3.rész-Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem-3.rész

,,Én azonban, és az én házam az Úrnak szolgálunk.-Józs 24,15

Boldogok az ilyen Józsué-házak!

Már ha a küszöböt átlépi az ember, megérez valamit a ház békességéből. Olyan titok ez, amit emberi szem nem láthat. Az ilyen ház Isten angyalainak oltalma alatt áll.

"Nem illet téged veszedelem, és csapás sem közelget sátorodhoz, mert az Ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged..." (Zsolt 91,10-11)

Ma is érvényes az Ige szava: "Avagy nem szolgáló lelkek-é az angyalok, elküldve szolgálatra azokért, akik örökölni fogják az idvességet"? (Zsid 1,14)

A szegény Lázárt angyalok vitték Ábrahám kebelébe.

Vajon ma nem vezethetnek haza ezek a hűséges szolgák?

Tersteegen halálánál az volt a jelenlévők érzése, hogy a szoba tele van Isten angyalaival.

Igen, a "Józsué-házakból" olyan béke árad ki, amit a világban nem talál az ember. Ezeknek a házaknak vonzóerejük van, vonzzák a békesség fiait, azokat, akik ilyenek szeretnének lenni. Es még egy: ezekben Isten lakik, s oltalmazza őket a Sátán hatalmával és csalárdságával szemben.

Dávid Saul gyilkos haragja elöl Sámuel házába menekül. Saul követeket küld oda, hogy Dávidot fogják el. Az történik azonban, hogy Isten Lelke megragadja ezeket, és prófétálnak. A szolgák második és harmadik küldöttsége is így jár.

Ekkor Saul maga indul el Sámuel házába, hogy Dávidot megölje.
Isten Lelke azonban őt is megragadja, úgy, hogy a földre esik, és ő is prófétál.
Boldogok a Józsué-házak!

Válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok!

Varga László: Isten asztaláról

"Zákeus... ma a te házadban kell megszállnom... Zákeus... ezt mondta az Úrnak:Uram, íme vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom vissza neki." -Lukács 19,1-10

Olvassuk el az egész történetet! Zákeus, az aljas, rabló, mindenki által utált vámszedő boldog, hogy Jézus megszólította, és nála akar megszállni. Jézus elmegy hozzá, de Zákeus megtorpan, érzi: a rablott bútorok között nem adhat szállást a Mesternek. Megérti, hogy van, ami fontosabb, nagyobb érték minden összerabolt vagyonánál, odadobja az egészet, hogy tiszta házba fogadhassa be Urát. Testvérem, te is kéred az Urat, várod, hogy jöjjön és áldja meg hajlékodat, életedet. Van, ahová befogadd? Te várod, hogy Ő lépjen feléd, s Ő várja, hogy te lépj Őfelé. Nem lehetsz olyan bűnös, hogy ne menne be hozzád, meg is szólít, meg is akar áldani, de a következő lépés a tied. El kell mondanod Zákeus szavait: "Uram, amit raboltam, amit bűnösen szereztem, pénzt, rangot, tisztességet, leteszem a lábad elé, új életet akarok élni" - s már Urává vált az életednek, és "üdvössége lett a te házadnak".

Krisztusom, Téged várlak. Életem sok nyomorúsága, bűneim terhe, magányosságom, sok szégyenkezésem, gyűlölőim átka, akiknek talán igaza van - mennyi terhe lelkemnek. Sivár, szomorú életem vágyik a tisztaságra, tiszta családra, tiszta örömökre, tiszta emberi kapcsolatokra, tiszta, jókedvű nevetésre hozzám találó barátokkal, jó lelkiismerettel végzett, eredményes munkára, munkatársaim megérdemelt megbecsülésére. Erre vágyom, talán titokban, magamnak se ismerve be, hogy ez mennyire hiányzik.

Köszönöm, hogy kelted bennem ezeket a vágyakat, mert meg akarsz áldani. Megvan bennem a vágy a megtisztulásra, de nem tudom, hogy a véghezviteléhez lesz-e elég erőm.
Köszönöm, hogy elfogadsz, bármilyen vagyok. Tisztíts meg engem, adj erőt, hogy el tudjam fogadni tisztító hatalmadat! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-KÉTSZER TIZENKETTŐ

A mai napon olvasandó igeszakasz: Jel 21,9-14 

9 És jött egy a hét angyal közül, akiknél a hét pohár volt, telve a hét utolsó csapással, és így szólt hozzám: "Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét". 

10 Elvitt engem lélekben egy nagy és magas hegyre, és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet, amely az Istentől, a mennyből szállt alá. 

11 Benne volt az Isten dicsősége; ragyogása hasonló volt a legdrágább kőhöz, a kristályfényű jáspishoz, 

12 fala nagy és magas volt, tizenkét kapuja, előtte tizenkét angyal, és a kapura nevek írva, Izráel fiai tizenkét törzsének nevei: 

13 keletről három kapu, északról három kapu, délről is három kapu, és nyugatról is három kapu. 

14 A város falának tizenkét alapköve volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.

"Ekkor sorsot vetettek rájuk: a sors Mátyásra esett, és a tizenegy apostol közé sorolták őt."
(ApCsel 1,26)

Mialatt a tanítványok Jeruzsálemben várakoztak, az Úr mennybemenetele után és a Szentlélek eljövetele előtt, választottak egy apostolt, hogy elfoglalja az áruló Júdás helyét.
Sok bibliai tudós kritizálja a tanítványokat ezért a tettért. Keresztyének, akik úgy vélik, vannak jobb módjai is Isten akarata kifürkészésének fontos dolgokban, helytelenítik az apostolok sorsvetési módszerét. Nagyon sok kritikus azt mondja, hogy Isten nem hagyta jóvá Mátyás megválasztását, és hogy maga Isten Pált választotta ki a tizenkettedik apostolnak. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy Pál soha nem számította magát a "tizenkettő" közé, ámbár ahhoz ragaszkodott, hogy Isten apostollá választotta ki őt (1Kor 15,5-9). 

Annyi bizonyos, hogy a Szentírás semmiféle alapot nem szolgáltat arra, hogy elítéljük az apostolok akcióját a létszám-kiegészítést illetően.
Az Úr elhagyta őket, a Lélek pedig még nem jött el. E tíz nap alatt a tanítványok két dolgot tettek: kitartottak az imádkozásban, és jelét adták hitüknek azzal, hogy megválasztották Mátyást. Bíztak abban, hogy Uruk befejezi munkáját, hogy "felállítja Dávid sátorát." Hogy újból helyreállítja népét, Izráelt. Nemcsak hogy bíztak abban, hogy Jézus befejezi munkáját, hanem kezdték is érteni szerepüket Krisztus munkájában. Most már világos lett előttük, miért kellett hogy tizenketten legyenek. Isten népe tizenkét törzsre alapult, tizenkét apostolra épül fel újra, akiket a Messiás jelölt ki.
Most itt vannak készen, várakozva arra, aki fel fogja építeni Jeruzsálemet megbízható ígérete szerint.
A Jel 21-ben látomásban megjelenik előttünk Krisztus Lelkének befejezett munkája: Jeruzsálem ragyogó szépsége. Izráel tizenkét fiának neve ott van a kapukon, és a tizenkét apostol neve van az alapköveken.
Az apostolokéhoz hasonló hittel és türelmetlenséggel foglaljuk el mi is kijelölt helyünket Isten programjában, folyton imádkozva: "Urunk és Építőnk, siess a munkával!"

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-KEZDEMÉNYEZZ!

"A ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet" (2Pt 1,5)

"Ragasszatok mellé": ez azt jelenti, hogy valamit nekünk is kell tennünk. Veszélyben forgunk, ha elfelejtjük, hogy mi nem tudjuk megtenni azt, amit Isten tesz, és Isten nem teszi meg azt, amit mi megtehetünk. Sem megváltani, sem megszentelni nem tudjuk magunkat, ezt Isten teszi! De a jó szokásokat és a jellemet nem Isten adja, nem Ő járat helyes úton. Mindezt nekünk kell tennünk.

Ki kell dolgoznunk azt a szabadítást, amit Isten munkált ki bennünk. "Ragassz mellé" azt jelenti, hogy mindinkább szokásunk lesz megtenni a dolgokat, ez pedig eleinte nehéz. A kezdeményezést megragadni azt jelenti: nekikezdünk és tájékozódunk azon az úton, amin járnunk kell. 

Vigyázz, ne érdeklődj az út felől, amikor úgyis jól ismered! Kezdd el, hagyd abba a habozást, tedd meg az első lépést! Légy határozott; amikor Isten beszél, azonnal tedd meg hitből, amit mondott, elhatározásaidat ne mérlegeld tovább! Amikor ingadozol, ha Isten valamit rád bízott, kegyelmi állapotod is veszélyben forog. Te magad ragadd meg a kezdeményezést, erős akarattal tedd meg most az első lépést és tedd lehetetlenné a visszafordulást! Égesd fel a hidakat magad mögött! 

"Meg akarom írni ezt a levelet", "ki akarom fizetni ezt az adósságot!" Tedd a dolgokat elkerülhetetlenné! 

Meg kell szoknunk, hogy Istenre figyeljünk! Olyan állapotba kell jutnunk, hogy megértsük, mit mond Ő. Amikor aztán jön a válság, ösztönszerűen Istenhez fordulunk, mert már kialakult bennünk ez a szokás. Ott kell kezdeményeznünk, ahol vagyunk, nem ahol nem vagyunk.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Minden újjá lett

"Ezért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint. Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az. "  (2 Kor 5, 16-17)

Aki Krisztust szereti, őneki él. S mivel a régi dolgok elmúltak és minden újjá lett, nem ismerünk többé senkit "test szerint". Mit jelent ez? Az emberekkel való kapcsolatainkban többé nem a "test" a mérvadó. A test a mi örökölt természetünk, melyet önző voltunk teljesen átjárt és megmérgezett. Mindaddig, amíg életünk meg nem újul, mi csak azt nézzük az emberekben, hogy kellemesek-e számunkra s kapunk-e tőlük valamit. Megfordul a dolog, mihelyt Jézus Krisztusba plántáltatunk és benne új emberré válunk. Most már azt kérdezzük magunkban, hogy mit tehetünk másokért? Mivel használhatnánk nekik? Többé nem megyünk el részvétlenül a másik ember mellett, hanem a szeretet szemével nézzük őt. Úgy látom a másikat, mint akiért ugyancsak meghalt Krisztus. Többé nem azt nézem, hogy mi az állása, milyen a külseje vagy magaviselete és nem tart vissza az sem, hogy gyámoltalan vagy unalmas ember.

Bizonyos emberek iránt érzett rokonszenvünk vagy ellenszenvünk a "testből" ered. Az új ember azzal a szeretettel van mások iránt, mint Jézus volt. Őneki sem voltak kedvencei és kivételezettjei, mindenki felé nyitott szívvel volt. Az újjászületett ember úgy nézi a többieket, mint Krisztusban való felebarátait és eltekint azoktól a dolgoktól, melyek elválasztólag vagy taszítótag hatnak. Mindenkivel együtt tud érezni s mindenkit szeretne Jézushoz vinni, hogy azok is olyan boldogok lehessenek, mint ő. Jézus többi tanítványai mind testvéreink, még ha van is bennük egy és más, amit nem találunk kellemesnek bennük.

A megvilágosodott ember felismeri másokban is Jézus munkáját. Nem vonul vissza és nem saját ízlése szerint válogatja meg saját társaságát. Szeretettel segít és szolgál a másik felé. A régi természet megszűnt, mégpedig egyszerre.

Az ember nem lassanként javul meg. Aki erre vár, menthetetlenül a régi marad. Ha pedig saját magunkat akarjuk megjavítani, a tapasztalat szerint még rosszabbá válunk. Minél gyökeresebben akarjuk a gonoszt kiirtani, annál jobban megerősödik. Ha azonban hitben a Megváltóra bízzuk magunkat, egyszerre jön létre a változás és nem részletenként. Hiszen meghalásról és születésről van szó és egyik sem történik apránként. Minden újjá lett s ennek az újnak kell minden tekintetben alakot öltenie.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Csak Istent féljed!

"Ezért bizakodva mondjuk: 'Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?'" (Zsid 13,6).

Mivel Isten soha el nem hagy, sem el nem távozik tőlünk, legyünk elégedettek azzal, amink van. Mivel az Úr a miénk, sohasem maradunk barát, kincs és otthon nélkül. Töltsön el ez a bizonyosság azzal az érzéssel, hogy nem élünk az emberektől való függőségben. Mivel ilyen nagy pártfogónk van, nem kell alázatoskodnunk embertársaink előtt. Legyünk bátrak a szólásra, és ne féljünk az ellenérvektől.

Aki Istent féli, annak senki és semmi mástól nem kell félnie. Olyan mély tiszteletet kell éreznünk az élő Úr iránt, hogy még a legvadabb fenyegetés se váltson ki belőlünk nagyobb hatást, mint a szél zúgása. Az emberek ma sem árthatnak nekünk többet, mint abban a korban, amikor az apostol ezt az igeverset leírta. A kínpad és máglya már nincs divatban, senkit sem égetnek meg a hitéért. A tévtanítók gúnyolódásán és dühösködésén pedig ne csodálkozzunk, hiszen e világ emberei nem szerethetik a tiszta mennyei tanítást. Mit tegyünk tehát? Tűrjük el a világ haragját, nem árthat az nekünk. Isten a segítségünk, legyünk bátrak, és ha a világ dühöng, ám tegye, mi nem félünk tőle!

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: A megtérés mozdulatai

"Amikor Isten látta, amit tettek, és hogy megtértek a rossz útról, megbánta Isten, hogy veszedelembe akarta dönteni őket, és nem tette meg." (Jón 3,10)

Mi mutatta azt, hogy Ninive lakói komolyan vették Isten igéjét?

1. A király felkelt trónjáról, és hamuba ült. Mi nagyon szeretünk parancsolni, uralkodni. A megtérés biztos jele, amikor valaki megalázza magát a mindenható Isten előtt, és önként átadja az uralmat neki. Mostantól az ő akarata érvényesüljön, mintegy átadja a trónt az Úrnak. Ahogyan Pál apostol tette: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?

2. Levette díszruháját, és zsákruhát öltött magára. Ez volt a bűnbánat jele. A díszruha sok mindent eltakar, és benne szebbnek, jobbnak látszunk, mint amilyenek valójában vagyunk. Isten gyermeke nem akar rejtegetni többé semmit, világosságra hozza bűneit, és elválik azoktól. És nem akar látszani sem, hanem őszinte, egyenes életet élni. Erre a bűnbánatra és bűnvallásra a Szentlélek segít el bennünket az ige által.

3. „Kiáltsanak teljes erővel Istenhez, talán megszán, és nem veszünk el." Nem mentegetőznek, és nem vádolnak senkit, hanem kegyelemért könyörögnek. A „talán megszán" pedig arra utal, hogy nem természetes a kegyelem, az lenne magától értetődő, ha Isten ítélete sújtana le rájuk.

A magunk megalázása és az őszinte, konkrét bűnvallás, a bűnök elhagyása, és egyedül az Isten kegyelmében való reménykedés - ezek a megtérés mozdulatai. 

Aki így leszáll a maga csinálta trónusról, azt Jézus maga mellé ülteti majd az ő trónjára. 

Aki leveti díszruháját, kap tőle fehér ruhát (bocsánatot). És aki hittel kiált kegyelemért, annak ő ezt ígéri: „Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom." (Ézs 65,24)

Maranatha: JÖN A KIRÁLY- Egy jobb és nemesebb út

„Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szűnjetek meg gonoszt cselekedni! Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét.” (Ésa 1,16–17) 

„Tudatlanság, élvezetvágy, bűnös szokások, megrontott test, lélek, értelem – a világot erkölcsi bélpoklosság pusztítja, a halálos erkölcsi romlás tízezreket semmisít meg.

Sokan bűnbe süllyedtek. Sokakat kétségbeesés gyötör. Szenvedés, nélkülözés, hitetlenség nehezedik rájuk. Testi-lelki betegségeikre vigasztalást keresnek, Sátán pedig arra kísérti őket, hogy élvezetekbe, mámorba merüljenek, mert ezáltal romlásba és halálba kergetheti őket. Sodoma tiltott gyümölcseit kínálja fel nekik is, amelyek teljesen tönkreteszik őket.

A világban mindenütt erkölcstelenség uralkodik. Korunk bűne a kicsapongás… Az erény és igaz jóság kedvelői szinte elcsüggednek a bűn vakmerősége, ereje és terjedése miatt. A sokasodó gonoszság nem csupán a hitetlenekre jellemző. Bárcsak így lenne, de nem így van. Sok férfi és nő, akik Krisztust vallják vezetőjüknek, bűnben élnek. Egyesek, akik hirdetik, hogy várják Krisztus megjelenését, nincsenek jobban felkészülve erre az eseményre, mint maga Sátán. Nem tisztítják meg magukat minden szennytől. Oly sokáig szolgáltak vágyaiknak, hogy számukra természetessé vált gondolataik tisztátalansága és képzeletük romlottsága. Amilyen lehetetlen, hogy a Niagara visszafelé folyjon, éppúgy lehetetlen az ilyen emberek számára, hogy elméjük tiszta és szent dolgoknál időzzön. Minden kereszténynek meg kell tanulnia, hogy fékezze szenvedélyeit, és tiszta elvek uralják életét.

Ha bujaság, tisztátalanság, házasságtörés, bűntény és gyilkosság tapasztalható azok között, akik nem ismerik az igazságot, és visszautasítják, hogy Isten Igéjének elvei szerint éljenek, akkor mennyire fontos, hogy Krisztus követői szoros szövetségben legyenek Istennel és angyalaival, s egy jobb, nemesebb, értékesebb utat mutassanak az embereknek! 

Mennyire fontos, hogy tisztaságuk által éles ellentétben álljanak azokkal, akiket alantas szenvedélyek uralnak.” (Boldog otthon, 278–279. o.; Evangelizálás, 265. o.) 

Napi áhítat: Otthonunk mint védelmező kosár

Hét témája: Az anyaság kihívásai

2Móz 2

A megkapás-elengedés művészete.

Egy Lévi házából való férfi elment, és feleségül vette Lévi egyik leányutódját. Az asszony teherbe esett, és fiút szült. Amikor látta, hogy milyen szép, három hónapig rejtegette. De amikor már nem tudta tovább rejtegetni, fogott egy gyékénykosarat, bekente szurokkal és gyantával, majd beletette a gyermeket, és kitette a Nílus partján a sás közé. A gyermek nénje pedig ott állt távolabb, hogy megtudja, mi történik vele. A fáraó leánya éppen odament, hogy megfürödjék a Nílusban, szolgálói meg ott járkáltak a Nílus mentén. Megpillantotta a kosarat a sás között, odaküldte a cselédjét, és kihozatta azt. Fölnyitotta, és meglátta a gyermeket; hát egy síró fiú volt! Megszánta, és ezt mondta: A héberek gyermekei közül való ez. A kisfiú nénje pedig ezt mondta a fáraó leányának: Ne menjek, és ne hívjak egy szoptató asszonyt a héberek közül, aki majd szoptatja a gyermeket? A fáraó leánya így felelt: Eredj! A leány elment, és a gyermek anyját hívta oda. Vidd magaddal ezt a gyermeket, mondta neki a fáraó leánya, és szoptasd! Megadom jutalmadat. Az asszony magához vette a gyermeket, és szoptatta. Amikor felnőtt a gyermek, elvitte a fáraó leányához, aki a fiává fogadta, és elnevezte Mózesnek, mert azt mondta: A vízből húztam ki. Abban az időben történt, amikor Mózes már felnőtt, hogy kiment atyjafiaihoz, és látta kényszermunkájukat. És meglátta, hogy egy egyiptomi férfi egy héber férfit ver az ő atyjafiai közül. Körülnézett, és amikor látta, hogy senki sincs ott, agyonütötte az egyiptomit, és elrejtette a homokban. Másnap is kiment, akkor meg két héber férfi civakodott egymással. Rászólt arra, aki a hibás volt: Miért vered a felebarátodat? Az így szólt: Ki tett téged elöljáróvá és bíróvá közöttünk? Talán engem is meg akarsz ölni, ahogyan az egyiptomit megölted? Mózes megijedt, és ezt mondta: Bizony kitudódott a dolog. A fáraó is meghallotta ezt a dolgot, és halálra kerestette Mózest. De Mózes elmenekült a fáraó elől. Midján földjén állapodott meg, és leült ott egy kútnál. Midján papjának volt hét leánya, akik odajöttek vizet meríteni és a vályúkat megtölteni, hogy megitassák apjuk juhait. De pásztorok is jöttek oda, és elkergették őket. Ekkor fölállt Mózes, segítségükre sietett, és megitatta juhaikat. Amikor a leányok hazaértek apjukhoz, Reuélhez, az megkérdezte: Hogy-hogy ma ilyen korán megjöttetek? Egy egyiptomi férfi védett meg bennünket a pásztoroktól – felelték. Sőt még vizet is merített nekünk, és megitatta a juhokat. Akkor ezt mondta a lányainak: Hol van ő most? Miért hagytátok ott azt az embert? Hívjátok ide, és egyék velünk! Mózes jónak látta, hogy ott maradjon annál a férfinál, az pedig Mózeshez adta lányát, Cippórát. Az asszony fiút szült, ő pedig Gérsómnak nevezte el, mert azt mondta: Jövevény lettem idegen földön. Közben hosszú idő telt el, és meghalt Egyiptom királya. Izráel fiai pedig sóhajtoztak a szolgaság miatt, kiáltottak, és a szolgaság miatt való jajgatásuk feljutott Istenhez. Isten meghallotta panaszkodásukat, és visszaemlékezett Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségére. Rátekintett Isten Izráel fiaira, és gondja volt rájuk Istennek.

Magyarázat

Mózes édesanyja fogta gyermekét, betette egy kosárba… Feleségem egész éjjel fenn volt két lázas gyermekünk mellett, és vigyázott rájuk, majd betette őket az autóba, és elvitte őket az orvoshoz, miközben én írom ezeket a sorokat.
Hadd köszönjem meg itt és most férfitársaim nevében nektek, kedves édesanyák, a ti anyai szíveteket! Először is azt, hogy vállaltok és megajándékoztok gyermekkel minket. Ez ma egyre kevésbé természetes. Sose volt még ilyen kor, mint a mai, amikor ilyen nehéz volt egy gyermeknek megszületnie, amikor ennyire féltek a gyermekvállalástól. Az akkori Egyiptom sem volt valami családbarát, Mózes szülei mégis vállalták őt. Tudták őt elengedni is (micsoda erő kellett rátenni gyermeküket a krokodiloktól hemzsegő folyóra), és vissza is kapták őt. (Istennek van humora, még pénzt is kaptak a fáraótól, hogy neveljék saját gyermeküket.) Aztán újra el kellett engedniük, hogy betöltse fiuk a küldetését.
Nem várom azt, amikor ki fognak „repülni” gyermekeink. De már most készülök rá, hogy el tudjam/tudjuk engedni őket, viszont addig is, a rendelt időben szeretnék mellettük lenni, és segíteni őket a legjobb tudásom szerint.
Legyen védelmező „kosár” az otthonunk, ahol szeretettel, megbecsüléssel és élettel találkoznak gyermekeink! Ahol fel tudnak készülni személyes küldetésükre.
(Floch Gábor Barnabás)

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül.” - (1 Korintus 15,20)

A keresztyénség egész lényege azon a tényen nyugszik, hogy „Krisztus feltámadt a halottak közül”, mert „ha Krisztus nem támadt volna fel, hiábavaló lenne a mi prédikálásunk, hiábavaló a ti hitetek is: még a bűneitekben vagytok”. Krisztus istenségének legszilárdabb megerősítése az Ő feltámadásában rejlik, mert „a Szentlélek bebizonyította, hogy Ő Isten Fia, miután feltámadt a halálból”. Nem volna ésszerűtlen, ha istenségét kétségbe vonnánk, ha nem támadt volna fel. Ezen kívül feltámadásától függ uralma is, mert „Krisztus azért halt meg, támadt fel és elevenedett meg újból, hogy élőknek és holtaknak bírája legyen”. Továbbá az újszövetség dicső áldása, tudniillik a mi igazolásunk, szintén szorosan összefügg Krisztusnak azzal a diadalával, melyet a halál és sír fölött aratott. „Mert megöletett a mi bűneinkért és feltámadott a mi megigazulásunkért”. Sőt még több, újjászületésünk is összefüggésben van feltámadásával, mert az Isten „az Ő nagy irgalmasságából újjá szült minket az élő reménységre, a Jézus Krisztusnak halálból való feltámadása által”. S mindenek fölött bizonyos az, hogy Krisztus eljövetelekor való feltámadásunk is ezen az alapon nyugszik, mert „ha annak lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Krisztust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által”. Ha Krisztus nem támadt volna fel, akkor mi sem támadunk fel; hogyha pedig feltámadt, akkor azok sem vesztek el, akik elaludtak, hanem majd testükben meg fogják látni Istent. A feltámadás ezüstzsinórja végighúzódik a hívők összes áldásos élményein, az újjászületéstől kezdve, egészen a feltámadásig, és az egészet összefoglalja egybe. Milyen fontosnak kell tehát lelkük előtt lenni az üdvösség nagy tényének és nagy örömmel örvendezni azon, hogy minden kétségen kívül megáll ez az igazság: „A Krisztus feltámadt a halálból és azoknak, akik elaludtak, első zsengéje lett. A Krisztusban mindnyájan megelevenednek”.

Köszöntünk Szent Szellem!: GYŐZELEMBŐL VERESÉGBE

"Jeftén pedig lőn az Úrnak Lelke, és általment Gileádon és Manassén, és általment Gileád Mispén, és Gileád Mispéből felvonult az Ammon fiai ellen." (Bír 11:29)

Az ószövetségi Jefte története a Biblia sok olvasója előtt megkérdőjelezi azt a szépen felépített, magasztos elképzelést arról, amely azokról a férfiakról és nőkről alakult ki, akiket Isten Lelke fel tud használni népe szabadítására. Jefte, egy parázna nő fia lezüllött emberekből álló csapatot vezetett, és végül - így értik sokan - feláldozta égőáldozatként egyetlen gyermekét. Miként lehetséges - kérdezik -, hogy lányának feláldozása azután történt, hogy Jeftét betöltötte a Szentlélek?
Kétségtelen, hogy ez a történet azt illusztrálja, milyen veszélyes bukott emberi természetünk nem feltétlen helyes impulzusait követni, még ha azok bármennyire lelkinek tűnnek is. Habár Isten Lelke betöltötte Jeftét, és győzelemre vezette seregét a hatalmas ammonita túlerővel szemben, nem gondolta végig a sebtében kimondott fogadalmát. Amikor azonban meglátta csinos hajadon leányát dobokkal táncolni a ház előtt, túláradó öröme bizonyára ólomsúlyú bánattá változott. Isten azonban semmiképpen nem hagyhatta volna jóvá egy fiatal élet értelmetlen kioltását. Bár apa és lánya gyászolt ezután két hónapig, de mindez nem egy emberáldozat okozta bánat volt. Jefte lánya ugyanis - vállalva az apja fogadalmának következményeit - "elsiratta a leányságát a hegyek között" és ezt követően "nem élt férfival" (Bír 11:38-39), az élete hátralevő részét egyedülálló nőként töltötte Isten szolgálatában.

Erre az áldozathozatalra tekintettel alakult ki a szokás, hogy "évről évre elmentek Izrael leányai, és megénekelték a gileádi Jefte leányát, évente négy napig" (11:40).
Eltűnődhetünk azon, vajon miért hagyta az Úr, hogy ilyen történetek belekerüljenek a Bibliába. Talán azért, hogy álljanak előttünk figyelmeztetésként! Bár a Szentlélek hatalmasan tudja használni bárkinek az életét, aki nyitott az Örökkévaló akarata előtt, ez azonban nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az adott személy ne tenne olyat, ami - akaratán kívül - ne befolyásolhatná akár nem kívánt irányba is mások életét. Szolgáljon mindez tanulságként számunkra! Ismerjük el, mekkora szükségünk van arra, hogy mindig Jézus közelében maradjunk és vele együtt döntsünk életünk minden kérdésében!

Imádság a mai napra:
"Uram, segíts elkerülni, hogy a pillanat hatása alatt hozzak döntéseket, amelyeknek másokra nézve akár nem kívánt következményük is lehet! Bárcsak vezetne engem is a Te Lelked, miközben imádkozom, és elfogadom tanácsaidat Igédből és a tapasztaltabb személyektől! Hadd járjak az igazság és becsület útjain!"

Reggeli gyöngyszemek:Közel van mindenkihez, aki hívja Őt

„Közel van az ÚR mindenkihez, aki hívja őt, mindenkihez, aki hűséggel hívja őt.” (Zsolt 145:18)

Isten örül, amikor arcunkat az Igazság Napja felé fordítjuk…Amikor bajban és szorongattatásban vagyunk, az Úr közel van, és megparancsolja, hogy minden gondunkat őreá vessük, mert néki gondja van ránk…

Minden szenvedő gyermekéhez közel jön. Ő lesz menedékük a veszedelem idején. Szomorúságukban örömet és vigasztalást nyújt nekik. Vajon elforduljunk Megváltónktól, az élő vizek forrásától, hogy repedezett kutakat ássunk, melyek nem tartják a vizet? Amikor veszedelem közeleg, azoknál keressünk segítséget, akik ugyanolyan gyengék, mint mi, vagy Ahhoz meneküljünk, akinek van hatalma megmenteni minket? Karjait szélesre tárja, és kegyelmesen szól hozzánk: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és én nyugodalmat adok néktek…”

Nem Isten roppant hatalma és mérhetetlen Fensége lesz az, ami elnémítja a szeretetét elutasítók és az iránta engedetlenek mentegetőzését. Szeretete, együttérzése és hosszútűrése lesz az, ami tanúskodik azok ellen, akik nem szánják oda életüket a szolgálatra. Akik teljes szívükkel, lelkükkel és elméjükkel Istenhez fordulnak, zavartalan biztonságra lelnek nála…

Tudja, mire van szükségünk, mint ahogy azt is, hogy mit tudunk elhordozni, és kegyelmet ad, hogy elviseljünk minden próbát, amit megenged életünkben. Állandóan azért imádkozom, hogy közelebb kerülhessek Istenhez.

Isten minden intézkedést megtett, hogy betöltse lelki és erkölcsi szükségleteinket…Az Úr Jézus Krisztus által fényt és halhatatlanságot hozott nekünk. Jézus azt mondja, hogy egy nyitott ajtót adott elénk, melyet senki be nem zárhat. 

Ez a nyitott ajtó előttünk van és Krisztus kegyelme által az irgalom fénysugarai áradnak ránk a tárt kapukon keresztül. 

(The Youth’s Instructor, December 14, 1893.)

Reggeli dicséret: Bölcsek és balgák

„Választott ezüst az igaznak nyelve; a gonoszok elméje kevés érő. Az igaznak ajkai sokakat legeltetnek; a bolondok pedig esztelenségükben halnak meg.”
(Példabeszédek könyve 10. fejezet 20-21. vers)

A Szentírás több írója előszeretettel használja a bölcs-balga ellentétpárt. Viszont itt, az általános vélekedéssel szemben, a bölcs kifejezés nem a magasan iskolázott, vagy a kimagasló IQ-val rendelkező személyt jelöli, minthogy a bolond sem az értelmileg korlátolt, sérült emberek jelzője.

Sőt ez utóbbi épp azért bolond, mert nagyon is tudatában van tetteinek következményével, mégsem változtat életvitelén. Ahogy Jézus is mondja a Hegyibeszédben: „valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, aki a fövényre építette házát” (Máté 7:26)

Balga tehát az, aki bár tudja, hogy miként kéne viselkedni, hogy nemsokára Isten ítélőszéke elé kell állnia, ő mégis önző módon csak saját ’csűrjeinek’ nagyobbítgatásán ügyködik, „Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet te tőled; amiket pedig készítettél, kiéi lesznek?” (Luk.12:20). Ahogy a tíz szűz példázatában is olvasható (Máté 25.fej.) nem készül fel az Urával való találkozásra, annak ellenére, hogy tisztában van a Vőlegény érkezésének közelségével.

S kicsoda bölcs? S mi a valódi bölcsesség? „Kicsoda köztetek bölcs és okos?

Mutassa meg az ő jó életéből az ő cselekedeteit bölcsességnek szelídségével. Ha pedig keserű irigység és civódás van a ti szívetekben, ne dicsekedjetek, és ne hazudjatok az igazság ellen. Ez nem az a bölcsesség, amely felülről jő, hanem földi, testi és ördögi. Mert ahol irigység és civakodás van, ott háborúság és minden gonosz cselekedet is van.

A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató. Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, akik békességen munkálkodnak.” (Jak.3:13-18)

S minthogy „tudod a szent írásokat, melyek téged bölccsé tehetnek az üdvösségre a Krisztus Jézusban való hit által.” (2Tim.3:15). Légy hű és bölcs sáfár „kit az úr gondviselővé tőn az ő háza népén, hogy adja ki nékik élelmüket a maga idejében” (Luk.12:42).

Mert „Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ilyen munkában talál!” (Luk.12:43)

Bejegyezte: Szilárd

Zsoltárok könyve 109. rész

1. Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
2. Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
3. És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
4. Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
5. Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
6. Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
7. Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
8. Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
9. Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
10. És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt.
11. Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
12. Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!
13. Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
14. Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
15. Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,
16. A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
17. Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
18. Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
19. Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
20. Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
21. De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
22. Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
23. Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
24. Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.
25. Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
26. Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
27. Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
28. Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
29. Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
30. Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!
31. Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.

Andrew Wommack- A két legnagyobb parancsolat

Máté 22:34-46 “Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?” 

Jézus így válaszolt: “Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. (Mt 22:36-39)

Jézus megmutatta, hogy valamennyi Ószövetségben található parancsolat célja, hogy megmutassa a számunkra hogyan szeressük Istent és másokat. Ezért az a két parancsolat, amely közvetlenül foglalkozik Isten és mások szeretésével (3Móz 19:18; 5Móz 6:5) a legfontosabbak.

A vallásos vezetők annyira belevesztek a törvény legapróbb részleteinek megtartásába, hogy szem elől tévesztették annak végső célját. Sem az Istent, sem pedig a felebarátot nem szerették, mégis azt gondolták, hogy a törvényt pontosan betartották.

Ugyanez történik ma is. A legkegyetlenebb cselekedeteket hajtják végre az Úr nevében azok, akik azt gondolják, hogy Isten parancsolatait védelmezik. Azonban, ha a két legnagyobb parancsolatot megsértjük azért, hogy a többi parancsolatot megtartassuk, akkor helytelenül alkalmazzuk Isten Szavát, éppúgy, ahogy a vallásos zsidók tették.

Az Ószövetségi Törvény és a kegyelem Újszövetségi koncepciója fő célként Isten és az emberek szeretését jelölik meg számunkra. Azonban az Ószövetség az embert a büntetéstől való félelem által motiválta az Isten és társaik szeretésére, míg az Újszövetségben kapott kegyelem mások feltétlen szeretetére vezet bennünket azáltal, ahogy Isten szeret bennünket.

Lehetséges szentül élni, miközben az ember nem szereti Istent, vagy embertársait, de lehetetlenség, hogy Isten szeretete ne teremjen szentséget az ember életében.

Nézz ma minden kapcsolatodra Isten feltétel nélküli szeretetének szemein keresztül. Amint szeretsz, szentté válsz.

Zsoltárok könyve 10. rész

1. Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?
2. A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.
3. Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.
4. A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.
5. Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.
6. Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba.
7. Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.
8. Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.
9. Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.
10. Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.
11. Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!
12. Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!
13. Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta.
14. Te látod ezt, mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.
15. Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.
16. Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.
17. A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,
18. Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

,,Én azonban, és az én házam az Úrnak szolgálunk..,,-Józs 24,15.

Hogyan tudta Józsué ezt a vezérigéjét saját háznépén érvényre juttatni? Példaként nézzük meg, hogyan sikerült ez az ősatyának, Jákobnak. Neki is nehéz feladat volt ez. Felesége, Rákhel szívével az atyai ház bálványain csüggött. Fiai részben nagyon világias lelkületűek voltak és gonosz dolgokat követtek el apjuk háta mögött. Jákob azonban átment a megtisztuláson a Jabbók révénél, felszabadult bálványaitól és kedvenc bűneitől. Ezáltal Isten olyan tekintélyt adott neki, hogy egy napon összegyűjthette családját és azt mondhatta nekik: "Hányjátok el az idegen isteneket, kik köztetek vannak, és tisztítsátok meg magatokat...! Keljünk fel, menjünk el Béthelbe, hogy csináljunk ott oltárt annak az Istennek, aki meghallgatott engem" (l.Móz 35,2-3)!

Mindnyájan engedelmeskedtek neki: Rákhel, a szenvedélyes és indulatos fiúk, Simeon és Lévi éppúgy, mint a család többi tagjai. Ofrában egy tölgyfa alá elásták a bálványokat.

Hívő szülők, meddig akarjátok még leányaitok hiúságát és könnyelműségét, fiaitok fegyelmezetlenségét és szemtelenséget elszenvedni? Vigyétek ügyeiteket szent könyörgésben Isten elé, s Ő ajándékoz néktek olyan tekintélyt, mint Jákobnak adott, és családotok összességében az Urat fogja szolgálni.

Ahol ez nincs meg a szülőknél, ott úgy jár a család, mint Eli főpap családja. Éli látta és hallotta, hogy fiai szégyenletes erkölcstelenségben élnek és lopnak az áldozatokból. Ő azonban nem akadályozta ezt meg, csak erélytelenül ezt mondogatta: "Ne tegyétek, fiaim! Mert nem jó hír az, amit hallok"! (l.Sám 2,24)

Vannak még keresztyén házak ma is, ahol nemcsak a férfiassága, hanem mindenekelőtt az isteni határozottsága és fölülről kapott hatalma hiányzik az apáknak. "Éli-házak".

Jákob családja máig is él. Éli háza szégyenteljesen elpusztult.

Varga László: Isten asztaláról

"[Jézus]... megkérdezte tőle: Akarsz-e meggyógyulni? A beteg így válaszolt neki: Uram, nincs emberem, hogy... beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem. Jézus azt mondta neki: Kelj fel, vedd az ágyadat és járj!"- János 5,6-9

Testvérem, ne sajnáld az időt, vedd elő a Bibliádat, és olvasd végig ezt a történetet! Biztos, hogy vagy magadra, vagy egész mai világunkra ismersz benne. Hány millió olyan ember él ma a földön, aki tehetetlenül, nyomorultan, állandó panaszokban, irigységben és reménytelenségben éli végig egész életét! Mint ez a szerencsétlen, aki harmincnyolc éven át nyomorgott betegágyán. Azt hiszi, hogy mások a hibásak, hogy az a baja, hogy nincs embere, nincs aki segítse, nincs aki törődjék vele. Milyen komoly Jézus kérdése: Akarsz-e valójában meggyógyulni? Akarsz-e felhagyni nyomorgásoddal és vállalni az egészséges emberek munkáját és felelősségét? A válasz rendszerint csak a további panasz másokra, akik boldogok, sikeresek, "előttem lépnek be a siker és boldogság tavába". A gyógyulás egyetlen útja: Hagyd abba, kelj fel, vedd magadra teljes felelősséggel és bizalommal mindazt a gondot, ami eddig leigázott, és indulj előre! Nem igaz, hogy nem vagy rá képes. Bízd magad Istenre, és vállald! - Az az ember meggyógyult. Csoda történt, s ma nincsenek csodák? Ne hidd! Ugyanaz történik veled is, ha Jézusban bízva, neki engedelmeskedve elindulsz a szolgálat útján.



Uram, nekem sincs sok emberem, aki segítsen, de ott vagy Te mellettem, és az elég. A többi emberemet a Te utadon hamar megtalálom: azokat, akiknek rám van szüksége. S miközben azokat keresem, mindig megtalálom azokat is, akik szívesen segítenek nekem. Adj mellém embereket, akik nem rajtam, hanem nekem segítenek, hogy együtt vegyük vállunkra a mindennapok és a ránk szorulók terhét. Adj erőt a kacagásra és kacagtatásra, hogy több legyen a mosoly, mint a sírás, a közös öröm, mint az elhagyatott reménytelenség. Hadd értsem parancsodat: Kelj fel és járj! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében- MI A KERESZTYÉNSÉG

A mai napon olvasandó igeszakasz: 1Kor 15,1-11 

1 Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, amelyben meg is maradtatok. 

2 Általa üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, ahogy én hirdettem is nektek, hacsak nem elhamarkodottan lettetek hívőkké. 

3 Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam; hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. 

4 Eltemették, és - ugyancsak az Írások szerint - feltámadt a harmadik napon, 

5 és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. 6 Azután megjelent több, mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban elhunytak. 

7 Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. 

8 Legutoljára pedig, mint egy torzszülöttnek, megjelent nekem is. 

9 Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, aki arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert üldöztem Isten egyházát. 

10 De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt többet fáradoztam, mint ők mindnyájan; de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme. 

11 Azért akár én, akár ők: így prédikálunk, és ti így lettetek hívőkké.

"...hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért... Eltemették, és ... feltámadt a harmadik napon ... Azért akár én, akár azok: így prédikálunk, és ti így lettetek hívővé."
(1Kor 15,2-4,11)

A keresztyénséget gyakran úgy állítják be, mintha az valami "igazságok készlete" - lelki, erkölcsi, vagy szellemi igazságok sorozata lenne.
De a keresztyénség mindenekelőtt történeti tények sorozata: Krisztus meghalt bűneinkért, ... Eltemették, ... Feltámadt ... Megjelent a szemtanúknak. Ha a keresztyénség erkölcsi igazságok sora lenne, az apostoloknak moralistáknak kellett volna lenniük. Ha a keresztyénség mély lelki igazságokból állna, akkor az apostolok minden bizonnyal "guruk" (=vallási vezető Indiában) lettek volna, példái a lelki emelkedettségnek. Ha a keresztyénség szellemi igazságok sora lenne, az apostoloknak "bölcseknek" kellett volna lenniük, nekünk meg mindannyiunknak szaktudóssá kellene válnunk.
Az apostolok azonban olyan emberek voltak, akik azzal léptek rá a világ porondjára, hogy bizonyos tényekről tettek tanúvallomást: "Mi tudjuk, mert láttuk. Láttuk, hogy megfeszítették. Láttuk a sírját. Tudtuk, hogy halott. Aztán láttuk őt, mint élőt. Érintettük őt. Hallottuk őt. És mi bűnösök, akik ezt nektek mondjuk, felmentünk vele az Olajfák hegyére. És láttuk őt felmenni az egekbe. Saját szemeinkkel láttuk ezt. Hisztek nekünk vagy nem hisztek?"
A keresztyénségnek sok más ajánlata is van: igazságrendszer, egy új és radikális szeretet, egy új emberkép és világnézet, páratlan lelki tapasztalatok stb. Mindezeket, mint "a keresztyénség lényegét" állították előtérbe azok a tanítók, akiket megragadott egyik vagy a másik szempont. És valóban, ezek közül egyet sem lehet elhanyagolni. A keresztyén hit egésze azonban a megváltás nagy tényeinek egyszerű meghirdetésén nyugszik: Krisztus eljött, élt és meghalt bűneinkért, eltemették és ismét feltámadt. Ezt prédikálja az apostoli egyház minden korban. Ezeken a tényeken alapszik minden hívő hite.
Lehet, hogy valaki fogyatékosan alkalmazza a keresztyén hitet életének egészére, de ettől még keresztyén. Kizárná azonban magát a keresztyén egyházból, ha tagadná az alapvető tényeket.

Oswald Chambers - Krisztus mindenek felett: NYÚLJUNK AZ ELÉRHETETLEN UTÁN

"Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul" (Péld 29,18).

Különbség van eszmény és látomás között. Az eszményben nincs erkölcsi ihletettség, a látomásban van. Azok az emberek, akik eszményeknek hódolnak, ritkán tesznek valamit. Lehet, hogy valaki kötelességének önkényes elmulasztását igazolja az istenségről vallott nézeteivel. Jónás úgy okoskodott, hogy mivel Isten igazságos és kegyelmes, tehát minden rendbe jön. Lehet, hogy helyes fogalmam van Istenről de nem végzem a kötelességemet. Ahol van látás, ott becsületes, őszinte élet is van, mert ez a látás belső ösztönzést is ad. Az eszmények romlásba ringathatnak. Vizsgáld meg hívő életedet és lásd meg, hogy vajon csak eszményeid vannak-e, vagy látásaid is. "Ahol nincs látás..." Ha elveszítjük Istent a szemünk elől, kezdünk meggondolatlanok lenni. Nem fékezzük magunkat, abbahagyjuk az imádkozást. Kis dolgokban nem igazodunk Isten látásához és saját kezdeményezésünkre cselekszünk. Amikor megettük azt, amit saját magunk készítettünk, amikor az Istenre-várás helyett saját magunk kezdeményeztünk valamit - lejtőre jutottunk és elveszítettük a látomást. Mostani magatartásunk vajon az Istentől kapott látomásból fakad? Várjuk-e, hogy Isten nagyobbakat cselekszik az eddigieknél? Friss és életképes-e szellemi szemléletünk?

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Az én életem Krisztus

"Nekem az élet Krisztus. "-(Fil 1, 21) 

Az élet Krisztus nélkül csak látszatélet. Ábrándozunk az életről, de amikor felébredünk ebből az álmodozásból, döbbenten jövünk rá arra, hogy ez az élet csak egy gondosan elleplezett halál volt; Isten szemében éppoly értéktelen valami, mint a pelyva. Jézusnak a bűnösök iránt való szeretete, mellyel Pálhoz is fordult, új élet alapja lett. Az Úr közel vonta őt az Atya szívéhez. Amikor Jézus a maga irgalmas kegyelmét közli valakivel s amikor Isten érthetetlen szeretetéből önmagát ajándékozza a bűnösnek, akkor már ott van az új élet is. "Amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem" (Gal. 2, 20). Az új élet, amely kiárad bennünk, ennek az isteni szeretetnek és az afelől való bizonyosságunknak az árjából táplálkozik.

Krisztus lett minden Pál számára, s viszont mindene, beleértve az életet is, most már Urához tartozott. Életének tartalma Krisztus lett. Belőle és neki élt csupán. Ő jelentette azt az életörömöt is, ami őt eltöltötte. Megízlelte és meglátta, hogy milyen jó is volt hozzá az Úr. Elveszíthetetlen öröm forrása lett az a tény, hogy Krisztus az övé és ő a szolgála lehet. Krisztus volt az életereje is, aki mindenre képessé tette. Szenvedni és tűrni tudott érte. A gyalázatot és szomorúságot egyaránt Jézus erejében hordozta. Életcélja is kizárólag Krisztus volt. Az ő szenvedésében és feltámadásában részesülni, hozzá hasonlóvá válni volt minden célja. Megszűnt régi, önző élete. Most már Krisztusból és Krisztusnak él. Vajon ilyen a te keresztyénséged is, vagy még mindig csak önmagad körül forgó élet? Ha valóban Krisztus az életed, akkor ez abban is megmutatkozik, hogy őt éled mások előtt. Látja-e környezeted Krisztust ragyogni a magatartásodból és egész életedből? -

Krisztus az én életem - milyen gazdagságot rejt magában ez a néhány szó! Tudjuk, hogy természeti életünk mulandóság alá vettetett. Ha azonban valóban Krisztus az életem, felesleges aggódnom azon, hogy könnyen elveszíthetem az életemet. Krisztus nem hal meg, s így egy örökké tartó élet birtokosa vagyok. És ha Krisztus az életem, akkor még a meghalás is nyereség, mert a halál még szorosabb kapcsolatot teremt Jézussal. E földi testünk egy bizonyos válaszfalat képez s a halálban éppen ez omlik le, hogy ővele maradjak elválhatatlanul.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-A bizalom örömet ad

"Benne van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk" (Zsolt 33,21)

A hit gyökeréből nő ki a szívbéli öröm virága. Talán nem támad bennünk azonnal öröm, de megjön a maga idejében. Ha szomorúak vagyunk, de az Úrban bízunk, egyszer csak eljön az idő, és Ő úgy felel bizalmunkra, hogy hitünket megjutalmazza, mi pedig örvendezni tudunk az Úrban. A kétkedés csak szomorúságot nemz, de a bizalomból tartós öröm lesz.

A zsoltáros itt kifejezett meggyőződése tulajdonképpen egy ígéret, amelyet a bizalommal kinyújtott kezünkbe tesz az Úr. Bárcsak megbecsülnénk! Ha e pillanatban nem is örvendezünk, hamarosan örvendezni fogunk. Ez olyan bizonyos, mint ahogy Dávid Istene a mi Istenünk is.

Gondolkodjunk csak el az Úr szent nevén, hogy még jobban tudjunk bízni benne, és bizonyosabb legyen az örömünk. Az Úr szent, igaz, kegyelmes, hűséges és megváltozhatatlan. Bízhatunk az ilyen Istenben. Ő bölcs, mindenható és mindenütt jelenvaló; támaszkodjunk rá örömmel! Tegyük ezt azonnal és fenntartás nélkül.

Napi áhítat: A neki megfelelő módon

Hét témája: Az anyaság kihívásai

Péld 29,1–15.       
                         

Szeresd és neveld!

„Aki a fenyítés ellenére is nyakas marad, hirtelen gyógyíthatatlanul összetörik. Ha az igazak jutnak hatalomra, örül a nép, de ha a bűnösök uralkodnak, nyög a nép. Aki szereti a bölcsességet, örömet szerez apjának, de aki paráznákkal barátkozik, elpazarolja vagyonát. Igazsággal tartja fenn országát a király, de ha ajándékot fogad el, romba dönti azt. Aki hízeleg embertársának, hálót vet annak lába elé. A gonosz embert csapdába juttatja vétke, az igaz pedig ujjongva örül. Az igaz megérti a nincstelenek ügyét, a bűnös azonban nem tudja megérteni. Az öntelt emberek fellázítják a várost, a bölcsek pedig lecsillapítják a haragot. A bölcs ember vitatkozik az ostobával, az pedig hol háborog, hol nevet: nem marad nyugton. A vérszomjas emberek gyűlölik a feddhetetlent, a becsületesek pedig gondoskodnak róla. Egész indulatát szabadjára ereszti az ostoba, de a bölcs végül is lecsendesíti. Ha az uralkodó hallgat a hazug beszédre, minden szolgája bűnössé válik. A szegény és a zsarnok egymás mellett élnek, de mindkettő az ÚRtól kapta a szemevilágát. Ha a király igazságosan ítéli a nincsteleneket, trónja mindvégig szilárdan áll. A bot és a fenyítés bölccsé tesz, a kényeztetett gyermek pedig szégyent hoz anyjára.”

Magyarázat

Bot meg fenyítés?!... Brüsszel ezt nem tartja EU-kompatibilisnek, és valószínű, hogy Elisabeth Elliottal sem értene egyet, aki azt mondta, hogy „egy helyen tartottuk a Bibliát és a nádpálcát”.
Igen, a bölcs nevelés része a szeretetteljes fenyítés: „Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad. Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival. 

Hát milyen fiú az, akit nem fenyít az apja?” (Zsid 12,5–7)

A fenyítés alatt inkább azt értsük, amiről Pál az efezusiaknak írt, hogy Isten elhívott embereket, akik felkészítenek másokat. Itt egy olyan orvosi kifejezést használ, ami azt jelenti, a kificamodott testrész helyreállítása. Ez minden, csak nem kellemes, de szükséges. A fenyítés is ilyen!
Valaki egyszer azt mondta, hogy ha jót akarsz a gyermekednek, akkor szeresd nagyon az édesanyját, és ez így is van, de még hozzátehetjük azt is, hogy: 

„Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.” (Péld 22,6) 

Itt a neki megfelelőt szeretném hangsúlyozni. Egyszer Gyökössy Bandi bácsihoz odament egy anyuka, és panaszolta, hogy minden gyermekét teljesen egyformán nevelte, mégsem hisz mindegyik, mire Bandi bácsi azt felelte, hogy pontosan ez volt a baj. 

Minden gyermek más személyiség, külön meg kell találnunk – Teremtőjük segítségével – a hozzájuk vezető utat. Ehhez kérjünk most bölcsességet és türelmet!
(Floch Gábor Barnabás)

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Az Ige ereje

"Ninive lakosai azonban hittek Istennek... "(Jón 3,5)

Isten újra küldi Jónást Ninivébe, s ő ekkor már engedelmeskedik. De sok bajt elkerülhetnénk, ha az első szóra engednénk az Úrnak!

Ninive mohósága és kegyetlensége hírhedt volt akkor. Isten minden gonoszságot megítél, de az ítélet előtt Igéjével figyelmeztet. Minden ige intés is: térjetek meg, mert ha nem, jön az ítélet!

Elhangzik itt is a világos figyelmeztetés: még negyven nap, és elpusztul Ninive. És láss csodát: a niniveiek hittek Istennek. Nem is Jónásnak, hanem annak, aki őt küldte. Ilyen ereje van Isten Igéjének, ezt semmi más módon nem lehetne elérni.

Aki úgy olvassa vagy hallgatja Isten Igéjét, mint ami valóban az Úr hozzánk szóló szava, abban ez munkálkodik, hit ébred benne, s ez a hit azonnal cselekedetekben is megnyilvánul. A király megalázza magát, bűnbánatot tart, és az emberek kegyelemért kiáltanak Istenhez.

A sorrend mindig ez: Isten Igéje hangzik, ez hitet támaszt a hallgatókban, s ez a hit tettekre indítja őket: Isten előtti megalázkodásra és bűnbánatra, s az emberek iránti jó cselekedetekre. A jó cselekedet tehát a sor végén van, gyümölcse, következménye Isten munkájának, és nem oka.

Nem a csoda szüli a hitet (Jónás nem tett semmi csodát), nem látomásaik voltak, nem ők határozták el, hogy megváltoznak, hanem az egyszerű Igehirdetést komolyan vették, s Isten ezáltal újjáteremtette őket. Ezzel a hittel hallgassuk és mondjuk másoknak mi is Isten Igéjét!

Néhány igehelyet érdemes ehhez kikeresnünk: Róm 1,16; 10,17; 1Kor 1,18; 1Thessz 2,13.

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával.” -(Efézus 1,3)

Krisztus megajándékozza az övéit a múlt, jelen és jövő minden áldásával. Az elmúlt örökkévalóság titokteljes idejében az Úr Jézus az Atya elsőszülöttje volt, s az Ő választásában örökséget ajándékozott nekünk, mert általa és benne elválasztattunk a világ fundamentumának levettetése előtt. Ő öröktől fogva bírta az Istenfiúság kiváltságát, mint Atyjának egyszülött Fia, kinek jótetszését bírta, s a kegyelem országában az elválasztás és újjászületés kapcsán minket is isteni fiúságra emelt, úgy, hogy nekünk, kik Őt befogadtuk, „ajándékoz olyan méltóságot, hogy Isten fiaivá leszünk”. Az újszövetség, mely az Ő kezességén alapszik és esküvel erősíttetett meg, a miénk, amelyben szilárd vigaszt és menedéket találunk. Úgy az elhívó kegyelem örök szándékában, mint a bölcsesség mindenható igéjében, a mi Urunk Jézus szerető tekintete mindig reánk irányult, s mi határozottan bízhatunk abban, hogy a sors könyvében egy betű sem szól a megváltottak jóléte ellen. A dicsőség királyának nagy menyegzői öröme nekünk szól, mert eljegyzett bennünket. A menyegzői ünnepély napja közel van, mely az egész világmindenségnek tudtára adódik. Istennek csodálatos emberré léte, az ezzel kapcsolatosan értünk történt bámulatos leereszkedéssel és megalázkodással egybe. A véres veríték, a megsebzett fej, a szeghelyek: mind a miénk örökké. Az Ő tökéletes engedelmességéből, a létrehozott megváltásból, kiengesztelésből, feltámadásból, mennybemeneteléből és az Isten trónjánál értünk való esedezésből származó összes áldás teljesen a miénk, mint szabad kegyelmének ajándékai. Mellpajzsán viseli neveinket, s amikor Isten trónja előtt mindenben képvisel minket, megemlékezik rólunk és a mi bajainkról. A fejedelmek és hatalmasságok felett való uralmát és mennyei korlátlan méltóságát a benne bízók javára és áldására használja fel. Az, aki értünk odaadta magát a fájdalmak és a halál mélységébe, most sem vonja meg tőlünk szeretetét, amikor felemeltetett a menny legmagasabb trónjára.

Az én életem ma: LEGYEN HITED ISTENBEN!

Hit az életemben

„Bízzatok az Úrban mindenkor, mert az Úr a mi kősziklánk (erősségünk) mindörökre!” (Ésaiás könyve 26,4) 

Istené a nagyság, hatalom, dicsőség, győzelem és fenség! Ne kicsinyítsük le Izrael Szentjének hatalmát. Hatalmas erőforrás Ő, akire minden bajban számíthatunk! Szívünknek nem kell kétségeskednie. Az ember tévedő, makacs, lázadó, és kihívóan viselkedik Istennel szemben, de az Úr kedves, türelmes, gyengéd és részvétteljes irántunk. Az Ő rendelkezésére áll az ég és a föld, tudja, mire van szükségünk, még mielőtt kimondanánk a kívánságainkat.

Mi csak keveset látunk az előttünk levő útból, de „minden dolog mezítelen és leplezetlen annak szemei előtt, akiről mi beszélünk” (Zsidókhoz írt levél 4,13).

Teremtőnk a zűrzavar és a bonyodalmak közepette mindent világosan lát, minden nyitva áll isteni tekintete előtt. Az Örökkévaló elrendelheti azt, amit gondviselése a legjobbnak lát.

Ha magunk tervezzük ügyeinket, akkor hibákat követünk el. Erőtlenségünk, öncsalásunk, tudatlanságunk és előítéleteink sokféle módon nyilvánulnak meg. Azonban Isten soha sem hagyja szolgáit, munkatársait irányítás nélkül.

Bármilyen teher nehezedik rád, vesd az Úrra: „Íme nem szunnyad és nem alszik Izraelnek őrizője.” (121. zsoltár, 4) Nyugodj meg Istenben: „Aki Őreá támaszkodik, megőrzi azt teljes békében.” (Ésaiás könyve 26,3)

Néha úgy tűnik, hogy több lépést már nem tehetsz. Várj, és ismerd el, hogy Isten a te Atyád (46. zsoltár, 11). „Légy bátor és igen erős, ne félj és ne rettegj, mert az Úr, a te Istened veled megy, akárhova mégy.” (Józsué könyve 1,9) Őrizzük és ápoljuk szívünkben a hitet!

Meg kell tanulnod az egyszerű módját annak, hogy Isten szavát úgy vedd, ahogyan Ő kijelentette – amint olvashatod az Igében –, akkor mindig szilárd talaj lesz a lábad alatt. 

(Youth's Instructor, 1886. augusztus 18.) 

Köszöntünk Szent Szellem!:ÉRTÉKED KIMONDHATATLAN!

"Az Úrnak Lelke megszállotta Gedeont, és megfúván a harsonákat egybehívta az Abiézer házát, hogy őt kövesse."
(Bír 6:34)

Egészséges, pozitív énképed van? Gedeon bizony nem rendelkezett ilyennel. Amikor Isten megparancsolta neki, hogy vezesse győzelemre Izraelt, ő tele volt kifogásokkal, amelyek mindegyike kisebbrendűségi komplexusát bizonyította. "Mondta néki: Kérlek, Uram, miképpen szabadítsam én meg Izraelt? Imé, az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én vagyok a legkisebb atyámnak házában." (Bír 6:15)

Habár az énkultusznak és az arroganciának nincs helye a keresztény vezetésben, mégis sokszor meglepő, milyen kifogásokat találnak az emberek arra, miért nem engedik Isten Szentlelkének/Szent Szellemének, hogy különleges módon használja őket. 

"Nekem csak nagyon jelentéktelen pozícióm van a gyülekezetben." 

"Még nagyon friss keresztény vagyok." 

"Én nem jártam teológiára." 

"Én vagyok az egyetlen gyülekezeti tag a családomban."

"Még túl fiatal / már túl idős vagyok." 

"Nagyon zárkózott egyéniség vagyok." A lista pedig csak folytatódik..

Gedeont azonban e kifogások nem mentették fel Isten szolgálatából. Éppen ellenkezőleg: a Szentlélek/Szent Szellem szállt rá, és ő vezette népe történelmének egyik legdicsőségesebb győzelmére kis seregét. Bírák könyve 6:34-ben a "megszállta" kifejezés szó szerinti jelentése: "felruházta". Gedeon felöltözte a Szentlelket/Szent Szellem, vagy a Szentlélek öltötte magára Gedeont? Bárhogyan is történt, az eredmény ugyanaz. A Midiánból toborzott hatalmas sereget az Úr legyőzte háromszáz ember által.
A "felruház" kifejezés ismételten felbukkan Lukács 24:49-ben, ahol Jézus így tanácsolja tanítványait: "Ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel." Isten gyakran használ fel művében olyan embereket, akik leértékelik saját magukat. Őket még mindig könnyebben tudja használni szolgálatára, mint azokat a személyeket, akiket megrészegít saját fontosságuk tudata. Ha a magukat lekicsinylők hirtelen megértik: annyira értékesek, hogy Jézus egyedül értük is meghalt volna, és rádöbbennek, hogy lényük a Szentlélek/Szent Szellem temploma: a hatás kirobbanó lesz. Összetörnek a mítoszok, az ellenséges sereg pedig szétszóródik és vereséget szenved.

Imádság a mai napra:
"Uram, köszönöm neked, hogy értéket látsz bennem, és kész vagy felruházni az ellenséget legyőző Szentlélekkel. Segíts ma abban, hogy elfogadjam a teljes győzelmet, amit Jézus által számomra is elérhetővé tettél!"

Reggeli gyöngyszemek: Megmutatja irántunk való szeretetét

„Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy az ő egyszülött Fiát küldte el Isten a világra, hogy éljünk általa.” (1Jn 4:9)

A teremtő hatalom minden megnyilatkozása a végtelen szeretet kifejezése. Isten uralkodása magában foglalja az áldások teljességét minden teremtett lény számára. A zsoltáríró így szól erről:

„A te karod hatalommal teljes, a te kezed erős, a te jobbod méltóságos. Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hűség jár a te orczád előtt. Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram! A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak. Mert az ő erejöknek ékessége Te vagy… Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk.” (Zsolt 89:14-19)

A jó és rossz közötti nagy küzdelem története – attól az időtől fogva, hogy a mennyben elkezdődött, a lázadás végső vereségéig és a bűn teljes kiirtásáig – szintén Isten változhatatlan szeretetét bizonyítja… Mivel Isten kormányzásának alapja a szeretet törvénye, ezért minden értelmes lény boldogsága az igazság nagy alapelveivel való teljes összhangjától függ. Isten minden teremtményétől szeretetszolgálatot kíván – olyan szolgálatot, amely az Ő jellemének méltánylásából fakad. Nem leli örömét a kikényszerített engedelmességben… Ameddig minden teremtett lény szeretetből engedelmeskedett, mert szerette Istent, az egész világegyetemben tökéletes összhang uralkodott. A mennyei sereg boldogan teljesítette Teremtője akaratát. Örültek, hogy dicsőségét tükrözhették és őt dicsőíthették. 

És amíg az Isten iránti szeretet mindennél fontosabb volt, az egymás iránti szeretetet bizalom és önzetlenség jellemezte. Semmiféle disszonáns hang nem zavarta meg a menny harmóniáját. (Patriarchs and Prophets, 33-35.)

Reggeli dicséret: Élő kövek

„Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által.”
Péter első levele, 2. fejezet 5. vers 

Egy faluba érkezve a következőt láttam: a házacskák, vályogtéglából épültek és borzasztó rozoga állapotban voltak. Némelyikük, talán az életveszélyes kategóriába sorolható. Ahogy haladtunk tovább azt láttam, hogy az egyik ház össze van dőlve. Már-már arra gondoltam, hogy mivel ebben a faluban minden ház ilyen rossz állapotban van, biztos a talaj miatt alakult ki ez a rossz állapot. De az összedőlt ház után hirtelen ott feszített, egy gyönyörű szép emeletes ház, szépen narancssárga nemes vakolattal, szép piros muskátlikkal az ablakpárkányokban.

Hatalmas volt a kontraszt, mint a mesékben, amikor a gonosz kastélya felett mindig borús az ég, csak itt épp fordítva, mintha ez lenne az a ház, ahol mindig süt a nap. Ez kép jut eszembe erről a versről. Ha megvan a megfelelő alap a házépítéshez, akkor hosszú ideig biztosítjuk a háznak az egészségét. A jó alap nagyon fontos a hitben is, hogy legyen mire építenie az Úrnak a mi életünkben.

Áldozatokat kell hoznunk azért, hogy valami szép legyen. Sok időt és energiát igényel az, hogy valami olyan szép és kiemelkedő legyen, mint az a narancssárga ház abban a faluban. Az ilyen házra az emberek felfigyelnek, vonzó egy ilyen otthon. 

Az életünkben arra kell törekedni, hogy az életem vonzó legyen, követendő példa legyen mások számára, akkor is, ha ez kemény áldozatokat igényel.
Bejegyezte: Laszlo Osvald

Zsoltárok könyve 98. rész

1. Zsoltár. Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodadolgokat cselekedett; megsegítette őt az ő jobbkeze és az ő szentséges karja.
2. Tudtul adta az Úr az ő szabadítását; a népek előtt megjelentette az ő igazságát.
3. Megemlékezett az ő kegyelméről és Izráel házához való hűségéről; látták a föld határai mind a mi Istenünknek szabadítását.
4. Vígan énekelj az Úrnak te egész föld; harsanjatok fel, örvendezzetek és zengedezzetek!
5. Zengedezzetek az Úrnak hárfával, hárfával és hangos énekléssel;
6. Trombitákkal és kürtzengéssel vígadozzatok a király, az Úr előtt!
7. Harsogjon a tenger és minden benne való, a világ és a kik lakoznak benne.
8. A folyóvizek tapsoljanak, a hegyek együttesen örvendezzenek
 9. Az Úr előtt, mert eljön megítélni a földet; megítéli a világot igazsággal és a népeket méltányossággal.

Példabeszédek 16. rész

1. Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van a nyelv felelete.
2. Minden útai tiszták az embernek a maga szemei előtt; de a ki a lelkeket vizsgálja, az Úr az!
3. Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek.
4. Mindent teremtett az Úr az ő maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek napjára.
5. Útálatos az Úrnak minden, a ki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetetlen.
6. Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bűn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.
7. Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi.
8. Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal.
9. Az embernek elméje gondolja meg az ő útát; de az Úr igazgatja annak járását.
10. Jósige van a király ajkain; az ítéletben ne szóljon hamisságot az ő szája.
11. Az Úré az igaz mérték és mérőserpenyő, az ő műve minden mérőkő.
12. Útálatos legyen a királyoknál istentelenséget cselekedni; mert igazsággal erősíttetik meg a királyiszék.
13. Kedvesek a királyoknak az igaz beszédek; és az igazmondót szereti a király.
14. A királynak felgerjedt haragja olyan, mint a halál követe; de a bölcs férfiú leszállítja azt.
15. A királynak vidám orczájában élet van; jóakaratja olyan, mint a tavaszi eső fellege.
16. Szerzeni bölcseséget, oh menynyivel jobb az aranynál; és szerzeni eszességet, kivánatosb az ezüstnél!
17. Az igazak országútja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, a ki megőrzi az ő útát.
18. A megromlás előtt kevélység jár, és az eset előtt felfuvalkodottság.
19. Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel.
20. A ki figyelmez az igére, jót nyer; és a ki bízik az Úrban, oh mely boldog az!
21. A ki elméjében bölcs, hívatik értelmesnek; a beszédnek pedig édessége neveli a tudományt.
22. Életnek kútfeje az értelem annak, a ki bírja azt; de a bolondok fenyítéke bolondságuk.
23. A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az ő száját, és az ő ajkain öregbíti a tudományt.
24. Lépesméz a gyönyörűséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek.
25. Van oly út, mely igaz az ember szeme előtt, de vége a halálnak úta.
26. A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az ő szája kényszeríti őt.
27. A haszontalan ember gonoszt ás ki, és az ő ajkain mintegy égő tűz van;
28. A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jó barátokat.
29. Az erőszakos ember elhiteti az ő felebarátját, és nem jó úton viszi őt.
30. A ki behúnyja szemeit, azért teszi, hogy álnokságot gondoljon; a ki összeszorítja ajkait, már véghez vitte a gonoszságot.
31. Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik.
32. Jobb a hosszútűrő az erősnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg.
33. Az ember kebelében vetnek sorsot; de az Úrtól van annak minden ítélete.