Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

,,Ezek pedig a pogányok, akiket meghagyott az Úr, hogy azok által tegye próbára Izraelt, hogy tanítsa őket hadakozásra. ... A kananeusok mindnyájan, akik a Libanon hegyén laknak... Kik azért hagyattak meg, hogy próbára tegye általuk az Úr Izraelt, hogy meglássa, vajon engedelmeskednek-e az Úr parancsolatainak.,, -Bír 3,1-4

A következő magyarázatok egy olyan bibliaóra-sorozat fő gondolatait tartalmazzák, melynek célja az volt, hogy helyes megvilágításba állítsák Izraelnek a kanaánita törzsek maradványaival való harcait. Ezeknek a harcoknak szimbolikus (jelképes) jelentőségük van, jelképezik a keresztyén embernek a megszentelődésben vívott harcait. Még az olyan írásmagyarázók is, akik nem kedvelik a Szentírás szimbolikus magyarázását, ezen a helyen nem tudják kikerülni, hogy Izrael harcának és a keresztyén ember saját szíve romlottsága elleni harcának hasonlóságára rá ne mutassanak.

A saját belső életemre nézve én hálás vagyok Istennek azért az örömért, békességért és világosságért, amit e bibliai helyek tanulmányozásánál a bűn elleni személyes harcomban nyertem.

Ezt a nyereséget szeretném másokkal is megosztani, kiváltképpen azokkal, akiknek a bennük lakozó bűn már sok könnyet okozott. Nehéz ezt megérteni, hogy a bűnök még a kegyelem állapotában is titokzatos szívósságukkal mennyi bajt okoznak nekünk. Könyörgéseimmel együtt kettős kívánság kíséri ezeket az igemagyarázatokat: az őszinte harcosok találják meg e bűnök elleni törvényeskedő harc helyett, a hit harcának a titkát!

A langymeleg és rest harcosok pedig érezzenek meg valamit abból, hogy Isten nagyon komolyan veszi a bűnt és a harcra a fegyverzetet is megadja választott népének.

Az Újszövetség egyik legnagyobb titka marad, hogy egyrészt mindent Istennek kell elvégeznie: az akarást és a véghezvitelt is, az ember semmire sem képes, másrészt a hívőknek teljes igyekezettel kell törekedniük hitben - ahogy Péter mondja - minderre. 2.Pt 1,5

Varga László: Isten asztaláról

"Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak."- Jakab 4,17

Hány őszinte, Istent kereső keresztyén ember él a földön, aki állandóan attól fél, nehogy rosszat tegyen, és inkább nem tesz semmit. Van erről egy szörnyű emlékem. A bombázások alatt Sopronban éltem. Egy időben naponta déli 11 és 2 óra között jöttek az amerikai gépek, nem lehetett tudni, hol fognak bombázni. A város határán kívül mély pincék voltak, többek közt egy olyan apácazárda alatt, ahol a legszigorúbb, meditáló apácák laktak, szinte légmentesen elzárva a külvilágtól, csak az imádságnak éltek. A pincékbe csak riadó alatt lehetett bemenni, hogy ne fogyasszuk el a levegőt. Tél volt, 11 órától a havas mező megtelt oda menekülőkkel, gyermekekkel, betegekkel is, akik alig várták, hogy szóljon a riadó, hogy bemehessünk a meleg pincékbe. A zárda épületébe egy ideig befogadták a gyermekeket, de azok bizony rendetlenkedtek, azért egy idő után nem engedték be többé, mert "zavarták az apácák imádságait". De az, hogy ott fagyoskodtak sírva a hóban, az nem zavarta. Vajon többé-kevésbé nem vagyunk mi is hasonlók? Ne mentegessük magunkat el nem követett vétkeinkkel! Megtettük azt, amit megtehettünk volna, ha nem lettünk volna restek, vagy nem találtunk volna valami jó kifogást, hogy elkerüljük kényelmetlen tennivalóinkat?

Jó Istenem, Te engem is arra rendeltél, hogy valódi tettekkel szolgáljam többi gyermekeidet. Hányszor éreztem, szinte hallottam utasításodat: itt van egy ember, rád van szorulva, segíts rajta! Hányszor kértek, mert hivatalomból adódóan lehetőségem volt rá, hogy tegyek valamit a közösségért. Volt, amikor tettem, s erre büszke is vagyok. De máskor, amikor kellemetlen volt, főnökeim rossz néven vették volna, amikor magamtól kellett volna elvonnom, amikor időt kellett volna szakítanom rá, amit pihenésre szántam, amikor olyan valaki kért, aki szerintem nem érdemelte volna meg, találtam valami kifogást, és nem tettem. Már késő, azok az alkalmak elmúltak. Bocsásd meg nekem, Uram, adj új lehetőségeket; és ezután kevesebbet vétkezzem mulasztással! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-TÍZ NAPNYI VÁRAKOZÁS

A mai napon olvasandó igeszakasz: Lk 11,5-13 

5 Azután így szólt hozzájuk: "Ki az közületek, akinek van egy barátja, és elmegy hozzá éjfélkor, és ezt mondja neki: Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret, 

6 mert útról érkezett egy barátom, és nincs mit elébe tegyek; 

7 - és az így válaszolna belülről: Ne zaklass engem, az ajtó már be van zárva, és velem együtt gyermekeim is ágyban vannak; nem kelhetek fel, hogy adjak neked! 

8 Mondom nektek, ha nem is kelne fel, és nem is adna neki azért, mert barátja, tolakodása miatt fel fog kelni, és megadja neki, amire szüksége van." 

9 "Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. 

10 Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik. 

11 Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad, amikor az halat kér tőle, 

12 vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki? 

13 Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?" 

"...ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel."-(Lk 24,49)

Isten a rend Istene. Bárki megfigyelheti az ő rendjét a teremtésben. Először jön a rügy, aztán a virág, majd a mag. És az évszakok rendjét is az isteni bölcsesség rögzíti. Rend van a megváltásban: Krisztus születésének, szenvedésének, halálának, feltámadásának és mennybemenetelének tényei egy visszafordíthatatlan rendet alkotnak. És rend van abban is, ahogy részesülünk Krisztus jótéteményeiben: hallanunk kell, mielőtt hinni tudunk, és újjá kell születnünk, mielőtt a Krisztusban való érett hitre eljutnánk. Isten ragaszkodik ahhoz, hogy az egyházban minden "szépen és rendben történjék" (1Kor 14,40). Még a halálból való feltámadásnak is rendje van: "Mindenki akkor, amikor sorra kerül: első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik Krisztuséi". (1Kor 15,23)
Isten tervének rendje szerint 40 napnak kellett lennie Krisztus feltámadása és mennybemenetele között. Azokban a napokban a tanuk felkészültek feladatukra. 40 napon át az Úr arról győzte meg az apostolokat, hogy ő él, valamint további tanítást adott nekik Isten országáról. De ugyan miért rendelte el Isten, hogy legyen egy tíz napnyi időszak a mennybemenetel és a Lélek eljövetele között?
Krisztus azt mondta apostolainak, hogy tartózkodjanak Jeruzsálemben. Az ApCsel 1,14 szerint " egy szívvel és egy lélekkel" tartottak ki az imádságban és a könyörgésben. A tíz napnyi várakozás tíz napnyi imádság volt. Csak azután "ruháztattak fel mennyei erővel".
Mi keresztyének állandóan hajlunk arra, hogy elfelejtsük: Isten a forrása a mi erőnknek. Ugyanolyan rohangáló emberek vagyunk, mint mindenki. Úgy érezzük, hogy vezetői képességre, intellektusra, szervezőkre és előkészítő ülésekre van szükségünk. Aztán egyszer csak rájövünk, hogy nincs erőnk.
Az a hatalom, amelyet a keresztyének nélkülöznek, nem az intellektus, a pénz vagy a szervezés hatalma, hanem "a mennyei erő". A tíz nap maradandó tanulsága ez: amíg nem vagyunk hajlandók várni az Úrra és imádkozni mennyei erőért, semmit nem fogunk elvégezni.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-SZOKD MEG, HOGY NE LEGYENEK SZOKÁSAID

"Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké" 

(2Pt 1,8).

Amikor valamilyen magatartást alakítunk ki magunkban, annak tudatában vagyunk. Van idő, amikor tudatában vagyunk, hogy kezdünk erényesek, türelmesek, istenesek lenni, pedig ez még csak egy lépés, és ha ennél megállunk, szellemileg önteltté, kevéllyé válunk. Az a helyes, ha szokásaink eltűnnek az Úrnak bennünk való életében, míg minden szokásunkat annyira begyakoroltuk, hogy azok már egyáltalán nem tudatosak. Szellemi életünk azért alakul át folyton önelemzéssé, mert még vannak olyan tulajdonságok, amelyeket nem "ragasztottunk" (1,5) a többihez. Végül is az Úrhoz való viszonyunknak egészen egyszerűvé kell válnia. Lehet, hogy isteneddé válnak kicsi keresztyén szokásaid, pl. hogy bizonyos időben imádkozol vagy a Bibliát olvasod. Figyeld meg: mennyei Atyád hogy felforgatja ezeket az időpontokat, ha elkezded szokásodat imádni ahelyett, akire vonatkozik. "Nem tehetem most ezt, éppen imádkozom; ezt az órát Istennel töltöm el." Nem, te ezt a szokásoddal töltöd el! Valami hiányzik belőled, ismerd fel ezt a hibádat. Ha megtaláltad a hiányzó tulajdonságot, "ragaszd hozzá" a többihez és megfelelő alkalommal gyakorold magad benne. Ha szeretetben vagy, nincsenek többé látható szokásaid, eljutottál odáig, ahol eltűnt a szokás és már öntudatlanul teszed a gyakorlati dolgokat. Ha tudatosan vagy szent, akkor bizonyos dolgokról azt képzeled, hogy nem teheted meg. Vannak bizonyos kapcsolataid, amelyekben távolról sem vagy egyszerű; azaz valamit még hozzá kell "ragasztanod". Egyedül Jézus Krisztus élete természetfeletti élet és Ő Istennel mindig kapcsolatban állt. Neked hol nincs kapcsolatod Istennel? Engedd, hogy Ő belenyúljon abba a bizonyos dologba, addig, amíg megragadod Őt és életed a gyermek egyszerű életévé válik.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Az új élet - engedelmesség

"...hogy a törvény követelése teljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint. " (Róma 8, 4) 

Most nem arról az engedelmességről van szó, ami a feladatunk, hanem arról az engedelmességről, melyet Isten Lelke munkál bennünk; tehát ami ajándék. Ha egyszer már Jézusban vagyunk, akkor többé nem állunk a törvény alatt, hanem a törvényben. Annak követelése, mint az apostol mondja, bennünk teljesül be, tehát nem általunk, mert Jézus Lelke által megtelik szívünk Isten és emberek iránti szeretettel, és a szeretet a törvény beteljesülése. Az ószövetségi jövendölés egy új szövetséget helyezett kilátásba, melynek keretében Isten a szövetség tagjainak szívébe írja majd bele a törvényt. Ez teljesedik be mindazokon, akik hisznek Jézusban és megkapták az ő Lelkét. Isten akarata lesz az ő akaratuk is. "Szívesen cselekszem a te akaratodat, Uram." - Előzőleg az ember ellentétben áll Istennel és titkos ellentmondásban akaratával szemben.

Akiben a Lélek él, az a Lélek szerint is jár majd. Sokan szeretnének Istennek tetsző módon élni, anélkül hogy előzőleg újjászülettek volna. Ez olyan, mint amikor valaki puszta sziklákon akar szántani és később aratni. Aki még testi, az testileg gondolkodik és aki lelki, az lelki módon is gondolkodik. Ez a kettő úgy különbözik egymástól, mint az ég és a föld. A test szerinti ember mindent magának akar megszerezni és maga akar élvezni. A Lélek szerint gondolkodó ember mások számára szeretne valamit jelenteni és nekik akar szolgálni. Az egyik a maga akaratát akarja keresztülvinni, a másik egy felülről jövő vezetésnek akar engedelmeskedni. Engedd, hogy a te cselekvéseidet is valóban Jézus Lelke irányítsa.

A mi természeti énünk maga akar elintézni mindent, lehetőleg harc és erőfeszítés nélkül. Másként van ez a lelki életben. Ott határozottan és őszintén át kell magunkat engedni a Lélek vezetésének. A Jézus Krisztussal kapcsolatos hitbeli döntéseink mindig küzdelmet, harcot jelentenek, de valahányszor hitben Jézusra nézünk, ő is ránk tekint és új erőket ad a Lélek által. Mint ahogy a víz sodra működésbe hozza a malomkereket, úgy nekünk is engedelmességben a Szentlélek alá kell rendelnünk magunkat, hogy hajtóerő lehessen lelki életünkben.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-A szolga tisztességet nyer

"Aki a fügefát gondozza, az eszi a gyümölcsét, és aki gondoskodik uráról, azt megbecsülik" (Péld 27,18).

Aki gondoz egy fügefát, élvezheti annak gyümölcsét fáradságáért. Aki híven várja jó urát, tisztességet nyer jutalmul. Krisztus Jézus pedig az uraknak Ura, a legkiválóbb gazda, micsoda kitüntetés, ha érte a legkisebb szolgálatot is végezhetjük. A földi urak szolgálata olyan, mintha vadalmafát gondoznánk és jutalmul vadalmát kapnánk. Az Úr Jézus szolgálatában a legédesebb fügét termő fügefát gondozzuk. A neki való szolgálat maga a gyönyörűség: ha kitartunk benne, az előléptetést jelent, legnagyobb eredménye az áldott élet itt e földön, jutalma pedig az odaát ránk váró dicsőség.

A legnagyobb elismerést akkor nyerjük majd, amikor beérnek a fügék, tehát az eljövendő életben. Az angyalok, akik itt szolgálattevőink, hazavisznek, amikor földi munkánk lejárt. A menny lesz dicsőséges otthonunk, ahol az Úr Krisztus lakik, az örök élet lesz dicsőséges jutalmunk, és mi az Úr Jézus társai lehetünk a dicsőségben. Ki tudná teljes egészében felmérni ezt az ígéretet: "Aki gondoskodik uráról, azt megbecsülik"?

Uram, segíts, hogy vigyázva szolgáljam Gazdámat. Ne akarjak másfajta megbecsülést, csak azt az egyet, amelyet Te magad adsz majd! A Te Szent Szellemed tegyen engem alázatosan és türelmesen várakozó szolgáddá és munkásoddá!

Krisztusi élet: Képviseljük Krisztust, a tökéletes példaképet: JÉZUS NEM VOLT RÉSZREHAJLÓ

„Péter pedig megnyitván száját, monda: Bizonnyal látom, hogy nem személyválogató az Isten” (Csel. 10:34)

Jézus Krisztus vallása az elfogadót nemesebb gondolkodásra és cselekvésre ösztönzi, mialatt az embereket mint Isten szeretetének tárgyait mutatja be, akiket Fia áldozatával megvásárolt. Jézus lábainál egyesülnek a gazdagok és a szegények, a műveltek és a tanulatlanok, világi rang – és kasztkülönbség nélkül. Minden különbséget elfelejtünk, ha arra tekintünk, akit bűneink átszegeztek. Annak az önmegtagadása, leereszkedése és határtalan részvéte, aki oly fenséges helyet töltött be a mennyben, megszégyeníti az emberi büszkeséget, az önbecsülést és a társadalmi rangot. Egy tiszta vallás kinyilvánítja mennyei alapelveit úgy, hogy az igazság által megszentelteket egységbe vonja. Mindnyájan egyesülnek mint véren megvásárolt lelkek, mindannyian egyformán függnek Őtőle, aki Isten számára megváltotta őket.
Az Úr az embernek adományokat adott, hogy azokat értékesítse. Azok, akikre az Úr pénzt bízott, hozzák az adományokat, eszközöket a Mesternek. Befolyásos férfiak és nők használják fel azt, amit Isten adott nekik.
A bölcs hozza adományát Krisztus keresztjéhez, hogy az Ő dicsőségének használjon vele.
A szegények is kaptak adományokat, amelyek talán még értékesebbek lehetnek: a jellem egyszerűsége, alázatosság, kipróbált erények, bizalom Istenben. Türelmes munkával és az Istentől való teljes függőségük által környezetüket Jézushoz, Megváltónkhoz vezetik. Együtt éreznek a szegényekkel, házuk nyitva áll a lesújtott és elnyomott előtt, s világosan tanítják, hogy mi őnekik Jézus. A mennyei dicsőségre és a halhatatlanságra törekszenek, s jutalmuk az örök élet lesz.
Az adományok minden fajtájára szükség van, hogy tökéletes testvériséget alkossunk az emberiség között. Krisztus gyülekezete különböző képességű, más-más tehetséggel megáldott férfiakból és nőkből áll, minden társadalmi osztályból. Istennek sosem volt szándéka, hogy az emberi büszkeség feloszlassa, tönkretegye azt, amit Ő bölcsen elrendezett – a különböző lelkek és tehetségek egybeszerkesztését tökéletes egésszé. Isten nagy munkáját végezve sehol, senki ne nyilatkozzék lebecsülően senkiről, akár magasabb, akár alacsonyabb rendű emberi eszközökről van szó. Mindenkinek – ha különböző mértékben is – része van az igazság terjesztésében… Mindnyájan az emberiség nagy szövedékébe vagyunk beleszőve – nem vonhatjuk meg egymástól a munkában való részvétel jogát anélkül, hogy hátrányunk ne származna belőle.

(Az evangélium szolgái, 330-331)

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Van kiút?

"..férjem meghalt... Most eljött a hitelező, hogy elvegye két gyermekemet rabszolgájának. "(2Kir 4,1)

Ez a történet egy özvegyasszonyról szól, aki Kr. e. 700 körül élt, és megoldhatatlan helyzetbe került. Egyedül nevelte két fiát, s mivel a kölcsöneit nem tudta törleszteni, a hitelező el akarta vinni rabszolgának a fiúkat. Mit lehet itt tenni? Az asszony kétségbeesésében Istenhez kiáltott, és az Úr különös megoldást adott. Erről majd holnap olvasunk, most csak azt nézzük meg, milyen bajok halmozódtak itt egymásra.

Az első baj az volt, hogy a gyerekeknek nem volt apjuk, az asszonynak pedig nem volt társa, támasza. Sok gyerek nő fel ma is apa nélkül, rendszeresen megfigyelhető pozitív apakép nélkül. És sok asszony hordoz ilyen terhet: mindent egyedül kell eldönteni, roskasztó a felelősség. Sose hagyjuk, hogy a társunk „özveggyé" váljék, és a gyermekeink árván nőjenek fel mellettünk!

A másik baj a nagy szegénység volt, az asszony nem tudott enni adni a fiainak. A világon ma is naponta több ezer gyermek hal éhen, és az emberiség egynegyede alultáplált. A mi országunkban is van ilyen probléma. Ugyanilyen szörnyű a lelki éhezés, tömegek nem kapják meg az egészséges lelki fejlődéshez szükséges táplálékot, sőt sokan szellemi mérgekkel etetik a gyermekeiket, miközben ők maguk is azt fogyasztanak. Legyünk ezen a téren nagyon éberek!

A harmadik veszedelem a hitelező volt, aki el akarta vinni a fiúkat. A világ irgalmatlanul meg akarja kaparintani az ifjúságot, s különböző csalikkal rabul ejti őket.

Mit tett ez az asszony a maga tehetetlenségében? Nem törődött bele, hogy mindnyájan elpusztulnak, hanem Isten emberéhez fordult. Istenhez kiáltott, aki „árváknak atyja, özvegyek védője" (Zsolt 68,6), és Isten különös megoldást adott neki.

Imádkozzunk ma az árvákért, özvegyekért, nehéz helyzetben levőkért, nélkülözőkért, népünk fiataljaiért!

Napi áhítat: A happy end útján

Hét témája: Az anyaság kihívásai

2Kir 4,8–22.27–37                        

Isten keltette életre a fiút, de az anya is megtette, ami az ő része volt.

„Egyszer Elizeus elment Súnémba. Volt ott egy jómódú asszony, aki marasztalni szokta őt, hogy ott egyék. Ezért ahányszor csak arra járt, betért oda, hogy nála egyék. Az asszony így szólt a férjéhez: Nézd csak, én tudom, hogy Isten szent embere az, aki mindig betér hozzánk. Építsünk neki egy kis felső szobát, tegyünk bele neki ágyat, asztalt, széket és mécsest, hogy ott szálljon meg, amikor hozzánk jön! Történt egyszer, hogy odaérkezett Elizeus, megszállt a felső szobában, és lefeküdt ott. Majd ezt mondta Géhazinak, a szolgájának: Hívd ide ezt a súnémi asszonyt! Az odahívta az asszonyt, aki megállt előtte. Még ezt is mondta a szolgájának: Mondd meg neki: Látom, hogy milyen figyelmesen gondoskodol rólunk. Mit tehetek érted? Nincs-e valamilyen ügyed, amelyről beszélhetnék a királlyal, vagy a hadseregparancsnokkal? De ő így felelt: Én a saját népem körében lakom. Elizeus ezt mondta: Mégis mit tehetnék érted? Géhazi közbeszólt: Hiszen nincs fia, a férje meg öreg. Elizeus így szólt: Hívd ide az asszonyt! Amikor odahívta, az megállt az ajtóban. Elizeus így szólt: Egy év múlva fiút ölelsz. Az asszony így felelt: Ugyan, uram, Isten embere, ne ámítsd szolgálódat! De teherbe esett az asszony, és fiút szült egy év múlva, abban az időben, amelyet Elizeus megmondott neki. Amikor felnőtt a gyermek, egy alkalommal kiment az apjához, az aratókhoz. Egyszer csak azt mondta az apjának: Jaj a fejem, a fejem! Az apja meghagyta a szolgájának, hogy vigye el az anyjához. Az föl is vette, és elvitte az anyjához; annak a térdén feküdt délig, akkor meghalt. Az anya fölment, és lefektette az Isten emberének az ágyára, rázárta az ajtót, és elment. Odahívta a férjét, és így szólt: Küldj ide egy szolgalegényt meg egy szamarat, hadd siessek az Isten emberéhez, aztán visszatérek. … De amikor odaért az Isten emberéhez a hegyre, átkarolta a lábát. Géhazi odalépett, hogy félretaszítsa, de az Isten embere így szólt: Ne bántsd, hiszen el van keseredve, és az Úr eltitkolta előlem, nem jelentette ki ezt nekem. Az asszony ezt mondta: Uram, kértem-e én fiút? Nem azt mondtam-e, hogy ne hitegess engem?! Akkor Elizeus így szólt Géhazihoz: Övezd fel derekadat, vedd kezedbe a botomat, és menj el! Ha valakivel találkozol, ne köszönj neki, és ha valaki neked köszön, ne válaszolj! Tedd a botomat a fiú arcára! De a fiú anyja így szólt: Az élő Úrra és a te életedre mondom, hogy nem hagylak itt! Elindult tehát Elizeus, és ment az asszony után. Géhazi már előttük elment, és a botot a fiú arcára tette, de az nem szólt és nem eszmélt. Visszatért tehát Elizeushoz, és jelentette neki, hogy nem ébredt fel a fiú. Ekkor Elizeus bement a házba, ahol a fiú holtan feküdt az ágyán. Bement, bezárta kettőjük mögött az ajtót, és imádkozott az Úrhoz. Majd fellépett az ágyra, odafeküdt a gyermek mellé, és rátette száját a szájára, szemét a szemére, tenyerét a tenyerére. Ahogy így ráhajolt, fölmelegedett a gyermek teste. Azután néhányszor föl-alá járt a házban, majd ismét odalépett, és föléje hajolt. Ekkor a fiú tüsszentett hétszer egymásután, és felnyitotta a szemét. Ő pedig odahívta Géhazit, és azt mondta: Hívd ide a súnémi asszonyt! Az odahívta, és amikor odament hozzá, így szólt: Viheted a fiadat. Az asszony, odamenve, a lábához esett, a földre borult, azután vette a fiát és elment.”

Magyarázat

Először is az fogott meg most ebben a történetben, amikor odahívatta Elizeus a súnémi asszonyt, és azt kérdezte tőle, hogy van-e olyan ügye, amivel kapcsolatban közbenjárhatna a hadseregparancsnoknál vagy akár még a királynál is. Biztos vagyok benne, hogy van olyan ismerősünk, akivel kapcsolatban közbenjárhatunk (közbenjárhatnánk) nem a hadseregparancsnoknál, hanem magánál a Királynál.
Igen, néha mi is teljesen cselekvésképtelennek érezzük magunkat, ahogy ez a tipikus apa is, akinek az első mondata az volt fia rosszullétekor, hogy vigyék az anyjához (19. v.).
Sőt próbálta lebeszélni feleségét, aki még aznap menni akart gyermekével Elizeushoz, de persze egy igazi anyát nem lehet lebeszélni. Ment is. Pont, mint a tegnapi történetben, hullámhegyek és -völgyek követik egymást, de a főszereplő mindvégig Isten, aki sosem hibázik. Jó lenne, ha ez a tény a bajokban is eszünkbe jutna és meg tudna nyugtatni. Mai történetünk is happy enddel ért véget: az asszony visszakapta fiát.
Hadd szóljak most azokhoz, akik úgy érzik, hogy de jó ennek az asszonynak, de az én történetem nem így ért véget. Mi is veszítettünk el gyermeket még magzatkorában. Isten tud vigasztalni valóságosan, és lelki sebeket is gyógyítani. Ha pedig él a gyermeked, akkor ne add fel érte a közbenjárást soha, a happy end még előtted áll!
(Floch Gábor Barnabás)

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„És kijelentem neki magamat.” (János 14,21)

Az Úr Jézus némelykor az övéinek egész különös kijelentést tesz szent személyéről. Ha a Szentírás ezt nem is nyilvánítaná ki határozottan, sok szentnek mégis vallást kellene arról tenni saját tapasztalataikból kifolyólag. Urunk és megváltó Jézus Krisztusuktól egészen különleges kegyelemnyilvánításokat nyertek, amilyent sem az olvasás, sem a hallgatás által nem lett volna képes nekik nyújtani. Isten kiváló gyermekeinek életleírásából sok példát hozhatnánk fel arra nézve, hogy miképpen tetszett az Úr Jézusnak kiváltképpen való bizalmas módon szívükhöz szólni és lényének csodáját nekik megjeleníteni. Igen, lelkük oly rendkívüli boldogságba merült, hogy a mennybe vélték magukat érezni, holott nem voltak ott, hanem annak legfeljebb csak küszöbéhez jutottak nagyon közel. Mert ha az Úr Jézus megjeleníti magát népének, az menny a földön, virágzó paradicsom és az örök üdvösség kezdete. Krisztus különös megjelenései üdvös befolyást gyakorolnak a hívők szívére. Legelőször alázatot szül. Ha valaki azt mondja: „Én ezt és azt a mennyei jelenést láttam, ez valami kiváltság nálam”, az ilyenek még sohasem voltközössége Urával és Megváltójával, mert Isten „az alázatosokat nézi, a kevélyeket pedig nagy távolságból látja”. Nem kell közelükbe jönnie, hogy szívüket átlássa. Szeretetét sohasem ízlelteti meg velük. A másik eredmény a boldogság, mert Isten jelenléte az örök örömök teljességét adja nekünk. Továbbá a megszentelés is e megjelenésnek üdvös következménye. Az, aki semmit sem tud a megszenteltetésről, az önmaga sohasem tapasztalta Istennek a kijelentését. Némely ember sokat beszél hitéről és üdvösségéről, de beszédjüket legkevésbé sem lehet komolyan venni, ha szavuknak nem felel meg cselekedetük is. „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg”. Kegyét nem adja az istenteleneknek, mivelhogy „Isten nem veti meg a jámborokat és a gonoszok kezét nem óvja meg”. Így tehát Jézus közelléte háromféle dolgot hoz létre: alázatot, boldogságot és megszentelődést. Ezeket Isten ajándékozta neked, kedves keresztyén!




„Ha Jézust hitben csókolod,
A fő bölcsességet bírod.”

Csendes percek Istennel:Más szemszögből

Miért kellett a gyermekemnek sérülten születnie?
Miért kellett a fiam első barátnőjének meghalnia?
Olyan természetes, hogy így teszem fel a kérdést.                     

Pedig minden megváltozik, ha kiemelkedem énközpontúságomból, ha Isten gondviselő szemével próbálom látni életem eseményeit.
Isten szereti a sérülten születendő gyermekemet, és szereti azt a fiatal lányt, akinél majd szétszóródott agydaganatot diagnosztizálnak. Előre szereti őket, akkor, amikor én még nem is tudom, hogy meg fog születni a gyermekem, vagy hogy derékba törik egy fiatal élet. Ő látja, tudja előre. Nem akadályozza meg. De ahogy kiválasztotta Máriát, hogy a Fiának anyja legyen, úgy talált rá az én fiamra, hogy végigkísérje ezt a kislányt az utolsó, rettenetes hónapokon, és kiválasztott és alkalmassá tett engem, hogy anyja legyek egy önmagát ellátni képtelen sérült gyermeknek. Nem őt adta nekem, engem adott neki. Nem a beteget adta az egészségesnek, az egészségest adta a betegnek.
Meghajtom a fejem, és hálát adok Istennek a feladatért.
Milyen jó, hogy nekünk nem jelezte előre az angyal. Nem tudom, sőt szinte biztos vagyok benne, nem mertem volna igent mondani, nem hangzott volna el a jól ismert mondat: Legyen nekem a Te igéd szerint.
És mégis képesek lettünk rá, mert Ő képessé tett. Óráról-órára, napról-napra töltött fel épp annyi erővel, annyi szeretettel, kitartással, bölcsességgel, türelemmel, amennyire szükség volt.
Ne féljetek attól, mi következik. Semmi olyan nem érhet, amit Isten nem akar, amire nem tud alkalmassá tenni. Most, amíg csak mint félelmetes lehetőségre gondolsz rá, úgy érzed, nincs erőd hozzá, nem tudnád elviselni. Ne igyekezz, tényleg meghaladja az erődet a feladat. Most. Amíg még nem a jelenedhez tartozik. Akkor majd, ha bekövetkezne, megkapsz hozzá mindent, hogy elviseld. Hogy méltóképpen viseld el. Saját szenvedésedet vagy a másikét.

Köszöntünk Szent Szellem!: AZ OROSZLÁN ORDÍTÁSA

A SZENTLÉLEK/Szent Szellem AZ ÓSZÖVETSÉGBEN:A MEGVÁLTÓ HATALOM

"Felindította őt az Úrnak Lelke, és úgy kettészakasztotta azt, mint ahogyan ketté-szakasztatik a gödölye; pedig semmi sem volt a kezében. De atyjának és anyjának nem mondta el, amit cselekedett." (Bír 14:6)
Amikor egy vadállatokat bemutató szafarin vettünk részt az ausztráliai Queenslandben, megjegyeztük, milyen engedelmesnek és könnyen kezelhetőnek tűnnek az oroszlánok. Lányaim nagyon élvezték, ahogyan az egyik egy autó tetején aludt. Hirtelen egy kerekeken guruló, acélrudakból álló ketrecet vontattak be a középen lévő füves területre, és egy férfi nyers húsdarabokat kezdett dobálni kifelé. Az oroszlánok azonnal ordító fenevadakká változtak, fogukkal tépték a húst, és iszonyú erővel ugrottak neki a rácsoknak. "Na, én aztán be nem mennék abba a ketrecbe! - kiáltotta az idősebbik lányom, Carolyn. - Ha több ezer dollárt adnának, akkor sem lennék bezárva a ketrecbe, csak pár centire ezektől a vadaktól! Elég valószínűtlen, hogy úgy támadjanak meg bennünket az oroszlánok, ahogyan Sámsont, bár "az ördög, mint ordító oroszlán, szertejár, keresvén, kit elnyeljen" (1Pt 5:8).

Az oroszlánok igen nagy gyakorisággal fordultak elő Palesztinában az ótestamentumi időkben. A Biblia több mint 150 alkalommal említi őket. De mégsem lehetett olyan sorozatos a felbukkanásuk, mint amilyen kegyetlen és pusztító támadásokat intéznek a gonosz erői mindenfelé a mai világban. Időnként megeshet egy-egy "nyershús" szituációban, hogy még személyiségünk legszelídebb vonása is átváltozik ellenőrizhetetlen, békét romboló indulattá. A kellemes, ártalmatlan külső körülmények is hirtelen átcsaphatnak hurrikánszerű, száguldó zűrzavarba.
Amikor a fiatal, életerős oroszlán rárohant Sámsonra, a Szentlélek hatalmasan kiáradt rá. Úgy is lehet ezt fordítani, hogy a Lélek "száguldva áradt" Sámsonra, akit végül saját, szabadjára engedett érzelmei pusztították el, de ez alkalommal Isten úgy döntött, megmenti őt Lelke által, hiszen szolgájának még hatalmas szabadító munkát kellett elvégeznie. Soha ne becsüld le a Szentlélek győztes hatalmát, amikor Sátán, az ordító oroszlán megkörnyékez téged!

Imádság a mai napra:
"Uram, Te ismered a támadásokat, amelyekkel gyermekeid ma szembenéznek. Az oroszlán a legváratlanabb módszerekkel csap le. Köszönöm a belső béke bizonyosságát, amit azonnal megadsz, amikor úgy döntök, hogy beléd vetem a bizalmamat!"Garrie F. Williams írása alapján

Reggeli gyöngyszemek: Ő az Atya valóságának képmása

„Aki dicsőségének visszatükröződése és valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget; aki miután bűneinktől minket megtisztított, a Felség jobbjára ült a magasságban.” (Zsid 1:3)

Kicsoda Krisztus? Ő az élő Isten egyszülött Fia. Ő az Atya Igéje, mely kifejezi a gondolatot – Ő maga a hallhatóvá lett gondolat. Krisztus Isten Igéje. Ezt mondta Fülöpnek: „aki engem látott, látta az Atyát.” Az Ő szavai Isten szavát visszhangozták. Krisztus volt az atya képmása, dicsőségének ragyogása, és lényének megnyilatkozása. (The Youth’s Instructor, June 28, 1894.)

Isten személyes lényként Fia által nyilatkoztatta ki magát. Jézus, az atya dicsőségének ragyogása és „valóságának képmása” (Zsid 1,3) volt a földön emberi formában. Személyes Megváltóként jött a világba. Személyes megváltóként ment a mennybe. személyes Megváltóként jár közben a mennyei udvarokban. Isten trónja előtt a mi érdekünkben szolgál valaki, „aki hasonló az emberfiához”. (Jel, 1,13)

Krisztus, a világ világossága elfátyolozta istenségének ragyogó dicsőségét és eljött, hogy emberként éljen az emberek között, hogy megismerkedhessenek Teremtőjükkel anélkül, hogy jelenléte megemésztené őket…Krisztus eljött, hogy megtanítsa az embereknek, amit az atya a tudtukra szeretne adni. Az égen, a földön, az óceánok vizeiben Isten keze munkáját láthatjuk. Minden teremtett dolog hatalmát, bölcsességét és szeretetét bizonyítja. De nem a csillagok, az óceánok és a vízesések azok, amelyekből megismerhetjük Isten jellemét, amit Krisztusban nyilatkoztatott ki. (Testimonies For The Church 8:265.)

Krisztus azáltal szemléltette Isten jellemét, hogy gyengéd, együttérző és mindig másokért fáradozó volt, szüntelenül munkálkodva Istenért és az emberért…Amilyen Jézus volt emberi természetében, olyannak szeretnél látni Isten a követőit is. Az ő erejéből tiszta, nemes életet kell élnünk, amilyet a Megváltó élt. (Testimonies For The Church 8:286, 289.)

Reggeli dicséret: Igaz barát

,,Minden időben szeret, aki igaz barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére.” (Példabeszédek könyve 17. fejezet 17. vers)

Mivel Isten társas lénynek teremtett minket - „Nem jó az embernek egyedül lenni.” (1Móz.1:18) – születésünktől fogva bennünk van a vágy, hogy tartozzunk valakihez, hogy legyen valaki, aki megért, aki elfogad, aki szeret.

S milyen paradox, hogy miközben mély, tartalmas kapcsolatokra vágyunk, saját magunk ellenségeiként felelőtlenül hagyjuk elsorvadni, vagy épp tudatosan szakítjuk el a társas kötelékeinket, míg teljesen magába szippant a végtelen magány.

Ahogy Tóth Árpád írja Lélektől lélekig című versében:

Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messziségen át?

Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szívek!
A Szíriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

Mit tehetünk az elmagányosodás, az egymástól való elhidegülés ellen? Hogyan tehetünk szert olyan barátokra és hogyan lehetünk mi magunk is olyan barátok, akik a nyomorúság idején „testvérül születnek”?

Ez volt Saint-Exupéry kis hercegének is a kérdése. Ő is igaz emberi kapcsolatot, barátot keresett.

„Szelídíts meg! – mondta a róka.
Nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem.

Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít - mondta a róka.
Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupán kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem."

„Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
Az idő, amit a rózsámra vesztegettem… – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

Az emberek elfelejtették ezt az igazságot – mondta a róka. – Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért…”

Legyen ez a mai nap számodra a felelősség napja, amikor bármilyen apró figyelmességgel, jelzéssel, időtöltéssel tudtára adod barátaidnak, hogy fontosak számodra!

Bejegyezte: Szilárd

Lukács Evangyélioma 4. rész

1. Jézus pedig Szent Lélekkel telve, visszatére a Jordántól, és viteték a Lélektől a pusztába
2. Negyven napig, kísértetvén az ördög által. És nem evék semmit azokban a napokban; de mikor azok elmúltak, végre megéhezék.
3. És monda néki az ördög. Ha Isten Fia vagy, mondd e kőnek, hogy változzék kenyérré.
4. Jézus pedig felele néki, mondván: Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden ígéjével.
5. Majd felvivén őt az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatá néki e föld minden országait egy szempillantásban,
6. És monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét; mert nékem adatott, és annak adom, a kinek akarom;
7. Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz.
8. Felelvén pedig Jézus, monda néki: Távozz tőlem, Sátán; mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.
9. Azután Jeruzsálembe vivé őt, és a templom ormára állítván, monda néki: Ha Isten Fia vagy, vesd alá magad innét;
10. Mert meg van írva: Az ő angyalinak parancsol te felőled, hogy megőrizzenek téged;
11. És: Kezökben hordoznak téged, hogy valamikép meg ne üssed lábadat a kőbe.
12. Felelvén pedig Jézus, monda néki: Megmondatott: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.
13. És elvégezvén minden kísértést az ördög, eltávozék tőle egy időre.
14. Jézus pedig megtére a Léleknek erejével Galileába: és híre méne néki az egész környéken.
15. És ő taníta azoknak zsinagógáiban, dicsőíttetvén mindenektől.
16. És méne Názáretbe, a hol felneveltetett: és beméne, szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni.
17. És adák néki az Ésaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, arra a helyre nyita, a hol ez vala írva:
18. Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat,
19. Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét.
20. És behajtván a könyvet, átadá a szolgának, és leüle. És a zsinagógában mindenek szemei ő reá valának függesztve.
21. Ő pedig kezde hozzájuk szólani: Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallástokra.
22. És mindnyájan bizonyságot tőnek felőle, és elálmélkodának kedves beszédein, a melyek szájából származtak, és mondának: Avagy nem a József fia-é ez?
23. És monda nékik: Bizonyára azt a példabeszédet mondjátok nékem: Orvos, gyógyítsd meg magadat! A miket hallottunk, hogy Kapernaumban történtek, itt a te hazádban is cselekedd meg azokat.
24. Monda pedig: Bizony mondom néktek: Egy próféta sem kedves az ő hazájában.
25. És igazán mondom néktek, hogy Illés idejében sok özvegy asszony volt Izráelben, mikor az ég három esztendeig és hat hónapig be volt zárva, úgy hogy az egész tartományban nagy éhség volt;
26. Mégis azok közül senkihez nem küldetett Illés, hanem csak Sidonnak Sareptájába az özvegy asszonyhoz.
27. És az Elizeus próféta idejében sok bélpoklos volt Izráelben; de azok közül egy sem tisztult meg, csak a Siriából való Naámán.
28. És betelének mindnyájan haraggal a zsinagógában, mikor ezeket hallották.
29. És felkelvén, kiűzék őt a városon kívül és vivék őt annak a hegynek szélére, a melyen az ő városuk épült, hogy onnan letaszítsák.
30. Ő azonban közöttük átmenve, eltávozék.
31. És leméne Kapernaumba, Galilea városába; és tanítja vala azokat szombatnapokon.
32. És csodálkozának az ő tudományán, mert beszéde hatalmas vala.
33. És a zsinagógában vala egy tisztátalan ördögi lélektől megszállt ember, a ki fennhangon kiálta,
34. Mondván: Ah, mi közünk hozzád názáreti Jézus? Jöttél, hogy elveszíts minket? Ismerlek téged ki vagy: az Istennek ama Szentje!
35. És megdorgálá őt Jézus, mondván: Némulj meg és menj ki ez emberből! És az ördög azt a középre vetvén, kiméne belőle, és nem árta néki semmit.
36. És támada félelem mindenekben, és egymással szólnak és beszélnek vala, mondván: Mi dolog ez, hogy nagy méltósággal és hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek és kimennek?
37. És elterjede a hír ő felőle a környék minden helyén.
38. Azután a zsinagógából eltávozván, a Simon házába méne. A Simon napa pedig nagy hideglelésben feküdt, és könyörögtek neki érette.
39. És Jézus mellé állván, megdorgálá a hideglelést, és az elhagyá őt; és ő azonnal felkelvén, szolgála nékik.
40. A nap lementével pedig, mindenek, a kiknek különféle betegeik valának, ő hozzá vivék azokat; ő pedig mindegyikőjükre reávetvén kezeit, meggyógyítá őket.
41. Sokakból pedig ördögök is mentek ki, kiáltozván és mondván: Te vagy ama Krisztus, az Isten Fia! De ő megdorgálván, nem engedé őket szólani, mivelhogy tudták, hogy ő a Krisztus.
42. A nap fölkeltekor pedig kimenvén, puszta helyre méne; de a sokaság felkeresé őt, és hozzámenének, és tartóztaták őt, hogy ne menjen el tőlök.
43. Ő pedig monda nékik: Egyéb városoknak is hirdetnem kell nékem az Istennek országát; mert azért küldettem.
44. És prédikál vala Galilea zsinagógáiban.

Joyce Meyer: Az élet egy utazás

„Amikor a felhő felszállt, akár éjjel volt, akár nappal, a nép tábort bontott, és útnak indult.”
 (4 Mózes 9:21)

Az, hogy élvezzük az életünket, nem kell, hogy a körülményeinktől függjön.

Inkább hozzáállás kérdése, egy döntés, hogy örülni fogunk mindennek, mert minden dolog – még a kicsi, jelentéktelennek tűnő dolgok is – része az egésznek, életünk „nagy képének”.
Az élet egy utazás. Minden egy folyamat. Van eleje, közepe és vége. Az élet minden területe folyton fejlődik. Az élet mozgás. Mozgás, előrehaladás és fejlődés nélkül nincs élet. Más szóval, amíg élünk, addig mindig valamerre tartunk.
Ha eddig nem élvezted ezt az utazást, akkor éppen ideje elkezdeni. Ha eddig is élvezted az életed, akkor köszönd meg Istennek és fedezz fel benne még több örömöt.
Hálaadó ima: Köszönöm Atyám, hogy az életem egy utazás. Nem fogok örökké bentragadni egy nehéz, erőt próbáló helyzetben – Te fogsz átvinni rajta. Segíts nekem felfedezni az örömöt a körülményeim ellenére is. Segíts nekem, hogy ma élvezni tudjam az életet!

Forrás: www.ahitatok.hu

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-ERŐT KAPTOK

A mai napon olvasandó igeszakasz: Jn 1,29-34 

29 Másnap János látta Jézust, amint jön felé, és így szólt: "Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!

30 Ő az, akiről én megmondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőzött engem, mert előbb volt, mint én. 

31 Én nem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy ismertté legyen Izráel előtt." 

32 Így tett erről bizonyságot János: "Láttam, hogy a Lélek leszállt az égből, mint egy galamb, és megnyugodott rajta. 

33 Én nem ismertem őt, de aki elküldött engem, hogy vízzel kereszteljek, ő mondta nekem: Akire látod a Lelket leszállni és megnyugodni rajta, ő az, aki Szentlélekkel keresztel. 

34 Én láttam, és bizonyságot tettem arról, hogy ez az Isten Fia." 

"János vízzel keresztelt, ti pedig nem sok idő múlva Szentlélekkel kereszteltettek meg."(ApCsel 1,5)

Keresztelő János két világ határán állt. Ő volt az Ószövetség utolsó prófétája. "Mert minden próféta és a törvény János idejéig prófétált." (Mt 11,13) Mint a próféták sorában az utolsó, egyedül ő nyújthatta ki a kezét és ő mondhatta: "Ott van! Íme az Isten Báránya." Ő zártja mindazoknak a sorát, akik előre mutattak, és ő "érinti meg" minden próféciájuk beteljesedését.
Amikor János arról az "újról" szólt, amit majd a Messiás hoz a világba, azt mondta, hogy Krisztus Szentlélekkel fog keresztelni. Így magyarázta meg, hogy milyen viszonyban van az ő saját munkája és Krisztus munkája egymással. A vízzel történő keresztség szükséges megfelelője a Lélekkel való keresztségnek. Meg kell szabadulnunk a régitől, ha megjelenik az új.
Ugyanakkor azt is elmondta János, hogy az ő tulajdon munkája elégtelen, mindhogy ő csak vízzel tud keresztelni, míg az, aki utána jön, Szentlélekkel fog keresztelni. Végtére is mi előnye származik az egyes embernek és a világnak abból, ha eltöröljük a régit anélkül, hogy megkaptuk volna az újat? Nem elég, hogy bűneink megbocsáttattak, ha továbbra is erőtlenek maradunk a jó cselekvésére. A világ számára nem igazi jótétemény az, hogy a régi fájdalmak megszűnnek. Amire szükségünk van, az az új erő. Nemcsak arról van szó, hogy el kell hagynunk a régi és görbe utat a bűnbánatban és a bűnbocsánatban, hanem erőre is szükségünk van, hogy folytassuk utunkat egy új úton, egy új jövő felé.
Nincs olyan ember és olyan készítmény a földön, mely erre az új útra rá tudná igazítani lábainkat. A legjobb emberek legjobb szándékai is kudarcot vallanak, mert egyszerűen nincs erőnk, hogy más életet éljünk, és hatalmunk, hogy egy jobb világot teremtsünk.
De Jézus Krisztusnak van ilyen ereje. Azért jött, hogy új irányt szabjon az emberi életnek. Nem csupán megbocsátja amit elrontottunk, de arra is képessé tesz, hogy a jót cselekedjük. Földi szolgálata idején testében hordozta el bűneinket. 

De amikor elment a mennybe, elküldte a Szentlelket. Ő általa jön az új erő a régi, megfáradt világba. Végre csepereg a pusztaságban.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

,,Józsué halála után megkérdezték Izrael fiai az Urat.,,- Bír 1,1

Józsué, Isten hűséges szolgája elhunyt. Izrael vezetés nélkül áll. Kritikus helyzet. Az emberek megszokták, hogy ügyeikkel Józsuéhoz menjenek. Jóllehet voltak a népnek vénei, de nem volt köztük olyan, aki Józsué méltó utódja lehetett volna. Ebben a helyzetben Izrael mint nép megtalálta a helyes utat. Ezt olvassuk: "Józsué halála után megkérdezték Izrael fiai az Urat".

És mi? Mit csinálunk, ha hűséges tanácsadónkat, Istentől adott vezetőnket, apánkat, anyánkat, férjünket, vagy feleségünket elveszítjük? Izrael tanít bennünket: a legjobb és leghűségesebb tanácsadónkat, a legerősebb és legbiztosabb támaszunkat nem veszítjük el. Azt tehetjük, amit Izrael. Bemegyünk a belső szobánkba és a Zsolt 62,9 szerint cselekszünk: "Bízzatok Őbenne mindenkor ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket"!

Az is példaszerű, ahogy Izrael Józsué még be nem fejezett munkáját folytatja. Ő elfoglalta Kánaánt és Isten parancsa szerint kiirtotta a szörnyű bűnökbe merült kanaánita törzseket, de ezt a feladatot még nem fejezték be teljesen. A völgyekben és a hegyeken is éltek még erős bálványimádó törzsek, akik veszélyeztették Izraelt. Izrael első lépése Józsué halála után az ő munkájának folytatása volt.

Ha Isten hűséges emberei elválnak tőlünk, úgy tiszteljük őket legjobban, ha nemcsak sírjaikat díszítjük, hanem megkezdett munkájukat folytatjuk.

Hogy feladatukat jobban elvégezhessék, Izrael törzsei szövetkeztek a harcra. Ebben van a harmadik tanítás arra nézve, hogy mit kell tennünk, ha Isten elszólítja közülünk hűséges embereit: még jobban fogjunk össze, segítse egyik a másikat, hogy a győzelmet és az Istentől adott célt elérjük!

Varga László: Isten asztaláról

"Dicsérjétek az Urat! Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!"-Zsoltárok 106,1

Kinek van erre szüksége? Istennek? Ugyan, mivel lenne Isten dicsősége nagyobb vagy kisebb az én dicséretemtől? Rólunk van itt is szó. Nekünk van szükségünk arra, hogy állandóan érezzük, tudjuk, kikiabáljuk, mennyire szeret minket az Úr. Mikor legyőzi ellenségeinket, mikor megszabadít egy-egy reánk törő veszedelemből, mikor elűzi szomorúságunkat, mikor az Ő erejével képesek lettünk legyőzni valamilyen lenyűgöző szenvedélyünket, ki kell, hogy törjön belőlünk az ősi kiáltás: Halleluja, dicsérjétek az Urat, én is most tapasztaltam meg, milyen nagy az Ő szeretete, te is kiálts, testvér, téged is szeret. A közös öröm, a közös megtapasztalás éneke szakad fel szívünkből ezzel a zsoltárral. Milliók boldog bizonyságtétele. Miért maradnál ki belőle? Te talán még nem tapasztaltad? Vedd számba ne csak nyomorúságaidat, hanem azt a rengeteg áldást, amit életed folyamán kaptál Istenedtől. Te leszel szabad és boldog, ha együtt kiáltasz velünk: Dicsérjétek az Urat, én is tanúsítom az Ő szeretetét! Ámen.

Hálát adok neked, mennyei Atyám, hogy Te olyan jó vagy, hogy engem is úgy szeretsz. Hálát adok, hogy megismertetted velem is szereteted nagyságát, és képessé tettél arra, hogy együtt kiáltsam a Téged szerető milliókkal: Halleluja, dicsérjétek, Ő az én Uram, az én Megváltóm! Pedig látod, Uram, milyen nehéz egy mai embernek eljutni oda, hogy boldogan kiáltsa bele a világba hálaadását. Ha engem képessé tettél, nem az én érdemem. Talán nemrég még nem lett volna bátorságom hozzá. Te voltál és Te vagy velem, minden örömöm a Te ajándékod. Hitre is Szentlelked juttatott, bizonyságtételre is Te adsz erőt. Köszönöm, Atyám, hogy ilyen jó vagy hozzám. Add, hogy bizonyságtételem éneke tovább gyűrűzzön, hadd hallja meg minél több ember, és szóljon a boldog kórus: Szeret a Úr! Ámen.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett- EZT NEM ÉRED EL OLYAN KÖNNYEN

"Ragasszatok a testvérekhez való hajlandóság mellé... szeretetet" (2Pt 1,7)

A szeretetet a legtöbben nem tudnánk meghatározni, nem tudjuk, mire gondoljunk, amikor szeretetről beszélünk. Szeretet az, ha valakit önként előnyben részesítünk egy másikkal szemben. Lelki vonatkozásban Jézus azt kívánja, hogy Őt részesítsük előnyben (Lk 14,26). Könnyű elsőnek lennie Jézus Krisztusnak, amikor már Isten szerelme kitöltetett a szívünkbe Szent Szelleme által. De azután ki kell dolgoznunk gyakorlatban is mindazt, amit itt Péter megemlít. Az első, amit Isten tesz, az, hogy kiűzi belőlem a dölyföt és az álszenteskedést. A Szent Szellem megjelenti nekem, hogy Isten nem azért szeret engem, mert szeretetreméltó vagyok, hanem azért, mert az Ő természete a szeretet. Ezután azt mondja nekem: "Te is szeress ezzel a szeretettel", "amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást" (Jn 15,12). Számtalan emberrel hozlak össze, akiket nem tudsz becsülni és meg kell mutatnod nekik az én szeretetemet, amint én megmutattam neked. Ezt nem tudod olyan könnyen megtenni! Sokan közülünk megpróbáljuk, de csakhamar belefáradunk. Az Úr "hosszútűrő" (1Kor 13,4). Befelé nézve lássam meg, hogy Ő hogyan bánt velem. Az a tudat, hogy Ő minden bűnösségem, aljasságom, önzésem és rosszaságom ellenére végsőkig szeretett engem, kikényszerít engem a világba, hogy ugyanúgy szeressek én is másokat. Isten szeretete kimeríthetetlen irántam, és én az Ő szeretetének ezen a kőszikláján állva szerethetek másokat. A kegyelemben való növekedés abban a pillanatban megáll, amint én ingerült leszek. Azért haragszom, mert furcsa emberrel kell együtt élnem? Gondoljak arra, mennyit bosszantottam én Istent! Kész vagyok-e annyira eggyé válni az Úr Jézussal, hogy állandóan áradhasson belőlem az Ő szeretete és szelídsége? Sem a természetes, sem az isteni szeretet nem marad meg, ha nem gyakoroljuk. A szeretet önkéntes, magától jön, de önfegyelmezéssel meg kell maradni benne.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében- Az új élet - szabadság

"Az élet Lelkének törvénye a Krisztus Jézus által megszabadított téged a bűn és halál törvényétől. "- (Róma 8, 2) 

Az apostol a bennünk levő bűnt törvénynek, azaz parancsoló hatalomnak nevezi. Vele szemben egy másik hatalomnak, a Szentléleknek kell érvényre jutnia. Az apostol ezt a hatalmat is törvénynek nevezi, mely tiszta, szent ösztönző erőként működik bennünk. Akaratunkat is ösztöneink irányítják. Amíg nem a Szentlélek lakik bennünk, a testi ösztönöké a döntő szó. A Szentlélek azonban Isten iránti szeretettel tölt meg minket és miután az "én" elveszti központi szerepét, Krisztus kapja meg azt. A lélek és a test teljesen egymás ellen vannak, de jó, hogy nem pontos egyensúlyi helyzetben, mert akkor mindvégig egy belső hasadtságban maradnánk. Amikor a Szentlélek átveszi az uralmat, azt tapasztaljuk meg, amit az apostol így fejez ki: "a lélek pedig a test ellen (törekedik), hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok" azaz nem azt, ami saját akaratunkból származik, hanem azt, amit Isten akar (Gal 5, 17).

A Szentlélek teremti az új életet. Ameddig ez hiányzik, az összes egyéni erőfeszítések hiábavalók. A Lélek hatalma révén jutunk el Isten gyermekeinek a szabadságára. Az óember úgy érzi, hogy akkor szabad, ha kiéli magát, pedig valójában nyomorult rabszolga. Isten gyermeke viszont szabad. Semmit nem talál kényszernek. Nem a kötelesség szigorú igáját hordozza, hanem a szeretet könnyű igáját. Csak ott van szeretet, ahol szabadság van. Ezt az új életet azonban csak ajándékképpen lehet elnyerni. A törvény sohasem elevenít meg. A Lélek szerinti életben nincs többé hatalma a bűnnek és a halálnak. Isten a bűnt a testben kárhoztatta, azaz ítéletet mondott ki felette, így az nem tud többé minket elítélni vagy felettünk uralkodni, ha hitben eggyé leszünk az Úr Jézussal.

A Lélek által való szabadsághoz az is hozzátartozik, hogy szabaddá válunk mindenféle emberi befolyástól. Természettől fogva mi valamennyien bizonyos földi jellegzetességeket hordunk magunkon. A kor, amiben élünk, neveltetésünk és körülményeink ránk nyomják a maguk bélyegét, még a keresztyénségünkre is. Az újjászületés révén azonban ezek helyett egy új, szent pecsétet nyerünk és most már az a feladat, hogy ezt az isteni pecsétet tisztán és szentül megőrizzük, nem utánozva másokat. - Engedd, hogy benned is akadálytalanul kibontakozzék és láthatóvá váljék Isten Lelkének pecsétje, mert akkor leszel igazán szabad.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Várd meg a végét!

„Gádot martalócok marják, de ő a sarkukba mar'" (1Móz 49,19)

Olykor mi is hasonlítunk Gád törzséhez. Túl sok ellenség támad ránk, csapatostul jönnek ellenünk. Sőt pillanatnyilag le is győzhetnek, és ujjonghatnak időleges sikerük felett. Ez csak azt bizonyítja, hogy családi örökségünk első fele igazán a miénk, mert Krisztus népének is vannak ellenségei, mint Gádnak, akik rátámadnak és legyőzik.

Győzelmük fájdalmas a számunkra, és kétségbe is esnénk, ha nem hinnénk az atyai áldás második felében: „de ő a sarkukba mar". „Ha a vége jó, minden jó" - mondja a közmondás, és igazat mond. A háborút nem az első sikerek vagy vereségek döntik el, hanem az, hogy mi történik a végén. Az Úr „a végén" győzelemre juttatja a hitet és az igazságot, és - amint Bunyan János mondja - ez végleges és örök győzelmet jelent, hiszen utána már nem lesz változás.

Addig pedig állhatatosan cselekedjük a jót, és nyugodt bizalommal forduljunk vezérünk, Krisztus felé. Urunk megtanít annak a művészetére, hogyan lehetünk kemények, mint a kovakő, hogy a munkában, vagy a szenvedésben kitarthassunk, míg elmondhatjuk: „elvégeztetett". Halleluja, győztünk! Hiszünk az ígéretnek: „de ő a sarkukba mar!"

Isten csodálatos kegyelme: A MENYEGZŐI RUHA

A KEGYELEM ORSZÁGA 

''És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei.'' (Jelenések 19:8)Nagy horderejű az a tanulság, amelyet a menyegzői ruháról szóló példázatból le kell vonnunk. A menyegzői ruha azt a jellemet ábrázolja, amelyet a menyegző minden vendégének viselnie kell. A fehér gyolcs ahogy a Szentírás mondja ''a szenteknek igazságos cselekedetei'' (Jelenések könyve 19:8; Ef 5:27), azaz Krisztus igazsága, hibátlan jelleme, amelyben hit által mindenki részesül, aki elfogadja Krisztust személyes Megváltójának. Ősszüleink az ártatlanság fehér palástját viselték, amikor Isten az Édenbe helyezte őket. Tökéletes összhangban éltek Isten akaratával. Végtelen-szeretettel ragaszkodtak mennyei Atyjukhoz. Gyönyörű, lágy fénysugár, Isten fénye takarta be a szent párt. 

De amikor vétkeztek, akkor elszakadtak Istentől, és az őket körülölelő fény eltávozott tőlük. Szégyellve mezítelenségüket, egymáshoz tűzött fügefalevelekkel próbálták a mennyei öltözéket pótolni. Önmagunk számára nem készíthetjük el az igazságosság ruháját, hiszen a próféta ezt mondja: ''Minden. igazságosságunk olyan, mint a tisztátalan és megfertőztetett ruha'' (Ézsaiás könyve64:6).

Semmi nincs bennünk, amivel eltakarhatnánk lelki meztelenségünket. A Menny szövőszékén készült ruhára van szükségünk, amely nem más, mint Krisztus igazságának szeplőtelen palástja. Isten bőségesen gondoskodott arról, hogy kegyelme által tökéletesek lehessünk, és semmivel ne találtassunk híjával, míg Urunk megjelenésére várunk. Készen állsz-e? Magadra öltötted-e a menyegzői ruhát? Ez a ruha sohasem takargat csalást, tisztátalanságot, romlottságot vagy álszenteskedést. Isten szeme rajtad nyugszik. Látja szíved gondolatait és szándékait. Az emberek szeme elől elrejthetjük a bűnünket, de semmit sem rejthetünk el Teremtőnk elől. Tanítsuk meg az ifjúságot és a kisgyermekeket is arra, hogy azt a királyi palástot válasszák maguknak, amelyet a mennyei szövőszéken szőttek, s amely ''tiszta és ragyogó fehér gyolcs.'' (Jelenések könyve 19:8). 

Ezt fogják a Föld szentjei viselni. Ezt a palástot, amely Krisztus feddhetetlen jellemét ábrázolja, ingyen ajánlják fel mindenkinek. Mindazok, akik ezt az öltözetet elfogadják, már itt, e Földön viselhetik is.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Tagadja meg magát

"..te kegyelmes és irgalmas Isten vagy, türelmed hosszú, nagy a szereteted... "(Jón 4,2)

Jónás prédikálására Ninive megtért, Isten pedig nem hajtotta végre a kilátásba helyezett ítéletet. Jónás emiatt nagyon megharagudott. Mindenki örül Isten megbocsátó kegyelmének, még az angyalok is a mennyben, csak Jónás háborog, és fenti igénket nem hálával emlegeti, hanem szemrehányást tesz Istennek azért, hogy ő ilyen.

Miért? Mert Jónás megtért ugyan az engedetlenségéből, és elment Ninivébe, de a természete nem változott meg. A neveltetéséből az következik, hogy gyűlöli Ninivét. Az elvei, a maga igaza még mindig elválasztják őt Istentől. Márpedig Isten kezében csak az használható, aki nemcsak egy-egy bűnét hagyja el, hanem új természetet, új szívet is kap.

Sok hívő ember elakad ezen a ponton. Van már közösségük Istennel, kaptak bocsánatot sok bűnükre, de amíg minden tulajdonságukat, az erényeiket is, az elveiket, az igazukat nem teszik oda Isten ítélete alá, nem lesznek örvendező, felszabadult, Istennel mindenben egyetértő emberek, hanem csak duzzogó, ítélkező, keserű keresztények.

Jézus Krisztus ezt mondta: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát" (Mt 16,24). Tehát nemcsak a rossz tulajdonságait, hanem önmagát, az egész Isten nélküli természetét, mert enélkül a szíve még nem lesz az Úré. Lehet, hogy már hisz, de a kínosan precíz vagy bosszantóan rendetlen, indulatos vagy félénk természete akadályozza a szolgálatban. Mint Jónást is.

Ezért Jézus húsvét után Pétertől csak ezt kérdezte: Szeretsz-e engem? Mert ha a szíve egészen az Úré, ha szereti őt teljes szívéből és lelkéből, akkor lesz a szolgálata erőteljes, örömteli, akkor nem vád, hanem magasztalás lesz az ajkán: te kegyelmes és irgalmas Isten vagy.

Mit őrzök még a régi természetemből, esetleg keresztény mázzal bevonva?

Napi áhítat: Aki ma is életet ad

Hét témája: Az anyaság kihívásai

1Kir 17,8–24                                             

Amikor a legsötétebb az éjszaka, akkor van legközelebb a hajnal!

„Ekkor így szólt hozzá az ÚR igéje: Kelj föl, és menj el a Szidónhoz tartozó Sareptába, és lakj ott! Én megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad. Fölkelt tehát, és elment Sareptába. Amikor a város bejáratához érkezett, éppen ott volt egy özvegyasszony, aki fát szedegetett. Odakiáltott neki, és ezt mondta: Hozz nekem egy kis vizet valamilyen edényben, hadd igyam! Amikor az elment, hogy vizet hozzon, utána kiáltott, és ezt mondta: Hozz nekem egy falat kenyeret is magaddal! De az asszony így felelt: A te Istenedre, az élő ÚRra mondom, hogy nincs honnan vennem. Csak egy marék liszt van a fazekamban, és egy kevés olaj a korsómban. Éppen most szedegetek pár darab fát, hogy hazamenve ételt készítsek magamnak és a fiamnak. Ha azt megesszük, azután meghalunk. Illés azonban ezt mondta neki: Ne félj, csak menj, és tégy úgy, ahogyan mondtad; de előbb készíts belőle egy kis lepényt, és hozd ki nekem! Magadnak és a fiadnak csak azután készíts! Mert így szól az ÚR, Izráel Istene: A lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy ki, míg az ÚR esőt nem ad a földre. Az asszony elment, és Illés beszéde szerint járt el. És evett ő is, meg az asszony és a háza népe is minden nap. A lisztesfazék nem ürült ki, az olajoskorsó sem fogyott ki, az ÚR ígérete szerint, amit megmondott Illés által. Történt ezek után, hogy megbetegedett az asszonynak, a ház tulajdonosának a fia, és betegsége olyan súlyossá vált, hogy már nem is lélegzett. Az asszony így szólt Illéshez: Mi bajod van velem, Isten embere? Azért jöttél hozzám, hogy emlékeztess bűnömre, és megöld a fiamat? Ő ezt mondta neki: Add ide a fiadat! És elvette az öléből, felvitte a felső szobába, ahol lakott, és az ágyra fektette. Majd az ÚRhoz kiáltott, és ezt mondta: Istenem, URam! Még bajt is hozol erre az özvegyre, akinek én a vendége vagyok, és megölöd a fiát?! Azután háromszor ráborult a gyermekre, és így kiáltott az ÚRhoz: Istenem, URam! Térjen vissza a lélek ebbe a gyermekbe! Az ÚR meghallgatta Illés szavát, a lélek pedig visszatért a gyermekbe, és az föléledt. Ekkor Illés fogta a gyermeket, levitte a felső szobából a házba, odaadta az anyjának, és ezt mondta Illés: Nézd, él a fiad! Az asszony így felelt Illésnek: Most már tudom, hogy te Isten embere vagy, és hogy igaz a te szádban az ÚR igéje!”

Magyarázat

Messze járunk a lényegtől, ha azon akadunk fenn, hogy lehetett Illés ennyire udvariatlan, amikor azt kérte, hogy először neki adjon ennivalót az özvegy, ő és fia csak ezután egyen. Nem erről szól a történet, hanem valami sokkal többről…
Ez az özvegyasszony – sok mai kortársához hasonlóan – összetört szívvel, kihűlt reményekkel éldegélt. Isten azonban látta őt, és a rendelt időben küldte a szolgáját.
A dráma bonyolódott, és mindennek a tetejében utolsó mentsvára, fia is meghalt. Az asszony ekkor teljesen érthető módon összetört, kiborult és végre hangot is adott évek óta magába lenyomott fájdalmának. Kiömlött belőle a szomorúság.
Illés is egyszerű (de használható) eszközként hangot adott kétségének, majd elmondott egy rövid, velős, őszinte imádságot, amire válaszolt Isten. Az az Isten, aki teremtette őket, az az Isten, aki mindent kézben tart, és aki tud élettel megajándékozni. Fizikai és szellemi élettel is!
Pont most telefonált egy édesanya, akivel sokat aggódtunk közösen fiáért. Sokat imádkoztunk, erőlködtünk, küzdöttünk fiáért. Aztán Isten egyszer csak rátekintett, és elkezdett a szívében dolgozni. Hívott, hogy fia döntött Jézus mellett. Isten magához szeretgette és felnyitotta a szemét. Ezt mi nem tudtuk elérni, de Megváltója igen. Körülbelül úgy örülhetett a sareptai asszony régen, mint Betti ma. Isten ma is cselekszik és velünk örül!
(Floch Gábor Barnabás)

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Íme, én veletek vagyok minden napon.” (Máté 28,20)

Az nagyon jó, hogy van Valaki, aki mindig ugyan az marad és mindenkor nálunk és velünk van. Jó az, hogy az élet tengerének hatalmas hullámai között van egy mozdíthatatlan szikla. Ó lelkem, ne csüngjön szíved a múlandó kincseken, melyeket a rozsda és moly megemészt, hanem azon függj teljes lelkeddel, aki örökké hű marad hozzád. Ne építsd házadat a csalódással teli világ változékony futóhomokjára, hanem erre a sziklára helyezd reményed, mely a zúgó árvíz és a hatalmasan hullámzó vizek áradata közepén is nyugodtan és mozdíthatatlanul áll. Én lelkem, kényszerítlek téged, ebbe az egyetlen biztos kincstárba rejtsd el kincseidet. Gyöngyékszereidet ott tartsd, ahol azt soha de soha el nem veszítheted. Bízz teljes tehetségeddel Krisztusban, ajándékozd meg személyét osztatlan szereteteddel, érdemébe vesd minden reményedet, mindenható vérére helyezd minden bizalmadat, a Vele való társalgásban keresd minden gyönyörűségedet és örömödet. Akkor kinevetheted a veszélyt és gúnyolhatod a bajt, semmiféle veszedelem sem érhet téged. Gondold meg, hogy e világ vigalomkertjében egymás után minden virág elhervad s eljön az idő, amikor abból nem marad egyéb semmi, mint a sötét hideg föld. A halál fekete leple hamarosan kioltja életed világosságát. Ó, mily kedves lesz az majd, amikor gyertyácskád kialszik, a nap ragyog fel neked! Nemsokára hömpölyög a fekete ár, te közötted és aközött amid van. Annak add szívedet, aki soha sem hagy el; arra bízd magadat, aki veled megy a fekete halál áradó folyamán keresztül és téged biztosan az égi parthoz vezet, ahol Vele lakhatsz örökké a mennyei hajlékokban! Menj, fájdalomnak szomorú gyermeke és mondd el ennek a barátnak minden bajodat, aki jobban szeret és erősebben áll melletted, mint saját testvéred. Vesd arra minden gondodat, aki tőled soha nem lesz elvéve, aki téged soha nem hagy el, aki nem engedi meg soha, hogy Őt elhagyd, mert „Jézus Krisztus tegnap és ma ugyanaz és mindörökké ugyanaz marad”. „Íme, én veletek vagyok minden napon”, ez elég lelkemnek, ha mindenki el is hagy.




„Szívemnek kedves vendége,
Jöjj, örömmel fogadlak”.

Dicsőítések-Mert mint leszáll az eső

Mert mint leszáll az eső
És a hó az égből
És oda vissza nem tér
Hanem megöntözi a földet

És termővé és gyümölcsözővé
Teszi azt
És magot ád a magvetőnek
És kenyeret az éhezőnek

Így lesz az én beszédem
Amely számból kimegy
Nem tér hozzám üresen
Hanem megcselekszi, amit akarok
És szerencsés lesz ott
Ahová küldöttem

Mert mint leszáll az eső
És a hó az égből
És oda vissza nem tér
Hanem megöntözi a földet

És termővé és gyümölcsözővé
Teszi azt
És magot ád a magvetőnek
És kenyeret az éhezőnek

Így lesz az én beszédem
Amely számból kimegy
Nem tér hozzám üresen
Hanem megcselekszi, amit akarok
És szerencsés lesz ott
Ahová küldöttem

Mert mint leszáll az eső
És a hó az égből
És oda vissza nem tér
Hanem megöntözi a földet

És termővé és gyümölcsözővé
Teszi azt
És magot ád a magvetőnek
És kenyeret az éhezőnek

Így lesz az én beszédem
Amely számból kimegy
Nem tér hozzám üresen
Hanem megcselekszi, amit akarok
És szerencsés lesz ott
Ahová küldöttem...