HELYREÁLLÍTÁS, családi áldás a FELTÁMADÁS EREJE ÁLTAL

https://www.facebook.com/notes/j%C3%BAda-oroszl%C3%A1nja-pr%C3%B3f%C3%A9tai-szolg%C3%A1lat-prophetic-voice/helyre%C3%A1ll%C3%ADt%C3%A1s-csal%C3%A1di-%C3%A1ld%C3%A1s-a-felt%C3%A1mad%C3%A1s-ereje-%C3%A1ltal/1460621080626116/

Gloria Copeland-A legjobb még hátra van!

Megjelentetett pedig most a [Isten kegyelme] a mi Üdvözítőnk, Jézus Krisztusnak megjelenése által, aki eltörölte a halált, világosságra hozta pedig az életet és halhatatlanságot az Evangélium által. – 2 Timótheus 1: 10

Gondolkodtál már azon, hogy milyen lesz, amikor a tested meghal, és a mennybe mész? Nos, az Ige szerint, amikor eljön ennek az ideje, a hús-vér tested meg fog halni, de te semmit nem érzel majd.

Egyszerűen leteszed ezt a földi „köpenyt”, és egy jobb helyre költözöl. 
Hívők, akik meghaltak és visszajöttek, azt mondják, nem érezték azt, hogy valamit elvesztettek volna. Az elméjük működött, megvolt a karjuk és a lábuk, de nem test voltak, hanem szellem. Valaki azt mondta, akkor érzékelte csak, hogy nem a testében van, amikor megpróbált megfogni valamit. A keze egyszerűen átment azon a tárgyon. Az illető szellem volt, nem test. 
Pál apostol szerint, ha nem a testben vagyunk, akkor Istennel vagyunk. (2Korinthus 5: 1) 
Ezért amikor Isten hazahív téged, egyszerűen elhagyod a hústestedet, és az Úrhoz költözöl örökre.

Ez viszont érdekes. Isten nem úgy tekint a régi, elhagyott testünkre, mint ami meghalt. 
Azt mondja, elaludt. Miért? Mert tudja, hogy miként az alvás átmeneti állapot, úgy a test halála is az. 
Eltervezett egy napot, amikor az alvó testünk felébred, dicsőségben feltámad, mint Jézus. Hallelúja! 
Eljön a nap, amikor nem csak a szellemünk győzedelmeskedik a halál fölött, hanem a fizikai testünk is!
A halál nem a véget jelenti. Csupán azt jelenti, hogy egy jobb helyre költözünk!

Igei olvasmány: 2Korinthus 5: 1-9

Heti imagondolatok: BŰNBÁNÓ ÉS MEGBOCSÁTÓ LELKÜLETRE VAN SZÜKSÉG

"Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti menyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket." (Máté 6:14-15.)

"Atyám! Bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek." (Lukács 23:34) "Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek."
(Efézus 4:32)

Mit tegyünk, ha megbántottunk valakit: "Ha barátodat vagy szomszédodat megbántottad, be kell előtte ismerned igazságtalanságodat és neki is legszentebb kötelessége teljes szívből megbocsátani. Ezután Istenhez is bocsánatért kell esedezned, mert testvéred, akit megbántottál, Istennek tulajdona, és mikor megsértetted, egyúttal Isten ellen is vétkeztél, aki az ő Teremtője és Megváltója." | "Ha valami módon kárt okoztunk testvérünknek, igyekezzünk hamar jóvátenni. Ha akaratlanul is hamis bizonyságot tettünk valakiről, vagy szavait helytelenül értelmeztük, ha befolyását bármely módon megingattuk, menjünk el azokhoz, akikkel erről a testvérről beszéltünk, és minden ártalmas kijelentésünket vonjuk vissza."

Az igazi bűnvallomás konkrét: "Az őszinte bűnvallomásnak mindig sajátos jellege van, és személyes bűnöket ismer be. Ezek lehetnek olyan természetűek, hogy egyedül Istennek kell bevallanunk, vagy pedig olyanok, hogy általuk embertársainknak ártottunk, és ezért tőlük kell kérnünk bocsánatot. Avagy nyilvános természetűek, és akkor nyilvánosan is be kell azokat ismernünk. De minden beismerés határozott és tárgyilagos legyen és azokra a bűnökre vonatkozzék, melyeket elkövettünk."

A bűnvallomás előzze meg a bűn nyilvánosságra kerülését: "Mily nagy különbség bevallani a tényeket, miután azokat bebizonyították, illetve megvallani a bűnöket, amelyekről csak mi és az Isten tudunk."

ÖSSZEFOGLALÁS ÉS IMAGONDOLATOK

Az Úr megengedte, hogy bírálat, rágalom, faji megkülönböztetés, sőt fizikai bántalom is érjen. Keresztény életem kezdetén megtanított engem arra, hogy feltétel nélkül bocsássak meg másoknak ugyanúgy, ahogy szeretném, hogy nekem is megbocsássanak. Ennek következtében tökéletes békét találtam. E pozitív magatartás mellett is megtörténik azonban, hogy harcolni kell magunkkal a megbocsátásért.

Van egy terület, amivel különös gondjaim vannak: amikor azt látom, hogy a keresztények szívtelenek és megakadályozzák a többieket az evangélium befogadásában. Büszkeségüket és önteltségüket, valamint hatalmukat arra használják, hogy gátat szabjanak Isten megváltói szolgálatának olyan emberek esetében, akiket színük vagy fajuk miatt szeretnének kirekeszteni a mennyből. Amikor ezt láttam, súlyos harcot vívtam magammal. Végül térdeimre estem és elmondtam, milyen nehezemre esik megbocsátani. Kértem az Urat, hogy még ebben a dologban is segítsen nekem megbocsátani. Hosszú küzdelmek után az Úr megadta nekem a békét azzal a feltétellel, hogy megbocsátok az imént említett embereknek és imádkozni fogok üdvösségükért.

Uram! Segíts nekünk abban, hogy követhessük Krisztust a megbocsátásban, mert ma is sokan vannak, akik nem tudják, hogy mit cselekszenek.

IMA

„Azért imádkozom, hogy minden ellened irányuló támadást az Úr angyalai védjenek ki a mai napon!
Jézus nevében álljanak oda angyalok az én testvéreim életében a résekre, hogy ott a gonosz támadásokat megállítsák.
Imádkozom, hogy az Úr angyalai legyenek most a keresztények életében munkába állítva! Szolgáljanak, harcoljanak értük és védelmet biztosítsanak a harcosoknak.
A tévúton járókat terelgessék vissza az igazság ösvényére, az eltévelyedetteket vezessék vissza a keskeny útra.
Azokat, akiket a farkasok elragadtak imádkozunk, hogy mentsék ki a hívőket szorult helyzetükből, hogy ne legyenek áldozatok és prédák.
Imádkozom, hogy a harcosoknak az Úr angyalai fordítsák győzelemre a harcaikat az ellenségeikkel szemben.”

Júda Oroszlánja

Kenneth E. Hagin-Minden jó adomány!

Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülrõl való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincsen változás, vagy változásnak árnyéka. —JAKAB 1,17.

Mi a jó?
Az Apostolok cselekedetei 10,38 szerint Jézus szerte járt, jót tett és gyógyított. A gyógyulás jó! A betegség nem jó.
Minden gyógyulás az Atyától jön. Egyetlen betegség sem jön az Atyától.
Elõször is, honnan szerezné be azokat a betegségeket a számodra? Semmi ilyesmi nincs a mennyben. Az ördögtől kellene kölcsön vennie! (Nem adhatsz valakinek olyasmit, ami neked nincs.)
A Biblia azt mondja, hogy a mennyben nincs betegség. Ezért a betegség nem jöhet a mennyből.
Mi az, ami valóban a mennyből száll alá? Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék!

Megvallás: Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és az én Atyámtól, a világosságok Atyjától száll alá. Csak jó ajándékok jöhetnek Istentől, mert Isten jó, a mennyben pedig csak jó dolgok vannak. A mennyben nincs betegség. Így a betegség nem jöhet
Istentől. Ezért én eldöntöttem, hogy csak azt fogadom el, amit az én Atyám ad — a gyógyulást!

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„És monda Sára: Nevetést szerzett az Isten, énnekem; aki csak hallja, nevet rajtam.” 

(1 Mózes 21, 6)

Jóval felülmúlta a természet erejét, sőt annak törvényeivel teljesen ellenkezett az, hogy a nagyon öreg Sára még egy fiúgyermekkel legyen megörvendeztetve. De az is egészen ellene van a dolgok közönséges folyásának, hogy én, szegény, nyomorult bűnös olyan kegyelmet nyerjen, hogy az Úr Jézus szellemét lelkemben hordozzam. Én, ki egykor kételkedtem, - hiszen volt is okom arra, mert természetem oly száraz és hervadt, oly kietlen és átkozott volt, mint egy kiaszott puszta, - méltatlan arra, hogy a szentség gyümölcsét teremjem. Telve lehet szám nevetséggel attól a ritka és bámulatos kegyelem miatt, melyet az Úrtól vettem, mert megtaláltam az Úr Jézust, a megígért „magot”, ki most az enyém örökké. Az Úrnak, aki alacsonyságomat megtekintette, győzelmi zsoltárt éneklek ma és magasztalom Őt dicsénekben, mert: „Örül az én szívem az Úrban, felmagasztaltatott az én szarvam az Úrban; az én szám megnyílt az én ellenségeim ellen, mert én örvendek a Te szabadításodban”.

Szeretném, ha mindazok, kik a pokoltól való megmenekülésemtől és kegyelmes meglátogatásomról tudnak, nevetnének velem az örömtől. Milyen nagyon szeretném határtalan békességemmel, örömmel meglepni enyéimet. Szeretném elbűvölni barátaimat folyton növekvő boldogságommal. Szeretném építeni a szentek gyülekezetét hálás vallomásommal. Vágyódom Istenemmel való naponkénti társalgásom élvezetének benyomását hátrahagyni a világnak.
Bunyan beszéli, hogy Irgalmasság zarándoknő álmában nevetett, s lehet-e csodálkozni azon, ha álmában az Úr Jézust látta? Az én örömem nem állhat hátrább az övénél, mivel az én barátom elmélkedésem és gondolkodásom tárgya minden nap.
Az Úr Jézus az öröm mély tengere, lelkemnek bele kell abba merülni, elnyelettetni a gyönyör habjaitól, melyek az Ő közelléte által hullámzanak.
Sára Izsákra nézett és nevetett a nagy elragadtatástól, barátnői is nevettek vele.
S te, én lelkem tekints Jézusra és szólítsd fel a mennyet és földet, hadd örvendjenek veled, kimondhatatlan örömmel.

Zsoltárok könyve 51. rész 19.vers

Zsoltárok könyve 51. rész

1. Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára;
2. Mikor ő hozzá ment Nátán, a próféta, minekutána Bethsabéval vétkezett.
3. Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet!
4. Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimből tisztíts ki engemet;
5. Mert ismerem az én bűneimet, és az én vétkem szüntelen előttem forog.
6. Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, a mi gonosz a te szemeid előtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben.
7. Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám.
8. Ímé te az igazságban gyönyörködöl, a mely a vesékben van, és bensőmben bölcseségre tanítasz engem.
9. Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál.
10. Hallass örömet és vígasságot velem, hogy örvendezzenek csontjaim, a melyeket összetörtél.
11. Rejtsd el orczádat az én vétkeimtől, és töröld el minden álnokságomat.
12. Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.
13. Ne vess el engem a te orczád elől, és a te szent lelkedet ne vedd el tőlem.
14. Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem.
15. Hadd tanítsam a bűnösöket a te útaidra, hogy a vétkezők megtérjenek hozzád.
16. Szabadíts meg engemet a vérontástól, oh Isten, szabadításomnak Istene! hogy harsogja nyelvem a te igazságodat.
17. Uram, nyisd meg az én ajakimat, hogy hirdesse szájam a te dicséretedet.
18. Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl.
19. Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted te meg!
20. Tégy jól a te kegyelmedből a Sionnal; és építsd meg Jeruzsálem kőfalait.
21. Akkor kedvesek lesznek előtted az igazságnak áldozatai; az égő és egész áldozat: akkor a te oltárodon áldoznak néked tulkokkal.

Alfred Christlieb-Bizonyságaid örökkévaló örökségem

És a sárkány adta az ő erejét annak, és az ő királyi székét és nagy hatalmat. -( Jel 13,2 )

Absolon történetében a Szentírás példát ad elénk arra, hogyan szerencsélteti a Sátán az embereket hatalommal és dicsőséggel. Absolon hiúsága volt a kapcsolódási pont az ördög számára. A Biblia ezt mondja róla a 2.Sám 14,25-ben: "Nem volt az egész Izraelben olyan szép ember, mint Absolon; ki dicséretre olyan méltó volna..." A Sátán azonban azt a gondolatot is felvetette szívében, hogy ne csak a legszebb, hanem a leghatalmasabb ember is ő legyen, neki a nép királyává kell lennie. A gyilkos vetés hamar kikelt. Absolon egy gálahintót csináltatott magának, ezen járt. Ötven testőr pompás ruhában képezte az előőrsöt és a hátvédet. Hogy ő nem Isten embere, azt Izrael észrevehette volna ebből is, hiszen apja, Dávid, egyszerű vászonruhában volt a szövetségláda hazavitelekor is.

A Sátán megtanította Absolont arra is, hogy a hazugságot és csalást hogyan kell saját szolgálatába állítani. Emberek jöttek peres ügyeikkel a királyhoz; Absolon barátságosan köszöntötte őket, megcsókolta (2.Sám 15,3-5) és ezt mondta: "A te beszéded mind jó, és mind igaz, de senki sincs, aki téged meghallgatna a királynál... Vajha valaki engem tenne ítélő bíróvá e földön!"

A barátságos természet szép tulajdonság, de ha képmutató és hazug, akkor jobb nála a szigorú természet. Absolon barátsága ördögi politika volt, amely megvakított némelyeket. Végül Absolont is elpusztította. A képmutatás, hízelgés és hazugság az ördögi lélek ismertetőjele. Az ördög munkája akkor lett teljesen nyilvánvalóvá, amikor Absolon saját apja ellen fellázadt. Egyik legfontosabb parancsa Istennek: "Tiszteld apádat és anyádat"! Aki ezt a parancsolatot lábbal tiporja - mint Absolon -, nyilvánvalóan a Sátán útjára lépett. Ez az út pusztulással és megszégyenüléssel végződik.

Isten asztaláról-Varga László

"Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám; és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám. Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt."      Máté 10,37-39

Az ilyen kemény igék azok, melyek miatt sok ember visszahúzódik a keresztyénségtől. Ezek okozzák azt is, ami miatt annyit vádolják a keresztyénséget, hogy keresztyén ember soha nem lehet magával megelégedve. De a Jézus tanítása nem tudna évezredeken át eszményt adni, ha megalkudna, ha hozzánk szabná igényét. Ha méltó akarok lenni az Ő nevéhez, arra kell törekednem, hogy megközelítsem igényét. Amennyire sikerül, annyi az életem értéke. Nem azt mondja Jézus, hogy ne szeressem a hozzám tartozókat. De ha jobban szeretem őket, mint Őt, az Ő tanítását, azokat teszem tönkre. Hány szülő rontja meg gyermeke életét azzal, hogy nem tanítja meg a Jézus megkövetelte szolgálatra, és tehetetlen bábbá neveli, mert jobban szereti, mint Jézust! Hány ember marad értéktelen szolga, mert szülei zsarnoki igényének engedelmeskedve elhanyagolja igazi küldetését! Gyakorlatban, a konkrét esetekben mindig beigazolódik Jézus túl keménynek tűnő igazsága. Elprédálni önző, magamnak hasznot hajtó lehetőségeimet a szolgálat kedvéért: ez a megtalált értékes élet útja. Magamnak őrizni meg magamat: mindennapi tapasztalat, ez az élet értékének biztos elvesztése. 


Uram, megrémülök, mikor szavaidat olvasom. Szeretem magamat, szeretem az enyéimet, minél több jót szeretnék szerezni magamnak is, nekik is. Ehhez szoktam kérni a segítségedet, Atyám. Rossz úton járok? Taníts, hogy értsem meg igazságodat: Csak az boldog, aki Téged szolgál, és ez érvényes rám is, de a gyermekeimre is. Csak a Te irányításod vezet értékes emberi életre.
Ehhez érdemes feladni önző céljaimat, ha szükséges. Taníts meg erre, nehogy elvesszen magam és szeretteim élete! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-AZ ÚRVACSORA

A mai napon olvasandó igeszakasz: Mk 14,22-25 

22 És amikor ettek, vette a kenyeret, ádást mondott, és megtörte, odaadta nekik, és ezt mondta: "Vegyétek, ez az én testem."  
23 Azután vette a poharat, hálát adott, odaadta nekik, ittak belőle mindnyájan,
24 és ezt mondta nekik: "Ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik.  
25 Bizony, mondom néktek, hogy nem iszom többé a szőlőtő terméséből addig a napig, amikor újat iszom az Isten országában."

"Vette a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, odaadta nekik, ... vette a poharat, hálát adott, és odaadta nekik..." (Mk 14,22 és 23) 

Isten kegyelme az ő Igéjében érkezik hozzánk. Ha hiszünk, a mienk lesz. Isten Igéje számára lehetséges az, hogy közvetítse életünknek a kegyelmet, hisz az Ige Isten Lelke erejével jön. Isten Lelke a szívünkbe helyezi azt, amit fülünkkel hallunk.

További jóindulata jeleként Isten az úrvacsorával erősíti meg hitünket. Itt nagyon közvetlen módon biztosít minket kegyelméről. Amikor magunkhoz veszünk egy darab kenyeret, Krisztus azt mondja, hogy ő testét adta értünk. Azt akarja, hogy megegyük azt a kenyeret, és higgyük el, hogy ő úgy szeretett bennünket, hogy meghalt értünk. Aztán innunk kell bort a kehelyből. Így hát nemcsak halljuk, hanem ízlelhetjük is, hogy Isten megbocsátotta bűneinket, mivel Jézus vérét ontotta értünk. Hinnünk kell, hogy ez egyszer s mindenkorra megtörtént értünk. Nem kell fizetnünk bűneinkért, és nem kapunk büntetést bűneinkért. Ez már megtörtént. Nem az úrvacsorában történik meg. Az úrvacsora biztosít minket arról, hogy ez egyszer s mindenkorra megtörtént a Golgotán. Emlékezünk, hiszünk és örvendezünk. Valami történik is úrvacsora közben. Eszünk egy darab kenyeret, és iszunk egy korty bort vagy szőlőlevet. Ez egyfajta étkezés. Rendesen azért eszünk ételt és azért iszunk folyadékot, hogy éljünk és végezhessük munkánkat. Most azonban Jézus saját magával táplál bennünket. Ereje az ő Lelke által költözik belénk. Megerősít minket, hogy élhessünk és végezhessük a munkát, melyre ő hívott el. Midőn úrvacsorát ünneplünk, feltétlenül vissza kell tekintenünk és emlékeznünk kell a Golgotára. Fel kell néznünk, és látnunk kell az élő Urat, aki most adja nekünk mindazt, amire szükségünk van. És ne felejtsünk el magunk köré nézni: itt van a többi bűnös, akiket ő megváltott és testvéreinkként nekünk adott. Az Úr azt is akarja, hogy előre tekintsünk. Azt akarja, higgyük, hogy vele való közösségünk örökké tart, és hogy ő már készít egy még nagyobb ünnepet.

Oswald Chambers-Krisztus mindenek felett-IGYEKEZZ! 2.rész

- a napi vesződséggel kapcsolatban is."Ragasszatok mellé..." (2Pt 1,5). 

Részesévé lettél az isteni természetnek - mondja Péter -, most tehát egész figyelmedet összpontosítsd és alakíts ki magadban helyes szokásokat, minden szorgalmadat és figyelmedet összeszedve. Mindazt hozzá kell "ragasztanunk" szokásainkhoz, ami a jellemhez tartozik. Egy ember sem születik úgy, mint kész jellem, akár természetes, akár szellemi-lelki születésről legyen is szó: a jellemet formálni kell. Nem születtünk szokásokkal: ki kell alakítanunk a szokásokat az új élet alapján, amit Isten helyezett belénk. Ne gondoljuk, hogy kivilágított díszpéldánnyá kell lennünk, legyünk a hétköznapi élet közönséges emberei, akiken mégis ott ragyog

Isten kegyelme. Jellemünket a hétköznapi robotmunka próbálja meg. A szellemi életben komoly akadály, hogy nagy dolgokat szeretnénk tenni. "Jézus fogott egy kendőt és elkezdte mosni a tanítványok lábát" (Jn 13,4-5). Vannak idők, amikor nincsenek ragyogó és izgató élmények, hanem csak a naponkénti egyforma munka taposómalma. A megszokott munkát Isten arra használja fel, hogy ihletettségünk időszakai közben megpihentessen minket. Ne várd, hogy Isten mindig felemelő pillanatokban részesítsen, de tanulj meg lélekölő munka közben is Isten erejéből élni. Ez a hozzá "ragasztás", ez a nehéz. Azt mondjuk, mi nem várjuk Istentől, hogy a kényelem virágágyain vigyen be az üdvösségbe, mégis úgy teszünk, mintha ezt várnánk. A legparányibb dolog, amiben engedelmeskedem, Isten kegyelmének egész mindenható erejét hordozza.
Ha teljesítem kötelességemet - nem magáért a kötelességért, hanem azért, mert hiszem, hogy Isten kormányozza körülményeimet, akkor engedelmességemben Isten egész kegyelme az enyém a váltság alapján. 

Carl Eichhorn-Isten műhelyében-Isten gyermekei a reménység emberei

   "Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az Ő nagy irgalmassága szerint újjászült minket élő reménységre. " (1 Péter 1, 3)   

Isten gyermekeit nem elégítik ki a jelenvalók. Az Úr Jézus az övék és éppen ezért vágyakozva tekintenek a Megváltó visszajövetele elé. Tele vannak azzal a vággyal, hogy egyszer közvetlenül és maradéktalanul szemléljék Istent. Az élő reménység olyan, amely nem hal meg. Minden földi reménységnek vége abban a pillanatban, amikor az ember meghal. És mennyi reménységet kell már életünk folyamán is eltemetnünk! Sokan ennek következtében megkeserednek és életunttá válnak. De mégha a földi reménységek egy része teljesül is, messze mögötte marad várakozásainknak.

Van azonban egy olyan reménység, amely nem süllyed velünk együtt a sírba. Ennek a teljesedése minden korábbi elképzelést és várakozást messze felül múl majd. Amilyen bizonyos, hogy Jézus feltámadott és bement a dicsőségbe, éppoly bizonyos az is, hogy vele együtt mi is élünk majd, örököstársai leszünk és osztozunk az Ő örömében. Ez az öröm kibeszélhetetlen és csodálatos lesz. Akármennyit beszélünk is róla, nem tudjuk eléggé kifejezni szavakkal. A mostani öröm még Isten gyermekeinek életében sem mindig maradéktalanul és teljes mértékben tiszta. Egyszer azonban olyan tiszta, örökkétartó lelki örömöt nyerünk majd, amelynek nem lesz semmiféle keserű utóíze. Azonban ez a reménység egy nagy előfeltételhez kapcsolódik. Csak azok juthatnak birtokába, akik újjászülettek. Isten gyermekének lenni és a nagy isteni örökségre várni, ez a kettő elválaszthatatlanul összekapcsolódik. - Még az újjá nem született emberek is reménykednek egy jobb túlvilági életben, bár alapjában véve nem jogosultak arra, hogy ezt a reményt táplálgassák magukban. Ha valami nehézség merül fel életükben, abban a pillanatban vigasztalanok. És amikor a halál közeledik, észrevehető, hogy semmi bizonyosság nincs bennük, ami a halálfélelmet legyőzhetné. Ezzel szemben Isten gyermekeiben szilárd reménység él, hogy egyszer majd mennyei Atyjuk minden gazdagságának a teljes birtokába kerülnek. Ez a remény kiemeli őket a földi élet mélységeiből; erősíti a szenvedésekben és örömmel tölti el őket a legnehezebb időkben is.
Ez nem valami fantázia, hanem szilárd alapja van, mert nekünk élő Megváltónk van!   

LÁSD MAGAD ÚGY, AHOGY ISTEN LÁT!

Amikor elhiszed és befogadod azt, hogy Isten Jézus Krisztust azért küldte a Földre, hogy meghalva érted a kereszten újra kapcsolatba kerülhess Vele (Istennel), s ráadásul örök élettel is megajándékoz, igazából nincs vége a történetnek! Éppen ellenkezőleg! Most kezdődik minden!

"Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre." (2Korinthus 5:17)

Egy teljesen új élet, új út, új cél, új helyzetek, új emberek várnak rád! Ebben a sok változásban képtelenség, hogy te magad ugyanaz az ember maradj, aki egészen odáig voltál, amíg meg nem ismerted Isten nevét. Te, onnantól kezdve, ha úgy döntesz, hogy hiszel Istenben, és befogadod Jézus Krisztust, tulajdonképpen magad mögött hagyod a múltad, s azt a személyt is, aki abban az időszakban voltál Nélküle. El, és be kell fogadnod:teljesen új ember vagy Jézus Krisztusban.

"Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre." (2Korinthus 5:17)

Erről tanúskodik ez az ige is. Miért elkerülhetetlen, hogy megújulj? Mert, ha tiszta szívből tértél meg Istenhez, és komolyan veszed a Benne való hitet, akkor igazán érdekelni fog az is, hogyan vélekedik Isten bizonyos dolgokról a világban, mit üzen, mit tartogat számodra, és hogyan lát téged a Szaván, azaz a Biblián keresztül. Mivel Isten igéje élő és ható (Zsidókhoz 4:12), ezért teljesen mást fog nyújtani számodra, mint amilyen véleménnyel voltak eddig rólad – vagy te magadról – s a világról.



Ugyanis: "…mostantól fogva senkit nem ismerünk test szerint…" (2Korinthus 5:16)

Miért fontos ez? Azért, mert amíg napjainkban egyre több tudásra tehetünk szert, s egyre több mindenre vagyunk képesek a fejlett technikának "köszönhetően", arra mégsem vagyunk képesek, hogy akár egy fél emberéletet és cselekedeteit magunk mögött hagyjunk!

Kibeszélhetjük magunkat a családtagjainkkal, barátainkkal, eljárhatunk csoport terápiákra, vagy akár pszichológushoz is, de senki és semmi nem képes ebben a világban elfeledtetni velünk a múltunkat, vagy begyógyítani azokat a sebeket, amiket mások okoztak nekünk. Márpedig rengeteg ember vágyik arra szíve mélyéből, hogy újra kezdhesse életét, mégsem tudja, hogy hol van erre igazán esélye!

"Mindez pedig Istentől van … Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával,
úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket." (2Korinthus 5:18r-19.)

Ahogy maga Jézus mondaná neked is: "Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!" (János 8:11) 

Mit jelentenek ezek a szavak? Azt, hogy ha megismerted Istent, találkoztál Jézussal, többé nem számít ki voltál azelőtt és mit tettél! Az számít, ezek után hogyan éled az életed! 

Zárd le a múltad, fogadd el az új életed Krisztusban, hagyd, hogy formáljon Isten az Igéjén keresztül, imádkozz, tedd meg a tőled telhetőt, a többit pedig bízd Istenre!

Egy lelkész lánya-

Alfred Christlieb-Bizonyságaid örökkévaló örökségem-

Saul a holmik között rejtőzött el..." "Saul... emlékoszlopot állított magának.

     l.Sám 10,22 ,l.Sám 15,12

Tegnap Dávid alázat-létráját láttuk, ma nézzük Saul kevélység-létráját! Egykor Saul is kicsi és alázatos volt. A királyválasztásnál elrejtőzött. Rejtettségben akart maradni.

Áldott dolog az elismerésről és dicsőségről lemondani. Saul azonban nem maradt meg ebben az alacsonyságban. Milyen mássá lett! Megsemmisítő csapást mért az amálekiták hatalmas népére. Ez a fejébe szállt. Nem vágyik már az el-rejtettségre, mint a királyválasztásnál. Emlékoszlopot állít magának. Dicsőségét a jövőre nézve is biztosítani akarja. Azt akartja, hogy nevének emlékezete és dicső tette az utókor számára is fennmaradjon. Nem az már, aki egyszer elrejtőzött a holmik közé. Veszélyes magasságba jutott, ahonnan lezuhant a pusztulásba. Isten, akiről ezt mondja az Ige: "Ami az emberek közt magasztos, az Isten előtt utálatos" - elvetette őt. Hogy a kevélysége okozta ezt, erről Sámuel szavai is bizonyságot tesznek, aki Isten megbízásából ezt mondja Saulnak: 

"Nemde kicsiny voltál a magad szemei előtt is, mindazáltal Izrael törzseinek fejévé lettél... Mivel te megvetetted az Úr beszédét, Ő is megvetett téged, hogy ne légy király". (lSám 15,17. 23)
Saulnak sok követője van. Ezrek kapaszkodnak fel vele a kevélység létráján, anélkül, hogy ezt sejtenék. Ez a legveszedelmesebb létra, ami létezik. Az ember felemelkedik rajta a felhők közé, s végül lezuhan a halált hozó mélységbe.

Választanunk kell, kit akarunk követni: Dávidot, vagy Sault. A korszellem hamis magasságokba csalogat, Isten Lelke a szív alázatába, amelyben Megváltónk is élt.

Nem akarjuk Őt követni?

 

Áldozatok leszünk vagy győztesek?

József hosszú éveken át tűrte az elszigeteltséget, a nehézségeket és az igazságtalanságot, amik testvérei miatt érték őt. Áldozattá válhatott volna. Ehelyett úgy döntött: győztes lesz.

Hogyan volt képes minderre? Íme, a titok nyitja:
Amikor testvérei attól tartottak, hogy majd bosszút áll rajtuk, József így válaszolt az aggodalmukra:
„Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa.” 1Mózes 50,20

Ez az ószövetségi idézet egyenértékű a Róma 8,28-cal. „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.”

József azért volt győztes, mert:

bízott Istenben az Ő átfogó tervét illetően, még akkor is, amikor a pillanatnyi körülmények kilátástalannak tűntek.

Felismerte, hogy Istennek a rá vonatkozó tervét mások bűnei nem tudják tönkretenni.

Dicsőség az Úrnak! Mi is képesek vagyunk erre!

We Can Be Victims or Victors-Balla Márta fordítása
https://biblelovenotes.blogspot.com/2011/12/we-can-be-victims-or-victors.html

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Nem veti el népét

"Hiszen nem veti el az Úr a saját népét az Ő; nagy nevéért, mert tetszett az Úrnak, hogy a saját népévé tegyen benneteket"- 1Sám 12,22

Isten maga választotta ki magának népét, ezért köztük marad, és nem hagyja el őket. Szeretetből választotta ki, és mert kiválasztotta, szereti azt. Azért választotta ki népét, mert így volt kedves neki, de mert kiválasztotta őket, mindig kedvesek lesznek számára. Tulajdon nevére hozna szégyent, ha elvetné népét, ez azt mutatná, hogy vagy tévedett a kiválasztásban, vagy állhatatlan a szeretetben. Isten szeretete azonban állandó, és soha el nem fogy, ezért dicséret és dicsőség illeti meg mindőrökké.

Az Úr korábban megtapasztalt jósága és szeretete biztosíték arra, hogy Ő; soha nem hagy el minket. Ő;, aki annyira szeretett, hogy tulajdon népévé tett bennünket, nem fogja érvénytelenné tenni kegyelmének munkáját. Nem azért tett értünk annyi csodát, hogy most elvessen bennünket. Egyszülött Fia, Jézus Krisztus meghalt értünk, biztosak lehetünk abban, hogy nem hiába halt meg. Elhagyhatja-e azokat, akikért vérét ontotta?! Mivel tetszett Az Úrnak, hogy kiválasszon és megváltson bennünket, örömmel fog ezután is megáldani minket. Az Úr Jézus nem állhatatlan szeretetében. Ahogy az övéit szerette, úgy szereti őket most és mindörökké.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Isten őrzi az övéit

"Én, az Úr vagyok az őrizője, minduntalan öntözgetem. Éjjel-nappal őrzöm, hogy senki ne bánthassa"- Ézs 27,3

Amikor az Úr személyesen jelent ki valamit, nem valamelyik szolgáján keresztül, akkor szava különlegesen jelentős a hívő számára. Itt azt jelenti ki, hogy Ő; maga gondozza tulajdon szőlőjét. Nem hízza másra, hanem személyesen ügyel rá. Vajon, akit Isten maga gondoz, lehet az nem jól gondozott?

Öntözget bennünket, nemcsak naponta, nem is csak óránként, hanem minden pillanatban. Hogy kellene növekednünk! Milyen frissnek és gyümölcstermőnek kellene lennünk! Milyen gazdag szőlőfürtöknek kellene csüngeniök a tőkéken!

Jönnek ugyan a kártevők, a kicsiny rókák és vaddisznók, de ha maga az Úr az őrizőnk éjjel-nappal szüntelen, mit árthatnak akkor nekünk? Miért félünk? Ő; gondoz, öntöz, őriz; mi másra van még szükségünk?

Ebben a versben az Úr kétszer is hangsúlyozza, hogy Ő; maga cselekszik. Milyen erő, szeretet és változhatatlanság van ebben! Ki állhat ellen akaratának? Ha Ő; valamiről azt mondja, hogy megcselekszi, akkor ott kétségnek nem lehet helye. Ha Isten minket így őriz, Vele szembe tudunk szállni a bűn, a halál és a pokol minden seregével!

Ó Uram, ha azt mondod, hogy Te vagy az őrizőm, mi mást tetetnék, minthogy dicsőítelek ezért Téged.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Biztonságban lakozni

Minél magányosabban lakunk, annál nagyobb biztonságban lehetünk. Isten el akarja különíteni népét a bűnösöktől. Így szól: ”Menj ki közülük” (1Móz 12,1)

A ”keresztyén világ” olyan iszonyatos, hogy a Szentírás soha nem beszél róla. A világi keresztyén pedig szellemileg beteg. Akik kiegyeznek Krisztus ellenségeivel, máris közéjük számítanak.

A mi biztonságunk nem abban rejlik, hogy kiegyezünk az ellenséggel, hanem hogy magányosan lakunk a legjobb Baráttal. Így biztonságban vagyunk akkor is, ha a világ gúnyolódik, rágalmaz és vigyorog. Így mentesek vagyunk a hitetlenség káros befolyásától, a világi büszkeségtől, a hiúságtól és szennytől.

Isten azt ígéri, hogy az, aki az Övé, az akkor is ”bizton lakhat egymagában”, amikor a világot éhségek és háborúk sújtják majd bűnei miatt.

Az Úr kihívta Ábrahámot a káldeabeli Úr-Kaszdim városából, ő azonban félúton megállt. Nem is nyert áldást addig, amíg újra el nem indult, és az Istentől rendelt helyre, Kánaán földjére meg nem érkezett. Csak ott volt igazán biztonságban, noha ellenség vette körül. Lót viszont egyáltalán nem volt biztonságban Sodomában, bár barátok körében élt. A mi biztonságunk abban van, hogy magányosan lakozunk Istennel.

Isten asztaláról-Varga László

 "Valaki közülük, saját prófétájuk mondta: A krétaiak mindig hazudozók, gonosz vadállatok, lusta, falánk népség. Ez a vélemény igaz. Éppen ezért kímélet nélkül fedd őket, hogy egészséges legyen a hitük."      Titusz 1,12-13

Különös utasítás. Pál apostol Kréta szigetére küldi egyik munkatársát, Tituszt. A szigeten már jól elterjedt a hit, a városokban presbitereket kell állítania, tehát már élnek a gyülekezetek. A kemény ítélet és utasítás nem a pogányokra, hanem a már megtért keresztyénekre vonatkozik. Alkalmazva az igét, ránk is. Pál nem szépít, nyilván ugyanezt szemtől szembe is megmondja a krétai keresztyéneknek, "kímélet nélkül". És mégis testvéreinek, tanítványainak tekinti őket, szervezi gyülekezeteiket, gondja van rájuk, imádkozik értük. Mert tudja, ezeknek a "gonosz vadállatoknak" van hite. Csak arra kell vigyázni, hogy "egészséges legyen a hitük", az egészséges hit majd megtanítja őket az egészséges magatartásra is, ha Isten Lelke kezelésbe veszi őket. Ez a kemény ige is vigasztalás, örömhír. Amikor elkeseredve sokszor saját népünket olyannak látjuk, mint a krétaiakat a "saját prófétájuk", olvassuk az örömhírt: mégis Isten szeretett gyermekei vagyunk. Csak a hitünk legyen egészséges, és bízhatunk abban, hogy a Szentlélek bennünk is elvégzi megújító, tisztító, életadó munkáját. 


Kegyelmes Istenünk, sokszor keseredünk el, mikor azt a rengeteg bűnt látjuk, ami beszennyezi, megnyomorítja, ítéletre valóvá teszi népünket. Sokszor elkeseredve reménytelennek látjuk jövőnket, ennyi bűn alatt lehetetlen egészséges jövőt építeni. De gyermekeink vannak, nekik áldásra, tisztaságra, jövőre van szükségük. Honnan szerezzék, mikor annyi bűnt látnak maguk körül, még azok között is, akik nevelik őket? Te vagy, Urunk, minden reménységünk.
Hozzád könyörgünk, tisztítsd meg hitünket, életünket, feddj keményen, és adj gyermekeinknek tiszta hitet, jövőt, életet! Ámen.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Nincs szégyenre okunk

"Ne félj, mert nem vallasz szégyent"- Ézs 54,4

Nem szégyenülhetünk meg hitünkben. A szőrszálhasogatók és kritikusok támadhatják a Szentírást, hitünk alapját, az Úr azonban évről évre világosabbá teszi, hogy ebben a Könyvben nincs tévedés, sem túlzás, sem hiányosság. Nem szégyen egyszerű hívőnek lenni. Az egyszerű hit, amely csak Krisztusra néz, a dicsőség koszorúja a hívő fején, és többet ér, mintha bármilyen rendjelet viselne a mellén.

Nem szégyenülhetünk meg reménységünkben. Minden pontosan úgy lesz, ahogyan az Úr megmondta. Ő; táplál minket, vezet, megáld és megnyugtat. Urunk eljön egyszer újra, és akkor vége lesz a siralom napjainak. Hogy dicsőítjük majd akkor az Urat, aki először élő reménységet adott nekünk, azután beteljesítette reménységünket.

Nem szégyenülhetünk meg szeretetünkben sem. Jézus Krisztust mindenek felett szeretjük, és soha nem kell szégyenkeznünk azért, amiért szívünket neki szenteltük. A dicsőséges Szeretett meglátása majd igazolja az iránta való leglelkesebb ragaszkodást is. Senki sem kárhoztatja majd a mártírokat, mert meghaltak Érte. Ha majd Krisztus ellenségeit az ítélet sújtja, az Úr Jézus szeretteit magasztalni fogják a megdicsőültek, mert ”nagyobb gazdagságnak tartották Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot” (Zsid 11,26).

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza- Pásztor vigyáz rájuk

"Olyan lesz, mint egy nyáj, amelyet nem háborgat senki, legelésznek és heverésznek"
(Zof 3,13)

Tegnap gondolataink a ”szegény” és ”nincstelen” népnél jártak, amelyet az Úr mint élő magot hagyott egy halott világban. A próféta azt mondja, hogy ez a nép ”nem cselekszik hamisan” és ”nem beszél hazugul”. Ennek a népnek nem volt sem rangja, sem gazdagsága, ami megtarthatta volna, de azokat a fegyvereket sem tudta használni, amelyekben a gonoszok annyira bíztak: ez a nép bűnös vagy csalárd módon sem tudta magát védelmezni.

Hát akkor? Elpusztulnak? Semmiképpen! ”Legelésznek és heverésznek”, és nemcsak védettek a veszedelemtől, de nem is ismerik a gonosztól való félelmet. A juhok igen gyönge teremtmények, a farkas pedig félelmetes ellenség. Mégis a juhok vannak többen, mint a farkasok, ügyük mindig győzelmes, míg a farkasoké egyre csak hanyatlik. Egy napon a juhnyájak megtöltik a földet, de nem marad egy farkas sem, mert a juhoknak van pásztoruk, aki gondoskodik róluk, védi őket és békességet ad nekik. 

Nem lesz ”senki”, sem emberi, sem ördögi formában, ”aki háborgassa őket”. 

Mert ugyan, ki riaszthatná meg az Úr nyáját, amikor közel van a Pásztor? Így hát kékességben lehetünk a zöld mezőkön, mert Krisztus lelkünk tápláléka és nyugalma.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza: Mindig van hívő maradék

"De meghagyom közöttetek maradékul a szegény és nincstelen népet, amely az Úr nevében keres oltalmat"- (Zof 3,12)

Ha az igaz hit kihalóban van a gazdagok között, otthonra talál a világ szegényeinél, akik a hitben gazdagok. Az Úrnak ma is van hűséges népe. Én is közéjük tartozom? Talán éppen szomorú és szegény sorsuk miatt tanulnak meg az emberek bízni az Úr nevében. Akinek nincs pénze, kénytelen megtanulni hitből élni. Akinek a neve a saját szemében sem ér semmit, bölcsen teszi, ha más névben bízik, a legdrágábban, az Úréban. Istennek mindig van hívő népe, és ez többnyire nyomorult és szegény nép. Akármilyen kevésre becsüli is őket a világ, az, hogy jelen vannak az emberek között, kimondhatatlanul nagy áldást jelenthet egy egész országra. Ők jelentik a ”sót”, amely megtartja ezt a romlandó világot. Ismét csak felmerül a kérdés mindegyikünk számára: Én is közülük való vagyok? Nyomorúságnak érzem a bennem és körülöttem levő bűnt? Szellemileg szegénynek tartom magamat? Bízom az Úrban? Ez a fő kérdés. Jézus Krisztus Isten jellemét, személyét, nevét jelentette ki; bízom benne? Ha igen, akkor Istennek célja van velem ebben a világban. Uram, segíts, hogy betölthessem azt!

Oswald Chambers-Krisztus mindenek felett-IGYEKEZZ! 1.rész

   - elhatározásaidat illetően."Maradjatok énbennem!" (Jn 15,4) 

Az Úr Jézus az Ő Szellemét a váltság alapján helyezte belém, nekem pedig ki kell formálnom magamban azt a gondolkozást, amely teljes összhangban van Urammal. Nem Isten fogja véghezvinni, hogy Jézushoz hasonlóan gondolkozzam, nekem magamnak kell ezt megtennem; foglyul kell ejtenem minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék Krisztusnak. "Maradjatok énbennem" - a szellemi élet kérdéseiben, a pénzügyekben és minden olyan dologban, ami az emberi életet azzá teszi, ami. Nem élünk beskatulyázva. Nem hárítom-e el, ha Isten belenyúl életkörülményeimbe, mert azt gondolom, hogy ez akadályozza a vele való közösségemet? Micsoda orcátlanság ez. Nem számítanak az életkörülményeim, éppolyan biztosan maradhatok Jézusban ezek között is, mint az imaórán. Nem nekem kell a körülményeimen változtatnom.

Urunk zavartalanul megmaradt az Atyában, otthon volt Istennél, bárhova vitte is Őt. Soha nem Ő maga választotta meg életkörülményeit, hanem mindenben alázatos volt Atyja rendelkezései iránt. Gondolj Urunk életének csodálatos nyugalmára! Mi izgatottan kapaszkodunk Istenbe; nincs meg bennünk a Krisztussal az Istenben elrejtett élet derűs nyugalma.
Gondolj azokra a dolgokra, amelyek kilendítenek a Krisztusban maradásból - "Igen, Uram, benned maradok, de várj csak még egy percet, ezt meg kell tennem; Igen, amikor ezt befejeztem, benned maradok; Csak teljen el ez a hét, és minden rendben lesz, akkor benned maradok." Rajta! Maradj benne most!
Eleinte még igyekezned kell erre, amíg annyira törvényévé válik életednek, hogy öntudatlanul is benne maradsz.
Határozd el, hogy Jézusban maradsz, bárhova állítson is téged! 

Carl Eichhorn-Isten műhelyében-A süllyedő hit

   "Péter látva az erős szelet, megrémült és süllyedni kezdett. " (Máté 14, 30)   

A természetes nehézkedési erő miatt Péter a mélybe süllyedt volna. Valami természetfeletti erő azonban ellene dolgozott - így a víz felszínén maradt. A hit isteni erőket tapasztal meg. Egymással párosulnak. Ezért mondja az Ige: "a hit az a győzelem, amely legyőzi a világot." Nem csupán győzelmet szerez, hanem maga a győzelem, mert ahhoz a nagy győzteshez kapcsolódik, akiben mi mindenkor diadalmaskodunk. - Akinek hite van, az sok mindent elnyer. A hit messze eltekint attól, ami közvetlenül a szeme előtt van, egyedül az Úrra tekint. Amikor Jósafát királyt ellenséges túlerő fenyegette, ezek a hitből fakadó szavak jöttek ajkára: "Nincsen mibennünk erő e nagy sokasággal szemben, mely ellenünk jön. Nem tudjuk, mit cselekedjünk, hanem csak tereád néznek a mi szemeink" (2 Krón 20, 12).

Péter sajnos ránézett egy hatalmas hullámra, mely a nagy szélben feléje hömpölygött. Talán már előzőleg egy kis öntetszelgéssel tekintett magára, hogy olyan valami sikerül neki, ami még eddig soha meg nem történt. És most a hullám ott volt közötte és Jézus között. Igen megrémült. Jézus szavában kellett volna bíznia: "Jöjj ide hozzám!" Ez a szó akkor is érvényes, amikor Jézust elfedik a hullámok az ember elől. A hit az Igébe kapaszkodik még akkor is, ha nem érzi az Úr jelenlétét. Ez az igazi hit. Amikor az ég beborul, ha vihar tombol, akkor így szól az ilyen hit: "Ha sötétségben ülök is, az Úr az én világosságom!" "Ha elfogyatkozik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, ó Isten, mindörökké!" (Zsolt 73, 26).

Ha Péterben előzőleg volt is valami önhittség, most megszégyenült. Világos lett előtte, hogy minden a hiten fordul meg. A hit visz véghez hatalmas dolgokat és nem Péter. Soha nincs bennünk isteni erő, ez csupán hit által a mienk. Önmagunkban mi mindig szegények, nyomorultak és bűnösök maradunk. Egyedül az Úr a mi igazságunk, gazdagságunk és erőnk. Mihelyt tetszelegve nézzük magunkat, elveszítjük Őt a szemünk elől.
Ekkor csupa nehézség és veszedelem tornyosul előttünk és mi süllyedünk.
Csak Isten jóságának köszönhetjük, hogy kishitűségünk ellenére sem hagy minket teljesen elsüllyedni.
 

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Jézus családja

"Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám. "(Mt 12,50)

Jézus emberi testét nem József nemzette, hanem a Szentlélek teremtő műve volt (Lk 1,35). Születése után azonban Máriának és Józsefnek több gyermeke született, a Mk 6,3 név szerint felsorolja őket. Tehát Jézusnak voltak féltestvérei.

Családja sokáig nem értette meg őt. Testvérei sürgették, hogy tegye ismertté magát a világ előtt. Amikor pedig a hatóság is támadni kezdte Jézust, félelmükben őrültnek akarták nyilváníttatni. „Amikor ezt meghallották hozzátartozói, elindultak, hogy elfogják, mivel azt mondták: magánkívül van." (Mk 3,21) 

Jézus és családja kapcsolatában ez a mélypont, ennyire egyedül maradt ő küldetésével a családon belül.

Egy alkalommal tanított, s „még beszélt a sokasághoz, amikor íme, anyja és testvérei megálltak odakint, mert beszélni akartak vele". Miért nem hallgatták ők is? Ennyire kívülállók maradtak? Jézus ekkor mondta: ki az én anyám, és kik a testvéreim? Az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.

De mindvégig szerette családját, gyermekként szót fogadott szüleinek, s még utolsó perceiben is gondoskodott anyjáról, amikor a kereszten haldokolva tanítványára, Jánosra bízta őt. 

János gondoskodott is Máriáról, mindkettőjüket Efézusban temették el, sírjukat sokáig gondozták a keresztények.

Jézus mennybemenetele után csatlakozott Mária a gyermekeivel együtt a keresztény közösséghez. Az ApCsel 1,14 szerint már ők is együtt imádkoznak Jézus tanítványaival.

A vér szerinti összetartozás mellett tehát van egy hit szerinti is. Jézus testvérének tekinti azt, aki Isten akaratát cselekszi. Ez azt is jelenti, hogy a benne hívők „örökösei Istennek, és örököstársai Krisztusnak" (Róm 8,17). Én vajon Jézus testvére vagyok már?

Szeressük nagyon a még nem hívő rokonainkat is! És higgyünk Jézusban, hogy így Isten fogadott gyermekeivé lehessünk (Jn 1,12; Róm 8,29, Zsid 2,11)!

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Erő áradt ki belőle

"Jézus azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle... "(Mk 5,30)

Egy zsinagógai elöljáró a súlyos beteg lányához hívta Jézust. Ő azonnal indult is, de a sok embertől csak lassan tudott haladni. Ráadásul meg is állt útközben, és ezt kérdezte: ki érintette a ruhámat? Egy sokaságban ezt nehéz megállapítani, de ő érezte, hogy erő áradt ki belőle. Kiderült, hogy egy gyógyíthatatlanul beteg asszony ért hozzá azzal a hittel, hogy így meggyógyul. S úgy is történt.

Közben azonban a kislány meghalt, Jézus nem zavartatta magát, szerinte nem halt meg, csak alszik. Volt, aki sírt, volt, aki emiatt kinevette Jézust. Ő pedig feltámasztotta a halott leányt.

Bármerre járt, ez a mennyei erő áradt belőle. Ennek birtokában ura maradt minden helyzetnek, semmitől nem jött zavarba, minden nyomorúságra készen volt nála a megoldás. Egyszerűen igaznak bizonyult az, hogy isteni teljhatalmával neki minden lehetséges, az is, ami az embereknek lehetetlen. Neki mindegy volt, hogy egy alvó gyermeket kell felébreszteni, vagy a halálból kell visszahozni valakit az életbe. Mert neki adatott minden hatalom mennyen és földön.

De ki tapasztalhatta meg ezt az erőáradást? Aki komolyan vette, hogy Jézus az, akinek mondta magát, vagyis aki hitt benne. Ez az asszony hittel lopakodott Jézus közelébe, és próbált segítséget kapni tőle. Jézus ereje ma is abba az irányba árad, ahonnan hittel közelít hozzá valaki.

Lehet, hogy nem azonnal segít, megvárakoztat. Néha engedi, hogy még súlyosabb legyen a baj. Ne essünk kétségbe! Aki hittel kéri őt, azt számon tartja. Bízzunk benne, és bízzuk rá mindig a megoldást!

Bár késik a segítség, És nem találsz vigaszt: 

Eloszlik gond és kétség Előbb, mint véled azt.
(Paul Gerhardt)

Napi áhítat: Célba juttatja az evangéliumot

Olvasmány: 1Thessz 1,1–6

A cselekvő hívő élethez elengedhetetlen az evangélium és a Lélek munkája.

„Pál, Szilvánusz és Timóteus, az Atya Istenben és az Úr Jézus Krisztusban hívő thesszalonikaiak gyülekezetének: kegyelem néktek és békesség. Hálaadás a gyülekezet példás hitéért 2Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban; mert szüntelenül 3emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő munkátokat, szeretetből jövő fáradozásotokat, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől táplált reménységetek állhatatosságát; 4mivel tudjuk, Istentől szeretett testvéreink, hogy választottak vagytok. 5Mert a mi evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem erővel, Szentlélekkel és teljes bizonyossággal is. Ti is tudjátok, hogyan éltünk közöttetek, a ti érdeketekben, 6ti pedig a mi követőinkké lettetek, és az Úréi, amikor sok zaklatás ellenére a Szentlélek örömével fogadtátok be az igét.”

Magyarázat:

Ilyen dicséretek, elismerések minden gyülekezetnek jólesnének. Hitből eredő munka, szeretetből fakadó fáradozás, reménység állhatatossága. Mitől működik ez Thesszalonikában? A Lélek és az evangélium erőteljes munkája révén. A szolgáló gyülekezetnek ugyanúgy szüksége van az evangéliumra. Az nem csak az evangelizációs alkalmak témája, amikor jó esetben még vendégeket is sikerül az imaházba hívni. Figyeljük meg, igazán akkor történik valami a gyülekezetben, amikor evangelizálunk. Amikor az ige a Lélek által szól egyszerű üzenetben. Amikor bizonyságtételek hangzanak, azok elgondolkodtatnak mindenkit. Miért? – tettem fel már sokszor a kérdést. Mert ilyenkor nem fejtágító tanítást közöl az igehirdető, nincs tudományos fejtegetés az igehirdetésben. Egyszerűen hangzik az élet beszéde. Aki ezt örömmel fogadja a Lélek által, az átéli a változást az életében. Ha igehirdető vagy, vedd a bátorságot, és hirdesd gyakrabban az evangéliumot, hogy tapasztalja meg a gyülekezet a Lélek munkáját. Ha nem vagy igehirdető, imádkozz, hogy minél több evangéliumi üzenet hangozzon az istentiszteleteken. Az evangélium és a Lélek egymást erősítik. A Lélek célba juttatja az evangéliumot, az evangélium működésbe hozza az Isten Lelkét.

(Takács Zoltán)

Reggeli dicséret: Jézus nevében

„Ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem.” János evangéliuma 14:14

Akinek „szokásává” vált az imádság, az szinte mindig odailleszti a végére: „Jézus nevében, Ámen”. Egyrészről nagyon jól tesszük, hiszen a Bibliában arra bátorít Jézus, hogy az Ő nevében kérjünk az Atyától imáinkban. Ebben a magatartásban benne van Krisztus közvetítői szerepének elismerése és igénylése.

Bűnös emberként nem mehetek a szent Isten jelenlétébe, csak Jézus Krisztuson, mint közbenjárón keresztül.

A Jézus nevében való imádság másrészről lehet egy keresztény varázsige is, amivel úgy gondoljuk, hogy különleges erővel és hatékonyabb maghallgatási aránnyal száll tovább imánk. Amikor valakinek a nevében szólunk, az ő tekintélyét, hatalmát nyomatékosítjuk. Nekünk nincs hatalmunk, erőnk, korlátozottak a képességeink és lehetőségeink, de Jézusnak adatott „minden hatalom mennyen és földön” (Mt 28:18). Ha nem mi akarjuk Istent irányítani azzal, hogy „megidézzük” nevét, hanem alázattal elismerjük, hogy nála van az irányítás, akkor bizalommal mondhatjuk ki nevét imádságainkban.

Jézus így szólt: "...az én nevemben kértek majd: és nem mondom néktek, hogy én kérni fogom az Atyát ti érettetek; mert maga az Atya szeret titeket" (Jn 16:26-27). Megelőzőleg pedig az mondja: "én választottalak titeket..., hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek"(Jn 15:16).

Ámde Jézus nevében imádkozni többet jelent, mint nevét említenünk az ima elején és végén. Jelenti azt, hogy Jézus lelkülete és indulata uralja imánkat; ígéreteit hisszük, kegyelmében bizakodunk, és munkáját végezzük.”
(Ellen G. White: Jézushoz vezető út)

„Isten Igéjének minden egyes ígéretét imánkba foglalhatjuk, amennyiben Isten adott szavára támaszkodunk. Bármilyen lelki áldást óhajtunk, kiváltságunk, hogy Jézus nevében kérjük. Egyszerű szavakkal, gyermeki hittel tárhatjuk fel Isten előtt szívünket. Amennyiben szükséges, táplálékért és ruházatért is könyöröghetünk hozzá; éppúgy, mint lelki ínségünkben az élet kenyerét és az igazság öltönyét is tőle kérjük.

Mennyei Atyátok jól tudja, hogy nektek minderre szükségetek van, s ezért felszólít benneteket, hogy jöjjetek és kérjetek.

Csak Jézus nevében nyerhetjük el mindezen áldásokat, hiszen Isten éppen azáltal akarja Fia nevét megdicsőíteni, hogy kínzó szükségleteinket kegyelmének kincstárából ingyen és bőkezűen kielégíti.”
(Ellen G. White: Gondolatok a Hegyibeszédről)

Bejegyezte: Kis István 

Zsoltárok könyve 15. rész 1-2.

Zsoltárok könyve 15. rész

1. Dávid zsoltára. Uram, kicsoda tartózkodhatik sátorodban, kicsoda lakozhatik szent hegyeden?
2. A ki tökéletességben jár, igazságot cselekszik, és igazat szól az ő szívében.
3. Nem rágalmaz nyelvével; nem tesz rosszat felebarátjának, és nem szerez gyalázatot rokonainak.
4. A megbélyegzett útálatos az ő szemeiben, de az Urat félőket tiszteli: a ki kárára esküszik, és meg nem változtatja.
5. Pénzét nem adja uzsorára, és nem vesz el ajándékot az ártatlan ellen. A ki ezeket cselekszi, nem rendül meg soha örökké.

Napi áhítat:Titkot jelent ki és mindent megvizsgál

Olvasmány: 1Kor 2,6–13

Azokat a titkokat érdemes kutatnunk, amelyek Istennél vannak, és amelyeket ő meg is akar Lelke által mutatni.

6„A tökéletesek között azonban mi is bölcsességet szólunk, de nem e világnak, sem e világ mulandó fejedelmeinek bölcsességét, 7hanem Isten titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre. 8Ezt e világ fejedelmei közül senki sem ismerte fel, mert ha felismerték volna, a dicsőség Urát nem feszítették volna meg. 9Hanem hirdetjük, amint meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett”, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek. 10Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is. 11Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, csak Isten Lelke. 12Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk. 13Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Lélektől jött tanítással, a lelki dolgokat a lelki embereknek magyarázva.”

Magyarázat:

Röntgengép, ultrahangkészülék, endoszkóp. Diagnosztikai eszközök, melyeknek megvan a maguk funkciója és alkalmazási területe. Mindegyikkel más formában vizsgálnak bennünket az orvosok. Isten Lelkét is ilyen „eszközként” bocsátja rendelkezésünkre. A Lélek, aki bennünk lehet, az Isten mélységeit is képes vizsgálni. Magát Isten személyét és Isten titkait, munkáját is felfedi előttünk. Az ember nagyon kíváncsi, szeret titkokat kutatni. Milyen titkok érdekelnek téged? Mit szeretsz kutatni? Milyen kérdés, téma hoz lázba, aminek felderítéséért vizsgálódásba kezdesz? Érdekelnek Isten dolgai? Szeretnéd még mélyebben ismerni a Bibliát? Felcsigáz a kegyelem ereje, hatalma, ami képes embereket újjászülni? Jó lenne, ha ez érdekelne, és nem a bulvárújságokban, interneten terjedő szenzációhajhász témák. Az igazán hasznos isteni titkok vizsgálatához, megértéséhez Isten Lelkére kell figyelnünk. Ezáltal azokat a titkos bölcsességeket is megértjük, amelyek Pálnak, az apostoloknak is kijelentettek, amelyeket hirdettek, amelyek által sokan hitre jutottak. Igen, az evangélium az az öröktől fogva elrendelt titkos bölcsesség, amit szem nem látott, fül nem hallott és ember szíve még nem sejtett. Ilyen jó hír még soha nem volt a világon. Ezt kutasd, és ezt szóljad!

(Takács Zoltán)