2017. május 19., péntek

Kenneth E. Hagin: Az elrejtett ember!

Hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes szellem romolhatatlanságával, ami igen becses az Isten előtt. 
(1Péter 3,4) 

Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról napra megújul. (2Korinthus 4,16)

Engedjük meg Istennek, hogy Ő mondja meg nekünk, mi a szív.
Az 1Péter 3,4-ben Isten azt mondja, hogy az ember szíve - egy rejtett ember. Vagyis, ez a rejtett ember el van rejtve a fizikai érzékeink elől. Nem láthatjuk fizikai szemmel, nem is érinthetjük fizikai kézzel.
Ez azért van, mert nem fizikai lény; ő az a "belső ember", akiről a 2Korinthus 4,16. beszél.

Az Igében ezt a két kifejezést találjuk, amivel Isten meghatározza nekünk az emberi szellemet: a belső ember és a szívnek elrejtett embere.

Megvallás: Én hiszem Istent a szívem elrejtett emberéből. Én hiszem Istent a belső emberemből. Én hiszem Istent az én szellememből.
Ámen!

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Íme, én Angyalt bocsátok el előtted... Vigyázz magadra előtte, hallgass a szavára, fel ne bosszantsd őt! ... ha hallgatsz szavára, ellensége leszek a te ellenségeidnek... - 2Móz 23,20


Három utasítást ad Isten az izraelitáknak: ha ezeket megtartják, győznek a kanaániták felett.
Első: vigyázz magadra az Angyal előtt, akit én bocsátok el előttetek. Ebben az Angyalban maga Isten volt jelen. Előtte félnie kellett Izraelnek rosszat cselekedni.

Egy csapat iskolás gyerek veszekszik, verekszik. A tanító közeledik. Ebben a pillanatban megszűnik a civakodás. Félnek a tanító tekintetétől.

Jegyezzük ezt mi is meg a saját életünkre nézve! A mi Urunk Jézus Krisztus tekintete rajtunk van. Ő lát bennünket, amikor felkelünk, hogy imádkozunk-e vagy sem. Látja, ahogy dolgozunk, pénzt költünk, vagy levelet írunk, figyeli, hogy barátságosan vagy barátságtalanul bánunk felebarátainkkal. Bárcsak úgy lenne nálunk is, mint az első gyülekezetben volt, akikről ez van megírva: "épültek, járván az Úrnak félelmében". (Csel 9,31)

A következő utasítás így hangzik: "Hallgass a szavára"! Aki az Úrral való közösségben él, az már megtapasztalta, hogy a Szentlélek indíttatása elleni engedetlenség meggyengít, megszomorít, megzavar bennünket és alkalmatlanná tesz a munkára. Gonosz gondolataink támadnak, amelyek ellen hiába harcolunk. Az örökkévalóságban majd nyilvánvalóvá lesz, hogy Dávid Isten Lelkének sok szelíd indíttatását megvetette, amikor a frontra kellett volna mennie csapatával, ehelyett otthon maradt, lustálkodott és nagyon mélyre bukott.

A harmadik utasítás: fel ne bosszantsd, meg ne keserítsd Őt! A tanuló egyszeri tévedése a tanítóját bosszanthatja. De folytonos makacssága, engedetlensége és lustasága már elkeseríti. A hívő számára nincs veszedelmesebb, mint a folytonos engedetlenség Isten Lelkének indíttatásai ellen. Isten ezt nem bocsátja meg, hanem súlyosan megbünteti. Ezért őrizkedjünk ettől!

Varga László: Isten asztaláról

"De most így szól az Úr, a te teremtőd... Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. Mert én, az Úr, vagyok a te Istened."- Ézsaiás 43,1-3


Mindig megdöbbent a sok száz évvel ezelőtti próféták verseinek a tökéletessége. Nem rímekben, hanem az ősi keleti gondolatritmus szabályai szerint fogalmazzák meg Isten üzenetét, olyan tökéletesen, amit mai költőink is megirigyelhetnek. Hogy árad ezekből a sorokból Isten szeretete! Ha egyszer megértettem, és aszerint olvasom ezeket az igéket, hogy nemcsak egy kétezer-ötszáz évvel ezelőtt élt idegen néphez szóltak, de a minden idők felett álló örök Isten ma éppen nekem küldi őket, akkor felmelegszik bennem a lélek, nyugalom és békesség árad el bennem: van, aki szeressen, soha nem leszek magamra hagyva! Különösen, ha nagyon el vagyok keseredve, ha veszélyben látom az életemet, a munkám eredményét, a családomat, ha börtönbe zártak, bíróság vagy sebészek elé kell állnom, elolvasom ezeket a sorokat, és erőt nyerek. Az Úr nekem is Istenem. Engem is Ő teremtett és Ő váltott meg. Többet tudok, mint Ézsaiás hallgatói: én már tudom, hogy Krisztusban maga Isten váltott meg végtelen szeretettel. Nem kell mást tennem: maradjak meg az Ő szeretetében. 

Jó Atyám, köszönöm ezeket a sorokat! Köszönöm, hogy más hasonló igékkel együtt úgy olvashatom őket, mint személy szerint nekem szóló örömüzenetedet. Köszönöm, hogy engem is úgy szeretsz. Bizony, gyakran kell átmennem mindent elsodró áradásokon, gyűlöletnek, megszégyenítésnek, elhagyatottságnak és más nyomorúságnak vizén, a szégyennek, csalódásoknak, szenvedélyeknek, saját bűneimnek perzselő tüzén. Nélküled nem tudok megállni, hogy el ne sodorjanak, hogy meg ne égessenek. Vigyázz rám! Bűneimet, kérlek, bocsásd meg, hogy megtisztult szívvel szolgálhassalak. Mások bűneitől oltalmazz meg, hogy benned bízva erős maradhassak. 
Hadd érezzem magam biztonságban a kezedben, Teremtőm, Megváltóm, Édesatyám. Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében

A mai napon olvasandó igeszakasz: ApCsel 5,1-11

1 Egy ember, név szerint Anániás, feleségével, Szafirával együtt eladott egy birtokot, 
2 és árából feleségének tudtával félretett magának, egy részét pedig elvitte, és az apostolok lába elé tette. 
3 Péter azonban így szólt: "Anániás, miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és félretegyél magadnak a föld árából? 
4 Ha megmaradt volna, nem neked maradt volna-e meg, és miután eladtad, nem te rendelkeztél-e az árával? Mi indította szívedet ilyen cselekedetre? Nem embereknek hazudtál, hanem az Istennek." 
5 Amint meghallotta Anániás ezeket a szavakat, összeesett, és meghalt. Erre nagy félelem szállta meg mindazokat, akik ezt hallották. 
6 Az ifjak pedig felálltak és betakarták őt, majd kivitték és eltemették. 
7 Mintegy három óra múlva a felesége is bement, mit sem tudva a történtekről. 
8 Péter megkérdezte tőle: "Mondd meg nekem, ennyiért adtátok-e el a földet?" Ő így felelt: "Úgy van, ennyiért." 
9 Péter erre így szólt hozzá: "Miért egyeztetek meg abban, hogy megkísértitek az Úr Lelkét? Íme, azok, akik a férjedet eltemették, az ajtó előtt állnak, és kivisznek téged." 
10 Az asszony pedig azonnal összeesett a lába előtt, és meghalt. Amikor bejöttek az ifjak, halva találták, kivitték őt is, és eltemették a férje mellé. 
11 Erre nagy félelem szállta meg az egész gyülekezetet és mindazokat, akik hallották ezeket. 

"Amint meghallotta Anániás ezeket a szavakat, összeesett és meghalt ... Az asszony pedig azonnal összeesett a lába előtt, és meghalt."- (ApCsel 5,5 és 10)

Pünkösd jelentősége az, hogy a Szentlélek Isten népe közé jött lakni. Attól a naptól kezdve Izráel Istene és Jézus Atyja többé már nem egy sátor vagy egy falak által meghatározott helyen él, hanem Jézus Krisztus gyülekezetében. Isten népe alkotja Isten templomát.
Mélységesen a tudatában kell lennünk ennek az igazságnak. És mindig harcolnunk kell az ellen az irányzat ellen, hogy egyre "mennyeibb" egyházi épületeket építünk egyháztagok költségén, akik aztán egyre világiasabbak lesznek. Isten az ő népe körében van jelen. Mi vagyunk Isten temploma.
Már az Ószövetség megmondta, hogy amikor Isten eljön az ő templomába, eljövetele olyan lesz, "mint az ötvösök tüze, és mint a ruhatisztítók lúgja." "De ki bírja majd ki eljövetele napját...?" (Mal 3)
Ezért Istennek az ő népéhez való eljövetele, amint azt kijelentésként kapjuk az Apostolok Cselekedeteiben, nem csupán az ő gyógyító erejét állítja elénk, hanem azt a félelmet is, melyet ítélete kivált. Nemcsak a sántát látjuk szökdelni (ApCsel 3), hanem látjuk a hazugokat is holtan összeesni (ApCsel 5). 
Amikor a Szent belép, mindennek, ami nem szent, el kell égnie.
Mindig volt olyan vágy az egyházban, hogy Isten az ő közöttünk való jelenlétét ugyanúgy mutassa meg, ahogy azt tette a régi napokban. Nem tudjuk igazán, hogy mit kérünk. Kívánkozunk az után a csodás, majdhogynem mámoros erő után. Hajlamosak vagyunk azonban elfelejteni, hogy amikor Isten kijelenti hatalmát, az mindig neve dicsőségére történik, és hogy az ítéletet s üdvösséget is jelent. Ez kivétel nélküli szabály.
Anániás és Szafira hazugsága nem is olyan nagy bűn. Bizonyára nem a "Lélek káromlása" volt (Mt 12,31). 
Hazudtak, mert a saját hírnevükkel voltak elfoglalva. Elloptak Isten dicsőségéből. Kis bűn ez a mi értékskálánk szerint, de amikor szent földön tartózkodunk, akkor minden bűnnek meg kell semmisülnie. Az Úr templomába semmi szentségtelen nem mehet be. 
Nem tudjuk komolyan venni az üdvösséget, amíg nem vesszük komolyan a bűnt.



Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-FELTÁMADOK A ROMOKBÓL

"Kicsoda szakíthat el minket a Krisztus szeretetétől?" (Róm 8,35)


Isten nem mentesít senkit a nehézségektől; azt mondja: "Vele vagyok háborúságban" (Zsolt 91,15). 
Nem számít, milyen személyes nehézségek borzalmai támadnak az ember életére, azok közül egy sem tudja kiszakítani Istennel való kapcsolatából. 
"Mindezekben felettébb diadalmaskodunk" (Róm 8,37). Pál nem képzelődésekről beszél itt, hanem a kétségbeejtő valóságról, és azt mondja, hogy felettébb győztesek vagyunk a bajok között. Igaz ugyan, hogy nem a mi ügyességünk, éleslátásunk vagy bátorságunk által, hanem kizárólag azért, mert semmiféle nyomorúság nem befolyásolhatja Istennel való kapcsolatunkat Jézus Krisztusban. Igazságosan vagy igazságtalanul, de ott vagyunk abban a helyzetben, amiben vagyunk. Sajnálni való az olyan keresztyén, akinek a körülményeiben nincs semmi olyan, amit nem kíván. "Nyomorúság..."? - A nyomorúság sohasem kívánatos. 

De akármilyen elkeserítő, kimerítő vagy fárasztó: nem szakíthat el minket Isten szeretetétől. 
Soha semmi nyomorúság, sem aggodalom el ne fordítson attól a ténytől, hogy Isten szeret téged. "Félelem..."? Megőrizhet Isten szeretete akkor is, amikor minden látszat azt mutatja, hogy az Ő szeretete hazugság és nincs is igazság? "Éhség..."? - Tudunk-e nemcsak hinni Isten szeretetében, hanem felettébb diadalmaskodni még akkor is, ha éhezünk? Vagy csaló Jézus Krisztus és Pál be van csapva - vagy valami rendkívüli dolog történik azzal az emberrel, aki megmarad Isten szeretetében akkor is, ha a jelek Isten hűsége ellen szólnak. Az emberi okoskodásnak itt el kell hallgatnia. 
Csak egyetlen egy számít itt: Isten szeretete Jézus Krisztusban. "Feltámadok a romokból" - mindig, újra.

Isten műhelyében-Az üdvbizonyosság kincse (II.)

"Meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem semmi más... nem szakíthat el minket az Isten szeretetétől, amely a mi Urunk Jézus Krisztusban van. "
(Róma 8, 38-39) 

Vajon szükséges és lehet-e nekünk is olyan bizonyosságunk, mint Pálnak volt? Feltétlenül! Sőt kell is hogy magunkban hordozzuk ezt a szilárd bizonyosságot a jelenre és a jövőre érvényes üdvösségünket illetően. Egyesek túlzásnak és elbizakodottságnak tartják ezt. Viszont éppen a refomáció derített fényt erre a tévedésre.

Senki nem juthat üdvbizonyosságra, ha nem törekszik komolyan arra. Hogyan lehetne valaki bizonyossá a bűnbocsánat elnyerése felől, ha még soha nem nyugtalanította az a kérdés: "Hogyan nyerhetem el Isten kegyelmét?" Csak amikor a lelkiismeret felébred és a lélek elé állítja bűneinek végnélküli sorát, lesz égetővé a kérdés: "ki biztosíthat engem arról, hogy eljuthatok bűneim teljes bocsánatára?" Csak amikor honvágy támad az atyai ház után a tékozló fiú szívében, jön elő a szorongó kérdés, vajon könyörületességre találhatok-e Atyámnál. De amikor ilyen kérdések vetődnek fel, akkor már megnyílt az Úr Jézus Krisztusban való hit útja.

A hit nem azt jelenti, hogy önmagunk cselekedeteire, imádságaira, komolyságára vagy buzgóságára alapozunk, mert az ilyen hitnek nem lenne szilárd alapja. Hitünk csak a Jézus Krisztus által szerzett megváltásra támaszkodhat. Isten nem azért szeret minket, mert mi szeretetre méltók vagyunk őelőtte. Ő Jézus Krisztusban fordul felénk. Ő az a szeretett Fiú, akin osztatlanul és maradéktalanul megnyugszik Isten jótetszése. Ő a tökéletes, engedelmes és igaz, s ha mi hitben ráhagyatkozunk erre a Megváltóra, akkor Isten tekintete jótetszéssel nyugodhat meg rajtunk is. Isten szeretete birtokába vesz minket, részünk lesz a bűnbocsánatban, melyet a kereszten hozott áldozat eszközölt ki. Ezt a szeretetet soha többé el nem ragadhatja tőlünk senki, a halál éppoly kevéssé, mint az élet. Csak saját bűneink következtében veszíthetjük el azt ismét. Bizonyosan tudjuk, hogy Isten mindaddig nem vonja meg tőlünk szeretetét, amíg minden egyes bukás után bűnbánattal visszatérünk hozzá, megragadva ismét a kegyelmet. Az a tudat, hogy Isten szeret minket, kimondhatatlanul gazdaggá tesz és nagy erőt ad. Különösen nehéz napokban és nagy nyomorúságok súlya alatt ez a bizonyosság segít minket győzelemhez: Isten szeret engem, az ő gyermeke és Jézus tulajdona vagyok!

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Szólhatunk Isten nevében

,,Erre így szólt az Úr: Ha megtérsz, megengedem, hogy újból szolgálatomba állj. Ha értékes dolgokat beszélsz értéktelenek helyett, akkor szószólóm lehetsz" (Jer 15,19).


Szegény Jeremiás! De miért lenne szegény? A síró próféta Isten kiválasztott és igen nagyrabecsült szolgája volt. Az emberek gyűlölték, mert az igazságot szólta. A neki olyan édes Igét keserűnek találták hallgatói, Ura előtt Jeremiás mégis kedves volt. Isten megparancsolta neki, hogy maradjon meg a hűségben, akkor Ő mindvégig szólni fog rajta keresztül. Bátran, és az igazat kellett szólnia az emberekhez, Isten rostáján kellett megrostálnia azokat, akik magukat hívőknek nevezték, mert csak akkor lehetett Jeremiásé ez az ígéret: "szószólóm lehetsz".

Milyen nagy tisztesség! Nem kellene-e minden igehirdetőnek, sőt minden hívőnek erre törekednie? Ha Isten szól rajtunk keresztül - mekkora csoda ez! Úgy a biztos, tiszta igazságot szóljuk majd, éspedig erővel! Akkor szavunk nem tér vissza üresen, hanem áldás lesz azoknak, akik befogadják, akik pedig elutasítják, azoknak veszedelem. Sokan nyernek majd táplálékot ajkunkról. Felkeltjük az alvót és életre támasztjuk a holtat.

Kedves olvasóm, imádkozz te is azért, hogy Istennek minden szolgája ilyen legyen!

Napi áhítat: A hívők „kétrétegű” éneklése

Hét témája: Az éneklés áldásai

Kol 3,12–17

Figyelj az Úrra, és figyelj a körülötted levőkre, amikor énekelsz. Sok áldást kaphatsz és adhatsz ezáltal!

„Öltsetek tehát magatokra - mint Isten választottai, szentek és szeretettek - könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent. És a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhíva az egy testben. És legyetek háládatosak. A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek. Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala.”

Magyarázat

Sok hívő ember bizonyságot tett már arról, hogy énekek üzenete segítette megtérése során. Egy-egy gyülekezeti istentiszteleten vagy nyilvános eseményen hallott ének szövege, lelkülete megragadta és Krisztus felé fordította a szívét. A hívő éneklés kétrétegű. Egyrészt Istennek szóló magasztalás, hálaadás és könyörgés, mely éppen ezért fölfele irányul. Másrészt az emberekhez szól, épít, buzdít, figyelmeztet, éppen ezért vízszintesen egymás felé irányul. Ha szívből szól a hívő ének, akkor mindkettő megvalósulhat. Hallja az Isten, és áment mond rá, de hallja az ember is, és épül belőle. Néha-néha mi egyensúlyt vesztünk ezen a területen. Pedig már 2000 éve megíratott Pál által az ige: „intsétek egymást... lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek.” Azaz a kettő nem zárja ki egymást. Sőt én úgy tapasztalom, hogy ha nem Istennek éneklünk szívből, akkor az emberek sem tanulnak belőle. Törekedjünk arra, hogy közösségi éneklésünk legyen ilyen szívből jövő, „kétrétegű” éneklés! Erre van szükség, és így tervezte Megváltónk is a gyülekezet életét és szolgálatát. Töltsük be küldetésünket ezen a területen is!
(Papp János )

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Láttam, hogy a szolgák lovakon ültek; a fejedelmek pedig gyalog mentek a földön, mint a szolgák.” -(Prédikátor 10,4)


Alig felserdült emberek gyakran bitorolják a legnagyobb méltóságot és rangot, még az igazán nagyok homályban satnyulnak el. Ezt talánya az isteni gondviselésnek, melynek megfejtése egykor örömmel fogja betölteni minden őszinte ember szívét. Amikor Urunk e földön járt, jóllehet e föld összes királyainak Királya, mégis úgy haladt a fáradtság és szegénység ösvényén, mint a szolgák szolgája; nem csoda tehát, ha tanítványainak, kik jóllehet vérszerinti királyfiak, szintén el kell azt viselniük, hogy rájuk megvetéssel és szánalommal tekintenek. A világ fel van forgatva, azért kell az elsőknek utolsókká, s az utolsóknak elsőkké lenni. Lásd, hogyan haladnak előre e földön a sátán eszes fiai! Hogyan lovagolnak magas lovakon! Milyen büszkén emelik fel szarvukat! Hámán az udvarban van, mialatt Márdokeus a kapuban ül. Dávid a hegységekben bolyong, mialatt Saul teljes pompában uralkodik. Illés a barlangban búsul, mialatt Jézabel elefántcsontból készült házban elbizakodottan parancsolgat. És mégis, ki akarna ezekkel a büszke pártütőkkel cserélni? És ki ne irigyelné e megutált szentek helyzetét? 

Ha a kerék fordul, akkor az alsó rész felülre kerül, a felső pedig alulra jut. Azért türelem, hívő lélek! Az örökkévalóság teljesen helyre hozza az idők hibáit.
Ne menjünk bele a tévedésbe, hogy szenvedélyeinket és testi kívánságainkat engedjük diadalra jutni, mialatt nemesebb erőink a porban hevernek. Az erénynek királyként kell uralkodni és a test tagjait az igazság szolgáivá tenni. 
A Szentlélek szereti a rendet, azért erőnket és képességünket a megfelelő helyre és fokra helyezi és megmutatja azoknak a lelki tehetségeknek a legmagasztosabb helyét, amely minket a nagy Királlyal a legszorosabb összeköttetésbe hoz; tehát ne zavarjuk meg az isteni intézkedést, hanem kérjünk kegyelmet, hogy testünket meg tudjuk zabolázni és tartóztatni. 
Nem azért születtünk újjá, hogy szenvedélyeink uralkodjanak rajtunk, hanem, hogy mint királyok uralkodjunk a Krisztus által szellem, lélek, és test hármas királyságán, az Atyaisten dicsőségére.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Életünk célja

"Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna? "(1Kor 4,7)

Mi végre vagyunk a világon? Ez a kérdés előbb-utóbb minden gondolkozó emberben felmerül. A Biblia válasza erre ez: hogy Isten jó sáfárai legyünk.

Születésünktől fogva mindnyájan a bűn szolgái vagyunk. Jézus Krisztus ebből a rabságból akar kiszabadítani, és helyreállítva az Istennel való kapcsolatunkat, megtanít felelős életet élni. Az így újjáteremtett ember már érti Istent, és kész egyetérteni vele. Isten tehát rábízhat értékeket, s használja őt mások javára. Így lesz sáfár.

A sáfár az ókorban olyan vagyonkezelő volt, akinek nem volt semmije, de a gazdája egy időre nagy értékeket is rábízott, s azokkal az ő utasítása szerint kellett gazdálkodnia. Ezen belül teljes önállósága volt, de az Úrtól való teljes függés természetesen megmaradt. Egy idő után pedig el kellett számolnia a rábízottakkal.

Mi jellemzi a jó sáfárt?

1. Tudja, hogy semmi nem az övé, minden az uráé. „Mid van, amit nem kaptál? - kérdezi Pál apostol. - Ha pedig kaptad, mit dicsekszel...?" Tudatában kell lennünk, hogy az életünk, testünk, lelkünk, szeretteink, képességeink mind Isten tulajdonai. És ő azt tesz az övével, amit akar. Ez az alázatos hit minden zúgolódástól megőriz.

De megóv az elégedetlenségtől is, mert néha úgy érezzük, hiányzik valami az életünkből. Isten mindent megad a sáfároknak, amire az általa rájuk bízott feladathoz szükségük van. Az elégedetlenség oka az, hogy mást akarunk tenni, mint amivel ő megbízott. Nem én döntöm el, mi a küldetésem, hanem a Küldőm. Ha a helyemen vagyok, nem lesz hiányom, a nehézségeken pedig ő segít majd át. Én csak bízzam benne, és tegyem a dolgomat!

Köszöntünk Szent Szellem!: EGY VALÓSZÍNŰTLEN PRÓFÉTA

"Mikor elmentek ama hegyre, íme, a prófétáknak serege vele szembe jött, és az Istennek Lelke őreá szállt, és prófétált őközöttük." (1Sám 10:10)



Ekkor Sámuelen kívül még senki sem tudta, hogy Saul királlyá kenetett, ezért meglepetésként érte a népet. Ahogy a hír terjedt az országban, az izraeliták bizonyára ezt mondogatták: "Ismered azt a magas, félénk benjáminitát, akinek akkora önbizalma van, hogy elbújik, ha valaki látogatóba érkezik hozzájuk? Képzeld, ő Isten új szószólója! Ez valószínűleg úgy hatott, mintha ma bejelentenék, hogy egy kétgyermekes leányanyát a New York-i nyomornegyedből hirtelen az Egyesült Államok elnökéül választották.

Isten szeret meglepni bennünket, hogy bemutatja, mire képes az emberekben Szentlelke által. Billy Bray egy tanulatlan cornwalli bányász volt, egy hihetetlenül otromba szájú szeszkazán, akinek páratlanul rossz híre kelt szülőfalujában. Amikor Billy megtért, "a pokol legmélyebb bugyrából" jött elő. "Az Úr olyan boldogsággal töltött be egy pillanat alatt, hogy nem is tudom kifejezni, mit éreztem - tett bizonyságtételt Bili. Kiáltoztam örömömben. Teljes szívből dicsőítettem Istent. Az emberek azt mondták, 'bolond ember', de ezt úgy értették: 'Ő boldog ember!' Legyen dicsőség az Istennek! Az Üdvözítő az ima hatalmas harcosaként használta Billyt, hogy betegeket gyógyítson, kápolnákat építsen, és az evangéliumot prédikálja szerte Angliában.
A legtöbb prófétai szolgálat nem abból áll, hogy a próféta megjósolja a jövőt, hanem "épülésre, intésre és vigasztalásra" való (lásd: lKor 14:3). Ezért mondja Isten, hogy minden keresztény vágyjon a prófétálásra (14:1, 39). Néhány barátod talán meglepődik, ha te is - Billy Brayhez és Saulhoz hasonlóan - építő, intő vagy vigasztaló üzenetet adsz át nekik az Úrtól, ám a Szentlélek hatalmával végzett szolgálatod figyelmeztetésként és áldásként hat mindazokra, akik hallják. 
Akiket a menny felhasznál, gyakran maguk is meglepődnek, amikor megtapasztalják, hogy a Szentlélek hatalma árad ki rajtuk keresztül másokra.

Imádság a mai napra
"Uram, nagyon szeretem, hogy gyakran megteszed a váratlan dolgokat is. Nyitott vagyok bármire, amit életemmel és szolgálatommal kapcsolatban tervezel.""

Reggeli gyöngyszemek: Ő Isten fiainak vezére

„Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.” (Rm 8:14)



A Szentlélek: személy, mert lelkünkkel együtt tesz bizonyságot arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha ezt a bizonyságot tette, önmagában hordja igazolását. Ilyenkor hisszük és biztosak vagyunk abban, hogy Isten gyermekei vagyunk. (Evangelism, 616.)

Az Úr a kegyelem teljességét árasztja mindenkire, aki befogadja a menny ajándékát. A Szentlélek Krisztus szolgálatába állítja az Istentől kapott képességeket és az emberi eszközt az isteni mintára alakítja olyan mértékben, amennyire az ember őszintén vágyakozik az átalakulásra. (The Youth’s Instructor, July 5, 1894.)

Akik azt akarják, hogy a Szentlélek vezesse őket, azok megvilágosíttatnak és megszenteltetnek. Különbséget fognak tenni a bűn visszataszító volta és a szentség szépsége között. Becsülni fogják azt a nagy tisztességet, hogy Isten fiainak neveztetnek, tudván, hogy teljesen méltatlanok a Krisztussal, az Atya egyszülött Fiával való közösségre. Krisztus magára vette természetünket, hogy közösséget vállaljon velünk. Szenvedett a testben…, hogy Istenhez vezethesse sok fiát és leányát. (The Youth’s Instructor, December 8, 1892.)

A Lélek árasztja az igazság Napjának világos sugarait a sötét kedélyre; Ő lobbantja lángra az emberi szíveket az örök igazság felismerése által; feltárja a lélek előtt az igazi élet célját, és meggyőzi az embert a bűnről; feléleszti a hitet Isten iránt, aki egyedül tud a bűnből megmenteni. A Lélek munkálja a jellem átalakulását oly módon, hogy figyelmünket az időleges és elmúló dolgokról az örökkévalóságra tereli. A földi dolgok helyett az örökkévalókhoz vonzódunk általa. A Lélek újjászül, megfinomítja és megszenteli az emberi lényeket, és a királyi család tagjaivá, a mennyei Király gyermekeivé teszi őket. (Gospel Workers, 286, 287.)

Reggeli dicséret: Fontos, fontosabb, legfontosabb

Életünk során, de sok dolgot összegyűjtöttünk. Annak idején ezek fontosak voltak, azonban az évek múlásával aktualitásukat veszítették. Kinőtt ruhák, öt évig őrizgetett befizetési csekkek, kidolgozott vizsgatételek. És még sorolhatnánk.

Vannak emberek, akik körömszakadtáig ragaszkodnak mindenhez, mert úgy érzik, azok ma is éppoly fontosak, mint 50 évvel ezelőtt voltak.

Azonban meg kell tanulnunk az összegyűjtött, tárolt holmikról felemelni szemünket a mi Üdvözítőnkre, az örökkévalóra.

Menjünk el gondolatban Betániába. Ott látunk egy családot; Lázár, Mária és Márta. Most épp a két hölgy van otthon. Jézus kopog, és belép az ajtón. Márta összecsapja a kezét: Jaj, Uram, de jó, hogy benéztél hozzánk, várj egy kicsit, mindjárt készítek egy kis vacsorát. És nagy szeretettel elkezdi azt készíteni.

Ezalatt Mária áhítattal leül Jézus lába elé, mindenről megfeledkezik, és szinte szájtátva hallgatja a Mestert.
Mária felismerte, hogy most minek van az ideje. Ha Jézus most beszél, akkor nekem most kell figyelnem Őreá.

Nagy tanulság van ebben. Meg kell tanulnunk elengedni számunkra fontos és nélkülözhetetlen dolgokat, hogy a még fontosabbnak birtokosai lehessünk. Ezt ismerte fel Mária.
Amikor Jézus hozzánk beszél, akkor félre kell tennem mindent és hallgatni, amit mond.
Majd utána készítünk vacsorát. De most a hallgatásnak, a Reá figyelésnek van az ideje.
És mivel mindennek megszabott ideje van, ennek az ideje is elmúlik, és egy óra múlva már nem lehet Őreá figyelni, mert akkor nem beszél.

Márta morgolódik, hogy milyen figyelmetlen a testvére és nem segít neki. Ekkor azt mondja Jézus: „Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és töröd magad, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. És Mária a jó részt választotta, amelyet nem vesznek el tőle soha.” Lukács 10:41-42.

Ma is sok mindent el kell végeznünk, de ne csak a mulandó és ideiglenes dolgokkal foglalkozzunk, miközben utolsó helyre kerül az, ami örök.
A legfontosabb legyen a legfontosabb. S ha az kerül az első helyre, akkor minden más is a helyére kerül!

Péter Apostol I. levele 2. rész



1. Levetvén azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irígykedést, és minden rágalmazást.
2. Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek;
3. Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr.
4. A kihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kőhöz,
5. Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, a melyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által.
6. Azért van meg az Írásban: Ímé szegeletkövet teszek Sionban, a mely kiválasztott, becses; és a ki hisz abban, meg nem szégyenül.
7. Tisztesség azért néktek, a kik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, a melyet az építők megvetettek, az lett a szegeletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává;
8. A kik engedetlenek lévén, megütköznek az ígében, a mire rendeltettek is.
9. Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;
10. A kik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; a kik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok.
11. Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a testi kívánságoktól, a melyek a lélek ellen vitézkednek;
12. Magatokat a pogányok közt jól viselvén, hogy a miben rágalmaznak titeket mint gonosztévőket, a jó cselekedetekből, ha látják azokat, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.
13. Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendelésnek az Úrért: akár királynak, mint felebbvalónak;
14. Akár helytartóknak, mint a kiket ő küld a gonosztévők megbüntetésére, a jól cselekvőknek pedig dícsérésére.
15. Mert úgy van az Isten akaratja, hogy jót cselekedvén, elnémítsátok a balgatag emberek tudatlanságát;
16. Mint szabadok, és nem mint a kiknél a szabadság a gonoszság palástja, hanem mint Istennek szolgái.
17. Mindenkit tiszteljetek, az atyafiúságot szeressétek; az Istent féljétek; a királyt tiszteljétek.
18. A cselédek teljes félelemmel engedelmeskedjenek az uraknak; nem csak a jóknak és kíméleteseknek, de a szívteleneknek is.
19. Mert az kedves dolog, ha valaki Istenről való meggyőződéséért tűr keserűségeket, méltatlanul szenvedvén.
20. Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arczul veretve tűrtök? de ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél.
21. Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek:
22. A ki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott:
23. A ki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre:
24. A ki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: a kinek sebeivel gyógyultatok meg.
25. Mert olyanok valátok, mint tévelygő juhok; de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához.

2017. május 18., csütörtök

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

,,Oltáraikat rontsátok le, oszlopaikat törjétek össze, berkeiket vágjátok ki, faragott képeiket pedig tűzzel égessétek meg! Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy te.,,-5Móz 7,5-6a


Nem feltűnő, hogy milyen nyomatékosan követeli Isten a kanaániták maradványainak teljes kiirtását? Isten ezáltal igen komoly figyelmeztetést akar adni nekünk a megszentelt életre.

Feledhetetlen marad számomra egyik hadgyakorlatunk. Hadnagyunk vonult velünk az ellenség ellen. Egy felázott szántáson mentünk. Mellette, kissé más irányba egy műút vezetett. Hadnagyunk ezt a kényelmesebb utat választotta. Ekkor jött az ezredes mérgesen, s így mennydörgött a hadnagyra újra és újra: "A frontnak pontosan az ellenséggel szemben kell lennie"!

Izrael leggonoszabb ellensége a bálványimádás volt, amely nyomorúságba döntötte a népet. Ezért parancsolja szigorúan az Úr: Lerontani! Összetörni! Kivágni! Megégetni! Az oltárok pompás műremekek voltak. Az oszlopok értékes műemlékek. A berkek páratlan szépségű kertek. De ezek a helyek a szörnyű bálványimádás és erkölcstelen kicsapongás tanyái voltak. Izraelt újra és újra elcsábították, hogy ott ünnepeljenek velük. Egyszer Isten úgy elítélte a népet emiatt, hogy 24000 ember halt meg. Ezért: el vele! A bűn elleni harcunkban fontos tanítást kaphatunk itt. Én láttam már hívő emberek házában is szobrokat, képeket, emlékeket, amelyek a bűn szolgaságának idejéből valók. Ezeknek semmi keresnivalójuk nincs már ott. A látásuk olyan szikrát támaszthat, mely felgyújtja a gonosz kívánságok tüzét. Ezért: el velük! Senki se gondolja, hogy ez törvényeskedő szűkkeblűség. Ó, nagyon csalárd a mi szívünk! Tisztítsunk el mindent, ami a világi kívánságok bálványimádására emlékeztet! Mi oly nép vagyunk, amelyet az Úr kiválasztott és megszentelt.

Könyörtelenül irtsunk ki mindent, ami Istenünknek és Megváltónknak utálatos!

Varga László: Isten asztaláról

"Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából... ami bemegy a szájon, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe kerül. Ami azonban kijön a szájból, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások, és az istenkáromlások. Ezek teszik tisztátalanná az embert."
Máté 15,11-20

Ez után az ige után nem érthető, miért különböztetik meg igen sokan az ételeket hit szempontjából. Találkoztam egy reformista adventistával, aki semmiféle húst nem eszik. Mondtam: Jézus is megette a húsvéti bárányt! Azt felelte: elég rosszul tette. Más ismerősöm horgász volt, felesége egész évben gondosan besózta az ikrát, és mivel szigorúan tartották a nagypénteki böjtöt, aznap az egészet kiválóan elkészítette, és a barátainak is adott belőle. Figyelmeztettem: ne gondolja, hogy ez böjt, mikor egész évben arra készülünk, hogy milyen remek ételt fogunk enni nagypénteken. Mégis, komoly oka van a válogatásnak. Sokkal könnyebb ételeinkre vigyázni, mint szavainkra. Az ember mindig hajlandó a könnyebb megoldást keresni. Ha néhány ételről lemondva megnyugtathatom a lelkiismeretemet, inkább ezt választom, minthogy mindennap arra figyeljek, mi jön ki a számon. Kár, hogy Jézus ezt a megoldást nem fogadja el.

Uram, köszönöm, hogy szabadságot adsz nekem mindabban, ami sem magamnak, sem másnak, sem a Te dicsőségednek nem árt. Köszönöm, hogy azt akarod, jólessék nekünk az étel, s megadod azt, amire naponta szükségünk van. Taníts úgy böjtölni, hogy a szűkölködőknek juttassak abból, amit magam is szívesen megennék, és ne azt nézzem, mi van a tálunkban, hanem szívem tisztátalan indulataira vigyázzak. Hogy le tudjam nyelni kikívánkozó szennyes vagy másokat sértő szavaimat, amikor pedig olyan jól esnék egy gúnyos szófegyvert megforgatni embertársam szívében. Ha rám bízod a döntést közömbös dolgokban, Te irányíts engem a szeretetben! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében

A mai napon olvasandó igeszakasz: ApCsel 3,1-12. 

1 Péter és János felment a templomba, a délutáni imádkozás idejére, délután három órára. 
2 Arra vittek egy születése óta sánta férfit, akit napról napra letettek a templomnak abba a kapujába, amelyet Ékes-kapunak hívtak, hogy alamizsnát kérjen a templomba menőktől. 
3 Amikor meglátta, hogy Péter és János be akar menni a templomba, alamizsnát kért tőlük. 
4 Péter pedig Jánossal együtt rátekintett, és azt mondta: "Nézz ránk!" 
5 Ő felnézett rájuk, remélve, hogy kap tőlük valamit. 
6 Péter ekkor így szólt hozzá: "Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!" 
7 És jobb kezénél fogva felemelte, annak pedig azonnal megerősödött a lába és a bokája, 
8 felugrott, talpra állt, és járt. Bement velük a templomba is, járkált, ugrándozott, és dicsérte az Istent. 
9 Látta őt az egész nép, amint járkál, és dicséri az Istent. 
10 Felismerték, hogy ő az, aki alamizsnáért szokott ülni a templom Ékes-kapujában. És félelemmel telve csodálkoztak azon, ami vele történt. 
11 Mivel ez az ember feltartóztatta Pétert és Jánost, az egész nép megdöbbenve futott össze hozzájuk a Salamon csarnokába. 
12 Amikor Péter ezt látta, így szólt a néphez: "Izráelita férfiak, mit csodálkoztok ezen? Mit néztek úgy ránk, mintha saját erőnkkel vagy kegyességünkkel értük volna el, hogy ő járjon?

"Péter pedig Jánossal együtt rátekintett, és azt mondta: Nézz ránk. Izráelita férfiak, mit csodálkoztok ezen? Mit néztek úgy ránk, mintha saját erőnkkel vagy kegyességünkkel értük volna el, hogy ő jár?" -(ApCsel 3,4,12b)

Krisztus egyházának a tagjai sok időt pazarolnak el arra, hogy egymást bámulják. Amikor istentiszteletre jönnek össze, sok ember nem láthatja meg Krisztust, mert túl sokat látnak egymásból. És a keresztyének sok beszélgetésében az igehirdetőkre és más vezetőkre összpontosul a beszéd, mint akik "veszélytelenül" helyettesítik a Krisztusra összpontosítást. Az emberek túl sokat foglalkoznak azzal, hogy egymást nézik. Nagyon nagy hasznát vennénk annak, ha feljebb tekintenénk.
Amikor Péter így szólt a sántának: "Nézz ránk!", akkor ez azért történt, hogy figyelmét arra a tényre terelje, hogy ő és János csak emberek és ráadásul szegény emberek. A sántának meg kellett értenie, hogy ha segítettek rajta, az nem azért történt, mert Péter és János ott voltak, hanem mivel az Úr él.
Amikor a tömeg összesereglett, egy szenzációs csodára éhesen, Péter azt mondta nekik, hogy nem arra néznek, akire kellene. "Miért ránk néztek?" Az a Valaki, aki ott valójában munkálkodik, ugyanaz, akit Poncius Pilátus előtt megtagadtak (13. vers). Amikor ez a sánta ember meggyógyult, semmi másról nem volt szó, csak arról, hogy az élő Jézus szolgálata folytatódik.
"Az apostolok cselekedetei" név szegényes címe annak a könyvnek, amelyik azt írja le, amit az Úr Jézus tett királyi székéből. A könyv Jézusról szól éppúgy, mint ahogy Lukács első könyve annak a feljegyzése, amit Jézus cselekedett mielőtt "trónra lépett". Ezért amikor a Cselekedetek könyvét olvassuk, nem szabad ezt azzal az állandó gondolattal tennünk, hogy: "Bárcsak ilyen hőseink lennének az egyházban!" Ehelyett így kell gondolkodnunk: "Ilyen Ura van egyházunknak."
Legalább kétféle módon nézhetünk az egyházra. A szokásos mód a helytelen mód. 
Hitre van szükségünk ahhoz, hogy lássuk, miként gyűjt össze, miként oltalmaz és őriz meg magának Isten Fia, Szentlelke és igéje által egy, az örök életre kiválasztott gyülekezetet 
(Heidelbergi Káté 54. kérdése).
Ha nyitva van a szemünk és látjuk amit az Úr tesz, csatlakozunk ehhez az egykori sántához és vele együtt dicsőítjük Istent. Ha azonban csak egymásra bámulunk, akkor olyan társasággá válunk, amelyik nem jobb és nem rosszabb, mint bármelyik másik.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett

"Tekintsetek az égi madarakra... Figyeljétek meg a mező liliomait..." (Mt 6,26.28)


Nézd, hogy nőnek a mező liliomai: egyszerűen csak vannak. Nézd a tengert, a levegőt, a napot, a csillagokat és a holdat - mind csak vannak, és micsoda szolgálatot végeznek. Valahányszor tudatosan igyekszünk hasznossá lenni, mindannyiszor megrontjuk azt a befolyást, amit Isten akar rajtunk keresztül kiárasztani. Jézus megmondja, hogy csak egy úton lehet szellemileg fejlődni: ha Isten az életünk középpontja. "Ne kínozd magad azzal a gondolattal, hogyan tehetnéd magad hasznossá mások számára, hanem higgy énbennem" - legyen gondod arra, hogy a forrásnál maradj, akkor "élő víznek folyamai ömlenek majd a bensődből" (Jn 7,38). Emberi józan eszeddel még a természetes élet forrásaihoz sem jutsz el. Jézus azt tanítja, hogy szellemi életünk nem akkor növekszik, ha vigyázunk, hanem, ha mennyei Atyánk a középpontja. A mi mennyei Atyánk ismeri körülményeinket, és ha figyelmünket Őrá összpontosítjuk, akkor úgy fogunk szellemileg növekedni, mint a liliomok. Nem azok az emberek vannak ránk a legnagyobb hatással, akik gomblyukunkba akaszkodva beszélnek és agyonbeszélnek minket, hanem azok, akik úgy élik életüket, mint a csillagok az égen és a liliomok a mezőn, tökéletes egyszerűségben, minden mesterkéltség nélkül. Az ilyen életek formálnak minket. Ha azt akarod, hogy Isten használjon, kerülj igazi kapcsolatba Jézus Krisztussal és ő életed minden percében hasznossá tesz anélkül, hogy tudnál róla.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében- Az üdvbizonyosság kincse (I.)

"Meg vagyok győződve, hogy semmi nem szakíthat el minket az Isten szeretetétől, amely a mi Urunk Jézus Krisztusban van. "- (Róma 8, 38. 39)

Sokan úgy vélik, hogy az ember nem tudhatja teljes bizonyossággal, vajon kegyelmet nyert-e vagy sem. Ha saját cselekedeteinket fogadjuk el alapul, nyilván soha nem jutunk el teljes bizonyosságra és soha nem kerülünk ki az állandó ingadozás állapotából.

Az ember csak akkor lehet biztos és szilárd a maga üdvössége felől, ha egyedül és kizárólag Jézus halálának és feltámadásának nagy isteni tetteire támaszkodik. Erre a megingathatatlan fundamentumra csak az tud ráállni, aki eltökélte, hogy minden felismert bűnével szakít, aki nem ragaszkodik többé a gonoszhoz s nem akarja mindenáron elhallgatni bűneit, melyeket lelkiismerete tár elé. Csak ha nem akarod belátni tévedéseidet és nem vagy hajlandó bevallani azokat, vagy ha titokban valami gonosz dolgot táplálgatsz magadban, vagy a testvéreiddel szemben megmaradsz a szeretetlenség és gyűlölet állapotában, akkor képződik majd egy fal Isten és közötted. Aki üdvbizonyosságra vágyik, ne vájkáljon többé lelkiismeretében s ne mindig csak a saját magatartását figyelgesse. Hitben álljon arra a kősziklára, azokra az ígéretekre, amelyek Krisztusban lettek igenné és ámenné.

Az üdvbizonyosság nem a magunk hűségén vagy a megszentelődésben való előhaladásunkon nyugszik, hanem egyedül és kizárólag Istennek a Jézus Krisztusban megmutattot nagy üdvtettein. Ez azonban nem mindig örvendező bizonyosság. Isten gyermekeiben nincs meg mindig az öröm érzése. A vidám hangulat gyakran vérmérsékletünkkel vagy jó idegállapotunkkal kapcsolatos. Testi vagy lelki betegségek erősen gátolhatják a kegyelmi állapot örömteli átérzését és nyomott hangulatot idézhetnek elő.

Restség, hanyagság, a testi bűnökkel szemben tanusított engedékenység csüggedtséget, levertséget idéz elő. A kegyelmi állapotból ezért még nem esünk ki. Isten nem vet el minket azonnal, különösen ha töredelmet, bűnbánatot tanúsítunk. De az ő tekintete mégsem tud jó tetszéssel megnyugodni rajtunk. Ez abban nyilvánul meg, hogy örömünk elhomályosul, eltompul. Isten kénytelen megfeddni minket s ezt úgy érezzük, mint lelkiismeretünk nyugtalankodását. Kegyelme azért megmarad, de többé nem tudunk annak úgy örülni, mint szeretnénk.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Isten kipótolja a veszteséget

"Kárpótollak azokért az évekért, amelyekben pusztított a sáska" (Jóel 2,25)


Igen, kárpótlást kapunk az eltékozolt, nyomorúságos évekért. Isten olyan bőségesen kiárasztja ránk kegyelmét, hogy hátralévő éveinkben még annyit dolgozhatunk érte, hogy az kárpótol bennünket a megtérésünk előtti évekért, amelyeket alázatos bűnbánattal elsiratunk.

A visszaesés, világiasság, langymelegség sáskáit most már rettenetes csapásnak tekintjük. Bárcsak soha többé ne közelítenének hozzánk! Minthogy az irgalmas Úr elvette rólunk őket, telve vagyunk buzgalommal, hogy neki szolgáljunk. Áldott legyen az Ő neve, aki olyan bőven adta kegyelmét szellemünkbe, hogy a korábbi "sáskaette" korszak nyomai is eltűntek. Gazdag kegyelme által múltbeli keserves tapasztalatainkat most már arra használhatjuk fel, hogy másokat inteni és óvni tudjunk. Egyre inkább gyökeret ver bennünk az alázat, a gyermeki bizalom és a bűnbánó szellem, mert él bennünk korábbi csődjeink emléke. Ha így egyre buzgóbbak, éberebbek és szelídebbek leszünk, korábbi veszteségeink tulajdonképpen nyereségünkre szolgálnak. Az eltékozolt éveket a szeretet csodája által pótolhatjuk. Túlságosan szépnek látszik mindez? Higgyünk benne, éljünk érte, és akkor megtapasztaljuk. Péter is sokkal buzgóbb és hasznosabb lett, miután felismert gyöngesége megtörte elbizakodottságát.

Urunk, erre segíts bennünket kegyelmeddel!

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Még van hely

"Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat,... hogy megteljék a házam." (Lk 14,21.23)


Isten szívébe enged bepillantanunk Jézus ezzel a példázattal (Lk 14,15-24).

Egy ember vacsorára hívta ismerőseit, ők azonban különböző akadályokra hivatkozva nem mentek el. Erre azt mondta szolgáinak, tereljék be az utcákról az embereket, mindenki jöhet, van hely és van ennivaló is bőven.

Ilyen Istenünk van, aki kész velünk újra közösségre lépni. Mert az együtt étkezés a közösségvállalás kifejezése volt. Mi hagytuk ott őt, de ő jött utánunk, mert nélküle elvesznénk. Mindent elkészített Isten, hogy újra életünk legyen és bővölködjünk. Nincs feltétele a visszatérésnek, nem kell teljesítenünk semmit, nem kell (és nem is tudnánk) hozzájárulni a vacsorához semmivel. Az evangélium Isten meghívása: jöjjetek, mert minden készen van!

És milyen az ember? Nem ér rá. Visszaüzen, hogy fontosabb dolga van, mint Istennel találkozni. Ma így mondanánk: ki kell menni a telekre, ki kell próbálni az autót, párkapcsolati problémáink vannak. Ez mind fontos, de csak az Istennel való közösség helyett lehet mindezt elvégezni? Nem akkor kerülne a helyére az életünkben mindez, ha Isten szereteturalma ragyogna be mindent? Hiszen ami Isten helyére kerül, az istenné válik, és uralkodik rajtunk. Ezért mondják a meghívottak: kell. Nem is veszi észre az Isten nélkül maradt ember, hogy rab, kényszerpályára állt. Éppen innen akarja Isten kiszabadítani!

Mi erre Isten válasza? Ha nem jöttek a meghívottak, jöhet mindenki. Ha nem kellett a Messiás a választott népnek, jöhetnek a bűnösök, sőt a megvetett pogányok is - mindenki előtt nyitva van a menny, aki elfogadja a meghívást. Ne önmaga méltatlanságára nézzen, mert mindenki az, hanem vegye komolyan a hívást és a Hívót! „Még van hely." - A te helyed üres még, vagy már boldog vendége vagy a Gazdának?

Napi áhítat: Örömünkben énekeljünk!

Hét témája: Az éneklés áldásai

Jak 5,13–15                  

Az örömteli éneklést mindig szívesen hallgatja az Isten!

„Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet! Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer.”
Magyarázat

Dalolnak a madarak, ha kisüt a nap a vihar után. Hangtalanul énekelnek a virágok, mikor rányílnak a felkelő napra, és magukba szívják éltető erejét. Énekel a kisgyerek, amikor magára hagyják és jókedvűen játszik. Fütyörészik az ember, ahogy halad az útján, mikor jó hírt kapott. Megmagyarázhatatlan, de igaz: az öröm, a belső boldogság kifejezésére egyik legnagyszerűbb eszköz az éneklés. Valahogy belénk, a teremtettségünkbe van kódolva ez a működés. Amikor a hívő ember „örömében énekel”, egy természetfölötti folyamatban is részt vesz: az Isten magasztalásában. A tiszta, spontán öröm-énekekkel Istent, az alkotót és gondviselőt dicsérjük. Ezt erősíti Jakab is. Arra biztat bennünket, hogy alakuljon ki bennünk ez az egyszerű képlet: életünk áldása = örömmel énekelni = Istent dicsérni. Ha ez a természetes mechanizmus működik bennünk, akkor kikerüljük az önszeretet, a felfuvalkodottság csapdáit, és létezésünk céljához igazodunk. Ma reggel biztatok minden kedves olvasót ilyen éneklésre! Lehet, hogy csak dúdolás lesz belőle, de a legfontosabb, hogy fakadjon fel belőlünk Megváltónk magasztalása. Ugye, van okod erre! Melyik ének jut az eszedbe? Adjuk meg a mai nap alaphangját énekkel!
(Papp János )

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Mert benne lakik az istenség egész teljessége testileg, és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez” 
- (Kolossé 2,9-10)


Krisztusnak úgy isteni, mint emberi tulajdonságai, szolgálatunkra lettek ajándékozva. Az Istenségnek tökéletes teljessége, és amit csak ez a csodálatos kifejezés magába foglalhat, minket illet, avégre, hogy minket tökéletesekké tegyen. Nem ruházhatott fel Istenségének lényével, azonban, amit tehetett, azt mind megtette, mert isteni hatalmát és méltóságát megváltásunk végett szolgálatunkra ajánlotta fel. Mindenhatóságának, minden tudásának, mindenütt jelenvalóságának, változhatatlanságának és hibátlanságának. Közre kell működni a mi üdvünkre. Fel, hívő lélek, és figyeld meg, hogy az Úr Jézus az Ő magasztos isteni természetét miként fogja be a megváltás diadalkocsijának jármába. Milyen határtalan az Ő kegyelme, milyen szilárd hűsége, milyen rendíthetetlen változhatatlansága, mily mérhetetlen hatalma, milyen végtelen bölcsessége! Az Úr Jézus mindezeket oszlopokká tette a megváltás templomában; s azokat végtelenségük megcsonkítása nélkül örökségül szánta nekünk. A Megváltó szíve megmondhatatlan szeretetének minden cseppje a miénk. Mindenható karjában minden ideg, a dicsőség koronájában minden ékszer, az isteni ismeret végtelensége és az isteni igazság szigora: mind a miénk és javunkra fordíttatik. Mindent, ami Krisztusban van; minden, ami imádatra méltó lényében van, mint Istennek Fiában, ő maga adta át nekünk, hogy minket azokkal megörvendeztessen. Az ő bölcsessége, a mi vezetőnk; tudománya, a mi tanunk; hatalma védelmünk; igazsága kezességünk; szeretete vigaszunk; kegyelme felüdítésünk; változhatatlansága erős várunk. Nála nincs tartózkodás, hanem megnyitja előttünk az Isten hegyének titkos tárnáit és felszólít minket, hogy kutassunk annak aknáiban az elrejtett kincsek után. „Minden, minden, minden a tiétek”, azt mondja: „a jót teljességében birtokoljátok és teljesedjetek be az Úrnak kegyelmében.” Óh, mily kedves tehát Jézust szemlélni, Ő benne bízni teljes bizalommal, mert ha szeretetének és hatalmának közlésére vagyunk szorulva, nem kívánunk semmi mást, mint amit már hűségében megígért nekünk.

Zsoltárok könyve 105. rész


1. Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit!
2. Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden ő csodatételét.
3. Dicsekedjetek az ő szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat.
4. Kivánjátok az Urat és az ő erejét; keressétek az ő orczáját szüntelen.
5. Emlékezzetek meg az ő csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleiről és az ő szájának ítéleteiről.
6. Oh Ábrahámnak, az ő szolgájának magva; oh Jákóbnak, az ő választottának fiai!
7. Ő, az Úr a mi Istenünk, az egész földre kihat az ő ítélete.
8. Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké; az ő rendeletéről, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen;
9. A melyet kötött Ábrahámmal, és az ő Izsáknak tett esküvéséről.
10. És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,
11. Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.
12. Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és mintegy zsellérek abban,
13. És egyik nemzettől a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez:
14. Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa őket, sőt királyokat is megfenyített miattok, mondván:
15. Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!
16. Mikor éhséget idéze elő a földön; és a kenyérnek minden botját eltöré,
17. Elküldött előttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;
18. A lábait békóba szorították, ő maga vasban járt vala,
19. Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta őt.
20. Elküldött a király és feloldotta őt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette őt;
21. Úrrá tevé őt az ő házán, és uralkodóvá minden jószágán;
22. Hogy főembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.
23. És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.
24. És igen megszaporítá az ő népét, és erősebbé tevé elnyomóinál.
25. Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyűlöljék az ő népét, és álnokul cselekedjenek az ő szolgáival.
26. Elküldte Mózest, az ő szolgáját, és Áront, a kit választott vala.
27. Elvégezék azok között az ő jeleit, és a csodákat a Khám földén.
28. Sötétséget bocsátott és elsötétítette azt, és azok nem engedetlenkedtek az ő rendeleteinek.
29. Vizeiket vérré változtatá, és megölé az ő halaikat.
30. Földjük békáktól hemzsege, még a királyuk termeiben is.
31. Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden ő határukon.
32. Adott nékik eső gyanánt jégesőt, és lángoló tüzet a földjökre.
33. És elvevé szőlőjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élő fáit.
34. Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.
35. És megemészte minden növényt az ő földjökön, és az ő szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.
36. És megöle minden elsőszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.
37. És kihozá őket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.
38. Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tőlök való félelem megszállta őket.
39. Felhőt terjeszte ki, hogy befedezze őket, és tüzet, hogy világítson éjjel.
40. Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg őket.
41. Megnyitotta a kősziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.
42. Mert megemlékezett az ő szentséges igéretéről, a melyet tőn Ábrahámnak, az ő szolgájának.
43. Kihozá azért az ő népét örömmel, és az ő választottait vígassággal.
44. És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.
45. Azért, hogy megtartsák az ő rendeleteit, és törvényeit megőrizzék. Dicsérjétek az Urat!

2017. május 17., szerda

Reggeli gyöngyszemek:Ő mindenkor előttünk van, hogy meg ne inogjunk

„Az ÚRra nézek szüntelen; nem rendülök meg, mert a jobbom felől van.” (Zsolt 16:8)

A lelkünkre nehezedő bajok közepette csak Egyvalaki van, aki kisegíthet minket a nehézségekből és orvosolhatja nyugtalanságunkat. Minden dolgunkat Jézusra kell vetnünk és tudatosítanunk, hogy Ő jelen van és vezérel bennünket, hogy vele járjunk. Elménket szüntelenül Istenre kell irányítanunk, és akkor gyengeségünkben Ő lesz az erősségünk, tudatlanságunkban bölcsességünk, és törékenységünkben megtartó erőnk.

Tudnunk kell, hogy nem kell fölmennünk a mennybe, hogy Jézust aláhozzuk, sem a mélységbe, hogy őt onnan felhozzuk, mert Ő jobbunk felől áll és szeme szüntelen rajtunk vigyáz. Mindig legyünk tudatában, hogy az Úr nagyon közel van hozzánk, hogy vigasztalónk és vezetőnk legyen. Csak ily módon lehetünk bizalommal Isten iránt.

Elménket nevelnünk és képeznünk kell, hogy értelmes hitünk és megértésen alapuló kapcsolatunk legyen Jézussal. Hacsak nem ápoljuk folytonosan a kapcsolatunkat Istennel, eltávolodunk és elszakadunk Tőle. Barátkozzunk csak a körülöttünk élőkkel, vessük bizalmunkat az emberi erőbe, és szeretetünk elfordul az imádat igazi tárgyától. Nem engedhetjük, hogy Megváltónk iránti szeretetünk elhidegüljön. Ha kapcsolatunk van Vele, akkor mindig magunk elé kell állítanunk az Urat, és becses barátunkként néki adni az első helyet szívünkben. Beszéljünk páratlan szépségéről, és mindig tartsuk életben magunkban a vágyat, hogy Jézus Krisztust jobban megismerhessük. Akkor Lelke irányító erővé válik életünk és jellemünk felett…Ha volt valaha korszak, amikor az embereknek szükségük volt Krisztus jelenlétére, hogy jobbjuk felől álljon, akkor az most van…Folytonosan szükségünk van rá, hogy üdvösségünk Vezére mellettünk álljon.
(The Youth’s Instructor, July 19, 1894.)

Reggeli dicséret: Világosságban járni

„Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, amíg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. Míg a világosságotok megvan, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük.”
(János evangéliuma 12. fejezet 35-36. vers)


Ha szavazni kéne; ’világosság vagy sötétség’, úgy vélem az emberek többsége a világosságot választaná.

De mi a helyzet a lelki, a szellemi sötétséggel? Mi a helyzet tisztességtelen előnyszerzéssel, a homályos ügyletekkel? Mi a helyzet a negatív gondolatokkal, a bűnös vágyakkal, a rideg beszéddel, a szívtelen viselkedéssel?

János evangéliuma, mint a Teremtés könyvének Újszövetségi megfelelője, szintén a ’Kezdetben’ szóval kezdődik, és ugyanúgy beszél – lelki párhuzamot vonva - a világosság és a sötétség közötti különbségről:

„Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága; És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.” (Ján.1:4-5)

„a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának.” (Ján.3:19)

„Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.” (Ján.8:12)

„Míg e világon vagyok, e világ világossága vagyok.” (Ján.9:5)
„Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát.” (Ján.11:9)

„Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, aki én bennem hisz.” (Ján.12:46)

János evangéliumában a világosság tehát egyértelműen Jézust és az Ő tökéletes életét szimbolizálja. S amennyiben magunkat a világosság fiainak valljuk, Mesterünket követve arra kell törekednünk, hogy legyünk mindenben „feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon.” (Fil.2:15)

Ezért úgy fényljék világosságod „az emberek előtt, hogy lássák a jó cselekedeteidet, és dicsőítsék mennyei Atyádat.” (Máté 5:16)

Bejegyezte: Szilárd

Máté Evangyélioma 6. rész



1. Vigyázzatok, hogy alamizsnátokat ne osztogassátok az emberek előtt, hogy lássanak titeket; mert különben nem lesz jutalmatok a ti mennyei Atyátoknál.
2. Azért mikor alamizsnát osztogatsz, ne kürtöltess magad előtt, a hogy a képmutatók tesznek a zsinagógákban és az utczákon, hogy az emberektől dícséretet nyerjenek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat.
3. Te pedig a mikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed;
4. Hogy a te alamizsnád titkon legyen; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.
5. És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, a kik a gyülekezetekben és az utczák szegeletein fenállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat.
6. Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.
7. És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg.
8. Ne legyetek hát ezekhez hasonlók; mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle.
9. Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;
10. Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.
11. A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.
12. És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;
13. És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!
14. Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok.
15. Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.
16. Mikor pedig bőjtöltök, ne legyen komor a nézéstek, mint a képmutatóké, a kik eltorzítják arczukat, hogy lássák az emberek, hogy ők bőjtölnek. Bizony mondon néktek, elvették jutalmukat.
17. Te pedig mikor bőjtölsz, kend meg a te fejedet, és a te orczádat mosd meg;
18. Hogy ne az emberek lássák bőjtölésedet, hanem a te Atyád, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.
19. Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;
20. Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
21. Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

,,Ha összeelegyedtek a kanaánitákkal..., lesznek néktek tőrré és hurokká, oldalaitokban ostorrá, szemeitekben pedig tövisekké.,, -Józs 23,13


Izraelnek a kanaánitákkal szemben ellenségnek kellett maradniuk. Ha barátkoztak velük, az félelmesen megbosszulta magát. Tőrré (csapdává) lettek Izraelnek. Mint ahogy egy megbilincselt nem mozoghat szabadon, úgy szenvedett Izrael pl. a midianiták uralma alatt. Nem egyszer még a mezőre sem mehettek ki, vagy éjjel kellett hazahozni gabonájukat, hogy titkon kicsépeljék.

Így van ez mindenkivel, aki szolgája a bűnnek! Aki nem kötözi meg a bűnt, azt a bűn kötözi meg. Gondoljunk csak az alkoholistákra, vagy a paráznaság rabjaira! "Aki a bűnt cselekszi, szolgája a bűnnek." Az ilyen embereknek vétkezniük kell, még ha rugódoznának is ellene. Isten büntetésül odaadta őket saját szívük kívánságainak, mint a Róma 1,24 mondja: "hogy egymás testét megszeplősítsék".

Továbbá: "Lesznek néktek hálóvá". Láttatok már halat ficánkolni, madarat vagy lepkét vergődni a hálóban? Akkor tudjátok meg, fiúk és lányok, hogy ha a bűnnel játszotok, az nem tarthat sokáig; megfog benneteket a bűn hálója. - S még rosszabb lesz, amikor "ostorrá lesz oldalatokban". Keleten sokszor az állatokat kihegyezett vassal szurkálva hajtották. Lovasok az éles sarkantyúkkal a ló oldalát súlyosan kisebezték.

A bűn is így bánik azokkal, akik azt nem irtják ki. Sok példát találhatunk arra, hogy mennyi fájdalmat okozott már a bűn, amellyel nem vették fel a harcot.

Végül a bűn "tövissé lesz szemetekben". A szem a test legérzékenyebb része. Milyen fájdalmas, ha valami beleesik a szemünkbe! Hátha még tövis menne bele! Ezért: gyűlöljétek a bűnt, s legyetek halálos ellenségei!

Varga László: Isten asztaláról

"Boldogok, akiknek megbocsáttattak törvényszegéseik, és akiknek elfedeztettek bűneik. Boldog az az ember, akinek az Úr nem tulajdonít bűnt."- Róma 4,7


Sok ember nem tulajdonít magának bűnt. Azt számítgatja, mások mennyivel rosszabbak. Abban bízik: nem gyilkoltam, nem törtem be senki házába, nem hagytam el a családomat, mit vethet Isten a szememre? Milyen jó, hogy mindenkinek akad legalább egy-két ellensége, aki számon tartja rejtett bűneit is, és alkalomadtán a szemére is veti, melyeket ő szóra sem tart érdemesnek, de amelyek azért léteznek. Felesleges bűntelenségünkről álmodozni. Először is, nem igaz. Másodszor, az senkit nem tett még igazzá sem emberek, sem Isten előtt. Csak az a boldog, akit Isten tett igazzá azáltal, hogy eltörölte bűneit. Okos és célravezető letenni vétkeinket Krisztus elé. Az a biztos, ha Ő magára veszi, elfedezi, és Ő az, aki többé nem tulajdonít azoknak semmi jelentőséget. Ne titkold előtte és magad előtt, úgy is ismeri! Vedd számba bűneidet, mert terhek azok lelkiismereteden, és kérd rá Krisztus bocsánatát! Akkor lehetsz nyugodt, boldog gyermeke mennyei Atyádnak.

Jó Atyám, elég hiú vagyok ahhoz, hogy magamat másokkal összehasonlítva jó bizonyítványt adjak magamnak. De vak nem vagyok, hogy ne lássam, ne tudjam, hogy Te nem fogod aláírni jeles bizonyítványomat. Van abban éppen elég elégtelen. Ha csak arra gondolok, hogy aki tudna jót cselekedni és nem cselekszi, bűne az annak, már elég elmulasztott szolgálataimra gondolni, hogy ne dicsekedjem előtted nagyszerűségemmel. Bocsásd meg, Atyám, nagyzolásomat, magam dicsérgetését. Tudom, nem állhatod a hazugságot, miért hazudjam éppen előtted?
Inkább mutasd meg, hol vétettem, ha nem akarom észrevenni, de vedd le rólam a bűn terhét, hogy tisztán - amivé csak te tudsz tenni - állhassak be szolgálatodba!
Ne magamtól, hanem Tőled kapjam meg meg nem érdemelt, de nekem ajándékozott dicséretedet. Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében: A VAGYONKÖZÖSSÉG

A mai napon olvasandó igeszakasz: ApCsel 2,41-47 


41 Akik pedig hittek a beszédének, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk. 
42 Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. 
43 Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok csoda és jel történt. 
44 Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. 
45 Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá. 
46 Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; 
47 dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.

"Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek, ahogyan éppen szükség volt rá."-(ApCsel 2,45)

A keresztyének sietnek rámutatni arra, hogy a Biblia igenis tanítja a magántulajdonhoz való jogot. Ez pontosan így van. Még az a korai kísérlet sem tompította el az Istentől kapott tulajdonjog iránti érzéket, melyet a jeruzsálemi hívők a javak elosztásában szereztek. Maga Péter apostol mondta, hogy az embereknek nem kellett eladniuk vagyonukat: "Ha megmaradt volna, nem neked maradt volna-e meg, és miután eladtad, nem te rendelkeztél-e az árával?" (ApCsel 5,4)
Csakugyan mélységesen különbözik egymástól a materialista kommunizmus és a keresztyén tulajdonszemlélet. Röviden: "Mindaz, ami a tied, az enyém" - mondja a kommunizmus, míg a keresztyén így szól: "Mindaz, ami az enyém, a tied." Ezek a nézőpontok szöges ellentétben állnak egymással.
Azt is elég gyakran mondják, hogy az ősegyház tagjai hibát követtek el, amikor szétosztották vagyonukat. Az megbocsátható persze - az új élet első izgalmában követték el - , de mégiscsak tévedés. Aztán meg emlékeztetnek minket arra, hogyan kellett Pál apostolnak gyűjtést indítania a megtért pogányok között a szegénység sújtotta jeruzsálemi gyülekezetnek. "Ide jutunk, ha nem teszünk félre valamit a szűk esztendőkre, ha mindent lelkesülten feláldozunk, alighogy a Szentlélek kitöltetik reánk."
Csakhogy valami pozitívabbat is kellene mondanunk, minthogy ez a megosztás nem materialista kommunizmus volt. És a józan észre való hivatkozás a szűk esztendőkre tekintettel nem hangzik túl meggyőzőnek azok számára, akik a Lélek bőséges áldásesőjében állnak.
Az ősegyháznak ebben a gyakorlatában maradandó tanulság van, és valami időtálló irányelv. Amikor Isten Lelke ezeket az embereket indította, hogy eladják vagyonukat és a bevételt elosszák, mindazok között, akik szükséget láttak, maga Isten tanítja minden kor egyházát, hogy a keresztyének mindig többet törődjenek egymással, mint a saját tulajdonukkal.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-MENNYBEMENETELE ÉS KÖZÖSSÉGÜNK VELE

"Amíg pedig áldotta őket, elvált tőlük és felment a mennybe" (Lk 24,51)

Nincsenek olyan tapasztalataink, amelyek megegyeznek Urunk megdicsőülése utáni életével. Ettől kezdve Urunk életének mindenestül helyettes jellege lett. A megdicsőülés napjáig egy normális és tökéletes ember életét élte; megdicsőülésétől kezdve - a Gecsemáné, a kereszt, a feltámadás - útja egészen idegen nekünk, embereknek. Az Ő keresztje az a kapu, amelyen át minden ember beléphet Isten életébe; a feltámadásánál fogva pedig joga van örök életet adni bárkinek. Mennybemenetele által belép a mennybe és nyitva tartja a kaput az embernek. A megdicsőülés a mennybemenetel hegyén fejeződött be. Ha Jézus Krisztus a megdicsőülés hegyéről egyenesen a mennybe ment volna, akkor egyedül ment volna. Nem lenne több nekünk, mint dicső, magasztos történelmi személy. De Ő hátat fordított a dicsőségnek és lejött a hegyről, hogy azonosítsa magát a bukott emberiséggel. A megdicsőülés teljes megvalósulása a mennybemenetel. Urunk eredeti örök dicsőségébe tér vissza, de nemcsak mint Isten Fia, hanem mint aki egy személyben ember Fia is. Ezért az ember Fia mennybemenetele által minden ember odajuthat közvetlenül Isten trónja elé. Mint ember Fia Jézus Krisztus maga korlátozta saját mindenható voltát, mindenütt jelenvalóságát és mindentudását. Most már ezek mind korlátlanul, feltétel nélkül hatalmában vannak. Jézus Krisztusnak, mint ember Fiának teljes hatalma van Isten trónján. Ő a királyoknak Királya és az uraknak Ura (Jel 19,16), mennybemenetele napjától fogva mind mostanig.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében: Az élet folyója

"Íme, víz folyt ki a templom küszöbe alól napkelet felé."- (Ez 47, 1) 


Csodálatos folyót lát a próféta, amely a templomból ered. A víz a szentély legbelsejéből, a nyugati oldalon levő szentek szentjéből folyik kelet felé. A folyam - érthetetlen módon - egyre nagyobb lesz, bár semmiféle más víz nem táplálja. A szentélytől ezer sing távolságra (egy sing kb. 50 cm) a víz a próféta bokájáig ér, további ezer sing után már térdig, azután derékig, és végül már úsznia kellett. Ez a folyam a Szentlelket példázza, amely életet fakaszt. A próféta által látott folyam a Holt-tenger élvezhetetlen vizét az élet bölcsőjévé változtatja át. Eddig nem létezhetett benne semmiféle élőlény s most egyszerre hemzseg a halaktól. Partjain gazdagon termő gyümölcsfák növekednek, melyek levelei soha nem hervadnak el. Havonként teremnek gyümölcsöt, leveleik pedig orvosságul szolgálnak.

A víz a szentélyből, azaz magából Istenből ered, innen van életadó ereje. Kétféle életet fakaszt: elrejtettet és láthatót. A halak a folyamban nem láthatók. Hasonlóan munkálja a Szentlélek az elrejtett életet: önmagunk odaszánását, az igazi istenfélelmet Isten szentsége iránt, szívünk alázatosságát, szelídséget, józan lelkületet, készséges engedelmességet, mindenkori háládatosságot, valamint az imádatot és a papi érzületet, amely a másokért való könyörgésben nyilvánul meg. Megajándékoz az Isten országához való tartozás bizonyosságával, miáltal szívügyünk lesz a mennyei Atya nevének megszentelése, az Ő országának eljövetele, akaratának keresése és annak teljesítése.

A víz által fakasztott élet azonban látható is - a fákban, a gyógyító erejű levelekben és az ízletes gyümölcsökben. A Szentlélek által teremtett élet is nyilvánvaló lesz: régi lényünk, hiábavaló életünk a múlté, minden megújul. Az újjászületés hatalmas élménye teljesen átformál. Amikor Zákeus elkezdte jóvátenni régi gonoszságait, arra felfigyeltek Jerikó polgárai. A Szentlélek tesz minket vonzóvá és hasznossá mások számára, éspedig a tettekben megnyilvánuló szeretet és az élet Igéi által. Csak ne térjünk ki a "folyam" elől, ne álljunk meg az áramlás szélén, a partmenti tócsáknál! (Ez 47, 11). - A Lélek áradatának, mint egyetlen életelemünknek, magával kell ragadnia minket, hogy vezessen és hordozzon. Te kinek a sodrában élsz?