Kenneth E. Hagin-Erőink egyesítése

Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk? Aki az Ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem Őt mindnyájunkért odaadta, mi módon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?- Róma 8,31. 32.

Isten és te együtt munkálkodtok, hogy végrehajtsátok az Ő megváltási tervét e világra vonatkozóan. Isten éppúgy nem boldogul nélküled, mint ahogy te sem boldogulhatsz Őnélküle.
Ezért is adta nekünk Jézus a szőlőtő és a szőlővesszők példázatát. A szőlőtő nem tud gyümölcsöt teremni a szőlővesszők nélkül, a szőlővesszők pedig nem tudnak meglenni a szőlőtő nélkül. A mai igehelyünk a rómaiakhoz írott levél első nyolc fejezetének egyik végkövetkeztetése. 
Azt mutatja meg nekünk, hogy az Atya Isten teljesen egy a gyermekeivel. Bemutatja azt a tökéletes közösséget és együttműködést, amit Isten gyermekei élveznek Mennyei Atyjukkal. Megmutatja, hogy Isten gyermekeinek hatalma van a sötétség erői és a körülmények felett. És Isten betetőzi ezt a 37-es versben: „De mindezekben győzteseknél is többek vagyunk Őáltala, aki minket szeretett.”
Isten tevékenyen munkálkodik az érdekedben. Támogat téged és kiáll melletted. Folyamatosan harcol érted. Folyamatosan betölti minden szükségedet az Ő bőséges kegyelmének kincsestárából. Az Ő bölcsességét és az Ő képességét adja neked!

Megvallás: Isten értem van! Ki lehet ellenem? Én egy vagyok az én Atyámmal! Ő cselekvő módon munkálkodik értem. Betölti az én szükségeimet. Én közösségben vagyok Vele és együtt munkálkodom Vele.

Andrew Wommack: Ellenőrizd a gyümölcsöket!

Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket. (Máté 7:20)

Ha tudni szeretnéd, hogy valaki mennyire hiteles, akkor meg kell vizsgálnod az általa produkált gyümölcsöket. Ez a gyümölcs az életvitel. 
Jézus leszögezte, hogy jó fáról nem nyerhetsz rossz gyümölcsöket és rossz fáról sem kaphatsz jó gyümölcsöket. Sok ember egy dolgot mond, de a cselekedetei annyira hangosan beszélnek az ellenkezőjéről, hogy valójában meg sem hallod, amit a szájával mond. Ha kétely merül fel benned, hogy valakit elfogadj vagy kövess, akkor tekintsd meg az általa létrehozott gyümölcsöket.
A szolgálók és szolgálatok értékelésekor több figyelmet kell szentelnünk az általuk produkált gyümölcsökre. A gyümölcsök jelentik az igazi próbát a szolgálókkal és szolgálatokkal kapcsolatban. Ha az emberek üdvözülnek, ha életek változnak meg, akkor jó gyümölcsöket találunk. Habár a szolgáló követhet el hibákat, mondhat helytelen dolgokat, a gyümölcsök jók. Így azt mondhatod, hogy a fa jó.
Minden szolgálónak vannak hiányosságai, ahogy a Krisztus Testében mindenkinek, de ez nem jelenti azt, hogy a szolgálatuk rossz. Amikor a szavaik helyesek és őszintének is tűnnek, de a körülöttük élők élete szétesik, összetörik, zavar és fájdalom veszi körül őket, akkor rosszak a gyümölcsök. Egy ember életének hatását az általa produkált gyümölcsökből állapíthatod meg, hasonlóan egy szolgáló hatását a szolgálata gyümölcseiből ítélheted meg.
Ma mindenekelőtt bizonyosodj meg arról, hogy az életedben termett gyümölcsök jók-e. Pozitív hatást gyakorolsz az emberek életére? Az Úrhoz fordítod őket, vagy ellenkezőleg: sérüléseket és zavart okozol bennük? Vizsgáld meg először a saját gyümölcseidet, azután képes leszel megvizsgálni azoknak a gyümölcseit is, akik a gyülekezetben vezetnek téged. 

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Elfoglalta Józsué az egész országot... és odaadta Izraelnek örökségül. (Józs 11,23)

Miután megszűnt az átok, amely Ákán bűne miatt volt Izraelen, megkezdődött Józsué győzelmes hadjárata az egész Kánaánon keresztül.

Kritikussá akkor vált a helyzet, amikor az öt emóreus király összefogott a gibeoniták ellen, akik behódoltak Józsuénak. Józsué felkelt a gibeoniták megsegítésére, hirtelen rajtaütött az emóreus-királyok csapatán és megsemmisítette azt.
Az emóreusok példáját követve Jábin királya majdnem minden kanaánita törzset egyesített, hogy megsemmisítő csapást mérjen Józsuéra. Maromnál (11,5) gyülekezett a hadsereg.
Isten azonban ezt mondta Józsuénak: "Ne félj tőlük, mert holnap ilyenkorra mindnyájukat átszúrtan vetem Izrael elé". Józsué meglepetésszerűen ismét rátámadt az egyesített kanaánita csapatra, s egyedülálló győzelmet aratott. Harmincegy legyőzött király és törzs hevert nemsokára lába alatt.
Egész Kánaánt elfoglalták, és Józsué elkezdhette az ígéret földjét kiosztani örökségül.
Ősidők óta beszélnek földi és mennyei Kánaánról.
Az utóbbi a megváltottak hazája. A Jelenések könyve beszél arról, hogy az utolsó időkben a Sátán hatalma és csalása által a föld minden országa összefog, hogy harcoljon Isten népe ellen. Nem kardok és ágyúk harca lesz ez. Szellemi harc lesz elsősorban, amelyben persze e világ urai erőszakot is fognak alkalmazni.
A kicsiny nyáj látszólag reménytelenül elvész.
A döntő pillanatban azonban az Úr Jézus maga lép közbe, legyőzi az Antikrisztust, megjelenésével véget vet a gonosz hatalmának és Övéit az örök hazába, a mennyei Kánaánba vezeti.
Kinek az oldalán leszünk mi ebben a harcban?

Gloria Copeland- Ragyogjon az életed

Légy példa a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, szellemben, hitben, tisztaságban. – 1 Timótheus 4:12.

A világnak szüksége van arra, hogy jó példákat lásson. Látniuk kell, hogy a hívők szeretetben, tisztaságban és hitben járnak otthon, az iskolában és az üzleti életben.

Pál apostol arra buzdít bennünket a Róma 12:17-ben, hogy a tisztességre legyen gondunk minden ember előtt. Máshol azt tanítja az Ige, hogy tartózkodjunk a gonosz minden megnyilvánulásától. Tehát ha Isten útjain jársz, ne csak fél lábbal járj azon, figyelve, mi az a minimális elkötelezettség, amivel még megúszhatod. Teljes szívvel járj az Ő útjain. Úgy viselkedj, hogy egyértelmű legyen, keresztény vagy. Hadd lássa a környezeted a szeretetedet, hitedet és tisztaságodat minden helyzetben.

A példa, amit mutatsz, sokkal többet ér, mint a szavaid.

Amikor a fiunk, John kicsi volt, a nagyszüleinknél időztünk. John a nagypapámmal aludt, és éjjel felkeltette őt. „Papa, fáj a fülem. Imádkoznál érte?” A nagyszüleim olyan gyülekezetben nőttek fel, ahol nem hittek a gyógyulásban. Nem tudom, Papa imádkozott-e érte, mindenesetre nem működött a dolog. John felkelt, és azt mondta: „Az anyukámmal fogok aludni. Ha ő imádkozik, akkor mindig elmúlik.” Körülbelül 18 évvel később mesélte el Papa ezt a történetet.

Látod, olyan példát mutattam a hitről és szeretetről, ami megmaradt John emlékezetében. Amikor a gyermekeid növekednek, részben talán elfelejtik, amiket tanítottál, vagy úgy tesznek, mintha nem érdekelnék őket Isten dolgai. De soha nem felejtik el azt a példát, amit mutatsz.

A munkahelyeden, az iskoládban, vagy a lakóhelyeden az emberek talán visszautasítják, amit mondasz, vagy vitatkoznak veled. De soha nem fogják cáfolni vagy elfelejteni a szeretetedet.

Ne hagyd, hogy a jelentéktelen kis bűnök és szellemi kompromisszumok elhomályosítsák a példát, amit másoknak mutatsz. Legyen gondod a tisztességre minden ember előtt, és hadd ragyogjon rajtad keresztül Jézus világossága!

Igei olvasmány: Róma 12:9-21.

Varga László:Isten asztaláról-Ne ártsatok a földnek

"Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, amíg homlokukon pecséttel meg nem jelöljük a mi Istenünk szolgáit. És hallottam a pecséttel megjelöltek számát: száznegyvennégyezer pecséttel megjelölt Izráel fiainak minden törzséből: Júda törzséből tizenkétezer pecséttel megjelölt, Rúben törzséből tizenkétezer..." (Jelenések 7,3-8)

Meg kell ismerkednünk néha azokkal az igékkel is, melyek nehezebben érthetők.
Ahogy januárban is már láttuk, a Jelenések könyve csodálatos szimbólumokra épül. A számszimbólumnál a 3 a tökéletességet jelöli, a 10 a teljességet, a 12 Isten népét. 10x10x10=1000 a teljes tökéletesség számszimbóluma. 12x1000 Isten népének tökéletes teljességét jelenti.
Izráel 12 törzse a keresztyén népek egy-egy ágát jelképezik. A kis kihalt törzsek és a megmaradt nagyok egyformán a tizenkétezres számot kapják, mind egyenrangúak. Mintha azt mondanánk: " A magyar reformátusokból az Istenben hívők tökéletes teljessége. A német katolikusokból az Istenben hívők tökéletes teljessége stb." A 12x12.000=144.000 Krisztusnak "a világ kezdetétől a világ végezetéig, az egész emberiségből, Szentlelke és igéje által örök életre elválasztott serege."A következő szakasz (7,9-17) meg is magyarázza: "Íme nagy sokaság volt ott, amelyet megszámlálni senki sem tudott, minden nemzetből és törzsből...", és elmondja jövendő sorsukat.
Olvassuk el ezt részt is! Vajon tagja vagy-e ennek a hatalmas seregnek?

Uram, köszönöm, hogy Szentlelked engem is hív a Krisztussal való közösségre! Nem vagyok magamra hagyva, olyan jó Krisztus végtelen seregének tagja, minden megváltottjának testvére lenni. Add, hogy sok kísértésemben mindig magam mellett tudjam szeretetedet és egyházad, szeretteid sokaságát, s képes legyek ahhoz méltóan élni és szolgálni. Ámen.

Napi áhítat: Maradandó eredmény

1Kor 3,6–15


Maradandó eredményt az emberek szívében lehet létrehozni.

„Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta. Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. Aki ültet, és aki öntöz: egyek, és mindegyik majd a maga jutalmát kapja fáradozásához méltóan. Mert mi Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. Az Istentől nekem adott kegyelem szerint, mint bölcs építőmester, alapot vetettem, de más épít rá. Vigyázzon azonban mindenki, hogyan épít rá. Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus. Azt pedig, hogy ki mit épít erre az alapra: aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát, szalmát; az a nap fogja világossá tenni, mivel tűzben jelenik meg, és akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz; és hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja kipróbálni. Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat fog kapni; de ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga megmenekül ugyan, de úgy, mint aki tűzön ment át.”

Magyarázat

Pál apostol rövid, szemléltető leírást ad arról, hogy a hívő embernek kifogástalan építőmesternek kell lennie. Az a tény, hogy nem rombolók, hanem Isten munkatársai vagyunk, eszembe juttatja az Úr Jézus hegyi beszédének utolsó gondolatát: „aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát” (Mt 7,24).
Mivel egyre gyakoribb napjainkban a társadalmi, lelki, gazdasági, politikai megrázkódtatás, nem mindegy, hogy az ember mire építi a hitét. Sajnos sok olyan emberrel találkozom, akik hitükben hajótörést szenvedtek. Csalódottak, eltántorodtak, mivel a fundamentum nem Jézus Krisztus volt. Elhamarkodva, megfontolás nélkül homokra építették házukat, amelynek eleve meg voltak számlálva napjai. Aztán az se mellékes, hogy milyen anyagból készül a ház. Aki spórolni akar, az kegyetlenül ráfizet ama napon. De az, aki a drága dolgokat áldozza fel, hogy lelki háza szilárd maradjon, jól teszi, mert az Atya a legdrágábbat áldozta fel értünk: Fiát, az Úr Jézus Krisztust.
(Dániel Zalán (Erdély))

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-Ha késik is, bízzál benne

"Ha késik is, bízzál benne" (Hab 2,3).

A tűrés nem közönyösség. A tűrés erős sziklához hasonlítható, amely minden viharral szembenéz. A tűrés forrása az, ha látjuk Istent, mert ez belsőleg megvilágosít. Mózes nem azért tartott ki, mert helyes fogalmai voltak a jogról és a kötelességteljesítésről, hanem mert látta Istent. 

"Erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant" (Zsid 11,27). 

Aki látja Istent, az nem egy ügynek vagy külön célnak szolgál: magának Istennek szolgáltatja ki magát. 

Hogy egy indítás Istentől van-e, azt abból tudod meg, hogy az Ő Szelleme sugallja. Azok a dolgok naggyá és erőssé lesznek az életedben, mert Isten erősíti és eleveníti meg őket. Ha Isten szellemi értelemben átvezet a pusztai megkísértésen (mint ahogyan Fiát valóságosan is átvezette rajta), anélkül, hogy egy szót is szólna, tarts ki; lesz erőd a kitartásra, mert látod Istent. "...ha késik is, bízzál benne" (Hab 2,3). 

Az az igazi látás próbaköve, ha többre igyekszünk, mint amit már elértünk. A szellemi elégültség a gonosztól van. "Mivel fizessek az Úrnak?" - mondja a zsoltáros. - "A szabadulásért való poharat felemelem" (Zsolt 116,12-13). 
Hajlamosak vagyunk önmagunkban keresni a megelégedést. "Most megkaptam ezt, most már megszentelődtem teljesen, most már kitartok" - így azonnal a romlás útjára jutunk. Többre kell törekednünk, mint amit már elértünk. "Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék..." (Fil 3,12). 

Ha csak annyink van, mint amennyit megtapasztaltunk, akkor semmink sincs. 
De ha Isten látomása ihlet meg, akkor többünk van a megtapasztaltnál. Őrizkedj a szellemi elernyedéstől!

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-ÉRTED-E AZ ÍRÁSOKAT?

A mai napon olvasandó igeszakasz: Lk 24,36-48.

36 Miközben ezekről beszélgettek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: "Békesség nektek!"
37 Azok megrettentek, és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak.
38 Ő azonban így szólt hozzájuk: "Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben?
39 Nézzétek meg a kezemet és a lábamat, hogy valóban én vagyok. Tapintsatok meg, és lássatok. Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van."
40 És ezeket mondva, megmutatta nekik a kezét és a lábát.
41 Mikor pedig még mindig nem mertek hinni örömükben, és csak csodálkoztak, megkérdezte tőlük: "Van-e itt valami ennivalótok?"
42 Erre adtak neki egy darab sült halat.
43 Elvette és szemük láttára megette.
44 Majd így szólt hozzájuk: "Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam a Mózes törvényében, a próféták könyvében és a zsoltárokban."
45 Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat,
46 és így szólt nekik: "Így van megírva: a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül,
47 és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve.
48 Ti vagytok erre a tanúk.
"Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat."(Lk 24,45)
Jézus feltámadása és az ő mennybemenetele között 40 nap telt el, s ezalatt Jézus megjelent tanítványainak. Nem kételkedhettek abban, hogy ő ugyanaz a személy volt, akit annyira bizalmas módos ismertek a halála előtt. Még azt is megengedte nekik, hogy meglássák a keresztre feszítés sebhelyeit, csakhogy hitre segítse őket.
Mégis, a dolgok már mások voltak. Az az áldott közelség, melyet korábban tapasztaltak, megszűnt. Többé már nem élt velük együtt. Jézus megjelent és ők nem tudták, honnan jött. Eltűnt, és nem tudták, hogy hová ment.
Bizonyos változást figyelünk meg Krisztus és tanítványai kapcsolatában. Igaz, a jól ismert gyengéd hangszín megmaradt. Gondolj csak arra, ahogy mondta: "Mária", és "Mondd meg az én testvéreimnek", és "Békesség néktek". De sokkal fenségesebb volt. Elváltozott. Krisztus a szomorúság és a halál határán túl volt már. És a tanítványokban valami mélyebb megilletődöttség nyomait látjuk. Keveset beszélnek, legfeljebb ezt: "Mester" és "Én uram, és én Istenem!".
Mindamellett a tanítványok jobban megismerték Jézus Krisztust ez alatt a 40 nap alatt, mint bármikor azelőtt. Ez idő alatt ő "megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat". Most első ízben látták meg az ő halálának szükséges voltát. Láthatták, hogy Krisztus halála Istennek bemutatott áldozat volt és hogy Isten a feltámadás segítségével adja tudtul, hogy elfogadta az áldozatot. A tanítványok világosabb képet kaptak Jézusról ezeknek az esetenkénti megjelenéseknek a során, mint amikor ő velük volt éjjel és nappal. Miközben figyeltek a Bibliára, Jézussal való közösségük szorosabbá vált, mint amilyen volt, amikor naponként látták és érintették őt.
Jézusról ismerete nem függ attól, hogy jártunk-e azon a helyen, ahol Jézus járt, Galileában és Jeruzsálemben. A feltámadott Úrral való közösségünk attól függ, hogy milyen mértékben nyílt meg számunkra az Írás.

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból.”(János 17,15)

Üdvös és kedves esemény, hogy minden hívőnek eljön az ideje, amikor az Úr tetszése szerint majd haza mehetünk, hogy Jézusnál legyünk. Az Úr harcosai, kik a hit által való nemes harcot harcolják, - néhány rövid év után, megnyerve a csatát – majd bemehetnek Uruknak örömébe. Habár Krisztus azt akarja, hogy Övéi egykor ott legyenek, ahol Ő van, mégsem kéri, hogy rögtön ki legyenek ragadva a világból és a mennybe vitessenek. Kívánja, hogy egy ideig itt maradjanak. Mégis milyen gyakran küldi a fáradt zarándok ezt a kérését a kegyelem trónjához: „Ó, bár szárnyaim volnának, mint a galambnak, hogy elrepülnék és megnyugodnék!”, de Krisztus, a mi Urunk, nem imádkozott így, hanem meghagy, és Atyja kezére bíz bennünket, mígnem majd érett gabonakévék módjára begyűjtenek Mesterünk csűrébe. Az Úr Jézus nem kéri számunkra a hamar beálló halál általi szabadítást, mert szükséges e testben maradnunk mások végett, habár nekünk nincs is abban valami nagy hasznunk. Kéri, hogy az Úr őrizzen meg minket a gonosztól, de azt sohasem kéri, hogy teljes nagykorúságunk előtt bemehessünk jutalmunkért az örök dicsőségbe. A keresztyének gyakran kívánkoznak meghalni, ha valami nyomorúság éri őket. Ha kérdezik tőlük: „Miért?” azt felelik: „Mert szeretnénk az Úrnál lenni”. De attól tartunk, hogy nem annyira az áll előttük, hogy az Úrnál legyenek, hanem inkább a nyomorúságtól való szabadulás. Különben a halál után való vágyódás megmaradna náluk akkor is, amikor nem sóhajtoznak a szorongattatások nyomása alatt. Vágyódnak haza, nem annyira a Megváltó közelléte miatt, mint inkább a nyugalom élvezése céljából. Tehát helyes és jó, ha vágyunk meghalni, mint Pál apostol, mivel a Krisztusnál lenni mindennél jobb, de a nyomorúságtól való menekülés iránti vágy az önzés kívánsága. Hanem inkább az legyen vágyatok és törekvésetek, hogy életetekben megdicsőítsétek Isten, amíg csak akarja, hogy éljetek, minden fáradság, küzdelem és szenvedés között. Várjatok, míg Ő mondja. Ha eljön annak ideje, haza fog benneteket vinni.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Amikor már Jézus a mindenem

"De én mindazt, ami nekem nyereség volt, a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt ezen felül most is kárnak ítélek mindent, az én Uram Jézus Krisztus ismeretének mindent túlhaladó nagyságáért. "
(Fil 3, 7-8)

Pál minden drága kincse veszendőbe ment. Most így szól: "Mindent kárnak ítéltem" - mindent, ami nekem olyan értékes volt. A befejezett múlt idővel, amit itt használ, azt fejezi ki, hogy ez az ítélete végleges és így is marad. Nem mindenki ad fel annyi mindent megtérésekor, mint Pál. Ő egyszerűen mindent kárnak és szemétnek ítél Jézus Krisztus megismeréséhez viszonyítva. Szemei megnyíltak és tudja, hogy mi mindent kapott Krisztusban, akivel összehasonlítva minden más csak értéktelen, sőt káros. Mert a legnemesebb és legdrágább dolgok is kárunkra vannak, ha akadályoznak minket Krisztus megragadásában, vagy okot szolgáltatnak arra, hogy őt ismét elveszítsük. Mindazt, ami útját állja annak, hogy Jézust megnyerjük, egyenesen gyűlölnünk kell (Luk 14, 26). Aki a földi javakon elakad, nem tudja birtokába venni a legfőbb jót. Aki arra törekszik, hogy emberek értékeljék, azt Isten nem fogja értékelni. Aki testi örömöknek hódol, nem talál lelki örömöket.
Senki nem lett még azzal szegényebb, ha az Úrért mindattól távol tartja magát, ami ővele nem egyeztethető össze, sőt így lesz az ember valóságban gazdag. Krisztusban minden magasabb és igazibb értelmet nyer (Fil 3, 9-10). Nincs az a földi származás vagy előjog, ami ehhez lenne fogható. Tagjai leszünk Isten népének, mely fölötte áll mindenféle nemzetnek. Olyan kegyelmi ajándékokat kapunk, amelyek minden természeti adottságot felülmúlnak. Olyan öröm jut a birtokunkba, melyhez képest minden földi öröm és jó értéktelen és semmi. Az új élet célkitűzése toronymagasságban lesz minden földi célkitűzés felett. Isten Lelke olyan buzgóságot ébreszt bennünk, melynek forrása többé nem a becsvágy, hanem az Isten iránt való szeretet.
Új képzettségünk és tudásunk túlszárnyal majd minden földi ismeretet (1 Ján 2, 20), mert Isten Lelke vezet be minket Isten titkaiba és érteti meg velünk az ő útjait. Helyes ön- és istenismeretünk lesz. Előzőleg az ember vak, önmagát imádja és Istent nem becsüli.
Szegényes kis önigazságunk helyét isteni megigazulás váltja fel, mely Istennek tetsző és őt szolgálja (Róm 5, 1).

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Szellemi magvetés

"Aki pedig a Szellemnek vet, az Szellemből fog aratni örök életet" (Gal 6,8)

A vetés látszólag tiszta veszteség, mert a jó magot elvetjük a földbe, és soha nem látjuk többé. A Szellemben való (mag)vetés pedig még inkább veszteségesnek, sőt őrült dolognak látszik, mert megtagadjuk önmagunkat, és látszólag semmit nem kapunk érte. Mégis, mikor Szellemben vetünk azáltal, hogy tanuljuk az Istenben való életet, igyekszünk neki engedelmeskedni és az Ő dicsőségéért munkálkodni, akkor nem hiába vetünk. Jutalmunk az élet, sőt, az örök élet. Ennek már itt boldog részesei lehetünk, amikor megismerjük Istent, közösségünk lesz Vele és örvendezünk Benne. Ez az élet egy egyre mélyülő, szélesedő folyamhoz hasonlítható, amely az örök boldogság tengerébe visz bennünket, ahol mindörökké részesei leszünk az isteni életnek.

Ezért ne vessünk ma a (hús)testnek, mert akkor csak romlást arathatunk, hiszen a (hús)test csak erre képes. Éljünk inkább szent önmegtagadással magasabb, tisztább és szellemibb céloknak, keressük az Úr dicsőségét, és engedelmeskedjünk feltétel nélkül Szelleme vezetésének. 
Micsoda nagyszerű aratás lesz az, amikor majd az örök életet aratjuk! Akkor örökké tartó áldást aratunk majd! Micsoda ünnep lesz az az aratás!

Urunk, hadd legyünk ilyen aratók, a Te Fiadért!

Köszöntünk Szent Szellem!: A VEZETŐI FELADATOK MEGOSZTÁSA A SZENTLÉLEK IRÁNYÍTÁSA ALATT

A SZENTLÉLEK AZ ÓSZÖVETSÉGBEN: A MEGVÁLTÓ HATALOM

"Akkor alászállok, és szólok ott veled, és elszakasztok abból a lélekből, amely tebenned van, és teszem őbeléjük, hogy viseljék teveled a népnek terhét, és ne viseljed te magad."

(Mózes negyedik könyve 11:17)

Érezted-e már, hogy egyedül cipeled a hatalmas terhet? Isten senkinek sem tervezett ilyesmit, még a Szentlélektől betöltött kereszténynek sem! "Kérlek, ölj meg engemet! - könyörgött Mózes az Úrhoz, amikor már úgy érezte, hogy a panaszkodó nép vezetése miatt végül ott leli halálát a Sínai-fél-sziget sivatagi homokjában. Habár Mózes a Szentlélek hatalmával vezette az izraelitákat, ám a Lélekkel telt emberek is elcsüggedhetnek, ha mindent egyedül akarnak teljesíteni. Éppen úgy, ahogy a gyertya lángja sem lesz haloványabb attól, ha más gyertyákat is meggyújtanak vele, ez történt Mózessel és társaival is: amikor a benne élő Szentlelket Isten megosztotta a többi vezetővel, ők is a Lélek hatalmának teljességével kezdték végezni a munkát.

Rod lelkész egyedül próbálta pásztorolni gyülekezetének mind a 250 tagját, ám a feladat idővel lehetetlennek tűnt, és a prédikátor azon kezdett gondolkodni, hogy valami más hivatás után néz. Tudta azonban, hogy Isten hívta el a szolgálatra, ezért inkább bölcsességért könyörgött, mint hogy egyszerűen feladja, és kilépjen a munkából. Őszinte imájára válaszul az Úr feltárta Rod előtt a kis csoportok és az imapartnerek kialakításának fontosságát. Hamarosan már több mint húsz, Lélekkel telt laikus igehirdető segítette őt munkájában, akik osztoztak vele a lelkigondozói és missziómunka áldásaiban és terheiben.
A laikus vezetők nemcsak a kis csoportok felé szolgáltak, hanem - a Szentlélek indítására - a lelkésznek és családjának is segítő jobbot nyújtottak. Rod testvér szolgálata csodálatos módon erősödött, és sokkal eredményesebb lelki vezetővé vált, mint régebben.
A te prédikátoroddal ki hordozza együtt a terheket? A kritizálás megölheti a legodaszántabb életű lelkész szolgálatát is, de figyeld csak meg, mennyire kiteljesedik az élete és munkája, ha egy Szentlélekkel telt személyekből álló kis csoport áll mellette!

Imádság a mai napra
"Bármi is a tevékenységem vagy szolgálatom, Uram, ma reggel elismerem, hogy segítségre van szükségem. Sőt, életem minden területén rád van szükségem. Nem csak tőled szeretném elfogadni ezt a segítséget, Uram, hanem mindazoktól, akiket társakként mellém rendeltél a szolgálatban.""
Garrie F. Williams-

Reggeli gyöngyszemek:Hatalmat kaptunk, hogy Isten fiaivá legyünk

„De mindazoknak, akik befogadták, akik hisznek az ő nevében, hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek.” (1Jn 1:12)

Az isteni fiúság nem olyan dolog, amit magunktól szerzünk meg. Csak azok kapnak hatalmat, hogy Isten fiai és leányai legyenek, akik elfogadják Krisztus Megváltójuknak. A bűnös semmi módon nem képes megszabadítani magát a bűntől. Hogy ezt elérhesse, magasabb hatalomhoz kell fordulnia. János így kiáltott fel: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit!” Egyedül Krisztusnak van hatalma, hogy megtisztítsa a szívet. Csak aki bocsánatért és elfogadásért folyamodott, csak az tudja mondani:

„Adni semmit nem tudok,

Keresztfádra borulok...” A fiúság ígérete azonban mindenkié, aki „hisz az Ő nevében”. Mindenki, aki hitben jön Jézushoz, bocsánatban részesül.

Krisztus vallása átformálja a szívet. A világias gondolkodást mennyeivé teszi. Befolyása alatt az önző ember önzetlenné válik, mert ilyen Krisztus jelleme. A becstelen, áskálódó ember egyenessé lesz, mert második természetévé válik, hogy azt tegye másokkal, amit szeretne, hogy mások tegyenek vele. A züllött jellem tisztátalansága tisztává válik. Helyes szokásokat fog kialakítani, mert Krisztus evangéliuma az élet illataként hat rá.

Isten Krisztusban nyilatkozott meg, „s megbékéltette magával a világot” (II. Kor. 5:19). Az embert a bűn annyira lealacsonyította, hogy lehetetlen volt számára saját erejéből összhangra jutni Istennel, akinek lénye tisztaság és jóság. Azonban Krisztus, miután megváltotta az embert a törvény átkától, isteni erőben részesíthette. Így Isten iránt tanúsított bűnbánat és Krisztusba vetett hit által Ádám elbukott gyermekei ismét „Isten gyermekeivé” (I. Jn. 3:2) lehetnek.

Amikor a lélek befogadja Krisztust, erőt nyer arra, hogy Krisztus életét élje. 

Reggeli dicséret: Ne hagyd otthon a zseblámpádat!

„Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.” -Zsoltárok könyve 119. fejezet 108.verse

Aki volt már eltévedve (de nagyon!!!) az pontosan tudja, hogy milyen nagy segítség az, ha az ember benyúl a zsebébe, előveszi az okostelefonját, bekapcsolja az adatforgalmat, és segítségül hívja valamelyik navigációs applikációt. Az elmúlt 10 hónapban többször éreztem elveszettnek magam, mint az azt megelőző 29 évben (igaz nem számoltam, de azért naponta eltévedni...). Ha nagymamám tudná, hogy mennyi pénzt adtam telefonra, hogy legyen okosabb, mint én, biztos lekeverne egy fülest, hogy mért nem tettem el inkább nehezebb időkre, de ha szegénykém tudná, hogy hányszor tévedtem el (de nagyon) és hányszor adott már kimenekedést a Waze (az általam leggyakrabban használt navigáció), biztos megenyhülne...

Az Isten szava nemcsak azok előtt világosság, akik az ágyban, sötétben a telefonjukról, vagy a táblagépről olvassák a bibliát és az világít a sötétben, hanem azok számára is, akik lélekben elveszettek, é keresik a kiutat (de nagyon), hogy a sötétségből a világosságra eljuthassanak. 2007 körül egy éjszakai túrán vettem részt külső motivációra, és amennyire felkészületlenül lehet menni egy ilyen túrára én úgy mentem. Bőr cipő, farmer, ing, vakmerőség. Amik hiányoztak: (röviden) megfelelő öltözet, cipő, folyadék, alázat és zseblámpa. Ennek megfelelően meg is csúsztam és olyan 5-7 métert csúsztam le a hegyoldalon. Elszakítottam az ingem, a nadrágom és a cipőm sorsa is meglett pecsételve. Ezután, az alázatosságot magamra öltöttem, és én lettem a túravezető leghűbb társa. Neki volt, élelme, folyadéka, és egy meleg pulcsit is kaptam tőle, de ami legfontosabb, megfelelő zseblámpája volt. Így már nem teljes vak sötétben kellett keressem a lábamnak a helyet, hanem valamit láttam is. De még mindig nem volt tökéletes. Valahogy túléltem azt a borzalmas túrát, de egy életre megtanultam, hogy ahhoz, hogy haladni tudjak, kell legyen saját fényforrásom.

Így van az életben is. Nem lehetséges az, hogy a másik fényében sütkérezek, mert az nem lehet tökéletes számomra. Nem elég, ha anyu, apu olvassa a bibliát, nekem is kell tennem azért, az ösvény, amin én járok, azzal a világossággal legyen megvilágítva, amit én fedeztem fel, azzal a világossággal, amit Isten adott számomra. Ha látni akarsz, használnod kell a zseblámpádat, olvasnod kell a bibliádat, de ha csak a mások által nyert világosságot követed, homályosan látsz, megtévedhetsz és lecsúszhatsz a hegy oldalán

Bejegyezte: Laszlo Osvald

Ésaiás próféta könyve 30. rész

1. Jaj a pártos fiaknak, így szól az Úr, a kik tervet visznek véghez nélkülem, és szövetséget kötnek, de nem lelkem által, hogy bűnre bűnt halmozzanak!
2. A kik Égyiptomba szállanak alá, és számat nem kérdezik meg, hogy meneküljenek a Faraónak oltalmába, és Égyiptom árnyékába rejtőzködjenek.
3. És lesz néktek a Faraó oltalma szégyentekre, és az elrejtőzködés Égyiptom árnyékában gyalázatotokra.
4. Mert már Zoánban voltak fejedelmei, és követei Hánesig érkezének.
5. Megszégyenülnek mind a nép miatt, a mely nem használ nékik, a mely nem segít és nem használ, sőt szégyenökre és gyalázatukra lesz!
6. Jövendölés dél barma ellen: A nyomor és szorongatás földén keresztül, a honnan nőstény és hím oroszlán és viperák és szárnyas sárkányok jőnek ki; viszik szamárcsikók hátán gazdagságukat, és a tevéknek púpján kincsöket a népnek, a mely pedig nem használ.
7. Hitvány és üres Égyiptom segítsége, ezért nevezem őt nagyszájúnak, a ki veszteg ül,
8. Most menj, írd ezt táblára nálok, és jegyezd föl könyvbe ezt, hogy megmaradjon az utolsó napra bizonyságul örökre.
9. Mert pártütő nép ez, apát megtagadó fiak, fiak, kik nem akarják hallani az Úr törvényét;
10. Kik ezt mondják a látóknak: Ne lássatok; és a prófétáknak: Ne prófétáljatok nékünk igazat, beszéljetek kedvünk szerint valókat, prófétáljatok csalárdságokat!
11. Hagyjátok el az útat, térjetek le már ez ösvényről, vigyétek el előlünk Izráelnek Szentjét!
12. Azért így szól Izráel Szentje: Mivel megútáltátok e beszédet, és bíztok a nyomorgatásban és a hamisságban, és ezekre támaszkodtok:
13. Azért e bűn olyan lesz tinéktek, mint a leesendő falhasadék, a mely már kiáll a magas kőfalon, a melynek aztán nagy hirtelen jő el romlása;
14. És romlása olyan lesz, mint a fazekasok edényének romlása, a mely kimélés nélkül eltöretik, és nem találni töredéki közt oly cserepet, a melyen tűzhelyről tüzet lehetne vinni, avagy vizet meríteni a tócsából.
15. Mert így szól az Úr Isten, Izráelnek Szentje: Megtérve és megnyugodva megmaradhattatok volna; csöndességben és reménységben erősségtek lett volna; de ti nem akarátok;
16. Hanem ezt mondátok: Nem, sőt lóra ülvén, futunk; ezért futnotok kell; és gyors paripán elvágtatunk; ezért gyorsak lesznek üldözőitek.
17. Ezer fut egynek riasztására, ötnek riasztására mind elfuttok, mígnem úgy maradtok, mint egy szál fenyő a hegytetőn, mint egy zászló a halmon.
18. S azért vár az Úr, hogy könyörüljön rajtatok, és azért felséges ő, hogy megkegyelmezzen néktek, mert az ítélet Istene az Úr; boldogok mindazok, a kik Őt szolgálják.
19. Mert te nép, mely Sionon Jeruzsálemben lakol, nem fogsz te sírni többé, bizton könyörül rajtad Ő kiáltásod szavára, mihelyt meghallja, megfelel néked;
20. És ad néktek az Úr kenyeret a keserűségben, és a nyomorban vizet, és nem kell többé elrejtőzködniök tanítóidnak, hanem szemeid tanítóidra néznek!
21. És füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok; ha jobbra és ha balra elhajoltok.
22. És megútáljátok megezüstözött bálványaitokat és megaranyozott képeiteket; kiszórod őket, mint az undokságot: ki innen! szólsz nékik.
23. És ad esőt a magra, a melylyel a földet beveted, és a kenyér, a föld termése, bő és tápláló lesz, és széles mezőn legelnek nyájaid ama napon.
24. A barmok és a szamarak, a melyek a földet szántják, sózott abrakkal élnek, a melyet megszórtak lapáttal és villával.
25. És lesznek minden magas hegyen és emelkedettebb halmon patakok, folyamok a nagy öldöklés napján, mikor a tornyok leomlanak.
26. És a holdnak fénye olyan lesz, mint a napnak fénye, és a napnak fénye hétszer nagyobb lesz, olyan, mint hét napnak napfénye; ama napon, a melyen az Úr beköti népe romlását, és vereségének sebét meggyógyítja!
27. Ímé, az Úr neve jő messziről, haragja ég és sötét gomolygó füstje; ajkai rakvák haraggal, és nyelve, mint emésztő tűz!
28. Lehellete, mint megáradott patak, a mely torkig ér, hogy megrostálja a népeket pusztulás rostájában, és tévelygés zabláját vesse a népségek szájába.
29. És fölzendül éneketek, mint a szent ünnepnek éjszakáján, és örvendez szívetek, mint azé, a ki sípolva megy az Úr hegyére, Izráel kőszálához.
30. És megzendíti az Úr dicsőséges szavát, karjának lesujtását megmutatja megbúsult haragjában és emésztő tűz lángjában, vízáradással, zivatarral és jégeső kövével.
31. Mert az Úrnak szavától megretten Assiria, veri azt akkor vesszővel;
32. És a büntető vessző minden sujtását, a melyet az Úr mérend reá, dobokkal és cziterákkal fogjátok kisérni, és Ő kezét fel-felemelvén, harczol ellene.
33. Mert készen van a szörnyű tűzhely régen, készen áll az már a királynak is, mélyen és szélesen csinálta azt, máglyájában tűz és fa bőven; az Úr fuvallata gyújtja meg azt, mint kénköves patak.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

,,Ezt mondta az Úr afel Ajba, meglásd, kezedbe adom.,, -Józs 8,1

Ai ragyogó győzelmet aratott. Izraelt legyőzték és Sébarimig üldözték. Miután azonban az átok megszűnt, Isten Józsué kezébe adta Ait. A várost elfoglalták, és romhalmazzá változtatták, amely minden időkre az is maradt.

Lélekben járuljunk most e romokhoz és kérdezzük meg, mit mondanak nekünk! Mondanivalójuk kettős.

Isten népének ezt prédikálják ezek a romok: Bátrak legyetek akkor is, ha nehézségek adódnak utatokon! Ne csüggedjetek el, ha vereséget szenvedtek!

Jóllehet Aj feltartóztathatta Izraelt, mert Isten népének megtisztulásra volt szüksége, de tartósan nem állhatott ellent neki. Minden időkre nézve igaz az Ige: "az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk" (1.Ján 5,4).

Isten népe ellenségeinek pedig ezt hirdetik Ai romjai: Ne örüljetek mindjárt, ha a kegyeseket legyőztétek.

Mikor Aj harcosai Izrael ellen másodszor is előrenyomultak és győzelemittasan kergették a cselvetésből megszaladt izraelitákat, mindjárt észrevették, hogy a hátuk mögött lángokban áll városuk.

Egy hátulról betört hadsereg elfoglalta Ajt.

Hasonló módon járnak Isten ellenségei az utolsó időkben.

Amikor az antikrisztusi világ a legnagyobb győzelmét ünnepli, és úgy véli, hogy Isten népét kiirtotta, meg fog jelenni az Úr Jézus, hogy ellenségeivel hirtelen végezzen.

Mikeás próféta így jövendölt: "Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a sötétségben ülnék is, az Úr az én világosságom" (Mik 7,8).

Ha egyszer-egyszer a sötétségben ülünk is, az még nem olyan nagy baj, csak a sötétség ne üljön bennünk!

Varga László:Isten asztaláról- "Emlékezzél meg a nyugalom napjáról,,

"Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt!... Semmiféle munkát ne végezz azon..." (2Mózes 20,8-11.)

Tisztáznunk kell itt néhány kérdést: első a szombat kérdése. A zsidók azt a napot tartották ünnepüknek, amelyen Isten megmentette földi életüket a Vörös-tengernél. A keresztyének azt a napot kezdték el ünnepelni, amelyen Krisztus feltámadása az örök életet nyitotta meg előttük. Vannak foglalkozások, amelyek nélkül a többiek nem ünnepelhetnének. Az igehirdetésen kívül a háziasszony, a rendőr, a víz-, gáz- és villamosművek munkája, a közlekedés és más közszolgáltatások nélkül nyomor lenne a nyugalom napja, nem ünnep. Szabad tehát olyan munkát végezni, amely a többi ember, a közösség nyugalmát szolgálja. 

De ne végezzek a magam számára anyagi hasznot hajtó, más napokon is ellátható munkát. Az ünnepre nem Istennek van szüksége, hanem nekünk adott ajándék az. Tapasztalhatjuk, hogy semmivel nem jut előbbre a mindennap dolgozó, mint a hetedik napon pihenő ember és család. Testünknek kell a pihenés, de még fontosabb az, hogy Istennel találkozva erőt és irányítást nyerjünk az Ő gyermekeihez méltó további munkához.

Köszönöm, Uram, hogy nem rabszolgának teremtettél, aki egész életében csak az igát húzza. Köszönöm, hogy megajándékoztál a testi és lelki nyugalom lehetőségével. Tudom, tapasztalom, hogy ha többet akarok szerezni, a kevés is kiszalad a kezem közül. Add meg életem egészséges ritmusát, és a nyugalmat, hogy rád bízhatom magam, hogy minden héten megadod nekem is, szeretteimnek és más gyermekeidnek is igédben és a testvéri közösségben azt az irányítást, ami szükséges, hogy kapkodás és aggodalmaskodás nélkül, nyugalomban, bizalomban és örömben végezhessem a hétköznapok munkáit és feladatait! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-KRISZTUS ÉL

 A mai napon olvasandó igeszakasz: ApCsel 1,1-5

1 Az első könyvet arról írtam, Teofilusom, amit Jézus tett és tanított kezdettől

2 egészen addig a napig, amelyen felvitetett, miután a Szentlélek által megbízást adott az apostoloknak, akiket kiválasztott.

3 Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta ezeknek, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól.

4 Amikor együtt volt velük, megparancsolta nekik: "Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem,

5 hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg."

"Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta ezeknek, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük." (ApCsel 1,3)

Jézus Krisztus él. Tudjuk ezt, mivel az apostolok találkoztak vele az ő halála után. Ismét és ismét látták őt egy negyven napos időszakon át. Beszéltek vele, megérintették őt, és vele együtt ettek. Sőt, mi több, Jézus tanította őket az Isten országára vonatkozó dolgokra.

A halottakat elfelejtik, előbb vagy utóbb. Az élők azonban keresztezik utainkat. Találkozhatsz az Úrral még ma, mert Jézus él. Az élő Úrral való kapcsolat nem csupán lehetséges, hanem feledhetetlen is. Krisztus él, és ő életet ad. Az ővele való közösség mélyebb és tartósabb, mint bármilyen más kapcsolat.

Van egy kedvelt ének a keresztyének között a következő refrénnel: "Kérdezed, honnan tudom hogy ő él? Ő él az én szívemben." Áldottak azok az emberek, akikben megvan ez az ismeret. Amikor az élő Krisztus életet ad nekünk, tapasztalatból tudjuk, mire gondol az Írás, amikor Krisztust megelevenítő Léleknek nevezi (1Kor 15,45).

Mégsem szabad a feltámadás igazságát szívünk tapasztalatára alapozni. Mindnyájunknak be kell vallanunk, hogy vannak sötét napjaink, amikor úgy látszik, hogy Krisztus halott. Saját szívünk nem a legmegbízhatóbb tanúja annak a ténynek, hogy Krisztus él.

Ha megkérdeznek minket, honnan tudjuk, hogy ő él, azt kell válaszolnunk, elsődlegesen azért tudjuk, mert Jézus megmutatta, hogy él, mégpedig azoknak, akik tudták, hogy meghalt. A megváltás tervében 40 nap azt a célt szolgálta, hogy Krisztus feltámadásának a tanúi előkészüljenek. Ezek a tanúk lettek az egyház alapkövévé.

Nem szabad azt mondanunk, hogy majd azután hiszünk az élő Krisztusban, miután megtapasztaltuk az ő erejét. A sorrend, amit Isten állapított meg, az, hogy előbb hinnünk kell, és azután majd látni fogunk. Ha már elhitted a tanúktól származó híradást, utána meg is fogod tapasztalni, hogy Krisztus él.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja:Egy teli marok

"Jobb egy marokra valót szerezni nyugodtan, mint két marokra valót hajszoltan és hasztalan erőlködéssel. "
- (Préd 4,6)

A munkát ajándékként adta Isten az embernek, és nem büntetésként. A bűneset után jelent meg az örömtelen, verejtékes munka. De a Teremtő parancsa ma is érvényes: hat napon át dolgozz, a hetediket pedig szenteld meg, vagyis figyelj még jobban Istenre, s engedd, hogy ő dolgozzék benned!

Mert a munka nem az emberi élet egyetlen tartalma és értelme. Ha az lenne, akkor beteg, idős, munkaképtelen embertársaink életének nem lenne értelme. Az apostol nem azt írta, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék, hanem aki nem akar dolgozni, ne is egyék (2Thessz 3,10).

Isten tehát úgy rendelkezett, hogy legyen meg a munka méltósága az életünkben, de ne legyen bálvánnyá. Vannak idők, amikor a mindennapi betevő falatért is nagyon meg kell dolgozni. De sok ember már nem a szükségesért, hanem a még többért hajtja magát. Nekik a pénz már nem eszköz, hanem cél. Ettől óv mai igénk.

Nagyon kifejező ez a kép: Isten megengedi, hogy teleszedjük mind két markunkat is, de ez mindig lelki kárral jár. Ő azt akarja, hogy kiegyensúlyozottan éljünk. Ezért az egyik kezünket telerakja, de a másikat másra akarja használni. Az egyik legyen kérges, de a másik legyen szabad arra, hogy könnyet töröljön, tudjon játszani a gyermekkel, vegye elő a Bibliát, kulcsolódjék imára a másikkal! Tudjon bármikor elvenni a másikból, és csendben, szívesen adni annak, akinek még kevesebbje van, úgy, hogy „ne tudja a bal kezed, mit cselekszik a jobb" - vagyis ne dicsekedjék ezzel!

A keresztény ember tehát szorgalmas, takarékos, törekvő, de nem áldozza fel magát a munka oltárán, hanem a munka csupán eszköz arra, hogy fenntartsa magát és azokat, akikért még felelős. Teljes életet él.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett--A BELÁTÁS NEM ÉRZELEM

Egy ideig tudatában vagyunk annak, hogy Isten törődik velünk, csak amikor Isten elkezd bennünket felhasználni vállalkozásaiban, szánalmas képet vágunk, próbákról és nehézségekről beszélünk. Holott Isten egész idő alatt a kötelességünket végezteti velünk, jelentéktelen emberekkel. Senki nem szeretne szellemileg jelentéktelen lenni, ha segíteni tudna magán. De elvégezhetjük-e kötelességünket, amikor Isten már bezárta az üdvösség kapuját? Sokan közülünk mindig szeretnének dicsfényben kivilágított szentek lenni, túláradó ihletettséggel, hogy Isten angyalai folyton velünk foglalkozzanak. Az aranyba metszett szent nem jó semmire; nem igazi, nem alkalmas a hétköznapi életre. Mi itt férfiak és nők vagyunk, nem földre szállt angyalok, hogy elvégezzük a munkát a világon, mégpedig azzal a végtelen hatalommal, amely szembe tud nézni a nehézségekkel, hiszen felülről születtünk. Ha megpróbáljuk visszaidézni az ihletettség ritka pillanatait, ez annak a jele, hogy nem Istent magát keressük. Bálványunkká lettek azok a pillanatok, amikor Isten jött és beszélt hozzánk, és makacskodunk, hogy tegye meg újra, holott Isten azt kívánja, hogy hitben járjunk. Sokan közülünk leheveredve megállapítjuk: "Addig mit sem tehetek, míg Isten nem jelenik meg nekem". Nem fog megjelenni, és ihletettség nélkül kelünk majd fel anélkül, hogy Isten csak átfutóan is érintett volna.
De azután meglepődünk: "Ó, hiszen Ő egész idő alatt itt volt és én nem is vettem észre". Ne élj a ritka pillanatoknak, azok csak meglepetések. Isten megérint majd minket sugallatával, amikor látja, hogy már nem vagyunk abban a veszélyben, hogy az elfordítana minket tőle. Nem kell szabályt csinálnunk a sugalmazás pillanataiból; szabályunk a kötelességteljesítés.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Viselkedés és természet

"Új szívet adok nektek... Az én lelkemet adom belétek... "(Ez 36,26-27)

A természeti ember a maga ösztöneit és kívánságait gátlás nélkül kiéli, érvényesíti. Ha megütik, visszaüt, ha éhes, szerez magának, amit megkíván, elveszi. Ez nemcsak a kőkorszakban volt így, hanem ma is.

A kultúremberben a nevelés során kiépülnek bizonyos gátlások. A törvények megbüntetik a gátlástalanságot, ezért fékezi az ember az indulatait. De azok nem változtak, ugyanazok, mint voltak. Csupán megtanul viselkedni. Aztán lehet, hogy néha gátszakadás történik, amit a kultúroptimizmus nem ért, de mégis kellemesebb így az emberi együttélés.

A vallás még magasítja a gátakat, mert szerinte nemcsak a törvény, hanem Isten is jutalmaz vagy büntet. A régi diákrigmus szerint: Isten szeme mindent lát, el ne lopd a léniát! De a lopásra való hajlam megmarad a vallásos emberben is, legfeljebb visszateszi azt, amit már majdnem elvett.

A Biblia azt tanítja, hogy Isten a természetünket tudja megváltoztatni. Nem viselkedni tanít, hanem új indítékokat ad a benne hívőknek. Késszé és képessé teszi őket arra, hogy másként gondolkozzanak és más minőségű életet éljenek. „Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek... Az én lelkemet adom belétek, és azt művelem..., hogy törvényeimet megtartsátok..."

Itt tehát már nem a gátakat magasítjuk, hanem egy új forrásból másfajta víz árad a folyóba, annak szennyezett vizét megtisztítja, és újra élet lesz benne (Ez 47). Tehát a víz minősége változik meg. Ez az újjászületés. Erre a radikális változásra magunktól nem vagyunk képesek, de Isten kegyelme elvégzi azt igéje és Szentlelke által.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Amikor még a saját énem a mindenem

"Ha bárki más úgy véli, hogy testben bizakodhatik, én sokkal inkább. " (Fil 3, 4)

A hitetlen embernek jellegzetes ismertetőjele a testi dicsekedés. Igen nagyra van azokkal a tulajdonságaival, melyek testi, természeti életéhez tartoznak, ellentétben az újjászületés életével. Különösen a maga személyiségének előnyös vonásaival pöffeszkedik. Így volt ez Pál apostolnál is mindaddig, míg távol volt Jézustól. Minden oka megvolt, hogy másokkal szemben bizonyos előnyökre hivatkozzék. Büszke volt arra, hogy Isten népének a tagja, Benjámin törzséből. Tudatosan nevezte magát hébernek. Izraelnek a kegyelmi kiválasztás miatt nevezték a népet, azaz hogy bennük áldatnak meg a föld összes nemzetségei. Hébereknek viszont természeti sajátosságaik és bizonyos jellemvonásaik értelmében nevezték őket: éles értelmük, gyakorlati ügyességük és szívós kitartásuk után. Büszkesége volt az is, hogy a farizeusok szigorú rendjéhez tartozott. Mindenekelőtt azonban igen nagyra volt a zsidóság iránti buzgóságával. Éppen ez tette őt a keresztyének üldözőjévé. Hitehagyott és káros személyeknek tartotta őket. Végül igazságával is dicsekedett. Elmondhatta a gazdag ifjúval együtt: "Minden parancsolatot megtartottam ifjúságomtól fogva."

A megtérés előtt valamennyien el vagyunk telve saját dicsőségünkkel. Az ember büszke a származására, ügyességére, képzettségére, tanultságára, állására, tulajdonára. Milyen sokan büszkék példáúl az erényeikre, vagy nagyra tartják kifogástalan magatartásukat és viselkedésüket. Jaj annak, aki ezen a ponton meg meri támadni őket! Az ember olyan nagynak és gazdagnak gondolja magát, pedig alapjában véve mindez csak értéktelen, mulandó testi dolog Isten előtt és az örökkévalóság szempontjából a nagy önhittség mindig a nagy vakságnak és visszásságnak a bizonyítéka. A test szerinti Izraelnek semmi érdeme nem volt Isten előtt. Előtte csak a szív körülmetélt volta és a belső tisztaság számít. Saul azt gondolta, hogy Istennek szolgál, a valóságban pedig Isten ellen harcolt, mivel Isten gyülekezetét üldözte. Igazsága Isten szemében csak hamisság volt, csalóka látszat, hiszen szívében gonosz önzés és becsvágy élt. - Ilyen hiábávaló öndicsőítésben élünk valamennyien, mielőtt Jézus dicsősége felragyog előttünk. 

A Biblia beszél azokról, akik "szívűk gondolatában felfuvalkodottak", s mindnyájan ilyenek vagyunk természet szerint.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Csupa dal

"A hegyek és a halmok vígan ujjonganak előttetek, és a mező fái mind tapsolnak" (Ézs 55,12)

Bűneink megbocsátásával vége legfőbb szomorúságunknak, és megkezdődik igazi örömünk. 
Ilyen örömet ad az Úr azoknak, akik iránt megengesztelődött. Az öröm kiárad, és eltölti az egész természetet. A világ telve van rejtett dallamokkal, és a megújult szív ért ezek megszólaltatásához. 
A teremtett világ a hangszer, és a kegyelmet nyert ember hamar megtanul játszani rajta. Keze nyomán az egész világmindenség egyetértésben dicséri Istent.
A hegyek és a halmok, a nagyméretű teremtmények adják a basszust, míg az erdő fái és a többi kisebb dolgok viszik a dallamot.

Mikor Isten Igéje kivirágzik köztünk és lelkek térnek meg, akkor mintha minden dallal volna tele. Mikor halljuk a fiatal hívők vallástételeit és az érettebbek tanúságtételét, olyan boldogok vagyunk, hogy dicsérnünk kell az Urat. Akkor úgy tűnik, mintha a hegyek és a halmok, az erdők és a mezők visszhangoznák örvendező énekünket, és az egész világ egyetlen nagy zenekar lenne.

Uram, ezen az örvendező májusi napon hadd énekeljen a világ vidám és gazdag éneket, mint a pacsirta.

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Arca, mint a balzsamillatú virágágy.” (Énekek Éneke 5,13)

Íme, megérkezett a bájos májusi hónap! A márciusi szelek és az áprilisi esők megtették hatásukat; a földet színpompás virágok szépsége takarja. Jer lelkem, öltsd fel vasárnapi ruhádat és menj ki a szabadba, köss csokrokat és fond az égi gondolatok koszorúját. Tudod jól, hova kell fordulnod, mivel előtted már nagyon ismerős a „drága füveknek kertje”, minthogy már gyakran üdítetted magad a „liliom” gyönyörűséges illatával, úgy, hogy rögtön vágyódsz Szerelmesedhez sietni, hogy Benne minden kedvességet, gyönyört és örömet élvezhess. Ez az arc, mely egykor az ostor által kegyetlenül szétmarcangoltatott, melyre különben is gyakran hullott a részvét könnyeinek harmatja, de majd kegyetlen módon lett elcsúfítva köpésekkel, - ez az arc, a kegyelem szeretet mosolyával olyan nekem, mint az éltető jó illat. Ó Úr Jézus, mivel nem rejtetted el ábrázatodat a gúny és köpések elől, azért az az én legédesebb élvezetem, ha Téged dicsőíthetlek. Ezt az arcot felszántotta egykor a fájdalom ekéje és megvörösítették a tövissel koronázott homlokról aláhúzódó rózsaszín vércsíkok. A határtalan szeretet ilyen bizonyítéka múlhatatlanul elbűvöli lelkemet sokkal inkább, mint a Reá vetett legfutólagosabb pillantás is szerfölött üdítő lelkemre nézve és az élvezet teljességét nyújtja keblemnek. Jézusban nem csak jó illatot találok, hanem drága füvekkel beültetett egész kertet. Nem csupán egyetlen virágot, hanem sokféle virágok egész csoportját. Ő nekem rózsa, liliom, szőlő és szívem gyönyöre. Ha velem van, akkor egész éven át május hónap lesz, lelkem megmoshatja ábrázatát kegyelmének reggeli harmatában és vigasztalhatja magát ígéretei égi követeinek énekében. Drága Jézus, hadd ismerjem meg igazán a Veled való maradandó és szakadatlan társaságból fakadó üdvösséget. Én szegény, méltatlan vagyok, kinek arcát megcsókoltad kegyelmeddel és jóságoddal! Ó, hadd csókoljalak meg én is Téged az én számnak csókjaival! „Mert a Te szereteted kellemesebb a bornál.”

REINHARD BONNKE

Jézus Krisztus eljövetele az élet megújulását hozta el a világba. A természetfölötti olyan természetesen hozta magával a csodákat, ahogyan a tavaszi napfény hozza elő a nárciszokat. De ahogy nem a nárciszok miatt hiszünk a Napban, úgy nem a csodák miatt hiszünk Jézusban sem, hanem JÉZUS MIATT HISZÜNK A CSODÁKBAN! Ő minden csodák leghatalmasabbika! Egyetlen természetfölötti csodának sem lenne értéke nélküle.

 „Oh, Uram, tied a nagyság, hatalom, dicsőség, örökkévalóság és méltóság, sőt minden, valami a mennyben és a földön van, tied! Tied, oh Uram, az ország, te magasztalod fel magadat, hogy légy minden fejedelmek fölött!” (1 Krón 29,11)

Legyetek áldottak! 

Mózes I. könyve 28. rész

1. Előhívatá azért Izsák Jákóbot, és megáldá őt, és megparancsolá néki és mondá: Ne végy feleséget a Kananeusok leányai közűl.
2. Kelj fel, menj el Mésopotámiába, Bethuélnek a te anyád atyjának házához, és onnan végy magadnak feleséget, Lábánnak a te anyád bátyjának leányai közűl.
3. A mindenható Isten pedig áldjon meg, szaporítson és sokasítson meg téged, hogy népek sokaságává légy;
4. És adja néked az Ábrahám áldását, tenéked, és a te magodnak te veled egybe; hogy örökség szerint bírjad a földet, melyen jövevény voltál, melyet az Isten adott vala Ábrahámnak.
5. Elbocsátá azért Izsák Jákóbot, hogy menjen Mésopotámiába Lábánhoz a Siriabeli Bethuél fiához, Rebekának, Jákób és Ézsaú anyjának bátyjához.
6. És látá Ézsaú, hogy Izsák megáldotta Jákóbot, és elbocsátotta őt Mésopotámiába, hogy onnan vegyen magának feleséget; és hogy mikor áldja vala, parancsola néki, és monda: Ne végy feleséget a Kananeusok leányai közűl;
7. És hogy Jákób hallgata atyja és anyja szavára, és el is ment Mésopotámiába;
8. És látá Ézsaú, hogy a Kananeusok leányai nem tetszenek Izsáknak az ő atyjának:
9. Elméne Ézsaú Ismáelhez, és feleségűl vevé még az ő feleségeihez Ismáelnek az Ábrahám fiának leányát Mahaláthot, Nebajóthnak húgát.
10. Jákób pedig kiindula Beérsebából, és Hárán felé tartott.
11. És juta egy helyre, holott meghála, mivelhogy a nap lement vala: és vőn egyet annak a helynek kövei közűl, és feje alá tevé; és lefeküvék azon a helyen.
12. És álmot láta: Ímé egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és ímé az Istennek Angyalai fel- és alájárnak vala azon.
13. És ímé az Úr áll vala azon és szóla: Én vagyok az Úr, Ábrahámnak a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene; ezt a földet a melyen fekszel néked adom és a te magodnak.
14. És a te magod olyan lészen mint a földnek pora, és terjeszkedel nyugotra és keletre, északra és délre, és te benned és a te magodban áldatnak meg a föld minden nemzetségei.
15. És ímé én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged valahova menéndesz, és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem a mit néked mondtam.
16. Jákób pedig fölébredvén álmából, monda: Bizonyára az Úr van e helyen, és én nem tudtam.
17. Megrémüle annak okáért és monda: Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja.
18. És felkele Jákób reggel, és vevé azt a követ, melyet feje alá tett vala, és oszlopul állítá fel azt, és olajat önte annak tetejére;
19. És nevezé annak a helynek nevét Béthelnek, az előtt pedig Lúz vala annak a városnak neve.
20. És fogadást tőn Jákób, mondá: Ha az Isten velem leénd, és megőriz engem ezen az úton, a melyen most járok, és ha ételűl kenyeret s öltözetűl ruhát adánd nékem;
21. És békességgel térek vissza az én atyámnak házához: akkor az Úr leénd az én Istenem;
22. És ez a kő, a melyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lészen, és valamit adándasz nékem, annak tizedét néked adom.

Reggeli dicséret: Új teremtés lehetsz

Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden. -2. Korinthusi levél 5:17

Valószínűleg minden emberben megfogalmazódik az élete egy pontján, hogy milyen jó lenne az egészet előröl kezdeni, immár bölcsebben és ennek révén a hibákat elkerülve, nem megismételve. Jó lenne, de az élet természetéből következik, hogy ez ilyen formán lehetetlen. De ha lehetséges lenne is, akkor sem biztos, hogy élni tudnánk ezzel a lehetőséggel, hiszen annyi mindent tudunk, és mégis újra és újra elkövetjük a hibáinkat.

Isten azonban ennél jobb és biztosabb megoldást tartogat a számunkra és minden ember számára, aki hajlandó ezzel szóba állni. Istent is a kinyilatkoztatást megismerve megszokhattuk, hogy az Ő megoldásai mások, jók, sokkal jobbak annál, mint amit mi akár csak elképzelni tudnánk, ha megvalósítani nem is. Az Ő megoldásai tökéletesek és felülhaladják az emberi képzelőerőt – e tekintetben is:

Isten nem az életünk elejére visz vissza bennünket, hogy kezdjük újra (l. Nikodémus visszakérdezése Ján. 3. fejezetében), hanem az életünk adott pontján, amikor felismerésre jutunk és Hozzá fordulunk segítségért, adja meg annak a lehetőségét, hogy a múltat lezárva tiszta lappal folytassuk az életünket. Sőt, felajánlja, hogy ebben segít, vezérel, útmutatást ad, és az erejével támogat, mintegy belülről is. „Új teremtéssé” tesz, más emberré. Mindez Krisztusban, Őáltala, és az Ő segítségével lehetséges - hangsúlyozza az apostol.

Lelkileg tehát újjászülethetünk, ha ez testileg nem is lehetséges. Akik azonban ezt a lehetőséget megragadják, azok meg fogják kapni a testben újrakezdés nagyszerű lehetőségét is az örök életben. Ott végképp új teremtés lesz mindenki, és ennek áldásait élvezhetjük az örökkévalóságon át.

Te is lehetsz új teremtés Krisztusban, csak szánd oda magad ennek a mindenek fölötti célnak!

Bejegyezte: Stramszki István

REINHARD BONNKE: A gyógyulás Isten akarata

Krisztus gyógyító szolgálata nem véletlenszerű volt. Ő mindig az Atyával összhangban mozgott; minden amit tett, az Atyáról szóló kijelentésének lényeges része volt. A gyógyítás nem időszakos dolog volt nála, ami valamiféle misztikus hátteret adott a szolgálatának, és nem is hirtelen felindulásból „követte el” a gyógyításokat. Isten nem tesz dolgokat csak úgy hébe-hóba, a pillanat hatására; igazából neki nincsenek „rövidtávú” gondolatai. Minden, amit Jézus tett, része volt örök természetének, és tökéletes összhangban volt azzal a személlyel, akit úgy ír le a Szentírás, hogy „változhatatlan”. Amilyen Jézus volt, olyan az Atya is. Miután meggyógyított egy beteget a Bethesda tavánál, így szólt: „Az én Atyám mind a mai napig munkálkodik, és én is munkálkodom” (János 5:17). A szövegkörnyezet világossá teszi, hogy a „munka”, amire Jézus utal, a gyógyítás volt. Amit tesz, megmutatja nekünk, hogy ki Ő. Így ismerjük meg, és ezért bízunk benne. Jézus azt mondja: „Kelj fel és járj!” - tedd meg hát! Isten áldjon! REINHARD BONNKE

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem-Átkozott dolog van közted, Izrael

,,Átkozott dolog van közted, Izrael. ,, (Józs 7,13)

Annak a következményei, hogy átok van Izraelen, világosan láthatók voltak; de az oka ennek mélyen el volt rejtve. Semmiféle bölcs, tiszta értelem és keresés nem fedhette fel. Ehhez csak egyetlen út volt: Józsué bement a szentélybe, az imakamrájába. Fölülről jövő világosságnak kellett a sötétségbe beragyognia! Jegyezzük ezt meg mi is, ha hasonló nyomorúságban vagyunk! Semmit sem segít rajtunk, ha az átok következményein jajgatunk. Istent kell kérnünk, hogy fedje fel a rejtett okokat. Egyedül Isten Lelke adhat világosságot.

Ismertem egy fiatalembert, aki erkölcstelenség miatt fegyházba került. Ott ismerte fel, hogy bűnének kezdete egy súlyos hazugság volt, amely mint egy átok nehezedett rá. Az átok emberi szemmel nézve kicsinység is lehet. Amit Ákán lopott, elenyészően kicsi volt Jerikó kincseihez képest. De nem a nagyság számít! Egy hanyagság, lopás, rossz viszonyulás a legközelebbi hozzátartozónkhoz vagy felebarátainkhoz átokként hathat életünkben. Másrészt a tisztátalan fantázia, rossz olvasmányok, meg nem engedett viselkedés is lehetnek okai a vereségnek a bűn elleni harcunkban. Minden fillér és forint, amit tisztességtelen úton szereztünk, átokká lehet.

Nincs szíved zugában elrejtve a hiúság babiloni köntöse, vagy nincsenek ott a kapzsiság és pénz utáni vágy ezüstjei és aranyrúdjai? Aki bűnének átka alól szabadulni akar, egyetlen útja van csupán: becsületes bűnvallás Isten előtt, s ha kell, emberek előtt is. Minden átok össze van kötve titkolódzással és sötétséggel.

Aki mindent becsületesen világosságra hoz, s visszaadja, amit jogtalanul szerzett, annak Isten a vereség után ismét győzelmet és üdvösséget ajándékoz.

Varga László: Isten asztaláról-"Íme, az ajtó előtt állok

"Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. ,, Jelenések 3,20. Van egy régi, jól ismert kép. Zöld növények között egy kis ház, ajtaja előtt Jézus áll, és kopogtat. Az ajtón nincs kilincs. Kinyitni csak belülről lehet. Ez a te életed is, testvérem. Jézus teljes szeretetével, minden áldásával, földi és mennyei boldogságod ajándékával be akar lépni az életedbe. De ha odabent túl nagy a zaj, ha veszedelmek és nyomorúságok dörömbölnek, csalódások jajgatnak, régi, nem teljesült vágyak követelőznek, vagy beteljesült vágyak ujjonganak, akkor nem hallatszik Krisztus halk kopogtatása. Pedig ott áll, türelmesen, az ajtó előtt. Miért nem engeded be? Igaz, akkor lehetnek ujjongásaid, amelyek megkérdőjeleződnek. Túlzó vágyaid, amelyek elhallgatnak. De a jajgatások is lecsillapodnak, a veszedelmek, nyomorúságok elcsendesednek. Ő ült asztalod mellé, és megáldotta. Krisztusom, Megváltóm, lépj be hozzám! Olyan hideg van idebent, fázik a lelkem. Mellettem vannak szeretteim, körülöttem társaim, mégis olyan egyedülvalónak, magányosnak érzem magam. Asztalomon jó ételek vannak, mégis éhezem. Szeretetre, értelmes életre, igazságra. Sokáig nem tudtam: Te hiányzol az életemből. Igéd, igazságod, irányításod, szereteted nélkül minden szín elfakul, minden cél hiábavalóvá válik, megüresedik az életem. Jöjj be, ragadj meg engem, tedd széppé, meleggé otthonomat! Hallom hangodat, hívásodat. Ha mégse lennék képes arra, hogy én nyissam meg előtted az ajtót, magad jöjj be, ha kell, csapásokkal törd be, de ne hagyj nélküled maradnom! Jöjj, Uram Jézus, vedd át az irányítást lelkem hajlékában! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-A BEFEJEZŐ ÉNEK

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsolt 103,19-22:

19 Az ÚR a mennyben állította fel trónját, királyi hatalmával mindenen uralkodik.
20 Áldjátok az URat, angyalai, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek parancsát, és hallgattok parancsszavára!
21 Áldjátok az URat, ti seregei, szolgái, akaratának végrehajtói!
22 Áldjátok az URat, ti teremtményei, mindenütt, ahol uralkodik! Áldjad, lelkem, az URat!
"Áldjátok az Urat, ti teremtményei, mindenütt, ahol uralkodik! Áldjad, lelkem az Urat!" (Zsolt 103,22)
Ha keresztyén, talán ráadásul kálvinista családi otthonban neveltek fel, egészen biztosan gyakran mondták, hogy mi Isten dicsőségére élünk. Szüleid elmondták ezt a játékról és a munkáról, a növényekről és az állatokról, még az evésről és az ivásról is. Az egész Isten dicsőségére van. Ezért van a világ. Ez az oka annak, hogy emberek élnek ezen a bolygón. Olyan gyakran hallottuk ezt!
Nem mertük megmondani, de néhányunk szemében az a gondolat, hogy Isten mindent az ő dicsőségére rendelt, egy fajta végtelen önzésnek tűnt. De akkor még tudatlanok voltunk. Most már tudjuk, hogy Isten elgondolása az ő végtelen szeretete.
Most már végre kezdjük érteni egy kicsit. Úgy találtuk, hogy a ritka pillanatok, amikor az ember őszintén boldog, azok, amikor felszabadultan tudja énekelni: "Dicsérd az Urat, óh én lelkem! Óh, az én egész bensőm imádjon téged!" Az ilyen pillanatokban nincs semmi kérnivalónk. Poharunk egyszerűen csordultig tele van. Hálaadással járulunk Istenhez.
A szabály mélyen bele van írva az emberi életbe: egész biztos, hogy boldogtalanok vagyunk, míg meg nem találjuk örömünket Istenben. Megerősítve láthatod ezt a szabályt a panaszkodó emberek életében, akik vég nélkül önmagukkal vannak elfoglalva. Amint el kezdenek törődni valaki mással, egy ének költözik be életükbe - ez az első jele a gyógyulásnak. Ősrégi szabály, hogy az az ember, aki magának él, ott keresi az örömöt, ahol soha nem lehet megtalálni.
Senki nem él önmagának és senki nem, hal önmagának. Sem az emberek, sem az angyalok nem elég függetlenek, hogy így éljenek. De nem is szomszédomnak élek, s a szomszédom sem az én számomra teremtetett. Mi mindnyájan Isten számára teremtettünk. És csak akkor találjuk meg egymást, ha magunkat Istennek adjuk. Minden élet akkor ér célhoz, amikor minden ember mindenütt áldja az Urat. Az emberi élet egy trón körül ér majd véget.
A befejező ének egy dicsőítés. És az az életművészet, ha megtanuljuk a dicsőítő éneket, amíg "úton vagyunk".