Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

,,Abban az időben nem volt király Izraelben, hanem ki-ki azt cselekedte, amit jónak látott.,,
Bír 17,6

A Bírák könyvének 17. része a kegyes könnyelműség több példáját beszéli el nekünk. 

Először is itt van egy anya, akitől ellopnak 1100 ezüstöt. Amikor észreveszi, átkot mond a tolvajra. Fia, Mika hallja az átkot, és bevallja, hogy ő lopta el a pénzt. Az anyja rögtön ezt mondja neki: "Légy megáldva, fiam, az Úrtól"! S a kegyes fecsegéssel megáldott fiúnak nincs sürgetőbb dolga, minthogy a pénzt bálvánnyá változtassa és a bálványszobrot házában felállítsa. Ehhez a könnyelmű "kegyes" párhoz illett a Betlehemből származó lévita is, aki elvándorolt otthonról, hogy ott tartózkodjék, ahol éppen helyet talál (8. v.). Véletlenül összetalálkozik Mikával, aki meghallja, hogy a fiú lévita. Azonnal egész életére szóló állást ajánl fel neki házánál, ahol mint bálványpap szolgálhat. A lévita meggondolatlanul elfogadja az ajánlatot, és Mika mindezt a könnyelmű, bűnös cselekedetet ezekkel a kenetteljes szavakkal "szenteli" meg: "Most tudom, hogy jól fog tenni velem az Úr, mert a lévita lett a papom". (13. v.)

Kedves szülők! Őrizkedjetek a könnyelműségtől a nevelésben! Őrizkedjetek a könnyelmű átkozódástól és semmitmondó áldásoktól! 

Ne büntessetek úgy, hogy a következő pillanatban már fel is oldjátok azt!

S ti, fiatalok! Ne legyetek könnyelműek! Ne menjetek bele súlyos következményekkel járó, életetek végéig tartó kapcsolatokba olyan családokkal, akik valami módon a világ bálványait szolgálják! Különösképpen ne álljatok Isten országának munkájába, ha csak a kényelmes életet, a jó megélhetést keresitek benne!

A kegyes könnyelműség bűneitől az óv meg bennünket, ha komolyan vesszük azt a kívánságot, amelyet Pál így fejezett ki: "Mit akarsz, Uram, hogy cselekedjem"?

Varga László: Isten asztaláról

"Tégy csodát híveddel, mert te megszabadítod azokat, akik jobbodhoz menekülnek támadóik elől. Őrizz engem, mint szemed fényét..."- Zsoltárok 17,7-8

Micsoda merész kívánság! Szemtelenségnek mondanám, ha nem a Szentírásban olvasnám. "Tégy velem csodát." Még mi nem kéne egy nyomorult régi zsidónak - vagy mai keresztyénnek! "Őrizz, mint szemed fényét"? Ki lehetett az a bátor, aki ezt le merte írni? "Te vagy az az ember!"- mondanám, mint a próféta Dávidnak. Te vagy az, aki szeme fénye vagy mennyei Atyádnak. 

Te vagy az, akiért Jézus meghalt a kereszten. Te vagy az, akinek Isten készen tart egy biztos helyet a menny világában. Hiszed-e ezt? Ne hunyd be a szemed Isten szeretete előtt! Hogyne tenne csodát érted? Gondold csak végig az életedet! Hányszor szabadított meg olyan veszedelemből, amiben emberi logika szerint el kellett volna pusztulnod? Hányszor irányította úgy az életedet, hogy jobb lett az eredménye, mint amit remélni mertél? Hányszor hozta helyre hibáidat? Ne várj olyan csodát, ami felborítaná a természet Isten teremtette rendjét! Figyeld a mindennapok csodáit, melyekről így ír Reményik Sándor: "Ne várj nagy dolgot életedben, kis hópelyhek az örömök, szállongó szent sziromcsodák, rajtuk át Isten szól: Jövök."

Uram, bocsásd meg, hogy nem vagyok elég bátor eléd állni merész hittel, és úgy kérni csodáidat. Csak utólag veszem észre, hogy ismét és ismét csodát tettél velem. Csoda maga az élet, amit ajándékoztál. Csoda mindaz, amit szüleim tettek értem. Csoda a szép család, a gyermekek. De legnagyobb csoda az, hogy engem, nyomorult gyermekedet szeretsz. Valóban szemed fényeként szeretsz. Másképp Krisztus nem vállalta volna, hogy megváltson, hogy magára vegye bűneimet. Ilyent csak egy szülő képes megtenni gyermekeiért. Ez, Uram, a legnagyobb csoda. Segíts, hogy megértsem, átéljem, boldogan megköszönjem, és próbáljam meg teljes hittel kérni és elfogadni szereteted naponta megújuló csodáit! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-ADD TOVÁBB!

A mai napon olvasandó igeszakasz: Mt 18,23-35

23 Ezért hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival. 24 Amikor hozzákezdett, vittek eléje egy szolgát, aki tízezer talentummal volt adósa. 

25 Mivel nem volt miből fizetnie, megparancsolta az úr, hogy adják el őt és feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van, és fizessen. 

26 A szolga erre leborult előtte, és így esedezett: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. 

27 Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát. 

28 Amikor azonban eltávozott az a szolga, összetalálkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol! 

29 Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. 

30 De az nem engedett, hanem elmenve börtönbe vettette őt, amíg meg nem fizeti tartozását. 

31 Amikor szolgatársai látták, hogy mi történt, nagyon felháborodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mindazt, ami történt. 

32 Akkor magához hívatta őt ura, és így szólt hozzá: Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem. 

33 Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad? 

34 Ekkor haragra lobbant ura, és átadta őt a hóhéroknak, amíg meg nem fizeti neki az egész tartozást. 

35 Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok, mindenki az ő atyjafiának."

"Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad?"- (Mt 18,33)

Itt van egy egyszerű történet, amely arra az igazságra tanít minket, hogy a kegyelemnek tovább kell áradnia. Jézus mondta el a történetet.
Ez a szóban forgó ember az udvarnál élt és dolgozott. Mivel sok összeköttetése volt, könnyűnek látszott neki pénzt kölcsönöznie, és több százezer dollárra tett szert. De amikor eljött az elszámolás napja, vége lett a jó életnek. Nem tudott fizetni. Térdre hullott. Irgalomért esedezett gazdájánál, és ura elengedte neki óriási adósságát.
Nagy megkönnyebbüléssel eltávozott. Aztán találkozott egy másik szolgával, aki tíz dollárral volt neki adós. Nem tanúsított iránta irgalmat, hanem ragaszkodott ahhoz, hogy amaz mindent visszafizessen neki. Adósát börtönbe vettette amíg valaki elő nem teremti a pénzösszeget.
Akkor a király nagyon dühös lett. "Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én megkönyörültem rajtad?" Dobjátok a börtönbe! Nincs bocsánat a meg nem bocsátóknak.
Nincs bocsánat számunkra, ha nem tudunk megbocsátani. "Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket." (Mt 6,14-15).
A kegyelem nem marad azoké, akik nem hajlandók azt továbbadni. A szeretet nem valódi, ha nem válik nyilvánvalóvá tettekben.
Jézus így szól nekünk: "Mennyei Atyám kínszenvedésekre ad át titeket, ha szívből meg nem bocsáttok testvéreteknek." Ez kíméletlen beszéd. A szerető szívű Jézus beszél kínzásokról. 

De jól jegyezzük meg szavainak értelmét: a kínzás azoknak az osztályrésze, akik megbocsátás ellenesek.
Krisztus szavai nem jelentenek semmiféle fenyegetést azoknak, akik mennyei Atyjuk nagyvonalúságának a napfényében élnek. 

Bűnbocsánat! Mindenre bocsánatot kaptunk! Szabadok vagyunk vétektől és kínzástól, adósságtól és haláltól.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-ISTEN NEM HAGY EL SOHA

"Mert Ő mondta; nem hagylak el, sem el nem távozom tőled" (Zsid 13,5)

Milyen irányba folynak a gondolataim? Arrafelé, amit Isten mond, vagy afelé, amitől félek? Megtanultam-e, hogy ne csak utána szajkózzam, amit Isten mond, hanem csak akkor mondjak valamit, ha már meghallottam kijelentését? 

"Ő mondta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled, úgyhogy bízvást mondjuk: az Úr az én segítségem, nem félek, ember mit árthat nekem!" "Semmiképpen el nem hagylak" - minden bűnöm, önzésem, nyakasságom és engedetlenségem ellenére sem! 

Megmondhatta-e már nekem Isten: "Nem hagylak el?" Ha meghallottam már Istennek ezt a biztatását, hadd figyeljek fel rá újra! "Sem el nem távozom tőled." Semmiképpen sem! 

Sokszor nem a nyomorúságban jutok erre a gondolatra, hogy Isten cserben hagy, hanem a lélekölő munka közben. Nem kell nagy teljesítményeket véghezvinnünk, nincsenek látomások, nem történik semmi csodálatos, nap mint nap csak a szürke hétköznapi munka! 

Ilyenkor is meghallom-e Isten biztatását? Azt gondoljuk, hogy Isten valami rendkívülit készül tenni velünk, hogy valami kimagasló feladatra készít elő és szerel fel; de amint növekedünk a kegyelemben, látjuk, hogy Isten itt és most ebben a percben dicsőíti meg magát. 

Ha Isten biztatása a hátvédünk, csodálatos erőt nyerünk és megtanulunk énekelni a hétköznap egyhangú ösvényein.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Erőt adó öröm

"Az Úrnak öröme a ti erősségtek. "-(Nehemiás 8, 10)

Nagy különbség az, hogy az öröm érzése természetünkből ered, vagy pedig a Szentlélek munkálta azt bennünk. Igen gyakran sok természeti adottság is vegyül az öröm érzésébe. A csupán természeti érzések olyanok, mint a futó homok, nem lehet rá építenünk. Minél inkább szétválasztjuk magunkban a természeti és a kegyelem által kapott adottságokat, annál tisztább és csendesebb lesz bennünk az örvendezés. Egyre jobban a hit öröme lesz, mely olyan állandó, mint maga a hit. Az Úrban való örvendezés lesz ez. - Amikor a tanítványok bizonyságtételük miatt fogságba kerültek és kihallgatták őket, azt olvassuk, hogy "mikor pedig látták Péternek és Jánosnak hitvalló bátorságát ... csodálkoztak" (Csel 4, 13). És amikor Pált és Barnabást kiűzték Antiochiából, "a tanítványok megteltek örömmel és Szentlélekkel" (Csel 13, 52). Örömük az Úrban és mindabban, amit általa kegyelmi javakban kaptak és megtapasztaltak, olyan nagy volt, hogy ez ellenállhatatatlan bizonyságtevő erővé vált bennük. Az öröm olyan erőssé tette őket, hogy a Jézusért elszenvedett szorongattatásokat kitüntetésnek látták. Ez a szent öröm egyben erő is; a levertség és csüggedés gyöngeség és erőtlenség. Ebből az örömből tettek származnak, mert a lélekből fakadó érzések mindig alkotók. Minden Isten dicsőségét szolgáló erőteljes tevékenység és az embereknek való szolgálat örvendező lélekből fakad.

Igen nehéz dolog az, ha valakinek feladatai vannak és közben nyomott kedélyű. Hogyan tud az ilyen ember Isten dicső tetteiről bizonyságot tenni és dicséretet mondani, amikor olyan, mintha ki volna száradva és kihalt volna benne minden? A szent öröm olyan, mint a friss forrás. Ahol hiányzik, ott minden eliszaposodik. Ezért kívánja az apostol a római keresztyéneknek. hogy az Isten töltse be őket "minden örömmel ... hit által" (Róm 15, 13). Őt ez az öröm tölti be és hozzánk is így szól: "Örüljetek az Úrban mindenkor!" A Megváltó azt mondta tanítványainak: "Kérjétek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen" (Ján 16, 24).

Az öröm a Szentlélek gyümölcse. Ezt kérnünk kell. És ahol Ő megadja ezt az ajándékot, ott szeretet vonul be a szívbe, mert az öröm ujjongó szeretet. - Ó, Uram, ez az érted ujjongó szeretet legyen az én erősségem is!

Varga László- Isten asztaláról

"Nemcsak a közelben vagyok Isten - így szól az Úr -, hanem Isten vagyok a távolban is! El tud-e rejtőzni valaki olyan helyre, ahol nem látom?"      (Jeremiás 23,23-24)

Régen úgy gondolták, hogy minden istennek csak a maga területén van hatalma, azon kívül más isten uralkodik. Ma úgy gondolják, Istennek csak a magánéletben van szerepe, ott is csak akkor, ha hisznek benne, a társadalom élete kívül áll Isten hatalmán, naivság számolni vele. Eredménye világosan látszik: az erkölcs, az önzetlenség, a közösségért való felelősség annyival ritkább, amennyivel kevésbé engedjük be Istent közösségi életünkbe. Ő pedig ritkán tör be oda, ahova nem hívják. Ráér. Ráér kivárni, míg rájön egy társadalom, hogy nélküle nem tud előbbre jutni. De amikor elérkezettnek látja az időt, beavatkozik. Ő akkor is Úr mindnyájunk, az Őt megtagadók, a vele nem számolók élete felett is. Mindenkit megszólít. Jelen van a történelemben, a társadalom életében ugyanúgy, mint a magánéletben. Abban is az Ő igazsága nyilvánul meg, hogy mennyi nyomorúság követi a más úton járókat. Hiába rejtőzünk bölcs tanítások mögé, azok, miután megmutatkozik tehetetlenségük, eltűnnek, mögöttük ismét felragyog Isten arca, s újra hív: itt vagyok, rám hallgassatok, és élni fogtok!


Uram, tudom, hogy jelen vagy az életemben. Imádságaimat szemmel láthatóan meghallgatod, örülni tanítsz, s ha a közösségem távol is van Tőled, Te nekem akkor is menedéket adsz. De olyan szomorú azt látni, hogy kevesen vagyunk, akik benned bízunk. Barátaim és ellenségeim, akikkel együtt kell élnem és dolgoznom, elszakadtak Tőled. Gyermekeim, családom tagjai sokszor nem követnek, amikor igédet hallgatom, amikor rólad beszélek. Úgy gondolják, Tőled távol más erők uralkodnak, azokban kell bízni. Én gyenge vagyok, nem elég sem a hitem, sem a példám, sem a szavam. Szentlelked segítségét kérem, tanítsd benned hinni, Téged szolgálni családom, népem fiataljait! Eleget szenvedtünk, legalább a jövő nemzedéket fordítsd magad felé! Ámen. 

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„A mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete.” - (Titus 3,4)

Gyönyörűség, valóban gyönyörűség nézni, hogy milyen nyájasan bánik a Megváltó az ő szeretett gyermekeivel! Nem lehet dicsőbb annál, mint mikor valaki a Szentlélek által az örömnek és gyönyörűségnek e termékeny ligetére lesz vezetve.
Ha a lélek egy pillanatig áttekinti a megmentő szeretet történetét, akkor elméje előtt a leggyöngédebb szeretet ezer meg ezer elragadó tette jelenik meg, melynek mindegyike arra céloz, hogy a megújított lélek minden gondolatát és indulatát Jézus lényével egybefonja. Ha e bámulatra ragadó szeretet felett elmélkedünk és megfigyeljük, hogy miként halmozza el őket örökségének bőséges kincseivel a gyülekezet dicsőséges és minden túlragyogó Ura, akkor majdnem magunkon kívül leszünk az örömtől.
Ki képes a szeretetnek e nagyságát elviselni? Ha a Szentléleknek tetszik nekünk abból néha kóstolót adni, már az is több mint amennyit a lélek felfoghat. Milyen végtelen lehet tehát annak teljes leplezetlen szemlélése!

Ha majd a lélek teljes értelemmel lesz felruházva, hogy az Úr kegyelmi ajándékainak felismerésére képes legyen, amikor bölcsesség adatik neki, azokat teljes értékük szerint méltányolni, amikor elég ideje lesz, azok nagysága, tökéletessége és magasztossága felett elgondolkodni, melynél fogva a jövendő világot nekünk megjelenti és átadja, akkor bensőbb társaságunk lesz Jézussal, mint most. De ki képes magának fogalmat alkotni egy ilyen társaság kedvességéről? Ez valami rész abból, ami az embernek az eszébe sem juthat, amelyet Isten készített az őt szeretőknek.
Ó, bárcsak felnyílnának József éléskamrái, hogy látnánk azt a bőséges készletet, melyet számunkra készített! Ez szeretet, mely elragadtatásra késztet minket. Hitben látunk, mint egy távcső által, számtalan kincseinek fénytengeréből valami halvány képet, de ha majd egykor a mennyeieket színről színre látjuk szemeinkkel, milyen mélyen fog folyni a közösség folyama, melyben lelkünk fürödni fog! Addig is legélénkebb énekkel magasztaljuk szeretetteljes jótevőnket, a mi Urunk Jézus Krisztust, kinek szeretete minden szeretetnél csodálatosabb és gyönyörűségesebb.


„Akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszságot!” -(Zsoltárok 97,10)

Elegendő okod van a gonoszt gyűlölni, ha meggondolod, hogy mennyi fájdalmat okozott az már neked. Óh, mily sok bajt hozott a bűn rád! A bűn annyira megvakított téged, hogy nem látod Megváltód szépségét és szeretetreméltó voltát. Oly süketté tett, hogy nem hallhatod Megmentőd gyöngéd és szeretetteljes hívását. Lábaidat a bűn, a halál útjára fordította és életed kútforrásába halálos mérget öntött. Szívedet beszennyezte és megfertőztette és azt csalárddá és gonosszá tette. Óh, milyen nyomorult teremtmény voltál, mikor a gonosz veled a legvégsőkig ment, mielőtt az isteni kegyelem miattad közbelépett! A haragnak fia voltál, mint egyebek s lábaid a gonoszra futottak, a nagy tömeggel együtt. Így állt a dolog mindnyájunkkal. Ezért az apostol emlékeztet minket: „De megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által.” Tényleg alapos okunk van a gonosz gyűlölésére, ha visszatekintünk és annak romboló munkáját megfigyeljük. A gonosz oly szentségtelen állapotot hozott létre bennünk, hogy az lelkünkbe került volna, ha a mindenható szeretet megmentésünkre közbe nem lépett volna. Ő most is az a felkészült ellenség, aki sohasem nyugszik, hanem mindig leskelődik, hogy miképpen árthatna és dönthetne romlásba bennünket. Azért ti keresztyének gyűlöljétek a gonoszt, különben nyomort szereztek magatoknak. Ha ösvényeteket tövissel akarjátok behinteni és halálos ágyatok párnáját tüskékkel megtölteni, akkor hagyjatok fel a gonosz gyűlölésével. De ha boldog életet kívántok élni és nyugodt, üdvös halállal meghalni, akkor járjatok szentség útjain és gyűlöljétek a gonoszt mindvégig. Ha Megváltótokat igazán szeretitek és Őt tisztelni akarjátok, akkor gyűlöljétek a gonoszt. Ha a keresztyén szívében valami szeretet van a gonosz iránt, arra nem ismerünk hatásosabb gyógyszert, mint az Úr Jézussal való gyakori társalgást. Tartózkodjatok sokat az Ő közelében, úgy lehetetlen lesz a bűnnel jó lábon állnotok.

„Ki a gonoszt gyűlöli,
Az Jézusát öleli.”

Carl Eichhorn-Isten műhelyében-Határozott keresztyén

"Mert nem félénkség lelkét adta nekünk az Isten, hanem erőnek, szeretetnek és józanságnak lelkét. " (2 Tim 1, 7)   

Természetünk szerint mindnyájunkban van emberfélelem. Bátorság kell ahhoz, hogy a kicsiny és megvetett nyájhoz tartozónak valljuk magunkat.
Péter Jézus szenvedése előtti estén bátornak érezte magát, de amikor vallást kellett volna tegyen Megváltójáról, elvesztette bátorságát és - megtagadta Őt. Valóban erő kell ahhoz, hogy az ár ellen ússzunk.
Ezért adja Isten nekünk az erőnek a Lelkét.

Jézus Lelke által belsőleg megerősödünk a világiakkal szemben, régi barátainkkal szemben, akik szeretnének visszacsalogatni korábbi, nem tiszta életünkbe, ellentétben minden veszéllyel és szenvedéssel, amelyek Jézus követéséből adódnak.
Mint ahogyan van félelemnek lelke, miáltal az emberfélelem és a szenvedéstől való félelem úrrá lehet rajtunk, úgy van az erőnek is Lelke. Ez nagy bátorságot, erőt önt belénk, és véghez tudjuk vinni azt is, amire soha nem lettünk volna képesek.

De az Úr a szeretet Lelkét is adja az övéinek. Szeretet nélküli erő, melegség nélküli határozottság van a világban is. Minden korban voltak hősök,akiket megcsodáltak. A hívőket azonban elárasztja a szeretet, ezért van bennük valami szeretetre méltó. Az ő erejük nem válik keménységgé. A gyengébbeket szeretettel emelik fel magukhoz. Nemcsak az igazság tőre, hanem a vigasztalás balzsama is náluk van.

A szeretet Lelkéhez csatlakozik a fegyelem Lelke is; a kettő együtt szent szeretet. A szeretet fegyelem nélkül csak jóságos gyengeség, ami többet ront, mint használ: 
Fegyelem ott van, ahol az ember először Isten parancsát keresi és az Ő akaratának a korlátai között mozog. 
Természetünk szerint fegyelmezetlen teremtések vagyunk. Mindenki csak azt szeretné tenni, amihez hajlama van. Ma borzalmas fegyelmezetlenség tárul szemünk elé. Minden korlátot lerontanak, a tekintélyt kigúnyolják, sárba tapossák az isteni parancsolatokat. Ez az Antikrisztus lelke.

Jézus Lelke a fegyelem Lelke. Bár az ember bizonyos mértékig tudja magát fegyelmezni és uralkodhat magán, a fegyelem Lelke mégis egészen más.
Ezt a Lelket akkor nyerjük el, ha önfejűségünket, könnyelműségünket, féktelenségünket és ellenkezésünket fájónak találjuk és magunkra vesszük Jézus igáját.
Az erő, a szeretet és a fegyelem teszi az embert igazán keresztyénné. 

Napi Ige, Napi Gondolatok

Apostolok Celekedete 19:1-6
Amíg Apollós Korinthusban volt, Pál más városokat látogatott meg, majd Efezusba érkezett. Itt találkozott néhány tanítvánnyal. Megkérdezte tőlük: „Megkaptátok-e a Szent Szellemet, amikor hívők lettetek?”

De ők így válaszoltak: „Nem, de még csak nem is hallottunk a Szent Szellemről!”
Ekkor Pál megkérdezte: „Hát akkor hogyan merítettek be titeket?”

Mire ők azt mondták: „Úgy, ahogyan Bemerítő János tanította a bemerítkezést.”
„János azért merítette be az embereket, hogy ilyen módon fejezzék ki, hogy őszintén Istenhez akarnak fordulni. Azt is mondta nekik, hogy higgyenek abban, aki majd ő utána fog jönni, vagyis Jézusban” — mondta Pál.

Amikor a tanítványok ezt meghallották, bemerítkeztek az Úr Jézus nevébe. Amikor Pál rájuk tette a kezét, a Szent Szellem leszállt a tanítványokra, akik kezdtek más nyelveken szólni és prófétálni.

Napi Gondolat.

És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának.
És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala.
És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül.
És megtelének mindnyájan Szent Szellemmel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Szellem adta nékik szólniok.

Pünkösd napján megszületett a Gyülekezet.
Véget ért Isten és a zsidó nép szövetsége, ás kezdetét vette egy új szövetség.
Eljő [az idő], hogy minden népeket és nyelveket egybegyűjtsek, hogy eljövén, meglássák az én dicsőségemet.
És teszek köztök jelt, és küldök közülök megszabadultakat a népekhez, Tarsisba, Pulba és Ludba, az íjjászokhoz, Tubálhoz és Jávánhoz; a messze szigetekbe, a melyek rólam nem hallottak, és nem látták dicsőségemet, és hirdetik dicsőségemet a népek között.(Ésaiás 66:18-19)

Isten immár NEM egy nemzet Atya, hanem mindazoké akik elfogadják a Golgotai Kereszt igazságát, hittel befogadják Jézust a szívükben, megtérnek és megkeresztelkednek.
Nem felekezetekről, irányzatokról, dogmatikus vallási elképzelésekről szól a Gyülekezet hanem a Názáreti Jézus Krisztus Evangéliumáról!

A Gyülekezet örökkévaló, a pokol kapui sem vehetnek rajta erőt, győzelmet.
A Gyülekezetet Isten alkotta a Szent Szellem által, és a Gyülekezet Isten személyes tulajdona!

BOLDOG SZÜLINAPOT GYÜLEKEZET!
A Jézus nevében! Ámen!

KENNETH COPELAND: Szeretet: a siker titka!

,,A szeretet soha nem vall kudarcot. ,,- 1 Korinthus 13:8.

A kudarctól való félelem mindannyiunkat megkísértette már. A népszerű pszichológia szerint ehhez hozzá kell szoknunk. De Isten Igéje azt mondja, van egy biztos módja, hogy miképpen éljünk félelem nélkül. Ez pedig a SZERETET útja.

Ha tudni akarod, milyen az igazi siker, meg kell tanulnod, hogy a szeretet irányítson és motiváljon. Jézus így élt, amikor a földön járt.

Még akkor is, amikor Keresztelő Jánost esztelen, brutális módon megölték, Jézus elvonult egyedül, és nem távozott el a szeretet útjától. A Máté 14:6-14 szerint még azokban az érzelmileg megterhelő szituációkban, amikor az emberek követték Őt, és nem hagytak Neki nyugtot, akkor is könyörületességre indult, és meggyógyította a betegeket.

Sokat tűnődtem azon, hogy Jézus hogyan tudott felülemelkedni azon a szörnyű gyilkosságon, és nem állt bosszút. Nem vettem észre, hogy igenis bosszút állt. A sátán munkáit könyörületességgel győzte le. A gyűlöletet szeretettel győzte le. A szellemi birodalomban támadást intézett a sátán ellen azáltal, hogy lerontotta a munkáit: gyógyította a betegeket.

A könyörületesség nem a dolgok felszínét kapargatja, hanem a probléma gyökeréig hatol. Ezért vezet győzelemre minden alkalommal.

„Várj csak!” mondod talán. „Én nem tudom ezt megtenni. Nem vagyok Jézus.”

De igen, meg tudod tenni, mert Isten Igéje azt mondja, hogy az Ő szeretete kitöltetett a szívedbe! (Róma 5:5.) És az 1 János 2:5 szerint az Ő szeretete teljessé, tökéletessé lesz benned, ahogy megtartod az Ő Igéjét.

Kötelezd el magad ma, hogy a szeretet életét fogod élni. Figyeld meg, Isten a kudarcot sikerré fogja változtatni az otthonodban, a munkahelyeden… minden helyzetben. A SZERETET SOHA NEM VALL KUDARCOT!

Igei olvasmány: Máté 14:1-14

REINHARD BONNKE: Ha Isten kenete rajtunk van..

Az erő nem az érzelmeink felgerjesztésével jön létre.

Ha Isten kenete rajtunk van, kiálthatunk, izzadhatunk, belelkesedhetünk, néha még meg is dobogtathatjuk a színpadot, de ha mindezt kenet nélkül csináljuk, csak színészkedünk, és a színpadot használjuk a fellépéseinkhez. Isten nem akarja, hogy mesterkéltek legyünk a szolgálatban. Legyen a szívedben Isten szeretete, és akkor igaz, őszinte érzelmek fognak belőled áradni! Minden más csak érzelgősség, az érzések megjátszása. Ez emlékeztet engem arra a bolond emberre, aki egyik városból a másikba akart telefonálni, de nem élt a vonal, ezért hangosan kiabálni kezdett. Ha élt volna a vonal, és lett volna összeköttetés, a hangja könnyedén eljuthatott volna a másik városba. Hasonlóképpen, ha az evangélium „él”, könnyen eljut a hallgatók szívébe.

Áldjon az ÚR benneteket! REINHARD BONNKE

Kenneth E. Hagin : A nagyobb mibennünk!

,,Ti az Istentõl vagytok fiacskáim, és legyõztétek azokat; mert nagyobb Õ, aki bennetek van, mint az, aki e világban van.,, — 1JÁNOS 4,4.

Megszokottá kellene válnia, hogy az élet minden válságában ezt mondd: „Én gyõztes vagyok. Több vagyok, mint gyõztes. A Teremtõ lakik bennem. A nagyobb él bennem. Õ keresztül tud vinni engem ezen. A nagyobb az, aki sikerre visz engem, én nem bukhatok el.”
Ilyenkor nem magaddal dicsekszel, hanem a Nagyobbal, aki benned van. És ez fogja Õt arra indítani, hogy érted munkálkodjon!
Ha te újjászületett, Szellemmel betöltekezett hívõ vagy, benned minden megvan — használatra készen —, amire valaha is szükséged lehet a gyõzelemhez.
Minden létezõ isteni erõ, isteni képesség, benned lakozik! Ha hiszed a Bibliát, és elkezded megvallani, amit mond, a Nagyobb fel fog kelni benned, és világosságot ad az elmédnek, útmutatást a szellemednek, egészséget a testednek és segítséget az élet minden területén.

Megvallás: Nagyobb Õ, aki bennem van, mint az, aki a világban van. 
Nagyobb, mint az ördög, nagyobb, mint a betegség, nagyobb, mint a szegénység, nagyobb, mint a halál, nagyobb, mint az ellenség minden ereje. 
És Õ bennem él! A nagyobb képes engem sikeressé tenni. Én nem tudok elbukni!

Reggeli gyöngyszemek: Otthon

„Írd föl ezeket házad ajtófélfáira és a kapuidra.” (5Móz 6:9)

Izráel hűségesei már a legrégibb időkben nagy figyelmet szenteltek a nevelésnek. Az Úr utasítása volt, hogy a gyermekek már csecsemőkoruktól kezdve taníttassanak az Ő jóságára és hatalmára, amint az törvényében és Izráel történelmében megnyilvánul. Az énekeken, imákon és a Szentírás tanításain keresztül a szülők gyermekeik nyiladozó elméjéhez alkalmazkodva oktatták őket arra, hogy Isten törvénye az Ő jellemének kinyilatkoztatása, s hogy amiképpen befogadják a törvény alapelveit a szívükbe, úgy rajzolódik ki Isten képmása értelmükben és lelkükben.
(Child Guidance, 32.)

Mózes számára fontos volt, hogy a parancsolatokat szent énekekbe foglalja, hogy a pusztai vándorlás közben a gyermekek megtanulhassák a törvényt szóról szóra. Mennyire fontos akkor ma is, hogy gyermekeinknek megtanítsuk Isten Igéjét!
(The Review and Herald, September 8, 1904.)

A valódi boldogság ebben és az eljövendő életben az „Így szól az Úr!”-nak való engedelmességen múlik.
Szülők! Krisztus élete legyen példakép és minta!
Sátán mindent el fog követni, hogy lerontsa ezt a magas színvonalú vallásosságot, mint olyat, ami túlságosan szigorú. A ti feladatotok már korai éveikben gyermekeitekbe plántálni a gondolatot, hogy ők Isten képére formáltattak. Krisztus eljött erre a világra, hogy élő példát adjon, milyeneknek kell lenniük, és a szülők, akik vallják, hogy hisznek a jelenvaló Igazságban, tanítsák meg gyermekeiket Istent szeretni és törvényének engedelmeskedni. Ez a legnagyobb és legfontosabb munka, amelyet apák és anyák végezhetnek.
(Child Guidance, 80, 81.)

A nagy reformmozgalomnak otthon kell kezdődnie. Az Isten törvénye iránti engedelmesség a legfőbb indítéka a szorgalomnak, takarékosságnak, hűségnek és az emberekkel szembeni igazságos bánásmódnak.
(Child Guidance, 489.)

Ez a nemes és mindent magában foglaló, valódi férfiasság nem alakul ki véletlenül. Ezt csak a korai években folytatott jellemépítés és Isten törvényének otthoni gyakorlása eredményezheti.
(Child Guidance, 42.)

Köszöntünk Szent Szellem!: ÖNMAGÁRÓL SZÓL

"De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem Ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek." (János evangéliuma 16:13)

A Megváltó itt harmadjára nevezi igazság Lelkének a Szentlelket. Az igazság megismerése egy folyamat, hiszen Isten fokozatosan, lépésről lépésre világosítja meg elménket. Ezért annyira fontos, hogy ne annak alapján ítéljünk meg másokat, hogy azok éppen hol állnak az igazság megismerésének útján. Mindnyájan máshol tartunk a tanulási folyamatban és az Úrral szerzett tapasztalataink sorában. Szolgálatom alatt sok éven át egy olyan Biblia-fordítást használtam, amely így adta vissza az Ige egyik kifejezését: "nem Ő magáról szól". Mivel betű szerint értelmeztem e szavakat, és nem ellenőriztem le az eredeti jelentésüket, azt találtam mondani az embereknek, hogy a Szentlélek semmit sem mond magától vagy önmagáról, hanem kizárólagJézusról beszél.

Mennyire zavarba jöttem, amikor az Újtestamentumban több mint kétszáz utalást találtam a Szentlélekre vonatkozóan; 17-et vagy 18-at például egyetlen fejezeten belül. (Rómaibeliekhez írt levél 8. fejezet) Később a Mindenható rávezetett arra, hogy ez az Ige azt fejezi ki, Ő nem saját tekintélye által szólja, amit szól, az Atyától vagy a Fiútól függetlenül, hanem az Ő szószólójukként tanítja az igazságot. Amint a Lélek vezetéséért imádkozol, te is azt fogod tapasztalni, hogy Ő irányítja elmédet és szívedet néhány új értelmezés felé. Lehet, hogy néhány tanítást, amit dogmatikai szempontból eddig annyira védelmeztél, más megvilágításban kellene szemlélned. De emlékezz arra, hogy Jézusban az igazság szabaddá tesz téged!

Imádság a mai napra
"Atyám, adj bátorságot arra, hogy elfogadjam igazságaid új és friss szépségét, amit mára tartogatsz nekem!

Garrie F. Williams írása alapján

Reggeli dicséret: Isten tekintetét közvetíteni

"...és látni fogják az ő arcát, és az ő neve lesz a homlokukon."- Jelenések könyve 22:4



Egyszer meglátogattam egy embert, aki valamikor az egyház aktív tagja volt. Egy lemez-házikóban élt, minimális bevétellel, az alkohollal küszködve, mindenkitől elhagyatva. Elmesélte életét, tönkrement házasságát, csalódásait, keserűségeit. Mikor a legnagyobb szüksége lett volna támogatásra, azok is cserbenhagyták, akiket barátainak gondolt. Egyedül egy valaki állt ki mellette, egy lelkész (az a lelkész, aki akkor nekem mentorom volt). Mikor a mesélés ezen szakaszához ért, könnybe lábadt a szeme:
– Te Tamás, az az ember olyan volt, mint Jézus!

Amikor olyanokkal találkozunk, akik gondjaikkal, nehézségeikkel, megpróbáltatásaikkal küszködnek, vajon kit látnak bennünk? Az ítélkezőt, aki azt mondja: „Ez a dolog azért történt veled, mert…”? Vagy esetleg a tudálékost: „Én már korábban is megmondtam neked, hogy…”? Netán az érzéketlen flegmatikust: „Ugyan már, mit kell egy ilyen apróság miatt így összeroskadni?”

Az embereknek nem kegyes ítélkezőkre, tudálékos vallásoskodókra van szükségük. Ők Isten arcát keresik. Őt azonban egészen addig nem láthatják meg, amíg Jézus el nem jön értünk az ég felhőin. Ezért itt a földön nekünk kell közvetítenünk Isten tekintetét. Az embereknek rajtunk keresztül kell érezniük a Mindenható együttérzését, szeretetét és megértését. Ma reggel is eldönthetjük, hogy kit fognak látni bennünk. Legyünk az emberek számára Jézus!

Bejegyezte: Árvai Tamás

Victoria Osteen: Emlékezz a jóra

Az életben mindannyian szembekerülünk negatív dolgokkal, kihívásokkal és nehézségekkel, amik letéríthetnek minket az útról. Lehet, hogy elveszítetted a munkádat, vagy kapcsolati problémákkal küzdesz, vagy éppen valaki csúnyán beszólt.

Ahelyett, hogy ezeken a múltbeli dolgokon rágódnánk, fontos, hogy az odafent valókkal törődjünk és emlékezzünk mindarra a jóra, amit Isten tett az életünkben.

Isten tudja, hogy a negatív gondolatok megállítanak az úton, ráadásul néha csak úgy előtűnnek a semmiből! Lehet, hogy vezetés közben meglátunk egy hirdetőtáblát, vagy egy épületet, ahová menni szoktunk, és hirtelen elborítanak a negatív emlékek.

Pál apostol írta: „… hogy emlékeztesselek titeket…” (Róma 15:15). Más szóval, szükségünk van arra, hogy bizonyos dolgokra emlékezzünk. Nem kapcsolhatunk robotpilótára, és nem hagyhatjuk, hogy az elménk a negatívon töprengjen. El kell határoznunk, hogy a jó dolgokra fogunk összpontosítani.

Az Ószövetségben nem csak, hogy megemlékeztek a jó dolgokról, hanem Isten azt is megparancsolta nekik, hogy ünnepeljék meg ezeket! Ünnepeik voltak, amikor különleges alkalmakra emlékeztek. Isten tudta, hogy ha gyermekei a jóra fókuszálnak, akkor az előre fogja őket vinni az Ő tökéletes tervében.

Ne légy ma annyira elfoglalt, hogy elfelejted megünnepelni a jót. Emlékezz a győzelmeidre, sikereidre és az örömteli időkre. Emlékezz arra, hogy Isten megbocsátott, és olyan messzire vetette a bűneidet, mint amilyen messze van a napkelet a napnyugattól. Ha Isten nem emlékezik többé a hibáinkra, akkor nekünk sem kellene! Ahelyett, hogy a múlton rágódsz, emlékezz a jóra!

„Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire” (Zsoltárok 105:5)

Magyar fordítás: ahitatok.hu

Legyen szép napod! :)

Apostolok Cselekedetei 1. rész

Apostolok Cselekedetei 1. rész

1. Első könyvemet írtam, Theofilus, mindazokról, a miket kezdett Jézus cselekedni és tanítani,
2. Mind a napig, melyen fölviteték, minekutána parancsolatokat adott a Szent Lélek által az apostoloknak, kiket választott vala magának.
3. Kiknek az ő szenvedése után sok jel által meg is mutatta, hogy ő él, negyven napon át megjelenvén nékik, és szólván az Isten országára tartozó dolgokról.
4. És velök összejövén, meghagyá nékik, hogy el ne menjenek Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem:
5. Hogy János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni nem sok nap mulva.
6. Mikor azért azok egybegyűltek, megkérdék őt, mondván: Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek?
7. Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett.
8. Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig.
9. És mikor ezeket mondotta, az ő láttokra felemelteték, és felhő fogá el őt szemeik elől.
10. És a mint szemeiket az égre függesztették, mikor ő elméne, ímé két férfiú állott meg mellettük fehér ruhában,
11. Kik szóltak is: Galileabeli férfiak, mit állotok nézve a mennybe? Ez a Jézus, a ki felviteték tőletek a mennybe, akképen jő el, a miképen láttátok őt felmenni a mennybe.
12. Akkor megtérének Jeruzsálembe a hegyről, mely hívatik Olajfák hegyének, mely Jeruzsálem mellett van, egy szombatnapi járóföldre.
13. És mikor bementek, felmenének a felsőházba, a hol szállva valának: Péter és Jakab, János és András, Filep és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia, és Simon, a zelóta, és Júdás, a Jakab fia.
14. Ezek mindnyájan egy szívvel-lélekkel foglalatosak valának az imádkozásban és a könyörgésben, az asszonyokkal és Máriával, Jézusnak anyjával, és az ő atyjafiaival együtt.
15. És azokban a napokban felkelvén Péter a tanítványok között, monda (vala pedig ott együtt mintegy százhúsz főnyi sokaság):
16. Atyámfiai, férfiak, szükség volt betelni annak az írásnak, melyet megjövendölt a Szent Lélek Dávid szája által Júdás felől, ki vezetőjük lőn azoknak, a kik megfogták Jézust.
17. Mert mi közénk számláltatott, és elnyerte ennek a szolgálatnak az osztályrészét.
18. (Ez hát mezőt szerze hamisságának béréből; és alá zuhanván, elhasadt középen, és minden belső része kiomlott.
19. És ez tudtokra lőn mindazoknak, kik Jeruzsálemben lakoznak; úgy hogy az a mező tulajdon nyelvökön Akeldamának, azaz Vérmezőnek neveztetett el.)
20. Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében: Legyen az ő lakóhelye puszta, és ne legyen lakó abban. És: Az ő püspökségét más vegye el.
21. Szükség azért, hogy azok közül a férfiak közül, a kik velünk együtt jártak minden időben, míg az Úr Jézus közöttünk járt-kelt,
22. A János keresztségétől kezdve mind a napig, melyen fölviteték tőlünk, azok közül egy az ő feltámadásának bizonysága legyen mivelünk egyetemben.
23. Állatának azért elő kettőt, Józsefet, ki hivatik Barsabásnak, kinek mellékneve Justus vala, és Mátyást.
24. És imádkozván, mondának: Te, Uram, ki mindeneknek szívét ismered, mutasd meg a kettő közül egyiket, a kit kiválasztottál,
25. Hogy elnyerje az osztályrészét e szolgálatnak és apostolságnak, melytől eltévelyedék Júdás, hogy az ő saját helyére jusson.
26. Sorsot vetének azért reájok, és esék a sors Mátyásra, és a tizenegy apostol közé számláltaték.

KENNETH COPELAND: Ismerd Őt apukádként!

,,Mert nem kaptatok szolgaság szellemét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Szellemét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám! ,,- Róma 8:15

Egyik este, dicsőítő összejövetel után kiléptem egy barátommal az utcára, és hirtelen rácsodálkoztunk a körülöttünk lévő gyönyörűségre.

Olyan metsző, tiszta téli éjszaka volt, amikor a hold és a csillagok fényétől eláll az ember lélegzete. Azt mondtam a barátomnak: „Tommy, nézd ezt!” Szent Szellemtől ragyogó mosollyal felnézett az égre, és gyengéd hangon így szólt: „Az apukám műve!”

„Az apukám…” Soha nem felejtem el, ahogy ezt mondta.

Van, aki talán azt gondolja, hogy nem szabadott volna ilyen bizalmasan beszélnie Istenről, de nincsen igazuk. Igei dolog így beszélni Róla. Az Újszövetségben van egy görög szó az atyára: Abba. Ennek a szónak a legpontosabb forása az Apuka. Bensőségességet sugároz, és olyan kapcsolatról tesz tanúbizonyságot, amely sok együtt töltött idő alatt fejlődik ki.

Az Atya egy dolog. Az Apuka egy másik.

Gyerekkoromban az édesapám valamikor az apám volt, valamikor pedig az apukám. Amikor kacsára vadásztunk, akkor az apukám volt. Amikor megparancsolt valamit, és azonnal engedelmeskednem kellett, akkor az apám volt.

Isten is ilyen. Az Atyád és az Apukád is. Van, amikor nagyon komolyan és lényegre törően beszéltek egymással. Máskor könnyedek vagytok. De bárhogy is legyen, ha elég időt töltesz Vele ahhoz, hogy megismerd Őt, garantálom, hogy állandóan közel akarsz majd lenni Hozzá.

Igei olvasmány: Róma 8:14-18

Heti imagondolatok: HOGYAN FELEL ISTEN IMÁINKRA?

"És mielőtt kiáltanának, én felelek, ők még beszélnek, és én már meghallgattam."
(Ésaiás 65:24) Lásd még: Dániel 9:23-at!

Hogyan válaszol Isten az őszinte imára?

Mindig javunkra válik: "Kérjetek, majd ismét kérjetek és megadatik nektek. Kérjetek alázatosságot, bölcsességet, bátorságot és hitbeli növekedést. Minden őszinte imára érkezik válasz. Lehet, hogy nem úgy jön, ahogy szeretnénk, vagy akkor, amikor látni akarjuk, de megérkezik úgy és akkor, ahogy és amikor a mi szükségleteinknek legjobban megfelel. Isten nem mindig elvárásaid szerint válaszol a magány, a gyengeség és a próbák között elhangzó imákra, de mindig a javadra teszi ezt."

A lelki élet megerősítése: "Amikor Krisztus érdemei által törekszünk a mennyre, lelki életünk fejlődik. Jézusra, mint hitünk szerzőjére és bevégzőjére tekintve erőről erőre, győzelemről győzelemre jutunk, mert Isten kegyelme Krisztus által elkészítette teljes üdvösségünk."

Tettekre indítva: "Jézus nem azért mondja: kövessük Őt, hogy azután magunkra hagyjon bennünket. Ha életünket az Ő szolgálatára rendeljük, soha nem kerülhetünk olyan helyzetbe, melyben Isten nem gondoskodott már előre szükségleteinkről. Bármilyen helyzetben legyünk is, biztos vezetőnk van, aki mutatja utunkat: ...'mert amit könyörgésetekben kértek, higgyétek és megadatik néktek.'"

Aggodalmaink lecsendesítése: "Szedjétek össze minden erőtöket és nézzetek fel, nem pedig le, nehézségeitekre, és akkor soha nem bátortalanodtok el az úton. Hamarosan meglátjátok Jézust a felhők mögött, amint kinyújtja kezét, hogy segítségetekre siessen. És csak egyetlen dolgot kell tennetek: egyszerű hittel ki kell nyújtanotok kezeiteket és engednetek kell, hogy Ő vezessen titeket."

A bűnbocsánat bizonyossága: "Minden őszinte Úrhoz fordulás maradandó örömöt hoz az életbe... Az embert örömmel töltheti el az a tudat, hogy Isten megbocsátotta bűneit és a bűnbocsátó mennyei Atya körülveszi dicsőségével. Bekötözi sebeit, megtisztítja bűneitől és az üdvösség ruhájába öltözteti."

Mennyei társunk: "Jézus, a menny fenséges Ura társul szegődik mindazok mellé, akik hozzá jönnek terheikkel, gyengeségeikkel és gondjaikkal... Az a kiváltságunk, hogy naponta nyugodt, közvetlen és boldog közösségben lehetünk Jézussal."

Isteni gondviselés: "Imádkozz hittel és az Ő gondviselésének titka megadja a választ."

Krisztus, mint saját kéréseit mutatja be imáinkat: "Amikor Isten gyermeke a kegyelem királyi székéhez járul, egyszersmind a nagy Ügyvéd ügyfelévé lesz. Abban a pillanatban, amikor bűnbocsánatot kér, Krisztus azonosul ügyével és úgy tárja az Atya elé kéréseit, mintha azok az Ő kérései lennének."

Összefoglalás és imagondolatok
Isten megígérte, hogy meghallgatja hitből való imáinkat, ha kezünk és szívünk tiszta lesz. Ha ez nem következik be, akkor kérjünk alázatosságot, bölcsességet, bátorságot, türelmet, hitbeli növekedést, hogy megtudhassuk, miért is imádkozzunk. Amikor fáradtak, magányosak, csüggedtek, csalódottak, túlterheltek vagyunk és nem látunk kiutat, és amikor úgy érezzük, hogy az emberek nem értenek meg, hogy problémáink elárasztanak bennünket, akkor nézzünk fel Egyszerű gyermeki imában forduljunk a menny felé és fogjuk meg szerető, gondoskodó Istenünk kezét és mondjuk ezt: nem engedlek el, míg meg nem áldasz engem.

Ha kezünk és szívünk egyesül Istenével, Ő ezt mondja nekünk: nem hagylak el téged. És mi bízhatunk benne. Akkor is higgyünk neki, amikor a látszat ellene szól.

GLORIA COPELAND: Ne ess pánikba!

,,Bízzad teljesen az Úrra a te dolgaidat, [Ő egyetértésbe hozza a gondolataidat az Övével], és akkor beteljesülnek terveid,, - Példabeszédek 16:3

Talán éppen egy fontos döntés előtt állsz… változásra készülsz a munkahelyeden, a gyülekezetedben vagy a személyes életedben. Tudod, hogy szükséged van isteni vezetésre. És nagyon szeretnél az Úrtól hallani.

Ha ebben a helyzetben vagy, ne ess pánikba. Az Úr hangjának meghallása nem olyan bonyolult dolog, amit csak a szellemi „óriások” sajátíthatnak el.

Erre évekkel ezelőtt jöttem rá, amikor még fiatal keresztény voltam. Tetszésére akartam lenni Istennek, de nem tudtam, hogyan hozzak az Ő akarata szerint döntéseket.

Egy napon, amikor a bővített bibliafordítást tanulmányoztam, rábukkantam a Példabeszédek 16:3-ra. Azonnal megragadtam ezt az igeverset, és elkezdtem alkalmazni az életemben – tapasztalatból mondom, működik!

Neked is működni fog, ha megteszed, amit mond. Bízd teljesen Istenre a dolgaidat, az útjaidat. Ő elkezdi kiigazítani a gondolataidat, hogy azok olyanok legyenek, mint az Övé, egészen addig, amíg eljutsz arra a pontra, hogy egyszerűen tudod, mit kell tenned. Természetesen szükség lesz a hitedre. Fontos a bizalom, és ez nem lehetséges az Igén való táplálkozás nélkül. Amikor gyakorlod azt, hogy az Úrra hagyod a dolgaidat, és megbízol Benne, akkor egyre biztosabb leszel abban, hogy képes vagy hallani Tőle. Kezdd ezt el, bármilyen problémával is nézel szembe. Imádkozz, és bízd Istenre a dolgot. Más szóval, amikor imádkozol, hidd, hogy megkapod, amit kérsz. Hagyd abba az aggodalmaskodást, és kezdj el hinni.

Tanulj meg így élni, és nem számít, harminc perce vagy harminc éve vagy keresztény, a terveid be fognak teljesülni!

Igei olvasmány: Zsoltárok 37:1-7

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

,,Elment Sámson Gázába, és meglátott egy parázna asszonyt és bement hozzá.,, Bír 16,1

Micsoda természetellenes kép: Isten embere, aki éppen most éli át Isten segítségének csodáját, egy ember, teli erővel és hittel, Izrael megszabadítója és bírája, akit Isten Lelke használ eszközül, egy parázna nő karmaiban van!

Csak a legmélyebb fájdalommal szemlélhetjük ezt a képet. Hogyan volt lehetséges ilyen bukás? Megdöbbentő ellentétek voltak Sámson életében. Ez az ember igen erős, mégis nagyon gyenge. Olyan erős, hogy egy nehéz városkaput kiszakít sarkából, és felviszi a hegy tetejére. Ki lehetett erősebb Sámsonnál? S ez az óriási erejű ember olyan gyenge, hogy egy rossz nő pórázon vezetheti! Aztán: ez az ember szabadon mozog, oda megy, ahová kedve tartja. Bemerészel menni Gázába, az ellenséges fővárosba egészen egyedül. Félelemtől dermedten tér ki mindenki előle. S ugyanez az ember annyira nem szabad, annyira megkötözött, hogy egy parázna nő tekintete rabságba ejti. A szenvedély hatalma jobban megkötözi, mint a vasláncok. Meglátja a parázna nőt, bemegy hozzá, nem tud szabadulni tőle.

S végül: milyen magasan áll ez az ember, s mégis mélyen van! Magasan: Isten jegyese, népének bírája, szabadítója és segítője. S mégis mélységben él, az erkölcstelenség sarában fetreng. - Élete vége mégis megnyugtató. Isten a legsúlyosabb büntetést engedi rá, kiszúrják a szemét. Megkötözik láncokkal, s egész életében egy szamár helyett hajtja a malomkövet. Végül azonban visszatér Istenhez, s úgy fejezi be életét, mint kegyelmet talált imádkozó.

Isten irgalma erősebb a mi bűneinknél!

Varga László: Isten asztaláról

"Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! ... Nagy csodákat művel egymaga, mert örökké tart szeretete."- Zsoltárok 136,1-40 (Elolvasásra ajánlom

Egyike azoknak a zsoltárverseknek, melyeknek művészi tökélyében a tartalomra figyelés nélkül is elgyönyörködhetünk. Huszonhat tömör verssorban pillant végig Isten nagy tettein a teremtéstől Izráel történelmén át a gondviselésig, és minden verssor után jön a refrén: "mert örökké tart szeretete". De sokkal többet mond, ha megértjük mondanivalóját: bármi történik életünkben, a magunkéban vagy a közösségében, mindnek egy az oka: Isten szeretete. Csak akkor tudunk boldogan élni, csak akkor tudunk a legnagyobb bajban is hinni, bízni, remélni és örülni, ha a zsoltár monoton ismétlésével tudjuk, érezzük, hisszük és valljuk: mindennek az a végső oka, hogy Isten szeret, s örökké tart a szeretete. Ha nagy nyomorúságot látunk, azért engedi, hogy ráébresszen, hogy nélküle az ember csak rombolásra képes, s így meneküljünk az Ő szeretetéhez. Ha törekvéseink meghiúsulnak, azért van, mert nem jók voltak azok, az Ő szeretete jobbat kínál. Hogy végül boldogan fogadjuk el: Igen, Uram, sokat tévelyegtem, sokat veszítettem, de megmaradt legdrágább kincsem: a Te soha meg nem szűnő, örök szereteted.

Igen, Uram, tudom, hogy szeretsz engem. Látom ajándékaidból. Látom abból, ahogy meghallgatod kéréseimet. Látom abból, ahogy irányítod életemet, jobban, mint ahogy azt magamnak elképzeltem. Mindenekfelett látom a Krisztus értem hozott áldozatából, s tanításának csodálatos, a mindennapi életben is jónak bizonyuló irányításából. Add, hogy ne csak akkor döbbenjek rá, amikor bezártad előttem nélküled tervezett vágyaimnak ajtaját! Add, hogy az engedelmes szolgálat örömútján tanuljam meg, mennyire szeretsz, s mennyit jelent nekem ez a szeretet! De ha kell, inkább csapással téríts vissza tévelygéseimből, hogy megértsem, elfogadjam, családomban továbbadjam, soha el ne veszítsem örökké tartó, áldott szeretetedet! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-A TÖLCSÉR, ÉS AMI AZON ÁTFOLYIK

A mai napon olvasandó igeszakasz: Gal 5,1-6

1 Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.

2 Íme, én, Pál mondom nektek, hogy ha körülmetélkedtek: Krisztus semmit sem használ nektek. 

3 De ismét bizonyságot teszek minden embernek, hogy aki körülmetélkedik, köteles az egész törvényt megtartani. 

4 Akik törvény által akartok megigazulni, elszakadtatok a Krisztustól, a kegyelemből pedig kiestek. 5 Mi ugyanis a Lélek által, hitből várjuk az igazság reménységét. 

6 Mert Krisztus Jézusban nem számít sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit.

"Mert Krisztus Jézusban nem számít sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit." (Gal5,6)

A Galata levél első olvasói azon vitatkoztak, hogy ugyan mit kell nekik tenniük, hogy megmutassák: ők csakugyan Isten népének része.
Az egyik csoport azt mondta, hogy ha valaki Isten népének a tagja akar lenni, akkor meg kell tartania Mózes törvényeit és alá kell magát vetnie a körülmetélkedés szertartásának.
Az emberek még mindig vitatkoznak a galatákat gyötrő kérdésekről. Igaz, ma már nem sokan vannak, akik azt mondanák, hogy "az igaz" keresztyéneknek meg kell tartaniok minden törvényt, melyet Isten Mózes által adott. Sokan vannak azonban olyanok, akik azt mondják, hogy "az igaz" keresztyéneknek el kell fogadniok azokat az előírásokat, és hinniök kell azokban "a kijelentésekben", amelyek a mostani próféták, vezetők és tanítók közvetítésével jutnak el hozzánk.
Tulajdonképpen valóságos ma az a veszély, hogy minket vagy gyermekeinket tévútra viszik azok az ember csinálta hozzáadások, amelyeket Jézus Krisztus evangéliumához függesztenek. Ezért hát hangoztatnunk kell az evangélium egyszerű voltát, és hangsúlyoznunk kell a dolognak a lényegét. Ha egyszer Jézus Krisztusban vagyunk, a körülmetélkedés semmit nem jelent, és a körülmetéletlenség sem jelent semmit. Az egyedüli dolog ami számít, a szeretet által munkálkodó hit.
Mindannyian cipelünk bizonyos terheket az egyik vagy másik tradícióból. És száma sincs "az egyházi berkekben" azoknak a "rámenős eladóknak", akik megpróbálnak többet ránk sózni, mint amit el tudunk hordozni. Nos, nem szabad hát elfelejtenünk, hogy az egyetlen dolog ami számít Jézus Krisztusban, a hit, amely a szeretet által tevékeny.
A hit az a tölcsér, melyen át Istennek a Krisztusban megmutatott kegyelmét vesszük. A hit semmi más, csak üres és nyitott tenyér, alázatos és bűnbánó szív. Ha egyszer vettük a kegyelmet, az a szeretet cselekedeteiben folyik át rajtunk. És a szeretet az az erő, amely cselekszi Isten akaratát. 

A hit a tölcsér, míg a szeretet az a tartalom, melyet kapunk és továbbadunk.
Isten kegyelmének gyermeki elfogadása (a hit) és az az életstílus, amelyben Krisztus Lelke fejezi ki magát (a szeretetet) - ezek az Isten népéhez tartozás jelei.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-AZ ÚR TITKA

"Az Úr bizodalmas az Őt félőkhöz" (Zsolt 25,14)

Miről ismered meg, hogy valaki barátod-e? Arról, hogy közli veled titkait? 

Elmondja neked titkos örömeit. Sokan rád bízzák titkos bánatukat, de a bensőséges kapcsolat döntő jele a titkos örömök megosztása. Beszélhetett-e már Isten nekünk titkos örömeiről, vagy mi mondogatjuk neki szakadatlanul a saját titkainkat, hogy Ő szóhoz sem juthat? Keresztyén életünk kezdetén tele vagyunk kérdésekkel Isten felé, de azután rájövünk, hogy Isten olyan kapcsolatba akar hozni önmagával, hogy ránk bízhassa terveit. Annyira eggyé lettünk-e már Jézus Krisztus imádságával - "Legyen meg a te akaratod" -, hogy Isten titkait megértjük? Istent nem nagy áldásai teszik nekünk drágává, hanem az apró dolgok, mert ezek mutatják meg, milyen csodálatosan közel van hozzánk; ismeri egyéni életünk minden kis részletét. "Megmutatja annak az utat, amelyet válasszon" (Zsolt 25,12). Eleinte tudatosan érezni kívánjuk, hogy Isten vezet, de amint előbbre jutunk, annyira tudatában vagyunk Isten jelenlétének, hogy már nem kell megkérdeznünk, mi az Ő akarata, mert eszünkbe sem jut, hogy mást válasszunk. Ha meg vagyunk mentve és megszentelődtünk, Isten egyszerű döntéseink útján vezet minket. De ha mégis azt választanánk, amit Ő nem akar, akkor visszatart attól, és erre figyelnünk kell. Amint kétely merül fel, rögtön állj meg! Ne próbáld saját érveiddel alátámasztani és ne mondd ezt: 

Miért ne tenném meg? Isten döntéseinkben tanít minket. Úgy vezeti józan eszünket, hogy ne zaklassuk Szent Szellemét folytonosan kérdezve: "Uram, most mi a Te akaratod?"

Carl Eichhorn: Isten műhelyében- Szüntelen öröm

"Örüljetek az Úrban mindenkor! "-(Fil 4, 4)

Vajon lehet-e parancsolni az örömet? Urai vagyunk-e érzéseinknek? EI tudjuk-e hessegetni magunktól a szomorúságot? Ha egy eladósodott embernek, akit igen szorongatnak a hitelezői, azt mondom: "Csak légy jókedvű!" - akkor az ilyen felszólítás lepattan róla. Vagy ha egy betegnek azt mondom: "Ugyan hagyd már abba a panaszkodást, sóhajtozást!" - akkor az joggal válaszol így: "Te könnyen beszélsz, de az én helyzetemben nem lehet az ember vidám." Ellenben ha azt az örömhírt viheted, hogy "adósságod ki van fizetve, szabad vagy!" és a betegnek azt mondhatod: "egész biztos, hogy ismét egészséges leszel!" - akkor van okod arra, hogyígy szólj hozzá: örülj!

Ebben a helyzetben van a hívő keresztyén. Van Megváltója, aki minden adósságát eltörölte. Orvost talált benne, aki minden baját meggyógyítja, aki a megkötözötteket megszabadítja és a foglyoknak a börtön ajtaját megnyitja. "Az Úrban" örüljetek mindenkor! És ez lehetséges, mert Ő nem változik meg. Életünk minden nyomorúságában velünk van; akkor is szeret minket. Belekiáltja sötétségünkbe: "Ne félj, mert én veled vagyok!" - És mivel ilyen nagy érték vagyunk szemében és meg akar dicsőíteni minket, azért rendez el mindent úgy, hogy ezt a célt elérjük. Benne rejtve vagyunk, Ő gondoskodik rólunk. Ez pedig örömre és nem gyászra ad okot. Amikor Luther Márton eljutott a Jézus Krisztusban való hitre, arra szólított fel minden hívő keresztyént, hogy vele együtt örvendezzenek. "Aki pedig nem akar örülni - tette hozzá -, az csak jajveszékeljen magában."

Rendkívül fontos, hogy naponta újra meg újra örvendezésre serkentsük magunkat, szemünk elé állítva mindazt, amit Jézusban kaptunk s hogy milyen gazdagon megáldott minket! Akkor majd szégyenkezünk, hogy milyen gyakran lenyomtak minket a földi és múló szenvedések. Hiszen minden nyomorúság és bánat "ideigvaló" és ezért könnyű. A kísértések csak valameddig tartanak, összehasonlítva az örökkévaló dicsőséggel. Emlékezzünk vissza mindarra a jóra is, amit már elvettünk és mindarra a segítségre, melyben részünk volt az Úr jóvoltából. És azt se feledjük el, hogy minden nehézségünk ellenére még mennyi jóban van részünk. 

A legjobb pedig az, hogy Ő a mienk!

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Ezek voltak a fazekasok, Netáim és Gedérá lakói, akik a király mellett, az ő szolgálatában laktak ott.” -(1 Krónika 4,23)

A fazekasok bizonyára nem valami fenséges foglalkozást űznek, de a „Királynak” éppen fazekasokra volt szüksége, azért a Király szolgálatában voltak, habár az az anyag, amellyel dolgoztak, csak durva agyag volt. Lehet, hogy mi is a legalsóbb fokon vehettünk részt az Úr munkájában, de mégis nagy kedvezmény az, hogy valamit tehettünk a „Királynak”, azért meg is maradunk hivatásunkban és reméljük, hogy ha mindjárt a mezőn heverünk is, mindazáltal hasonlóak leszünk az ezüsttől tündöklő galambnak szárnyához, vagy amelynek szárnyai hasonlók az aranyhoz. Ez az idézet olyanokról szól, akik a plánták között és kerítések mellett laktak, tehát nehéz munkájukat bozót és tövisek között végezték. Talán inkább laktak volna a városban a városi sürgés-forgás közepette, előkelő társaságban, nemesebb élvezetek között, de mégis megmaradtak a nekik mutatott helyen, mivel a Király dolgát végezték. A mi hivatásunk köre és lakhelyünk is meg van határozva, amelyet kényünk-kedvünk szerint nem hagyhatunk el, hanem iparkodnunk kell, megszabott helyünkön az Úrnak szolgálni és áldásul lenni azoknak, akik közt lakunk. Ezeknek a fazekasoknak és kertészeknek királyi közösségük volt, mert a királynál laktak jóllehet a plánták között, a kerítések mellett – de mégis a királynál laktak.
Nincs olyan hely, nincs oly rendes foglalkozás, akármilyen csekély és lenézett legyen is az, amely visszatartana a mi isteni Urunkkal folytatott társaságtól. Ha a legszegényebb sátrakat, a szegények túlzsúfolt szállásait, a munkásházakat vagy a börtönöket látogatjuk meg, mindenütt a Királynál maradhatunk. A szeretet minden munkájában számíthatunk Jézus barátságára és közösségére.
Ha az Ő dolgában vagyunk, szeretettel mosolyog ránk. Ti, Istennek ismeretlen szolgái, akik a nyomorultak legnyomorultabbjainak kivetettjei és szemétjei között dolgoztok az Úrért, vigasztalódjatok, mert a hamurakásokon is találtak már drágakövet, az agyagfazék megtelt égi kincsekkel és káros növények nemes virágokká változtak át.
Lakjatok a Királlyal az ő dolgában, akkor a ti nevetek is ragyogni fog az ő emléktárgyai között.


„Íme, én parányi vagyok.” -(Jób 39,37)

Ez helyes, felbátorító szó neked, szegény elveszett bűnös! Azt gondolod, hogy nem jöhetsz Istenhez, mivel könnyelmű vagy? No, akkor nézd! Soha nem élt e földön egyetlen egy szent sem, ki nem érezte volna önmagában, hogy ő könnyelmű volt. Ha Jóbnak, Ézsaiásnak és Pálnak be kellett vallania, hogy könnyelműek, tisztátalanok és bűnösök voltak, akkor te szegény bűnös, ugyan miért szégyelled ugyanazt a vallomást megtenni? Ha az isteni kegyelem nem írt ki minden bűnt a hívők szívéből, miképpen reménykedhetsz tehát, hogy azt te magad megteheted? S ha Isten az ő gyermekeit szereti, habár még könnyelműek is azok, mégis azt véled, hogy könnyelműséged akadályozza Őt abban, hogy téged szeressen? Higgy az Úr Jézusban te, ki az emberi társaság számkivetettje vagy! Jézus keres téged, mert így mondja: „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket a megtérésre.”
Valld be épp most: „Te a bűnösökért haltál, én bűnös vagyok, Uram Jézus fecskendezz be engem a te véreddel” s ha bűneidet megvallod, bocsánatot fogsz nyerni. Ha őszinte szívvel mondod: 

„Én teljesen méltatlan és romlott vagyok, moss meg engem véreddel”, akkor azon szempillantásban megmosattatol. 

Ha a Szentlélek arra indít, hogy teljes szívből kiálts: Jézus Krisztus magasztallak Bűnös lelkem megváltottad.

akkor még mielőtt e sorok olvasása mellől felállnál, megnyered összes bűneid bocsánatát. 

S ha ma reggel annyi bűnnel keltél volna is fel, amennyit valaha ember tehetett, mindazáltal ma este úgy térhetsz nyugalomra, mint aki „kedvessé lett ama Szerelmesben”. S ha annyira alásüllyedtél volna is, hogy a legrosszabb bűnfoszlányokban járnál, még akkor is felöltöztetel az igazság dicső ruhájába és angyalként tündökölve jelenhetsz meg fehér selyemruhában. 

„Mert most – figyeld meg – van a kellemes idő”. Annak pedig, aki hisz abban, ki megigazítja az istentelent, a hit tulajdoníttatik igazságul. Óh, bár megajándékozna téged a Szentlélek az abban való hittel, ki a legelvetettebbet is elfogadja.

Köszöntünk Szent Szellem!: ELFUTHATSZ

"Mondták néki: ímé, a te szolgáid között van ötven ember, erős férfiak, küldd el őket, hadd keressék meg a te uradat, hátha az Úrnak Lelke ragadta el őt, és letette őt valamelyik hegyen vagy völgyben. De ő mondta: Ne küldjetek! (2Királyok könyve2:16)

John Loughborough és John Andrews mindketten már ifjú korukban prédikátorként szolgáltak, majd utazó evangelizátorok lettek. 1856-ra azonban már mindketten elcsüggedtek, és egy Waukon nevű kisvárosban telepedtek le Iowa államban. December 9-én azonban Ellen White - aki még 30. évét sem töltötte be akkor - látomást kapott, hogy el kell mennie, és fel kell kutatnia ezt a két fiatal "Illést".
Amikor végre megérkeztek Waukonba, Ellen White és társa megtalálták Loughborough-t, aki akkortájt ácsként dolgozott. A férfi vonakodva ment oda vendégei szánjához, akik háromszor tették fel neki a kérdést: "Mit csinálsz itt?" A fiatal ácsot hamarosan meggyőzte a Szentlélek, így visszalépett az evangélium szolgálatába, és élete végéig kiváló munkát végzett.
Te most hol vagy? Vajon eltávolodtál a szolgálatodtól? Természetesen munkálkodhatsz Istenért ácsmunka közben is, de meglehet, a Szentlélek arról győz meg, hogy vezess kis csoportot, vagy dolgozz teljes munkaidőben evangelizátorként, könyvevangélistaként, egészségügyi misszionáriusként, tanítóként vagy egy segélyszervezet munkatársaként. Dicsőítsük Istent azért, hogy a Lélek által ott kutat fel bennünket, ahol vagyunk!

Imádság a mai napra
"Köszönöm, hogy mindig megkeresel engem, amikor gondolatban már elvándoroltam Waukonba, és nem úgy szolgállak téged, ahogy tudnálak. Örömmel fogadom el tőled újra a szolgálatomat!"

Garrie F. Williams írása alapján

Reggeli dicséret: A végső jutalom

„Ezért a nagyok között adok neki részt, a hatalmasokkal együtt részesül zsákmányban, hiszen önként ment a halálba, hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják, pedig sokak vétkét vállalta magára, és közbenjárt a bűnösökért.”
Ézsaiás könyve 53. fejezet 12. verse

Hogy érzed magad, amikor igazságtalanságot szenvedsz? Hogy esik, amikor valaki megbánt, de te úgy érzed, csak segíteni akartál? Mit teszel akkor, amikor valaki csak korhol téged, de te nem érted mit tettél?

Belül már majdnem felrobbansz, talán kiabálnál is, hogy valaki tegyen igazságot, de nem történik semmi, csak csendesen elviseled a sorsodat. Jézus, aki bűnt nem ismert csak sok bűnöst, tűrte a megaláztatást a fájdalmak útján. Kicsúfolták, leköpték, megverték... Sokszor feltettem már magamnak a kérdést, hogy én vajon a történet melyik részénél mondanám, hogy elég, melyiknél kezdenék üvölteni, és vajon melyiknél használnám isteni erőmet. Amikor rájövök, hogy mennyire nem bírtam volna még csak töredékét sem annak, amit Jézus bírt, rájövök, teljesen alkalmatlan vagyok arra, hogy a mennyek országába jussak. Amikor érzem, hogy hogyan tudnék viselkedni, az engem ért igazságtalansággal szemben szinte felrobbanok. De Jézus nem ilyen, nem ezt tette. Alázatosan tűrte, amit elkövetnek az emberek, önként vállalta ezt az áldozatot, értem.

Valahányszor dühbe gurulok, vagy nem úgy viselkedek, ahogyan Jézus tette, rá kell ébredjek: egy vagyok azok közül, akik Őt keresztre feszítették. Nem beszélhetek úgy, hogy ezt „ők tették”, nem. Ebben én is osztályrészt kell vállaljak, mert Jézus az én bűneimért halt meg, mert annyira szeret, hogy ezáltal meg akar menteni a biztos haláltól.

Keresztény vagyok ráadásul, és mondhatnám megváltozott az életem. Igen, így van, sokat változtam, de nem eleget! Én ma is azon fogok gondolkozni, hogy hogyan lehetnék közelebb Istenhez, hogyan lehetnék hűségesebb, kitartóbb, türelmesebb, alázatosabb, megbocsátóbb...

Bejegyezte: Laszlo Osvald

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza- Biztos léptekkel

„Az Úr, az én Uram ad nekem erõt, olyanná teszi lábamat, mint a szarvasokét, és magaslatokon enged járni engem" (Hah 3,19)

Ez Isten emberének a bizakodása, amely szintén egy ígéret, mert amirõl õ hittel meg van gyõzõdve, az egyezik Isten akaratával is. A prófétának le kellett mennie a szegénység és az éhség mélységeibe, de úgy léphetett lefelé, hogy a lába nem csúszott meg, mert az Úr erõt adott lépteinek. Máskor a küzdelem hegyeinek csúcsára kellett felkapaszkodnia; de fölmentében éppúgy nem félt, mint amikor útja lefelé vezetett, mert az Úr erõt adott neki. Isten volt az ereje. Gondolj erre: maga a Mindenható Isten a mi erõnk.

De figyeljük meg, hogy az Úr biztos lépteket is adott neki. A szarvas szikláról sziklára szökell, de soha nem téveszti el a lépést. Az Úr kegyelmét kínálja, hogy a kötelesség legnehezebb ösvényein is megcsúszás nélkül járhassunk. Lábunkat alkalmassá teszi a sziklás úton való járáshoz, úgyhogy otthonosan mozgunk ott is, ahol Isten nélkül elvesznénk.

Rövidesen talán még magasabb helyekre szólít minket. Fel kell kapaszkodnunk, egészen a Sion (az Isten) hegyére, ahol a megdicsõültek gyülekeznek. Ó, milyenek is a hit lábai, hogy felhághatunk velük az Úr hegyére!