Alfred Christlieb-Bizonyságaid örökkévaló örökségem-

Saul a holmik között rejtőzött el..." "Saul... emlékoszlopot állított magának.

     l.Sám 10,22 ,l.Sám 15,12

Tegnap Dávid alázat-létráját láttuk, ma nézzük Saul kevélység-létráját! Egykor Saul is kicsi és alázatos volt. A királyválasztásnál elrejtőzött. Rejtettségben akart maradni.

Áldott dolog az elismerésről és dicsőségről lemondani. Saul azonban nem maradt meg ebben az alacsonyságban. Milyen mássá lett! Megsemmisítő csapást mért az amálekiták hatalmas népére. Ez a fejébe szállt. Nem vágyik már az el-rejtettségre, mint a királyválasztásnál. Emlékoszlopot állít magának. Dicsőségét a jövőre nézve is biztosítani akarja. Azt akartja, hogy nevének emlékezete és dicső tette az utókor számára is fennmaradjon. Nem az már, aki egyszer elrejtőzött a holmik közé. Veszélyes magasságba jutott, ahonnan lezuhant a pusztulásba. Isten, akiről ezt mondja az Ige: "Ami az emberek közt magasztos, az Isten előtt utálatos" - elvetette őt. Hogy a kevélysége okozta ezt, erről Sámuel szavai is bizonyságot tesznek, aki Isten megbízásából ezt mondja Saulnak: 

"Nemde kicsiny voltál a magad szemei előtt is, mindazáltal Izrael törzseinek fejévé lettél... Mivel te megvetetted az Úr beszédét, Ő is megvetett téged, hogy ne légy király". (lSám 15,17. 23)
Saulnak sok követője van. Ezrek kapaszkodnak fel vele a kevélység létráján, anélkül, hogy ezt sejtenék. Ez a legveszedelmesebb létra, ami létezik. Az ember felemelkedik rajta a felhők közé, s végül lezuhan a halált hozó mélységbe.

Választanunk kell, kit akarunk követni: Dávidot, vagy Sault. A korszellem hamis magasságokba csalogat, Isten Lelke a szív alázatába, amelyben Megváltónk is élt.

Nem akarjuk Őt követni?

 

Áldozatok leszünk vagy győztesek?

József hosszú éveken át tűrte az elszigeteltséget, a nehézségeket és az igazságtalanságot, amik testvérei miatt érték őt. Áldozattá válhatott volna. Ehelyett úgy döntött: győztes lesz.

Hogyan volt képes minderre? Íme, a titok nyitja:
Amikor testvérei attól tartottak, hogy majd bosszút áll rajtuk, József így válaszolt az aggodalmukra:
„Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa.” 1Mózes 50,20

Ez az ószövetségi idézet egyenértékű a Róma 8,28-cal. „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.”

József azért volt győztes, mert:

bízott Istenben az Ő átfogó tervét illetően, még akkor is, amikor a pillanatnyi körülmények kilátástalannak tűntek.

Felismerte, hogy Istennek a rá vonatkozó tervét mások bűnei nem tudják tönkretenni.

Dicsőség az Úrnak! Mi is képesek vagyunk erre!

We Can Be Victims or Victors-Balla Márta fordítása
https://biblelovenotes.blogspot.com/2011/12/we-can-be-victims-or-victors.html

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Nem veti el népét

"Hiszen nem veti el az Úr a saját népét az Ő; nagy nevéért, mert tetszett az Úrnak, hogy a saját népévé tegyen benneteket"- 1Sám 12,22

Isten maga választotta ki magának népét, ezért köztük marad, és nem hagyja el őket. Szeretetből választotta ki, és mert kiválasztotta, szereti azt. Azért választotta ki népét, mert így volt kedves neki, de mert kiválasztotta őket, mindig kedvesek lesznek számára. Tulajdon nevére hozna szégyent, ha elvetné népét, ez azt mutatná, hogy vagy tévedett a kiválasztásban, vagy állhatatlan a szeretetben. Isten szeretete azonban állandó, és soha el nem fogy, ezért dicséret és dicsőség illeti meg mindőrökké.

Az Úr korábban megtapasztalt jósága és szeretete biztosíték arra, hogy Ő; soha nem hagy el minket. Ő;, aki annyira szeretett, hogy tulajdon népévé tett bennünket, nem fogja érvénytelenné tenni kegyelmének munkáját. Nem azért tett értünk annyi csodát, hogy most elvessen bennünket. Egyszülött Fia, Jézus Krisztus meghalt értünk, biztosak lehetünk abban, hogy nem hiába halt meg. Elhagyhatja-e azokat, akikért vérét ontotta?! Mivel tetszett Az Úrnak, hogy kiválasszon és megváltson bennünket, örömmel fog ezután is megáldani minket. Az Úr Jézus nem állhatatlan szeretetében. Ahogy az övéit szerette, úgy szereti őket most és mindörökké.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Isten őrzi az övéit

"Én, az Úr vagyok az őrizője, minduntalan öntözgetem. Éjjel-nappal őrzöm, hogy senki ne bánthassa"- Ézs 27,3

Amikor az Úr személyesen jelent ki valamit, nem valamelyik szolgáján keresztül, akkor szava különlegesen jelentős a hívő számára. Itt azt jelenti ki, hogy Ő; maga gondozza tulajdon szőlőjét. Nem hízza másra, hanem személyesen ügyel rá. Vajon, akit Isten maga gondoz, lehet az nem jól gondozott?

Öntözget bennünket, nemcsak naponta, nem is csak óránként, hanem minden pillanatban. Hogy kellene növekednünk! Milyen frissnek és gyümölcstermőnek kellene lennünk! Milyen gazdag szőlőfürtöknek kellene csüngeniök a tőkéken!

Jönnek ugyan a kártevők, a kicsiny rókák és vaddisznók, de ha maga az Úr az őrizőnk éjjel-nappal szüntelen, mit árthatnak akkor nekünk? Miért félünk? Ő; gondoz, öntöz, őriz; mi másra van még szükségünk?

Ebben a versben az Úr kétszer is hangsúlyozza, hogy Ő; maga cselekszik. Milyen erő, szeretet és változhatatlanság van ebben! Ki állhat ellen akaratának? Ha Ő; valamiről azt mondja, hogy megcselekszi, akkor ott kétségnek nem lehet helye. Ha Isten minket így őriz, Vele szembe tudunk szállni a bűn, a halál és a pokol minden seregével!

Ó Uram, ha azt mondod, hogy Te vagy az őrizőm, mi mást tetetnék, minthogy dicsőítelek ezért Téged.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Biztonságban lakozni

Minél magányosabban lakunk, annál nagyobb biztonságban lehetünk. Isten el akarja különíteni népét a bűnösöktől. Így szól: ”Menj ki közülük” (1Móz 12,1)

A ”keresztyén világ” olyan iszonyatos, hogy a Szentírás soha nem beszél róla. A világi keresztyén pedig szellemileg beteg. Akik kiegyeznek Krisztus ellenségeivel, máris közéjük számítanak.

A mi biztonságunk nem abban rejlik, hogy kiegyezünk az ellenséggel, hanem hogy magányosan lakunk a legjobb Baráttal. Így biztonságban vagyunk akkor is, ha a világ gúnyolódik, rágalmaz és vigyorog. Így mentesek vagyunk a hitetlenség káros befolyásától, a világi büszkeségtől, a hiúságtól és szennytől.

Isten azt ígéri, hogy az, aki az Övé, az akkor is ”bizton lakhat egymagában”, amikor a világot éhségek és háborúk sújtják majd bűnei miatt.

Az Úr kihívta Ábrahámot a káldeabeli Úr-Kaszdim városából, ő azonban félúton megállt. Nem is nyert áldást addig, amíg újra el nem indult, és az Istentől rendelt helyre, Kánaán földjére meg nem érkezett. Csak ott volt igazán biztonságban, noha ellenség vette körül. Lót viszont egyáltalán nem volt biztonságban Sodomában, bár barátok körében élt. A mi biztonságunk abban van, hogy magányosan lakozunk Istennel.

Isten asztaláról-Varga László

 "Valaki közülük, saját prófétájuk mondta: A krétaiak mindig hazudozók, gonosz vadállatok, lusta, falánk népség. Ez a vélemény igaz. Éppen ezért kímélet nélkül fedd őket, hogy egészséges legyen a hitük."      Titusz 1,12-13

Különös utasítás. Pál apostol Kréta szigetére küldi egyik munkatársát, Tituszt. A szigeten már jól elterjedt a hit, a városokban presbitereket kell állítania, tehát már élnek a gyülekezetek. A kemény ítélet és utasítás nem a pogányokra, hanem a már megtért keresztyénekre vonatkozik. Alkalmazva az igét, ránk is. Pál nem szépít, nyilván ugyanezt szemtől szembe is megmondja a krétai keresztyéneknek, "kímélet nélkül". És mégis testvéreinek, tanítványainak tekinti őket, szervezi gyülekezeteiket, gondja van rájuk, imádkozik értük. Mert tudja, ezeknek a "gonosz vadállatoknak" van hite. Csak arra kell vigyázni, hogy "egészséges legyen a hitük", az egészséges hit majd megtanítja őket az egészséges magatartásra is, ha Isten Lelke kezelésbe veszi őket. Ez a kemény ige is vigasztalás, örömhír. Amikor elkeseredve sokszor saját népünket olyannak látjuk, mint a krétaiakat a "saját prófétájuk", olvassuk az örömhírt: mégis Isten szeretett gyermekei vagyunk. Csak a hitünk legyen egészséges, és bízhatunk abban, hogy a Szentlélek bennünk is elvégzi megújító, tisztító, életadó munkáját. 


Kegyelmes Istenünk, sokszor keseredünk el, mikor azt a rengeteg bűnt látjuk, ami beszennyezi, megnyomorítja, ítéletre valóvá teszi népünket. Sokszor elkeseredve reménytelennek látjuk jövőnket, ennyi bűn alatt lehetetlen egészséges jövőt építeni. De gyermekeink vannak, nekik áldásra, tisztaságra, jövőre van szükségük. Honnan szerezzék, mikor annyi bűnt látnak maguk körül, még azok között is, akik nevelik őket? Te vagy, Urunk, minden reménységünk.
Hozzád könyörgünk, tisztítsd meg hitünket, életünket, feddj keményen, és adj gyermekeinknek tiszta hitet, jövőt, életet! Ámen.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Nincs szégyenre okunk

"Ne félj, mert nem vallasz szégyent"- Ézs 54,4

Nem szégyenülhetünk meg hitünkben. A szőrszálhasogatók és kritikusok támadhatják a Szentírást, hitünk alapját, az Úr azonban évről évre világosabbá teszi, hogy ebben a Könyvben nincs tévedés, sem túlzás, sem hiányosság. Nem szégyen egyszerű hívőnek lenni. Az egyszerű hit, amely csak Krisztusra néz, a dicsőség koszorúja a hívő fején, és többet ér, mintha bármilyen rendjelet viselne a mellén.

Nem szégyenülhetünk meg reménységünkben. Minden pontosan úgy lesz, ahogyan az Úr megmondta. Ő; táplál minket, vezet, megáld és megnyugtat. Urunk eljön egyszer újra, és akkor vége lesz a siralom napjainak. Hogy dicsőítjük majd akkor az Urat, aki először élő reménységet adott nekünk, azután beteljesítette reménységünket.

Nem szégyenülhetünk meg szeretetünkben sem. Jézus Krisztust mindenek felett szeretjük, és soha nem kell szégyenkeznünk azért, amiért szívünket neki szenteltük. A dicsőséges Szeretett meglátása majd igazolja az iránta való leglelkesebb ragaszkodást is. Senki sem kárhoztatja majd a mártírokat, mert meghaltak Érte. Ha majd Krisztus ellenségeit az ítélet sújtja, az Úr Jézus szeretteit magasztalni fogják a megdicsőültek, mert ”nagyobb gazdagságnak tartották Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot” (Zsid 11,26).

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza- Pásztor vigyáz rájuk

"Olyan lesz, mint egy nyáj, amelyet nem háborgat senki, legelésznek és heverésznek"
(Zof 3,13)

Tegnap gondolataink a ”szegény” és ”nincstelen” népnél jártak, amelyet az Úr mint élő magot hagyott egy halott világban. A próféta azt mondja, hogy ez a nép ”nem cselekszik hamisan” és ”nem beszél hazugul”. Ennek a népnek nem volt sem rangja, sem gazdagsága, ami megtarthatta volna, de azokat a fegyvereket sem tudta használni, amelyekben a gonoszok annyira bíztak: ez a nép bűnös vagy csalárd módon sem tudta magát védelmezni.

Hát akkor? Elpusztulnak? Semmiképpen! ”Legelésznek és heverésznek”, és nemcsak védettek a veszedelemtől, de nem is ismerik a gonosztól való félelmet. A juhok igen gyönge teremtmények, a farkas pedig félelmetes ellenség. Mégis a juhok vannak többen, mint a farkasok, ügyük mindig győzelmes, míg a farkasoké egyre csak hanyatlik. Egy napon a juhnyájak megtöltik a földet, de nem marad egy farkas sem, mert a juhoknak van pásztoruk, aki gondoskodik róluk, védi őket és békességet ad nekik. 

Nem lesz ”senki”, sem emberi, sem ördögi formában, ”aki háborgassa őket”. 

Mert ugyan, ki riaszthatná meg az Úr nyáját, amikor közel van a Pásztor? Így hát kékességben lehetünk a zöld mezőkön, mert Krisztus lelkünk tápláléka és nyugalma.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza: Mindig van hívő maradék

"De meghagyom közöttetek maradékul a szegény és nincstelen népet, amely az Úr nevében keres oltalmat"- (Zof 3,12)

Ha az igaz hit kihalóban van a gazdagok között, otthonra talál a világ szegényeinél, akik a hitben gazdagok. Az Úrnak ma is van hűséges népe. Én is közéjük tartozom? Talán éppen szomorú és szegény sorsuk miatt tanulnak meg az emberek bízni az Úr nevében. Akinek nincs pénze, kénytelen megtanulni hitből élni. Akinek a neve a saját szemében sem ér semmit, bölcsen teszi, ha más névben bízik, a legdrágábban, az Úréban. Istennek mindig van hívő népe, és ez többnyire nyomorult és szegény nép. Akármilyen kevésre becsüli is őket a világ, az, hogy jelen vannak az emberek között, kimondhatatlanul nagy áldást jelenthet egy egész országra. Ők jelentik a ”sót”, amely megtartja ezt a romlandó világot. Ismét csak felmerül a kérdés mindegyikünk számára: Én is közülük való vagyok? Nyomorúságnak érzem a bennem és körülöttem levő bűnt? Szellemileg szegénynek tartom magamat? Bízom az Úrban? Ez a fő kérdés. Jézus Krisztus Isten jellemét, személyét, nevét jelentette ki; bízom benne? Ha igen, akkor Istennek célja van velem ebben a világban. Uram, segíts, hogy betölthessem azt!

Oswald Chambers-Krisztus mindenek felett-IGYEKEZZ! 1.rész

   - elhatározásaidat illetően."Maradjatok énbennem!" (Jn 15,4) 

Az Úr Jézus az Ő Szellemét a váltság alapján helyezte belém, nekem pedig ki kell formálnom magamban azt a gondolkozást, amely teljes összhangban van Urammal. Nem Isten fogja véghezvinni, hogy Jézushoz hasonlóan gondolkozzam, nekem magamnak kell ezt megtennem; foglyul kell ejtenem minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék Krisztusnak. "Maradjatok énbennem" - a szellemi élet kérdéseiben, a pénzügyekben és minden olyan dologban, ami az emberi életet azzá teszi, ami. Nem élünk beskatulyázva. Nem hárítom-e el, ha Isten belenyúl életkörülményeimbe, mert azt gondolom, hogy ez akadályozza a vele való közösségemet? Micsoda orcátlanság ez. Nem számítanak az életkörülményeim, éppolyan biztosan maradhatok Jézusban ezek között is, mint az imaórán. Nem nekem kell a körülményeimen változtatnom.

Urunk zavartalanul megmaradt az Atyában, otthon volt Istennél, bárhova vitte is Őt. Soha nem Ő maga választotta meg életkörülményeit, hanem mindenben alázatos volt Atyja rendelkezései iránt. Gondolj Urunk életének csodálatos nyugalmára! Mi izgatottan kapaszkodunk Istenbe; nincs meg bennünk a Krisztussal az Istenben elrejtett élet derűs nyugalma.
Gondolj azokra a dolgokra, amelyek kilendítenek a Krisztusban maradásból - "Igen, Uram, benned maradok, de várj csak még egy percet, ezt meg kell tennem; Igen, amikor ezt befejeztem, benned maradok; Csak teljen el ez a hét, és minden rendben lesz, akkor benned maradok." Rajta! Maradj benne most!
Eleinte még igyekezned kell erre, amíg annyira törvényévé válik életednek, hogy öntudatlanul is benne maradsz.
Határozd el, hogy Jézusban maradsz, bárhova állítson is téged! 

Carl Eichhorn-Isten műhelyében-A süllyedő hit

   "Péter látva az erős szelet, megrémült és süllyedni kezdett. " (Máté 14, 30)   

A természetes nehézkedési erő miatt Péter a mélybe süllyedt volna. Valami természetfeletti erő azonban ellene dolgozott - így a víz felszínén maradt. A hit isteni erőket tapasztal meg. Egymással párosulnak. Ezért mondja az Ige: "a hit az a győzelem, amely legyőzi a világot." Nem csupán győzelmet szerez, hanem maga a győzelem, mert ahhoz a nagy győzteshez kapcsolódik, akiben mi mindenkor diadalmaskodunk. - Akinek hite van, az sok mindent elnyer. A hit messze eltekint attól, ami közvetlenül a szeme előtt van, egyedül az Úrra tekint. Amikor Jósafát királyt ellenséges túlerő fenyegette, ezek a hitből fakadó szavak jöttek ajkára: "Nincsen mibennünk erő e nagy sokasággal szemben, mely ellenünk jön. Nem tudjuk, mit cselekedjünk, hanem csak tereád néznek a mi szemeink" (2 Krón 20, 12).

Péter sajnos ránézett egy hatalmas hullámra, mely a nagy szélben feléje hömpölygött. Talán már előzőleg egy kis öntetszelgéssel tekintett magára, hogy olyan valami sikerül neki, ami még eddig soha meg nem történt. És most a hullám ott volt közötte és Jézus között. Igen megrémült. Jézus szavában kellett volna bíznia: "Jöjj ide hozzám!" Ez a szó akkor is érvényes, amikor Jézust elfedik a hullámok az ember elől. A hit az Igébe kapaszkodik még akkor is, ha nem érzi az Úr jelenlétét. Ez az igazi hit. Amikor az ég beborul, ha vihar tombol, akkor így szól az ilyen hit: "Ha sötétségben ülök is, az Úr az én világosságom!" "Ha elfogyatkozik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, ó Isten, mindörökké!" (Zsolt 73, 26).

Ha Péterben előzőleg volt is valami önhittség, most megszégyenült. Világos lett előtte, hogy minden a hiten fordul meg. A hit visz véghez hatalmas dolgokat és nem Péter. Soha nincs bennünk isteni erő, ez csupán hit által a mienk. Önmagunkban mi mindig szegények, nyomorultak és bűnösök maradunk. Egyedül az Úr a mi igazságunk, gazdagságunk és erőnk. Mihelyt tetszelegve nézzük magunkat, elveszítjük Őt a szemünk elől.
Ekkor csupa nehézség és veszedelem tornyosul előttünk és mi süllyedünk.
Csak Isten jóságának köszönhetjük, hogy kishitűségünk ellenére sem hagy minket teljesen elsüllyedni.
 

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Jézus családja

"Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám. "(Mt 12,50)

Jézus emberi testét nem József nemzette, hanem a Szentlélek teremtő műve volt (Lk 1,35). Születése után azonban Máriának és Józsefnek több gyermeke született, a Mk 6,3 név szerint felsorolja őket. Tehát Jézusnak voltak féltestvérei.

Családja sokáig nem értette meg őt. Testvérei sürgették, hogy tegye ismertté magát a világ előtt. Amikor pedig a hatóság is támadni kezdte Jézust, félelmükben őrültnek akarták nyilváníttatni. „Amikor ezt meghallották hozzátartozói, elindultak, hogy elfogják, mivel azt mondták: magánkívül van." (Mk 3,21) 

Jézus és családja kapcsolatában ez a mélypont, ennyire egyedül maradt ő küldetésével a családon belül.

Egy alkalommal tanított, s „még beszélt a sokasághoz, amikor íme, anyja és testvérei megálltak odakint, mert beszélni akartak vele". Miért nem hallgatták ők is? Ennyire kívülállók maradtak? Jézus ekkor mondta: ki az én anyám, és kik a testvéreim? Az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.

De mindvégig szerette családját, gyermekként szót fogadott szüleinek, s még utolsó perceiben is gondoskodott anyjáról, amikor a kereszten haldokolva tanítványára, Jánosra bízta őt. 

János gondoskodott is Máriáról, mindkettőjüket Efézusban temették el, sírjukat sokáig gondozták a keresztények.

Jézus mennybemenetele után csatlakozott Mária a gyermekeivel együtt a keresztény közösséghez. Az ApCsel 1,14 szerint már ők is együtt imádkoznak Jézus tanítványaival.

A vér szerinti összetartozás mellett tehát van egy hit szerinti is. Jézus testvérének tekinti azt, aki Isten akaratát cselekszi. Ez azt is jelenti, hogy a benne hívők „örökösei Istennek, és örököstársai Krisztusnak" (Róm 8,17). Én vajon Jézus testvére vagyok már?

Szeressük nagyon a még nem hívő rokonainkat is! És higgyünk Jézusban, hogy így Isten fogadott gyermekeivé lehessünk (Jn 1,12; Róm 8,29, Zsid 2,11)!

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Erő áradt ki belőle

"Jézus azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle... "(Mk 5,30)

Egy zsinagógai elöljáró a súlyos beteg lányához hívta Jézust. Ő azonnal indult is, de a sok embertől csak lassan tudott haladni. Ráadásul meg is állt útközben, és ezt kérdezte: ki érintette a ruhámat? Egy sokaságban ezt nehéz megállapítani, de ő érezte, hogy erő áradt ki belőle. Kiderült, hogy egy gyógyíthatatlanul beteg asszony ért hozzá azzal a hittel, hogy így meggyógyul. S úgy is történt.

Közben azonban a kislány meghalt, Jézus nem zavartatta magát, szerinte nem halt meg, csak alszik. Volt, aki sírt, volt, aki emiatt kinevette Jézust. Ő pedig feltámasztotta a halott leányt.

Bármerre járt, ez a mennyei erő áradt belőle. Ennek birtokában ura maradt minden helyzetnek, semmitől nem jött zavarba, minden nyomorúságra készen volt nála a megoldás. Egyszerűen igaznak bizonyult az, hogy isteni teljhatalmával neki minden lehetséges, az is, ami az embereknek lehetetlen. Neki mindegy volt, hogy egy alvó gyermeket kell felébreszteni, vagy a halálból kell visszahozni valakit az életbe. Mert neki adatott minden hatalom mennyen és földön.

De ki tapasztalhatta meg ezt az erőáradást? Aki komolyan vette, hogy Jézus az, akinek mondta magát, vagyis aki hitt benne. Ez az asszony hittel lopakodott Jézus közelébe, és próbált segítséget kapni tőle. Jézus ereje ma is abba az irányba árad, ahonnan hittel közelít hozzá valaki.

Lehet, hogy nem azonnal segít, megvárakoztat. Néha engedi, hogy még súlyosabb legyen a baj. Ne essünk kétségbe! Aki hittel kéri őt, azt számon tartja. Bízzunk benne, és bízzuk rá mindig a megoldást!

Bár késik a segítség, És nem találsz vigaszt: 

Eloszlik gond és kétség Előbb, mint véled azt.
(Paul Gerhardt)

Napi áhítat: Célba juttatja az evangéliumot

Olvasmány: 1Thessz 1,1–6

A cselekvő hívő élethez elengedhetetlen az evangélium és a Lélek munkája.

„Pál, Szilvánusz és Timóteus, az Atya Istenben és az Úr Jézus Krisztusban hívő thesszalonikaiak gyülekezetének: kegyelem néktek és békesség. Hálaadás a gyülekezet példás hitéért 2Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban; mert szüntelenül 3emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő munkátokat, szeretetből jövő fáradozásotokat, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől táplált reménységetek állhatatosságát; 4mivel tudjuk, Istentől szeretett testvéreink, hogy választottak vagytok. 5Mert a mi evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem erővel, Szentlélekkel és teljes bizonyossággal is. Ti is tudjátok, hogyan éltünk közöttetek, a ti érdeketekben, 6ti pedig a mi követőinkké lettetek, és az Úréi, amikor sok zaklatás ellenére a Szentlélek örömével fogadtátok be az igét.”

Magyarázat:

Ilyen dicséretek, elismerések minden gyülekezetnek jólesnének. Hitből eredő munka, szeretetből fakadó fáradozás, reménység állhatatossága. Mitől működik ez Thesszalonikában? A Lélek és az evangélium erőteljes munkája révén. A szolgáló gyülekezetnek ugyanúgy szüksége van az evangéliumra. Az nem csak az evangelizációs alkalmak témája, amikor jó esetben még vendégeket is sikerül az imaházba hívni. Figyeljük meg, igazán akkor történik valami a gyülekezetben, amikor evangelizálunk. Amikor az ige a Lélek által szól egyszerű üzenetben. Amikor bizonyságtételek hangzanak, azok elgondolkodtatnak mindenkit. Miért? – tettem fel már sokszor a kérdést. Mert ilyenkor nem fejtágító tanítást közöl az igehirdető, nincs tudományos fejtegetés az igehirdetésben. Egyszerűen hangzik az élet beszéde. Aki ezt örömmel fogadja a Lélek által, az átéli a változást az életében. Ha igehirdető vagy, vedd a bátorságot, és hirdesd gyakrabban az evangéliumot, hogy tapasztalja meg a gyülekezet a Lélek munkáját. Ha nem vagy igehirdető, imádkozz, hogy minél több evangéliumi üzenet hangozzon az istentiszteleteken. Az evangélium és a Lélek egymást erősítik. A Lélek célba juttatja az evangéliumot, az evangélium működésbe hozza az Isten Lelkét.

(Takács Zoltán)

Reggeli dicséret: Jézus nevében

„Ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem.” János evangéliuma 14:14

Akinek „szokásává” vált az imádság, az szinte mindig odailleszti a végére: „Jézus nevében, Ámen”. Egyrészről nagyon jól tesszük, hiszen a Bibliában arra bátorít Jézus, hogy az Ő nevében kérjünk az Atyától imáinkban. Ebben a magatartásban benne van Krisztus közvetítői szerepének elismerése és igénylése.

Bűnös emberként nem mehetek a szent Isten jelenlétébe, csak Jézus Krisztuson, mint közbenjárón keresztül.

A Jézus nevében való imádság másrészről lehet egy keresztény varázsige is, amivel úgy gondoljuk, hogy különleges erővel és hatékonyabb maghallgatási aránnyal száll tovább imánk. Amikor valakinek a nevében szólunk, az ő tekintélyét, hatalmát nyomatékosítjuk. Nekünk nincs hatalmunk, erőnk, korlátozottak a képességeink és lehetőségeink, de Jézusnak adatott „minden hatalom mennyen és földön” (Mt 28:18). Ha nem mi akarjuk Istent irányítani azzal, hogy „megidézzük” nevét, hanem alázattal elismerjük, hogy nála van az irányítás, akkor bizalommal mondhatjuk ki nevét imádságainkban.

Jézus így szólt: "...az én nevemben kértek majd: és nem mondom néktek, hogy én kérni fogom az Atyát ti érettetek; mert maga az Atya szeret titeket" (Jn 16:26-27). Megelőzőleg pedig az mondja: "én választottalak titeket..., hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek"(Jn 15:16).

Ámde Jézus nevében imádkozni többet jelent, mint nevét említenünk az ima elején és végén. Jelenti azt, hogy Jézus lelkülete és indulata uralja imánkat; ígéreteit hisszük, kegyelmében bizakodunk, és munkáját végezzük.”
(Ellen G. White: Jézushoz vezető út)

„Isten Igéjének minden egyes ígéretét imánkba foglalhatjuk, amennyiben Isten adott szavára támaszkodunk. Bármilyen lelki áldást óhajtunk, kiváltságunk, hogy Jézus nevében kérjük. Egyszerű szavakkal, gyermeki hittel tárhatjuk fel Isten előtt szívünket. Amennyiben szükséges, táplálékért és ruházatért is könyöröghetünk hozzá; éppúgy, mint lelki ínségünkben az élet kenyerét és az igazság öltönyét is tőle kérjük.

Mennyei Atyátok jól tudja, hogy nektek minderre szükségetek van, s ezért felszólít benneteket, hogy jöjjetek és kérjetek.

Csak Jézus nevében nyerhetjük el mindezen áldásokat, hiszen Isten éppen azáltal akarja Fia nevét megdicsőíteni, hogy kínzó szükségleteinket kegyelmének kincstárából ingyen és bőkezűen kielégíti.”
(Ellen G. White: Gondolatok a Hegyibeszédről)

Bejegyezte: Kis István 

Zsoltárok könyve 15. rész 1-2.

Zsoltárok könyve 15. rész

1. Dávid zsoltára. Uram, kicsoda tartózkodhatik sátorodban, kicsoda lakozhatik szent hegyeden?
2. A ki tökéletességben jár, igazságot cselekszik, és igazat szól az ő szívében.
3. Nem rágalmaz nyelvével; nem tesz rosszat felebarátjának, és nem szerez gyalázatot rokonainak.
4. A megbélyegzett útálatos az ő szemeiben, de az Urat félőket tiszteli: a ki kárára esküszik, és meg nem változtatja.
5. Pénzét nem adja uzsorára, és nem vesz el ajándékot az ártatlan ellen. A ki ezeket cselekszi, nem rendül meg soha örökké.

Napi áhítat:Titkot jelent ki és mindent megvizsgál

Olvasmány: 1Kor 2,6–13

Azokat a titkokat érdemes kutatnunk, amelyek Istennél vannak, és amelyeket ő meg is akar Lelke által mutatni.

6„A tökéletesek között azonban mi is bölcsességet szólunk, de nem e világnak, sem e világ mulandó fejedelmeinek bölcsességét, 7hanem Isten titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre. 8Ezt e világ fejedelmei közül senki sem ismerte fel, mert ha felismerték volna, a dicsőség Urát nem feszítették volna meg. 9Hanem hirdetjük, amint meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett”, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek. 10Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is. 11Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, csak Isten Lelke. 12Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk. 13Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Lélektől jött tanítással, a lelki dolgokat a lelki embereknek magyarázva.”

Magyarázat:

Röntgengép, ultrahangkészülék, endoszkóp. Diagnosztikai eszközök, melyeknek megvan a maguk funkciója és alkalmazási területe. Mindegyikkel más formában vizsgálnak bennünket az orvosok. Isten Lelkét is ilyen „eszközként” bocsátja rendelkezésünkre. A Lélek, aki bennünk lehet, az Isten mélységeit is képes vizsgálni. Magát Isten személyét és Isten titkait, munkáját is felfedi előttünk. Az ember nagyon kíváncsi, szeret titkokat kutatni. Milyen titkok érdekelnek téged? Mit szeretsz kutatni? Milyen kérdés, téma hoz lázba, aminek felderítéséért vizsgálódásba kezdesz? Érdekelnek Isten dolgai? Szeretnéd még mélyebben ismerni a Bibliát? Felcsigáz a kegyelem ereje, hatalma, ami képes embereket újjászülni? Jó lenne, ha ez érdekelne, és nem a bulvárújságokban, interneten terjedő szenzációhajhász témák. Az igazán hasznos isteni titkok vizsgálatához, megértéséhez Isten Lelkére kell figyelnünk. Ezáltal azokat a titkos bölcsességeket is megértjük, amelyek Pálnak, az apostoloknak is kijelentettek, amelyeket hirdettek, amelyek által sokan hitre jutottak. Igen, az evangélium az az öröktől fogva elrendelt titkos bölcsesség, amit szem nem látott, fül nem hallott és ember szíve még nem sejtett. Ilyen jó hír még soha nem volt a világon. Ezt kutasd, és ezt szóljad!

(Takács Zoltán)

Napi áhítat:Teremt, megtart és vezet

Olvasmány: Jób 33

Az Isten Lelke fogantatásunktól életünk végééig aktív munkát végez bennünk, értünk.

1„Ezért halld meg, Jób, szavaimat, figyelj minden beszédemre! 2Most már kinyitom a számat, nyelvem hegyén a szó. 3Őszinte szívvel szólok, és tudós ajkam tisztán beszél. 4Engem Isten Lelke alkotott, a Mindenható lehelete éltet. 5Felelj nekem, ha tudsz, készülj, és állj ki ellenem! 6Lásd, én is olyan vagyok Isten előtt, mint te: agyagból formáltak engem is. 7Ne félj és ne ijedj meg tőlem, nem akarlak erőszakkal kényszeríteni. 8Te azt mondtad fülem hallatára, és én hallottam hangos szavaidat: 9Tiszta vagyok, vétség nélkül, ártatlan vagyok, nincs bűnöm, 10Isten mégis talál bennem kifogásolnivalót, ellenségének tart engem, 11béklyót tett a lábamra, ellenőrzi minden ösvényemet. 12Erre azt felelem, hogy nincs igazad, mert Isten nagyobb a halandónál. 13Miért pereltél vele, hogy egyetlen szóra sem ad választ? 14Hiszen szól az Isten így is meg amúgy is, de nem törődnek vele. 15Álomban, éjszakai látomásban, amikor mély álomba merül az ember, vagy a fekvőhelyén szendereg, 16akkor ad kijelentést az embernek, és intelmeire pecsétet tesz. 17Így téríti el az embert a rossz cselekedettől, és így óvja meg az embert a kevélységtől. 18Így akarja megőrizni lelkét a sírtól, és életét, hogy ne döfje át fegyver. 19Így fegyelmezi fekvőhelyén fájdalommal és csontjainak szüntelen háborgásával. 20Megutáltatja vele az ételt, lelkével kedvenc eledelét. 21Húsa lesoványodik, alig látható, azelőtt nem látható csontjai kiállnak. 22Közeledik lelke a sírgödörhöz és élete a halottakhoz. 23Ha van mellette egy angyal a sok közül, aki közvetítőként melléáll, és megmondja az embernek kötelességét, 24akkor könyörül rajta Isten, és ezt mondja: Váltsd ki, hogy ne jusson a sírba, elfogadom a váltságdíjat! 25Teste duzzad az ifjúságtól, visszatér fiatalsága. 26Istenhez könyörög, és ő kegyelmes lesz hozzá, megengedi, hogy arcát örvendezve nézze, és újból elfogadja őt igaznak. 27Ő pedig énekben mondja el az embereknek: Vétkeztem, mert görbévé tettem az egyenest, de Isten nem eszerint fizetett meg nekem. 28Megváltott engem, hogy ne jussak a sírba, és életem a világosságban gyönyörködjék. 29Mindezt kétszer-háromszor is megteszi Isten az emberrel, 30hogy visszahozza őt a sírból, és ráragyog az élők világossága. 31Figyelj, Jób, hallgass rám! Légy csendben, most én beszélek! 32Ha lesz mondanivalód, felelj, beszélj, mert neked szeretnék igazat adni. 33Ha pedig nem lesz, hallgass rám! Légy csendben, majd én bölcsességre tanítlak.”

Magyarázat:

Isten Lelke teremtett – mondja Elihú Jóbnak. Már ez önmagában egy fontos meggyőződés, a többi gondolat ráadás. Elfogadod, hogy te is Isten Lelkének alkotása vagy? Azt is átélted már, hogy ez a Lélek újjá is tud teremteni? Magasztalod mindkét munkájáért Istent azért, mert ezt ő kegyelemből végzi el? Jó lenne, ha ezt az igeszakaszt többször is átolvasnád, és látnád, hogy milyen csodálatos Isten kegyelmének munkája, aki az embernek meg „akarja megőrizni lelkét a sírtól, és életét, hogy ne döfje át fegyver”. Komolyan kérem, tedd meg, hogy többször figyelmesen elolvasod. Gondold végig azt is, hányszor és milyen formában szólt már eddig neked Isten. Mindig figyeltél, mindig beláttad, hogy ez azért van, hogy Isten megóvjon a rossztól és a tévelygéstől? Ha nehézségben voltál, észre tudtad venni a Lélek felvilágosítását, ami alapján könyörögni tudtál Istenhez, aki meghallgatva megtarthat téged? Netán arra a szomorú megállapításra kell jutnod, hogy lelked közeledik a sírhoz? Figyelj, kell-e még valamit megvallanod: Vétkeztem, mert… Ha átélted már, adj hálát azért, hogy „megváltott engem”. Ha még nem, kérd Istent, hogy végezze el benned, hogy ragyogjon rád az élők világossága.

(Takács Zoltán)

Napi áhítat:A három-egy Isten munkája közöttünk

2Thessz 2,13b–17

Isten Lelkének építő munkáját csodálhatod, de részt is vehetsz benne.

„…kiválasztott titeket az Isten kezdettől fogva az üdvösségre, a Lélek megszentelő munkája és az igazságba vetett hit által. Erre hívott el titeket a mi evangéliumunk által, hogy így részesüljetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségében. Ezért tehát, testvéreim, álljatok szilárdan, és ragaszkodjatok azokhoz a hagyományokhoz, amelyeket akár beszédünkből, akár levelünkből tanultatok. Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és az Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, vigasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és beszédben.”

Magyarázat

Milyen jó érzés, ha egy jól elvégzett munka eredményét látjuk. Én különösen tudom csodálni, ahogy egy ház épül. Gyönyörködtet az, ahogy létrejön valami, ahogy végbemegy a változás.
Ez nem csak a látható világban működik.
Pál hálát ad azért a csodálatos munkáért, amit testvérei életében lát. Az Úr szeretetéért, kiválasztásáért, megszentelő munkájáért, elhívásáért. Nehéz megmagyarázni, hogy ezt a munkát hogyan érzékeli, miből veszi észre. Milyen jó, ha azzal a készséggel fordulunk egymás felé, hogy a három-egy Isten munkáját keressük és csodáljuk a testvéreink, embertársaink életében. Figyeled, keresed, látod ezt a munkát, hogy te is hálát adj mindezért? Imádkozz azért, hogy ne a hiányosságokat keresd másokban, hanem az elvégzett munkát, amiért hálát akarsz adni.
Ha ezzel a lelkülettel éljük meg kapcsolatainkat, az egyrészt azt bizonyítja, hogy bennünk is dolgozik Isten, másrészt így válunk segítővé az emberek számára.
Figyeld meg, hogy Pál is a hálaadása után bátorító tanácsokat ad a vigasztalásra, erősítésre szoruló testvéreknek. Nem kioktat, inkább buzdít. 
Ezzel ő maga is az Isten munkájának eszközévé válik. Hát ez a jó, ha nemcsak tétlenül csodáljuk, hogy építi Isten a házát, hanem részt is veszünk abban.

Imaáhítat
Imádkozzunk azért, hogy gyülekezeteink mentesek legyenek a szabadosságtól! (1Kor 8,9–13)
(Takács Zoltán)

Köszöntünk Szent Szellem!:KERESD, ÉS MINDIG MEGTALÁLOD!

"Azután Isten Lelke szállt Azarjáhura, Ódéd fiára, kiment Aszá elé, és ezt mondta neki: Hallgassatok rám, Aszá és egész Júda meg Benjámin! Az Úr veletek lesz, ha ti is ővele lesztek. Ha keresitek Őt, megtaláljátok, de ha elhagyjátok, O is elhagy benneteket." (2Krón 15:1-2; új protestáns fordítás)

Elhagy-e valaha is a Szentlélek? Nem. Az viszont lehetséges, hogy te hagyod el Őt. Ha eltávolodsz tőle, akkor hamarosan nagyon távolinak fogod érezni. Nem lábunkkal, sokkal inkább érzéseinkben távolodunk el az Úr közeléből. Az Isten és közöttünk lévő űr nem fizikai, hanem lelki jellegű. Nem földrajzi, hanem magatartásbeli távolság. Amikor a Szentlélek visszahív bennünket a mennyhez, nem azt kéri, hogy változtassunk helyet, hanem hogy újítsuk meg teljes hűségünket iránta. A "messzi ország" és az Atya háza közötti távolságot egyetlen hitben megtett lépéssel át lehet hidalni! Miként a Lélek Azarjáhún (Károli-fordításban: "Azáriáson") keresztül üzent, ma is az az igazság, hogy ha keressük az Urat, akkor bizonnyal meg fogjuk Öt találni.

Egy fiatalember, aki brutálisan megerőszakolt és megölt három gyermeket, nem sokkal kivégzése előtt keresni kezdte Istent. Elméjében fény kezdett derengeni, és élete utolsó óráiban így mondta el bizonyságtételét: -"Van remény, és van béke. Én mindkettőt megtaláltam az Úr Jézusban. Nézzetek fel ti is az Úrra, és békét találtok nála!
Az emberek, akik alig várták a fiú akasztását, nem hittek a megtérésében, de a Lélek a Krisztus mellett függő tolvajt is elvezette arra, hogy keresse és végül megtalálja az örök élet reménységét. Csodálatos, miként fogadja az Üdvözítő mindazokat, akik válaszolnak a Szentlélek hívására, és visszatérnek Istenhez! Az emberek legtöbbször nem fogadják újra bizalmukba azt, aki rosszul bánt velük, de aztán visszatér, mert nincs jobb ötlete, hová menjen. Az Úr azonban nem ilyen. Ő kitárja a karját, és azt mondja: "Gyere!

Imádság a mai napra
"Uram, megengedem, hogy közel vonj magadhoz, és soha ne engedj el! Veled maradni sokkal jobb, mint elmenni, aztán később visszatámolyogni hozzád. De tudom, hogy Te mindig kitárt karokkal várod a hazatérő tékozlót!"

Köszöntünk Szent Szellem!:ÉPÍTKEZÉS LÉLEKBEN

"Akkor átadta Dávid az ő fiának, Salamonnak a tornácnak, annak házacskáinak, kincstartó helyeinek, felházainak és belső kamaráinak, a kegyelem táblája helyének is formáját, és mindennek formáját, amelyeket szivében elgondolt az Úr házának pitvarai felől, az Isten háza kincsének és a szent kincseknek számára köröskörül levő minden kamarák felől." (IKrón 28:11-12)

Az Ószövetségben a Szentlélek részletes utasításokat közölt a jeruzsálemi templom építésére vonatkozóan, ugyanis annak szerkezeti felépítése és a benne zajló szertartások mind Jézus szolgálatának különböző fázisaira kellett, hogy előremutassanak. Az Újszövetségben a Lélek minden lényeges információt megadott az egyház felépítésére vonatkozóan. Az egyház nem kőből és aranyból emelt építmény, mint amilyen a templom volt egykoron, hanem az emberek csoportja, akiket Jézus vére mentett meg. Őket a szeretet "habarcsa" tartja össze.
A Szentlélek és az egyház egyaránt Istent kellett dicsőítse, és példázatként kellett szolgálnia, amelyet a menny arra használhat fel, hogy megtanítsa minden nemzetnek Isten megváltó kegyelmének csodáját. Ám a templom az értelmetlen tradicionalizmus központja lett, az intézményes egyház pedig a téglából, fából, kőből emelt építmények sorozata, amely újra meg újra csak a templom szertartásos voltát másolta. A Szentlélek azonban még mindig ad terveket az építkezéshez az igaz egyház számára. Még ma is közösségbe vonja az embereket, akiket Isten kegyelmének gazdag kincseivel tölt be.
Hadd soroljak fel nektek most néhányat a Lélek utasításai közül! Gyűljetek össze más újjászületett keresztényekkel imádkozni, megtörni a kenyeret, közösséget alkotni és Bibliát tanulmányozni (Apostolok cselekedetei 2:42). Amikor találkoztok, bátorítsátok egymást zsoltárokkal, dicséretekkel és lelki énekekkel (Efézusbeliekhez írt levél 5:19). A közösségben mindenki szolgáljon a másiknak, ahogyan a Lélek indítja (Korintusbeliekhez írt első levél 14:26). Így majd megfigyelhetjük a gyülekezet növekedését. Ez pedig sokkal fenségesebb építmény lesz, mint amilyen az ősi templom volt, mert ez élő kövekből épül fel, azokból az emberekből, akik Jézusban élnek. Te magad is azon a helyen leszel, amelyet a Szentlélek tervezett el a számodra.

Imádság a mai napra
"Atyám, vonj be engem egyházad gyönyörű közösségébe, és ragassz hozzá e fenséges építmény többi kövéhez a szeretet habarcsával!"

Garrie F. Williams írása alapján

Reggeli gyöngyszemek: A szeretetnek be kell teljesednie életünkben

„A szeretet nem tesz rosszat a felebaráttal. Tehát a törvény betöltése a szeretet.” (Rm 13:10)

Milyen sokan tökéletlenek a szeretetben! Pedig ez a szeretet felszámolná a szívben a gyűlöletet, versengést, viszályt és a keserűség gyökerét, mely oly sokakat beszennyez. Krisztus szeretete nem töltheti be a szívet addig, amíg a gyűlölet, irigység, féltékenység és a gonosz érzések el nem távolíttatnak.

Sokan becsapják önmagukat, mivelhogy a szeretet alapelve nem él szívükben. Szemet hunyhatnak hibáik és fogyatkozásaik előtt, de Istent sohasem csaphatják be. Reformációra van szükség. Az igazság ekéjének mély barázdákat kell szántania büszke szívünkön, és fel kell szednie megszenteletlen természetünk gyepét, hogy Jézus Lelkét és szeretetét szívünkbe plántálhassa. Az idő sürget, és minden cselekedet ítéletre lesz hozva; és vagy bűneink, vagy pedig nevünk töröltetik ki az élet könyvéből…

A tiszta szeretet egyszerűen tevékenykedik és különbözik minden más cselekvési elvtől. Amikor földi indítékokkal és önző érdekekkel vegyül, megszűnik tiszta lenni. Isten jobban törődik azzal, hogy mennyi szeretettel végezzük munkánkat, mint az elvégzett munka mennyiségével. A szeretet mennyei tulajdonság. Természetes szívből nem származhat. Ez a mennyei növény csak ott virágzik, ahol Krisztus uralkodik mindenekfelett. Ahol szeretet van, ott erő és igazság uralkodik. A szeretet csak és kizárólag jót cselekszik. Akikben szeretet él, gyümölcsöt teremnek a szentségre, végül pedig örök életet nyernek. (The Youth’s Instructor, January 13, 1898.)

Ugyanaz a Jézus parancsolta, hogy a szeretet legyen az irányító alapelv a régi rendtartásban, mint aki azt parancsolta, hogy a szeretet uralkodjon követői szívében az Újszövetségben. A szeretet elvének megvalósulása az igazi megszentelődés. (The Youth’s Instructor, November 8, 1894.)

Reggeli gyöngyszemek: Krisztus naggyá és dicsőségessé tette a törvényt

„Igazságáért tetszett az ÚRnak, hogy törvényét naggyá és dicsőségessé tegye.” (Ézs 42:21)

Isten kormányzatának törvényét egyszülött Fiának halála tette naggyá. Krisztus hordozta a világ bűneinek terhét. Elfogadásunk egyetlen alapja Isten Fiának testet öltése és halála. El tudta szenvedni, mert az isteni természet elhordozta. Kiállhatta a próbákat, mert a hűtlenség és bűn foltja nélkül való volt. Krisztus diadalmaskodott az ember javára, elviselve az igazságos büntetést. Biztosította az ember számára az örök életet, miközben felmagasztalta a törvényt, és tiszteletre méltóvá tette. (The Youth’s Instructor, August 4, 1898.)

Minden léleknek követnie kell Krisztusnak, az emberi család nagy példaképének lábnyomait. Ezt mondta: „Én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait.” A farizeusok úgy gondolták, hogy gyengíteni akarja Isten törvényének kívánalmait, ám hangja így zengett azok fülébe: „Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvény és a próféták eltörlésére; Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem hogy betöltsem. Bizony mondom néktek, ég és a föld elmúlnak, de a törvényből egyetlen ióta vagy pontocska el nem múlik, míg minden be nem teljesedik.”

Krisztus azért jött, hogy naggyá és dicsőségessé tegye a törvényt; azért jött, hogy felmagasztalja a régi parancsolatot, melyet kezdettől fogva hallottatok. Szükségünk van a törvényre és a prófétákra. Szükségünk van az Ószövetségre, hogy elvezessen az Újszövetséghez, mely nem veszi át az Ószövetség helyét, hanem még világosabban kinyilatkoztatja számunkra a megváltás tervét, értelmet adva az egész áldozati rendszernek és az Igének, melyet régtől fogva hallottunk. Minden lélek tökéletes engedelmességgel tartozik Isten kifejezett akarata iránt, és ez egyesíti majd Krisztussal…Róla van megírva: „Íme jövök, a könyvtekercsben írva van rólam, hogy teljesítsem akaratodat, ezt kedvelem, én Istenem, törvényed szívem közepette van.” (The Youth’s Instructor, November 8, 1894.)

Alfred Christlieb-Bizonyságaid örkkévaló örökségem-én szegény és megvetett ember vagyok

 ... én szegény és megvetett ember vagyok." "Sőt még ennél is jobban meg akarom magamat alázni." "Saul a holmik közé rejtőzött el." "Saul... emlékoszlopot állított magának.

     l.Sám 18,23,l.Sám 10,22,l.Sám 15,12,2.ám

Mintha két létra állna itt előttünk az Igében, Dávid létrája, amit mindnyájunknak ajánl a Szentírás, és Saul veszedelmes létrája.

Dávid létrája lefelé vezet az alázatosságba. Ő szerette az alázatot kezdettől fogva. Mikor Góliáton aratott győzelme után arra biztatták, hogy vegye el a király lányát, akit neki a győzelem jutalmaként megígértek, ő ezt felelte: "Oly kicsiny dolog előttetek, hogy a király vejévé legyen valaki! Hiszen én szegény és megvetett ember vagyok"? Ezek a szavak mély bepillantást engednek Dávid szívébe. Őt Sámuel próféta Isten megbízásából ünnepélyesen királlyá kente. Legyőzte Góliátot, akitől Izrael egész hadserege remegett. Az egész országban énekelték e dalt: "Megverte Saul az ő ezerét, Dávid is az ő tízezerét". Mindez azonban nem tette őt kevéllyé. Ő "szegény és megvetett ember" maradt a saját szemében.

Sok év után látjuk Dávidot újra. Közben a királyi székbe jutott, sok népet legyőzött, és Izrael határait úgy kiterjesztette, mint senki sem előtte, sem utána. A szentláda Jeruzsálembe vitelénél találjuk. Örömét úgy fejezi ki, hogy körültáncolja a szentládát az egyszerű nép körében.
Kevély felesége, Mikál kicsúfolja ezért. Ő azonban ezt mondja neki: "Sőt még ennél is jobban meg akarom magamat alázni és még inkább alábbvaló akarok lenni a magam szemében".
(2.Sám 6,22 új ford.) Boldog, aki Dáviddal együtt alászáll a szív igazi alázatába.

Isten felnyitja annak áldásai kincsestárát, és kegyelmét adja neki.
 

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Jézus csendje

"...elvonult velük külön... De amikor a sokaság észrevette, utánament." (Lk 9,10-11)

Isten néhány jellemző tulajdonsága után foglalkozzunk most Jézus személyével! Kinek ismerjük meg őt az evangéliumok leírásából?

Ez a szakasz arról szól, hogy a tanítványok beszámolói után Jézus elvonult, csak velük, egy csendes helyre. Rendszeresen kereste az alkalmat, hogy egyedül, csendben legyen az Atyával, vagy tanítványaival külön is beszélgessen. Jézus sokat dolgozott, előfordult, hogy enni sem volt idejük. Ezt csak úgy lehetett bírni, hogy az Atya előtti csendben kapott mindig új erőt.

Az emberek azonban megzavarják. Mindig sok problémájuk volt, hozták a betegeiket, utánamentek. Mit tesz most Jézus? Nem háborodik fel, nem küldi el a népet, nem zúgolódik emiatt, hanem „örömmel fogadta őket". Hirdette az evangéliumot, és meggyógyította a betegeket. - Mi vajon hogyan viselkednénk hasonló helyzetben?

Miért tett így Jézus? Mert soha nem a maga akarata szerint járt el, hanem azt tette, amit az Atya akart. S tudta, hogy ez a sokaság nem véletlenül jött éppen most. Akit pedig az Atya küldött hozzá, azt ő soha nem küldte el.

Megszánta őket. Neki volt érző és együtt érző szíve, és soha nem önmagát kímélte, hanem másokért szolgált. Akkor is, ha az neki éppen alkalmatlan volt.

S mint jó pásztor enni adott a nyájnak. Mit? Igét, egészséget, kenyeret. Először hirdette az Isten királyi uralmáról szóló igét, utána gyógyított, s végül jóltartotta a sokaságot. Mi fordított sorrendet szeretnénk. Ő azonban tudta, hogy ez vezet az ember életének teljes gyógyulásához: a lélek felől kell elindulni.

A helyén van-e mindez az életünkben: a csend és a munka, magánélet és szolgálat, a lélek és a test egészsége?

Csendes percek Istennel: Állj meg, és imádkozz!

"Én pedig imádkoztam a menny Istenéhez..."-Nehémiás könyve 2:4b

Állandóan úton voltunk, vagy tanácsadóhoz vagy orvoshoz mentünk. Minden erőfeszítésünk ellenére a fiam osztályzatai egyre romlottak. Az iskolából kapott tanári visszajelzések szétszórtként, figyelemhiányosként és fegyelmezhetetlenként jellemezték.

Mit csináltam rosszul? Többet kellett volna olvasnom neki? Még egy évet várni kellett volna az iskolakezdéssel? Rengetek kérdésemre ritkán jött valódi válasz. Mentálisan és fizikálisan teljesen kimerültem.

Egyik leterhelő nap követte a másikat. Féltem egyetlen lépéssel is tovább menni, mert tudtam, hogy újabb és újabb akadályba fogok ütközni. Minden energiámat leszívta a megoldás keresése.

Ezekben a nehéz napokban a barátnőim az Igéhez terelték figyelmemet. Imádkoztak értem. Emlékeztettek, hogy én is vigyem terhemet imában az Úr elé. Azonban hiába próbáltam meghajtani fejemet, a nehézségek túlságosan leterheltek, és túl fáradttá tettek az imádkozáshoz. Talán már te is éreztél hasonlóan.

Eszembe jutott valaki a Bibliából, akinek megpróbáló körülményekkel kellett szembenéznie. Nehémiásnak hívták, és egyik nehézség a másikat követte életében. Annak ellenére, hogy minden energiájával azon volt, hogy előrehaladást és fejlődést tudjon elérni, szüntelenül gáncsoskodással szembesült. Nehémiás azonban, velem ellentétben, sohasem fáradt bele az imádkozásba.

Nehémiás volt az, aki visszakísérte Isten népét, az Izraelitákat Jeruzsálembe a Babiloni fogság után. Minden vágya az volt, hogy segítsen újjáépíteni a korábban elpusztított ősi zsidó fővárost. (2Krónikák 36:15-21)

Azt gondolhatnánk, hogy a király jóváhagyásával a zsebében, és Isten támogatásával maga mellett, a feladat egyszerű lehetett. Két állami ügyvivő azonban személyes feladatának tekintette, hogy az újjáépítési munkálatokat megakadályozza. Nehémiás minden egyes rágalmazást és támadást egyféleképpen reagált le: Megállt és imádkozott.

Mert ő és az izraeliták rájöttek arra, hogy annak érdekében, hogy a lelkük felüdüljön, energiájuk visszatérjen, és az építkezés folytatódhasson, gyakran meg kellett állniuk és imádkozniuk kellett. Amikor rágalmazták őket, válaszként imádkoztak. Amikor ellenségeik akadályt gördítettek eléjük, megálltak és imádkoztak. Igen, a kitartó és nem lankadó ima által Nehémiás és társai legyőzték az ellenségeiket és megépítették Jeruzsálem falait rekord sebességgel.

Mivel Nehémiás az Istennel való beszélgetést mindig elsődleges dolognak tartotta, megtapasztalta, hogy az ima által lelke felüdül, a mentális és fizikai energiája feltöltődik, és ezáltal képes volt minden egyes nehézséggel szembenézni.

Talán te is épp egy nehézséggel küzdesz? Ki vagy merülve, az imához is túl fáradt vagy? Engedd, hogy az ima ereje felüdítse lelkedet és visszatérhessen a fizikai és mentális energiád. Bármilyen próbával is kell szembenézned, állj meg és imádkozz. Amikor rágalmazás ér, állj meg és imádkozz. Az ellenség legyőzéséhez megkapod majd a szükséges erőt, és Isten oly hatalommal fog felruházni, melyre nem is gondoltál volna.

Drága Uram, az ima erejével a mai nap kihívása a holnap győzelmévé válhat. Kérlek emlékeztess arra, hogy mindig megálljak és imádkozzam, amikor nehézséggel, próbával szembesülök. Köszönöm erődet mellyel felruházol amikor Hozzád fordulok. Jézus nevében, Ámen

Igék a mai napra:

"Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint"
(Efézus 3:20)

"Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. 

Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint jár közben a megszenteltekért."- Római levél 8:26,27

(Forrás: Proverbs31 Ministries, Daily Devotionals, Wendy Pope, Stop and Pray, November 17, 2014,http://proverbs31.org/devotions/devo/page/4/)

Joyce Meyer- Bensőséges kapcsolat

„Nézd, itt állok az ajtód előtt, és kopogtatok! Aki meghallja a hangomat, és beenged, ahhoz bemegyek, és együtt vacsorázom vele.” (Jelenések 3:20, EF) 
 

Hatalmas kiváltságunk, hogy kapcsolatunk lehet Istennel és minden nap meghívhatjuk Őt, hogy részese legyen az életünknek. Ez egy egyszerű imával kezdődik – szimplán beszélj Hozzá és oszd meg vele az életed, miközben a tevékenységeidet végzed. Köszönd meg Neki, hogy jelenléte veled van, vond be Őt a gondolataidba, beszélgetéseidbe és az összes mindennapi tevékenységedbe. Amikor kiereszted Istent a vasárnap délelőtti dobozból, ahol nagyon sok ember tartja Őt, és hagyod, hogy az Ő jelenléte átjárja a hétfődet, keddedet, szerdádat, csütörtöködet, péntekedet, szombatodat és az egész vasárnapodat, akkor meg fogsz lepődni, micsoda változást fog ez hozni. Ne próbáld Istent egy vallásos fülkében tartani; Ő szabad hozzáférést kíván életed minden területéhez. Életed minden részletében részt szeretne venni. Egy bensőséges kapcsolatra vágyik veled. 

Hálaadó ima: Köszönöm Istenem, hogy eléggé szeretsz ahhoz, hogy kapcsolatban legyél velem. Életem minden részét meg akarom veled osztani. Segíts emlékeznem rá, hogy Te életem minden percében velem vagy.

Magyar fordítás: ahitatok.hu

Oswald Chambers-Krisztus mindenek felett-HA ELJUTUNK ODÁIG

Ahol az önző érdek kialszik és valódi érdeklődés ébred."Mester, hol lakol? - Jöjjetek és lássátok meg!" (Jn 1,39-40) 

"Nála maradtak azon a napon." Körülbelül ennyi az egész, amire legtöbben eljutottunk; aztán felriadunk az adott körülményekre, felébred önzésünk és máris odavan a Jézusban maradás!
Pedig nincs az életben olyan állapot, amikor nem maradhatnánk Jézusban. "Te Simon vagy, téged Kéfásnak fognak hívni..."
Isten csak azon a helyen írja fel az új nevet életünkre, ahol kiirthatta belőlünk az önzést, büszkeséget és önelégültséget. Némelyikünkön az új név csak itt-ott pettyekben látható, mint valami szellemi himlő, hellyel-közzel, pedig látszólag rendben vagyunk.
Amikor felöltjük legjobb szellemi magatartásunkat, azt gondolhatná valaki, hogy a szentségnek ki tudja, milyen magas fokára jutottunk már el.
Csak meg ne nézzen, ha már nem vagyunk abban a hangulatban. A tanítvány olyan ember, akit egészen befed az új név; az önzés, a gőg és önelégültség teljesen ki van irtva belőle.
A büszkeség önmagunk istenítése, és ma nem a farizeusok, hanem a publikánusok módján van meg. Ha azt mondod: "Ó, én nem vagyok szent", ez elfogadható az emberi gőgnek, de öntudatlanul is káromlod vele Istent. Szó szerint azt jelenti: visszautasítom, hogy Isten szentté tegyen.
 "Túlságosan gyenge és reménytelen vagyok; kívül esem a váltság hatáskörén." Az emberek előtti megalázkodás öntudatlan istenkáromlás.
 Miért nem vagy szent? Vagy azért, mert nem akarsz szent lenni, vagy mert nem hiszed, hogy Isten azzá tehet. Azt mondod, az lenne a legjobb, ha Isten - miután megváltott - egyenesen a mennybe vinne.
De hiszen éppen ezt akarja! "Hozzá megyünk és nála otthonunk lesz" (Jn 14,23).
Ne legyenek kikötéseid, legyen Jézus mindeneddé, és Ő hazavisz téged magával, nemcsak egy napra, hanem örökre.

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak,

„Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam.” (János 17,22)

Tekints az Úr Jézus rendkívüli bőkezűségére, mert mindenét nekünk ajándékozta. Habár mindannak, amivel ő bír, már csupán a kamatja az angyalok egész világát minden képzeleten felül gazdaggá tehette volna, mégsem elégedett meg, míg mindenét tulajdonul nekünk nem adta. Már az csodálatos nyájasság lett volna, ha annyit engedett volna meg nekünk, hogy kegyelmének asztala alól jóságának morzsáját felszedegessük, és azt ehessük, de amit Ő tesz, nem akarja csak félig tenni. Maga mellé ültet örömasztalához és megosztja velünk lakomáját. 

Ha királyi bevételéből csak kevés költséget juttatott volna nekünk, úgy elég okunk lett volna szeretetünket örökre Neki ajándékozni. De nem, Ő azt akarja, hogy jegyese éppen olyan gazdag legyen, mint Ő és nem kíván semmiféle dicsőséget és nagyságot, melyben nem osztozkodna vele. Ő nem akart csekélyebbel megelégedni, mint azzal, hogy örököstársai legyünk és így nekünk hasonló örökséget ajándékozott tulajdonul. 

Minden kincsét kiöntötte „menyasszony” gyülekezete kincstárába és minden dolgot közösnek tart megváltottaival. 

Nincs olyan helyiség házában, melynek kulcsát visszatartaná övéitől. Teljes szabadságot ad nekik arra, hogy mindazt tulajdonul vegyék, amivel Ő bír. Örömest látja, ha kincseivel szabadon rendelkeznek és megtartanak maguknak annyit, amennyit csak elhordozhatnak. Bőségének végtelen teljessége a hívőknek oly szabadon áll rendelkezésére, mint a levegő, melyet belélegzik. Krisztus az Ő szeretetének és kegyelmének kelyhét odatartja a jámbor ajkához és készteti őt szüntelen inni, mert, ha a kelyhet kiüríthetné ő volna a legkedvesebb vendég. De úgy is, ha sohasem merítheti is ki, csak inni kell tovább, örökké, mert minden az övé. 

Mit adhatna a föld és ég a közösség erősebb bizonyítékául?

„Az édes öröklétből
Egy cseppnyi szőlőnedv,
Több üdülést eszközöl,
Mint minden gyönyör, kedv.”

Dicsőítések: Amikor köddé válnak derűs álmaim

https://www.youtube.com/watch?v=5Q7dIR277x8

Amikor köddé válnak derűs álmaim,
És összetörve állok sorsom romjain,
Homályos utam végén felvillan egy kis fény:
Krisztus él! Krisztus él!
Megváltóm, Királyom, Uram, aki nem felejtett el,
Most is megvigasztal Ő és fogja a kezem.
Kőszikla a viharban, a bánatban remény,
Minden elmúlik, de Krisztus él!
Krisztus él!
Mikor fáradt csendben nyomaszt a bús magány
És gondoktól terhelten kóborlok tétován
A Szent Szellem megszólít, s fülembe súg:
Ne félj! Krisztus Él! KRISZTUS ÉL! Kegyelmed árad már
A vak most újra lát, a sánta jár
Nyomodban nincs többé halál
Itt jár az Úr
Minden rossz megváltozik
Lépted nyomán a gonosz eltűnik
Jelek és csodák hirdetik
Itt jár az Úr, itt jár az Úr
Megváltozott életek
Add, hogy a végén én is ott legyek
Mindig Nálad, hol kegyelmed árad
Kiürülnek a börtönök
Rabruha helyett fehér öltönyök
Szívünkbe öröm költözött
Itt jár az Úr
Minden rossz megváltozik
Lépted nyomán a gonosz eltűnik
Jelek és csodák hirdetik
Itt jár az Úr, itt jár az Úr
Megváltozott életek
Add, hogy a végén én is ott legyek
Mindig Nálad, hol kegyelmed árad
Te hoztad el az életet
Begyógyítod a megtört szíveket
Oly jó Nálad, kegyelmed árad
Kegyelmed, kegyelmed
Kegyelmed, kegyelmed
Minden rossz megváltozik
Lépted nyomán a gonosz eltűnik
Jelek és csodák hirdetik
Itt jár az Úr, (itt jár az Úr) Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az egyszülött Fiát adta érte, hogyha valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (János 3,16)