Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Félutas hívők

"Orpá megcsókolta az anyósát,... visszatért népéhez és isteneihez." (Ruth 1,14-15)

Naomi azt tanácsolta özvegyen maradt menyeinek, hogy maradjanak otthon, ő pedig visszamegy elhagyott hazájába egyedül. Ők azonban ragaszkodtak ahhoz, hogy együtt menjenek. Útközben ismét emlékeztette őket arra, hogy számukra előnyösebb lenne népük körében maradni. Ekkor egyikük, Orpá, visszafordult, Ruth azonban azt kérte, hogy többé ne unszolja erre, mert ő már eldöntötte, hogy anyósa népét és Istenét választja.

Mindketten Naomitól hallottak az élő Istenről. Amikor mind a hárman megözvegyültek, feltűnt nekik, mennyire másként gyászol az, aki hisz Istenben. Megkívánták ezt az életet, és egyébként is szerették anyósukat. Ruth el is döntötte, hogy ezen az úton akar járni, Orpá azonban megingott, és félútról visszafordult. Ő is elindult a pogányságból Istenhez, de nem érkezett meg hozzá. Ráébredt bálványainak hiábavalóságára, de nem merte rábízni magát az élő Istenre.

Heisenberg, a jeles fizikus és filozófus írja, hogy életünk legtöbb gyengeségének az az oka, hogy a cselekedeteink mögött nincsenek döntések. Nem tudunk elengedni és elfogadni. Márpedig az artisták azt mondják, hogy a legtöbb baleset akkor történik, ha nem merik határozottan elengedni az egyik trapézt, és úgy átlendülni a másikra.

Aki úgy akarja Krisztust követni, hogy közben ragaszkodik a világhoz is, soha nem ér célba, félútról vissza fog fordulni. Aki csak félszívvel hízza Istenre magát, nem tapasztalja meg az ő mindenek feletti gazdagságát, hűségét, szeretetét. És aki csak a hívő élet előnyeit szeretné, de nem vállalja a nehézségeket is, csak egy ideig fog hinni (Lk 8,13). Engedjünk a bíztatásnak:

Testvérek, menjünk bátran,
Hamar leszáll az éj,
E földi pusztaságban
Megállni nagy veszély.
Hát merítsünk erőt
A menny felé sietni,
Nem állva megpihenni
A boldog cél előtt.
(Tersteegen Gellért, ford. Vargha Gyuláné)

Köszöntünk Szent Szellem!: ÍME, EGY NAGY PRÓFÉTA!

"Ha most elmegyek tőled, téged pedig olyan helyre ragad el az Úrnak Lelke, amelyet én nem tudok, és én elmegyek, hogy megmondjam Akhábnak, és ha ő téged nem talál meg, engem öl meg; pedig a te szolgád féli az Urat gyermekségétől fogva." (1Királyok könyve18:12)

Isten szerette választott népét, mint ahogy minden bűnöst szeret, ezért úgy döntött, egy Lélekkel betelt prófétát fog küldeni, hogy észhez térítse őket. Illés figyelmeztette Akhábot, és most, több mint 40 hónappal később, visszajött, hogy a Szentlélek hatalmas erejével megszüntesse a szárazságot. Nem, a Lélek nem ragadta el Illést, ahogy Abdiás tartott tőle. Éppen ellenkezőleg: a király jelenlétébe vezette a prófétát, aki azonnal Illést kezdte el okolni minden bajért. "Te vagy az Izrael megháborítója?"

Sajnos kiszámítható, hogy a Lélekkel betelt keresztények ugyanilyen bánásmódban részesülnek ma is. A fiatal anyuka Jézus iránti buzgó szeretettel a szívében érkezett haza az Istentiszteletről. Kábítószerfüggő, erőszakos férje azonnal szitkok áradatát zúdította rá: "A te kereszténységed teszi tönkre a házasságunkat! Te vagy az oka minden bajnak ebben a házban! Tanya azonban tudta, hogy amit a férje mond, nem igaz, és az igazság és éleslátás lelkének segítségével képes volt szembeszállni a gonosszal.
Amikor a Szentlélek által megújulás történik egy közösségben, a hatás sokszor olyan drámai, hogy nyomában azonnal ellenállás következik. A brit és amerikai történelem korai szakaszában zajló nagy megújulási mozgalmak során mindig sok kocsmát, játékkaszinót és nyilvánosházat zártak be. Hatásukra kiürültek a bírósági tárgyalótermek, és megteltek a templomok.

Imádság a mai napra
"Uram, olyan természetes az a vágyam, hogy a Te Lelked szabadítson ki a bajból! Ma arra kérlek, adj erőt ahhoz, hogy a bennem és körülöttem lévő gonoszsággal szembeszállhassak, és Jézus szeretetével szilárdan kiállják az igazságért!"

Garrie F. Williams írása alapján

Reggeli gyöngyszemek: Az angyalok az üdvösség örököseinek szolgálatában állnak

„Nemde szolgáló lelkek azok valamennyien, akiket szolgálatra küldtek el azokért, akik örökölni fogják az üdvösséget?” (Zsid 1:14)

Istennek vannak angyalai, akiknek fő feladata, hogy vonzzák azokat, akik az üdvösség örökösei lesznek… Feladatuk, hogy visszatartsák Sátán hatalmát.

E mennyei lények azon munkálkodnak, hogy felkészítsék a világ lakosait, hogy Isten tiszta, szent és szeplőtlen gyermekeivé váljanak. De emberek, akik Krisztus követőinek vallják magukat, nem értik ezt a szolgálatot, és megnehezítik a mennyei hírnökök munkáját. Az angyalok, akik mindenkor látják az Atya arcát a mennyben, szívesebben maradnának Isten közelében, a menny tiszta és szent környezetében; el kell azonban végezniük azt a munkát, hogy elvigyék ezt a mennyei légkört a megkísértett és megpróbált lelkeknek, hogy Sátán nehogy alkalmatlanná tegye őket azon helyek betöltésére, melyeket Isten kijelölt számukra a mennyei udvarban. Fejedelemségek és hatalmasságok munkálkodnak együtt ezekkel az angyalokkal azokért, akik az üdvösség örökösei lesznek.

Az angyalok, akik megteszik értetek, amit önmagatoktól nem tudnátok, együttműködésetekre várnak. Várják, hogy válaszoljatok Krisztus vonzására. Húzódjatok közel Istenhez és egymáshoz! Vágyakozás, csendes ima és a sátáni erőknek való ellenállás által állítsátok akaratotokat Isten akarata mellé. Ha ellent akartok állni az ördögnek, és őszintén imádkozzátok: „Szabadíts meg a kísértésből”, erőt kapsz arra a napra. A mennyei angyalok feladata az, hogy közel hajoljanak a megpróbáltakhoz, megkísértettekhez és a szenvedőkhöz. Fáradhatatlanul munkálkodnak, hogy megmentsék a lelkeket, akikért Krisztus meghalt. Amikor lelkek megbecsülik kiváltságaikat és a nékik küldött mennyei segítséget és válaszolnak a Szentlélek munkájára; amikor akaratukat Krisztus akaratával egyesítik, angyalok viszik e híreket a mennybe… 

A mennyei seregek körében pedig örvendezés van e hírek hallatán. 

(The Review and Herald, July 4, 1899.)

Reggeli gyöngyszemek: Számtalan angyal siet segítségünkre

„És láttam és hallottam sok angyal hangját a trón, az élőlények és a vének körül, számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer volt.” (Jel 5:11)

Amikor Krisztus felvitetett az Atyához, követőit nem hagyta segítség nélkül. Képviselője, a Szentlélek és a mennyei angyalok szolgálata segíti azokat, akik a hitnek szép harcát vívják a páratlan nehézségek ellen. Sose feledjétek, hogy Jézus a segítségetekre van. Jellemetek egyedi különlegességeit senki más nem érti olyan jól, mint Ő. Vigyáz rátok, és ha készséggel átadjátok magatokat a vezetésének, akkor Ő körülvesz benneteket a jóra való késztetéssel, amely képessé tesz titeket a számotokra kijelölt feladat betöltésére.

Semmi sem tehetetlenebb, de ugyanakkor legyőzhetetlenebb, mint az a lélek, aki érzi semmiségét és teljesen a Megváltó érdemeiben bízik. Isten inkább a menny minden angyalát elküldi az ilyen lélek megsegítésére, mintsem hagyná, hogy legyőzessen.

Az angyalok Isten szolgái, akik a tőle állandóan áradó fényben ragyognak, és gyors szárnyakon sietnek, hogy véghezvigyék akaratát.
Az angyalok mindig ott állnak, ahol a leginkább szükség van rájuk, azokkal harcolnak, akik a legkeményebb csatát vívják az énnel, akiknek körülményei a legkilátástalanabbak.

Az angyalok minden időben Krisztus hűséges követői mellett álltak. A gonosz hatalmas szövetségesei mindig felsorakoznak azok ellen, akik győzni akarnak; Krisztus azonban a láthatatlanra irányítja tekintetünket, a mennyei seregekre, amelyek körülvesznek mindenkit, aki szereti Istent. Hogy milyen – látható és láthatatlan – veszedelemtől mentett meg minket az angyalok közbenjárása, mindaddig nem tudhatjuk meg, amíg az örökkévalóság fényében meg nem látjuk Isten gondviselését. Akkor tudni fogjuk, hogy az egész mennyei családot érdekelték földi rokonaik idelent, és hogy Isten trónjától hozzánk irányított küldöttek figyelték lépteinket nap mint nap. 

Zsoltárok könyve 119. rész

1. Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak.
2. Boldogok, a kik megőrzik az ő bizonyságait, és teljes szívből keresik őt.
3. És nem cselekesznek hamisságot; az ő útaiban járnak.
4. Te parancsoltad Uram, hogy határozataidat jól megőrizzük.
5. Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megőrzésére!
6. Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra!
7. Hálát adok néked tiszta szívből, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire.
8. A te rendeléseidet megőrzöm; soha ne hagyj el engem!
9. Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?
10. Teljes szívből kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól!
11. Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.
12. Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre.
13. Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét.
14. Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban.
15. A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek.
16. Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedről nem feledkezem el.
17. Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet.
18. Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.
19. Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tőlem a te parancsolataidat.
20. Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt.
21. Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól.
22. Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megőriztem a te bizonyságaidat!
23. Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidről gondolkodik.
24. A te bizonyságaid én gyönyörűségem, és én tanácsadóim.
25. Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint.
26. Útaimat elbeszéltem előtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre!
27. Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról!
28. Sír a lelkem a keserűség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint!
29. A hamisságnak útját távoztasd el tőlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem!
30. Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak előttem.
31. Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni!
32. A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet!
33. Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megőrizzem azt mindvégig.
34. Oktass, hogy megőrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívemből.
35. Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban.
36. Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre.
37. Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet.
38. Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged.
39. Fordítsd el tőlem a gyalázatot, a mitől félek; hiszen jók a te ítéleteid.
40. Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által.
41. És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted,
42. Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben!
43. És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet!
44. És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké.
45. És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem.
46. És a királyok előtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg.
47. És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek.
48. És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidről.
49. Emlékezzél meg a te szolgádnak adott igédről, a melyhez nékem reménységet adtál!
50. Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem.

Jakab Apostol levele 4. rész

1. Honnét vannak háborúk és harczok közöttetek? Nem onnan-é a ti gerjedelmeitekből, a melyek a ti tagjaitokban vitézkednek?
2. Kívántok valamit, és nincs néktek: gyilkoltok és irígykedtek, és nem nyerhetitek meg; harczoltok és háborúskodtok; és nincsen semmitek, mert nem kéritek.
3. Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek, hogy gerjedelmeitekre költsétek azt.
4. Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? A ki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz.
5. Vagy azt gondoljátok, hogy az Írás hiába mondja: Irígységre kívánkozik a lélek, a mely bennünk lakozik?
6. De majd nagyobb kegyelmet ád; ezért mondja: Az Isten a kevélyeknek ellenök áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ád.
7. Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek.
8. Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek.
9. Nyomorkodjatok és gyászoljatok és sírjatok; a ti nevetéstek gyászra forduljon, és örömötök szomorúságra.
10. Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és felmagasztal titeket.
11. Ne szóljátok meg egymást atyámfiai. A ki megszólja atyjafiát, és a ki kárhoztatja atyjafiát, az a törvény ellen szól, és a törvényt kárhoztatja. Ha pedig a törvényt kárhoztatod, nem megtartója, hanem bírája vagy a törvénynek.
12. Egy a törvényhozó, a ki hatalmas megtartani és elveszíteni: kicsoda vagy te, hogy kárhoztatod a másikat?
13. Nosza immár ti, a kik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk ama városba, és ott töltünk egy esztendőt, és kalmárkodunk, és nyerünk;
14. A kik nem tudjátok mit hoz a holnap: mert micsoda a ti életetek? Bizony pára az, a mely rövid ideig látszik, azután pedig eltűnik.
15. Holott ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, ím ezt, vagy amazt fogjuk cselekedni.
16. Ti ellenben elbizakodottságtokban dicsekedtek: Minden ilyen dicsekedés gonosz.
17. A ki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekeszik, bűne az annak.

Kenneth E. Hagin- Üdvözítve hit által!

,,Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez. ,,(Efézus 2,8)

Figyeld meg, az a hit, amely által üdvözülsz: Nem tőletek van".
Más szavakkal, nem természetes, emberi hit.
Isten ajándéka! 
Ez megegyezik a Róma 12,3-mal, amely kijelenti: "…az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét"!
A keresztények mégis azt mondják: "De nekem még sincs hitem." Én mindig azt válaszolom erre: "
Akkor miért nem fogadod el az üdvösségedet? Aki üdvösségre jutott, annak van hite! Ugyanis nem lenne üdvössége hit nélkül." Minden hívőnek van hite! A Biblia azt mondja, hogy van nekik! Sok keresztény azonban nincs tudatába annak, hogy neki is van hite, ezért nem használja azt a hitét, ami megvan. Isten ellen, a Biblia ellen és önmaguk ellen foglalnak állást, mivel állandóan arról beszélnek, hogy mennyire nincs hitük. Isten szól hozzánk az Igéjében. Isten és az Ő Igéje egyek. Ha Isten Igéje mond valamit, akkor azt Isten mondja. 
Isten Igéje pedig azt mondja, hogy Isten már megadta neked a hit mértékét. 
 Biztos, hogy ez isteni fajta hit, mert Istennek nincs másfajta hite! Ámen!

Efézusbeliekhez írt levél 1. rész

1. Pál, Jézus Krisztus apostola Isten akaratjából, az Efézusban lévő és Krisztus Jézusban hívő szenteknek.
2. Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
3. Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, a ki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben a Krisztusban,
4. A szerint, a mint magának kiválasztott minket Ő benne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Ő előtte szeretet által,
5. Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Ő akaratjának jó kedve szerint,
6. Kegyelme dicsőségének magasztalására, a melylyel megajándékozott minket ama Szerelmesben,
7. A kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint.
8. Melyet nagy bőséggel közlött velünk minden bölcsességgel és értelemmel,
9. Megismertetvén velünk az Ő akaratjának titkát az Ő jó kedve szerint, melyet eleve elrendelt magában,
10. Az idők teljességének rendjére nézve, hogy ismét egybeszerkeszt magának mindeneket a Krisztusban, mind a melyek a mennyekben vannak, mind a melyek e földön vannak;
11. Ő benne, a kiben vettük is az örökséget, eleve elrendeltetvén annak eleveelvégzése szerint, a ki mindent az ő akaratjának tanácsából cselekszik,
12. Hogy legyünk mi magasztalására az Ő dicsőségének, a kik előre reménykedtünk a Krisztusban:
13. A kiben ti is, minekutána hallottátok az igazságnak beszédét, idvességetek evangyéliomát, a melyben hittetek is, megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szent Lelkével,
14. A ki záloga a mi örökségünknek Isten tulajdon népének megváltatására, az Ő dicsőségének magasztalására.
15. Annakokáért én is, hallván a ti hiteteket az Úr Jézusban, és minden szentekhez való szerelmeteket,
16. Nem szűnöm meg hálát adni tiérettetek, emlékezvén reátok az én könyörgéseimben;
17. Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcseségnek és kijelentésnek Lelkét az Ő megismerésében;
18. És világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy tudhassátok, hogy mi az Ő elhívásának a reménysége, mi az Ő öröksége dicsőségének a gazdagsága a szentek között,
19. És mi az Ő hatalmának felséges nagysága irántunk, a kik hiszünk, az Ő hatalma erejének ama munkája szerint,
20. A melyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben.
21. Felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és erőn és uraságon és minden néven, mely neveztetik nemcsak e világon, hanem a következendőben is:
22. És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak fejévé,
23. Mely az Ő teste, teljessége Ő néki, a ki mindeneket betölt mindenekkel.

Napi áhítat: Ajándékot kaptál

127. zsoltár              

Aki nem tud mit kezdeni Isten Fiával, az nem igazán fog tudni mit kezdeni gyermekeivel sem.

„Zarándokének. Salamoné. Ha az ÚR nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az ÚR nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök.
Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az ÚR szeret, annak álmában is ad eleget.
Bizony, az ÚR ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.
Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak.
Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg a tegzét: nem szégyenül meg, ha ellenségeivel van szóváltása a kapuban.”

Magyarázat

Akik tudják, hogy minden kegyelem, azok ezt gyermekeik megszületésében is áhítattal ismerik fel. Ajándék, gyümölcs és jutalom, mondja Salamon király. Egyiknek nem kívánt, a másiknak pedig csak vágyott. Valahol kidobott, kihasznált és megalázott, máshol elkényeztetett és bálványozott. Mihez kezdjünk gyermekeinkkel? Mihez kezdjünk Isten ajándékaival? Mihez kezdjünk Isten nekünk adott gyerme­kével, az ő Fiával?
Ha kaptál az Örökkévalótól gyermekeket, vedd a kezedbe, őrizd, szeresd, becsüld őket, és ne felejtsd el, hogy mindez kegyelem, hálával, de felelősséggel is tartozol értük. 

Ne felejtsd el az ajándékozót, örökkévaló Istenedet, aki gyermekeiden keresztül épít téged, formálja jellemedet, örömre derít és megvigasztal. Azt parancsolja neked, szeresd őket úgy, mint magadat, és viselkedj velük úgy, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak. 

Nem mindenki ölelheti saját gyermekét, de mindenki örülhet Isten Fiának. Ha nem kaptál saját gyermekeket, ne hidd, hogy mennyei Atyád kevesebbet tartogatott számodra. 

Öleld magadhoz, szeresd és becsüld az Isten Fiát, akit szeretetből, ajándékul adott neked is. Aki nem tud mit kezdeni az Isten Fiával, az nem igazán fog tudni mit kezdeni gyermekeivel sem.

Ima:
Könyörögjünk, hogy az Úr ajándékaként tudjuk fogadni a születendő gyermekeket! (Zsolt 127,3–5)
(Nagy-Kasza Dániel)

Napi áhítat: Rendíthetetlen ország

Zsid 12,25–29

Az ember csak ámul és imádja Istent, aki örök országába fogadott bennünket.

„Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok azt, aki szól! Mert ha azok nem menekültek meg, akik elutasították azt, aki a földön adott kijelentést, mennyivel kevésbé menekülünk meg mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyből szól hozzánk. Az ő hangja akkor csak a földet rendítette meg, most azonban ezt ígéri: „Még egyszer megrendítem nemcsak a földet, hanem az eget is.” A „még egyszer” pedig azok megváltozását jelenti, amelyek mint teremtett dolgok megrendülhetnek, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek. Ezért tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk, legyünk hálásak, és azzal szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel. Mert a mi Istenünk emésztő tűz.”

Magyarázat

A mi országunkban annyi mindent tanultunk már a rendíthetetlenségről. Amit ideiglenesnek gondoltunk, évtizedekig velünk maradt. Amiket öröknek gondoltunk és éreztünk, másnapra már el is felejtettünk, annyira nyom nélkül tűntek el az életünkből. Jézusban egy rendíthetetlen országot, a mennyországot kaptuk ajándékba. Nem kell félnünk attól, hogy ez az ország eltűnik holnapra, vagy egy hatalmasabb erő eltörli. Sőt minden hatalmat térdre fog kényszeríteni az idő egy pontján, örökre. Épp ezért mi ehhez az országhoz alkalmazkodunk, annak törvényeit, szabályait és uralkodóját akarjuk követni. Néha az a félelmem, hogy túl jól alkalmazkodom, alkalmazkodunk ahhoz a világhoz, amiben élünk. Hadd zárjam ezzel a gondolattal heti elmélkedéseinket: Alkalmazkodjunk sokkal jobban Isten országához, mint ehhez a világhoz. Adjon az Úr erőt ehhez és bölcsességet, mert egyre nehezebb lesz.
(Vas Ferenc)

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Emlékeztesd Istent ígéreteire!

"Hiszen Te mondtad: Sok jót teszek veled" (1Móz 32,13)

Ez a legbiztosabb módja, hogy imánk hathatós legyen az Úrnál. Alázatosan emlékeztetjük Őt ígéretére. Hűséges Istenünk soha nem vonja vissza szavát, és nem hagyja beteljesületlenül. Mégis szereti, ha népe emlékezetében tartja ígéreteit, és kéri Őt azok beteljesítésére. Az ilyen ima megeleveníti emlékezetünket, megújítja hitünket és megerősít a reménységben. Isten nem Önmagáért, hanem értünk adta Igéjét. Az Ő szándékai határozottak, és nincs szüksége semmire ahhoz, hogy tervét, népe megmentését, végrehajtsa. Ígéreteit nekünk adja, hogy azokkal minket erősítsen és vigasztaljon. Ezért kívánja, hogy könyörgésünkben hivatkozzunk ígéreteire, így: "Hiszen Te mondtad..."

"Sok jót teszek veled" - ebben az ígéretben megtaláljuk az Úr valamennyi kegyelmes ígéretének összefoglalását. Annyit jelent: "biztosan" jót teszek veled. Jót, igazán jót, maradandó jót, mindent, ami jó. Sőt. Megcselekszi, hogy mi magunk is jók leszünk, ami még jobb. Úgy bánik velünk itt a földön, mint szentjeivel, és ez jó. De nemsokára felvesz bennünket, hogy az Úr Jézussal legyünk, és az Ő választottaival együtt lehessünk, és ez lesz a legfőbb jó. Ennek az ígéretnek a birtokában nem kell félnünk sem Ézsau haragjától, sem semmi mástól. Ha az Úr jót tesz velünk, ki árthatna nekünk?

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Amilyen az élet - olyan a gyümölcse

"Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem lesztek a mi Urunk Jézus ismeretében sem tétlenek, sem terméketlenek" (2Pt 1,8).

Ha gyümölcsöző élet által szeretnénk (kívánjuk) dicsőíteni Urunkat, akkor ennek bizonyos előfeltételei vannak. Semmi sem származhat ugyanis belőlünk, ami nincs meg bennünk. Először is hitre van szükségünk, ami minden erény alapja, azután ismeretre, mértékletességre, állhatatosságra és kegyességre. Ezekhez járuljon istenfélelem és felebaráti szeretet. Mindez együttvéve megtermi majd a gyümölcsét, úgyhogy nem leszünk az Igének csupán tétlen ismerői, hanem tényleges cselekvői. Az sem elég, hogy mindez csak meglegyen bennünk: bővölködnünk kell ezekben, különben kiszáradunk. A gyümölcs az élet túláradása, ezért telve kell lennünk élettel, hogy az kiáradhasson belőlünk!

Ismerünk embereket, akik sok és igen jó képességgel rendelkeznek és kedvező alkalmakat is kapnak, mégsem tudnak soha lelkeket az Úrhoz vezetni. Közelebbről megfigyelve őket, rájöttem, hogy bizonyos kegyelmi ajándék hiányzik belőlük, ami föltétlenül szükséges a gyümölcsterméshez: az alkalmasság ajándéka. Mert amilyen az ember, olyan a munkája. Ezért ha valamit jobban akarunk csinálni, először nekünk kell jobbá lennünk. Ha hasznosabbak akarunk lenni a szolgálatban, először nekünk magunknak kell alkalmasabbakká válnunk arra, hogy szolgálhassunk. Legyen hát alapigénk szelíd figyelmeztetés a gyümölcstelen "professzoroknak" és saját magunknak is.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-A legegyszerűbb dolgok is áldottak

"Ha Isteneteket, az Urat szolgáljátok, akkor megáld kenyérrel és vízzel" (2Móz 23,25)

Milyen áldott ígéret! Istent szolgálni már önmagában is gyönyörűség. Ráadás még az a kiváltság is, hogy minden dolgunkon megnyugszik az Úr áldása! Ha mi magunkat az Úrnak szenteljük, a leghétköznapibb dolgunk is áldott lesz. Urunk Jézus vette a kenyeret és megáldotta, mi is áldott kenyeret eszünk. Jézus Krisztus megáldotta a vizet, sőt borrá változtatta. A víz, amelyet iszunk, sokkal jobb nekünk, mint az ellenségeinket megvidámító bor: minden cseppje áldás. Az Úr áldása van Isten emberén mindenben, és rajta is marad mindig.

Mit számít, ha csak kenyerünk és vizünk van, de áldott az a kenyér és az a víz! Kenyerünk és vizünk viszont mindig lesz. Ez benne van az áldásban, hiszen meg kell lenniük, hogy Isten megáldhassa. "Kenyerét megkapja, vize állandóan van" (Ézs 33,16). Ha Istennel ülünk asztalunkhoz, akkor nemcsak kérjük, hanem birtokoljuk is áldását. Nemcsak úrvacsorai kenyerünket, hanem a családi asztalunkon levőt is megáldja. Akik Őt híven szolgálják, azokat Ő is hűséggel szolgálja. Ezt az asztali áldást nem érdemeinkért kapjuk, hanem kegyelemből. Valójában háromszoros itt a kegyelem, megadja nekünk a kegyelmet, hogy szolgáljuk Őt, azután a kegyelmet, hogy kenyerünk lehet, végül azt a kegyelmet, hogy áldott kenyeret ehetünk.

Napi áhítat: Az őt szeretőknek készítette

1Kor 2,6–13

El sem tudjuk képzelni, milyen lesz az, amikor odaát a végtelen szeretet és egység közösségében lehetünk. A legjobb lesz.

„A tökéletesek között azonban mi is bölcsességet szólunk, de nem e világnak, sem e világ mulandó fejedelmeinek bölcsességét, hanem Isten titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre. Ezt e világ fejedelmei közül senki sem ismerte fel, mert ha felismerték volna, a dicsőség Urát nem feszítették volna meg. Hanem hirdetjük, amint meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett”, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek. Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is. Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, csak Isten Lelke. Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk. Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Lélektől jött tanítással, a lelki dolgokat a lelki embereknek magyarázva.”

Magyarázat

A menny az a hely, amit Isten készített az őt szeretőknek. Megnyugtató a számomra, hogy az készíti, aki a legjobban ismer és szeret. Így biztosak lehetünk abban, hogy a menny egy nagyszerű hely lesz. Még akkor is, ha tudjuk, hogy olyan lesz, amit szem nem látott és emberi értelem el sem tud képzelni. Segíthet bennünket ebben a bizonytalanságban valami. Isten megismerése. Ez a hívő ember legnagyobb lehetősége és kötelessége. Mindez azonban nem lehetséges az Isten Lelkének segítsége nélkül. Így válunk lelki emberekké a Szentlélek által. Ez magyarázza a sok értetlenséget, ami körbevesz bennünket ebben a világban. Mi nemcsak a világ dolgait akarjuk megismerni, hanem Isten Lelke segítségével Isten mélységeit. Jaj nekünk, ha cselekedeteinket csak e világi célok és vágyak irányítják. Mert akkor jutalmunkat csak ezen a földön nyerhetjük el. Közben Isten valami elképzelhetetlenül nagyszerűt készített el nekünk a mennyben.
(Vas Ferenc)

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Naomi

"Áldott az Úr, aki nem hagyott most téged rokoni támasz nélkül! "(Ruth 4,14)

Ruth könyve arról szól, hogy éhínség volt Izrael földjén, s egy négy tagú család átköltözött a szomszédos Móáb országába, mert ott volt kenyér. Hamarosan meghalt az apa, s ott maradt Naomi két fiával. Ők felnőve pogány lányokat vettek feleségül, de egy idő után ők is meghaltak. Ekkor Naomi hazaindult Betlehembe, menyeit pedig bátorította, hogy maradjanak otthon, menjenek újra férjhez. Egyikük ezt tette, Ruth azonban ragaszkodott anyósához, és vele tartott. Isten nagyon kegyelmesen rendezte az életét, s később az ő dédunokája lett Dávid király.

Naomi életútja nagyon tanulságos. Elindultak idegenbe úgy, hogy nem kérdezték Istent. Pogányokkal házasodtak össze a fiai, amit tiltott Isten törvénye. Amikor azonban mindkét fia meghalt, felébredt lelki álmából. Nem lázadt, sőt rábízta magát Istenre, s életében felragyogott valami Isten jelenlétéből. Menyeit meglepte, hogy így is lehet gyászolni. Isten a próbákat így használja fel lelki megtisztításunkra.

Amikor hazaindul, már egészen ez az Istentől kapott szeretet tölti be. Ezért tud a menyei fejével gondolkozni, s nem azt javasolja nekik, ami önmagának lenne jó, hanem ami nekik. Kész értük áldozatot hozni. Jézus szeretetét is ez jellemzi, tőle lehet ilyen szeretetet kapni.

Hazaérve már Isten boldog bizonyságtevője, arról beszél, mit tett vele, velük az Úr. Bevallja, hogy Isten nélkül mentek el annak idején, de most az Úr hozta őt haza. Nem is akarja nincstelen özvegységét másra bízni, csak az élő Istenre.

Isten pedig úgy irányította az eseményeket, arra indította az embereket, úgy formálta közben Naomi és Ruth hitét is, hogy az ő kegyelmét hatalmasan tapasztalhatta ez a két kiszolgáltatott özvegy.

Isten ma is ugyanilyen, merjük rábízni magunkat!

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.” -(Róma 8,30)

Ez egy drága igazság részedre, kedves hívő lélek. Talán szegény, nyomorult és ismeretlen vagy, úgy, felüdítésed végett tekints „hivatásodra” és az abból származó üdvös következményekre, s kiváltképpen arra a drága hatásra, amelyről itt szó van. Amilyen bizonyos, hogy most Isten gyermeke vagy, olyan bizonyos, hogy minden nyomorúságodnak vége szakad nemsokára és mindazzal bővölködni fogsz, ami üdvödre és dicsőségedre szolgál. Várj még egy kicsit és fáradt fejed a dicsőség koronáját fogja hordani, ezek a munkától nehéz kezeid győzelmi pálmát fognak lengetni. Ne panaszkodj szenvedéseid miatt, hanem inkább örülj azon, hogy rövid idő múlva ott leszel, ahol „nincs többé szenvedés, kiáltás vagy fájdalom”. A tüzes lovak és tüzes szekér ajtód előtt várnak s egy pillanat elegendő, hogy átvigyenek téged a megdicsőültekhez. 

Az örök dicséret és hála már ajkadon van. A menny kapuja nyitva áll előtted. Az örök nyugalomba való bemenetel csalhatatlanul biztosítva van számodra. Ha az Úr téged elhívott, akkor semmi sem választhat el szerelmétől. A nyomor és a szomorúság nem tépheti el ezt a köteléket; az üldözés tüze nem égeti el ezt a bilincset; a pokol kalapácsa nem törheti szét ezt a láncot. 

Te el vagy rejtve, az a hang, mely téged először hívott, újból fog hívni, de ezúttal a földről az égbe, a halál komor homályából a dicsőség kimondhatatlan fényébe. 

Ó, hidd erősen, hogy annak szíve, aki téged megigazított, végtelen szeretettől dobog érted. Mindjárt ott leszel a megdicsőülteknél, ott, ahol részed van; itt csak kevés ideig várakozol, hogy előkészülj a szentek örökségének elvételére, mely a világosságban van. 

Azután az égi követek szárnyaikon felvisznek téged a békesség, öröm és üdvösség hegyére hol énekelni fogsz:

„Üdvözítőm trónjánál
Leteszem a koronám:
Dics, áldás, magasztalás,
Legyen Neked hál’adás!
Hallelujah!”
és nyugszol örökkön örökké.

Reggeli dicséret: Hűsége végtelen - irgalma mély

„De te Uram irgalmas, és könyörülő Isten vagy, késedelmes a haragra, és nagy a kegyelmed és hűséged!” -Zsoltárok könyve 86. rész 15. vers.

Hogy a mi drága Istenünk milyen hűséges, irgalmas és kegyelmes, olvassuk el egy megható versben és hallgassuk meg énekben.

Légy irgalmas a Fiad nevében

Bűnbánattal jöttünk most elődbe,
hadd beszéljünk arról, ami fáj.
Mint alélt virág lehajtott fejjel
Előtted néped sírva megáll.

Tudjuk, mindig a hűségre nézel,
Az engedelmes szívet szereted:
De találsz-e csak egyet is köztünk
Ha elindulsz, hogy megkeresed?

Találsz-e köztünk egyetlen egyet
Ki nem sántikálva megy feléd?
S ha kimondanád az utolsó szót,
Ha kimondanád, hogy most már elég:

Mind itt maradnánk fél lábon állva
Mint letört kóró az őszi szélben.
Uram! Légy irgalmas még nékünk!
Légy irgalmas a Fiad nevében!

Ahogy vagyunk, úgy állunk előtted
Botladozó életünk útján.
Fáradt szívünk halkult dobbanása
Egy-egy sóhaj a könnyek útján.

Bocsánatért könyörgünk Hozzád
A bűnbánat keserűségében.
Uram! Légy irgalmas még nékünk!
Légy irgalmas a Fiad nevében!

Páskulyné Kovács Erzsébet (1970. 06. 02.)

https://www.youtube.com/watch?v=grfhG0vlbyQ

Bejegyezte: Gyürüs Panni

Reggeli dicséret: Amikor nagy bajban vagyunk

" 1 Szeretem az Urat, mert meghallgatja könyörgésem szavát.
2 Felém fordította fülét, ezért őt hívom segítségül, amíg csak élek."-Zsoltár 116

Nem tudjuk, ki írta a 116. zsoltárt, ezért egyszerűen csak zsoltárosnak nevezzük őt. De azt tudjuk, hogy Isten megmentette őt a haláltól. Lehetséges, hogy nagyon beteg volt és napjait szörnyű fájdalmak között élte, mint annak idején Jób. Az is lehet, hogy az ellenségei próbálták megölni ezért a szíve és a gondolatai minden percben e körül forogtak. Telve volt aggodalommal és félelemmel. Talán a börtönben volt egy cellában és a kivégzését várta és az Úrhoz kiáltott és Isten megszabadította.

Nem tudjuk mikor írták a 116. zsoltárt, de azt igen, hogy ez a negyedik a hat egyiptomi "Hallél Zsoltárok" közül, ami azt jelenti, hogy ezt az éneket sokszor énekelték az Egyiptomból való szabadulás emlékére a pászka ünnepen. Akkor Isten népe közel volt a pusztuláshoz, de Isten meghallotta az ő kiáltásukat és elküldött egy szabadítót, Mózest, aki által megmentette őket.

A zsoltáros hangosan kiáltott és Isten felé fordította a fülét, ami azt jelenti, hogy figyelt rá és meghallgatta őt. Isten a legrosszabb helyekről is ki tudja menteni választottait, amikor szükségük van rá. Számos tapasztalat mutatja hát, hogy mi mindenkor bízhatunk Őbenne. Kérjük hát Istent ma is, hogy mutassa meg nekünk, hogy mi mit tegyünk a bajban és mutassuk ki mindenkor szeretetünket és hálánkat iránta.

Bejegyezte: Restás László

Mózes II. könyve 20. rész

1. És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:
2. Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából.
3. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.
4. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.
5. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek.
6. De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.
7. Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.
8. Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.
9. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;
10. De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van;
11. Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.
12. Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.
13. Ne ölj.
14. Ne paráználkodjál.
15. Ne lopj.
16. Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.
17. Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.
18. Az egész nép pedig látja vala a mennydörgéseket, a villámlásokat, a kürt zengését és a hegy füstölgését. És látja vala a nép, és megrémüle, és hátrább álla.
19. És mondának Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk; de az Isten ne beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk.
20. Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek; mert azért jött az Isten, hogy titeket megkísértsen, és hogy az ő félelme legyen előttetek, hogy ne vétkezzetek.
21. Távol álla azért a nép, Mózes pedig közelebb méne a felhőhöz, melyben az Isten vala.
22. És monda az Úr Mózesnek: Ezt mondd az Izráel fiainak: Magatok láttátok, hogy az égből beszéltem veletek.
23. Ne csináljatok én mellém ezüst isteneket, és arany isteneket se csináljatok magatoknak.
24. Földből csinálj nékem oltárt, és azon áldozd a te égő- és hálaáldozatodat, juhaidat és ökreidet. Valamely helyen akarom, hogy az én nevemről megemlékezzetek, elmegyek tehozzád és megáldalak téged.
25. Ha pedig kövekből csinálsz nékem oltárt, ne építsd azt faragott kőből: mert a mint faragó vasadat rávetetted, megfertőztetted azt.
26. Lépcsőkön se menj fel az én oltáromhoz, hogy a te szemérmed fel ne fedeztessék azon.

Heti imagondolatok: AZ ÉRZELMEK NEM MÉRVADÓK

ARANYSZÖVEG

"Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által; hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban"
(Efézus 4:14-15)

KÉRDÉS
Hogyan imádkozhatunk akkor, amikor nem érezzük, hogy imádkoznunk kellene? Kényszerítsük-e magunkat az imára?

VÁLASZ

Lelki életünkben az érzelmek nem mérvadóak: "Sokan súlyos hibát követnek el, amikor érzelmeikre összpontosítanak, s ennek alapján ítélik meg, hogy növekedés vagy hanyatlás jellemzi-e lelki életüket. Az érzések nem biztos kritériumok. Nem önmagunkban kell keresnünk annak bizonyítékait, hogy Isten elfogadott-e bennünket, mert ott nem találunk mást, csak oly dolgokat, melyek elcsüggesztenek bennünket. Egyetlen reményünk, ha Krisztusra, hitünk szerzőjére és bevégzőjére tekintünk."

Érzéseink megtéveszthetnek bennünket: "Érzéseink gyakran megtévesztenek bennünket; érzelmeink nem jelentenek biztos védelmet, mert változékonyak és a külső körülményektől függnek. Sokan a megtévesztés áldozataivá lesznek, mert látványos benyomásaikra hagyatkoznak. Az igazi mérték ez: Mit teszel Krisztusért? Milyen áldozatot hozol érte? Milyen győzelmeket aratsz vele? Ha sikerül legyőzni önzésünket, felülkerekedni kötelességeink elmulasztásának kísértésén, ha sikerül úrrá lenni indulatainkon, és kész örömmel engedelmeskednünk; Krisztus akaratának, ez sokkal nagyobb bizonyítéka annak, hogy Isten gyermekei vagyunk, mint a hirtelen fellángolás és vallásos érzelmi kitörés."


Az alapelvek fontosabbak, mint az érzések: "Láttam, hogy a keresztényeknek nem szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítani a boldog, lángoló érzéseknek, és nem engedhetik meg, hogy túlzott mértékben ezektől függjenek. Az ilyen érzések nem mindig biztos vezetők. Minden kereszténynek meg kell tanulnia, hogy Istent elvszerűen szolgálja és ne érzései vezessék. Ha így teszünk, a hitet átültetjük. a gyakorlatba, akaratunk pedig erősödik. Láttam, hogyha a keresztény alázatos, önfeláldozó életet él, az Úrban való öröm és béke lesz jutalma. De az lesz a legnagyobb boldogsága, hogy másoknak jót tehet és másokat boldoggá tehet. Ez a boldogság maradandó."

Az érzések megtévesztőek lehetnek: "Sátán elhiteti az emberekkel, hogy az elragadtatás érzelme megtérést jelent. De életükben változás nem áll be. Cselekedeteik olyanok, mint annak előtte. Életükben nem mutatkoznak jó gyümölcsök. Gyakran és hosszan imádkoznak s állandóan azokra az érzelmekre vágynak, melyek ilyenkor felidéződnek. Azonban nem élnek új életet. Sátán megcsalja őket. Élettapasztalatuk nem lépi túl az érzelmek világát. Homokra építenek, s ha ellenszelek fújnak, házukat elsöprik... Elfeledkeznek arról a tényről, hogy Krisztus híveinek félelemmel és rettegéssel kell munkálkodnia saját üdvösségén. A megtért bűnösre tennivalók várnak. A bűnbánatot őszinte hitnek kell követnie... Mi is a jele a megújult szívnek? A megváltozott élet. Minden nap, minden órában az önzés és a büszkeség tekintetében meg kell halnunk."

Összefoglalás és imagondolatok
Sátán sokkal jobban játszadozik érzelmeinkkel, mint ahogy azt gondolnánk. Arra törekszik, hogy mind az öt érzékszervünket megtévessze. A gyülekezetben például csaknem annyi házasság megy tönkre, mint a világban, s akik ilyen helyzetbe kerülnek, csaknem mindig arra hivatkoznak, hogy "olyan kellemes volt". Ha a keresztény alapelvek helyett érzéseinket követjük, tragédiák fenyegetnek bennünket, mert Sátán mesterien manipulálja érzelmeinket... Egyedül Isten törheti szét azoknak az érzéseknek a láncait, melyeket a gonosz lelkek tápláltak belénk. Hála Istennek, Jézus Krisztus teljességgel megszabadíthat bennünket a bűn fogságából úgy, hogyha a Fiú szabadokká tesz bennünket, valóban szabadok leszünk.

KEDVELTJÉVÉ VÁLASZTOTT AZ ÚR!

Az Úr velem van, és kiterjeszti reám az Ő kegyelmességét, és kedvessé tesz engem minden ember előtt. (1Móz. 39,21.)

Ezért semmi gondom nincs azokra, amelyek a kezem alatt vannak, mivelhogy az Úr van velem, és valamit cselekszem, az Úr áldottá teszi azt. (1Móz. 39,23.)
Így szól hozzám az Úr: Megteszem, amit kívánsz, mert kedvet találtál a szemeim előtt, és név szerint ismerlek téged. (2Móz. 33,17.)
Kedvel engem az Úr, szeret engem, és az én magomat: minket választott ki minden nép közül, amint e mai napon is látszik. (5Móz. 10,15.)
Az Úrnak kedveltje vagyok! Bátorságban lakozom az Úr mellett, fedez engem az Úr minden időben, és az Ő vállai között lakom. (5Móz. 33,12.)
Az Úrnak jókedvével bővölködöm, és áldásával vagyok teljes! Birtokba veszem a tengert és a délt, mert az Úr nekem adta azt örökségül. (5Móz. 33,23.)
Legyen az Úr, az én Istenem áldott, aki kedvel engem. Jézus királyi trónjára ültetett, mert szeret engem az Úr mindörökké, és királlyá tett engem. (1Kir. 10,9. Ef. 2,6. Jel. 1,6.)
Életet és kegyelmet szereztél számomra, és a Te gondviselésed őrzi az én szellememet. (Jób 10,12.)
Tudja meg az egész világ, hogy kedveltjévé választott az Úr; meghallja az Úr, ha Hozzá kiáltok! (Zsolt. 4,3.)
A Te jobbod, a Te karod és a Te orcád világossága szabadít meg, mert kedvelsz engem. (Zsolt. 44,3.)
Abból tudom meg Uram, hogy kedvelsz engem, ha ellenségem nem diadalmaskodik felettem. Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állítasz mindörökké. (Zsolt. 41,11–12.)
Megszabadulok, mert az Úr kedveltje vagyok, az Úr segít engem jobbjával és meghallgat engem! (Zsolt. 60,5.)
Így szólsz Uram a Te kegyeltednek: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam választottamat. (Zsolt. 89,19.)
Szeretem az Urat, gyűlölöm a gonoszt! Megőrzi az Úr az én életemet, mert az Ő kegyeltje vagyok; a gonoszok kezéből megszabadít engem. (Zsolt. 97,10.)
Papjaid megigazultságba öltözködnek, kegyeltjeid pedig örvendeznek! (Zsolt. 132,9.)
Papjaidat felruházod üdvösséggel, és vígan örvendeznek kegyeltjeid. (Zsolt. 132,16.)
Dicsér Téged, Uram minden teremtményed és áldanak Téged a Te kegyeltjeid. (Zsolt. 145,10.)
Kedvességet és jó értelmet nyerek Istennek és embernek szemei előtt. (Péld. 3,4.)
Az Úr tulajdona vagyok és kedvez nekem az Úr, amint mindenki kedvez a maga fiának, aki szolgálja őt. (Mal. 3,17.)
Megszabadít engem az Úr minden nyomorúságból, és kedvességet és bölcsességet ad nekem minden ember előtt. (Csel. 7,10.)Ámen!

Smith Wigglesworth Jézus nevének ereje

Jézus neve által minden lehetséges!

Isten magasra emelte és olyan nevet adott Neki, mely nagyobb minden névnél.

Jézus nevében erő van, mely mindent legyőz a világon. Az ég alatt nem adatott más név az embereknek, melyben elérhetnék az üdvösséget.

Szeretném elmondani, mi van ennek a névnek az erejében, értékében és dicsőségében. Hatan mentek be egy házba, hogy egy betegért imádkozzanak.

A beteg egy falusi pap volt. Teljesen tehetetlenül feküdt az ágyban.
Egy kis újságban olvasott róla, hogy vannak, akik a betegekért imádkoznak és üzent ezeknek az embereknek, abban a reményben, hogy hitből való imádságot mondanak érte. Meg is kenték Jakab 5:14 szerint olajjal. De mivel nem gyógyult meg azonnal, sírni kezdett.

A hat férfi elment és nem kevésbé voltak levertek afelett, hogy nem tudtak segíteni a betegen.
Mikor kint voltak, az egyik azt mondta:

„Valamit meg kellett volna tennünk. Jöjjetek vissza velem, és megpróbáljuk.” Visszamentek és megálltak az ágyánál. Az első azt mondta:
„Suttogjuk Jézus nevét”.

Előbb látszólag semmi sem történt, mikor a drága nevet halkan kimondták. De mikor állandóan azt suttogták:
„Jézus, Jézus” – elkezdett az erő megnyilvánulni. Mikor látták, hogy Isten munkálkodni kezd, erősebb lett a hitük, öröm töltötte el őket, és mindig hangosabban mondták Jézus nevét. Ez alatt a beteg felkelt az ágyából, és egymaga felöltözött.

A titok nyitja abban állt, hogy a hat ember a betegről Jézusra emelte a tekintetét. Így részesek lehettek az erőben, mely Jézus nevében van.

Ó, ha az emberek valóban felmérhetnék azt az erőt, mely Jézus nevében van, ki tudja, mi minden történhetne! Tudom, hogy az Ő neve által és az Ő nevének ereje által van menetelünk Istenhez.

Jézus látása dicsőséggel tölt be minket. Ezt a nevet az egész világon dicsőítik az emberek. És hogy nekem mit jelent, azt ki sem tudom mondani.
ÁMEN!

Jelenések könyve: Újjá teremtett Föld

Jelenések könyve 21. fejezet
                  

János ott ül Pátmosz szigetén egy kövön, előtte a hatalmas, végeláthatatlan tenger. Szemei előtt elvonult a világtörténelem, az egyháztörténelem – különféle képekben, eseményekben. El tudom képzelni, milyen érzések kavarogtak a fejében. Mielőtt Jézus felment a mennybe, azt mondta tanítványainak, hogy most ugyan elmegy, de nemsokára visszajön, miután helyet készített nekik. Igen ám, de mikor? Biztosan felvetődött ez a kérdés János gondolataiban.
És íme, elérkeztünk Jelenések könyvének végéhez, amikor Isten megmutatta neki azt, ami minden keresztény reménysége már évszázadok óta.
János azt látta, hogy a Mennyből leereszkedik az Új Jeruzsálem, az egész város úgy, ahogy van, egy számára megtisztított helyre. Nem talált találóbb kifejezést, azt írta, olyan a szent város, mint egy csodaszép menyasszony. Leírhatatlanul gyönyörű. Az Új Jeruzsálem lesz ezután a világegyetem központja, Isten lakóhelye. Ezentúl Isten együtt fog lakni az ő népével. Többé nem lesz könny, halál, elválás, sírás. Csupán csak öröm. Akik győznek, azok egy örökkévalóságon át együtt lehetnek Istennel, Jézussal és az angyalokkal. Kell ennél több?
A város szépsége majdnem leírhatatlan. 12 kapuja van a városnak, mindegyik egy hatalmas gyöngyhöz hasonlít. Az alapja különféle drágakövekből van kirakva. Ha belegondolsz, hogy egy pici arany jegygyűrű ezrekbe kerül, ott pedig az egész város alapkövei színtiszta drágakövekből állnak. A város Magyarország területének a többszöröse lesz, így kényelmesen elfér mindenki.

De a legfontosabb, hogy Jézus Krisztus, a mi Megváltónk örökre velünk lesz. Végre együtt lesz az a hatalmas sereg, akik elfogadták az Ő Golgotai ajándékát, és Neki adták életüket. 

Ugye, Te is szeretnél a megváltottak között lenni? Együtt őrzőangyaloddal, aki egy egész életen át melletted volt, vigyázott rád, együtt barátaiddal, szeretteiddel, akiket ezen a földön úgy szerettél, de lehet, hogy a halál egy időre elválasztott titeket egymástól. S most egy örökkévalóságon át együtt lehetsz velük. Én már nagyon készülök erre a találkozásra! Mi lehetne ennél fontosabb, minthogy Te is készen várd Őt!

Bejegyezte: Gyürüs Panni

Reggeli gyöngyszemek: Szól azokhoz, akik figyelnek rá

„Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!” (Jel 2:29)

Hogy miként válhatunk Jézus Krisztus hasonmásaivá, az túl van az emberi felfogóképességen. A Szentlélek azonban felerősíti lelki látásunkat, megláttatva velünk, amit természetes szemünk nem láthat, fülünk nem hallhat, elménk fel nem foghat. A Lélek által, aki mindeneket vizsgál, még Isten mélységeit is, drága igazságokat nyilatkoztatott ki az Úr, melyeket toll le nem írhat.

A Szentlélek új életelvet plántál mindazokba, akik hallgatnak rá, és Isten elveszett képmása helyreáll az emberben.

Az ember akarata megfeszítésével sem formálhatja át magát. Nincs hozzá ereje. A kovászt is, ami teljesen kívülről való, bele kell tenni a lisztbe, mert a kívánt változás csak így jön létre. A bűnösnek is el kell fogadnia Isten kegyelmét, hogy a dicsőség országába beleilleszkedhessék. A világ semmilyen kultúrája vagy iskolája nem képes a bűnbe süllyedt embert a menny polgárává formálni. A megújító erő Istentől származik. A változást csak a Szentlélek hozhatja létre. Mindenkinek, aki üdvözülni akar, legyen az nagy vagy kicsi, gazdag vagsy szegény, alá kell vetnie magát e hatalom munkájának.

Minden szív, melyet az Igazság Napjának fénysugarai érintettek, a Szentlélek munkáját fogja kinyilatkoztatni szóban, gondolkodásban és jellemben. A szerkezet úgy fog működni, mintha mesteri kéz olajozná és vezérelné. 

A szent befolyás pedig átadódik másoknak is a kedves, nyájas, szerető és bátorító szavakon keresztül.

Máté Evangyélioma 5. rész

1. Mikor pedig látta Jézus a sokaságot, felméne a hegyre, és a mint leül vala, hozzá menének az ő tanítványai.
2. És megnyitván száját, tanítja vala őket, mondván:
3. Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa.
4. Boldogok, a kik sírnak: mert ők megvígasztaltatnak.
5. Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet.
6. Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.
7. Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek.
8. Boldogok, a kiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják.
9. Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.
10. Boldogok, a kik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa.
11. Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem.
12. Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, a kik előttetek voltak.
13. Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek.
14. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város.
15. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, a kik a házban vannak.
16. Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.
17. Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.
18. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik.
19. Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen.
20. Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképen sem mehettek be a mennyeknek országába.
21. Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert a ki öl, méltó az ítéletre.
22. Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, a ki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: a ki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: a ki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére.
23. Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened:
24. Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat.
25. Légy jóakarója a te ellenségednek hamar, a míg az úton vagy vele, hogy ellenséged valamiképen a bíró kezébe ne adjon, és a bíró oda ne adjon a poroszló kezébe, és tömlöczbe ne vessen téged.
26. Bizony mondom néked: ki nem jősz onnét, mígnem megfizetsz az utolsó fillérig.
27. Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál!
28. Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében.
29. Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék.
30. És ha a te jobb kezed botránkoztat meg téged, vágd le azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék.
31. Megmondatott továbbá: Valaki elbocsátja feleségét, adjon néki elválásról való levelet.
32. Én pedig azt mondom néktek: Valaki elbocsátja feleségét, paráznaság okán kívül, paráznává teszi azt; és a ki elbocsátott asszonyt veszen el, paráználkodik.
33. Ismét hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Hamisan ne esküdjél, hanem teljesítsd az Úrnak tett esküidet.
34. Én pedig azt mondom néktek: Teljességgel ne esküdjetek; se az égre, mert az az Istennek királyi széke;
35. Se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert a nagy Királynak városa;
36. Se a te fejedre ne esküdjél, mert egyetlen hajszálat sem tehetsz fehérré vagy feketévé;
37. Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem; a mi pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon.
38. Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért.
39. Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem a ki arczul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orczádat is.
40. És a ki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda néki a felsőt is.
41. És a ki téged egy mértföldútra kényszerít, menj el vele kettőre.
42. A ki tőled kér, adj néki; és a ki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól.
43. Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.
44. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket.
45. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
46. Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é?
47. És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképen cselekesznek-é?
48. Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Elmegyek veled, csakhogy nem a tiéd lesz a dicsőség az útban.
Bír 4,9


Izrael Isten iránti engedetlenségben maradt. Nem irtotta ki a kanaánitákat. Ezért Isten engedte, hogy a leigázott törzsek úgy megerősödjenek, hogy Izrael fölé kerekedjenek, és beteljesüljön a félelmetes figyelmeztetés: "szálkákká lesznek szemetekben, és tövisekké oldalaitokban". (4Móz 33,55)

Amikor aztán Izrael az Úrhoz kiáltott, Ő támasztott nekik "szabadítót", egy bírót, vagyis olyan embert, aki felemelte és megsegítette Izraelt. Egy ilyen emberről beszél a Bírák 4.

Báráknak hívták, a hit és imádság embere volt. Az ő idejében Izrael Jábin kanaánita királynak a szolgaságában volt, akinek volt egy ügyes hadvezére: Sisera. 900 sarlókéses vas-harcikocsija hadseregét Izrael számára legyőzhetetlenné tette.

Isten felszólította Bárákot, hogy gyűjtsön sereget Jábin igájának lerázására. Bárák hite azonban nem ért addig, hogy a harcot elkezdje. Isten Izraelben másokat is meghagyott, akik megmaradtak a hitben és imádkozó életben. Ezek Debóra prófétanő köré gyülekeztek. Ez a bátor asszony követeket küldött Bárákhoz, magához hívatta, és ezt mondta neki: "Avagy nem parancsolta-e meg az Úr, Izrael Istene: Menj el... és Siserát Jábin hadvezérét kezedbe adom". Bárák azt felelte: "Ha velem jössz, elmegyek"!

Báráknál az lesz nyilvánvaló, ami nekünk is gyakran bajt okoz. Isten világos parancsa és Igéje nem elég. Szeretnénk emberi támaszt és védelmet tudni magunk mellett, ahelyett, hogy egyedül Isten Igéjére támaszkodnánk. Debóra akkor - az ügy érdekében - elment a harcba, de ezzel Bárák győzelmi koszorújából kitört egy szép ág.

Mindez arra tanít, hogy hitünk és engedelmességünk egyedül az Úron és Igéjén nyugodjék.

Varga László: Isten asztaláról

"Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére... mert Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki benne hitből hitbe, ahogyan meg van írva: Az igaz ember pedig hitből fog élni."- Róma 1,16-17




Szégyellni az evangéliumot? Hogy is lehet feltenni ezt a kérdést? Az evangéliumot támadhatja, elvetheti, kinevetheti az, aki nem hisz benne. De szégyellni csak az szégyellhetné, aki magáénak érzi. Az ő részéről viszont az a természetes, ha büszkén, örömmel magyarázza mindenkinek, aki olyan szegény, sajnálnivaló, hogy nem ismeri. Hogyan lehet az, hogy a mai keresztyének tekintélyes része, azok, akik otthon vagy a templomban örömmel, bizalommal olvassák és hallgatják, a társadalomban alig-alig mernek beszélni róla? Szégyellik talán? Mitől félnek? A hit nem magánügy. Istennek ereje az, mely egyedül képes életet, boldogságot, örök életet nyújtani. Ha népünk és közösségünk nem tud újra boldog és büszke keresztyén lenni, vele együtt a mi titokban hívő unokáink éppen úgy elpusztulnak. Álljunk ki vele, büszkén, boldogan: Igen, én is Krisztusé vagyok. Élek és élni fogok, mert Ő az én Uram, a tied is, testvérem, nyisd ki a szemed, lásd meg erős Istenedet, te is fogadd el tőle az Életet!



Édes jó Atyám, nagyon szégyellem, hogy nincs elég bátorságom naponta, minden helyen és minden alkalommal büszkén és boldogan tenni vallást rólad. Mi, szemérmes keresztyének, soha nem tagadunk meg, vállaljuk hitünket, egyházunkat, templomunkat, ha kell, szolgálatot is benne, de idegeneknek, nem hívőknek csak ritkán tudunk hitünkről beszélni. Taníts meg arra, mikor kell szólni, arra is, hogy mikor kell arra vigyázni, nehogy a Krisztus szavai szerint "disznók elé dobjuk" hitünk gyöngyeit. Köszönöm, hogy gyermekeimet hitben nevelhetem. Köszönöm, hogy senki nem tiltja, hogy rendszeresen járjak igédet hallgatni. Köszönöm, hogy ha kell, vállalhatom az egyház gondjainak intézését is. És ha családomban naponta, vagy legalább hetenként együtt imádkozunk, annak örömét is neked köszönöm. Ámen.

Mindennap az Ige fényében: AZ AJÁNDÉKOK SOKFÉLESÉGE

A mai napon olvasandó igeszakasz: Róm 12,3-8



3 A nekem adatott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint. 4 Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, 5 úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai. 6 Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: ha prófétálás adatott, akkor a hit szabálya szerint prófétáljunk, 7 ha valamilyen más szolgálat adatott, akkor abban a szolgálatban munkálkodjunk: a tanító a tanításban, 8 a buzdító a buzdításban, az adakozó szerénységben, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel.






"Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban."
(Róm 12,4-5)


A megdicsőült Úr Jézus sok ajándékot adott egyházának. Néhány bibliai szakaszban találunk felsorolásokat ezekről az ajándékokról: prófétálás, nyelveken szólás, gyógyítás, szolgálat, tanítás stb. Ezek a felsorolások nem azonosak és nem is teljesek. Nem arra szolgálnak, hogy az ősegyház lelki javainak tökéletes leltárát adják.
Az ajándékok nagymértékben különböznek egymástól. Véleményünk szerint különböznek természetükben is. Például a "nyelveken szólás" esetében arra kell gondolnunk, hogy a Lélek hirtelenül hatalmába keríti az embert, de amikor a szolgálatot említi, hajlunk arra, hogy természetes képességre gondoljunk. És amikor Pál az egyházi tisztségviselőket is beveszi a felsorolásba (Ef 4), még inkább hajlunk arra, hogy emberi hivatalra gondoljunk, mintsem mennyei megajándékozottságra. A Szentírás azonban azt akarja, hogy tudjuk, ezek az ajándékok Krisztus adományai. A mennyből jönnek, mivel az Úrtól jönnek. Mennyei kegyelmi ajándékok, vagy "karizmák", amelyeket az Úr, vagy a Lélek szabadon ajándékoz.
Mindezek az ajándékok - melyek oly változatosak, mint az emberi test funkciói - csak egy célt szolgálnak: Krisztus testének az építését. Önmagukban értéktelenek. Értékessé csak akkor lesznek, ha használjuk őket. És a legértékesebb ajándékok azok, amelyek a legalkalmasabbak Isten egyháza építésére.
Nem szabad büszkélkednünk ajándékunkkal, sem nem szabad irigyelnünk a másnak adott kegyelmi ajándékot (3.v.). És persze az ember nem teheti a maga sajátos ajándékát annak mértékévé, hogy valaki keresztyén-e. Senki nem szólhat így: "Mivel én beszélek nyelveken, te pedig nem, te nem vagy keresztyén." Vagy: "Mivel én tanító vagyok, te pedig nem, te nem tartozol a Krisztus testéhez."
Az Úr a Szentléleknek ezeket a sajátos ajándékait az idő szükségének megfelelően, a keresztyének imádságai és az Ő szuverén tetszése szerint adja.
Bizonyos mértékig meg kell vitatnunk a kérdést ahhoz, hogy tudjuk, hogyan kell kérnünk. Mégsem kell túl sokáig vitatkoznunk Krisztus ajándékairól. Használnunk kell azokat.

Krisztus mindenek felett: GONDOLKOZZ JÉZUS TANÍTÁSA SZERINT

"Szüntelen imádkozzatok" (1Tesz 5,17).

Hogy helyesen, vagy helytelenül gondolkozunk az imádságról, az attól függ, milyen az elképzelésünk róla. Ha az imádságot úgy vesszük, mint a tüdő lélegzését vagy a vér keringését, akkor helyesen gondolkozunk. A vér szakadatlanul kering, a lélegzés is szakadatlan. Nem vagyunk tudatában ennek, mégis megállás nélkül folyik. Nem mindig vagyunk tudatában annak sem, hogy Jézus tökéletes kapcsolatban tart minket Istennel; mégis így van, ha engedelmeskedünk neki. Az imádság nem gyakorlás, hanem élet. Őrizkedj mindattól, ami gátolja feltörő fohászaidat. "Szüntelen imádkozzatok" - azaz mindig őrizd meg a szívedből feltörő fohászkodás gyermeki szokását. Jézus soha nem tesz említést meg nem hallgatott imádságról: határtalanul bizonyos volt abban, hogy az imádság mindig meghallgatásra talál. Megvan-e bennünk is a Szent Szellem által ez a kimondhatatlan bizonyosság, ami Jézusban volt az imádságról, vagy arra az időre gondolunk, amikor Isten látszólag nem felelt imádságunkra? "Aki kér, mind kap" (Mt 7,8). Még ha mondjuk is, hogy "de... nem...", Isten azonban a legeredményesebb módon hallgatja meg az imádságot nemcsak néha, hanem minden időben. Lehet, hogy a meghallgattatás bizonyítékát nem mindig azon a területen találjuk meg, ahol szeretnénk, vagy várjuk. Várjuk-e, hogy Isten feleljen az imádságra? A veszély abban van, hogy felhígítjuk a dolgokat, amikről Jézus beszélt és úgy értelmezzük, hogy megfeleljenek a józan észnek is, de ha csak józan ész kellene hozzá, akkor neki nem lett volna érdemes kimondania. Mindaz, amit Jézus mond az imádságról, természetfeletti kinyilatkoztatás.