Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem-2.rész

Elvette Boáz Rúthot és az felesége lett neki...- Rúth 4.13

Olyan házasságkötés volt ez, amelynek örülhetett az ember! Nem Isten nélkül, vagy az Ő akarata ellenére történt, s nem bűnnel és szégyennel kezdődött. Ez a házasság, amely Isten Igéje szerint köttetett, áldott volt és szerencsés. A Mózes törvénye megparancsolta, hogy ha egy házasságban élt férfi gyermek nélkül hal meg, vegye el az özvegyét a férfi legközelebbi rokona, s az első fiúgyermeket az elhalt nevéről nevezzék el. Boáz eszerint a rendelkezés szerint cselekedett. Ezáltal házasságuk olyan fundamentumra épült, amely sokkal tartósabb, mint a földi előnyök vagy az érzékiség. - Ezt a házasságot azért is mondhatjuk áldottnak, mert mindkettőjüknek szíve és gondolkozása illett egymáshoz. Egy nemes lelkű, adakozó, tiszta életű férfi lépett házasságra egy hűséges, szorgalmas, alázatos asszonnyal. Boldog az ilyen házaspár! A legfontosabb kapocs a házasságban nem a test múló vonzóereje, hanem a lelkek harmóniája. Ahol ketten Isten akarata szerint lesznek egy testté, ahol mindketten ugyanazt az Istent, Izrael Istenét keresik, hogy szárnyai alatt találjanak védelmet, ott áldott házasságról beszélhetünk.

Végül azért is nevezhetjük boldognak ezt a házasságot, mert minden érdekelt fél beleegyezésével történt ill. köttetett. Boáz először is megkérdezte a legközelebbi rokont, akinek el kellett volna vennie Rúthot, hogy akar-e vele házasságra lépni. Nem akart. Így elvehette Boáz Rúthot. A városka vénei áldásukat adták rájuk, így pecsételték meg házasságukat. Rúth esetében pedig tudjuk, hogy Naómi, akihez Rúth tartozott, akarta és egyengette ezt a kapcsolatot.

Milyen másként van ez a mi napjainkban! Milyen gyakran történnek titkos eljegyzések a szülők beleegyezése nélkül, vagy éppen akaratuk ellenére! Adjon Isten sok olyan házasságot köztünk, mint amilyen Boázé és Rúthé volt!

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-AZ ISTENI SZERETET

A mai napon olvasandó igeszakasz: Mt 5,43-48

43 "Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. 44 Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, 45 hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak. 

46 Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok? Nem ugyanezt teszik-e a vámszedők is? 

47 És ha csak atyátokfiait köszöntitek, mennyivel tesztek többet másoknál? Nem ugyanezt teszik-e a pogányok is? 

48 Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes."

"Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai."- (Mt 5,44 és 45)

A szeretetre való képesség annak a bizonyítéka, hogy Krisztus bennünk lakozik.
Az a fajta szeretet azonban, amelyet a Biblia a "törvény betöltésének" nevez (Róm 13,10), egy nagyon sajátos, Isten gyermekeihez illő szeretet.
A Mt 5,43-48 felhoz egy érvet amellett, hogy ez a szeretet különbözik a többi fajta szeretettől: nem tesz különbséget az emberek között.
Mindenki szereti anyját. Szereti, mert az az ő anyja. És szeretjük barátainkat, mert ők a barátaink. Az ilyenféle szeretet forrása is Istenben van, mert Isten minden jóságnak a forrása, de az ilyenféle szeretet általános mind a keresztyének, mind a nem keresztyének között.
"A keresztyén szeretet" valami különös dolog. Áthatol rajtunk, és eléri a többi embert, nem azért, amik ők, hanem azért, amik mi vagyunk. Nem azért szeretünk másokat, mert kedvesek, vagy ügyesek, vagy mivel a mi egyesületünk tagjai. Azért szeretjük őket, mert mi a mennyei Atya gyermekei vagyunk. Ezért még ellenségeinket is szeretni tudjuk.
Így szeret Isten. Sok ember van az ő világában, akik felettébb megbántották őt. Ahelyett azonban, hogy tűzre adná őket, megengedi nekik, hogy fogyasszák az ő eledelét, és felhozza rájuk az ő napját. Isten nem azért teszi ezt, mert ők olyan jók, hanem mert Ő olyan jó.
Ha mi az Atya gyermekei vagyunk, az ő szeretete átömlik rajtunk és eljut másokhoz. A világ nem képes létrehozni ezt a fajta szeretetet. Ez a szeretet nem a földön, hanem a mennyben készül. Midőn az emberek meglátják ezt a keresztyénekben, képet alkothatnak maguknak a mi mennyei Atyánk nagyságáról.
Csodálatos dolog Isten kegyelme tárgyának lenni. De még jobb, ha az ő kegyelme csatornájává leszünk. Ez Isten velünk való szándéka: áradjon kegyelme, legyen láthatóvá szeretete.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében: Vég nélküli magasztalás

"Az Úrnak kegyelmességeiről emlékezem, az Úr dicséreteiről, mind aszerint, amit az Úr velünk cselekedett. " -(Ézsaiás 63, 7)

Nincs áldottabb foglalatosság, mint Isten kegyelmes tetteinek a visszaidézése! Eközben felismerjük azt az előkészítő irgalmasságot, amellyel Isten megtérésünk útját egyengette. Bár még vakok és értelmetlenek voltunk, Isten jóságos keze már formálta életutunkat és készítgette a nagy fordulatot. Az igazi szabadság és a belső megbékélés utáni vágyakozás, megkötözöttségünk fájdalmas felismerése, anélkül hogy tudtunk volna róla, közelebb vittek minket a Megváltóhoz. Ezután kegyelmének teljes gazdagságával lépett be életünkbe. Életünk legdöntőbb órái ezek. A születésünkre emlékeztetnek. Valami új kezdődik és ezeknek az óráknak a hatása kiárad az egész elkövetkező időre, még az örökkévalóságra is. Nem felejtjük el őket soha. Senki nem ragadja meg a kegyelmet azonnal a maga teljes gazdagságában. Egyesek, akiket különösen megkínzott lelkiismeretüknek a vádaskodása, először talán a kegyelemnek bűnbocsátó jellegét ragadják meg. Mások, akik esetleg hosszú, de sokszor eredményetelen harcban álltak a maguk bűneivel, a kegyelemnek minden akadályt legyőző erejét ismerik fel, amely úrrá lett a magunk tehetetlenségén. Életünk további szakaszaiban a kegyelem újabb megtapasztalásai jönnek elő.

Vajon megragadtuk-e már a kegyelem vigasztaló és mindenre elégséges erejét? Nem adtunk-e gyakran teret magunkban az elégedetlenségnek és az aggodalmaskodásnak? És nem engedtünk-e gyakran a gonosz és utálatos gondolatoknak, ahelyett hogy a kegyelem által legyőztük volna azokat? Mennyi mulasztás terhel minket ezen a téren! Most látjuk csak igazán, hogy milyen megszégyenítően nagy az a jóság és irgalom, amely minket mindezek ellenére hordoz és nem vet el magától.

Továbbá van nevelő és fegyelmező kegyelem! Gondoljunk csak a megaláztatásokra, amiket Isten kegyelme küldött ránk azért, hogy még több kegyelem befogadására legyünk képesek. Ő "mértékkel" fenyített meg minket. Ha Isten úgy bánna velünk, amint azt megérdemelnénk, akkor mindent el kellene, hogy vegyen tőlünk. Szét kellene zúznia minden tagunkat, hiszen szinte valamennyit bűnre használtuk fel. Csak az Ő jósága és kegyelme az, hogy még nincs végünk. Könyörületességének nincsen határa. Mennyi kegyelem, mennyi ok a hálaadásra! - Olvasd el 1 Pét 5, 10-11 verseit.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza: Kérjünk bölcsességet!

"Ha pedig valaki nem elég bölcs, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja"- (Jak 1,5)

”Ha valaki nem elég bölcs.” Fölösleges is a ”ha”, mert én biztosan tudom, hogy nem vagyok bölcs. Mit tudok én? Hogyan tudom irányítani a magam útját? Hogyan tudok másokat irányítani?

Uram, merő halgaság vagyok, és nincs bennem semmi bölcsesség. Azt mondod: ”kérjen Istentől”. - Uram, én most kérek. Itt, a Te lábadnál kérek bölcsességet a mai nap bonyolult és egyszerű ügyeihez, mert tudom, hogyha Te nem őriznél, még a legegyszerűbb dolgokban is nagy ostobaságokat követnék el.

Köszönöm Neked, hogy nem kell mást tennem, csak kérnem. Milyen nagy kegyelem, hogy csak hittel kell imádkoznom, és Te megadod a bölcsességet. Ebből az ígéretből láthatom, hogy milyen készséggel és szeretettel nevelsz engem, nem úgy, mint egy haragos tanár. Ingyen adod a bölcsességet - egy ostobának, akiben nincs semmi bölcsesség. Ó Uram, köszönöm neked ezt a biztos és határozott ígéretet: ”Meg is kapja”. Hiszem, hogy így lesz. A mai napon megismerteted gyermekeddel azt az elrejtett bölcsességet, amelyhez a test szerinti bölcsek soha nem juthatnak hozzá. ”Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz” (Zsolt 73,24).

Napi áhítat: Ő döntött így

Olvasmány: Róm 9,1–29

Identitásodat ne önismereted, hanem istenismereted határozza meg!

1„Igazat mondok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem tanúskodik mellettem a Szentlélek által, 2hogy nagy az én szomorúságom, és szüntelen fájdalom gyötri a szívemet. 3Mert azt kívánom, hogy inkább én magam legyek átok alatt, Krisztustól elszakítva, testvéreim, az én test szerinti rokonaim helyett; 4akik izráeliták, akiké a fiúság és a dicsőség, a szövetségek és a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek, 5akiké az ősatyák, és akik közül származik a Krisztus test szerint, aki Isten mindenekfelett: áldott legyen mindörökké. Ámen. 6De ezt nem úgy értem, mintha Isten igéje erejét vesztette volna. Mert nem tartoznak mind Izráelhez, akik Izráeltől származnak, 7és nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő utódai, hanem amint meg van írva: „Aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni.” 8Vagyis nem a testi származás szerinti utódok az Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak az ő utódainak. 9Mert az ígéret szava ez: „Abban az időben visszajövök, és fia lesz Sárának.” 10De nem csak ezt az esetet lehet említeni, hanem Rebekáét is, aki egytől fogant, a mi atyánktól, Izsáktól. 11Még ugyanis meg sem születtek gyermekei, és nem tettek semmi jót vagy rosszat, de hogy az Istennek kiválasztáson alapuló elhatározása érvényesüljön, 12ne a cselekedetek alapján, hanem az elhívó akarata szerint, megmondatott Rebekának, hogy „a nagyobbik szolgálni fog a kisebbiknek”, 13úgy ahogyan meg van írva: „Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.” 14Mit mondjunk tehát? Igazságtalan az Isten? Szó sincs róla! 15Hiszen így szól Mózeshez: „Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok.” 16Ezért tehát nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené. 17Mert így szól az Írás a fáraóhoz: „Éppen arra rendeltelek, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy hirdessék nevemet az egész földön.” 18Ezért tehát akin akar, megkönyörül, akit pedig akar, megkeményít. 19Azt mondod erre nekem: „Akkor miért hibáztat mégis? Hiszen ki állhat ellene akaratának?” 20Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: „Miért formáltál engem ilyenre?” 21Nincs-e hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból az agyagból az egyik edényt díszessé, a másikat pedig közönségessé formálja? 22Az Isten pedig nem haragját akarta-e megmutatni és hatalmát megláttatni, és nem ezért hordozta-e türelemmel a harag eszközeit, amelyek pusztulásra készültek? 23Vajon nem azért is, hogy megláttassa dicsőségének gazdagságát az irgalom eszközein, amelyeket dicsőségre készített, 24amilyenekké minket is elhívott, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is? 25Hóseás szerint is ezt mondja: „Azt a népet, amely nem az én népem, hívom az én népemnek, és azt, amelyet nem szeretek, szeretett népemnek, 26és úgy lesz, hogy azon a helyen, ahol megmondtam nekik: Nem az én népem vagytok ti, ott fogják őket az élő Isten fiainak nevezni.” 27Ézsaiás pedig ezt hirdeti Izráelről: „Ha Izráel fiainak száma annyi volna, mint a tenger fövenye, akkor is csak a maradék üdvözül, 28mert az Úr teljes mértékben és gyorsan váltja valóra szavát a földön.” 29És előre megmondta Ézsaiás: „Ha a Seregek Ura nem hagyott volna magot nekünk, olyanná lettünk volna, mint Sodoma, és hasonlóvá lettünk volna Gomorához.”

Magyarázat:

Hol lennénk az Úr Jézusban kínált, megmentő kegyelem nélkül? Átkozottan, erkölcsi sötétségben botorkálnánk, félve és aggódva a holnap felől, majd pedig a halál és a kárhozat földjén találnánk magunkat. Senki sem vádolhatná Istent igazságtalansággal, amiért kárhozatra ítél, hiszen azt kapnánk, amit megérdemlünk, függetlenül attól, hogy mennyire voltunk engedelmesek, törvénytisztelők, erősek és jók. A legjobb törekvéssel és a legnagyobb áldozathozatallal is csak a poklot nyerhetnénk meg, az üdvösséget sosem. Istenünk, hogy észrevegyük kegyelmének mérhetetlen gazdagságát, sokszor megmutatta a történelem során, hogy nem a jókat, az erőseket, a tehetségeseket választja ki, hanem a gyengéket, megvetetteket és alázatosakat emeli fel, az erőseket és elbizakodottakat pedig elveti. Ne azon rágódj tehát, hogy mit érdemelsz, életet vagy halált, áldást vagy átkot, inkább teljes igyekezettel ragadd meg a Krisztusban kapott új esélyt. Hallgasd, mit mond Istened: népem vagy (hozzám tartozol) és fiam vagy, akit szeretek. Identitásodat ne önismereted, hanem istenismereted határozza meg. Ne engedd, hogy bármilyen gondolat, ördögi megtévesztés elhomályosítsa azt a tényt, hogy nem te választottad őt, hanem ő választott ki téged az üdvösségre, hogy megváltott és szeretett népének tagja legyél.

(Nagy-Kasza Dániel)

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Isten nem felejti el népét

"Kemény munkával keserítették az életüket..., kegyetlenül dolgoztatták őket. "(2Móz 1,14)

Sokan tiltakoznak az ellen, hogy Isten nélkül kényszerpályára került az emberiség. A tudomány és technika nagyszerű eredményeinek birtokában egyre büszkébbek leszünk. Pedig ugyanaz a helyzetünk, mint Isten népének volt Egyiptomban: láthatatlan hajcsárok állnak mögöttünk, és hajszolnak bennünket. Mi pedig tehetetlen rabszolgák vagyunk, nem tudjuk kiszabadítani magunkat.

Dolgozunk, hogy legyen mit ennünk, és eszünk, hogy tudjunk dolgozni. Csakhogy egyre gyakrabban munkalehetőség sincs, és egészséges élelem sem jut sokaknak. Tudjuk, hogy mi lenne jó, s tesszük mégis azt, ami árt - magunknak is, másoknak is. Mennyi pénzt elköltenek sokan arra, hogy tönkretegyék az egészségüket, s utána mindent megadnának, hogy valaki helyreállítsa azt. Igyekeznek leszoktatni bennünket a gondolkozásról, olcsó élvezetekkel elvonják figyelmünket a valóban fontos igazságokról, rablógazdálkodással feléljük a tartalékainkat, mérhetetlen önzésünk felborítja a biológiai egyensúlyt, tönkretesszük az Istentől kapott védőernyőt, az ózonpajzsot, és sem egységes akarat, sem erő nincs arra, hogy megálljunk ezen a lejtőn.

Ilyen reménytelen volt Isten népének a helyzete is Egyiptomban. De ő nem felejtette el népét: „Isten meghallotta panaszkodásukat, és visszaemlékezett Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségére. Rátekintett Isten Izrael fiaira, és gondja volt rájuk Istennek." (2Móz 2,24-25)

Ilyen Istenünk van. Ő nem felejti, amit megígért, egyoldalúan is megtartja szövetségét, s nem hagyja népét még abban a nyomorúságban sem, amibe az önmagát sodorta. Sőt még azt is arra használja fel, hogy emlékeztesse népét az elfelejtett Istenre, hogy újra imádkozzanak. Ő pedig kegyelmesen meghallgatja imádságukat.

Varga László - Isten asztaláról

"Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe... háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." -2Korinthus 12,7-9

Mekkora feladat állt Pál apostol előtt! Semmi másra nem vágyott, csak hogy minél többet valósítson meg a Krisztus szolgálatában. És folyton akadályozta a betegsége. Nem magáért, hanem a szolgálat eredményességéért kérte a gyógyulást, ő, akinek kérésére Isten annyi másnak megadta azt. Ő pedig nem kapta meg. Isten jobban tudta, mennyit kell elérnie. A mennyiségnél fontosabb volt, hogy se ő maga, se más ne mondhassa, hogy ez az erős ember végezte el az egyházépítés hatalmas munkáját. Ez jobban gátolt volna másokat - bennünket - a feladatvállalásban, akár gyengeségünk tudatában, akár elbizakodottságunk miatt.
Mind a mai napig tudni kell, hogy az eredményt nem Pál, hanem Isten Lelke hozta létre.
Hogy mi se dicsekedjünk, ha jó eredményeink vannak, de meg se hátráljunk, ha úgy érezzük, a feladat erőnk felett való.
A feladatot is, az erőt is Isten adja, ahogy Ő akarja, amennyit Ő akar elvégeztetni velünk. Vállalhatjuk a kapott feladatot azzal a bizalommal, hogy ha a mi erőnk nem is, Isten kegyelme elég lesz hozzá.
Uram, szolgálni szeretnék. Annyi dolgom volna, annyi szépnek látott cél áll előttem családom, közösségem, népem, egyházam érdekében. Azt is vállaltam, hogy Téged szeretnélek szép munkával, szép eredményekkel szolgálni. És nincs hozzá elég erőm, időm, lehetőségem. Telnek az évek, múlik az életem, és egyre szomorúbban látom, milyen kevés az, amit elértem.
Hányszor kértem Tőled több erőt, s nem kaptam meg. Pedig máskor talán nem is kértem, s szinte repültem a cél felé. Nyugtass meg, Uram, hogy mindez nem tőlem függ.
Hogy ha kérem és vállalom, Te pontosan annyit fogsz megvalósítani általam, amennyire neked s magamnak szükségem van örök, nagy terveidben.
Így őrizz meg a kishitűségtől, és attól is, felelőtlenné váljak, vagy Téged hibáztassalak azért, amit én követtem el a szolgálatban! Ámen

Reggeli dicséret: "Jól megy dolga"

„...hanem ezt parancsoltam nekik: Hallgassatok az én szavamra, akkor én Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek. Mindig azon az úton járjatok, amelyet én mutatok nektek, hogy jó dolgotok legyen!”
-Jeremiás könyve 7. fejezet 23. verse

Viszonylag egyszerű a választás hogy melyik úton kell járni, vagy fogalmazhatnék úgy is, hogy milyen döntéseket kell hozni: „ami jó nekem”. Sokszor bizony az élet nagyon nehéz döntések elé helyez, és nehéz kitalálni, hogy mi lenne a legjobb.


„Jól megy dolga” szoktuk mondani. Mit jelent ez? Van, akinek azt jelenti, hogy annyi szabadideje van, hogy évente kétszer még abba is belefárad és nyaralnia kell, hogy kipihenje magát, vagy valaki, aki szakmai elismerése révén olyan emberekkel találkozik, mutatkozik, akikkel „hétköznapi” emberek nem teszik, vagy talán azt, hogy valakinek a vállalkozása, karrierje beindul, stb...


Nem használjuk ezt a kifejezést azokra a hívő emberekre, akiknek az életében meglátszik Krisztus szeretete, az iránta való hűségük, vagy az a fajta lelki kiegyensúlyozottság, amit olyan nagyon sokan keresnek a világban. Pedig ezt jelentené: Isten a tenyerén hordoz, ahogy a 139. zsoltárban is olvashatjuk, hogy Isten hogy vesz körbe, hogyan védelmez minket minden oldalról.



Ha követjük Isten szavát, akkor ígérete szerint jó dolgunk lesz. Ezt azonban nem szabad úgy elképzeljük, hogy csak ideiglenesen döntünk úgy, hogy Isten szava szerint kívánjuk élni az életünket. Legyünk kitartóak és türelmesek, mert az Isten soha nem hagy válaszok nélkül, még akkor sem, ha mi úgy érezzük, hogy az imáink csak hiába vannak. Isten sosem hagy válasz nélkül!

Bejegyezte: Laszlo Osvald

Oswald Chambers - Krisztus mindenek felett: MI KÖVETKEZIK EZ UTÁN?

Határozd el, hogy többet ismersz meg, mint mások.

"Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket" (Jn 13,17).

Ha magad nem akarod elvágni a horgonyköteleket, Isten viharral szakítja majd el és kiküld téged. Vess rá mindent Istenre, aztán indulj ki az Ő céljainak nagy, áradó vizeire, akkor majd megnyílik a szemed! Ha Jézusban hiszel, nem töltöd egész idődet csendes vizeken a kikötő gátjain belül -teli örömmel ugyan, de mindig lekötve. Ki kell menned a kikötőből, a gáton túl Isten nagy mélységeire, hogy ismerni tanulj és legyen szellemi ítélőképességed.
Amikor tudod, hogy meg kellene tenned valamit és megteszed, mindjárt többet tudsz. Kutasd fel, hol rekedtél meg szellemileg és rá fogsz jönni, hogy ott, ahol tudtad: meg kellene tenned valamit és nem tetted meg, mert közvetlenül senki sem szólított fel rá. Csakhogy most már oda a felfogó- és ítélőképességed. Döntő válságok idején szellemileg szétszórt vagy, ahelyett hogy szellemileg fegyelmeznéd magad. Veszedelmes, ha a megismerés útján húzódozol a továbblépéstől. Az engedelmesség utánzata az az állapot, amikor az önfeláldozás alkalmait hajszolod.
A buzgóság nem azonos a szellemi ítélőképességgel. Könnyebb feláldoznod magad, mint betöltened szellemi rendeltetésedet, amiről a Róma 12,1-2 beszél.
Sokkal jobban teszed, ha Isten akaratát felismerve, az Ő célját igyekszel betölteni, mintha önfeláldozásból nagy tetteket viszel véghez. 
"Jobb az engedelmesség a véres áldozatnál" (1Sám 15,22). 
Őrizkedj attól, hogy visszafelé figyelj és arra nézz, ami valamikor voltál, mikor Isten azt akarja, hogy azzá légy, aki sohasem voltál.
 "Ha valaki cselekedni akarja az Ő akaratát, megismerheti..." (Jn 7,17).

Mózes V. könyve 30. rész

Mózes V. könyve 30. rész

1. És ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, a melyet elődbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, a kik közé oda taszított téged az Úr, a te Istened;
2. És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára mind a szerint, a mint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből:
3. Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván, összegyűjt majd téged minden nép közül, a kik közé oda szórt téged az Úr, a te Istened.
4. Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged;
5. És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, a melyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat.
6. És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj.
7. Mind ez átkokat pedig rábocsátja az Úr, a te Istened a te ellenségeidre és gyűlölőidre, a kik üldöztek téged.
8. Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked.
9. És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordul az Úr és öröme lesz benned a te jódra, a miképen öröme volt a te atyáidban.
10. Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11. Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13. Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14. Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16. Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
17. Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
18. Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.
19. Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
20. Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.

Maranatha: JÖN A KIRÁLY-Vallási türelmetlenség és üldözés

„Emlékezzetek meg ama beszédekről, amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd.” (Ján 15,20) 

„Az üldözés különböző formái mögött az az elv áll, amely mindaddig érvényesül, míg Sátán és élő kereszténység létezik. Aki Istennek szolgál, szükségképpen kihívja maga ellen a sötétség seregeit. Gonosz angyalok támadnak ellene, akik attól félnek, hogy Isten szolgája elragadja zsákmányukat.

A gonosz emberek pedig, akiket a jó példa megítélt, a bukott angyalokkal összefogva csábító kísértésekkel akarják elszakítani a hűségeseket Istentől. Ha így nem érnek célt, akkor kényszerrel próbálnak hatni a lelkiismeretükre.

De amíg Jézus a mennyei szentek szentjében közbenjár az emberért, a Szentlélek fékező befolyása érezhető lesz a vezetők és a nép között egyaránt. Az országok törvényeire is hatást gyakorol. 

E törvények nélkül a világ helyzete még sokkal rosszabb volna. Míg sok vezető Sátán serény eszköze, Istennek is megvannak az eszközei a nemzetek vezetői között. Az ellenség olyan intézkedéseket javasol szolgái útján, amelyek súlyosan hátráltatnák Isten ügyét. A szent angyalok pedig arra indítják az istenfélő államférfiakat, hogy megdönthetetlen érvekkel ellenezzék a gonosz javaslatokat. Így néhány ember szab majd határt a gonoszság hatalmas áradatának, féken tartva az igazság ellenségeit, hogy a harmadik angyal üzenete elvégezhesse munkáját. Amikor felhangzik az utolsó intés, azok a vezetők, akik által az Úr most munkálkodik, felfigyelnek rá. Némelyikük el is fogadja az üzenetet, és a megpróbáltatás idején közösséget vállal Isten népével.

»Örvendezzetek és vigadjatok az Úrban, a ti Istenetekben, mert megadja néktek az esőt igazság szerint, s korai és késői esőt hullat néktek.« (Jóel 2,23) 

»Az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre. És lészen, hogy mindaz, aki az Úr nevét segítségül hívja, megtartatik.« (Csel 2,17. 21)




Nem lesz kisebb az az erő, amellyel Isten az evangélium hatalmas munkáját lezárja, mint amilyennel ezt a munkát elindította.” (Korszakok nyomában, 543–544. o.) {Mar 31.5}

Maranatha: JÖN A KIRÁLY- Tanulmányozzuk a próféciákat!

„Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálás beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban, mert az idő közel van.” (Jel 1,3)

„Hirdessük azt az üzenetet, amely felébreszti az egyházakat! Mindent meg kell tennünk, hogy terjesszük a világosságot nemcsak saját népünk körében, hanem a világban is. Utasítást kaptam, hogy adjuk ki Dániel és Jelenések könyvét kisebb könyvek formájában, a szükséges magyarázatokkal, és küldjük szét az egész világban. Saját népünknek is szüksége van arra, hogy a világosságot érthetően eléje tárjuk.

Akik Isten Igéjével táplálkoznak, azok Dániel és Jelenések könyvéből a Szentlélek által ihletett igazságokat hoznak majd elő. Olyan erőket indítanak el és mozgatnak meg, amelyeket nem lehet visszaszorítani. Gyermekek ajkáról hangzanak majd el olyan titkok, amelyek mindeddig el voltak rejtve az emberek értelme elől…

Több prófécia gyors egymásutánban teljesedik. A múlt történelme ismétlődik, régi viszályok kelnek új életre, és Isten népét veszedelem környékezi majd minden oldalról. Az emberi család állandó feszültségben él.

Tanulmányozzuk Jelenések könyvét Dániel könyvével összefüggésben, mert a történelem megismétlődik! Lehetőségeink folytán ma már sokkal többet kellene tudnunk, mint amennyit valójában megismertünk.

Angyalok vágyakoznak betekinteni az igazságokba, amelyeket Isten azoknak adott, akik töredelmes szívvel kutatják Isten szavát, és olyan ismeret elmélyítéséért imádkoznak, amelyet csak Isten adhat.

Amint a földi történelem végéhez közeledünk, különösen az utolsó időkre vonatkozó próféciákat kell tanulmányoznunk. Értsük meg az Újszövetség utolsó könyvének igazságait! Sátán sok ember értelmét elvakította: mennyire örülnek annak, ha kifogást találhatnak, hogy e könyv tanulmányozását elkerülhessék. Ám szolgája, János által Krisztus kijelentette az utolsó napok eseményeit, és Ő ezt mondja: »Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálás beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban.«”

(Bizonyságtételek a prédikátoroknak, 116–117. o.) 

Napi áhítat: Egy szívet ad

Jer 32,36–44

Jézus már eltervezte a legszebb jövőt számunkra, ami csak lehetséges. Ez pedig a Lélek által kiformált egy szív által kezdődik.

„Most mégis ezt mondja az ÚR, Izráel Istene, erről a városról, amelyről azt mondjátok, hogy fegyver, éhínség és dögvész folytán a babilóniai király kezébe kerül: Összegyűjtöm majd népét mindazokból az országokból, ahová szétszórtam lángoló haragomban és nagy felháborodásomban. Visszahozom őket erre a helyre, letelepítem, és biztonságban lesznek. Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek. Egy szívet és egy utat adok nekik, hogy engem féljenek mindenkor, és jó dolguk legyen nekik is, meg utódaiknak is. Örök szövetséget kötök velük, nem fordulok el tőlük, jót teszek velük, és olyanná teszem szívüket, hogy féljenek engem, és ne hajoljanak el tőlem. Örömmel teszek jót velük teljes szívemmel és lelkemmel, és véglegesen elültetem őket ebbe a földbe. Mert ezt mondja az ÚR: Ahogyan elhoztam erre a népre mindezt a nagy rosszat, ugyanúgy elhozom rájuk mindazt a jót is, amit most ígérek nekik. Mert fognak még szántóföldet venni ebben az országban, amelyről azt mondjátok, hogy ember és állat nélkül maradt pusztaság, amely a káldeusok kezébe került. Ezüstért vesznek szántóföldet, lepecsételt és tanúkkal hitelesített szerződést írnak róla Benjámin földjén, Jeruzsálem környékén és Júda városaiban, a hegyvidék, az alföld és a Délvidék városaiban, mert jóra fordítom sorsukat! – így szól az ÚR.”

Magyarázat

Pont erre vágyunk a szívünk mélyén, hogy jó dolgunk legyen nekünk is meg a gyermekeinknek is. Ezért fáradunk és dolgozunk éjt nappallá téve, vásárlunk és építünk szebbet, nagyobbat és kényelmesebbet, és közben nem vesszük észre, hogy ez az ígéret nem öncélú és nem csak rólunk és a családunkról szól. Isten népe kapta ezt a reménységet, benne természetesen mi is, de nem függetlenül másoktól.
Jeruzsálemet még nem vették be, de már érzékelhető, hogy közel a végzet, amiről Jeremiás beszélt. Az ostromsáncok a városig érnek. A városban pedig éhínség és dögvész pusztít. Elhagyták az Úr útját, és most el kell szenvedniük a következményét is. Isten azonban már ebben a helyzetben is készíti a reményteljes jövőt. Mindez akkor következik be, ha a nép szíve helyreáll, és egy közös test tagjaként dobbannak egymásért. Megtalálják az egyetlen utat, ami a mennyei Atya felé vezet. Isten félelmetes szeretetének útját, amely különleges áldásokkal van tele.
A Szentlélek képes beteljesíteni ezeket az ígéreteket az életünkben. Bármilyen élethelyzetben vagyunk, és lehet, hogy éppen nagy megpróbáltatások előtt, ez az ige nekünk szól. Ez a Megváltó jó terve gyülekezetünkkel. Amikor ennek megvalósulásáért imádkozunk, a legjobbat kérjük, amit csak lehet.
(Paróczi Zsolt)

Napi áhítat: A Lélek egysége

Ef 4,1–16


A Lélek egysége nem egy elérhetetlen, távoli cél, hanem a benned élő Krisztus terve az életeddel.

„Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben. A kegyelem pedig mindegyikünknek a Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott. Ezért mondja az Írás: „Felment a magasságba, foglyokat vitt magával, ajándékot adott az embereknek.” Az pedig, hogy „felment”, mi mást jelent, mint azt, hogy le is szállt erre a földre. Aki leszállt, az „fel is ment”, feljebb minden égnél, hogy betöltse a mindenséget. És ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére, míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus. Az egész test pedig az ő hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben.”

Magyarázat

A Gyülekezet a Lélek tüzében született. Ez a mennyei láng azóta is képes valódi egységet kovácsolni ember és embertársa között. Ez a kapcsolat nem a kölcsönös vonzalomra vagy közös érdeklődési körre, de még csak nem is családi vagy nemzeti kötelékekre épül. Ez a Szentlélek egysége, amely Isten Fiának megismerésére és a benne való hitre alapozódik. Beépít bennünket Krisztus testébe, hogy ott szeretetben növekedjünk és szolgáljunk. Ez a folyamat fog sérülni minden esetben, amikor a Lélek egysége helyett valami mást igyekszünk megőrizni.
Szeretnél az Egyház élő és építő tagja lenni? Kötelezd el magad arra, hogy a Lélek egységét munkálod a békesség által minden helyzetben. Ne engedd meg, hogy gondolataidba bármi beférkőzzön, ami az alázat, a szelídség vagy a türelem helyét átvenné. A gyülekezet élete sohasem lesz teljes nélküled, mert a Megváltó téged is beleszeretett a közösségbe. Építsd és bátorítsd testvéreidet még akkor is, ha néha csak szeretetben tudod elviselni őket. Hidd el, veled is vannak így néhányan. Erre azonban nem elég csak vágyni, hanem tenni kell érte napról napra és hétről hétre. Ebbe azonban megéri befektetned, mert ez a mennyei Atya akarata. Hallod a Szentlélek hangját? Figyelj rá!
(Paróczi Zsolt)

Köszöntünk Szent Szellem!: MIÉRT ÉPPEN ÍGY, URAM?

"Küldött Elizeus követet őhozzá, mondván:
Menj el és fürödj meg hétszer a Jordánban, és megújul a te tested, és megtisztulsz." (2Királyok könyve 5:10)

Szükségét érzed a lelki gyógyulásnak? Ha igen, az Úr talán váratlan utasításokkal lát el, mint ahogy Naámánt is meglepte a leprájára adott különös gyógymóddal. Elizeus szolgálata során ez a második alkalom, hogy a hetes szám valamilyen formában megjelent. A súnemi asszony fia hétszer tüsszentett, Naámánnak pedig hét alkalommal kellett a Jordán folyóban alámerülnie.
Habár a fővezér erről mit sem tudott, a hetes szám fontos a Szentlélekkel kapcsolatos szimbólumrendszerben. Például abban a próféciában, amely arról szól, hogy a Szentlélek megnyugszik majd Jézuson, a Lélek hatalmának hétféle vonatkozásáról olvashatunk. Ő "az Úrnak Lelke. bölcsességnek és értelemnek Lelke, tanácsnak és hatalomnak Lelke, az Úr ismeretének és félelmének Lelke" (Ézsaiás könyve11:2).
Amikor az Úrnak Lelke kitöltetik, hétféle embercsoportra árad ki: minden testre, fiaitokra és leányaitokra, az idősek és fiatalokra, a szolgálókra és szolgálóleányokra (Jóel 2:28-29). A Jelenések könyve ötször mutatja be a hetes számon keresztül a Szentlélek személyét. A hét a lelki tökéletesség szimbóluma, és ez egyértelműen fontos szempontja mindannak, ahogyan a Lélek csodálatos módon bemutatja az Atya és a Fiú jellemét.
Naámánt zavarta ez a néhány egyszerű utasítás, amit nem értett, és ez velünk is így történik, amikor a Szentlélek valami egészen triviális vagy éppen ellenkezőleg: szokatlan lépést kér tőlünk. Teréz anyát Calcuttába vezette és nem Horvátországba. Dávid Livingstone-t Afrikába küldte Aberdeen helyett; Adoniram Judsont Burmába és még véletlenül sem Birminghambe; végezetül pedig James Hudson Taylort egy afrikai missziós szolgálat helyett Kínába irányította.
Ahhoz, hogy meggyógyulj a bűn leprájából, talán neked is valami egészen különbözőt kell tenned attól, amit elképzeltél. "Arra kértek, hogy én legyek az ifjúságvezető a gyülekezetben! - kiáltott fel az egyik testvér. - Ezt nem hiszem el! Hiszen én a presbiterséget akartam! Néhány hónappal később már együtt örült barátaival annak a sok és hatalmas változásnak, amelyet a váratlanul jött szolgálat hozott az életébe.



Imádság a mai napra
"Rendben van, Uram, örömmel követem Lelked vezetését, még ha nem is azokra a kellemes helyekre vezet, amelyeket én választanék magamnak!"

Köszöntünk Szent Szellem!: ÍME, A GYÓGYULÁS!

"Azután néhányszor föl-alá járt a házban, majd ismét odalépett, és föléje hajolt. Ekkor a fiú tüsszentett hétszer egymás után, és felnyitotta a szemét. Ő pedig odahívta Géhazit, és azt mondta: Hívd ide a súnemi asszonyt! Az odahívta, és amikor odament hozzá, így szólt: Viheted a fiadat. Az asszony odamenve a lábához esett, a földre borult, azután vette a fiát és elment."  -(2Királyok könyve5:10; új protestáns fordítás)

Elképesztő, milyen gyakran mutatja meg hatalmát a Szentlélek a gyógyítás csodáin keresztül! A súnemi asszony fiának születése már önmagában is csodaszámba ment, de néhány évvel később a gyermek egyszer összeesett a Nap forróságától. Ekkor a Szentlélek tanújelét adta, hogy hatalma van feltámasztani valakit, így a fiút megmentette a korai haláltól.
Waukonba érkezésük után nem sokkal találkozott John Loughborough-val Ellen White, majd részt vett az egyik esti összejövetelen, amelyet egy konkrét cél érdekében szerveztek meg. Ezen az alkalmon a Szentlélek az egész csoportra kitöltetett, és Ellen White látomást kapott az Úrtól, amely a gyógyítás üzenetét tartalmazta. "Térjetek vissza hozzám, én is visszatérek hozzátok, és meggyógyítom a ti elpártolásotokat!
A hatás olyan drámai volt, mint hét tüsszentés egy halott szájából! Bűnvallomások hangzottak fel, és olyan volt az egész, mintha "hirtelen megnyíltak volna az egek csatornái - írta erről az Istentiszteletről Ellen White. - Az Örökkévaló hatalma a földre sújtott." Az összejövetel éjjeli fél tizenkettőig tartott, majd másnap reggel tíz órakor újra kezdődött, és délután ötkor fejezték be. A testvérek és testvérnők Waukonban "buzgósággal munkálkodtak egymásért, és Isten hatalma nyugodott meg rajtuk."
Ha a szolgálattal kapcsolatos álmaid meghaltak a negatív körülmények okozta hőségtől, ne csüggedj el! A Lélek erejével újra felveheted a szolgálatodat, és csodáknak leszel a tanúja! A lelki ajándékok arra is képessé tesznek, hogy meggyógyítsd mások kihűlt lelkesedését, hiszen építheted, buzdíthatod és vigasztalhatod mindazokat, akik a harc frontvonalán dolgoznak!



Imádság a mai napra
"Amikor úgy érzem, meghalok a hőségtől, Te vagy az árnyékom, Uram! Mikor életem elfogyott, Te vagy a feltámadás. Amikor reményeim összetörnek, Te felépíted a romokat, és újra elindítasz engem az úton. Dicsőítlek téged mindezért, Uram!"

Reggeli gyöngyszemek: Megvidámítja a szívet és megvilágosítja a szemet

„Az ÚR rendelkezései helyesek, megvidámítják a szívet. Az ÚR parancsa világos, megvilágosítja a szemeket.” 
(Zsolt 19:9)

Csak halvány világosságunk van Isten törvényének rendkívüli mélységéhez képest… Sokan, akik azt állítják, hogy hisznek ezen utolsó napok megpróbáló igazságaiban, úgy tesznek, mintha Isten nem venne tudomást róla, hogy szent törvényének alapelveit figyelmen kívül hagyják és nem engedelmeskednek neki. A törvény Isten akaratának kifejeződése, és Isten szándéka az, hogy a törvény iránti engedelmesség

által fogadja fiaivá és leányaivá az emberek gyermekeit… Végtelen áldozatba került az, hogy Isten képmását helyre lehessen állítani az emberben, az Isten minden parancsolata iránti készséges engedelmesség által. Rendkívül nagyszerű a mi üdvösségünk, melyről bőségesen gondoskodott Isten Krisztus igazságossága által, hogy mi tökéletesek és épek legyünk, minden fogyatkozás nélkül… Ha az ember megtartja Isten törvényét Krisztusba vetett hit által, a menny kincse az övé lesz. (The Review and Herald, February 4, 1890.)

Nyissátok meg értelmeteket, és lássátok Isten törvényének szépséges összhangját a természetben, és csodálattal, tisztelettel adózzatok Teremtőtöknek, menny és föld Legfőbb Uralkodójának. Lássátok meg Őt a hit szemein keresztül, amint szeretetével körülvesz titeket… Jézusba vetett hitetek erőt ad céljaitokhoz, és következetessé teszi jellemeteket. Életetek minden boldogsága, békéje, öröme és sikere az Istenbe vetett őszinte, bizakodó hittől függ. Ez a hit az Isten parancsolatai iránti igaz engedelmességre vezet. Istenismeretetek és istenhitetek a legerősebb visszatartó erő a gonoszság cselekvésétől, és a legerősebb késztető erő a jóra. Higgyetek Jézusban, aki megbocsátja bűneiteket és azt akarja, hogy boldogan éljetek a mennyei hajlékokban, melyeket elkészített nektek. Azt akarja, hogy a jelenlétében éljetek; hogy elnyerjétek az örök életet és a dicsőség koronáját. (The Youth’s Instructor, January 5, 1887.)

Isten parancsolatainak megtartásában nagy jutalom rejlik, már ebben az életben is. Lelkiismeretünk nem vádol. Szívünk nem ellenségeskedik Istennel, hanem békességünk van Vele. (The Signs of the Times, September 22, 1898.)

Reggeli gyöngyszemek: Minden nemzet erősségének lenni

„Isten adta a hatalmadat! Erősítsd meg, Isten, azt, amit értünk cselekedtél!” (Zsolt 68:29)

Isten törvényei nemcsak a zsidó nemzetre vonatkoztak. Az erkölcsi törvényt még azelőtt adta Isten, hogy a zsidónak nevezett nép létezett volna. A tízparancsolat törvénye egyetemesen kötelező érvényű volt. Az áldozati rendtartás azért született meg, hogy bemutassa a nagy Áldozatot, Isten Bárányát, Aki elveszi a világ bűneit, és aki a törvényszegő érdekében eleget tesz az isteni igazság kívánalmainak.

Az Úr nem akarja, hogy népe elzárkózzon. Krisztus választott követeinek hirdetniük kell kegyelme evangéliumát minden ágazatnak, nyelvnek és népnek. Világossá kell tennünk, hogy a Nagy Szószóló az egész világot meghallgatja. A zsidó egyház Isten képviselője volt egy hitehagyó világ számára, és hogy betölthesse küldetését, a zsidó népnek meg kellett őriznie saját nemzeti létét, elkülönülve a föld minden bálványimádó népétől. Fenn kellett tartania különleges és szent voltát a világban. Azáltal ápolhatta lelki életét, hogy megteszi, amit Ádám és Éva nem tett meg – engedelmeskednie kellett Isten minden parancsolatának, jellemében pedig be kellett mutatnia Isten irgalmát, jóságát, és együttérző szeretetét. 

Így jellembeli kiválóságban minden más nemzet fölött állhattak volna; mivel egy tiszta és engedelmes népen keresztül Isten kiáraszthatta volna gazdag áldásait. Az Isten országát irányító törvény alapelvei megdicsőültek volna az egész világon. Amilyen bizonyosan válaszolnak a kapott irgalomra, világosságra és kegyelemre, olyan bizonyosan válnak a világ világosságává. Folytonosan Istenre, mint bölcs, hibátlan, és Legfelsőbb Uralkodóra kell irányítaniuk a figyelmet, és akkor az Úr dicséretétől lesz hangos a föld… 

Az Úr a mi Istenünk, és ugyanez a célja ma is hűséges hívő népével. (Letter 26, 1894.)

Reggeli gyöngyszemek: Az azonnali engedelmesség gazdag áldásai

„Sietek, és nem mulasztom el, hogy megtartsam parancsolataidat.” (Zsolt 119:60)

Az Isten törvénye iránti engedelmesség az emberben szépséges jellemet fejleszt, ami összhangban van mindennel, ami tiszta, szent és szeplőtelen. Az ilyen ember élete világossá teszi Krisztus evangéliumának üzenetét. Krisztus irgalmának és a bűn hatalmából való szabadításának elfogadása helyreállítja Istennel való kapcsolatát. Élete, amint megtisztul a hiábavalóságtól és önzéstől, Isten szeretetével telik meg. Az Isten törvénye iránti napi engedelmessége olyan jellemmel ruházza fel őt, mely örök életet biztosít számára Isten országában.

Földi életével a Megváltó a megszentelt élet példáját nyújtja nekünk, mely a miénk is lehet, ha napjainkat arra szenteljük, hogy jót tegyünk a szükséget szenvedő lelkekkel. Kiváltságunk, hogy örömet hozzunk a szomorkodóknak, világosságot a sötétségben levőknek, és életet a vesztükbe rohanóknak. Ez az Úr üzenete hozzánk: „Miért álltok egész nap tétlenül? Munkálkodjatok, amíg nappal van, mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat.” Minden kimondott szó és minden véghezvitt cselekedet, mellyel mások boldogságát mozdítottuk elő, a saját boldogságunkat is előmozdítja és életünket a Krisztuséhoz teszi hasonlóvá.

Napi kötelességeinket örömmel kell fogadnunk és teljesítenünk. Legfőbb kötelességünk, hogy szavainkkal és magatartásunkkal bemutassunk egy olyan életet, mely felfedi a mennyei jellemtulajdonságokat. Az élet Igéjét azért kaptuk, hogy tanulmányozzuk és a gyakorlatban megvalósítsuk. Cselekedeteinknek szigorú összhangban kell állniuk a mennyek országa törvényével. Akkor a menny jóváhagyja munkánkat, és talentumaink, melyeket Isten szolgálatába állítunk, még jobban megsokszorozódnak és még hasznosabbá válnak. A megszentelt élet fényleni fog a világ erkölcsi sötétsége közepette, veszendő lelkeket vezetve az Ige igazságához…

A világnak adott ajándékában Isten megmutatta, mennyire szeretné, hogy életünkben hordozzuk mennyei állampolgárságunk jegyeit azáltal, hogy az elnyert világosság minden sugara az embertársainkért végzett jócselekedetekből ragyogjon elő.
(Ellen G. White Manuscript 49, 1907.)

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

,,Elvette Boáz Rúthot, és az felesége lett neki...,, Rúth 14,13

Egyesek csodálkozhattak azon, hogy a gazdag Boáz elvette a nincstelen özvegyet, Rúthot. Boáz nem volt kapzsi ember, különben nem ment volna bele ilyen házasságba. A 2. és 3. részből láthatjuk, hogy nagylelkűen jelentős részt hagyott terméséből a szegényeknek. Adakozó ember volt. Nem ragaszkodott vagyonához, mint Nábál, hanem örömét lelte abban, ha jót tehetett.

Boldog az, aki így gondolkozik! Aki szívesen ad, azt gazdagon megáldja Isten.

Továbbá: Boáz tiszta erkölcsű ember volt. Amikor Rúth a lábához feküdt, igen közel állt hozzá az a kísértés, hogy megkörnyékezze. Boáz azonban legyőzte ezt a kísértést. Szerette volna Rúthot, de a törvényes házasságkötés előtt tiltott módon nem akart hozzányúlni. Olyan nemeslelkűség volt ez, amely sokakat megszégyenít.

A harmadik erénye Boáznak abban állt, hogy kész volt az egész házasságról lemondani, ha az a férfi, akinek az akkori jog szerint elsőbbsége volt az örökséghez és Rúthhoz, ezt kívánta volna. Boáz szerette Rúthot, szívesen vette feleségül, de egyetlen lépést sem akart ebben tenni, amíg ügye Isten és emberek előtt teljesen rendben nem volt. Mennyire megszégyeníti e tekintetben Boáz azokat, akik mindenáron igyekeznek házasságot kötni! - Boáz és Ruth házassága azok közé tartozik, amelyek a mennyben köttetnek.

Adja Isten, hogy a keresztyének között is ez legyen a normális! Sajnos, ez olyan terület, ahol gyakoriak a kisiklások és a bukások, még hívő emberek életében is.

Boldog az, aki hasonlít Boázhoz bőkezűségében és tiszta erkölcsében egyaránt.

Varga László: Isten asztaláról

"Így téríti el az embert a rossz cselekedettől,... Így akarja megőrizni lelkét a sírtól,... Így fegyelmezi... fájdalommal..."
- Jób 33,17-19

Örök kérdése a hitnek: miért kell szenvedni? Valamennyire megnyugtató magyarázat volna: igen, ez a bűn büntetése. De annyit ér Isten szeretete, gondviselése, megváltása, hogy minden bűnt számon tart és igazságosan megbüntet? Hol van akkor atyai szeretete? És főleg, mi a haszna a hitnek és a jóakaratú engedelmességnek? Itt adja meg a választ Jób könyve, a látszólag ok nélküli szenvedés könyve. Újra meg újra mondanunk kell: ha jó eredményt lehetne elérni más úton, mint amit Krisztus elénk adott, nem lenne igaz egy szó sem a Szentírásból. De nem lehet. Minden más út nyomorúságra, megszegényedésre, pusztulásra, halálra vezet mind az egyén, mind a közösség életében. Isten pedig életet akar adni. Azért fegyelmez és irányít. Megmutatja a téves út téves voltát. Ne azt kérdezzem a nyomorúságban, Isten miért büntet. Azt kell keresnem, mit akar elérni, mire akar vezetni engem a szenvedéssel. Úgy találom meg irányítását, a lehetőséget, az egyetlen lehetőséget az életre, a boldogságra, a legmélyebb szenvedés mélyén is megkapható kiegyensúlyozottságra, életem értelmére, üdvösségemre.

Istenem, nagyon keserves a szenvedés. Hol a testem jajgat, hol a lelkem békétlensége, hol a munkám, családom, közösségem csődje, ezernyi oka van a panasznak. Ha tudom, hogy ez milyen bűnömnek a következménye, sokkal könnyebb elviselni. Sokkal nehezebb, mikor úgy érzem, hogy egyenes úton járok, mégis egymásután érnek a csapások, vagy a közös csapást együtt kell elviselnem azzal, aki Téged csak káromolni tud. Taníts meg, Uram, arra, hogy szereteted nem inog meg, s ha kételkedés nélkül rád bízom magam, Te végrehajtod minden jó tervedet. Ne az okát, hanem a célját keressem szenvedésemnek, amit biztosan megmutatsz nekem a maga idejében! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-KRISZTUS BENNEM

A mai napon olvasandó igeszakasz: Gal 2,15-21

15 Mi, akik természet szerint zsidók, és nem pogányok közül való bűnösök vagyunk, 

16 tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember sem. 

17 Ha pedig Krisztusban keresve megigazulást, magunk is bűnösnek bizonyulunk, akkor talán Krisztus a bűn szolgája? Semmiképpen sem! 

18 Mert ha valamit leromboltam, és ismét felépítem, magam nyilvánítom magamat törvényszegőnek. 

19 Mert én meghaltam a törvény által a törvénynek, hogy Istennek éljek. 

20 Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. 

21 Én nem vetem el az Isten kegyelmét: mert ha a törvény által van a megigazulás, akkor Krisztus hiába halt meg.

"Többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem." (Gal 2,20)
Az üdvösség nagyon személyes ügy. Mégsem lehet a tied magántulajdonként, a megváltottak egyházától elkülönülten.
Amikor az üdvösségről esik szó, nem mindig könnyű megtalálni a helyes egyensúlyt a személyes és a közösségi között. Az persze igaz, hogy senki sem nyer üdvösséget, ha úgy általában tud a bűnről és a kegyelemről. Személyesen kell ismernünk a bűnt és a megváltást. Ha nem így ismerjük, akkor egyiket sem ismerjük.
Amikor Pál az üdvösségről beszél, rendszerint ezt mondja: "mi", "mibennünk", és "a mienk". De most személyes lesz. Arról beszél, hogy "én" és "engem", ill. "az enyém".
"Meghaltam" - mondja. Figyeld meg azonban, hogy amikor arról szól, hogy hogyan nyert üdvösséget, a Golgotán álló keresztről beszél. "Krisztussal együtt én is keresztre vagyok feszítve." Ott megtört a régi hatalom, és Pál megszabadult, hogy Istennek szolgáljon.
Az új életet így írja le: "Krisztus él bennem." Ez a megváltottság állapota. Ez egy olyan új ösztönző erő, amelyikről bárki, akit Krisztus halála és feltámadása magával ragadott, tud valamit mondani. "Krisztus bennünk van." Nem arról van szó, hogy "az én" eltűnik. Az ember megőrzi személyiségét. Pál továbbra is beszél arról az életről, amelyet - úgymond - "most testben élek". Ezt az életet azonban Istennek éljük. Hogyan éli meg Pál? "Az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta értem."
Mindenki, aki ismeri a Megváltó önmagát odaadó szeretetét, ismeri ezt az újfajta életet. "Ő szeret engem!" Igen, szeretett téged is, de most engedd meg, hogy így mondjam "Ő szeret engem!" 

A bűnösökért adta magát, igen, a bűnösök ezreiért, de most engedd hogy így valljak: "Ő értem adta magát."
Neki hatalma van az életem felett. Uralja benső lényemet. Egy barátságos idegenvezető segítségünkre lehet, hogy a város útvesztőjéből kijussunk az autópályára, majd talán ezt mondja: "Innen már saját maga is tovább mehet." Krisztus azonban nem így vált meg minket. 

Azért vált meg, hogy megújítson. Bennünk marad, hogy másokat is elérjen. A kegyelem átfolyik rajtunk, mert Krisztus bennünk él.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-MEG NE LANKADJ!

"Akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt" (Jn 14,13)

Betöltöm-e ezt a belső szolgálatot? A közbenjáró imádság nem válik rejtett csapdává, nincs ott benne az elvakultság vagy a gőg veszedelme. Rejtett szolgálat ez, olyan gyümölcsöket hoz, amelyek által az Atya dicsőíttetik. Szellemi életemet egyetlen középpontba kell gyűjtenem: Uram váltságműve köré. Jézus Krisztus uralkodik-e egyre inkább életem felett? Ha életem középpontja és nagy mozgató ereje az Úr engesztelő áldozata, akkor életem minden szakaszán gyümölcsöt hoz neki. Időt kell szakítanom arra, hogy világosan lássam, mi az én erőközpontom. Csak egy percet is kiszakítok-e a hatvanból arra, hogy ezen elgondolkozzam? "Ha énbennem maradtok" - csak ebből a központból kiindulva cselekedjetek, gondolkozzatok és munkálkodjatok folytonosan, akkor "kérjetek, amit csak akartok és meglesz az nektek" (Jn 15,7). Benne maradok-e? Szentelek-e erre időt, hogy benne maradjak? Mi a legnagyobb erőtényező az életemben? Másokért való munka, szolgálat, önfeláldozóan megpróbálok Istenért dolgozni? Az Úr engesztelő áldozata legyen az, ami a legnagyobb erőt árasztja az életembe. Nem az formál bennünket, amire a legtöbb időt szánjuk, hanem az, ami a legnagyobb hatással van ránk. El kell határoznunk, hogy hajlamainkat erre korlátozzuk és összpontosítsuk. "Akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt." A tanítvány, aki Jézusban marad, maga Isten akarata! Látszólagos szabad elhatározása nem más, mint Isten előre megfontolt végzése. Titokzatos? Következtetéseinknek ellentmond és lehetetlen? Igen, de a szent életében dicsőségesen igaz.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Győzelmi ujjongás

"De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!"-

(1 Kor 15, 57) 

Igénk összefüggése értelmében először is a halál felett aratott győzelemről van szó. Látszat szerint a halál hatalmasabb, mint az élet és látszólag övé az utolsó szó. De végül mégsem a halál, hanem az élet diadalmaskodik. Jézus Krisztus feltámadása kezeskedik erről. Az élet erősebbnek bizonyul, mint a halál, mihelyt kapcsolatba kerülünk Jézus Krisztussal. A halál kénytelen mindazokat szabadon engedni, akik már Jézus Krisztus által megújult belső életet nyertek. Miért kellene rettegnünk a meghalástól, amikor az csupán átmenet az életre?

Pál a bűnt a halál fullánkjának nevezi. Általa lesz igazán veszélyes a halál, mint a skorpió a fullánkjával. Amint a bűn elvétetik, a halál nem tud többé megölni. Jézus győzelmet ad a bűn felett is. Már magunkkal hozzuk a világra és a hosszú összeszokás révén rettentő hatalommá válik. Ereje úgy roppantja össze jó szándékainkat, mint vékony nádszálakat. Gondoljunk csak az iszákosság vagy a tisztátalan élet ijesztő hatalmára! Jézus Kriszus által győzelmet arathatunk minden bűn felett, ő győzelmet ad erőszakos énünk felett, még azokban a sötét órákban is, amikor a testi vágyak nagy erővel törnek ránk. Diadalra segít a harag és türelmetlenség idején, melyek magukkal akarnak ragadni minket. Legyőzi az irigységet, mely szívünket marcangolja. És Ő segít diadalra mind az érzékenykedés, a neheztelés, a kesergés, mind az aggodalmaskodás és kapzsiság felett, melyek hatalmukba kerítenek minket. Még az idegeink, rossz lelki állapotunk felett is győzelemre segít.

A bűnnel függ össze a lelkiismeretben jelentkező önvád is. Az ilyen lelkiismeret szörnyű hatalom. Nem lehet olyan könnyen elhallgattatni, újra meg újra jelentkezik. A vádoló, furdaló lelkiimerettel szemben az ember nem könnyen állja meg a helyét; a lelkiismeret nem hagy neki nyugtot. Erősebb, mint a büntetéstől, megszégyenítéstől, vagy magától a haláltól való félelem. Csak az Úr Jézus Krisztus csendesítheti le igazán azzal, hogy megszabadít minket a bűn terhelő érzésétől. - Isten győzelmet ad nekünk, de ez nem azt jelenti, hogy felmentést nyerünk a harcok alól. Sőt ellenkezőleg! De mivel tudjuk, hogy a győzelem a mienk lesz, bátrabban és örömmel tudjuk vállalni a harcot. A győzelmek megtapasztalásából eredő bizonyosság hálássá és örvendezővé tesz.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza- A legbiztosabb hely

Hiszünk a szentek örök biztonságában. Mindenekelőtt azért, mert Krisztus tulajdonai, és Ő; nem veszít el egyet sem a vérével megváltott bárányok közül, akiket az Atyától kapott. Azután, mert Ő; örök életet ad nekik, és ami örök, az valóban örök. Ha a szellemi élet megszűnhetne, akkor az nem örök, csak időleges lét lenne. Az Úr azonban örök életről beszél, és ez kizárja, hogy valaha is vége lehetne.

Figyeljük meg továbbá, hogy az Úr kifejezetten hangsúlyozza: ”nem vesznek el soha”. Amíg csak a szavaknak jelentésük lesz, ez a szó arról biztosítja a hívőket, hogy nem fognak elveszni. A legcsökönyösebb hitetlenség sem tud más jelentést beleerőltetni ebbe a mondatba.

Végül, hogy ez az ígéret kerek egész legyen, Isten kijelenti, hogy népe a kezében van, és Ő; nem engedi, hogy bármiféle ellenség kiragadja onnan. Biztos, hogy ezt még a pokolbeli ősellenség sem tudja megtenni. Biztonságban vagyunk hatalmas Megváltónk kezében.

Hagyjuk hát el a világias félelmet, de a világias bizakodást is, és pihenjünk meg békességben Megváltónk kezében.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: A gondviselő Isten

"De keressétek először az ő országát (királyi uralmát) és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. "

(Mt 6,33)

Ha tovább követjük a pusztában vándorló nép életét, számos jelét látjuk Isten gondoskodó szeretetének. Adott nekik éveken át kenyér gyanánt mannát, húsnak fürjeket, víztelen helyeken is friss karsztvizet, ha pedig megtámadták őket, a túlerővel szemben is győzelmet. Isten fontosnak tartja, hogy meglegyenek testi szükségleteink, Jézus Krisztus is belefoglalta a miatyánkba mindennapi kenyerünket.

A nép mégis gyakran zúgolódott, elégedetlenkedett. Miért? Mert amíg valaki csak Isten gondviselését élvezi, de nincs személyes kapcsolata vele, addig mindig hiányérzete van. Így is szokták mondani ezek az emberek: hiszek a gondviselésben. Amikor megjelenik valakiben a hála, akkor néz fel az ajándékokról az Ajándékozóra, s ha először kimondta: köszönöm, akkor kerül beszédes viszonyba Istennel. Akkor viszont már nemcsak Isten ajándékait követeli, hanem az élő Istennel való személyes közösségért hálás, s ez többet jelent, mint akármennyi ajándéka. A gondviseléstől eljut a Gondviselőig.

Isten azonban ennél is többet tartogat nekünk: önmagát adta ajándékul, amikor Jézus Krisztus személyében lehajolt hozzánk. S aki Jézust hittel befogadta az életébe, az a Gondviselőtől eljutott a Megváltóig, Isten gyermeke lett. Az tudja, hogy aki egyszülött Fiát feláldozta értünk, vele együtt mindent kész nekünk adni (Róm 8,32).

Merjük bátran minden anyagi, egészségi, testi, fizikai gondunkat is hittel Istenre bízni! De ne érjük be ennyivel, keressük az ő országát, cselekedjük akaratát, s meg fogjuk látni, hogy vele közösségben a kevés is mindig elég, a hiány is javunkra lesz, s mi is tudunk továbbadni másoknak tőle kapott testi és lelki ajándékokat.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: A szabadító Isten

"Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg! "(2Móz 14,14)

Visszatérő kérdés: mennyiben Isten munkája, és mennyiben a miénk az üdvösség? A vörös-tengeri átkelés története világos választ ad erre.

A fáraó végül elengedte a népet, s Mózes vezetésével elindultak őseik lakhelye felé. A Vörös-tengerhez érve megpihentek. Többszázezer ember batyukkal, állatokkal. Akkor jött a vészhír: a fáraó serege üldözi őket. Előttük a tenger, mögöttük az ellenség, az egyik oldalon sivatag, a másikon hegyek. Reménytelen helyzet, itt fognak elpusztulni. A nép fellázad Mózes ellen. Mózes pedig segítségért kiált Istenhez.

Akkor erős keleti szél kezdett fújni, az előttük levő még vízzel takart gázlóról elhajtotta a vizet, s a nép Isten parancsára átvonult a túlsó partra. Az őket üldöző sereget pedig a visszazúduló víz elpusztította.

Ez mennyiben volt Isten tette, s mennyiben a nép teljesítménye? Nem az emberek fújták a szelet, nem sorfal tartóztatta fel a vizet kétfelől, nem úszva értek át a túlpartra, egy nyilat sem lőttek ki az ellenségre. Sőt kitűnik, hogy még a bátorságot is Isten adta a szívükbe, hogy merjenek élni az Isten által eléjük tett lehetőséggel, és induljanak el. Ezt a szabadítást kizárólag Isten végezte el, egyedül. Ők csak elfogadták, remegő, hitetlenséggel kevert hittel éltek vele.
A mi nagy szabadításunkat, üdvösségünket is egyedül végezte el Isten. Jézus Krisztus a kereszten egyedül szenvedett bűneink miatt. És a Biblia világosan írja, hogy nem a jók üdvözülnek, nem azok, akik valamivel kiérdemelték, még csak hozzá sem járulhatunk, mert az Isten kegyelmének szabad ajándéka. A mi „hozzájárulásunk" az, hogy hittel elfogadjuk. Aki tudja, hogy rászorul, és elhiszi, hogy felkínálja neki Isten, az megragadja, komolyan veszi - és megköszöni. Ennyi telik tőlünk. És ennyit vár Isten tőlünk. Készek vagyunk erre?

Napi áhítat: Észrevenni a jót

Péld 20,1–11

Tanuljuk meg a rosszat megítélni, de a jót ünnepelni!

„A bor csúfolódóvá tesz, a részegítő ital lármássá, senki sem bölcs, aki attól tántorog. A király haragja olyan, mint az oroszlán morgása, aki fölidézi, maga ellen vét. Távol maradni a perpatvartól: dicsőség, a bolond mind belekeveredik. Nem szánt ősszel a rest, de ha majd aratni akar, nem lesz mit. Mély víz az ember szívének a terve, de az okos ember kimeríti. Sok ember hirdeti, hogy ő hűséges, de ki találhat megbízható embert? Feddhetetlenül él az igaz, még a fiai is boldogok lesznek. Ha a király az ítélőszékben ül, tekintete észrevesz minden rosszat. Ki mondhatja: tisztán tartottam szívemet, tiszta vagyok, nincs vétkem? A kétféle súlyt és a kétféle vékát egyaránt utálja az ÚR. Már egy gyermek tetteiből is fel lehet ismerni, hogy tiszta és helyes-e, amit tesz!”

Magyarázat

„Sok ember hirdeti, hogy…” – mondja Salamon (Péld 20,6), és ismerjük ezeket a hazug ígéreteket, hiszen nemcsak hallottuk, hanem mondtuk is ezeket: hű leszek, bízhatsz bennem, megváltozom, nem mondom el másnak, megígérem, visszahozom, megteszem, számíthatsz rám, megbocsátok, imádkozom érted… Valahogy ezután mindig eljön a cselekvés ideje, és tetteink vagy azok hiánya megmutatják, kik vagyunk valójában, mennyit ér a szavunk.
Szívünk állapotát tetteink fedik fel, és ahogy egy gyerek viselkedésén is meglátszik jó vagy rossz szándéka, mennyei Atyánk számára is nyilvánvaló, hogy mi van szavaink mögött, „tekintete észrevesz minden rosszat” (Péld 20,8). Felelős szülőként amikor észrevesszük gyermekeink rossz szándékát, nem hagyjuk, hogy maguknak vagy másoknak fájdalmat okozzanak, igyekszünk megakadályozni, figyelmeztetni őket, de szomorú, hogy sokszor itt meg is állunk, mintha csak ennyi lenne a dolgunk. Nemcsak a rossz szándék észrevételéhez kell hogy legyen szemünk, hanem a jóra való törekvést is fel kell ismernünk tetteikben, azt pedig olyankor megdicsérni, elismerni kell és abban bátorítanunk őket (Fil 4,8).
Tanuljuk meg tehát a rosszat megítélni, de a jót ünnepelni! Mennyei Atyánkhoz
(Nagy-Kasza Dániel)

Az én életem ma: ISTEN GONDOSKODIK MINDARRÓL, AMIRE SZÜKSÉGEM VAN

Hit az életemben

„Az én Istenem be fogja tölteni minden szükségleteteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen, Jézus Krisztusban.” (Kolossébelieknek írt levél 4,19) 

Amikor sötétség vesz körül és csalódás ér bennünket, nehéznek tűnik élő hitet gyakorolni. Azonban éppen az ilyen időkben kell megmutatkoznia a hitünknek. De mondhatja valaki: „Én nem érzem ilyenkor, hogy hittel imádkozom.” Akkor inkább megengeded Sátánnak, hogy legyőzzön, mert nem érzed, hogy ellenállhatsz neki? Amikor Sátán látja, hogy a legnagyobb szükséged van Isten segítségére, akkor teszi a legnagyobb erőfeszítést, hogy távol tartson téged Teremtődtől. Ha sikerül eltávolítania az erő Forrásától, akkor tudja, hogy sötétségben és bűnben fogsz járni.

Nincs nagyobb bűn a hitetlenségnél. Ha hitetlenség él a szívünkben, fennáll a veszély, hogy ezt kifejezésre juttatjuk szavainkban – ezért ilyenkor hallgatnunk kell, mert ha kifejezzük hitetlenségünket, akkor nemcsak másokra árasztunk káros befolyást, hanem saját magunk is az ellenség területére lépünk.

Ha hiszünk Istenben, akkor felfegyverkezünk Krisztus igazságával, és az Ő erősségébe kapaszkodunk. (…) Szükségünk van rá, hogy úgy beszéljünk Megváltónkkal, mint ha közvetlenül mellettünk állna.

Kiváltságunk, hogy mindenhová magunkkal vigyük hitünk bizonyítékait: a szeretetet, örömet és békességet. Ha ezt tesszük, akkor be tudjuk mutatni Krisztus keresztjének hatalmas erejét. Ha megtanulunk hitben járni és nem az érzéseinknek engedni, akkor segítséget nyerünk Istentől akkor, amikor szükségünk van rá, és békéje be fogja tölteni szívünket. 

Énok az engedelmesség és bizalom egyszerű életét élte. Ha megtanuljuk az egyszerű, gyermeki bizalomnak ezt a leckéjét, akkor mi is elnyerhetjük a bizonyságot, amelyben ő részesült: „kedves volt Istennek” (Zsidókhoz írt levél 11,5). 

Ha lelkünk megtartását rábízzuk Istenre az élő hit gyakorlása által, akkor nem hagy cserben bennünket, s az Ő ígéretei megvalósulnak az életünkben – mert azokban nincsen korlátozás, csak a mi hitünkben. 

(The Signs of the Times, 1906. november 24.) 

Reggeli dicséret: Jézus Krisztus a szószólónk

„Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus. És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is.” (János első levele 2. fejezet, 1-2. vers)

János, a szeretett tanítvány itt az első levelében egy tárgyalóterembe kalauzol el bennünket: Képzeld csak el, ahogy ott állsz a mennyei bíróság előtt. Körös-körül angyalok ülnek hófehér ruhákban, Középen az Atya, előtte az élet könyve, melyben az üdvözültek neve van beírva, majd a te életed könyve, melyben nemcsak a cselekedeteid, a szavaid vannak feljegyezve, hanem az indítékaid is.

Ahogy ott állsz, egyszer csak jön a Vádló és elkezdi aprólékosan ecsetelni életed összes botlását. S mit mondhatnál? Minden, amit állít, az valóban ott és úgy történt.

Mit teszel ebben a helyzetben? Ha önmagad védve (mint ősszüleink) azt mondod: nincsen bűn benned, hogy nem vétkeztél, csak magadat csapod be és hazug vagy. (1Ján.1:8-10)

A legbölcsebb, amit tehetsz, hogy hallgatsz, s engeded, hogy helyetted Jézus szóljon. János itt úgy ábrázolja őt, mint védőügyvédet, aki melletted áll és megfelel minden vádra. Bizony, nélküle semmi remény nem lenne.

„Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk? Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk? Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, aki megigazít; Kicsoda az, aki kárhoztat? Krisztus az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki az Isten jobbján van, aki esedezik is érettünk.” (Róm.8:31-34)

„És ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nékünk az Isten és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban. Ezeket írtam néktek, akik hisztek az Isten Fiának nevében, hogy tudjátok meg, hogy örök életetek van, és hogy higgyetek az Isten Fiának nevében.” (1Ján.5:11-13)

Bejegyezte: Szilárd