2017. május 25., csütörtök

Napi áhítat: Felment a mennybe

Hét témája: A misszió végcélja a mennyország

Mk 16,14–20                            


Mivel Krisztus „felment” a mennybe, ezért azóta mindenütt jelen és velünk van. Mert a menny itt van!
„Végül pedig megjelent magának a tizenegynek is, amikor asztalnál ültek, és szemükre vetette hitetlenségüket, keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt, miután feltámadt. Ezután így szólt hozzájuk: „Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik. Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak.” Az Úr Jézus pedig miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült. Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel.”

Magyarázat

Márk evangéliuma tömör és egyértelmű. Így mondja el a mennybemenetel eseményeit is. Olyan furcsa, hogy Jézus a tanítványok szemére veti a hitetlenségüket és keményszívűségüket. Mi nem így képzelnénk el egy szeretetteljes búcsúzkodást. Itt azonban nem egy szentimentális és érzelemteljes elköszönést figyelhetünk, hanem a Megváltó a parancsát adja ki tanítványainak, katonáinak. A parancsnál pedig az a legfontosabb, hogy komolyan vegyük. Másrészt jó parancsnokként tudja, hogy nem tökéletes emberekkel fogja végrehajtatni ezt a küldetést, hanem velünk. Velünk, akik tele vagyunk kételyekkel és félelmekkel, és tovább bizonytalanít bennünket, hogy Megváltónk felment a mennybe. Egyáltalán nem könnyű feladat tanítványának lenni annak, akit nem látunk a testi szemeinkkel. Ezért hatalmaz fel bennünket erővel, ami komolyságot igényel tőlünk. A mennybemenetel a kereszténység legvidámabb ünnepe, de egyben végtelenül komoly feladattal, paranccsal jár számunkra. Imádkozz azért, hogy ez jellemezzen téged. Ez teheti hitelessé a bizonyságtételedet.
(Vas Ferenc)

Napi áhítat: Mennyei polgárjog

Fil 3,17–21

Hét témája: A misszió végcélja a mennyország                 

Aki hisz Jézus Krisztusban, az meggátolhatatlanul a mennyei világ állampolgára is.
„Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek. Mert sokan élnek másképpen: akikről sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, hogy ők a Krisztus keresztjének ellenségei; az ő végük kárhozat, a hasuk az istenük, és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert földi dolgokkal törődnek. Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül, aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket, azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket.”

Magyarázat

Pál apostol a Filippi levelet börtönben írta. Ide azért került – többek közt –, mert római állampolgár volt. Mindennek akkoriban általában inkább előnyei voltak, sőt akár pénzen is megvásárolták az emberek, ha tehették. Pálnak a börtönben volt ideje átgondolnia, miért is került ide. Mivel elsősorban azért, hogy ott is hirdesse az evangéliumot, ezért levele tele van örömmel és az Úr Jézus dicsőítésével. A mennyei polgárjoga hozta ezt az örömet az életébe akkor is, ha emberileg minden rosszra fordult. Mi emberek sokszor bízunk értékes dolgokban, amelyek később kárunkká lesznek. A mennyek országához való tartozás nem ilyen. Ha börtönben ülünk miatta, ha elveszítjük mindenünket érte, ha életünk veszélybe is kerül miatta, akkor is megéri, kérdés és kétség nélkül. Ilyen értékesnek látod a mennyei polgárjogodat? Ma nem számonkérően kérdem ezt tőled, hanem kérlellek, hogy gondold át ezt alaposan. S fogalmazd meg magadnak, miért értékes neked.
(Vas Ferenc)

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

,,Felemelte a nép a szavát és sírt.,, -Bír 2,4


A Bírák 1. részének végén gyakran ismétlődik: Izrael a kanaánitákat adófizetőkké tette - de nem űzte el őket, pedig Isten határozottan megparancsolta Izraelnek, hogy a pogányokat utálatos bálványimádásukkal együtt irtsák ki, különben könnyen eltévelyítik Izrael népét.

Egyik napon Isten egy angyalt küldött, aki összegyűjtötte a népet, és megrázó bűnbánati prédikációt tartott nekik. Ez nagyon rövid volt. A kis gyermek is megérthette. De olyan ereje volt, mint a villámcsapásnak, s úgy megrázta az embereket, mint a mennydörgés. Az angyal Isten súlyos ítéletével fenyegette meg őket, ha Isten parancsát nem teljesítik.

A hatás megdöbbentő volt. Úgy folyt a könny, hogy azt a helyet Bókimnak nevezték, ami azt jelenti: könnyek völgye.

A nép bűnbánatot tartott. Ez abban jutott kifejezésre, hogy áldoztak az Úrnak állatok sokaságával. De a bűnbánat nem ért a szívek mélyéig. Pár verssel később már ez áll: "És elhagyták az Urat, és szolgáltak a Baálnak... És felgerjedt az Úrnak haragja Izrael ellen, és odaadta őket a rablók kezébe..." (14. v.)

És mi? Nem voltak igehirdetőink, akiket Isten küldött, kik úgy tettek bizonyságot, mint az angyal Bókimban? Nem maga Isten beszél hozzánk a Szentírás szavain át Szentlelke által? Nem ragadja meg szívünket a keresztről való beszéd? A világháborúk nem fenyegettek és büntettek mennydörgéseikkel? Nem folytak a könnyeik azoknak, akiket szíven talált az Ige? Rajtunk azonban nem segít a hamar felszáradó könny-ár, hanem csak az Isten Igéjének való engedelmesség.


Varga László: Isten asztaláról

"Egy szőlőtőt hoztál el Egyiptomból. Népeket űztél el, ezt meg elültetted. Helyét elegyengetted, gyökeret vert, és ellepte a földet. Árnyéka hegyeket borított be, vesszői vetekednek a hatalmas cédrusokkal... Miért romboltad le kerítéseit, hogy szedhessen róla, aki csak arra jár? Lerágja az erdei vadkan, és lelegeli a mezei vad. Seregek Istene,... gondozd ezt a szőlőt! Oltalmazd, amit jobboddal ültettél...!"- Zsoltárok 80,9-16



Csodálatos vers, igazi költői műalkotás. Gyönyörködhetünk benne. Pedig nem csupán gyönyörködésre való. Azonnal megérezzük, miért szerették magyar őseink annyira az Ószövetséget, és benne különösen a Zsoltárokat. Mindig magunkénak éreztük őket. A mi panaszaink sírtak a szomorú zsoltárokban, minket vigasztalt Isten biztatása és a rá felelő hívő bizonyságtétel. Ha gyermekeink, unokáink jövőjére gondolunk, ha szomorúan nézzük, mivé lett Európa népeinek keresztyénsége, hogyan omlott porrá népünk gazdag kultúrája, hite, egyháza, mi sem tudunk mást mondani: oltalmazd, Urunk, a mi szőlőnket, a mi jövendőnket, a mi utódainkat, mert mi is a Te néped vagyunk!

Uram, Istenem, olyan nagy dolog, hogy magunkra ismerhetünk szent Könyved csodálatos verseiben. Minket is Te ültettél szülőföldünkbe, mi is annyi bűnt halmoztunk fel ellened és egymás ellen, minket is kitettél minden vadkan taposásának, mi is hozzád sírunk büntető kezed súlya alatt. Add, hogy ne csak magunkra, de rád ismerjünk az igében, és bizalommal tudjunk hozzád kiáltani. Ne tedd olyanná Európa katedrálisait, mint Kis-Ázsia bibliabeli városainak palotáit, Pál apostol gyülekezeteinek épületeit! Ne engedd, hogy őseink keze munkája semmivé legyen, s gyermekeink földönfutóvá. Ne engedd, hogy pogányságra jussanak unokáink, hogy ne tudjanak benned bízni, tanításodból erőt nyerni, bizalmadban megerősödni! Nagyon elhagyott Téged a mi népünk, vezess vissza magadhoz! Segíts, hogy ebben én is vállalni tudjam, ami az én feladatom, s legyen eredménye imádságomnak és bizonyságtételemnek! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-KRISZTUS ÉS A LÉLEK

A mai napon olvasandó igeszakasz: Róm 8,9-11 

9 Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. 
10 Ha pedig Krisztus bennetek van, bár a test a bűn miatt halott, a Lélek életet ad az igazság által. 11 Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által.

"Akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. Ha pedig Krisztus van bennetek, a test halott a bűn következtében, a Lélek azonban életet ad az igazság következtében."- (Róm 8,9-10)

Az Újszövetség azt tanítja, hogy mindenkiben van Szentlélek, aki Krisztusban van. Tévednek azok a keresztyének, akik úgy gondolják, hogy az embernek először Krisztusban kell hinnie, és később, mintegy magasabb fokára hágva a létrának, kapja a Szentlelket.
Természetesen igaz, hogy különbség van a Krisztushoz való közelségünk tekintetében és abban a mértékben, ahogyan átadtuk magunkat az ő Lelkének. Ha azt mondjuk, hogy "bennünk van a Lélek", ez nem ugyanaz, mint hogy "megtelítődni a Lélekkel". Ha "élünk a Lélek által", ez nem jelenti szükségszerűen azt, hogy megtanultunk a "Lélek által járni" is.
Senki nem lehet azonban Krisztusban, hacsak nincs benne Szentlélek. Alapjában véve az egyetlen módja, hogy megtudjuk, valakiben van-e Szentlélek, az, hogy megkérdezzük tőle, miként gondolkodik Jézus Krisztusról (1Kor 12,3, Jn 4,2)
A Biblia olykor felváltva használja a Krisztus és a Szentlélek neveket. Ez történik a Római levél 8. fejezetének abban a részletében is, amelyet épp most olvastunk. "A Lélek bennetek" vagy a "Krisztus bennetek" kifejezések ugyanazt a valóságot jelentik. Arról van szó, hogy a halál állapotából az élet állapotába léptünk át. Testünk minden bizonnyal alá van még vetve a halálnak. Jelenlegi létformánk még nem hagyta el a bűn és a nyomorúság felségterületét. Ugyanakkor - már élünk. Ez az új élet Krisztusból árad, aki meghalt és ismét feltámadott. Az új élet a Szentlélek által van bennünk.
Ez a naponkénti megelevenedés és naponkénti meghalás teszi a keresztyén életet olyan megfeszítetté és néha olyan nehézzé. Soha nem szabad megelégednünk azzal, ami lelkileg már a miénk, mert amíg ebben a testben vagyunk, még nem érkeztünk célhoz. Mindig több elfelejteni és megtanulnivalónk van. Többet kell elveszítenünk régi önmagunkból, hogy többet kapjunk Istenből.
Ne zavarjuk azonban meg egymást azzal, hogy elválasztjuk Krisztus munkáját a Lélek munkájától. Krisztusban növekedni és Lélek által élni egy és ugyanaz. És ez mindent megér.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-AZ ÖNZÉS PRÓBÁJA

"Ha te balra tartasz, én jobbra megyek; ha te jobbra mégy, én balra térek" (1Móz 13,9)


Amint az Istenben való hitből kezdesz élni, a leggazdagabb és legcsalogatóbb távlatok tárulnak fel előtted, és mindaz jog szerint a tied. De ha hitből élsz, akkor mindenekelőtt azt a jogodat fogod gyakorolni, hogy lemondasz jogaidról és Isten választására bízod magad. Isten néha megengedi, hogy olyan próbába juss, ahol jogod lenne a jóléthez, megilletne téged, ha nem a hit életét élnéd. De ha hitből élsz, akkor teljes örömmel lemondasz jogodról és Istenre bízod a választás jogát. Ez önfegyelem, ennek segítségével a természeti szellemivé alakul át, az Isten szavának való engedelmesség által. Ha életünk vezére a jog, akkor ez szellemi látásunkat eltompítja. Az Istenben hívő élet nagy ellensége nem a bűn, hanem az a jó, amelyik nem a legjobb. A jó mindig ellensége a legjobbnak. Ábrahám a világ szerint a legbölcsebben járt volna el, ha ő maga választ. Joga volt ehhez és a körülötte élő emberek bolondnak tarthatták, mert nem választott. 
Sokan közülünk azért nem jutnak szellemileg előbbre, mert inkább azt választják, amihez joguk van, ahelyett, hogy egészen Istenre bíznák, hogy Ő válasszon. 
Meg kell tanulnunk a szabályt: úgy járni, hogy szemünk Istenen legyen. "Járj énelőttem" (1Móz 17,1).

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Isten gyermekeinek szent gondtalansága

"Ne aggodalmaskodjatok életetek felől!... ti kicsinyhitűek... keressétek az Isten országát! "
(Lukács 12, 22. 28. 31) 


A gondok olyanok, mint a rossz szellemek és rémképek. Különösen éjszaka jelentkeznek és elveszik nyugalmunkat s álmunkat. Az állandó belső nyugtalanság lassanként megviseli az idegeket is. - "Ne aggodalmaskodjatok!" - mondja a Megváltó tanítványainak. De hogyan lehet a gondoktól és aggodalmaktól megszabadulni? Az ember el akarja űzni a szorongató gondolatokat, de azok ismét jelentkeznek. A Megváltó azt is móndja az aggodalmaskodó embereknek: "Ti kicsinyhitűek!" És ez az aggodalmaskodásnak a forrása. Hitetlenség és kishitűség. A hit Istennel számol és számít Istenre. Az aggodalmaskodók csak a látható tényezőkkel számolnak. Nem elég az, ha az ember hiszi, hogy van Isten. Az élő hit Istennel mint valósággal számol, de akiknek a hitük holt, ott Isten csak az értelmük számára létezik, mindennapi életükben és döntéseikben nem veszik figyelembe. Az ilyenek előtt a Biblia csodálatos és nagy ígéretei csak nyomtatott betűk. Amikor azután valami nyomorúság éri őket, elveszítik fejüket és úgy összezavarodnak, mintha nem lenne Isten és nem lenne segítség.

Az aggodalmaskodás és a gond meghátrál a hit elől és egy jobb, magasabbrendű gond lép helyükbe: Isten országa keresésének a gondja. Arra legyen tehát gondunk, hogy Isten gyermekei és országának polgárai legyünk és maradjunk. A földi gondokkal semmiféle célt nem érünk el, azok csak gyengítenek minket. Ha az örök üdvösség gondja foglalkoztat bennünket, akkor egészen biztosan el is nyerjük azt. - Amikor az Urat befogadjuk és otthonossá válunk az ő országában, akkor a látható dolgok messzebbre kerülnek tőlünk, idegenné válnak számunkra. Azokat a javakat tekintjük tulajdonunknak, amikben isten Jézus Krisztus által részesít minket. Így leszünk Isten szemében rendkívül drágák mint az ő kiválasztottai és szerettei, akikre a legkisebb dologban is gondja van. Ő már a legnagyobbat nekünk adta: önmagát, s így a kisebbeket is megadja nekünk és keresztülvezet minket ezen a földi életen. Addig tart itt minket, amíg azt bölcsessége jónak találja. Az emberek rendszerint fordított irányból közelítik meg a kérdést. Inkább csak a mellékes dolgok miatt aggodalmaskodnak és a legfőbb dolgokkal nem törődnek. Keressük tehát először Isten országát és akkor: a többi dolgok ráadásul adatnak nektek.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Isten tárháza

"Megnyitja az Úr gazdag kincsesházát" (5Móz 28,12)



Ez az ígéret az esőre vonatkozott, amelyet megad az Úr a maga idejében. De az eső csak jelképezi mindazt a mennyei felüdülést, amelyet az Úr készségesen megad népének. Milyen drága az az eső, amely az Úr népét üdíti fel!

Mi úgy gondoljuk, hogy Isten kincsesházát csak nagy próféták tudják felnyitni, mint Illés, pedig nem így van. Ez az ígéret mindazoknak szólt, akik hűségesek voltak Izráelben, és neked is, hívő testvérem. "Megnyitja az Úr gazdag kincsesházát". Te is megláthatod a megnyílt eget, kinyújthatod kezed és elveheted a magad részét, sőt mindazt, amivel a körülötted élőknek szolgálhatsz. Kérj, amit csak akarsz, Isten nem tagad meg tőled semmit, ha Krisztusban maradsz, és az Ő beszédei benned maradnak.

Még nem ismerjük az Úr valamennyi kincsét, de Ő kitárja kincsesházát előttünk, és mindjobban megérteti velünk, milyen nagy gazdagságot jelent szövetsége és szeretete: egyáltalában az, hogy kijelenti magát bennünk. Ezt csakis az Úr tudja megtenni velünk, és itt most ígéri is, hogy megteszi. Ha szorgalmasan figyelsz szavára és engedelmeskedsz akaratának, tiéd lesz minden gazdagsága.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Az életnél is fontosabb küldetés

"..az életem sem drága, csak hogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet... kaptam... "(ApCsel 20,24)



Hogyan valósult meg a búzaszem sorsa Pál apostol életében?
Felsorolja fiatalkorának minden értékét, s így folytatja: „azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért." (Fil 3,7-8) Később pedig megjelöli a célt: „hogy Krisztust megnyerjem." Nem sok mindent, hanem mindent odaadott azért, hogy Krisztus gazdagsága az övé lehessen, s így legyen mit adnia másoknak.

A korinthusiaknak ezt írja: „De mi nem éltünk ezzel a szabadsággal (hogy eltartsák őket), hanem mindent elviselünk, hogy semmi akadályt ne gördítsünk a Krisztus evangéliuma elé." (1Kor 9,12) Lemond olyan lehetőségről, amivel mindenki más természetes módon él, és amiben semmi rossz nincs, csak azért, hogy minél többekhez eljusson az életet mentő evangélium. Vállalja, hogy nehezebb legyen az ő élete, ha ezáltal könnyebb lesz másoké. Ő örömmel szegényebb marad, ha ezáltal mások élete gazdagodik. Ugyanúgy, ahogyan Krisztus tette.

„De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csak hogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról." Ő sem a saját életét félti, hanem másokét. Világos célja van az életének, amit Jézus tűzött ki eléje. Küldetésben jár, tudja, ki küldte, kikhez és miért, és ezt akarja végezni utolsó leheletéig - örömmel.

Nagy kísértés, hogy féltjük magunkat, hogy saját céljaink fontosabbak lesznek, mint a kapott küldetésünk, vagy hogy egyáltalán nincs is világos cél előttünk. Boldog ember az, aki eljut erre a nagy szabadságra: mindennél fontosabb lett nekem az, hogy Isten mire akar használni, s emellett minden egyéb szempont eltörpül.

Napi áhítat: Együtt örülni a mennyel

Hét témája: A misszió végcélja a mennyország

Olvasmány: Lk 15,1–7                 

Együtt örülni annak, aminek a menny örül és örülhet: az mindig tiszta öröm.
1„A vámszedők és a bűnösök mindnyájan igyekeztek Jézushoz, hogy hallgassák őt. 2A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: „Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük.” 3Ő erre ezt a példázatot mondta nekik: 4„Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? 5És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, 6hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. 7Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre.


Magyarázat:

Gyakran éri a vád a hívőket: jobban örülnek egy megtérő fekete báránynak, mint azoknak, akik egész életükben hűségesek voltak, építették Isten országát és a gyülekezetüket. Ezt az igét olvasva talán még azt is gondolhatjuk, hogy Jézus is hasonlóképpen tesz, sőt még a menny is. Hadd világítsam meg ezt egy másik oldalról. Jézus itt közös örömre hív minket a mennyel, mikor valaki megtér, és Isten népének részévé válik. Micsoda megtiszteltetés ez! Olyan szoros lehet a kapcsolatunk vele, hogy együtt örülhetünk Megváltónkkal. Érezzük ezt emberi kapcsolatainkban is, ugyanannak örülni mennyire szoros közösséget jelent. Ez a szoros kapcsolatunk Jézussal és a mennyel már itt ezen a földön kezdődik. Kérd ma ezt: Hadd örüljek, Istenem, annak, aminek te.

(Vas Ferenc)

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Ne hagyj el engem, Uram, Istenem, ne légy távol tőlem!” -(Zsoltárok 38,22)


Gyakran imádkozunk azért, hogy Isten ne hagyjon el minket a nyomor és kísértés idején, de emellett könnyen elfelejtjük, hogy minden időben szükséges így imádkoznunk. Nem létezik életünkben egyetlen egy pillanat sem, bármily szent is legyen az, amikor el tudnánk lenni az Ő támogatása és erősítő hatalma nélkül. Úgy a világosságban, mint a sötétségben, úgy az Ő közelében, mint a kísértések idején, szükségünk van erre a kérésre: „Ne hagyj el engem, Uram, Istenem”. „Tarts meg engem a Te beszéded által, hogy éljek; erősíts engem, hogy meggyógyuljak”. Ha egy kisgyermek járni tanul, szüksége van a folytonos felügyeletre és támogatásra. Mikor a kormányos elhagyja a hajót, azonnal letér a rendes pályájáról és a habok labdaként űzik ide s tova céltalanul. Mi nem nélkülözhetjük a felülről származó állandó segítséget. 

Tehát ezért naponként kell imádkoznunk. „Ne hagyj el engem, Atyám, ne hagyd el gyermekedet, mert máskülönben az ellenség keze elejti őt. Pásztorom ne hagyd el bárányodat, különben elbolyong a nyájtól és biztos védelmétől. Nagy Kertész, ne hagyd el plántádat, mert elhervad és meghal. Ó Uram, ne hagyj el engem ebben a szempillantásban, de ne hagyj el Istenem soha sem. Ne hagyj el örömömben, mert különben foglyul ejti szívem. Ne hagyj el szenvedésemben, nehogy zúgolódjam ellened. Ne hagyj el engem, ha megtérést ajándékozol nekem, mert elveszíteném a megbocsátás reménységét és kétségbe esnék, de ne hagyj el engem legerősebb hitem idejében sem, mert hitem különben vakmerőséggé fajulna. Ne hagyj el engem, mert nélküled gyenge, veled azonban erős vagyok. Ne hagyj el engem, mert utam veszélyes és buktató hálókkal van kirakva; vezetésed nélkül el vagyok veszve. A kotlós tyúk nem hagyja el csirkéit, fedezz be Te is engem szárnyaiddal, hadd találjak oltalmat szárnyaid alatt. Ne távozz messze tőlem, mert a nyomorúság közel van és senki sincs, aki segítségemre sietne”. „Ne hagyj el engem, Uram, Istenem, ne légy távol tőlem! Siess az én segítségemre, ó Uram, én szabadítóm!”
Ne hagyj el Istenem
Menedékem s fényem.

Köszöntünk Szent Szellem!: AMIKOR A LÉLEK EGY BŰNÖSÖN KERESZTÜL SZÓL

"Ezek voltak Dávid utolsó szavai: így szól Dávid, Isai fia, így szól a magasra emelt férfi, Jákób Istenének felkentje, Izrael énekeinek kedveltje: Az Úr Lelke beszélt általam, az Ő szava volt nyelvemen."  
(2Sám 23:1-2; új protestáns fordítás)


Milyen csodálatos bizonyságtétel ez egy Szentlélekkel betelt élet végén! Igen, Dávid követett el hibákat, egyikről még ének is született: Izrael énekeskönyvének 51. zsoltára. Mindazonáltal a Lélek mindig vele maradt, és ő megbizonyosodott abban, hogy végig Isten szószólója volt.
Ha esetleg attól félnél, hogy a Szentlélek elhagy a bűnöd miatt, akkor a király története legyen számodra az Istentől jövő mai bátorítás! Dávid házasságtörése és gyilkossága tragikus, semmivel sem menthető bűn, de mély, őszinte bűnbánata nyilvánvalóvá tette, hogy semmiképpen sem szorította ki életéből a Szentlelket. Sőt, Ő az, aki a bűnbánó bűnöst megtérésre indítja, és új reményt ültet a szívébe, tekintet nélkül arra, hogy mit tett korábban.
Ahogy az Úr szava volt Dávid nyelvén, úgy beszélhetünk mi, megtérő bűnösök is Istenről, hirdetve az igazság és szeretet üzenetét, amelyet Ő bíz ránk. Miközben imádkozol és tanulmányozod a Bibliát, a menny küldhet neked olyan üzenetet, amit átadhatsz egy személynek vagy egy egész csoportnak. A gonosz angyalok talán megpróbálnak meggyőzni arról, hogy méltatlan vagy erre a szerepre. Ha ilyesmi történne, gondolj mindig Dávidra!
Egy különlegesen biztosított fegyintézetben látogattam meg Jacket, ahol 15 éves büntetését töltött gyilkosságért. Újjászületett keresztény lett, de sokan aggódtak, vajon szabadulása után meddig fog ez tartani. Miután kiszabadult, a Szentlélek továbbra is hatalmas erővel dolgozott az életében. Az általa megszólaltatott Isteni Ige hihetetlen eredményeket hozott, hiszen sokakat vezetett Krisztushoz új életének egy-két éve alatt, mígnem rákban el nem hunyt.
Az Üdvözítő legeredményesebb bizonyságtevőiből néhányan azok közül kerülnek ki, akik börtönbüntetésük alatt a börtönmisszió munkatársaival találkoztak. Jézus nemcsak azért jött, hogy szabadulást hozzon a foglyoknak, hanem azért is, hogy majd képviseljék Őt azok előtt, akiknek meg kell hallaniuk az evangélium örömhírét.



Imádság a mai napra
"Köszönöm, drága Szentlélek, hogy nem adod fel az értem való munkát még a legnehezebb időszakokban sem. Bár lenne ma nyelvemen a Te szavad, Uram! Halleluja!"

Garrie F. Williams írása alapján

Köszöntünk Szent Szellem!: A SZENTLÉLEK ERŐTELJES HATÁSA

"Elment oda Nájóthba Rámában. És az Istennek Lelke szállt őreá is, és folytonosan prófétált, míg eljutott Nájóthba Rámában. És levetette ő is ruháit, és prófétált ő is Sámuel előtt, és ott feküdt meztelenül azon az egész napon és egész éjszakán. Azért mondják: Avagy Saul is a próféták közt van-é?" (1Sám 19:23-24)



Abban a rámái házban Sault is betöltötte a Szentlélek, mint előzőleg a három hírvivő csoportot is. Egész nap a padlón feküdt Isten hatalmának különös, alázatos bizonyítékaként. Sajnos azonban amilyen drámai volt ez a tiszteletteljes állapot, ugyanolyan mulandó is.
Saultól eltérően, akinek tapasztalata nem eredményezett új és tartós kapcsolatot az Úrral, Ellen Harmon ellenzői közül sokan egységre jutottak céljukban és erőfeszítéseikben Isten hatalmának különleges megnyilvánulása által. "Egy imaórán nem sokkal azután, hogy az egyik testvér vallást tett arról, hogy korábban rossz álláspontot képviselt, olyan nagy erővel tapasztalta meg a Teremtő hatalmát, hogy arca mennyei fénytől ragyogott, és tehetetlenül a földre esett."
Fontos tudnunk, hogy a Szentlélek hatalmának minden korban voltak természetfölötti megnyilvánulásai, amelyek Isten jelenlétét jelezték.

Imádság a mai napra
"Mindenható Istenem, alázattal borulok le a jelenlétedben. Gyengeségben vagy erőben egyaránt tégy képessé arra, hogy olyan pohár legyek, amely túlcsordul a Te felfoghatatlan hatalmadtól!"

Reggeli gyöngyszemek: A Lélek élénkítő munkája

„A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit; a beszédek, amelyeket mondtam nektek, lélek és élet.” 
(Jn 6:63)


Csak Isten Szentlelke képes felgyorsítani felfogóképességünket. (Letter 49, 1896.)

Isten csak azoknak adja Szentlelkét, akik alázatosan várakoznak Istenre, akik éberen figyelnek vezetésére és kegyelmi ajándékaira. Ez a hit által igényelt, megígért áldás maga után von minden más áldást is. Krisztus az áldást kegyelmének a gazdagsága szerint adja nekünk. Kész arra, hogy minden lelket megáldjon szükségük és befogadóképességük szerint.

A Lélekből való részesülés: Krisztus életéből való részesülés. Csak azok tudják Krisztust a maga valóságában ábrázolni, akiket Isten ily módon tanított, akiknek szívében a Lélek munkálkodik és életükben Krisztus élete nyilvánul meg.

Isten az embereket úgy fogadja el, ahogyan vannak, és ha átadják magukat, akkor szolgálatára neveli őket. Isten Lelke, ha lélekben befogadták, felébreszti a szunnyadó képességeket. A Szentlélek vezetése alatt kifejlődik az, aki tartózkodás nélkül Istennek szenteli magát, és erőt nyer, hogy Isten követelményeit megértse és teljesítse. A gyenge, határozatlan jellem erőssé és szilárddá alakul. Az állandó átadás oly szilárd kötelékké válik Krisztus és tanítványai között, hogy a keresztény ember jelleme Jézuséhoz hasonlít majd. Nézetei világosabbak és messze tekintők lesznek. Megkülönböztető ereje áthatóbb, ítélete igazságosabb lesz. Az igazság napjának életadó erejétől feléled, hogy sok gyümölcsöt hozzon Isten dicsőségére.

A hívők közössége egy szív és egy lélek lesz, az Úr pedig hatalmassá teszi Igéjét a földön.
Új városokba, falvakba és új területekre lépnek; az egyház növekszik és fénylik, mert eljött világossága, és az Úr dicsősége feltámadt rajta. Ha a Szentlélek bennünk lakozik…, Jézust fogjuk magasra emelni. 
(The Review and Herald Extra, December 23, 1890.)

Reggeli gyöngyszemek: Tőle kapjuk a Lélek gyümölcsét

„Mert a világosság gyümölcse minden jóságban, igazságban és valóságban van.” (Ef 5:9)



Talán azt képzeljük, hogy saját erőnkből átalakíthatjuk jellemünket és életünket, hogy beléphessünk a dicsőség kapuján? Ha ezt gondoljuk, tévedünk. Nem tudjuk megtenni. Minden pillanatban Isten Szentlelkétől függünk, aki állandóan munkálkodik bennünk és gyermekeinkben.

Ha a szülők úgy látják, hogy otthonukban másképpen állnak a dolgok, szenteljék magukat teljesen Istennek, s akkor az Úr úgy irányítja majd az eseményeket és gondolatokat, hogy teljes átalakulás mehet végbe a családban. (Child Guidance, 172.)

Együttérző Megváltótok szeretettel tekint rátok, készen arra, hogy meghallgassa imáitokat, és megadja a segítséget, amire szükségetek van életetek munkája során. A keresztény jellem építőkövei a szeretet, öröm, békesség, hosszútűrés, kedvesség, hit és nagylelkűség. Ezek a drága ajándékok a Lélek gyümölcsei. Ezek képezik a keresztény ember koronáját és pajzsát…Semmi sem adhat ennél tökéletesebb örömet és megelégedést. (The Signs of the Times, November 29, 1877.)

Ha befogadod Krisztus Lelkét … magad is növekszel és gyümölcsöt teremsz. A Lélek ajándékai beérnek jellemedben. Hited nő, meggyőződésed elmélyül, szereteted tökéletes lesz. Egyre jobban tükrözöd Krisztust mindenben, ami tiszta, nemes és szép…

Ez a gyümölcs soha nem romlik meg, hanem megtermi a maga gyümölcsét az örök életre.

„Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.” Krisztus sóvárogva várja, hogy képmása megmutatkozzék egyházában. Amikor Krisztus jelleme tökéletesen kiábrázolódik népében, akkor eljön, hogy mint sajátját magához vegye őket. (Christ’s Object Lessons, 69.)

Reggeli dicséret: Jézus ígérete

„Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!”
(Máté evangéliuma 28. fejezet 20. vers)


A Szentírásban úgy olvassuk, hogy Jézus, a feltámadása után még negyven napig együtt volt tanítványaival. Tanította őket Isten országának dolgaira, majd arra kérte őket, hogy a Szentlélek kitöltéséig még maradjanak Jeruzsálemben, viszont utána menjenek el és tegyenek tanítvánnyá minden népet, (Apcsel.1:3-8; Máté 28:18-20) s Ő velük lesz mindig a világ végezetéig.

Jézus velünk van? Hogyan? Hiszen, „mikor ezeket mondotta, az ő láttokra felemelteték, és felhő fogá el őt szemeik elől.” (Apcsel.11:9) Eszerint azt mondhatjuk, hogy Jézus ma csupán a Szentlelken, a Vigasztalón keresztül van velünk.

S lehet, furcsán hangzik, de Jézus ígéretéhez hűen testileg is jelen van. Bizony, Jézus ma is tapintható és megérinthető. Hogyan? Az egyház (Te és én) Krisztus valóságos teste ebben a világban: „Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint.” (1Kor.12:27)

Némelyek az Ő kezei, melyek által ma is áldást oszt, bekötözi a sebedet, felsegít, ha elesel, elkészíti a reggelidet, kitakarít, megszereli az autódat, a háztartási dolgaidat…

Mások, az ő szemei, fülei, szája és lábai, akiken keresztül észreveszi, hogy épp egy kis bátorításra van szükséged, aztán ír pár kedves sort face-n, email-en, sms-ben, vagy felhív, hogy mi van veled, vagy elmegy és meglátogat, mikor beteg vagy…

S ha elhiszed, hogy a kezed, a lábad, a szád, az egész tested, Jézusnak, mint a Fejnek a tulajdona (1Kor.6:19-20) és az Ő irányítása alatt kell, hogy állj, akkor menj és tégy ma mindent az Ő dicsőségére, szem előtt tartva, hogy teljesen azonosul övéivel;

„amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.” (Máté 25:40)

Bejegyezte: Szilárd

DR MICHAEL BROWN: Az Evangélium Felhígításának Hatalmas Bűne

Utasítsd el a felhígított evangéliumot!!!



Amerika mai gyülekezeteinek egyik legnagyobb hibája, hogy megpróbáljuk
Jézus Örömhírének üzenetét súlytalanná tenni az elveszett bűnösök számára – igyekszünk kivenni azt, ami megütközést kelt, eltávolítani belőle a feddést, felhígítani a mondanivalóját, kimagyarázni erkölcsi tanításait.
Miközben ezt tesszük, meggyalázzuk az Urat és magunk is a kárhozatba segítjük a bűnösöket.
Ideje felébrednünk, és megtérni ebből a hitetlen, világi felfogásból!
Megosztok egy általam sokszor elmondott történetet, amely jól bemutatja a felhígított evangélium prédikálását célzó őrült kísérletet.

Egy orvos, talán minden idők legcsodálatosabb tudományos felfedezésére jutott. Megtalálta a rák tökéletesen sikeres gyógymódját, amely a betegség összes formáját, és valamennyi stádiumát teljesen meggyógyítja. Minden dolog közül talán az volt a leghihetetlenebb, hogy mindössze egy adag gyógyszer kellett a rákból való teljes felépüléshez.
Az egyetlen gond csak az volt, hogy a gyógyszert tabletta formában kellett bevenni; minden egyes tabletta egy millió dollárba került, hatalmas mérete miatt nagyon nehéz volt lenyelni, továbbá hét napig tartó keserű szájízt hagyott maga után.
Természetesen, a kutatás-fejlesztéssel foglalkozó csapat igen felfokozott lelkiállapotba került a felfedezés hallatán, és találkozván az orvossal azt mondták neki, hogy a felfedezésének sikere érdekében végezzen el három egyszerű változtatást: dolgozza ki azt a módszert, amelynek köszönhetően tízezer dollárra mérsékelhető a gyógyszer tablettánkénti ára; csökkentse a tabletták méretét, az emberek fuldoklását elkerülendő, és a keserű ízt pedig távolítsa el.

Az orvos, kétévi kemény munka után visszahívta a csapatot, és bejelentette, hogy minden területen sikerült végrehajtania a kért változtatásokat. Az általa kidolgozott új változat esetén minden tabletta éppen tízezer dollárba kerülne, kis zselékapszulaként lehetne megvásárolni, és végül pedig, egy nagyon kellemes utóíze lenne.
Mindössze egyetlen probléma maradt. A tabletta nem gyógyította már a rákot!

És mi pontosan ugyanezt tettük az Evangéliummal! Megpróbáltuk megszélesíteni a keskeny kaput, és népszerűvé tenni a Krisztus keresztjét azt gondolván, hogy valamiképpen több ember „üdvözül” majd általunk.
De az üzenetünk nem üdvözít többé!

Megpróbáltuk Jézust elfogadhatóvá tenni a bűnösöknek ahelyett, hogy bűnösöket tettük volna elfogadhatóvá Jézus számára, kihagyva az uralmának való alárendeltség és a Benne elnyerhető új élet fontosságának kihangsúlyozását. És újraértelmeztük a megtérés fogalmát, egyszerű intellektuális változásként kezelve ahelyett, hogy irányváltásként tekintenénk rá – gondolok itt kifejezetten a bűntől az Úrhoz való fordulásra, egy – Isten kegyelme és a Szent Szellem ereje általi – teljes fordulatra.

Azt mondjuk ma az embereknek, hogy „gondolkozz másként Jézusról!” – de ez csak töredéke az Evangélium üzenetének.
A Jézusba vetett hitet ma, egy jó üzleti ajánlatba csomagolt biztosításként mutatják be: „Add csak át a bűneidet és a depressziódat, és kapsz cserébe sikert, anyagi növekedést és örök életet.”
Megkérhetlek, hogy mutass bárhol a Cselekedetek könyvében csak egyetlen olyan példát, aki ezt az üzenetet prédikálta az elveszetteknek? Avagy úgy gondoljuk, hogy jobbak vagyunk az apostoloknál?
Volt arra valamilyen oka Pálnak, hogy amikor egy elveszett bűnösnek a „Krisztusban Jézusban való hit”-ről prédikált, akkor beszéljen neki az „igazság(osság)ról, önuralomról, és az eljövendő ítéletről” (Csel. 24:24-25)? Ez is része a mi evangéliumi üzenetünknek?

Természetesen, együtt érző embereknek kell lennünk, és legyen tele a szívünk igazi túláradó szeretettel és gondoskodással az elveszettek felé! És természetesen legyünk bölcsek és kulturálisan érzékenyek, de ne a velük való azonosulással nyerjük meg őket, hanem, hogy Jézusra hasonlítunk.
És azzal, hozzuk be őket Isten Királyságába, hogy a bibliai Jézust és az Írások által bemutatott Evangéliumot tárjuk eléjük, vállalva a botrányt, elutasítást és a gúnyt is.

Ezt írta Pál Jézus visszatéréséről, „Megbünteti azokat, akik nem ismerik Istent és nem engedelmeskednek a mi Urunk, Jézus Evangéliumának” (2 Thess. 1:8). Milyen gyakran gondolunk úgy az Evangéliumra, mint aminek „engedelmeskednünk” kell?

Forrasok: http://www.zsidok-keresztenyek.eu/mihaszna_pasztorok/pdf/az_evangelium_felhigitasanak_hatalmas_bune.pdf

http://www.charismanews.com/opinion/39844-the-great-sin-of-trying-to-make-the-gospel-palatable

János Apostol I. levele 2. rész


1. Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus.
2. És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is.
3. És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk.
4. A ki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság.
5. A ki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk;
6. A ki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, a mint ő járt.
7. Atyámfiai, nem új parancsolatot írok néktek, hanem régi parancsolatot, a mely előttetek volt kezdettől fogva; a régi parancsolat az íge, a melyet hallottatok kezdettől fogva.
8. Viszont új parancsolatot írok néktek, a mi igaz ő benne és ti bennetek; mert a sötétség szűnni kezd, és az igaz világosság már fénylik.
9. A ki azt mondja, hogy a világosságban van, és gyűlöli az ő atyjafiát az még mindig a sötétségben van.
10. A ki szereti az ő atyjafiát a világosságban marad, és nincs benne botránkozásra való.
11. A ki pedig gyűlöli az ő atyjafiát, a sötétségben van, és a sötétségben jár, és nem tudja hová megy, mert a sötétség megvakította az ő szemeit.
12. Írok néktek, gyermekek, mert a ti bűneitek megbocsáttattak az ő nevéért.
13. Írok néktek atyák, mert megismertétek azt, a ki kezdettől fogva van. Írok néktek ifjak, mert meggyőztétek a gonoszt. Írok néktek fiacskák, mert megismertétek az Atyát.
14. Írtam néktek atyák, mert megismertétek azt, a ki kezdettől fogva van. Írtam néktek ifjak, mert erősek vagytok, és az Isten ígéje megmarad bennetek, és meggyőztétek a gonoszt.
15. Ne szeressétek a világot, se azokat, a mik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete.
16. Mert mindaz, a mi a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból.
17. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de a ki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.
18. Fiacskáim, itt az utolsó óra; és a mint hallottátok, hogy az antikrisztus eljő, így most sok antikrisztus támadt; a honnan tudjuk, hogy itt az utolsó óra.
19. Közülünk váltak ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna; de hogy nyilvánvalóvá legyen felőlük, hogy nem mindnyájan közülünk valók.
20. És néktek kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok.
21. Nem azért írtam néktek, mivel nem ismeritek az igazságot, hanem mivel ismeritek azt, és mivel semmi sincsen az igazságból, a mi hazugság.
22. Ki a hazug, ha nem az, a ki tagadja hogy a Jézus a Krisztus? Ez az antikrisztus, a ki tagadja az Atyát és a Fiút.
23. Senkiben nincs meg az Atya, a ki tagadja a Fiút. A ki vallást tesz a Fiúról, abban az Atya is megvan.
24. A mit azért ti kezdettől hallottatok, az maradjon meg bennetek. Ha bennetek marad az, a mit kezdettől fogva hallottatok, ti is az Atyában és a Fiúban maradtok.
25. És az az ígéret, a melyet ő ígért nékünk: az örök élet.
26. Ezeket írtam néktek azok felől, a kik elhitetnek titeket.
27. És az a kenet, a melyet ti kaptatok tőle, bennetek marad, és így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem a mint az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az és nem hazugság, és a miként megtanított titeket, úgy maradjatok ő benne.
28. És most, fiacskáim, maradjatok ő benne; hogy mikor megjelenik, bizodalmunk legyen, és meg ne szégyenüljünk előtte az ő eljövetelekor.
29. Ha tudjátok, hogy ő igaz, tudjátok, hogy a ki az igazságot cselekszi, az mind tőle született.

2017. május 24., szerda

Hogyan növelheted meg az áldást az életedben?

Nagyon sokan kerestek már meg azzal a kérdéssel, hogyan lehetne a kenet mértékét megnövelni az életükön. Többeknek pedig az jelent problémát, hogyan tudnák a megrekedt életüket kimozdítani a holtpontról. Mind a két probléma rokon egymással, s mindkettőre a megoldás valójában közös.

Egy asszony történetéből tanít erről az Ige, aki hihetetlen nagy szükségben volt.


A szükség a következő módon van leírva a Királyok 2.könyve 4-ben:
"És kiálta egy asszony a próféták fiainak feleségei közül Elizeushoz, és monda: A te szolgád, az én férjem meghalt; te tudod, hogy a te szolgád félte az Urat. Eljött pedig a hitelező, hogy elvigye mind a két gyermekemet, hogy néki szolgái legyenek. "

Az asszony egy nagyon komoly anyagi szükségben volt. Úgy látszott, az élete teljesen áldás nélküli. Képtelen volt már maga mellett tartani a legszűkebb közösségét is, a családját is. Azonban prófétatanítvány özvegyeként tudta: a megoldás nem más, mint Isten munkája. Az, hogy Istent engedi cselekedni a családjában, az életében.
Ezt ő a következő képen oldotta meg: szólt Elizeusnak és elmondta a problémát Isten emberének.
A helyzet megoldása innentől Isten munkájává vált, természetesen azonban annak függvényeként, hogy Ő tökéletesen engedett Istennek e munka során.

Sokak számára hasonló esetben a segítség azt jelentené, hogy sok pénzt kapnak. Már ezzel is elégedettek lennének. Vagy azzal is elégedettek lennének sokan, ha maga a probléma megszűnne. Az Isten általi szükség-betöltés azonban több ennél, ha Isten tölt be egy szükséget, azzal az ÚR
- nevel, formál,
- megoldja magát a konkrét szükséget,
- egzisztenciális alapot ad.

Lássuk! Elizeus " bemozdítja " az asszonyt. Figyeld, mit tesz. Elizeust azért szeretem, mert nagyon gyakorlatias. Meghallja a problémát, aztán azt mondja: nézzük meg a te mostani állapotodat.

"Monda néki Elizeus: Mit cselekedjem veled? Mondd meg nékem, mi van a házadban?
Monda az: A te szolgálóleányod házában nincs egyéb, csak egy korsó olaj.
Akkor monda: Menj el, kérj ott kinn minden te szomszédidtól üres edényeket, de ne keveset;"

Tudja, hogy Isten munkája elkezdődött, tudja, hogy Isten hamarosan betölti ennek az asszonynak a szükségét, mert szellemben már látta ennek az asszonynak a készségét az engedelmességre.
A megoldása ezért így kezdődik: nézd meg a befogadóképességedet. (Egy pillanatig sem az a kérdés benne, hogy lesz-e olaj vagy nem lesz, egyetlen kérdés van: mennyit vagy képes felfogni ebből?)

Nézd meg, hát most Te is, kedves Olvasó a befogadóképességedet. Állapítsd meg magadban, hogy ez elég-e neked. Elég-e az az áldás, ami az életeden van? Elég-e az a kenet-mennyiség, ami rajtad van? Akarsz nagyobb áldást? Akarsz nagyobb mértékű kenetet? Ugye nem feltételezed Istenről, hogy nem tudna többet adni? Ugye nem feltételezed azt sem Istenről, hogy képtelen lenne többet adni? Ugye azt sem gondolod, hogy Isten már kiosztotta a kenetet és számodra nem tartja szükségesnek, hogy az életeden nagyobb áldás legyen, nagyobb erővel tudd Őt szolgálni, nagyobb mértékű legyen a kenet?

Nos, ez Elizeusnak sem volt kérdés. Ő ismerte az Urat. Ő tudta, hogy ha Te kész vagy az Urat szolgálni, akkor az áldásnak egy dolog szabhat határt: a befogadóképességed.
Tágítanod kell hát a befogadóképességedet!

Isten bölcsessége, hogy Ő tudja, hogy milyen természetű áldást fog adni neked, ezért tudja, hogy milyen természetű befogadóképesség-növelésre van szükséged.
Vajon elég-e az áldás ami az életeden van? Akarsz többet? Akkor szerinted elég-e az az idő amit eddig Isten munkájára fordítottál? Elég-e az az odaszántság, amit eddig Isten munkájába fektettél? Elég-e az a szentség, amelyben eddig éltél? Növeld a befogadóképességedet az áldás számára!

Ennek az asszonynak nem volt pénze. Nem tudott többet adni az Úrnak. Nem rendelkezett gyakorlatilag semmi felett, amiből még többet tudott volna adni az Úrnak.
Elizeus azt mondta ezért: először is most ne sajnáld az időt és most kezdj el 100%-osan részt venni az Úr munkájában. Tegyél félre mindent ami nélkülözhető ebből a szempontból. Nincs kifogás, nem kérdezem, hogy ráérsz-e vagy, hogy van-e kedved. Vagy kell az áldás és megteszed, vagy nem teszed meg és akkor ne várd az áldást. Nem ad Elizeus alternativ megoldást, ne takarékoskodj az időddel, ne mérd az idődet centiméterrel, másodperccel, ha az áldásról van szó!

Elizeus tanácsának a második része szintén figyelemre méltó.
Azt mondja, hogy "kérj ott kinn minden te szomszédidtól üres edényeket, de ne keveset" Azt tanácsolja ennek az asszonynak, hogy kérjen kölcsön edényeket, még hozzá teszi: ne keveset.
Mi ebben az izgalmas?
Tudod, aki kölcsönkér, nem ingyen kér! Ha kölcsön kéred tőlem az autómat, akkor nem ingyen kéred azt. Odaadod érte a becsületedet. Milyen szavakkal kérnéd el tőlem?
"Barnabás, szeretném elkérni az autódat, s ígérem, vissza fogom adni, csak kölcsön szeretném, hogy add." Netán hozzá is tennéd: becsület szavamra!
Látod? Az asszonyt Elizeus nagyon érdekes helyzetbe hozza. Tudja, hogy nincs semmilye, sőt, két gyermek rabszolgaváltságának árával van minuszban, erre azt mondja neki, hogy tegye fel a becsületét is, a szavát, a tisztességét, azt amilye még van, mindent! 
Egzisztenciálisan tehát mindent fektessen bele az Isten munkájába!
Ha Isten munkájáról van szó, ha az áldásról van szó,akkor nincs hátország! Akkor nincs vésztartalék. Vagy egész emberként mindenedet felteszed az Isten ügyére, vagy ne várd a kenetet! 
De sokan elhasalnak itt és kudarcba fullad az igyekezetük, megreked az áldás... Miért?
Mert azt mondják, hogy minden szabadidőmben az Úré vagyok. Vagy azt mondják: teljesen az Úré vagyok, csak nem verem nagydobra, nem szeretném, hogy kellemetlenségem legyen a feletteseim, a főnököm, vagy a kollégáim előtt.
Ennek az asszonynak a vagyoni mérlege nulla volt, sőt, mínusz. Amilye volt, a becsülete, a tisztessége, a szava hitele. Elizeus (Isten Szelleme által vezetve) azt mondja: asszony, mindent fektess bele most, ha csakugyan kell neked az áldás Istentől.
Hát ezt jelenti a befogadóképesség növelése.

Mondd, a te befogadóképességedet lehetne-e még növelni? Ugye, igen! Ugye még mindent nem fektettél bele Isten munkájába? Engem is egy ideig visszatartott az egzisztenciám. A "mit szólnak mások" kérdése. Aztán el kellett döntenem: vagy akarom az áldást, a kenetet Istentől, vagy emberektől várom. Aztán hamar eldöntöttem, hogy nem érdekel engem semmi, majd Isten fog rólam gondoskodni, nekem az első az áldás. A kenet nélkül nem akarok egy lépést sem tenni!

Neked is ez a kérdés: meddig tudsz ebben elmenni? Látod? Elizeus nem szab az asszonynak mértéket. Nem mondja, hogy 14 db. edényre van szükséged. Itt Isten rád bízza a döntést. Amennyire képes vagy egzisztenciálisan mindent befektetni Isten munkájába, azzal egyenesen
arányos lesz az áldás mértéke az életeden. Ha 50%-nyit fektetsz be, akkor fele lesz az áldás is. Ha feladod fél óra múlva, akkor hamarabb elapad az áldás. Az asszonynak azt mondja: "de ne keveset"!
Neked hol van az a határ, amikor azt fogod mondani, hogy ennyi neked elég? Amikor Isten megbízatásában cselekszel és arra gondolsz: már elég, akkor vedd tudomásul, hogy ezt az áldásra mondod. A kenetre mondod ki.

És hát azt is nézzük meg, hogy mi lesz mindennek az eredménye.

Az asszony megtette amit Elizeus kért, s az eredmény: töltötte az olajat, ameddig volt mibe. Amikor elfogyott, akkor abbahagyta. Elvitte az olajat, eladta, ennek az árából kiváltotta a rabszolgaság fenyegetéséből a két gyermekét, sőt, megélhetést is biztosított belőle hármuknak, vagyis ha belegondolunk, ez az asszony elindult és éjt nappallá téve meg nem állva kérte a korsókat, járta a házakat, zörgetett, aztán zörgetett újra, ment és rábeszélte az embereket, hogy bízzanak meg benne, nem akar rosszat, hallgassák meg és adjanak neki egy-egy korsót.

Tudod mit vár tőled Isten? Hogy tedd ugyanezt, de nem korsót kell kérned, hanem örömhírt mondhatsz, azaz gyakorlatilag te vagy az aki ad... mégis, mennyi kifogásunk van, hogy nem tesszük, igaz? Ha már három helyre elmegyünk egy nap, ha már két emberrel beszélünk egy nap, olyan "szelleminek" érezzük magunkat tőle... s talán ezért olyan kevés az áldás, Isten gyermeke az életeden, nem? Mert kettő után, három után megállsz és elégedett vagy...
Sokan meg el sem indulnak, mert féltik az egzisztenciájukat. sokan be sem merik hangosan vallani, hogy kevés a kenet az életükön, többet akarnak, mert mit szólnak a felettesek, mit szólnak a munkahelyen a kollegák, stb.
Hát figyeld meg, mi lett abból, hogy ez az asszony nem féltette az egzisztenciáját, hanem mindent, MINDENT belefektetett az Úr munkájába: Isten egy teljesen új alapokon álló vadonatúj egzisztenciát épített neki ebből!

Isten nem a meglevőt javította fel egy kicsit, hanem egy teljesen vadonatúj egzisztenciával ajándékozta meg ezt az asszonyt. Ennek az asszonynak az odaszánása pedig látványos volt, látható és eredményes. (De jó, hogy a fél odaszánás sokszor nem látványos és nem eredményes, pedig sokan keseregnek és eredményt várnak, de így legalább az emberek nem hiszik, hogy fél odaszánásért is megáld az ÚR, hogy Őneki a fél is elég)

Szóval a látványos, teljes odaszánás eredménye is látványos lett. Ennek az asszonynak nem volt többet kérdése, hogy hogyan győzze meg a gyermekeit arról, hogy van Isten. Nem volt kérdése, hogy hogyan értesse meg a családjával, hogy jó az Úr és él és gondoskodik! Azonnal bizonyságtevő lett az élete és Isten azonnal fényesen hitelesítette az életét.

Szeretnél-e ekkora áldást? Akkor Isten most neked mondja: mennyid van? Mit van? Gyerünk, barátom, növeld a befogadóképességed, azaz fektesd most be 100%-osan mindenedet, teljesen, semmit nem visszatartva, egzisztenciálisan is teljesen magadat, szánd oda magad és szánj oda mindent!
"De ne keveset! " Mert Isten kész már arra, hogy betöltse áldással, betöltse kenettel az életedet. Amit Ő akar adni, az sem kevés... gyerünk, mond ki neki: Itt vagyok Istenem és most mindent Neked akarok szánni, töltsd be az életemet a Te áldásoddal és áraszd ki rám a kenetedet! "...de ne keveset"!

(P.Szabó Barnabás)

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Odaadom az életemet

"..nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel..." (Fil 2,6)


Hogyan valósult meg Jézus életében a gabonamag sorsa? Nézzünk meg három igét!

„Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét; hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok." (2Kor 8,9)

Milyen gazdag volt Jézus? Amilyen most: az övé minden hatalom, imádják őt a mennyei seregek is, vallják, hogy uraknak Ura és királyok Királya. És milyen szegénnyé lett? Nem volt fejét hova lehajtania, még utolsó ruhadarabjain is sorsvetéssel osztoztak. De ennek a célja az volt, hogy minket, koldus szegényeket lelkileg gazdagokká tegyen.

Ő, aki Istennel egyenlő, rabszolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, megalázta magát, és engedelmeskedett a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé (Fil 2,6-11).

Otthagyta mennyei dicsőségét, magára vette nyomorult emberi testünket, azért, hogy minket a maga tisztaságában és dicsőségében részesíthessen.

Ő maga mondta: „én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem... én magamtól adom oda... ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól." (Jn 10,17-18)

Még azt is vállalta és engedte Jézus, hogy ártatlan, bűn nélküli életét szörnyű kínzások után kioltsák, azért, hogy nekünk életünk legyen, sőt bőségben éljünk.

Amikor pedig a Gecsemáné-kertben letartóztatták, nem hívott oda „tizenkét sereg angyalnál is többet" - pedig megtehette volna -, mert mindenáron segíteni akart rajtunk, és ezt az árat ő fizette meg, maradék nélkül.

Jézus nem magát féltette, hanem minket. Ő meghalt, mint a búzaszem, hogy ennek gyümölcseként a benne hívők éljenek - már itt és a mennyben is, vele, örökké.

Ruth könyve 4. Megváltva

1.rész:
http://mennyeikincseslada.blogspot.de/2017/05/ruth-konyve-1-visszateres-az-urhoz.html

2.rész:
http://mennyeikincseslada.blogspot.de/2017/05/ruth-konyve-2-az-aldashoz-vetezo-ut.html

3.rész:
http://mennyeikincseslada.blogspot.de/2017/05/ruth-konyve-3-szovetsegkotes.html

Végre elérkeztünk oda, amiért Ruth Könyve megíratott. Láthattuk az Istentől eltávolodó ember útját, a megtérés, a visszatérés, az alázat útját az áldáshoz, a szövetségkötést, s most pedig a csodát... azt, amiért érdemes élni. A csodát, ami a tiéd is lehet!

Ruth 4.1 Boáz odament a városkapuhoz, és leült. És amikor arra ment az a közeli rokon, akiről Boáz beszélt, ezt mondta: Kerülj erre, ülj ide, atyámfia! Az odament, és leült. 2 Azután maga mellé vett Boáz tíz embert a város vénei közül, és ezt mondta: Üljetek ide! És azok leültek. 3 Ekkor azt mondta Boáz a legközelebbi rokonnak: A Móáb mezejéről visszatért Naomi el akarja adni azt a darab szántóföldet, amely rokonunké, Elimeleké volt. 4 Azt gondoltam, hogy tudomásodra hozom, és megmondom: vedd meg az itt ülők előtt, népem vénei előtt! Ha vállalod a rokoni kötelezettséget, vállald; de ha nem vállalod, mondd meg nekem, hadd tudjam! Mert rajtad kívül nincs más közeli rokon, utánad már én következem. Ő így szólt: Vállalom. 5 De Boáz ezt mondta: Amikor a szántóföldet megveszed Naomitól, a móábi Ruthot, a meghaltnak a feleségét is el kell venned, hogy fenntartsd a meghaltnak a nevét örökségében. 6 Erre azt felelte a közeli rokon: Azt nem tudom magamra vállalni, mert akkor a saját örökségemet teszem tönkre. Vállald magadra az én rokoni kötelezettségemet, mert én nem tudom vállalni! (...) 11 A kapuban levő egész nép ezt mondta a vénekkel együtt: Tanúk vagyunk! Adja az ÚR, hogy ez az asszony, aki a házadba megy, olyan legyen, mint Ráhel és Lea, akik ketten építették föl Izráel házát. Gyarapodjál Efrátában, legyen híres a neved Betlehembe 12 Legyen olyan a házad, mint Pérec háza, akit Támár szült Júdának, annak az utódnak a révén, akit majd az ÚR ad neked ettől a fiatalasszonytól! 13 Elvette tehát Boáz Ruthot, és az a felesége lett. Bement az asszonyhoz, és az ÚR megadta neki, hogy teherbe essen; és fiút szült. 14 Akkor ezt mondták az asszonyok Naominak: Áldott az ÚR, aki nem hagyott most téged rokoni támasz nélkül! Legyen híres a neve Izráelben! 15 Legyen ő életed megújítója, és gondviselőd öreg korodban! Hiszen menyed szülte őt, aki szeret téged, és többet ér neked hét fiúnál. 16 Naomi pedig fogta a gyermeket, ölébe vette, és dajkálgatta. 17 A szomszédasszonyok nevet adtak neki, és azt mondták: Fia született Naominak! És elnevezték őt Óbédnak. Ez volt Dávid apjának, Isainak az apja. 18 Ezek Pérec utódai: Pérec nemzette Hecrónt. 19 Hecrón nemzette Rámot, Rám nemzette Amminádábot, 20 Amminádáb nemzette Nahsónt, Nahsón nemzette Szalmónt, 21 Szalmón nemzette Boázt, Boáz nemzette Óbédot, 22 Óbéd nemzette Isait, Isai pedig nemzette Dávidot.

Végig követtük az előzőekben Ruth Könyve történetét, benne Naomi és Ruth életén keresztül Isten szemléltette nekünk az áldáshoz vezető utat, kezdve onnan, hogy felismerjük, hogy nem vagyunk a helyünkön, amikor megtapasztaljuk a hanyatlást, a romlást és felismerjük, hogy az Úrnál van helyén az életünk, vissza kell tehát találni az Úrhoz. Foglalkoztam az áldáshoz vezető úttal, amelyen a lépéseket alázattal tette meg Ruth, alázattal és hálaadással. Majd eljutottunk oda, hogy az Úrhoz találás, az Úr előtti alázat és hálaadás valóban megnyitja számunkra az áldás állapotát, azonban ebben szükséges, hogy stabilan, szövetségi alapon legyünk, s ne ad-hoc, amikor éppen szükségünk van rá. Fel kell ébredjen benned az Úrhoz közeledés, a megtapasztalt áldás alapján a szövetség igénye, szükségszerűsége, hiszen Isten gondoskodik rólad, de Isten mellett el is kell kötelezned magadat.

Igen ám, csak van még egy probléma. Ez a földi világ amiben élsz és ennek a törvényszerűségei, amelyek kötnek. Hogyan tudsz teljesen mindent átadni az Úrnak, hogyan tudod teljesen rábízni magadat, ha alá vagy vetve mégis a világ törvényszerűségeinek? Hogyan és mi módon tud Isten téged megszabadítani ez alól, hogy felszabadultan köthesd Hozzá az életed és járhass, élhess az Ő áldásaival? Erről szól a mai történet, Ruth könyvének befejező része. A szövetségkötés ugyanis nem pusztán azt jelenti, hogy a kapcsolatod Istennel szövetségi alapon fog állni, s nem csak azt, hogy a korábbi ad-hoc kapcsolat helyett egy állandó kapcsolat van közted és az Úr között. Ennél is többet készített el az Úr.

Boáz, akivel Ruth immár szövetségi alapra helyezte a kapcsolatát, nem kerül meg egy nagyon fontos dolgot, amit neked is tudnod kell, aki Istennel szövetséget kötsz. Ruth szövetséget köt vele – ám az élete felett mégsem rendelkezhet szabadon. Van egy „közelebbi rokon”. Egy „közelebbi rokon”, akinek joga van mindahhoz ami Ruthé és Ruthhoz magához is. Egy „közelebbi rokon” aki bármikor előállhat és elragadhatja Boáztól Ruthot. Egy „közelebbi rokon” akit nem lehet megkerülni. Akivel egyszer mindenképpen találkozna Ruth, s aki akkor azt mondaná: "szövetséget köthetsz te akárkivel, akivel csak akarsz, de az a szövetség addig nincs érvényben, amíg nekem jogom van hozzád. Nem írhatja felül a jogaimat, nem érvényes, nem vagy szabad, nem rendelkezhetsz magaddal szabadon, bármikor elvehetem ami nekem jár és amid van, te magad is, mindez az enyém, engem illet, nekem jár mert nekem van elsőként jogom hozzád."
Ezt ismerte fel Boáz és ezért ment elébe ennek a „közelebbi rokonnak”. Érdekes, ahogy tárgyal vele: „Kell-e a föld, kellenek-e a javak” - „Igen, kell” mondja a rokon. „Kell-e mindaz ami vele jár?” - igen kell, az én jussom, mondja a „közelebbi rokon” amikor így felel: „Vállalom” De Boáz tovább megy: „Rendben, vállald, de nem csak elvenni van jogod, kötelességed, hogy adj is, gondoskodj Ruthról, gondoskodj az ő életéről és gondoskodj utódokról a számára” - és itt meghátrál a „közelebbi rokon”. Adni – azt ő már nem tud, csak elvenni tud. Jussa neki van, neked nincs. Vajon ki az a „közelebbi rokon” aki csak elvenni tud, de nem tud adni neked életet? Ki az a „közelebbi rokon” aki csak azt tudja, hogy mi jár neki, de sosem adja meg azt ami neked jár, aki nem gondoskodik rólad, de elveszi ami az övé, akit nem érdekel az életed, a boldogságod, a szükséged, csak mindent akar amit birtokolsz? Ilyen a világ és ilyen a gonosz hatalma. „Járnak” neki a dolgok és kegyetlenül be is hajtja. Adni nem tud csak ígérget és végül elvesz mindent. Minden nappal fogy az életed, minden nap kevesebb lesz az erőd, s hiába gyűjtesz többet – egyszer eljön a nap amikor mindened az övé lesz, mindent át kell adnod Őneki.

Boáz az Isten embere elébe megy a „közelebbi rokonnak”, s mint egy előkép mutatja meg, Isten hogyan akar gondoskodni rólad. Isten Igéje alapján minden embernek van egy ilyen „közelebbi rokona”. A mi döntésünk következtében, s a mi döntésünk következménye képpen. Az ember döntött úgy, hogy elszakad Istentől, az ember döntött úgy, hogy eltávolodik Istentől, s az ember döntött úgy, hogy innentől, hogy a bűnt választotta, joga van az életéhez a halálnak, az ördögnek, a kárhozatnak. Elimelek döntött úgy, hogy eltávolodik Istentől és elhagyja helyét, amit az Úr jelölt ki neki, ennek a döntésnek a következménye, az ő bűnének a következménye lett a fiai vége is, s ím elközeledett az idő, amikor a „közelebbi rokon” mindent elvehet...
Hatalom alá vetettek vagyunk, a bűn hatalma alá vetettek. S a bűn mindig benyújtja a számlát. Mindig elveszi ami jár neki. Derékba tör életeket, betegségekkel lopja meg az életedet és rombolja, pusztítja. Fogságban tart, élsz és dolgozol, de semmid sem marad, semmit nem ad, mindenért neked kell megdolgozni, mégis: semmit sem vihetsz magaddal, mert mindened őt illeti, minden az Övé. Ez világ hatalom alá vettetett. Az első emberpár bűnesete óta ezen a világon a világ hatalma diktál és ígér, csábít, aztán elveszi ami jár. De az az Isten, akivel szövetséget akarsz kötni, az Élő Isten, az Úr, aki szeret téged, nem akarja, hogy a világ hatalmában maradj. Nem akarja, hogy jogot formálhasson rád akinek a törvénye alatt vagy még, aki egyszer mindent elvesz, ha Ő nem lép közbe... ám Isten közbelép.

Hányszor volt már, hogy elhatároztad: Benne maradsz, kötöd magad a szövetséghez, amit Vele szándékozol kötni, ragaszkodni fogsz Hozzá minden áron. Aztán egyszer csak jön a kísértő és benyújtja az „igényét”. Igényét az idődre... igényét a pénzedre. Igényét a gyermekedre... nem, nem az Úr szerint kell nevelned, hanem a világ szerint. Nem, nem az Úrnak kell adnod, hiszen a testednek szükségletei is vannak, gyűjts inkább magadnak, úgysem vihetsz semmit magaddal a túlvilágra. S az időd? Ami egyre fogy, amit egyszer elvesz és elragad – még ő igényli, még ő lopja? A világ? Azt sem adhatod Istennek, hiszen milyen drága az idő... - s látod, azt is elveszi végül...
Akárhova menekülsz előle, utolér, akárhova menekülhetett Elimelek, utolérte, s Mahlon és Kiljon is követte az apját... könnyebb élet kell Isten nélkül? Mikor érted meg, hogy ha Istentől eltávolodsz, kiszolgáltatott leszel és akinek kiszolgáltatod magad, az adja meg a „jussodat”? Ha nem a te életedben, akkor a gyermekedében. Ha nem ma, akkor holnap. Ruth is hiába panaszkodott volna, hogy „ez nem az én életem rossz döntése volt, erről nem tehetek, már rég volt, és én vétlen vagyok benne”... a „juss” az „juss” és oda kell adnod egyszer.

De akkor kicsoda szabadít meg ettől a „közelebbi rokontól?” Kicsoda szabadít meg engem?
Az apostol így írja: „Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?” (Róma 7.24) És megadja a választ is: „Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus!” (Rm.7.25)
Amit Boáz tesz, azt teszi veled, azt teszi feléd az Úr Jézus. Nem fut a „rokon” elől. Nem bujkál és nem elrejteni akar téged a „közelebbi rokonod” szeme elől. Nem akarja, hogy szövetségben de mégis rettegésben kelljen élned vele, mint akit bármelyik pillanatban elragadhatnak ebből a szövetégből. Isten nem köt úgy szövetséget, hogy áltasson téged... élj úgy, mintha hozzám tartoznál, de tudod te is és én is, hogy a világhoz tartozol és egyszer úgyis az övé leszel, amikor benyújtja az igényét rád, s amikor lejár az időd... övé lesz az életed. Sokaknak megrendül a hite Istenben, és sokszor a világ rendíti meg a hitünket amikor azt mondja: „Ó, ti keresztények, mire jó a hitetek, hiszen ugyanúgy meghaltok, hiszen csak bebeszélitek magatoknak ezt az egész üdvösség-dolgot meg örök életet. Ti is emberek vagytok, ti is meghaltok. Ti sem éltek örökké, rátok is a világ törvényei vonatkoznak és kész... De nem... valamit nem tud még a „közelebbi rokon”...
Jézus elébe megy ennek, aki fenyegeti az életedet. Oda megy hozzá, szembeszáll a kísértővel. Isten nem csak elkötelezettséget vár, hanem tesz is azért, hogy ha elkötelezted magadat, megszabadulhass a törvény alól, ami alá vagy vetve, a bűn és a halál törvénye alól.

Szembe ment a kísértőddel Jézus, mielőtt elkötelezted volna magad felé, Ő már bizalommal, hittel, szeretettel megtette. Elébe ment és megadta ami jár neki: a halált, a bűnös halálát. Emberré lett és Magára vette a bűneinket és az életét adta. Jézus „kifizette” a „legközelebbi rokont”. Ha Mellette kötelezed el magad: akkor joga van elé állni és azt mondani: jogod volt mindent elvenni tőle, de ő Mellettem kötelezte el magát és én nem elvenni akarok tőle, hanem adni, teljes szabadságot adni. Tudja ezt a halál adni? Tudja ezt a kísértőd adni? Nem tudja... ettől meghátrál.

Jézus előképe a történetben Boáz. Bemutatja, hogy ha elkötelezed magadat Mellette, akkor Ő kiszabadít téged abból a kötöttségből, ami csak elvesz, de nem ad, abból a kötöttségből, ami igényt támaszt rád, de nem ad áldást. Kiszabadít abból a kötöttségből, amivel törvény alatt rekesztve nem tudsz szabadon és boldogan élni, hanem közeledsz egyre inkább a vég felé, amikor mindent ki kell engedned a kezedből és semmid sem marad.
Ha elkötelezed magadat Mellette akkor Ő felszabadít téged a világ törvénye alá vetettség alól, a bűn és a halál törvénye alól és nem csak gondoskodást ad, hanem többet annál: kiteljesedett, felszabadult, boldog életet, amely nem a halál felé tart, hanem az élet felé, az örök élet felé. Ami nem a vég felé tart hanem a folytatás felé. Ami nem az elmúlás felé, hanem az újjászületés felé.
Ruth elkötelezte magát Boáz felé és Boáz letörte róla az igát, felszabadította egy új életre. Ezt az életet hozza el neked Krisztus. Azt az életet ami nem a menekülés élete, hanem a szabadság és a bizalom élete, a győzelem élete. Mert Isten azt mondja: Bízzatok én legyőztem a világot! Ne féljetek szembenézni vele, ne meneküljetek előle, nézzetek szembe vele, de tudjátok: Én győztem és kifizettem az árat.

Képzeld el magadat, hogy most kisgyerek vagy. Képzelj el egy családot, akik elmennek a Vidámparkba. A kisgyerek várja már izgalommal a játékokat, ám az ajtóban ott egy nagy és fekete és félelmetes és kopasz és nagyon szigorú kinézetű security-s ember, egy biztonsági őr és egyszer csak az útját állja a kisgyereknek, mint ahogy az életed végén ott áll a halál és nem menekülhetsz előle, szembe kell nézned vele. És akkor az a nagy és fekete és mogorva és kopasz és irtózatosan dühös biztonsági őr rárivall a kisgyermekre: „Itt te nem mehetsz be! Hol van a jegyed” És akkor te felkiálthatsz és bátran a szemébe nézhetsz és azt mondhatod: „Az Apukámmal vagyok ő már kifizette!” És a mogorva nagydarab kopasz biztonsági őr … félreáll! Így állhatsz majd és nézhetsz szembe a halállal, a nagy realitással, a hatalmas fekete, gonosz kinézetű halállal és mondhatod neki, hogy „Értem már kifizette az Atyám az árat” és félre kell majd állnia az utadból és te bemehetsz oda, ahol nevetés van!

Tudod, ez az igazi realitás. A világ azt mondja, ott majd akkor mindent elveszek tőled. Elveszem az idődet, mert lejárt, elveszek mindent tőled, de Jézus azért jött el erre a világra, hogy te majd akkor mondhasd azt: „Igen, szembenézek veled, de tudd, hogy nekem nem járt le az időm, hanem most kezdődik!” Ez az igazi szabadság. Amikor nem kell egy életen át menekülnöd ettől a pillanattól, hanem végig ott lehet benned a bizalom, a reménység, a tudat, az igazi realitástudat: szembe nézett már Jézus a te „legközelebbi rokonoddal”, akinek jussa voltál, akinek joga volt rád és kifizette érted az árat, eleget tett mindenért és ez a szabadság, ez az igazi realitás, ez az igazi valóság és ez az az élet amit érdemes élni, így érdemes csak élni – örökké.

Ruth könyve 3. Szövetségkötés

1.rész:
http://mennyeikincseslada.blogspot.de/2017/05/ruth-konyve-1-visszateres-az-urhoz.html

2.rész:
http://mennyeikincseslada.blogspot.de/2017/05/ruth-konyve-2-az-aldashoz-vetezo-ut.html

Naomi és Ruth történetének harmadik része további összefüggéseket mutat az Istenhez térés, az Isten iránti engedelmesség és ennek áldásáról szóló tanításban. Egyikük története egy „visszatérés az Úrhoz” történet, a másikuké pedig (Ruthé) a „megtérés a pogány, Istentől távoli ember” életében.
Megtérés az Istentől való eltávolodásból, illetve megtérés a hamis istenségek szövetségéből az Élő Istenhez...


Ruth 3.
 1 "Egyszer azt mondta neki az anyósa, Naomi: Leányom, keresek én neked otthont, ahol jó dolgod lesz. 
 2 Nézd csak, a mi rokonunk Boáz, akinek a szolgálóival voltál, ma éjjel árpát szór a szérűn. 
 3 Mosakodj meg, kend meg magad, vedd föl a ruhádat, és menj le a szérűre. Ne mutatkozz az előtt a férfi előtt, amíg be nem fejezte az evést és az ivást. 
 4 Amikor lefekszik, jegyezd meg a helyet, ahol lefekszik, azután menj oda, hajtsd fel a takarót a lábánál, és feküdj oda. Ő majd megmondja neked, hogy mit csinálj. 
 5 Ruth azt mondta neki: Megteszem mindazt, amit mondasz. 
 6 Le is ment a szérűre, és mindent úgy csinált, ahogyan az anyósa parancsolta. 
 7 Boáz evett, ivott, és jól érezte magát; azután elment, lefeküdt a garmada szélén. Ekkor odalopódzott az asszony, felhajtotta lábánál a takarót, és odafeküdt. 
8 Éjféltájban a férfi fölriadt és megfordult. Akkor látta meg, hogy egy asszony fekszik a lábánál. 
 9 Megkérdezte: Ki vagy te? Az így felelt: Én vagyok Ruth, a szolgálód. Terítsd rá ruhád szárnyát szolgálódra, mert közeli rokon vagy te. 
 10 Ekkor azt mondta Boáz: Áldjon meg az ÚR, leányom! Hűségedet most még jobban megmutattad, mint előbb, mivel nem jártál az ifjak után, sem szegény, sem gazdag után. 
 11 Ne félj hát, leányom, mindent megteszek érted, amit csak mondasz, hiszen mindenki tudja népem kapujában, hogy derék asszony vagy. 
 12 Igaz ugyan, hogy közeli rokon vagyok, de van nálam közelebbi rokonod is. 
 13 Maradj itt ezen az éjszakán, és ha holnap az vállalja a rokoni kötelezettségét, jó, vállalja! De ha nem akarja vállalni a rokoni kötelezettséget, akkor majd én vállalom. Az élő ÚRra mondom! Feküdj hát itt reggelig! 
 14 Ott is feküdt a lábánál reggelig. De fölkelt, mielőtt az emberek fölismerhették volna egymást. Boáz ugyanis ezt mondta: Ki ne tudódjék, hogy ez az asszony a szérűre jött! 
 15 Majd ezt mondta: Add csak a rajtad levő nagykendőt, és tartsd ide! Ő odatartotta, Boáz pedig kimért hat mérték árpát, és feladta a vállára; ő maga pedig bement a városba. 
 16 Amikor Ruth hazaérkezett az anyósához, az megkérdezte: Mi történt, leányom? Az pedig elbeszélte neki mindazt, amit a férfi vele tett. 
 17 És ezt mondta: Ezt a hat mérték árpát adta nekem ezekkel a szavakkal: Ne menj üres kézzel az anyósodhoz! 
 18 Naomi azt mondta: Maradj nyugton, lányom, amíg meg nem tudod, hogyan dől el ez a dolog. Mert nem nyugszik az a férfi, amíg be nem fejezi ezt a dolgot még ma."

Naomi és Ruth történetének harmadik része további összefüggéseket mutat az Istenhez térés, az Isten iránti engedelmesség és ennek áldásáról szóló tanításban. Egyikük története egy „visszatérés az Úrhoz” történet, a másikuké pedig (Ruthé) a „megtérés a pogány, Istentől távoli ember” életében.
Megtérés az Istentől való eltávolodásból, illetve megtérés a hamis istenségek szövetségéből az Élő Istenhez. Értelem szerűen a hangsúly Ruth történetén van, de a Ruth áldása, a Ruth engedelmességének az áldása természetes hatással van Naomira is. Gyakran van így az életben is. Isten gyermeke eltévedt az útról, Isten gyermeke döntésre segít valakit aki teljesen távolról indul Istent keresni, találkozni Vele, megismerni Őt és megelőzi történetesen azt, aki őt az Úrhoz vezette. Engedelmességben „lehagyja”.

Ruth története a semmiből a teljes áldottság állapotába vezető út története. Túl vagyunk már azon, hogy Ruth állhatatossága, kitartása hogyan változtatta meg a körülményeit, hogyan „szerezte meg” azt a lehetőséget, hogy Istent egyáltalán megismerje. Aztán túl vagyunk azon is, hogy a jó döntés, az engedelmesség, az alázat megtapasztaltatta vele Isten csodáját, gondviselését. Erre „lép” most egyet a történet, ezt viszi, fokozza tovább. Az Isten iránti engedelmesség által mindig áldást tapasztalunk meg, ez tény, viszont ha Isten iránt elkötelezzük magunkat, az már nem pusztán „alkalmi áldást”, vagy „alkalmi áldott voltot”, áldott helyzetet eredményez, hanem annál okkal többet: egzisztenciális alapot teremt. Ruth számára már nem az lesz a kérdés, hogy ma van gabona, holnap is lesz-e. Ruth számára Isten a hűségéért, az állhatatosságáért, az alázatáért már készít egy olyan állapotot, amiben nem a máról holnapra élés, hanem a megalapozott egzisztencia a következő fokozat, de hogyan jut el eddig? Első lépés, hogy megértette az életében, hogy az Istentől való függés az Istentől jövő gondoskodást jelent. Istentől tette függővé az életét amikor hazajött, Isten gondoskodása volt, hogy Boáz mezejére vezette Ruthot. Istentől való függés volt, hogy a szolgák mögé helyezve magát vállalta Ruth az engedelmességet és a munkát – Isten gondoskodása volt a megtapasztalt csoda. Isten mindig engedelmességet, odaszánást vár és arra mindig áldás és a Tőle jövő gondoskodás a válasz. Eddig már lejutott Ruth a felismerésben, s ezután jön a következő lépés.

Naomi emberi tanáccsal látja el Ruthot. Mosakodjon meg, figyelje meg még amíg látni lehet, hogy hol fog Boáz feküdni, majd menjen oda és feküdjön a lábához, Boáz takaróját terítse a lábáról magára. Ez volt az emberi tanács. Első olvasatra megbotránkoztató ötletnek tűnik valakitől aki épp most tért vissza Istenhez, Naomitól. Azonban az apró részletek lefedik Naomit. Ruth akkor teszi ugyanis ezt, amikor már senki nem lát semmit, teljes a sötétség. Boáz éjfélkor riad fel, beszélgetnek, majd elbocsátja Ruthot, még mindig olyan sötétben, hogy az emberek nem ismerték fel egymást, tehát senki nem kompromittál senkit, egyáltalán nem erről szólt a történet. Amire Naomi tanácsolta Ruthot az arról szólt, hogy alázatosan, szolgaként, magát alávetve Boáznak, terítse magára Boáz takaróját, azaz kérje magára Boáz oltalmát, hogy oltalmába vegye őt, szövetségkötés volt ez. Naomi felismerte ugyanis, hogy Isten vezetése volt, hogy Ruth odatalált. Isten vezetése volt, hogy Boáz szíve felindult iránta. Ezért tanácsolta Naomi, hogy ha ez Isten vezetése akkor Ruth vesse alá magát Isten vezetésének. Ne csupán napról napra várja, hanem kötelezze el magát valahogy Boáz felé. Ne ad-hoc kapcsolatban legyen vele hanem szövetségben.
Lelki értelemben az az állapot ez, amikor az Istenhez közeledés és az Isten oldalán megtapasztalt áldás, az Isten követésében megtapasztalt áldás egyik napról a másikra való megtapasztalását felváltja az elkötelezettség, az, amikor azt mondom, nem elég minden nap elolvasnom az Igét, nem elég minden nap imádkozni, ezért persze áldást kapok, de nem elég ez. Az az Isten Aki nap mint nap megáld, az az Isten Aki az engedelmességemért többet ad, az alázatomért többet ad, aki többet ad mint amiért megdolgoztam, mint amit érdemlek, az az Isten többet érdemel tőlem is. Elkötelezettséget. Az ad-hoc, a napról napra való krisztuskövetés helyett a szövetség-alapú Krisztuskövetés. Mert nem napról-napra akarok élni az Úrral, hanem iránta elkötelezetten. Ezt a változást mutatja az Úr Ruth életén keresztül. Ez a változás a növekedés egyik ismérve. Felismerem Isten jóságát, hálát adok érte, meglátom, hogy méltatlan vagyok, de felismerem azt is, hogy Isten többet érdemel tőlem, mint napról-napra valami keveset: elkötelezettséget.

Milyen áldása van az elkötelezettségnek, ha Isten mellett elkötelezed magadat? Erről is beszélez a történet, ami egy csodálatos történet, mert típus-szereplőkön keresztül Isten követésének alapjaira tanít meg. Tehát milyen áldása van az elkötelezettségnek Isten mellett? Nézzük meg milyen áldása volt Ruth életében a Boáz iránti elkötelezettségnek. Tanító történet a javából, még ha történelmi alapjai is vannak.
Isten vezetését elfogadta és ennek engedelmeskedve, alázattal hajolt Ruth az árpaszemekért a földre. Az alázata bizonyság volt róla. Csodát tapasztalhatott meg. Megismertette az alázata a nevét. Hűség volt a következő feladat: „Ne menj más mezőre szedegetni”, a hűségből pedig még nagyobb áldást kapott Ruth. Beszél az Ige ugyanis egy „közelebbi rokonról”. A közelebbi rokonnak volt kötelezettsége Ruth felé és Ruth a közelebbi rokon, aki Ruth meghalt férje révén közelebbi rokona volt Ruthnak „előjogot formálhatott Ruthra”. De Boáz „kimenti őt” ebből a kötöttségből. Ebből a kötelezettségből. Boáz szerette Ruhot, alkalmasnak és méltónak találta rá, kedvesnek, s az alázata által fontossá lett számára Ruth annyira, hogy tegyen érte és kiszabadítsa őt ebből a kötelezettségből, ebből a megkötöttségből, a Törvény köteléke alól. Szabadságra akarta eloldani Ruthot és maga iránt elkötelezni. Kihozni valamiből, ami gyümölcstelen volt, áldástalan Ruth számára és magához kötni, aki áldásforrás lehet Ruthnak.
Lelki értelemben ez az, amikor Isten az Iránta való hűségedért, a Hozzá való ragaszkodásodért kiszabadít téged abból a függőségből amiben vagy. Mindnyájan vétkeztek. Mindnyájan Isten ismerete nélkül jöttünk a világra. Mindnyájunk vétkei miatt a gonosznak a világ fejedelmének joga van ránk. A bűnös az övé ugyanis. De ha te Istent akarod követni, ha Krisztust akarod követni, ha Őhozzá és az Ő áldásához ragaszkodsz, ha elkötelezed megadat Iránta, akkor Ő megszabadít téged, akkor Ő kiszabadít téged a megkötött, gyümölcstelen, áldástalan helyzetedből, amely önmagában a halált jelentené (hiszen ez a „közelebbi rokon” nem vette oltalma alá Ruthot és Naomit).

De sokan nem teszik meg ezt a lépést. Élnek a nap mint anpi áldásban reménykedve, de elkötelezettség nélkül. Aztán megfáradnak és akkor nem tudnak tenni az áldásért,... aztán elmarad az áldás. Aztán nem lesz erejük tenni érte, aztán megint elmarad... közben egy olyan állapotban élve, amikor nincs gondoskodás, amikor akinek „joga van az életedhez” nem az áldást hozza hozzád közelebb hanem az elmúlást, a halált. Nem látod az arcát, nem mutatkozik be, csak nem törődik veled. Nap mint nap gondoskodnod kell magadról, d e nap mint nap egyre kevesebb az erőd, mígnem elfogy és végetér az életed. De sokan nem teszik meg azt a lépést amit Napomi tanácsol Ruthnak. De sokan nem kötelezik el magukat a gondviselő felé, akit Boáz ebben a történetben szimbolizál. De sokan nem akarják elkötelezni amgukat a Gondviselő iránt és maradnak áldás nélkül, és sosem tapasztalják meg azt, mit jelent Hozzá tartozni. Nem napról-napra való életet, hanem többet annál. Szabadságot, gondviselésben való létet, egzisztenciát, óvó, biztonságot adó tekintetet, amely akkor is melletted van, ha gyenge vagy, akkor is vigyáz rád, ha nincs erőd, táplálást jelent – nem érdem szerint, nem aszerint ahogy teljesítesz, hanem folyamatosan, szeretetből, örökké.

Egyszer, évekkel később ennek a Ruhnak a leszármazottja, az Isten Egyszülött Fia, Jézus felé közeledett így egy nő. „Ha csak a ruhája szegélyét megérintem, megtisztulok”, gyógyulásért, szabadulásért, szabadságért, új életért, azért, hogy a halál felé tartó számkivetett élete megváltozzon és végre Élhessen. Így közeledett Felé és megérintette Jézus ruhája szegélyét és megtisztult. „A te hited megtartott téged” - ez volt a válasza, ez volt az új élet első üzenete a számára Jézustól. Azt kockáztatta amit Ruth, őt is elzavarhatta akár Boáz, de nem tette. Ő is úgy érezte, egyetlen esélyem van, ha változtatni akarok igazán az életemen, tartósan, végérvényesen – és megérintette a takarót, és betakarta magát ott, Boáz lábánál. Élet-vagy halál. Elkötelezettség vagy rabság egy olyan élet rabsága amelyben egyre kevesebb leszek. Csodálatos ahogy Naomi ebben erősíti Ruth-ot, mintha Jézusról mondaná, a Te Megváltódról: „ Mert nem nyugszik az a férfi, amíg be nem fejezi ezt a dolgot még ma” - Jézus nem fél munkát végez. Megszabadít ha elkötelezed magadat Felé, és valósággal szabad leszel, Iránta elkötelezve. Az Ő gondoskodása és kegyelme felé elkötelezve. Ő nem nyugszik, amíg erre minden ehetőséget meg nem ragad, mindent meg nem tesz ezért. S ami Ruth esetében Boáz iránt egy biztató reménység volt, a Te életedben a Te Szabadítódra nézve már nem jövő időben, nem reménységként szól, hanem bizonyságként. Ő mindent meg is tett érted. Elvégeztetett. Megváltott az elmúlásnak éléstől, és megváltott, hogy élhess Ővele örökké.