„Én tehát, miután hallottam az Úr Jézusba vetett hitetekről és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló szeretetről, szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban; és kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt; és világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok: milyen reménységre hívott el minket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között, és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön. Minthogy hatalmának ezzel az erejével munkálkodik a Krisztusban, miután feltámasztotta őt a halálból, és jobbjára ültette a mennyekben, feljebb minden méltóságnál és hatalmasságnál, minden erőnél és uralomnál, sőt minden névnél is, amelyet segítségül hívnak, nemcsak ebben a világban, hanem az eljövendőben is. „Az ő lábai alá vetett mindent”, és őt tette mindenek felett való fővé az egyházban, amely az ő teste, és teljessége annak, aki teljessé tesz mindent mindenekben.”

Magyarázat

A Szentlélek munkái közül az egyik legcsodálatosabb, amikor valakinek, aki korábban vak volt, megnyitja a lelki szemeit. Az Ószövetségben is vannak erre példák, gondoljunk csak Bálám történetére, akinek a szamara is jobban „látott”, mint ő maga, vagy Sámuel tanácstalanságára, hogy kit is kenjen királlyá Isai fiai közül, vagy akár Elizeus szolgájára, aki hirtelen meglátta az őket védő tüzes harci kocsikat.
Az Újszövetségben még inkább kibomlik a Szentlélek szellemi történésekben való kulcsszerepe, maga a bűnbánat, megtérés, újjászületés is elképzelhetetlen lenne nélküle. Itt Pál apostol az elhívással kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a Szentlélek által döbbenhetünk rá igazán, milyen rejtett dimenziói vannak.
Bátorítás ez a mindennapokra nézve, amikor sokszor belesüppedünk a pillanat hajszoltságába, és vakok vagyunk a szellemi történésekre, sőt talán az is megkísért, hogy teljesen egyedül kell helytállnunk. Ha viszont a Lélek által szemléljük helyzetünket, erőt nyerünk, és meglátjuk, „milyen mérhetetlenül nagy az Isten hatalma” rajtunk. És ha ezt a mércét illesztjük mindennapi gondjainkhoz, nem kérdés többé, hogy ki győzedelmeskedik.
(Nemeshegyi-Horváth Anna)