Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Elmegyek veled, csakhogy nem a tiéd lesz a dicsőség az útban.
Bír 4,9


Izrael Isten iránti engedetlenségben maradt. Nem irtotta ki a kanaánitákat. Ezért Isten engedte, hogy a leigázott törzsek úgy megerősödjenek, hogy Izrael fölé kerekedjenek, és beteljesüljön a félelmetes figyelmeztetés: "szálkákká lesznek szemetekben, és tövisekké oldalaitokban". (4Móz 33,55)

Amikor aztán Izrael az Úrhoz kiáltott, Ő támasztott nekik "szabadítót", egy bírót, vagyis olyan embert, aki felemelte és megsegítette Izraelt. Egy ilyen emberről beszél a Bírák 4.

Báráknak hívták, a hit és imádság embere volt. Az ő idejében Izrael Jábin kanaánita királynak a szolgaságában volt, akinek volt egy ügyes hadvezére: Sisera. 900 sarlókéses vas-harcikocsija hadseregét Izrael számára legyőzhetetlenné tette.

Isten felszólította Bárákot, hogy gyűjtsön sereget Jábin igájának lerázására. Bárák hite azonban nem ért addig, hogy a harcot elkezdje. Isten Izraelben másokat is meghagyott, akik megmaradtak a hitben és imádkozó életben. Ezek Debóra prófétanő köré gyülekeztek. Ez a bátor asszony követeket küldött Bárákhoz, magához hívatta, és ezt mondta neki: "Avagy nem parancsolta-e meg az Úr, Izrael Istene: Menj el... és Siserát Jábin hadvezérét kezedbe adom". Bárák azt felelte: "Ha velem jössz, elmegyek"!

Báráknál az lesz nyilvánvaló, ami nekünk is gyakran bajt okoz. Isten világos parancsa és Igéje nem elég. Szeretnénk emberi támaszt és védelmet tudni magunk mellett, ahelyett, hogy egyedül Isten Igéjére támaszkodnánk. Debóra akkor - az ügy érdekében - elment a harcba, de ezzel Bárák győzelmi koszorújából kitört egy szép ág.

Mindez arra tanít, hogy hitünk és engedelmességünk egyedül az Úron és Igéjén nyugodjék.

Varga László: Isten asztaláról

"Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére... mert Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki benne hitből hitbe, ahogyan meg van írva: Az igaz ember pedig hitből fog élni."- Róma 1,16-17




Szégyellni az evangéliumot? Hogy is lehet feltenni ezt a kérdést? Az evangéliumot támadhatja, elvetheti, kinevetheti az, aki nem hisz benne. De szégyellni csak az szégyellhetné, aki magáénak érzi. Az ő részéről viszont az a természetes, ha büszkén, örömmel magyarázza mindenkinek, aki olyan szegény, sajnálnivaló, hogy nem ismeri. Hogyan lehet az, hogy a mai keresztyének tekintélyes része, azok, akik otthon vagy a templomban örömmel, bizalommal olvassák és hallgatják, a társadalomban alig-alig mernek beszélni róla? Szégyellik talán? Mitől félnek? A hit nem magánügy. Istennek ereje az, mely egyedül képes életet, boldogságot, örök életet nyújtani. Ha népünk és közösségünk nem tud újra boldog és büszke keresztyén lenni, vele együtt a mi titokban hívő unokáink éppen úgy elpusztulnak. Álljunk ki vele, büszkén, boldogan: Igen, én is Krisztusé vagyok. Élek és élni fogok, mert Ő az én Uram, a tied is, testvérem, nyisd ki a szemed, lásd meg erős Istenedet, te is fogadd el tőle az Életet!



Édes jó Atyám, nagyon szégyellem, hogy nincs elég bátorságom naponta, minden helyen és minden alkalommal büszkén és boldogan tenni vallást rólad. Mi, szemérmes keresztyének, soha nem tagadunk meg, vállaljuk hitünket, egyházunkat, templomunkat, ha kell, szolgálatot is benne, de idegeneknek, nem hívőknek csak ritkán tudunk hitünkről beszélni. Taníts meg arra, mikor kell szólni, arra is, hogy mikor kell arra vigyázni, nehogy a Krisztus szavai szerint "disznók elé dobjuk" hitünk gyöngyeit. Köszönöm, hogy gyermekeimet hitben nevelhetem. Köszönöm, hogy senki nem tiltja, hogy rendszeresen járjak igédet hallgatni. Köszönöm, hogy ha kell, vállalhatom az egyház gondjainak intézését is. És ha családomban naponta, vagy legalább hetenként együtt imádkozunk, annak örömét is neked köszönöm. Ámen.

Mindennap az Ige fényében: AZ AJÁNDÉKOK SOKFÉLESÉGE

A mai napon olvasandó igeszakasz: Róm 12,3-8



3 A nekem adatott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint. 4 Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, 5 úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai. 6 Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: ha prófétálás adatott, akkor a hit szabálya szerint prófétáljunk, 7 ha valamilyen más szolgálat adatott, akkor abban a szolgálatban munkálkodjunk: a tanító a tanításban, 8 a buzdító a buzdításban, az adakozó szerénységben, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel.






"Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban."
(Róm 12,4-5)


A megdicsőült Úr Jézus sok ajándékot adott egyházának. Néhány bibliai szakaszban találunk felsorolásokat ezekről az ajándékokról: prófétálás, nyelveken szólás, gyógyítás, szolgálat, tanítás stb. Ezek a felsorolások nem azonosak és nem is teljesek. Nem arra szolgálnak, hogy az ősegyház lelki javainak tökéletes leltárát adják.
Az ajándékok nagymértékben különböznek egymástól. Véleményünk szerint különböznek természetükben is. Például a "nyelveken szólás" esetében arra kell gondolnunk, hogy a Lélek hirtelenül hatalmába keríti az embert, de amikor a szolgálatot említi, hajlunk arra, hogy természetes képességre gondoljunk. És amikor Pál az egyházi tisztségviselőket is beveszi a felsorolásba (Ef 4), még inkább hajlunk arra, hogy emberi hivatalra gondoljunk, mintsem mennyei megajándékozottságra. A Szentírás azonban azt akarja, hogy tudjuk, ezek az ajándékok Krisztus adományai. A mennyből jönnek, mivel az Úrtól jönnek. Mennyei kegyelmi ajándékok, vagy "karizmák", amelyeket az Úr, vagy a Lélek szabadon ajándékoz.
Mindezek az ajándékok - melyek oly változatosak, mint az emberi test funkciói - csak egy célt szolgálnak: Krisztus testének az építését. Önmagukban értéktelenek. Értékessé csak akkor lesznek, ha használjuk őket. És a legértékesebb ajándékok azok, amelyek a legalkalmasabbak Isten egyháza építésére.
Nem szabad büszkélkednünk ajándékunkkal, sem nem szabad irigyelnünk a másnak adott kegyelmi ajándékot (3.v.). És persze az ember nem teheti a maga sajátos ajándékát annak mértékévé, hogy valaki keresztyén-e. Senki nem szólhat így: "Mivel én beszélek nyelveken, te pedig nem, te nem vagy keresztyén." Vagy: "Mivel én tanító vagyok, te pedig nem, te nem tartozol a Krisztus testéhez."
Az Úr a Szentléleknek ezeket a sajátos ajándékait az idő szükségének megfelelően, a keresztyének imádságai és az Ő szuverén tetszése szerint adja.
Bizonyos mértékig meg kell vitatnunk a kérdést ahhoz, hogy tudjuk, hogyan kell kérnünk. Mégsem kell túl sokáig vitatkoznunk Krisztus ajándékairól. Használnunk kell azokat.

Krisztus mindenek felett: GONDOLKOZZ JÉZUS TANÍTÁSA SZERINT

"Szüntelen imádkozzatok" (1Tesz 5,17).

Hogy helyesen, vagy helytelenül gondolkozunk az imádságról, az attól függ, milyen az elképzelésünk róla. Ha az imádságot úgy vesszük, mint a tüdő lélegzését vagy a vér keringését, akkor helyesen gondolkozunk. A vér szakadatlanul kering, a lélegzés is szakadatlan. Nem vagyunk tudatában ennek, mégis megállás nélkül folyik. Nem mindig vagyunk tudatában annak sem, hogy Jézus tökéletes kapcsolatban tart minket Istennel; mégis így van, ha engedelmeskedünk neki. Az imádság nem gyakorlás, hanem élet. Őrizkedj mindattól, ami gátolja feltörő fohászaidat. "Szüntelen imádkozzatok" - azaz mindig őrizd meg a szívedből feltörő fohászkodás gyermeki szokását. Jézus soha nem tesz említést meg nem hallgatott imádságról: határtalanul bizonyos volt abban, hogy az imádság mindig meghallgatásra talál. Megvan-e bennünk is a Szent Szellem által ez a kimondhatatlan bizonyosság, ami Jézusban volt az imádságról, vagy arra az időre gondolunk, amikor Isten látszólag nem felelt imádságunkra? "Aki kér, mind kap" (Mt 7,8). Még ha mondjuk is, hogy "de... nem...", Isten azonban a legeredményesebb módon hallgatja meg az imádságot nemcsak néha, hanem minden időben. Lehet, hogy a meghallgattatás bizonyítékát nem mindig azon a területen találjuk meg, ahol szeretnénk, vagy várjuk. Várjuk-e, hogy Isten feleljen az imádságra? A veszély abban van, hogy felhígítjuk a dolgokat, amikről Jézus beszélt és úgy értelmezzük, hogy megfeleljenek a józan észnek is, de ha csak józan ész kellene hozzá, akkor neki nem lett volna érdemes kimondania. Mindaz, amit Jézus mond az imádságról, természetfeletti kinyilatkoztatás.

Isten műhelyében: Isten gyermekeinek rettenthetetlensége

"Ne félj, te kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot. "

(Lukács 12, 32) 

Akinek nagy a befolyása, erős a hatalma és nagy számban állnak mögötte emberek, annak semmitől sem kell félnie. Az Úr Jézus nyája azonban befolyásban, hatalomban és számban kicsiny. Leginkább csak a "kisemberek" tartoznak hozzá. És ezt a kicsiny nyájat is annyi farkas veszi körül. Nincs hiány ellenséges támadásokban és ellenállásban. Már Isten ószövetségi népe is felismerte: "Sokan szorongattak engem ifjúságomtól fogva."Ézsaiás pedig ezt mondja Isten népéről: "Ó, te szegény, szélvésztől hányt!" (54, 11). Éppen az ellenségeskedés, gúny és megvetés a főoka, hogy ez a nyáj olyan kicsiny. A megaláztatásnak az útját nem sokan vállalják. - És mégis ennek a kicsiny nyájnak nagy és jó Pásztora van. Egyedül ő a jó Pásztor. Úgy szereti nyáját, mint önmagát; élete árán szerezte meg azt. Ismeri, gondozza és vezeti őket, bármennyi nehézség és veszély támad. Nem béres ő, aki elhagyja juhait, amikor a farkas jön, hiszen a juhok az ő tulajdonát képezik. Élete odaadása árán szállt értük síkra, értük él és senki őket a kezéből ki nem ragadhatja. Az Úr Jézus mindenre felkészült. Bármilyen nagy az emberi ellenszegülés és tombolás ellene, ő arra is fel van fegyverkezve. Tehát vessünk el minden félelmet, mert többé nincs erre ok. A juhoknak csak egy dologtól kell félniök: hogy el ne kódorogjanak a pásztortól. Minden másról ő gondoskodik.

Kicsiny és gyenge ez a nyáj, de mégis erős, mert erős Pásztora van. Kicsiny és mégis nagy, mert a juhok nagy Pásztora vette őt gondjaiba. És egyszer elnyeri a királyságot is, mert az Atyának úgy tetszett, hogy éppen ennek a kicsiny nyájnak adja át majd egykor a királyi uralmat. Amikor ismét megjelenik a Megváltó, ővele együtt fognak uralkodni. Ez az Isten akarata s amit ő akar, annak úgy kell történnie. A kicsiny nyáj ellen minden oldalról vihar tornyosul és még mindig hátra van a legnagyobb vihar: az antikrisztus alatt bekövetkező szorongattatás. Úgy tűnik, hogy az majd végez is a nyájjal. De Istennek az az akarata, hogy megmaradjon és megkapja az országot. Egyszer majd felhangzik a kiáltás: "Halleluja! mert uralkodik az Úr, a Mindenható" (Jel 19, 6). Ekkor adja át az uralmat a kicsiny nyájnak. Valóban mindennel felér, hogy e kicsiny nyájhoz tartozzunk és vele együtt végig kitartsunk.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: A mi tetteink és Isten tettei

"Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők." (Zsolt 127,1)

Korunk eszménye a nagy teljesítményekre képes ember. Eszerint mindenki annyit ér, amennyit teljesít. Éppen ezért a teljesítményt kell fokozni, munkában, tanulásban, sportban, szexben, mindenben, kerül, amibe kerül. Ha az emberbe kerül, akkor is. Bele is roppan sok ember és sok emberi kapcsolat ebbe a hajszába. Sok ilyen teljesítményen ott a bélyeg: hiába. „Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök." Íme az ember - Isten nélkül.

A vallásos ember így gondolkozik: majd én - Isten segítségével. Megpróbálja bevonni Istent a saját tervei megvalósításába, meg akarja nyerni őt céljai támogatására. Isten azonban sose lesz a mi alkalmazottunk, ő mindenek Ura.

A Biblia azt tanítja, hogy az embert nem a teljesítményei minősítik. A ki már nem tud teljesíteni, mert beteg vagy idős, az is ugyanolyan értékes Isten előtt. És a Biblia nemcsak a mi tetteinkről szól, hanem Isten tetteiről is. Isten előbb cselekedett, mint mi. És a jövőre nézve is megígérte, hogy cselekszik. S a hívő embert az jellemzi, hogy várja, amit Isten megígért, és közben végzi, amivel Isten őt bízta meg. Csak azt akarja tenni, amit Isten akar elvégeztetni vele, vagy amit Isten maga akar elvégezni általa.

Sőt olyan is van, hogy csak Isten akar cselekedni, nekünk pedig ezt mondja: maradj veszteg, és nézd az Úr szabadítását! A mai ember egyik nagy baja, hogy nem tud veszteg maradni. Itt is nagy ajándék, ha valaki ismeri Istent, és bízik benne, s tevékenysége vagy átmeneti tétlensége Isten útmutatásától függ. Az ilyen ember tanulja meg, mi az áldás. Az, amit Isten úgy ad, hogy nem is tettem érte semmit. Mert „akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget".

Bízzam magamat e tekintetben is egészen Istenre!

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!” -(Zsoltárok 55,23)

A gondok, - vonatkozzanak azok bár megengedett tárgyakra, - szerfölött elfoglalnak bennünket, az a gonosztól van és bűn. Azt az intést, hogy az aggasztó gondokat kerüljük, a mi Urunk, Megváltónk ismételten szívünkre kötötte, az apostolok is megismétlik, így mi sem hagyhatjuk figyelmen kívül, mert különben kihágást hozna magával. Az aggasztó gondok legmélyebb alapja az, hogy magunkat bölcsebbnek tartjuk Istennél. Azt merészeljük gondolni, hogy Ő – balgatag képzetünk szerint – valamiről megfeledkezhet. Azon fáradozunk, hogy nyomasztó terhünket a magunk hátára vegyük, mintha Ő nem volna képes, vagy nem akarná nekünk azt megtenni. És az engedetlenség az Úr határozott és világos akarata iránt, utasításának ez a megvetése, szavai iránt való efféle hitetlenség és az a merészség, hogy az Ő dolgába akarunk beavatkozni, ez teljesen és túlságosan bűnös. Sőt mi több, a gyötrődő gondok gyakran bűnös cselekedetre vezetnek. Aki nem adja át terheit nyugodtan Isten kezébe, hanem maga akarja azokat cipelni, igen könnyen jogtalan eszközökkel kísérli meg céljának elérését. Ez a bűn rávisz arra, hogy Isten tanácsát és bölcsességét elhagyva, emberi bölcsességben keressünk segítséget. Ez annyi, mint „száraz kúthoz” menni az „élő víz” helyett. Ez olyan bűn, mellyel régen Izrael népe is megterhelte magát. A gond kételyt támaszt bennünk Isten jósága és kegyelme iránt és ezáltal szeretetünk meglanyhul iránta. Bizalmatlanságot érzünk, és ezzel megszomorítjuk a Szentlelket, így imánk akadályozva, életünk, - melynek világítani kellene mások előtt, - be lesz szennyezve és törekvésünk önzéssé alakul. Az Istenbe vetett bizalom hiánya eltávolít tőle, de az ígéreteibe vetett hit által minden terhet, ami előttünk van Őreá vetünk és „nem gondoskodunk semmiről”, mert Ő szívesen gondoskodik rólunk. Ezt tart minket közelében és erősít sok kísértéssel szemben. „Bízzatok Ő benne mindenkor ti népek, a ti szíveteket öntsétek ki Ő előtte, az Isten oltalmunk nekünk”.

Reggeli dicséret- A szó ereje

"Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem." (Ézsaiás 55,11)

Ha valamit el szeretnénk érni, mit teszünk először? Hangot adunk neki. Megfogalmazzuk, kimondjuk és a szavaink motiválnak másokat és bennünket. Régóta tudjuk, nem mindegy, mit beszélünk. Egy kritikus helyzetben mindig meg kell válogatni a szavainkat. Ilyenkor mindig átgondoljuk a mondandónkat. Ha egy csoport kerül hasonló helyzetbe, csak illetékes embereket akarnak hallani, kérnek fel beszédre, olyanokat akik igazi szónokok. Akik tanulták, mit, mikor és azt is, hogy hogyan mondják. A közlésünk vigasztalhat, megerősíthet, bátoríthat, segíthet, de tudunk vele bántani és sebezni is. Nem véletlen, hogy az Írás azt mondja: "Mint az arany alma ezüst tányéron: olyan a helyén mondott ige!" (Példabeszédek 25,11) A kimondott, leírt szónak ereje van, ezért nem mindegy, hogyan használjuk.

Ha az emberi szónak ilyen ereje van, milyen ereje van Isten szavának? Elég, ha belegondolunk a teremtés történetébe: "Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott." (Zsoltárok 33,9) Ahogy Isten mindennek kezdetén azt mondta, hogy "Legyen világosság! És lett világosság." (1 Mózes 1,3) -, úgy hihetjük azt ma is, hogy szavában teremtő erő van, ami képes a káoszból rendet, a halálból életet létrehozni.

Isten beszéde leíratott, mert maga az Úr akarta így. Ez a Szentírás, a Biblia. "Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei." (2 Péter 1,21) Nincs olyan másik könyv a világon, amely ezzel az igénnyel lépne fel. Vannak szent iratok, mit más népek annak tartanak, de azok egyike sem beszél a teremtő Istenről, annak egyszülött Fiáról, aki az emberek Megváltója és nem jelenti ki, hogy szavai tárják elénk az egyetlen lehetséges utat, amelyen Hozzá juthatunk. Isten szava biztos, egyedi, különleges és olyan szó, amely elvégzi munkáját mindenkor.

Isten szava az Ige. Isten beszéde az Ige. Az Ige azonban nem csupán leírt, vagy kimondott szó, hanem egy személy is, Jézus Krisztus. János evangéliumában a következőket olvassuk: "Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága... Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal." (János 1,1-4 és 14.) A mi Megváltónk az, aki mindenkor közvetíti az Atya szavát felénk, az emberiség felé. Ezt tette a teremtéskor és ezt tette egész élete során, amikor a földön járt. Isten szava Jézus Krisztus által válik hatalmas erővé, rajta keresztül telik meg élettel. Az evangéliumok tanúbizonysága által, sőt azokon keresztül vizsgálva érthetjük meg egyedül, kicsoda az Isten! Ezért van az, hogy a Krisztussal való találkozásunk mindig és mindenkorra megváltoztat bennünket. A szívünk vagy megkeményedik, vagy meglágyul. Vagy elfordulunk Istentől, vagy közelebb kerülünk hozzá. Sajnos van, hogy az ige eltorzított magyarázatai, amit máshonnan hallottunk, akadályozzák, hogy világosan lássuk és értsük Isten jellemét. Ezért fontos, hogy ne mások által keressük Őt, hanem mi magunk, személyesen forduljunk Hozzá. Olvassuk a Bibliát naponta! Imádkozzunk naponta! Tárjuk fel előtte egész szívünk, hogy az Isten beszéde megcselekedje bennünk Isten akaratát: üdvösségre vezessen minket!
 szerző: Restás László
 

Napi áhítat: Felment a mennybe

Hét témája: A misszió végcélja a mennyország

Mk 16,14–20                            

Mivel Krisztus „felment” a mennybe, ezért azóta mindenütt jelen és velünk van. Mert a menny itt van!

„Végül pedig megjelent magának a tizenegynek is, amikor asztalnál ültek, és szemükre vetette hitetlenségüket, keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt, miután feltámadt. Ezután így szólt hozzájuk: „Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik. Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak.” Az Úr Jézus pedig miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült. Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel.”

Magyarázat

Márk evangéliuma tömör és egyértelmű. Így mondja el a mennybemenetel eseményeit is. Olyan furcsa, hogy Jézus a tanítványok szemére veti a hitetlenségüket és keményszívűségüket. Mi nem így képzelnénk el egy szeretetteljes búcsúzkodást. Itt azonban nem egy szentimentális és érzelemteljes elköszönést figyelhetünk, hanem a Megváltó a parancsát adja ki tanítványainak, katonáinak. A parancsnál pedig az a legfontosabb, hogy komolyan vegyük. Másrészt jó parancsnokként tudja, hogy nem tökéletes emberekkel fogja végrehajtatni ezt a küldetést, hanem velünk. Velünk, akik tele vagyunk kételyekkel és félelmekkel, és tovább bizonytalanít bennünket, hogy Megváltónk felment a mennybe. Egyáltalán nem könnyű feladat tanítványának lenni annak, akit nem látunk a testi szemeinkkel. Ezért hatalmaz fel bennünket erővel, ami komolyságot igényel tőlünk. A mennybemenetel a kereszténység legvidámabb ünnepe, de egyben végtelenül komoly feladattal, paranccsal jár számunkra. Imádkozz azért, hogy ez jellemezzen téged. Ez teheti hitelessé a bizonyságtételedet.
(Vas Ferenc)

Napi áhítat: Mennyei polgárjog

Fil 3,17–21

Hét témája: A misszió végcélja a mennyország                 

Aki hisz Jézus Krisztusban, az meggátolhatatlanul a mennyei világ állampolgára is.

„Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek. Mert sokan élnek másképpen: akikről sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, hogy ők a Krisztus keresztjének ellenségei; az ő végük kárhozat, a hasuk az istenük, és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert földi dolgokkal törődnek. Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül, aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket, azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket.”

Magyarázat

Pál apostol a Filippi levelet börtönben írta. Ide azért került – többek közt –, mert római állampolgár volt. Mindennek akkoriban általában inkább előnyei voltak, sőt akár pénzen is megvásárolták az emberek, ha tehették. Pálnak a börtönben volt ideje átgondolnia, miért is került ide. Mivel elsősorban azért, hogy ott is hirdesse az evangéliumot, ezért levele tele van örömmel és az Úr Jézus dicsőítésével. A mennyei polgárjoga hozta ezt az örömet az életébe akkor is, ha emberileg minden rosszra fordult. Mi emberek sokszor bízunk értékes dolgokban, amelyek később kárunkká lesznek. A mennyek országához való tartozás nem ilyen. Ha börtönben ülünk miatta, ha elveszítjük mindenünket érte, ha életünk veszélybe is kerül miatta, akkor is megéri, kérdés és kétség nélkül. Ilyen értékesnek látod a mennyei polgárjogodat? Ma nem számonkérően kérdem ezt tőled, hanem kérlellek, hogy gondold át ezt alaposan. S fogalmazd meg magadnak, miért értékes neked.
(Vas Ferenc)

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

,,Felemelte a nép a szavát és sírt.,, -Bír 2,4

A Bírák 1. részének végén gyakran ismétlődik: Izrael a kanaánitákat adófizetőkké tette - de nem űzte el őket, pedig Isten határozottan megparancsolta Izraelnek, hogy a pogányokat utálatos bálványimádásukkal együtt irtsák ki, különben könnyen eltévelyítik Izrael népét.

Egyik napon Isten egy angyalt küldött, aki összegyűjtötte a népet, és megrázó bűnbánati prédikációt tartott nekik. Ez nagyon rövid volt. A kis gyermek is megérthette. De olyan ereje volt, mint a villámcsapásnak, s úgy megrázta az embereket, mint a mennydörgés. Az angyal Isten súlyos ítéletével fenyegette meg őket, ha Isten parancsát nem teljesítik.

A hatás megdöbbentő volt. Úgy folyt a könny, hogy azt a helyet Bókimnak nevezték, ami azt jelenti: könnyek völgye.

A nép bűnbánatot tartott. Ez abban jutott kifejezésre, hogy áldoztak az Úrnak állatok sokaságával. De a bűnbánat nem ért a szívek mélyéig. Pár verssel később már ez áll: "És elhagyták az Urat, és szolgáltak a Baálnak... És felgerjedt az Úrnak haragja Izrael ellen, és odaadta őket a rablók kezébe..." (14. v.)

És mi? Nem voltak igehirdetőink, akiket Isten küldött, kik úgy tettek bizonyságot, mint az angyal Bókimban? Nem maga Isten beszél hozzánk a Szentírás szavain át Szentlelke által? Nem ragadja meg szívünket a keresztről való beszéd? A világháborúk nem fenyegettek és büntettek mennydörgéseikkel? Nem folytak a könnyeik azoknak, akiket szíven talált az Ige? Rajtunk azonban nem segít a hamar felszáradó könny-ár, hanem csak az Isten Igéjének való engedelmesség.

Varga László: Isten asztaláról

"Egy szőlőtőt hoztál el Egyiptomból. Népeket űztél el, ezt meg elültetted. Helyét elegyengetted, gyökeret vert, és ellepte a földet. Árnyéka hegyeket borított be, vesszői vetekednek a hatalmas cédrusokkal... Miért romboltad le kerítéseit, hogy szedhessen róla, aki csak arra jár? Lerágja az erdei vadkan, és lelegeli a mezei vad. Seregek Istene,... gondozd ezt a szőlőt! Oltalmazd, amit jobboddal ültettél...!"- Zsoltárok 80,9-16

Csodálatos vers, igazi költői műalkotás. Gyönyörködhetünk benne. Pedig nem csupán gyönyörködésre való. Azonnal megérezzük, miért szerették magyar őseink annyira az Ószövetséget, és benne különösen a Zsoltárokat. Mindig magunkénak éreztük őket. A mi panaszaink sírtak a szomorú zsoltárokban, minket vigasztalt Isten biztatása és a rá felelő hívő bizonyságtétel. Ha gyermekeink, unokáink jövőjére gondolunk, ha szomorúan nézzük, mivé lett Európa népeinek keresztyénsége, hogyan omlott porrá népünk gazdag kultúrája, hite, egyháza, mi sem tudunk mást mondani: oltalmazd, Urunk, a mi szőlőnket, a mi jövendőnket, a mi utódainkat, mert mi is a Te néped vagyunk!

Uram, Istenem, olyan nagy dolog, hogy magunkra ismerhetünk szent Könyved csodálatos verseiben. Minket is Te ültettél szülőföldünkbe, mi is annyi bűnt halmoztunk fel ellened és egymás ellen, minket is kitettél minden vadkan taposásának, mi is hozzád sírunk büntető kezed súlya alatt. Add, hogy ne csak magunkra, de rád ismerjünk az igében, és bizalommal tudjunk hozzád kiáltani. Ne tedd olyanná Európa katedrálisait, mint Kis-Ázsia bibliabeli városainak palotáit, Pál apostol gyülekezeteinek épületeit! Ne engedd, hogy őseink keze munkája semmivé legyen, s gyermekeink földönfutóvá. Ne engedd, hogy pogányságra jussanak unokáink, hogy ne tudjanak benned bízni, tanításodból erőt nyerni, bizalmadban megerősödni! Nagyon elhagyott Téged a mi népünk, vezess vissza magadhoz! Segíts, hogy ebben én is vállalni tudjam, ami az én feladatom, s legyen eredménye imádságomnak és bizonyságtételemnek! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-KRISZTUS ÉS A LÉLEK

A mai napon olvasandó igeszakasz: Róm 8,9-11 

9 Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. 

10 Ha pedig Krisztus bennetek van, bár a test a bűn miatt halott, a Lélek életet ad az igazság által. 11 Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által.

"Akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. Ha pedig Krisztus van bennetek, a test halott a bűn következtében, a Lélek azonban életet ad az igazság következtében."- (Róm 8,9-10)

Az Újszövetség azt tanítja, hogy mindenkiben van Szentlélek, aki Krisztusban van. Tévednek azok a keresztyének, akik úgy gondolják, hogy az embernek először Krisztusban kell hinnie, és később, mintegy magasabb fokára hágva a létrának, kapja a Szentlelket.
Természetesen igaz, hogy különbség van a Krisztushoz való közelségünk tekintetében és abban a mértékben, ahogyan átadtuk magunkat az ő Lelkének. Ha azt mondjuk, hogy "bennünk van a Lélek", ez nem ugyanaz, mint hogy "megtelítődni a Lélekkel". Ha "élünk a Lélek által", ez nem jelenti szükségszerűen azt, hogy megtanultunk a "Lélek által járni" is.
Senki nem lehet azonban Krisztusban, hacsak nincs benne Szentlélek. Alapjában véve az egyetlen módja, hogy megtudjuk, valakiben van-e Szentlélek, az, hogy megkérdezzük tőle, miként gondolkodik Jézus Krisztusról (1Kor 12,3, Jn 4,2)
A Biblia olykor felváltva használja a Krisztus és a Szentlélek neveket. Ez történik a Római levél 8. fejezetének abban a részletében is, amelyet épp most olvastunk. "A Lélek bennetek" vagy a "Krisztus bennetek" kifejezések ugyanazt a valóságot jelentik. Arról van szó, hogy a halál állapotából az élet állapotába léptünk át. Testünk minden bizonnyal alá van még vetve a halálnak. Jelenlegi létformánk még nem hagyta el a bűn és a nyomorúság felségterületét. Ugyanakkor - már élünk. Ez az új élet Krisztusból árad, aki meghalt és ismét feltámadott. Az új élet a Szentlélek által van bennünk.
Ez a naponkénti megelevenedés és naponkénti meghalás teszi a keresztyén életet olyan megfeszítetté és néha olyan nehézzé. Soha nem szabad megelégednünk azzal, ami lelkileg már a miénk, mert amíg ebben a testben vagyunk, még nem érkeztünk célhoz. Mindig több elfelejteni és megtanulnivalónk van. Többet kell elveszítenünk régi önmagunkból, hogy többet kapjunk Istenből.
Ne zavarjuk azonban meg egymást azzal, hogy elválasztjuk Krisztus munkáját a Lélek munkájától. Krisztusban növekedni és Lélek által élni egy és ugyanaz. És ez mindent megér.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-AZ ÖNZÉS PRÓBÁJA

"Ha te balra tartasz, én jobbra megyek; ha te jobbra mégy, én balra térek" (1Móz 13,9)

Amint az Istenben való hitből kezdesz élni, a leggazdagabb és legcsalogatóbb távlatok tárulnak fel előtted, és mindaz jog szerint a tied. De ha hitből élsz, akkor mindenekelőtt azt a jogodat fogod gyakorolni, hogy lemondasz jogaidról és Isten választására bízod magad. Isten néha megengedi, hogy olyan próbába juss, ahol jogod lenne a jóléthez, megilletne téged, ha nem a hit életét élnéd. De ha hitből élsz, akkor teljes örömmel lemondasz jogodról és Istenre bízod a választás jogát. Ez önfegyelem, ennek segítségével a természeti szellemivé alakul át, az Isten szavának való engedelmesség által. Ha életünk vezére a jog, akkor ez szellemi látásunkat eltompítja. Az Istenben hívő élet nagy ellensége nem a bűn, hanem az a jó, amelyik nem a legjobb. A jó mindig ellensége a legjobbnak. Ábrahám a világ szerint a legbölcsebben járt volna el, ha ő maga választ. Joga volt ehhez és a körülötte élő emberek bolondnak tarthatták, mert nem választott. 

Sokan közülünk azért nem jutnak szellemileg előbbre, mert inkább azt választják, amihez joguk van, ahelyett, hogy egészen Istenre bíznák, hogy Ő válasszon. 

Meg kell tanulnunk a szabályt: úgy járni, hogy szemünk Istenen legyen. "Járj énelőttem" (1Móz 17,1).

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Isten gyermekeinek szent gondtalansága

"Ne aggodalmaskodjatok életetek felől!... ti kicsinyhitűek... keressétek az Isten országát! "
(Lukács 12, 22. 28. 31) 

A gondok olyanok, mint a rossz szellemek és rémképek. Különösen éjszaka jelentkeznek és elveszik nyugalmunkat s álmunkat. Az állandó belső nyugtalanság lassanként megviseli az idegeket is. - "Ne aggodalmaskodjatok!" - mondja a Megváltó tanítványainak. De hogyan lehet a gondoktól és aggodalmaktól megszabadulni? Az ember el akarja űzni a szorongató gondolatokat, de azok ismét jelentkeznek. A Megváltó azt is móndja az aggodalmaskodó embereknek: "Ti kicsinyhitűek!" És ez az aggodalmaskodásnak a forrása. Hitetlenség és kishitűség. A hit Istennel számol és számít Istenre. Az aggodalmaskodók csak a látható tényezőkkel számolnak. Nem elég az, ha az ember hiszi, hogy van Isten. Az élő hit Istennel mint valósággal számol, de akiknek a hitük holt, ott Isten csak az értelmük számára létezik, mindennapi életükben és döntéseikben nem veszik figyelembe. Az ilyenek előtt a Biblia csodálatos és nagy ígéretei csak nyomtatott betűk. Amikor azután valami nyomorúság éri őket, elveszítik fejüket és úgy összezavarodnak, mintha nem lenne Isten és nem lenne segítség.

Az aggodalmaskodás és a gond meghátrál a hit elől és egy jobb, magasabbrendű gond lép helyükbe: Isten országa keresésének a gondja. Arra legyen tehát gondunk, hogy Isten gyermekei és országának polgárai legyünk és maradjunk. A földi gondokkal semmiféle célt nem érünk el, azok csak gyengítenek minket. Ha az örök üdvösség gondja foglalkoztat bennünket, akkor egészen biztosan el is nyerjük azt. - Amikor az Urat befogadjuk és otthonossá válunk az ő országában, akkor a látható dolgok messzebbre kerülnek tőlünk, idegenné válnak számunkra. Azokat a javakat tekintjük tulajdonunknak, amikben isten Jézus Krisztus által részesít minket. Így leszünk Isten szemében rendkívül drágák mint az ő kiválasztottai és szerettei, akikre a legkisebb dologban is gondja van. Ő már a legnagyobbat nekünk adta: önmagát, s így a kisebbeket is megadja nekünk és keresztülvezet minket ezen a földi életen. Addig tart itt minket, amíg azt bölcsessége jónak találja. Az emberek rendszerint fordított irányból közelítik meg a kérdést. Inkább csak a mellékes dolgok miatt aggodalmaskodnak és a legfőbb dolgokkal nem törődnek. Keressük tehát először Isten országát és akkor: a többi dolgok ráadásul adatnak nektek.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Isten tárháza

"Megnyitja az Úr gazdag kincsesházát" (5Móz 28,12)

Ez az ígéret az esőre vonatkozott, amelyet megad az Úr a maga idejében. De az eső csak jelképezi mindazt a mennyei felüdülést, amelyet az Úr készségesen megad népének. Milyen drága az az eső, amely az Úr népét üdíti fel!

Mi úgy gondoljuk, hogy Isten kincsesházát csak nagy próféták tudják felnyitni, mint Illés, pedig nem így van. Ez az ígéret mindazoknak szólt, akik hűségesek voltak Izráelben, és neked is, hívő testvérem. "Megnyitja az Úr gazdag kincsesházát". Te is megláthatod a megnyílt eget, kinyújthatod kezed és elveheted a magad részét, sőt mindazt, amivel a körülötted élőknek szolgálhatsz. Kérj, amit csak akarsz, Isten nem tagad meg tőled semmit, ha Krisztusban maradsz, és az Ő beszédei benned maradnak.

Még nem ismerjük az Úr valamennyi kincsét, de Ő kitárja kincsesházát előttünk, és mindjobban megérteti velünk, milyen nagy gazdagságot jelent szövetsége és szeretete: egyáltalában az, hogy kijelenti magát bennünk. Ezt csakis az Úr tudja megtenni velünk, és itt most ígéri is, hogy megteszi. Ha szorgalmasan figyelsz szavára és engedelmeskedsz akaratának, tiéd lesz minden gazdagsága.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Az életnél is fontosabb küldetés

"..az életem sem drága, csak hogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet... kaptam... "(ApCsel 20,24)

Hogyan valósult meg a búzaszem sorsa Pál apostol életében?
Felsorolja fiatalkorának minden értékét, s így folytatja: „azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért." (Fil 3,7-8) Később pedig megjelöli a célt: „hogy Krisztust megnyerjem." Nem sok mindent, hanem mindent odaadott azért, hogy Krisztus gazdagsága az övé lehessen, s így legyen mit adnia másoknak.

A korinthusiaknak ezt írja: „De mi nem éltünk ezzel a szabadsággal (hogy eltartsák őket), hanem mindent elviselünk, hogy semmi akadályt ne gördítsünk a Krisztus evangéliuma elé." (1Kor 9,12) Lemond olyan lehetőségről, amivel mindenki más természetes módon él, és amiben semmi rossz nincs, csak azért, hogy minél többekhez eljusson az életet mentő evangélium. Vállalja, hogy nehezebb legyen az ő élete, ha ezáltal könnyebb lesz másoké. Ő örömmel szegényebb marad, ha ezáltal mások élete gazdagodik. Ugyanúgy, ahogyan Krisztus tette.

„De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csak hogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról." Ő sem a saját életét félti, hanem másokét. Világos célja van az életének, amit Jézus tűzött ki eléje. Küldetésben jár, tudja, ki küldte, kikhez és miért, és ezt akarja végezni utolsó leheletéig - örömmel.

Nagy kísértés, hogy féltjük magunkat, hogy saját céljaink fontosabbak lesznek, mint a kapott küldetésünk, vagy hogy egyáltalán nincs is világos cél előttünk. Boldog ember az, aki eljut erre a nagy szabadságra: mindennél fontosabb lett nekem az, hogy Isten mire akar használni, s emellett minden egyéb szempont eltörpül.

Napi áhítat: Együtt örülni a mennyel

Hét témája: A misszió végcélja a mennyország

Olvasmány: Lk 15,1–7                 

Együtt örülni annak, aminek a menny örül és örülhet: az mindig tiszta öröm.

1„A vámszedők és a bűnösök mindnyájan igyekeztek Jézushoz, hogy hallgassák őt. 2A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: „Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük.” 3Ő erre ezt a példázatot mondta nekik: 4„Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? 5És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, 6hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. 7Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre.”

Magyarázat:

Gyakran éri a vád a hívőket: jobban örülnek egy megtérő fekete báránynak, mint azoknak, akik egész életükben hűségesek voltak, építették Isten országát és a gyülekezetüket. Ezt az igét olvasva talán még azt is gondolhatjuk, hogy Jézus is hasonlóképpen tesz, sőt még a menny is. Hadd világítsam meg ezt egy másik oldalról. Jézus itt közös örömre hív minket a mennyel, mikor valaki megtér, és Isten népének részévé válik. Micsoda megtiszteltetés ez! Olyan szoros lehet a kapcsolatunk vele, hogy együtt örülhetünk Megváltónkkal. Érezzük ezt emberi kapcsolatainkban is, ugyanannak örülni mennyire szoros közösséget jelent. Ez a szoros kapcsolatunk Jézussal és a mennyel már itt ezen a földön kezdődik. Kérd ma ezt: Hadd örüljek, Istenem, annak, aminek te.

(Vas Ferenc)

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Ne hagyj el engem, Uram, Istenem, ne légy távol tőlem!” -(Zsoltárok 38,22)

Gyakran imádkozunk azért, hogy Isten ne hagyjon el minket a nyomor és kísértés idején, de emellett könnyen elfelejtjük, hogy minden időben szükséges így imádkoznunk. Nem létezik életünkben egyetlen egy pillanat sem, bármily szent is legyen az, amikor el tudnánk lenni az Ő támogatása és erősítő hatalma nélkül. Úgy a világosságban, mint a sötétségben, úgy az Ő közelében, mint a kísértések idején, szükségünk van erre a kérésre: „Ne hagyj el engem, Uram, Istenem”. „Tarts meg engem a Te beszéded által, hogy éljek; erősíts engem, hogy meggyógyuljak”. Ha egy kisgyermek járni tanul, szüksége van a folytonos felügyeletre és támogatásra. Mikor a kormányos elhagyja a hajót, azonnal letér a rendes pályájáról és a habok labdaként űzik ide s tova céltalanul. Mi nem nélkülözhetjük a felülről származó állandó segítséget. 

Tehát ezért naponként kell imádkoznunk. „Ne hagyj el engem, Atyám, ne hagyd el gyermekedet, mert máskülönben az ellenség keze elejti őt. Pásztorom ne hagyd el bárányodat, különben elbolyong a nyájtól és biztos védelmétől. Nagy Kertész, ne hagyd el plántádat, mert elhervad és meghal. Ó Uram, ne hagyj el engem ebben a szempillantásban, de ne hagyj el Istenem soha sem. Ne hagyj el örömömben, mert különben foglyul ejti szívem. Ne hagyj el szenvedésemben, nehogy zúgolódjam ellened. Ne hagyj el engem, ha megtérést ajándékozol nekem, mert elveszíteném a megbocsátás reménységét és kétségbe esnék, de ne hagyj el engem legerősebb hitem idejében sem, mert hitem különben vakmerőséggé fajulna. Ne hagyj el engem, mert nélküled gyenge, veled azonban erős vagyok. Ne hagyj el engem, mert utam veszélyes és buktató hálókkal van kirakva; vezetésed nélkül el vagyok veszve. A kotlós tyúk nem hagyja el csirkéit, fedezz be Te is engem szárnyaiddal, hadd találjak oltalmat szárnyaid alatt. Ne távozz messze tőlem, mert a nyomorúság közel van és senki sincs, aki segítségemre sietne”. „Ne hagyj el engem, Uram, Istenem, ne légy távol tőlem! Siess az én segítségemre, ó Uram, én szabadítóm!”

Ne hagyj el Istenem

Menedékem s fényem.

Köszöntünk Szent Szellem!: AMIKOR A LÉLEK EGY BŰNÖSÖN KERESZTÜL SZÓL

"Ezek voltak Dávid utolsó szavai: így szól Dávid, Isai fia, így szól a magasra emelt férfi, Jákób Istenének felkentje, Izrael énekeinek kedveltje: Az Úr Lelke beszélt általam, az Ő szava volt nyelvemen."  

(2Sám 23:1-2; új protestáns fordítás)

Milyen csodálatos bizonyságtétel ez egy Szentlélekkel betelt élet végén! Igen, Dávid követett el hibákat, egyikről még ének is született: Izrael énekeskönyvének 51. zsoltára. Mindazonáltal a Lélek mindig vele maradt, és ő megbizonyosodott abban, hogy végig Isten szószólója volt.
Ha esetleg attól félnél, hogy a Szentlélek elhagy a bűnöd miatt, akkor a király története legyen számodra az Istentől jövő mai bátorítás! Dávid házasságtörése és gyilkossága tragikus, semmivel sem menthető bűn, de mély, őszinte bűnbánata nyilvánvalóvá tette, hogy semmiképpen sem szorította ki életéből a Szentlelket. Sőt, Ő az, aki a bűnbánó bűnöst megtérésre indítja, és új reményt ültet a szívébe, tekintet nélkül arra, hogy mit tett korábban.
Ahogy az Úr szava volt Dávid nyelvén, úgy beszélhetünk mi, megtérő bűnösök is Istenről, hirdetve az igazság és szeretet üzenetét, amelyet Ő bíz ránk. Miközben imádkozol és tanulmányozod a Bibliát, a menny küldhet neked olyan üzenetet, amit átadhatsz egy személynek vagy egy egész csoportnak. A gonosz angyalok talán megpróbálnak meggyőzni arról, hogy méltatlan vagy erre a szerepre. Ha ilyesmi történne, gondolj mindig Dávidra!
Egy különlegesen biztosított fegyintézetben látogattam meg Jacket, ahol 15 éves büntetését töltött gyilkosságért. Újjászületett keresztény lett, de sokan aggódtak, vajon szabadulása után meddig fog ez tartani. Miután kiszabadult, a Szentlélek továbbra is hatalmas erővel dolgozott az életében. Az általa megszólaltatott Isteni Ige hihetetlen eredményeket hozott, hiszen sokakat vezetett Krisztushoz új életének egy-két éve alatt, mígnem rákban el nem hunyt.
Az Üdvözítő legeredményesebb bizonyságtevőiből néhányan azok közül kerülnek ki, akik börtönbüntetésük alatt a börtönmisszió munkatársaival találkoztak. Jézus nemcsak azért jött, hogy szabadulást hozzon a foglyoknak, hanem azért is, hogy majd képviseljék Őt azok előtt, akiknek meg kell hallaniuk az evangélium örömhírét.



Imádság a mai napra
"Köszönöm, drága Szentlélek, hogy nem adod fel az értem való munkát még a legnehezebb időszakokban sem. Bár lenne ma nyelvemen a Te szavad, Uram! Halleluja!"

Garrie F. Williams írása alapján

Köszöntünk Szent Szellem!: A SZENTLÉLEK ERŐTELJES HATÁSA

"Elment oda Nájóthba Rámában. És az Istennek Lelke szállt őreá is, és folytonosan prófétált, míg eljutott Nájóthba Rámában. És levetette ő is ruháit, és prófétált ő is Sámuel előtt, és ott feküdt meztelenül azon az egész napon és egész éjszakán. Azért mondják: Avagy Saul is a próféták közt van-é?" (1Sám 19:23-24)

Abban a rámái házban Sault is betöltötte a Szentlélek, mint előzőleg a három hírvivő csoportot is. Egész nap a padlón feküdt Isten hatalmának különös, alázatos bizonyítékaként. Sajnos azonban amilyen drámai volt ez a tiszteletteljes állapot, ugyanolyan mulandó is.
Saultól eltérően, akinek tapasztalata nem eredményezett új és tartós kapcsolatot az Úrral, Ellen Harmon ellenzői közül sokan egységre jutottak céljukban és erőfeszítéseikben Isten hatalmának különleges megnyilvánulása által. "Egy imaórán nem sokkal azután, hogy az egyik testvér vallást tett arról, hogy korábban rossz álláspontot képviselt, olyan nagy erővel tapasztalta meg a Teremtő hatalmát, hogy arca mennyei fénytől ragyogott, és tehetetlenül a földre esett."
Fontos tudnunk, hogy a Szentlélek hatalmának minden korban voltak természetfölötti megnyilvánulásai, amelyek Isten jelenlétét jelezték.

Imádság a mai napra
"Mindenható Istenem, alázattal borulok le a jelenlétedben. Gyengeségben vagy erőben egyaránt tégy képessé arra, hogy olyan pohár legyek, amely túlcsordul a Te felfoghatatlan hatalmadtól!"

Reggeli gyöngyszemek: A Lélek élénkítő munkája

„A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit; a beszédek, amelyeket mondtam nektek, lélek és élet.” 

(Jn 6:63)

Csak Isten Szentlelke képes felgyorsítani felfogóképességünket. (Letter 49, 1896.)

Isten csak azoknak adja Szentlelkét, akik alázatosan várakoznak Istenre, akik éberen figyelnek vezetésére és kegyelmi ajándékaira. Ez a hit által igényelt, megígért áldás maga után von minden más áldást is. Krisztus az áldást kegyelmének a gazdagsága szerint adja nekünk. Kész arra, hogy minden lelket megáldjon szükségük és befogadóképességük szerint.

A Lélekből való részesülés: Krisztus életéből való részesülés. Csak azok tudják Krisztust a maga valóságában ábrázolni, akiket Isten ily módon tanított, akiknek szívében a Lélek munkálkodik és életükben Krisztus élete nyilvánul meg.

Isten az embereket úgy fogadja el, ahogyan vannak, és ha átadják magukat, akkor szolgálatára neveli őket. Isten Lelke, ha lélekben befogadták, felébreszti a szunnyadó képességeket. A Szentlélek vezetése alatt kifejlődik az, aki tartózkodás nélkül Istennek szenteli magát, és erőt nyer, hogy Isten követelményeit megértse és teljesítse. A gyenge, határozatlan jellem erőssé és szilárddá alakul. Az állandó átadás oly szilárd kötelékké válik Krisztus és tanítványai között, hogy a keresztény ember jelleme Jézuséhoz hasonlít majd. Nézetei világosabbak és messze tekintők lesznek. Megkülönböztető ereje áthatóbb, ítélete igazságosabb lesz. Az igazság napjának életadó erejétől feléled, hogy sok gyümölcsöt hozzon Isten dicsőségére.

A hívők közössége egy szív és egy lélek lesz, az Úr pedig hatalmassá teszi Igéjét a földön.

Új városokba, falvakba és új területekre lépnek; az egyház növekszik és fénylik, mert eljött világossága, és az Úr dicsősége feltámadt rajta. Ha a Szentlélek bennünk lakozik…, Jézust fogjuk magasra emelni. 

(The Review and Herald Extra, December 23, 1890.)

Reggeli gyöngyszemek: Tőle kapjuk a Lélek gyümölcsét

„Mert a világosság gyümölcse minden jóságban, igazságban és valóságban van.” (Ef 5:9)

Talán azt képzeljük, hogy saját erőnkből átalakíthatjuk jellemünket és életünket, hogy beléphessünk a dicsőség kapuján? Ha ezt gondoljuk, tévedünk. Nem tudjuk megtenni. Minden pillanatban Isten Szentlelkétől függünk, aki állandóan munkálkodik bennünk és gyermekeinkben.

Ha a szülők úgy látják, hogy otthonukban másképpen állnak a dolgok, szenteljék magukat teljesen Istennek, s akkor az Úr úgy irányítja majd az eseményeket és gondolatokat, hogy teljes átalakulás mehet végbe a családban. (Child Guidance, 172.)

Együttérző Megváltótok szeretettel tekint rátok, készen arra, hogy meghallgassa imáitokat, és megadja a segítséget, amire szükségetek van életetek munkája során. A keresztény jellem építőkövei a szeretet, öröm, békesség, hosszútűrés, kedvesség, hit és nagylelkűség. Ezek a drága ajándékok a Lélek gyümölcsei. Ezek képezik a keresztény ember koronáját és pajzsát…Semmi sem adhat ennél tökéletesebb örömet és megelégedést. (The Signs of the Times, November 29, 1877.)

Ha befogadod Krisztus Lelkét … magad is növekszel és gyümölcsöt teremsz. A Lélek ajándékai beérnek jellemedben. Hited nő, meggyőződésed elmélyül, szereteted tökéletes lesz. Egyre jobban tükrözöd Krisztust mindenben, ami tiszta, nemes és szép…

Ez a gyümölcs soha nem romlik meg, hanem megtermi a maga gyümölcsét az örök életre.

„Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.” Krisztus sóvárogva várja, hogy képmása megmutatkozzék egyházában. Amikor Krisztus jelleme tökéletesen kiábrázolódik népében, akkor eljön, hogy mint sajátját magához vegye őket. (Christ’s Object Lessons, 69.)

Reggeli dicséret: Jézus ígérete

„Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!”
(Máté evangéliuma 28. fejezet 20. vers)

A Szentírásban úgy olvassuk, hogy Jézus, a feltámadása után még negyven napig együtt volt tanítványaival. Tanította őket Isten országának dolgaira, majd arra kérte őket, hogy a Szentlélek kitöltéséig még maradjanak Jeruzsálemben, viszont utána menjenek el és tegyenek tanítvánnyá minden népet, (Apcsel.1:3-8; Máté 28:18-20) s Ő velük lesz mindig a világ végezetéig.

Jézus velünk van? Hogyan? Hiszen, „mikor ezeket mondotta, az ő láttokra felemelteték, és felhő fogá el őt szemeik elől.” (Apcsel.11:9) Eszerint azt mondhatjuk, hogy Jézus ma csupán a Szentlelken, a Vigasztalón keresztül van velünk.

S lehet, furcsán hangzik, de Jézus ígéretéhez hűen testileg is jelen van. Bizony, Jézus ma is tapintható és megérinthető. Hogyan? Az egyház (Te és én) Krisztus valóságos teste ebben a világban: „Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint.” (1Kor.12:27)

Némelyek az Ő kezei, melyek által ma is áldást oszt, bekötözi a sebedet, felsegít, ha elesel, elkészíti a reggelidet, kitakarít, megszereli az autódat, a háztartási dolgaidat…

Mások, az ő szemei, fülei, szája és lábai, akiken keresztül észreveszi, hogy épp egy kis bátorításra van szükséged, aztán ír pár kedves sort face-n, email-en, sms-ben, vagy felhív, hogy mi van veled, vagy elmegy és meglátogat, mikor beteg vagy…

S ha elhiszed, hogy a kezed, a lábad, a szád, az egész tested, Jézusnak, mint a Fejnek a tulajdona (1Kor.6:19-20) és az Ő irányítása alatt kell, hogy állj, akkor menj és tégy ma mindent az Ő dicsőségére, szem előtt tartva, hogy teljesen azonosul övéivel;

„amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.” (Máté 25:40)

Bejegyezte: Szilárd

DR MICHAEL BROWN: Az Evangélium Felhígításának Hatalmas Bűne

Utasítsd el a felhígított evangéliumot!!!

Amerika mai gyülekezeteinek egyik legnagyobb hibája, hogy megpróbáljuk
Jézus Örömhírének üzenetét súlytalanná tenni az elveszett bűnösök számára – igyekszünk kivenni azt, ami megütközést kelt, eltávolítani belőle a feddést, felhígítani a mondanivalóját, kimagyarázni erkölcsi tanításait.
Miközben ezt tesszük, meggyalázzuk az Urat és magunk is a kárhozatba segítjük a bűnösöket.
Ideje felébrednünk, és megtérni ebből a hitetlen, világi felfogásból!
Megosztok egy általam sokszor elmondott történetet, amely jól bemutatja a felhígított evangélium prédikálását célzó őrült kísérletet.

Egy orvos, talán minden idők legcsodálatosabb tudományos felfedezésére jutott. Megtalálta a rák tökéletesen sikeres gyógymódját, amely a betegség összes formáját, és valamennyi stádiumát teljesen meggyógyítja. Minden dolog közül talán az volt a leghihetetlenebb, hogy mindössze egy adag gyógyszer kellett a rákból való teljes felépüléshez.
Az egyetlen gond csak az volt, hogy a gyógyszert tabletta formában kellett bevenni; minden egyes tabletta egy millió dollárba került, hatalmas mérete miatt nagyon nehéz volt lenyelni, továbbá hét napig tartó keserű szájízt hagyott maga után.
Természetesen, a kutatás-fejlesztéssel foglalkozó csapat igen felfokozott lelkiállapotba került a felfedezés hallatán, és találkozván az orvossal azt mondták neki, hogy a felfedezésének sikere érdekében végezzen el három egyszerű változtatást: dolgozza ki azt a módszert, amelynek köszönhetően tízezer dollárra mérsékelhető a gyógyszer tablettánkénti ára; csökkentse a tabletták méretét, az emberek fuldoklását elkerülendő, és a keserű ízt pedig távolítsa el.

Az orvos, kétévi kemény munka után visszahívta a csapatot, és bejelentette, hogy minden területen sikerült végrehajtania a kért változtatásokat. Az általa kidolgozott új változat esetén minden tabletta éppen tízezer dollárba kerülne, kis zselékapszulaként lehetne megvásárolni, és végül pedig, egy nagyon kellemes utóíze lenne.
Mindössze egyetlen probléma maradt. A tabletta nem gyógyította már a rákot!

És mi pontosan ugyanezt tettük az Evangéliummal! Megpróbáltuk megszélesíteni a keskeny kaput, és népszerűvé tenni a Krisztus keresztjét azt gondolván, hogy valamiképpen több ember „üdvözül” majd általunk.
De az üzenetünk nem üdvözít többé!

Megpróbáltuk Jézust elfogadhatóvá tenni a bűnösöknek ahelyett, hogy bűnösöket tettük volna elfogadhatóvá Jézus számára, kihagyva az uralmának való alárendeltség és a Benne elnyerhető új élet fontosságának kihangsúlyozását. És újraértelmeztük a megtérés fogalmát, egyszerű intellektuális változásként kezelve ahelyett, hogy irányváltásként tekintenénk rá – gondolok itt kifejezetten a bűntől az Úrhoz való fordulásra, egy – Isten kegyelme és a Szent Szellem ereje általi – teljes fordulatra.

Azt mondjuk ma az embereknek, hogy „gondolkozz másként Jézusról!” – de ez csak töredéke az Evangélium üzenetének.
A Jézusba vetett hitet ma, egy jó üzleti ajánlatba csomagolt biztosításként mutatják be: „Add csak át a bűneidet és a depressziódat, és kapsz cserébe sikert, anyagi növekedést és örök életet.”
Megkérhetlek, hogy mutass bárhol a Cselekedetek könyvében csak egyetlen olyan példát, aki ezt az üzenetet prédikálta az elveszetteknek? Avagy úgy gondoljuk, hogy jobbak vagyunk az apostoloknál?
Volt arra valamilyen oka Pálnak, hogy amikor egy elveszett bűnösnek a „Krisztusban Jézusban való hit”-ről prédikált, akkor beszéljen neki az „igazság(osság)ról, önuralomról, és az eljövendő ítéletről” (Csel. 24:24-25)? Ez is része a mi evangéliumi üzenetünknek?

Természetesen, együtt érző embereknek kell lennünk, és legyen tele a szívünk igazi túláradó szeretettel és gondoskodással az elveszettek felé! És természetesen legyünk bölcsek és kulturálisan érzékenyek, de ne a velük való azonosulással nyerjük meg őket, hanem, hogy Jézusra hasonlítunk.
És azzal, hozzuk be őket Isten Királyságába, hogy a bibliai Jézust és az Írások által bemutatott Evangéliumot tárjuk eléjük, vállalva a botrányt, elutasítást és a gúnyt is.

Ezt írta Pál Jézus visszatéréséről, „Megbünteti azokat, akik nem ismerik Istent és nem engedelmeskednek a mi Urunk, Jézus Evangéliumának” (2 Thess. 1:8). Milyen gyakran gondolunk úgy az Evangéliumra, mint aminek „engedelmeskednünk” kell?

Forrasok: http://www.zsidok-keresztenyek.eu/mihaszna_pasztorok/pdf/az_evangelium_felhigitasanak_hatalmas_bune.pdf

http://www.charismanews.com/opinion/39844-the-great-sin-of-trying-to-make-the-gospel-palatable

János Apostol I. levele 2. rész

1. Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus.
2. És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is.
3. És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk.
4. A ki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság.
5. A ki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk;
6. A ki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, a mint ő járt.
7. Atyámfiai, nem új parancsolatot írok néktek, hanem régi parancsolatot, a mely előttetek volt kezdettől fogva; a régi parancsolat az íge, a melyet hallottatok kezdettől fogva.
8. Viszont új parancsolatot írok néktek, a mi igaz ő benne és ti bennetek; mert a sötétség szűnni kezd, és az igaz világosság már fénylik.
9. A ki azt mondja, hogy a világosságban van, és gyűlöli az ő atyjafiát az még mindig a sötétségben van.
10. A ki szereti az ő atyjafiát a világosságban marad, és nincs benne botránkozásra való.
11. A ki pedig gyűlöli az ő atyjafiát, a sötétségben van, és a sötétségben jár, és nem tudja hová megy, mert a sötétség megvakította az ő szemeit.
12. Írok néktek, gyermekek, mert a ti bűneitek megbocsáttattak az ő nevéért.
13. Írok néktek atyák, mert megismertétek azt, a ki kezdettől fogva van. Írok néktek ifjak, mert meggyőztétek a gonoszt. Írok néktek fiacskák, mert megismertétek az Atyát.
14. Írtam néktek atyák, mert megismertétek azt, a ki kezdettől fogva van. Írtam néktek ifjak, mert erősek vagytok, és az Isten ígéje megmarad bennetek, és meggyőztétek a gonoszt.
15. Ne szeressétek a világot, se azokat, a mik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete.
16. Mert mindaz, a mi a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból.
17. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de a ki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.
18. Fiacskáim, itt az utolsó óra; és a mint hallottátok, hogy az antikrisztus eljő, így most sok antikrisztus támadt; a honnan tudjuk, hogy itt az utolsó óra.
19. Közülünk váltak ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna; de hogy nyilvánvalóvá legyen felőlük, hogy nem mindnyájan közülünk valók.
20. És néktek kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok.
21. Nem azért írtam néktek, mivel nem ismeritek az igazságot, hanem mivel ismeritek azt, és mivel semmi sincsen az igazságból, a mi hazugság.
22. Ki a hazug, ha nem az, a ki tagadja hogy a Jézus a Krisztus? Ez az antikrisztus, a ki tagadja az Atyát és a Fiút.
23. Senkiben nincs meg az Atya, a ki tagadja a Fiút. A ki vallást tesz a Fiúról, abban az Atya is megvan.
24. A mit azért ti kezdettől hallottatok, az maradjon meg bennetek. Ha bennetek marad az, a mit kezdettől fogva hallottatok, ti is az Atyában és a Fiúban maradtok.
25. És az az ígéret, a melyet ő ígért nékünk: az örök élet.
26. Ezeket írtam néktek azok felől, a kik elhitetnek titeket.
27. És az a kenet, a melyet ti kaptatok tőle, bennetek marad, és így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem a mint az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az és nem hazugság, és a miként megtanított titeket, úgy maradjatok ő benne.
28. És most, fiacskáim, maradjatok ő benne; hogy mikor megjelenik, bizodalmunk legyen, és meg ne szégyenüljünk előtte az ő eljövetelekor.
29. Ha tudjátok, hogy ő igaz, tudjátok, hogy a ki az igazságot cselekszi, az mind tőle született.

Hogyan növelheted meg az áldást az életedben?

Nagyon sokan kerestek már meg azzal a kérdéssel, hogyan lehetne a kenet mértékét megnövelni az életükön. Többeknek pedig az jelent problémát, hogyan tudnák a megrekedt életüket kimozdítani a holtpontról. Mind a két probléma rokon egymással, s mindkettőre a megoldás valójában közös.

Egy asszony történetéből tanít erről az Ige, aki hihetetlen nagy szükségben volt.

A szükség a következő módon van leírva a Királyok 2.könyve 4-ben:
"És kiálta egy asszony a próféták fiainak feleségei közül Elizeushoz, és monda: A te szolgád, az én férjem meghalt; te tudod, hogy a te szolgád félte az Urat. Eljött pedig a hitelező, hogy elvigye mind a két gyermekemet, hogy néki szolgái legyenek. "

Az asszony egy nagyon komoly anyagi szükségben volt. Úgy látszott, az élete teljesen áldás nélküli. Képtelen volt már maga mellett tartani a legszűkebb közösségét is, a családját is. Azonban prófétatanítvány özvegyeként tudta: a megoldás nem más, mint Isten munkája. Az, hogy Istent engedi cselekedni a családjában, az életében.
Ezt ő a következő képen oldotta meg: szólt Elizeusnak és elmondta a problémát Isten emberének.
A helyzet megoldása innentől Isten munkájává vált, természetesen azonban annak függvényeként, hogy Ő tökéletesen engedett Istennek e munka során.

Sokak számára hasonló esetben a segítség azt jelentené, hogy sok pénzt kapnak. Már ezzel is elégedettek lennének. Vagy azzal is elégedettek lennének sokan, ha maga a probléma megszűnne. Az Isten általi szükség-betöltés azonban több ennél, ha Isten tölt be egy szükséget, azzal az ÚR
- nevel, formál,
- megoldja magát a konkrét szükséget,
- egzisztenciális alapot ad.

Lássuk! Elizeus " bemozdítja " az asszonyt. Figyeld, mit tesz. Elizeust azért szeretem, mert nagyon gyakorlatias. Meghallja a problémát, aztán azt mondja: nézzük meg a te mostani állapotodat.

"Monda néki Elizeus: Mit cselekedjem veled? Mondd meg nékem, mi van a házadban?
Monda az: A te szolgálóleányod házában nincs egyéb, csak egy korsó olaj.
Akkor monda: Menj el, kérj ott kinn minden te szomszédidtól üres edényeket, de ne keveset;"

Tudja, hogy Isten munkája elkezdődött, tudja, hogy Isten hamarosan betölti ennek az asszonynak a szükségét, mert szellemben már látta ennek az asszonynak a készségét az engedelmességre.
A megoldása ezért így kezdődik: nézd meg a befogadóképességedet. (Egy pillanatig sem az a kérdés benne, hogy lesz-e olaj vagy nem lesz, egyetlen kérdés van: mennyit vagy képes felfogni ebből?)

Nézd meg, hát most Te is, kedves Olvasó a befogadóképességedet. Állapítsd meg magadban, hogy ez elég-e neked. Elég-e az az áldás, ami az életeden van? Elég-e az a kenet-mennyiség, ami rajtad van? Akarsz nagyobb áldást? Akarsz nagyobb mértékű kenetet? Ugye nem feltételezed Istenről, hogy nem tudna többet adni? Ugye nem feltételezed azt sem Istenről, hogy képtelen lenne többet adni? Ugye azt sem gondolod, hogy Isten már kiosztotta a kenetet és számodra nem tartja szükségesnek, hogy az életeden nagyobb áldás legyen, nagyobb erővel tudd Őt szolgálni, nagyobb mértékű legyen a kenet?

Nos, ez Elizeusnak sem volt kérdés. Ő ismerte az Urat. Ő tudta, hogy ha Te kész vagy az Urat szolgálni, akkor az áldásnak egy dolog szabhat határt: a befogadóképességed.
Tágítanod kell hát a befogadóképességedet!

Isten bölcsessége, hogy Ő tudja, hogy milyen természetű áldást fog adni neked, ezért tudja, hogy milyen természetű befogadóképesség-növelésre van szükséged.
Vajon elég-e az áldás ami az életeden van? Akarsz többet? Akkor szerinted elég-e az az idő amit eddig Isten munkájára fordítottál? Elég-e az az odaszántság, amit eddig Isten munkájába fektettél? Elég-e az a szentség, amelyben eddig éltél? Növeld a befogadóképességedet az áldás számára!

Ennek az asszonynak nem volt pénze. Nem tudott többet adni az Úrnak. Nem rendelkezett gyakorlatilag semmi felett, amiből még többet tudott volna adni az Úrnak.
Elizeus azt mondta ezért: először is most ne sajnáld az időt és most kezdj el 100%-osan részt venni az Úr munkájában. Tegyél félre mindent ami nélkülözhető ebből a szempontból. Nincs kifogás, nem kérdezem, hogy ráérsz-e vagy, hogy van-e kedved. Vagy kell az áldás és megteszed, vagy nem teszed meg és akkor ne várd az áldást. Nem ad Elizeus alternativ megoldást, ne takarékoskodj az időddel, ne mérd az idődet centiméterrel, másodperccel, ha az áldásról van szó!

Elizeus tanácsának a második része szintén figyelemre méltó.
Azt mondja, hogy "kérj ott kinn minden te szomszédidtól üres edényeket, de ne keveset" Azt tanácsolja ennek az asszonynak, hogy kérjen kölcsön edényeket, még hozzá teszi: ne keveset.
Mi ebben az izgalmas?
Tudod, aki kölcsönkér, nem ingyen kér! Ha kölcsön kéred tőlem az autómat, akkor nem ingyen kéred azt. Odaadod érte a becsületedet. Milyen szavakkal kérnéd el tőlem?
"Barnabás, szeretném elkérni az autódat, s ígérem, vissza fogom adni, csak kölcsön szeretném, hogy add." Netán hozzá is tennéd: becsület szavamra!
Látod? Az asszonyt Elizeus nagyon érdekes helyzetbe hozza. Tudja, hogy nincs semmilye, sőt, két gyermek rabszolgaváltságának árával van minuszban, erre azt mondja neki, hogy tegye fel a becsületét is, a szavát, a tisztességét, azt amilye még van, mindent! 
Egzisztenciálisan tehát mindent fektessen bele az Isten munkájába!
Ha Isten munkájáról van szó, ha az áldásról van szó,akkor nincs hátország! Akkor nincs vésztartalék. Vagy egész emberként mindenedet felteszed az Isten ügyére, vagy ne várd a kenetet! 
De sokan elhasalnak itt és kudarcba fullad az igyekezetük, megreked az áldás... Miért?
Mert azt mondják, hogy minden szabadidőmben az Úré vagyok. Vagy azt mondják: teljesen az Úré vagyok, csak nem verem nagydobra, nem szeretném, hogy kellemetlenségem legyen a feletteseim, a főnököm, vagy a kollégáim előtt.
Ennek az asszonynak a vagyoni mérlege nulla volt, sőt, mínusz. Amilye volt, a becsülete, a tisztessége, a szava hitele. Elizeus (Isten Szelleme által vezetve) azt mondja: asszony, mindent fektess bele most, ha csakugyan kell neked az áldás Istentől.
Hát ezt jelenti a befogadóképesség növelése.

Mondd, a te befogadóképességedet lehetne-e még növelni? Ugye, igen! Ugye még mindent nem fektettél bele Isten munkájába? Engem is egy ideig visszatartott az egzisztenciám. A "mit szólnak mások" kérdése. Aztán el kellett döntenem: vagy akarom az áldást, a kenetet Istentől, vagy emberektől várom. Aztán hamar eldöntöttem, hogy nem érdekel engem semmi, majd Isten fog rólam gondoskodni, nekem az első az áldás. A kenet nélkül nem akarok egy lépést sem tenni!

Neked is ez a kérdés: meddig tudsz ebben elmenni? Látod? Elizeus nem szab az asszonynak mértéket. Nem mondja, hogy 14 db. edényre van szükséged. Itt Isten rád bízza a döntést. Amennyire képes vagy egzisztenciálisan mindent befektetni Isten munkájába, azzal egyenesen
arányos lesz az áldás mértéke az életeden. Ha 50%-nyit fektetsz be, akkor fele lesz az áldás is. Ha feladod fél óra múlva, akkor hamarabb elapad az áldás. Az asszonynak azt mondja: "de ne keveset"!
Neked hol van az a határ, amikor azt fogod mondani, hogy ennyi neked elég? Amikor Isten megbízatásában cselekszel és arra gondolsz: már elég, akkor vedd tudomásul, hogy ezt az áldásra mondod. A kenetre mondod ki.

És hát azt is nézzük meg, hogy mi lesz mindennek az eredménye.

Az asszony megtette amit Elizeus kért, s az eredmény: töltötte az olajat, ameddig volt mibe. Amikor elfogyott, akkor abbahagyta. Elvitte az olajat, eladta, ennek az árából kiváltotta a rabszolgaság fenyegetéséből a két gyermekét, sőt, megélhetést is biztosított belőle hármuknak, vagyis ha belegondolunk, ez az asszony elindult és éjt nappallá téve meg nem állva kérte a korsókat, járta a házakat, zörgetett, aztán zörgetett újra, ment és rábeszélte az embereket, hogy bízzanak meg benne, nem akar rosszat, hallgassák meg és adjanak neki egy-egy korsót.

Tudod mit vár tőled Isten? Hogy tedd ugyanezt, de nem korsót kell kérned, hanem örömhírt mondhatsz, azaz gyakorlatilag te vagy az aki ad... mégis, mennyi kifogásunk van, hogy nem tesszük, igaz? Ha már három helyre elmegyünk egy nap, ha már két emberrel beszélünk egy nap, olyan "szelleminek" érezzük magunkat tőle... s talán ezért olyan kevés az áldás, Isten gyermeke az életeden, nem? Mert kettő után, három után megállsz és elégedett vagy...
Sokan meg el sem indulnak, mert féltik az egzisztenciájukat. sokan be sem merik hangosan vallani, hogy kevés a kenet az életükön, többet akarnak, mert mit szólnak a felettesek, mit szólnak a munkahelyen a kollegák, stb.
Hát figyeld meg, mi lett abból, hogy ez az asszony nem féltette az egzisztenciáját, hanem mindent, MINDENT belefektetett az Úr munkájába: Isten egy teljesen új alapokon álló vadonatúj egzisztenciát épített neki ebből!

Isten nem a meglevőt javította fel egy kicsit, hanem egy teljesen vadonatúj egzisztenciával ajándékozta meg ezt az asszonyt. Ennek az asszonynak az odaszánása pedig látványos volt, látható és eredményes. (De jó, hogy a fél odaszánás sokszor nem látványos és nem eredményes, pedig sokan keseregnek és eredményt várnak, de így legalább az emberek nem hiszik, hogy fél odaszánásért is megáld az ÚR, hogy Őneki a fél is elég)

Szóval a látványos, teljes odaszánás eredménye is látványos lett. Ennek az asszonynak nem volt többet kérdése, hogy hogyan győzze meg a gyermekeit arról, hogy van Isten. Nem volt kérdése, hogy hogyan értesse meg a családjával, hogy jó az Úr és él és gondoskodik! Azonnal bizonyságtevő lett az élete és Isten azonnal fényesen hitelesítette az életét.

Szeretnél-e ekkora áldást? Akkor Isten most neked mondja: mennyid van? Mit van? Gyerünk, barátom, növeld a befogadóképességed, azaz fektesd most be 100%-osan mindenedet, teljesen, semmit nem visszatartva, egzisztenciálisan is teljesen magadat, szánd oda magad és szánj oda mindent!
"De ne keveset! " Mert Isten kész már arra, hogy betöltse áldással, betöltse kenettel az életedet. Amit Ő akar adni, az sem kevés... gyerünk, mond ki neki: Itt vagyok Istenem és most mindent Neked akarok szánni, töltsd be az életemet a Te áldásoddal és áraszd ki rám a kenetedet! "...de ne keveset"!

(P.Szabó Barnabás)