Jelen kor és idők jelei: ERŐSÖDIK A KERESZTÉNYÜLDÖZÉS.

A keresztények üldözése új szintre emelkedett manapság és az Open Doors keresztény figyelőszervezet szerint a legrosszabb még hátravan. Szerdán kiadott legújabb jelentésükből kiderül, melyek azok az országok, ahol a keresztényekkel szembeni ellenséges magatartás a legsúlyosabb, illetve, hogy a tavalyi év különösen szomorúnak bizonyult a számok tükrében.

"Amikor Jézus az Olajfák hegyén ült, odamentek hozzá tanítványai külön, és ezt kérdezték: 'Mondd meg nekünk: mikor lesz ez, és mi lesz a jele a te eljövetelednek és a világ végének?' Jézus így válaszolt nekik: 'Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és ezt mondják: Én vagyok a Krisztus! – és sokakat megtévesztenek. Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, meg ne rémüljetek, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég. Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, éhínségek és földrengések lesznek mindenfelé. De mindez a vajúdás kínjainak kezdete! Akkor átadnak titeket kínvallatásra, megölnek benneteket, és gyűlöl titeket minden nép az én nevemért." (Máté 24:3-9)

A Globális Figyelőlistán a keresztények számára legveszélyesebb 50 ország szerepel. Idén magasabb küszöbértékkel lehetett csak felkerülni rá, ami jelzi, hogy az üldöztetés az egész világon erősödött. A listát 13 éve Észak-Korea vezeti. A helyzet Afrikában romlott a leggyorsabb ütemben, míg a közel-keletet inkább a célzott támadások jellemezték, ami a keresztények tömeges elvándorlását eredményezte.

A világon jelenleg 100 millió keresztény tekinthető üldözöttnek és ezzel a kereszténység tekinthető a legüldözöttebb vallásnak. Az 50-ből 40 országban az iszlám szélsőségesség az üldözés legfőbb forrása. Az üldöztetés sok formában jelentkezhet, köztük kifejezetten az üldözött egyén hite miatti bebörtönzés, kínzás, nemi erőszak, és halál.



"Még a keresztény többségű államokban is soha nem látott mértékű kirekesztést, diszkriminációt és erőszakot tapasztalunk." - mondta David Curry, az Open Doors USA elnöke. "A 2015-ös Globális Figyelőlistából kiderül, hogy hihetetlen számú keresztény válik az intolerancia és az erőszak áldozatává a hite miatt. Egyre több ember kényszerül bizonyos mértékig titkolni hitét."

Az Open Doors adatai szerint az üldöztetés erőszakos és erőszakmentes formái is erősödnek a világon. A keresztényüldözés azokat az ellenséges megnyilvánulásokat, tetteket foglalja magában, amelyeket valaki Krisztussal való azonosulása miatt szenved el.

Bár a médiában ennek leginkább az erőszakos megnyilvánulásairól hallani, az erőszakmentes ellenségeskedés is erősödik. Az erőszakos megnyilvánulások leginkább Irakban, Szíriában és Nigériában erősödtek, bár a keresztények más országokban is tapasztalnak ilyesmit, akár saját családjuk vagy a helyi közösségek irányából. Ez megnyilvánulhat a családból vagy közösségből való kizárással vagy a munkahely elvesztésével.

"A Globális Figyelőlista célja felhívni a figyelmet a keresztényüldözés valódiságára azok számára, akiknek megadatott a szabadság privilégiuma," mondta David Curry. "Az üldöztetés kezdeményezőinek tudniuk kell, hogy a világ figyel és ellenzi mások üldözését. Emellett szeretnénk, ha az üldözöttek éreznék, hogy nem feledkeztünk meg róluk."

Isten csodálatos kegyelme-ELLENTÉTBEN A FÖLDI ORSZÁGOKKAL

A KEGYELEM ORSZÁGA

''És monda: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Avagy milyen példában példázzuk azt?'' (Márk4:30)

Krisztus romlottnak találta a világ országait. Miután Sátán kivettetett a mennyből, felvonta a lázadás zászlaját a földön, és minden eszközzel azon igyekezett, hogy lobogója alá vonja az embereket. Egy olyan birodalom megalapítása volt a célja, amely az Ő törvényei szerint és saját eszközei által, Istentől függetlenül működik. Annyira jól haladt tervei megvalósításával, hogy amikor Krisztus meg akarta alapítani országát a földön, ekként kellett szólnia: ''Mihez hasonlítsuk Isten országát?'' A földi társadalomban semmi nem nyújtott lehetőséget az összehasonlításra. Krisztus tevékenysége szöges ellentétben állt az egyetemesen gyakorolt elnyomással és vétkek gyakorlásával. Az Ő elgondolása szerinti ország nem használ erőszakot, és annak alattvalói mit sem tudnak az elnyomásról. Krisztus nem ádáz kényúrként, hanem Emberfiaként jött földünkre.

Nem azért jött, hogy vashatalommal leigázza a nemzeteket, hanem hogy ''örömöt mondjon a szegényeknek'', ''bekösse a megtört szívűeket, szabadulást hirdessen a foglyoknak, a megkötözötteknek pedig megoldást'', és ''megvigasztaljon minden gyászolót'' (Ézsaiás könyve 61:1-2).

Isteni helyreállítóként jött, hogy gazdag és túláradó kegyelmet hozzon az elnyomott és megtaposott emberiségnek, hogy az Ő szentsége által az elbukott és lesüllyedt ember az Istenség részesévé válhasson. 

Krisztus azt tanította, hogy egyháza lelki ország. Saját maga mint a béke fejedelme lett egyháza fejévé. Személyében az Istenséggel betöltött emberi létet mutatta be a világnak. Küldetésének végső célja az volt, hogy bűnáldozat legyen a világért, hogy vérének kiontásával engesztelést szerezzen az egész emberiségért. Megváltónk a földön ''széjjeljárt, jót cselekedvén'' (Apostolok cselekedetei 10:38). 

Szíve mindenkor átérezte gyengeségeinket, füle mindig nyitva volt a szenvedők jajkiáltásának meghallására, keze pedig szüntelen készen állt a csüggedt és megfáradt lelkek megsegítésére. 

Mindazok, akik Krisztus országának tagjai, jellemükkel és magaviseletükkel Őt mutatják be.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

A kémek visszatértek és elbeszélték Józsuénak mindazt, ami velük történt.( Józs 2,23)

A kémek nehéz feladatot teljesítettek. Ellenséges erődítménybe kellett belopakodniuk, amelyben mindenféle rémhírek keringtek a közeledő ellenségről. Nagyon sok függött attól, hogy nehogy olyan házba menjenek, amelynek lakói elfogják és kiszolgáltatják őket. Bizonyára imádkozva indultak útjukra és Isten vezette őket. Olyan házba tértek be, amelynek lakója hitet nyert Izrael Istenének hatalmában.

Jó annak, aki minden útján imádsággal jár. Isten vezetni fogja őt, hogy olyan embereket találjon, akik üdvösségét munkálják.

Ráháb azonnal felismerte, hogy a két ember izraelita és remegve kérte őket, hogy mentsék meg, ha a várost elfoglalják. A kémek mindjárt menekülést ígértek neki. Abban a bizonyosságban merték ezt tenni, hogy Józsué is helyeselni fogja ígéretüket.

Az Úr tanítványai is találkoznak néha olyan emberekkel, akik meg vannak rémülve bűneik és Isten eljövendő ítélete miatt. Ezeknek az Úr Jézus Krisztus nevében kegyelmet és bocsánatot ígérhetnek, aszerint a hatalom szerint, amelyet az Úr az apostoloknak adott: "Akiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak, akikéit megtartjátok, megtartatnak". (Jn 20,23)

Az is példaszerű a kémeknél, hogy munkájukat az utolsó percig nagy gondossággal végezték. Ráháb éjszaka titkon leengedi őket a kőfalon egy kötélen, és azt tanácsolja nekik, hogy három napig rejtőzzenek el a város közelében. Az eddigi eredmény nem tette őket elbizakodottá. Követték Ráháb tanácsát. Ezen a ponton is tanulhatunk tőlük.

Jézus követeinek nem szabad kevesebb elővigyázattal és hűséggel teljesíteniük a rájuk bízott feladatokat, mint azt Józsué kémei tették.

Varga László: Isten asztaláról: "Mindeddig megsegített bennünket az Úr!"

"Mindeddig megsegített bennünket az Úr!" (1Sámuel 7,12)

Halálos veszedelemből, kemény elnyomásból szabadította meg Isten a szolgának nevelt, remegő népet. De megszabadultak. Igaz, csak éppen ennyi történt. Azután is éppen olyan nehéz volt mindent elölről kezdeni. Minden évünk és napunk tele van gondokkal, veszedelmekkel. Sokszor érezzük azt, hogy elfogy az erőnk, hogy igen sok a ránk nehezedő teher. De minden reggel elölről kell kezdeni mindent. Jó lenne ezt az igét felírni az ágyunkkal szemben, hogy reggel, amikor felébredünk, arra essen első pillantásunk. Ha ezzel ébredünk, ha ez az első imánk, ha állandóan szem előtt tartjuk: mindeddig megsegített, ezután is bízhatom benne! - akkor kezdhetjük bátran, jókedvvel, teljes bizalommal minden új napunkat és új feladatunkat. Ő készen áll, hogy segítsen minden jóban. Nehogy rosszkedvünkben, félelmünkben, kishitűségünkben mi magunk ne vegyük észre, és engedjük el felénk nyújtott, segítő kezét!

Uram, Istenem, köszönöm, hogy engem is mindeddig, mindig megsegítettél. Köszönöm, hogy tegnap is el tudtam végezni feladataimat. Ne haragudj rám, ha most is aggodalommal, félelemmel tekintek az előttem álló feladatokra! Megvan rá az okom. Érzem, hogy gyenge vagyok, nagy erőfeszítésre van szükségem, hogy mindennek megfeleljek, és akkor sem lehetek biztos abban, hogy sikerülni fog. Benned bízom, hogy amint eddig velem voltál, velem maradsz ezután is. Nyisd meg a szemem, hogy lássam, minden nehézség előtt és közben is lássam, hogy jelen vagy és kinyújtod felém segítő kezed! Akkor bátor leszek és erős, ahogy parancsolod. Biztass, hogy mindig a jóra törekedjem, és azt tegyem, amit Te adtál feladatként a számomra! Köszönöm, hogy velem leszel, és én nyugodtan bízhatom rá magam segítő szeretetedre. Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-AJÁNDÉKOK A MAGASBÓL

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsolt 68,16-21

16 Istenek hegye a Básán-hegy, sokcsúcsú hegy a Básán-hegy.
17 Miért néztek irigyen, ti sokcsúcsú hegyek arra a hegyre, amelyet Isten lakóhelyéül választott? Ott is lakik az ÚR örökre! 
18 Istennek harci kocsija számtalan, sok ezer, ezekkel jön az Úr a Sinairól szentélyébe.
19 Fölmentél a magas hegyre, foglyokat ejtettél, - embereket kaptál ajándékul, mégpedig lázadókat. Most már ott laksz, URam Isten! 
20 Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk. ( Szela.)
21 Isten a mi szabadító Istenünk, az ÚR, a mi Urunk kihoz a halálból is.

"Felmentél a magas hegyre, foglyokat ejtettél, embereket kaptál ajándékul..." (Zsolt 68,19)

"Felment a magasságba, fogságba vitt foglyokat, ajándékokat adott az embereknek." (Ef 4,8)
Látjuk a hősök hősét, amint megtér a csatából. A kíséretében lévő foglyok seregét vezeti. Győzelmi felvonulást rendez, bemutatja a zsákmányt, s közben honfitársai tapssal fogadják őt.
Ez a győzelmi felvonulás Isten diadalmenetére vonatkozik mind az Ószövetségben, mind az Újszövetségben. A 68. zsoltárban az Úr leigázza azokat a nemzeteket, akik nem tisztelték őt. Ezek a népek most hódolnak Istennek, aki pedig átveszi ajándékaikat.
De az Újszövetségben a győzelmi felvonulás Jézus mennybemenetelére utal. A csata véget ért és ő visszatér az Atyához. Krisztus megmutatja hatalmát amikor hazamegy a mennybe. Diadalt aratott a gonosz hatalmak felett, akik még élnek, de láncokban vannak. Krisztus foglyai ők: "Felment a magasságba, fogságba vitt foglyokat."
S mi több, az Efézusi levél szövege nem azt mondja, hogy a győztes ajándékokat kapott az emberektől (vagy: embereket kapott ajándékul), hanem hogy ő adott ajándékokat az embereknek. A győztes Krisztus most hatalmi pozícióban van, ahonnan segítséget tud nyújtani nekünk, akik még a csatatéren vagyunk. "Ajándékokat adott az embereknek."
Nagy általánosságban ezek az ajándékok a Szentlelket jelentik, akit Krisztus adott az övéinek, miután megnyerte a csatát. Közelebbről pedig ezek a mennyei ajándékok olyan különféle erők és olyan lelki támasz, melyet az Úr nyújt az ő egyházának.
A mennyei ajándékok Isten népének nemcsak a túlélését, hanem a győzelmét is biztosítják. Amikor mi, Krisztus egyházának a tagjai magunkra és egymásra nézünk, elveszítjük reménységünket.
Mindig megosztottak vagyunk, és gyakran hűtlenek is Urunkhoz. De a mi erőnk felülről jön, ahol Krisztus van. Neki rendelkezésére áll Isten egész fegyverzete. Kimeríthetetlen erőforrásából ő ad ajándékokat neked és nekem. Az ő "ellátásának" köszönhetően ki tudunk tartani ebben a hosszúra nyúló csatában. Hála ajándékainak, győzni fogunk.

Oswald Chambers:Krisztus mindenek felett-ÓVÁS A LÉHASÁGTÓL

"De ne azon örüljetek, hogy a szellemek nektek engednek"
(Lk 10,20).

Minket, szolgáló testvéreket nem a világiasság buktat el, nem is a bűn, hanem a szellemi felszínesség, amely utánozza korunk vallásos mintáit és a szellemi sikerekre kacsingat. Soha semmi másnak ne hódolj, csak Isten tetszésének. 
Menj ki a "táboron kívül és hordozd az Ő gyalázatát" (Zsid 13,13). 

Jézus azt mondta tanítványainak, hogy ne a sikeres szolgálatnak örüljenek. Mégis, úgy látszik, a legtöbben közülünk csak ennek az egynek örülünk! Ott van bennünk a kalmár szellem: "Ennyi meg ennyi lélek megtért, és ennyi a megszenteltek száma, hála Istennek, most már minden rendben van". 

A mi munkánk ott kezdődik, ahol Isten kegyelme lerakta az alapot. Nem mi mentjük meg az embereket, mi csak tanítványokká tesszük őket. Mind a megmentés, mind a megszentelés Isten fenséges munkája; nekünk, az Ő tanítványainak az a dolgunk, hogy addig tanítsuk az embereket, amíg teljesen megadják magukat az Úrnak. Egyetlen teljesen neki átadott élet többet ér Istennek, mint száz olyan, akik csak felébredtek a Szent Szelleme által. 

Mint Isten munkatársainak, szellemi jellegünket kell létrehoznunk; ez Isten bizonyságtétele munkatársairól. Isten az Ő kegyelme által felemel minket az élet magasabb színvonalára, mi pedig felelősek vagyunk azért, hogy másokban is ez történjék. Ha a munkatárs nem él Krisztussal Istenben elrejtve (Kol 3,3), könnyen válhat tanítvány helyett felforgató diktátorrá. 

Közülünk sokan basáskodnak egyesek és egész gyülekezetek felett. 
Amikor az Úr tanítványágról beszélt, elöljáróban mindig odatette: "ha"; sohasem állította nyomatékosan: "neked meg kell tenned ezt!" Tanítványágunk szabad választásunkra van bízva!

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Az önigazultnak nem kell az Atya szeretete

"Ekkor (a nagyobbik fiú) megharagudott és nem akart bemenni. "-(Luk 15, 28)

"Meghallotta a zenét és a táncot." A szeretet öröméneke volt ez: "Ez az én fiam halott volt és megelevenedett; elveszett és megtaláltatott." A nagyobbik fiút már az is lehangolta, hogy távollétében került sor az ünneplésre. Ráadásul a szolgák egyike mintegy olajat öntött bosszúságának gonosz tüzére. A sekélyes gondolkodású ember tipikus képe ez, aki izgat és uszít ahelyett, hogy lecsendesítene.
Az elsőszülött fiú megrontja a szépen induló ünnepség hangulatát. Jól ismerjük az ilyen zavarkeltéseket. Amikor az Úr irgalmas szívvel a bűnösök és vámszedők felé fordult, a farizeusok között zúgolódás támadt. Amikor a mélyre jutott bűnös asszony Jézus lábait könnyeivel öntözi, Simon farizeus megdöbbenésének ad kifejezést, hogy Jézus egy ilyen nővel szóba állt.
Amikor pedig Mária Jézus lábainál ült hallgatva tanítását, Márta az, aki zavart kelt. (Lásd még Luk 19, 7; Máté 21, 15).
A nagyobbik fiú látszólag egészen közel van az atyához, de szívében mégis olyan távol. Öccsének visszatérése teszi egészen világossá, hogy gondolkodása mennyire elüt az atyáétól. Hiányzik belőle a szeretet.Az örömnek még a nyoma sincs nála, hogy visszatért az elveszett testvér, sőt keserű szemrehányásokat tesz atyjának. Saját személye állt gondolkodása középpontjában. Rögtön úgy érezte, hogy mellőzték őt. Mindazok, akik elsősorban önmagukat szeretik, igen érzékenyen reagálnak mindenre. Könnyen lehangolódnak vagy feldühödnek. Ez a nagyobbik fiú tele volt igényekkel. Nem szeretetből és hálából szolgálta atyját. Ilyen gondolatok forrhattak benne: igazán csak örülhetne nekem. Nem becsül meg igazán, mert különben több elismeréssel lenne irányomban és jól megérdemelt jutalomban részesítene.
Az önigazult ember rendkívül igényes. Ugyanakkor semmibe sem veszi azokat a jótéteményeket, melyeket Istentől kap. Ha azonban Isten olyasmit bocsát rá, ami kellemetlen vagy nehéz, mindjárt azt kérdezi: "Miért éppen velem esik meg ilyesmi? Hiszen olyan állhatatosan imádkoztam, egy istentiszteletet sem mulasztottam s most mégis így jártam!"
Itt mutatkozik meg a teljes belső idegenség, sőt az Istennel való ellenségeskedés.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Az áldás feltétele

"Hozzátok be a raktárba az egész tizedet, hadd legyen eleség a házamban, és így tegyetek próbára engem - mondja a Seregek Ura. Meglátjátok, hogy megnyitom az ég csatornáit, és bőségesen áldást árasztok rátok" (Mal 3,10)

Sokan úgy olvassák ezt az ígéretet, hogy nem veszik észre a megígért áldás feltételét. Nem számíthatunk rá, hogy megnyíljék az ég és áradjon az áldás, amíg nem adjuk meg azt, ami Istennek és az Ő ügyének jár. Minden szent célra jutna bőségesen pénz, ha minden hitvalló keresztyén befizetné a maga részét.

Sokan azért szegények, mert meglopják Istent. Számos gyülekezet azért küszködik hiába a Szent Szellem vezetéséért, mert engedi, hogy a gyülekezet vezetői szükséget lássanak. Ha nem gondoskodunk Isten szolgáinak evilági szükségleteiről, ne csodálkozzunk, ha szegényes a szolgálatuk által nyert szellemi eledel. Amikor a missziói vállalkozások koldusszegények, és üres pénztárak hátráltatják az Úrért való munkát, miként várhatjuk a megtértek seregét?

Gondolkozz csak! Mit is adtam az utóbbi időben? Nem voltam szűkmarkú Istenemmel szemben? Fösvény a Megváltóm iránt? Ez tűrhetetlen! Adjuk oda az Úrnak a tizedet, ami Őt megilleti: a szegények segítésére, Isten ügye támogatására, és akkor meglátjuk majd, hogy az Ő ereje és áldása bőségesen szétárad köztünk.

Reinhard Bonnke: A sikerhez vezető hét lépés 1. rész

Némelyeknek vágyaik vannak, másoknak, mint Józsuának is, céljaik. 

Izraelben egy egész nemzedék vágyakozott és halt meg vágyakozva. Kívánságuk volt, de nem volt gerincük a megvalósításához. Józsué a "vágyakat" földdé, városokká, otthonokká, és birtokokká változtatta. A hitetlen Izrael siránkozott, és meghalt a pusztában. A hívő Józsué jól élt Kánaánban, az ígéret Földjén. Amikor Isten azt mondta: "menj", Józsué még negyven év után is engedelmeskedett - az ő mehetnékje nem múlt el. Három napon belül elindult a csapat. Izrael már feladta. Számukra az ígéret földje csak elképzelés volt. Józsué valóra váltott egy 450 éves álmot. Józsué nem várt, miután Isten megbízta. Eljött a megfelelő pillanat, de Józsué számára akkoriban mindig az azonnal volt a megfelelő pillanat. Nem arról volt szó, hogy addig üssük a vasat, amíg meleg, hanem arról, hogy addig üssük a vasat, amíg meleg nem lesz. Józsué minden napot újabb alkalommá tett. Józsué negyven évig látta, hogy a győzelem megvalósulásra vár. Akkor történt meg, amikor Józsué döntött. Józsué érintésére kitárult a történelem ajtaja. Most nézzük meg a Józsué sikere mögött álló hét tényezőt, amit a Józsué Könyvének első része fejt ki. Mind a hét győzelmi tényező Józsué szívében rejlett, nem a körülményeiben. Ez a különbség, ami miatt némelyekkel megtörténik valami, másokkal viszont nem. A siker bennünk van, nem a körülményeinkben. "Szól az Úr Józsuénak - Mózes szolgájának, mondva: Mózes, az én szolgám meghalt, most azért kelj fel, menj!" Micsoda pillanat az indulásra! Temetéssel kezdődik. Az az ember, akiről azt gondolták, vezetnie kellene őket, halott. "Most menj!" Ez volt az Úr utasítása. Ha Isten azt mondta volna: "Mózes, az én szolgám halott, tehát most nem mehettek. Jobban teszitek, ha visszamentek Egyiptomba", ez természetes lett volna. Borzalmas óra volt ez. Az ilyen óra azonban általában Isten ideje. Isten kedvét leli abban, hogy végzetes órákban cselekedjen, hogy életet hozzon ki a halálból. Hát Józsué? Mózes minden idők hatszor nagyobb embere volt, hercegként nevelték, zseni volt, született vezető, szervező, író, olyan személyiség, aki úgy vitte magával Isten illatát, mint senki más a földön. Hogyan állhatott Józsué ennek az óriásnak a helyére? Azt mondja majd Izrael: "Mit gondol ez a Józsué magáról, ki ő? Hiszen csak Mózes szolgája volt! Ő vezet minket?" Mózesnek kellett volna bevezetnie őket Kánaánba, de ő nem tette meg, a nagy értelmi és szellemi képességei ellenére sem. Hogyan tudná ezt egy nála kisebb ember elvégezni? Józsué számára a válasz az volt, hogy ő meg tudja tenni ezt, azt amit Mózes nem, mert Mózes már elvégezte azt, amit Józsué sose tudott volna elvégezni. Mivel Mózes járt előtte, és elvégezte hatalmas munkáját, Józsué már el tudta foglalni a földet. Mózes mindent megtett, amit tudott. Ha Józsué nem tette volna meg az utolsó lépést Kánaán földjének az elfoglalására, hiábavalóvá tette volna Mózes munkáját. Ámen!

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Irányváltás

"Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet... "
(Lk 24,33)

Ez a két tanítvány tehát még abban az órában indult vissza Emmausból Jeruzsálembe, hogy vigye az örömhírt: Krisztus feltámadt. Néhány óra különbséggel ugyanazon az úton, ugyanaz a két ember - de mennyire más lélekkel!

Mi a különbség? Akkor tele volt a szívük keserűséggel, a szájuk panasszal. Most tele vannak örömmel, a szájuk örömhírrel. Akkor önmagukat sajnálták, most másokért éreznek felelősséget. Akkor arról beszéltek, mit tettek az emberek Jézussal, most arról, hogy mit tett Jézus az emberekért. Ahogyan megváltozott a haladásuk iránya, úgy megváltozott az egész gondolkozásuk, életük tartalma, célja is.

Az is mindig a Szentlélek munkája, hogy két ember ennyire egyetért, egy irányba fordul, ugyanazt akarja. Otthagytak vacsorát, vetett ágyat, minden kényelmet, és fáradtan, sötétben azonnal indultak vissza, mert nem akarták, hogy mások is olyan letargiába süllyedjenek, mint amiben ők voltak. S erre nem kellett nógatni őket, Jézus Lelke indította mindkettőjüket, s ők készséggel engedtek neki. Küldetést kaptak, s nagyon szeretik Küldőjüket is, azokat is, akikhez küldi őket, s minden áldozatra készek, hogy elvégezzék feladatukat.

Amikor megérkeztek, az a hír fogadja őket, hogy feltámadott az Úr. „Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt..." Egymás hitét erősítik a gyülekezetben, ahogyan ezt Isten Lelke ma is teszi.

Ha esetleg rossz irányba halad az életünk, lehet irányt váltani ma is.

Napi áhítat: Gedeon elhívása

Bír 6,11–24

Ha Isten bármire kér, ahhoz mindig elegendő a jelenlegi erőd. Csak kezdd el!

„Azután eljött az ÚR angyala, és leült Ofrában a cserfa alatt, amely az Abíezer nemzetséghez tartozó Jóásé volt. A fia, Gedeon, éppen búzát csépelt a présházban, hogy megmentse Midján elől. Az ÚR angyala megjelent előtte, és így szólt hozzá: Az ÚR veled van, erős vitéz! Gedeon azonban ezt mondta neki: Kérlek, URam, ha velünk van az ÚR, miért ért bennünket mindez? Hol vannak mindazok a csodák, amelyekről atyáink beszélnek nekünk, hogy hogyan hozott ki bennünket az ÚR Egyiptomból? Most meg eltaszított bennünket az ÚR, és Midján kezébe adott! Az ÚR ekkor odafordult hozzá, és azt mondta: Menj, és a te erőddel szabadítsd meg Izráelt Midján markából! Én küldelek téged! Gedeon ezt mondta neki: Kérlek, Uram, hogyan szabadítsam meg Izráelt? Hiszen az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én a legkisebb vagyok atyám házában. Az ÚR így válaszolt neki: Majd én veled leszek, és úgy megvered Midjánt, mintha csak egy ember volna. Erre ő így szólt hozzá: Ha elnyertem jóindulatodat, add nekem valami jelét annak, hogy valóban te beszélsz velem! Ne távozz el innen, míg vissza nem jövök hozzád, és ki nem hozom ajándékomat, hogy eléd tegyem. – Az ezt mondta: Itt fogok ülni, amíg vissza nem térsz. Ekkor Gedeon elment, és elkészített egy kecskegidát, meg egy véka lisztből kovásztalan kenyeret. A húst egy kosárba tette, a hús levét meg egy fazékba, azután kivitte hozzá a cserfa alá, és odatette eléje. Az Isten angyala ezt mondta neki: Vedd a húst és a kovásztalan kenyereket, tedd le erre a sziklára, és öntsd rá a levét! Ő úgy cselekedett. Ekkor az ÚR angyala kinyújtotta a kezében levő botot, és a végével megérintette a húst meg a kovásztalan kenyereket. Erre a sziklából tűz csapott ki, és megemésztette a húst meg a kovásztalan kenyereket. Az ÚR angyala pedig eltűnt a szeme elől. Amikor Gedeon látta, hogy az ÚR angyala volt az, ezt mondta: Jaj nekem Uram, ó URam, mert az ÚR angyalát láttam színről színre! Az ÚR azonban ezt mondta neki: Békesség neked, ne félj, nem halsz meg! Ezért Gedeon oltárt épített ott az ÚRnak, és így nevezte el: Az ÚR a békesség. Még ma is ott van ez Ofrában, Abíezer nemzetségének a földjén.”

Magyarázat

A bibliai elhívástörténetek sorába jól illik Gedeoné. Félelem, kifogások, kérdés kérdés hátán, és nem éppen a bizalomról tanúskodó jelkérések jellemzik ezt a folyamatot, amíg végül Izráel bírája lesz. Nem hősszerű hős, inkább teljesen emberi. Míg keze a búzacsépléssel van elfoglalva, gondolatai nyugtalanul zakatolnak: „Miért ér bennünket mindez? Hol vannak a csodák? Eltaszított bennünket az Úr…” Még a felhatalmazás után is – „Én küldelek téged” – arra hivatkozik, hogy az ő nemzetsége a legkisebb. Csupán emberi dimenziókban képes gondolkodni, nem érzi át a bátorítás súlyát: „Majd én veled leszek.”
Csak akkor eszmél és kezd igazán félni, amikor a jelkérésre válaszul tűz csap ki a sziklából. Ez már nem a körülményektől való félelem, hanem a szenttel való találkozás miatti remegés, hasonló ahhoz, amely Mózest, Ézsaiást, Ezékielt vagy akár Pál apostolt elfogta életük sorsfordító pillanatában.
Ilyen döbbenetes Isten dicsőségével találkozni, nincs többé lehetőség a kifogásokra, az egyetlen opció az engedelmesség, bármibe is kerüljön. Sajnos Gedeon élete végén mégis elbukott, és családja története is tragikusan ért véget. Óvás ez arra nézve, hogy a legkisebbet is tudja használni az Úr, ha engedelmes, de a legnagyobb is elbukik, ha elfeledkezik alárendeltségéről, és önmagában kezd bízni.
(Nemeshegyi-Horváth Anna)

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„És mindemellett mi erős kötést szerzünk.” (Nehémiás 9,38)

Lelki élményeink terén vannak alkalmak, amikor teljes joggal saját javunkra megújítjuk Istennel való szövetségünket. Nagy betegségből való felgyógyulás után, amikor életéveink újabb évsorozattal megtoldódnak, mint egykor Ezékiás királynak, ne mulasszuk el a hálaadást. Valamely nyomorúságtól való megszabadítás után, mikor újabb örömökkel leszünk megajándékozva, újból a Golgotára a kereszt alá kell menekülnünk, hogy ott Isten iránti odaadásunkat megújítsuk. De kiváltképpen akkor tegyük ezt, ha valamely bűnünk által a Szentlelket megszomorítottuk, vagy az Úr ügye meggyaláztatott viselkedésünk által. Ilyenkor a vérre nézzünk, mely minket fehérebbé tehet a hónál és szenteljük magunkat újból az Úrnak. De ne csak megpróbáltatásaink és szenvedéseink ösztönözzenek minket az Úr iránt való odaadásunk megújítására és megerősítésére, hanem jólétünk is serkentsen arra. Ha valamikor olyan gondviselésben részesülünk, hogy kénytelenek vagyunk felkiáltani: „Ez magasztos kegyelem!”, akkor nekünk, akiket Istenünk megkoronázott, viszont meg kell Őt koronáznunk. Hordjuk össze az Isten országának kincseit, melyek szívünk kincstáraiban fel vannak halmozva, hadd nyugodjék itt szeretetünknek királyi ékességekkel díszített trónján. Ha meg akarnánk tanulni jólétünkből hasznot húzni, akkor nem válna szükségessé részünkre oly sok kemény megpróbáltatás. Ha mi egy csókból képesek volnánk minden abból származható jót magunkévá tenni, akkor nem volna szükséges olyan gyakran a vesszővel való fenyítés. Nyertünk-e nem rég olyan áldást, melyet alig mertünk volna remélni? Magas kősziklára állított az Úr? Énekelhetünk a kegyelem gazdagságáról? Akkor itt az ideje, hogy megragadjuk kezünkkel az oltár szarvát és mondjuk: „Kötözz meg itt engem, örökké tartó szereteted kötelével”. Ha újabb ígéretek teljesülésére van szükségünk, úgy azt is kell kérnünk, hogy régi fogadalmainkban szégyent ne valljunk. Kössünk Vele ma Jézus szenvedéséért erős szövetséget, melyre hálával és köszönettel gondoljunk.

Reggeli dicséret: Isten a mi oltalmunk és erősségünk

,,Isten a mi oltalmunk és erősségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban.,,
Zsoltár 46:2

Mindannyian biztonságra, védettségre, oltalomra vágyunk, ami természetes. Azonban éppen a mi világunk képes ezt a legkevésbé megadni: tele van nyomorúsággal, veszélyekkel, fenyegetéssel, és még ott is ki vagyunk szolgáltatva a gazdasági és társadalmi folyamatoknak és ezzel együtt a létbizonytalanságnak, ahol éppen nem pusztítanak háborúk vagy természeti csapások (éhínség és más katasztrófák).

Egy ilyen világban egyedül Isten lehet az oltalmunk és erősségünk.
Ő ma is éppúgy meg tud szabadítani Sátán támadásaitól mint amikor egyetlen éjszaka leforgása alatt egyetlen angyala 185 ezer katonát vágott le az ellenséges táborból (2Kir.19:35), vagy éppen a tüzesen égő kemencéből mentette meg az övéit
(Dán. 3. fejezet).
Nem „rövidült meg a keze”, ahogy a Szentírás nagyon képiesen fogalmaz (4Móz.11:23) vagyis ma is képes megszabadítani minden szorultságból és bármilyen élethelyzetből.

Isten szabadítására várva azonban, nem csak arra kell vigyáznunk, hogy ne essünk a kicsinyhitűség hibájába (ti. hogy képes-e segíteni az adott helyzetben), hanem arra is, hogy ne nyilatkozzunk helyette arról, hogy mi fog történni, mit és hogyan fog intézni, hiszen miközben megszabadította Dánielt az oroszlánok verméből (Dán. 6.), a társait pedig az égő kemencéből (Dán. 3.), Keresztelő Jánost és Lázárt ugyanakkor – sok más vértanúval egyetemben – hagyta meghalni.
Lázár esetében tudjuk, hogy azért várt, hogy még nagyobb legyen a csoda. A többi esetben is bizonyosan valamilyen szempont vezette.

Ezért fontos, hogy mindig úgy gondolkozzunk és nyilatkozzunk, mint Dániel ama három társa:
„a mi Istenünk, a kit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani… De ha nem tenné is... mi a te isteneidnek nem szolgálunk” (Dán. 3,17-18).

Bejegyezte: Stramszki István

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Akiket a Lélek vezet

"Erre megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük. "(Lk 24,31)

Ez a történet csúcsa. A két férfi behívta Jézust az otthonukba, tudomásul vették, hogy mint Úr van ott jelen, s erre lehullt a hályog a szemükről, felismerték vendégükben a megfeszített és feltámadott Krisztust. Ő pedig ezt követően eltűnt előlük. - S mi a különös? Hogy nem hiányolják, hanem minden tanácskozás nélkül olyasmit tesznek, ami már nem rájuk, hanem Krisztusra jellemző. Krisztus kezdi irányítani őket. Hogyan? Szentlelke által. Mert csak „előlük" tűnt el, de nem hagyta őket magukra. Jézus Krisztus nem testi jelenlétével akar egy ideig velünk maradni, hanem Lelke által mindörökre bennünk.

Hogyan is ígérte ő ezt? „...kérni fogom az Atyát, s másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké... nálatok lakik, sőt bennetek lesz." (Jn 14,16-17) „Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet (Úrnak tekint, engedelmeskedik nekem); azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és szállást készítünk magunknak nála." (Jn 14,23)

A mennybemenetellel végleg megszűnik, hogy Jézus fizikai jelenlétével segíti tanítványait. De a „másik Pártfogó", az ő Szentlelke belülről irányítja a benne hívőket. Ebből kaptak ízelítőt az emmausi férfiak, s ezt tapasztaljuk mi is ma.

Ők „még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe", hogy elújságolják: Krisztus feltámadt, él! Krisztust viszik magukkal a kétségbeesett tanítványokhoz, és Krisztus viszi őket. Már nem a külső körülmények szabják meg a magatartásukat, hanem a Szentlélek vezeti őket belülről. „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai." (Róm 8,14) Ez lett annak a gyümölcse, hogy hallgatták Jézus igemagyarázatát, s behívták őt a házukba és a szívükbe.

Bizonyságok

Ha a Fiú megszabadít… (Jn 8,36)

Több éve már annak, hogy felfigyeltem a TV-ben elhangzó interjúra, amiben egy természetgyógyász az úgynevezett kézrátételes fényadásról beszélt. A lényege az volt, hogy a fényadáskor tulajdonképpen szeretetet adunk át a másik beteg embernek és ez alatt mind a ketten gyógyulnak.

Nagyon megörültem ennek a lehetőségnek, mert egy súlyos betegséggel kínlódtam, és erkölcsileg nagyon mélyen voltam. A tanfolyam első előadásain az előadó a Bibliából vett igék alapján beszélt a szeretetről, és hogy ezt hogyan kell továbbadni a betegeknek. A tanfolyam elvégzése után ingyenes gyógyítói napokon sok beteg örömmel mondta, milyen jó, hogy végre valaki türelemmel meghallgatta problémáikat, mert ez fél gyógyulás. Egy ilyen gyógyítói napon kihirdették, hogy jelentkezni lehet úgynevezett kézelemzési tanfolyamra, amire a jó tapasztalatok alapján fényadók és betegek is sokan jelentkeztek.

Ekkor kezdődött életemben az a sorozat, ami az úgynevezett szeretet adástól a kézelemzés, íriszdiagnosztika, pszihotronika, szellemgyógyászat és radiesztézia olyan fokáig terjedt, amely az érzéken túli észleléssel foglalkozik, de nem tudomány. Egy szenzitív ingázó a mások tudatalattiját be tudja mérni, vagyis bármit megtudhat róla, de mindezt csakis úgy, hogy az ingázó tudatos párbeszédet folytat az ingázáskor egy démoni szellemmel, aki először készséggel segít, de aztán benyújtja a számlát.

Ekkor már egyedül csak Jézus Krisztus tud ebből a rabságból kiszabadítani. Ez nagyon bebizonyosodott, mert amikor szabadulni akartam, sorozatos autóbalesetek jöttek, és végül egy táblával védett kereszteződésnél – mintha redőnyt húztak volna le a szemem előtt – megállás nélkül behajtottam a főútra, egyenesen egy teherautó két kereke közé. Amikor felocsúdtam az ütközés okozta kábulatból, kinyitottam a totálkárossá vált autó összeroncsolt ajtaját, és kiszálltam egyetlen karcolás nélkül. Az intézkedő rendőr, amikor meglátott, így kiáltott föl, “ember, maga másodszor született”!

Ezután jött – már Isten kegyelméből – egy olyan sorozat, hogy “véletlenül” kaptam Máté evangéliumáról szóló kazettát, amit a hosszú utaimon többször végighallgattam. Majd ismét “véletlenül” Pasaréten egy igehirdetés, amit bár felháborodva fogadtam, de mégis annyira nekem szólt, hogy úgy éreztem, mintha összetörtek volna. Ezután jöttek a vívódások, amiben sokszor jól érthető hangok hol vádoltak, hol öngyilkosságra akartak rávenni, de ekkor már egy sokkal nagyobb hatalom munkálkodott bennem. Visszamentem ahhoz a lelkészhez, akit akkor gorombának tartottam. Egy hosszú beszélgetés után imádkozva megvallottam az Úr Jézus Krisztusnak bűneimet, és megköszöntem, amit értem tett a kereszten. Befogadtam Őt, mint Uramat és Megváltómat. Azóta rendszeresen járok a helyi gyülekezetbe, ahol presbiterré választottak. A Gedeon társaság tagjaként pedig – az Úr iránti hálából – nagy örömmel osztom a Bibliát.

Sokak okulására szeretném elmondani: teljes bizonyosságot szereztem arra nézve, hogy Isten megváltott gyermeke vagyok, mert Jézus Krisztus vérével minden bűnömet eltörölte. Mégis az ördög többször kísért azzal a gondolattal, hogy bűneim olyan súlyosak, hogy emiatt Isten talán nem is bocsátott meg, vagy, hogy nem is volt igazi bűnbánatom.

Megértettem azonban, hogy az ördög életünk folyamán mindig fog kísérteni, de vallom János apostollal, “Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” (1Jn 1,9)

Ez a féltés – hogy nehogy más is belemenjen ebbe a rettenetes csapdába – íratta le velem ezt a bizonyságtételt.

(Áldás, Békesség,1999 Pünkösd- Becsei Tamás-)

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem-Józsué elküldött titkon két férfit kémekül

,,Józsué elküldött titkon két férfit kémekül, mondván: Menjetek el és tekintsétek meg azt a földet és Jerikót. Azok pedig elmentek és bementek egy parázna asszony házába, akinek Ráháb volt a neve. Hit által nem veszett el Ráháb, a parázna nő az engedetlenekkel együtt, mert befogadta a kémeket békességgel.,,(Józs 2,1, Zsid 11,31)

Csodálatos az, hogy a hithősök között, akikről a Zsidókhoz írt levél beszél, egy parázna nőt is találhatunk.

Éppen olyan csodálatos, mint az a körülmény, hogy azok között az asszonyok között, akik Jézusnak szolgáltak, olyan is volt, aki előbb hét tisztátalan lélektől volt megszállva, vagy mint az a tény, hogy Jézus elsőként egy rablógyilkost vezetett a Paradicsomba.

Ez ne a bűnnel szemben tegyen közömbössé bennünket, hanem bátorítson fel arra, hogy életünk legsötétebb területeivel is a Megváltóhoz menjünk!

Még egy parázna nő is üdvözülhet, és tagjává válhat Isten népének. Hogyan is történt Ráháb megmenekülése? Ráháb hallott Isten nagy tetteiről. Jerikó más lakóiban ez a hír rettegést és félelmet ébresztett, Ráhábban pedig azt a hitet, hogy Izrael Istene az igaz Isten, aki a menny és a föld Ura. Ez a hit jelentette számára a megmenekülést. Hite mindjárt próbának lett kitéve.

Jerikó királya követelte, hogy adja ki a kémeket. Ő hittel cselekedett és segítette őket a menekülésben.

Mi is hallunk Isten nagy tetteiről. Ő elküldte Fiát. Megítélte a bűnt. Engedte, hogy Fia a kereszten meghaljon.

Feltámasztotta és Megtartónkká tette Őt.

Vajon hitet ébreszt ez bennünk és félelmet Isten ítéletétől?

Engedjük-e, hogy a hit határozza meg cselekedeteinket a döntő pillanatokban?

Boldogok azok, akik nem Ráháb bűnét, hanem Ráháb hitét követik.

Varga László: Isten asztaláról-Boldog mindenki, aki az Urat féli

"Boldog mindenki, aki az Urat féli, és az ő útjain jár. Kezed munkája után élsz, boldog vagy, és jól megy sorod. Feleséged olyan házad belsejében, mint a termő szőlőtő; gyermekeid olyanok asztalod körül, mint az olajfacsemeték. Ilyen áldásban részesül az az ember, aki féli az Urat."     ( Zsolt 128,1-4)

Mit jelent félni az Urat? Nem azt, hogy félni kell Istentől, mert haragszik, mert megbüntet. Ha így lenne, nem mondhatná az ige, hogy boldog is az az ember. Azt jelenti, hogy annyira ragaszkodom hozzá, annyira tudom, hogy Ő adja meg életem minden értékét, hogy annak elvesztése számomra a legnagyobb veszedelem. Félek, nehogy elveszítsem a biztonságot, a békességet, az áldást, amit Istennel való kapcsolatom jelent. Amit pedig Ő kínál, mint a boldog élet mintáját, az nem a nagy vagyon, hatalom, dicsőség, hanem a kiegyensúlyozott, eredményes, békés élet. A szép család, az örömmel végzett, eredményes munka. Aki nem arra vágyik, amit Isten neki szánt, az elveszítheti a neki szóló ajándékait. Mivel tudja azután pótolni? Van, akit Isten nyugtalanabb feladatra rendelt. Neki azt kell elfogadnia. De azt is Ő mutatja meg, csak észre kell vennünk. A boldogság itt van mellettünk.

Jó Istenem, én nem félek Tőled. Annyi jóval áldottál meg, annyi bűnömet bocsátottad meg, annyi bajból hoztál ki, amit magamnak okoztam, annyiszor fordítottad javamra a rám törő rosszat, hogy is félhetnék Tőled? De attól igazán félek, nehogy elveszítsem hitemet, hűségemet, szeretetemet, amely hozzád kapcsol. Gyenge vagyok ahhoz, hogy egész életemben meg tudjam őrizni. Ne engedd, hogy elveszítsem! Kérlek, mutasd meg ezután is szeretetedet! Áld meg családi életemet és munkám örömét! Add, hogy minden napunk boldog legyen házasságomban! Add, hogy örömünk legyen gyermekeinkben, egészségükben, értelmességükben, hitükben, szeretetükben!
Segíts, hogy át tudjam adni nekik mindazt az áldást, amivel engem megajándékoztál! Ámen. 

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-AZ ÁLDÁSNAK CÉLJA VAN

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsolt 67

1 A karmesternek: Húros hangszerre. Zsoltárének.

2 Legyen kegyelmes hozzánk az Isten, áldjon meg bennünket, és ragyogtassa ránk orcáját! (Szela.)

3 Ismerjék meg utadat a földön, szabadításodat a népek között!

4 Magasztaljanak a népek, ó Isten, magasztaljon minden nép!

5 Örüljenek, ujjongjanak a nemzetek, mert pártatlanul ítéled a népeket, és vezeted a nemzeteket a földön. (Szela.)

6 Magasztaljanak a népek, ó Isten, magasztaljon minden nép!

7 Meghozta termését a föld, megáld bennünket Istenünk, az Isten.

8 Megáld bennünket az Isten, féljék őt mindenütt a földön!

"Az Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket ... hogy megismerjék a te utadat."

(Zsolt 67,2-3 [Rev. Károli ford.])

Hallottál-e vagy mondtál-e valaha is olyan imádságot, amelyikben nem arra kérjük Istent, hogy áldjon meg valamit vagy valakit? Nem valószínű. Az áldás olyan megfelelő szó, amellyel minden vágyunkat kifejezhetjük imádságban. Isten áldását kérjük a tárgyakra, a növényekre, az emberekre, és mindenre, mindenkire, amiért és akikért imádkozunk. "Áldd meg az ételt, áldd meg nagypapát és nagymamát, áldd meg a kertet, a házi feladatot, a tananyagot, a tanítót, a lelkipásztort, az elnököt, a miniszterelnököt." Tegyük fel, arra kényszerülünk, hogy megmagyarázzuk, mit értünk azon az áldáson, amit kérünk. Közülünk kevesen vannak, akiknek legalább halvány fogalmuk van róla. Természetesen helyénvaló dolog Isten áldását kérni, hisz Isten áldásától függ mindenki és minden. Isten áldása az ő jóindulata. Isten áldásának ellentéte az ő átka. Amikor ő megáld valakit vagy valamit, akkor kegyelmes ahhoz a valakihez vagy valamihez. Amikor Isten megátkoz valakit vagy valamit, akkor elfordul attól a valakitől vagy attól a tárgytól. Visszavonja jóindulatát. A megáldott ember teljes életre talál. A megátkozott ember elveszett és nyomorult. A megáldott föld termékeny, míg a megátkozott, pusztaság. Átokverte föld. Ez a zsoltár Isten áldását kéri Izráelre. "Az Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket." De az áldás célja is meg van említve: "...hogy megismerjék a földön a te utadat." Ha Izráelt Isten gazdagon megáldja, az egész föld ezt mondja majd: "Dicsérjétek Izráel Istenét." Isten áldásának a célja - végtére is - Isten dicsősége. A zsoltáros nem csupán azért kéri Isten áldását, mert Isten jóindulata olyan kellemes és olyan jó érzés boldogulni. Az ok, amiért kéri, az, hogy Isten nevét ismertté tegye: "Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan." "Urunk, áldd meg a te népedet, áldj meg mindenkit, aki e sorokat olvassa. Éljenek boldog házasságban, legyenek egészséges gyermekeik, legyenek telve energiával - hogy a te neved ismert legyen városukban, és dicsőséged is, mindenki előtt, aki látja őket."

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett- A MUNKA MÉLTÓSÁGA

"Isten munkatársai vagyunk" (1Kor 3,9).

Tartózkodj minden olyan, Istennek végzett munkától, amely elvonhatja figyelmedet magáról Istenről. Igen sok szolgáló testvér a saját munkáját imádja. A szolgálattévő egyedül Istenre összpontosítsa magát, másra ne legyen gondja. Ez azt jelenti, hogy életének többi területei értelmi, erkölcsi és szellemi vonatkozásban szabadok legyenek, mint a gyermek; de ez nem a szeszélyes, önfejű, hanem a hálás gyermek szabadsága. Akiben nem uralkodik az Istenre való figyelés, annak a szolgának könnyen feje fölé nő a munka; a testnek, szellemnek és léleknek nincs szabad tere és ennek következtében teljesen kimerül és összeroppan. Nincs szabadság és öröm az életében; idegei, feje és szíve olyan nyomasztó terhet hordoznak, hogy Isten áldása nem nyugodhat meg rajta.
De az is igaz: ha Istenre vagyunk összpontosítva, akkor életünk minden területe felszabadul és egyedül Isten uralma alatt van. A munkáért nem téged terhel a felelősség; a te egyetlen felelősséged az, hogy szakadatlan, élő kapcsolatban maradj Istennel és vigyázz, nehogy bármi gátolja a vele való együtt munkálkodásodat. A megszentelődés után gyermeki szabadságban élünk, eltűntek azok a dolgok, amelyek az életet lekötve tartották.
De mindig emlékezz arra, hogy egyetlen cél érdekében tette szabaddá életedet - hogy feltétel nélkül odaszánd magad munkatársadnak, az Úrnak. Nincs jogunk meghatározni, hova kerüljünk, vagy jó előre véleményt mondani arról, mire akar minket Isten alkalmassá tenni.
Isten irányít mindent, és ahova állít, ott egyetlen célunk, hogy a neki való fenntartás nélküli odaadás áradjon ki belőlünk a munkában.
"Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed" (Préd 9,12).

Köszöntünk Szent Szellem!: A HATALMAS SZOLGÁLATTEVŐ-David Livingstone

A NEMZETEK REMÉNYE

"Elmenvén azért tegyetek tanítványokká minden népet, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében."
(Máté evangéliuma 28:19)

Sok más keresztényhez hasonlóan én is többször álltam meg a Westminster-apátságban, hogy imádkozzak a nagy misszionárius, David Livingstone sírjánál.

Ez a férfi komolyan vette az evangélium misszióparancsát, amely kimondja, hogy az egész világra el kell vinni az üdvösség üzenetét, s hogy minden embernek joga van a személyes szabadsághoz. 

Livingstone először azt gondolta, hogy Kínába kell mennie, de az Úr bezárta azt az ajtót, és kinyitott egy másikat a nagy kontinens, Afrika felé. Az ő példája ezreket indított arra, hogy a misszióparancsot követve elinduljanak.
Livingstone a skóciai Blantyre-ben született, és már tízéves korában dolgozni kezdett egy pamutfeldolgozóban, hogy a családját segítse. Szülei - elmondása szerint - megtanították ugyan neki, hogy az üdvösséget az ember ingyen kapja a Megváltó engesztelő áldozata által, ám az hozta a drámai változást az életében, mikor a Szentlélek rávezette, hogy ezt személyesen is elfogadja. 

"Ez a változás ahhoz hasonlítható, ami talán akkor történne, amikor valaki meggyógyul a színvakságból - már ha ez egyáltalán lehetséges." 

Majd így folytatta: "Minden bűnünk teljes bocsánata, amelyet Isten könyve ajánl fel számunkra, gyöngéd szeretetet ébresztett bennem iránta, aki vérével vásárolt meg bennünket, s ez azóta kevés mértékben hatással van a magatartásomra."
Az Afrikában eltöltött 30 esztendő alatt szörnyű személyes nehézségek közepette Livingstone sokakat tett tanítvánnyá, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében. Tudta, hogy a teljes Szentháromság van jelen ebben a nagyszerű evangéliumi szolgálatban, s hogy a Szellem hatalmazza fel őt arra, hogy teljesítse a parancsot. Gondolatainak középpontjában azonban mindig Krisztus iránti szeretete állt. 

Születésnapján, 1872. március 19-én, halála előtt egy évvel ezt írta: "Jézusom, királyom, életem, mindenem; újra neked szentelem egész lényemet! Fogadj el engem, ó, kegyelmes Atyám, és add, hogy mire ez az év befejeződik, elvégezhessem a feladatomat!

Imádság a mai napra:
"Atya, Fiú és Szentlélek, tudom, hogy az evangélium misszióparancsát csak akkor töltöm be, ha személyes kapcsolatban állok veletek. Ma újra átadom a teljes életemet, és elkötelezem magam mellettetek. Ámen!"
Garrie F. Williams írása alapján-

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Elveszett és megtaláltatott (III.)

"Mikor pedig még távol volt, meglátta őt az atyja, megesett rajta a szíve, odafutott, a nyakába borult és megcsókolgatta őt. "
(Luk 15, 20)

Bár a tékozló fiú méltatlannak érezte magát, mégis élt benne a bizalomnak egy szikrája, hogy atyja nem taszítja majd el őt. Ez a hite nem csalta meg. Sőt, az eseények minden várakozását felülmúlták. Az atya, aki maga a szeretet, felismeri az őszinte bűnbánat jeleit. A gőgösöket és elbizakodottakat éppen úgy felismeri "távolról", mint a bűnbánókat. Eléje jön a bűnösnek. Az embert éppen oly kevéssé fordítja meg erőszakkal, mint amilyen kevéssé tartóztatja őt erőszakkal magánál. De ugyanakkor mindent felkínál neki, hogy visszatérésre bírja és kezeit kinyújtja felé. Igaz ugyan, hogy néha úgy látszik, mintha nem akarná meghallgatni a kegyelemért való esedezést, de ez nem így van; csak gyakran igen soká tart, amíg egy ember eljut teljes belső csődjéig, ahol nem csupán felismeri vétkét, hanem fenntartás nélkül és alázatosan be is ismeri azt. Akkor az Úr kegyelmét kínálja.

"Megesett rajta a szíve." Nem úgy kezeli a tékozló fiút, mint valami megvetésre méltó, hálátlan és engedetlen embert, akivel jogosan történik meg minden, hanem mint egy sajnálatra méltó személyt, aki elvakultságában maga rohan a veszedelembe. Az embereknek ilyen irgalmas megítélése lenne a mi életfeladatunk is. Ő megbocsátott és mindent elfelejtett. Mi megbocsátunk és mégis felhánytorgatjuk alkalmilag a másik eljárását. Az elfajult fiú egyebet sem tud hozni, mint rongyait és vétke becsületes bevallását, az atya mégis szeretettel és gyöngédséggel veszi őt körül. A piszkos rongyok helyett a "legszebb ruhát" kapja meg. Isten a bűnöst a megigazulás drága köntösébe öltözteti, melyet Krisztus szerzett számunkra. Az ujjára húzott gyűrű tulajdonképpen pecsétgyűrű, mely minden szabad embert megillet, ellentétben a rabszolgákkal. Isten minden gyermeke teljesen szabad és senkitől sem függ, csak az Atyától. A lábakra húzott saru azt a szilárdságot és bizonyosságot jelzi, amivel felléphetünk. Ha Isten egy emberen megkönyörült, lehet, hogy még az emberek szemére vetik annak korábbi életét, mint ahogy az idősebb fiú tette. 
- Azután az atya válogatott ételekből készült lakomát készíttet a számára. 
A bűn nyomorúságában elsenyvedt lélek felelevenedik és életre kel. S ahol élet van, ott öröm is van.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza- Ne féljünk a haláltól!

"Akinek van füle, hallja, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek! Aki győz, annak nem árt a második halál" (Jel 2,11)

Az első halált el kell szenvednünk, hacsak az Úr még a mi életünkben nem jön vissza. Várjunk tehát rá félelem nélkül, mindig készen, hiszen Krisztus győzött a halálon: nem szomorú mélység az már, hanem a dicsőségbe vezető út.

Nem az első, hanem a második haláltól kell félnünk; nem attól, hogy lelkünk elválik a testünktől, hanem hogy véglegesen elszakadunk Istentől. Ez a valódi halál. Ez a halál megöli a békességet, örömet, boldogságot, reménységet. Ha Istent elvesztettük, mindent elvesztettünk. Ez a halál sokkal rosszabb annál, amikor csak megszűnünk létezni. Olyan lét ez, amelyből hiányzik a létezésnek értelmet adó élet.

Ha azonban Isten kegyelméből mindvégig kitartunk a szent harcban és győzünk, a második halál nem teheti ránk jeges kezét. Akkor nem kell félnünk a haláltól és a pokoltól, mert elnyerjük az "élet koszorúját", mely soha el nem hervad. Mennyire megerősít ennek tudata a küzdelemben! Az örök élet megéri, hogy egész életünkön át küzdjünk érte. Érdemes harcolnia második halál elkerüléséért.

Urunk, adj hitet a győzelemhez, és add kegyelmedet, hogy sértetlenek maradjunk, amikor a bűn és a Sátán a sarkunkba szegődnek!

Heti imagondolatok: KORAI ÉS KÉSŐI ESŐ

"Ti is, Sionnak fiai! Örvendezzetek és vigadjatok az Úrban, a ti Istenetekben, mert megadja néktek az esőt igazság szerint, és korai és késői esőt hullat néktek az első hónapban." (Jóel 2:23)

MIRE VAN SZÜKSÉG A KÉSŐI ESŐ ELNYERÉSÉHEZ?

A korai esőre: "Bizonyosak lehetünk abban, hogy amikor a Szentlélek kitöltetik, azok, akik nem nyerték el a korai esőt, nem fogják meglátni és megérteni a késői eső értékét." | "Ahogy az eső és a harmat először azért hullik, hogy a mag kicsírázzon, majd azért, hogy a termés beérjen, úgy a Szentlélek is azért adatik, hogy a lelki növekedést egyik fázisból a másikba vigye.
Ha az első cseppek nem végezték el munkájukat, akkor a késői eső nem képes tökéletessé tenni a magot." | "Sokan nagymértékben kimaradtak a korai esőből. Ezért nem éltek azokkal a kiváltságokkal, amelyeket Isten biztosított nekik. Ezek arra várnak, hogy a késői eső majd kipótolja hiányosságaikat. Úgy gondolják, hogy amikor a kegyelem gazdag áldásai kiáradnak, ők is megnyitják szívüket, és részesülnek benne. Sajnos, rettenetes hibába esnek.
Ha naponként nem haladunk előre a keresztény erények gyakorlásában, akkor nem fogjuk felismerni a Szentlélek megnyilatkozásait a késői esőben. 
Lehet, hogy körülöttünk mindenki szívére hullik majd anélkül, hogy mi felismernénk és elnyernénk azt." | "Ha nem fejlődünk és nem törekszünk arra, hogy elnyerjük mind a korai, mind a késői esőt, elveszítjük lelkünket, és a felelősség ezért csak rajtunk nyugszik."

Isten ereje életet ad: "Az a teremtő energia, amely létrehozta a világokat, Isten szavában van. Ez az Ige erőt ad, életet teremt. Minden parancsa ígéret, amelyet ha az akarat magáévá tesz és a lélek elfogad, akkor a Végtelen életét viszi magával. Átformálja természetünket, és lelkünket Isten képmására újjáteremti."

Szükség van a Lélek keresztségére: "Amire szükségünk van, az a Szentlélek keresztsége. Enélkül éppoly kevéssé vagyunk alkalmasak arra, hogy kimenjünk a világba, mint a tanítványok voltak az Úr keresztre feszítése után. Jézus ismerte szükségleteiket, és azt mondta nekik, hogy maradjanak Jeruzsálemben, míg el nem nyerik a felülről való erőt." | "Ugyanolyan buzgón kell imádkoznunk a Szentlélek alászállásáért, mint ahogy a tanítványok tették pünkösd napján. Ha nekik szükségük volt erre akkor, mennyivel nagyobb szükségünk van rá nekünk ma."

Légy állandóan készen: "Nem tudom megmondani, hogy mikor következik be a Szentlélek kitöltetése, és hogy mikor lesz az, amikor a hatalmas angyal alászáll, hogy csatlakozzon a harmadik angyalhoz É mű befejezésében. Üzenetem az, hogy egyetlen biztonságunk, ha állandóan készen állunk a mennyei eső fogadására. Ha lámpásaink meg vannak töltve és szüntelenül égnek."

ÖSSZEFOGLALÁS ÉS IMAGONDOLATOK

Szerető Úr Jézus! Segíts megérteni, hogy mindnyájunknak most kell elnyernünk a felkészítő és erőt adó Szentlelket. Csak azok, akik bizonyosan tudják, hogy most rendelkeznek a Szentlélekkel, fogják elnyerni a második pünkösdi kitöltetést Isten művének befejezésére. Sokan kérdezik, hogyan lehetek bizonyos abban, hogy rendelkezem Szentlélekkel? Azok, akik Krisztushoz hasonló erényekéi követnek, és szeretetről, örömről, békéről, hosszútűrésről, szívességről, jóságról, együttérzésről és önuralomról tesznek tanúbizonyságot, ők az élő Isten Szentlélekkel betöltött gyermekei.

Reggeli dicséret: Megéri

„Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik.” Ézsaiás könyve 26:3

A mindennapi híreket böngészve felteszed magadnak a kérdést. Megéri? Megéri az elveidhez ragaszkodni, kitartani a jó mellett, és ezt a szemléletet adni tovább az utókornak? És Isten egy különleges módon adja meg a választ a benned bolyongó kérdésekre.

Épp a játszótéren sétálsz a Pöttömmel. Egyik csúszda, másik csúszda, harmadik csúszda. Mászóka, ugri-bugri, és végül felfedezi a homokozót is. Nincs túl jó idő, ezt érzi ő is, úgyhogy csak kultúráltan pakolgatja kis kezével a homokot egy vödörből az emelvény másik oldalán lévő csőbe. Tetszik neki a dolog, és te csak nézed boldogan, ahogy játszik. Közben kérdezget, te válaszolsz. Az egész idilli és megnyugtató.

Aztán megjelenik egy picikét idősebb kisfiú a homokozóban, felismered, ő jött be az anyukájával pont utánatok a kapun. A kisfiú is kedvesen kérdezgeti édesanyját. "Apácska hol van?" "Apácskának van egy kis dolga még, de hazafelé talalkozunk vele."

Ő is fellép az emelvényre, megtetszik neki az a művelet, amit Pöttöm végez. A lányod épp egy újabb adag homokot szeretne markolni, miközben a kisfiú még ott áll a vödörnél. És ekkor elhangzik az, ami mindent egy csapásra helyretesz benned. "Parancsoljon, Kisasszony!" - ejti ki a kisfiú a mesebeli mondatot a világ legtermészetesebb módján.

Szemed tágra nyílik, szívedet pedig elönti valami különleges boldogság. "Parancsoljon, Kisasszony!" Az anyukával összemosolyogtok, és érzed, ennek így kell lennie. És megéri. Mindig megéri.

Megéri kedvesnek, türelmesnek lenni, megéri kitartani az elvek mellett, megéri ragaszkodni a jóhoz, és ahhoz, hogy ezt add tovább. Megéri hűségesnek lenni Istenhez, a másikhoz, önmagadhoz. Megéri nyitott szemmel járni, keresni a jót, az emberséget.

És megéri Isten mellett meghozni a döntést, és kitartani emellett a végsőkig. Követni Őt, azt az utat, amit eléd állított. Átélni és továbbadni az Ő szeretetét. Megéri.

Isten ma bíztatni szeretne téged. Ő melletted áll, és megad minden erőt a kitartáshoz, a jó cselekvéséhez, az élethez, még a mesebeli mondatok kiejtéséhez is. Hát válaszd ezt az utat minden reggel, válaszd Őt, és ne add fel. Mert mindig megéri.

Bejegyezte: Sz-Cs. Andi

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem-Légy bátor és igen erős

,,Légy bátor és igen erős, hogy vigyázz és mindent aszerint a törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes az én szolgám szabott elődbe. El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban.,,(Józs 1,7-8.)

Ezek a szavak, amiket Isten Józsuének mondott, útmutatást adnak nekünk Bibliánk használatára.

Isten ezt mondta Józsuénak: "El ne távozzék e törvénynek könyve szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal".

Éjjel-nappal a Bibliát olvasni? Ez lehetetlen.

Természetesen nem is így gondolta Isten. Az 1. zsoltárban is ezt mondja az Ige: "Boldog ember az,...akinek az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az Ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal".

Ez lehetséges! Pl. egy gyermek távol van szeretett szüleitől és otthonától. Olyan emberek között, akik őt nem szeretik. A gyermek levelet kap szerető apjától. Micsoda örömmel fogadja és olvassa azt! Az apja szívét látja benne!

Így olvashatjuk mi is a Bibliát. Ez mennyei Atyánknak a levele, amely bepillantást enged nekünk az Atya szívébe. Éjjel-nappal örömmel gondolkodhatunk rajta.

- S ha a gyermek nehéz helyzetében tanácsot kér az apjától, és a bölcs feleletet megkapja, milyen szívesen cselekszik aszerint!

A 119. zsoltár írója ezt mondja: "A Te bizonyságaid én gyönyörűségem és tanácsadóim." (24. v.)

Számunkra is ez legyen az Ige! Isten ezt parancsolta Józsuénak: "Vigyázz, és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban.

Józsué hűségesen megtartotta ezt a parancsot. Ő azok közül a kevesek közül való, akikre semmi panasz nincs a Szentírásban feljegyezve. Életében igazolódott az Ige:

"A Te törvényed kedvelőinek nagy békességük van, és nincs bántódásuk". (Zsolt 119,165)

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében- CSENDBEN ISTEN ELŐTT

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsolt 62

1 A karmesternek, Jedútúnnak: Dávid zsoltára.

2 Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget.

3 Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom sokáig.

4 Meddig támadtok egyetlen emberre, miért akarjátok mindnyájan megölni? Olyan, mint a düledező fal és a bedőlt kerítés!

5 Csak azon tanácskoznak, hogyan taszítsák le a magasból. Hazugságban telik kedvük, szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. (Szela.)

6 Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet.

7 Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom.

8 Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten.

9 Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk! (Szela.)

10 Csak pára az emberek élete, hazug látszat a halandóké. Ha mérlegre kerülnek, a páránál is könnyebb mindegyik.

11 Ne bízzatok zsarolt javakban, rablott holmival ne kérkedjetek! Ha gyarapszik is vagyonotok, ne bizakodjatok el!

12 Szólott egyszer az Isten, és ezt a két dolgot értettem meg: Istennél van az erő;

13 nálad van, URam, a szeretet. Te megfizetsz mindenkinek tettei szerint.

"Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget." (Zsolt 62,2)

Lelke csendben van, és egyedül Istenre vár. Amikor a 62. zsoltár írója így szól, sejteti velünk, hogy előbb küzdelmes időket élt át. Most már azonban Istenhez fordult. Benső erőt kapott, és most azt akarja, hogy mindnyájan Istennél csendesedjünk el. Ezért mondja: "...öntsétek ki előtte szíveteket" (9b). Azt akarja, hogy mindnyájan imádkozzunk. Nem egyszerűen arról van szó: "Mondjunk egy áldást, aztán menjünk a dolgunkra." Nem! A zsoltáros ezt mondja: "Öntsétek ki ... szíveteket", és találjatok csendet Istennél. Itt nemcsak egy lélektani igazságról van szó, olyan értelemben, hogy az embernek a felgyülemlett indulatait "ki kell adnia", és "fel kell szabadulnia alóluk". Ez egy hitigazság. A megterhelt szívnek meg kell üresednie Isten előtt, hogy aztán átélje a békességet. Csendet és enyhülést találunk Istennél, mondja a zsoltáríró, mivel "tőle van az én szabadításom". vagy "tőle kapok segítséget". Most, hogy megszabadultunk terhünktől, Isten visel majd gondot ránk. Bízzatok az Úrban. Ne várjatok segítséget emberektől, mert "a közembernek fiai" és "a főembernek fiai" (Rev. Károli ford. 10.v.) "a páránál is könnyebb mindegyik" (új ford. 10.v.). Olyan, mint a lehelet. Minden jót egyedül Istentől kell várnunk. Elméletileg persze egyetértünk. Isten bizonyosan megteszi. Minden megoldásunk őtőle jön. Napi időbeosztásunk mégsem hagy elég időt az imádságra. Lótunk-futunk és beszélünk vég nélkül "főemberekkel" és "közemberekkel". Még a mi egyházi és az Isten országáért végzett munkánkban is inkább a mindig sürgő-forgó Mártára emlékeztetünk, mint Máriára, aki csendben Jézus lábainál ült. Gyakorlati bizonyítékát kell adnunk annak, hogy ismerjük az ember igazi értékét, azt, hogy mit ér igazában az imádság, és hogy micsoda valóban az a békesség, amit Isten ad. Ez a békesség nem akadályoz meg bennünket abban, hogy szorgalmasan dolgozzunk, de megnyilvánul abban, ahogy élünk és dolgozunk. Honnan jön a mi segítségünk? Erre a kérdésre nem szabad egy betanult bibliai vers idézésével felelnünk. Az életmódunk válaszoljon rá.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felet-ELMÚLÓ FÉNY

"Mi pedig mindnyájan fedetlen arccal tükrözzük az Úr dicsőségét" (2Kor 3,18).

Isten szolgájának sokszor kell egyedül megállnia. Keresztyén életünk első szakaszán sok csalódás ér: emberek, akik világító fáklyák voltak, kilobbannak. Akik pedig egykor mellettünk álltak, elszakadnak tőlünk. Meg kell ezt szoknunk, hogy észre se vegyük, ha egyedül maradunk. "Mindnyájan elhagytak... de az Úr mellettem állott" (1Tim 4,16-17).
 Hitünk ne az elmúló, hanem a soha ki nem alvó fényre épüljön.
Amikor "nagy" emberek elmennek, csak addig szomorkodunk, amíg megértjük, hogy menniük kellett.

Az egyetlen, ami megmarad az, hogy mi magunk nézzünk Istenre. Semmi ne tartson vissza attól, hogy komolyan szembe nézz Istennel, mind magadra, mind pedig tanításodra nézve.
Valahányszor hirdeted az Igét, nézz bele előbb Isten arcába, akkor kezdettől végig ottmarad a dicsőség. A szolgáló testvér szüntelenül Istenre tekint és azután elindul, hogy beszéljen az emberekkel. Krisztus szolgáinak ismertetőjele, hogy öntudatlanul is sugárzik az arcuk. "Mózes nem tudta, hogy orcájának bőre sugárzik, mivelhogy Ővele szólott" (2Móz 34,29).
Nem arra vagyunk elhíva, hogy kétségeinket mutogassuk, vagy kifejezésre juttassuk Istennel való életünk rejtett elragadtatásait.
A munkás élet titka abban rejlik, hogy mindig összhangban marad Istennel.