„Elvette tehát Boáz Ruthot, és az a felesége lett. Bement az asszonyhoz, és az ÚR megadta neki, hogy teherbe essen; és fiút szült. Akkor ezt mondták az asszonyok Naominak: Áldott az ÚR, aki nem hagyott most téged rokoni támasz nélkül! Legyen híres a neve Izráelben! Legyen ő életed megújítója, és gondviselőd öreg korodban! Hiszen menyed szülte őt, aki szeret téged, és többet ér neked hét fiúnál. Naomi pedig fogta a gyermeket, ölébe vette, és dajkálgatta. A szomszédasszonyok nevet adtak neki, és azt mondták: Fia született Naominak! És elnevezték őt Óbédnak. Ez volt Dávid apjának, Isainak az apja. Ezek Pérec utódai: Pérec nemzette Hecrónt. Hecrón nemzette Rámot, Rám nemzette Ammínádábot, Ammínádáb nemzette Nahsónt, Nahsón nemzette Szalmónt, Szalmón nemzette Boázt, Boáz nemzette Óbédot, Óbéd nemzette Isait, Isai pedig nemzette Dávidot.”

Magyarázat

Látnunk kell, hogy Istenünket a múltban hozott rossz döntéseink nem akadályozzák abban, hogy újat kezdjen velünk és rajtunk keresztül. Számára nincs lehetetlen és reménytelen helyzet, terveit megvalósítja, és általában nem úgy, ahogy mi arra számítunk, vagy ahogy elvárnánk tőle. Nem kell keserűvé válnunk, amikor olyat látunk mások életében, családjában, ami nekünk nincs, vagy ami otthonunkból hiányzik.
Isten országában, Megváltónk lábainál (jelenlétében) Naomi és Ruth életéhez hasonlóan megújulunk és megvigasztalódunk. Nem várt kedvességével és törődésével Urunk újra és újra mosolyt tud csalni csalódott arcunkra, és mivel ő nemcsak a mi Istenünk, hanem gyermekeink Istene is, nyugodtak lehetünk afelől, hogy őket is meglátogatja megújító erejével. Kérjük ezt, hiszen ő nem feledkezik meg sóhajainkról, fájdalmas könyörgéseinkről, válaszaival időben érkezik, hogy lankadt kezeinket és megroskadt térdeinket megerősítse. Amikor Naomi kezébe vette unokáját, Isten válaszát láthatta meg benne, a sok fájdalom és csalódás után megvigasztalódhatott. A kisgyermek mosolya őt is örömre derítette. Te meglátod Isten szelíd mosolyát, arcának ragyogását az ő válaszaiban? Akkor ne felejts el hálával és csodálattal visszamosolyogni rá.
(Nagy-Kasza Dániel)