2017. május 4., csütörtök

TANÍTÁSOK: Új élet Krisztusban


“Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.” 
2 Korinthus 5:17.

Az ige szerint, Krisztusban csak az az ember lehet, akinek eljött az életében egy olyan pillanat, amikor jött Isten elé teljesen megalázkodva, megbánta személyesen Neki a bűneit és befogadta hittel Jézus Krisztust személyes Urának az életében.

Csak egy igazi bűnbánat által és megtéréssel Istenhez, lehet új életet kapni Krisztusban és Isten gyermeke lenni, az Ő benne vetett hit által.

uj-1.jpg
.Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljöjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől.Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.” Apostolok Cselekdetei 3:19 és 2:38
Valakik pedig befogadák Őt (Jézust), hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az Ő nevében hisznek;” János 1:12

“Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által.” Galata 3:26.

Az új életet, a Szentlélek megújító ereje végzi el az emberekben az újjászületéskor, amit a tejes szívből való bűnbánat készít elő:
“De mikor a mi megtartó Istenünknek jóvolta és az emberekhez való szeretete megjelent,
Nem az igazságnak cselekedeteiből, a melyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Lélek megújítása által,
Melyet kitöltött reánk bőséggel a mi megtartó Jézus Krisztusunk által;” Titus 3:4-6
   
Ezek által lesz csak az ember keresztyén is, vagyis a Krisztusban vetett hit által, a megtérés, a szívből való bűnbánat, az újjászületés által, ami a Szentlélek megújító ereje által történik, válaszul az ember hitére Krisztusban.

Amely ember egyszer az újjászületés csodáját átélte, azt a Szentlélek megnyugtatja, hogy Jézus Krisztus a személyes Megváltója és hogy Isten gyermeke: “...a (Szent) Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.” Róma 8:16

Ez a bizonyság Isten részéről az embereknek egy belső nyugalom formájában jön, amit nem lehet elmagyarázni szavakban. A megmentett ember elfogadva fogja érezni magát, egy erős belső bizonysága lesz az Isten szavaira alapozva, hogy a bűn rabsága alól fel van szabadulva és hogy van örök élete.

Nagyon sokszor ezek nehezen hihető és elfogadott dolgok, még azok névleges „keresztyének” is, akik még nem élték át Isten szabadításának csodáját, de ezekről mind bizonyságot tesznek mind azok a megváltozott életű emberek, akik átélték az Isten Szent Lelke által az újjászületésnek és a bűn rabsága alól való felszabadulásnak a kimondhatatlan csodáját.

Nehéz kifejezni ezeket szavakban. Nem valami mulandó érzelmek, hanem ezek mind folytonos élet tapasztalatok, amiket az Isten az Ő kegyelméből megenged élni minden nap, mindazoknak, akik hisznek igazából Benne és ráhagyatkoznak Krisztusra.

Az ember, ha hittel befogadja Jézus Krisztust az életében és ráhagyatkozik teljes mértékben, Isten az Ő érdeméért, amit a kereszten végzett értünk a Golgotán, megbocsátja a bűneinket és megigazít Ő általa: “Jézus Krisztusnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” 1 János 1:7 és 9.

,,Mert azt (Jézust), aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Ő benne (Jézusban).,, -2 Korinthus 5:21.

A keresztyén, vagyis a Krisztust követő ember, úgy élhet, mint megváltott ember és a Szentírás azt mondja, hogy:

- A megváltott embernek, Krisztussal egy személyes kapcsolata jön létre és Ő általa a Mindenség Istenével: „Hű az Isten, ki elhívott titeket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre,” 1 Korinthus 1:9

- Az ilyen embernek, akit Isten kinyilvánít igaznak a Krisztus érdeméért, nincsen semmi kárhoztatása többé, mert Krisztusban Isten igaznak nyilvánítja ki:

“Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.
Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.” Róma 8:1,2

“Mert (Jézus) egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.”(a megtért és újjászületett embereket). Zsidók 10:14

- Az Isten hatalma tartja meg az üdvösségre: “A kiket Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, a mely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen.” 1 Péter 1:5

- A Szentlélek elpecsételi és benne lakozik: “Hogy legyünk mi magasztalására az Ő dicsőségének, a kik előre reménykedtünk a Krisztusban:
A kiben ti is, minekutána hallottátok az igazságnak beszédét, üdvösségetek evangéliumát, a melyben hittetek is, megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szent Lelkével, A ki záloga a mi örökségünknek Isten tulajdon népének megváltatására, az Ő dicsőségének magasztalására.”
Efézus 1:12-14

“A ki pedig az Úrral egyesül, egy lélek Ő vele.
Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, a melyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, a melyek az Istenéi.”
1 Korinthus 6:17-20

- Nagy főpapja, maga az Úr Jézus Krisztus fog érte közbenjárni és Általa, az Ő neve által nyer üdvösséget minden ember, aki hittel elfogadja Őt és ráhagyatkozik:

“... Ő (Jézus) mindenképpen üdvözítheti is azokat, a kik Ő általa járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék érettük.” Zsidók 7:25

“És nincsen senkiben másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.” Apostolok Cselekedetei 4:12

“A ki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.”
János 3:36

- Nincsen semmi sem ezen a földön, ami elválaszthatná a megtért embert Isten szeretetétől, ami Jézus Krisztusban van:

“...sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők,
Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.”
Róma 8:38,39

- A keresztyénnek élő reménye van, hogy ebben az életben megvan az örök élet bizonysága. Ezt a biztonságot az Isten írott igéjére alapozza, amit ha nem is ért teljes mértékben, hittel elfogadja, belekapaszkodik és él vele:

“Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.” János 5:24

A Biblia azt is tisztán kijelenti, hogy az újjászületés által, a Szentlélek munkája által, a megváltottak, “ugyanazon ábrázatra” el kezd változni, mint az Úr Jézus Krisztus, ami változás, az ige szerint biztos, hogy az örökkévalóságban fog befejeződni.

“Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől .“2 Korinthus 3:18

Krisztusban, a Mindenható Atya a legteljesebb kijelentést adta magáról, hogy megismerjük Őt. És az Úr Jézus emberi élete által megmutatta, hogy nekünk, mint Isten képmásainak, hogyan kellett volna élnünk.

De hála, hogy a Megmentő Úr Jézus azért jött, hogy akik Vele hitben eggyé válnak és Őt követik ez életben, az Ő dicsőséges testéhez hasonlóvá alakuljanak majd át az eljövendő örök életben:

“Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk;
Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket.”
Filippi 3:20,21

“Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk Őt látni, amint van.” 1 János 3:2

A fenti ige szerint, de nem csak, az is kiderül, hogy a megváltottaknak a mennyek országában van fenntartva hely és ezzel a reménységgel a szívében éli le a keresztyén ezt az életét, akármilyen nehéz is lenne.

János apostol azt mondja a fenti ige szerint, hogy: “még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk”.

Ez azért is lehet, mert Isten tudja azt is, hogy milyen korlátozottak vagyunk. Pál apostol által Isten azt mondja, hogy ezzel az ésszel fel sem tudjuk fogni az eljövendő dolgokat: “A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az Őt szeretőknek.” 1 Korinthus 2:9

Nekünk megtért és újjászületett embereknek Isten az írott ige által, ami a Szentlélek szerzeménye, általános dolgokat kijelent az eljövendő dolgokról. De nem az a mi feladatunk ebben az életben, hogy az írott ige mellett, az eljövendő dolgokról kezdjünk fantáziákat táplálni.

A mi dolgunk az, hogy hálával a szívünkbe örökké imáinkban megköszönjük Istennek, azért amit tett értünk, hogy megmentsen és kérjük Istent, hogy tartsa meg az Ő végtelen bölcsessége szerint a szívünket az Úr Jézus Krisztusban: “Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” Filippi 4:4-6

Befejezésül adjon a Mindenható Atya Isten egy győzedelmes és gyümölcsöző új életet minden embernek, aki Krisztusban van és mondhassa bizalommal, hogy:

"Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít" Filippi 4:13

“Minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta az Isten az Ő Fiának Lelkét a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya!
Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek örököse is Krisztus által.” Ámen.
Galata 4:6,7
Forrás: Jézus a megmentőm-

Zsoltárok könyve 50. rész 15.vers


1. Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
2. A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
3. Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
4. Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
5. Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
6. És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. Szela.
7. Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
8. Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
9. De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
10. Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
11. Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
12. Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
13. Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
14. Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
15. És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
16. A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
17. Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
18. Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
19. A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
20. Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
21. Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
22. Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
23. A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem


,,Aksza ezt mondta apjának, Kálebnek: Adj áldást nékem! Adj nékem vízforrásokat!,,-
Józs 15,19

Ez az Akszáról szóló kis történet kétszer is előfordul a Bibliában.
(Bír 1.)

Ne menjünk hát el mi sem mellette.

Aksza Káleb leánya volt, azé az emberé, aki egykor Józsuéval együtt hű kémnek bizonyult. Nagy örökséget ígértek neki, amit meg is kapott. De ezen még mindenféle kanaániták laktak. Káleb azt ígérte, hogy aki egy különösen erős kanaánita erődítményt elfoglal, annak adja lányát, Akszát feleségül.

Othniel volt az a hős, akinek ez sikerült. Mikor ifjú feleségével az új otthonba költöztek, akkor derült ki, hogy az a vidék déli fekvésű föld volt, vagyis a perzselő napnak kitett szántók és legelők.

Apjánál való első látogatása alkalmával így kérte őt Aksza: "Adj áldást nékem! Adj nekem vízforrásokat"! Az apa szívesen meghallgatta a szeretett lány kérését és neki adta a felső-forrást és az alsó-forrást. Így öntözhették bőségesen a réteket és földeket és gazdagon arathattak.

Aksza példaképünk lehet. Ő felismerte a hiányosságot, de nem nyugodott bele. Vannak, akiknek életük - noha az újszövetség fiai - olyan száraz és sivár, mint Aksza déli földje.

Ki érzi ennek fájdalmasságát? Aki érzi, az hasonló a kérő Akszához! Mint ahogy ez a lány egyszerűen és gyermeki módon áldást kér, úgy szabad nékünk a mi mennyei Atyánknak egészen egyszerűen ezt mondani: Hiányzik keresztyénségemből az élet és az erő. Add nékem Szentlelkedet és annak erejét!

Nézzük végül a meghallgatást talált Akszát! Káleb azonnal teljesíti szeretett lányának a kérését.

És mi? Nem hiába mondta az Úr Jézus: "Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékot adni, mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik Tőle". (Lk 11,13)

Varga László: Isten asztaláról

"Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták."-Máté 7,12


Ez a nevezetes "aranyszabály". Fontos szó benne a "tehát". Azt jelenti: itt a tanulsága mindannak, amit eddig hallottatok. Ha igaz az, amit Jézus tanított, ha magunkévá tesszük annak igazságait, ha elfogadjuk szeretetét, ígéreteit, ajándékait, ha kérjük gondviselését, az örök életet, és mindazt, ami ezekből következik, akkor "tehát" fogadjuk el, tartsuk meg egész életünkben ezt a rövid, de nagyon nyomatékos parancsot. Végtelenül egyszerű. Más törvény vonatkozásában hajlamosak vagyunk arra, hogy egy adott, kellemetlen esetben megkérdőjelezzük: vajon ránk vonatkozik itt Isten parancsa, vagy sem? Ezt a parancsot nem lehet félreérteni, nem lehet megkérdőjelezni, nem lehet kibújni alóla. Tetszene nekem, örülnék-e annak, ha velem azt tennék, amit én éppen most, ebben az esetben tenni szándékozom? És már meg is van a tanács vagy éppen a megcáfolhatatlan ítélet szándékom felett. Aki ennek ellenére nem a saját meghozott ítélete szerint cselekszik, és azt gondolja, hogy Istennel majd ráér később elszámolni, kibúvókat keres, hogy más se tenne másként énvelem, az a lelkiismeretét igyekszik becsapni. Nem lehet. Isten parancsát nem teljesítette!

Jó Istenem, milyen sokszor feledkezem én el erről a nagyon világos parancsolatról! Pedig az egész világ, egész életünk más lenne, ha ez lenne intézkedéseink vezérfonala, a világpolitikától a családi életünkig. Mindnyájan tudjuk, én is jól tudom, hogy így kellene élni. Rossz is a lelkiismeretem emiatt. Add meg nekem azt az örömöt, ami mindig eltölt, ha sikerül parancsolatod szerint viselkedni! Adj, Uram, több hitet nekem is, másoknak is, hogy annak vezetése alatt magától jöjjön az indulat, úgy cselekedni, ahogy magamnak kívánom! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK

A mai napon olvasandó igeszakasz: Jn 20,11-18
11 Mária pedig a sírbolton kívül állt és sírt. Amint ott sírt, behajolt a sírboltba,
12 és látta, hogy két angyal ül ott fehérben, ahol előbb Jézus teste feküdt; az egyik fejtől, a másik meg lábtól. 13 Azok így szóltak hozzá: "Asszony, miért sírsz?" Ő ezt felelte nekik: "Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették." 
14 Amikor ezt mondta, hátrafordult, és látta, hogy Jézus ott áll, de nem ismerte fel, hogy Jézus az. 
15 Jézus így szólt hozzá: "Asszony, miért sírsz? Kit keresel?" Ő azt gondolta, hogy a kertész az, ezért így szólt hozzá: "Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hova tetted, és én elhozom." 
16 Jézus nevén szólította: "Mária!" Az megfordult, és így szólt hozzá héberül: "Rabbuni!" - ami azt jelenti: Mester. 
17 Jézus ezt mondta neki: "Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez." 
18 Elment a magdalai Mária, és hírül adta a tanítványoknak: "Láttam az Urat!", és hogy ezeket mondta neki.

"Ne tartóztass engem, mert még nem mentem fel az Atyához, de menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez." -(Jn 20,17)

Jézus olyan sokat tett Magdalai Máriáért (Lk 8,2). Nem csoda hát, hogy Mária a sírnál van kora reggel, hogy befejezze a balzsamozást. Most nyitva találja a sírboltot, és úgy találja, hogy nincs ott az Úr teste. Teljesen zavarban van.
Mária fizikailag vak, mert szemei tele vannak könnyel, és lelkileg is, mert még nem hiszi, hogy ő feltámadott. Ezért úgy beszél Jézussal, mintha az lenne a kertész. De amikor Jézus kiejti az asszony nevét, úgy, ahogy csak ő tudja, a fény áttör a felhőkön. Mária egy örömkiáltással az Úr lábaihoz hullik. Minden bizonnyal átkarolta az Úr térdeit és szorosan tartotta őt, mint amikor valaki egy értékes vagyontárgyat visszaszerez.
Akkor az Úr azt mondja, hogy nem szabad többé belekapaszkodnia. Mária még nem érti, de a dolgok nem úgy alakulnak majd, mint ahogyan eddig álltak. Jobb lesz, mint volt. Jézus most lép majd rá nagy megváltói munkájának második szakaszára. Felmegy az Atyához.
Máriának el kell engednie az Urat, de tehet valamit érte. És ez még csak az ő első kis teendője. 
Az Úr munkájának második szakaszában Krisztus sokféle módon és sok célra akarja felhasználni azokat, akik szeretik őt. Az üzenet, melyet rábíz Máriára, már jelzi, hogy mit is végzett el halálával és feltámadásával: a tanítványok az ő "testvérei". 
Istene az ő Istenük, Atyja az ő Atyjuk.
De az Úr jövőbeli munkájának egész célja, mennyei szolgálatának egésze aligha világos Mária előtt. Annyit tud, hogy Jézus él, és most már hallotta, hogy Urának folytatnia is kell munkáját.
Máriának tényleg nem kell aggódnia. 
Lehet, hogy kissé még csalódott, amiért most már nem ragadhatja meg őt, de Krisztus oda fog menni, ahonnan soha többé nem fogja elengedni Máriát és mindazokat, akik szeretik Jézust.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-HELYETTES KÖZBENJÁRÁS

"Mivelhogy azért, testvérek, bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által" (Zsid 10,19).

Őrizkedj attól az elképzeléstől, mintha a közbenjárás személyes együttérzésünk Isten elé vitelét jelentené, kérve Őt, hogy tegye azt, amit kívánunk. 
Egyedül annak köszönhetjük, hogy Istenhez közeledhetünk, mert Urunk - helyettünk - azonosította magát a bűnnel. Örömmel beléphetünk a szentélybe "a Jézus vére által". 
A szellemi önfejűség a közbenjárás legnagyobb akadálya és ennek az az alapja, hogy a magunkban, vagy másokban lévő olyan dolgok iránt vagyunk részvéttel, amiket nem tartunk kiengesztelésre szorulóknak. Azt képzeljük, hogy vannak bennünk helyes és erényes dolgok, amelyeket nem kell Krisztus engesztelő áldozatának talajára vinnünk; és ez a gondolat olyan jóllakottá tesz, hogy nem tudunk közbenjárni. Istennek mások felőli látásával nem vagyunk egyek; önfejűsködünk Istennel szemben; mindig vannak saját elképzeléseink és a közbenjárás csupán saját természetes rokonszenvünkből fakad. Rá kell jönnünk arra, hogy Jézus azonosulása a bűnnel gyökeresen megváltoztatja minden rokonszenvünket. A helyettes közbenjárás azt jelenti, hogy mások iránt érzett természetes rokonszenvünket felcseréljük Istennek mások iránti érdeklődésével. Az lesz a fő szempont, hogy Isten mit akar tenni mások érdekében. A másokért való imádságomat önkényesen végzem-e, vagy mint helyettes közbenjáró? Kedvetlen vagyok, vagy zavartalan a kapcsolatom Istennel? Önfejű vagyok-e, vagy szellemi ember? Elhatároztam, hogy a magam útján járok, vagy elhatároztam, hogy egységben leszek Istennel?

Carl Eichhorn: Isten műhelyében- Jézusban új teremtés

"[Jézus] ezt mondta: te Simon vagy, Jónának fia, a te neved Kéfás lesz (ami annyi, mint kőszikla)." -(János 1, 42) 


Több apostol is kapott új nevet Jézustól annak kifejezésére, hogy ő valami újat adott nekik. Bertalant Nátánaelnek nevezte, azaz Isten ajándékának. Lévit pedig Máténak, Jehova ajándékának. Simon azt a nevet nyerte, hogy Kéfás vagy Péter. De tévedés lenne azt gondolnunk, hogy Jézus azért nevezte őt el így, mert sziklaszilárd lénye volt. Éppen ellenkezőleg! Természettől fogva Péter nem volt szilárd, hanem nagyon is megingatható és befolyásolható. Hamar fellelkesült, könnyen kimondta az igent, de amikor helyt kellett volna állnia, csődöt mondott. Készen volt a halálra is, de röviddel később megtagadta az Urat. - Jézus azért nevezte el őt kőszikla-embernek, mert azzá akarta tenni. S ez sikerült is. A kegyelem révén sziklaszilárd lett Péter szíve, miután az Úr megbocsátotta neki súlyos bukását és ismét felemelte. Készséggel ment a börtönbe is, ahol János apostollal együtt megbotozták, s ők mégis örömmel távoztak el a tanács elől (Csel 5, 40-41). Valószínűleg ugyanilyen szilárdan ment később a saját keresztje felé is, amitől pedig egész természete rettegett (Ján 21, 18).

Jézus mindenkit azzá tehet, amivé Isten akarata szerint lennie kell; a könnyűvérű embert szilárddá, az izgága embert nyugodttá. Oroszlánból báránnyá változtat és a félénk embert hitvallóvá. Hányszor teszi a természettől fogva zárkózott embereket nyílttá és közlékennyé, a túl közlékenyeket, felületeseket és fecsegőket pedig elmélyültté. - Minden Istentől adatott természet önmagában véve jó, az élénk is és a meggondolt is, a csendes, befelé néző is és a lángoló is. De minden ilyen természetben lehet valami káros visszásság is: Jézus lelke kihántja a magot a gyakran érdes héjjából és a bennünket akadályozó visszásságokból is előhozza a jót. A természeti ember igyekszik alkalmazkodni csak azért, hogy tessék másoknak,vagy fél az emberektől és nem mer azzá lenni, amivé őt Isten rendelte. A Szentlélek azonban kibontakoztatja bennünk Istentől kapott tulajdonságainkat.

Add magad Jézus mesteri kezébe, hogy átformáljon, mint a fazekas az agyagot. De tedd ezt mielőbb, mielőtt a bűn a lélekbe mélyen belemarná magát és a gonosz vágyak helyrehozhatatlan károkat okoznának.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza- Győzelem a kudarcok közt

"Ne örülj bajomnak, ellenségem, mert ha elesem is, fölkelek, ha sötétségben lakom is, az Úr az én világosságom" 
(Mik 7,8).


Az elnyomott, legyőzött ember érzéseit fejezi ki ez az Ige. Ellenségünk egy időre kiolthatja világosságunkat, de az Úrban akkor is biztos reménységünk van. Ha Benne bízunk és megmaradunk az egyenes úton, rövidesen vége lesz a levertség és sötétség korszakának. Az ellenség támadása nem tart sokáig. Az Úr csakhamar jajgatásra változtatja kárörömét, a mi sóhajtozásunkat pedig örvendező énekké.

Ha a lelkek nagy ellensége egy időre mégis fölénk kerekedne, ahogyan már diadalmaskodott nálunk különbeken is, bátorodjék fel a szívünk, mert nemsokára eljön számunkra is a győzelem. Fel fogunk kelni elestünkből, mert olyan Istenünk van, aki nem esett el soha, és Ő emel fel minket. Nem maradunk a sötétben, noha most az vesz körül bennünket, hiszen Urunk a világosság forrása, és csakhamar örvendező, fényes napot virraszt ránk. Ne essünk kétségbe, még csak ne is kételkedjünk! Egyet fordul a kerék, és aki a legmélyebben volt, az a tetőn lesz. Jaj azoknak, akik most nevetnek, mert gyászolnak és sírnak majd, amikor az örök megvetés éri majd őket mostani dicsekvésükért De áldottak, akik itt szomorkodnak és sírnak, mert nekik viszont isteni vigasztalásban lesz részük.

Napi áhítat: Nincs jobb

Préd 3,14–22


Legtöbbször megláthatod munkád és igyekezeted gyümölcsét, néha csak az marad, hogy jó munkában vehettél részt.

„Rájöttem, hogy mindaz, amit Isten tesz, örökké megmarad; nincs ahhoz hozzátenni való, és nincs belőle elvenni való. Azért rendezte Isten így, hogy féljék őt. Ami volt, régóta megvan, és ami lesz, már régen megvolt; és az Isten előkeríti azt, ami tovatűnt. Még azt is láttam a nap alatt, hogy a törvény helyén törvénytelenség van, az igazság helyén pedig gonoszság. De arra gondoltam, hogy az igazat is, a bűnöst is megítéli az Isten, mert minden dolognak eljön az ideje, és ő ügyel minden cselekedetre. Úgy gondoltam, hogy az embereket ilyen módon próbálja meg Isten. Így tűnik ki, hogy ők magukban véve hasonlók az állatokhoz. Az emberek sorsa olyan, mint az állatoké, egyforma a sorsuk: ahogyan meghal az egyik, ugyanúgy meghal a másik is, és egyfajta lélek van mindegyikben, nem különb az ember az állatnál. Bizony minden hiábavalóság! Mindegyik egy helyre kerül, mindegyik porból lesz, és újból porrá lesz mindegyik. Ki tudja, hogy fölszáll-e az emberek lelke a magasba, és leszáll-e az állatok lelke a föld alá? Beláttam tehát, hogy nincs jobb, mint ha örül az ember a munkájának, mert ez jutott neki. Senki sem hozhatja őt vissza, hogy lássa, mi történik utána.

Magyarázat

Erdélyben egy keresztény hívő család átalakította otthonát egy egycsillagos menedékházzá. Hat évvel ezelőtt két hajléktalannal kezdték ,,családi vállalkozásukat”. Ma 160 utcára kivert lélek kap náluk eledelt és szállást ingyen. Páska testvér, saját szakállára fogadja be a nincsteleneket, és egy csepp támogatást sem kap az államtól. Sok esetben még személyi igazolványa sincs annak, aki ápolásra szorul, nemhogy egy kis félretett pénze lenne. Az, ami ott van, egyenlő a csodával. Amikor kérdeztem testvérünket, hogy miért ezt a fajta missziót választotta, azt felelte: „Nincs ennél jobb.” Volt már ehhez hasonló a nap alatt, ha például Müller György gyermekseregeire gondolunk. Való igaz, hogy csak az marad meg, amit Krisztusért teszünk, a többi elhervad. Hiszem, hogy a két említett testvér nem fogcsikorgatva végezte munkáját, hanem teljes örömmel és odaszánással. Ilyenformán a munka terhe nem fárasztó és nem unalmas, hanem inkább lelki elégtételt nyújt. Mindent előre elkészített Isten, csak azok szerint kell élnünk (Ef 2,10).
(Dániel Zalán (Erdély))

Andrew Wommack: Isten szeretete sosem fogy el

A szeretet soha el nem múlik. (1. Korinthus 13:8)



Hogy mondhatta ezt Pál?
Napjaiban a gyűlölet, az önzés, az elnyomás és sok más gonoszság éppoly erőteljes volt, mint manapság. 
Pál megtapasztalta az üldöztetés tüskéjét, és megtérése előtt maga is üldözött másokat. Bizonyára hallott azokról a keresztényekről, akiket máglyán égettek meg és az oroszlánok elé vetettek a rómaiak. I.e. 70-ben a rómaiak a földdel tették egyenlővé Jeruzsálemet, mindent és mindenkit elvittek. Vajon Pál megváltoztatta volna az általa leírtakat, ha ezek az események a Korinthusiakhoz írt levél előtt történnek meg? Bizonyára nem.
Isten a szeretet (1. János 4:8), és Ő sosem vall kudarcot. A mi egyszerű nézőpontunkból úgy tűnik, hogy Isten nem mindig diadalmaskodik, de ez nem így van. Példának okáért vegyük a Pál korában élt üldözötteket. Történelmi tények igazolják, hogy sok római elfogadta Krisztust, és a keresztényekkel együtt ugrottak be az arénába, hogy mártírhalált haljanak.
A kereszténység elképesztő mértékben terjedt a római üldözés alatt.

Kevesebb mint harminc év alatt a római világ meghallotta az evangéliumot. Csupán háromszáz év alatt a legyőzhetetlennek hitt Római Birodalmat legyőzte Isten szeretete, és a kereszténység hivatalos vallássá vált.
Isten sohasem vall kudarcot, és az Ő szeretete sem vall kudarcot. Egyes emberek kudarcot vallhatnak abban, ahogy erre a szeretetre reagálnak, és viselniük kell ennek következményeit, ám a szeretet sohasem vall kudarcot. A végén mindig győzedelmeskedik. Csak időt kell adnunk neki. Arra van szükségünk, hogy valamennyi jellemzőjében járjunk, a megelégedettségben, a türelemben, a kitartásban, az igazságban való örömben, és hogy mindezt elhisszük. Az Úr senkit és semmit nem kényszerít együttműködésre, mivel ennek még nincs itt az ideje.
Most az irgalomnak az ideje van, amikor az Úr hosszú-tűrő, és mindenkinek bőségesen ad lehetőséget arra, hogy megtérjen 
(2. Péter 3:9, 10).
Amikor szeretetben cselekszünk, akkor az Univerzum leghatalmasabb erejét használjuk. Ha hiszünk és türelmet gyakorolunk, akkor a szeretet sohasem okoz csalódást.


Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Egészen Jézusig

"Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el "tőlem őket... (Mk 10,14)

Timóteus édesanyja nem félt attól, hogy gyermeke egészen Jézus Krisztus szolgálatára szánta magát. Tudta, hogy Jézus közelében van a legjobb helyen. Nem magának akarta nevelni és megtartani, hanem örült, hogy Istent, és így sok ember javát szolgálja.

Vannak szülők, akik megijednek, ha gyermekük komolyan veszi a Szentírást, és Istennek engedelmes életet kezd élni. Féltik őt a „túlzásoktól", ha mindennap olvas Bibliát, minden vasárnap elmegy istentiszteletre, amit ott hall, azt meg is akarja valósítani a hétköznapokban, sőt másokat is hívogat erre az útra. Valaki ezt mondta: én csak azt akartam, hogy tanítsák egy kis erkölcsre, hogy könnyebben bírjak vele itthon. A gyermek azonban megismerte Jézus Krisztust, és elkezdett az ő tanítása szerint élni. Ezt túlzásnak tekintették, és el akarták őt szakítani Jézustól.

Amikor a Mester itt járt a földön, akkor is voltak már ilyen emberek. Szokás volt, hogy édesanyák oda vitték gyermekeiket egy rabbihoz, hogy áldja meg őket. A tanítványok akadályozták ezt. Akkor mondta Jézus: engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket!

Ne féltsük Jézustól a gyermekeinket és magunkat se! Egyedül ő tud minden gyermeket (a nehéz természetűeket is) formálni. Egyedül ő az, akitől csak jót kapnak. Egyedül ő tudja minden helyzetben megőrizni őket, a szülő keze sok helyre nem ér el, s ha jelen van is, gyakran tehetetlen. Egyedül Jézus tud nekik tartalmas és örök életet, üdvösséget adni. Mert ennek az árát egyedül ő fizette meg. Tőle eltiltani egy gyermeket: lélekgyilkosság.

Menjünk hát el mi is egészen Jézusig (ne csak a templomig vagy a Bibliáig)! És engedjük gyermekeinket is ővele találkozni, őt követni, neki élni!

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Hiszen nem istenek azok, akiket istenként készít magának az ember!”  (Jeremiás 16,20)


A régi Izraelnek nagy és csábító bűne volt a bálványimádás. A lelki Izrael is hajlammal bír ezekre a balgaságokra. Rempham istenének csillaga már nem ragyog többé, Thamusz fölött sem sírnak már az asszonyok: azonban a Mammon még mindig felállítja nektek aranyborjúját és a fényűzés szekrényei még nem mentek feledésbe. Az önzés nagyon sokféle alakban fáradozik azon, hogy a kiválasztottakat uralma alá keríthesse. A test minden alkalmas helyen felállítja oltárát. A hívőknek gyakran szolgáltatnak többféle bűnre alkalmat a kedvenc gyermekek; szomorítja az Urat, ha látja, hogy szerfölött elkényeztetjük őket és magunknak bálványt csinálunk belőlük. Kárunkra és vesztünkre élnek, mint egykor Absolon Dávidnak, vagy ha elvétetnek tőlünk, rideggé válik otthonunk. Ha a keresztyének párnájukat gombostűkkel szeretnék kirakni, akkor csak függjenek balga szeretettel saját gyermekeiken.
Nagyon helyesen állítják: „Bizony azok nem istenek”, hogy balgatag vonzalmunk tárgya valamikor áldást hoz e ránk, nagyon kétséges részünkre. Nagyon veszélyes öröm és vigasz, amit most szereznek és igazán vajmi csekély az a segítség, melyben a kísértések idején részesíthetnek bennünket. Miért engedjük hát elkábítani magunkat attól, ami hiábavaló? Sajnálkozunk a szegény pogányokon, akik kőisteneket tisztelnek, mi meg imádjuk az aranyisteneket. Micsoda felsőbbsége van a húsbálványnak afölött, amely fából készült? Lényegében a bűn és ostobaság mindenféle bálványozásnál egészen egyenlő, csakhogy mi nagyobb felelősséggel tartozunk, mivel több világosságot nyertünk és mégis vétkezünk. Ennél fogva bűnünk is sokkal súlyosabb. 
A pogányok meghajolnak a hamis istenek előtt, de ők nem ismerték soha az igazi Istent, mi azonban kétszeresen vétkezünk, mivel elhagyjuk az élő Istent és holt bálványhoz ragaszkodunk. Istenünk, tisztíts meg minket e veszedelmes bűntől!

„Hűtlen szolgaként sírj,
Ki gonosz tettekkel
Urát árulja el.”

Az én életem ma: MINDEN LEHETSÉGES

A hit az életemben
„…minden lehetséges a hívőnek.” (Márk evangéliuma 9,23) 


A hit összekapcsol bennünket a mennyel, és erőt ad a sötétség hatalmasságai ellen vívott küzdelemhez.
Istenünk Jézus Krisztus által gondoskodott arról, hogy minden gonosz jellemvonásunkat megzabolázhassuk, és ellenálljunk a legerősebb kísértéseknek is.

Az igazak mindig segítséget kaptak a mennyből. Isten ellenségei gyakran egyesítették erejüket és tudásukat, hogy az Istenben bízók jellemét megrontva és befolyásukat tönkretéve megsemmisítsék őket. Azonban senki sem tudta legyőzni Krisztus híveit, mivel az Úr velük volt. Isten gyermekei szakadjanak el a világtól és bálványaiktól, akkor a világ nem szakíthatja el őket Krisztustól.
Őbenne lakozik az egész teljesség (Kolossébelieknek írt levél 1,19).

A keresztények kiváltsága, hogy mindig tudatában lehetnek a csodálatos igazságnak: Krisztus a szívükben lakozik. „Ez az a győzedelem, amely legyőzi a világot: a mi hitünk.” (János I. levele 5,4) „Minden lehetséges annak, aki hisz” – bármit szeretnénk elérni, ha hittel imádkozunk érte, ha hisszük, hogy elnyerjük, megkapjuk. Ez a hit áthatol a legsötétebb fellegeken, és a világosság sugarait árasztva reményt hoz a megfáradt, kétségbeesett lelkeknek. 
Isten hatalmasan cselekszik népe érdekében, ha gyermekei teljesen Őrá bízzák magukat. Isten gyermekei
„hit által országokat győztek le, igazságot cselekedtek, elnyerték az ígéreteket, bezárták az oroszlánok száját, eloltották a tűz erejét, megmenekültek a kard élétől, felerősödtek a betegségből, hősök lettek a harcban, megfutamították az idegenek seregeit” (Zsidókhoz írt levél 11,34).
Hit által ma is elérhetjük az Isten által számunkra kitűzött célokat.

Reggeli gyöngyszemek:Mi az Ő fiai és leányai vagyunk

„Azért menjetek ki közülük, és szakadjatok el tőlük – azt mondja az Úr –, és tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket, Atyátok leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek – azt mondja a mindenható Úr.” (2Kor 6:18)



A világegyetem teremtője szerető atyaként szólít meg titeket…A mennyei Atya a királyi család tagjaivá akar tenni titeket, hogy hatalmas és drága ígéretei által isteni természet részesei legyetek…Minél inkább részesei lesztek a tiszta, bűntelen angyalok és a megváltó Krisztus jellemének, annál erőteljesebben hordozzátok majd az isteni természet pecsétjét, és annál kevésbé hasonultok a világhoz.

„Elfogadlak titeket, Atyátok leszek, ti pedig fiaim és leányaim lesztek…” Micsoda nagyszerű ígéret ez, mely azonban az engedelmesség feltételéhez van kötve!...Megígéri, hogy Atyátok lesz. Micsoda kapcsolat ez! Erősebb és szentebb, mint bármilyen földi kötelék. Ha meghozzátok az áldozatot, ha el kell hagynotok atyátokat, anyátokat, testvéreiteket, feleségeteket és gyermekeiteket Krisztusért, nem lesztek elhagyatottak. Isten a családjába fogad titeket; a királyi család tagjai és a Menny Királyának gyermekei lesztek. 

Ha Atyánknak nevezzük Istent, ezzel gyermekeinek ismerjük el magunkat, akiket az Ő bölcsességének kell irányítania. Neki kell engedelmeskednünk hát mindenben, tudva, hogy Isten szeretete soha meg nem változik. Az Ő tervét kell elfogadnunk életünkre. Mint Isten gyermekei úgy fogunk őrködni Isten becsülete, jelleme, családja, munkája fölött, mint saját legfőbb célkitűzéseink fölött. Örömünk telik abban, hogy ápoljuk és tiszteletben tartjuk az Atyához és családja minden egyes tagjához fűző kapcsolatunkat.

Isten a mi Atyánk, aki gyengéd szülőként visel gondot lelki gyermekeire. Elkötelezi magát, hogy védelmezője, vigasztalója, vezetője és barátja legyen mindazoknak, akik engedelmeskednek neki. (Letter 79, 1898.)

Reggeli dicséret: Kirándulni Istennel


„Vesd az ÚRra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz.” -Zsoltárok könyve 55:23

Néhány évvel ez előtt feleségemmel és két gyermekemmel elmentünk Tokajba, hogy megmásszuk az 512 méter magas Kopasz hegyet. Kislányomnak könnyű dolga volt, mert babahorozó kendőben vett részt az egész túrán. Hároméves kisfiamnak azonban igazi kihívás volt élete első hosszabb gyalogútja.
– Vajon hogy fogja bírni? – aggódtunk feleségemmel.
Az erdei ösvény elején elhagyott minket egy négy-gyerekes család (ebből három kislány volt). Attól kezdve nem kellett motiválni fiunkat. Ha megálltunk pihenni, sürgetve noszogatott minket:
– Na, induljunk már! Utol kell érnünk a kislányokat.
Még a félúton levő padoknál is alig akart leülni, hogy elfogyasszuk az ebédünket. Körülbelül az út háromnegyedénél láttuk viszont a lányos családot, már visszafelé tartottak, de ez egy csöppet sem zavarta fiunkat:
– Utolértük őket! – jelentette ki büszkén.
Nemsokára elértük a csúcsot, és valami új motivációt kellett kitalálni. Megígértük hát neki, hogy ha visszaérünk Tokajba, veszünk neki egy lángost. Ez tartotta is benne a lelket, és zokszó nélkül ment feleségem kezét fogva, de egyre többet csetlett botlott. Csodálkozva meg is kérdeztem feleségemet:
– Hogyhogy nem esett el idáig egyszer sem?
– Erősen fogom a kezét, és ahányszor elesett volna, én mindig megtartottam.

Nem ugyan így van ez Istennel is az élet nagy kirándulásában? Ha minden nehézség ellenére is talpon maradunk, nem „ingadozunk”, az soha sem a mi érdemünk, hanem Istené, aki fogja a kezünket. Ebben a párhuzamban „az Úrra vetni a terhet” azt jelenti, gyermeki bizalommal megfogni Isten kezét, és a többiről majd ő gondoskodik…


Bejegyezte: Árvai Tamás

János Evangyélioma 6. rész


1. Ezek után elméne Jézus a galileai tengeren, a Tiberiáson túl.
2. És nagy sokaság követé őt, mivelhogy látják vala az ő csodatételeit, a melyeket cselekszik vala a betegeken.
3. Felméne pedig Jézus a hegyre, és leüle ott a tanítványaival.
4. Közel vala pedig husvét, a zsidók ünnepe.
5. Mikor azért felemelé Jézus a szemeit, és látá, hogy nagy sokaság jő hozzá, monda Filepnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek?
6. Ezt pedig azért mondá, hogy próbára tegye őt; mert ő maga tudta, mit akar vala cselekedni.
7. Felele néki Filep: Kétszáz dénár árú kenyér nem elég ezeknek, hogy mindenikök kapjon valami keveset.
8. Monda néki egy az ő tanítványai közül, András, a Simon Péter testvére:
9. Van itt egy gyermek, a kinek van öt árpa kenyere és két hala; de mi az ennyinek?
10. Jézus pedig monda: Ültessétek le az embereket. Nagy fű vala pedig azon a helyen. Leülének azért a férfiak, számszerint mintegy ötezeren.
11. Jézus pedig vevé a kenyereket, és hálát adván, adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek; hasonlóképen a halakból is, a mennyit akarnak vala.
12. A mint pedig betelének, monda az ő tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne veszszen.
13. Összeszedék azért, és megtöltének tizenkét kosarat az öt árpa kenyérből való darabokkal, a melyek megmaradtak vala az evők után.
14. Az emberek azért látva a jelt, a melyet Jézus tőn, mondának: Bizonnyal ez ama próféta, a ki eljövendő vala a világra.
15. Jézus azért, a mint észrevevé, hogy jőni akarnak és őt elragadni, hogy királylyá tegyék, ismét elvonula egymaga a hegyre.
16. Mikor pedig estveledék, lemenének az ő tanítványai a tengerhez,
17. És beszállva a hajóba, mennek vala a tengeren túl Kapernaumba. És már sötétség volt, és még nem ment vala hozzájuk Jézus.
18. És a tenger a nagy szél fúvása miatt háborog vala.
19. Mikor azért huszonöt, vagy harmincz futamatnyira beevezének, megláták Jézust, a mint jár vala a tengeren és a hajóhoz közeledik vala: és megrémülének.
20. Ő pedig monda nékik: Én vagyok, ne féljetek!
21. Be akarák azért őt venni a hajóba: és a hajó azonnal ama földnél vala, a melyre menének.
22. Másnap a sokaság, a mely a tengeren túl állott vala, látva, hogy nem vala ott más hajó, csak az az egy, a melybe a Jézus tanítványai szállottak, és hogy Jézus nem ment be az ő tanítványaival a hajóba, hanem csak az ő tanítványai mentek el,
23. De jöttek más hajók Tiberiásból közel ahhoz a helyhez, a hol a kenyeret ették, miután hálákat adott az Úr:
24. Mikor azért látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszállának ők is a hajókba, és elmenének Kapernaumba, keresvén Jézust.
25. És megtalálván őt a tengeren túl, mondának néki: Mester, mikor jöttél ide?
26. Felele nékik Jézus és monda: Bizony, bizony mondom néktek: nem azért kerestek engem, hogy jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből, és jóllaktatok.
27. Munkálkodjatok ne az eledelért, a mely elvész, hanem az eledelért, a mely megmarad az örök életre, a melyet az embernek Fia ád majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten.
28. Mondának azért néki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük?
29. Felele Jézus és monda nékik: Az az Isten dolga, hogy higyjetek abban, a kit ő küldött.
30. Mondának azért néki: Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higyjünk néked? Mit művelsz?
31. A mi atyáink a mannát ették a pusztában; a mint meg van írva: Mennyei kenyeret adott vala enniök.
32. Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi mennyei kenyeret.
33. Mert az az Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak.
34. Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret!
35. Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.
36. De mondám néktek, hogy noha láttatok is engem, még sem hisztek.
37. Minden, a mit nékem ád az Atya, én hozzám jő; és azt, a ki hozzám jő, semmiképen ki nem vetem.
38. Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem.
39. Az pedig az Atyának akarata, a ki elküldött engem, hogy a mit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámaszszam azt az utolsó napon.
40. Az pedig annak az akarata, a ki elküldött engem, hogy mindaz, a ki látja a Fiút és hisz ő benne, örök élete legyen; és én feltámaszszam azt azt utolsó napon.

2017. május 3., szerda

Joyce Meyer-Találd meg és töltsd be rendeltetésed!

Ma az emberek irányt keresnek az életükben, jobban mint bármi mást. 

A jó hír az, hogy Isten megígéri ,hogy vezet minket, ha bízunk Benne.Amikor Isten akaratában élünk, a lehető legjobb helyen vagyunk. Itt találunk örömet, megelégedést és itt találjuk meg azt a rendeltetést, amit Isten nekünk szánt.


Merre tart az életed? Kivé leszel? Milyen úton jársz? Ma az emberek irányt keresnek az életükben, jobban mint bármi mást. Szeretnék tudni, hogy miért vannak itt – szeretnék felfedezni életcéljukat.

Szeretem Zsolt.139:13,16-ot. Itt ezt olvassuk: Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében… Látták szemeid az én alaktalan testemet és könyvedbe ezek mind be voltak írva: a napok is amelyen formáltatni fognak, holott egy sem volt még meg közülük.Van rendeltetésed. Isten formált téged édesanyád méhében és megalkotott téged a világ megalapítása előtt. Efézus 2:10 mondja, hogy Isten az idők előtt eltervezett számodra egy utat, amelyen járnod kell!

A rendeltetés egy rendeltetési hellyel van összefüggésben – ahová majd megérkezünk. Isten álmokat és látásokat helyez szívünkbe és azt akarja hogy együtt működjünk Vele és lássuk, hogy ezek az álmok valóra válnak. De meg kell értenünk, hogy az előrehaladás Isten teljes akaratában, fokról-fokra, lépésről-lépésre történik. Isten nem azonnal végzi el a teljes munkát, miután valamit elkezd az életünkben – mindig van egy kezdet, egy középső rész és egy befejezés.
Volt idő, amikor Isten teljes életemre vonatkozó tervét tudni akartam, mielőtt elindulok – „távoli előrejelzést” akartam. De Isten általában nem így dolgozik. Legtöbbször nem mutatja meg egyszerre az egész képet. Egy részletet mutat meg egyszerre, vagy egy lépést. És miután megléptük azt a lépést, akkor mutatja a következőt.

Minden szintnél ki leszünk próbálva, mielőtt továbbléphetnénk a következő szintre. És Isten Igéje figyelmeztet, hogy a lehetőségek minden új szintjénél, újabb vagy nagyobb ellenállásba fogunk ütközni. Gyakran mondom: „új szint, új támadás” (lásd: I.Kor. 16:9).

Sátán nem akarja hogy betöltsük rendeltetésünket, mert tudja, hogy akkor Isten kezében erőteljes eszközök leszünk az ellenség királyságának lerombolásában.

Az ellenség szereti játszani a „kössünk üzletet” c. játékot. Ha nem tud valakit teljesen visszatartani Isten akaratától, a következő taktikája az, hogy kompromisszummal kísértse vagy azzal, hogy kicsit kevesebbet tegyen mint amit Isten mondott.Vigyázz, nehogy Sátán Isten „megrövidített” akaratát adja el neked. Ne köss semmiféle üzletet a gonosszal. Ragaszkodj ahhoz, amit Isten szívedre helyezett és fejezd be, amit elkezdtél!

A halogatás az ellenségnek egy másik nagyon megtévesztő eszköze. Ez így szól, „Tedd meg, de egy kicsit később.” A halogatás emberek tömegeit tartja vissza küldetésük betöltésétől. Akarnak engedelmeskedni és mindazt meg akarják tenni amire Isten elhívta őket, de valahogy sosem teszik meg azt a nagyon fontos lépést, amit tettnek hívnak.

Isten időzítése mindig tökéletes és az akarati döntésünk - hogy azonnal engedelmeskedünk Neki, - a mentőkötél szívünk vágya és a befejezett termék között. Az egyetlen út, mely igazán bevezet Isten áldásaiba az engedelmes életvitel. Bíztatlak, hogy bátran állj ellen az ellenségnek. Kezd el megvallani, „Nem fogok kompromisszumot kötni, nem fogok halogatni, Isten akaratában fogok járni!”
Azt hiszem sokan nem használják ki teljes potenciáljukat mert nem értenek dolgokat és valahol félúton feladják. De Istennek nem ez a terve – Ő arra vágyik, hogy véghezvigyük azokat a nagy dolgokat, amit szívünkre helyez és egy kiteljesedett életet éljünk.

Sokan küszködnek hogy irányt és választ kapjanak az életükre. De Isten megígéri, hogy vezetni és irányítani fog, ha keressük Őt és bízunk Benne (lásd: Példabeszédek 3:5-6).

Évekig féltem attól, hogy ha elindulok, rossz irányba fogok menni. Állandóan ezt mondtam, „De Istenem, mi van ha nem talállak meg (félreértelek)?” Egy nap a Szent Szellem szólt hozzám és ezt mondta, „Joyce, ha te elvétesz engem, én megtalállak téged.” Isten nem akarja hogy féljünk és ingadozzunk. Azt akarja, hogy bízzunk Benne és higgyük, hogy Ő tud és fog szólni hozzánk életünkre vonatkozó tökéletes tervéről amint keressük Őt.

Ha nem tudod hogy ezen a ponton mi Isten akarata számodra, legalább kezdj el így gondolkodni, „Most nem tudom Isten pontos tervét, de azt tudom, hogy Ő szeret engem. Bármit is tesz, az jó lesz és áldott leszek.”

Lazíts és engedd, hogy Isten, Isten legyen. Örülj és nézz minden nap elé reménységgel és eltökéltséggel. Ne félj, hogy nem fogod hallani Isten hangját, hanem szilárdan hidd, hogy Isten vezet és a megfelelő időben pontosan tudni fogod, mit kell tenned.
Joyce Meyer-

Zsoltárok könyve 103. rész


1. A Dávidé. Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.
2. Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.
3. A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
4. A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
5. A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.
6. Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.
7. Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit.
8. Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
9. Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
10. Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.
11. Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.
12. A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.
13. A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.
14. Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.
15. Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.
16. Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.
17. De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain;

18. Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.
19. Az Úr a mennyekbe helyheztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat.
20. Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára.
21. Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői!
22. Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem-ózsué odaadta Hebront Kálebnek örökségül

Józsué odaadta Hebront Kálebnek örökségül.(Józs 14,13)

Kánaán elfoglalása lényegében befejeződött. Ekkor lépett Józsué elé barátja és harcostársa, Káleb, hogy arra kérje, adja neki azt az örökséget, amit Mózes 45 évvel ezelőtt megígért, mint hűségének és hitbeli bátorságának jutalmát.

Ő ugyanis a Kánaán kikémlelésekor hűnek és bátornak bizonyult, szemben a hűtlen kémekkel, akik elrémítették a népet. Káleb így szól: "Nyolcvanöt esztendős vagyok. Még ma is olyan erős, amilyen azon a napon voltam, amikor elküldött engem Mózes". S aztán kéri ez a bátor ember magának a Hebron körüli hegységet, amelyen anákok laknak, ezek között óriások is vannak és városaik nagyon erősek. Kálebnek van bátorsága ehhez a hitben. Isten ígérte meg neki ezt a vidéket. Isten ad is majd neki erőt az elfoglalásához.

Káleb a hit embere. Hite ép; világos és szilárd ígéreteken alapszik. Ezeket az ígéreteket megőrizte a negyven évig tartó pusztai vándorlás során. Nem felejtette el az öt évig tartó szünet nélküli harcban sem, Kánaán elfoglalásakor. Olyan frissen és elevenen élnek ezek lelkében, mintha félórával ezelőtt kapta volna őket.

Legyen példaképünk Káleb!

Életünk e földön hasonlít a forró sivatagban való vándorláshoz. A cél előttünk a mennyei Kánaán. Kálebnek meg volt ígérve egy szép darab föld, vadban gazdag hegyeivel és termékeny rónáival.

Annak a gondolata, hogy egy napon ez az övé lesz, kitartást adott neki a pusztai vándorlás során és a harc éveiben.

Mi a mennyei Kánaánért nem szolgáltunk meg. Ezt nekünk kegyelemből ígérte meg Isten.

Harcoljuk meg a hitnek szép harcát Pállal, végezzük el futásunkat úgy, hogy a hitet tartsuk meg (2Tim 4,8)!

Varga László: Isten asztaláról- Mózes pedig apósának

"Mózes pedig apósának, Jetrónak, ... juhait legeltette... Az Úr pedig azt mondta:... Most azért menj! Elküldelek a fáraóhoz, vezesd ki népemet, Izráel fiait Egyiptomból!" (2Mózes 3,1.10)

Az első versben egy kudarcot vallott ember képe tárul elénk. Hiába volt minden az életében. Hiába mentette meg a király leánya a Nílus vizéből. Hiába nőtt fel királyi hercegként. Hiába tanulta meg az egyiptomi beavatottak, kora legnagyobb tudósainak minden tudományát. Hiába szerette a népét, hiába akart rajta segíteni. Hosszú évek óta egy vidéki pap kétgyermekes veje, az ő juhait legelteti a pusztában. Ide jutott Mózes, Egyiptom királyi hercege. De pontosan az adott időben, lángoló tűz képében, megkapja igazi elhívását. A képtelen, teljesíthetetlen, hihetetlen parancsot: szabadítson ki egy rabszolga népet egy nagyhatalom kezéből. És egyszerre minden elnyeri értelmét. Kellett a királyi hercegség, hogy jól ismerje Egyiptom legfelső, döntéshozó köreit. Kellett a tudomány, hogy képes legyen vezetni, nevelni, tanítani primitív népét. Kellett az, hogy leszállt megvetett népe körébe, hogy jól megismerje, hogy szót tudjon érteni velük. Még bűnére, gyilkosságára is szükség volt, hogy a nép felnézzen rá, megbízzon benne, mint szabadítójában. Így van szükség mindarra, amit Isten velünk tesz, hogy teljesíteni tudjuk küldetésünket, azt a feladatot, amire Ő rendelt el már fogantatásunk előtt. Ha ezt vállaljuk, értelmet nyer életünk minden eseménye, minden ajándéka és minden nyomorúsága.

Atyám, egyedül Te tudod, mi a rám bízott feladat, mi az, ami értelmet adhat életemnek. Kérlek, alkalmas időben hadd ismerjem fel, adj erőt és bölcsességet, hogy képes legyek vállalni, és tőlem telhetőleg teljesíteni. Ne engedd, hogy önzésem vagy kishitűségem megakadályozza életem Tőled kapott céljának és értelmének kibontakozását! Biztos, hogy nem lesz könnyű a feladat, biztos, hogy ezernyi kísértés adódik, de azt is tudom, hogy más úton boldog nem lehetek. Segíts, hogy elvégezhessem! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-JÉZUS ELMENETELÉNEK HASZNA

 A mai napon olvasandó igeszakasz: Jn 16,1-11

1 Ezeket azért mondom nektek, hogy meg ne botránkozzatok.
2 A zsinagógákból kizárnak titeket, sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy Istennek tetsző szolgálatot végez;
3 és mindezt azért teszik, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem.
4 Ezeket pedig azért mondom nektek, hogy amikor eljön az órája, emlékezzetek rá: én megmondtam nektek." "Kezdettől fogva azért nem mondtam ezeket nektek, mert veletek voltam.
5 De most elmegyek ahhoz, aki elküldött engem, és közületek senki sem kérdezi tőlem: Hova mégy?
6 Mivel ezeket mondom nektek, szomorúság tölti el a szíveteket.
7 Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok.
8 És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet. 9 A bűn az, hogy nem hisznek énbennem;
10 az igazság az, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem;
11 az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett."
"Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek."
(Jn 16,7)
Amikor Jézus így szólt: "...most elmegyek ahhoz, aki elküldött engem" (16,5), a tanítványok elszomorodtak. Mélységesen ragaszkodtak Mesterükhöz, de nem volt alapos betekintésük az ő munkájának természetébe és területére.
A tanítványok nagyon jó illusztrációját adják annak a ténynek, hogy mi mindig félreértjük Isten szándékát, hacsak nincs bennünk a Szentlélek. Csak akkor lesz Isten szándéka a mi célunkká. Pünkösd előtt a tanítványok csak újabb és újabb szenvedést okoztak Jézusnak. Pünkösd után Isten munkatársaivá váltak. Az ember nem tud Istenért munkálkodni, hacsak Isten Szent Lelke nincs benne.
Ezért volt olyan jó és szükséges, hogy Krisztus a földről a mennybe menjen, vagyis a harcmezőről a főhadiszállásra. Amint Isten jobbján hatalomra jutott, a Lélek ajándékában tudta részesíteni övéit. E nélkül az erő nélkül olyan céltalanok vagyunk, mint egy függetlenné vált kormánykerék. De a Szentlélek által Isten akarata a mi akaratunkká, az ő szándéka a mi szándékunkká válik.
Krisztusnak volt egy földi szolgálata, és van egy mennyei szolgálata is Urunknak. Amikor Jézus készült befejezni földi szolgálatát, felkészítette tanítványait a második szakaszra. Tudta, hogy hamarosan a királyi székbe kerül, és hogy Isten trónjáról el fogja küldeni azt a félelmetes erőt, melynek neve Szentlélek, Vigasztaló vagy Szószóló, aki megnyeri az embereket Isten ügyének. Az isteni rend szerint a Szentlélek csak azután jön el, hogy Jézus elment a mennybe.
Jézus mennybemenetele után Jézus megváltó munkájának egy új szakasza kezdődött el. Keresztyének, akik örökké epekednek az ő földi jelenléte után, akik romantikus hangnemben beszélnek Kapernaumról, a Galileai -tengerről, érzéketlenek Isten "előrelépése" iránt. Mi most jobb helyzetben vagyunk, továbbmentünk az úton. Jobb, hogy ő elment.
De a Lélek világossága nélkül, soha nem tudjuk meg, hogy mennyire jó nekünk és a világnak, hogy Jézus a mennyben van.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-ÉLŐ KÖZBENJÁRÁS


"Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem által" (Ef 6,18)

Miközben előrehaladunk a közbenjáró imádságban, rájövünk, hogy Isten iránti engedelmességünk másoknak többe kerül, mint gondoltuk. Az a veszély ilyenkor, hogy részvétből imádkozunk azokért, akiket Isten - imádságainkra felelve - fokozatosan egészen más légkörbe emelt. Istennel való élő összeköttetésünk megszűnik, valahányszor nem azonosítjuk magunkat Istennek mások iránti érdeklődésével, hanem visszaesünk az irántuk érzett részvétbe: a saját együttérzésünket és kíméletünket odatesszük az útba és ezzel Istent rendreutasítjuk. Lehetetlen eredményesen közbenjárnunk, ha nem állunk egészen szilárdan Isten oldalára. A legerősebben a személyes részvét és előítélet rombolja Istennel való viszonyunkat. Pedig közbenjárásunk kulcsa az Istennel való egységünk. Ha megszűnünk egységben lenni Istennel az imádságban, akkor ennek oka nem a saját bűnösségünk, hanem hamis részvétünk. Aligha tételezhetjük fel, hogy a bűn szakítja meg a kapcsolatunkat Istennel az imádságban, de a részvét képes megszakítani vele ezt a kapcsolatot, ha így szólunk: "Nem engedhetem, hogy ez vagy az megtörténjék." Így egy pillanat alatt elveszíthetjük élő kapcsolatunkat Istennel. A közbenjárás nem ad időt vagy hajlandóságot arra, hogy édesbús énedért könyörögj. Nem kell kizárnod a magadra gondolást: - teljesen egy vagy Istennel a mások iránti érdeklődésben.
Az éles ítélőképesség által Isten a közbenjárásra hív, nem arra, hogy másokban hibát találj.

Kenneth E. Hagin: Szövetség


,,Most azonban annyival kiválóbb szolgálatot nyert, amennyivel jobb szövetségnek közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett.,, — ZSIDÓ 8,6.

Az Ószövetségben mindvégig találunk olyan embereket, akik megértették és elfoglalták helyüket a szövetségben. Józsué kettéválasztotta a Jordán folyó vizét. Parancsolt az időnek, hogy álljon meg. Illés olyan tüzet hozott le az égből, ami nem csak az áldozatot, hanem magát az oltárt is megemésztette. Dávid hős vitézei teljes védettséget élveztek a halállal szemben háború idején, mindaddig, amíg szem előtt tartották a szövetséget. Amikor olvasol róluk, azt gondolod magadban: „ezek szupermenek”. Az Ószövetségben majdnem minden imát a szövetséghez tartozó emberek mondtak el. Ezekre az imákra válasznak kellett érkeznie.

A hívőket ma ugyanazok a szövetségi jogok illetik meg, mint azokat a hívőket, akik az ó szövetség alatt éltek. Valójában, nekünk egy jobb szövetségünk van, amely jobb ígéretek alapján köttetett. Ezért nekünk meg kell tudnunk tenni mindazt, amit ők megtettek, sőt még többet is, mert nekünk egy új szövetségünk van, egy jobb szövetség, amely nagyobb ígéretek alapján lett megkötve.

Megvallás: Nekem szövetségem van Istennel, az új szövetség. Nekem szövetségi jogaim és kiváltságaim vannak, én megállok Isten előtt, közösségben járok Istennel. Használom szövetségi jogaimat és kiváltságaimat az imában. Egyesítem erőmet az én Atyámmal, hogy véghezvigyem az Ő akaratát és tervét itt a földön.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Őelőtte minden elhalványul


"Őérette mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem. "(Fil 3, 8)

Csodálatos dolog Jézus Krisztusért mindent háttérbe állítani, sőt kárnak ítélni. De hogyan jut el az ember idáig? Nyilván igen szilárd elhatározás kell hozzá. De ami még fontosabb, valaminek felülről kell történnie. Mielőtt Pál mindent átadott, már előzőleg minden elvétetett tőle. Értékei és kiváltságai egy csapásra eltűntek. Senki sem adja oda könnyen a maga dicsőségét, hacsaknem az Úr Jézus elveszi tőle. Zákeus sem adta volna oda magától a pénzét. - Lehetetlen megválnunk dolgoktól, amikhez a szívünk odanőtt, hacsaknem felülről történik valamiféle feloldás a megkötözöttségtől. Különben még a bajainktól és nyomorúságainktól sem tudunk megválni. Az iszákos ember sem szabadul meg, noha időnként átérzi nyomorúságát. Az ember iszonyatos módon oda van kötve sötét szenvedélyeihez. Mennyivel kevésbé válunk meg dolgoktól, melyeknek önmagukban véve bizonyos értékük is van és csak az Úrral való összehasonlításban bizonyulnak értéktelen szemétnek.
Valami igen nagy dologban kell részesülnünk, hogy minden más ahhoz képest elhalványuljon. Ezt kapjuk meg Jézusban. Akkor minden más úgy hullik le rólunk, mint elszáradt levelek az új hajtásról. Mélységes szégyenkezéssel ismerjük fel, hogy nagy önáltatásban éltünk. Nagynak tartottuk magunkat, pedig Isten előtt nem vagyunk azok, és értékesnek véltünk dolgokat, melyeknek az örökkévalóság szempontjából nincs értékük. - Pál apostol is csak akkor ítélt szemétnek sok mindent, amikor azok már amúgy is veszendőbe mentek. Miután az Úr Jézus előtt önmaga is porba hullott, lett porrá és szemétté sok minden a Iába alatt. Ha egyszer téged az Úr Jézus megragadott, vedd azt komolyan és tedd teljessé a döntést. Mivel pedig mi annyira ragaszkodunk önnön szegényes dicsőségünkhöz s annyira nincs szemünk Isten dicsőségének a Krisztusban való megpillantására, Isten kénytelen sok esetben súlyos életpróbákkal segítségünkre sietni. Ott, ahol mi nem akarunk engedni, ő szakítani és tépni fog. Sokszor az önigazult ember erényeire való büszkeségét töri szét és olyan bukást enged meg nála, ami súlyos módon meggyőzi önigazságának semmis voltáról. - Nagyot kell zuhannunk ahhoz, hogy elfogadjuk nyomorult bűnös voltunkat, melyben nem tudunk többé semmi jót találni. Az ilyen embernek ajándékozza oda Jézus önmagát.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza- Figyelj a jelre!

"Majd ha lépések neszét hallod a szederfák teteje felől, akkor törj rájuk, mert akkor előtted megy az Úr, hogy megverje a filiszteusok táborát" (2Sám 5,24)

Mikor az Úr megindul és nekünk is jelt ad az indulásra, meg kell mozdulnunk. Az Isten Szelleme fúj, ahova akar, és mi halljuk a hangját. Ilyenkor legyünk nagyon éberek. Meg kell ragadnunk a rendkívüli alkalmat, és a lehető legtöbbet kell tennünk általa. A mi dolgunk, hogy szüntelen küzdjünk a filiszteusokkal, de mikor maga az Úr megy előttünk, akkor kiváltképpen erőteljesen kell küzdenünk.

A szél megmozgatta a fák tetejét, és ez volt a jel Dávid meg harcosai számára a támadáshoz, és amint megindultak, maga az Úr verte meg a filiszteusokat. Bárcsak adna az Úr a mai napon jelet a számunkra, hogy mikor beszéljünk Őróla sok ismerősünkkel! Legyünk éberek, hogy megragadhassuk a kedvező alkalmat. Ki tudja, hátha éppen ez a nap jelenti új ébredés kezdetét. Éberen figyeljük, hogy meghalljuk a szél zúgását, és jeladás esetén legyünk készen az azonnali indulásra. Az ígéret: "előtted megy az Úr" - legyen elegendő ahhoz, hogy felbátorodjunk. Ha az Úr megy előttünk, nem maradhatunk veszteg.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Ki adja a legtöbbet gyermekének?

"..a benned élő képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban, Lóiszban, és anyádban, Eunikében lakott. "(2Tim 1,5)



Timóteus Pál apostol lelki gyermeke volt, ő vezette Jézus Krisztushoz. Később pedig hűséges munkatársa, bizonyos értelemben utóda lett. A filippi gyülekezetnek ezt írja róla: „nincs mellettem hozzá hasonló lelkületű, aki olyan őszintén törődneügyeitekkel." Timóteus otthagyta családját, hazáját, lemondott minden kényelemről, érvényesülésről, és a Jézus Krisztus evangéliumának, mások üdvösségre segítésének szentelte életét.

Hogyan lett ő ilyen emberré? Úgy, hogy hívő édesanyja és nagyanyja kicsi korától tanította a Szentírás ismeretére, és úgy éltek otthon, hogy Timóteus képmutatás nélküli hitet látott bennük, „...gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre..." (3,15) Bölcs az, aki különbséget tud tenni jó és rossz között, és van ereje mindig a jót választani. Timóteus ilyen ember lett.

Pedig az édesapja pogány volt. De istenfélő anyja és nagyanyja komolyan vették a gyermek lelki nevelését, szavaik mögött ott állt hitelesítő példaként az életük, s ez olyan emberré formálta Timóteust, hogy csendes, félénk alkata ellenére is több nagy gyülekezet erősödésében, kemény lelki harcokban, emberek üdvösségre vezetésében hatalmasan tudta használni őt Isten.

Anyák napja előtt különösen is fontos látnunk, hogy milyen nagy lehetőség ez ma is minden édesanya, szülő és gyermekekkel foglalkozó hívő előtt: Isten igéjére tanítani a gyermekeket, és Isten igéje szerint élni előttük. A legtöbbet, egész életre, sőt örök életre szóló ajándékot kap, aki ezt otthon magába szívhatja. „Boldog ember az, aki az Urat féli... Utódja hős lesz a földön, a becsületesek nemzedéke áldott lesz." (Zsolt 112,1-2)

Napi áhítat: A munka szabályai

Jer 22,13–19

Isten legyen irgalmas azoknak a cégeknek, vállalatoknak, amelyek éhbérért dolgoztatják az embereket!

„Jaj annak, aki nem igaz úton építi házát, és felső szobáit jogtalan módon, ingyen dolgoztatja embertársát, és a munkájáért nem fizet bért! – de ezt mondja: hatalmas palotát építek, tágas felső szobákat! Ablakokat vágat rá, cédrusfával burkolja, és vörösre festeti! Attól leszel király, hogy halmozod a cédrust? Apád talán nem evett és nem ivott? De törvényesen és igazságosan járt el: ezért ment jól a dolga! Jogához segítette a nyomorultat és a szegényt, ezért ment jól a dolga! Így tesz, aki ismer engem – így szól az ÚR. Szemed és szíved nem törődik mással, csak a magad hasznával. Kiontod az ártatlanok vérét, elnyomó és zsaroló vagy! Azért ezt mondja az ÚR Jójákimról, Jósiás fiáról, Júda királyáról: Nem fogják így elsiratni: Jaj, bátyám! Jaj, öcsém! Így sem siratják el: Jaj, uram! Jaj, felség! Úgy temetik el, mint egy szamarat. Kivonszolják, kidobják Jeruzsálem kapuin.”
Magyarázat

1995-ben azt a szakdolgozatot kellett megvédenem, amelynek ez volt a címe: „Minden rossznak gyökere a pénz szerelme” (1Tim 6,10). Az Úr, ezen a területen igen érzékennyé tett (jó értelemben), és emiatt sok barátot és sok ellenséget szereztem magamnak. Két új imaház épült, és két imaház teljes felújítása történt lelkipásztorságom alatt. Hatalmas pénzösszegek mentek át kezemen. Mindig harcom volt a gyülekezeti tagokkal, amikor felmerült az áfa és a számlák kérdése. „A testvérnek van kidobni való pénze!” – jött a vádoló hang.
Hálát adok Istennek, mert nem engedtem a kísértésnek! Inkább az emberekkel kerültem szembe, mint Istennel. Leforrázva éreztem magam, amikor az istenfélelemről vagy az ,,add meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek ami az Istené” igéből szóltam, mivel sokszor úgy reagáltak, mintha ezekről nem tudnának. Nagyon komolyan kellene venni ezt az igét: „Jaj annak, aki nem igaz úton építi házát…” (13. v.)
(Dániel Zalán (Erdély))