Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Ítélkezés

"A hitben erőtlent fogadjátok be, de ne azért, hogy nézeteit bírálgassátok... ne ítélkezzünk egymás felett..." 
(Róm 14,1.13)

Gyakori bűnünk, hogy az illető távollétében megtárgyaljuk hibáit, gyengeségeit, és elítéljük. Isten ezt nagyon rossznak tartja.

Miért bűn ez? Azért, mert gőg van mögötte, magamat különbnek tartom, őt megbélyegzem. A másik felett ítélkezünk, tehát fölé emeljük magunkat. Mentegetőzés és dicsekvés is lehet emögött. Hallgatólagosan azt bizonygatjuk, hogy mi jobban tudunk, helyesebben gyakorolunk valamit. Pedig gyakran éppen azt a hibát ítéljük el másokban, ami bennünk is megvan. Így ítélgették egymást már az első gyülekezetekben is az erősebb hitűek és a bizonytalan kezdők. Pál apostol őket inti ebben az igében.

Mi ennek a káros gyakorlatnak a gyógyszere? Nem kell mindent kicsinyesen észrevenni és szóvá tenni. Ha valami nagyon helytelent látunk a másik ember életében, neki kell megmondanunk szeretettel. Szabad érte imádkozni, Isten sok mindent közvetlenül elrendez a benne hívőkkel. És törekednünk kell arra, hogy minél több jót mondjunk egymásról. Isten egyenesen arra biztat, hogy aki rosszat mond rólunk, azt is áldjuk - ami azt jelenti: jót mondunk róla.

És akkor egyáltalán nem szabad ítéletet mondanunk senkiről és semmiről? Dehogynem. Csak más dolog Isten igéje alapján megítélni valamiről, hogy helyes-e, vagy pedig elítélni valakit a segítés szándéka nélkül. Tudnunk kell, hogy Isten szerint mi jó és mi nem, de egymás felett öncélúan, szeretetlenül nem szabad ítélkezni.

Ne mi üljünk a bírói székbe, ahonnan ítéletet hirdetünk mások felett, hanem üljünk csak alázatosan a vádlottak padjára, és engedjük, hogy az igaz Bíró ítéljen el és mentsen fel! 

Aki ilyen lelkülettel néz másokra, az nem ítélkezni fog felettük a kárukra, hanem inteni fogja őket, és imádkozni fog értük épülésükre.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-MINDENKINEK UGYANAZT

A mai napon olvasandó igeszakasz: Mt 20,1-16

1 "Hasonló a mennyek országa a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe. 

2 Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőjébe. 

3 Amikor kiment kilenc óra tájban, látta, hogy mások is állnak a piacon tétlenül, 

4 és ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe, és ami jogos, megadom nektek. 

5 Azok pedig elmentek. Ismét kiment tizenkét óra körül és délután három óra tájban, és ugyanígy tett. 

6 Amikor pedig késő délután öt óra tájban is kiment, még mindig talált ott álldogálókat, és megkérdezte tőlük: Miért álltok itt egész nap tétlenül? 

7 Azok pedig így válaszoltak: Mert senki sem fogadott meg bennünket. Erre ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe! ű

8 Miután pedig beesteledett, ezt mondta a szőlő gazdája a vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és fizesd ki a bért, az utolsókon kezdve az elsőkig. 

9 Ekkor jöttek azok, akik öt óra tájban álltak munkába, és kaptak egy-egy dénárt. 

10 Amikor azután az elsők jöttek, azt gondolták, hogy többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. 

11 Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen, 

12 és ezt mondták: Ezek az utolsók egy órát dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik az egész nap terhét hordoztuk, és szenvedtünk a hőségtől. 

13 Ő pedig így felelt egyiküknek: Barátom, nem bánok veled igazságtalanul: Nem egy dénárban egyeztél-e meg velem? 

14 Vedd, ami a tied, és menj el. Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. 

15 Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok? 

16 Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók."




"Ezek az utolsók egy órát dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik a nap terhét hordoztuk, és a hőségét szenvedtük."
(Mt 20,12)


Nagy bajba jutnánk, ha úgy bánnánk alkalmazottainkkal, ahogy ez a gazda tette. Akik egy órát dolgoztak, azoknak pontosan ugyanannyit fizetett, mint azoknak, akik egy egész napon át fáradoztak - és egy teljes napi munka hajdanában többet tett ki nyolc óránál.
Itt Jézus valamit a mennyek országáról (1.v.) tanított nekünk. Nem az igazságos munkaszerződésre tett javaslatot.
Krisztus azt mondta el nekünk, hogy későn jövők ("az utolsók") élretörők ("elsők") lesznek Isten országában. És valóban: a későn jövő pogányok az "élretörő zsidók" helyére léptek.
Jézus története közülünk azoknak szól különösen is, akik egy ideje már a szőlőben munkálkodunk. Néhányan "a nap terhét hordoztuk, és a hőségét szenvedtük". Minden bizonnyal dolgoztunk. Természetesen tudjuk, hogy kegyelemből vagyunk elfogadottak, azzal is tisztában vagyunk azonban, hogy a kegyelemnek meg kell teremnie az engedelmesség gyümölcseit. És mi engedelmességet tanúsítottunk. Mostanára már egy valóságos lajstromunk van. Néhány keresztyén ember nagyra értékel minket. Már felügyelői munkakörre tettünk szert. Vállalkozó szellemű előmunkások vagyunk. Olykor tulajdonképpen azt szeretnénk tudni, hogy ugyan mi is lenne a szőlőből, ha mi nem dolgoznánk benne napfelkeltétől naplementéig.
És most belép egy "fickó" Isten országába. Hátán van még a tojáshéj. Gőgicsélő hangokat hallat, mint aki éppen most született újjá. Tudod-e, hogy mennyit fizet neki a Mester? Egy dénárt. És tudod-e, hogy mennyit kapnak a veteránok? Egy dénárt.
Igen, a kegyelem engedelmességet munkál, és ennek az engedelmességnek is megvan a jutalma. De az Úr most nyilvános oktatásban részesíti az ő országának munkásait. Nincs helye a korelsőségből fakadó féltékenységnek és büszkeségnek. Mindnyájunknak mélységesen meg kell győződnünk afelől, hogy kegyelemből vagyunk ebben az országban. E nélkül a meggyőződés nélkül egyáltalán nem tartozunk ide.
És ugye a kegyelem mégiscsak ellentéte az érdemnek?

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében: HIT ÉS CSELEKEDET

A mai napon olvasandó igeszakasz: Mt 7,24-29

24 "Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. 

25 És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva. 

26 Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. 

27 És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; az összeomlott, és teljesen elpusztult." 

28 Amikor Jézus befejezte ezeket a beszédeket, a sokaság álmélkodott tanításán, 

29 mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudóik.

"Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi, hasonló lesz az okos emberhez."(Mt 7,24)

A Hegyi beszédben (Mt 5-7) Jézus sok nehéz dolgot mondott. Ezért az egyházban hosszú viták folytak arról a kérdésről, hogy miként is kell magyaráznunk ezeket a mondásokat. Vannak akik azt mondják, Jézus azért hirdette ezeket a radikális parancsokat, hogy bűntudatot ébresszen bennünk: ha érezzük, hogy mennyire bűnösök vagyunk, akkor Krisztushoz fordulunk és a bűnbocsánat kegyelmét kérjük tőle.
Mások azt mondják, hogy Jézus a Hegyi beszéd szabályait csak azoknak adta, akik "haladók" a keresztyén életben. Más, erről a prédikációról írt magyarázatok viszont megpróbálják úgy értelmezni Jézus szavát, hogy egy mindennapos keresztyén is "tudjon vele élni".
Úgy látszik azonban, hogy Jézusnak más volt az elgondolása. Azt mondta, hogy csak kétféle hallgató vagy olvasó létezik. Vannak, akik hallgatják és megcselekszik, míg mások hallgatják és nem cselekszik meg, ami mondatott nekik. Az engedelmes ember bölcs, az az ember viszont, aki nem cselekszi amit Jézus mondott, bolond.
A kegyelem célja az engedelmesség. A kegyelem nem azt jelenti, hogy "nálad minden oké, és nálam minden oké, és minden rendben van, mert Isten mindnyájunkat szeret." A kegyelem csakugyan azt jelenti, hogy Isten elfogadja a bűnösöket. "Amint vagyok sok bűn alatt, ... fogadj el, Jézusom" (Ref. énekeskönyv 460:1.). "Jöhetsz te is, jöhetek én is. De ha egyszer az ő társaságában vagyok, nem hagyja, hogy úgy maradjak, "ahogy vagyok". Engedelmességre tanít.
Vannak emberek, akik azt mondják, hogy "Isten szeret minket", és mosolyt varázsolnak arcukra, mintha ez azt jelentené, hogy "mindenre zöld jelzést kaptak". Pedig Isten szeretete soha nem jelent szabad utat a bűnösöknek. Ha egyszer már átélted Isten szeretetét, soha többé nem maradhatsz ugyanaz, ami voltál.
Csak a bolondok hiszik, hogy az ember hallgathatja Jézust anélkül, hogy megtenné, amit ő mond. És a bolondok, Isten könyve szerint, olyan emberek, akik valójában nem hisznek. Ezért nem cselekszenek. 

A bölcs ember azonban az az istenfélő ember, akit az evangélium megtanított arra, hogy hogyan engedelmeskedjék Isten törvényének.

Krisztusi élet: TÜKRÖZŐDJÉK BENNÜNK KRISZTUS LELKÜLETE ÉS EREJE

Képviseljük Krisztust, a tökéletes példaképet

„Felelének a szolgák: Soha ember úgy nem szólott, mint ez az ember!”  -(Jn. 7:46)

Miközben Jézus a hegyen beszélt, tanítványai köréje gyűltek, és a kíváncsi tömeg a lehető legközelebb próbált kerülni Hozzá. Valami rendkívülit vártak. A hallgatók arckifejezése és magatartása mély érdeklődést fejezett ki. Mindenki figyelme a beszélő felé irányult. Jézus tekintetéből leírhatatlan szeretet áradt, és a mennyei arckifejezés, amely látható volt rajta, minden szónak különös hangsúlyt kölcsönzött. Hallgatói között jelen voltak az égi angyalok is. 

De ott volt a lelkek ellensége is, gonosz angyalainak kíséretében, készen állva, hogy minél inkább meghiúsítsa a mennyei Tanító befolyását.

Az ott elhangzott igazságok századokon át fennmaradtak, és fényt árasztottak az általános tévelygés közepette. Sokan megtalálták benne azt, amire a lelkük a leginkább vágyott – az élet és a hit egyetlen alapját. De ezekben a szavakban, amelyek a legnagyobb tanítótól származnak, amelyet a világ valaha ismert, nem érvényesül az emberi szónoklat. A nyelvezet világos, a kifejezett gondolatokat és érzelmeket pedig a lehető legnagyobb egyszerűség jellemzi. A szegények, tanulatlanok és a legegyszerűbb emberek is megérthetik. 

A menny Istene irgalommal és jósággal fordult a lelkekhez, akiknek megmentéséért jött. Úgy tanította őket, mint akinek ereje van, és az örök élet szavait szólta. 

Mindenkinek a tőle telhető legjobban kellene követnie a Példaképet. Bár az emberek nem bírnak a lelkiismeret erejével oly mértékben, mint Jézus, mégis kapcsolatba kerülhetnek az Erő forrásával, és Jézus bennük, ők pedig Jézusban lakozhatnak, az Ő Lelke és ereje pedig megnyilatkozhat bennük.
A világias lelkület és az önzés elválaszt Istentől. A mennyei üzenet természetünkből adódóan ellenállást vált ki belőlünk. Krisztus és az igazság hűséges tanúi megfeddik a bűnt. 

Szavaik olyanok lesznek, mint a kalapács, amely szétzúzza a megkövült szíveket, mint ahogyan a tűz megemészti a hamut. Állandó szükség van komoly és figyelmeztető üzenetekre.

Művészek, tudományok terén magas képzettségű emberek értékes dolgokat tanultak meg alázatos keresztényektől, akiket a világ tanulatlanoknak nyilvánított. Viszont ezek a névtelen tanítványok a legmagasabb szintű iskolában tanultak. Annak lábánál ültek, akiről ezt olvassuk: „Soha ember úgy nem szólott, mint ez az ember!” (Jn. 7:46)

Napi áhítat: Az atyák szíve a fiaké?

Hét témája: Apai felelősség

Lk 1,11–17

Szívünket először az Úrnak kell adnunk, de meg kell nyitnunk azt családunk előtt is.

„Ekkor megjelent neki az Úr angyala, és megállt a füstölőáldozati oltár mellett jobb felől. Zakariás amikor ezt meglátta, megrettent, és félelem szállta meg. De az angyal így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni. Örülni fogsz, boldog leszel, és sokan örülnek majd az ő születésének, mert nagy lesz ő az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva megtelik Szentlélekkel, Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz, és őelőtte jár az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, és az engedetleneket az igazak lelkületére térítse, hogy felkészült népet állítson az Úr elé.”

Magyarázat

Bemerítő Jánosról szólt ez a prófécia, hogy az atyák szívét a fiakhoz fogja téríteni Illés lelkével. Ezzel a próféciával zárul Malakiás próféta könyve. Sok mindent jelenthet ez az ige. Isten Krisztusban megbékítette a világot önmagával, mennyei Édesatyánk lett a kereszten kifolyt véren keresztül. Mikor még ellenségei voltunk, eljött és meghalt értünk, s bemutatta, hogy milyen az igazi szeretet. Eltávolította azt a falat, amely közte és köztünk volt, s helyreállította a kapcsolatot, sőt a családjába fogadott minket.
Ez a helyreállás azonban nemcsak Isten és ember között történhet meg, hanem kiáradhat kapcsolatainkra is. Sajnos gyakran megesik, hogy az apák és gyermekek kapcsolata megromlik. Felépül egy fal, ami elválasztja őket. A te szíved a gyermekeidé, vagy van köztetek valami elválasztó fal?
Ernest Hemingway egyik novellájában ír egy apáról, aki rendezni akarta kapcsolatát Paco nevű fiával, s mivel nem tudta, merre keresse fiát, egy hirdetést adott fel: „Kedves Paco! Találkozzunk délben a szerkesztőség előtt. Mindent megbocsátok! Szeretettel, Édesapád!” Másnap délben nyolcszáz Paco nevű fiú gyűlt össze, várva édesapjuk bocsánatára.
Szívünket először az Úrnak kell adnunk, de meg kell nyitnunk azt családunk előtt is. Egyetlen egészséges állapot az, ha az atyák és gyermekek szíve együtt dobban az Úrért. Ha szükséges, tanuljuk meg kimondani gyermekeink felé is a két legnehezebben kimondható szót: bocsánat, megbocsátok.
(Uzonyi Barnabás)

Napi áhítat: Követhető apák

Hét témája: Apai felelősség
Olvasmány: 1Kor 11,1–16

A gyermekeink követnek minket – hová vezetjük őket?

1„Legyetek a követőim, amint én is követője vagyok Krisztusnak. 2Dicsérlek titeket, hogy mindig emlékeztek rám, és úgy tartjátok meg a hagyományokat, ahogyan átadtam nektek. 3De tudnotok kell, hogy minden férfinak Krisztus a feje, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig Isten. 4Minden férfi, aki fedett fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz a fejére. 5És minden asszony, aki fedetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szintén szégyent hoz a fejére, mert ugyanolyan, mintha megnyírták volna. 6Mert ha az asszony nem fedi be a fejét, akkor vágassa le a haját, ha pedig szégyen az asszonyra hajának levágása vagy leborotválása, akkor fedje be a fejét! 7Mert a férfinak nem kell befednie a fejét, mivel ő Isten képmása és dicsősége, az asszony ellenben a férfi dicsősége. 8Mert nem a férfi van az asszonyból, hanem az asszony a férfiból. 9Mert nem is a férfi teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiért. 10Ezért tehát kötelessége az asszonynak, hogy a férjétől való függés jelét viselje a fején az angyalok miatt. 11De az Úrban nincs asszony férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül. 12Mert ahogyan az asszony a férfiból van, úgy a férfi is az asszony által van, mindez pedig Istentől van. 13Ítéljétek meg magatokban: illik-e az asszonynak fedetlen fővel imádkozni Istenhez? 14Nem arra tanít-e titeket maga a természet is, hogy szégyen az a férfinak, ha hosszú hajat visel? 15Ha viszont az asszony visel hosszú hajat, ékessége az, mert neki fátyolként adatott a haj. 16Ha pedig valaki ebben a dologban vitatkozni akar: nekünk nincsen más szokásunk, sem Isten gyülekezeteinek.”

Magyarázat:

Képzeljük el, hogy autónkkal eltévedtünk egy idegen környéken. Sosem jártunk még ott korábban, minden ismeretlen és ijesztő. Egy járókelőtől útbaigazítást kértünk, de olyan bonyolultan magyarázott el mindent, hogy még inkább elveszve érezzük magunkat. Ekkor hirtelen megáll egy autós mellettünk, aki így szól: „Hallottam, hogy merre szeretnél eljutni. Én pont oda tartok. Számtalanszor mentem már arra, ismerem a legjobb utat. Nincs más dolgod, csak kövess engem!” Gyermekeink az életük során nagyon sokszor kerülnek ehhez hasonló helyzetbe lelkileg. Ismeretlen az út, tapasztalatlanok, és félnek. Nem hosszas magyarázkodásokra van leginkább szükségük, hanem valakire, akit követhetnek, aki segít nekik. Olyan valakire, aki már megtanulta azokat a leckéket, amelyek még előttük állnak. Ez a valaki lehetsz te az életükben! Pál apostol Krisztus követője volt, ezért merte azt tanácsolni másoknak, hogy kövessék őt. Csak akkor tudjuk vezetni gyermekeinket, ha van, aki minket vezet. Jézus, mint a Jó Pásztor vezetni és terelgetni akar minket. A juhai vagyunk, és az ő juhai ismerik az ő hangját. Tény, hogy apaként a gyermekeim sok mindenben követni fognak. Ez jó nekik? Merre vezetem őket? Élj olyan életet, amilyet szeretnél a gyermekeidnek!

(Uzonyi Barnabás)

Napi áhítat: Az apák is pásztorok

Hét témája: Apai felelősség

1Pt 5,1–11

A családod a legkisebb gyülekezet. Hogyan pásztorolod?

„A közöttetek levő presbitereket tehát kérem én, a presbitertárs és Krisztus szenvedésének tanúja, valamint eljövendő dicsőségének is részese: 2legeltessétek az Isten közöttetek levő nyáját; ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen; 3ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak. 4És amikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját. 5Ugyanúgy, ti ifjabbak: engedelmeskedjetek az idősebbeknek, egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak, mert az Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. 6Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. 7Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok 8Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: 9álljatok ellene a hitben szilárdan, tudván, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban. 10A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni. 11Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.”

Magyarázat:

Ha Isten megadta azt a kiváltságot neked, hogy édesapa lehetsz, akkor egy rendkívül fontos feladatot bízott rád a gyermekeidben. A családod a legkisebb gyülekezet, ahol apaként te vagy a lelki vezető, a „pásztor”. Ahhoz, hogy pásztorold a rád bízottakat, három alapvető dologra van szükséged: Először is, ismerned kell őket. Ismered a gyermekeidet? Jelen vagy az életükben, a kérdéseikben, sikereikben, kudarcaikban? A gyermekeidnek tudniuk kell, hogy mindig számíthatnak rád. Másodszor, nekik is ismerniük kell téged. Csak akkor fognak követni, ha ismernek, és hitelesnek bizonyulsz előttük. Elsősorban nem szépen csengő mondatokat szeretnének hallani, hanem látni akarják, hogy mindaz, amiben hiszel, működik is az életedben. Egyikünk sem tökéletes, de nem bújhatunk folyton e kifogás mögé. Őszintének kell lennünk, átláthatónak, s ha látják azt, hogy hibázunk, akkor lássák azt is, hogy bűnt vallunk és helyreállunk. Végül, az apaság sok időt igényel. Nagy kísértés ma az, hogy sikeresek legyünk a munkában, élvezzük a hobbinkat, miközben kudarcot vallunk apaként. Még az Istenért végzett szolgálatokat is vihetjük túlzásba, miközben elhanyagoljuk azokat, akiket legelőször bízott ránk az Úr. „Isten országát nem építhetjük a családunk romjaira.” (Claudio Freidzon)



(Uzonyi Barnabás)

Napi áhítat: Nem ingerelve

Olvasmány: Kol 3,17–21

Hét témája: Apai felelősség

Egy veszély, amit minden édesapának kerülnie kell.

17„Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala. 18Ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban. 19Ti férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák. 20Ti gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek minden tekintetben, mert ez kedves az Úrban. 21Ti apák, ne ingereljétek gyermekeiteket, nehogy bátortalanokká legyenek.”

Magyarázat:

„Ti apák, ne ingereljétek gyermekeiteket, nehogy bátortalanokká legyenek” – írja Pál. Különös, hogy ezt pont az édesapáknak írja. Vajon azért nem az édesanyáknak, mert ez a veszély leg­inkább az édesapákat fenyegeti? Apaként egy nagyon különleges helyet töltünk be gyermekeink életében. Az Istenről alkotott elképzelésük gyermekkorukban szorosan összefügg a rólunk alkotott képpel. Észrevétlenül is néznek minket, minden apró mozdulatunkat nagyítóval figyelik. Figyelik, hogyan viselkedünk a feleségünkkel, a szomszédokkal, a környezetünkkel. Fiaink bennünk látják a férfiasság példáját, amit ha nem jól mutatunk be, majd a filmekből más példát vesznek. Lányaink tőlünk kapják meg nőiességük értékelését, amit ha mi nem adunk meg nekik, majd mások megteszik helyettünk kihasználva őket. Követnek és másolnak minket. Hatalmas felelősség! Pál egy nagy veszélyre hívja fel az apák figyelmét: ne ingereljétek gyermekeiteket! Érdekes, hogy bármit is ért Pál az ingerlés alatt, következményének látja a gyermekek bátortalanságát. Egy lexikon szerint az ingerlés „kihívó magatartással, állandó kellemetlenkedéssel, csipkelődéssel való bosszantás, dühítés”. Pontosan ennek ellentéte lenne az apák dolga. Bátorítani őket, amikor bátortalanok, felsegíteni őket, amikor elesnek, megerősíteni őket, amikor elgyengülnek. Csak így válhatnak a félénk fiúkból erős és bátor férfiak, akik semmitől sem félnek. Ma bátorítottad már gyermekeidet?

(Uzonyi Barnabás)

Napi áhítat: Fegyelmezve őket

Hét témája: Apai felelősség
Olvasmány: Ef 6,1–4

A szeretet és a fegyelmezés nem összeférhetetlenek, sőt, sokkal inkább kéz a kézben járnak.

1„Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes. 2„Tiszteld apádat és anyádat”: ez az első parancsolat, amelyhez ígéret fűződik, 3mégpedig ez: „hogy jó dolgod legyen, és hosszú életű légy a földön.” 4Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel.”

Magyarázat:

A gyermekünk születése utáni első pár hónap során gyakran megesett, hogy hosszú időn keresztül csak ültünk a feleségemmel és gyönyörködtünk az alvó kisbabánkban. Az idő teltével viszont a kisbaba megnőtt, egyre jobban kezdte kifejezni érzéseit, akaratát, amivel sok örömet szerzett nekünk, de egy komoly kihívás elé is állított minket. Kell-e, és ha kell, akkor hogyan kell fegyelmezni? Egy fontos leckét tanultam arról, hogy a szeretet és a fegyelmezés nem összeférhetetlenek, sőt, sokkal inkább kéz a kézben járnak. Mennyei Édesatyánk gyakran nevel és fegyelmez minket. Miért teszi ezt? Azért, mert nem szeret minket? Apaként most már tisztán látom, hogy pont azért teszi, mert nagyon szeret. Isten igéje tiszta és egyenes tanácsokat ad a fegyelmezéshez: „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.” (Péld 22,6) Mai korunkban nem divat a fegyelmezés. Jól csengő reklámok tanácsolják nekünk, hogy hagyjuk a gyermeket kibontakozni, megvalósítani magát, ne akarjuk keretek közé zárni. Pedig a gyermek pont a szülei által megszabott keretek közt tudná biztonságban érezni magát, és ott tudna kibontakozni. Édesapának lenni nem mindig népszerű. A gyermekednek nem mindig az a legjobb, amit szeretne, hanem az, amire szüksége van. Adjon mennyei Édesatyánk bölcsességet ahhoz, hogy a kettő között különbséget tudjunk tenni! „Ezt mondja az Úr, a te megváltód, Izráel Szentje: Én, az Úr, vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell.” (Ézs 48,17)

(Uzonyi Barnabás)

Napi áhítat: A nevelés mint apai feladat

Hét témája: Apai felelősség

Olvasmány: 1Thessz 2,1–12

A nevelés kiváltság, amiben a tökéletes példát mennyei Atyánkban találjuk meg.

1„Hiszen magatok tudjátok, testvéreim, hogy nem hiába jártunk nálatok. 

2. Sőt amint tudjátok, miután előbb szenvedés és bántalmazás ért minket Filippiben, a mi Istenünktől bátorságot kaptunk arra, hogy nyíltan hirdessük nektek az Isten evangéliumát sok tusakodás közben. 

3. Mert a mi igehirdetésünk nem tévelygésből ered, nem is tisztátalan szándékból, nem is álnokságból. 

4. Hanem mivel az Isten ítélt minket alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az evangéliumot, úgy hirdetjük azt, mint akik nem az embereknek akarnak tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek. 5. Hiszen, mint tudjátok, soha sem léptünk fel hízelgő beszéddel, sem leplezett kapzsisággal, Isten a tanúnk:

6. nem is vártunk emberektől dicsőséget, sem tőletek, sem másoktól. 

7. Mint Krisztus apostolai élhettünk volna tekintélyünkkel, mégis olyan szelíden léptünk fel közöttetek, mint ahogyan az anya dajkálja gyermekeit. 

8. Mivel így vonzódtunk hozzátok, készek voltunk odaadni nektek nemcsak az Isten evangéliumát, hanem a saját lelkünket is, mert annyira megszerettünk titeket. 

9. Hiszen emlékeztek, testvéreink, a mi fáradozásunkra és vesződségünkre: éjjel és nappal dolgoztunk, hogy senkit meg ne terheljünk nálatok, és úgy hirdettük nektek az Isten evangéliumát. 10. Ti vagytok a tanúim és az Isten: milyen szentek, igazak és feddhetetlenek voltunk közöttetek, akik hisztek. 

11. Aminthogy azt is tudjátok, hogy mint gyermekeit az apa, mindenkit egyenként 

12. intettünk és buzdítottunk, és kérve kértünk titeket: éljetek az Istenhez méltó módon, aki az ő országába és dicsőségébe hív titeket.

” Imádkozzunk hitben és szolgálatban egységes családokért! (Józs 24,15)

Magyarázat:

Vannak olyan pillanatok, amelyek képesek megváltoztatni egész hátralevő életünket. Egy ilyen meghatározó pillanat volt számomra, mikor megszületett a gyermekünk. Gyökeresen megváltozott az Istennel való kapcsolatom, amikor én magam is édesapa lettem. Elsőszülött gyermekemet kezemben tartva azon gondolkodtam, lehetséges-e az, hogy mennyei Édesatyám így szeret engem. Feltétel nélkül, érdemeimtől függetlenül, csupán azért, mert a gyermeke vagyok? Azóta számtalan esetben adta tudtul nekem, hogy az én szeretetem fiam felé meg sem közelíti azt a szeretetet, ahogyan ő szeret minket. Pál úgy intette és buzdította a gyülekezetet, mint apa a gyermekeit. A szülő-gyermek kapcsolaton keresztül megtapasztalhatjuk Isten atyai szívét, amint egyszerre int és buzdít. Ő ránk bízta, hogy ugyanezt tegyük a gyermekeinkkel is. A tökéletes példát benne találjuk meg ehhez: feltétel nélküli szeretettel, megalkuvást nem tűrő igazsággal, mindennap megújuló kegyelemmel, igazi megbocsátással nevel minket mennyei Atyánk. Ő megsebez, de be is kötöz, mert nem a pillanatnyi örömünket, hanem a hosszú távú javunkat akarja. Édesapaként legyünk követői, hagyjuk, hogy rajtunk keresztül nevelhesse gyermekeinket! Tegyük fel őszintén a kérdést magunknak: úgy neveljük gyermekeinket, ahogy minket nevel mennyei Atyánk

(Uzonyi Barnabás)

Alfred Christlieb-: Bizonyságaid örökkévaló örökségem-

   Illés ember volt, hozzánk hasonló természetű, és imádsággal kérte, hogy ne legyen eső, és nem volt eső a földön három esztendeig és hat hónapig. (Jak. 5,17 és l.Kir. 17,1)

Hogyan lehetséges az, hogy egy ember imádsága ilyen határozottan be tudjon avatkozni a természeti jelenségekbe és egy nép történelmébe? Egyáltalán: mi a titka a meghallgatott imádságnak?

A titok abban van, hogy az imádkozó bepillantást nyer Isten akaratába, ahogyan az az írott Igében nekünk kijelentetett.

Illésnek nem önkényesen támadt ez a gondolata: "Most pedig egy hosszan tartó szárazságnak kell beállnia". Nem, ő ezt Isten törvényéből látta.

Isten Mózes által előre megmondta, hogy ha Izrael eltér Istentől, akkor Ő bezárja az eget, hogy eső ne legyen. (5.Móz. 11,17) Ha pedig folyamatosan engedetlenkedik a nép, akkor Isten olyanná teszi az eget, mint a vas, a földet pedig mint az érc. (3.Móz. 26,19)

Izrael Illés idejében az istentelen Akháb király uralkodása alatt szégyenletes módon elpártolt Istentől. Illés ezt nagyon a szívére vette. Ő megtalálta Mózes könyvében Isten fenyegetését a nagy szárazságról. Isten igaz Igéjében való hitben elhatározta, hogy komolyan imádkozik azért, hogy ne legyen eső. Imájában szilárd, minden kétséget kizáró bizonyságot nyert afelől, hogy Isten meghallgatja őt, és bezárja az eget, az Ő nagy nevének dicsőségére.

Imádságának meghallgatása felől olyan biztos volt, hogy Akháb király elé lépve ezt mondta: Él az Úr, az Izrael Istene, aki előtt állok, hogy ez esztendőkben sem harmat, sem eső nem lesz, hanem csak az én beszédem szerint"! l.Kir 17,1

Aki meg akar tanulni úgy imádkozni, hogy az Úr meghallgassa, annak bíznia kell Istennek a Szentírásban kijelentett Igéjében, és a kegyelem királyi széke elé kell járulnia Isten ígéreteivel.

Isten asztaláról-Varga László

"Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki." -Prédikátor 4,9-10

  
Mai világunk legnagyobb átka és nyomorúsága az elidegenedés. Nem bízunk egymásban, nem kívánjuk a közösséget, egyedül próbál mindenki boldogulni. A teremtéstörténet egyik legszebb szimbóluma, hogy "nem jó az embernek egyedül lennie, alkotok hozzá illő segítőtársat". Ez a két szó nemcsak a házasságnak, az egész társadalomnak alapja: minden társ legyen hozzáillő és segítőtárs. Hozzáillő, nem idegen, nem ellenfél, nem is azonos vele. Kiegészítő társ. És segítőtárs, akivel együtt el lehet érni azt, amit külön-külön egyik sem érhet el. Erre van ma is szüksége minden embernek, akár tudja, akár nem. De ez nem érhető el úgy, hogy várom, keresem, próbálom megragadni azt, aki majd engem felemel. Csak úgy, ha azt keresem meg, akit én tudok felemelni, ha kell. És az a boldogság, ha két olyan ember találkozik, akik közül mind a kettő a másikat kívánja felemelni. Biztosak lehetnek benne, hogy "szép eredménye lesz fáradozásuknak", és mindig lesz, aki felemelje azt, aki éppen elesik. 


Istenem, köszönöm, hogy társat rendeltél mellém. Ha már megtaláltam, neked köszönöm. Köszönöm, hogy tudom, mellettem áll, kiegészít, készen arra, hogy segítsen, ha arra van szükségem, felemeljen, ha akár testileg, akár lelkileg elesőben volnék. Ha még nem találtam meg, köszönöm, hogy tudhatom, hogy megvan, hogy él az, akit mellém rendeltél, akinek rám, akire nekem van szükségem. Segíts, hogy megtaláljam! Segíts, hogy ne veszítsem szem elől más szempontokra figyelve! És ha mai világunkban, pillanatnyi haragomban úgy tűnne, hogy tévedtem, add, hogy jól gondoljam meg, nehogy eldobjam azt, akit Te adtál mellém! Te ajándékozz meg munkatársakkal, igaz barátokkal is, akikkel együtt tudjuk elérni nekünk rendelt, szép eredményeinket! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven-Mindennap az Ige fényében- AZ ASZTALOK KÖRÜLI SZOLGÁLAT

A mai napon olvasandó igeszakasz: ApCsel 6,1-7

1 Azokban a napokban pedig, mivel nőtt a tanítványok száma, zúgolódás támadt a görögül beszélő zsidók között a héberek ellen, hogy mellőzik a közülük való özvegyasszonyokat a mindennapi szolgálatban.  
2 Ekkor összehívta a tizenkettő a tanítványok egész gyülekezetét, és ezt mondták nekik: "Nem helyes az, hogy az Isten igéjét elhanyagolva mi szolgáljunk az asztaloknál.
3 Hanem válasszatok ki magatok közül, atyámfiai, hét férfit, akikről jó bizonyságot tesznek, akik telve vannak Lélekkel és bölcsességgel, és őket állítsuk be ebbe a munkába;  
4 mi pedig megmaradunk az imádkozás és az ige szolgálata mellett."
5 Tetszett ez a beszéd az egész gyülekezetnek, és kiválasztották Istvánt, aki hittel és Szentlélekkel teljes férfi volt, valamint Fülöpöt, Prokhoroszt, Nikánórt, Timónt, Parmenászt és Nikoláoszt, az antiókhiai prozelitát;
6 az apostolok elé állították őket, és miután imádkoztak, rájuk tették kezüket. 7 Az Isten igéje pedig terjedt, és nagyon megnövekedett a tanítványok száma Jeruzsálemben, sőt igen sok pap is engedelmeskedett a hitnek.


"Válasszatok ki magatok közül, atyámfiai, hét férfit, akikről jó bizonyságot tesznek, akik telve vannak Lélekkel és bölcsességgel, és ezeket állítjuk be ebbe a munkába." (ApCsel 6,3) 


Minthogy a keresztyén közösség szívben és lélekben eggyé lett, megosztja javait. Így kezdődött. Az idők változhatnak, de a norma marad.
A gyülekezet tagjainak kell hogy legyen mindig közös hitvallása, éneke, hiszen ők egyek szívben és lélekben. És kell hogy legyen mindig perselytányéruk, kellenek áldozati borítékok, pénzgyűjtő kampányok, segélyezési misszió és az összes egyéb, mert a javakhoz fűződő magatartásukat Isten Lelke megszentelte.
A legelső keresztyén egyházban, a jeruzsálemiben, a gyülekezet anyagi eszközeit közös alapba gyűjtötték össze, és naponként segélyt osztottak. A hét férfinak, akiket arra állítottak be, hogy "az asztalok körül" szolgáljanak, az volt a feladata, hogy utánanézzen, nehogy valakiről megfeledkezzenek. Hacsak egy is szükséget látott, valamennyien hibásak voltak.
A helyzet alaposan megváltozott. Bizonyos dolgok előnyösen változtak meg. Az özvegyek helyzete például jelentősen megjavult. Igaz hogy még mindig sajátos figyelmet érdemelnek, mivel az Úrnak sajátos módon gondja van rájuk, de többé már nincsenek olyan függőségben, mint valaha voltak. Más dolgok nem változtak meg előnyösen. Vannak keresztyének, akiknek túl sok van, és túl keveset adnak.
Azokat az alapelveket, amelyek a legelső egyházi helyzetben érvényben voltak, fenn kell tartanunk. Az Ige szolgálata által Isten országa kapui megnyílnak. Az imádság szolgálata által Isten kegyelmének erői szabadulnak fel. A kézzel fogható javak szétosztása által pedig a kegyelem áramlik a keresztyének között.
A háromszoros szolgálat utolsó része épp olyan lényeges, mint az első kettő.
Az adományokat el kell fogadni, gondosan kell kezelni, és megfelelő módon szétosztani.
A gyülekezetnek mindig utána kell néznie, hogy azok, "akikről jó bizonyságot tesznek, telve vannak Lélekkel és bölcsességgel," szorgalmaskodjanak abban, hogy a kegyelem feltétlenül szabadon áramoljon Isten népe körében.                                                                                                                              

Oswald Chambers- Krisztus mindenek felett- FÁJDALMAK ISMERŐJE

Fájdalmak férfia és betegség ismerője" (Ézs 53,3). 

Mi nem ismerjük úgy a fájdalmat, ahogy a mi Urunk ismerte; eltűrjük a fájdalmakat, átesünk rajtuk, de közelről nem ismerjük. Életünk kezdetén nem békülünk meg magunkban a bűn tényével. Ésszerűen nézzük az életet és azt állítjuk, hogy aki vigyáz az ösztöneire és neveli magát, az élhet olyan életet, ami lassan-lassan belenő az Istennel való életbe. De előre haladva rájövünk, hogy van bennünk valami, amit kifelejtettünk számításunkból - a bűn, és ez felborítja minden tervünket. A bűn a dolgok alapját zavarossá tette, nem ésszerűvé. El kell ismernünk, hogy a bűn tény, nem valaminek a hiánya. A bűn véres lázadás Isten ellen.
Vagy Istennek vagy a bűnnek meg kell halnia az életemben. Az Újszövetség félreérthetetlenül odaállít minket ez elé a "vagy-vagy" elé. Ha a bűn uralkodik bennem, meghal bennem Isten élete; ha pedig Isten uralkodik bennem, akkor meghal a bennem levő bűn. Harmadik lehetőség nincs.
Jézus Krisztust a bűn kiteljesedése feszítette keresztre. Ami igaz volt Isten földi történetében, igaz a te életedben, meg az enyémben is.
 Gondolkozásunkban ki kell békülnünk azzal a ténnyel, hogy a bűn az egyetlen magyarázata annak, miért jött Jézus Krisztus, de egyben az élet fájdalmainak és szomorúságainak a magyarázata is. 

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Mária szeretete az Úr iránt (I.)

  "Ekkor Mária elővett egy font igazi nárdusból való drága kenetet. " (János 12, 3)   

Az Isten és Jézus iránt érzett szeretet elválaszthatatlan egymástól, mint ahogy a Fiút nem lehet elválasztani az Atyától. Isten végtelen szeretete abban lett nyilvánvalóvá, hogy áldozatul adta Jézust. A mi Jézus iránt való szeretetünk pedig abban az engedelmes áldozatban nyilvánul meg, amit neki hozunk. Olyan sok zavaros, megosztott élet és hamis kegyesség van! Utánzatok. Jézus képmutatás nélküli hitet kíván tőlünk, mely nem keres mást, csak Őt és a lelkek megmentését. Valódi szeretetet kíván tőlünk, mely nem vegyül önszeretetünkkel, becsvágyunkkal és az emberek tetszésének keresésével. Ilyen szeretet élt Máriában; olyan tiszta, mint az a kenet, amit hozott. Nem becsvágy, nem is fontoskodás indította arra, hogy az Úr lábait megkenje. Egyszerű lélek volt és ebben az egyszerűségben nem voltak mellék- vagy hátsó gondolatai. Csak egy cél volt szeme előtt, és szívének ez az osztatlan odaadása jobban illatozott, mint a mulandó kenet.

Utánzott áru mindig olcsóbb. Ami valódi, az többe kerül. Máriát nem érdekelték a költségek. Júdás, aki igen járatos volt anyagi ügyekben, ennek a kenetnek az árát 300 dénárra becsülte (egy dénár egy napi munkabér volt), tehát ez az összeg Mária számára igen nagy összeget jelentett. Talán mindenét készpénzzé tette érte. Felvetődhet a kérdés, helyes volt-e, egy tovaillanó kenetre ennyit költeni? De Mária úgy érezte, hogy Jézus mindent megér. Lehetséges, hogy régebben sokat költött önmagára, de miután a Megváltó kivonta őt a maga régi világából, többé képtelen volt arra, hogy önmagára ennyit költsön. Sokan vannak, akik mindenféle jó illatba burkolják magukat, mégis valami belső romlottság rossz levegője árad belőlük. Amikor a Szentlélek Jézus nevével tölt be egy szívet, az olyan mint a kiöntött drága kenet. Az ilyen emberből Jézus illata árad. Többé nem fordít talán annyit a külső dolgokra, de fontos lesz számára, hogy mindent Jézusnak adjon. -

Mária valami egész különös módon akart tisztességet adni az Úrnak és erre a célra csak a legjobbat és legértékesebbet választhatta.
Aki meggondolás nélkül oda tudja tenni a Megváltó lábaihoz a legdrágábbat is, nemcsak örömet szerez vele neki, de a kívülállók előtt tisztességet is. Elgondolkoztatjta őket: valami kell legyen ebben a Jézusban, ha valaki annyi mindent képes odaáldozni érte!

Charles H. Spurgeon-Isten ígéreteinek tárháza-Az ellenség szégyent vall

"Azért ezt mondta az Úr Asszíria királyáról: Nem jut be ebbe a városba, és nyilat sem lő rá; nem fordít feléje pajzsot, töltést sem emel ellene" (2Kir 19,32) 

Nem is bántotta Szanhérib a várost. Nagyképűen, hangosan dicsekedett, de nem tudta beváltani fenyegetéseit. Az Úr képes leállítani népe ellenségeit támadásuk kellős közepén. Lehet bár a bárány már az oroszlán szájában, a juhok Nagy Pásztora onnan is ki tudja ragadni. Éppen amikor teljesen kilátástalannak gondoljuk helyzetünket, akkor láthatjuk meg legjobban, milyen hatalmas és bölcs a mi szabadító Istenünk.

Ebben a bibliai történetben a félelmetes ellenség nem hatolhatott be a városba, amelyet le akart rombolni. Egyetlen nyilat sem lőhetett ki falaira, ostromgépeit sem állíthatta fel a tornyok lerombolására, sőt sáncokat sem emelhetett, amelyekről lőhette volna a lakosságot. Talán a mi esetünkben is meg fogja akadályozni az Úr, hogy ellenségeink valamit is ártsanak nekünk. Megváltoztathatja szándékait, vagy megmutathatja nekik, hogy tervük eleve kudarcra van ítélve, és így maguktól elállnak tőle. Bízzunk az Úrban, járjunk az Ő útján, és Ő gondot visel rólunk. Sőt, eltölt álmélkodó dicsérettel és hálával, amikor meglátjuk, milyen csodálatosan megszabadított.

Ne féljünk előre az ellenségtől, de ha már itt van, akkor is az Úrban bízzunk! 

Napi áhítat: Örömmel tölt meg a bőséges reménységért

Olvasmány: Róm 15,8–13

Hét témája: A Lélek munkája

Az élő reménység a megváltás tényéből és az örök élet ígéretéből fakad.

„Mert mondom: Krisztus a zsidóság szolgájává lett az Isten igazságáért, hogy megerősítse az atyáknak adott ígéreteket. 9A népek pedig irgalmáért dicsőítsék az Istent, ahogyan meg van írva: „Ezért magasztallak téged a népek között, és nevednek dicséretet éneklek.” 10Ezt is mondja: „Örüljetek, népek, az ő népével együtt.” 11És ezt is: „Dicsérjétek, ti népek mind, az Urat, és dicsőítse őt minden nép.” 12Ézsaiás pedig így szól: „Hajtás sarjad Isai gyökeréből, és népek uralkodójává emelkedik: benne reménykednek a népek.” 13A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.”

Magyarázat:

Kié a Krisztus? Gyorsan felelhetünk mi, mai, Bibliát olvasó emberek: mindenkié. Először a zsidóság szolgája volt, de minden nép irgalmas Megváltója lett. Jézus Krisztus egy hatalmas ajándék a világnak, ami boldoggá és örömtelivé tesz. Ha már tiéd ez a nagy ajándék Jézusban, gondold végig, mennyire tölt be öröm és boldogság téged emiatt. A reménység Istene be akar tölteni téged is örömmel és boldogsággal, hogy ezáltal bővölködj a reménységben. Inkább vagy reménytelen, boldogtalan, lehangolt, gyenge, fáradt, elégedetlen, mint reményben bővölködő boldog ember? Nincs meg az életedben, amit Isten adni akar? Elhiszed, hogy be tud ezekkel tölteni téged? Először is kérd Istent, hogy adja ezeket neked. Másrészt gondold végig, mit tett érted Jézus Krisztus által, és magasztald Istent érte, ahogy Pál is teszi ószövetségi igéket idézve. Engedd, hogy az igén keresztül emlékeztessen Isten, mit tett érted, mit tud és akar neked ajándékozni. Hadd tegyem hozzá, hogy ne csak arra gondolj, hogy egy boldog földi életet kell elérned, hanem a zavartalanul boldog mennyei lét a célod, ha hiszel Jézus Krisztusban. Erre emlékezz, ezen gondolkozz, ezért adj hálát, ennek reménységében bővölködj, töltsön be a boldogság és öröm.

(Takács Zoltán)

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Olyan lett Efraim, mint a meg nem fordított lángos.” -(Hóseás 7,8)

A lángost, ha meg nem fordítják, egyik oldalán sületlen marad. 

Így maradt Efraim is némely vonatkozásban érintetlen az isteni kegyelemtől, habár egyrészről bizonyos tekintetben engedelmeskedett is, de más oldalról nagyon is kitűnt sok engedetlensége. 

Én lelkem, kényszerítlek, vizsgáld meg, vajon nem így van-e veled is? Ami isteni, abban állsz-e egészen? 

Áthatott-e már egészen a kegyelem, megnyilvánul-e annak működése minden erődben, dolgodban, szavaid és gondolkodásodban? 

Esedezz, hogy megszenteltessék szellemed, lelked és tested, nem szabad, hogy egyszer megszentelt lény látszatát, máskor meg a bűnnek uralmát tüntesd ki magadon, mert különben te is olyan leszel, mint az a lángos, melyet senki meg nem forgat.
Az a lángos, melyet nem fordítanak meg, hamarosan megég a tűz felőli oldalán. Habár az ember soha nem bírhat elegendő isteni félelemmel, mégis vannak olyanok, kik tüzes buzgalmuk által egyoldalúan feketére pörkölődnek vagy pedig érzelmükkel teljesen megegyező jámbor vallásos gyakorlataikban farizeus módra felfuvalkodnak, álszenteskedő szénné változnak. 

Kitűnő szent életet utánzó látszat igen gyakran párosul az igazi isteni félelem teljes hiányával. Ki szentként lép a nyilvánosság elé, az az ő háza végső épületében ördög. Nappal lisztben vájkál, éjjel pedig koromban. Az a lángos, mely egyik oldalán megégett, a másik oldalán még nyers tészta. 

Óh, Uram, ha ilyen az én állapotom, akkor fordíts meg engem! Fordítsd szentségtelen természetemet szereteted tüze felé, hadd érezze annak mennyei hőségét. Megpörkölt oldalamat pedig hűtsd le egy kissé, így majd tapasztalhatom, milyen nagy hiányát szenvedem az erőnek és melegnek, amint eltávolodom a Te mennyei lángodtól! Ne engedd, hogy én szellemi sántikálóvá legyek, hanem olyanná változzak, ki mindenható kegyelmednek hatalmas befolyása alatt áll, hiszen tudom: ha lángos maradok, akit senki meg nem fordít, ha nem tapasztalom minden oldalról kegyelmed hatását, akkor örök üszök maradok abban a tűzben, mely soha nem fog kialudni.

Reggeli dicséret: Erőnk megújul

„Hát nem tudod, és nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki a föld határait teremtette? Nem fárad el, és nem lankad meg, kikutathatatlan a bölcsessége! Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlen erejét megsokasítja. Elfáradnak az ifjak, és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is. De akik az Úrban bíznak, azoknak ereje megújul; szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” -Ézsaiás 40:28-31

Elhiszed, hogy több mint 2700 évvel ezelőtt írta le a fenti mondatokat Ézsaiás? Ha nem ismerném a Bibliát, és valaki felolvasná nekem ezt a mondatot: - „Elfáradnak az ifjak, és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is.” - nyugodtan gondolhatnám, hogy egy 2017-ben végzett szociológiai felmérés eredménye: a 2000-es évek első évtizedeiben a fáradtság és a kimerültség járvány-méretet öltött.
Nagyon jól tudta ezt az Úr, ezért üzeni a mai napra, hogy
- Ő az örökkévaló, a mindent tudó, a teremtő. A Te alkotód. Ismer téged
- Képes erőt adni, amikor enervált, kimerült vagy, amikor úgy érzed, fölötted a béka. Amikor még a lélegzetvétel is nehezedre esik, vagy amikor majd meghasad a szíved a bánattól. Képes arra, hogy éppen a legjobb pillanatban csörrenjen meg a telefon, és barátodon keresztül üzenetet küld, vagy a postás hoz egy régóta várt levelet, ami felüdít. Neki ezer módja van rá, hogy megsokasítsa a már majdnem teljesen elvesztett erődet.
- Panaszkodsz, hogy ahogy öregszel, egyre csak fogy az erőd. Ő meg ma reggel azt üzeni, nehogy már azt hidd, hogy csak a te erőd fogy! A fiatalok is elfáradnak, kimerülnek, hozzád hasonlóan. Sőt még azok is, akikre mindig csak felnéztél. Még a legkülönbek is.
Eddig a diagnózis. És most jön a recept. Egyetlen szó, és ha élsz vele, az egész életed megváltozik.
Nem azt kéri, hogy kicsit szedd már össze magadat, feszítsd meg az erődet, bírni fogod, rajta, indulj!
Azt sem mondja, hogy ezt te nem engedheted meg magadnak, mit mondanak a többiek?
Egyetlen szó: „Bízz bennem! Volt már olyan az életedben, hogy magadra hagytalak? A bajban is, a nehézségben is melletted álltam. Megengedtem ugyan kisebb nagyobb döccenőket az életedben, de hidd el, azoknak is oka volt. Így szerettelek volna egyre közelebb vonzani magamhoz. És ha bízol bennem, akkor szárnyalni fogsz. Naponta megújítom erődet. Néha a fizikait, néha a lelkit” – ezt üzeni ma az Úr.
És hogy mit jelent a „bizalom”? Pár napja egy gálán voltunk a Dunaújvárosi Színházban. Lányunk testi-lelki fogyatékkal élőkkel foglalkozik. Ők mutatkoztak be különféle műfajban. Számukra jött létre ez a gála. Többek között volt egy kis csoport, ahol egy 9-10 év körüli kislány különféle akrobata mutatványokat végzett. Egy fiú „feldobta” a magasba, ott a kislány egy szaltó után a fiú karjába ért vissza. De volt néhány olyan is, hogy a magasban bukfencezett és háttal négy társának a karjába zuhant a magasból. Micsoda bizalom kellett ahhoz, hogy rábízza magát azokra, akik ott lent voltak, hogy nem ejtik le. Ez aztán a bizalom!

http://www.kegyelem.net/videok/remenyseg-ferfikorus/mester-a-bosz-vihar-duhong-video_26e915b56.html

Reggeli gyöngyszemek: Krisztus azért jött a földre, hogy betöltse a törvényt

„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy eltöröljem a törvényt vagy a prófétákat. Nem eltörölni, hanem betölteni jöttem.” (Mt 5:17)

Isten azért választotta ki Izraelt, hogy az igazság felbecsülhetetlen kincsének letéteményese legyen minden nemzet számára, és törvényét azért adta nekik, hogy a jellem próbaköve legyen, a jellemé, melyet ki kell fejleszteniük a világ, az angyalok és az el nem bukott lények előtt… Engedetlensége és hűtlensége által a választott nép épp az ellenkező jellemet alakította ki, mint amit Isten megkívánt a törvénynek való engedelmesség által. Saját előírásaikat helyezték az igazság fölé… Isten törvényét betemették az aprólékos külsőségek alá, mint amilyen az étkezések előtti gyakori kézmosás, vagy az edények és poharak tisztogatása volt. A tizedet még az egyszerű kerti növényekre is kivetették. Nekik mondta Krisztus: „Pedig amazokat kellene cselekedni, és ezeket sem elhagyni.”

E hangzavar közepette kellett felcsendülnie a mennyből jött tanító szavának, aki ihletett ajkakon keresztül szólt az emberszívekhez, és hirdette a mindenkit megpróbáló, fontos igazságokat…

Mint Istentől jött tanítónak, Krisztusnak az volt a feladata, hogy elmagyarázza Isten kormányzata törvényeinek igazi jelentőségét…Visszaállította az igazságot Isten törvényeinek keretei közé, és eredeti fényében ragyogtatta fel azt…Megkoronázta az isteni előírásokat, és az örökkévaló, romlatlan igazsághoz társította azokat, mint amik Istennek, minden igazság Forrásának jóváhagyását bírják…

Krisztus nem csak azért jött, hogy érvényesítse a törvényt e világ lakosai előtt, hanem azért is, hogy élete által örökre megalapozza Isten törvényének állandóságát…Isten senkit sem hagy magára, aki az Ő gondjaira bízza lelkét. Mindvégig szereti őket, mert szeretik Jézust… (Ellen G. White Manuscript 125, 1901.)

Reggeli gyöngyszemek: Az aranynál is jobban szeressük Isten parancsolatait!

„Mert én jobban szeretem parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat.” (Zsolt 119:127)

E vészterhes napokban vajon kevésbé szenteljük oda magunkat Isten igazságának, és kevésbé ragaszkodjunk törvényéhez, mint a régi időkben? Pontosan azok az állapotok uralkodnak, melyekről Krisztus beszélt, hogy be fognak következni, mielőtt másodszor eljön majd nagy hatalommal és dicsőséggel. Az eluralkodó istentelenség megbénítani, sőt elpusztítani látszik az igaz hitet és istenfélelmet. De pontosan ez az időszak az, amikor a keresztény feddhetetlenségnek a legragyogóbban kell fénylenie a képmutatás és romlottság salakjával szemben. Most van itt az ideje, hogy Krisztus választottai megmutassák az Ő szolgálatára való odaszenteltségüket -, az idő, amikor követőinek a legszebb tanúságot kell tenniük, szilárdan megállva az elhatalmasodó gonoszság ellenében.

Amikor látjuk Isten törvénye figyelmen kívül hagyásának eredményét – a becstelenséget, lopást, féktelenséget, kicsapongást és gyilkosságot - , elmondhatjuk a zsoltárossal: „Jobban kedvelem parancsolatodat az aranynál, jobban a színaranynál.” „Törvényed megtartóinak nagy lesz jutalmuk”. Amikor Isten törvényét félreteszik, az a legnagyobb nyomorúságot eredményezi úgy a családoknak, mint a társadalomnak. Egyetlen reményünk abban van, ha hűségesen ragaszkodunk Jahve előírásaihoz. A hitetlen Franciaország egyszer már megpróbálta elutasítani Isten tekintélyét. Micsoda szörnyű dolgok következtek ebből! Az emberek félredobták az isteni törvényt, mint igába taszító köteléket, és miközben szabadságukkal dicsekedtek, a legnagyobb zsarnok uralma alá helyezték magukat. Anarchia és vérontás uralta azt a szörnyű napot. Ez azt bizonyította a világ számára, hogy a rend és a kormányzat felbontásának legbiztosabb módja Isten törvényének félretevése…

Ahelyett, hogy úgy éreznénk, hogy a legkisebb mértékben is mentségünk van a további törvényszegésre, minden eddiginél inkább tudatosítanunk kell Isten kívánalmainak igazságát magunkra nézve, csakúgy, mint törvényének szent voltát, mert Krisztusnak meg kellett halnia, hogy fenntartsa annak tekintélyét. Az engedelmesek hamarosan látni fogják Isten törvénye megtartásának áldásait. (The Signs of the Times, December 15, 1881.)

Charles H. Spurgeon-Isten ígéreteinek tárháza-Ő velünk van, mi Ővele

"Az Úr félelme gyarapítja a napokat, de a bűnösök esztendei megrövidülnek.,,(Péld 10,27) 

Ebben nem lehet kétségünk. Az Úr félelme erényes szokásokat éleszt bennünk, és megakadályozza, hogy a bűn és az erkölcstelenség következtében elfecséreljük az életerőnket. A Krisztusba vetett hitből fakadó szent békesség nagy segítségünkre van, ha komoly betegségből gyógyulunk. Minden orvos ürül, ha látja, hogy betege nyugodt és derűs. Az aggodalmaskodás megöl, az Istenbe vetett bizalom viszont felér a legjobb orvossággal.

Így mindenünk megvan, ami a hosszú élet biztosítéka, és ha valóban ez szolgálja javunkat, úgy késő öregségünkben szállunk majd sírba, mint a megérett gabona. Ezért ne gyötörjön a halálfélelem, ha a kisujjunkat megvágjuk, hanem számítsunk arra, hogy még hosszú ideig lehetünk az Úr munkásai.

Ha pedig mégis rövidesen elszólít az Úr? Ebben sincs semmi rémítő, sőt, minden okunk megvan az örömre, mert "akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk" (Róm 14,8). 

Amíg élünk, Krisztus velünk van; ha meghalunk, mi leszünk Ővele.

Az életet legbiztosabban az hosszabbítja meg, ha örülünk az életnek, és életünk során nem vesztegetjük időnket, hanem minden óránkat a legmagasabb célok érdekében használjuk fel. Így legyen a mai napon is.

06.22.

Jézus szeretetét engedelmesség által

"Amint az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket; maradjatok meg ebben az én szeretetemben. "

(János 15, 9)

Jézus igen kevés alkalommal bizonygatta irántunk érzett szeretetét. Nem szavakkal szeret Ő, hanem tettekkel és valóságban, amint az Atya szerette Őt. Tehát Jézus isteni és szent szeretettel szeret. - Isten nem azért szereti az embereket, mert szeretetre méltóak és vonzók; Ő szereti a világot, mely vele szemben hidegen és ellenségesen viselkedik. Teremtményei elfordultak tőle, menekülőben vannak előle és szemben állnak vele. Ő szereti a lázadók világát és igyekszik megnyerni azt. Így Jézus szeretete is a bűnösök iránt érzett szeretet. Aki önmagát bűnösnek ismeri fel, azt mélyen megszégyeníti és megalázza ez a szeretet és alig tudja felfogni, annyira meg nem érdemelt szeretet ez. Amint valamikor a Megváltó számára földi életének napjaiban az Atya szeretete kimondhatatlan gazdagságot és mély örömet jelentett, így Jézus szeretete is vigasztalás, gazdagság és erő Isten minden gyermeke számára. Ez a szeretet megmarad akkor is, amikor bennünk és körülöttünk minden összeomlik. Vigasztalást ad, amikor a test és a lélek szenved. Nyugodttá és csendessé tesz a csalódások között és kárpótlást nyújt a veszteségekért. És amint az Atya szeretete Jézust mindenért kárpótolta, ami ezen a földön vele tártént, úgy Jézus szeretete is az élet napsugarát jelenti övéi számára a hideg és sötét világban. Nem mindig érezzük ezt, de újra és újra megtapasztaljuk. Jézus nem úgy szeret minket, mint ahogyan mi szeretjük önmagunkat, hanem sokkal tisztábban és jobban. Az Ő szeretete mindig szent, mindig a mi igazi és örök javunkat tartja szem előtt. Az Ő szeretete nevel, tisztit és fegyelmez bennünket. Gyakran fájdalmat okoz, de csak azért, hogy abból is örökkévaló jót adjon. Szeretete kitartó és fáradhatatlan, hordoz és naponta megbocsát. Nem engedelmességünk révén érdemeljük meg ezt a szeretetet, de megőrizzük a magunk számára, ha megtartjuk Jézus parancsolatait. Ő maga megmaradt az Atya szeretetében, mert minden időben azt tette, ami az Atyának tetszésére volt. Mi úgy maradunk meg Jézus szeretetében, ha követjük Őt. Ne játsszuk el tehát könnyelműen vagy hanyagságból ezt a szeretetet! Az Ő szeretete erőt ad az engedelmességre és az engedelmesség révén megmarad és megsokasodik bennünk az Ő szeretete.

*************

A KIKERÜLHETETLEN VIZSGA

"Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek" (Mt 7,2).

Ez a kijelentés nem valami bizonytalan feltételezés, hanem Isten örök törvénye. Amilyen ítélettel ítélsz, ugyanolyannal ítélnek meg téged. Különbség van bosszú és visszafizetés között. Jézus azt mondja, hogy az élet törvénye a visszafizetés - "amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek". Ha éles ésszel kitaláltad más hibáját, emlékezz rá: éppen ezzel a mértékkel mérnek téged is. Az élet azzal a pénzzel fizet vissza, amivel te fizetsz. Ez a törvény kihat mindenre -Isten trónjától lefelé (Zsolt 18,25-26). Róma 2. még határozottabban mutat rá erre és kimondja, hogy aki mást ítél, az ugyanabban a dologban bűnös. Isten nemcsak a tettre néz, hanem a lehetőségre is. Kezdjük ezzel, hogy mi nem hiszünk a Biblia állításaiban. Például hisszük, hogy amiben másokat megítélünk, abban mi magunk is bűnösök vagyunk? Azért látjuk meg másokban a képmutatást, csalárdságot és valótlanságot, mert mindezek a mi szívünkben is ott vannak. A szent ismertetőjele az alázatosság: "Igen, mindezek a gonoszságok, sőt még több is, mind kijött volna belőlem is, ha Isten kegyelme nem volna; ezért nincs jogom ítélni." Jézus mondja: "Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek..." Ha ítélsz, ugyanazzal a mértékkel mérnek meg téged is, ahogy te ítélsz. Ki merne közülünk Isten elé állni ezzel: "Istenem, ítélj meg engem ugyanúgy, ahogy én megítéltem embertársamat." Mi bűnösnek ítéljük embertársainkat; ha Isten minket is így ítélne meg, mindnyájan a pokolban lennénk. De Isten minket Jézus Krisztus csodálatos engesztelő áldozata alapján ítél meg.

********************

A ROSSZUL ÉRTELMEZETT HŰSÉG

A mai napon olvasandó igeszakasz: ApCsel 5,1-11

1 Egy ember, név szerint Anániás, feleségével, Szafirával együtt eladott egy birtokot, 2 és árából feleségének tudtával félretett magának, egy részét pedig elvitte, és az apostolok lába elé tette. 3 Péter azonban így szólt: "Anániás, miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és félretegyél magadnak a föld árából? 4 Ha megmaradt volna, nem neked maradt volna-e meg, és miután eladtad, nem te rendelkeztél-e az árával? Mi indította szívedet ilyen cselekedetre? Nem embereknek hazudtál, hanem az Istennek." 5 Amint meghallotta Anániás ezeket a szavakat, összeesett, és meghalt. Erre nagy félelem szállta meg mindazokat, akik ezt hallották. 6 Az ifjak pedig felálltak és betakarták őt, majd kivitték és eltemették. 7 Mintegy három óra múlva a felesége is bement, mit sem tudva a történtekről. 8 Péter megkérdezte tőle: "Mondd meg nekem, ennyiért adtátok-e el a földet?" Ő így felelt: "Úgy van, ennyiért." 9 Péter erre így szólt hozzá: "Miért egyeztetek meg abban, hogy megkísértitek az Úr Lelkét? Íme, azok, akik a férjedet eltemették, az ajtó előtt állnak, és kivisznek téged." 10 Az asszony pedig azonnal összeesett a lába előtt, és meghalt. Amikor bejöttek az ifjak, halva találták, kivitték őt is, és eltemették a férje mellé. 11 Erre nagy félelem szállta meg az egész gyülekezetet és mindazokat, akik hallották ezeket.

"Miért egyeztetek meg abban, hogy megkísértitek az Úr Lelkét?"

(ApCsel 5,9)

Ez a kezdeti korból való halálbüntetés egy keresztyén közösségben kimondott hazugságért, tartós elrettentő példaként szolgált. Nekünk, akik Isten kegyelméből élünk, akik a Szentnek a temploma vagyunk, nem szabad semmi tisztátalant vinni színe elé. A Lélek vigyáz arra a templomra, melyet a kegyelem megtisztított. Anániás és Szafira bűne arányaiban kicsi, már ahogy mi mérlegeljük a bűnt. Nem kapzsiságról van szó. Jókora adományt adtak - mely nem volt kötelező -, de azt a látszatot keltették, hogy az sokkal nagyobb, mint amekkora valóban volt. Hazudtak, és ily módon foltot ejtettek Isten becsületén. Férj és feleség egyetértettek a dologban. Ámbár Szafirának volt egy külön lehetősége, hogy vallomást tegyen, ragaszkodott férjéhez a bűnben, és osztozott vele a büntetésben. Jobban kell szeretnünk az igazságot, mint feleségünket vagy férjünket. Vannak pillanatok mindenki házasságában, amikor az egyiknek így kell szólni a másikhoz: "Nem, édesem, erről szó sem lehet." Túl sokan lojálisabbak feleségükhöz, férjükhöz, mint az igazsághoz. A törvény tudatában van ennek, ezért a bíróságon nem veszik számításba a férjeket vagy a feleségeket tanúként, ha olyan ügyről van szó, amelyik egyikőjüket érinti. Mindenképpen megvédenék egymást. A gyermekek is megtanulják ezt. Amikor cseng a telefon, és a papa így szól: "Ha Jones úr az, nem vagyok itthon.", Jancsi ezt szokta mondani: "Sajnos Jones úr, a papám nincs itthon." Lojális az apjához. Együtt hazudnak. Isten azt akarja, hogy hűségesebbek legyünk az igazsághoz, mint a családi kötelékhez. Ha szereted a családodat, minden tőled telhetőt megteszel azért, hogy visszatartsd őket a vétkezéstől. Olyan nagy szeretetet kellene egymás iránt éreznünk, hogy össze tudjuk szedni a bátorságunkat és ily módon tudjuk egymást akadályozni a vétkezésben. A békesség megőrzése érdekében némelyek "megegyeztek abban, hogy megkísértik az Úr lelkét". Ne tedd ezt! Jobb megkockáztatni egy civakodást a családban, mint egy Istennel való harcot. ****************    "Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe. Bizony, bizony, mondom néktek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak."      János 5,24-25 Nem kell félnünk egy olyan utolsó ítélettől, amely valamikor a halálunk után következik. Az ítélet már ebben a földi életben megtörténik, s ez utolsó, meg nem másítható ítélet. Aki hallja, elfogadja Krisztus igéjét, és hittel kapcsolódik Istenhez, az már megítéltetett, életre ítéltetett, más ítéletre már nem megy. Az örök élet számára már megkezdődött. A mostani élete már része az örök életnek, az csak kiteljesedik a halála után, amikor megérkezik elkészített helyére a mennyben. "Átment - így, múlt időben - a halálból az életbe." Mert a halál, az örök halál, a kárhozat sem a testi halál után kezdődik. Aki nem kapcsolódik Istenhez, az már meghalt. Jézus így mondja (Jel 3,1): "Az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy." De ha az élő halottak, a kárhozatban benne élők meghallják a Krisztus hangját, élni fognak. Ők is átmentek a halálból az életbe. Nem a jövőben. Eljött az ő órájuk, "most". Milyen egyszerű! Hallod a hangot? Téged hív az életre. Istenem, hallom a hangodat. Kedves, hívó, csalogató szereteted hangját. Most hallom. Életre, közösségre, munkára hív, és én olyan szívesen követném. De fogom-e hallani holnap is, mikor életünk vad lármája betölti fülem és lelkem? Nem tudom, élő vagyok-e vagy halott, a Krisztus ítélete szerint. Sokszor olyan üresnek, kihaltnak érzem magam, könnyen elhiszem, hogy már halott vagyok. De élni szeretnék. Boldog, szép életet itt, megígért folytatását előtted. Ne engedj halottnak maradnom! Szóld, kiáltsd bele lelkembe az élet igéjét, harsogja túl a világ zaját, hogy mindennap halljam. Vigyél át az életbe, ne engedj kiesni belőle, őrizz meg benne magad számára! Ámen.    Ó, szeretett atyámfia!      l.Kir 13,30 Valószínűleg ez a legrövidebb temetési beszéd, ami egy Isten embere sírjánál elhangzott. Mit tudunk róla? Isten Béthelbe küldte, mikor Jeroboám király a bálványáldozati oltáron áldozott. Isten nevében kiáltott a próféta az oltár ellen. Jeroboám kinyújtotta a kezét, parancsolva, hogy fogják el a prófétát. Keze elszáradt. Az oltár meghasadt és kiömlött belőle a hamu. Jeroboám kérte a prófétát, imádkozzon érte. A próféta imádságára Isten meggyógyította Jeroboámot aki hívta, hogy menjen vele a palotájába. A próféta azonban elutasította, mivel Isten megparancsolta neki, hogy visszamenet sehol se szálljon meg. A hazafelé vezető úton eléje állt egy öregember, egy hamis próféta, s azt hazudta neki, hogy Istennek az a parancsa, hogy menjen el vele, s egyen nála kenyeret. A próféta engedett, engedetlenné vált Istennel szemben, s mikor hazafelé ment, megölte egy oroszlán. Az öreg eltemette, s így szólt: "Ó, szeretett atyámfia"! - Ez a történet arra figyelmeztet, hogy Istennek áldott emberei is tévútra juthatnak. A bátorság, a hit, az önzetlenség semmit sem segített. Az Isten parancsa elleni engedetlenség miatt elbukott a próféta. Aztán: akire sokat bíztak, attól sokat várnak. Isten kétszer jelent meg Salamonnak, s mikor elbukott, Isten különösen megharagudott rá. Amikor Anániás és Safira az első áldott időkben hazudni és csalni mertek, szokatlan és rettenetes ítélet érte őket. Az előttünk lévő történetnek azonban mégis ez a legsürgetőbb figyelmeztetése: az emberi szót soha ne tartsuk fontosabbnak Isten szavánál! Jaj nekünk, ha az emberi szó annyira tetszik, hogy megvetjük érte Isten Igéjét és parancsát! Ezért: Vigyázzatok!