Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

,,..Józsué ezt mondta a József házának: hegyed lesz néked..., mert kiűzöd a Kananeust, noha vasszekere van neki, s noha erős az.,,- Józs 17,17-18.

József fiai Józsué elé mennek és panaszkodnak, hogy az örökségük nem elég nagy. Józsué azt feleli nekik, hogy az egész erdős vidék az övék lehet azzal a feltétellel, hogy kiűzik onnan a kanaánitákat. Józsué is és József fiai is tudják, hogy ez nehéz feladat, de nem teljesíthetetlen. A kanaániták hatalma megtört. Ha József fiai minden erőt mozgósítanak, úrrá lehetnek ellenségeiken, s azok vas harci kocsijain. Hasonló a mi helyzetünk is a bűn elleni harcban. Urunk Jézus a Sátánt és a bűnt legyőzte. Sok keresztyén van azonban - s magamat is ide számítom -, aki kesereg a szívében lévő "kanaánita maradványok" és azok hatalma miatt. József fiai azzal a feltétellel kapták meg részüket, hogy a kanaánitákat vas harcikocsijaikkal együtt kiűzik. Az Úr a mennyei hazába így hív bennünket:  "Aki győz, örökségül nyer mindent"! Egyik fő harca a keresztyéneknek a kevélység hatalma ellen irányul. Van bennünk a Diotrefes természetéből, "aki elsőséget kívánt" (3Jn 9).  Figyelmeztetésül áll előttünk Simon mágus alakja a Csel. 8-ban, aki jóllehet az apostol szavait hittel fogadta, de a szívében megmaradt a kívánság, hogy nagy legyen. Ezt a gonosz hajlamot a keresztvíz sem mosta le. Mihelyt megmozdul bennünk ez a bűn, mérjünk rá halálos csapást, s ne táplálgassuk! Szóljunk az idős Engels lelkésszel így: "Üdvözlök mindent, ami engem lejjebb szállít, megaláz". Így harcoljunk az ellenséges "vas-harciszekerek" ellen!

Varga László: Isten asztaláról

"Ne félj attól, amit el fogsz szenvedni. ... Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját." -Jelenések 2,10

Nem játék, nem egyéni kedvtelés a hit kérdése. Szenvedésről, halálról, a szenvedésben is halálig tartó helytállásról beszél az ige. Az élet koronáját, az örök élet ajándékát nem azoknak adják, akik néhány templomba menetellel, karácsonyi ajándékozással, étkezés előtti imával elintézettnek tudják kötelességeiket Isten iránt. A bűn, a hitetlenség tobzódása, korunk uralkodó önzése és gyűlölete közben kell helytállnia annak, aki Isten gyermekének tartja magát. Igenis, szenvedések között kell helytállni. Igenis, nagy és nehéz feladatokat kell vállalni. Legyőzni restségünket, kényelmességünket, megalkuvásra, "okosságra" csábító naponkénti kísértéseinket. Ezt várja tőlünk Urunk, ha hozzá akarunk tartozni. De tudnunk kell és lehet, hogy Ő tartja kezét felettünk. Az élet koronáját, a jó lelkiismeret örömét, gondviselése biztonságát már itt a földi életben naponta tapasztalják hűséges gyermekei. "Mindhalálig" - nem is olyan nagy szó. A korona teljessége csak azután következik. Ugyan miért hagynánk abba napról napra örömöt, áldást, boldogságot, biztonságot adó szolgálatát?

Uram, parancsolóm, életem a Te kezedben van. Minden öröme Tőled származik. Minden bajban, szenvedésben Te vagy segítőm, vigasztalóm, erőforrásom. Tudomásul veszem, én sem kerülhetem el a szenvedéseket, az egyetemes emberi bűn természetes következményeit, de vállalom, mert magamnak is szükségem van rá, hogy saját hitem felől meggyőződjem. Gyermeked vagyok-e valóban? Arra kérlek, légy mellettem a rám váró szenvedésekben, hogy ne gyengüljön, hanem erősödjön a hitem általuk, és halálom órájában is örömmel várjam kegyelmedet, az élet koronáját, a megígért találkozást megváltó Krisztusommal. Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-JÉZUS ÉS EGYHÁZA

A mai napon olvasandó igeszakasz: ApCsel 9,1-9

1 Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz,

2 és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának hívei, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe. 

3 Útközben azonban, amikor éppen Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen mennyei fény villant fel körülötte, 

4 és amint a földre esett, hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá: "Saul, Saul, miért üldözöl engem?" 

5 Ő pedig megkérdezte: "Ki vagy, Uram?" Az így válaszolt: "Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. 

6 De kelj fel, menj be a városba, és ott megmondják neked, mit kell tenned." 

7 A vele utazó férfiak pedig szótlanul álltak, mert hallották ugyan a hangot, de senkit sem láttak. 

8 Saul pedig felkelt a földről, és kinyitotta szemét, de egyáltalán nem látott. Ezért kézen fogva vezették be Damaszkuszba, 

9 és ott három napig nem látott, nem evett, és nem ivott.

"Saul, Saul, miért üldözöl engem?"- (ApCsel 9,4)

Elég gyakran használom az "egyház" szót ebben a hónapban. Ez elkerülhetetlen, ha Jézus mennyei szolgálatára gondolunk. Az egyház az a nép, akik között Krisztus az ő igéje és Lelke által jelen van a menybemenetele óta. Jézus szereti ezeket az embereket, és azonosul egyházával.
Az Úr nem így szólt Saulhoz: "Miért üldözöd az én egyházamat?" Amit mondott, az ez volt: "Miért üldözöl engem?" Jézus azonosítja magát az ő egyházával. Az egyház elleni támadás támadás Jézus ellen is.
Saul, akit később Pálnak neveztek, azt hitte, hogy Jézus halott. Azt hitte, hogy a tanítványok egy új tanítást terjesztenek, egy olyan tanítást, amelyik veszélyes a zsidó hitre nézve. Valójában az élő Úr volt az aki folytatta saját munkáját Lelke által és tanítványai révén. És amikor Saul felemelte kezét az Úr követői ellen, az Úr feltartóztatta Saul kezét és megváltoztatta életét.
Akármelyik férj féltékenyen oltalmazza feleségét, vagy pedig egyáltalán nem férj. "Ha a feleségemhez nyúlsz, énhozzám nyúlsz." A Szentírás azt mondja, hogy a férj és feleség egysége csak árnyéka Krisztus és egyháza egységének.
Ez azt jelenti, minden más emberi szervezetnek igen tanácsos tartózkodnia attól, hogy kezet emeljen az egyházra. Az egyházon belül pedig senki ne éljen vissza a Krisztustól ráruházott semmiféle tisztségével. Az Úr védi jogait, mint tulajdonos és szerelmes: "Ha hozzá nyúlsz, énhozzám nyúlsz."
Micsoda vigasztalás ez! Az asszonynak örömöt szerez, ha a férj megvédi őt és közelében van. És micsoda elkötelezettség! Magának az élő Úrnak színe elé járul az, aki hozzánk, Krisztus testének tagjaihoz közelít.
Minden vágyunk az, hogy Isten népe közé számíttassunk. Ezért az ő ügye a mi ügyünk, és akarata számunkra parancs. Krisztus Atyja a mi Atyánk, ellenségei a mi ellenségeink, otthona a mi otthonunk kell, hogy legyen. 

Azonosulunk Krisztussal, mert ő sajátjaivá tett minket.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-A VALÓSÁG BIRODALMA

"A ti béketűréstek által nyeritek meg lelketeket" (Lk 21,19)

Amikor valaki újjászületik, gondolkozásában és következtetéseiben egy ideig nincs meg az az erőteljesség, ami azelőtt megvolt. Az új életet kifejezésre kell juttatnunk, ki kell formálnunk magunkban Krisztus indulatát: "Béketűrés által nyeritek meg lelketeket." 

Sokan előnyösebbnek találják, ha megállnak a keresztyén élet küszöbén, ahelyett, hogy tovább mennének és hozzá hangolnák lelküket ahhoz az új élethez, amit Isten helyezett beléjük. Azért nem sikerül ez, mert tudatlanságban vagyunk saját természetünk felől; az ördögre tolunk sok mindent, aminek a mi fegyelmezetlenségünk az oka. Gondold csak meg, mivé lehetnél, ha összeszednéd magadat. Vannak dolgok, amikért nem kell imádkoznunk, például a hangulatokért. A hangulatok sohasem múlnak el imádsággal; a hangulatok akkor tűnnek el, ha felrúgjuk őket. A hangulatok fészke többnyire a testben van, nem a lélekben. Állandóan küzdenünk kell az ilyen testi állapotból eredő hangulatok ellen! Ne engedj nekik egy másodpercig sem! 

Galléron kell ragadnunk és jól meg kell ráznunk magunkat, ilyenkor rájövünk, hogy meg tudjuk tenni azt, amiről azt gondoltuk, hogy képtelenek vagyunk rá. 

A legtöbb ember átka a "nem akarásában" van! A keresztyén élet a szellemi bátorság egyetlen megtestesítője.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében: A Szentlélek bizonyságtétele

"Maga a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. "- (Róma 8, 16) 

Magában a hitben már bizonyosság van s ezt a Szentlélek még külön megerősíti, aki bennünk így szólal meg: "Abba, Atyánk!" Ez hatalmas bizonyságtétel.

A léleknek ez a bizonyságtétele nem folytonos és nem megszakítás nélküli. Mindig vannak különleges pillanatok, amikor istengyermeki voltunknak a bizonyossága egészen lenyűgöző módon jelentkezik bennünk és Isten szeretete mint valami áradat, tör be a szívünkbe. Ilyenkor az embernek felemelő érzései vannak és minden más teremtményt szeretne felszólítani, hogy vele együtt dicsérje és magasztalja Isten kegyelmének csodálatos és nagy voltát. Ezek a szívünk talajából feltörő érzések nem csupán érzelmiek, hanem Isten Lelke által munkált szent érzések, amiket Isten gyermeke világosan meg tud különböztetni mindenféle más érzelmi megindultságtól. Az utóbbiakban nincs erő, de a Lélek által felkeltett érzések felemelik az embert és képessé teszik nagy áldozatokra is. A Léleknek van azonban egy állandó és folyamatos bizonyságtétele és hajtóereje is, amely Isten gyermekeiben állandóan munkálkodik. Ez a hajtóerő kényszerít arra, hogy a test bűnös hajlamai elé gátat vessünk. Erőt érzünk magunkban, amely Isten iránti engedelmességre ösztönöz. Ha nem is ellenállhatatlan ez az indíttatás - hiszen ki tudunk térni előle -, de a Lélek ösztönzése mégis elég erős arra, hogy a test gonosz indulatait időnként legyőzze. "A test a Lélek ellen törekedik, a Lélek pedig a test ellen" (Gal 5, 17). De a Lélek az erősebb, ha engedelmesen átengedjük magunkat neki.

Isten Lelke indít arra is, hogy keressük a többi hívő emberrel való közösséget. Ő teszi az Isten Igéjével való foglalkozásunkat elkerülhetetlenül szükségessé. Isten gyermekei nemcsak kötelességszerűen olvasnak el egy-egy fejezetet a Bibliából; a Lélek az Igét napi táplálékká teszi. Ugyancsak a Lélek kényszerít minket az imádkozásra is. Az Úrral való kapcsolatunk ekkor már nem csupán megszokott ima-alkalmakra és időkre korlátozódik. Újra meg újra belső kényszert érzünk, hogy az Úrral kapcsolatban maradjunk és kegyelmének jeleit ismételten megköszönjük. Minél inkább engedünk a Lélek ösztönzésének, annál erősebbek leszünk és bizonyosabbak istengyermeki mivoltunkban is.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Ne merjünk kételkedni!

"Én megyek előtted, a rögös utat elegyengetem, az ércajtókat betöröm, és a vaszárakat leverem" (Ézs 45,2).

Ez Círusnak szólt; de mindörökké szól az Úr minden szellemi szolgájának. Csak menjünk előre hittel, és az Úr megtisztítja előttünk az utat. Az emberi és a sátáni csalárdság tekervényei kiegyenesednek előttünk: nem kell követnünk cseles kanyarulataikat. Az érckapuk áttörnek, vaszáraik lehullanak. Nem lesz szükségünk sem faltörő kosra, sem feszítővasra. Az Úr maga cselekszi meg értünk a lehetetlent, és ténnyé teszi azt, amit nem is vártunk.

Ezért ne üldögéljünk gyáván és remegve! Menjünk előre kötelességünk útján, hiszen az Úr megígérte: "Én megyek előtted". Ne kérdezzük, miért, a mi feladatunk az előretörés. Az Úr ügyéről van szó, és Ő alkalmassá tesz majd bennünket a szolgálatra: minden akadály elhárul. Hát nem megmondta: "az ércajtókat betöröm"? Ugyan, mi állhatna útjába és mi gátolhatná akarata végrehajtásában? Isten szolgáinak kimeríthetetlen erőforrásuk van. A hit előtt szabad az út, akármilyen emberi erő torlaszolja is el azt. Ha az Úr azt mondja: "betöröm..." "leverem...", akkor ne kételkedjünk ígéretében!

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Hű és okos sáfár

"Ki tehát a hű és okos sáfár, akit az úr szolgái fölé rendel, hogy idejében kiadja élelmüket?" (Lk 12,42)

2. A jó sáfár másik jellemvonása a hűség. Vagyis az, hogy mindent arra használ, amire a gazda adta. Ha magának tartja meg, vagy semmit nem tesz vele, tolvaj. Ha másnak adja, mint akinek ura szánta, csaló. Hű az, aki megbízható, aki mindenben ura utasítása szerint jár el. - Itt kell megtanulnunk azt a teljes Istenre hagyatkozást, ami Jézust jellemezte. S itt derül ki az is, komolyan vesszük-e, hogy valóban semmi nem a mienk, ezért nem tehetünk vele azt, amit akarunk. Nem az enyém például az időm, az úgynevezett szabadidőm sem. És ez nem megszorítás, hanem nagy lehetőség: akkor fogom a legjobban használni, ha Uram akarata szerint osztom be. Minden családtagunkhoz is másként viszonyulunk, ha tudjuk: ők is Isten tulajdonai, és neki kell elszámolnom azzal, mi lett belőlük mellettem.

3. A jó sáfár harmadik jellemzője Jézus szerint, hogy bölcs, értelmes. Ha pedig abban mutatkozik meg, hogy „idejében kiadja élelmüket" azoknak, akiket rábízott a gazda.

Isten országában rend van, és mindennek megszabott ideje van. Ezért nincs ott kapkodás, és ezért nem mulasztanak el semmit. Ebben is Jézus a példánk: bármit kértek tőle, ő az Atya órájára nézett, s amikor eljött valaminek az ideje, akkor tette meg.

Ez a bölcsesség azt is jelenti, hogy mindenkinek azt adja, amire szüksége van. A csecsemőnek tejet, a felnőttnek kemény eledelt. Biztatást vagy feddést - kinek mi használ. Ehhez is szoros közösségben kell lenni a gazdával, s engedelmeskedni neki.

Kinek a szolgálatában állunk? Jézus szerint „aki bűnt cselekszik, a bűn szolgája" (Jn 8,34). Boldog az a szolga, aki mindig ura akaratát cselekszi, s amikor az megjön, ebben a munkában találja. Nagy lesz a jutalma.

Napi áhítat: Amire áment mond Isten és ember

1Kor 14,15–20

Ne elégedj meg kevesebbel! Énekelj lelkeddel és eszeddel, szíveddel és hangoddal!

„Hogyan is van tehát ez a dolog? Imádkozom lélekkel, de imádkozom értelemmel is, dicséretet éneklek lélekkel, de dicséretet éneklek értelemmel is. Mert ha csak lélekkel mondasz dicséretet, akkor aki az avatatlanok helyét foglalja el, hogyan fog áment mondani a te hálaadásodra, amikor nem is tudja, mit beszélsz? Mert te ugyan szépen adsz hálát, de a másik nem épül belőle. Hálát adok az Istennek, hogy mindnyájatoknál jobban tudok nyelveken szólni, de a gyülekezetben inkább akarok öt szót kimondani értelemmel, hogy másokat is tanítsak, mintsem tízezer szót nyelveken. Testvéreim, ne legyetek gyermekek a gondolkozásban, hanem a rosszban legyetek kiskorúak, a gondolkozásban ellenben érettek legyetek.”

Magyarázat

Énekelni egész emberként. Ez az, amire Pál tanítja a korinthusbelieket. Isten jelenlétében nem ki-, hanem bekapcsolni kell az értelmet, a lelkünket, egész valónkat. A hit segít jó „csatornát” találni és így az Istent imádni, dicsérni és közösséget építeni. Az őszinte, szívből jövő éneklés mélyen feltárja a bensőnket. Megmagyarázhatatlan érzéseket, lelkületet fogalmaz meg és közvetít Isten, ember felé. Ugyanakkor egy jól megfogalmazott szöveg megragad, elmélyíti a hitet és az Isten ismeretét. Az éneklés kultúrája, az énekek folyamatos változásban voltak, vannak. A világ különböző tájain, nyelveiben is más és más jellemzőket hordoznak. A hívő éneklésnek azonban, amióta világ a világ, és amíg fennáll a gyülekezet, ez a két jellemzője megmarad: lélekkel és értelemmel. Gyakoroljuk ezt családunkban, gyülekezeteinkben! Legyen felszabadult, örömteli és Lélektől áthatott az éneklésünk, és legyen tartalmas és üzenettel teli! Legyen lelkes és biblikus! Legyen természetfölötti és világosan érthető! Legyen érzelmünket megragadó és értelmünket elgondolkodtató! Tanuljunk Pál apostoltól! Emlékszel megragadó és felemelő énekekre? Énekeld, énekeljük azt, és így! Legyen benne mindenünk!
(Papp János )

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet.”  (Zsoltárok 17,7)

Ha alamizsnánkkal szívünket is odaadjuk, akkor Istennek tetsző módon adjuk azt, azonban erre vonatkozólag be kell ismernünk, hogy gyakran vétkezünk. Nem úgy a mi Mesterünk és Urunk. 

Az Ő szeretetnyilvánításai mindig fűszerezve vannak szívének szeretetével. Nem küldi nekünk a meghűlt ételeket, sem az Ő bőségének asztaláról a morzsalékokat, hanem vendégségből egész tál ételt juttat nekünk és megtölti idő előtt éléskamránkat buzgó szeretetének illatos fűszereivel. 

Ha feltűzi pálmánkra kegyelmének aranycímerét, oly meleg kézszorítással kíséri az adományt, hogy a szívélyesség, mellyel adta azt, nem kevésbé bájol el bennünket, mint maga az ajándék. 

Vándorlásai közben eljön hozzánk és betér házunkba, de nem úgy tesz, mint egy előkelő büszke ember, ki a szegény ember hajlékát meglátogatja, hanem leül mellénk a gyalulatlan padra, nem utálja szegénységünket, nem néz barátságtalanul nyomorunkra és gyengeségünkre. Szeretett barátaim, milyen kedvességgel beszél Ő! A bölcsességnek mily édes tanai csepegnek ajkáról, milyen aranyigazságokat beszél szelíd szája. Szeretetének és nyájasságának milyen csókjaival vesz körül és boldogít minket! Ha nem ajándékozott volna nekünk többet egy pár fillérnél, úgy az a nyájas adás azt is megaranyozta volna, de inkább úgy van, hogy gazdag ajándékait aranybárkában küldi el hozzánk. Jóakaratának őszinteségében lehetetlen kételkedni, mert minden jótéteménye, vérző szíve lenyomatával van lebélyegezve. 

Ő gazdagon ad s azt senkinek sem hányja a szemére. Szó sincs róla, hogy Neki terhére lennénk, szegény pártfogoltja iránt való hidegségének nyoma sincs! Hanem bensőleg örül kegyelmességének és keblére szorít bennünket, mialatt értünk adja életét. Ez olyan drága illata az Ő kenetének, amilyen csak az Ő szívéből fakadhat. Ez színmézének olyan édessége, amely abban sohasem létezett volna, ha szívélyes szeretetének teljes tartalma össze nem vegyült volna azzal. 

Óh, ritka közösség, mely oly rendkívüli szívélyességet idéz elő! Bár folyton ízlelnénk annak áldását és üdvösségét!

PÁRKAPCSOLAT: Mi A SZERELEM? 1/2.

Egy lány igaz története:

Középiskolás koromban sok sráccal randiztam, és sok csalódás ért. Sebezhető voltam, mert vágytam a szeretet után. Azt akartam, hogy valaki igazán törődjön velem. Az volt a problémám, hogyan találom meg azt a fiút, akit szeretni tudtam volna, és aki értékelte is élvezte volna a szeretetem.

Mikor aztán főiskolára kerültem, nem állt szándékomban férjhez menni vagy szerelmesnek lenni. Úgy döntöttem, hogy jól fogom magam érezni, sok mindent kipróbálok, és nem kötöm le magam senkihez és semmihez. Más szóval új lapot kezdek. Jó kapcsolatokat akartam, szórakozni, és a főiskolai életet felfedezni. Minden jól ment, amíg nem találkoztam Andrással. Nem hiszek abban, hogy létezik szerelem első látásra, de mikor először megláttam, romantikus tinédzser voltam és Andrist fantasztikusnak láttam. Kivételesen vonzó személyisége volt. Mikor először randit kért, magamon kívül voltam az örömtől.

Az első randin sokat beszélgettünk és próbáltunk jó színben feltűnni egymás előtt. Nemsoká ismét elhívott. Azt hiszem, akkor már tudta, hogy tetszik nekem. Ezt próbálta kihasználni, és innentől kezdve a dolgok egyre kevésbé alakultak úgy, ahogy szerettem volna.

Nagyon sebezhető voltam, mert arra vágytam,
hogy valaki szeressen.

A kapcsolatunk már eleve nem jól kezdődött, mert megpróbáltam kisajátítani őt. Azt akartam, hogy senki mással ne találkozzon, csak egyedül velem. Akkor még tartottam magam az erkölcsi értékrendem diktálta szabályokhoz, de már próbálgattam rábírni egy komolyabb kapcsolatra. Találkozgattunk és volt néhány komoly beszélgetésünk is. Párszor rendesen hajba is kaptunk. Sokat bosszantott és ugratott. Megpróbáltam nem megbántódni ilyenkor, hanem vele nevetni, de belül gyakran megsebződtem. Sokszor egyszerűen fogta magát és az összejöveteleken vagy bulikon faképnél hagyott. Nem részesített semmilyen különleges figyelemben, és ezért megbántva éreztem magam.

Rájöttem, hogy így egyoldalú a kapcsolatunk, ezért azon kezdtem ügyködni, hogy ő is úgy érezzen, mint én. Most emiatt kerültem bajba. Túlságosan erre koncentráltam: kezdtem olyan dolgokat tenni, amikről tudtam, hogy akarja. Mindent megtettem, ami neki tetszett. Ez néhány szexuális jellegű dolgot is magába foglalt. Azt gondoltam, hogy ha nem teszem, elmegy. Márpedig én nem akartam elveszíteni.



Telt-múlt az idő, és már ott tartottunk, hogy együtt aludtunk és olyan dolgokat tettünk, amikről tudtam, hogy nem helyesek, de az elveimet feláldoztam azért, hogy megtarthassam őt.

Ez a legnagyobb hiba, amit egy lány tehet.

Azt hiszi, ha mindent megtesz amit a fiú mond, akkor majd az odalesz érte. Ez nem igaz. Tudom, András nem becsült többé, és én is elvesztettem az önbecsülésem. Keresztyén neveltetésemnek köszönhetően emésztett a bűntudat. Nem tudtam rászánni magam, hogy azt mondjam: "Bocsáss meg. Uram", mert tudtam, hogy újra meg fogom tenni. Mindent megtettem volna, hogy megtartsam őt.

Figyelmeztetés fiatal lányoknak
Mielőtt kapcsolatot kezdesz kialakítani, keress keresztyén srácot, olyat, aki nem szégyelli kimondani: "Keresztyén vagyok, és vannak erkölcseim." Én tudom: nagyon vakmerő dolog nem keresztyén, menő fiúkkal randizni. Azt tanácsolom, tartsd magad távol tőlük, mert elveszthetsz valami nagyon értékeset. Andrissal problémáink voltak. Sokat veszekedtünk. Sokat cukkolt, gyakran megbántott. Megpróbáltam megmagyarázni neki, hogy bűnösnek érzem magam amiatt, hogy lefeküdtem vele. Megpróbáltam abbahagyni, de hallani sem akart róla.

Átgondoltam a kapcsolatunkat. Nem működött. Rosszul bánt velem. De azt gondoltam: "Ha összeházasodunk minden másképp lesz. Szeretni fog. Gondoskodni fog rólam, és érdekelni fogja, hogy mi van velem." Ez részemről nagy hiba volt. Senkit sem tudsz megváltoztatni, akárhogy szereted és akárhogy próbálkozol. Végy egy fiú-lány kapcsolatot és nagyítsd fel tíz-húszszorosra, megkapod milyen lesz a házasság. A net, a filmek, slágerek, minden, ami befolyásolja manapság az életünket, azt sugallják, hogy bármikor helyes irányba terelheted az életed, hogy pompásan menjenek a dolgok. De ez nem így van. A házasság kemény dolog. Még ha két ember szereti is egymást, és mindketten igyekeznek, akkor is kemény.

Senkit sem tudsz megváltoztatni, akárhogy szereted is!
Ha felnagyítottam volna a mi kapcsolatunkat tízszeresre vagy akár csak ötszörösre, láttam volna, hogy Andrásnak előbb-utóbb elege lesz belőlem. Más lányok után fog szaladni, nem fog magán uralkodni, verni fog, nem feleségként fog kezelni, és nem fogja vállalni férjként a felelősséget. Sajnos nem így tettem. Gyorsan határoztam. Elszöktünk, és összeházasodtunk, amiért csak magam okolom, mert tudtam, hogy nem volna szabad ezt tennem. Gondolkozás nélkül cselekedtem. Azt gondoltam, ha nem ezt teszem, elvesztem őt. A helyes hozzáállás az lett volna, hogy

ha nem tud várni rám és alkalmazkodni hozzám, akkor az egész nem éri meg.

De csak az érzelmeim irányítottak, és egyáltalán nem gondolkoztam józanul. Nagyon össze voltam zavarodva. Nem akartam újabb sebet. Úgy ugrottam bele, hogy nem tudtam: ez lesz életem legnagyobb sebe szüleinknek, nagyon csalódottak voltak. Abbahagytam a főiskolát, hogy Andris befejezhesse. Elmentem dolgozni. Pincérnő majd bárpultosnő voltam, ami szörnyű munka.

Majd eladónak mentem. Minden munkát elvállaltam, hogy legyen elég pénzünk. A házasságunk semmit nem ért. Nem szeretett. Én szerettem őt, és próbáltam megszerettetni magam. Elkeseredetten próbáltam tetszeni neki, feláldozva saját érzéseimet. De nem sikerült. Nem is sikerülhetett. Nem késztethetsz senkit arra, hogy szeressen téged. Egyfolytában félelmek közt éltem, hogy talál magának valaki mást -, és pontosan ezt tette. Nem akartam elhinni, mert azt akartam, hogy működjön a házasságunk.

Házasságkötésünk után öt hónappal terhes lettem. Gyönyörű kisbabánk született. Ez egy időre megváltoztatta a dolgokat. Nagyon feldobta, hogy van egy gyermeke. De egy hónappal később a dolgok visszazökkentek a régi kerékvágásba: türelmetlen volt, mindig egyedül hagyott a gyerekkel, én cipeltem a terheket, megpróbáltam a gyermeket nevelni és a családot ellátni.

Három éve voltunk már házasok, mikor olyan dolgok történtek, amiktől észhez tértem. Rádöbbentem, hogy nem szeretett, és soha nem is fog, soha nem lesz jó apa és felelősségteljes férj. Nem bírtam tovább! Elváltunk..

Maranatha: JÖN A KIRÁLY- Amikor felhangzik a hangos kiáltás

„Ezt pedig cselekedjétek, tudván az időt, hogy ideje már, hogy az álomból felserkenjünk; mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk.” (Róm 13,11) 

„A vég észrevétlenül közelít felénk, ahogyan a tolvaj zajtalanul közeledik éjszaka. Adja az Úr, hogy ne aludjunk tovább, ahogyan mások, hanem őrködjünk és legyünk józanok, mert az igazság nemsokára dicső diadalt arat, s azok, akik most Isten munkatársai, az igazsággal együtt győzedelmeskednek. Az idő rövid, hamar eljön az éjszaka, amikor már senki sem munkálkodhat. 

Eljön az idő, amikor naponta annyian térnek meg, mint egykor pünkösd napján, miután a tanítványokra kiáradt a Szentlélek.

Sok ember addig nem vette figyelembe az evangéliumi meghívást. Megpróbáltatásokon, kísértéseken mentek keresztül, tekintetüket hegymagasságú akadályok homályosították el, gátolták előretörésüket. De hittel, kitartással és bátorsággal sokan áthatolnak ezeken az akadályokon, és eljutnak a dicső világosságra. 

Szinte észrevétlenül akadályok emelkedtek a keskeny és szoros úton, erre az ösvényre botrányköveket helyeztek, de mindezeket elgördítik a hívek. A hamis pásztorok által nyájuk köré állított gátak megsemmisülnek, ezrek választják a világosságot, hogy terjesztéséért dolgozzanak. Mennyei lények munkálkodnak majd együtt az emberekkel. Így bátorítva a gyülekezet valóban felkel és világít, megszentelt erőit a küzdelemre összpontosítja. Így teljesedik Isten terve: az elveszett gyöngyök megkerülnek.

A hangos kiáltás során az egyház – hatalmas Urának segítségével – az üdvösség ismeretét annyira gazdagon árasztja mindenüvé, hogy a világosság eljut minden fővárosba és városba. 

A Föld megtelik az üdvösség ismeretével. Isten megújító Lelke olyan bőséges eredménnyel jutalmazza a tevékeny ügyvivőket, hogy az igazság világossága mindenütt felragyog.”

 (Evangelizálás, 318–319. o.) 

Köszöntünk Szent Szellem!: HARAG A LELKÜNKBEN

A SZENTLÉLEK AZ ÓSZÖVETSÉGBEN: A MEGVÁLTÓ HATALOM

"Mondta nékik az ammonita Náhás: Úgy szövetséget kötök veletek, ha kivágatom mindnyájatoknak jobb szemét, és tehetem ezt egész Izraelnek gyalázatára. Jábes vénei pedig mondták néki: Engedj nékünk hét napot, hogy követeket küldjünk Izraelnek minden határára; és ha senki sem segít meg minket, akkor kimegyünk hozzád." (1Sám 11:2-6)Amikor a Szentlélek betölti valaki életét, annak nemcsak az üdvösség öröme és bizonyossága lesz a következménye, hanem a gonosz iránti harag is. Mint ahogy az ősi Izraelt ammonita ellensége, úgy akarja a gonosz is megalázni, eltorzítani és megsemmisíteni a keresztényeket. Az ördög a legváratlanabb és legvalószínűtlenebb időpontokban támad, és azzal fenyeget, hogy kivágja a jobb szemünket, és gyalázatot hoz az egész egyházra. Sátán kitűnően ért a becstelen taktikához.

Tony laikus vezetője a helyi gyülekezetnek, ennélfogva gyakran prédikált a közösségnek szombat délelőttönként. Kőműves mesterként szokásához híven leendő megrendelőit így bátorította: "Bízhatnak bennem, hiszen én keresztény vagyok! A brigádom olyan házat fog építeni önöknek, amivel nagyon elégedettek lesznek! Titokban azonban igencsak silány munkát végzett. Mindenütt csalt, ahol csak tudott, és becstelenül bánt a partnereivel. Lelkésze megpróbált vele szeretettel imádkozni, és tapintatosan intette is őt, de Tony nem hallgatott rá. Sőt, feldühödött a prédikátor magatartásán, és mindenféle módon megpróbálta aláásni a szolgálatát.
Végül az újságok tudósítottak az esetről, és a tisztességtelen mesterembert a törvény értelmében elítélték. Sok pórul járt megrendelő és az újság olvasói szerint azonban ez az egyház szégyenfoltja lett, és Isten jellemét is tévesen ítélték meg általa.
A Szentlélek haragot kelt bennünk a bűn minden csalárd formájával szemben, mert Ő végérvényesen és örökre rombolónak ítéli a bűnt. Ahogy Saul megküzdött az ammonitákkal, ugyanúgy a Lélekkel telt keresztények is folyton lelki harcok közepette találják magukat. Nem az ember az ellenség, hanem a bűn gonosz elvével kell szembeszállni minden szinten, hogy aztán hallhassuk a hangos győzelmi kiáltást.

Imádság a mai napra
"Uram, segíts felismerni a gonoszt, hogy szembeszegülhessek vele Lelked erejével! Add, hogy haragom a bűn ellen irányuljon, és ne a bűnösök vagy önmagam ellen, hiszen az emberek a te szereteted tárgyai.""
Garrie F. Williams írása alapján

Reggeli gyöngyszemek: Elvezet minket minden igazságra

„De amikor eljön az, aki az igazság Lelke, elvezet majd titeket minden igazságra. Mert nem magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket kijelenti nektek.” (Jn 16:13)

Isten minden szolgájának a Szentlélektől vezetettnek kell lennie. Az embernek nem magának kell irányítania lépteit. Utunk, bármily rögös is, Isten által kijelölt út, és azon kell járnunk. 

Krisztus gondoskodott róla, hogy egyháza az átformálódott emberek közössége legyen, akiket a menny fénye világosít meg, és akik Immánuel dicsőségének birtokosai. Az a célja, hogy minden keresztényt a fény és a béke légköre övezzen körül. Határtalanul hasznossá válhat mindenki, aki énjét félretéve utat enged a Szentléleknek, hogy szívén és életén munkálkodva teljesen Istennek szentelt életet éljen…

A Szentlélek ígérete nekünk, mai keresztényeknek is szól, csakúgy, mint az első tanítványoknak. Isten ma is fentről való hatalmat ad férfiaknak és nőknek, amint adta azt Pünkösd napján azoknak, akik hallották az üdvösség igéjét. Lelke és kegyelme ebben az órában is rendelkezésére áll mindazoknak, akiknek szükségük van rá.

Tanítsátok meg gyermekeiteknek, hogy kiváltságuk naponta részesülni a Szentlélek keresztségében.

Aki Isten Lelkének befolyása alatt áll, nem lesz fanatikus, hanem nyugodt és higgadt, mentes a túlzó gondolatoktól, szavaktól és tettektől. A tévtanok zűrzavarában Isten Lelke lesz a vezetője és oltalma azoknak, akik nem álltak ellent az igazság bizonyítékainak, és hallgatásra bírtak minden hangot, amely nem attól származott, aki maga az Igazság.

Szent befolyásnak kell áradnia a világ felé azok részéről, akiket megszentelt az igazság…A szentléleknek emberek szívén kell munkálkodnia, hogy elvigye és bemutassa nekik Isten dolgait. (Testimonies For The Church 9:40.)

Reggeli dicséret: Megoldás a szorongásra

"Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet." -Zsoltár 94,19

Középiskolásként egyik kedvenc képregényemben a gallok, akik egyébként rettenthetetlen és bátor harcosok voltak, amiatt aggódtak csupán, hogy nehogy fejükre szakadjon az ég. Holott az egész akkori világukat és országukat meghódította a Római Birodalom, csak épp az ő falujukat nem. De most komolyan, voltunk már úgy, hogy valami olyan miatt aggódtunk, amit nem tudtunk már abban az adott helyzetben befolyásolni? Emlékszem a bejelentés nélküli röpdolgozatokra az iskolából, amikor magatehetetlenül dühöngtem, hogy szólhattak volna előre. A fájdalomra és a csalódottságra, amikor a kutyusunk eltűnt és már harmad napja nem jött vissza. De ezek még kis dolgok ahhoz képest, hogy mennyi minden miatt aggódhatnánk, mert túl sok ilyen dolog van az életben.

Mi a szorongás? Mi is az aggodalom tulajdonképpen? - Olyan félelem érzet, ami valójában nem valós, mert a felett érezzük, amit nem tudunk megváltoztatni. Természetes, hogy mindannyian átéljük ezt, de sajnos ebből következik, hogy meg is betegíthetnek minket. Ezért fontos, hogy tegyünk ellene. A mi időnkben a szorongásos betegségek száma egyre nő annak ellenére, hogy sokan vesznek igénybe tanácsadást, járnak pszichológusokhoz és igénybe veszik a különféle terápiákat. Mit tehetnénk még?

Nem hiszem azt, hogy ma könnyű, de abban az időben, amikor a 94. zsoltár íródott, sem volt az. Az írásmagyarázók valószínűsítik, hogy valamikor a babiloni fogság idején keletkezhetett. Az ének tele is van félelmekkel és panasszal a sok igazságtalanság miatt. Idegenek irányítanak és nem istenfélelemmel. Az özvegyeket és az árvákat nyomorgatják. Olybá tűnik, hogy Aki a fület adta az embernek, nem hall, Aki szemeinket formálta nem lát, Aki népek felett uralkodik, nem fenyít. Mintha Isten elhagyta volna gyermekeit. Az író arra kéri Istent, hogy emelkedjen fel, mint bíró és fizessen meg mindenkinek, amint az jár. Majd választ is ad önmagának. Ki lenne más, ha nem az Isten, aki számon tart bennünket. Ő áll mellettünk a hamisak és gonoszok ellen, amikor lábunk megremeg, Ő az, aki megerősít minket. Majd elismeri: "Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben." (17. vers) Nélküle elveszettek vagyunk, de Ő megvigasztal minket. Az Isten vigasztalása azonban nem csak örömöt hoz az életünkbe, hanem reményt is, mert nem csupán a jelenről, hanem a jövőről szól. Bár mi nem tudjuk megváltoztatni a sorsunkat, Ő végül visszafordítja a gonoszok fejére saját álnokságukat.

A zsoltár válasza az aggodalomra, a szorongásra nem más, mit az élő Istenbe vetett hit és bizalom. Ez ad reményt arra mindannyiunknak, hogy végül a legrosszabb is, ami számunkra lehetetlen, megváltozik, mert Isten jóra fordítja azt.

Bejegyezte: Restás László

Efézusbeliekhez írt levél 5. rész

1. Legyetek annakokáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek:
2. És járjatok szeretetben, miképen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul.
3. Paráznaság pedig és akármely tisztátalanság vagy fösvénység ne is neveztessék ti közöttetek, a mint szentekhez illik;
4. Sem undokság, vagy bolond beszéd, vagy trágárság, melyek nem illenek: hanem inkább hálaadás.
5. Mert azt jól tudjátok, hogy egy paráznának is, vagy tisztátalannak, vagy fösvénynek, ki bálványimádó, nincs öröksége a Krisztusnak és Istennek országában.
6. Senki titeket meg ne csaljon üres beszédekkel; mert ezekért jő az Isten haragja a hitetlenség fiaira.
7. Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek;
8. Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok.
9. (Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van),
10. Meggondolván, mi legyen kedves az Úrnak.
11. És ne legyen közösségtek a sötétségnek gyümölcstelen cselekedeteivel, hanem inkább meg is feddjétek azokat;
12. Mert a melyeket azok titokban cselekesznek, éktelen dolog csak mondani is.
13. Mindezek pedig megfeddetvén, a világosság által napvilágra jőnek; mert minden, a mi napvilágra jő, világosság.
14. Annakokáért mondja: Serkenj föl, a ki aluszol és támadj fel a halálból, és felragyogott tenéked a Krisztus.
15. Meglássátok annakokáért, hogy mimódon okkal járjatok, nem mint bolondok, hanem mint bölcsek:
16. Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok.
17. Annakokáért ne legyetek esztelenek, hanem megértsétek, mi legyen az Úrnak akaratja.
18. És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van: hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel,
19. Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dícséretekben és lelki énekekben, énekelvén és dícséretet mondván szívetekben az Úrnak.
20. Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának.
21. Engedelmesek legyetek egymásnak Isten félelmében.
22. Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mint az Úrnak.
23. Mert a férj feje a feleségének, mint a Krisztus is feje az egyháznak, és ugyanő megtartója a testnek.
24. De miképen az egyház engedelmes a Krisztusnak, azonképen az asszonyok is engedelmesek legyenek férjöknek mindenben.
25. Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért;
26. Hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek feredőjével az íge által,
27. Hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat, úgy hogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörgözés, vagy valami afféle; hanem hogy legyen szent és feddhetetlen.
28. Úgy kell a férfiaknak szeretni az ő feleségöket, mint az ő tulajdon testöket. A ki szereti az ő feleségét, önmagát szereti.
29. Mert soha senki az ő tulajdon testét nem gyűlölte; hanem táplálgatja és ápolgatja azt, miképen az Úr is az egyházat;
30. Mert az Ő testének tagjai vagyunk, az Ő testéből és az Ő csontjaiból valók.
31. Annakokáért elhagyja az ember atyját és anyját, és ragaszkodik az ő feleségéhez; és lesznek ketten egy testté.
32. Felette nagy titok ez: de én a Krisztusról és az egyházról szólok.
33. Hanem azért ti is egyen-egyen, ki-ki az ő feleségét úgy szeresse, mint önmagát; az asszony pedig meglássa, hogy félje a férjét.

Kenneth E. Hagin: Az elrejtett ember!

Hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes szellem romolhatatlanságával, ami igen becses az Isten előtt. 
(1Péter 3,4) 

Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról napra megújul. (2Korinthus 4,16)

Engedjük meg Istennek, hogy Ő mondja meg nekünk, mi a szív.
Az 1Péter 3,4-ben Isten azt mondja, hogy az ember szíve - egy rejtett ember. Vagyis, ez a rejtett ember el van rejtve a fizikai érzékeink elől. Nem láthatjuk fizikai szemmel, nem is érinthetjük fizikai kézzel.
Ez azért van, mert nem fizikai lény; ő az a "belső ember", akiről a 2Korinthus 4,16. beszél.

Az Igében ezt a két kifejezést találjuk, amivel Isten meghatározza nekünk az emberi szellemet: a belső ember és a szívnek elrejtett embere.

Megvallás: Én hiszem Istent a szívem elrejtett emberéből. Én hiszem Istent a belső emberemből. Én hiszem Istent az én szellememből.
Ámen!

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Íme, én Angyalt bocsátok el előtted... Vigyázz magadra előtte, hallgass a szavára, fel ne bosszantsd őt! ... ha hallgatsz szavára, ellensége leszek a te ellenségeidnek... - 2Móz 23,20

Három utasítást ad Isten az izraelitáknak: ha ezeket megtartják, győznek a kanaániták felett.

Első: vigyázz magadra az Angyal előtt, akit én bocsátok el előttetek. Ebben az Angyalban maga Isten volt jelen. Előtte félnie kellett Izraelnek rosszat cselekedni.

Egy csapat iskolás gyerek veszekszik, verekszik. A tanító közeledik. Ebben a pillanatban megszűnik a civakodás. Félnek a tanító tekintetétől.

Jegyezzük ezt mi is meg a saját életünkre nézve! A mi Urunk Jézus Krisztus tekintete rajtunk van. Ő lát bennünket, amikor felkelünk, hogy imádkozunk-e vagy sem. Látja, ahogy dolgozunk, pénzt költünk, vagy levelet írunk, figyeli, hogy barátságosan vagy barátságtalanul bánunk felebarátainkkal. Bárcsak úgy lenne nálunk is, mint az első gyülekezetben volt, akikről ez van megírva: "épültek, járván az Úrnak félelmében". (Csel 9,31)

A következő utasítás így hangzik: "Hallgass a szavára"! Aki az Úrral való közösségben él, az már megtapasztalta, hogy a Szentlélek indíttatása elleni engedetlenség meggyengít, megszomorít, megzavar bennünket és alkalmatlanná tesz a munkára. Gonosz gondolataink támadnak, amelyek ellen hiába harcolunk. Az örökkévalóságban majd nyilvánvalóvá lesz, hogy Dávid Isten Lelkének sok szelíd indíttatását megvetette, amikor a frontra kellett volna mennie csapatával, ehelyett otthon maradt, lustálkodott és nagyon mélyre bukott.

A harmadik utasítás: fel ne bosszantsd, meg ne keserítsd Őt! A tanuló egyszeri tévedése a tanítóját bosszanthatja. De folytonos makacssága, engedetlensége és lustasága már elkeseríti. A hívő számára nincs veszedelmesebb, mint a folytonos engedetlenség Isten Lelkének indíttatásai ellen. Isten ezt nem bocsátja meg, hanem súlyosan megbünteti. Ezért őrizkedjünk ettől!

Varga László: Isten asztaláról

"De most így szól az Úr, a te teremtőd... Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. Mert én, az Úr, vagyok a te Istened."- Ézsaiás 43,1-3

Mindig megdöbbent a sok száz évvel ezelőtti próféták verseinek a tökéletessége. Nem rímekben, hanem az ősi keleti gondolatritmus szabályai szerint fogalmazzák meg Isten üzenetét, olyan tökéletesen, amit mai költőink is megirigyelhetnek. Hogy árad ezekből a sorokból Isten szeretete! Ha egyszer megértettem, és aszerint olvasom ezeket az igéket, hogy nemcsak egy kétezer-ötszáz évvel ezelőtt élt idegen néphez szóltak, de a minden idők felett álló örök Isten ma éppen nekem küldi őket, akkor felmelegszik bennem a lélek, nyugalom és békesség árad el bennem: van, aki szeressen, soha nem leszek magamra hagyva! Különösen, ha nagyon el vagyok keseredve, ha veszélyben látom az életemet, a munkám eredményét, a családomat, ha börtönbe zártak, bíróság vagy sebészek elé kell állnom, elolvasom ezeket a sorokat, és erőt nyerek. Az Úr nekem is Istenem. Engem is Ő teremtett és Ő váltott meg. Többet tudok, mint Ézsaiás hallgatói: én már tudom, hogy Krisztusban maga Isten váltott meg végtelen szeretettel. Nem kell mást tennem: maradjak meg az Ő szeretetében. 

Jó Atyám, köszönöm ezeket a sorokat! Köszönöm, hogy más hasonló igékkel együtt úgy olvashatom őket, mint személy szerint nekem szóló örömüzenetedet. Köszönöm, hogy engem is úgy szeretsz. Bizony, gyakran kell átmennem mindent elsodró áradásokon, gyűlöletnek, megszégyenítésnek, elhagyatottságnak és más nyomorúságnak vizén, a szégyennek, csalódásoknak, szenvedélyeknek, saját bűneimnek perzselő tüzén. Nélküled nem tudok megállni, hogy el ne sodorjanak, hogy meg ne égessenek. Vigyázz rám! Bűneimet, kérlek, bocsásd meg, hogy megtisztult szívvel szolgálhassalak. Mások bűneitől oltalmazz meg, hogy benned bízva erős maradhassak. 

Hadd érezzem magam biztonságban a kezedben, Teremtőm, Megváltóm, Édesatyám. Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében

A mai napon olvasandó igeszakasz: ApCsel 5,1-11

1 Egy ember, név szerint Anániás, feleségével, Szafirával együtt eladott egy birtokot, 

2 és árából feleségének tudtával félretett magának, egy részét pedig elvitte, és az apostolok lába elé tette. 

3 Péter azonban így szólt: "Anániás, miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és félretegyél magadnak a föld árából? 

4 Ha megmaradt volna, nem neked maradt volna-e meg, és miután eladtad, nem te rendelkeztél-e az árával? Mi indította szívedet ilyen cselekedetre? Nem embereknek hazudtál, hanem az Istennek." 

5 Amint meghallotta Anániás ezeket a szavakat, összeesett, és meghalt. Erre nagy félelem szállta meg mindazokat, akik ezt hallották. 

6 Az ifjak pedig felálltak és betakarták őt, majd kivitték és eltemették. 

7 Mintegy három óra múlva a felesége is bement, mit sem tudva a történtekről. 

8 Péter megkérdezte tőle: "Mondd meg nekem, ennyiért adtátok-e el a földet?" Ő így felelt: "Úgy van, ennyiért." 

9 Péter erre így szólt hozzá: "Miért egyeztetek meg abban, hogy megkísértitek az Úr Lelkét? Íme, azok, akik a férjedet eltemették, az ajtó előtt állnak, és kivisznek téged." 

10 Az asszony pedig azonnal összeesett a lába előtt, és meghalt. Amikor bejöttek az ifjak, halva találták, kivitték őt is, és eltemették a férje mellé. 

11 Erre nagy félelem szállta meg az egész gyülekezetet és mindazokat, akik hallották ezeket. 

"Amint meghallotta Anániás ezeket a szavakat, összeesett és meghalt ... Az asszony pedig azonnal összeesett a lába előtt, és meghalt."- (ApCsel 5,5 és 10)

Pünkösd jelentősége az, hogy a Szentlélek Isten népe közé jött lakni. Attól a naptól kezdve Izráel Istene és Jézus Atyja többé már nem egy sátor vagy egy falak által meghatározott helyen él, hanem Jézus Krisztus gyülekezetében. Isten népe alkotja Isten templomát.
Mélységesen a tudatában kell lennünk ennek az igazságnak. És mindig harcolnunk kell az ellen az irányzat ellen, hogy egyre "mennyeibb" egyházi épületeket építünk egyháztagok költségén, akik aztán egyre világiasabbak lesznek. Isten az ő népe körében van jelen. Mi vagyunk Isten temploma.
Már az Ószövetség megmondta, hogy amikor Isten eljön az ő templomába, eljövetele olyan lesz, "mint az ötvösök tüze, és mint a ruhatisztítók lúgja." "De ki bírja majd ki eljövetele napját...?" (Mal 3)
Ezért Istennek az ő népéhez való eljövetele, amint azt kijelentésként kapjuk az Apostolok Cselekedeteiben, nem csupán az ő gyógyító erejét állítja elénk, hanem azt a félelmet is, melyet ítélete kivált. Nemcsak a sántát látjuk szökdelni (ApCsel 3), hanem látjuk a hazugokat is holtan összeesni (ApCsel 5). 

Amikor a Szent belép, mindennek, ami nem szent, el kell égnie.
Mindig volt olyan vágy az egyházban, hogy Isten az ő közöttünk való jelenlétét ugyanúgy mutassa meg, ahogy azt tette a régi napokban. Nem tudjuk igazán, hogy mit kérünk. Kívánkozunk az után a csodás, majdhogynem mámoros erő után. Hajlamosak vagyunk azonban elfelejteni, hogy amikor Isten kijelenti hatalmát, az mindig neve dicsőségére történik, és hogy az ítéletet s üdvösséget is jelent. Ez kivétel nélküli szabály.
Anániás és Szafira hazugsága nem is olyan nagy bűn. Bizonyára nem a "Lélek káromlása" volt (Mt 12,31). 

Hazudtak, mert a saját hírnevükkel voltak elfoglalva. Elloptak Isten dicsőségéből. Kis bűn ez a mi értékskálánk szerint, de amikor szent földön tartózkodunk, akkor minden bűnnek meg kell semmisülnie. Az Úr templomába semmi szentségtelen nem mehet be. 

Nem tudjuk komolyan venni az üdvösséget, amíg nem vesszük komolyan a bűnt.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-FELTÁMADOK A ROMOKBÓL

"Kicsoda szakíthat el minket a Krisztus szeretetétől?" (Róm 8,35)

Isten nem mentesít senkit a nehézségektől; azt mondja: "Vele vagyok háborúságban" (Zsolt 91,15). 

Nem számít, milyen személyes nehézségek borzalmai támadnak az ember életére, azok közül egy sem tudja kiszakítani Istennel való kapcsolatából. 

"Mindezekben felettébb diadalmaskodunk" (Róm 8,37). Pál nem képzelődésekről beszél itt, hanem a kétségbeejtő valóságról, és azt mondja, hogy felettébb győztesek vagyunk a bajok között. Igaz ugyan, hogy nem a mi ügyességünk, éleslátásunk vagy bátorságunk által, hanem kizárólag azért, mert semmiféle nyomorúság nem befolyásolhatja Istennel való kapcsolatunkat Jézus Krisztusban. Igazságosan vagy igazságtalanul, de ott vagyunk abban a helyzetben, amiben vagyunk. Sajnálni való az olyan keresztyén, akinek a körülményeiben nincs semmi olyan, amit nem kíván. "Nyomorúság..."? - A nyomorúság sohasem kívánatos. 

De akármilyen elkeserítő, kimerítő vagy fárasztó: nem szakíthat el minket Isten szeretetétől. 

Soha semmi nyomorúság, sem aggodalom el ne fordítson attól a ténytől, hogy Isten szeret téged. "Félelem..."? Megőrizhet Isten szeretete akkor is, amikor minden látszat azt mutatja, hogy az Ő szeretete hazugság és nincs is igazság? "Éhség..."? - Tudunk-e nemcsak hinni Isten szeretetében, hanem felettébb diadalmaskodni még akkor is, ha éhezünk? Vagy csaló Jézus Krisztus és Pál be van csapva - vagy valami rendkívüli dolog történik azzal az emberrel, aki megmarad Isten szeretetében akkor is, ha a jelek Isten hűsége ellen szólnak. Az emberi okoskodásnak itt el kell hallgatnia. 

Csak egyetlen egy számít itt: Isten szeretete Jézus Krisztusban. "Feltámadok a romokból" - mindig, újra.

Isten műhelyében-Az üdvbizonyosság kincse (II.)

"Meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem semmi más... nem szakíthat el minket az Isten szeretetétől, amely a mi Urunk Jézus Krisztusban van. "
(Róma 8, 38-39) 

Vajon szükséges és lehet-e nekünk is olyan bizonyosságunk, mint Pálnak volt? Feltétlenül! Sőt kell is hogy magunkban hordozzuk ezt a szilárd bizonyosságot a jelenre és a jövőre érvényes üdvösségünket illetően. Egyesek túlzásnak és elbizakodottságnak tartják ezt. Viszont éppen a refomáció derített fényt erre a tévedésre.

Senki nem juthat üdvbizonyosságra, ha nem törekszik komolyan arra. Hogyan lehetne valaki bizonyossá a bűnbocsánat elnyerése felől, ha még soha nem nyugtalanította az a kérdés: "Hogyan nyerhetem el Isten kegyelmét?" Csak amikor a lelkiismeret felébred és a lélek elé állítja bűneinek végnélküli sorát, lesz égetővé a kérdés: "ki biztosíthat engem arról, hogy eljuthatok bűneim teljes bocsánatára?" Csak amikor honvágy támad az atyai ház után a tékozló fiú szívében, jön elő a szorongó kérdés, vajon könyörületességre találhatok-e Atyámnál. De amikor ilyen kérdések vetődnek fel, akkor már megnyílt az Úr Jézus Krisztusban való hit útja.

A hit nem azt jelenti, hogy önmagunk cselekedeteire, imádságaira, komolyságára vagy buzgóságára alapozunk, mert az ilyen hitnek nem lenne szilárd alapja. Hitünk csak a Jézus Krisztus által szerzett megváltásra támaszkodhat. Isten nem azért szeret minket, mert mi szeretetre méltók vagyunk őelőtte. Ő Jézus Krisztusban fordul felénk. Ő az a szeretett Fiú, akin osztatlanul és maradéktalanul megnyugszik Isten jótetszése. Ő a tökéletes, engedelmes és igaz, s ha mi hitben ráhagyatkozunk erre a Megváltóra, akkor Isten tekintete jótetszéssel nyugodhat meg rajtunk is. Isten szeretete birtokába vesz minket, részünk lesz a bűnbocsánatban, melyet a kereszten hozott áldozat eszközölt ki. Ezt a szeretetet soha többé el nem ragadhatja tőlünk senki, a halál éppoly kevéssé, mint az élet. Csak saját bűneink következtében veszíthetjük el azt ismét. Bizonyosan tudjuk, hogy Isten mindaddig nem vonja meg tőlünk szeretetét, amíg minden egyes bukás után bűnbánattal visszatérünk hozzá, megragadva ismét a kegyelmet. Az a tudat, hogy Isten szeret minket, kimondhatatlanul gazdaggá tesz és nagy erőt ad. Különösen nehéz napokban és nagy nyomorúságok súlya alatt ez a bizonyosság segít minket győzelemhez: Isten szeret engem, az ő gyermeke és Jézus tulajdona vagyok!

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Szólhatunk Isten nevében

,,Erre így szólt az Úr: Ha megtérsz, megengedem, hogy újból szolgálatomba állj. Ha értékes dolgokat beszélsz értéktelenek helyett, akkor szószólóm lehetsz" (Jer 15,19).

Szegény Jeremiás! De miért lenne szegény? A síró próféta Isten kiválasztott és igen nagyrabecsült szolgája volt. Az emberek gyűlölték, mert az igazságot szólta. A neki olyan édes Igét keserűnek találták hallgatói, Ura előtt Jeremiás mégis kedves volt. Isten megparancsolta neki, hogy maradjon meg a hűségben, akkor Ő mindvégig szólni fog rajta keresztül. Bátran, és az igazat kellett szólnia az emberekhez, Isten rostáján kellett megrostálnia azokat, akik magukat hívőknek nevezték, mert csak akkor lehetett Jeremiásé ez az ígéret: "szószólóm lehetsz".

Milyen nagy tisztesség! Nem kellene-e minden igehirdetőnek, sőt minden hívőnek erre törekednie? Ha Isten szól rajtunk keresztül - mekkora csoda ez! Úgy a biztos, tiszta igazságot szóljuk majd, éspedig erővel! Akkor szavunk nem tér vissza üresen, hanem áldás lesz azoknak, akik befogadják, akik pedig elutasítják, azoknak veszedelem. Sokan nyernek majd táplálékot ajkunkról. Felkeltjük az alvót és életre támasztjuk a holtat.

Kedves olvasóm, imádkozz te is azért, hogy Istennek minden szolgája ilyen legyen!

Napi áhítat: A hívők „kétrétegű” éneklése

Hét témája: Az éneklés áldásai

Kol 3,12–17

Figyelj az Úrra, és figyelj a körülötted levőkre, amikor énekelsz. Sok áldást kaphatsz és adhatsz ezáltal!

„Öltsetek tehát magatokra - mint Isten választottai, szentek és szeretettek - könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent. És a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhíva az egy testben. És legyetek háládatosak. A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek. Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala.”

Magyarázat

Sok hívő ember bizonyságot tett már arról, hogy énekek üzenete segítette megtérése során. Egy-egy gyülekezeti istentiszteleten vagy nyilvános eseményen hallott ének szövege, lelkülete megragadta és Krisztus felé fordította a szívét. A hívő éneklés kétrétegű. Egyrészt Istennek szóló magasztalás, hálaadás és könyörgés, mely éppen ezért fölfele irányul. Másrészt az emberekhez szól, épít, buzdít, figyelmeztet, éppen ezért vízszintesen egymás felé irányul. Ha szívből szól a hívő ének, akkor mindkettő megvalósulhat. Hallja az Isten, és áment mond rá, de hallja az ember is, és épül belőle. Néha-néha mi egyensúlyt vesztünk ezen a területen. Pedig már 2000 éve megíratott Pál által az ige: „intsétek egymást... lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek.” Azaz a kettő nem zárja ki egymást. Sőt én úgy tapasztalom, hogy ha nem Istennek éneklünk szívből, akkor az emberek sem tanulnak belőle. Törekedjünk arra, hogy közösségi éneklésünk legyen ilyen szívből jövő, „kétrétegű” éneklés! Erre van szükség, és így tervezte Megváltónk is a gyülekezet életét és szolgálatát. Töltsük be küldetésünket ezen a területen is!
(Papp János )

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Láttam, hogy a szolgák lovakon ültek; a fejedelmek pedig gyalog mentek a földön, mint a szolgák.” -(Prédikátor 10,4)

Alig felserdült emberek gyakran bitorolják a legnagyobb méltóságot és rangot, még az igazán nagyok homályban satnyulnak el. Ezt talánya az isteni gondviselésnek, melynek megfejtése egykor örömmel fogja betölteni minden őszinte ember szívét. Amikor Urunk e földön járt, jóllehet e föld összes királyainak Királya, mégis úgy haladt a fáradtság és szegénység ösvényén, mint a szolgák szolgája; nem csoda tehát, ha tanítványainak, kik jóllehet vérszerinti királyfiak, szintén el kell azt viselniük, hogy rájuk megvetéssel és szánalommal tekintenek. A világ fel van forgatva, azért kell az elsőknek utolsókká, s az utolsóknak elsőkké lenni. Lásd, hogyan haladnak előre e földön a sátán eszes fiai! Hogyan lovagolnak magas lovakon! Milyen büszkén emelik fel szarvukat! Hámán az udvarban van, mialatt Márdokeus a kapuban ül. Dávid a hegységekben bolyong, mialatt Saul teljes pompában uralkodik. Illés a barlangban búsul, mialatt Jézabel elefántcsontból készült házban elbizakodottan parancsolgat. És mégis, ki akarna ezekkel a büszke pártütőkkel cserélni? És ki ne irigyelné e megutált szentek helyzetét? 

Ha a kerék fordul, akkor az alsó rész felülre kerül, a felső pedig alulra jut. Azért türelem, hívő lélek! Az örökkévalóság teljesen helyre hozza az idők hibáit.
Ne menjünk bele a tévedésbe, hogy szenvedélyeinket és testi kívánságainkat engedjük diadalra jutni, mialatt nemesebb erőink a porban hevernek. Az erénynek királyként kell uralkodni és a test tagjait az igazság szolgáivá tenni. 

A Szentlélek szereti a rendet, azért erőnket és képességünket a megfelelő helyre és fokra helyezi és megmutatja azoknak a lelki tehetségeknek a legmagasztosabb helyét, amely minket a nagy Királlyal a legszorosabb összeköttetésbe hoz; tehát ne zavarjuk meg az isteni intézkedést, hanem kérjünk kegyelmet, hogy testünket meg tudjuk zabolázni és tartóztatni. 

Nem azért születtünk újjá, hogy szenvedélyeink uralkodjanak rajtunk, hanem, hogy mint királyok uralkodjunk a Krisztus által szellem, lélek, és test hármas királyságán, az Atyaisten dicsőségére.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Életünk célja

"Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna? "(1Kor 4,7)

Mi végre vagyunk a világon? Ez a kérdés előbb-utóbb minden gondolkozó emberben felmerül. A Biblia válasza erre ez: hogy Isten jó sáfárai legyünk.

Születésünktől fogva mindnyájan a bűn szolgái vagyunk. Jézus Krisztus ebből a rabságból akar kiszabadítani, és helyreállítva az Istennel való kapcsolatunkat, megtanít felelős életet élni. Az így újjáteremtett ember már érti Istent, és kész egyetérteni vele. Isten tehát rábízhat értékeket, s használja őt mások javára. Így lesz sáfár.

A sáfár az ókorban olyan vagyonkezelő volt, akinek nem volt semmije, de a gazdája egy időre nagy értékeket is rábízott, s azokkal az ő utasítása szerint kellett gazdálkodnia. Ezen belül teljes önállósága volt, de az Úrtól való teljes függés természetesen megmaradt. Egy idő után pedig el kellett számolnia a rábízottakkal.

Mi jellemzi a jó sáfárt?

1. Tudja, hogy semmi nem az övé, minden az uráé. „Mid van, amit nem kaptál? - kérdezi Pál apostol. - Ha pedig kaptad, mit dicsekszel...?" Tudatában kell lennünk, hogy az életünk, testünk, lelkünk, szeretteink, képességeink mind Isten tulajdonai. És ő azt tesz az övével, amit akar. Ez az alázatos hit minden zúgolódástól megőriz.

De megóv az elégedetlenségtől is, mert néha úgy érezzük, hiányzik valami az életünkből. Isten mindent megad a sáfároknak, amire az általa rájuk bízott feladathoz szükségük van. Az elégedetlenség oka az, hogy mást akarunk tenni, mint amivel ő megbízott. Nem én döntöm el, mi a küldetésem, hanem a Küldőm. Ha a helyemen vagyok, nem lesz hiányom, a nehézségeken pedig ő segít majd át. Én csak bízzam benne, és tegyem a dolgomat!

Köszöntünk Szent Szellem!: EGY VALÓSZÍNŰTLEN PRÓFÉTA

"Mikor elmentek ama hegyre, íme, a prófétáknak serege vele szembe jött, és az Istennek Lelke őreá szállt, és prófétált őközöttük." (1Sám 10:10)

Ekkor Sámuelen kívül még senki sem tudta, hogy Saul királlyá kenetett, ezért meglepetésként érte a népet. Ahogy a hír terjedt az országban, az izraeliták bizonyára ezt mondogatták: "Ismered azt a magas, félénk benjáminitát, akinek akkora önbizalma van, hogy elbújik, ha valaki látogatóba érkezik hozzájuk? Képzeld, ő Isten új szószólója! Ez valószínűleg úgy hatott, mintha ma bejelentenék, hogy egy kétgyermekes leányanyát a New York-i nyomornegyedből hirtelen az Egyesült Államok elnökéül választották.

Isten szeret meglepni bennünket, hogy bemutatja, mire képes az emberekben Szentlelke által. Billy Bray egy tanulatlan cornwalli bányász volt, egy hihetetlenül otromba szájú szeszkazán, akinek páratlanul rossz híre kelt szülőfalujában. Amikor Billy megtért, "a pokol legmélyebb bugyrából" jött elő. "Az Úr olyan boldogsággal töltött be egy pillanat alatt, hogy nem is tudom kifejezni, mit éreztem - tett bizonyságtételt Bili. Kiáltoztam örömömben. Teljes szívből dicsőítettem Istent. Az emberek azt mondták, 'bolond ember', de ezt úgy értették: 'Ő boldog ember!' Legyen dicsőség az Istennek! Az Üdvözítő az ima hatalmas harcosaként használta Billyt, hogy betegeket gyógyítson, kápolnákat építsen, és az evangéliumot prédikálja szerte Angliában.
A legtöbb prófétai szolgálat nem abból áll, hogy a próféta megjósolja a jövőt, hanem "épülésre, intésre és vigasztalásra" való (lásd: lKor 14:3). Ezért mondja Isten, hogy minden keresztény vágyjon a prófétálásra (14:1, 39). Néhány barátod talán meglepődik, ha te is - Billy Brayhez és Saulhoz hasonlóan - építő, intő vagy vigasztaló üzenetet adsz át nekik az Úrtól, ám a Szentlélek hatalmával végzett szolgálatod figyelmeztetésként és áldásként hat mindazokra, akik hallják. 

Akiket a menny felhasznál, gyakran maguk is meglepődnek, amikor megtapasztalják, hogy a Szentlélek hatalma árad ki rajtuk keresztül másokra.

Imádság a mai napra
"Uram, nagyon szeretem, hogy gyakran megteszed a váratlan dolgokat is. Nyitott vagyok bármire, amit életemmel és szolgálatommal kapcsolatban tervezel.""

Reggeli gyöngyszemek: Ő Isten fiainak vezére

„Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.” (Rm 8:14)

A Szentlélek: személy, mert lelkünkkel együtt tesz bizonyságot arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha ezt a bizonyságot tette, önmagában hordja igazolását. Ilyenkor hisszük és biztosak vagyunk abban, hogy Isten gyermekei vagyunk. (Evangelism, 616.)

Az Úr a kegyelem teljességét árasztja mindenkire, aki befogadja a menny ajándékát. A Szentlélek Krisztus szolgálatába állítja az Istentől kapott képességeket és az emberi eszközt az isteni mintára alakítja olyan mértékben, amennyire az ember őszintén vágyakozik az átalakulásra. (The Youth’s Instructor, July 5, 1894.)

Akik azt akarják, hogy a Szentlélek vezesse őket, azok megvilágosíttatnak és megszenteltetnek. Különbséget fognak tenni a bűn visszataszító volta és a szentség szépsége között. Becsülni fogják azt a nagy tisztességet, hogy Isten fiainak neveztetnek, tudván, hogy teljesen méltatlanok a Krisztussal, az Atya egyszülött Fiával való közösségre. Krisztus magára vette természetünket, hogy közösséget vállaljon velünk. Szenvedett a testben…, hogy Istenhez vezethesse sok fiát és leányát. (The Youth’s Instructor, December 8, 1892.)

A Lélek árasztja az igazság Napjának világos sugarait a sötét kedélyre; Ő lobbantja lángra az emberi szíveket az örök igazság felismerése által; feltárja a lélek előtt az igazi élet célját, és meggyőzi az embert a bűnről; feléleszti a hitet Isten iránt, aki egyedül tud a bűnből megmenteni. A Lélek munkálja a jellem átalakulását oly módon, hogy figyelmünket az időleges és elmúló dolgokról az örökkévalóságra tereli. A földi dolgok helyett az örökkévalókhoz vonzódunk általa. A Lélek újjászül, megfinomítja és megszenteli az emberi lényeket, és a királyi család tagjaivá, a mennyei Király gyermekeivé teszi őket. (Gospel Workers, 286, 287.)

Reggeli dicséret: Fontos, fontosabb, legfontosabb

Életünk során, de sok dolgot összegyűjtöttünk. Annak idején ezek fontosak voltak, azonban az évek múlásával aktualitásukat veszítették. Kinőtt ruhák, öt évig őrizgetett befizetési csekkek, kidolgozott vizsgatételek. És még sorolhatnánk.

Vannak emberek, akik körömszakadtáig ragaszkodnak mindenhez, mert úgy érzik, azok ma is éppoly fontosak, mint 50 évvel ezelőtt voltak.

Azonban meg kell tanulnunk az összegyűjtött, tárolt holmikról felemelni szemünket a mi Üdvözítőnkre, az örökkévalóra.

Menjünk el gondolatban Betániába. Ott látunk egy családot; Lázár, Mária és Márta. Most épp a két hölgy van otthon. Jézus kopog, és belép az ajtón. Márta összecsapja a kezét: Jaj, Uram, de jó, hogy benéztél hozzánk, várj egy kicsit, mindjárt készítek egy kis vacsorát. És nagy szeretettel elkezdi azt készíteni.

Ezalatt Mária áhítattal leül Jézus lába elé, mindenről megfeledkezik, és szinte szájtátva hallgatja a Mestert.
Mária felismerte, hogy most minek van az ideje. Ha Jézus most beszél, akkor nekem most kell figyelnem Őreá.

Nagy tanulság van ebben. Meg kell tanulnunk elengedni számunkra fontos és nélkülözhetetlen dolgokat, hogy a még fontosabbnak birtokosai lehessünk. Ezt ismerte fel Mária.
Amikor Jézus hozzánk beszél, akkor félre kell tennem mindent és hallgatni, amit mond.
Majd utána készítünk vacsorát. De most a hallgatásnak, a Reá figyelésnek van az ideje.
És mivel mindennek megszabott ideje van, ennek az ideje is elmúlik, és egy óra múlva már nem lehet Őreá figyelni, mert akkor nem beszél.

Márta morgolódik, hogy milyen figyelmetlen a testvére és nem segít neki. Ekkor azt mondja Jézus: „Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és töröd magad, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. És Mária a jó részt választotta, amelyet nem vesznek el tőle soha.” Lukács 10:41-42.

Ma is sok mindent el kell végeznünk, de ne csak a mulandó és ideiglenes dolgokkal foglalkozzunk, miközben utolsó helyre kerül az, ami örök.
A legfontosabb legyen a legfontosabb. S ha az kerül az első helyre, akkor minden más is a helyére kerül!

Péter Apostol I. levele 2. rész

1. Levetvén azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irígykedést, és minden rágalmazást.
2. Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek;
3. Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr.
4. A kihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kőhöz,
5. Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, a melyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által.
6. Azért van meg az Írásban: Ímé szegeletkövet teszek Sionban, a mely kiválasztott, becses; és a ki hisz abban, meg nem szégyenül.
7. Tisztesség azért néktek, a kik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, a melyet az építők megvetettek, az lett a szegeletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává;
8. A kik engedetlenek lévén, megütköznek az ígében, a mire rendeltettek is.
9. Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;
10. A kik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; a kik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok.
11. Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a testi kívánságoktól, a melyek a lélek ellen vitézkednek;
12. Magatokat a pogányok közt jól viselvén, hogy a miben rágalmaznak titeket mint gonosztévőket, a jó cselekedetekből, ha látják azokat, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.
13. Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendelésnek az Úrért: akár királynak, mint felebbvalónak;
14. Akár helytartóknak, mint a kiket ő küld a gonosztévők megbüntetésére, a jól cselekvőknek pedig dícsérésére.
15. Mert úgy van az Isten akaratja, hogy jót cselekedvén, elnémítsátok a balgatag emberek tudatlanságát;
16. Mint szabadok, és nem mint a kiknél a szabadság a gonoszság palástja, hanem mint Istennek szolgái.
17. Mindenkit tiszteljetek, az atyafiúságot szeressétek; az Istent féljétek; a királyt tiszteljétek.
18. A cselédek teljes félelemmel engedelmeskedjenek az uraknak; nem csak a jóknak és kíméleteseknek, de a szívteleneknek is.
19. Mert az kedves dolog, ha valaki Istenről való meggyőződéséért tűr keserűségeket, méltatlanul szenvedvén.
20. Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arczul veretve tűrtök? de ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél.
21. Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek:
22. A ki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott:
23. A ki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre:
24. A ki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: a kinek sebeivel gyógyultatok meg.
25. Mert olyanok valátok, mint tévelygő juhok; de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

,,Oltáraikat rontsátok le, oszlopaikat törjétek össze, berkeiket vágjátok ki, faragott képeiket pedig tűzzel égessétek meg! Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy te.,,-5Móz 7,5-6a

Nem feltűnő, hogy milyen nyomatékosan követeli Isten a kanaániták maradványainak teljes kiirtását? Isten ezáltal igen komoly figyelmeztetést akar adni nekünk a megszentelt életre.

Feledhetetlen marad számomra egyik hadgyakorlatunk. Hadnagyunk vonult velünk az ellenség ellen. Egy felázott szántáson mentünk. Mellette, kissé más irányba egy műút vezetett. Hadnagyunk ezt a kényelmesebb utat választotta. Ekkor jött az ezredes mérgesen, s így mennydörgött a hadnagyra újra és újra: "A frontnak pontosan az ellenséggel szemben kell lennie"!

Izrael leggonoszabb ellensége a bálványimádás volt, amely nyomorúságba döntötte a népet. Ezért parancsolja szigorúan az Úr: Lerontani! Összetörni! Kivágni! Megégetni! Az oltárok pompás műremekek voltak. Az oszlopok értékes műemlékek. A berkek páratlan szépségű kertek. De ezek a helyek a szörnyű bálványimádás és erkölcstelen kicsapongás tanyái voltak. Izraelt újra és újra elcsábították, hogy ott ünnepeljenek velük. Egyszer Isten úgy elítélte a népet emiatt, hogy 24000 ember halt meg. Ezért: el vele! A bűn elleni harcunkban fontos tanítást kaphatunk itt. Én láttam már hívő emberek házában is szobrokat, képeket, emlékeket, amelyek a bűn szolgaságának idejéből valók. Ezeknek semmi keresnivalójuk nincs már ott. A látásuk olyan szikrát támaszthat, mely felgyújtja a gonosz kívánságok tüzét. Ezért: el velük! Senki se gondolja, hogy ez törvényeskedő szűkkeblűség. Ó, nagyon csalárd a mi szívünk! Tisztítsunk el mindent, ami a világi kívánságok bálványimádására emlékeztet! Mi oly nép vagyunk, amelyet az Úr kiválasztott és megszentelt.

Könyörtelenül irtsunk ki mindent, ami Istenünknek és Megváltónknak utálatos!