Zsoltárok könyve 149. rész

1. Dicsérjétek az Urat! Énekeljetek az Úrnak új éneket; dicsérje őt a kegyesek gyülekezete!
2. Örvendezzen Izráel az ő teremtőjében: Sionnak fiai örüljenek az ő királyukban!
3. Dicsérjék az ő nevét tánczczal; dobbal és hárfával zengjenek néki.
4. Mert kedveli az Úr az ő népét, a szenvedőket szabadulással dicsőíti meg.
5. Vígadozzanak a kegyesek tisztességben; ujjongjanak nyugvó helyökön.
6. Isten-dicsőítés legyen torkukban, kétélű fegyver kezeikben;
7. Hogy bosszút álljanak a pogányokon, és megfenyítsék a nemzeteket!
8. Hogy lánczra fűzzék királyaikat, főembereiket pedig vas-bilincsekbe.
9. Hogy végrehajtsák rajtok a megírott ítéletet. Dicsőség ez az ő minden kegyeltjére! Dicsérjétek az Urat!

Ruth könyve 1. Visszatérés az Úrhoz

Naomi tragédiájával kezdődik Ruth könyve, ám ez a tragédia, mint tudjuk: áldássá válik, áldásul lesz nékik a nagy keserűség, ahogy fogalmazza az Ige. 

Hogyan jut el a teljes tragédiából a teljes áldásba egy élet, milyen tanulságokat lehet összegyűjteni belőle a saját életünkre nézve? 

Naomi és Ruth története nem csupán két ember csodálatos és megható története, hanem életutak története, amelyek paradigmák, életutak története a mélységből a célba érkezésig.

Ruth 1.1 Abban az időben történt, amikor a bírák bíráskodtak, hogy éhínség támadt az országban. Ezért elment a júdai Betlehemből egy férfi, hogy jövevényként lakjék Móáb mezején. Vele volt a felesége és két fia. 2 A férfi neve Elimelek volt, a feleségének Naomi, két fiának pedig Mahlón és Kiljón volt a neve. Efrátaiak voltak, a júdai Betlehemből. El is jutottak Móáb mezejére, és ott éltek. 3 De meghalt Elimelek, Naomi férje, és ott maradt az asszony a két fiával. 4 Ezek móábi leányokat vettek feleségül. Az egyiknek Orpá volt a neve, a másiknak Ruth. Ott laktak mintegy tíz esztendeig. 5 De meghaltak ők is mind a ketten, Mahlón és Kiljón is, úgyhogy az asszony ott maradt két fia és férje nélkül. 6 Ekkor útrakelt a menyeivel, hogy hazatérjen Móáb mezejéről, mert meghallotta Móáb mezején, hogy az ÚR rátekintett népére, és kenyeret adott neki. 7 Elment tehát arról a helyről, ahol élt, és vele a két menye. Így mentek az úton visszatérőben Júda földjére. 8 De ezt mondta Naomi a két menyének: Menjetek, forduljatok vissza, mindegyik az anyja házába! Bánjék veletek az ÚR olyan szeretettel, amilyennel ti bántatok a meghaltakkal és velem! (…) 16 De Ruth azt felelte: Ne unszolj engem, hogy elhagyjalak és visszatérjek tőled. Mert ahová te mégy, odamegyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem. 17 Ahol te meghalsz, ott akarok meghalni én is, ott temessenek el engem! Úgy bánjék velem az ÚR most és ezután is, hogy csak a halál választ el engem tőled! 18 Amikor látta, hogy minden áron vele akar menni, nem erőltette tovább. 19 Így mentek együtt ketten, amíg Betlehembe nem értek.

Naomi és Elimelek házaspárként élték meg fiaikkal a júdeai éhinséget. Betlehemben éltek, s ott érte őket el az ínség. Elimelek rokonsága is Betlehemben élt. Boáz is Betlehemben élt, s mindenkit aki Betlehemben élt egyaránt sújtott az éhezés. Egy egész közösséget, egy egész nemzetséget. Olykor az életünkben vannak ilyen szakaszok. Olykor minden közösség átmegy ilyen szakaszokon. Olykor minden gyülekezet megtapasztal hasonlót, a legkiválóbbak is, „ínség idejét”. Amikor az ember ellenség által beszorítva van, külső támadások érik az életét, s azt tapasztalja meg, hogy a legszűkebb közösségében sem áll mellé senki, vagy nem tudja megtapasztalni az egymásba kapaszkodást, könnyen fordul a szíve a menekülési útvonalak kereséséhez.
Egy házasságban, mint közösségben amikor megromlik a kapcsolat, amikor férj és feleség nem tud egymásnak újat mondani, nem tudja új és élő tartalommal megtölteni a kapcsolatot, mindig van valaki vagy valami ami „jobban megért”. Nemrég tapasztaltam meg ezt amikor egy fiatal édesanyával beszéltem. Megromlott a kapcsolata a férjével. Ínséges időket élt. Ínségében arra panaszkodott, hogy bezzeg keserűségében egész nap a Facebookon vígasztalódik, van, hogy egyszerre négy emberrel beszélve és -milyen érdekes- ott mindenki megérti, mihez kezdene az életével, ha ők nem lennének. Igen. Amikor beszorított állapotban vagyok, amikor ínségben vagyok, amikor szükségben vagyok, amikor a közösség nem jelent semmit és nem tud erősíteni, nem tudok „kapni” a közösségben – életrevaló gondolatnak tűnik, hogy a kiapadt kúttól elmegyek és keresek olyat, amelyik mellett enyhülést tapasztalhatok meg ahelyett, hogy mélyebbre ásnék, s a kiapadt kút telne meg vízzel. Hiszen senki sem szeret szükségben lenni, mindig könnyebb egy nehézségben járó közösségnél, vagy esetleg embereknél akikben csalódtam – keresni egy olyan közösséget, ahol szebb és jobb minden, ahol nincsen gond, nincs ínség.
Elimelek ezt az utat választotta. Miért és hogy, mi után jutott el erre a döntésre, csak annyit tudunk, hogy az éhinség hajtotta. Mérlegre tette az Istentől kapott helyét, mérlegre tette a közösségét, azokat akikhez tartozik és a mérleg másik serpenyőjébe tette az ételt, a gyomrát, a testi jólétet. Ezt választotta.

Elimelek és Naomi története ezután jut el a tragédiába. Amikor valami elől menekülünk, amikor egy nehéz helyzetben a menekülést választjuk, azt hisszük, hogy könnyebb helyzetbe hozzuk magunkat. Meg vagyunk győződve, hogy ennél a rossznál minden jobb, menekülünk a rossz elől, a könnyebb, kisebb ellenállást választjuk, beáldozunk érte alapvető értékeket, és meg vagyunk győződve róla, hogy most jobb lesz. Holott Elimelek és Naomi élete igazán csak ezek után jutott a tragédiába.
Ha évek elteltével újra megnézzük, Naomi és fiai talán épp a fiát gyászolja, amikor Ott, ahol annyira rossz volt, Boázék épp vetnek... Naomi és menyei talán épp a férjeiket gyászolják akiket Elimelek után eltemettek, amikor Boázék vetése szépen szárba szökken. A menekülések után mindig ezt tapasztalja meg az ember. A nyomorúság, amivel nem mertem szembenézni Isten oldalán, az Istentől kapott helyemen már sehol nincs, amikor annak a „levét iszom”, hogy elhagytam az Isten által kijelölt helyet, elhagytam az Isten által rendelt helyzetet.
Azokban a helyzetekben amikor Isten útja helyett menekülést választunk, szinte mindig ezt tapasztaljuk meg. Kisvártatva látjuk, hogv a rossznak látszó dolog helyett választott jó, Isten nélkül – egészen más mint képzelnénk. Ez a „tékozló fiú állapota” aki a választott „jó” helyett meg kellett, hogy lássa, még az apja béresének is jobb dolga van, mint az a helyzet ahova jutott. Istennel még nehézségben járni is könnyebb, mint könnyűnek látszó utakon Isten nélkül a halálba tartani.

Meghalt Elimelek, aki a rossz döntést hozta. Meghalt Mahlon és Kiljon akik szintén rossz döntést hoztak. Annyira „letettek” már Isten kegyelméről, hogy még esélyt sem hagytak Istennek, hogy megvárják a nősüléssel azt amíg otthon jobbra fordulnak a dolgok. Egzisztenciát kezdtek építeni az idegenre, az Istentől eltávolodásra, s ebben gyökereztek meg. Isten Igéje Isten szemszögéből korrektül leírja Isten hozzáállását a kényelmesebb utakhoz, amikor az igazság nehéz kimondását a hazugság könnyebbnek látszó útjával helyettesítjük, „kitép gyökerestől az élők földjéből” - mondja (52.zsolt) mert „nem áll szilárdan a bűnösen élő ember, de az igazak gyökere mozdíthatatlan” (Péld.12.3) Meghal Elimelek, meghal Mahlon és Kiljon. Ekkor születik meg Naomiban a felismerés: Isten gondoskodik. Lehet, hogy már mása sincs mint a két idegen menye, lehet, hogy mindent elveszített aki korábban fontos volt neki, s csak két jóravaló ám de idegen asszony van mellette, de közössége csak ott lehet, ahol Isten van, s élete is csak ott lehet, ahol Istent megtalálja, s elhatározza, hogy ha férjére hallgatva is ment el az Isten által adott örökségből, de most neki kell döntenie, hogy visszatérjen oda, ahonnan elindult a tragédiájába. Megfordult hát. Isten gondoskodásának a bizonysága megfordította a szívét: újra hazatért. S amikor ez a megfordulás megtörténi az életében, amikor látja és belátja, hogy egy helye van az életben: ahova az Isten teremtette, egy hely van csak ahol esélye van az áldásra, ott ahova az Isten rendelte, mert csak ott van áldás, ahol Isten van – s kész a szíve a teljes elengedésre Ruth és Orpa felé – akkor szólal meg a csoda Ruth ajkáról: „ahova te mégy, oda megyek én is”.
Istentől távolodva megfosztottság, erölködés és fájdalom, sebek veszik körül az életünket, Istentől távolodva, amikor azt hiszem az „egész világot megnyerem” - magányos leszek, mindent elvesztek, Isten felé fordulva amint szinte meghozza Naomi a döntést – azonnal az idegen asszonyból, Ruthból, a pogányból – egyszerre társ lesz.
Sokszor tartja az ördög az embert nyomorúságban azzal, hogy azt mondogatjuk: „honnan tudom, hogy szeret az Isten, miért mondjátok mindig, hogy szeret, hiszen mindent elvett tőlem ami fontos nekem?” - fordulj csak vissza Isten felé. Ő nem utánunk dobja az áldást amikor hátat fordítunk, hanem a kapuban vár amikor megfordulunk és Hozzá térünk. Isten nem áldja meg a Tőle elvezető utakat, de megáldja a Felé vezető utakat. Ott van-e a szívedben a bűnbánat, ott van-e a szívedben a belső késztetés: „vissza kell találnom Istenhez”, „vissza kell térnem oda, és a helyemre kell álljak, mert csak így lehetek áldott?” Ott van-e a szívedben a vágyakozás: vissza az elhívásomhoz. Vissza oda, ahonnan elfordultam, ahonnan hátat fordítottam, mert csábított a kényelem, a megbecsültség, a jobb élet, stb. vissza hát oda, ahonnan elfordultam mert áldás ezen az úton nincs, de ha az Isten által kirendelt áldott hely felé fordulok, abban a pillanatban az áldás felé fordulok.

Végül, de nem utolsósorban, ne szépítsük azt amit nem kell, legyünk reálisak. Elimelek annak idején a „megélhetésért hagyta ott Istent”, mert pogány földre menni, pogányokkal asszimilálódni = Isten elhagyása volt. Naomi pedig szintén a megélhetésért fordult vissza, mert meghallotta, hogy Isten megáldotta mégis az övéit. Mi szép és mi követendő van ebben? Naomi részéről a felismerés. Az, hogy volt ereje meglátni ezt. Sok ember, aki elfordult Istentől, igazi tragédiájává az válik, hogy miután belátja, hogy helytelen úton jár, miután belátja, hogy amit átkozottnak mondott, azon mégiscsak áldás van, hogy ott ahol Isten ínség után helyreállította az életet, megújította, a pusztulásból felemelte – ott valóban áldás van – mégsem fordul vissza. „Én már így döntöttem és ennek a levét iszom”. „Nekem ezt kell most már végigjárnom, nem fordulhatok vissza”... stb.
Miért ne fordulhatnál vissza Naomi. Nem ismered az Isten kegyelmét? Nem hallott még a tékozló fiúról, nem hallott még a Megváltóról... de ennek ellenére érezte, hogy az Isten kegyelmes, érezte, hogy Istenhez oda lehet menni, elfordulásokat megbánni, megszégyenülésekből talpra állni, és elhatározta, hogy visszafordul. Nem béresnek az apja jószágaihoz, hanem özvegynek az elhagyott családjához, özvegynek, akinek a sorsa kegyelemkenyéren múlik – számkivetettnek, megvetettnek ment vissza... és egészen mást talált. Mellette jött már az a nő, aki a Megváltó emberi értelemben vett ősanyja lesz. Mellette van már az a nő, társa a bajban, vígasztalója, s elindul a kegyelmes Isten felé, elindul az Isten áldása előtt a fejét meghajtva, elindul az Isten gondoskodásában való bizalommal, s ezzel az elindulással nem is sejti milyen nagy dolgot tesz. „hazaviszi” magával az asszonyt, aki majd a megváltó ősanyja lesz. Hazaviszi, hogy Boáznak megszülje gyermekét, Obedet, nagyanyja legyen Isainak, dédanyja Dávidnak, s majd Dávid Fia Jézus hirdethesse az egész emberiségnek: van lehetőség Istenhez a visszatalálásra, a hazatérésre és Nála megbocsájtás és kegyelem vár. Talán még te sem késtél el, hogy megfordulj, talán van annyi erőd, hogy akarj visszatalálni Istenhez. Talán számodra is az az út amit elhagytál most előtted van, s megindult a szíved... vissza kellene térni oda. Isten „haza vár” téged. Visszavárja eltévedt gyermekét, visszavárja a „tékozló fiait”... visszavárja az áldásával az életedet, s az úton, ami az Atyához vezet, te melletted is jön Valaki – Jézus Krisztus Aki hazakísér, ahogy Naomit az Ő ősanyja, Ruth hazakísérte az „ígéret földjére” az áldások földjére. 

Az áldásokhoz visszatérés útján már az utat is áldás kíséri.

Talán idegennek látod, még Őt. Talán el is küldenéd magadtól. De amint Isten felé fordulsz, rájössz – nincs Nála hűségesebb társad, nincs Nála odaszántabb barátod, nincs senki aki Nála jobban szereti és nem akar elhagyni Téged soha, melletted marad, amíg célba nem érkezel.

Forrás: Ébredés.hu

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

,,Az Úr Júdával volt, és kiűzte a hegység lakóit, de a völgy lakóit nem lehetett kiűzni, mert vas-szekereik voltak.,, -Bír 1,19

Kánaán legyőzve hevert Izrael lábai előtt. Pompás győzelmi ünnepet ültek. Egyes hegyvidékeken és völgyekben azonban még kanaániták laktak, Júda sem mert harcolni velük, mert vasszekereik voltak. Hallottunk már ezekről a gyilkoló eszközökről. Kerekeinek küllőiből sarlószerű kések álltak ki, és jobbra is, balra is lekaszálták az embereket. Józsué nem kívánta Izraeltől, hogy gondolkozás nélkül, saját akaratuk szerint minden kanaánita törzset kiirtsanak (Józs 17.), de azon volt, hogy ellenséges magatartást tanúsítsanak velük szemben, ne lépjenek szövetségre velük, és ne házasodjanak össze. Ha ez történne, akkor a kanaániták csapdává, hálóvá, ostorrá lesznek oldalaikban, és tövissé szemükben.

Hasonlót élünk át mi, keresztyének is. Jóllehet Júda oroszlánja kivívta a döntő győzelmet, szívünk mélyén azonban ott vannak a kanaánita maradványok, amin sírnunk kellene: a mélyen legyökerezett kedvenc bűnök: önzés, tisztátalanság, pénzszeretet, élvezetek, dicsőségvágy.

Ránk is vonatkozik, hogy ezekkel nem szabad kacérkodnunk, barátságos viszonyban lennünk, sokkal inkább ellenséges magatartást kell tanúsítanunk velük szemben! Sohasem felejtem el, hogy apám levelei között olvastam egy áldott életű igehirdető vallomását, akinek erkölcsi bukása miatt le kellett tennie lelkészi tisztjét. Ő írta, hogy gondolataiban régen ott volt már ez a bűn, de soha nem gondolta, hogy egyszer ilyen erővel rohanhatja meg.

Imádkozzunk azért, hogy az Úr álljon mellénk az ördög, bűn és világ elleni harcban, s győzze le ellenségünket!

Varga László: Isten asztaláról

"Vigadjatok a mi erős Istenünk előtt, ujjongjatok Jákób Istene előtt! Kezdjetek zsoltárba, szólaltassátok meg a dobot, a szép hangú citerát és lantot!"- Zsoltárok 81,1

Senki se higgye el azt a felszínes, olcsó vádat, hogy a keresztyénség szomorúvá, besavanyodottá tesz. Igaz, vannak ilyen szektás vadhajtásai, mint minden komoly eszmének, de az igazi, hiteles keresztyénség élő, lendületes, vidám. Még a börtönben is a hit adott jókedvet, a legszörnyűbb nyomorúságban is mosolyt tudott fakasztani a többiek ajkán is. Az az öröm, hogy Isten szeret minket, nem tűri a szomorúságot. Az élet Isten ajándéka, örömmel kell élni, elfogadni és továbbadni minden szépségét. A jó étel, egy pohár jó bor, egy jó kacagás, a szép zene, a szép tánc, a tiszta szerelem, a költészet gyönyörűsége, a siker, a munka eredménye, mind Isten ajándéka, hálaadással kell és szabad élni vele. Csak az a fontos, hogy minden jót és gyönyörűséget Isten kezéből, az Ő ajándéka képen fogadjunk el, eszközként, erőforrásként arra, hogy Őt szolgáljuk minél több embertársunk, szomorú, csalódott, hinni és bízni még nem tudó embertársunk életében. 

Nehogy mástól raboljuk el ezeket, inkább tudjunk, ha kell, lemondani róluk, hogy másnak is minél több jusson belőle.

Istenem, köszönöm, hogy Te olyan jó vagy. Annyi örömmel ajándékoztál meg életemben. 

Neked köszönöm családomat, lakásomat, kertemet, munkámat és pihenésemet, barátaimat és szórakozásomat, a zene és a kirándulás gyönyörűségét, s még annyi mindent, ami széppé teszi az életemet. Köszönöm, hogy azt akarod, hogy boldog legyek, amit a világnak minden gonoszsága pillanatnyilag legfeljebb megingatni képes, de elvenni tőlem soha nem tud. Segíts, hogy minden parányi örömben a Te jóságodat ismerjem fel, és hozzád vigyenek közelebb! Csak attól őrizz meg, hogy bűnös örömöket keressek, mástól vegyem el a jót, és magamat tegyem gyengébbé vele a szolgálatban! Adj erőt lelkiismeretemnek, hogy mindig jelezze, ha nem a Te akaratod szerint próbálnék örülni, akaratomnak pedig erőt, hogy azonnal meg tudjak állni, ha kell! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-A LÉLEK MINT BIZTOSÍTÉK

A mai napon olvasandó igeszakasz: 2Kor 5,1-5 

1 Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk. 

2 Azért sóhajtozunk ebben a testben, mivel vágyakozunk felölteni rá mennyből való hajlékunkat, 

3 ha ugyan nem bizonyulunk felöltözve is mezíteleneknek. 

4 Mert mi is, akik e sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk ezt levetni, hanem felölteni rá amazt, hogy a halandót elnyelje az élet. 

5 Isten pedig, aki minket erre felkészített, zálogul adta nekünk a Lelket.



"Az Isten pedig, aki minket erre felkészített, zálogul adta nekünk a Lelket."-(2Kor 5,5)

Azt a szót, amelyet szövegünk "zálognak" fordít, más bibliafordítások a "foglaló" vagy a "biztosíték" szóval adják vissza. A mindennapi nyelvben előlegnek hívnánk. 

Ha előleget fizetünk valamire, ezzel azt a szándékunkat fejezzük ki, hogy le fogjuk bonyolítani az üzletet. Az üzletemberek tudják, hogy nem számíthatnak komolyan a vevőre, hacsak nem kaptak foglalót vagy előleget. Az előleg biztosíték vagy foglaló, garancia, hogy eleget fogunk tenni az összes további kötelezettségünknek.
A Szentlélek Isten valamennyi ígérete teljesítésének a kezdete. Istennek szándékában áll, hogy nekünk egy új és jobb életet adjon, egy új és jobb testben, egy új és jobb földön. Ilyen mindenre kiterjedő az ő ígérete. Ígéretének zöme a jövőre vonatkozik. Egy részlet azonban már ki van fizetve: a Szentlélek eljött. Ez az előleg Isten biztosítéka, hogy az összes többi "eljövendő".
A Szentlélek a kapcsolat a mostani élet és az eljövendő élet között. Ez az egyik ajándék ebben a világban, amelyik a másik világból érkezett. Ezért aligha érezheti magát otthon e jelenvaló világban. A Szentlélek "túlvilági". Állandó harcban áll a jelen világ uraival és hatalmasságaival. Szüntelenül arra törekszik, hogy minden gondolatot, szót és cselekedetet az uraknak Ura, királyoknak Királya uralma alá hajtson.
A Lélek által miénk a jövő kezdete és a Lélek által készít fel minket Isten a jövőre. Amikor majd végre megérkezünk Isten új világába, az valami új létmód lesz, egy olyan létmód, amelyik egészen más, mint amiben most élünk. De bármit is kaptunk már Isten Lelkétől, az mind velünk jön.
A Lélek kincse egyelőre úgy a miénk, hogy cserépedényben van. 

Ezzel azt akarjuk mondani, hogy a mi egész környezetünk és egész embervoltunk még nem tette magáévá Isten országa légkörét és arculatát. Tulajdonképpen majdnem le is mondunk néha arról, hogy Isten országát megvalósulva látjuk majd. 

Maga a Lélek azonban a biztosíték. Isten nem áll meg az első részlet lefizetésénél.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett: GONDOSKODÓ HITETLENSÉG

"Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok, sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek"
(Mt 6,25)

Jézus Krisztus a józan ész szerinti aggodalmaskodást a tanítványnál hitetlenségnek tartja. Ha vettük Isten Szent Szellemét, Ő átjár minket és ezt mondja: "Hol jut szóhoz Isten ebben a baráti kapcsolatban, ebben az eltervezett nyaralásban, ezekben az új könyvekben"? Ő mindaddig rajta tartja ujját azon a ponton, amíg meg nem tanuljuk, hogy minden döntésben Ő legyen az első gondolatunk. Valahányszor más dolgokat teszünk az első helyre, zűrzavar támad. 

"Ne aggodalmaskodjatok..." Ne vegyétek magatokra az előregondoskodás nyomasztó terhét! 

Nemcsak rossz az aggodalmaskodás, de hitetlenség is, mert az aggodalmaskodók véleménye szerint Isten életünk gyakorlati részletkérdéseivel nem törődik, nekünk pedig mindig ezek okoznak gondot. Felfigyeltél már valaha arra, miről mondta Jézus Krisztus, hogy megfojtja a belénk oltott Igét? 

A gonosz? Nem, e világ gondjai! Mindig a kis gondok a veszedelmesek! 

Nem akarunk hinni, ha nem látunk: itt kezdődik a hitetlenség. 

Az egyetlen gyógyszer a hitetlenség ellen: engedelmeskedj a Szent Szellemnek. Az Úr Jézus nagy felszólítása tanítványaihoz: add át magad!

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Mindent az Atyától várt

"Majd feltekintett az égre... "- (Márk 7, 34) 

Ismételten ezt olvashatjuk Jézussal kapcsolatban.

Mindent az Atyától várt s mindent ajándékképpen felülről vett. Így tekintett fel akkor is, amikor 5000 éhes ember táborozott körülötte és csak öt kenyér és két kis hal állt rendelkezésére. Mégsem e készlet kicsinységét nézte, hanem Atyjának gazdagságával számolt. Lázár sírjánál ugyancsak feltekintett. Nem a halál reménytelenségét látta, hanem Atyjának életadó dicsőségét. Így tekintett fel akkor is az égre, amikor a süketnéma állt előtte. 

Tekintetét nem az emberi nyomorúság kötötte le, hanem Isten felülmúlhatatlan ereje.

Jó annak, aki felfelé tud tekinteni. Isten gyermekeinek lehet és szabad ezt tenniök.

 "Szemeim mindenkor az Úrra néznek" - mondja Dávid (Zsolt 25, 15). Neki is megvolt ez a hitbeli látása. Itt lent sokszor csak bajt, szenvedést, nehézségeket és akadályokat lát az ember, és aki nem tud felfelé tekinteni, az kedvetlenül, komoran és szomorúan nézi mindezt. 

De "akik őrá néznek, azok felvidulnak" (Zsolt 34, 6)

Amikor Anna, Sámuel édesanyja, kitárta szívét Isten előtt, még a tekintetét is elfordította életének megalázó, elszomorító és nyomasztó körülményeiről és nem látszott többé szomorúnak. 

A gond-teli tekintet eltűnik, ha az ember valóban fel tud nézni arra, aki minden nehézségnek véget vet és segíteni tud. Gyakran kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor az ember még a kezeit sem tudja összekulcsolni s nem telik tőle még egy egyszerű imádság sem. Így történt Nehemiással is, amikor Artaxerxes király előtt állt s az megkérdezte tőle, hogy miért olyan szomorú. Nehemiás szívét bánat marta szeretett Jeruzsáleme miatt. Akkor még romokban hevert a város. 

De félt mindezt elmondani a királynak, hiszen annak kegyeiből nyerte el a főpohárnoki tisztséget. Attól kellett tartania, hogy a király esetleg rossz néven veszi tőle Jeruzsálemhez való ragaszkodását, amikor olyan ragyogó állással ruházta fel. De végül mégis nyíltan előállt bajával és a király megkérdezte tőle, hogy mit kíván. 

Nehemiás legszívesebben hosszabb szabadságot kért volna, hogy azalatt Jeruzsálembe utazzék. De belül tépelődött: szabad-e ezt kérnem? 

Nem esem-e ki a király kegyeiből? "Ekkor könyörögtem a menny Istenéhez.

"Csendes, de sürgető tekintetet vetett felfelé s íme, minden nagyszerűen elintéződött. 

Boldog ember az, aki fel tud tekinteni.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Telve Isten iránti bizalommal

"Mert megmenti a segítséget kérő szegényt és a nyomorultat, akinek nincs segítője" (Zsolt 72,12)

Aki bajban van, kiált; mi mást tehetne? Kiáltását Isten meghallgatja; kell ennél több? Ha szűkölködöl, olvasóm, kiálts azonnal, mert ez a legbölcsebb, amit tehetsz. Ne barátaid fülébe kiálts, mert még ha tudnak is segíteni rajtad, csak azért tehetik, mert Isten késszé tette őket rá. A legjobb egyenesen Istenhez fordulni, szóljon kiáltásunk közvetlenül hozzá! A legrövidebb út az egyenes út: fuss azonnal az Úrhoz, ne keress közvetítőket.

Gyakran így szólsz: "Sajnos, nincs barátom, aki segítségemre lehetne!" Nos, annál jobb. Így kétszeresen is indokolt, hogy Istenhez fordulj: mint szűkölködő és mint akinek nincs segítője. Kétszeres a bajod, könyörögj kétszeresen. Földi szükségleteid teljesítését is kérheted Istentől, mert neki gondja van gyermekei földi javaira is. Ami pedig a szellemi szükségleteidet illeti, amik mindennél sokkal jobban tudnak hiányozni, az Úr sóvárogva várja kiáltásodat, hogy megszabadíthasson és bőségesen megajándékozhasson.

Szegény barátom, fordulj a végtelenül gazdag Istenhez! Magadra maradt barátom, támaszkodj az Ő segítségére! Engem Ő soha nem hagyott cserben, biztos vagyok abban, hogy téged sem fog cserbenhagyni. Jöjj hozzá koldusként, és Ő nem utasítja el kérésedet. Jöjj, és egyedül csak az Ő irgalmában bízzál! Gondolod, hogy az Úr Jézus, a Király enged téged elveszni? 

Csak nem felejtetted el, hogy Ő Király?

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: A gabonamag sorsa

"..ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz. "
(Jn 12,24)

Ezzel a képpel Jézus a saját sorsát szemléltette. De ugyanez illik mindenkire, aki hűségesen követi őt. El lehet tenni egy búzaszemet a vitrinbe, s akár évszázadok múlva is meglesz, de senkinek semmi haszna belőle. Vagy el lehet vetni a földbe, s akkor elpusztul, de önmaga többszörösét termi, kenyér lesz belőle.

Ha félti magát egy hívő, a hite akkor is megmaradhat, de élete meddő lesz, senkinek semmi haszna belőle. Ám ha kész feláldozni magát, ő maga belepusztul ugyan, de termékeny, gazdag élete lesz.

Sokan félnek ettől, pedig minden hívő ember életében eljön egy pillanat, amikor döntenie kell, hogy vállalja-e a gabonamag sorsát.

Kész-e átadni Isten rendelkezésére nemcsak sok mindent, hanem mindent. 

Kész-e nemcsak szakítani mindennel, amit Isten bűnnek ítélt az életében, hanem lemondani régi vágyakról, dédelgetett tervekről, nemes célokról is, és azt tenni, amit Isten vár tőle. Az ilyen hívővel Isten közli önmagát, s olyan erőt, mondanivalót, lelki gazdagságot kap, amit korábban nem tapasztalt. Minden, ami nem kerül be a földbe, és nem hal meg, ezt akadályozza. 

Ezért van sok langyos, erőtlen, tétova, meddő életű keresztény. Aki egészen alárendeli magát Krisztus uralmának, az Istent tudja adni másoknak, és lelki teljesítményeiben mindig felülmúlja önmagát.

Ábrahámnak ez a pont Izsák feláldozása volt. Amit aztán nem kívánt tőle Isten, de ki kellett derülnie, hogy fontosabb-e neki az Úr még a fiánál is.

Isten általunk végzett munkáját minden akadályozza, ami a régi életünkből való. Miért féltjük azt, ami csak hátráltat küldetésünk útján? Jézus mindig többet ad, mint amit elkér. 

Adja már itt a vele való közösséget, a másoknak gyümölcsöző életet, s odaát az ő mennyei dicsőségét. 

Mi az, amihez érdemes ragaszkodnunk ezek helyett?

Napi áhítat: A mennyben felállított trón

Hét témája: A misszió végcélja a mennyországOlvasmány: 103. zsoltár  
          

Isten trónja, vezetői helye a mennyben, a láthatatlan világban van, ezért uralmát nem is korlátozhatja semmi. 1„Dávidé. Áldjad, lelkem, az URat, és egész bensőm az ő szent nevét! 2Áldjad, lelkem, az URat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! 3Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, 4megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg. 5Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé. 6Minden elnyomottal törvényesen és igazságosan bánik az ÚR. 7Megismertette útjait Mózessel, cselekedeteit Izráel fiaival. 8Irgalmas és kegyelmes az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy. 9Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké. 10Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk. 11Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt. 12Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket. 13Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR az istenfélőkhöz. 14Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk. 15Az ember napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mező virága. 16Ha végigsöpör rajta a szél, vége van, még a helyét sem lehet felismerni. 17De az ÚR szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is; 18azokkal, akik megtartják szövetségét, és törődnek rendelkezéseinek teljesítésével. 19Az ÚR a mennyben állította fel trónját, királyi hatalmával mindenen uralkodik. 20Áldjátok az URat, angyalai, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek parancsát, és hallgattok parancsszavára! 21Áldjátok az URat, ti seregei, szolgái, akaratának végrehajtói! 22Áldjátok az URat, ti teremtményei, mindenütt, ahol uralkodik! Áldjad, lelkem, az URat!”

Magyarázat:

A Baár-Madas gimnáziumba járva minden utolsó órán elimádkoztuk ennek a zsoltárnak az első két versét. Ez mindig furcsa érzés volt nekem, mert tudtam, hogy Isten mennyi jót tesz velem, de abba az iskolába járva nem mindig éreztem így. Nagyon egyedül és elhagyatva éreztem magam. Mégis Isten akkor is emlékeztetett jóságára, azokban a nehéz időkben igéje által, ami sosem volt kérdéses előttem. Akkor először éreztem meg, hogy életem fontos dolgai az én megkérdezésem, jelenlétem és tudtom nélkül dőlnek el. Félelmetes tapasztalat ez, így válunk felnőtté. Keresztényként kellene lennie egy egészen más tapasztalatunknak is. Valójában a legfontosabb események, történések az éle­tünkben a mennyben annál a felállított és soha el nem múló trónnál dőlnek el. Kérlek, olvasd el újra a zsoltárt, és most csak arra figyelj, milyen annak a trónnak a környéke, és az Úr miképpen uralkodik. A legmegnyugtatóbb gondolatok lesznek a számodra. Adjon neked ez igazi bátorságot.

(Vas Ferenc)

PÁRKAPCSOLAT: A SZERETET HÁROM FAJTÁJA 2/2..

A boldog házassághoz szükséged van baráti szeretetre is házastársad iránt. Ez azt jelenti: szeretsz vele lenni, beszélgetni, és az ügyes-bajos dolgokat megosztani vele. A férj és feleség közti gyengéd ragaszkodás nélkül a házasság nem működik, még ha az ágyban lángolna is a szenvedély.

Baráti szeretet
Ezt a vonzalmat jó barátok iránt érezzük, azok iránt, akikkel jól megértjük egymást, és akikkel szeretünk együtt lenni. Ilyen barátaink lehetnek mindkét nemből. A keresztyéneknek mindenki iránt agape szeretetet kell érezniük, de nem lehetünk szoros barátok mindenkivel. A piramis mutatja, hogy szűkül a személyek köre, akik iránt baráti szeretettel viseltetünk.

A boldog házassághoz szükséged van baráti szeretetre is házastársad iránt. Ez azt jelenti: szeretsz vele lenni, beszélgetni, és az ügyes-bajos dolgokat megosztani vele. A férj és feleség közti gyengéd ragaszkodás nélkül a házasság nem működik, még ha az ágyban lángolna is a szenvedély.

Testi vagy nemi szeretet:

Ez a legkülönösebb, legintimebb szeretet férj és felesége között. Csak egy személyt szerethetünk testi szeretettel: azt, akivel összeházasodtunk. A piramis mutatja, hogy szűkül le egy személyre a szeretet, mikor a testi szeretethez érünk.

Kezdetben Isten egy férfit és egy nőt teremtett. Ők egész életükre el voltak kötelezve egymás iránt. Ez Isten terve a házassága és a testi szeretetre: egy férfi és egy nő egész életre szóló elkötelezettsége. Isten az utódok nemzésére és élvezeti forrásként is adta a szexuális közösséget. 

A nemi kapcsolat által a férj és a feleség képesek a legteljesebben kifejezni egymás iránt érzett szeretetüket.

Ez a házasság egyik nagy áldása és kiváltsága. Egyetlen ember iránt szabad testi szeretetet éreznünk: a házastársunk iránt.

A házasság védelmére adta Isten ezt a parancsolatot: "Ne paráználkodj!" 

Ez a parancsolat minden nemi tisztátalanságot tilt. A paráználkodás nemi kapcsolat két ember között, akik nem házastársak. Isten a paráználkodást és a házasságtörést egyformán tiltja egyéb szexuális bűnökkel együtt. Ne értsük félre: Isten nem a nemi közösség ellen van, hanem az azzal való visszaélés ellen.

Hiszen a szexualitás Isten ötlete volt.

A házasságon belül ez az egyik legcsodálatosabb áldás. Isten örömszerzésül adta. Sok házaspár a testi, szexuális szeretetre próbál építeni. Az ilyen házasság tarthat ugyan egy darabig, de mikor az élet viharai jönnek, összeomlik. Túl későn jönnek rá, hogy ez gyenge alap.

Mindhárom szeretetre szükségünk van!

Foglalkoztunk a szeretet három fajtájával: agape, baráti és testi szeretet. 

Szerinted melyikre van leginkább szükség egy boldog házasságban? 

A válasz: mindháromra egyformán. Olyan, mint egy háromlábú szék - mindhárom lábára szükség van, hogy fel ne boruljon.

Mindazonáltal nagyon fontos, hogy a szeretet három fajtája a megfelelő sorrendben kapcsolódjék egymáshoz. 

1. A boldog és sikeres házasság első kelléke az agape szeretet, az a szeretet, ami önzetlenül a legjobbat akarja társának. 

2. A következő kellék a baráti szeretet, amely képessé teszi a férjet és a feleséget az örömteljes együttlétre.
3. Végül a boldog házasságban ott a helye a kielégítő testi szerelemnek is. 

Sajnos a legtöbb fiatal a testi szeretetre helyezi a hangsúlyt. Belevetik magukat a testi kapcsolatba, mielőtt megszületne egymás iránt az agape és baráti szeretetet. Így ugyan izgalmasabbnak tűnhet, de olyan, mintha a piramist csúcsával lefelé építenénk. Nem lesz sikeres.

Ha fontosnak ítéled a jövőd boldogságát, tartsd magad távol a testi kapcsolattól a házasság előtt; és ne köss házasságot, míg nem vagy biztos abban, hogy társaddal igazi agape és baráti szeretettel szeretitek egymást.

Isten szeretete az alap!

A háromféle szeretetet egy piramishoz hasonlítottuk. Egy erős építmény nem épülhet homokra, ahogy Jézus a példázatában is beszélt róla. Biztos alapra van szüksége. 

Piramisunknak Isten szeretete szolgáltatja a szilárd alapot. Magunktól nem tudjuk úgy szeretni a másikat, ahogy kellene. Amikor Jézus Krisztust elfogadod Megváltódként, Isten beléd helyezi a Szentlelket. A Szentléleken keresztül Isten szeretete árad a szívünkbe. 

A Biblia ezt mondja:
"Szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által." (Rómabeliekhez 5:5)

Isten szeretete teszi ezt lehetővé! Elvégzi, hogy a szükséges módon tudjunk szeretni. 

Így szerethetjük házastársunkat is az Isten szerinti módon, hogy otthonunk a Mennynek előíze legyen a földön. Mindenkinek szüksége van arra, hogy szeresse azt, aki fontos számára. 

Mivel ez a szükség olyan nagy a fiataloknál, gyakran rossz helyen keresik a szeretetet.

Ne siess! Az idő a legjobb barátod abban, hogy megmutassa: igazi agapé szeretet van­ e közted és a másik személy között, vagy csak fellángolásról vagy testi vonzódásról van szó.

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Az ÚR javamra dönti el ügyemet.” (Zsoltárok 138,8)

Az a bizalom, melyet a zsoltáros e szavakban kifejez, egész nyilvánvalóan isteni bizalom. Nem mondja: „Olyan kegyelemben vagyok, hogy azt véghez vihetem; hitem oly rendíthetetlen, hogy nem ingadozik; szeretetem oly meleg, hogy sohasem hűl ki; elhatározásom oly szilárd, hogy senki sem tántorít el tőle”, ő nem beszél így, hanem minden reménye és bizodalma az Úr. Ha olyasmibe helyezzük bizalmunkat, ami nem az idők szikláján lett alapozva, akkor a mi oltalmunk és menedékünk kevesebbet ér az álomnál, összeomlik felettünk legmélyebb fájdalmunkra és nagy romlásunkra romjai alá temet bennünket. A zsoltáros bölcs volt, bizodalmát nem építette csekélyebbre, mint az Úr munkájára. Az Úr az egyedül, ki a jó munkát elkezdte bennünk. Ő az, aki azt véghez is viszi, s ha be nem végzi, akkor mindig bevégezetlen marad. 

Ha igazságunknak mennyei öltözetén csak egyetlen egy öltés is van, amit mi magunk öltöttünk, akkor el vagyunk veszve; bizodalmunk azonban az, hogy az Úr, amit elkezdett, el is végzi. Ő mindent megtett, mindent tennie kell és mindent tenni fog. Bizodalmunkat nem szabad arra helyezni, amit mi tettünk, sem arra, amire szigorúan elhatároztuk magunkat, hanem kizárólag és teljesen arra, amit az Úr akar tenni. 

A hitetlenség azt súgja: „Sohasem fogod te azt megtenni, nem vagy elég állhatatos. Nézd szíved álnokságát, nem győzheted le a bűnt, gondolj a világ bűnös élvezeteire és kísértéseire melyek téged csalogatnak, azok biztosan elámítanak és megtévesztenek.” 

Ó, igen, mi bizonyára a romlásba zuhannánk és elvesznénk, ha saját erőnkre volnánk utalva. Ha gyarló járművünket a viharos tengeren mennyei támogatás nélkül volnánk kénytelenek kormányozni, akkor fel kellene hagynunk az utazással, de Istennek hála, „Ő elvégzi, amit elkezdett és minket partra visz az óhajtott célhoz.” 

Nem túlzunk, ha Istenbe vetjük teljes bizalmunkat, sohasem fogunk csalódni, ha ilyen bizodalmunk van.

PÁRKAPCSOLAT: A SZERETET HÁROM FAJTÁJA 1/2..

Isrván úgy gondolta, egyszerre három lányba is szerelmes! Kati ugyanabba a gyülekezetbe járt, mint ő, és gyakran látták egymást istentiszteleteken. Ez a lány valahogy más volt, mint a többi. Egészen alávetette magát Urának, önzetlen volt, mindig gondolt másokra. Mikor Béla vele volt, a fiúnak nemes gondolatai és fennkölt álmai támadtak. Felbuzdult, hogy tegyen valamit másokért és Uráért.

Aztán ott volt Zsuzsi. A szomszédban lakott, együtt nőttek fel. Mindent meg tudott vele beszélni. Jól sportolt és jó volt vele időzni. És ami a legfontosabb, megértette Bélát. Mikor tanácsra szorult, vagy meg akarta beszélni valamely gondját, rögtön Zsuzsihoz fordult. Noha nagyon szerette, soha nem csókolta volna meg. Még csak eszébe sem jutott ilyesmi. Zsuzsit mint barátot szerette.

A harmadik lány Linda volt. Ő igazi bomba nő volt. Nem csak szép arcú, de csodás alakú is. Béla büszkén feszített mellette, ha valahova elkísérte. De amikor találkoztak, a fiúnak nem jutott eszébe semmi, amiről szívesen beszélgetett volna vele. Csak testi vonzódásról volt szó.

Béla három "szerelme" azt példázza, hogy valóban többféle szeretet létezik.

A szeretet három fajtája:

A legtöbb fiatal arról álmodik, hogy a házassága boldog és sikeres lesz. Persze nem könnyű ilyen házasságot kötni. Sőt, minden második házasság válással végződik. Ez azt jelenti, hogy akik szerelmesnek hitték magukat, hamar kiábrándultak egymásból, megkeseredtek, boldogtalanná lettek, és véget akartak vetni a házasságuknak. Vajon a házasság nem más, mint egy nagy szerencsejáték, ahol a legtöbb pár vesztesként és egymást gyűlölve végzi, míg csupán néhány szerencsés személynek sikerül jó kapcsolatot létesítenie?

Nem, ez egyáltalán nem így van. Vannak bizonyos meghatározói a boldog házasságnak. A boldog házasságban a szeretet három fajtája található. Könnyebben megértjük ezt, ha egy háromből álló piramist képzelünk magunk elé. A piramis alapja egy különleges szeretet, amit "agape" szeretetnek hívunk. A középső a barátság szeretete, a legfelső pedig a testi vagy nemi szeretet. Vizsgáljuk meg ezt a háromféle szeretetet. Kezdjük az "agape" szeretettel.

Agape szeretet:
Azért használjuk ezt a görög szót, mert a magyarban nincs rá kifejezés. Mi az agape szeretet? Ez a szeretet azon formája, amely adni és áldozni kész egy másik személyért, annak a legjavát keresve.

Az agape szeretetnek két fő tulajdonsága van:

1. Teljesen önzetlen - azt keresi, ami a legjobb annak, akit szeret.
2. Elkötelezett szeretet - bármi történjék is, a szeretete megmarad.

A Korinthusiakhoz írt első levél 13. fejezetét úgy is nevezzük, hogy "a szeretet himnusza", mert elmondja, hogyan cselekszik az agape szeretet:

"A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez mindent, hisz mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik."

Az agape szeretet nem csupán csodálatos érzés, hanem határozottan függ az akarattól is. Az agape szeretet bámulatos tulajdonsága, hogy ha úgy döntesz, hogy valakit önzetlenül szeretni fogsz, és kedvesen bánsz vele, egy idő után kifejlődik a szeretet iránta. Isten adott egy csodálatos helyet, ahol gyakorolhatjuk az agape szeretetet. Ez a hely az otthonunk. Ha családban élsz, Isten azt akarja, hogy kezdj el önzetlen szeretetet tanúsítani a családtagok iránt. Ne feledd, nem kell megvárnod, míg valóban szeretetet érzel irántuk. Úgy dönthetsz, hogy szeretni akarod őket, és máris önzetlenséget tanúsíthatsz irántuk.

Ez kitűnő gyakorlat a házasságra.

Bármely leány vagy fiú kedvesen bánhat azzal, akivel házasodni készül. Ezt diktálja mindkettőjük érdeke. De amint összeházasodnak és jönnek a szürke hétköznapok, felszínre kerül az alapvető természetek. Ha önzők és csak a maguk érdekét tartják szem előtt a jelenlegi családjukban, ugyanígy járnak el a házasságban is.

A fiatalok egyik legnagyobb hibája, hogy sietve összeházasodnak, mert nem bírják tovább otthon. De amíg nem tanulsz meg otthon élni, elfogadni és szeretni a többi családtagot, nem vagy kész a házassága sem.Mielőtt házassága gondolnál, meg kell vizsgálnod, vajon agape szeretettel szereted választottadat, és ő is érez-e hasonló szeretetet irántad.

A boldog házasság nem két tökéletes ember házassága, akiknek az útja véletlenül keresztezte egymást, és összeházasodtak. Senkiről sem mondható el, hogy tökéletes lenne. A tökéletes házasság két tökéletlen ember közt jön létre, akik önzetlenül és elkötelezetten szeretik egymást. Az agape szeretet nem vak: látja a másik hibáit, de szeretettel elfedi azokat. Az agape szeretet önzetlen, elkötelezett szeretet. Nélkülözhetetlen a boldog házassághoz.

Ha igazán szeretsz valakit, nem próbálod mindenáron megváltoztatni őt. Elfogadod, és úgy szereted, ahogy van. Az agape szeretet ezt mondja: "Bármi történjék is, szeretlek, és mindig szeretni foglak." Ugye érthető, miért olyan létfontosságú ez a szeretet egy boldog és sikeres házasságban? Az agape szeretet nem csak a házasságra érvényes. Mindenki iránt ezt a szeretet kell kifejlesztenünk. Isten szeretete mindenkire kiterjed. Neki mindenki nagyon drága. Mindenkit magába foglal szeretete. Ugyanezt kell tennie a mi szeretetünknek is. Isten az agape szeretet tökéletes példáját adta. Odaadta Fiát, hogy meghaljon a kereszten a bűnösökért, közöttük érted is meg értem is. A Biblia ezt mondja:

"Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét,
hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk." (Róma 5,8) 

Az agape szeretet legjobb példája Isten értünk meghalt Fia.

Mózes V. könyve 4. rész

1. Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a melyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ád néktek.
2. Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.
3. Szemeitekkel láttátok, a mit cselekedett az Úr Baal-Peór miatt; hogy minden embert, a ki Baal-Peór után járt, kipusztított az Úr, a te Istened te közüled.
4. Ti pedig, a kik ragaszkodtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mindnyájan éltek e napig.
5. Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, a mint megparancsolta nékem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melybe bementek, hogy bírjátok azt.
6. Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcseségtek és értelmetek a népek előtt, a kik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!
7. Mert melyik nagy nemzet az, a melyhez olyan közel volna az ő Istene, mint mi hozzánk az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk?
8. És melyik nagy nemzet az, a melynek olyan rendelései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, a melyet én ma adok elétek?!
9. Csak vigyázz magadra, és őrizd jól a te lelkedet, hogy el ne felejtkezzél azokról, a melyeket láttak a te szemeid, és hogy el ne távozzanak a te szívedtől teljes életedben, hanem ismertesd meg azokat a te fiaiddal és fiaidnak fiaival.
10. El ne felejtkezzél a napról, a melyen az Úr előtt, a te Istened előtt állottál a Hóreben, a mikor azt mondta nékem az Úr: Gyűjtsd egybe nékem a népet, hogy hallassam véle beszédeimet, hogy tanuljanak félni engem, minden időben, a míg e földön élnek, és tanítsák meg fiaikat is.
11. És előjárulátok, és megállátok a hegy alatt; a hegy pedig tűzben ég vala mind az ég közepéig, mindamellett sötétség, köd és homályosság vala.
12. És szóla az Úr néktek a tűz közepéből. A szavak hangját ti is halljátok vala, de csak a hangot; alakot azonban nem láttok vala.
13. És kijelenté néktek az ő szövetségét, a melyre nézve utasított titeket a tíz ige teljesítésére, és felírá azokat két kőtáblára.
14. Engem is utasított az Úr abban az időben, hogy tanítsalak meg titeket a rendelésekre és végzésekre, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melyre átmentek, hogy bírjátok azt.
15. Őrizzétek meg azért jól a ti lelketeket, mert semmi alakot nem láttatok akkor, a mikor a tűznek közepéből szólott hozzátok az Úr a Hóreben;
16. Hogy el ne vetemedjetek, és faragott képet, valamely bálványféle alakot ne csináljatok magatoknak, férfi vagy asszony képére;
17. Képére valamely baromnak, a mely van a földön; képére valamely repdeső madárnak, a mely röpköd a levegőben;
18. Képére valamely földön csúszó-mászó állatnak; képére valamely halnak, a mely van a föld alatt lévő vizekben.
19. Se szemeidet fel ne emeld az égre, hogy meglásd a napot, a holdat és a csillagokat, az égnek minden seregét, hogy meg ne tántorodjál, és le ne borulj azok előtt, és ne tiszteljed azokat, a melyeket az Úr, a te Istened minden néppel közlött, az egész ég alatt.
20. Titeket pedig kézen fogott az Úr, és kihozott titeket a vas kemenczéből, Égyiptomból, hogy legyetek néki örökös népe, miképen e mai napon vagytok.
21. De én reám megharaguvék az Úr ti miattatok, és megesküvék, hogy nem megyek át a Jordánon, és hogy nem megyek be arra a jó földre, a melyet az Úr, a te Istened, ád néked örökségül.
22. Miután én meghalok e földön, nem megyek át a Jordánon; ti pedig átmentek, és bírjátok azt a jó földet;
23. Vigyázzatok, hogy az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségéről, a melyet kötött veletek, el ne felejtkezzetek, és ne csináljatok magatoknak faragott képet, akármihez is hasonlót, a miképen megparancsolta az Úr, a te Istened.
24. Mert az Úr, a te Istened emésztő tűz, féltőn szerető Isten ő.
25. Hogyha majd fiakat és unokákat nemzesz, és megvénhedtek azon a földön, és elvetemedtek, és csináltok magatoknak faragott képet, akármihez is hasonlót, és gonoszt cselekesztek az Úrnak, a te Istenednek szemei előtt, haragra ingerelvén őt:
26. Bizonyságul hívom ti ellenetek e mai napon a mennyet és a földet, hogy elveszvén hamarsággal elvesztek a földről, a melyre átmentek a Jordánon, hogy bírjátok azt; nem laktok sok ideig azon, hanem pusztára kipusztultok róla.
27. És az Úr szétszór titeket a népek közé, és szám szerint kevesen maradtok meg a népek között, a kik közé visz titeket az Úr.
28. És szolgáltok ott emberi kéz által csinált isteneknek: fának és kőnek, a melyek nem látnak, nem is hallanak, nem is esznek, nem is szagolnak.
29. De ha onnan keresed meg az Urat, a te Istenedet, akkor is megtalálod, hogyha teljes szívedből és teljes lelkedből keresed őt.
30. Mikor nyomorúságban leéndesz, és utólérnek téged mindezek az utolsó időkben, és megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára:
31. (Mert irgalmas Isten az Úr, a te Istened), nem hágy el téged, sem el nem veszít, sem el nem felejtkezik a te atyáidnak szövetségéről, a mely felől megesküdt nékik.
32. Mert tudakozzál csak a régi időkről, a melyek te előtted voltak, ama naptól fogva, a melyen az Isten embert teremtett e földre, és pedig az égnek egyik szélétől az égnek másik széléig, ha történt-é e nagy dologhoz hasonló, vagy hallatszott-é ehhez fogható?
33. Hallotta-é valamely nép a tűz közepéből szóló Istennek szavát, a miképen hallottad te, hogy életben maradt volna?
34. Avagy próbálta-é azt Isten, hogy elmenjen és válaszszon magának népet valamely nemzetség közül, kisértésekkel: jelekkel, csudákkal, haddal, hatalmas kézzel, kinyújtott karral, és nagy rettenetességek által, a miképen cselekedte mind ezeket ti érettetek az Úr, a ti Istenetek Égyiptomban, szemeitek láttára?
35. Csak néked adatott láthatóan tudnod, hogy az Úr az Isten és nincsen kivüle több!
36. Az égből hallatta veled az ő szavát, hogy tanítson téged, a földön pedig mutatta néked amaz ő nagy tüzét, és hallottad beszédét a tűz közepéből.
37. És mivel szerette a te atyáidat, és kiválasztotta az ő magvokat is ő utánok, és kihozott téged az ő orczájával Égyiptomból, az ő nagy erejével:
38. Hogy kiűzzön náladnál nagyobb és erősebb népeket előled, hogy bevigyen téged, és adja néked az ő földjöket örökségül, mint a mai napon van:
39. Tudd meg azért e mai napon, és vedd szívedre, hogy az Úr az Isten, fent a mennyben, és alant e földön, és nincsen több!
40. Tartsd meg azért az ő rendeléseit és parancsolatait, a melyeket én parancsolok ma néked, hogy jól legyen dolgod és a te fiaidnak te utánad, és hogy mindenkor hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád néked.
41. Akkor választa Mózes három várost a Jordánon túl napkelet felé;
42. Hogy oda fusson a gyilkos, a ki nem akarva gyilkolta meg az ő felebarátját, a ki az előtt nem gyűlölte vala, és hogy életben maradjon, ha befutott valamelyikbe e városok közül.
43. Tudniillik Beczert a pusztában, a sík földön a Ruben fiainak, Rámótot Gileádban a Gád fiainak, és Gólánt Básánban a Manassé fiainak.
44. Ez pedig a törvény, a melyet Mózes adott az Izráel fiai elé.
45. Ezek a bizonyságtételek, a rendelések és a végzések, a melyeket szóla Mózes Izráel fiainak, mikor Égyiptomból kijöttek vala.
46. A Jordánon túl a völgyben, Beth-Peórnak átellenében, Szihonnak, az Emoreusok királyának földjén, a ki lakozik vala Hesbonban, a kit megvert vala Mózes, az Izráel fiaival egyben, mikor Égyiptomból kijöttek vala.
47. És elfoglalák az ő földét, és Ógnak, Básán királyának földét, az Emoreusok két királyáét, a kik a Jordánon túl laknak vala napkelet felől.
48. Aróertől fogva, mely az Arnon patakának partján van, a Sion hegyéig, a mely a Hermon;
49. És az egész síkságot a Jordánon túl napkelet felé, a síkság tengeréig, a Piszga hegy aljáig.

Az én életem ma:A HIT ÉRINTÉSE

Hit az életemben

„Azt mondta magában: Ha csak ruháját illetem is, meggyógyulok. Jézus pedig megfordulván és reá tekintvén, ezt mondta: Bízzál, leányom, a te hited megtartott téged! És meggyógyult az asszony abban az órában.” (Máté evangéliuma 9,21–22) 

Valódi lelki éhség és élő hit nélkül nem használ az esetenkénti beszélgetés vallásos témákról, sem az imádkozás a lelki áldásokért. A csodálkozó tömeg, amely Jézus körül tolongott, nem nyert erőt. Azonban a szegény, szenvedő asszony, aki nagy nyomorúságában kinyújtotta karját és megérintette Jézus ruhájának szélét, érezte a gyógyító erőt, mert érintése a hit érintése volt. Krisztus felismerte ezt az érintést, és elhatározta, hogy tanítást ad minden követőjének, az idők végéig. Tudta, hogy erő származott belőle, azért a tömegben hátrafordulva így szólt: „Ki érintette a ruhámat?” A tanítványai meglepődve válaszoltak: „Látod, hogy a tömeg szorongat téged, és azt mondod: Ki érintett engem?”

Jézus az asszonyra nézett, aki megijedt, bár érezve gyógyulását, nagy öröm töltötte be. Tudva, mi ment végbe benne, remegve borult Jézus lába elé, s elmondta neki, mi történt vele. Krisztus gyengéden így szólt hozzá: „Menj el békében, és gyógyulj meg betegségedből.”

Világossá vált a különbség a közönséges érintés és a hit érintése között. Imádság és igehirdetés az Istenbe vetett élő hit nélkül hiábavaló. Azonban a hit érintése megnyitja számunkra az erő és bölcsesség isteni kincstárát, és így Isten véghezviszi az életünkben kegyelmének csodáit.

Erre az élő hitre van nagy szükségünk ma. Tudnunk kell, hogy Jézus valóban a miénk, az Ő Lelke megtisztítja és nemessé teszi a szívünket. Ha Krisztus követőinek szívében valódi hit, szelídség és szeretet élne, milyen nagyszerű munkát végezhetnének, milyen gyümölcsöket láthatnánk Isten dicsőségére!

 (The Signs of the Times, 1903. december 12.) 

Az én életem ma: SEMMIT SEM KÉTELKEDVE

A hit az életemben

„Kicsinyhitű, miért kételkedtél?” (Máté evangéliuma 14,31)

Az életünk során sokszor nézünk szembe próbákkal és csalódásokkal is. Előfordulhat, hogy nélkülözünk, vagy szorult helyzetbe kerülünk. Ilyenkor arra gondolunk, hogy messze eltávolodtunk Istentől, mert ha Ővele jártunk volna, nem szenvednénk ennyire. A kétely és kétségbeesés felgyülemlik lelkünkben, és így szólunk: „Az Úr elhagyott, és rosszul bánik velem. Miért engedi meg, hogy így szenvedjek? Nem szerethet engem, mert ha szeretne, akkor elhárítaná a nehézségeket.”

Isten nem mindig vezet bennünket a legkellemesebb helyekre. Ha ezt tenné, akkor önelégültségünkben elfelejtenénk, hogy Ő a mi segítőnk. Arra vágyik, hogy megismertesse velünk önmagát és a rendelkezésünkre álló, bőséges javakat. Azonban megengedi a próbákat és a csalódásokat is, hogy felismerjük tehetetlenségünket, és megtanuljuk segítségül hívni Őt, aki hűsítő forrásokat fakaszthat a kőkemény sziklából is.

Amikor majd szemtől szemben állunk Istennel, amikor úgy fogunk látni, ahogyan minket látnak a mennyei lények, és úgy fogunk ismerni, ahogyan minket ismernek (Korinthusiakhoz írt I. levél 13,12), akkor megtudjuk, hogy Krisztus mennyi terhet hordozott értünk, s még mennyivel többet hordozott volna, ha gyermeki hittel mindig Őrá bízzuk magunkat.

Isten szeretete nyilvánul meg abban, ahogyan népével bánik. A bajban, betegségben, csalódásokban és próbákban irányítsuk figyelmünket az Ő dicsőségének fényére, nézzünk Megváltónkra! Azonban hitetlenségünkkel gyakran megszomorítjuk a szívét.
Isten szereti gyermekeit, és szeretné, ha legyőznék a csüggedést, amely által Sátán akar erőt venni rajtuk. Ne adj helyet a hitetlenségnek! Ne nagyítsd fel a nehézségeidet! Gondolj arra a szeretetre és erőre, amelyet Isten kinyilvánított irántad a múltban.
(The Signs of the Times, 1906. december 12.)

Reggeli dicséret: A megtartó hit

,,A te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból.,,- Mk 5:34

Mindenki tudja, hogy a hit fontos, hiszen „hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni” (Zsid. 11:6). A Biblia szerint hit által igazulunk meg, és hit által olyan dolgok történnek meg, amelyek hit nélkül nem történhetnének meg – l. a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetének egészét.

Nem véletlen, hogy Jézus Krisztus is gyakran hivatkozott vagy éppen kérdezett rá a hitre: „Hiszed-e?”, „minden lehetséges a hívőnek”, „legyen neked a te hited szerint”, vagy éppen: „kicsiny hitű, miért kételkedtél?”

Ezekből a rövid mondatokból is érződik, hogy a hitre nem csak ahhoz van szükség, hogy egyszer majd bebocsátást nyerjünk Isten országába, hanem már itt és most szükség van rá ahhoz, hogy hordozni tudjuk a hétköznapok terheit és kihívásait - már ma is. Mert a hit pajzs gyanánt szolgál, ami megvéd bennünket Sátán tüzes nyilaitól (Ef. 6:16), és mint ilyen megtart.

Te hogy állsz a hittel? Hiszed, hogy fontos? Jól teszed, de ez kevés: Jakab apostol szavai szerint: „az ördögök is hisznek" dolgokban – amúgy helyesen, a tényeknek megfelelően –, de ez nem változtat azon, hogy "rettegnek". Többre van szükség, és félő, hogy sokszor még a hívő emberek hite sem tud túlnőni az elméleti szinten: hiányzik az azonosulás, az önfeladás, a teljes Istenre hagyatkozás, amitől a hit igazi hitté, valóságos hitté, megtartó hitté válik. Mert csak ez az fajta hit nevezhető igazán hitnek. Ez volt az a hit, ami meggyógyította az asszonyt a fenti történetben. Máskor, másoknak erőt adott az üldöztetések közepette a kitartásra, az evangéliumi üzenet hirdetőinek ahhoz, hogy ne lankadjanak, és még folytathatnánk a sort.

Vizsgáld meg újra és újra a hitedet Isten segítségével - ma is, mielőtt elindulsz a nap számodra most még ismeretlen kihívásai felé -, hogy a hited csupán hitvallás, vagy több annál: élő és megtartani képes hit-e?

Bejegyezte: Stramszki István

Ésaiás próféta könyve 40. rész

1. Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek!
2. Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta őt az Úr keze minden bűneiért.
3. Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!
4. Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává.
5. És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt.
6. Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága!
7. Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fű a nép.
8. Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!
9. Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! emeld föl, ne félj! mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek!
10. Ímé, az Úr Isten jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte.
11. Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti.
12. Ki mérte meg markával a vizeket, és ki mértéklé az egeket arasszal, a föld porát ki foglalá mérczébe, és a hegyeket ki tette körtefontra, és a halmokat a mérlegserpenyőbe?
13. Kicsoda igazgatta az Úr lelkét, és ki oktatta Őt, mint tanácsosa?
14. Kivel tanácskozott, hogy felvilágosítsa Őt, és tanítsa Őt igazság ösvényére, és tanítsa ismeretre, és oktassa Őt az értelem útára?
15. Ím a népek, mint egy csöpp a vederben, és mint egy porszem a mérlegserpenyőben, olyanoknak tekintetnek; ímé a szigeteket mint kis port emeli föl!
16. És a Libánon nem elég a tűzre, és vada sem elég az áldozatra.
17. Minden népek semmik Ő előtte, a semmiségnél és ürességnél alábbvalóknak tartja.
18. És kihez hasonlítjátok az Istent, és minő képet készítetek Ő róla?
19. A bálványt a mester megönti, és az ötvös megaranyozza azt, és olvaszt ezüst lánczot reá;
20. A ki szegény ily áldozatra, oly fát választ, a mely meg nem rothad; okos mestert keres, hogy oly bálványt állítson, a mely nem ingadoz.
21. Hát nem tudjátok és nem hallottátok-é, hát nem hirdettetett néktek eleitől fogva, hát nem értettétek-é meg a föld fundamentomait?
22. Ki ül a föld kereksége fölött, a melynek lakói mint sáskák előtte, ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, lakásra;
23. Ki a fejedelmeket semmivé teszi, és a föld biráit hiábavalókká változtatja;
24. Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Ő csak rájok fuvall, és kiszáradnak és őket, mint polyvát, forgószél ragadja el:
25. Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent.
26. Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? Ő, a ki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjok sincsen.
27. Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett az én útam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?!
28. Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége!
29. Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja.
30. Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is;
31. De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Felelősség békeidőben

"Jósáfátnak egyre nagyobb lett a hatalma. "(2Krón 17,10-19)

 

Ez a szakasz arról szól, mit adott Isten Jósáfátnak uralkodása elején, és mit tett ő azzal.

„...az Úr rettegést támasztott a Júda körül levő országok királyaiban, és nem mertek háborút indítani Jósáfát ellen." Néha Isten úgy védelmezi az övéit, hogy félelmet támaszt ellenségeikben. Olykor nem is tudjuk, milyen veszélyek közt járunk. Isten ott is véd, ahol nem sejtjük.

Ezek ritka idők Isten népe életében. A gyakoribb az, hogy bántják, támadják. Ráadásul még azt is olvassuk, hogy sok ajándékot, önkéntes adót hoztak Jósáfátnak.

Mit tesz ő ezzel? Nem magának fogadja el, hanem az államkasszát gyarapítja vele, és felelősen készül a jövőre. Mert most csend van, de bármikor támadásba lendülhet az ellenség. Éppen ezért jól képzett hadsereget készít fel, az adományokból pedig várakat és raktárvárosokat építtet.

Isten gyermekeit mindig jellemzi az előrelátás, felelősség, felkészültség. Békeidőben sem engedik el magukat. Később Jeremiás kesereg így a nép miatt: „nem gondolt a jövendőre. Szörnyű mélyre süllyedt" (JSir 1,9). A felelőtlen, pillanatnyi élvezetekre berendezkedő gondolkozás mindig mélyre süllyeszti a népet.

Jósáfát tudott bővölködni, nem szédítette meg, hogy egyre nagyobb lett a hatalma, ő akkor is Istenre figyelt, és alázatos szolgája maradt. Így tudta jóra használni a csend éveit és a kapott anyagi javakat.

Az tud felelősen élni minden adottsággal, s felelős és bölcs vezetője lenni a rábízottaknak (akár csak egy embernek vagy egy családnak is), aki kapcsolatban áll azzal, akinek végső soron felelős: Istennel.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

,,Amint én cselekedtem, úgy fizetett nékem az Isten.,,- Bír 1,7

Adonibézek. Ki ismeri ezt az embert és a történetét? Kevesen. Pedig nagyon elgondolkoztató.

Adonibézek egyike volt a legmerészebb kanaánita királyoknak. Hetven hadjáratot vezetett a szomszédos fejedelemségek ellen, s mind a hetven győzelemmel végződött. Parancsára az ellenséges fejedelmek életét megkímélték. Nem valami nemeslelkűségből vagy irgalmasságból.

Amikor az elfogott fejedelmeket maga elé állította, levágatta kezeik és lábaik hüvelykujjait.

S ezzel még nem elégedett meg. Mint később Napóleonnak, neki is abban telt öröme, hogy a legyőzött fejedelmek megaláztatásában gyönyörködött. Adonibézek ezeket a királyokat, mint a kutyákat asztala alá rendelte, hogy az éhségtől szenvedve ott szedegessék a morzsákat. Szerencsétlen embereknek mennyi gúnyolódást kellett itt lenyelniük! Messze földön erről beszéltek. Izrael előrenyomult. Adonibézek a győzelemhez szokottan fogott fegyvert. Hetven hadjáratot megnyert.
A hetvenegyediket azonban elvesztette! A 6. versben ezt olvassuk: "megfutamodott Adonibézek", jóllehet először életében. Üldözőbe vették és elfogták.
Utolérte az igazságos büntetés: "Szemet szemért, fogat fogért"! Levágták kezének és lábának hüvelykujjait. S most következik a meglepő dolog: Adonibézek nem jajgat fájdalmában, hanem így szól: "Hetven király szedegetett asztalom alatt, akiknek levágattam kezeik és lábaik hüvelykujjait, amint én cselekedtem, úgy fizetett nékem az Isten". (7. v.)

Mi lesz velünk az örökkévalóságban, ha beteljesedik Jézus Krisztus félelmetesen komoly szava: "Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek"! Adonibézek! Isten büntető ítélete!

Varga László: Isten asztaláról

"Jézus ezt mondta neki: Feltámad a testvéred! Márta így válaszolt: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon. Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él."

- János 11,23-26

Meghalt Lázár, Jézus közeli barátja. Nővérei gyászolják. Márta Jézus elé megy, hittel, bizalommal, de csak annyit tud a feltámadásról, amennyit a nép általában hisz a mai napig: halott testvére feltámad majd valamikor, az utolsó napon. Jézus itt nyilatkoztatja ki legtisztábban boldogító örömüzenetét: a benne hívőknek nem kell várnia a feltámadásra. A mennyben készen várja a hely az üdvözülőket. Oda, ahol nincs tér és nincs idő, a csodálatos "más világban", azonnal odaköltöznek a kegyelmet nyertek. Aki benne hisz, az nem hal meg soha, csak létformát változtat: földi, porból, anyagból való teste helyett mennyei, angyali létformát nyer, de él. Ő maga, a megholt, saját egyéniségével, tudatával, tapasztalataival él az örökkévalóságban. De Mártának is, neked is felteszi a kérdést: "Hisszük-e ezt?" Feleletünktől sok függ. Talán az életünk. Emberi bölcselkedés helyett fogadjuk el bátran az élet ajándékát Mesterünk kezéből!

Krisztusunk, életadónk, e földön is egyedül Te tudsz olyan életet ajándékozni, melyet joggal lehet életnek nevezni, nem átoknak és nyomorúságnak. Ha annyira szerettél, hogy életedet adtad értünk, biztos, hogy ezt nemcsak e látható néhány keserves évtizedért tetted. Hiszem, hogy többet akarsz adni nekem is. Hiszem, hogy készen tartod számomra is mennyei helyemet. S ha a mostani világ keserves agymosása megingatta bennem a hitet és kételkedővé tett, fogadd el imámat úgy, mint a bibliabeli, hozzád forduló édesapáét: hiszek, Uram, segíts az én hitetlenségemen! Segíts, hogy hitemet végig megőrizzem, s ne félelemmel, hanem örömmel készüljek arra a pillanatra, amikor ítéletre, de megígért kegyelmed biztonságában fogok megállni előtted. Szeress, Uram, s mikor eljön az ideje, fogadj be örök kegyelmedbe! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-A LÉLEK ELPECSÉTEL

A mai napon olvasandó igeszakasz: 2Kor 1,18-22

18 Isten a tanúm, hogy beszédünk nálatok nem volt "igen" és "nem". 

19 Mert az Isten Fia, Krisztus Jézus, akit közöttetek mi, tudniillik én, Szilvánusz és Timóteus hirdettünk, nem lett "igen"- né is meg "nem"- mé is, hanem az "igen" valósult meg őbenne. 

20 Mert valahány ígérete van Istennek, azokra őbenne van az igen, és ezért általa van az ámen is, az Isten dicsőségére általunk. 

21 Aki pedig minket veletek együtt Krisztusban megerősít és felken, Isten az. 

22 Ő pecsétjével el is jegyzett minket, és a Lélek zálogát adta szívünkbe.

"Ő pecsétjével el is jegyzett."- (2Kor 1,22)

Nem szabad megszomorítanunk a Szentlelket, mert általa "megpecsételtettünk a teljes váltságnak napjára" (Ef 4,30 a Rev. Károli ford. szerint). Isten elpecsételt bennünket azzal, hogy adta nekünk a Lelket (2Kor 1,22) Megkaptuk a Lelket, mint "Isten pecsétjét".
A pecsét a tulajdonjog jele. Még ma is találunk régi korsókat és edényeket, melyeken rajta van a hajdanvolt tulajdonos pecsétje. Hasonló módon helyezzük el nevünket vagy pecsétünket egy könyvben, hogy jelezzük: a könyv a miénk. Nem csupán a dolgok elpecsételése, hanem személyek elpecsételése is általános a Bibliában. A legjobb példa a 144.000 elpecsételése a Jel 7-ben. Azt jelenti, hogy Isten az ő tulajdonjogának jegyével látja el őket. Rájuk írja nevét. Ezek az övéi. Ezért nem szabad ártani nekik az utolsó ítéletkor.
Az Isten nevében történő keresztség is egyfajta megjelölése egy személynek, hogy ő az Atya, a Fiú és a Szentlélek tulajdona.
Amikor Isten megvált valakit, vagyis amikor "visszavásárolja őt", Fiával fizet azért a valakiért. Nem ezüstön vagy aranyon váltattunk meg, "hanem Krisztus drága vérén" (1Pt 1,18-19) Miután ilyen drágán vásárolta meg Isten, nem akarja, hogy az ilyen ember újból elvesszen. Elpecsételi ezt a gyermekét, de nem látható jellel, hanem azzal, hogy a Szentlelket adja neki hűséges társként. Így "pecsételtettünk meg a váltság napjára".
Meglehet, hogy nagyobb erő szükséges ahhoz, hogy megmaradjon valaki Krisztusnál, mint ahhoz, hogy eljusson Krisztushoz. Legalábbis így tűnik nekünk gyakran. Először olyan sok jó szándék van, de nem sikerül valóra váltanunk őket. Olyan sok vadonatúj érzés van, de elpárolognak. Hol van az az idővel dacoló képesség, az erő a kitartásra, a végig megmaradásra? A Szentlélek ez az erő. Ő valósítja meg Krisztus uralmát életünkben. Ő hoz bennünket tartós, örökkétartó kapcsolatba a mi mennyei Atyánkkal. Ő nem tud és nem is akar megtagadni minket. Megjelöl bennünket, mint Isten tulajdonait - most és az utolsó napon.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-EZ MEGMAGYARÁZ MINDENT

"Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te énbennem, Atyám, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk" (Jn 17,21)

Ha magányos úton jársz, olvasd el János 17-et! Ebből világosan megérted, miért vagy ott, ahol vagy: Jézus azért imádkozott, hogy mint Ő, egy légy az Atyával. Segítesz-e Istennek abban, hogy meghallgassa ezt az imádságot, vagy más célt tűztél ki magad elé? Amióta tanítvánnyá lettél, nem lehetsz többé olyan független, amilyen ezelőtt voltál. Istennek nem az a célja, hogy feleljen imádságunkra, de az imádság által fel tudjuk fogni Isten elgondolását, és ezt teszi világossá a főpapi ima (Jn 17). Egyetlen imádság van, amit Istennek meg kell hallgatnia, ez Jézus imádsága: "Hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk". Ennyire szorosan egyek vagyunk-e Jézus Krisztussal? Isten nem törődik a mi terveinkkel; nem kérdi meg: "Akarsz-e átmenni ezen az elhagyatottságon, ezen a felforduláson?" Ő megengedi ezeket, hogy a célját elérje. Ezek a dolgok, amiken így át kell mennünk, vagy szelídebbé tesznek, jobb, nemesebb férfiakká és nőkké, vagy még gáncsoskodóbbak, hibakeresőbbek, még inkább a magunk útjához ragaszkodók leszünk. A velünk történő dolgok vagy gonoszokká vagy szentekké tesznek. Ezt pedig az dönti el, hogy milyen kapcsolatban vagyunk Istennel. Ha azt mondjuk: "Legyen meg a te akaratod", elnyerjük a János 17 vigasztalását; az a tudat vigasztal, hogy a mi Atyánk a maga bölcsessége szerint cselekszik. Amikor megértjük mit akar Isten, többé nem leszünk hitványak és cinikusok. Jézus nem kevesebbet kért a számunkra, mint a vele való teljes egységet, mint ahogyan Ő egy volt az Atyával. Sokan távol állunk még ettől, de Isten mégsem akar magunkra hagyni, amíg eggyé nem leszünk vele, mivel Jézus imádkozott ezért az egységért.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Isten gyermekeinek papi tisztsége

"Ti pedig királyi papság vagytok. "-(1 Péter 2, 9) 

A mi lelkületünk természettől fogva földi, önző, ragadozó. A papi érzület azt jelenti, hogy Isten előtt állok, az ő ügye foglalkoztat engem s mások felé nyitott a szívem. A szentségtelen ember a föld porában turkál és ragaszkodik földi zsákmányához, nem adja meg Istennek azt, ami őt megilleti, hanem meglopja az ő dicsőségét. Ellopja az időt, erőt és javakat, amiket Isten dolgaira kellene fordítania s mindazt a saját birtokába veszi. - Isten gyermekét nem uralhatja az ítélkezés szelleme. A papi lelkület nem tör pálcát mások fölött, hanem inkább segítségükre siet. Nem forgathatjuk a törvényt bunkóként sem, azaz nem állíthatunk fel mások felé szigorú követelményeket és nem rakhatunk rájuk nehéz, elviselhetetlen terheket. A papi lelkületű keresztyének nem rabszolgahajcsárok, ellenkezőleg: atyai, anyai érzület hatja át őket. Mint papok, csupán Isten vezetése alatt állnak s nem érdekli őket emberek ítélete. Nem temetkeznek bele e világ dolgaiba, hanem felettük állnak, nem valami büszke világmegvetéssel, hanem Isten előtt való mélységes alázattal.

Aki csak Istennek szolgál, maga is király, még akkor is, ha külsőleg függőségben van vagy alacsony beosztásban dolgozik. Ez az újszövetségi papság alkotja Isten királyságát. Tagjai a menny királyságának, tehát nem csupán földi emberek. Királyi módon tudnak adni; nagyvonalúak, nem kicsinyesek, nem kapzsik. Királyi nagylelkűséggel tudnak megbocsátani és nem vesznek mindjárt mindent rossznéven és nem érzékenykednek. Nem ragaszkodnak saját jogaikhoz sem, hanem királyi szabadsággal tudnak lemondani és másoknak helyet adni. Nem ragaszkodnak szűkkeblűen saját véleményükhöz. Ennek a királyi papságnak a célja: "Lelki áldozatokkal áldozni, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által" (1 Pét 2, 5). "Ezért mindenkor őáltala vigyük Isten elé a dicséretnek áldozatát" (Zsid 13, 15). A világban "így végzem az Isten evangéliumának szent szolgálatát" (Róm 15, 16). Ez a szolgálat nem csupán az Istentől kapott üzenet hűséges továbbításából áll, hanem magában foglalja azt a készséget is, hogy testvéreinkért ha kell, életünket letegyük s önmagunkat odaadjuk ezért az elveszett világért. Mivel Isten gyermekeit ez a királyi lelkület hatja át, ezért egyszer részük lesz a világ fölötti uralomban is: 

"Uralkodni fognak a földön" (Jel 5, 10).

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-A bizalom éneke

"Ha szorult helyzetben vagyok is, megtartod életemet. Haragos ellenségeim ellen kinyújtod kezedet, jobbod megsegít engem" (Zsolt 138,7)

Siralmas dolog szenvedések között vándorolni? Bizony, áldott vándorlás ez, mivel Istennek különleges ígérete van rá. Ha kapok ígéretet, akkor mit számít már a baj! Mit tanít itt az Úr? Hogy "megelevenít". Több életerőm, több hitem lesz. Hát nem az történik meg gyakran, hogy a bajok megelevenítenek, mint a hideg fuvallat, amikor majd elszédülünk a hőségtől.

Milyen dühösek az ellenségeim, kivált az ősellenség! Kinyújtsam a kezemet és küzdjek ellenük? Nem, jobb, ha a kezem az én Uram szolgálatával van elfoglalva. De nincs is rá szükség, mert Isten kinyújtja messzenyúló karját, és sokkal jobban elbánik velük, mint ahogyan én tudnék. "Enyém a bosszúállás, én megfizetek" (Róm 12,19) - mondja az Úr. Erejének és bölcsességének karjával megszabadít engem, mi mást kívánhatnék még?

Jöjj, én lelkem, gondold végig magadban ezt az ígéretet, amíg az ajkadon énekké, szívedben vigasszá válik. Könyörögj megelevenedésért, és bízd a többit az Úrra, aki mindent elvégez érted.