Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett -TEDD MEG MOST

"Légy jóakarója a te ellenségednek hamar" -(Mt 5,26)

Jézus Krisztusnak ez az alapelve: "Tedd meg most, amiről tudod, hogy meg kell tenned, tedd meg gyorsan! Ha nem teszed, a kikerülhetetlen per elkezdődik, és neked meg kell fizetned az utolsó fillérig szenvedve, gyötrődve, nyomorultul." 

Isten törvényeit nem lehet megváltoztatni, nincs kibúvó alóluk. Jézus tanítása pontosan miránk van szabva. Természetes dolog, ha utánanézek, hogy ellenségem megadja, ami jogos; de Jézus azt mondja itt, hogy rám nézve örökre és parancsolóan fontos, hogy én fizessem meg, amivel ellenségemnek tartozom. Urunk szemszögéből nézve nem számít, hogy becsaptak-e vagy sem. 

Ragaszkodom-e jogaimhoz, vagy megfizetem azt, amivel Jézus Krisztus szerint tartozom? Tedd meg gyorsan, állítsd oda magad az ítélőszék elé most! Erkölcsi és szellemi dolgokban meg kell ezt tenned azonnal; ha nem teszed, megindul a könyörtelen per. Isten elhatározta, hogy gyermekét olyan tisztává és fehérré teszi, mint a leesett hó, és amíg engedetlen vagy valahol tanításával szemben, a Szent Szellem nem hagyja abba ítélő munkáját. 

Ha igazunk bizonygatásához ragaszkodunk, ez majdnem mindig arra mutat, hogy valamelyik ponton engedetlenek vagyunk. Nem csoda, hogy a Szellem olyan hatalmasan ösztönöz arra, hogy maradjunk állandóan a világosságban. "Légy jóakarója a te ellenségednek hamar, amíg az úton vagy vele." Nem lakik-e harag a szívedben egyik-másik rokonod iránt? Valld meg gyorsan, gyorsan hozd rendbe Isten előtt, békülj ki azzal a valakivel - tedd meg most!

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.” -(Jelenések 22,17)

Jézus mondja: „vegyetek ingyen”. Nem kíván fizetést, sem előleget. Ha nincsenek is valami jó érzéseid, meghívott vagy, ezért jöjj! Nincs hited, sem bűnbánatod, csak jöjj Hozzá, ajándékul kapod Tőle. Jöjj csak úgy, amint vagy és állsz, vegyél „ingyen”, vásárolj pénz nélkül ingyen. Akiknek szükségük van rá, azoknak ajándékozza önmagát. A nagy városok nyilvános terein és útjain az ivó kutak dicső berendezések, alig képzelhető, hogy kerülne olyan féleszű, aki a szomjúságtól epedezve, ilyen kút előtt álldogálva, előbb erszényét venné elő ás azután kiáltozná: „Nem szabad innom, de nem is ihatok, mert nincs tíz tallér a zsebemben.” 

Bármilyen szegény legyen az ember, itt áll a kút és ihat ennek vizéből, ahogyan és amennyit tetszik. Akárhány szomjas, aki arra jár, legyen bár durva vászonban, vagy selyemben és bársonyban öltözködve, jöhet, s nem kell tekintgetnie előtte engedélyért, - ugyan szabad-e neki is inni; hiszen ennek a kútnak az a rendeltetése, hogy igyanak belőle, tehát ez kielégítő engedély, hogy a vizet ingyen elfogadják. Néhány jóakaró érzettől áthatott, adakozó értelemmel bíró jó barát ide alapította ezt a felüdítő kristálytiszta kutat, mi pedig merítünk belőle, ehhez nincs szükség további engedélyre. Lehetnek ugyan olyan személyek, akik szomjazva haladnak azon az úton, melyeken ilyen szabad kutak léteznek, előkelő urak és hölgyek, kik négyes fogatukban kocsikáznak el mellette. Lehetséges, hogy nagyon szomjasak, de nem szabad megkísérelniük, nehogy olyan közönségesekké váljanak, hogy egy italért leszálljanak hintójukról. 

Véleményük szerint, rájuk nézve nagyon megbecstelenítő lenne, ha valamelyik nyilvános kútnál innának, így aztán elhaladnak epekedő ajkakkal. Óh, milyen sokan vannak, akik magukat gazdagnak gondolják jó-cselekedetekben, emiatt nem jöhetnek Krisztushoz! 

Ezt mondják: „Nem akarok hasonló módon üdvözülni, mint a házasságtörők és istenkáromlók. Mit, azon az úton menjek a mennyországba, amelyiken ez a koldus? Nem létezik még egy út az üdvösséghez, hanem csak az, amelyen minden tolvaj futkos? Akkor nem akarok üdvözülni!” Ilyen kevély durcáskodók kénytelenek az élet vize nélkül maradni, de: „aki akarja, vegye az élet vizét ingyen”.

Alfred Christlieb-Bizonyságaid örökkévaló örökségem-

   Illés megépítette az Úr oltárát, amely le volt rombolva.( l.Kir.18,30)

 A nép szétszaggatta Isten oltárát, s ezért Isten is szétszakította a népet. Az ország két részre szakadt, és ellenségeskedésben volt egymással. Isten mindkét rész Istene és megmentője volt, ha igazán visszatértek hozzá. Illés 12 nagy kőből építette az oltárt, kifejezve ezzel azt, hogy Izrael 12 nemzetsége összetartozik, s mindnyájuknak részesedniük kell Isten kijelentésének áldásában. Illés a pártok fölött állt. Az ő célja az volt, hogy Isten hatalmát és könyörülő szeretetét az egész nép előtt döntő módon nyilvánvalóvá tegye. Megépítette az oltárt, levágta az áldozati állatot, a fát az oltárra rakta. Aztán megparancsolta, hogy az áldozatot, a fát és az oltárt többször öntsék le vízzel. Végül ezzel bizonyította be győzedelmes hitét. Ez a hit dacolt a természet akadályaival és a hamis próféták hiábavaló próbálkozásaival. A kishitűség aggódva tartott volna távol az oltártól minden nedvességet, hogy a tűz gyulladását megkönnyítse. Illés szándékosan gördített akadályt a tűz útjába, hogy a Baál tehetetlenségével szemben még jobban előragyogjon az Úr mindenható ereje.

Könyörögjünk azért, hogy ilyen erős hitünk legyen a hitetlenséggel vívott harcunkban! De ne csak Illés hitére gondoljunk, hanem azt is lássuk meg, kinek az eszköze volt ő. Isten szerette a hűtlen, bűnös népét. Ki akarta gyógyítani őket teljesen a kételkedésből és bálványimádásból. Ezért kellett Illésnek így cselekednie. Isten népéhez való szeretete annál inkább figyelemreméltó volt, mert a 3 évig tartó szárazságban sokan azt gondolhatták, hogy Isten már nem is szereti őket.

Pedig Isten szeretete és hűsége minden reggel megújul.

Isten asztaláról-Varga László

"Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében. Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak... Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte."      Efezus 5,21-25

Mai világunk egyik leggyűlöltebb szava az engedelmesség. Talán azért, mert annyi felől követelik meg tőlünk. Ahol csak lehet, kibújunk alóla. És hol lenne könnyebb a kibúvás, mint a családban? A nők ma élénken tiltakoznak ez ige parancsa ellen, hallani sem akarják. Pedig éppen ez az ige az, mely annál sokkal nagyobb, példátlanul nagy kötelességet ró a férjekre. Engedelmeskedni sokkal könnyebb, mint úgy szeretni valakit, hogy Krisztus példája szerint önként vállalni érte a keresztet, a teljes önátadást. Csak így lehet egyensúlyban a család, ennek mintájára az egész társadalom élete. Az egyensúlyt az idézett ige első mondata adja meg: "Engedelmeskedjetek egymásnak." Nem egyik a másiknak, hanem közösen fogadni meg az engedelmesség igazi, Krisztusi értelmét: vállalni a másik fél minden gondját, minden érdekét, minden vágyát, annak vetni alá a magam gondját, érdekét és vágyait. Így lehet az engedelmesség és az áldozatos szeretet eggyé, egységet, áldást, boldogságot adóvá. Végső soron tehát nem is egymásnak, Krisztusnak kell engedelmeskedni, akkor a többi magától jön, és mindkét részről örömmel valósul meg.


Istenünk, taníts meg minket az önként vállalt engedelmesség örömére! Amikor nem magunk vagyunk a cél, melyet mindenki mással szolgáltatni akarunk, hanem a mi célunk lesz az, hogy magunk körül boldogságot árasszunk azokra, akiket ránk bíztál. Kérünk, add, hogy a családban tanuljuk meg az engedelmes szeretet gyakorlását! Hogy őszintén tudjunk örülni annak, ha szeretteink vágya teljesül, s inkább feledkezzünk meg a magunkéról, olyan öröm legyen látni a többiek örömét. Taníts közösen hordozni a keresztet, ha vállunkra teszed, s tedd édessé a kereszthordozást is egymásért! Így áldd meg, Uram, az én családomat is. Krisztust kérem, Ő legyen az Úr házunk felett! Ámen. 

Andrew Kuyvenhoven-Mindennap az Ige fényében-A GYÜMÖLCSTERMÉS

A mai napon olvasandó igeszakasz: Jn 15,1-11  

1 "Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda.
2 Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi; és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen.
3 Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek.
4 Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem.
5 Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.
6 Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik.
7 Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek.
8 Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek."
9 "Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben.
10 Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.
11 Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen."

"Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és tanítványaim lesztek." (Jn 15,8)  



A "gyümölcstermés", emberekre alkalmazva képes beszéd. Gyümölcsösre vagy szőlőskertre kell gondolnunk. Isten a gyümölcsös tulajdonosa. Most jön, hogy gyümölcsöt keressen, hisz ez a gyümölcstermelő elsődleges érdeke.

A sok gyümölcs a tulajdonos díszére válik. Boldoggá teszi őt. Ha nincs gyümölcs, metszőkésével megmetszi az ágakat. Ha ezután sincs gyümölcs, levágja az ágakat.

Ahogy a gyümölcstermelő bajlódik fáival, úgy bajlódik Isten az ő népével. Célja a gyümölcs - a sok gyümölcs. Csak azért használja a kést, hogy gazdagabb termésre tegyen szert. Az ágat pedig csak akkor vágja le, ha semmiféle gyümölcs nem mutatkozik miután minden munkáját elvégezte. Ez azt jelenti, hogy nem tűri el többé az ilyen embert, mint népének tagját.

Nem teremhetünk gyümölcsöt, hacsak Jézushoz nem tartozunk. "Nélkülem semmit sem tudtok cselekedni." Csak akkor cselekedhetünk Isten jótetszése szerint, ha kegyelmét ismerjük, és Lelke bennünk van. Az ilyen cselekedetek a gyümölcsök, amelyek tetszenek az Atyának.

Akkor termünk gyümölcsöt, ha szenvedünk anélkül, hogy megkeserednénk, ha jót teszünk anélkül, hogy nagyra lennénk vele, ha engedelmeskedünk, még ha az sokba kerülne is, ha megvalljuk Jézust még akkor is, ha népszerűtlenné leszünk, ha követjük Krisztust akkor is, ha oda vezet minket, ahová mi magunktól nem mennénk.

Nem teremhetnek gyümölcsöt azok, akik nincsenek Krisztusban, de semmi különleges nincs a gyümölcstermésben azokra nézve, akik új életet kaptak Jézustól. Amikor egy keresztyén ember egyáltalán nem terem gyümölcsöt, ott valami baj van, és eljött az ideje egy alapos önvizsgálatnak.

Isten nem hiába munkálkodik. Ha elküldte ezt az életünket megváltoztató hatékony kegyelmet, le is akarja aratni azt a termést, amelyet ő maga érlelt meg.



Egy régi hitvallás azt mondja, lehetetlen, hogy azok, akik igaz hit által Krisztusba oltattak, a háládatosság gyümölcseit ne teremjék (Heid. Káté 64. kérdése, a ford. megj.).

Carl Eichhorn-Isten műhelyében-Jézus megtagadása

   "Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt. " (Máté 10, 33)   

Jézus megtagadásának nagy a veszélye és végzetesek a következményei. Miért vált ki olyan nagy ellentmondást Jézus neve az emberekből? Miért tapad gyűlölet az Ő nevéhez? Hát van valami Jézusban, ami joggal hat ilyen vissza taszítólag? Követőinek tényleg okuk van rá, hogy szégyenkezzenek miatta? - Még soha senki semmiféle jogos szemrehányást, kifogást nem tudott ellene felhozni. Jézus megkérdezte egyszer ellenfeleit, akik igen éles szemekkel és rosszindulatúan figyelték Őt, hogy tud-e valaki közülük bűnt tulajdonítani neki? Jellemző módon senki nem jelentkezett semmiféle ellene irányuló váddal. Minden szem előtt mocsoktalanul és tisztán áll a képe. Még senki nem járt ezen a földön, aki olyan tökéletesen tiszta maradt volna minden földi szennytől, mint Ő. Hát akkor miért szégyenlik Őt az emberek?

Jézusnak valóban lenne oka arra, hogy szégyelljen minket, nekünk azonban nincs. Miért hat az Ő neve mégis sokakra úgy, mint bikára a vörös posztó? Mit tett Ő az emberekkel, hogy olyan gonoszul bántak el vele, amikor a földön járt? Csak jót! És mivel bántja meg most az embereket, akik annyira ellene vannak? Hiszen mindenkit meg akar menteni az örök kárhozattól! - Ennek az idegenkedésnek oka egyrészt a bűn szeretetében van. Az ember nem szívesen zavartatja magát a könnyelműség és az élvezetvágy útjain. Másrészt a gőg és főképpen az elbizakodottság az oka. Senki sem akar elveszett és kárhozatra méltó bűnösként szerepelni, akin már csak a kegyelem segíthet. Ez a gőg indította fel valamikor a zsidókat és különösen a kegyes farizeusokat, írástudókat Jézus ellen. Nem tudták megbocsátani neki, hogy kegyes szavaikat leleplezte és megmutatta igazi mivoltukat. A gőg számára különösen a megfeszített Megváltó hat taszítótag, mert a Megfeszített előtt úgy állunk, mint gonosztevők, akik joggal megérdemelnénk a bitófát. És ez felháborít. Aki azonban szabadulását a Megváltónak köszönheti, annak nem szabad szégyenkeznie miatta. - És kikkel kapcsolatban félünk a kegyvesztéstől? Jézus "gonosz nemzetségnek" nevezi azokat, paráznáknak, mivel az Isten iránti hűséget és szövetséget megtörték és hátat fordítottak neki. Az ilyen hitehagyott és gonosz emberekért szégyelljük a mi dicsőséges Megváltónkat?
Elég szégyen ez reánk! Ezért odaát majd Ő tagad meg minket. Ne rejtőzködj! Vállald az igazságot!

Zsoltárok könyve 119. rész 80.vers

Zsoltárok könyve 119. rész


1. Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak.
2. Boldogok, a kik megőrzik az ő bizonyságait, és teljes szívből keresik őt.
3. És nem cselekesznek hamisságot; az ő útaiban járnak.
4. Te parancsoltad Uram, hogy határozataidat jól megőrizzük.
5. Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megőrzésére!
6. Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra!
7. Hálát adok néked tiszta szívből, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire.
8. A te rendeléseidet megőrzöm; soha ne hagyj el engem!
9. Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?
10. Teljes szívből kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól!
11. Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.
12. Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre.
13. Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét.
14. Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban.
15. A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek.
16. Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedről nem feledkezem el.
17. Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet.
18. Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.
19. Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tőlem a te parancsolataidat.
20. Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt.
21. Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól.
22. Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megőriztem a te bizonyságaidat!
23. Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidről gondolkodik.
24. A te bizonyságaid én gyönyörűségem, és én tanácsadóim.
25. Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint.
26. Útaimat elbeszéltem előtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre!
27. Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról!
28. Sír a lelkem a keserűség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint!
29. A hamisságnak útját távoztasd el tőlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem!
30. Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak előttem.
31. Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni!
32. A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet!
33. Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megőrizzem azt mindvégig.
34. Oktass, hogy megőrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívemből.
35. Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban.
36. Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre.
37. Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet.
38. Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged.
39. Fordítsd el tőlem a gyalázatot, a mitől félek; hiszen jók a te ítéleteid.
40. Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által.
41. És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted,
42. Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben!
43. És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet!
44. És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké.
45. És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem.
46. És a királyok előtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg.
47. És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek.
48. És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidről.
49. Emlékezzél meg a te szolgádnak adott igédről, a melyhez nékem reménységet adtál!
50. Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem.
51. A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtől.
52. Megemlékezem a te öröktől fogva való ítéleteidről Uram, és vigasztalódom.
53. Harag vett rajtam erőt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet.
54. Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában.
55. Uram! a te nevedről emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet.
56. Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megőriztem.
57. Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása.
58. Teljes szívből könyörgök a te színed előtt: könyörülj rajtam a te igéreted szerint!
59. Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom.
60. Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat.
61. Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem; de a te törvényedről el nem feledkezem.
62. Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért.
63. Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják.
64. A te kegyelmeddel, oh Uram, teljes e föld: taníts meg engem rendeléseidre!
65. Jót cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te igéd szerint.
66. Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert hiszek a te parancsolataidnak.
67. Minekelőtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra.
68. Jó vagy te és jóltevő, taníts meg engem a te rendeléseidre.
69. A kevélyek hazugságot költöttek reám, de én teljes szívből megtartom a te parancsolataidat.
70. Kövér az ő szívök, mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm.
71. Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet.
72. A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst.
73. A te kezeid teremtettek és erősítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat.
74. A kik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem.
75. Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem.
76. Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint.
77. Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm.
78. Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, holott én a te határozataidról gondolkodom.
79. Forduljanak hozzám, a kik téged félnek, és ismerik a te bizonyságaidat!
80. Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek.

Köszöntünk Szent Szellem!: NE ENGEDD ELMENNI!

"Ne vess el engem a Te orcád elől, és a Te Szentlelkedet ne vedd el tőlem! (Zsolt 51:13)

Ha már megismerted, mit jelent a Szentlélek által élni, és egy szoros barátságot alakítottál ki vele, akkor semmiképpen nem akarod elveszíteni ezt a kapcsolatot és ezt a minőségi életet. Természetesen Isten soha nem veszi el senkitől az Ő Szentlelkét, de az ember eltávolodhat a mennytől.

Lehetséges megszomorítani a Lelket (Efézusbeliekhez írt levél 4:30) vagy kioltani magunkban Őt (IThessz 5:19). Dávid bizonyára élénken emlékezett még arra, milyen tragikus következményekkel járt Saul életében, hogy elfordult a Szentlélektől. Az Ószövetségben találunk olyan leírásokat, hogy a Lélek betöltött bizonyos személyeket, felkente őket a szolgálatra, felruházta erővel és vezette őket. Dávid olyan bűnt követett el, amivel szörnyű szégyent hozott Istenre, de nem akarta, hogy az Úr elvegye tőle Szentlelkét, és ez soha nem is történt meg, mert a menny folyamatosan ellátta erővel a bűnbánó királyt.

A fiatal konzulens, Oswald Chambers ott a Dunoon Biblia-iskolában még nem ízlelte meg a Szentlélekkel telt életet úgy, mint egykor Dávid, de valahogy ráérzett arra, hogy mindennél inkább szüksége van a valódi lelki életre. Igényelni kezdte önmaga számára a Lukács 11:13-ban található ígéretet, és meggyőződött arról, hogy másoknak is beszélnie kell a Lélek kitöltetéséért mondott imádságairól.

Eljött végül az alkalom, hogy Oswald Chambers elmondja bizonyságtételét egy délutáni missziós összejövetelen a Dunoonban. A jelenlévők együtt énekelték az "Érints meg újra, Uram! kezdetű éneket, és Chambers érezte, hogy eljött az ő ideje. Boldogan üdvözölte a Szentlélek jelenlétét életében. Amint a későbbiek során visszatekintett erre a változásra, így fogalmazott: 

"Ha a korábbi négy év a földre szállt pokol volt számomra, akkor ez utóbbi öt év a mennyországot jelenti. Dicsőség legyen Istennek, aki az emberi szív utolsó fájdalmas szakadékát csordultig tölti az Ő szeretetével! A szeretet a kezdet, a szeretet a folytatás, és a szeretet a vég! 

Miután a szívedbe költözik, világosan látni kezded, hogy csak Jézus kell, és mindig csak Ő! így már érthető, Dávid miért nem akarta elveszíteni a Szentlelket.

Imádság a mai napra:

"Dicsőítlek téged, mennyei Atyám, hogy az én életemet is Lelked tölti be! Soha nem akarom elveszíteni ezt az életet, vagy bármilyen szempontból lazán kezelni azt!"

Garrie F. Williams írása alapján-

Reggeli gyöngyszemek: Legyetek tiszták!

„Ne paráználkodj!” (2Móz 20:14)

Ez a parancsolat nemcsak a tisztátalan cselekedeteket tiltja, hanem az érzéki gondolatok és kívánságok ápolását is, sőt az azokat ébresztő szokásokat is. Nemcsak külső életünk tisztaságát követeli meg tőlünk, hanem a szív rejtett gondolatainak és törekvéseinek tisztaságát is. Krisztus, aki Isten törvényének messzemenően kötelező voltát tanította, kijelentette, hogy a gonosz gondolat vagy tekintet éppen olyan bűn, mint a törvényellenes cselekedet elkövetése.

Jézus azt mondta, hogy ha titkon is, de szeretjük és melengetjük a gonosz, erkölcstelen gondolatokat, ez azt bizonyítja, hogy még mindig a bűn uralkodik a szívünkben. A lélek még mindig a bűn rabszolgaságában sínylődik. Aki örömöt lel a tisztátalan jelenetekben, aki megtűri magában a gonosz gondolatot, aki kéjvágyó pillantást enged meg magának, az majd a nyílt bűnben, a tényleges elkövetésben ismerheti föl a lelkében rejtegetett gonoszság valódi természetét. A bűn szégyenterhe és szívet tépő nyomorúság lesz a sorsa. A kísértés alatt valaki talán súlyos bűnbe esik, mégsem ez az időszak termi meg a nyilvánvalóvá vált gonoszságot. A kísértés csupán napvilágra hozza, ami már azelőtt is a szívében lappangott. Ahogy „az ember gondolkodik szívében, az ő”; mert a szívből „indul ki minden élet.” (Péld. 23:7; 4:23) (Thoughts from the Mount of Blessing, 94.) A szív, amelyben Krisztus lakik, annyira elégedett lesz az Ő szeretetével, hogy nem emészti a vágy, hogy sajnáltassa magát, önmagára terelve a figyelmet. Ha lelkünket Istennek adjuk át, az Ő bölcsessége eléri, amire az emberi bölcsesség képtelen. (Thoughts from the Mount of Blessing, 101.)

Amíg csak élünk, szilárd céltudatossággal őrködni kell érzelmeink és szenvedélyeink felett. Egyetlen pillanatig sem lehetünk biztonságban, csak akkor, ha Istenre bízzuk magunkat, és életünk Krisztusban rejtőzik. (Prophets and Kings, 84.)

Minél közelebb kerülünk Jézushoz, annál inkább részesei leszünk tiszta és szent jellemének; a bűn egyre bántóbbnak tűnik fel előttünk, Krisztus tisztasága és világossága pedig egyre kívánatosabb lesz. (Testimonies For The Church 5:141.)

Reggeli gyöngyszemek: Ne ölj!

„Ne ölj!” (2Móz 20:13)

Minden igazságtalan cselekedet, amely az élet megrövidítésére irányul; a gyűlölet és a bosszúállás lelkülete, vagy bármilyen szenvedély kielégítése, ami másokat sértő tettekhez vezet vagy akárcsak a rossz kívánásához mások számára (mert: „Aki gyűlöli az ő atyjafiát, mind gyilkos az” I. Jn. 3:15), a szenvedők és nyomorgók önző elhanyagolása; az élvezet hajszolása vagy szükségtelen nélkülözés és az egészséget veszélyeztető, mértéktelen munka – mindez kisebb vagy nagyobb mértékben a hatodik parancsolat megszegése.
Vannak, akik feláldozzák fizikai és erkölcsi kötelezettségeiket, úgy gondolván, hogy megtalálják a boldogságot, de közben mind a testet, mind a lelket elveszítik. 

Mások az étvágy természetellenes kielégítésében keresik a boldogságot, és ezt kívánatosabbnak tartják az egészségnél és az életnél. Sokan érzéki szenvedélyeik rabjai, és feláldozzák erejüket, értelmüket, és erkölcsi tartásukat a vágyak kielégítéséért.
Az ilyenek idejekorán a sírba szállnak, az ítélet pedig öngyilkossággal vádolja majd őket. 

(The Youth’s Instructor, April 1, 1872.)

A gyűlölet és bosszúállás szelleme a Sátántól ered, ez vitte rá őt Isten Fiának megölésére. Aki rosszindulatot táplál magában, ugyanezt a szellemet melengeti, melynek halál lesz a gyümölcse. A bosszúálló gondolatban úgy rejtőzik a gonosz cselekedet, mint növény a magban.

Isten törvénye akkor is kiterjed a féltékenységre, irigységre, gyűlöletre, rosszindulatra, bosszúvágyra és nagyravágyásra, ha ezek külső cselekedetekben nem fejeződnek ki, mivelhogy csupán az alkalom hiányzott megvalósulásokhoz, nem pedig az akarat. 

Ezek a bűnös érzések felsorolásra kerülnek majd, amikor „Isten minden cselekedetet megítél, minden titkos dologgal együtt.” 

(The Signs of the Times, January 10, 1911.)

Krisztus a megigazulás, a megszentelődés és a megváltás a benne hívőknek…Az Isten törvénye iránti szent engedelmesség tökéletes példáját tárja elénk. 

(The Review and Herald, February 4, 1890.)

Reggeli dicséret: Hazatérés

"Megjönnek majd, és ujjonganak Sion magaslatán, élvezik az Úrtól kapott javakat: a gabonát, a mustot és az olajat, a juhokat és a marhákat. Olyan lesz a lelkük, mint az öntözött kert, és nem hervadoznak többé."-
 Jeremiás 31:12

Jóléti és túlbiztosított társadalmunkban alig-alig érthetjük, mit jelenthetett ez Izraelnek a babiloni fogság után. Talán ezért is tűnik számunkra olyan távolinak a hazatérés Isten országába. Pedig nagyapáink, akik megjárták a Don-kanyart, sokat tudtak mesélni erről az érzésről (Vihar Béla: Egy katona megy a hóban):

„Tizenhét nap és tizenhét éjszaka és megint ugyanannyi...

Társaim elsodródtak a havas éj határtalanságában.
[…]




Már csak egyedül voltam az antarktiszi magány gyűrűjében,

zsákcsomóba burkolózva, két birkózó láb, bal, jobb, jobb, bal...

S akkor engem is szolított a Hang, mint hajdan a sellők

Odüsszeuszt, a harcokból hazatérőt...

Hang: Kedves, ne menj tovább, hajtsd fejedet az ölembe,

szegény vándor, kiskatona...

Ő: Mit akarsz tőlem?

Hang: Ezüst násszal fogadlak. Hajamon kristálykorona, homlokomon

porcelán, pillám gyémántcsillag, ölem a feledés...

Csókommal megszabadítlak terheidtől, habkarom elringat,

belesimít a fehérlő, kéklő csend édes megsemmisülésébe.

Ne vonakodj... Várlak... Nem kerülhetsz el.


Már-már megtorpantam. Előbb a lábam unszolt, aztán a kezem,

aztán a szívem, aztán egész valóm.

És mentem a Hang bűvöletét követve a többiek közé,

társaim után, oda a sorba,

akik, mint márványszobrok gubbasztottak hóbasüppedten,

de immár a fájdalom béklyóitól megoldottan.

Tizenhét nap és megint tizenhét nap és éjszaka.

Hang: Kedves, ne menj tovább, hajtsd vállamra fejedet, szegény vándor...

– Miért nem követtem hívását?

Amikor megadtam volna magam, egy küszöb szólt rám,

otthonunk küszöbe, a kisajtó kilincse,

egy szék, egy asztal, egy kerti ösvény:

gyere, gyere haza, gazdánk gyere haza...

Miért akarsz élni, balga? – fedett meg lábam, eszméletem.

Megéri?

Egy este a hóhalomra kuporodtam és néztem

a lángoló csillagképek ünnepi szertartását,

szomjúhozva az elkerülhetetlent,

a kegyetlen megváltás pillanatát.


Már én is meg akartam halni.

Tagjaim mintha elvesztettem volna, és helyükön furcsa semmi támadt.

Talán meg is haltam. De zsibbadó öntudatomat

anyám sikolya hasította át. Megrezzentem.


Anya: Fiam, Fiam!

Ő: Már nem sokáig leszek gyermeked, mama.

Anya: Kapaszkodj meg szeretetemben.

Ő: Messze vagy. Nem érlek el, anyám.

Anya: De én elérlek téged. Én tanítottalak meg járni, s most

ismét erre tanítalak. Parancsolom: ha csúszva is, ha

véres tenyérrel is, indulj el fától fáig, bokortól

bokorig, ároktól árokig: kelj fel, én foglak, kelj fel, fiam.



Tizenhét nap és tizenhét éjszaka,

és tízszer tizenhét nap és éjszaka.

Eközben ezer kilométernyi utat raktam össze.

Ezer kilométert tíz és tíz lépések sorából.

Az első tizet anyámért, hogy kezére roskadhassak egy napon.

A párolgó tálért, amelyben megmeríti a kanalat,

levest oszt, s vele önmagát is nekünk adja.
[…]


Anyámért, hogy játszott velem,

hogy dalolt az alkonyatban, ha féltem,

hogy karjába emelt, amikor elfáradtam.

A másik tizet eljövendő kedvesemért,

aki az olajfa illatú éjben

majd alélt öleléssel a szerelem borával itat meg.
[…]




Ha az orkán földhöz vágott, immár felszökkentem,

mert szárnyak emeltek,

s tíz lépést áldoztam megszületendő gyermekeimért,

akik létem jegyeit továbbosztják az időben.

Tizet játékaikért, a mackóért, a hajas babáért,

a fürge karikáért, az esendő szeretetért,

a felelősségért, hogy ne ismerjék meg soha a félelmet,

se a szolgaságot, se a gyávaság kínját,

a légi riadók vonítását,

a pánikot az óvóhelyen, a kicsorduló vért,

és e sorsot, ami részemül jutott,

az utat, amelyen egy katona megy a hóban,

tizenhét nap és tizenhét éjszaka sűrűjében.



Emlékeztek még reám?

A halványuló ködből látjátok-e,

hogy én vagyok a tizenhét nap és tizenhét éjjel

ismétlődő körein a bolyongó fiú, férj és testvér

az örök katona a hóban,

amint egy ablakot keresek, ahová bezörgetnék:

megjöttem.

S akkor nyissatok ajtót,

ültessetek szótlanul az asztalhoz,

mert fáradt, nagyon fáradt vagyok,

és adjatok a kezembe, mint a vaknak

egy bögrét meleg kávéval,

majd vezessetek csendesen az ágyamhoz

a könyveimet őrző polchoz,

s én béna ujjaimmal megsimogatom.

Megjöttem.”

Bejegyezte: Árvai Tamás

Reggeli dicséret: Dicsőség Istennek!

„Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké. Ámen.”

- Pál levele az efézusbeliekhez 3. fejezet 20-21. vers

Néha van olyan nap az életünkben, amire csak annyit tudunk mondani, hogy jobb lett volna, ha meg sem történik. Nemcsak azért mert az élet balsorsa utolért bennünket, hanem azért mert néha van, hogy (hogy is mondjam) mi is szerencsétlenkedünk egy kicsit. Nemrég történt, hogy annyira dekoncentrált voltam, hogy valahogy minden kiesett a kezemből. Töltöttem egy pohár vizet, amit asztalomra tettem, fél perc múlva a vízben áztak a könyveim és a telefonom. Mondhattam volna, hogy talán a balsors üldöz, de nem. Egy nap, amin törtem zúztam, és nem is direkt.

Természetesen Istenhez fordultam segítségért, de nem elsőre, mint ahogy kellett volna, hanem összevártam még két három hasonló nívós eseményt. Majd a nap végére mintha minden megváltozott volna. Hihetetlennek hangzik, de igaz. Az én Istenem a rosszat jóra fordította, amit tönkre tettem, azt kijavította (megesett, hogy nem akaratból, de megbántottam embereket. Persze később megbántam, de akkor már nem lehet csak úgy magyarázkodni- tehát amit tönkre tettem kijavította úgy, hogy alkalmam nyílt ezektől az emberektől bocsánatot kérni).

Személyesen én nagyon szeretem a kiszámíthatóságot. Talán unalmas vagyok, de szeretem tudni, hogy mikor mit fogok csinálni, a feladataim milyen sorrendben következnek és így élni. 

Pedig nincs két egyforma nap. Ha a napot imával kezdjük sem mindig biztosíték arra, hogy szuper napunk lesz. Ez nem azért van, mert Isten nem hallgat meg, inkább azért, mert nem a szívemből szólítottam meg! 

Szólj az Úrhoz, kérj Tőle, mert többet ad, mint amennyire szükséged lenne!

Bejegyezte: Laszlo Osvald

Reggeli dicséret: Hűséges Istenem

"Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hűséges Isten." -Zsoltár 31,6

Milyen sokféleképpen volt, van jelen az Isten az életünkben?


- A család, ahova születtem:
Jelen volt a hit és a hitetlenség, a szeretet és a szeretetlenség, az elfogadás és az elutasítás. Bár javarészt ateista nevelésben részesültem anyai nagyanyám templomba járó asszonyként megtanított minket, unokáit a fontos imádságokra. Titkos, rajzos könyve lapozgatása - ami egy régi Biblia volt - gyerekkorom egyik kedves szórakozásává vált. Talán itt, ekkor szerettem meg a könyveket és lettem hűséges olvasójává a történeteknek.


- A falu papja:
Nem érdekelt a templom és az ott zajló ceremóniák. Az én időmben ciki volt odajárni, meg - ahogy később megtudtam - rendszerellenes is. Mivel apám hitt a szocializmusban én is hittem. Ugyanakkor a papunk érdekes ember volt. Bár rebesgettek valamit a nőügyeiről és prédikációi sem jelentettek nagy vonzerőt, a törődése az emberek iránt elgondolkodtatott. Focimeccseket szervezett nekünk, srácoknak még akkor is, ha nem jártunk hittanra. Elfogadott minket és észre sem vettem, de én is elfogadtam őt. Nem hittem, de tiszteltem, hogy ő hisz.


- Fekete István állatregényei:
Olyan kézzelfoghatóvá tette a természet történéseit, mint senki más. Együtt éltem, együtt lélegeztem szereplőivel. Emlékszem számára a nyár szépséges asszony volt a tél pedig kemény öregember. Valahogy az ő írásai mutatták meg nekem először, hogy a mögött a világ mögött, amit látok és szeretek sokkal több is létezik.


- Sinkovics Imre imádsága:
Egy krízisben láttam először a Lukács evangéliuma alapján készült Jézus filmet. Az egész csodálatos volt, de méltán híres, kiváló színművészünk imája a film végén mélyen megérintett. Egy imádság volt, ami behívta az ember életébe Krisztust. Ha utána mondtad, akkor engedélyt adtál Jézusnak, hogy lépjen be közvetlenül az életedbe. Én megtettem és szinte egy éven belül megtértem és megkeresztelkedtem, bár ekkor még nem is sejtettem, hogy így lesz. Azóta is számtalan esetben jelentett számomra Istentől való üzenetet egy film.


- Vákuum és üresség:
A rendszerváltás környékén egy lelkileg kiüresedett világban éltünk. Az egész ország csalódott már az addigi ideológiákban és megérezte a szabadság lehetőségének ízét, mit sem sejtve, hogy milyen buktatókat tartogat a jövő. Aztán az a sok-sok természetfeletti jelenség, amit sehogyan sem tudtunk magyarázni az akkori felfogásunkkal. Ahhoz pedig túl sok minden történt, hogy azt lehessen mondani, mindez csak kamu. Így hát útnak indult a keresés, hogy valami betöltse az űrt. Istennek ez sikerült nálam.


- Nehezen/könnyen érthető Szentírás:
Emlékszem az első Bibliám illatára, még a tapintására is, ahogy a kezembe fogtam. A vágyra, hogy olvassam, ami azóta sem szűnt meg. Isten gondviselésére, hogy mindig akadt olyan, amit olvasva megértettem, ami megragadott, amit tovább akartam adni.


- A beszéd:
Egészen pontosan a prédikáció, hogy tudok érdekesen továbbadni dolgokat, hogy képes vagyok lekötni mások figyelmét, amikor tanítok. A felkészülés különösen jelentős, mert az az Isten megtapasztalása. Az üzenet nem tőlem jön, nem bennem születik meg, mindig kapom. Mint ezt az írást is. Volt, hogy én akartam valami nagyot mondani, sosem sikerült. Akkor mindig jött a szégyen. De amikor Isten akart felhasználni, és én engedtem, az mindig sikeres volt. Ez máig alázatra tanít.


- Furcsa, saját imák:
Bár az első imám tanult volt, egész hamar, még gyerekként elkezdtem beszélgetni "valakivel" csak úgy, mert kellett. Sokáig nem neveztem Istennek, mert csak később jöttem rá, sok tapasztalat által, hogy Ő az. Ezek a beszélgetések mindig azt jelentették, hogy kitárom a szívem, kiöntöm a lelkemet. A lényeg a teljes őszinteség, még akkor is, ha ez néha brutális volt. Mert mindig megkönnyebbülést hozott. A nyilvános imát jól elsajátítottam, megtanultam. Tudom mikor, hol, mit kell mondanom. De a legjobb pillanatok ma is azok, amikor naponta, séta közben a természetben csak úgy beszélgetek Istennel. És ezek azok, amikre a legtöbbször válaszol.


Ez, amit leírtam, csupán csak az én életem néhány részlete, amiből kiderül, hogy Isten mindig hűséges volt hozzám és máig az. Számtalanszor, folyamatosan és különböző módokon megkeresett, megszólított és megragadott. De én nem vagyok egy egyedi eset! A te életed is ilyen, mert Isten téged is keres. :-)

Bejegyezte: Restás László

Reggeli dicséret: Tanulság

„Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk.”- Pál levele a rómaiakhoz 15. fejezet 4. vers

Mostanában sokszor emlegetem nagymamámat, igazán bölcs asszony volt, hiányzik. 

Szegény két éven át tartó tehetetlenség után pihent meg, abban a reményben, hogy Jézus Krisztus visszajövetelekor őt is feltámasztja majd, az igazakkal együtt. Én is ebben a tudatban élem a mindennapjaimat, szeretném újra látni.

Miután értelmet nyertem és beszélgettem a mamával, sokszor elmondta, hogy ő azért imádkozik, hogy az Úr ne engedje meg számára, hogy mások gondozására szoruljon. 

Az Úr máshogy látta jónak... Türelmet tanulni. Azt gondolod, kedves reggeli gondolatokat olvasó barátom, hogy az csak úgy van? 

Ha felmegy a pumpa, el lehet annyival intézni, hogy: „ilyen vagyok, fogadjatok el ilyennek!”? „Nem a megpróbáltatásoktól mentesen, hanem azok kellős közepében fejlődik ki a keresztény jellem. Krisztus követőjét az ellentmondás és az ellenállás csak annál nagyobb éberségre, annál komolyabb imára készteti. Erős kísértés, ha Isten kegyelme által kitartunk és elviseljük - türelmet, éberséget, állhatatosságot, mélységes, maradandó bizalmat eredményez. A keresztény hit diadala az, hogy képesíti követőit: szenvedni és egyszersmind erősnek maradni; megalázkodni, de éppen alázatosság által győzni.” Ellen White-

Türelmet és vigasztalást az Isten szavában találjuk meg. Még a legkellemetlenebb élethelyzetet is el lehet viselni, akkor, ha kitartóan kérjük, hogy az Úr tanítson nekünk türelmet, és az ő szavában találjuk meg a vigasztalásunkat is.

Bejegyezte: Laszlo Osvald

Zsoltárok könyve 128. rész

Zsoltárok könyve 128. rész
1. Grádicsok éneke. Mind boldog az, a ki féli az Urat; a ki az ő útaiban jár!
2. Bizony, kezed munkáját eszed! Boldog vagy és jól van dolgod.
3. Feleséged, mint a termő szőlő házad belsejében; fiaid, mint az olajfacsemeték asztalod körül.
4. Ímé, így áldatik meg a férfiú, a ki féli az Urat!
5. Megáld téged az Úr a Sionról, hogy boldognak lássad Jeruzsálemet életednek minden idejében;
6. És meglássad fiaidnak fiait; békesség legyen Izráelen!

Joyce Meyer élete: A szennyből a tisztaságba

Joyce Meyer élete tragédiák sorozatával és sok félelemmel kezdődött. Azonban amint Isten megígérte azt Ézsaiás prófétán keresztül; „gyalázatáért kettős jutalmat adott neki, s a szidalom helyett örvend örökségében”

Joyce 1943-ban született, június 4-én, St. Louis Missouri- ban. Édesapja csatlakozott a hadsereghez és részt vett a Második Világháborúban. Azonban a családfő hazatértével kezdetét vette a rémálom. Már kiskorától kezdve apja verbálisan, mentálisan, és szexuálisan bántalmazta. A kislány rettegett otthon. Sehol nem volt egy hely ahol biztonságban érezte magát.

Az apa egész korán pornót nézetett vele és megkérdezte, hogyan érez a dolog iránt. Ha nem azt a választ kapta, amit hallani akart, dühbe gurult, ezt azonban a kislány semmiképp nem akarta, így kénytelen volt, magát megvetve, hazudni. Elmondása szerint élete hazugságokból és színlelésekből állt. Próbálta mások előtt eljátszani, hogy teljesen normális élete van, tömérdek hazugságot és mesét talált ki miért nem mehet az osztálytársaival sehova.

Apja rendszeresen ivott. Szombaton éjfél és hajnali négy között ért haza, s minden alkalommal, ahogy Joyce meghallotta, hogy a kulcs fordul a zárban összerándult a félelemtől. Először kilenc évesen mondta el anyjának mi történik, de ő semmit sem mondott, semmit nem csinált.
Apja hetente legalább egyszer megerőszakolta. Közbe mindig azt mondogatta, hogy ezt azért csinálja, mert nagyon szereti. „Minden, amit csinálok jó, de maradjon a mi közös titkunk. Tudod ez különleges dolog és mások nem értenék meg. Ha valaki megtudná, az csak rontana a családon”.
Így titok maradt. 14 éves korában anyja épp egy ilyen „különleges” pillanatkor ment be a szobába. A lány fellélegzett, gondolva hogy végre vége ennek a lidércnyomásnak. Viszont a megmentőnek hitt édesanya felvette a pénztárcáját és szó nélkül elment. Azután egyszer sem hozta szóba, s a borzalmak folytatódtak. Később Joyce azt monda nem neheztel emiatt anyjára. Szerinte nem tudott mit csinálni, vagy egyszerűen, nem mert.

Ez így ment egészen addig, míg be nem töltötte a 18-at. Ekkor elköltözött otthonról. Miután befejezte a középiskolát, hozzáment egy részmunkaidős autókereskedőhöz, s kiderült, hogy a bántalmazásoknak nincs vége. A férfi rendszeresen megcsalta őt. A házasság öt évig tartott.

Habár kilenc évesen már megtért, szörnyű sorsa következtében erősen megrendült a hite. Nem is járt gyülekezetbe. A válás után törzsvendég lett a helyi bárokban, mindaddig, míg nem találkozott David Meyer-el, akivel 1967 január 7-én összeházasodtak.

Elhívását 1976-ban kapta Istentől, aki (elmondása szerint) nevén hívta őt. Ebben az időben helyi Biblia tanító volt, majd 1980-ban segédpásztor lett St. Louis Missouri- ban. 1981-ben felkent pásztor lett, és 1985-ben megkezdte programját mely címe „Life in the World” volt.
Ezek után szépen növekedett; először város majd állam, később ország s napjainkra már világszerte közvetítik televíziós programját, rádiók sugározzák tanításait és magazinja majdnem mindenhol megkapható. A program új nevet kapott; „Enjoying Everyday Life”.

Isten csodálatos érintésére sikerült teljesen megbocsájtania szüleinek, akik szintén befogadták Krisztust, rendkívüli úton.

Apja egyszer beteg lett és korházba került. Lánya bement hozzá.

„Joyce, sajnálom, ha úgy érzed bántottalak, de én nem értem mi rosszat tettem veled”- mondta az apa.

A lánya nagyon elkeseredett, nem azért mert apja nem látta be hogy gonoszul bánt vele, hanem azért, mert tudta, ha meghal, egyenesen a pokolba megy.

Az Úr szólt hozzá, és azt mondta neki helyezze el a szüleit magához közel és gondoskodjon róluk. Nagy próbája volt ez engedelmességének, főleg úgy hogy férje teljesen ellenezte a dolgot. Végül, mikor kiderült, Istennek valóban ez a terve, megtették. Nem sokkal később anyja felhívta őket, hogy férje sír, és arra kérte mindkettőjüket, amennyiben lehet, azonnal menjenek át. Beérve a házba az apa újra zokogni kezdett.

„Sajnálom, amit tettem ellened. Már régóta kiakartam ezt mondani, de nem volt hozzá merszem”- mondta, majd felnézett lánya férjére és így folytatta; „Dave, sajnálom azt is, amit veled tettem. Bocsánatot, kérek, amiért bántottam a feleségedet. Kérlek, bocsájts meg nekem. ”

Joyce tudta, hogy ebben a pillanatban történt meg a megváltás csodája. Letérdelt apja mellé és elmondták a megtérők imáját. Később meg keresztelte azt az embert, aki romba döntötte a gyermekkorát, s akinek teljes szívéből megbocsájtott.

Mára már négy felnőtt gyermek anyja, és tíz unoka nagymamája. Több mint 90 könyv szerzője és egy tüdőrák túlélője. Férjével St. Louis, Missouri- ban telepedtek le, azonban Tv programján keresztül tömegeket tanít, és pásztorol.

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Azonképpen az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt.” 
(1 Thesszalonika 4,14)

Ne képzeljük be magunknak, hogy a lélek az ő álmát érzéketlenségben alussza. „Ma velem leszel a paradicsomban”, ez az a megígért vigasz, melyet Krisztus a haldokló szentek fülébe súg. Ők „elaludtak a Jézusban”, de lelkeik Isten trónja előtt vannak és az Ő templomában magasztalják Őt éjjel-nappal, zengve halleluját Annak, ki őket vérével megtisztította bűneikből. A test alszik csendes kamrácskájában, a földben, a fűnek zöld leple alatt. Micsoda álom ez? Az alvás fogalmáról a képzelet: „nyugvás”, ezt akarja velünk a Szentlélek közelebbről ismertetni. Az alvás minden éjjelt a nap vasárnapjává tesz. Az alvás bezárja a lélek ajtaját és várakozásra késztet minden betolakodót, hogy a benső élet saját gyönyörkertjében megpihenhessen és felüdülhessen. 

A munkában elfáradt hívő nyugton alszik, hasonlóan a fáradt gyermekhez, mely az anya keblén szunnyad. Óh, mily boldogok, kik az Úrban halnak meg. „Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugszanak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket.” 

Csendes nyugalmukat senki meg nem zavarja, amíg az Úr felkelti őket, hogy kiossza közöttük az ígért kegyelmi jutalmat. Az őrangyalok védelme alatt, az örökkévalóság titkainak függönye mögött tovább alusznak a dicsőségnek ígéret-örökösei, míg majd az idők teljessége meghozza a dicsőülés megvalósulását. Milyen ébredés lesz az, mikor majd szunnyadozásaikból felébrednek! Betétettek utolsó nyughelyükre fáradtan, kimerülve, de nem úgy fognak felébredni. 

Bementek nyugalmukba bajoktól feldúlt homlokkal és éktelen ráncos ábrázattal, de fel fognak ébredni szépséges dicsőségben. Az összezsugorodott vetőmag, melyen nem volt semmi kellem és szép alkat, úgy jön elő a porból, mint új hajtás tündöklő kedvességben. A sír télszaka kitér a szabadulás tavaszának és a dicsőség nyarának. 

Valami boldogító a halál körül, hogy az az isteni kegyelem ereje által leveti rólunk a hétköznapi ruházatot, azután felöltöztet a tökéletesség menyegzői ruhájába. „Boldogok, kik elaludtak Jézusban.”

Köszöntünk Szent Szellem!: IGAZÁN ÉLEK!

"Ha csak magára volna gondja, Lelkét és lehelését magához vonná: elhervadna együtt minden test, és az ember visszatérne a porba." (Jób 34:14-15)

Érezted már valaha, hogy kifulladtál? Ha csak egy rövid időre is eláll a lélegzeted, akkor megszűnik a fizikai életed. Ha a Szentlélek távozik el, úgy lelki életed hal meg, mert a Szentlélek az élet Lelke Jézus Krisztusban és az Ő igazságában (Rómaibeliekhez írt levél 8:2, 10). Nélküle a kereszténység és az egyház egyaránt halott.
Napjaink egyik legolvasottabb keresztény szerzője - még 80 esztendővel halála után is - Oswald Chambers. Mindig újabb és újabb áldásokat nyerek, amint napi áhítatos könyvét tanulmányozom, amelynek címe: Krisztus mindenek felett. Oswald Chambersnek sem volt azonban mindig olyan dinamikus, mély gondolatokat ébresztő, Szentlélekkel teli az élete, mint amilyennel a könyvben találkozunk. Fiatalemberként az edinburghi egyetemről került át a Dunoon Bibliaiskolába, s ebben az intézményben történt éppen egy hatalmas lelki válság kellős közepén, hogy mardosó éhség és szomjúság ébredt benne a Szentlélekkel való teljes betöltekezés után.
Egy alkalommal, amikor a filozófia szak konzulenseként dolgozott, Chambers hallotta F. B. Meyert beszélni a Szentlélek keresztségéről. Még ekkor sem sejtette, milyen csodálatos tapasztalat vár rá az életútján. "A Biblia volt a világ legunalmasabb és legérdektelenebb könyve számomra, mindemellett azonban szörnyen kínzott saját természetem gonoszsága, hitványsága és hamis indítékaim sokasága. Ma már látom, hogy Isten vont be engem Szentleikének és az Ő Igéjének világosságába lényem mindenféle torz vonásán keresztül. Nem ismertem senkit, aki annak birtokában lett volna, amire én vágytam; sőt, azt sem tudtam, mire vágyom igazán. De azt tudtam, hogy ha a kereszténység csupán annyi, amennyi nekem van, akkor az egész dolog puszta ámítás."
Ahogy Oswald Chambers mondta, a Szentlélek nélkül a kereszténység csak szemfényvesztés, de a valódi, Lélek által vezetett élet a legdinamikusabb erőt képviseli az egész világon!

Imádság a mai napra
"Lehelj rám, Isten Szentlelke! Tölts be engem új élettel! Elet Lelke, tégy képessé ma, hogy valódi igazságban és örömben éljek!"

Garrie F. Williams írása alapján

Alfred Christlieb-Bizonyságaid örökkévaló örökségem-

 Amely Isten tűz által felel, az az Isten! ( l.Kir 18,24)

Isten ítéletének különös módjához folyamodott Illés, hogy a népet a Jahveban való hitre visszavezesse. Felhívta az összegyűlt népet, hogy a Baál prófétáinak is, és neki is adjanak egy áldozati állatot, aztán mindkét részről hívják segítségül az istenüket, hogy küldjön le tüzet a leölt állatra. Amely Isten teljesíti a kérést, egyedül azt ismerjék el igaz Istennek. Hogyan mert ilyet tenni a próféta? Mi adott bátorságot neki ehhez a javaslathoz? A Szentírás beszél nekünk arról, hogy Isten már korábban, Izrael történetében többször is tett ilyen tűz-csodát, hogy az igazi istentiszteletnek minden nép előtt maradandó érvényt szerezzen. Tűz szállt alá, az Áron első áldozatára (3.Móz.9,24), és a salamoni templom felszentelésénél az égőáldozatra (2.Krón.7,1). Ezenkívül Illés imájában azt is elmondhatta: hogy tudja meg e nép, hogy én a Te szolgád vagyok, és hogy mindezeket a Te parancsolatodból cselekedtem (36.v.). Ebből is felismerhetjük, hogy ő akkor Isten kifejezett utasítását követte.
 
Ami minket illet, sohase feledjük el, hogy Isten célja az volt, hogy embereket az élő Istenbe való hitre vezessen.

Olyan eszközt azonban, amilyet Illés használt, csak akkor szabad használnunk, ha erre kifejezett isteni megbízatásunk van. Illésnek volt ilyen megbízatása. Ezért volt rendíthetetlen a hite, és bölcs a viselkedése. Minden területen előnyt adott a Baál papoknak. Ők választhatták először ki az áldozati állatot. Az egész nap rendelkezésükre állt, hogy szertartásaikat elvégezzék. Illés nem aggódott a harc kimenetelétől. Egészen biztos volt a hamis próféták tehetetlenségében és Isten győzelmében.

Sohase csüggedjünk el, ha úgy látszik, mintha a hitetlenségé lenne a végső győzelem! Nem a hamis prófétáké, hanem az Úré lesz a diadal.

Isten asztaláról-Varga László

  "Nektek azonban, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket. Aki arcul üt, annak tartsd oda a másik arcodat is... Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik... Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas."  (Lukács 6,27-36)

Jézus legkeményebb parancsa. Isten a maga képére teremtett minket, az ő képét kell hordoznunk magatartásunkban. Ez a legmagasabb emberi eszmény. A parancs kizárólag Krisztus követőinek szól. Az Ő követői másképp kell, hogy viselkedjenek, mint mások. Vállalniuk kell Őérte olyan terheket, melyek másoknak eszébe se jutnak. De az igazi csoda, az Ő szeretetének csodája az, hogy ez a képtelen igényű magatartás mindig a leggyakorlatibb eredménynyel, haszonnal jár. A kölcsönös ellenségeskedéssel csak veszíteni lehet. Aki képes legyőzni magában ösztönös indulatait, és kipróbálja a Krisztus szerinti magatartást, mindig nyer. Ellensége megszégyenül, nem lesz képes újra támadni. Ha még imádkozik is érte, Isten hozzásegítheti, hogy barátot nyerjen benne. A gyűlölséget "csak-azért-is" szeretettel le lehet legyőzni. De minderre csak a magad vonatkozásában van jogod. Nem bocsáthatsz meg a mások ellenségeinek, nem fordíthatod oda a más másik arcát annak, aki őt arcul ütötte, nem áldhatod azt, aki testvéredet átkozza. Ezt kellene megtanulnunk, és talán a politikusoknak is.
 
Uram, bevallom, ritkán vagyok képes ezt a parancsodat teljesíteni. De ha megpróbáltam, mindig haszonnal, eredménnyel járt. Segíts, hogy gyakrabban próbálgassam, s mindig örüljek, ha sikerül. Elsősorban annak, hogy mégis van hitemnek eredménye. Tőled kérem, legyen a szeretet erejének hatása az emberek között. Ámen. 

Köszöntünk Szent Szellem!: KÖSZÖNTÜNK, ÚJ TEREMTÉS!

"Az Istennek Lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehelete adott nékem életet." (Jób 33:4)

A Biblia nemcsak a Szentlélek hatalmának munkájáról beszél, amikor kezdetben elevenné tette mindazt, amit az Atya megtervezett, Jézus pedig mindent megteremtett (1 Móz 1:2, 26; Zsid 1:1-3), hanem a megváltásról is, amely szintén egyértelműen magába foglalja a Szentháromság alkotói hatalmát. Krisztusban új teremtések vagyunk (Korintusbeliekhez írt második levél 5:17). Új lényünk "Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben"(Efézusbeliekhez írt levél 4:24). A megújult élet a Szentlélek teremtő munkája nyomán jön létre (Rómaibeliekhez írt levél 8:11). Ő - Jézus által - új szívet tud alkotni az újjászületett keresztényekben (Ez 36:26-27), akiket az újjáteremtés képessé tesz arra, hogy a jó cselekedetek életstílusát kövessék (Ef2:10). Könnyen beláthatjuk tehát, miért nem akarják a gonosz erői, hogy teljes szívvel higgyünk az Úr teremtő hatalmában. El akarják rabolni tőlünk a bizonyosságot, hogy miénk lehet a megváltás és a győzedelmes élet.

Isten alkotó hatalma jövőbeli tetteiben is megnyilvánul, és ez az alapja eljövendő létünknek is. Ő új eget, új földet és egy új Jeruzsálemet hoz létre (Ézsaiás könyve65:17-18; 2Pt 3:13; Jel 21:1). Sátán és követői azt sem akarják, hogy higgy a Mindenható jövőben is teremtő hatalmában, mert szilárdan elhatározták, hogy azt sugallják neked: csak ez az egy életed van. - Dicsőítsd ma tehát azért az Urat, hogy igényelheted magadnak a Szentlélek múltbeli, jelenlegi és jövőbeni teremtői hatalmának csodálatos áldásait! Életed az örökkévaló Isten kezében van!

Imádság a mai napra
"Szentlélek, ma kitárom szívem teremtő hatalmad előtt! Tégy engem újjá és egésszé Jézus vére által, amely megbocsátást és örök életet biztosít számomra!"

Garrie F. Williams írása alapján

Andrew Kuyvenhoven-Mindennap az Ige fényében-A BENNÜNK LAKOZÓ KEGYELEM

A mai napon olvasandó igeszakasz: Jn 14,18-24 

18 "Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok.  
19 Még egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok.
20 Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek. 21 Aki befogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat."
22 Így szólt hozzá Júdás, de nem az Iskáriótes: "Uram, miért van az, hogy nekünk akarod kijelenti magadat, és nem a világnak?"  
23 Jézus így válaszolt: "Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és szállást készítünk magunknak nála.  
24 Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én igémet. Az az ige pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki elküldött engem." 

"Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet, azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és szállást készítünk magunknak nála." (Jn 14,23) 

Jézust szeretni annyit tesz, mint engedelmeskedni neki. Ezért mondja az Úr: "Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet. "A Krisztus iránti szeretet, amint a házastársi szeretet is, nagyon gyakorlati dolog. Nem szavakból áll, hanem tettekből. Vagy ha szavakra van szükség, ezek csak akkor hordozhatók el, ha a tettekkel megegyeznek.
Aki ily módon, azaz az engedelmességben megmutatkozó szeretet-kapcsolat módján kötődik Krisztushoz, Isten kegyelmét egyre gazdagabban tapasztalja meg életében. Állandóan bizalmat érez magában Isten kegyelme iránt. Valójában Isten lakozik benne.
Megtanulunk úgy gondolni Istenre, mint aki személyében három: Atya, Fiú és Szentlélek. Azért gondolunk rá ily módon, mert így jelenti ki a Biblia az egy örök Istent. Tehát az Atyára gondolunk, aki felettünk van, aki a Teremtő Úr. A Fiú Istenre gondolunk, aki értünk van, a Közbenjáróra. A Szentlélek azonban az, aki bennünk van. Többnyire így kell nekünk az örökkévaló Istenre gondolnunk.
A három azonban egy, mert csak egyetlen igaz Isten van. És jóllehet a Biblia (rendszerint) azt tanítja, hogy a Szentlélek az, aki belénk költözik, hogy bennünk lakjon, amikor vesszük Isten kegyelmét, itt Jézus mégis így szól: "Mi - vagyis az Atya és én - szállást készítünk magunknak nála."
Az örökkévaló Isten lakozást vesz bennünk, ha szeretjük Jézus Krisztust. Ez a gondolat oly gazdag tartalmú, hogy szinte megrémít bennünket.
A mindenható Isten, aki egykor egy arany templomban lakott, hogy népe megközelíthesse őt, most úgy határozott, hogy az én hittestvéremben és bennem éljen. Micsoda kegyelem! És micsoda nagyszerű elkötelezettség! Most hát mi vagyunk az a hely, ahol az embereknek meg kell találniuk Istent.
Ez a tanítás egyszer s mindenkorra a legalaposabban megindokolja, hogy miért kell a kegyelemnek rajtunk keresztül mások felé áramlania, ha egyszer eljutottunk a Jézusban való hitre.

Oswald Chambers-Krisztus mindenek felett-INTÉS ÖNFEGYELMEZÉSRE

   "És ha a te jobb kezed bűnre visz téged, vágd le azt és vesd el magadtól; mert jobb neked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül és ne az egész tested vetessék a gyehennára" (Mt 5,30). 

Jézus nem azt mondta, hogy mindenkinek le kell vágnia jobb kezét, hanem - "ha a te jobb kezed bűnre visz téged" mialatt velem jársz, akkor vágd le. Sok olyan dolog van, ami törvény szerint megengedett, de ha Istenre akarod összpontosítani az életedet, akkor nem teheted azokat többé. Jobb kezed egyik legértékesebb kincsed, de - mondja Jézus - ha akadályoz az Ő akarata teljesítésében, akkor vágd le. Ez a legszigorúbb szabálya az önfegyelmezésnek, amit ember valaha hallott. Amikor Isten az újjászületés által átformál valakit, a kezdődő új életre jellemző a csonkaság. Száz meg egy olyan dolog van, amiket nem mersz megtenni; olyan dolgok ezek, amelyek a te szemedben és a téged ismerő világ szemében úgy hozzád tartoznak, akár a jobb kezed és szemed, és aki nem szellemi gondolkozású, ezt mondja: "Ugyan, mi van abban? Milyen lehetetlen vagy!" Nem volt még olyan szent, aki ne ilyen csonkán kezdte volna az új életét. De jobb belépni az életbe csonkán és Isten szemében mégis kedvesen, mint az emberek szemében kedvesnek lenni és bénának Isten előtt. Jézus Krisztus eleinte sok olyanban akadályoz meg Szelleme által, amit mindenkinek szabad, csak neked nem. Ügyelj, nehogy saját megfegyelmezett életedet mások bírálgatására használd. Csonka élettel kezdünk, de a 48. versben Jézus már a tökéletesen kibontakozott élet képét mutatja meg: "Legyetek tökéletesek, amint a ti mennyei Atyátok tökéletes."

Carl Eichhorn-Isten műhelyében-Bátor bizonyságtétel

"Azért valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt. " (Máté 10, 32)   


A Megváltó iránti hálás szeretet nem hallgathat. Minden megfontolást és aggodalmaskodást le kell hogy győzzön. Az a nagy reménység, mely szívünket betölti, egyszersmind bizonyságtételre indít. De Jézusról csak az tud bizonyságot tenni, aki valóban jól ismeri Őt és tudja, hogy mit kapott benne. "Istennek legyen hála az Ő kibeszélhetetlen ajándékáért!" - mondotta egyszer az apostol. És ez az ajándék Jézus Krisztus. El sem lehet mondani mindazt, amit benne kaptunk. Bármilyen sokat beszélünk is róla és magasztaljuk Őt, ennek soha vége nem lehet. "Mert nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, ne szóljuk", mondja Péter.

Más oldalról bátortalanság, félénkség van bennünk, nem merünk előhozakodni ezzel a névvel. Bizonyos tekintetben botránkozás tapad hozzá. Egy fiatal diakónus mondta el egyszer, hogy mennyire nehezére esett eleinte a betegeivel Jézusról beszélni. Úgy érezte, mintha valami összeszorítaná a torkát. Később leküzdötte ezt az érzést. Isten azt akarja, hogy Jézus nevéről szabadon és örömmel tegyünk bizonyságot. Nem szabad hallgatnunk! - Nemcsak a szószéken, hanem a műhelyben, az irodában, a vasúton, az országúton - mindenütt meg kell szólaljon ez a bizonyságtétel. Lelkészekkel kapcsolatban azt gondolja az ember, hogy nekik mindenképpen erről kell beszélniök, hiszen ez a foglalkozásuk, de amikor egészen váratlanul olyan helyen hangzik el a Jézusról szóló beszéd, ahol nem is gondolnánk, ez mint valami tövis fúródik az ember szívébe, lelkiismeretébe. Sokaknak nem is kívánatos, hogy erre a névre emlékeztessék őket. Szeretnék a Jézusról való beszédet a templomok falai közé zárni, hogy azon kívül háborítatlanul élhessék életüket. De olykor-olykor mégis akad egy-egy lélek, akit a bizonyságtétel Jézushoz vezet.

Nem mindenki kapott a nyilvános igehirdetésre elhívást, de a Jézusról való bizonyságtételre mindannyian el vagyunk kötelezve, akik már megtapasztaltuk az Ő kegyelmét. Hányszor megtörtént már az, hogy jelentéktelen asszonyok, vagy a beszédben kevéssé jártas, egyszerű férfiak lelkeket nyertek meg az Úrnak. És a szavakkal való bizonyságtétel még nyomatékosabb akkor, ha az illető egész élete megegyezik azzal. Az ilyen bátor és hangos bizonyságtevőkről egyszer majd maga Jézus tesz bizonyságot.

Reggeli gyöngyszemek: Hosszú élet ígértetik a szülők tiszteletéért

„Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked!” (2Móz 20:12)

Akik igazán Krisztust akarják követni, engedniük kell, hogy ő a szívben lakozzon. Be kell mutatniuk lelkületét és jellemét otthoni életükben, és udvariasságot, kedvességet kell tanúsítaniuk azokkal szemben, akikkel kapcsolatba kerülnek. Sok gyermek van, aki vallja, hogy ismeri az igazságot, és mégsem adja meg a szüleinek járó megbecsülést és szeretetet, aki alig mutat szeretetet apja és anyja iránt, és nem arra törekszik, hogy mentesítse őket az aggodalom alól. Sokan, akik kereszténynek vallják magukat, nem tudják, mit jelent ez: „Tiszteld atyádat és anyádat!”, és következésképpen azt sem igazán tudják, mit jelent a mondat második fele: „Hogy hosszú ideig élj azon a földön, melyet az Úr, a te Istened ad neked.” A szívek vizsgálója tudja, hogy milyen a hozzáállásod a szüleidhez, mert ő az erkölcsi jellemet a mennyei szentély aranymérlegével méri. Ó, bánjátok meg, hogy lenézitek szüleiteket, hogy közömbösek vagytok irántuk, és hogy megvetitek Isten szent parancsolatát!
(The Youth’s Instructor, June 22, 1893.)

A szülők a szeretet és a tisztelet olyan mértékére jogosultak, ami nem illet meg senki mást. Maga Isten, aki felelősséget helyezett rájuk azokért a lelkekért, akiket gondjaikra bízott, úgy rendelkezett, hogy a gyermek életének korai időszakában a szülők az Úr helyét töltsék be. Azok a gyermekek, akik elvetik, megvetik szüleik jogos tekintélyét és hatalmát, tulajdonképpen Isten tekintélyét és hatalmát vetik meg. Az ötödik parancsolat nemcsak azt követeli meg a gyermekektől, hogy adják meg szüleiknek a köteles tiszteletet és engedelmességet, hanem azt is, hogy szeressék szüleiket, legyenek hozzájuk gyengédek, könnyítsék terheiket, őrizzék és óvják meg tekintélyüket; és öreg korukban támogassák, vigasztalják őket.

Az ötödik parancsolat teljes életükben és szüleik teljes életében kötelezi a gyermekeket.
(The Youth’s Instructor, September 1, 1873.)

Reggeli dicséret- Az Istentől jövő üzenet követése

„Ne találtassék te közötted, aki az ő fiát vagy leányát átvigye a tűzön, se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, se varázsló; se bűbájos, se ördöngősöktől tudakozó, se titok-fejtő, se halottidéző; 
Mert mind utálja az Úr, aki ezeket műveli, és ez ilyen utálatosságokért űzi ki őket az Úr, a te Istened te előled.

Prófétát támaszt neked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat mint én: azt hallgassátok!

(Mózes ötödik könyve 18. fejezet 10-12, 15. vers)

Nemrég hallgattam egy kereskedelmi rádióban az aznapi horoszkópot; ’az oroszlánok ma ne hozzanak fontos döntéseket, a vízöntők bátran kockáztathatnak az üzleti életben, a mérleg jegyűek komoly családi konfliktusok elé nézhetnek…’

Ezt hallva, aztán elgondolkodtam, vajon hányan vannak, akik ez alapján tervezik és élik mindennapjaikat. Úgy látszik, mi emberek fogékonyak vagyunk a kissé homályos, kissé titokzatos, dolgok elhívésére. S a világos, egyszerű beszéd gyanús számunkra. 

S talán éppen ezért hisznek annyian a csillagok állásában, és nem a Bibliában. 
És persze ne is beszéljünk arról, hogy mennyien, akik önmagukat prófétának, mennyei látnoknak tartják, járatták, illetve járatják le a Bibliát. 
S így komoly kérdés lehet, hogyan tehetünk különbséget az emberi vélemény és az Istentől jövő üzenet között?

A Biblia meghatároz néhány irányelvet, amely által a prófétaság valódi ajándékát meg tudjuk különböztetni a hamisítványtól.

Megegyezik-e a próféta üzenete a Bibliával? 

„A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok,akiknek nincs hajnaluk…” (Ésa 8:20) 

Ez az ige azt jelenti, hogy a próféta tanításának összhangban kell lennie Isten törvényével és az egész Biblia bizonyságtételével. A későbbi próféta nem lehet ellentmondásban a korábbi prófétákkal.

Teljesednek-e a jövendölései? „Miről ismerjük meg, hogy nem az ÚR mondott egy igét? Ha egy próféta az ÚR nevében mond egy igét, de az nem történik meg,nem teljesedik be, azt az igét nem az ÚR, hanem a próféta mondta elbizakodottságában; ne félj tőle!” (5Móz 18:21-22)

Elfogadja-e, hogy Jézus a testet öltött Krisztus? „Erről ismerjétek meg az Isten Lelkét, [ha] valamely lélek Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van; és [ha] valamely lélek nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen Istentől.” (1Jn 4:2-3)

Milyen a próféta élete? A hamis prófétákat felismerhetjük gyümölcseikről. „Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt – mondta Jézus -; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik, és tűzre vettetik. Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket” (Mt 7:16, 18-20). /részlet: Hitelveink, A prófétaság ajándéka/

Isten felhívása ma, hogy ne legyünk olyanok, mint a tenger habja, melyet ide, s tova hány a divat, a tanítások, az izmusok szele, hanem ezen irányelvek alapján tegyük mérlegre elsősorban saját meggyőződésünket és minden külső sugalmazást, jöjjön az akár egy személy, vagy akár egy szervezet részéről.

„A prófétálást meg ne vessétek! Mindent megpróbáljatok; ami jó, azt megtartsátok! Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek!” (1Thessz. 5:20-22)

 Szerző: Szilárd