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó.'' (Rómabeliekhez 7:12)

Isten törvénye, a jellegénél fogva változhatatlan. Alkotója akaratát és jellemét nyilatkoztatja ki. Isten a szeretet, és törvénye is a szeretet. A törvény két nagy elve az Isten iránti szeretet és az ember iránti szeretet. Isten jelleme az igazság és az igazságosság; ilyen a törvénye is. Kezdetben Isten az embert a maga képmására teremtette. Az ember tökéletes összhangban élt a természettel és Isten törvényével. Az igazságosság elvei a szívébe voltak írva. A bűn azonban elidegenítette Alkotójától. Már nem tükrözte Isten képmását. Szíve harcban állt Isten törvényének elveivel. De ''úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta'', hogy az ember megbékülhessen Istennel, és Krisztus érdemei által újra összhangba kerüljön Alkotójával. Az emberi szívnek Isten kegyelme által meg kell újulnia; felülről új életet kell kapnia. Ez a változás az újjászületés.

Az első lépés az Istennel való megbékéléshez: a bűn belátása. ''A bűn ismerete a törvény által vagyon'' (1Jn 3:4; Róm 3:20). Hogy a bűnös felismerje bűnösségét, jellemét Isten mércéjével, az igazság nagyszerű zsinórmértékével kell megmérnie. A törvény tükör, amely megmutatja, milyen tökéletes az igaz jellem; elfogadása képessé teszi az embert arra, hogy a saját jellemében meglássa a hibákat. A törvény rámutat az ember bűnére. Kijelenti, hogy a törvényszegő osztályrésze a halál. A bűnöst csak Krisztus evangéliuma szabadíthatja meg a bűn szennyétől és a kárhozattól. A bűnösnek meg kell bánnia bűnét Isten előtt, akinek a törvényét áthágta; hinnie kell Krisztusban és engesztelő áldozatában . Az újjászületés által a szív összhangba kerül Istennel és törvényével. E hatalmas változás nyomán a bűnös átment a halálból az életbe; a bűnös szent, a törvényszegő és lázadó pedig engedelmes és hűséges lett… Krisztus követőinek hasonlóvá kell válniuk Őhozzá. Isten kegyelme által olyan jellemet kell kiformálniuk, amely összhangban van a törvény szent elveivel. Ez a Biblia tanítása a megszentelődésről.

Maranatha: JÖN A KIRÁLY-A szántóföld: egész világunk

„Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében.” (Mát 28,19) 

„Amikor 1874-ben Kaliforniában voltam, álmot láttam, amely nagy hatással volt rám…  

Azt álmodtam, hogy néhány testvér egy tanácskozáson vett részt Kaliforniában, és éppen az eljövendő időszakban végzendő munkára vonatkozó legjobb tervről beszéltek…

Megjelent egy fiatalember, akit gyakran láttam álmaimban. Érdeklődve figyelte az elhangzó szavakat, majd megfontoltan és határozottan azt mondta:

»A városok és falvak alkotják az Úr szőlőskertjét. Hallaniuk kell a figyelmeztető üzenetet. Az igazság ellensége mindent megtesz, hogy a népet Isten igazságától a hamisság felé fordítsa… Mindent vizek mellé vessetek!

Lehet, hogy munkálkodásotok eredményét nem látjátok azonnal, de ez ne bátortalanítson el titeket. Legyen Krisztus a példaképetek: sok hallgatója, de kevés követője volt.«

A hírnök így folytatta: »A munkát illetően nagyon korlátozott elképzeléseitek vannak. Úgy tervezitek a munkát, hogy a karotokkal átérhessétek. De szélesebb látókörűvé kell válnotok. Világosságotokat nem rejthetitek véka alá, hanem a gyertyatartóba kell tennetek, hogy világíthasson mindenkinek, aki a házban van. A ti házatok a világ…

Sok ország várakozik arra a világosságra, amelyet az Úr nekik tartogat, de hitetek igen kicsiny. A munkára vonatkozó elképzeléseiteken változtatni kell. Messzebbre kell tekintenetek. Menjetek előre! Isten nagy erővel munkálkodik majd, ha alázatos szívvel jártok Őelőtte. Az nem hit, amely lehetetlenségről beszél… Istennel együtt semmi sem lehetetlen. Isten törvényének, kötelező érvényű kívánalmainak világossága fogja megpróbálni a világot.«

Az idő rövid. Mindenkinek, aki hisz ebben az üzenetben, ünnepélyes elkötelezettséget kell éreznie, hogy pártatlan munkás legyen, aki a helyes oldalon érvényesíti befolyását, és sohasem sorakozik fel azok ellen – sem szóval, sem tettel –, akik előre akarják vinni Isten ügyét… Az isteni világosság csak akkor értékes az emberek számára, ha látható azoknak az életében, akik eléjük tárják.”

Maranatha: JÖN A KIRÁLY-Jézus legyen a középpontban!

„Én, Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag.” (Jel 22,16) 

„Az utolsó napok veszedelmei között élünk, és feladatunk az, hogy figyelmeztessük az embereket, milyen nagy veszélyben forognak. Ismertessük meg velük azokat az ünnepélyes jeleneteket, amelyeket a prófécia nyilvánvalóvá tett. Ha népünk félig is ébren volna, ha csak félig is tudatában lenne a Jelenések könyvében ábrázolt események közelségének, akkor reformáció kezdődne gyülekezeteinkben, és sokkal többen hinnének az üzenetnek. Nincs elvesztegetni való időnk. Mutassátok be az új elveket, és hirdessétek a jól érthető, világos üzenetet! Olyan lesz a hatása, mint a kétélű fegyveré. De ne bocsátkozzunk vitákba. Jönnek napok, amikor csendben várakozva meglátjuk Isten szabadítását. Beszéljen Dániel, beszéljen Jelenések könyve, és mondják el, mi az igazság. Ám legyen szó az igazság bármely területéről, magasztaljuk fel Jézust, minden reménységünk alapját, »Dávid ama gyökerét és ágát, ama fényes és hajnali csillagot«!

Amikor az igazságot kutatjuk, sokkal mélyebbre kellene ásnunk. Akik hiszik a korunknak szóló igazságot, olyan körülmények közé kerülnek, amikor számot kell adniuk a bennük élő reménységről. Isten népének királyok, fejedelmek, uralkodók és a föld nagyjai elé kell állnia, akiknek meg kell látniuk, hogy ez a nép ismeri az igazságot. Legyetek tehát megtért, meggyőződésre jutott emberek! Szentlelke által Isten egyetlen pillanat alatt többre taníthat, mint amit e földi világ bölcseitől tanulhatunk. Az egész világegyetem figyeli a Földünkön folyó küzdelmet. Isten végtelen árat fizetett azért, hogy minden embernek alkalma legyen megismernie azt, ami bölccsé teheti az üdvösségre. Angyalok figyelik várakozóan, hogy kik ragadják meg a jó lehetőségeket. Ha Isten népe elé üzenet tárul, ne ellenkezzen! Vegyük elő Bibliánkat, egyeztessük az üzenetet a törvénnyel és a bizonyságtételekkel, s ami nem állja ki a próbát, az nem igaz. Isten azt akarja, hogy növekedjünk az értelemben. Arra vágyik, hogy ránk árassza kegyelmét. Mindennap újabb és jobb lelki táplálékot nyerhetünk, mert Isten megnyitja előttünk a menny egész kincstárát.” (Bizonyságtételek a prédikátoroknak, 109. o.)

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

,,Haljon meg lelkem az igazak halálával és legyen ez utolsó napom, mint az övé!,,-4.Móz 23,10

Olyan kívánságot fejez ki ez az Ige, amely felszállhat szívünkből Mózes halála láttán. Mózes életében az a különös, hogy bár ő minden dicsőséget egyedül Istennek adott, ő is az őt megillető elismerésben részesült. Még egyszer vonuljanak el szemünk előtt azok a nagy jelek és csodák, amiket Mózes az Egyiptomból való kivonuláskor tett (5Móz 34)!

Itt az olvasónak olyan gondolatai támadhatnak, hogy a Mózeséhez hasonló méltatás más ember számára elérhetetlen. Pedig ez nem így van. Bizonyos tekintetben kivétel nélkül mindnyájunknak arra kell törekednünk, hogy rólunk is az legyen a véleménye Istennek, mint Mózesről volt. Mi is volt ez alapjában véve? Az, hogy Istennek ez az embere életében betöltötte azt a feladatot, amire őt Isten kiválasztotta. Eszerint mindnyájunknak azt kell keresnünk, hogy hasonló dicséretet kapjunk.

Nem mindenki arra hivatott el, hogy Isten országában különös vezető legyen, mint Mózes volt. Mindenki kap azonban meghatározott feladatot Istentől a családjában, hivatásában, környezetében. Mindenkinek úgy kell igyekeznie az Istentől kapott feladatok betöltésére, ahogy Mózes igyekezett. Mindnyájunknak Isten dicsőségének a magasztalására kell élnünk (Ef. 1,12). Mindnyájunknak lehet és kell maradandó gyümölcsöt teremni (Jn 15,16).

Mindnyájunknak áldást kell nyerni, és áldássá kell lenni (lMóz 12,2). Kérjünk Istentől világosságot, hogy felismerhessük azt a feladatot, amit Ő bízott ránk, hogy annak hűséges elvégzésével mi is Isten jótetszését nyerjük el egykor.

"Atyám, hogy meg ne rettenjek, S bátran menjek

A minden test útjára. Teremts tiszta szívet bennem,

Néked élnem, Légyen lelkem fő vágya."

Varga László: Isten asztaláról

"Tanítványai közül sokan ... így szóltak: Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt? ...Sokan visszavonultak és nem jártak vele többé. Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: Vajon ti is el akartok menni? Simon Péter így felelt: Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje."-János 6,60.66-69

Sokan indultak Jézus után, amikor a négyezret kenyérrel és hallal jóllakatta. De amikor örök életről, engedelmességről, a lélek dolgairól, és főleg amikor a bűnökről beszélt, az már nem tetszett. Képzeljük el: a tömeg megsértve, dühösen távozik. Nem marad ott más, csak a tizenkettő. Jézus nekik is felajánlja: mehetnek, senkit nem tart vissza erővel. Péter, talán karját összefonva, némán nézi a távozó tömeget. Jézus szavára egyszerűen felel: Nincs hova mennünk. Te vagy az élő Isten Fia. Nálad van az örök élet. Maradunk. Mintha ma mondaná. Hatalmas tömegek rohannak el az egyháztól. Hova? Az ateizmus sivárságába, a babona idétlenségeibe vagy a kábítószerek kábulatába? Hol van ma olyan szó, olyan gondolat, olyan remény, ami megnyugvást adhatna? Belerohanni a vad tülekedésbe? Krisztus téged is enged, ha rohanni akarsz. De aki belekóstolt a Lélek adta nyugalomba és biztonságba, nem fog onnan elkívánkozni.

Uram, nincs hova mennünk. Talán elhagynánk Téged, önzésünk rávenne, hogy több kenyérért, szórakozásért, kincsekért más utat válasszunk. Ha nem ismernénk szereteted édességét. Téged megismerve látjuk a nélküled való élet rombolását és pusztulását. Nem érdemes belevágni. Itt jó, melletted. Add meg nekünk a közösség melegét, mert az gyakran hiányzik! Add, hogy találjuk meg azokat, akik hasonlóan éreznek és gondolkoznak! Igen szét vagyunk széledve, nem ismerjük eléggé egymást. Tedd egyházunkat élő közösséggé, ahol együtt maradunk melletted, egy céllal, egy akarattal, hogy egymást erősítve tudjuk élni tanítványaid áldott életét! Ámen.