Reggeli gyöngyszemek:Ő mindenkor előttünk van, hogy meg ne inogjunk

„Az ÚRra nézek szüntelen; nem rendülök meg, mert a jobbom felől van.” (Zsolt 16:8)

A lelkünkre nehezedő bajok közepette csak Egyvalaki van, aki kisegíthet minket a nehézségekből és orvosolhatja nyugtalanságunkat. Minden dolgunkat Jézusra kell vetnünk és tudatosítanunk, hogy Ő jelen van és vezérel bennünket, hogy vele járjunk. Elménket szüntelenül Istenre kell irányítanunk, és akkor gyengeségünkben Ő lesz az erősségünk, tudatlanságunkban bölcsességünk, és törékenységünkben megtartó erőnk.

Tudnunk kell, hogy nem kell fölmennünk a mennybe, hogy Jézust aláhozzuk, sem a mélységbe, hogy őt onnan felhozzuk, mert Ő jobbunk felől áll és szeme szüntelen rajtunk vigyáz. Mindig legyünk tudatában, hogy az Úr nagyon közel van hozzánk, hogy vigasztalónk és vezetőnk legyen. Csak ily módon lehetünk bizalommal Isten iránt.

Elménket nevelnünk és képeznünk kell, hogy értelmes hitünk és megértésen alapuló kapcsolatunk legyen Jézussal. Hacsak nem ápoljuk folytonosan a kapcsolatunkat Istennel, eltávolodunk és elszakadunk Tőle. Barátkozzunk csak a körülöttünk élőkkel, vessük bizalmunkat az emberi erőbe, és szeretetünk elfordul az imádat igazi tárgyától. Nem engedhetjük, hogy Megváltónk iránti szeretetünk elhidegüljön. Ha kapcsolatunk van Vele, akkor mindig magunk elé kell állítanunk az Urat, és becses barátunkként néki adni az első helyet szívünkben. Beszéljünk páratlan szépségéről, és mindig tartsuk életben magunkban a vágyat, hogy Jézus Krisztust jobban megismerhessük. Akkor Lelke irányító erővé válik életünk és jellemünk felett…Ha volt valaha korszak, amikor az embereknek szükségük volt Krisztus jelenlétére, hogy jobbjuk felől álljon, akkor az most van…Folytonosan szükségünk van rá, hogy üdvösségünk Vezére mellettünk álljon.
(The Youth’s Instructor, July 19, 1894.)

Reggeli dicséret: Világosságban járni

„Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, amíg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. Míg a világosságotok megvan, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük.”
(János evangéliuma 12. fejezet 35-36. vers)

Ha szavazni kéne; ’világosság vagy sötétség’, úgy vélem az emberek többsége a világosságot választaná.

De mi a helyzet a lelki, a szellemi sötétséggel? Mi a helyzet tisztességtelen előnyszerzéssel, a homályos ügyletekkel? Mi a helyzet a negatív gondolatokkal, a bűnös vágyakkal, a rideg beszéddel, a szívtelen viselkedéssel?

János evangéliuma, mint a Teremtés könyvének Újszövetségi megfelelője, szintén a ’Kezdetben’ szóval kezdődik, és ugyanúgy beszél – lelki párhuzamot vonva - a világosság és a sötétség közötti különbségről:

„Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága; És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.” (Ján.1:4-5)

„a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának.” (Ján.3:19)

„Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.” (Ján.8:12)

„Míg e világon vagyok, e világ világossága vagyok.” (Ján.9:5)
„Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát.” (Ján.11:9)

„Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, aki én bennem hisz.” (Ján.12:46)

János evangéliumában a világosság tehát egyértelműen Jézust és az Ő tökéletes életét szimbolizálja. S amennyiben magunkat a világosság fiainak valljuk, Mesterünket követve arra kell törekednünk, hogy legyünk mindenben „feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon.” (Fil.2:15)

Ezért úgy fényljék világosságod „az emberek előtt, hogy lássák a jó cselekedeteidet, és dicsőítsék mennyei Atyádat.” (Máté 5:16)

Bejegyezte: Szilárd

Máté Evangyélioma 6. rész

1. Vigyázzatok, hogy alamizsnátokat ne osztogassátok az emberek előtt, hogy lássanak titeket; mert különben nem lesz jutalmatok a ti mennyei Atyátoknál.
2. Azért mikor alamizsnát osztogatsz, ne kürtöltess magad előtt, a hogy a képmutatók tesznek a zsinagógákban és az utczákon, hogy az emberektől dícséretet nyerjenek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat.
3. Te pedig a mikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed;
4. Hogy a te alamizsnád titkon legyen; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.
5. És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, a kik a gyülekezetekben és az utczák szegeletein fenállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat.
6. Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.
7. És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg.
8. Ne legyetek hát ezekhez hasonlók; mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle.
9. Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;
10. Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.
11. A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.
12. És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;
13. És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!
14. Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok.
15. Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.
16. Mikor pedig bőjtöltök, ne legyen komor a nézéstek, mint a képmutatóké, a kik eltorzítják arczukat, hogy lássák az emberek, hogy ők bőjtölnek. Bizony mondon néktek, elvették jutalmukat.
17. Te pedig mikor bőjtölsz, kend meg a te fejedet, és a te orczádat mosd meg;
18. Hogy ne az emberek lássák bőjtölésedet, hanem a te Atyád, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.
19. Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;
20. Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
21. Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

,,Ha összeelegyedtek a kanaánitákkal..., lesznek néktek tőrré és hurokká, oldalaitokban ostorrá, szemeitekben pedig tövisekké.,, -Józs 23,13

Izraelnek a kanaánitákkal szemben ellenségnek kellett maradniuk. Ha barátkoztak velük, az félelmesen megbosszulta magát. Tőrré (csapdává) lettek Izraelnek. Mint ahogy egy megbilincselt nem mozoghat szabadon, úgy szenvedett Izrael pl. a midianiták uralma alatt. Nem egyszer még a mezőre sem mehettek ki, vagy éjjel kellett hazahozni gabonájukat, hogy titkon kicsépeljék.

Így van ez mindenkivel, aki szolgája a bűnnek! Aki nem kötözi meg a bűnt, azt a bűn kötözi meg. Gondoljunk csak az alkoholistákra, vagy a paráznaság rabjaira! "Aki a bűnt cselekszi, szolgája a bűnnek." Az ilyen embereknek vétkezniük kell, még ha rugódoznának is ellene. Isten büntetésül odaadta őket saját szívük kívánságainak, mint a Róma 1,24 mondja: "hogy egymás testét megszeplősítsék".

Továbbá: "Lesznek néktek hálóvá". Láttatok már halat ficánkolni, madarat vagy lepkét vergődni a hálóban? Akkor tudjátok meg, fiúk és lányok, hogy ha a bűnnel játszotok, az nem tarthat sokáig; megfog benneteket a bűn hálója. - S még rosszabb lesz, amikor "ostorrá lesz oldalatokban". Keleten sokszor az állatokat kihegyezett vassal szurkálva hajtották. Lovasok az éles sarkantyúkkal a ló oldalát súlyosan kisebezték.

A bűn is így bánik azokkal, akik azt nem irtják ki. Sok példát találhatunk arra, hogy mennyi fájdalmat okozott már a bűn, amellyel nem vették fel a harcot.

Végül a bűn "tövissé lesz szemetekben". A szem a test legérzékenyebb része. Milyen fájdalmas, ha valami beleesik a szemünkbe! Hátha még tövis menne bele! Ezért: gyűlöljétek a bűnt, s legyetek halálos ellenségei!

Varga László: Isten asztaláról

"Boldogok, akiknek megbocsáttattak törvényszegéseik, és akiknek elfedeztettek bűneik. Boldog az az ember, akinek az Úr nem tulajdonít bűnt."- Róma 4,7

Sok ember nem tulajdonít magának bűnt. Azt számítgatja, mások mennyivel rosszabbak. Abban bízik: nem gyilkoltam, nem törtem be senki házába, nem hagytam el a családomat, mit vethet Isten a szememre? Milyen jó, hogy mindenkinek akad legalább egy-két ellensége, aki számon tartja rejtett bűneit is, és alkalomadtán a szemére is veti, melyeket ő szóra sem tart érdemesnek, de amelyek azért léteznek. Felesleges bűntelenségünkről álmodozni. Először is, nem igaz. Másodszor, az senkit nem tett még igazzá sem emberek, sem Isten előtt. Csak az a boldog, akit Isten tett igazzá azáltal, hogy eltörölte bűneit. Okos és célravezető letenni vétkeinket Krisztus elé. Az a biztos, ha Ő magára veszi, elfedezi, és Ő az, aki többé nem tulajdonít azoknak semmi jelentőséget. Ne titkold előtte és magad előtt, úgy is ismeri! Vedd számba bűneidet, mert terhek azok lelkiismereteden, és kérd rá Krisztus bocsánatát! Akkor lehetsz nyugodt, boldog gyermeke mennyei Atyádnak.

Jó Atyám, elég hiú vagyok ahhoz, hogy magamat másokkal összehasonlítva jó bizonyítványt adjak magamnak. De vak nem vagyok, hogy ne lássam, ne tudjam, hogy Te nem fogod aláírni jeles bizonyítványomat. Van abban éppen elég elégtelen. Ha csak arra gondolok, hogy aki tudna jót cselekedni és nem cselekszi, bűne az annak, már elég elmulasztott szolgálataimra gondolni, hogy ne dicsekedjem előtted nagyszerűségemmel. Bocsásd meg, Atyám, nagyzolásomat, magam dicsérgetését. Tudom, nem állhatod a hazugságot, miért hazudjam éppen előtted?
Inkább mutasd meg, hol vétettem, ha nem akarom észrevenni, de vedd le rólam a bűn terhét, hogy tisztán - amivé csak te tudsz tenni - állhassak be szolgálatodba!
Ne magamtól, hanem Tőled kapjam meg meg nem érdemelt, de nekem ajándékozott dicséretedet. Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében: A VAGYONKÖZÖSSÉG

A mai napon olvasandó igeszakasz: ApCsel 2,41-47 

41 Akik pedig hittek a beszédének, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk. 

42 Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. 

43 Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok csoda és jel történt. 

44 Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. 

45 Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá. 

46 Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; 

47 dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.

"Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek, ahogyan éppen szükség volt rá."-(ApCsel 2,45)

A keresztyének sietnek rámutatni arra, hogy a Biblia igenis tanítja a magántulajdonhoz való jogot. Ez pontosan így van. Még az a korai kísérlet sem tompította el az Istentől kapott tulajdonjog iránti érzéket, melyet a jeruzsálemi hívők a javak elosztásában szereztek. Maga Péter apostol mondta, hogy az embereknek nem kellett eladniuk vagyonukat: "Ha megmaradt volna, nem neked maradt volna-e meg, és miután eladtad, nem te rendelkeztél-e az árával?" (ApCsel 5,4)
Csakugyan mélységesen különbözik egymástól a materialista kommunizmus és a keresztyén tulajdonszemlélet. Röviden: "Mindaz, ami a tied, az enyém" - mondja a kommunizmus, míg a keresztyén így szól: "Mindaz, ami az enyém, a tied." Ezek a nézőpontok szöges ellentétben állnak egymással.
Azt is elég gyakran mondják, hogy az ősegyház tagjai hibát követtek el, amikor szétosztották vagyonukat. Az megbocsátható persze - az új élet első izgalmában követték el - , de mégiscsak tévedés. Aztán meg emlékeztetnek minket arra, hogyan kellett Pál apostolnak gyűjtést indítania a megtért pogányok között a szegénység sújtotta jeruzsálemi gyülekezetnek. "Ide jutunk, ha nem teszünk félre valamit a szűk esztendőkre, ha mindent lelkesülten feláldozunk, alighogy a Szentlélek kitöltetik reánk."
Csakhogy valami pozitívabbat is kellene mondanunk, minthogy ez a megosztás nem materialista kommunizmus volt. És a józan észre való hivatkozás a szűk esztendőkre tekintettel nem hangzik túl meggyőzőnek azok számára, akik a Lélek bőséges áldásesőjében állnak.
Az ősegyháznak ebben a gyakorlatában maradandó tanulság van, és valami időtálló irányelv. Amikor Isten Lelke ezeket az embereket indította, hogy eladják vagyonukat és a bevételt elosszák, mindazok között, akik szükséget láttak, maga Isten tanítja minden kor egyházát, hogy a keresztyének mindig többet törődjenek egymással, mint a saját tulajdonukkal.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-MENNYBEMENETELE ÉS KÖZÖSSÉGÜNK VELE

"Amíg pedig áldotta őket, elvált tőlük és felment a mennybe" (Lk 24,51)

Nincsenek olyan tapasztalataink, amelyek megegyeznek Urunk megdicsőülése utáni életével. Ettől kezdve Urunk életének mindenestül helyettes jellege lett. A megdicsőülés napjáig egy normális és tökéletes ember életét élte; megdicsőülésétől kezdve - a Gecsemáné, a kereszt, a feltámadás - útja egészen idegen nekünk, embereknek. Az Ő keresztje az a kapu, amelyen át minden ember beléphet Isten életébe; a feltámadásánál fogva pedig joga van örök életet adni bárkinek. Mennybemenetele által belép a mennybe és nyitva tartja a kaput az embernek. A megdicsőülés a mennybemenetel hegyén fejeződött be. Ha Jézus Krisztus a megdicsőülés hegyéről egyenesen a mennybe ment volna, akkor egyedül ment volna. Nem lenne több nekünk, mint dicső, magasztos történelmi személy. De Ő hátat fordított a dicsőségnek és lejött a hegyről, hogy azonosítsa magát a bukott emberiséggel. A megdicsőülés teljes megvalósulása a mennybemenetel. Urunk eredeti örök dicsőségébe tér vissza, de nemcsak mint Isten Fia, hanem mint aki egy személyben ember Fia is. Ezért az ember Fia mennybemenetele által minden ember odajuthat közvetlenül Isten trónja elé. Mint ember Fia Jézus Krisztus maga korlátozta saját mindenható voltát, mindenütt jelenvalóságát és mindentudását. Most már ezek mind korlátlanul, feltétel nélkül hatalmában vannak. Jézus Krisztusnak, mint ember Fiának teljes hatalma van Isten trónján. Ő a királyoknak Királya és az uraknak Ura (Jel 19,16), mennybemenetele napjától fogva mind mostanig.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében: Az élet folyója

"Íme, víz folyt ki a templom küszöbe alól napkelet felé."- (Ez 47, 1) 

Csodálatos folyót lát a próféta, amely a templomból ered. A víz a szentély legbelsejéből, a nyugati oldalon levő szentek szentjéből folyik kelet felé. A folyam - érthetetlen módon - egyre nagyobb lesz, bár semmiféle más víz nem táplálja. A szentélytől ezer sing távolságra (egy sing kb. 50 cm) a víz a próféta bokájáig ér, további ezer sing után már térdig, azután derékig, és végül már úsznia kellett. Ez a folyam a Szentlelket példázza, amely életet fakaszt. A próféta által látott folyam a Holt-tenger élvezhetetlen vizét az élet bölcsőjévé változtatja át. Eddig nem létezhetett benne semmiféle élőlény s most egyszerre hemzseg a halaktól. Partjain gazdagon termő gyümölcsfák növekednek, melyek levelei soha nem hervadnak el. Havonként teremnek gyümölcsöt, leveleik pedig orvosságul szolgálnak.

A víz a szentélyből, azaz magából Istenből ered, innen van életadó ereje. Kétféle életet fakaszt: elrejtettet és láthatót. A halak a folyamban nem láthatók. Hasonlóan munkálja a Szentlélek az elrejtett életet: önmagunk odaszánását, az igazi istenfélelmet Isten szentsége iránt, szívünk alázatosságát, szelídséget, józan lelkületet, készséges engedelmességet, mindenkori háládatosságot, valamint az imádatot és a papi érzületet, amely a másokért való könyörgésben nyilvánul meg. Megajándékoz az Isten országához való tartozás bizonyosságával, miáltal szívügyünk lesz a mennyei Atya nevének megszentelése, az Ő országának eljövetele, akaratának keresése és annak teljesítése.

A víz által fakasztott élet azonban látható is - a fákban, a gyógyító erejű levelekben és az ízletes gyümölcsökben. A Szentlélek által teremtett élet is nyilvánvaló lesz: régi lényünk, hiábavaló életünk a múlté, minden megújul. Az újjászületés hatalmas élménye teljesen átformál. Amikor Zákeus elkezdte jóvátenni régi gonoszságait, arra felfigyeltek Jerikó polgárai. A Szentlélek tesz minket vonzóvá és hasznossá mások számára, éspedig a tettekben megnyilvánuló szeretet és az élet Igéi által. Csak ne térjünk ki a "folyam" elől, ne álljunk meg az áramlás szélén, a partmenti tócsáknál! (Ez 47, 11). - A Lélek áradatának, mint egyetlen életelemünknek, magával kell ragadnia minket, hogy vezessen és hordozzon. Te kinek a sodrában élsz?

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza- Aki örökös, nem siránkozik

"A feddhetetlenekre szép örökség vár" (Péld 28,10)

A Példabeszédek könyve ígéretek könyve is. Az ígéreteknek közmondásokká kellene válniuk Isten népe között. Itt egy igen kegyelemteljes ígérettel van dolgunk. Megszoktuk, hogy úgy gondolunk a jó dolgokra, mint amiknek csupán várományosai vagyunk. Ezen Ige alapján már most birtokosai lehetünk az örökségnek.

Ellenségeink minden csalárdsága sem lehet romlásunkra: ők maguk esnek majd a nekünk ásott verembe. Örökségünk annyira biztos, hogy nem veszíthetjük el, sem el nem téveszthetjük a feléje vezető utat.

Mi a miénk már most? A nyugodt lelkiismeret a Krisztus drága vére által, Isten irántunk való szeretete, amely változhatatlan. Az imádság lehetősége, amely által minden szükségünkben erőt nyerünk Istentől. Miénk Isten gondviselése, minket szolgálnak Isten angyalai és mindenek felett pedig Isten Szelleme lakozik bennünk. Mindez valóban a mienk. "Akár a jelenvalók, akár az eljövendők: minden a tietek" (1Kor 3,22). Miénk az Úr Jézus. Miénk az isteni háromság a maga egységében. Halleluja! Ne siránkozzunk, ne fukarkodjunk, ne sajnáltassuk magunkat, ne jajgassunk, ne panaszkodjunk, hiszen ilyen drága kincseink vannak! Éljünk Istennek, és örvendezzünk benne egész napon át. Ehhez fogadjuk el a Szent Szellem segítségét!

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Kihez hasonlítok

"..neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett." (Lk 7,47)

Egy Simon nevű farizeus meghívta Jézust magához. Étkezés közben egy bűnös asszony jött be, leborult Jézus lábához, és drága olajjal kente meg azt, miközben sírt. Simon nagyon felháborodott.

Vajon miért? Két ember találkozott itt Jézussal: egy derék ember, és egy bűnös. Egy köztiszteletben álló vallásos, és egy megvetett prostituált. Simon szerint nagy különbség van köztük: ő igaz, az asszony bűnös. Jézus szerint is nagy különbség van köztük: Simon még nem tudja, menynyire bűnös, az asszony már tudja. Sőt ő már meg is szabadult bűnei terhétől, mert bocsánatot kapott Jézustól. Jézus iránti tiszteletét és túláradó háláját akarta kifejezni azzal, hogy ott ült a lábánál, és neki adta egyetlen értékét, a drága kenetet.

Simon csak az asszony múltját látja, Jézus a jövőjét is. Simon csak testi dolgokat észlel, Jézus a lelkeket is. Simon önigazságának fala mögött áll, s nem ismeri fel Jézusban a Megváltót, nincs helyes önismerete sem, csak keserűen ítélkezik mások felett. Az asszony Jézusban már személyes Megváltóját tiszteli, meggyőződött önmaga bűnösségéről is, és örül az ajándékba kapott új életnek.

Milyen kapcsolatban vagyunk Jézussal? Egy napon majd csak ez lesz fontos, semmi más. Ilyen hűvös, udvarias, kimért magatartás jellemez, mint Simont, vagy ez az odaadó, bensőséges, meghitt közösség, amikor már semmi nem drága, amit Jézusnak adhatunk, mert teljes szívből szeretjük és imádjuk őt? Szenvtelen szemlélői vagyunk-e Jézusnak, vagy szenvedélyes szolgálói? Ez a hála és hódolat csak belülről fakadhat. 

Akinek sok bűne bocsáttatott meg, az nagyon szereti azt, aki megbocsátotta.

Napi áhítat: Amikor „csak azért is” énekelünk

Hét témája: Az éneklés áldásai
89. zsoltár                  

     
Bár a történelem fonalát Isten is és mi is fonjuk, de ő tartja a kezében!

„Az ezráhi Étán tanítókölteménye.
URam, kegyelmes tetteidről éneklek örökké, nemzedékről nemzedékre hirdetem hűségedet.
Mert ezt mondom: Örökké tart kegyelmed, hűséged szilárd, akár az ég.
Szövetséget kötöttem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak:
Örökre fenntartom utódaidat, nemzedékről nemzedékre építem trónodat! (Szela.)
Az egek magasztalják csodáidat, URam, hűségedet a szentek gyülekezetében.
Mert ki van a fellegekben, aki egy sorba állítható az ÚRral? Ki hasonló az ÚRhoz az istenfiak között?
Igen rettenetes az Isten a szentek gyűlésében, és félelmetes mindazok között, akik körülötte vannak.
URam, Seregek Istene! Ki olyan erős, mint te, URam? Hűséged körülvesz téged!
Te uralkodsz a dühöngő tengeren; ha hullámai tornyosulnak, te lecsendesíted őket.
Te zúztad szét Rahabot, halálra sebezve; erős karoddal szétszórtad ellenségeidet.
Tied a menny, tied a föld is, te hoztad létre a földkerekséget és azt, ami betölti.
Te teremtettél északot és délt, a Tábor és a Hermón nevednek ujjong.
Hatalmas a te karod, kezed erős, jobbod felséges.
Igazság és jog trónodnak támasza, szeretet és hűség jár előtted.
Boldog nép az, amely tud neked ujjongani, amely orcád világosságában járhat, URam!
Nevednek örvendeznek mindennap, és igazságod fölmagasztalja őket,
mert te vagy díszük és erejük. Kegyelmed által emelkedik hatalmunk,
mert az ÚRtól van a pajzsunk, Izráel Szentjétől a királyunk.
Ígéret Dávid házának
Egykor látomásban így szóltál híveidhez: Segítséget nyújtottam egy hősnek, kiemeltem a nép közül egy kiválasztottat.
Megtaláltam szolgámat, Dávidot, szent olajommal fölkentem őt.
Kezem állandóan vele lesz, karom erőssé teszi őt.
Nem csalja tőrbe ellenség, nem nyomja el álnok ember.
Kiirtom előle ellenségeit, és leverem gyűlölőit.
Hűségem és szeretetem vele lesz, és nevem által emelkedik hatalma.
Ráteszem kezét a tengerre, jobbját a folyókra.
Így nevez majd engem: Atyám vagy, én Istenem, szabadító kősziklám!
Én pedig elsőszülöttséggel ajándékozom meg, felséges lesz a földi királyok között.
Örökké megtartom szeretetemet iránta, és szövetségem állandó lesz vele.
Mindenkor gondoskodom utódairól és trónjáról, míg csak meglesz az ég.
Ha fiai elhagyják tanításomat, és nem élnek törvényeim szerint,
ha megszegik rendelkezéseimet, és nem tartják meg parancsolataimat,
akkor bottal büntetem meg őket vétkükért, és csapásokkal bűnükért.
De szeretetemet nem vonom meg tőle, és nem csalom meg, mert hűséges vagyok.
Nem szegem meg szövetségemet, nem másítom meg, ami a számon kijött.
Megesküdtem egykor szentségemre, és nem fogok hazudni Dávidnak:
Örökké lesz neki utódja, trónja előttem lesz, mint a nap,
megmarad örökre, mint a hold, a fellegek közt lakó igaz tanú. (Szela.)
Könyörgés szabadításért
Mégis eltaszítottad fölkentedet, megvetetted, és megharagudtál rá.
Felbontottad a szolgáddal kötött szövetséget, porig aláztad koronáját.
Mindenütt leromboltad kerítését, erős városait romba döntötted.
Fosztogatja minden arra járó, csúffá lett szomszédai előtt.
Fölemelted támadói jobbját, örömöt szereztél ellenségeinek.
Még kardja élét is elvetted, hogy ne tudjon helytállni a harcban.
Megfosztottad tisztaságától, trónját a földre döntötted.
Megrövidítetted ifjúsága idejét, szégyennel borítottad el őt. (Szela.)
Miért rejtőzöl el oly soká, URam, miért lángol haragod, mint a tűz?
Gondold meg, hogy mit ér az életem, milyen mulandónak teremtettél minden embert!
Van-e olyan ember, aki életben maradhat, és nem lát halált, aki megmenekülhet a holtak hazájától? (Szela.)
Hol vannak, Uram, régi kegyelmes tetteid, hűséged, amelyet esküvel fogadtál Dávidnak?
Gondolj, Uram, szolgád gyalázatára, amit lelkemben szenvedek sok néptől!
Mert gyaláznak ellenségeid, URam, gyalázzák fölkented lába nyomát.
Áldott legyen az ÚR mindörökké! Ámen, ámen!”

Magyarázat

Tegnap könnyes énekléseinkre emlékezhettünk. Ma reggel egy nagy képet, hosszú történelmi folyamatokat tár elénk Étán. Népe történetét, benne Dávid és családja életét, a történelem Urának a nagyságát. Isten kiválasztotta Dávidot, megáldotta életét, majd utódait is, és hűséget ígért nekik. Ők azonban eltértek az Úrtól, és a hűtlenségük miatti következmények sújtják egész közösségüket. Étán minderre visszapillantva együtt látja a jót (kiválasztás, áldás) és a bajt (hűtlenség, az ellenség pusztítása). Mindez azonban nem bizonytalanítja el a hittől és Isten tetteinek megéneklésétől. Mi is együtt látjuk a kettőt. Kinyitva a Szentírást látjuk Krisztust és látjuk a hősöket. Belenézve az életbe látjuk a bűnöket, a köz állapotát. Elnémulunk? Elhisszük a kísértőnek, hogy az igazság csak a Biblia lapjai között működik? 

Megszólal a tanító, a hitvalló, a „csak azért is” Istenben bízó ének: „Örökké tart kegyelmed, hűséged szilárd, akár az ég.” A reggeli sietés ellenére emlékezz Isten néhány tettére, amit veled, amit másokkal tett. Emlékezz Isten néhány tulajdonságára, amelyeket te is megismerhettél! 

Adj hálát mindezért! Van mindezzel kapcsolatban a fejedben egy szép ének? Énekelj ma reggel is!
(Papp János )

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Aki azt mondja, hogy őbenne van, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt.” (1 János 2,6)

Miért kell a keresztyéneknek eljárásaikban Krisztust követni? Tenniük kell ezt önmagukért. Ha vágyódnak egészséges lelki állapot után, ha a bűn nyomorából akarnak menekülni és örvendeznének a kegyelemben való növekedés üdítő érzésének, akkor Jézust kell példaképül venniük. Saját boldogságuk végett, ha szeretnének inni a salakjától megtisztított borból, ha vágyódnak az Úr Jézussal való szent és üdvös közösség után, ha szeretnének felülemelkedni e világ szenvedésein és gondjain, akkor úgy járjanak, amiképpen Ő járt. Semmi nem segíthet elő oly hatalmasan titeket a menny felé vezető vándorutatokon, csakis ha az Úr Jézus példáját szívetekre veszitek és minden gondolatotokat és érzelmeiteket ahhoz szabjátok. Akkor vagytok a legboldogabbak és akkor ismertettek el Isten fiainak, ha képesek vagytok a Szentlélek által Jézust lábnyomaiba lépve követni. Péter boldogtalan és nyomorult volt, mihelyt eltávolodott Tőle. Azután meg igyekezzetek Jézushoz hasonlókká lenni hitvallásotok végett is. Óh, szegény keresztyén, milyen kegyetlenül üldöz és sebez ellenséged! De ezek a sebek korántsem oly vészesek, mint az a kár, melyet barátaid okoznak neked. Ki okozta a nemes, isteni kezeken azokat a mély sebeket? Az a tanítvány, ki a hízelgés kígyójának helyet adott szívében. Az, aki magát valaminek képzeli és a juhok közé vegyül, holott nem egyéb, mint báránybőrben rejtőző farkas, az jobban megrontja a nyájat, mint a kívül leselkedő oroszlán. Nincs fegyver, mely feleennyire is olyan halálos volna, mint Júdás csókja. Az ingatag tanítványok, inkább meggyalázzák az evangéliumot, mint az istentelenek galád gúnyja. Mindenekelőtt pedig kövessétek Jézust önmagáért. Keresztyén, szereted Megváltódat? Drága neked az Ő neve? Szíveden van az Ő ügye? Óhajtod, hogy e világ országai az Övé legyenek? Vágyad az, hogy megdicsőíttessék? Vágyódsz azután, hogy lelkek legyenek megnyerve Jézusnak? Ha úgy van, akkor kövesd Jézust, légy „Krisztus levele, melyet olvashat és érthet minden ember.”

Köszöntünk Szent Szellem!: ÚJ SZÍV

A SZENTLÉLEK AZ ÓSZÖVETSÉGBEN:A MEGVÁLTÓ HATALOM

"Lőn, amint hátrafordult, hogy Sámueltől eltávozzék, elváltoztatta Isten az ő szívét, és azon a napon beteljesedtek mindazok a jelek." (1Sám 10:10)

A Szentlélek mindig a szívben kezd el dolgozni. A Biblia nyelvezetében a szív a személyiség, a vallási és erkölcsi magatartás központját jelenti, valamint a fizikai erő és a lelki élet forrását.

A szívet jelöli meg, mint az akarat, az értelem, az ítélőképesség, az érzelmek és a szenvedélyek székhelyét. Amikor Isten arról beszélt Sámuelnek, hogy az emberek a külső megjelenést nézik, ám az Úr a szívet vizsgálja (1Sám 16:7), azt próbálta elmagyarázni, hogy Ő a személyiségének legbensőbb rétegeit is ismeri.
A mai modern korban már rendelkezésünkre állnak az anatómiai, a fiziológiai és a pszichológiai ismeretek, és ezek alapján igyekszünk indokolni, hogy amikor a Biblia lényünk középpontját határozza meg, nem arról a szervről beszél, amely a vért pumpálja szervezetünkben. Tudjuk, hogy arra utal, amit ma az érzések, gondolatok, indítékok, vágyak, ambíciók és a logika kombinációjaként ismerünk - mindarra, ami megszabja, kik is vagyunk Isten szemében. Ezek a tényezők határozzák meg, mi is valójában a "lélek".
Egyes tudósok úgy hiszik, amikor az Úr arról beszélt, hogy más emberré teszi Sault, akkor a megtérés tapasztalatára utalt. A megtéréskor a Szentlélek radikális szívműtétet végez el rajtunk. Nem egy négyszeres bypass operációt, hanem szívátültetést. Egy vadonatúj szívet ad nekünk. "Adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet." (Ez 36:26)
Sajnos Saul élettörténete azt mutatja, hogy engedte a régi szívet is tovább dobogni, és ez végül megölte őt. Ám ezen a ragyogóan boldog, hatalmas ünnepnapon, amikor a Szentlélek jelenlétének jelei megnyilvánultak, Saul új szíve olyannyira megnyílt a Lélek kenete előtt, hogy az izraeliták elismerték őt, mint a mennyei Felség szolgáját.

Imádság a mai napra
"Uram, a megtéréskor új szívet teremtettél bennem, amely annak a jelképe, hogy lelkemnek új központja van, életem új irányt, új erőt kapott. Ma arra kérlek, Szentlelked által tartsd életben ezt a szívet, add, hogy erős legyen, és az életem a Te akaratod visszatükröződése lehessen!"

Garrie F. Williams írása alapján

Reggeli dicséret- Szabadság vagy törvény?

„Úgy szóljatok, és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye fog megítélni.” (Jakab 2:12)

Minden lélek, aki nem hajlandó
átengedni magát Istennek, egy másik erő uralma alá kerül. Nem önmagáé. Beszélhet szabadságról, mégis a legalávalóbb szolgaságban van. Nem láthatja az igazság szépségét, értelmét Sátán irányítja. Azzal ámítja önmagát, hogy saját ítéletei szerint jár el, valójában azonban a sötétség fejedelmének akaratát követi. Krisztus azért jött, hogy letörje a lélekről a bűn rabságának bilincseit. "Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek" (János 8:36). "A Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye" megszabadít minket "a bűn és a halál törvényétől" (Róma 8:2).

A megváltás művében nincs kényszer. Nem alkalmaznak külső erőszakot. Isten Lelkének befolyása alatt az ember szabadon megválaszthatja, kinek szolgál. A változásban, amely beáll, mihelyt a lélek alárendeli magát Krisztusnak, a legmagasabb szintű szabadság rejlik. A bűn kiűzése magának a léleknek a műve. Igaz, magunknak nincs erőnk, hogy kitörjünk Sátán bűvköréből, de ha vágyunk a bűntől való szabadulásra, s nagy szükségünkben rajtunk kívül álló és a miénket meghaladó erőért kiáltunk, lelki képességeinket a Szentlélek isteni energiája hatja át, s ezek így engedelmeskednek az akarat parancsának és teljesítik Isten akaratát.

Az emberi szabadság egyetlen feltétel alapján lehetséges: egynek kell lenni Krisztussal. "Az igazság szabadokká tesz titeket" (János 8:32), és Krisztus az igazság. A bűn csak úgy arathat diadalt, ha az értelem elgyengül, a lélek szabadsága megszűnik. Ha alávetjük magunkat Istennek, ez az én helyreállítását eredményezi - igazi emberi dicsőséget és méltóságot. Az isteni törvény, melynek alávetjük magunkat, "a szabadság törvénye" (Jakab 2:12). E.G.White Jézus élete 51. fejezet

Szerző: Gyürüs Panni

Zsoltárok könyve 28. rész

1. Dávidé. Hozzád kiáltok, Uram, én szirtem; ne fordulj el szótlanul tőlem, hogy ne legyek, ha néma maradnál, a sírba szállókhoz hasonló.
2. Halld meg esedezéseimnek szavát, mikor kiáltok hozzád, és mikor felemelem kezeimet a te szentséged lakhelye felé.
3. Ne számlálj engem a hitetlenek és gonosztevők közé, a kik békességgel szólnak felebarátaikhoz, pedig gonoszság van szívökben.
4. Fizess meg nékik az ő cselekedeteik és igyekezetök rosszasága szerint; kezök munkája szerint fizess meg nékik; add meg nékik jutalmukat!
5. Minthogy nem figyelnek az Úr cselekedeteire és kezének munkáira, lerontja őket és föl nem építi őket.
6. Áldott az Úr, hogy meghallgatta esedezéseimnek szavát.
7. Az Úr az én erőm és paizsom, ő benne bízott szívem és megsegíttettem; örvend szívem és énekemmel dicsérem őt.
8. Az Úr az ő népének ereje, és az ő fölkentjének megtartó erőssége.
9. Tartsd meg a te népedet és áldd meg a te örökségedet, legeltesd és magasztald fel őket mindörökké!

Reggeli gyöngyszemek: Ő a megtestesült igazság

„Ekkor azt mondta neki Pilátus: Tehát valóban király vagy? Jézus azt válaszolta: Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra.” (Jn 18:37)

Krisztus tudatos magasabbrendűsége lenyűgöző erővel ruházta fel szavait, még úgy is, hogy lépésről lépésre egyre lejjebb haladt a megalázkodás ösvényén. Ez az erő tükröződött tanításaiban és abban a tekintélyben, mellyel megfeddte a magas rangú bűnös embereket. Az igazság számára mindig igazság volt, és sohasem szenvedett csorbát, mert Ő volt az igazság szerzője. Így szólt: „Azért születtem és azért jöttem a világra, hogy tanúságot tegyek az igazságról”. Ő volt az igazság és szentség megtestesítője. Ő, aki Isten tanácsában állt, aki az Örökkévaló legbensőbb szentélyében tartózkodott, arról beszélt, amit tapasztalatból tudott…De az emberek, akik azt állították, hogy a tudás és a szellemi felfogóképesség magas szintjén állnak, nem fogták fel szavai értelmét; az örökkévaló dolgokat, melyek az Atyától és a Fiútól származtak, tudatlanságukban megkritizálták és elítélték.

A megfeszített Krisztus mindig magához vonja a lelkeket. Sátán viszont elvonni igyekszik őket Krisztustól, hogy ne járhassanak ábrázatának világosságában, hogy ne láthassák Krisztus jóságát és irgalmát, végtelen együttérzését és felülmúlhatatlan szeretetét. Vonzó világi törekvésekkel fonja körül őket, hogy Istent, amint Krisztusban van, ne legyenek képesek ezektől megkülönböztetni. De Krisztus azért jött, hogy megmentsen mindenkit, aki hisz benne. Ahogyan a virág a Nap felé fordul, hogy fénysugarai segítségével tökéletesítse szépségét és formáját, úgy kell Krisztus követőinek is az Igazság Napja felé fordulniuk, hogy a rájuk sugárzó mennyei fény tökéletesítse jellemüket és mélyítse Isten dolgaiban szerzett tapasztalataikat. Képtelenek vagyunk megérteni az áldások gazdagságát, melyben Krisztus által részesültünk, hacsak emberi erőfeszítéseinket az isteni kegyelemmel nem egyesítjük. (The Youth’s Instructor, September 22, 1898.)

Az én életem ma: ISTENNEL, HIT ÁLTAL

Hit az életemben

„Hogy mindnyájan egyek legyenek, amint Te énbennem, Atyám, és én Tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk.” (János evangéliuma 17,21)

„Én vagyok a szőlőtőke, ti a szőlővesszők” – olvashatjuk Jézus szavait János evangéliumában (15,5). Elképzelhetünk-e ennél mélyebb, szorosabb kapcsolatot Krisztussal? A szőlővessző rostjai majdnem azonosak a szőlő tőkéjével. Az élet, az erő áramlása a törzsből az ágakhoz akadálytalan és állandó. A gyökértől mindenhová eljut a táplálék az ágakon át. Ilyen az igazi hívő kapcsolata is Krisztussal, mert Krisztusban lakozik, és tőle nyeri táplálékát.

Ezt a lelki kapcsolatot csak személyes hitünk gyakorlásával alapozhatjuk meg. Hitünkkel fejezzük ki az Isten iránti legnagyobb szeretetet, tökéletes bizalmat, és a teljes odaszentelődést. Akaratunkat teljesen át kell engednünk, alá kell rendelnünk Isten akaratának, és az érzéseinket, vágyainkat, érdekeinket is azonosítanunk kell Krisztuséival. Istentől folyamatosan kegyelmet nyerünk – fejezzük ki hálánkat ezért Megváltónknak!

Ha ez a meghitt kapcsolat és folyamatos összeköttetés kialakul, bűneinket Krisztus magára vállalja, és az Ő igazságát nekünk tulajdonítja a menny – hiszen Ő bűnné lett értünk, hogy mi Isten igazsága lehessünk Őbenne (Korinthusiakhoz írt II. levél 5,21). Isten elé járulhatunk Jézus Krisztus által, és a mennyei Atya elfogad bennünket szeretett Fiában. Bárki is bántja Krisztus őszinte hívét szóval vagy tettel, Jézust sebzi meg. Aki pedig egy pohár vizet ad Krisztus tanítványának, mivel Isten gyermeke, Megváltónk úgy tekinti, mintha Ő kapta volna.

Amikor Jézus készült elválni tanítványaitól, akkor adta nekik a hívőkkel való szoros kapcsolata szép jelképét. A Krisztussal élő hit által megvalósuló kapcsolat maradandó, de mellette minden más kötődéstől meg kell szabadulnunk.

Az igazi hívő Krisztust választja mint elsőt és utolsót (Ésaiás könyve 44,6; Jelenések könyve 1,11–17; 2,8; 22,13), s a legjobbat mindenben.

(Review and Herald, 1887. december 13.)

Mit jelent a bemerítés?

A bemerítést az Úr Jézus parancsa és a Biblia tanítása szerint gyakoroljuk, amikor olyan embereket merítünk vízbe (keresztelünk meg), akik Isten örömhírét, az evangéliumot megismerve hitre jutottak, saját döntésük alapján pedig el kívánják kötelezni magukat az Úr Jézus követésére és Isten családjához akarnak tartozni. A bemerítés azt szimbolizálja, hogy az ember, aki eddig bűneiben és bűneinek élt, eltemeti, halálba adja régi életét, és átadja élete irányítását Krisztusnak, hogy ő kezdjen vele egy új, Istennek tetsző és a bűn szolgaságától szabad életet (Róm 6:4-5). Nyilvános megvallása annak, hogy Jézus Krisztust választjuk életünk Urának és szeretjük őt annyira, hogy engedelmeskedünk neki ebben is.

Nem azért tesszük, hogy ő jobban szeressen, vagy mintha ezzel kiérdemelnénk, hogy a mennybe kerüljünk; nem, ez nem ment meg senkit a kárhozattól. Akkor miért tesszük? Mert Jézus ezt parancsolta az ő tanítványainak, hogy aki hisz a hirdetett evangéliumnak, azt meg kell keresztelni, majd tanítani kell.

Menjetek el a világ minden részére, és hirdessétek az örömüzenetet mindenkinek! Aki hisz és bemerítkezik, az üdvözülni fog. De aki nem hisz, az kárhoztató ítélet alá kerül. (Márk 16:15-16.)

Ezért menjetek el a nemzetekhez, és tegyetek tanítványommá minden embert az egész világon! Merítsétek be őket az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevébe! Tanítsátok őket, hogy engedelmeskedjenek mindannak, amit én parancsoltam nektek! (Máté 28:19-20.)

Az Úr Jézus tanítványainak nem azt mondta, hogy szaporodjanak és sokasodjanak, így növelve az egyház létszámát, hanem hirdessék az örömhírt, Isten evangéliumát. Megértjük, hogy miért gyakorolják a népegyházak a gyermekek megkeresztelését, de elfogadni és egyetérteni nem tudunk a gyakorlattal. Nem látunk arra lehetőséget a Bibliából, hogy hit nélküli embereket (függetlenül az életkortól), keresztségre kényszerítsünk.

A bemerítkezés nem egy választható lehetőség a keresztyén ember számára, hanem Jézus Krisztus parancsa azok számára, akik megismerve az evangéliumot, életük Urává fogadták őt. Ha pedig már az elején kudarcot vallunk az engedelmes követésben, mi lesz majd a naponkénti önmegtagadással? Ha hiszed, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, aki téged is megváltott, bátorítunk arra, hogy merd rábízni magad Uradra és engedelmeskedj neki. 

Szeresd őt annyira, hogy komolyan veszed parancsát. Nem kell okoskodni, magyarázkodni, kifogásokat keresni, hanem egyszerűen megtenni és csak azért mert Ő mondja neked! Senki nem hihet helyetted és senki nem engedelmeskedhet helyetted. Ezért ha tényleg hiszel benne, engedelmeskedsz neki, ebben is!
Igehelyek, amik segítenek feltárni a bemerítés üzenetét: Kol 2:12, Róm 6:3-5, Gal 3:27, ApCsel 2:41, ApCsel 22:16, Márk 1:4, Márk 16:16

Írta: Nagy-Kasza Dániel, A Zápszonyi Imádság Háza Baptista Gyülekezet pásztora

💥Mai Igerész💥

Thessalonikabeliekhez írt II. levél 2. rész

,,Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja.,,

1. Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi ő hozzá leendő egybegyűlésünkre nézve,
2. Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja.
3. Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia,
4. A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.
5. Nem emlékeztek-é, hogy megmondtam néktek ezeket, a mikor még ti nálatok valék?
6. És most tudjátok, mi tartja vissza, a miért csak a maga idejében fog az megjelenni.
7. Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, a ki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia.
8. És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, a kit megemészt az Úr az ő szájának lehelletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével;
9. A kinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival,
10. És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességökre.
11. És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak;
12. Hogy kárhoztattassanak mindazok, a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.
13. Mi pedig mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek ti érettetek atyámfiai, a kiket szeret az Úr, hogy kezdettől fogva kiválasztott titeket Isten az üdvösségre, a Lélek szentelésében és az igazság hitében;
14. A mire elhívott titeket a mi evangyéliomunk által, a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének elvételére.
15. Miért is atyámfiai, legyetek állhatatosak és tartsátok meg a tudományt, a melyre akár beszédünk, akár levelünk által taníttattatok.
16. Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus, és az Isten a mi Atyánk, a ki szeretett minket és kegyelméből örök vígasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg,
17. Vígasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden tudományban és jó cselekedetben.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

,,..És adja őket (a kanaánitákat) az Úr, a te Istened a te hatalmadba, és megvered őket: mindenestől veszítsd ki őket, ne köss velük szövetséget, és ne könyörülj rajtuk!,, -5Móz 7,2

"Adja őket az Úr a te hatalmadba!" Jelentős intés ez. Izrael egyedül soha sem végzett volna a kanaánitákkal. Ezt megtapasztalták már Jerikó erődített falainál. Isten adta kezükbe. Csak a maradékot kellett Izraelnek legyőznie. Dávidnak először Góliátot kellett legyőznie. Mikor aztán a filiszteusok látták, hogy legerősebb vitézük halott, akkor elfutottak mindnyájan. Izrael csak ekkor tudta már üldözni és megsemmisíteni őket.

Így van ez a szívünkben lévő bűnnel is. A Szentlélek töri meg annak hatalmát, s akkor kezdődik el a mi harcunk az alapjában véve már legyőzött ellenséggel.

Mint jelszó hangzik a parancs: "Mindenestől veszítsd el őket"! Légy halálos ellensége a bűnnek! Izraelnél ez azt jelentette: Ne köss szövetséget a kanaániták maradványaival! Lehettek köztük olyanok, akik ártalmatlanoknak látszottak, és szívesen szövetségre léptek volna Izraellel. Így álcázhatja pl. a mi életünkben is magát a fösvénység takarékosságnak, a paráznaság barátságnak.

Isten ezt is parancsolta Izraelnek: "ne könyörülj rajtuk"! Belső életünkben ez különösen fontos. Sohase legyünk tekintettel világi környezetünkre, hogy a bűnben alkalmazkodjunk hozzá! Isten ezt parancsolja: veszítsd el!

Ez a bűn naponkénti halálba adását jelenti. Dávid ezt mondja a 101. zsoltárban: "Reggelenként elvesztem a földnek latrait, hogy kigyomláljak az Úrnak városából minden gonosztevőt". Minden reggel? Nem elég egyszer? Ó, nem! Ez hasonló a kertben lévő gyomhoz, amelynek gyökere a földben van. A maradékból mindig új növény nő ki. Mit ér a kertnek, ha csak egyszer gyomláljuk ki? Ha azt akarjuk, hogy kertünk gyommentes legyen, naponta kell azt gyomlálnunk.

Hogy néz ki a mi szívünk? Ellepte a gyom, vagy naponként ki van tisztítva? Szakadatlan harcot a kanaániták maradványai ellen!

Varga László: Isten asztaláról

"Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg. Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé."- Zsoltárok 103,3-5

Én nem hiszem, hogy ez az ige az öregeknek szól, hogy az ő ifjúságuk újuljon meg. Bár valószínű, hogy ők se maradnak ki ebből az ígéretből. De úgy érzem, elsőként éppen a mai fiataloknak van erre a legnagyobb szüksége. Annyi az öreg fiatal! Akik éveik száma szerint fiatalok, de magatartásuk azt árulja el, hogy belül már egészen megöregedtek. Nem tudnak hinni, nem tudnak lelkesedni, nem képesek jövendőt építeni, családot alapítani stb. stb. Túl vannak minden bűnön, lelkük belebetegedett. Nincs miért élniük, csak a halált várják. Fiatal testvéreim, kár vénen élni át egy életet! Isten fiatalokra vár. Ép lelkű, eleven emberekre, munkatársakra ebben a nyomorult világban. Ha akarod, ha vállalod, megújít és valóban fiatallá tesz. Nem érdekli Istent a múltad, Ő a jövő alkotója. Ha kéred, eltörli múltad minden átkát, erőt és lendületet ad, életednek értelmet, munkádnak örömöt, családodban szeretetet, boldogságot. Akarod? Lehetsz akár tizenhét, akár hetven éves, megújul ifjúságod, ha rá bízod.


Uram, fiatal akarok lenni a Te szolgálatodban, lelkes, bátor, tiszta szívű fiatal. Tudom, előtted nem az évek számítanak. Te fel tudod használni az öregek tapasztalatait éppen úgy, mint a fiatalok lelkesedését. Engem vajon mire akarsz felhasználni? Nem akarok nyugdíjba vonulni, nem akarom feladni életemet, nem azt kérem, hogy adj annyi ajándékot, hogy eltengődhessem hátralevő napjaimon. Ha Krisztus megváltotta, Övé az életem, s Ő értéket ad annak. Mutasd meg, Uram, hol van rám szükséged! Állíts a magam helyére, őrként, harcosként, építőként, vezetőként vagy beosztottként, de oda állíts, ahol kellek, ahol hiányzik az én munkám! Töröld el múltamból mindazt, ami akadályoz, tégy fiatallá, hogy úgy tudjam betölteni rám bízott feladataimat! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-AZ EGYHÁZTAGSÁG KÉRDÉSE

A mai napon olvasandó igeszakasz: ApCsel 2,37-42

37 Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: "Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?" 

38 Péter így válaszolt: "Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. 

39 Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk." 

40 Még más szavakkal is lelkükre beszélt, és így kérlelte őket: "Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől!" 

41 Akik pedig hittek a beszédének, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk. 

42 Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.

"Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak? ... Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára és megkapjátok a Szentlélek ajándékát."
(ApCsel 2,37 és 38)

Miután meghallgatták az evangéliumot, sokan ezt válaszolták: "mit tegyünk?" Valahányszor csak átjárja szívünket az evangélium felszólítása, lehetetlen, hogy ne kérdezzük: mi a kötelességem Krisztust illetően? Mit kell tennem? Ha lelkiismeretünk nem ily módon reagál, felületes igehallgatók vagyunk. Akik évről évre hallgatják az evangéliumot, de semmi más mondanivalójuk nincs, csak az, hogy ez egy "jó" vagy egy "rossz" prédikáció volt, valójában még soha nem hallották, hogy mit prédikál a Lélek.
"Térjetek meg!" (az angol szövegben: bánjátok meg bűneiteket! A ford. megj.) A megtérés azzal kezdődik, hogy szomorkodunk bűneink miatt. Akkor kerít minket hatalmába, amikor elfordulunk a gonosz korábbi szeretetétől és gyakorlásától és odafordulunk Istenhez és Krisztushoz.
"Keresztelkedjetek meg!" A keresztyén keresztség a mi Krisztussal való kapcsolatunk és Krisztus velünk való kapcsolatának látható kifejezése. Minden keresztyén egyetért abban, hogy a keresztség az az ajtó, amelyen át azoknak a közösségébe lépünk be, akik Krisztuséi. A keresztyének véleménye eltér arról, hogy a hívők fiait és leányait részesíteni kell-e a keresztségben. A beszámoló nem közli, hogy vajon a megtértek és hitrejutottak gyermekeit befogadták-e az új testvéri közösségbe. Tekintettel a 39. versre úgy vélem, hogy aligha zárták ki őket onnan.
A "bűnök bocsánata" kapcsolatban van a keresztséggel és a megtéréssel. A bűnbocsánat a kegyelem által a miénk és nem a szertartás által. A keresztség vize azt teszi láthatóvá, amit Krisztus ad azoknak, akik megtérnek és hisznek.
A "Szentlélek ajándéka" minden keresztyéné. A Lélek új élettel ajándékozza meg az összes megtért bűnöst, amikor ők Krisztushoz fordulnak. Nem keresztelkedhetünk bele Krisztusba anélkül, hogy belekeresztelkednénk az ő Lelkébe, mert ahol az Úr van, ott van az ő Lelke is.
Az egyháztagságnak mindezek a követelményei és jótéteményei éppoly valóságosak ma is, mint amilyenek voltak, amikor Péter felszólította a sokaságot.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett- A GAZDAGSÁG SZOKÁSA

"Isteni természet részeseivé legyetek" (2Pt 1,4)

Részeseivé lettünk az isteni természetnek az ígéretek által; de az isteni természetet szokások kialakításával kell "használnunk". Az első ilyen szokás, hogy észrevegyük: Isten gondoskodik rólunk. "Nincs rávalóm, hogy megszerezzem" - mondjuk és ebben a mondatban az egyik legnagyobb hazugság rejtőzik. Az élet más síkján is nagyon ízléstelen pénzről beszélni, a szellemi életben is; mégis úgy beszélünk, mintha mennyei Atyánk kitagadott volna minket. Igazi szerénység jelének tartjuk, ha egy nap estéjén elmondjuk: "Ó, igen, éppen csak átjutottam, de nagyon komoly küzdelem volt." Pedig a mindenható Isten a mienk Jézus Krisztusban! Ha mi készek vagyunk engedelmeskedni neki, Ő igénybe veszi a legkisebb porszemet és a legtávolabbi csillagot is arra, hogy megáldjon. Mit számít, ha nehezek a külső körülmények? Miért ne lennének nehezek? 

Ha önmagunkat sajnáljuk és jajgatunk, ahelyett hogy fényűzésnek tekintenénk a nélkülözést, akkor Isten gazdagságát száműzzük az életünkből és másokat is akadályozunk abban, hogy Isten gondviselésére bízzák magukat. Nincs kártékonyabb bűn, mint az önsajnálkozás, mert félretolja Istent, trónra ülteti az önzést és panaszra nyitja a szánkat. Életünk szellemi élősdi lesz; nem szép és már nem bővölködő ez az élet. Amikor Isten elégedett kezd lenni velünk, kiforgat minden képzelt gazdagságunkból, amíg meg nem tanuljuk, hogy minden forrásunk benne van (Zsolt 87,7). 

Ha Isten fensége, kegyelme és hatalma nem ábrázolódik ki bennünk úgy, hogy tudatában sem vagyunk annak, akkor felelőssé tesz minket ezért. "Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét" (2Kor 9,8), ezért tanuld meg másokra tékozolni ezt a kegyelmet! Viseld magadon Isten lényének a bélyegét és áldása mindig átárad majd rajtad mások felé.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében- Kenet és bizonyosság

"Ti azonban a Szent kenetét kaptátok és mindent tudtok. "-(1 János 2, 20)

Azok a keresztyének, akik a Szentlélek kenetét vették, mindnyájan egy bizonyos ismerettel, tudással rendelkeznek. Az igazság és bizonyosság birtokában vannak. 

"Mindnyájan Istentől tanítottak lesznek." Ez az Ige azoknál teljesedik be, akik a Szentlélek iskolájába járnak. "...mikor eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket minden igazságra" (Ján 16, 13) -ígérte az Úr Jézus. 

"Senki sem tanítja majd az ő atyjafiát így: Ismerd meg az Urat! Mert mindnyájan megismernek engem, a kicsinyektől fogva a nagyokig" (Zsid 8, 11). 

Nagy különbség az, hogy emberek tanítanak-e meg valamire bennünket vagy a Szentlélek vés szívünkbe egy igazságot. Amit emberek nyújtanak nekünk, azt ismét el is vehetik. Aki csupán emberi tanítás révén szerzett tudomást isteni dolgokról, abban nem sok világosság és bizonyosság van. Isten Szentlelke boldog bizonyosságot teremt s ezt nem lehet összetéveszteni a kínos bizonytalansággal. Amit megvilágosodás révén ismerünk fel, az belső tulajdonunkká, úgyszólván lényünk egy darabjává válik. Istennek a testi füleinkkel felfogott, külsőképpen meghallott Igéje a Szentlélek által belsőleg is megragadott Igévé válik. Valósággal belénk plántálódik, ahogy Jakab apostol mondja (1, 21). 

"Akik mindenkor tanulnak ugyan, de az igazság megismerésére soha el nem juthatnak" (2 Tim 3, 7) - mondja Pál a keresztyének egy elszomorító rétegéről. 

Írástanítók akarnak lenni, de maguk sem értik, amit mondanak s amikről olyan nagy határozottsággal nyilatkoznak (1 Tim 1, 7). 

Vajon mi is azokhoz tartozunk, akikhez állandóan eljut az Ige hangja és mégis üresek maradnak, mivel nincs bepillantásuk Isten titkaiba s hiányzik náluk az a képesség, hogy belsőleg szemléljék az igazságot? Az ilyenek mindent csak értelemmel akarnak megragadni s emellett elbizakodottá, felfuvalkodottá válnak; másokat akarnak tanítani és közben csak vakoknak vak vezetői. 

- Isten megvilágosított gyermekei valóban hálásak minden tanításért, de mindazt, ami emberi utakon jut tudomásukra, kell hogy Isten Szentlelke hitelesítse lelkükben, hogy valóban Istentől van-e. Az, ami tévedés, lepattan róluk. 

Tévtanításokba csak olyanok esnek, akik óemberi restségüknél vagy hiúságuknál hagyják magukat megfogni. A megtisztított értelmű embert Isten Lelke világosságról világosságra vezeti.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Úgy kapunk, ahogy adunk

"Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek" (Mt 5,7)

Nem helyes, ha bocsánatot nyer, aki maga nem bocsát meg, sem az, ha megelégítik a szükségét annak, aki nem segít a szegénynek. Isten tulajdon mértékünkkel mér meg bennünket, és akik kemény urak és kegyetlen hitelezők voltak, megtapasztalják majd, hogy az Úr is keményen bánik velük.
"Az ítélet irgalmatlan ahhoz, aki nem cselekedett irgalmasságot" (Jak 2,13).

Próbáljunk a mai napon megbocsátani. Próbáljunk másokat hordozni és elviselni. Legyünk szelídek, jóságosak és gyöngédek. Ne ítéljük meg túl szigorúan az emberek viselkedését, ne alkudozzunk rámenősen, ne menjünk bele semmiségek miatt cívódásokba, és ne osztogassuk szűkmarkúan az elismerésünket. Bizonyára szeretnénk áldottak lenni és irgalmat nyerni: legyünk hát irgalmasok, hogy irgalmasságot nyerjünk. Teljesítsük ennek a boldogmondásnak a feltételét, hogy az ránk is érvényes lehessen. Hát nem kellemes kötelesség kedvesnek lenni? Nem sokkal jobb, mint összeférhetetlennek és haragosnak mutatkozni? Hiszen a kedvesség önmagában is áldott! Hát még milyen gazdag jutalom az érte járó irgalom! Csak a végtelen kegyelem tud ilyen ígéretet tenni: mi csupán filléres irgalmakat gyakorolunk embertársainkkal szemben, az Úr viszont minden adósságunkat elengedi!

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Mit mond még a példázat?-2.rész

"A mag az Isten igéje. "(Lk 8,11)

A magvető példázatának van néhány általános üzenete is.

1. Életünk Isten igéje nélkül parlag és puszta marad. A bűntől megrontott természetünk csak gyomokat és vad gyümölcsöket tud teremni. A befogadott ige teremt egészen újjá, s így jelenik meg a Lélek gyümölcse. Ehhez viszont valóban olyan igére van szükség, ami Isten szájából származik (Ézs 55,11). Ezt kell elkérnie mindenkinek.

2. Ez az ige támaszt hitet és ad üdvösséget. Ezt ott hangsúlyozza Jézus, amikor figyelmeztet, hogy jön az ördög, és kiragadja a szívükből, hogy ne higgyenek és ne üdvözüljenek. Aki tehát hinni szeretne, hallgasson igét, mert csak ez az út vezet az élő Istenbe vetett igaz hithez!

3. Ebből az is kiderül, hogy az ördög személyesen igyekszik akadályozni, hogy az ige által Isten újjáteremtsen embereket. Ahol Isten igéje hangzik, ott kemény harc folyik a lelkekért - ezt ne feledjük el! Az ellenség célja, hogy ne hallgassuk, ne figyeljünk oda, ne fogadjuk be, ne hozzon létre változást bennünk az ige. Isten vetésébe beleszórja a maga ellenvetését. Ezért is kell féltve őriznünk az igét.

4. A példázatból az is következik, hogy legyünk jó szántóföld és jó magvetők. Legyünk nyitottak Isten előtt, hogy dolgozhasson bennünk! Aztán legyünk készek továbbadni az igét szóval és élettel is, hogy Isten dolgozhasson általunk!

Ne feledjük, hogy ő az aratás ura, s „aki a jó magot veti, az Emberfia" (Mt 13,37)! Mi csak az alkalmazottai vagyunk. Ez nagy kiváltság, de az evangélium ügyét ő viszi győzelemre, nekünk csak ez a feladatunk: „Ahogyan a szolgák uruk kezére néznek,... úgy nézünk mi Istenünkre, az Úrra" (Zsolt 123,2).

Napi áhítat: Isten előtt sírós imával, énekkel is!

Hét témája: Az éneklés áldásai

Jer 9,9–15                                     

Ne magadban szomorkodj. Öntsd ki lelkedet Isten előtt, ha kell, könnyes énekkel!

„Zokogva siratom a hegyeket, gyászolom a puszta legelőit, mert kiégtek, ember sem jár arra, és nem hallik a nyájak bégetése. Az ég madarai és az állatok is elbujdostak, elköltöztek. Jeruzsálemet kőhalommá teszem, sakálok tanyájává, Júda városait pedig lakatlan pusztává teszem. Ki az a bölcs ember, aki ezt megérti, és hirdetni tudja, amit az ÚR szája kijelentett neki: Miért vész el az ország? Miért ég ki, mint a puszta, ahol senki sem jár? Megmondta az ÚR: Mivel elhagyták tanításomat, amelyet én adtam nekik, nem hallgattak szavamra, és nem aszerint éltek, hanem megátalkodott szívvel követték a Baalokat, amire elődeik tanították őket, azért így szól a Seregek URa, Izráel Istene: Ürömmel etetem meg ezt a népet, és méreggel itatom meg. Szétszórom őket olyan népek közé, amelyeket nem ismertek sem ők, sem elődeik, és fegyvert küldök a nyomukba, amíg csak meg nem semmisítem őket!”

Magyarázat

Jeremiás körbehordozza tekintetét, és pusztulást, kietlenséget, romokat lát Izráelben. Látása inkább jövőkép, mint jelen, de valóságos. Mivel elhagyta a nép Istenét, az Úr is magára hagyja népét. Ennek következménye a rom és a fájdalom, meg Jeremiás sírós éneke. Próféta, de egyben együttérző ember, aki nem kárörvendő, és nem is közömbös. Minden törekvése ellenére nem tudja megváltoztatni a dolgok irányát, megszüntetni azoknak következményét. Mit tehet ilyenkor egy istenfélő ember? Énekben, imában siratja népét. Talán te is emlékszel ilyen sírós imákra, énekekre. Magadért, másokért. Gyermekért, unokáért, hitetlen barátért, kemény szívű, önsorsrontó emberekért. A könnyek nem szégyellnivalók. Jelzik szeretetedet, őszinteségedet. Sokszor a tehetetlenség érzése kalodába szorít bennünket, és nem tudunk mást tenni, csak azt, amit Jeremiás. De ne feledd! Az akkori balga tettek feledésbe merültek, a konok emberek eltűntek. A próféta tiszta szívű siratóéneke évezredek példája lett. Amikor nincs semmi más eszköz, vidd az Úr elé fájdalmadat! Ha kell, könnyek között is. Ezeknek is ő a legjobb hallgatósága! Énekeld el neki őszintén!
(Papp János )

Ő meghallgatja és válaszol rá!!

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Aki megélhetésünkre mindent bőségesen megad nekünk.”  (1Timótheus 6,17)

A mi Urunk Jézus mindig adakozó, egyetlen pillanatig sem vonja meg tőlünk kezét. Amíg a kegyelemnek van még olyan edénye, mely nem telt meg csordultig, addig nem áll meg az olaj.

Ő nap, mely sohasem nyugszik le; manna, mely szüntelen hull a tábor körül; szikla a pusztában, ki átszúrt oldalából szakadatlanul életfolyamot szolgáltat; kegyelemének esője folyton csepeg; jóvoltának áldása mindig folyik; szeretetének kútfeje mindenkor buzog. 

Mivel Ő, a király, soha meg nem hal, tehát irgalmassága nem szűnik meg soha. Napról-napra szakíthatunk gyümölcséből és élvezhetjük azt. Naponként lehajlanak ágai kinyújtott kezünk felé, jóságának valamely újabb készletével. Heteinek hét ünnepnapja van, s évei annyi vendégséget számlálnak, mint napot. 

Ki hagyta el valaha ajtaját anélkül, hogy áldást ne vitt volna magával? Ki állt fel valamikor elégedetlenül szeretetének asztala mellől, vagy: ki távozott karjából gyönyör nélkül? Kegyelme és irgalmassága minden reggel új és felüdít minket minden este. 

Ki számolhatja meg jótéteményeinek sokaságát, vagy mondhatja meg kegyelmi adományainak számát? Az idő homokóráján átfutó homokszemek nem érhetnek fel koránt sem az Ő szeretetnyilvánításainak számával! Időnk szárnya, jósága ezüstjével és szeretet átlátszó aranyával van bevonva. Az idő folyója az örökkévalóság hegyeiről kegyének arany-homokszemeit hozza át nekünk. A számtalan csillagok csak zászlóhordozói lehetnek az áldásosztogatások még végtelenebb seregének. 

Ki számlálja meg a port? Az megszámlálhatja a Jákobra árasztott jókat.
Vagy ki számlálhatná meg az Izráellel közölt áldásaink csak negyedrészét is? Mivel magasztalhatja az én lelkem Őt, ki betölt minden napon jóságával és megkoronáz kegyelmességével és irgalmasságával? 

Óh, bárcsak dicspálmám olyan végtelen volna, mint a te jóságod! Óh, szegény nyelv, miért vagy oly telhetetlen? Miért hallgatsz oly csendesen? Ébredj! Mert különben nem vagy többé dicsőségemre, hanem gyalázatomra.

„Kelj fel, én lantom, és hegedűm! Korán akarok felserkenni!”

Köszöntünk Szent Szellem!: MÁS EMBERRÉ LESZEL!

A SZENTLÉLEK AZ ÓSZÖVETSÉGBEN:A MEGVÁLTÓ HATALOM

"Azután eljutsz az Isten halmára, ahol a filiszteusok oszlopai vannak. Mihelyt bemégy az ott levő városba, egy csapat prófétára bukkansz, akik az áldozó halomról jönnek lefelé. Lant, dob, fuvola és citera lesz náluk, ők maguk pedig prófétai révületben lesznek. Akkor megszáll téged is az Úr Lelke, velük együtt prófétai révületbe kerülsz, és más emberré leszel." (1Sám 10:5-6; új protestáns fordítás)

Mindig csodálatos bizonyságtétel a természetfeletti módon megváltozott személyiség Isten hatalmáról. Ron keresztény otthonban nőtt fel, amelynek legalista légköre miatt elfordult az Örökkévalótól, majd a drogok és alkohol démoni erőinek hatalmába került. Miután fiatal éveit feláldozta ezen az oltáron, Ron újra alárendelte magát a Szentlélek hatalmának. Az egyik szombat délután a kandalló előtt ült nappalinkban, halkan kísért bennünket gitáron, amint gyönyörű keresztény énekeket énekeltünk. Mindnyájan bizonyíthattuk, akik akkor Ron társaságában lehettünk, hogy ő valóban más emberré lett. Ugyanilyen drámai változás mehet végbe mindenki életében.
Talán különösnek hangzik, de amikor Isten megígérte a leendő izraelita királynak, hogy más emberré teszi, Saul nem mutatta jelét annak, hogy gonosz függőségek, büszkeség, kéjvágy vagy erőszakos lelkület tartották volna fogva. Magatartása inkább önbizalomhiányról, bizonytalanságról és alacsony önértékelésről tanúskodott. Ő volt a legmagasabb és leghelyesebb fiatalember egész Izraelben (1Sám 9:2), mégis amikor elérkezett a nagy pillanat, a holmik között elrejtőzve találtak rá (10:22).
Amikor a Szentlélek betöltötte Sault, az Úr radikális változást vitt véghez a férfi életében. Habár a férfi jelentéktelennek látta önmagát (15:17), a Szentlélek hatalmas lelki erővel ruházta fel, hogy vezethesse az új monarchiát. Sajnos azonban mikor elszakadt a Lélektől, éppen a benne végmenő változások miatt omlott össze királysága és az élete is. Saul végül olyan hatalmasnak képzelte magát, hogy úgy gondolta, nem is kell engedelmeskednie Istennek. Lázadása éppolyan veszélyes volt, mint a varázslás (15:23), mert a gonosz seregének soraiba állította őt.

Imádság a mai napra
"Atyám, segíts nekem, hogy a 'nagyság', illetve 'kicsinység' fogalmát hozzád mérve határozzam meg, és ne az alapján, hogy másokhoz hasonlítom magam. Szentlelked által végezd el az 'átméretezést' az életemben, és tégy képessé arra, hogy alárendeljem magam akaratodnak, és néped szolgája lehessek!"

Garrie F. Williams írása alapján

Reggeli dicséret: Amit csak szeretnél!

„Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.”
Máté szerinti evangélium 7. fejezet 7. verse

Mialatt mindennapi munkánkat. végezzük, emeljük fel lelkünket imában a magasságba. Ezek a csendes könyörgések jó illatként szállnak a magasba, a kegyelem trónusa elé és az ellenség kudarcot vall. A keresztény hívőt, akinek szíve Istenhez ragaszkodik, nem győzheti le semmiféle hatalom. A gonosz nem bolygathatja meg békéjét. Isten szavaiba foglalt minden ígéret, az isteni kegyelem minden ereje, az Úr segítségének minden forrása biztosítják számára a védelmet.

Az ima a lélek lélegzete. A lelki erő titka. Az ima őrzi meg a lelki egészséget. A szívet közvetlenül összeköti, az élet Forrásával és erősíti a hitéletet. Az imaélet elhanyagolása- vagy a kényünk-kedvünk szerinti időszakonkénti ima következménye, hogy elszakadsz Istentől. A lelki képességek elveszítik erejüket, a hitéletből hiányzik az épség és az erő.
Csodálatos dolog, hogy imáink eredményesek, hogy méltatlan és tévelygő emberek felküldhetik könyörgéseiket Istenhez. Kívánhat-e halandó ember annál magasztosabbat, minthogy érintkezhet, összekapcsolódhat a végtelen Istennel? Gyenge, bűnös emberé az a kiváltság, hogy Teremtőjével beszélhet. A szavak, melyeket ajkainkon kiejtünk, eljutnak a mindenség Uralkodójának trónusa elé. Beszélhetünk Jézussal, amikor az úton járunk és Ő így szól: “Én vagyok a te jobb kezed felől.”
Szívünkben közösségben lehetünk Istennel, utunkat Krisztus társaságában járhatjuk. Ha napi munkánkat végezzük, szívünk Istennél időzve emelkedik fel Hozzá, - emberektől észrevétlenül - de szavaink nem halnak el a semmiségben és nem veszhetnek el. Semmi sem fojthatja el a lélek sóvárgását. Kihallatszik az az utca zajából és túlszárnyalja a gépek dübörgő zakatolását. Isten az, akihez szavaink szállnak és Ő hallja könyörgésünket.

Kérjetek tehát! Kérjetek, és adatik nektek. Könyörögj alázatosságért, bölcsességért, bátorságért, hited növekedéséért. Minden őszinte imára felelet jön. Talán nem úgy, ahogy te szeretnéd, vagy amikorra várod. De a választ megkapod úgy és akkor, ahogyan és amikor az részedre a legkedvezőbb. Imáidra, amelyeket elhagyatottságodban. 

Gyengeségedben, vagy a megpróbáltatások idején küldesz fel a magasságba. Isten választ ad, ha nem is mindig várakozásodnak megfelelően, de mindig a te javadra. 

(Ellen White, Üzenet az ifjúsághoz- Az ima hatalma)

Bejegyezte: Laszlo Osvald