Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Minden helyzetben

„Én pedig Istenhez kiáltok, és az Úr megsegít engem" (Zsolt 55,17).

Igen, imádkoznom kell, és akarok is imádkozni! Mi mást, mi jobbat tehetnék? Elárulva, elhagyatva, gyászban, csalódásban - hozzád kiáltok, Istenem. Körülményeim lehetetlenné lettek. Az emberek a vesztemet akarják, de szívem az Úrtól merít bátorságot, Ő át fog segíteni ezeken a megpróbáltatásokon, ahogyan már sok más alkalommal meg is tette. Az Úr meg fog szabadítani, ebben biztos vagyok és ezt bátran vallom is.
Az Úr szabadít meg, és senki más. Nem is kívánok más szabadítót. Nem emberekben bízom, még ha meg is bízhatnék bennük. Istenhez kiáltok reggel, délben és este, és senki máshoz, mert Ő megtehet mindent.
Nem tudom, hogyan fog megszabadítani, de tudom, hogy megszabadít. Tudom, hogy a legjobb és legbiztosabb módon szabadít majd meg, és szabadítása teljes lesz. A mindenható Isten megszabadít mostani és minden eljövendõ nyomorúságomból, és ez olyan biztos, mint amilyen biztos, hogy Ő él. Amikor pedig majd a halál jön el, és az örökkévalóság titkai előtt állok, akkor is bízhatok ebben az Igében: „az ÚR megsegít engem". Legyen ez az én énekem ezen a nyári napon. Olyan ez, mint egy érett alma az élet fájáról. Táplál engem, és milyen jólesik nekem ez a táplálék!

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Adj hálát neki, lakozz a színe előtt!

"Csak az igazak magasztalják nevedet, a becsületesek maradnak meg színed előtt"
(Zsolt 140,14)

Én szívem, járj igazságban, hogy szüntelenül áldhassam az Úr nevét. Ő olyan jó az igazakhoz, hogy én is vágyakozom közéjük tartozni, és hálaadással dicsérni az Úr nevét mindennap. Az igaz is meginog talán egy pillanatra, ha becsületessége miatt szenvednie kell, de biztosan eljön az idő, amikor majd áldani tudja Istent, hogy nem hallgatott a gonosz indítására és nem tévelyedett el a hamis útra. Hosszú távon az igaz csak hálát tud adni az igazság Istenének, hogy igaz úton vezette őt. Bárcsak én is ilyen lehetnék!

Milyen nagyszerű ígéret rejlik a második mondatban: „a becsületesek maradnak meg színed előtt”. Kegyelembe fogadtatnak, míg mások elítéltetnek. A Nagy Király trónjánál állhatnak, és bármikor meghallgatást nyerhetnek. Kedveltek, akikre jótetszéssel néz az Úr, és kegyelmesen bánik velük.

Uram, vágyom erre a tisztességre és a drága kiváltságra. Ha élvezhetem ezt, a mennyet a földön érzem majd. Tégy engem minden dolgomban igazzá, hogy ma, holnap és mindennap színed előtt maradhassak, mert szeretném nevedet mindörökké magasztalni.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Akinek érzékeny a lelkiismerete

"...igazságot teszek bárány és bárány között!" -(Ez 34,22)

Vannak, akik természetüknél fogva erősek, és ezért kíméletlenek a gyengékkel szemben. Ez súlyos bűn, és sok szomorúságot okoz. A szeretetlen tolakodás, a gyengék és betegek félreállítása sajnos előfordul még a hitvallók gyülekezetében is. Az Úr azonban látja ezt a büszke és kegyetlen magatartást, és nagyon haragszik miatta, mert Ő szereti a gyengéket.

Kedves olvasóm, te is a gyengék között vagy? Azok között, akik szomorúak a tolakodás miatt, és akiket megbélyegeztek érzékeny lelkiismeretük miatt? Kemény szívűek hozzád a testvérek? Ne neheztelj rájuk viselkedésükért, és főleg ne akard nekik visszaadni a tolakodást és a könyöklést. Tedd ügyedet az Úr kezébe! Legyen Ő a bíró! Miért is avatkoznál a dolgába? Sokkal jobban és igazságosabban tud elintézni mindent, mint mi. Ő a legmegfelelőbb időben ítél, miért is siettetnénk?

A kemény szívű elnyomó pedig reszkessen! Még ha úgy látszik is, hogy most büntetlenül léphet másokon keresztül, minden büszke és bántó szava fel van jegyezve és mindegyikért számot kell majd adnia a Nagy Bíró ítélőszéke előtt.

Légy türelemmel, én lelkem! Az Úr ismeri szomorúságodat, és meglátod, megsegít.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-A mennybe vivő lépcső

"Bizony, bizony, mondom néktek: meg fogjátok látni, hogy megnyílik az ég, és az Isten angyalai felszállnak, és leszállnak az Emberfiára"- (Jn 1,51)

Hitünk számára teljesen érthető ez a kép ma is. Látjuk a megnyílt eget. Krisztus nyitotta meg azt minden hívő számára. Betekinthetünk a titkok és a dicsőség világába, mert Krisztus feltárta azt nekünk. Be is lépünk oda nemsokára, hiszen Krisztus maga az odavezető út. Ez Jákób létrájának a magyarázata (1Móz 28,12). A föld és ég között szent forgalom bonyolódik le: imák szállnak fel, és feleletek érkeznek le, Krisztus Urunk, a közbenjáró útján. Ezt a létrát látjuk, amikor az Urat látjuk. Ő a tündöklő létra, amelyen szabad az út a Magasságos trónjához. Használjuk ezt a létrát és küldjük fel rajta imáinkat, mint követeket. Mi is részt kapunk az angyalok szolgálatából, ha közbenjáró imádságainkkal felszállunk a mennybe, megragadjuk a szövetségi áldást, azután ismét leszállunk, hogy szétosszuk ezt az emberek között. Tegyük tündöklő valósággá azt a drága látomást, amely Jákób számára még csupán csak álom lehetett. A mai napon is szálljunk imában sűrűn fel és le ezen a létrán; fel, hogy közösségünk legyen Istennel, és le, hogy munkálkodjunk embertársaink megmentéséért.

Te ezt megígérted, Úr Jézus: hadd lássuk örömmel, hogy beteljesedik.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Amit vet az ember...

"..amit vet az ember, azt fogja aratni is..." (Gal 6,7)

Kevesen gondolnak arra, hogy az életünk folyamatos magvetés. Minden szavunk, gesztusunk, tettünk hatással van a környezetünkre, beépül mások életébe, és akarva-akaratlanul példává lesz. Jó vagy rossz példává.

Amit a gyerekek látnak otthon, még ha kamaszkorukban nem értenek is egyet vele, később a legtöbb esetben ők is azt fogják tenni. Nagyon tudatos magatartás kell ahhoz, hogy a rossz példa láttán valaki éppen ezért ne úgy, hanem másként, helyesen éljen majd.

Nem kell ehhez feltétlenül tudatosság, elég, ha egy istenfélő ember éli a maga megszentelt, tiszta életét, azzal szórja a jó magokat. Aki istentelen, embertelen életet él, veti a gyomot. Mindkettő ki fog kelni, megtermi a maga gyümölcsét. Mindenki csak olyan magot tud vetni, amije van, és mindenből az fog kikelni, aminek a magja. Senki nem akar kukoricát szedni ott, ahova búzát vetett.

De szabad tudatosan is jó magot vetnünk. Úgy beszélni, élni, cselekedni, hogy azzal gyarapítsuk az életet, gazdagítsunk másokat, „...aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat." (2Kor 9,6) Nem érdemes kispórolni a munkáinkból az alaposságot, áldozatot, meri az valamikor valakinek kamatozni fog.

De akkor is érdemes bőven vetnünk, ha nem mi fogjuk learatni? Igen. A mi feladatunk a vetés. Az aratás Isten dolga. A mi nagy kiváltságunk, hogy gazdagíthatjuk az életet, bárki fogja is a termést betakarítani.

Fontos figyelmeztetés még: „aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet." (Gal 6,8) Vagyis aki Isten nélkül tölti el földi életét, nélküle tölti az örökkévalóságot is. Aki vele járt itt, vele lesz a mennyben is.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Annyira komoly?

"Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól."
(1Jn 1,9)

A Szentírás erőteljes képekkel szemlélteti, hogy Isten mit tesz a megvallott bűnökkel. Minden kép arról szól, hogy amilyen komoly következményei vannak a bűnnek, ugyanolyan komolyan veszi Isten a bűnbocsánatot is.

„Eltörlöm hűtlenségedet, mint a felleget, vétkeidet, mint a felhőt... Ujjongjatok, egek, mert ezt tette az Úr..." (Ézs 44,22-23) A szél szétkergeti a felhőket, s nem lehet őket többé visszahozni vagy összerakni. Ugyanígy a megbocsátott bűnöket sem.

„Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad. Újra irgalmas lesz hozzánk, eltapossa bűneinket, a tenger mélyére dobja minden vétkünket!" (Mik 7,18-19) Isten, ha megbocsátott, nem haragszik többé. Abban telik kedve, hogy kegyelmet ad! Újra meg újra számíthatunk irgalmára. Eltapossa bűneinket, mint egy férget, a tenger mélyére dobja, és többé nem hivatkozik rájuk.

„Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké. Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk... Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket." (Zsolt 103)

Mindez pedig azért lehetséges, mert Isten Jézust sújtotta mindnyájunk bűnéért (Ézs 53,6). Aki ezt hittel komolyan veszi, az tudja érvényesnek tekinteni a kapott bocsánatot is, és nem a további könnyelmű vétkezésre szabadítja fel, hanem megtölti a szívét soha el nem fogyó hálával. Az ilyen ember Jézus Krisztus bűneinkért bemutatott engesztelő áldozatára az egész életét meghatározó hálaáldozattal válaszol. Kálvin János szavaival: szívemet égő áldozatul neked ajánlom, Uram.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Magyarázzuk vagy bevalljuk?

"Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted."
(Zsolt 51,6)

Van, aki úgy vétkezik Isten és embertársai ellen, hogy észre sem veszi. Ez neki a természetes, nincs semmilyen mércéje, eltompult a lelkiismerete is. Van, aki magyarázza, mentegeti a bűneit, enyhítő körülményeket keres. Más megpróbálja rejtegetni, mert bűn az, ami kiderül mondja. Egyesek dekorálják: nem loptam, hanem csak örömet akartam szerezni valakinek. Mindenki így tesz, ez csak egy kis botlás volt, mindnyájan gyarlók vagyunk... S nem vesszük észre, hogy miközben a mutatóujjunkkal másokra mutatunk, három ujjunk magunk felé irányul, és minket vádol.

Dávid őszintén bevallja: „Míg hallgattam,... egész nap jajgatnom kellett... erőm ellankadt, mint a nyári hőségben." Míg végül így döntött: „Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam... és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem." (Zsolt 32,3-5)Az 51. zsoltárban pedig megrendítő, konkrét módon vallja meg Istennek bűneit, és egyedül tőle remél feloldozást: „Ments meg, mert vért ontottam", „moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó...

Tiszta szívet teremts bennem, Istenem..." (16., 9., 12. v.)

Isten igéje segítette el Dávidot is bűnlátásra, ő igazat adott Istennek, nevén nevezte bűneit, bevallotta teljes tehetetlenségét, és egyedül a bocsánatban reménykedett. És miután megkapta, ugyanolyan komolyan vette, mint előtte a bűnét. Hitetlen magatartás az, amikor valaki ezt mondja: nem tudom megbocsátani magamnak.
Amit Isten megbocsátott, az olyan, mintha nem történt volna meg. Legyen békessége a kegyelmet kapott bűnösnek, és legyen hálás szüntelenül az elnyert bocsánatért! Ez is erőt ad ahhoz, hogy ne ismétlődjék a bűn.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Tökéletes bocsánat

"...nem voltál olyan, mint szolgám, Dávid, aki... csak azt tette, amit én helyesnek látok." (1Kir 14,8)

Ezt az erkölcsi bizonyítványt Isten állította ki Dávid királyról, jóval az ő halála után. Azért meglepő ez, mert Dávid Istenhez való hűsége mellett elkövetett súlyos bűnöket is. Elszerette egyik katonájának a feleségét, ezért megölette a férjet, hogy feleségül vehesse az özvegyet, s ennek ellenére ezt állítja róla Isten? Hogyan?

Úgy, hogy amikor Isten prófétája Dávid szemébe mondta ezeket a bűnöket, ő összetört, és keserű bűnbánattal megvallotta mindezt Istennek, kérve az ő bocsánatát. Aztán soha többé nem követett el hasonlót. Isten pedig megbocsátott neki. S most úgy beszél róla az Úr, mintha el sem követte volna a megbocsátott bűnöket. A radikális bűnvallást ilyen radikális bocsánat követi.

Aki nem is látja, mit vétkezik, vagy mentegeti bűneit, azon nem lehet segíteni, „...aki pedig megvallja és elhagyja, az irgalmat nyer." (Péld 28,13) Mert a bűnt nem lehet emberi erőfeszítéssel jóvátenni, csak isteni kegyelemmel megbocsátani. Dávid már semmit nem tudott volna jóvátenni abból, amit elkövetett.

A házasságtörő kapcsolatból született gyermek azonban meghalt. Mert „amit vet az ember, azt fogja aratni is" (Gal 6,7). A bűnbocsánat a bűneink örökkévaló következményére vonatkozik: a megbocsátott bűn nem zár ki az üdvösségből. Paráznák és gyilkosok nem örökölhetik Isten országát (Jel 22,15), de Dávid bocsánatot kapott ezekre a vétkeire.

Isten nem elengedte bűneink büntetését, hanem végrehajtotta azt - csak máson, az ő szent Fián. Jézusnak bele kellett pusztulnia abba, hogy mi ilyenek vagyunk. De aki hiszi, hogy Jézus helyette is meghalt, annak Isten az ő szent Fia igaz voltát tulajdonítja és adja. „...megigazított minket az ő vére által..." (Róm 5,9)

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Háromnapi csend

"Készítsetek magatoknak útravalót, mert három nap múlva átkeltek itt a Jordánon..."

-(Józs 1,11)

Mózes halála után a nép elfogadta Józsuét vezérnek, Isten megadta neki a szükséges tanácsokat, az emberek készek indulni. És akkor Józsué ezt mondja: három nap múlva indulunk. Miért nem azonnal? Mert szükség van háromnapi csendre, hogy lelkileg is felkészüljön a sokaság.

Először is veszély fenyegeti a lelki egységet. Márpedig együtt küzdeni csak úgy lehet, ha megvan a lelki egység. Az a három törzs tudniillik, amely a Jordán bal partján kapott földet, már helyben van. Ők kezdenék is az építkezést, a többi meg menjen és foglalja el a magáét! Ebből azonban később nagy feszültség lehetne, ezért Józsué bölcs indokkal ráveszi őket, hogy segítsenek a többieknek is. Ők pedig készek erre.

Kell ez az idő arra is, amit így mondott Isten: „Szenteljétek meg magatokat, mert holnap csodákat tesz köztetek az Úr." (Józs 3,5) Istennek ugyanis az ő nagy tetteihez nem zsenikre van szüksége, hanem megtisztított, megszentelődött emberekre. Egy ilyen nagy feladat előtt mindenkinek szüksége van arra, hogy Isten elé álljon, önvizsgálatot tartson, és újra csak egyedül Isten bűnbocsátó kegyelmében bízzon.

Kellett idő ahhoz is, hogy a pogány Ráháb felkészüljön az Isten népéhez való csatlakozásra, s a kémeknek már így tudjon beszélni: tudom, hogy az Úr nektek fogja adni ezt a földet, mert ő mindenható Isten.

Jézus negyven napig böjtölt csendben, mielőtt elkezdte nyilvános működését. Egész éjjel imádkozott, mielőtt kiválasztotta tanítványait. Csak mi ugrunk gyakran fejest a tennivalókba. Próbáljuk ki, mennyi áldás lesz azon, ha Isten előtti csenddel készülünk egy napra, egy új hétre, bármilyen megszokott vagy különösen nehéz feladatra!

Alfred Christlieb-Bizonyságaid örökkévaló örökségem-

  Most azért küldj el, gyűjtsd hozzám az egész Izraelt a Kármel hegyére! l.Kir 18,19

Akháb teljesítette Illés követelését. Összegyűjtötték Izrael egész népét és a Baál 450 prófétáját. Ott álltak a hegyen szemben egymással. Egyik oldalon a nép és Baál 450 prófétája, akik a népet eltévelyítették, a másik oldalon Illés, aki Isten ügyét képviselte. Micsoda aránytalanság: tízezrek egy ellen! Ha a többség szavazata döntött volna, akkor Illés elveszett volna. Illés azonban maga mellett tudta Istent és az Ő Igéjét. Aki Isten Igéjéhez ragaszkodik, azé a győzelem. Sohase higgyük azt, hogy a győzelem ott kell hogy legyen, ahol nagyobb a tömeg, a hatalom és az erőszak! Istenen múlik minden, s nem az ellenség nagyságán. A Zsoltárok 56,5-ben azt mondja Dávid: "Isten által dicsekedem az Ő Igéjével. Az Istenben bízom, nem félek, ember mit árthatna nékem"? Az embereket tekintve mindig az Úrhoz való viszonyunk a fontos. Ezért szólhat Illés így a köréje összegyűlt népnek: "Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek Őt, ha pedig Baál, kövessétek azt"!


Ha az embernek a csípője fáj, s így kell mennie, felsőteste ide-oda mozog, így a sántítás az illető számára nagy megerőltetést jelent. Az egészségeseknek semmi okuk nincs arra, hogy az ilyeneket megvessék. A testileg sántítók között vannak egészen derék, jellemes emberek.

Csak az átvitt értelemben való sántítás gonosz dolog, amikor a szív sántít ide-oda az Úr és a bálványok között. Ne hasonlítsunk soha Izraelhez, aki az igaz Isten tisztelete és a Baál tisztelete között ide-oda sántikált! Ez nagy szégyen!

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Felkészített szolga

"Csak légy igen bátor és erős, őrizd meg, és tartsd meg azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked. Ne térj el tőle..".(Józs 1,7)

A honfoglalás nagy vállalkozását Józsuénak kellett vezetnie. Ő alkalmatlannak tartotta magát erre. Isten azonban nem belelöki szolgáit a feladatokba, hanem felkészíti őket, és menet közben is tanácsolja, bátorítja. Hogyan készítette fel Józsuét?

1. „Józsué, Nún fia pedig megtelt bölcs lélekkel..." (5Móz 34,9) Meglepődünk, mert úgy gondoljuk, az ő feladatához inkább fizikai erő, jó fegyverek és némi katonai tapasztalat lenne szükséges. Majd megkapja azt is, de Isten azt tartja a legfontosabbnak, hogy tudjon vele beszélni, hogy Józsué értse őt, és legyen kész egyetérteni vele. Ehhez pedig ilyen lelki „vevőkészülék", bölcs lélek kell. Mert egyik énekünk szerint „vezetni úgy tudok, ha Szentlelked vezet". Ez a bölcsesség nem emberi készség, hanem Isten ajándéka. De aki kéri, megkaphatja (Jak 1,5).

2. Iránytűnek Isten írott igéjét használhatja, ehhez kell igazodnia. Egy leendő hadvezér kezébe Isten nem kardot ad, hanem Bibliát. Akkor lesz ő jó vezetője népének, ha komolyan veszi Isten igéjét. És Józsué mind a közéletben, mind magánéletében (24,15) komolyan vette azt. Minden nép és ország, amelynek ha csak egy ideig is ilyen vezetői voltak, felvirágzott. Ez gazdagíthatja meg a mi személyes életünket is.

3. Józsué nagyon félt. Tudta, hogy elődje, Mózes, milyen rátermett ember volt, ismerte népe keményszívűségét és a meghódítandó terület nehézségeit is. Isten ezért gyengéd szeretettel bátorítja, állandó jelenlétét ígéri. Ő pedig félve is helytállt, és Isten vitte őt győzelemről győzelemre.

Az üdvösséget is Isten adja, minden hozzájárulásunk nélkül. De nekünk kell azt hittel megragadnunk, és már itt megélnünk.

Isten asztaláról-Varga László

   "Ugyanígy, ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, hogy ha közülük egyesek nem engedelmeskednek az igének, feleségük magaviselete szavak nélkül is nyerje meg őket, felfigyelve istenfélő és tiszta életetekre."      1Péter 3,1-2

Sok lelkipásztor haragszik azért, hogy a nők szívesebben járnak templomba, mint a férfiak. Pedig ez a dolgok rendje. Kezdettől fogva a nők hallották meg hamarabb az igét. Az ő hitükön jutott az tovább a férfiak és a gyermekek felé. Hiába változik a világ, a család lelke az asszony, s ha nem az, akkor nincs lelke a családnak. Azért van annyi lélektelen család. "Engedelmeskedni" nem azt jelenti, hogy parancsot teljesíteni. Azt jelenti, hogy együtt élni a férj által szolgált közös célokkal, nem kalandozni külön célok felé. Ez a követelmény ma sem változott, s ha nem teljesül, széthullik a család, boldogtalanná lesz minden tagja. De azzal nem lehet megelégedni, hogy az asszony keresi Istent, a férfira az nem tartozik. Ha az istenfélő asszony nem tudja megnyerni férjét, megint csak sántítani fog a család élete. Ritkán sikerül csak szóval beszélni rá egy férfit a hitre. Ahhoz valóságos, Krisztust követő életvitel szükséges. A szép keresztyén élet örömeire mindenki vágyik. Aki azt fel tudja mutatni, az nyerheti meg a másikat, s vele saját, nyugodt, boldog életét. Akinek van hozzá esze, erre fog igyekezni. 


Jó Atyánk, úgy szeretnénk szerető, nyugodt, kiegyensúlyozott családi életet élni. A mai világ külön feladatokat ad a házasfeleknek. A nap legnagyobb részében más célrendszerben élünk, alig van időnk egymásra. Csak Te adhatsz a mai családba olyan szeretetet, mely képes együtt tartani a máshol dolgozó társakat. Csak ha mindketten a Te akaratod szerint akarunk egymásnak szolgálni, egymás boldogságára vigyázni, közös életünket gazdaggá, elevenné tenni, akkor maradhat boldog és gyümölcsöző családi életünk. Add meg, Uram, nekem ezt a hitet, hogy továbbadhassam házastársamnak, s mindketten gyermekeinkkel együtt a Tieid lehessünk! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven-Mindennap az Ige fényében-KAPUNK, HOGY ADJUNK

A mai napon olvasandó igeszakasz: Jn 7,37-39 

37 Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: "Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!  
38 Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!"  
39 Ezt pedig a Lélekről mondta, akit a benne hívők fognak kapni, mert még nem adatott a Lélek, mivel Jézus még nem dicsőült meg. 

"Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek". (Jn 7,38)  


Jézus ígérete, és ezrek tapasztalata ez: a Jézusban való hit kielégíti szomjunkat.
Mindannyian szomjasan születünk. És mindnyájan úgy megyünk át az életen, hogy megpróbáljuk kielégíteni szomjúságunkat. Némelyek közönséges eszközökkel próbálják eloltani szomjukat, mások kifinomult és kulturált eszközökkel. Az emberek kipróbálják a pénzt, és amit azon meg lehet vásárolni, a hatalmat és amit az nyújt, a szexuális kielégülést, annak sokféle formájában.
De nincs semmi és senki ezen a világon, ami és aki be tudja tölteni az ürességet és el tudja oltani a szomjúságot. Ha valamire vágytunk és megnyertük, ez nem nyújtja azt, amit vártunk tőle. A férfi nem tudja azt megadni az asszonynak, és az asszony nem tudja kielégíteni a férje legmélyebb vágyát. Mi Isten számára teremtettünk. Csak őbenne találhatjuk meg azt, amit keresünk - amit mi mindnyájan keresünk.
Jézus azért jött e világba, hogy elhozza nekünk az élet vizét. A pogányok ilyen emberről álmodoztak. Ez a szomjúság univerzális, mindenki a beteljesülésről álmodik, de ez soha nincs a mi hatalmunkban. És a zsidó nép olyan szabadítóban reménykedhet, aki teljesíti majd az évezredes sóvárgást. Jézus jött, hogy elhozza nekünk az élet vizét.
Inni abból, amit Jézus kínál, annyi mint elhinni, hogy ő az, akinek állítja magát. Ezzel az alázatos aktussal hajlunk le és iszunk a vízből.
Akkor ezután úgy találjuk, hogy ő nemcsak kielégíti szomjúságunkat, hanem olyan élettel is megajándékoz, mely bensőnkben van. Ahol azelőtt üresség volt, oda erőt kapunk. A Biblia így hívja ezt: "élő víz az ember belsejében". Ez azt jelenti , hogy akik Jézushoz mentek, hogy saját szomjúságukat eloltassák, azok most másoknak tudják kínálni az élő vizet. Isten kegyelmének tárgyai a kegyelem hordozói lesznek.
Isten kegyelme vagy az élet Lelke oltja el legmélyebb szomjunkat. Csak az, illetve ő hatolhat mélyen bensőnkbe és változtathatja szomjúságunkat forrássá. Aztán Isten munkálkodik általunk és nyújtja a poharat a haldoklók ezreinek.

Oswald Chambers-Krisztus mindenek felett-ISTEN MEGRAGADOTT

   "Igyekszem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus..." (Fil 3,12).  

 Ne te magad határozd el, hogy Isten szolgálatába lépsz, de amikor Isten hív, jaj neked, ha jobbra-balra tekintgetsz. Nem azért szolgálunk Istennek, mert mi magunk választottuk ezt, hanem mert Ő megragadott minket. Akkor már nincsenek ilyen kifogások: "Ó, én nem vagyok alkalmas erre." Isten határozza meg, hogy mit kell mondanod, nem a te természetes hajlamaid. Maradj állhatatosan kapcsolatban Istennel és gondold meg, hogy nem csak bizonyságtételre vagy elhíva, hanem az evangélium hirdetésére is. Bizonyságot tennie minden keresztyénnek kell; de mikor az igehirdetésre hív el, akkor érzed magadon Isten kezének fájdalmas szorítását. Ezért az egyért ragadta meg az életedet. Hányunkat tart Ő így a kezében? Ne hígítsd fel Isten Igéjét, hirdesd azt hamisítatlan komolyságában. Tántoríthatatlan hűséggel ragaszkodj Isten Igéjéhez; de amikor embertársaiddal személyesen érintkezel, gondold meg, hogy ki vagy - nem földre szállt angyal, hanem kegyelemből megmentett bűnös. "Nem gondolom, hogy már elértem, ...de egyet cselekszem..." (13-14).

Carl Eichhorn-Isten műhelyében- Mária szeretete az Úr iránt (VI.)

"Bizony mondom nektek, hogy mindenütt, ahol az egész világon hirdetik az evangéliumot, amit ez az asszony cselekedett, azt is hirdetik majd, az ő emlékezetére. " (Máté 26, 13)   

Az igazán jó cselekedetek nem merülnek feledésbe. Isten emlékezetében maradnak, egyszer pedig mindezek napvilágra kerülnek, amikor Isten könyvei megnyittatnak. Isten nem feledékeny (Zsid 6, 10). Mindent megjegyez magának, amit tiszta szándékból tesznek. Malakiás prófétánál olvasunk arról, hogy Istennek van egy emlékkönyve, melybe mindazok beíratnak, akik Őt félik és nevéről emlékeznek. Mindazok a jó cselekedetek, melyeket az Úr dicsőségére tesznek, talán nem kerülnek emberi krónikákba, Istennél azonban fel vannak jegyezve. Lehet, hogy amiket itt a földön nagy tettekként ünnepelnek és dicsérnek, azok az örökkévalóságban feledésbe mennek. A rejtve, csendben véghezvitt jótetteket azonban Isten nyilvánvalóvá teszi az örökkévalóságban, minden gyermekének nagy örömére. Ha valaki körül nagy hűhót csapnak, könnyen lehetséges, hogy ezzel már el is vette jutalmát. Kempis Tamás mondotta, hogy "jobb, ha itt ismeretlen maradsz".

Máriának ezt a szeretetszolgálatát már itt sem borítja feledés. Lehet, hogy amíg élt, hallgattak róla, de az Úr Jézus gondoskodott arról, hogy később az egész világon ismertté legyen. Az Úr iránt való engedelmességből az evangélisták hűségesen leírták a megkenetés történetét és így az, ami akkor Bethániában egy egyszerű házban történt, az egész világ tudomására jutott. Mindenütt, ahol a Bibliát forgatják és Jézus Krisztust prédikálják, a bethániai megkenetés is újra meg újra szóba kerül.

A szó megszokott értelmében ez nem volt valami hasznot hajtó cselekedet, és mégis végtelenül sok haszon származott belőle. Mert mindenütt azt hirdeti, hogy a Jézus iránt való tiszta szeretet az egyetlen dolog, ami Isten jótetszését kiváltja. Az a szeretet, mely ebben a cselekedetben nyilvánvalóvá lett, már több mint 1900 éve illatozik és számtalan szívet hasonló szeretetszolgálatra indít.

A Jézus iránti szeretet a lélek igazi élete. Ahol ez hiányzik, ott csak a halál és gyümölcstelenség uralkodik, az ember pedig megérett a büntetésre. 

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére.” -(Zsidók 12,2)

A Szentlélek szüntelen azon munkálkodik, hogy tekintetünket önmagunkról Jézusra irányítsuk. De a sátán műve ezzel egészen ellentétben van, mert ő folyamatosan azon mesterkedik, hogy Krisztus helyett önmagunkra nézzünk; szüntelen suttogva: „bűneid sokkal nagyobbak, minthogy azokat neked az Úr megbocsássa. Nincs hited. Nincs benned kellő bűnbánat. Soha nem lehetsz képes arra, hogy mindvégig megállj. Semmit sem tudsz az Ő gyermekeinek öröméről. Óh, hiszen neked nagyon kétes óhajaid vannak Üdvözítődtől”. Ezek mind olyan gondolatok, melyek tulajdon énedet előtérbe hozzák, mi pedig, mikor magunkat szemléljük, sem vigaszt, sem bíztatót nem lelünk. Ámde a Szentlélek eltereli égészen tekintetünket önmagunkról. Megmondja, hogy semmik vagyunk, hogy „minden és mindenekben Krisztus” a fő. Ezért vedd fontolóra, hogy nem a te Krisztushoz való kapaszkodásod és erős fogásod ment meg téged, - az Úr Jézus maga az. 

Nem a Krisztusban való örömöd boldogít – Krisztus maga az. Még a hited sem, mely az Isten fiában van – habár a hit ehhez az eszköz – hanem Krisztus vére és érdeme, tehát ne tekints annyira a saját kezedre, melyet Krisztus felé kinyújtasz, hanem magára Krisztusra. Ne tekints reménységedre, hanem Jézusra, hited elkezdőjére és elvégzőjére. Mi abban soha szerencsét és boldogságot nem találhatunk, ha imáinkra, érzelmünkre és cselekedetünkre tekintünk. Lelkünknek nem az ad nyugalmat, hogy mik vagyunk, hanem az, hogy mi a Jézus! Ha a sátánt legyőzni és Istennel békét kívánunk, ez csak azáltal történhet, ha Jézusra nézünk. Irányítsd tekinteted gyermekiesen felé, pihenj az Ő erényein, szenvedésén és halálán, dicsőségén, szószólásán és ebben gyönyörködtesd érzelmeidet. Mikor reggel felébredsz, tekints fel Őhozzá, mikor este lefekszel, akkor is nézz előbb Őreá. Óh, ne hagyd reménységeidet és aggodalmaidat Jézusod és te közéd férkőzni, maradj közvetlen közelében és soha nem leszel hiányában.

„Óh, te mennyei fényvilág,
Lelkemet hasd át!”

Napi Ige, Napi Gondolat

,, Elesnek mellőled ezren, és jobb kezed felől tízezren; és hozzád nem is közelít. ,,

Zsoltár 91:7

Ez a világ egy nagyon veszélyes hely,ahol egy bukott szellemi lény folyamatosan az ember életére tőr.
Ha megnézed az est híreket, egyebet sem láthatsz mint pusztítást katasztrófákat, háborút.

Isten azt ígéri hogy bár elesnek emberek körülötted, hozzád a pusztító NEM is közelit. Ez egy nagyon jó hír, a kérdés az hogy mi ennek az Isteni oltalomnak a feltétele.
Az Igerész így kezdődik: Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugszik az.(Zsoltár 91:1)

Mit jelent a Felséges, Mindenható árnyékában nyugodni?
Azt jelenti hogy életed teljességgel el van rejtve Istenben.
Te benne élsz, és Ő tebenned.Nem csak vasárnap vagy Isten gyermeke, hanem a hét minden napján.
Nem csak egy futólagos kapcsolatod van Ő vele, hanem egy olyan szoros kapcsolat amely életed minden területét átjárja.
Nem csak a szükség idején fordulsz Ő hozzá, hanem akkor is Vele és Benne élsz amikor jól mennek a dolgaid.
Nem feledkezel meg a jótéteményeiről, és minden nap hálát adsz életedért.

Minden reggel hangosan megvallod Isten Igéjét:
Én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom!
Tollaiddal fedezel be engem, és szárnyaid alatt oltalmam van.
Nem félek a rémhírektől, sem a betegségtől, mert az én oltalmam Istenben van.

A Jézus nevében! Ámen!

Napi ige:

Az Örökkévaló tanítása tökéletes, helyreállítja az ember lelkét! Az Örökkévaló törvénye megbízható, bölccsé teszi még az egyszerű embert is.
(Zsoltár 19,7 Egsz. Fordítás)

Reggeli gyöngyszemek:Ne vedd hiába az Úr nevét!:

„Ne használd hiába az ÚR, a te Istened nevét, mert az ÚR nem hagyja büntetés nélkül azt, aki a nevét hiába használja.” (2Móz 20:7)

Elmondja e parancsolat okát: ne esküdjünk „se az égre, mert az az Istennek királyi széke; se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert a nagy királynak városa; se a te fejedre ne esküdjél, mert egyetlen hajszálat sem tehetsz fehérré vagy feketévé.” Minden Istentől származik. Semmink sincs, amit ne tőle kaptunk volna. Sőt, semmink sincs, amit ne Krisztus vére vásárolt volna meg számunkra.
Az indulatosság perzselő szavai sose hangozzanak el, mert Isten és a szent angyalok előtt a káromkodás egyik válfaja ez.

Ez a parancsolat nemcsak a hamis esküvést és az esküdözést tiltja, hanem Isten nevének könnyelmű, gondatlan említését is, mely nem veszi tekintetbe annak félelmetes jelentőségét. Isten meggondolatlan említése hétköznapi társalgás közben, a rá való hivatkozás jelentéktelen dolgok bizonygatására, nevének gyakori és meggondolatlan ismételgetése tiszteletlenség Istennel szemben. „Szent és rettenetes az ő neve!” (Zsolt. 111:9) 

Minden embernek gondolkodnia kellene az Úr fenségéről, tisztaságáról és szentségéről, hogy szívébe vésődhessen az Ő magasztos jelleme, hogy tisztelettel és ünnepélyesen ejtse ki szent nevét. 

Nem az embereket kell dicsőítenünk és imádnunk; egyedül az élő, igaz Isten az, akit imádatunk és tiszteletünk illet. A Szentírás tanítása szerint meggyalázzuk Istent azzal, ha lelkészeket tisztelendőnek szólítunk. Senki halandónak nincs joga ilyen cím birtoklására. Ez a név egyedül Istenhez tartozik, hogy megkülönböztesse őt minden más élőlénytől… „Szent és tiszteletre méltó az Ő neve.” Tiszteletlenek vagyunk Istennel, ha arra használjuk ezt a szót, ahová nem tartozik… Egyedül az Atyát és a Fiút illeti a dicsőítés. 

(The Youth’s Instructor, July 7, 1898.)

Reggeli dicséret: Betegségeinket viselte

„Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől!”- (Ézsaiás könyve 53. fejezet 4-5. vers)

Sokan vitatkoznak azon, hogy Jézus mennyiben azonosult velünk bűnös földi emberekkel, s vajon tényleg átélte-e a kísértés minden válfaját. Mert ha nem – állítják némelyek – akkor mi módon tud teljesen együtt érezni velünk!

Egy biztos, bár ’betegségeinket viselte’, mégsem olvasunk arról, hogy valaha is beteg lett volna. Megváltónk nem küzdött a rákkal, leukémiával, cukorbetegséggel, törött csontja sem volt, nem volt menstruációs fájdalma, szuvas foga, és biztos, hogy mentális zavarai sem voltak.

De akkor, hogyan értsük, hogy ’fájdalmainkat hordozá’, vagy hogy ’az Ő sebei által gyógyultunk meg’?

A valódi megértéshez elengedhetetlen, hogy a megváltás valódi célját szemléljük, ami nem egyenlő a jelenben oly kívánatosnak tűnő fizikai, vagy lelki gyógyulással. Mert akármilyen és akármennyi súlyos betegségből is gyógyít meg Isten, amíg nem zárul le a bűn történelme, 90-100 év és jön a koporsó.

Így, minden fájdalom és betegség nem más, mint a bűn tünete. 

Amikor ’megsebesítetett bűneinkért’ az ő sebe mindennél mélyebb seb, a ’kárhozat sebe’ volt. Mert Jézus nem tüneti, vagy időleges kezelést akar adni, hanem teljes megújulást. Ő az elvesztett édeni állapotot fogja visszaállítani, ahol örökre Vele leszünk.

S ha beteg vagy, ha fájdalom gyötör, ha gondok marcangolnak, mondjuk el az apostollal együtt:

„..nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra újul. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk; Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” (2Kor.4:16-18)

Bejegyezte: Szilárd

Napi áhítat: …a szelídek

Hét témája: Boldogok...

Olvasmány: Mt 5,5                     

A szelídség a lelki erő mutatója. Az alázat a lelki nagyságé.

5„Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.”

Magyarázat:

A szelídek nem követelik a jogaikat. Nem uralják le környezetüket. Nem nyomják le mások torkán az akaratukat. Nem akarnak folyton győzni. Átengedik a választás lehetőségét. Átengedik a legjobb falatokat. Nem válaszolnak durván az őket ért durvaságra. Nem kiáltanak, és nem lármáznak. Bár mindezt megtehetnék. A szelídek nem gyengék. Csupán féken tudják tartani indulataikat, le tudnak mondani jogaikról, maguk elé tudják engedni a másik embert, meg tudnak bocsátani. Nem uralja őket a harag, az önzés, a vagyonszerzés, nincs kisebbrendűségi érzésük, magabiztosak, szívük szabad, nem ismernek rabigát, az erőszak és harag nem talál fogást rajtuk. Rendíthetetlenek és derűsek. Mélyen gyökerező, megingathatatlan boldogságuk alapja, hogy tudják: semmivel sem lesznek szegényebbek az erőszakosoknál, a könyöklő küzdőknél, a másokat eltipróknál, akik mindenre képesek azért, hogy kiharcolják, amit akarnak. A szelídeknek egyszerűen örökségként hull ölükbe az egész föld. Mit készülsz ma tenni? Boldog leszel, vagy inkább kiharcolod magadnak?

(Szommer Hajnalka)

Napi áhítat: …a lelki szegények

Hét témája: Boldogok...
Olvasmány: Mt 5,3
Szegénység Krisztusért. Nincs ennél nagyobb gazdagság! „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.

Magyarázat:

A szegények, akik saját és mások lelki jólléte miatt vállalták a szegénységet, vagy jutottak szegénységre, nem nincstelenek. Ők csak az igazán gazdagok. Azon túl, hogy az egész mennyország az otthonuk, övék az a boldogság is, ami mentes a földi javaktól. Ők azok a Pál apostolok, Teréz anyák, Maggie Gobranok, akik minden származási előjogukat, magas képzettségükből adódó társadalmi rangjukat, apáról örökösre szálló vagyonukat könnyű szívvel engedik ki kezeik közül, és egyedül Istenhez ragaszkodó szívvel teljesítik a Krisztus által ránk hagyományozott küldetést: elvinni a bűnbocsánat és örök élet evangéliumát, Isten tettekben megnyilvánuló szeretetét minden, igen, minden emberhez. Az ilyen emberek nem maguknak gyűjtenek. Mert nemcsak tudják, de meg is élik, hogy jobb adni, mint kapni. Tekintélyes emberek, akik tekintélyét nem vagyonuk adja, így nincsenek kiszolgáltatva tolvajoknak, rozsdának, csődnek. Mennyei Atyjuktól ajándékba kapott örökségük, a mennyek országa olyan szilárd valóság, aminek birtoklása szükségtelenné teszi a létükért való aggódást. Mi az, amit ma ki tudnék engedni kezeim közül, hogy közelebb jussak e boldogsághoz?

(Szommer Hajnalka)

Napi áhítat:...a Jézusért üldözöttek

Hét témája: Boldogok...

Mt 5,1–12.

Üldöznek Krisztusért? Menekülhetsz, de csak Krisztussal, és végül Krisztushoz.

…a Jézusért üldözöttek

„Amikor meglátta a sokaságot, felment a hegyre, és miután leült, odamentek hozzá tanítványai. 2. Ő pedig megszólalt, és így tanította őket: 3„Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. 4. Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. 5. Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. 6. Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek. 7. Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. 8Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent. 9. Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek. 10. Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa. 11. Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. 12. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek.”

Adjunk hálát, hogy az Úr örök élettel jutalmazza az érte szenvedőket! (Zsid 10,32–35)

Magyarázat:

Üldözést vagy üldöztetést, valamilyen hátrányos megkülönböztetést minden ember elszenved élete során valamikor. Azért, mert szegény, vagy azért, mert gazdag, kilóg a többségi társadalomból, furcsa betegsége van, vagy egyáltalán csak furcsa dolgai. De ki mondja meg, hogy mi a furcsa? És mihez képest? Messzire vihetnének az ilyen gondolatok, és nem is lenne hasznuk. Ugyanis Jézus a hegyi beszédben nem az üldözötteket nevezi boldogoknak. Csupán azokat, akiket az igazságért üldöznek. Nem is bármilyen igazságért, hanem azért, ami ő maga. Még az életünknél is fontosabb, hogy az övéi vagyunk. Őt megtagadni sohasem szabad. De menekülni az üldözéskor igen. Gondoljunk az első keresztényekre, akik épp az üldöztetés elől menekülve vitték magukkal távoli vidékekre az evangéliumot. A meneküléssel védték az életüket, de új helyükön sem tagadták meg hitüket, Krisztusukat, az igazságot, amit fölismertek. S ha mégis utolér az üldözők keze? Akkor csakis a győztes oldalára állunk, Krisztuséra, nyomorúságos földi életünk árán is, és átlépünk örökké tartó életünkbe, a mennyek országába.

(Szommer Hajnalka)

Napi áhítat: Megtanítani felfelé nézni

Hét témája: Apai felelősség

Kol 3,1–4

Édesapaként arra lettünk elhívva, hogy megtanítsuk gyermekeinket felfelé nézni.

1„Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. 2Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel. 3Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben. 4Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.”

Magyarázat:

Születésünktől kezdve megvan a képességünk arra, hogy megtanuljunk egy nyelvet, de mindez mit ér, ha nincs, aki megtanítsa? Beszélni, olvasni, számolni, járni mind-mind úgy tanultunk meg, hogy volt valaki, aki példát adott és megtanított. Az Istennel való kapcsolatunkban is rendkívül fontosak a példák. Egy gyermek számára a legideálisabb „tanár” a hitben, a családon belül keresendő, a szülők személyében. „Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel…” – tanácsolja Pál apostol. Naponként tapasztaljuk, hogy ez nem mindig olyan könnyű. Itt élünk ezen a földön, és gyakran túlságosan lekötnek minket a földi dolgok. Édesapaként arra lettünk elhívva, hogy a gyermekeink előtt járjunk, bemutassuk nekik az Istennel való kapcsolatot, és megtanítsuk őket felfelé nézni. Amikor észrevesszük, hogy nem felfelé néznek, hogy valami túlságosan is lehúzza tekintetüket, öleljük meg őket, és mutassunk az ég felé. Tanítsuk meg nekik, hogy ha először az Isten országát és igazságát keresik, akkor minden más ráadásul megadatik nekik. Mi elhisszük ezt? Mutassuk meg nekik!

(Uzonyi Barnabás)

Maranatha: JÖN A KIRÁLY! : Valódi és hamis ébredés

„Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állnak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok… Akiknél megvan a kegyesség látszata, de megtagadják annak erejét.” (2Tim 3,1–2. 5)

„Mielőtt Isten utoljára látogatná meg ítéletével a Földet, az Úr népe soraiban olyan lelki ébredés lesz, amilyenre az apostoli idők óta nem volt példa. Isten Lelke és ereje kiárad népére. Akkor sokan elkülönülnek azoktól az egyházaktól, amelyekben a világ szeretete kiszorítja az Isten és Igéje iránti szeretetet. Sokan – lelkészek és egyháztagok – boldogan elfogadják a nagyszerű igazságokat, amelyeket Isten ebben az időben hirdet, hogy elkészítsen egy népet az Úr második eljövetelére. A lelkek ellensége gátolni akarja ezt a munkát. Mielőtt e megmozdulás ideje elérkezik, megkísérli megakadályozni kibontakozását, hamisítvány létrehozásával. Azokban az egyházakban, amelyeket megtévesztő befolyása alá tud vonni, azt a látszatot kelti, hogy Isten különleges áldása árad ki rájuk. Nagy vallási érdeklődés illúzióját kelti. Tömegek ujjonganak majd, hogy Isten csodálatosan munkálkodik értük, pedig ez a munka más lélektől származik. Sátán a vallás leple alatt próbálja meg kiterjeszteni hatalmát a keresztény világra.

Az elmúlt fél évszázad ébredéseiben kisebb-nagyobb mértékben azok a hatások érvényesültek, amelyek a jövő nagyobb mozgalmaiban fognak megmutatkozni: érzelmi túlfűtöttség, az igaz és a hamis keveredése. Ezek nagyon alkalmasak az emberek félrevezetésére. De senkinek sem kell eltévednie. Isten Igéjének fényénél nem nehéz megállapítani e mozgalmak jellegét. 

Ahol az emberek figyelmen kívül hagyják a Biblia bizonyságtételét, és elfordulnak azoktól a világos, lélekpróbáló igazságoktól, amelyek önmegtagadást és a világ csábításának elvetését igénylik, oda Isten nem küldi áldását. Ebben biztosak lehetünk. És az a mérték, amelyet Krisztus maga adott: »Gyümölcseikről ismeritek meg őket« (Mát 7,16), megmutatja, hogy ezek a mozgalmak nem Isten Lelkétől származnak.

Maranatha: JÖN A KIRÁLY! : Az egyház nem bukik el

„De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.” (Mát 16,18) 

„Akik megtartják Isten parancsolatait és Jézus hitét, azok majd megtapasztalják a sárkány és seregeinek haragját. Sátán alattvalói közé számlálja a világot, és uralomra tett szert a hitehagyó egyházak felett is, de egy kis csapat ellenáll a hatalmának. Ha eltörölhetné őket a Földről, diadala teljes lenne. Ahogy a pogány népeket befolyásolta, hogy pusztítsák el Izráelt, úgy szítja fel a közeljövőben is a földi hatalmakat, hogy pusztítsák el Isten népét… Egyetlen reménységük Isten irgalmában van, egyetlen védelmük az imádság.

A megpróbáló tapasztalatok, amelyek Isten népét Eszter idejében érték, nem csak arra a korra voltak jellemzők. A Jelenések könyve írója, amint végigtekintett az egymást követő korszakokon az idők végéig, kijelentette: »Megharagudott a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél volt a Jézus Krisztus bizonyságtétele.« (Jel 12,17)

Sátán haragja úgy nő, ahogy az idő fogy, és csaló, pusztító munkája eléri tetőpontját a nyomorúság idején.

Sátán csodákat tesz, hogy megtévesszen. Talán úgy tűnik, hogy az egyház elbukik – de nem esik el. Megmarad, miközben a bűnösök Sionban kirostáltatnak – a polyva elkülöníttetik az értékes gabonától. Ez rettenetes próba, de meg kell történnie. Azok, akik győztek a Bárány vére és bizonyságtételük szava által, hűségesnek és igaznak találtatnak. Ők folt nélküliek, a bűn szennye nélkül valók, olyanok, akiknek szájában nincs álnokság.

Isten kijelenti, hogy még az anya is elfeledkezhet gyermekéről, de Ő rólunk el nem feledkezik. Isten a leggyengédebb, féltő szeretettel gondol gyermekeire, és sohasem felejt el gondoskodni róluk.

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Csak nagyon messze ne távozzatok” -(2 Mózes 8,28)

Az a szó a főkínzó fáraó szájából hangzott el, ami ugyancsak ravasz szó. Mikor a szegény meggyötört és elnyomott Izrael az országból kénytelen volt kinyomulni, akkor alkuba lépett velük, hogy ne távozzanak tőle messzire. Ne menjenek olyan távol, hogy az ő hatalmas karját ne érezzék vagy a kémkedők szemei elől megszökjenek. Ilyen módon a világ sem szereti, ha nem akarunk velük egyenlő színvonalon lenni, ha szavainkban és eljárásainkban, gondolkozásunkban és erkölcsben különbözünk. Szeretne nekünk szívességet tenni és nem akarja barátságát velünk felbontani valami nagyon kemény bánásmóddal. A világnak meghalni, Krisztussal eltemettetni a halálba, ezek olyan tapasztalatok, amiket a testi értelem nevetségesnek tart és gúny tárgyává tesz. Így aztán azoknak, akik magukat Krisztus rendelései és akarata szerint igazítják és Őt őszintén követni óhajtják, becsületes törekvését általában félreismerik, sőt kárhoztatják is. Kevesen vannak, akik ezt még valóban komolyan veszik. A világ okoskodása a mérséklet útját ajánlja és valami „közvetítés”-ről beszél. E testi bölcsesség helyben hagyja azt, hogy az erkölcsi tisztaság valami nagyon kívánatos, emellett arra int, hogy ne vegyük olyan nagyon komolyan. Az igazság valóban nemes cél, de a kételkedést ne ítéljük el olyan szigorúan, a tévelygés úgy sem hárítható el. Ezt beszéli a világ: „Igen, legyetek lelki értelemben, de ne mondjatok le minden vidám társaságról, tisztességes táncról és szép operáról. Mire való valami dolgot annyira becsmérelni, ami különben a jó hangulathoz tartozik és az egész művelt világ részt vesz abban.” Krisztus hirdetőinek egész serege enged ennek az alattomos ajánlatnak saját örök veszedelmükre. Ha az Urat teljesen követni akarjuk, akkor el kell menekülnünk az önlemondás pusztájába és a testies világ Egyiptomát mögöttünk kell hagyni. Búcsút kell vennünk annak alapelveitől, örömeitől, lanyha jámborságától és onnan messze távozni oda, ahova az Úr az övéit meghívja. Minél távolabb lenni a viperától, annál jobb. Minden igazi hívőnek ez harsogja a trombitaszó: „Fussatok ki Babilonból én népem és ne legyetek részese az ő bűneiben, hogy az Ő büntetéseivel ne büntessen bennetek”.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Vedd birtokba!

"..és birtokba vegyétek azt a földet, amelyet Istenetek, az Úr ad nektek birtokul. "(Józs 1,11)

Ez a mondat akkor hangzott el, amikor Isten az Egyiptomból kiszabadított népet a hosszú pusztai vándorlás után elsegítette az ígéret földjének határához. Két igazságot figyeljünk meg:

Isten nemcsak kihozta népét a szolgaságból, hanem be is viszi őket az ígéret földjére. Nemcsak kiszabadította egy emberileg reménytelen helyzetből, hanem felszabadította őket egy egészen új életre. Isten a mai hívőket sem csupán megszabadítja bűneikből, elesett állapotukból, hanem felszabadít a neki engedelmes, másoknak hasznos, szolgáló életre. Minden megtért embernek tudnia kell, hogy miből és kihez tért meg. Jézus Krisztus nemcsak Megváltója a hívőnek, hanem Ura is, és meg kell tanulni őt szolgálni. Meg kell ismerni, mit jelent ez: „a bűn szolgája gyáva rab, a Krisztusé szabad". Egyetlen hívő sem állhat meg a bűnbocsánat öröménél, hanem növekednie, fejlődnie kell az ismeretben, hitben, szent életben.

A másik igazság: Isten adta birtokul népének az országot, de nekik kell birtokba venniük azt. Már az övék, és ez Isten ajándéka, semmit nem tettek érte, de akkor érzik majd magukénak, ha legyőzik a félelmet a szívükben, belépnek arra a földre, és egymás után meghódítják a városokat. Hogy Isten ajándékba adta nekik, ez a kegyelem. Hogy ezt komolyan veszik, és lépésről lépésre haladnak a meghódítással, ez a hit.

Isten tulajdonképpen ezt mondja itt nekik: vedd birtokba a birtokodat! A lelki életben is mindent Isten készített el nekünk, még az is az ő ajándéka, ha ezt hittel komolyan vesszük. De ez nem teszi feleslegessé a lépésről lépésre való engedelmeskedést, az ajándékcsomag kibontását és használatbavételét. Eközben tudjuk meg, milyen nagy gazdagságot adott nekünk az Úr.

Reggeli dicséret: Egyszer majd

„Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, és kijönnek: akik a jót tették, az életre támadnak fel, akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel.” -János evangéliuma 5:28-29


Napjában ezerszer is felbukkansz a gondolataimban. Néha még álmodok is rólad. Piszkosul hiányzol. Sokszor ábrándozok azon, milyen lenne, ha nem kellett volna elbúcsúznunk, ha még mindig örülhetnénk egymás társaságának. Milyen lenne, ha egy-egy nap átjöhetnél hozzánk unokázni. Tudom, hogy nagyon jól kijönnétek egymással, és a lányom rajongana érted.

De ma mindez csak keserédes álom. Hiszem, hogy eljön a nap, amikor majd újra találkozunk, de fogalmam sincs, hány évet kell addigra bepótolnunk.

Most csak várok, és kapaszkodok. Kapaszkodok abba, Aki ezt az ígéretet adta, és aki hű volt eddig mindahhoz, amit valaha megígért. Aki hű volt hozzánk és önmagához, Aki nem engedte, hogy pusztulás legyen a végzetünk. Akinek a szemében túl értékesek vagyunk, gondoljon rólunk a világ bármit. Aki a mindent adta értünk, hogy egy napon újra egy család legyünk.

Ma reggel, Kedves Olvasó, emlékezz velem! Emlékezz azokra, akik már nem ülhetnek asztalod köré! Emlékezz reménnyel, emlékezz várakozva, és bízz! Bízz Istenben, Aki életét adta azért, hogy ne ez a néhány évtized legyen az élet. Bizz abban, Aki eljön majd, amikor itt az ideje, és elhozza számodra a rég várt találkozást!

Bejegyezte: Sz-Cs. Andi

Alfred Christlieb-Bizonyságaid örökkévaló örökségem-

Szólt az Úr Illéshez: Eredj el, mutasd meg magadat Ak-hábnak! És mikor meglátta Akháb Illést, ezt mondta Akháb neki: Te vagy-e az, Izrael megháborítója? ( l.Kir. 18,1; ,l.Kir. 18,17)


Ha többévi távollét után találkozunk egy ismerősünkkel, és úgy találjuk, hogy bensőleg érettebb, okosabb, alaposabb, mint előzőleg volt, ez örömet jelent. De ha olyan emberrel találkozunk, aki korábban Isten ellensége volt, és súlyos ítéleteken ment keresztül, de éppoly ellenséges és kemény maradt, mint azelőtt, ez fájdalmas dolog. Akháb ilyen, az istentelenségében megkeményedett ember. Ismét olyannak találjuk, mint mikor Illés 3 évvel ezelőtt Isten ítéletét hirdette neki a szárazságról. Az első pillantásra majdnem felcsillan valami remény. Kíséretében ugyanis ott van Abdiás, a királyi ház udvarmestere, gondviselője, akiről azt mondja a Szentírás, hogy: "felette igen félte az Urat". Mert mikor Jézabel megölette az Úr prófétáit, Abdiás 100 prófétát vett oltalmába, és rejtette el ötvenenként egy-egy barlangba, és ott táplálta őket kenyérrel és vízzel". (l.Kir 18,3-4) De nemsokára nyilvánvalóvá lesz, hogy Akhábban nem történt semmi változás. Abdiást csak azért állította és tartotta ebben a tisztségben, mert nem bízott istentelen miniszterei becsületességében. Az istenfélő hivatalnokokat csak azért tartotta, mert teljesen megbízhatott bennük.

Nem, a háromévi súlyos isteni meglátogatás sem változtatott a királyon. Illés nem úgy találja őt, hogy Istent, hanem a gyűlölt prófétát, Illést keresi, és lovainak széna után kutat! Szájából olyan szavak jönnek ki, amik emberi megítélés szerint arra mutatnak, hogy semmit sem változott. Annak ellenére, hogy Isten három évig kopogtatott nála az éhínséggel, annak ellenére, hogy együtt élt az istenfélő Abdiással, Akháb Isten ellensége maradt.

Isten nálad is kopogtat. Ő adott hívő családtagokat. Követted a mennyei hívást?

Isten őrizzen meg bennünket Akháb keménynyakúságától!

Isten asztaláról-Varga László

  "Mózes azt mondta: Ha nem jön velünk a te orcád, akkor ne is vigyél tovább bennünket! Mi másból tudnánk meg, hogy én és a te néped megnyertük jóindulatodat, ha nem abból, hogy velünk jössz? Ez különböztet meg engem és a te népedet minden más néptől a föld színén."      2Mózes 33,15

Isten népének útja mindig nehéz és veszedelmes. Több dologban különbözik más népektől. Az egyik, hogy mindig távoli célja van. Más népek örülnek, ha nyugodtan élhetnek, legfeljebb minél többet kívánnak a földi javakból. Isten népének feladata van. Vándor nép, a jövő felé néz és halad, Isten országát kell megvalósítania. Erre természetesen nem képes. Isten országát csak maga Isten valósíthatja meg, részletekben is, végső soron is. Ő maga kell, hogy vezesse népét, hogy abból valamit is elérhessen. Mózes jól beszél: ha Isten nem akar népe élére állni, akkor hagyjon békét neki. Élhessen a mindennapok egy helyben maradásában, ne zavarják idegen célok. De akkor már nem Isten népe. Azzá csak akkor válik, ha állandóan előtte áll Isten arca, aki vele jár, vezeti, eredményre juttatja. Mózes csak sejti, mi tudjuk, ezt az istenarcot Krisztusnak nevezik. Egyedül Ő vezetheti eredményre Isten megkülönböztetett népét és emberét. De csak együtt. Külön a néptől senki sem lehet Isten embere. 


Istenem, jó Atyám, akarok a Te néped tagja lenni. Akarom azt a dicsőséget, amit a Te neved ad. Kívánom azt a nyugalmat, hogy magamat rád bízhatom. Vágyom ígéreteidre, áldásodra, mindarra a sok ajándékra, ami kijár Isten népének. Kevésbé vágyom azokra a kötelességekre, amik ebből fakadnak. Uram, lusta vagyok. Nem szívesen vállalok olyan kötelességeket, melyeket mások nem vállalnak. Miért dogoznék én többet, mint más? Miért élnék áldozatosabb életet? Olyan jó tudni, hogy velem vagy, és ebben a tudatban szép csendesen pihengetni. Ha azt akarod, Uram, hogy többet tegyek, mozdíts ki restségemből, indíts nehéz utaidra, de maradj minden lépésen velem! Ámen.