2017. május 16., kedd

Reggeli gyöngyszemek: Ő a megtestesült igazság

„Ekkor azt mondta neki Pilátus: Tehát valóban király vagy? Jézus azt válaszolta: Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra.” (Jn 18:37)



Krisztus tudatos magasabbrendűsége lenyűgöző erővel ruházta fel szavait, még úgy is, hogy lépésről lépésre egyre lejjebb haladt a megalázkodás ösvényén. Ez az erő tükröződött tanításaiban és abban a tekintélyben, mellyel megfeddte a magas rangú bűnös embereket. Az igazság számára mindig igazság volt, és sohasem szenvedett csorbát, mert Ő volt az igazság szerzője. Így szólt: „Azért születtem és azért jöttem a világra, hogy tanúságot tegyek az igazságról”. Ő volt az igazság és szentség megtestesítője. Ő, aki Isten tanácsában állt, aki az Örökkévaló legbensőbb szentélyében tartózkodott, arról beszélt, amit tapasztalatból tudott…De az emberek, akik azt állították, hogy a tudás és a szellemi felfogóképesség magas szintjén állnak, nem fogták fel szavai értelmét; az örökkévaló dolgokat, melyek az Atyától és a Fiútól származtak, tudatlanságukban megkritizálták és elítélték.

A megfeszített Krisztus mindig magához vonja a lelkeket. Sátán viszont elvonni igyekszik őket Krisztustól, hogy ne járhassanak ábrázatának világosságában, hogy ne láthassák Krisztus jóságát és irgalmát, végtelen együttérzését és felülmúlhatatlan szeretetét. Vonzó világi törekvésekkel fonja körül őket, hogy Istent, amint Krisztusban van, ne legyenek képesek ezektől megkülönböztetni. De Krisztus azért jött, hogy megmentsen mindenkit, aki hisz benne. Ahogyan a virág a Nap felé fordul, hogy fénysugarai segítségével tökéletesítse szépségét és formáját, úgy kell Krisztus követőinek is az Igazság Napja felé fordulniuk, hogy a rájuk sugárzó mennyei fény tökéletesítse jellemüket és mélyítse Isten dolgaiban szerzett tapasztalataikat. Képtelenek vagyunk megérteni az áldások gazdagságát, melyben Krisztus által részesültünk, hacsak emberi erőfeszítéseinket az isteni kegyelemmel nem egyesítjük. (The Youth’s Instructor, September 22, 1898.)

Az én életem ma: ISTENNEL, HIT ÁLTAL

Hit az életemben

„Hogy mindnyájan egyek legyenek, amint Te énbennem, Atyám, és én Tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk.” (János evangéliuma 17,21)


„Én vagyok a szőlőtőke, ti a szőlővesszők” – olvashatjuk Jézus szavait János evangéliumában (15,5). Elképzelhetünk-e ennél mélyebb, szorosabb kapcsolatot Krisztussal? A szőlővessző rostjai majdnem azonosak a szőlő tőkéjével. Az élet, az erő áramlása a törzsből az ágakhoz akadálytalan és állandó. A gyökértől mindenhová eljut a táplálék az ágakon át. Ilyen az igazi hívő kapcsolata is Krisztussal, mert Krisztusban lakozik, és tőle nyeri táplálékát.

Ezt a lelki kapcsolatot csak személyes hitünk gyakorlásával alapozhatjuk meg. Hitünkkel fejezzük ki az Isten iránti legnagyobb szeretetet, tökéletes bizalmat, és a teljes odaszentelődést. Akaratunkat teljesen át kell engednünk, alá kell rendelnünk Isten akaratának, és az érzéseinket, vágyainkat, érdekeinket is azonosítanunk kell Krisztuséival. Istentől folyamatosan kegyelmet nyerünk – fejezzük ki hálánkat ezért Megváltónknak!

Ha ez a meghitt kapcsolat és folyamatos összeköttetés kialakul, bűneinket Krisztus magára vállalja, és az Ő igazságát nekünk tulajdonítja a menny – hiszen Ő bűnné lett értünk, hogy mi Isten igazsága lehessünk Őbenne (Korinthusiakhoz írt II. levél 5,21). Isten elé járulhatunk Jézus Krisztus által, és a mennyei Atya elfogad bennünket szeretett Fiában. Bárki is bántja Krisztus őszinte hívét szóval vagy tettel, Jézust sebzi meg. Aki pedig egy pohár vizet ad Krisztus tanítványának, mivel Isten gyermeke, Megváltónk úgy tekinti, mintha Ő kapta volna.

Amikor Jézus készült elválni tanítványaitól, akkor adta nekik a hívőkkel való szoros kapcsolata szép jelképét. A Krisztussal élő hit által megvalósuló kapcsolat maradandó, de mellette minden más kötődéstől meg kell szabadulnunk.
Az igazi hívő Krisztust választja mint elsőt és utolsót (Ésaiás könyve 44,6; Jelenések könyve 1,11–17; 2,8; 22,13), s a legjobbat mindenben.
(Review and Herald, 1887. december 13.)

Mit jelent a bemerítés?


A bemerítést az Úr Jézus parancsa és a Biblia tanítása szerint gyakoroljuk, amikor olyan embereket merítünk vízbe (keresztelünk meg), akik Isten örömhírét, az evangéliumot megismerve hitre jutottak, saját döntésük alapján pedig el kívánják kötelezni magukat az Úr Jézus követésére és Isten családjához akarnak tartozni. A bemerítés azt szimbolizálja, hogy az ember, aki eddig bűneiben és bűneinek élt, eltemeti, halálba adja régi életét, és átadja élete irányítását Krisztusnak, hogy ő kezdjen vele egy új, Istennek tetsző és a bűn szolgaságától szabad életet (Róm 6:4-5). Nyilvános megvallása annak, hogy Jézus Krisztust választjuk életünk Urának és szeretjük őt annyira, hogy engedelmeskedünk neki ebben is.

Nem azért tesszük, hogy ő jobban szeressen, vagy mintha ezzel kiérdemelnénk, hogy a mennybe kerüljünk; nem, ez nem ment meg senkit a kárhozattól. Akkor miért tesszük? Mert Jézus ezt parancsolta az ő tanítványainak, hogy aki hisz a hirdetett evangéliumnak, azt meg kell keresztelni, majd tanítani kell.

Menjetek el a világ minden részére, és hirdessétek az örömüzenetet mindenkinek! Aki hisz és bemerítkezik, az üdvözülni fog. De aki nem hisz, az kárhoztató ítélet alá kerül. (Márk 16:15-16.)

Ezért menjetek el a nemzetekhez, és tegyetek tanítványommá minden embert az egész világon! Merítsétek be őket az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevébe! Tanítsátok őket, hogy engedelmeskedjenek mindannak, amit én parancsoltam nektek! (Máté 28:19-20.)

Az Úr Jézus tanítványainak nem azt mondta, hogy szaporodjanak és sokasodjanak, így növelve az egyház létszámát, hanem hirdessék az örömhírt, Isten evangéliumát. Megértjük, hogy miért gyakorolják a népegyházak a gyermekek megkeresztelését, de elfogadni és egyetérteni nem tudunk a gyakorlattal. Nem látunk arra lehetőséget a Bibliából, hogy hit nélküli embereket (függetlenül az életkortól), keresztségre kényszerítsünk.

A bemerítkezés nem egy választható lehetőség a keresztyén ember számára, hanem Jézus Krisztus parancsa azok számára, akik megismerve az evangéliumot, életük Urává fogadták őt. Ha pedig már az elején kudarcot vallunk az engedelmes követésben, mi lesz majd a naponkénti önmegtagadással? Ha hiszed, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, aki téged is megváltott, bátorítunk arra, hogy merd rábízni magad Uradra és engedelmeskedj neki. 
Szeresd őt annyira, hogy komolyan veszed parancsát. Nem kell okoskodni, magyarázkodni, kifogásokat keresni, hanem egyszerűen megtenni és csak azért mert Ő mondja neked! Senki nem hihet helyetted és senki nem engedelmeskedhet helyetted. Ezért ha tényleg hiszel benne, engedelmeskedsz neki, ebben is!
Igehelyek, amik segítenek feltárni a bemerítés üzenetét: Kol 2:12, Róm 6:3-5, Gal 3:27, ApCsel 2:41, ApCsel 22:16, Márk 1:4, Márk 16:16

Írta: Nagy-Kasza Dániel, A Zápszonyi Imádság Háza Baptista Gyülekezet pásztora

💥Mai Igerész💥

Thessalonikabeliekhez írt II. levél 2. rész
,,Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja.,,


1. Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi ő hozzá leendő egybegyűlésünkre nézve,
2. Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja.
3. Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia,
4. A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.
5. Nem emlékeztek-é, hogy megmondtam néktek ezeket, a mikor még ti nálatok valék?
6. És most tudjátok, mi tartja vissza, a miért csak a maga idejében fog az megjelenni.
7. Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, a ki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia.
8. És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, a kit megemészt az Úr az ő szájának lehelletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével;
9. A kinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival,
10. És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességökre.
11. És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak;
12. Hogy kárhoztattassanak mindazok, a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.
13. Mi pedig mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek ti érettetek atyámfiai, a kiket szeret az Úr, hogy kezdettől fogva kiválasztott titeket Isten az üdvösségre, a Lélek szentelésében és az igazság hitében;
14. A mire elhívott titeket a mi evangyéliomunk által, a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének elvételére.
15. Miért is atyámfiai, legyetek állhatatosak és tartsátok meg a tudományt, a melyre akár beszédünk, akár levelünk által taníttattatok.
16. Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus, és az Isten a mi Atyánk, a ki szeretett minket és kegyelméből örök vígasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg,
17. Vígasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden tudományban és jó cselekedetben.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

,,..És adja őket (a kanaánitákat) az Úr, a te Istened a te hatalmadba, és megvered őket: mindenestől veszítsd ki őket, ne köss velük szövetséget, és ne könyörülj rajtuk!,, -5Móz 7,2

"Adja őket az Úr a te hatalmadba!" Jelentős intés ez. Izrael egyedül soha sem végzett volna a kanaánitákkal. Ezt megtapasztalták már Jerikó erődített falainál. Isten adta kezükbe. Csak a maradékot kellett Izraelnek legyőznie. Dávidnak először Góliátot kellett legyőznie. Mikor aztán a filiszteusok látták, hogy legerősebb vitézük halott, akkor elfutottak mindnyájan. Izrael csak ekkor tudta már üldözni és megsemmisíteni őket.

Így van ez a szívünkben lévő bűnnel is. A Szentlélek töri meg annak hatalmát, s akkor kezdődik el a mi harcunk az alapjában véve már legyőzött ellenséggel.

Mint jelszó hangzik a parancs: "Mindenestől veszítsd el őket"! Légy halálos ellensége a bűnnek! Izraelnél ez azt jelentette: Ne köss szövetséget a kanaániták maradványaival! Lehettek köztük olyanok, akik ártalmatlanoknak látszottak, és szívesen szövetségre léptek volna Izraellel. Így álcázhatja pl. a mi életünkben is magát a fösvénység takarékosságnak, a paráznaság barátságnak.

Isten ezt is parancsolta Izraelnek: "ne könyörülj rajtuk"! Belső életünkben ez különösen fontos. Sohase legyünk tekintettel világi környezetünkre, hogy a bűnben alkalmazkodjunk hozzá! Isten ezt parancsolja: veszítsd el!

Ez a bűn naponkénti halálba adását jelenti. Dávid ezt mondja a 101. zsoltárban: "Reggelenként elvesztem a földnek latrait, hogy kigyomláljak az Úrnak városából minden gonosztevőt". Minden reggel? Nem elég egyszer? Ó, nem! Ez hasonló a kertben lévő gyomhoz, amelynek gyökere a földben van. A maradékból mindig új növény nő ki. Mit ér a kertnek, ha csak egyszer gyomláljuk ki? Ha azt akarjuk, hogy kertünk gyommentes legyen, naponta kell azt gyomlálnunk.

Hogy néz ki a mi szívünk? Ellepte a gyom, vagy naponként ki van tisztítva? Szakadatlan harcot a kanaániták maradványai ellen!

Varga László: Isten asztaláról

"Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg. Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé."- Zsoltárok 103,3-5


Én nem hiszem, hogy ez az ige az öregeknek szól, hogy az ő ifjúságuk újuljon meg. Bár valószínű, hogy ők se maradnak ki ebből az ígéretből. De úgy érzem, elsőként éppen a mai fiataloknak van erre a legnagyobb szüksége. Annyi az öreg fiatal! Akik éveik száma szerint fiatalok, de magatartásuk azt árulja el, hogy belül már egészen megöregedtek. Nem tudnak hinni, nem tudnak lelkesedni, nem képesek jövendőt építeni, családot alapítani stb. stb. Túl vannak minden bűnön, lelkük belebetegedett. Nincs miért élniük, csak a halált várják. Fiatal testvéreim, kár vénen élni át egy életet! Isten fiatalokra vár. Ép lelkű, eleven emberekre, munkatársakra ebben a nyomorult világban. Ha akarod, ha vállalod, megújít és valóban fiatallá tesz. Nem érdekli Istent a múltad, Ő a jövő alkotója. Ha kéred, eltörli múltad minden átkát, erőt és lendületet ad, életednek értelmet, munkádnak örömöt, családodban szeretetet, boldogságot. Akarod? Lehetsz akár tizenhét, akár hetven éves, megújul ifjúságod, ha rá bízod.


Uram, fiatal akarok lenni a Te szolgálatodban, lelkes, bátor, tiszta szívű fiatal. Tudom, előtted nem az évek számítanak. Te fel tudod használni az öregek tapasztalatait éppen úgy, mint a fiatalok lelkesedését. Engem vajon mire akarsz felhasználni? Nem akarok nyugdíjba vonulni, nem akarom feladni életemet, nem azt kérem, hogy adj annyi ajándékot, hogy eltengődhessem hátralevő napjaimon. Ha Krisztus megváltotta, Övé az életem, s Ő értéket ad annak. Mutasd meg, Uram, hol van rám szükséged! Állíts a magam helyére, őrként, harcosként, építőként, vezetőként vagy beosztottként, de oda állíts, ahol kellek, ahol hiányzik az én munkám! Töröld el múltamból mindazt, ami akadályoz, tégy fiatallá, hogy úgy tudjam betölteni rám bízott feladataimat! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-AZ EGYHÁZTAGSÁG KÉRDÉSE

A mai napon olvasandó igeszakasz: ApCsel 2,37-42

37 Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: "Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?" 
38 Péter így válaszolt: "Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. 
39 Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk." 
40 Még más szavakkal is lelkükre beszélt, és így kérlelte őket: "Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől!" 
41 Akik pedig hittek a beszédének, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk. 
42 Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.

"Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak? ... Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára és megkapjátok a Szentlélek ajándékát."
(ApCsel 2,37 és 38)

Miután meghallgatták az evangéliumot, sokan ezt válaszolták: "mit tegyünk?" Valahányszor csak átjárja szívünket az evangélium felszólítása, lehetetlen, hogy ne kérdezzük: mi a kötelességem Krisztust illetően? Mit kell tennem? Ha lelkiismeretünk nem ily módon reagál, felületes igehallgatók vagyunk. Akik évről évre hallgatják az evangéliumot, de semmi más mondanivalójuk nincs, csak az, hogy ez egy "jó" vagy egy "rossz" prédikáció volt, valójában még soha nem hallották, hogy mit prédikál a Lélek.
"Térjetek meg!" (az angol szövegben: bánjátok meg bűneiteket! A ford. megj.) A megtérés azzal kezdődik, hogy szomorkodunk bűneink miatt. Akkor kerít minket hatalmába, amikor elfordulunk a gonosz korábbi szeretetétől és gyakorlásától és odafordulunk Istenhez és Krisztushoz.
"Keresztelkedjetek meg!" A keresztyén keresztség a mi Krisztussal való kapcsolatunk és Krisztus velünk való kapcsolatának látható kifejezése. Minden keresztyén egyetért abban, hogy a keresztség az az ajtó, amelyen át azoknak a közösségébe lépünk be, akik Krisztuséi. A keresztyének véleménye eltér arról, hogy a hívők fiait és leányait részesíteni kell-e a keresztségben. A beszámoló nem közli, hogy vajon a megtértek és hitrejutottak gyermekeit befogadták-e az új testvéri közösségbe. Tekintettel a 39. versre úgy vélem, hogy aligha zárták ki őket onnan.
A "bűnök bocsánata" kapcsolatban van a keresztséggel és a megtéréssel. A bűnbocsánat a kegyelem által a miénk és nem a szertartás által. A keresztség vize azt teszi láthatóvá, amit Krisztus ad azoknak, akik megtérnek és hisznek.
A "Szentlélek ajándéka" minden keresztyéné. A Lélek új élettel ajándékozza meg az összes megtért bűnöst, amikor ők Krisztushoz fordulnak. Nem keresztelkedhetünk bele Krisztusba anélkül, hogy belekeresztelkednénk az ő Lelkébe, mert ahol az Úr van, ott van az ő Lelke is.
Az egyháztagságnak mindezek a követelményei és jótéteményei éppoly valóságosak ma is, mint amilyenek voltak, amikor Péter felszólította a sokaságot.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett- A GAZDAGSÁG SZOKÁSA

"Isteni természet részeseivé legyetek" (2Pt 1,4)

Részeseivé lettünk az isteni természetnek az ígéretek által; de az isteni természetet szokások kialakításával kell "használnunk". Az első ilyen szokás, hogy észrevegyük: Isten gondoskodik rólunk. "Nincs rávalóm, hogy megszerezzem" - mondjuk és ebben a mondatban az egyik legnagyobb hazugság rejtőzik. Az élet más síkján is nagyon ízléstelen pénzről beszélni, a szellemi életben is; mégis úgy beszélünk, mintha mennyei Atyánk kitagadott volna minket. Igazi szerénység jelének tartjuk, ha egy nap estéjén elmondjuk: "Ó, igen, éppen csak átjutottam, de nagyon komoly küzdelem volt." Pedig a mindenható Isten a mienk Jézus Krisztusban! Ha mi készek vagyunk engedelmeskedni neki, Ő igénybe veszi a legkisebb porszemet és a legtávolabbi csillagot is arra, hogy megáldjon. Mit számít, ha nehezek a külső körülmények? Miért ne lennének nehezek? 
Ha önmagunkat sajnáljuk és jajgatunk, ahelyett hogy fényűzésnek tekintenénk a nélkülözést, akkor Isten gazdagságát száműzzük az életünkből és másokat is akadályozunk abban, hogy Isten gondviselésére bízzák magukat. Nincs kártékonyabb bűn, mint az önsajnálkozás, mert félretolja Istent, trónra ülteti az önzést és panaszra nyitja a szánkat. Életünk szellemi élősdi lesz; nem szép és már nem bővölködő ez az élet. Amikor Isten elégedett kezd lenni velünk, kiforgat minden képzelt gazdagságunkból, amíg meg nem tanuljuk, hogy minden forrásunk benne van (Zsolt 87,7). 
Ha Isten fensége, kegyelme és hatalma nem ábrázolódik ki bennünk úgy, hogy tudatában sem vagyunk annak, akkor felelőssé tesz minket ezért. "Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét" (2Kor 9,8), ezért tanuld meg másokra tékozolni ezt a kegyelmet! Viseld magadon Isten lényének a bélyegét és áldása mindig átárad majd rajtad mások felé.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében- Kenet és bizonyosság

"Ti azonban a Szent kenetét kaptátok és mindent tudtok. "-(1 János 2, 20)

Azok a keresztyének, akik a Szentlélek kenetét vették, mindnyájan egy bizonyos ismerettel, tudással rendelkeznek. Az igazság és bizonyosság birtokában vannak. 
"Mindnyájan Istentől tanítottak lesznek." Ez az Ige azoknál teljesedik be, akik a Szentlélek iskolájába járnak. "...mikor eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket minden igazságra" (Ján 16, 13) -ígérte az Úr Jézus. 
"Senki sem tanítja majd az ő atyjafiát így: Ismerd meg az Urat! Mert mindnyájan megismernek engem, a kicsinyektől fogva a nagyokig" (Zsid 8, 11). 

Nagy különbség az, hogy emberek tanítanak-e meg valamire bennünket vagy a Szentlélek vés szívünkbe egy igazságot. Amit emberek nyújtanak nekünk, azt ismét el is vehetik. Aki csupán emberi tanítás révén szerzett tudomást isteni dolgokról, abban nem sok világosság és bizonyosság van. Isten Szentlelke boldog bizonyosságot teremt s ezt nem lehet összetéveszteni a kínos bizonytalansággal. Amit megvilágosodás révén ismerünk fel, az belső tulajdonunkká, úgyszólván lényünk egy darabjává válik. Istennek a testi füleinkkel felfogott, külsőképpen meghallott Igéje a Szentlélek által belsőleg is megragadott Igévé válik. Valósággal belénk plántálódik, ahogy Jakab apostol mondja (1, 21). 

"Akik mindenkor tanulnak ugyan, de az igazság megismerésére soha el nem juthatnak" (2 Tim 3, 7) - mondja Pál a keresztyének egy elszomorító rétegéről. 
Írástanítók akarnak lenni, de maguk sem értik, amit mondanak s amikről olyan nagy határozottsággal nyilatkoznak (1 Tim 1, 7). 

Vajon mi is azokhoz tartozunk, akikhez állandóan eljut az Ige hangja és mégis üresek maradnak, mivel nincs bepillantásuk Isten titkaiba s hiányzik náluk az a képesség, hogy belsőleg szemléljék az igazságot? Az ilyenek mindent csak értelemmel akarnak megragadni s emellett elbizakodottá, felfuvalkodottá válnak; másokat akarnak tanítani és közben csak vakoknak vak vezetői. 
- Isten megvilágosított gyermekei valóban hálásak minden tanításért, de mindazt, ami emberi utakon jut tudomásukra, kell hogy Isten Szentlelke hitelesítse lelkükben, hogy valóban Istentől van-e. Az, ami tévedés, lepattan róluk. 
Tévtanításokba csak olyanok esnek, akik óemberi restségüknél vagy hiúságuknál hagyják magukat megfogni. A megtisztított értelmű embert Isten Lelke világosságról világosságra vezeti.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Úgy kapunk, ahogy adunk

"Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek" (Mt 5,7)


Nem helyes, ha bocsánatot nyer, aki maga nem bocsát meg, sem az, ha megelégítik a szükségét annak, aki nem segít a szegénynek. Isten tulajdon mértékünkkel mér meg bennünket, és akik kemény urak és kegyetlen hitelezők voltak, megtapasztalják majd, hogy az Úr is keményen bánik velük.
"Az ítélet irgalmatlan ahhoz, aki nem cselekedett irgalmasságot" (Jak 2,13).

Próbáljunk a mai napon megbocsátani. Próbáljunk másokat hordozni és elviselni. Legyünk szelídek, jóságosak és gyöngédek. Ne ítéljük meg túl szigorúan az emberek viselkedését, ne alkudozzunk rámenősen, ne menjünk bele semmiségek miatt cívódásokba, és ne osztogassuk szűkmarkúan az elismerésünket. Bizonyára szeretnénk áldottak lenni és irgalmat nyerni: legyünk hát irgalmasok, hogy irgalmasságot nyerjünk. Teljesítsük ennek a boldogmondásnak a feltételét, hogy az ránk is érvényes lehessen. Hát nem kellemes kötelesség kedvesnek lenni? Nem sokkal jobb, mint összeférhetetlennek és haragosnak mutatkozni? Hiszen a kedvesség önmagában is áldott! Hát még milyen gazdag jutalom az érte járó irgalom! Csak a végtelen kegyelem tud ilyen ígéretet tenni: mi csupán filléres irgalmakat gyakorolunk embertársainkkal szemben, az Úr viszont minden adósságunkat elengedi!

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Mit mond még a példázat?-2.rész

"A mag az Isten igéje. "(Lk 8,11)


A magvető példázatának van néhány általános üzenete is.

1. Életünk Isten igéje nélkül parlag és puszta marad. A bűntől megrontott természetünk csak gyomokat és vad gyümölcsöket tud teremni. A befogadott ige teremt egészen újjá, s így jelenik meg a Lélek gyümölcse. Ehhez viszont valóban olyan igére van szükség, ami Isten szájából származik (Ézs 55,11). Ezt kell elkérnie mindenkinek.

2. Ez az ige támaszt hitet és ad üdvösséget. Ezt ott hangsúlyozza Jézus, amikor figyelmeztet, hogy jön az ördög, és kiragadja a szívükből, hogy ne higgyenek és ne üdvözüljenek. Aki tehát hinni szeretne, hallgasson igét, mert csak ez az út vezet az élő Istenbe vetett igaz hithez!

3. Ebből az is kiderül, hogy az ördög személyesen igyekszik akadályozni, hogy az ige által Isten újjáteremtsen embereket. Ahol Isten igéje hangzik, ott kemény harc folyik a lelkekért - ezt ne feledjük el! Az ellenség célja, hogy ne hallgassuk, ne figyeljünk oda, ne fogadjuk be, ne hozzon létre változást bennünk az ige. Isten vetésébe beleszórja a maga ellenvetését. Ezért is kell féltve őriznünk az igét.

4. A példázatból az is következik, hogy legyünk jó szántóföld és jó magvetők. Legyünk nyitottak Isten előtt, hogy dolgozhasson bennünk! Aztán legyünk készek továbbadni az igét szóval és élettel is, hogy Isten dolgozhasson általunk!

Ne feledjük, hogy ő az aratás ura, s „aki a jó magot veti, az Emberfia" (Mt 13,37)! Mi csak az alkalmazottai vagyunk. Ez nagy kiváltság, de az evangélium ügyét ő viszi győzelemre, nekünk csak ez a feladatunk: „Ahogyan a szolgák uruk kezére néznek,... úgy nézünk mi Istenünkre, az Úrra" (Zsolt 123,2).

Napi áhítat: Isten előtt sírós imával, énekkel is!

Hét témája: Az éneklés áldásai
Jer 9,9–15                                     

Ne magadban szomorkodj. Öntsd ki lelkedet Isten előtt, ha kell, könnyes énekkel!
Zokogva siratom a hegyeket, gyászolom a puszta legelőit, mert kiégtek, ember sem jár arra, és nem hallik a nyájak bégetése. Az ég madarai és az állatok is elbujdostak, elköltöztek. Jeruzsálemet kőhalommá teszem, sakálok tanyájává, Júda városait pedig lakatlan pusztává teszem. Ki az a bölcs ember, aki ezt megérti, és hirdetni tudja, amit az ÚR szája kijelentett neki: Miért vész el az ország? Miért ég ki, mint a puszta, ahol senki sem jár? Megmondta az ÚR: Mivel elhagyták tanításomat, amelyet én adtam nekik, nem hallgattak szavamra, és nem aszerint éltek, hanem megátalkodott szívvel követték a Baalokat, amire elődeik tanították őket, azért így szól a Seregek URa, Izráel Istene: Ürömmel etetem meg ezt a népet, és méreggel itatom meg. Szétszórom őket olyan népek közé, amelyeket nem ismertek sem ők, sem elődeik, és fegyvert küldök a nyomukba, amíg csak meg nem semmisítem őket!”

Magyarázat

Jeremiás körbehordozza tekintetét, és pusztulást, kietlenséget, romokat lát Izráelben. Látása inkább jövőkép, mint jelen, de valóságos. Mivel elhagyta a nép Istenét, az Úr is magára hagyja népét. Ennek következménye a rom és a fájdalom, meg Jeremiás sírós éneke. Próféta, de egyben együttérző ember, aki nem kárörvendő, és nem is közömbös. Minden törekvése ellenére nem tudja megváltoztatni a dolgok irányát, megszüntetni azoknak következményét. Mit tehet ilyenkor egy istenfélő ember? Énekben, imában siratja népét. Talán te is emlékszel ilyen sírós imákra, énekekre. Magadért, másokért. Gyermekért, unokáért, hitetlen barátért, kemény szívű, önsorsrontó emberekért. A könnyek nem szégyellnivalók. Jelzik szeretetedet, őszinteségedet. Sokszor a tehetetlenség érzése kalodába szorít bennünket, és nem tudunk mást tenni, csak azt, amit Jeremiás. De ne feledd! Az akkori balga tettek feledésbe merültek, a konok emberek eltűntek. A próféta tiszta szívű siratóéneke évezredek példája lett. Amikor nincs semmi más eszköz, vidd az Úr elé fájdalmadat! Ha kell, könnyek között is. Ezeknek is ő a legjobb hallgatósága! Énekeld el neki őszintén!
(Papp János )

Ő meghallgatja és válaszol rá!!

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Aki megélhetésünkre mindent bőségesen megad nekünk.”  (1Timótheus 6,17)


A mi Urunk Jézus mindig adakozó, egyetlen pillanatig sem vonja meg tőlünk kezét. Amíg a kegyelemnek van még olyan edénye, mely nem telt meg csordultig, addig nem áll meg az olaj.
Ő nap, mely sohasem nyugszik le; manna, mely szüntelen hull a tábor körül; szikla a pusztában, ki átszúrt oldalából szakadatlanul életfolyamot szolgáltat; kegyelemének esője folyton csepeg; jóvoltának áldása mindig folyik; szeretetének kútfeje mindenkor buzog. 
Mivel Ő, a király, soha meg nem hal, tehát irgalmassága nem szűnik meg soha. Napról-napra szakíthatunk gyümölcséből és élvezhetjük azt. Naponként lehajlanak ágai kinyújtott kezünk felé, jóságának valamely újabb készletével. Heteinek hét ünnepnapja van, s évei annyi vendégséget számlálnak, mint napot. 
Ki hagyta el valaha ajtaját anélkül, hogy áldást ne vitt volna magával? Ki állt fel valamikor elégedetlenül szeretetének asztala mellől, vagy: ki távozott karjából gyönyör nélkül? Kegyelme és irgalmassága minden reggel új és felüdít minket minden este. 
Ki számolhatja meg jótéteményeinek sokaságát, vagy mondhatja meg kegyelmi adományainak számát? Az idő homokóráján átfutó homokszemek nem érhetnek fel koránt sem az Ő szeretetnyilvánításainak számával! Időnk szárnya, jósága ezüstjével és szeretet átlátszó aranyával van bevonva. Az idő folyója az örökkévalóság hegyeiről kegyének arany-homokszemeit hozza át nekünk. A számtalan csillagok csak zászlóhordozói lehetnek az áldásosztogatások még végtelenebb seregének. 
Ki számlálja meg a port? Az megszámlálhatja a Jákobra árasztott jókat.
Vagy ki számlálhatná meg az Izráellel közölt áldásaink csak negyedrészét is? Mivel magasztalhatja az én lelkem Őt, ki betölt minden napon jóságával és megkoronáz kegyelmességével és irgalmasságával? 
Óh, bárcsak dicspálmám olyan végtelen volna, mint a te jóságod! Óh, szegény nyelv, miért vagy oly telhetetlen? Miért hallgatsz oly csendesen? Ébredj! Mert különben nem vagy többé dicsőségemre, hanem gyalázatomra.
„Kelj fel, én lantom, és hegedűm! Korán akarok felserkenni!”

Köszöntünk Szent Szellem!: MÁS EMBERRÉ LESZEL!

A SZENTLÉLEK AZ ÓSZÖVETSÉGBEN:A MEGVÁLTÓ HATALOM


"Azután eljutsz az Isten halmára, ahol a filiszteusok oszlopai vannak. Mihelyt bemégy az ott levő városba, egy csapat prófétára bukkansz, akik az áldozó halomról jönnek lefelé. Lant, dob, fuvola és citera lesz náluk, ők maguk pedig prófétai révületben lesznek. Akkor megszáll téged is az Úr Lelke, velük együtt prófétai révületbe kerülsz, és más emberré leszel." (1Sám 10:5-6; új protestáns fordítás)

Mindig csodálatos bizonyságtétel a természetfeletti módon megváltozott személyiség Isten hatalmáról. Ron keresztény otthonban nőtt fel, amelynek legalista légköre miatt elfordult az Örökkévalótól, majd a drogok és alkohol démoni erőinek hatalmába került. Miután fiatal éveit feláldozta ezen az oltáron, Ron újra alárendelte magát a Szentlélek hatalmának. Az egyik szombat délután a kandalló előtt ült nappalinkban, halkan kísért bennünket gitáron, amint gyönyörű keresztény énekeket énekeltünk. Mindnyájan bizonyíthattuk, akik akkor Ron társaságában lehettünk, hogy ő valóban más emberré lett. Ugyanilyen drámai változás mehet végbe mindenki életében.
Talán különösnek hangzik, de amikor Isten megígérte a leendő izraelita királynak, hogy más emberré teszi, Saul nem mutatta jelét annak, hogy gonosz függőségek, büszkeség, kéjvágy vagy erőszakos lelkület tartották volna fogva. Magatartása inkább önbizalomhiányról, bizonytalanságról és alacsony önértékelésről tanúskodott. Ő volt a legmagasabb és leghelyesebb fiatalember egész Izraelben (1Sám 9:2), mégis amikor elérkezett a nagy pillanat, a holmik között elrejtőzve találtak rá (10:22).
Amikor a Szentlélek betöltötte Sault, az Úr radikális változást vitt véghez a férfi életében. Habár a férfi jelentéktelennek látta önmagát (15:17), a Szentlélek hatalmas lelki erővel ruházta fel, hogy vezethesse az új monarchiát. Sajnos azonban mikor elszakadt a Lélektől, éppen a benne végmenő változások miatt omlott össze királysága és az élete is. Saul végül olyan hatalmasnak képzelte magát, hogy úgy gondolta, nem is kell engedelmeskednie Istennek. Lázadása éppolyan veszélyes volt, mint a varázslás (15:23), mert a gonosz seregének soraiba állította őt.

Imádság a mai napra
"Atyám, segíts nekem, hogy a 'nagyság', illetve 'kicsinység' fogalmát hozzád mérve határozzam meg, és ne az alapján, hogy másokhoz hasonlítom magam. Szentlelked által végezd el az 'átméretezést' az életemben, és tégy képessé arra, hogy alárendeljem magam akaratodnak, és néped szolgája lehessek!"
Garrie F. Williams írása alapján

Reggeli dicséret: Amit csak szeretnél!

„Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.”
Máté szerinti evangélium 7. fejezet 7. verse

Mialatt mindennapi munkánkat. végezzük, emeljük fel lelkünket imában a magasságba. Ezek a csendes könyörgések jó illatként szállnak a magasba, a kegyelem trónusa elé és az ellenség kudarcot vall. A keresztény hívőt, akinek szíve Istenhez ragaszkodik, nem győzheti le semmiféle hatalom. A gonosz nem bolygathatja meg békéjét. Isten szavaiba foglalt minden ígéret, az isteni kegyelem minden ereje, az Úr segítségének minden forrása biztosítják számára a védelmet.

Az ima a lélek lélegzete. A lelki erő titka. Az ima őrzi meg a lelki egészséget. A szívet közvetlenül összeköti, az élet Forrásával és erősíti a hitéletet. Az imaélet elhanyagolása- vagy a kényünk-kedvünk szerinti időszakonkénti ima következménye, hogy elszakadsz Istentől. A lelki képességek elveszítik erejüket, a hitéletből hiányzik az épség és az erő.
Csodálatos dolog, hogy imáink eredményesek, hogy méltatlan és tévelygő emberek felküldhetik könyörgéseiket Istenhez. Kívánhat-e halandó ember annál magasztosabbat, minthogy érintkezhet, összekapcsolódhat a végtelen Istennel? Gyenge, bűnös emberé az a kiváltság, hogy Teremtőjével beszélhet. A szavak, melyeket ajkainkon kiejtünk, eljutnak a mindenség Uralkodójának trónusa elé. Beszélhetünk Jézussal, amikor az úton járunk és Ő így szól: “Én vagyok a te jobb kezed felől.”
Szívünkben közösségben lehetünk Istennel, utunkat Krisztus társaságában járhatjuk. Ha napi munkánkat végezzük, szívünk Istennél időzve emelkedik fel Hozzá, - emberektől észrevétlenül - de szavaink nem halnak el a semmiségben és nem veszhetnek el. Semmi sem fojthatja el a lélek sóvárgását. Kihallatszik az az utca zajából és túlszárnyalja a gépek dübörgő zakatolását. Isten az, akihez szavaink szállnak és Ő hallja könyörgésünket.

Kérjetek tehát! Kérjetek, és adatik nektek. Könyörögj alázatosságért, bölcsességért, bátorságért, hited növekedéséért. Minden őszinte imára felelet jön. Talán nem úgy, ahogy te szeretnéd, vagy amikorra várod. De a választ megkapod úgy és akkor, ahogyan és amikor az részedre a legkedvezőbb. Imáidra, amelyeket elhagyatottságodban. 
Gyengeségedben, vagy a megpróbáltatások idején küldesz fel a magasságba. Isten választ ad, ha nem is mindig várakozásodnak megfelelően, de mindig a te javadra. 
(Ellen White, Üzenet az ifjúsághoz- Az ima hatalma)

Bejegyezte: Laszlo Osvald

Krónika I. könyve 29. rész


1. Azután monda Dávid király az egész gyülekezetnek: Ím látjátok, hogy egyedül az én fiamat Salamont választotta Isten, a ki még gyermek és gyenge; a munka pedig nagy, mert nem emberé lészen az a ház, hanem az Úr Istené.
2. Én pedig teljes tehetségem szerint az én Istenem háza számára bőségesen szereztem aranyat az arany szerszámokra, ezüstöt az ezüst szerszámokra, rezet a rézre, vasat a vasra, fákat a fákra, ónyxköveket, foglalni való köveket, veres köveket, különb-különbszínű köveket; mindenféle drágaköveket; márványköveket is bőséggel.
3. Ezenfölül, mivel nagy kedvem van az én Istenem házához, a mi kincsem, aranyam és ezüstöm van, oda adom az én Istenem házának szükségére, azok mellett, a melyeket szereztem a szentház számára.
4. Háromezer tálentom aranyat Ofir aranyából és hétezer tálentom tiszta ezüstöt, a házak falainak beborítására.
5. Aranyat az arany szerszámokra, ezüstöt az ezüstre és minden szükségre, a mesteremberek kezéhez. És ha valaki még adni akar, szabad akaratja szerint, töltse meg az ő kezét ma és adjon, a mit akar az Úrnak.
6. Azért szabad akaratjok szerint adának ajándékokat az atyák fejedelmei, az Izráel nemzetségeinek fejedelmei, az ezredesek, századosok és a király dolgainak fejedelmei.
7. És adának az Isten házának szükségére ötezer tálentom aranyat és tízezer dárikot; tízezer tálentom ezüstöt és tizennyolczezer tálentom rezet és százezer tálentom vasat.
8. És valakinél drágakövek találtatának, adák az Úr házának kincséhez, a Gersoniták közül való Jéhiel kezébe.
9. És örvendeze a sokaság, hogy szabad akaratjokból adának; mert tiszta szívökből adakozának az Úrnak; Dávid király is nagy örömmel örvendezett.
10. Hálákat ada azért Dávid az Úrnak az egész gyülekezet előtt, és monda Dávid: Áldott vagy te, Uram, Izráelnek, a mi atyánknak Istene, öröktől fogva mind örökké!
11. Oh Uram, tied a nagyság, hatalom, dicsőség, örökkévalóság és méltóság, sőt minden, valami a mennyben és a földön van, tied! Tied, oh Uram, az ország, te magasztalod fel magadat, hogy légy minden fejedelmek felett!
12. A gazdagság és a dicsőség mind te tőled vannak, és te uralkodol mindeneken; a te kezedben van mind az erősség és mind a birodalom; a te kezedben van mindeneknek felmagasztaltatása és megerősíttetése.
13. Most azért, oh mi Istenünk, vallást teszünk előtted, és dícsérjük a te dicsőséges nevedet;
14. Mert micsoda vagyok én, és micsoda az én népem, hogy erőnk lehetne a szabad akarat szerint való ajándék adására, a mint tettünk? Mert tőled van minden, és a miket a te kezedből vettünk, azokat adtuk most néked.
15. Mert mi csak jövevények vagyunk te előtted és zsellérek, a mint a mi atyáink is egyenként; a mi életünk napjai olyanok e földön, mint az árnyék, melyben állandóság nincsen.
16. Oh mi Urunk Istenünk! mind ez a gazdagság, a mit gyűjtöttünk, hogy néked és a te szent nevednek házat építsünk, a te kezedből való és mindazok tiéid!
17. Jól tudom, oh én Istenem, hogy te a szívet vizsgálod és az igazságot szereted. Én mindezeket tiszta szívemből, nagy jó kedvvel adtam, s látom, hogy a te néped is, a mely itt jelen van, nagy örömmel, szabad akaratja szerint adta ezeket néked.
18. Oh Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek, a mi atyáinknak Istene, tartsd meg mindörökké ezt az érzést a te néped szívében, és irányítsd az ő szívöket te feléd!
19. Salamonnak pedig, az én fiamnak adj tökéletes szívet, hogy a te parancsolatidat, bizonyságtételeidet és rendelésidet megőrizhesse, s hogy mindazokat megcselekedhesse, s felépíthesse azt a házat, a melyet én megindítottam.
20. És szóla Dávid az egész gyülekezethez: Kérlek, áldjátok az Urat, a ti Isteneteket. Áldá azért az egész gyülekezet az Urat, az ő atyáik Istenét; s leborulván, tisztelék az Urat és a királyt.
21. És áldozának az Úrnak áldozatokkal, és áldozának egészen égőáldozatokkal az Úrnak másnapon, ezer tulkot, ezer kost, ezer bárányt italáldozataikkal, és sokféle áldozatokkal az egész Izráelért.
22. S evének és ivának az Úr előtt azon a napon nagy vígasságban. Azután Salamont, a Dávid fiát másodszor is királylyá tevék és felkenék őt az Úrnak, hogy lenne fejedelem; Sádókot is fölkenék a főpapságra.
23. És üle Salamon az Úr székébe, mint király az ő atyjának, Dávidnak helyében, és mindenben szerencsés vala, mert engedelmeskedék néki az egész Izráel.
24. A fejedelmek és a hatalmasok, sőt a Dávid király fiai is mindnyájan kezet adának, hogy Salamon királynak engedelmeskedni fognak.
25. És igen felmagasztalá az Úr Salamont mind az egész Izráel népe előtt, és oly királyi méltóságot szerzett néki, a melyhez hasonló egy királynak sem volt ő előtte Izráelben.
26. Így uralkodott Dávid, az Isai fia az egész Izráel felett.
27. Az idő pedig, a melyben uralkodék Izráel felett, negyven esztendő. Hebronban uralkodék hét esztendeig, Jeruzsálemben pedig harminczháromig uralkodék.
28. És meghala jó vénségben, életével, gazdagságával és minden dicsőségével megelégedve. És uralkodék az ő fia, Salamon helyette.
29. Dávid királynak pedig úgy első, mint utolsó dolgai, ímé megirattak a Sámuel próféta könyvében és a Nátán próféta könyvében és a Gád próféta könyvében;
30. Az ő egész országlásával, hatalmasságával és mind azzal, a mi az ő idejében történt vele, Izráellel és a föld minden országaival.

2017. május 15., hétfő

Zsoltárok könyve 73. rész 25.vers


1. Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.
2. De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
3. Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
4. Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
5. A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
6. Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
7. A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
8. Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
9. Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
10. Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;
11. És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
12. Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
13. Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
14. Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
15. Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
16. Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
17. Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
18. Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.
19. Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.
20. Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket.
21. Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
22. Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
23. De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
24. Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.
25. Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
26. Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
27. Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.
28. De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.

Kenneth E. Hagin: Amit mondok!

Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond megtörténik, MEGLESZ NÉKI, AMIT MONDOTT. — MÁRK 11,23.


Vizsgáljuk meg, amit Jézus mond a mai textusban: „…és szívében nem kételkedik, hanem hiszi [azaz hiszi a szívében], hogy amit mond megtörténik…” Mit mondasz? A szavaidat mondod—a megvallásaidat —, és ezek a szavak adnak neked hatalmat a démonok, a betegség és a körülmények felett.

Mit mond Jézus, hogy mi lesz meg neked? Amiben hiszel?

Nem. Sokan gondolkodnak így: „Ha elég erősen hiszem, meg fog történni.” Ugyanakkor hitetlenül beszélnek, és így nem történhet meg, amit kérnek! Jézus nem azt mondta: Meglesz neki, amit hisz; Ő azt mondta: „…meglesz néki, amit MONDOTT.” Valóban azt kapod meg, amit MONDASZ.

Ha nem vagy elégedett az életedben azzal, amid van, akkor ellenőrizd le, amit mondasz — ellenőrizd a megvallásaidat. Mindaz, amid van, és mindaz, ami ma vagy, annak az eredménye, amit hittél és mondtál tegnap!

Megvallás: Én hiszek a szívemben, és hiszek a szavaimban.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

,,A kanaániták azért maradtak ott, hogy nyilvánvalóvá legyen: akar-e engedelmeskedni Izrael az Úr parancsainak és hogy tanítsák Izraelt a harcra.,,-Bír 3,1. 4


Ha valaki különösen nehéz terhet hordoz, mindjárt könnyebb számára, ha tudja, hogy miért került az a vállára. Az izraelitáknak bizonyára nagyon kényelmetlen volt, ha egy kanaánita törzs mellett kellett lakniuk.

Fellélegeztek, mikor Isten ezt üzente nekik: mindez nem azért van, hogy titeket kínozzanak és nyugtalanítsanak.

Csak meg kell vizsgálnom, hogy engedelmeskedtek-e Istennek; bátor harcosokká akarlak nevelni benneteket.

Ez érvényes a mi belső életünkre is. Isten próbára tesz bennünket a bennünk lévő bűnmaradványok által.

Engedelmeskedünk-e az Úrnak, Aki ezt parancsolja: "Gyűlöljétek a gonoszt"!

Vagy helyet adunk annak a felületes fecsegésnek, hogy a kegyelem állapotában nyugodtan maradhat az ember a tudatos bűnök rabságában, hiszen Isten úgyis kegyelmes? - Ne tegyük ezt! Vizsgáljuk meg magunkat Isten előtt és mondjuk: Uram, van még bűn bennem, de egészen szembe akarok vele szállni. Nem akarom magam megnyugtatni, ha vereséget szenvedek. Nem akarok megnyugodni, amíg bűnbánat és hit által újra nem győzök és közeledbe nem jutok.

Izraelnek harcolni kellett tanulni.

Isten nem akarja, hogy népe tönkremenjen az élvezetek és lusta fesztelenség nyugalmában. Az Ő népének a bátor harcosok népévé kellett lennie.

Ez érvényes ránk is a mennyei dicsőségre való előkészületünkre nézve.

Ezért ne panaszkodjunk a bensőnkben megmaradt bűnök miatt, hanem térden állva könyörögjünk erőért és győzelemért! "Isten azokat, akik itt vele harcolnak, egyre nagyobb győzelemre emeli." (Blummhardt)

Varga László: Isten asztaláról

"Nátánáel megkérdezte tőle: Honnan ismersz engem? Jézus így válaszolt neki: Mielőtt Fülöp idehívott, láttam, hogy a fügefa alatt voltál." -János 1,48


Rejtélyes beszélgetés. Nem tartozik másra, csak arra, akiről szól. Fogalmunk se lehet róla, mit értett azalatt Jézus, hogy látta Nátánáelt a fügefa alatt, de ő értette, mert azonnal így válaszolt: "Mester, te vagy az Isten Fia, Izráel királya." - Így szólít meg minket Krisztus. Annyira titokzatos belső ügye az a megszólítottnak, talán még magának se tudja pontosan megmondani, másnak meg még nehezebb, mikor, hogyan, milyen szavakkal vagy érzésekkel hallotta meg ő a kizárólag csak neki szóló hívást. De egy biztos: az derült ki belőle, hogy az Úr ismeri lelkemnek legtitkosabb zugát, életemnek legrejtettebb, még magam előtt is elhallgatott dolgait. Nem szabad senki vallomását kikényszeríteni. Ha valaki mégis szükségét érzi, hogy beszéljen róla, őszinte tisztelettel kell meghallgatni. Nehogy "disznók elé kerüljön bárki lelkének gyöngye". De Isten ismer, megszólít. És vele beszélhetünk életünk minden részletéről. Az idegennek annyit mondj: Én is tudom, hogy Ő az Isten Fia, lelkemnek, életemnek és világomnak Királya.

Tudom, Uram, hogy Te ismersz engem. Láttál, amikor olyan bűnt követtem el, amiről magam is szeretnék elfeledkezni. Akkor is láttál, mikor elérzékenyedtem valaki nyomorúságán, és úgy segítettem, hogy senki meg ne tudja, mert szégyelltem volna gyengeszívűségemet. Ismered titkos vágyaimat, azt is, mit tettem azok kielégítésére, amit senkinek soha be nem vallanék. Mégis jó tudni, hogy Te így ismersz engem, neked nem lehet, de soha nem is kell hazudnom. Hiszen a teljes bocsánat készen áll nálad. Kérlek, ismertesd meg magadat előttem annyira, hogy biztos hittel mondhassam: ismerlek, tudom, Te vagy a királya életemnek, Te vagy minden örömömnek forrása, Te ajándékoztad nekem családomat, munkámat, mindent, ami szép az életemben. Rád bízom magam, mert ismerlek Téged. Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-A LÉLEK IGEHIRDETÉSE

A mai napon olvasandó igeszakasz: ApCsel 2,25-36 


25 Mert ezt mondja róla Dávid: Láttam az Urat magam előtt mindenkor, mert jobbom felől van, hogy meg ne inogjak. 
26 Azért vidult fel a szívem, és ujjongott fel a nyelvem, még testem is reménységben fog nyugodni, 27 mert nem hagyod lelkemet a halottak birodalmában, azt sem engeded, hogy Szented elmúlást lásson. 
28 Megismertetted velem az élet útjait, betöltesz engem örvendezéssel a te orcád előtt. 
29 Atyámfiai, férfiak! Nyíltan megmondhatom nektek ősatyánkról, Dávidról, hogy meghalt, és eltemették, sírja is nálunk van mindmáig. 
30 De próféta volt, és tudta, hogy az Isten esküvel fogadta neki, hogy véréből valót ültet a trónjára; 31 ezért előretekintve, a Krisztus feltámadásáról mondta azt, hogy nem marad a halottak birodalmában, és teste sem lát elmúlást. 
32 Ezt a Jézust támasztotta fel az Isten, aminek mi valamennyien tanúi vagyunk. 
33 Miután tehát felemeltetett az Isten jobbjára, és megkapta az Atyától a megígért Szentlelket, kitöltötte ezt, amint látjátok is, halljátok is. 
34 Mert nem Dávid ment fel a mennyekbe, hiszen ő maga mondja: Így szólt az Úr az én uramhoz: Ülj az én jobbomra, 
35 amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem. 
36 Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek."

"Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek." 
(ApCsel 2,36)

Hajlamosak vagyunk arra, hogy azt higgyük, a ApCsel 2 részének, azaz az első pünkösdről szóló fejezetnek az a feladata, hogy megmagyarázza, kicsoda a Szentlélek, mit cselekszik és hogyan munkálkodik. Az pünkösdről szóló első prédikáció azonban nem azt magyarázza, hogy kicsoda a Lélek, hanem hogy ki Jézus. És éppen ez a Lélek osztatlan feladata. Megmondja, hogy kicsoda nekünk Jézus. Ha ő nem mondja meg nekünk, soha nem tudjuk meg.
Péter igehirdetésének utolsó szavai olyanok, mint valami Izráel szíve felé irányított lándzsadöfés. "Izráel egész házát" - a papokat, a fejedelmeket, az egész népet - felhívja ez az ünnepélyes nyilatkozat, hogy ismerje el Jézust. Mert Jézus Úr, tehát az a valaki, aki a zsoltáros szerint részesül majd Isten dicsőségében. A próféta pedig kijelentette, hogy mindaz, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözülni fog. Ráadásul Jézus , a Krisztus volt az, akit az atyák reméltek, és aki után Izráel sóvárgott. Csakhogy Izráel háza szembehelyezkedett Urával, és keresztre feszítette a Messiást. "A lándzsa hegye" az utolsó három szóban van: akit keresztre feszítettek.
Ebben a beszédben Péter apostol, nagyszerű küldetésének magaslatára emelkedett. Félelem nélkül hirdette meg Jézus Úr voltát, és a keresztre feszítés bűntényével vádolta meg nemzetét. Néhány héttel ezelőtt ugyanez az ember gyáván meghátrált egy szolgáló szemtelen nyelvelése miatt. Nem lehet mással magyarázni a változást, csak a feltámadás tényével, és azzal, hogy eljött "az erő magasságából".
Legyünk erősek abban a hitben, amit a Lélek tud és fog cselekedni. Szabaduljunk meg mindnyájan a gondolat hatalmának, a pénz hatalmának és az emberek hatalmának befolyásától. Válaszul imáinkra Isten nekünk akarja ajándékozni a Lélek erejét. Elménkbe akarja vésni, hogy Jézus az egyetlen Úr. És ha majd ez a tény teljesen tudatossá válik bennünk, akkor félelem nélkül fogunk élni, teljesen ráhagyatkozva Istennek a Krisztus Jézusban megmutatott jóindulatára.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-EMELKEDJ HELYZETED MAGASLATÁRA

"Hogy tudhassátok, mi az Ő elhívásának a reménysége" (Ef 1,18)


Gondold meg, miért vagy megváltva: hogy Isten Fia kiábrázolódjék halandó testedben. Vesd latba minden erődet, hogy mint Isten gyermeke elhivatásod megvalósuljon; mindenkor emelkedj ennek a helyzetnek a magaslatára. Semmit sem tehetsz megváltásodért; de azért már tenned kell valamit, hogy amit Isten végzett benned, az ki is bontakozhassék az életedben. Ezt munkálod-e valóban nyelveddel, értelmeddel és idegeiddel? Ha most is ugyanaz a nyomorult, zsémbes ember vagy, aki megmarad a maga útján, akkor hazugság azt mondanod, hogy Isten megváltott és megszentelt téged. Isten a tervező; Ő engedi meg a nehézségeket, hogy meglássa, helyesen ugrasz-e át az akadályokon. "Az én Istenemmel kőfalon is átugrom." Isten nem tesz veled sem kivételt. Nem ment fel egyik követelménye alól sem, amit gyermekeivel szemben támaszt. 
Péter mondja: "Ne rémüljetek meg attól a tűztől, amely próbáltatás végett támadt köztetek" (1Pt 4,12). 

Állj helyzeted magaslatára! Vidd véghez azt a dolgot! Nem számít, ha fáj, ha Isten halandó testedben kijelentheti magát. Bárcsak ne ütközne többé Isten ellenállásba bennünk, hanem szellemi bátorsággal és erővel teljeseknek találna, készen arra, hogy mindennel szembenézzünk, amit Ő küld ránk. Gyakorolnunk kell magunkat abban, hogy Isten Fia megmutatkozhassék halandó testünkben. Életünknek ez az egyetlen célja, hogy Isten Fiát megmutassuk, de Istennek semmit ne írjunk elő. 
Urunk soha nem diktált Atyjának, mi se diktáljunk Istennek. Azért vagyunk itt, hogy az Ő akaratának alárendeljük magunkat és Ő elvégezhesse általunk mindazt, amit akar. 
Ha ezt felismerjük, megtört kenyérré és kiöntött borrá tesz bennünket, hogy ital és táplálék legyünk másoknak

Carl Eichhorn: Isten műhelyében- A hit bizonyosság, nem csupán vélemény

"És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia." (János 6, 69) 


Fontos kérdéseknél a bizonytalanság szorongást vált ki, a bizonyosság pedig boldoggá tesz. Hogyan jutott el Péter arra a bizonyosságra, hogy Jézus Krisztus a világnak régóta megígért Megváltója? Mindenekelőtt nem a csodák szolgáltattak alapot erre a hitbeli bizonyosságra. Azok is közreműködtek. A kánai menyegzőn történt első csoda után azt olvassuk: "és hittek benne a tanítványai". Azonban a csodákban való hit mindig csak kezdeti hit. Jézus maga nem sokra tartotta ezt. "Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek." Péter számára Jézus beszéde, szavai voltak a döntők. "Örök életnek beszéde van tenálad." Belsőleg bizonyossá vált előtte: ő az és senki más, akiben egész üdvösségünk el van rejtve. Péternek és apostol-társainak ez azt jelentette: "Kihez mehetnénk?" Az ő beszéde által nyertünk új életet; többé nem távolodhatunk el tőle, különben elveszítjük életünket, belsőleg meghalunk, visszasüllyedünk ismét a szellemi halál állapotába. Aki ilyen kapcsolatban van az Úr Jézussal, lehet, hogy egy időre eltávolodik tőle, de elszakadni többé nem tud. Újra és újra fájdalmas bűnbánattal őhozzá tér majd vissza.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Isten magas helyei

"Oltalmazom, mert ismeri nevemet" (Zsolt 91,14)


Nekem mondja ezt az Úr? Ha ismerem az Ő nevét, akkor igen. Áldott legyen az Úr, hogy nem vagyok idegen a számára. Próbára tettem, megismertem Őt, és ezért bízom benne. Tudom, hogy az Ő neve bűnt gyűlölő Isten, mert Szent Szelleme ereje által megtanultam, hogy soha nem tűri el a gonoszt. De úgy is ismerem Őt, mint Krisztusban bűneimet megbocsátó Istent, mert vérével eltörölte minden vétkemet. Az Ő neve hűség, és én ezt tudom, mert soha nem hagyott el, még akkor sem, amikor a bajok megsokasodtak körülöttem.

Ez az ismeret kegyelmi ajándék, amelynek elnyerése szükséges ahhoz, hogy egy másik kegyelmi ajándékot is megkapjunk, a felmagasztalás ajándékát. Ez a kegyelmet tetéző új kegyelem. Figyeljük meg, milyen veszélyessé válhat helyzetünk, hogyha magasra kapaszkodunk, ha viszont az Úr helyez magasra minket, biztonságban lehetünk. Felemelhet bennünket azzal, hogy igen hasznossá tesz, nagy tapasztalatot ad, sikert a szolgálatban, vezető tisztet a munkában, vagy atyaságot a kicsinyek között. De felmagasztalhat másképp is: adhat szoros testvéri közösséget, tiszta látást, szent diadalt és az örök dicsőség boldog megsejtését. 
Ha Isten magasztal fel bennünket, a Sátán sem tud letaszítani. Bárcsak egész nap így történnék ez velünk!

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Mi lesz az igéből?

"Akiknél pedig a jó földbe esett (az igemag), azok igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal. "(Lk 8,15)


A magvető példázatában Jézus azt mondta el, hogy többféleképpen lehet fogadni az ő igéjét, és ettől függ, hogyan alakul egy ember sorsa.

1. Az ókori ember gyakran előbb kiszórta a magot, s csak utána szántotta bele a földbe. Így előfordult, hogy az előző aratás óta kitaposott ösvényekre is hullott mag. A kemény felületről könnyen felkapták azt a madarak. Minden Istennel szembeni keménység, ellenállás megakadályozza, hogy az ige új életet teremjen bennünk.

2. A palesztinai talaj nagyon köves. Gyakran a vékony földréteg alatt sziklák lapulnak. Hamar kikel a mag, de nem tud gyökeret ereszteni, és kisül, megég. Ilyen az, aki befogadja az igét, de csak egy ideig hisz, mert ha bármi kellemetlenséget kellene elszenvednie miatta, vagy ténylegesen változtatnia kellene valamit az életében, visszahőköl, nem enged az igének.

3. A gyomok együtt nőnek a hasznos veteménnyel, és kegyetlen harc folyik a fényért, tápanyagért. Ha nem elég erős a gabona, megfojtják. Ügyeljünk a három g betűre, amit Jézus említ: a gondok, a gazdagodás lehetősége és a gyönyörök nagy ellenségei az ige munkájának. Ma a haszon és az élvezet nagy úr, nem szabad behódolni nekik, megfojthatják az igét.

4. Akiknek a szíve jó föld, azok hallgatják az igét, megtartják, és termést hoznak állhatatossággal. A „megtart" szó azt jelenti: valamire nagyon vigyázni, féltve őrizni. És erre is utal: akinek az életén meglátszik, hogy befogadta az igét. Termi a Lélek gyümölcsét, ami: „szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás." (Gal 5,22-23)

Ilyen beszédes élet követi a bibliaolvasásunkat és igehallgatásunkat?

Napi áhítat: A szépen zengő ének

Hét témája: Az éneklés áldásai

47. zsoltár                   

A fárasztó zajok vannak, a szépen zengő dicséret meg születik. Általad is, hétfőn is?
„A karmesternek: Kórah fiainak zsoltára.
Ti népek, mind tapsoljatok, harsogó hangon ujjongjatok Isten előtt!
Mert a felséges ÚR félelmetes, nagy király az egész földön.
Népeket vet alánk, nemzeteket lábaink alá.
Kiválasztja a mi örökségünket, Jákób büszkeségét, akit szeret. (Szela.)
Felvonul Isten ujjongás közben, kürtzengéssel jön az ÚR.
Zengjetek Istennek, zengjetek! Zengjetek királyunknak, zengjetek!
Mert az egész föld királya Isten, zengjetek neki éneket!

Isten uralkodik a népeken, szent trónusán ül az Isten.
Összejöttek a népek előkelői Ábrahám Istenéhez, mert Istené a föld minden uralkodója, igen magasztos ő!”

Magyarázat

Zajok gyötrik a fülünket, fejünket. Zajok az utcán, a munka vagy a pihenés közben. Zajok, amelyek harsogóan betöltik a teret, és fárasztják az agyat. Mi az, ami kikapcsol ebből az áradatból, és felfrissít? Talán a csend, a semmi, a hangok hiánya? A zsoltáros most nem csendet parancsol. (Van, amikor azt teszi!) A hangok hiánya helyett most a helyes, a szépen szóló és igazán zengő hangokba hív. Nem némaságra, hanem olyan dicséretre, amely hangos (harsogó), amelyben benne van a ritmus (tapsoljatok), benne vannak a hangszerek (pl. kürtök), de legfőképpen Istennek és Istenről szól. A Mindenható sokféleképpen megjelenik a Szentírásban, és megtapasztalható közösségeinkben. Megjelenésének egyik legmegragadóbb formája az, amikor hatalma megrendítő és messze zengő énekekben, zenékben szólít meg bennünket. Ez sosem unalmas és sohasem fárasztó. Amikor ott ültem a Reménység fesztivál színpadán, és mögöttem az 1000 fős kórus énekelte a Nagy Király kezdetű éneket, akkor ezt a zsoltárt éltem át. Neked mikor volt ehhez hasonló élményed? Kész lennél ma is bátran, hangosan dicsérni az Istent? Keresd meg a módját és helyét, valamint azokat is, akiknek mindez megszólító üzenet lehet!
(Papp János )

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Őáltala mindenki megigazul, aki hisz.” (Apcsel 13,39)


Aki Krisztusban hisz, azonnal megigazulásban részesül. A hit e gyümölcsöt nem később vagy lassanként hozza, hanem most. Továbbá a megigazulás a hit következménye, melyben a lélek ugyanabban a pillanatban részesül, amikor Krisztussal egyesül és Őt elfogadja, mint aki a Legfőbb és Legnagyobb. Megigazultak azok, kik most Isten trónja előtt állnak? Akkor mi is. Mi éppen olyan valóságosan és elvitathatatlanul megigazultunk, mint azok, kik fehér ruhában járnak a mennyei Jeruzsálem utcáin és dallamos énekeiket aranyhárfák hangjaival kísérik. A kereszten függő lator ugyanazon szempillantásban megigazult, amelyben hittel az Úr Jézusra pillantott, s az öreg Pál, miután évekig munkálkodott az Úr szolgálatában, nem volt igazabb, mint a lator, ki semmit sem tett az Isten országa érdekében. Ma már kedvesek vagyunk abban a Szerelmesben, ma fel vagyunk mentve minden bűntől, ma ártatlannak vagyunk nyilvánítva Isten ítélőszéke előtt. Milyen elragadó gondolat! Habár van is néhány fürt az eskoli szőlőtőkén, melyet le nem szedhetünk, míg be nem megyünk a mennyei Kánaánba, de itt van egy vessző, mely a kőfalra futott fel. Ezzel nem úgy áll a dolog, mint az ország gabonájával, melyet csak akkor ehetünk, ha átmegyünk a Jordánon. Ez manna a pusztában, mindennapi táplálékunk egy része, mellyel Isten bolyongásunk ideje alatt táplál bennünket. Most, igen most bírjuk a megbocsátást, most elvétettek bűneink, most már olyan dicsőségben állunk Isten színe előtt, mintha sohasem lettünk volna vétekkel és bűnnel megterhelve. „Semmi kárhoztatásunk nincs immár azoknak, kik a Jézus Krisztusban vannak.”
E szempillantásban az Ő népe között levő legcsekélyebbnek rovására, egyetlen bűn sincs bejegyezve Isten könyvében. Ki vádolhatna?
Nincs sem szenny, sem szeplő vagy valami afféle a hívők egyikén sem, mindnyájan tökéletesen igazak a világ Bírájának szemei előtt. Óh, bárcsak ez a jelenlegi előny felébresztene jelen kötelességeink teljesítésére is, hogy odaadnánk magunkat, míg Isten életünknek kedvez, a mi hű Megváltónknak.

Isten csodálatos kegyelme: A MENNYEI ÖRÖKSÉG

A KEGYELEM ORSZÁGA

''Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben van fenntartva számunkra.''

(1Péter 1:4)

Krisztus éppen tanított, és szokás szerint a tanítványain kívül mások is köréje gyűltek. Sokan azonban csak önző célból vágytak a Menny áldására. Tapasztalták ugyanis, hogy Krisztus milyen csodálatosan megvilágítja az igazságot. Szerettek volna olyan képességet kapni tőle, amellyel földi ügyeiket könnyebben intézhetnék.''Monda pedig néki egy a sokaság közül: Mester, mondd meg az én testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget'' (Lukács evangéliuma 12:13). Miközben Krisztus ünnepélyes dolgokat tanított, ez az ember elárulta, hogy milyen önző. Szívesen elfogadott volna az Úrtól olyan képességet, amellyel saját földi ügyeit előrevihette volna. A lelki igazságok azonban nem érintették meg az értelmét és szívét. [Jézus] az Isteni szeretet kincseit tárta elé. A Szentlélek rá akarta bírni, hogy fogadja el ''a romolhatatlan, szeplőtlen és hervadhatatlan'' örökséget (1Pét 1:4), [de] ő tekintetét a Földre szegezte.

Krisztus földi küldetése ekkor már majdnem lejárt. Csak néhány hónap maradt hátra, hogy befejezze azt, amiért eljött, a kegyelem országának megalapítását. Az emberi kapzsiság el akarta vonni a munkájától, hogy egy darab föld miatt vitába keverje. Jézust azonban nem lehetett eltéríteni a küldetésétől. Ez volt a válasza: ''Ember, ki tett engem köztetek bíróvá, vagy osztóvá?''. Krisztus valójában ezt mondta: Nem az én feladatom, hogy ilyen vitában igazságot tegyek. Ő másért jött; azért, hogy hirdesse az evangéliumot, és az evangélium prédikálásával az emberek figyelmét az örök valóságra irányítsa. Amikor a tizenkettőt szolgálatba küldte, ezt mondta: ''Elmenvén pedig, prédikáljatok, mondván: elközelített a mennyeknek országa.'' (Máté evangéliuma 10:7-8) A tanítványok feladata nem az emberek földi ügyeinek rendezése volt, hanem az, hogy az Istennel való megbékéléshez vezessék őket. Ezzel a munkával az emberiség áldását szolgálhatták. Krisztus az egyetlen gyógyír az emberek bűnére és fájdalmára. Csakis kegyelmének evangéliuma orvosolhatja a társadalmat átokkal sújtó bajokat. Csak Ő ad szerető szívet a bűnös szív helyett.

Köszöntünk Szent Szellem!: RENDKÍVÜLI ERŐ

A SZENTLÉLEK AZ ÓSZÖVETSÉGBEN: A MEGVÁLTÓ HATALOM

"Ekkor Sámson az Úrhoz kiáltott, és mondta: Uram, Isten, emlékezzél meg, kérlek, énrólam, és erősíts meg engemet, csak még ez egyszer, ó, Isten, hadd álljak egyszer bosszút a filiszteusokon két szemem világáért!,,(Bír 16:28)

,,Sámson fizikai erőt kért, mert hús-vér ellenfelekkel került szembe. A keresztények lelki erőért könyörögnek, mert nekik nem vér és test ellen van tusakodásuk, hanem a gonosz lelki hatalmakkal, akik belülről és kívülről egyaránt támadják őket.,, (Efézusbeliekhez írt levél 6:12). 

A keresztények számára minden korban ugyanaz jelenti az erő forrását: "Hatalmasan megerősödjetek az Ő Lelke által a belső emberben." (3:16) Nagyobb az, aki a Lélekkel telt emberben él, mint aki a világban van (lásd: ljn 4:4).

Nagyon is lehetséges, hogy Sámsonhoz hasonlóan annyira megvakít az ellenség, hogy csak tapogatózunk ebben a sötét világban, és kétségbeesve tűnődünk, hol találunk segítséget és gyógyulást. 

"Ha mégis leplezett a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, akik elvesznek: Akikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák Krisztus dicsőséges evangéliumának világosságát, aki az Isten képe." (Korintusbeliekhez írt második levél 4:3-4)

Ez a sötétség eluralkodhat az egyébként Isten világosságával telt keresztény életének csak egyetlen területén is. Lehet valaki kitűnő vezető a szervezett egyházban, ám mégis megvakítja a büszkeség vagy a politikai kötélhúzás, a langy-melegség vagy bármilyen más "elfogadható" bűn.
Ha úgy érzed a mai nap folyamán, hogy fojtó sötétség ereszkedik rád, kérheted a Szentlelket, hogy vezessen oda újra — nem, nem a pogány templom oszlopaihoz, hanem - Jézus keresztjéhez! Sámson azért imádkozott, hogy ismét Isten vezesse őt, és az Úr meghallgatta könyörgését: helyreállította az erejét. A keresztnél meglátod azt a fényt, amely eloszlatja az életed bizonyos területén uralkodó sötétséget. Ez a Szentlélek csodálatos munkája, aki nem csak a fény forrásához vezeti a vakot, de erőt is ad neki az ellenség - a sötétség hatalmának - megsemmisítéséhez, amely hatalmába kerítette élete egyik területét.

Imádság a mai napra:
"Uram, hiszem, hogy erőd csak azokban az emberekben teljesedik ki, akik elismerik saját lelki erejük hiányát. Szentlélek, köszönöm, hogy elvezetsz ismét a kereszthez, ahol megújulhat a látásom!"

Garrie F. Williams írása alapján

Reggeli gyöngyszemek: Ő erősebb és hatalmasabb, mint Ellenségünk

„Ki a dicsőség királya? Az erős és hatalmas ÚR, a hatalmasan hadakozó ÚR.” (Zsolt 24:8)


Krisztusnak megvolt a hatalma, hogy megmentse az egész világot. Mindenkit meg akart menteni. Nem tudta elviselni a gondolatot, hogy egyetlen egy is elvesszen. Lázár sírjánál azért sírt, mert nem tudott megmenteni mindenkit, akit Sátán hatalma a halálba taszított. Váltságul adta magát sokakért, mindazokért, akik visszaszerzik majd a kiváltságot, hogy újra hűek legyenek Istenhez…Amikor Lázárt feltámasztotta a halálból, tudta, hogy ezért az életért a váltságdíjat a Kálvária keresztjén kell majd lefizetnie. Minden egyes élet megmentése a legmélyebb megalázkodást jelentette számára. Meg kellett ízlelnie a halált minden emberért.

Földi élete során Krisztus tökéletes jellemet fejlesztett és tökéletes engedelmességet tanúsított Atyja parancsolatai iránt. azzal, hogy eljött a világra emberi formában, hogy alávetette magát a törvénynek és hogy hordozta az emberek betegségeit és fájdalmait és vétkeit, ő maga nem vált bűnössé. A farizeusok előtt elmondhatta: „Kicsoda vádol engem közületek bűnnel?” A bűn egyetlen foltja sem szennyezte be őt. Isten szeplőtlen Bárányaként állt a világ előtt.

Dicső tisztaságában a világ Megváltója láthatta, hogy a betegségeket, melyektől az emberi család szenved, Isten törvényének áthágása hozta rájuk. Mindenféle szenvedést vissza tudott vezetni annak forrásához. Minden esetben előre látta azoknak szomorú és tragikus végzetét, akik nem bánták meg bűneiket. Tudta, hogy egyedül Ő képes kiszabadítani őket a mélységből, melybe belezuhantak. Egyedül Ő tudja lépteiket a helyes ösvényre terelni; egyedül az Ő tökéletessége segíthet tökéletlenségükön. Egyedül Ő takarhatja be mezítelenségüket igazsága szeplőtlen palástjával. Neki van hatalma, hogy megszabadítson. Embersége karjával átölel bennünket, míg istenségének karja a Mindenhatóságot tartja. (The Youth’s Instructor, December 29, 1898.)

Reggeli gyöngyszemek: Ő tudja, hogyan segítsen rajtunk kísértéseinkben

„Mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek.” (Zsid 2:18)



Noha a legszörnyűbb kísértéseket állta ki, Krisztus nem bukott el, sem nem csüggedt. Értünk vívta meg a csatát, és meg megbotlott volna, és ha engedett volna a kísértésnek, az emberi család elveszett volna.

A Biblia szűkszavú beszámolót nyújt a Sátánnal való összecsapásról a pusztai megkísértéskor, de valójában ez egy szörnyű megpróbáltatás volt. Krisztus diadalmaskodott és kiállta a próbát értünk. Milyen kevéssé képes az ember felfogni a Krisztust érő kísértés erejét! Milyen kevéssé értjük ezt a megpróbáltatást, melyen az elveszett világ sorsa függött! A világ Megváltója nem test és vér ellen hadakozott, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, az élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak. Az egész menny érdeklődéssel figyelte ezt az összecsapást, és micsoda öröm volt a mennyben, amikor diadalmaskodott Az, akinek van hatalma, hogy győzzön és hogy megmentsen.

Micsoda esemény volt, amikor Krisztus Ádám helyére lépett és kiállta a próbát, melyben Ádám elbukott, és biztos talajra állította az embert, ahol Isten tetszésére ő maga is győzhet Jézus érdemei által, amint Jézus győzött. Az ő nevében és az ő kegyelme által az ember is győzhet, amint Krisztus győzött. Krisztusban az istenség és az emberség egyesült, és az egyetlen mód az ember számára, hogy győzzön, az, ha isteni természet részesévé lesz…Akiben Krisztus lelke van, abban az istenség és emberség egyesül. Pál apostol írja:”Azért mindenestől fogva hasonlónak kellett lenni az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hív főpap.” „Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni gyengeségeinken, hanem aki megkísértetett mindenben hozzánk hasonlóan, anélkül, hogy vétkezett volna.” (The Youth’s Instructor, June 30, 1892.)