2017. július 3., hétfő

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól: Miért volt elfogadható Ábel áldozata Istennek?



Miért volt elfogadható Ábel áldozata Istennek?
Talán azért, mert jobb áldozatot vitt, mint Káin? Többet vagy keményebben vagy jobban dolgozott érte, mint a testvére? Ellenkezőleg... Ábel egy ártatlan állat vérét vitte. Az igazi áldozatot egyáltalán nem ő hozta..., valójában a bárány volt az, amely a legdrágább áldozatot fizette. 
Ábel NEM a keze munkájára és a munkájának gyümölcsére támaszkodott. Valahogy megértette, hogy a VÉR az, ami Istent kiengeszteli. „Vérontás nélkül nincs bűnbocsánat” (Zsidók 9:22). 
Ábel mindazok előképe, akik annak a másiknak a vérével közelednek Istenhez; az Isten Bárányáéval, aki elveszi a világ bűneit. 
Jézus vére az, amely megtisztít minket a bűneinktől (1 János 1:7). 
Jézus vére az, amely megtisztítja a lelkiismeretünket a holt cselekedetektől (Zsidók 9:14). 
Jézus vére az, amely megbékéltet minket Istennel (Efézus 2:13).
Jézus vérének köszönhetjük az üdvösségünket. DANIEL KOLENDA

Reggeli gyöngyszemek: Ne légy kapzsi!

„Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálólányát, se ökrét, se szamarát és semmit, ami az övé!.” (2Móz 20:17)



Az utolsó parancsolat a kapzsiságot ítéli el. Minden önző vágy, az elégedetlenség minden foka, minden túlzó cselekedet, minden önző kívánság kielégítése olyan jellem kifejlődését segíti elő, mely megsemmisíti az ember Krisztushoz való hasonlóságát és bezárja előtte Isten városának kapuit. (Letter 15, 1895.)

Amikor…az üdvösség örököseinek szolgáló angyalok az én mutogatását, a kapzsiságot, a túlzást és a mások kárára történő énnek kedvezést látják, szomorúan fordulnak el…Semmi sem dicsőíti jobban az Urat, és semmi sem magasztalja fel jobban az igazságot, mint amikor a hitetlenek azt látják, hogy az igazság milyen nagyszerű és jótékony munkát végzett a természetüknél fogva kapzsi és sivár lelkű embereken. Ha látni lehetne, hogy az ilyen hit alakítja a jellemet, hogy zárkózó, önző, pénzszerető emberekből olyanokat farag, akik szeretnek jót tenni, akik keresik az alkalmat, hogy mások számára áldás legyenek, akik meglátogatják az özvegyeket és az árvákat nyomorúságukban, és akik tisztán megtartják magukat a világtól, ez bizonyítéka lenne vallásuk hitelességének. 
Akik vallják, hogy várják és figyelik Uruk megjelenését, nem járathatják le hitvallásukat azzal, hogy fukarkodnak és belekapaszkodnak az utolsó garasba is. Ilyen gyümölcs nem terem a kereszténység fáján.

A tizedik parancsolat minden bűn gyökerére sújt le azzal, hogy megtiltja az önző kívánságot, amelyből a bűnös cselekedet ered. 
Ha Isten törvénye iránti engedelmességünkben visszatartjuk magunkat a mások tulajdonát képező bűnös dolgok kívánásától, akkor nem vétünk embertársaink ellen. 

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„És elnyelték a rút és sovány tehenek a hét szép és kövér tehenet”  (1 Mózes 41,4)


A fáraó álma már nagyon sokszor beteljesedett az én éber állapotomban nyert tapasztalataimban. Lankadatlan szorgalmasságom heteiben gyűjtött javaimon rettentő pusztítást vittek véghez henyélő nyugalomban töltött napjaim. Fagyos hidegségem ideje alatt megdermedt lelkesedésemnek minden tüze és heves buzgalmamnak ereje, a világi értelemhez való simulásom az istenes életben tett előrehaladásomat ugyancsak visszalökte az előbbi helyzetbe. 
Tapasztaltam, mily nagyon szükséges a sovány imáktól, a sovány dicsénekektől, a sovány engedelmességtől és a sovány szívbeli tapasztalatoktól óvakodnom. Ezek felemésztik vigaszomat és szívem kövérségét. 
Ha én az imát csak a legrövidebb időre mulasztom is el, elveszítem minden szellemi frissességemet mellyel már rendelkeztem. 
Ha újabb készletet nem kapok a mennyből, felemésztődik csűröm minden régi gabonakészlete az ínségben, mely lelkemet megtámadja. 
Ha a közönyösség hernyói, a világi gyönyörök sáskái és az öntetszelgés férgei szívemet teljesen kopárrá és pusztává teszik, ezek miatt lelkem elkezd hervadozni, akkor minden előbbi haladásom és növekedésem a kegyelemben, úgyszintén előbbi termékenységem az istenségben – hiábavalóvá lett.

Valóban nagyon komolyan kellene őrizkednem a csúnya, sovány napoktól az éhség gyötrő óráitól! Ha napról-napra óhajtott célom felé sietnék, azt hamar elérhetném, de gyakori tévelygéseim még a messze távolban tartanak vissza magasztos hivatásom javától és megfosztanak engem a győzelem azon gyümölcseitől, melyekért már eddig harcoltam. 
Az egyetlen út, melyen minden napunk „kövér tehenekké” válhatnak az, ha őket a helyes legelőre hajtom, azokat az Úrral közösségben töltöm, az ő szolgálatában, szemei előtt az Ő félelmében és utjaiban. 
Miért ne lehetne minden következő év dúsabb rakományban, életben, szeretetben, hálában és örömben? A mennyei halmokhoz közelebb jutok, tehát az Úrhoz is jobban kell hasonlítanom. 
Óh, Uram, tartóztasd távol tőlem a rútság átkát, add, hogy ne legyek kénytelen ezt kiáltozni: „megsoványodtam, megsoványodtam, jaj, nekem!” hanem, hogy megkövéredjek a Te házadban nagy Neved magasztalására.

2017. július 2., vasárnap

Cseri Kálmán Igehirdetései: SZABADÍTÁS

Alapige:Bír 6,1-10


Izráel fiai azt cselekedték, amit rossznak lát az Úr, ezért az Úr Midján kezébe adta őket hét esztendőre, Midján pedig kemény kézzel bánt Izráellel. Izráel fiai rejtekhelyeket készítettek maguknak a hegyekben, meg barlangokat és hegyi erődöket Midján miatt. Mert valahányszor Izráel vetett, Midján, Amálék és más keleti törzsek rájuk törtek. Ott táboroztak, és tönkretették a föld termését, egészen a Gázába vivő útig. Nem hagytak élelmet Izráelben, sőt egyetlen juhot, marhát vagy szamarat sem. Mert jószágaikkal és sátraikkal együtt vonultak fel, úgy jöttek, mint a sáskák, tömegesen, maguknak és tevéiknek száma sem volt, és behatoltak az országba, hogy tönkretegyék. Amikor igen elszegényedett Izráel Midján miatt, az Úrhoz kiáltottak segítségért Izráel fiai.

Amikor Izráel fiai segítségért kiáltottak az Úrhoz Midján miatt, az Úr egy prófétát küldött Izráel fiaihoz, aki ezt mondta nekik:

Így szól az Úr, Izráel Istene: Én hoztalak ki benneteket Egyiptomból, kihoztalak a szolgaság házából, kimentettelek titeket az egyiptomiak kezéből és elnyomóitok kezéből, kiűztem azokat előletek, és nektek adtam országukat, és ezt mondtam nektek: Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek! Ne féljétek az emóriak isteneit, akiknek a földjén laktok! De nem hallgattatok szavaimra.

Imádkozzunk!

Mennyei Édesatyánk, hálásan köszönünk neked minden percet, amit előtted való csendben tölthetünk. Köszönjük, hogy megsegítettél minket, és ideérhettünk, és hisszük, hogy ajándékot készítettél mindnyájunk számára.

Valljuk, Urunk, hogy így van, ahogy énekeltük, a mi sokszor háborgó és fáradt szívünk is csak tenálad nyugszik meg igazán.

Köszönjük neked, megváltó Urunk, Jézus Krisztus, hogy békességet ígérsz nekünk, a te békességedet adott nekünk. Nem úgy adod, ahogy a világ adja.

Magasztalunk téged mindazért, amit igéddel eddig elvégeztél bennünk. Kérünk, te magad szólj hozzánk most is az írott igén és a hirdetett igén keresztül és legyen a te szavad ír és gyógyító erő. Olyan nagy szükségünk van rád, és a te gyógyító, tisztító, bátorító szavadra. Kérünk, ajándékozz ezzel meg most minket. Ámen.

Igehirdetés

Sokan olvassuk most kalauzunk szerint a Bírák könyvét. Az Ószövetségnek ez a történelmi könyve úgy mutatja be a mindenható Istent, mint aki szabadító. Aki ezt a könyvet figyelmesen végigolvassa akár egy ültő helyében, Istent mint szabadító urat ismerheti meg.

Éppen ezért szeretnék most néhány bibliai gondolatot mondani a szabadításról, és utána valamit a most felolvasott igéről. I.

Kinek van szüksége szabadításra? Ha valaki rászorul arra, hogy szabadítója legyen, az valami nagy bajról árulkodik. Mert szabadítóra annak van szüksége, aki olyan helyzetbe került, hogy nem tud magán segíteni, ami meghaladja az erejét, csak külső erő segíthet rajta.

Amikor egy állat csapdába esik, akkor nem tud magán segíteni. Lehetséges kiszabadítani, a sérült tagjait esetleg gyógyítgatni. A csapdába esett állatnak van szüksége szabadítóra, és a szabadító tulajdonképpen az életét adja vissza annak, akit kiszabadított. Új lehetőséggel ajándékozza meg.

Néhány egyszerű példán, amit bármelyikünk tudna mondani, szemléljük ezt. A szenvedélyekből csak szabadulni lehet. Sokan megpróbálnak leszokni, van sokféle tudományos próbálkozás is, de egészen más a leszokás és a szabadulás. Mert aki például az alkoholizmusból megszabadul, az utána nem is kívánja. Ott ihatnak előtte. Máskor már elég egy rumos meggy, hogy feltámadjon a régi alkoholszomj, vagy a szagát, ha megérzi, már rettenetes kívánság lesz úrrá az emberen. Aki megszabadult, az nem kívánja. A kívánságot is kiveszi Isten az emberből.

Sok gyerekkel beszéltem most a nyáron is, akiket félelmek kötöznek meg, sokféle félelem. Az egyikükről kiderült, hogy mindenfélével próbálkoztak a szülei, még orvoshoz is vitték. Éjszakánként felkiabált, bepisilt, pedig már nagy volt. Megvolt ennek az oka. És hogyan szabadult meg a félelmeitől? Egyik este elmentek a szülők baráti látogatásra, és a hívő, imádkozó keresztmamára bízták ezt a kisfiút. Ő pedig miután lefektette, még beszélgetett vele, és sokat beszélt neki Jézusról: Jézus mennyire szereti a gyermekeket, hogy milyen nagy hatalma van, mindenkinél erősebb, és különösen azokra szokott vigyázni, akik kicsik, akik gyengék. Amikor éjszaka alszunk, mi nem tudunk magunkra vigyázni, de Ő ott van, és vigyáz ránk. Érdekes módon ettől kezdve nem kiabált és nem volt más kellemetlenség sem. Megszabadult a félelemtől.

És több más, hasonló példát mondhatnánk még.

A Zsidókhoz írt levélben olvasunk azokról, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak. Vannak ilyenek. Ismerek olyanokat, akik azok is maradtak, mert nem fogadták el Jézus szabadítását, de ismerek olyanokat, akik valóban rabok voltak a haláltól való félelem miatt, és amikor megismerték a szabadító Jézust, akkor megszabadultak ettől a félelemtől.

Sokan beszámolnak őszinte pillanataikban arról, hogy milyen kényszergondolatok gyötrik őket, és minél inkább elhatározzák, hogy arra már pedig nem gondolnak, annál inkább, és annál gyakrabban gondolnak rá. Ebből is Jézus adhat szabadítást.

És hány emberrel beszéltem már, akiket egy életen át rabságában tart valamilyen sérelem, valamilyen gyerekkori sérelem, hogy a testvérét jobban szerették, mint őt. Legalábbis ő úgy emlékszik rá. Vagy akármilyen megaláztatás, bántás, megszégyenítés, és végigkíséri. Már nagyszülő ő is, de még mindig fáj a szíve mélyén. Hálás vagyok Istennek, amikor egyszer-egyszer beszámoltak ezek a testvérek arról, hogy amikor élő hitre jutottak, és szívből meg tudták bocsátani azt az évekkel, évtizedekkel ezelőtt esett sérelmet, megszabadultak ennek a gyötrelmétől, és nem állt ott a közt, aki megbántotta őket, meg őközöttük, hanem szabadon tudtak vele találkozni.

A Biblia beszél arról, hogy az egész emberiség a Sátán fogságába esett. Eladtuk magunkat az ördögnek, amikor Isten ellen fellázadtunk, és nem tudunk magunkon segíteni. Annyira nem, hogy a Rómaiakhoz írt levélben írja Pál apostol: a test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is képes engedelmeskedni. Még ha akarna, sem tud engedelmeskedni Istennek, annyira rabjává lett az Isten elleni lázadásnak.

Erre mondja Jézus a János 8. szerint: aki bűnt cselekszik, az rabszolgája a bűnnek. Akit a Fiú megszabadít, az lesz valósággal szabad.

Isten mondja népének az Ószövetségben, hogy ha a párduc meg tudja szüntetni a foltjait, akkor ti is ki tudtok szabadulni a bűn kényszerének a fogságából.

De Pál apostol ujjong amiatt a Kolosséi levél eleje szerint, hogy áldott az Isten, aki kiszabadított minket a sötétség hatalmából, és átvitt az Ő szeretett Fiának országába, akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneink bocsánata. (1,13-14).

Isten kiszabadított. Utánunk nyúlt, foglyoknak a mi rabságunkba, megfogott és áttett a határon az Ő szeretett Fiának országába, és ott, akik Őbenne bíznak, azok szabadok.

Ezt a nagy szabadítást végezte el Jézus. Az egész Bírák könyve nagy előremutató nyíl a Szabadítóra, hogy ezek a kis szabadítások előlegek abból a nagy, kozmikus szabadításból, amit a Szabadító végez el, hiszen Jézusnak a neve is ezt jelenti. Amikor Ő a kereszten kimondta: ?elvégeztetett? és meghalt, akkor tulajdonképpen kinyitotta a mi börtönünk ajtaját, és egyben kinyitotta a mennyország ajtaját is, mert abban a pillanatban hasadt ketté a kárpit a szentély és a szentek szentje között. Kimehet a benne hívő bűnös a börtönből, és közvetlenül járulhat a mindenható Isten elé, Jézusra való tekintettel.

Ez az a nagy szabadítás, amiről sok szép énekünk szól, és amiért a mennyei seregek is dicsőítik a Bárányt, a Jelenések könyve szerint.

Amikor Jézus a názáreti zsinagógában összefoglalta a programját, hogy mi végett jött, és idézi az Ézsaiás 61. részt, akkor nemcsak azt mondja, hogy a szegényeknek evangéliumot, vagyis a bűnönöseknek bocsánatot hozott, hanem a foglyoknak szabadulást, a megkötözötteknek feloldozást. Hozott bocsánatot a múltunkra, s hozott szabadulást a jövőnkre nézve.

Sokkal kisebbnek látja sok hívő ember is Istent, mint amekkora Ő. Sokkal kisebbnek gondoljuk azt a szabadítást, amit Jézus elvégzett. Az nagyon nagy szabadítás, az kozmikus váltság volt, és belefér a mi kicsi életünk is. Minden elkövetett bűnünkre teljes bocsánatot szerzett. És nemcsak megbocsátja, amit elkövettünk, de meg tud szabadítani is attól, hogy újra és újra lázadjunk Isten ellen. Ne mondjunk le erről!

Szabadok vagyunk-e mi már sok mindentől, ami korábban megkötözött? Akarunk-e szabadulni mindattól, ami most még lelkiképpen megkötöz? És bízunk-e a szabadító Jézusban annyira, hogy Ő nekünk is teljes szabadulást tud adni?

Ennyit röviden a szabadítás bibliai gondolatáról. Most forduljunk ehhez az igéhez, ami holnap lesz a napi igénk, és holnap kezdődik ez az izgalmas történet arról a szabadításról, amit Isten Gedeon által adott akkor az Ő népének. II.

Miért volt szükség Gedeon idejében Isten szabadítására? Azért, mert a Bírák könyvében négy esemény ismétlődik több mint tízszer egymást követően. Négy dolog követte egymást, és ez mutatja Istennek a végtelen szeretetét és kegyelmét. Ezt olvastuk itt is:

1. Izráel fiai azt cselekedték, amit rossznak lát az Úr.

2. Ezért az Úr Midján kezébe adta őket.

(Aztán jön sok szörnyűség. Olvastuk, hogy mi-mindent tettek a midianiták. Majd erre még visszatérünk.)

3. Amikor igen elszegényedett a nép Midján miatt, az Úrhoz kiáltottak segítségért.

4. És amikor Izráel fiai segítségért kiáltottak az Úrhoz Midján miatt, akkor az Úr küld nekik szabadítót Gedeon személyében.

Azt cselekszik, amit rossznak lát az Úr, vagyis elkezdenek bálványokat istenként tisztelni, mint a környező pogány népek. Ennek megvan a következménye, jön valamilyen ellenség, amivel nem bírnak, önerőből nem tudnak megszabadulni. Akkor kiáltanak az Úrhoz, és Isten kegyelmesen válaszol, és mindig küld egy szabadítót. Aztán egyszer vége. Eljön az utolsó, mert vég nélkül nem lehet Isten kegyelmével sem játszani.

Nos, miért látta az Úr rossznak, hogy Izráel népe szobrokat, bálványokat is tisztelt istenként, hiszen Istent is tisztelte? Miért nem volt ez elég? Mindnyájan tudjuk, hogy pontosan ez az is haragította meg mindig. Mert ha egyedül Ő a valóságos Isten, az élő Isten, aki teremtette a világot és kihozta az Ő népét Egyiptomból, és beszélt velük a prófétákon keresztül, ha nincs más Isten, akkor ne imádjanak senki és semmi mást istenként. Mert ha igen, akkor ezzel kilépnek az Istennel való szövetségből.

A szövetségkötéskor Isten hatalmas ígéreteket adott az Ő népének. Egyebek közt azt is, hogy amíg hozzá hűségesek lesznek, úgy élnek, mintha egy erős várfal venné őket körül, és azon belül biztonságban vannak. Isten erre számtalan bizonyítékot adott. Óriási túlerővel szemben is megvédte őket, pótolta a termést, ha az kiesett, győzelemről-győzelemre segítette őket, amíg csak az élő Istent imádták Istenként. Amíg dicsőítették Őt azzal, hogy bíztak benne, addig megmutatta, hogy Ő kicsoda, milyen a hatalma, és hogy szereti a népét. Mihelyt azonban kiléptek ebből a várból, ebből a szövetségből, és kacérkodni kezdtek idegen, úgynevezett istenekkel, akkor védtelenekké váltak.

Nem Isten jött, hogy most elveri a port rajtuk, mert milyen csúnyán viselkedtek ? ők hozták magukat olyan helyzetbe, ahol nem működött a védelem. Kiléptek a szövetségből, és bármilyen ellenség (sokszor náluk kisebb ellenség is) elbánt velük. Ezért mondta Isten olyan sokszor nekik: ne engedjenek a kísértésnek. A pogány népek imádják azt, amit akarnak, őnekik azonban megadatott, hogy ismerik az egy igaz élő Istent, akkor őt imádják, benne bízzanak, tőle várjanak és kérjenek mindent, és akkor védve lesznek.

Újra és újra hűtlenekké váltak Istenhez. Ez az első lépés.

A második: akkor, mint védtelenek, szembe találják magukat sokféle bajjal. Például ilyenekkel is: a midianiták harcias néptörzs voltak, de nem szerették a vérengzést. Éppen ezért ilyen módszereket választottak, hogy amikor Izráel elvetette a gabonát, eljöttek és feltúrták a földet. Tönkretették a vetést, hogy ne legyen belőle termés. Vagy megvárták (erről is van szó később), hogy betakarítsák a termést. A gabona a magtárban volt, a must forrt a tömlőkben, a gyümölcsöt is leszedték és a raktárakban volt, és akkor jöttek. Kiürítettek minden raktárt, és mentek kiéheztetni az ellenséget. És iszonyatos éhínség pusztított a nyomukban.

Azonkívül jól felfegyverzett seregük volt. Idomított harci tevékkel jelentek meg. Ez olyan volt, mint amikor a tankok megjelentek, vagy a második világháborúban a különböző egyre többet tudó bombázók, és nem volt senki, aki megállt volna előttük. A pici Izráel meg végképp nem. Amikor egészen elszegényedett Izráel, akkor az Úrhoz kiáltottak.

Az ember azt kérdezi: miért kellett ezt megvárni? A tékozló fiú példázatában mindig megállok itt, és nem tudok rá választ adni: amikor mindenét elköltötte, akkor kezd gondolni arra, hogy van nekem apám is, haza kellene menni. Miért nem előbb? Mert ez az ellenség annyira rabul ejti azokat, akik nem az egy igaz Istenben hisznek csupán, hogy a józan eszüket is elveszi. Miért nem számította ki a tékozló fiú: ha ilyen tempóban fogy az örökség, akkor előre meg lehet mondani, mennyi időre elég. És ha elfogy, akkor mi lesz? Akkor változtassak még idejében az életmódomon. De nem. Éppen ezért fogoly, rab az Istent igazán nem tisztelő ember, hogy a józan eszét is elveszíti.

Nos, ők is, amikor már mindenestől elszegényedtek, akkor kiáltanak Istenhez. Válaszol-e vajon Isten? Kegyelmes volt, és válaszolt, és akkor hívta el Gedeont.

És hogy folytatódik ez a történet? Úgy, hogy Gedeon mindenekelőtt kap egy furcsa parancsot. Mivel az ő apja is felállított egy Baal szobrot, egy pogány bálványt az udvaron, mindenekelőtt azt döntse le. Gedeon apja tekintélyes ember volt, közismert, valószínű a faluközösség valamelyik vezetője lehetett, és az egész falu ismerte ezt a szép bálványszobrot, körülültetve szent fákkal. Ezt nem lehetett feltűnés nélkül ledönteni. Megteszi Gedeon, vagy nem?

Sokszor itt akad el egy-egy hívő ember lelki fejlődése, hogy amikor Istentől számára furcsa, kényelmetlen, kellemetlen, áldozattal járó parancsot kap, azt nem teljesíti. Elkezd alkudozni: majd később, majd valaki más, miért kell ez, miért éppen ő ? és engedelmesség híján nem lesz szabadítás.

Gedeon engedelmeskedett. Nem értette, miért kell, hiszen egy csomó szobor áll még a többiek udvarában. Miért éppen náluk kell kezdeni? De nem okoskodott, nem halogatta. Félt nagyon. Egyedül kevésnek érezte magát. Szól a jó barátainak. Nem merik nappal megcsinálni, de éjszaka nekilátnak. Ledöntik a szobrot, kivágják a szent fákat. Mi lesz most?

A legtöbben ismerjük a folytatást. Isten kezdi megmutatni a hatalmát, kicsoda Ő, a valóban élő és cselekvő Isten.

Reggel felzúdul a falu, követelik annak a fejét, aki ledöntötte a szobrot. Gedeon apja mint házigazda megy ki, mit fog csinálni? Isten ad neki különös bölcsességet. Azt mondja a tömegnek: miért kiabáltok ti itt, mi a probléma? Hát a Baal isten, nem? Akkor nem szorul arra, hogy magunkfajta emberek védjék meg. Ha ő isten, majd megmutatja, majd bosszút áll azon, aki ledöndötte a szobrát. Erre nem lehetett mit mondani, mert éppen ez volt a rögeszméjük, hogy Baal isten és ezért nem szabad bántani a szobrát.

A saját fegyverükkel védekezett Gedeon apja. Isten így védte meg Gedeont. Aztán megkapja a parancsot, hogy toborozzon hadsereget, de akkor meg haza kell küldenie egy részét. A végén maradnak mindössze háromszázan, a midianiták pedig vannak százharmincötezren. Négyszázötvenszer annyian, mint ők. És Isten a kezükbe adja. Ez a kifejezés utal mindig arra, hogy kicsoda a szabadító Isten, amikor előre megmondja: a kezetekbe adom őket. Nem ti fogtok győzelmes csatát vívni, ti csak tegyétek azt, amit mondok ? mondja Isten ? és majd én a kezetekbe adom.

A háromszáz ember nem is fegyverekkel, hanem kürttel, korsóval, fáklyával olyan riadalmat kelt a midianiták táborában, hogy szerencsétlenek lemészárolták egymást. Gedeonéknak csak az maradt, hogy kikergessék az életben maradt maradékot az országból.

Ilyen a szabadító Isten, és így cselekszik.

Hol kezdődött ez a szabadítás? Isten szabadításának a természetrajzáról szeretnék még mondani néhány dolgot.

Nem azon az éjszakán kezdődött a szabadítás, amikor Gedeonék Isten utasítása szerint körbevették az ellenséges tábort. Sokkal előbb kezdődött. Az örökkévalóságban kezdődött minden szabadítás. Azt mondja a Biblia: Isten szívében kezdődött. Isten az örökkévalóságban úgy döntött, hogy nem hagyja az embert a bűn rabságában, az ördög rabságában, hanem szabadulást készít, szabadítót készít. A Jelenések könyvében olvassuk: a Bárány megöletett a világ teremtése előtt. Isten az időn kívül van, csak nekünk van ilyen: tegnap, holnap. Ő egyben lát mindent, és az örökkévalóságban eldöntötte, hogy ad lehetőséget az embernek a szabadulásra, és mindent megtett azért, hogy legyen nekünk szabadulásunk.

Aztán folytatódott ez a szabadítás Gedeon szívében. Amikor Isten elhívja őt, nem tudja ezt komolyan venni és kezd magyarázni: Uram, valami tévedés lehet, mert az én családom jelentéktelen család. Sőt a törzsem is a legkisebbek közül való, és én is egyszerű, tudatlan fiatalember vagyok. Valaki másra gondolhattál te. Aztán Isten meggyőzi őt különböző módon. Attól kezdve viszont akármit mond neki Isten, azt teljesíti. Ha remegett a térde, hangja, szíve, mindene, akkor is.

Volt olyan egyszer, hogy, alig mert egy lépést megtenni, és egy jó barátjával éjszaka kúsztak le hallgatózni az ellenség táborához közel, de akkor is megtette azt, amit Isten mondott neki. Az ő szívében folytatódott, és itt erre az első lépésre szeretnék hangsúlyt tenni. A háromszáz vitéz győzelméről sokat szoktunk hallani, de az első lépést lehetett a legnehezebb megtenni: menj haza, és mindenekelőtt vágd ki az apád udvarán levő szent fákat. Ez az istenségek elleni halálos vétek volt, hogy döntsd le a Baal szobrot, ami előtt hajbókoltak, meg áldozatot mutattak be neki, mintha isten lenne. Hát ez borzasztó, ez életveszélyes dolog.

És Gedeon életveszélyesen rábízza magát Istenre. Arra az Istenre, akit még nem is ismer igazán. Sok mindent tudott róla, de az elején még azt hiszi, Istennel lehet vitatkozni. Kicsit pökhendi, gőgös hangot használ. Aztán megismeri egyre jobban. Egyre jobban megtanulja tisztelni és feltétel nélkül bízni benne. Ha nem értem is, amit mond, megteszem. Ha nem tudom megindokolni senkinek, hogy most miért viselkedem úgy, miért küldi haza a sereg egy részét, amikor úgyis kevesen vannak ? ezt mondta az Úr, és neki ez elég. Érti Isten szavát, és feltétel nélkül kész engedelmeskedni annak. Elkezdi a tisztogatást otthon, a saját portájukon.

Az ilyen embereket tudja használni Isten mások javára, egy kisebb vagy nagyobb közösség javára.

Meg kell tanulnia Gedeonnak, hogy először annak kell visszatérnie Istenhez, annak kell megtérnie igazán, akit Ő elhívott és használni akar mások érdekében. Akármilyen lelki állapotban nem szolgálhat senki sem Istennek. A lelki kondíciónknak, a lelki tisztaságunknak rendben kell lennie, kerül, amibe kerül.

Néha otthon a legnehezebb, hiszen eddig sosem imádkoztunk. Majd mostantól kezdve. Eddig nem volt a napirendjében valakinek, hogy olvassa a Szentírást, most meg rajtakapják újra és újra a rokonok: megint a Bibliát bújod. Hogy magyarázza meg, hova tegye az ezzel járó sértő, bántó megjegyzéseket...? Akinek van bátorsága otthon elkezdeni.

Olyan tanulságos volt számomra: a múltkor valaki elsorolta, hogy mennyit háborgott a felhalmozott nagy államadósság miatt, és amikor egyszer vádolt, szidott mindenkit, aki ebben az ő látása szerint részes volt, eszébe jutott: és ő? Nem tartozik senkinek? Mekkora adósságot halmozott fel. Mi-mindent nem kapott meg tőle a felesége, az öreg szülei, a gyerekei stb. És azt mondja: amikor munkához látott és mindezt feltérképezte, hogy mi-mindent nem adott meg azoknak, akiknek tartozik, és elkezdte törleszteni az adósságot, megadni azt, amit neki kell megadnia, sokkal tisztábban, világosabban látott egyéb kérdésekben is. És egy idő után Isten elkezdte őt használni mások javára.

Amíg a magam portáján nem sepregettem, addig ne akarjak kiseperni a világból senki mást.

Gedeon kész volt ebben engedelmeskedni. Ilyen kényes isteni parancsot is teljesíteni, és így kerülhetett sor arra, hogy attól kezdve aztán egyre gyakrabban megértette Isten parancsait. S mivel mindegyiket kész volt teljesíteni, egyre nagyobb csodákat látott. Ezt a végső nagy szabadítást már végképp nem ő hajtotta végre, hanem szinte csak nézi, hogyan munkálkodik Isten. Őket is felhasználta Isten, de szokatlan módon. Dárdát, kardot, pajzsot nem adott a kezükbe. Fegyvertelenül győztek le egy nagyon jól felfegyverzett, nagy túlerőben levő ellenséges csapatot. Vagyis: Isten kezükbe adta őket.

Olyan sok mindentől félünk mi is. Néha megvan az okunk az aggodalomra. Néha beindul a fantáziánk, és elképzelt, lehetséges nehézségektől is elkezdünk félni már most. Mi lesz, ha ez meg az bekövetkezik... és valószínű, hogy nem következik be. És ha bekövetkezik, akkor már most meggyötör engem? Elég lesz, ha majd akkor szembenézek vele ? de nem, hanem aggodalmaskodom. Megvannak nekünk is a midianitáink.

Ilyen nagynak látjuk-e Istent, ahogy az a Gedeon történetéből kiderül? Rá merjük-e bízni magunkat ilyen életveszélyesen, hogy ha esetleg nem teljesíti Isten az ígéretét, akkor valóban nagy baj lesz. De Ő bizonyos, hogy teljesíti, csak valóban azt tekintsük Isten ígéretének, ami meg van írva, amit Ő mondott, és ne azt, amit szeretnénk, hogy cselekedjen. Ebben azonban megint csak a mi Urunk segít nekünk. Segít abban, amit a Zsidókhoz írt levélben így olvasunk: az érzékeink egyre finomabban mutatják, hogy mi a jó, mi a rossz, mi az, ami Istentől való, és mi az, ami nem.

Ne felejtsük, hogy az igazi nagy szabadítást a mi Urunk Jézus Krisztus végezte el. Minket is kiszabadított a sötétség hatalmából. Boldog az, aki valóban kilép a börtönből, belép az Isten országába, és attól kezdve, amit Isten szavaként megért, Biblia-olvasás közben, másokkal beszélgetve, igehirdetésből, azt feltétel nélkül kész engedelmesen cselekedni. Akkor használ minket Isten mások javára.

Imádkozzunk!

Istenünk, dicsőítünk türelmedért. Őrizz meg minket attól, hogy visszaéljünk vele. Szeretnénk most mindjárt engedni annak, amit számunkra hangsúlyossá tettél.

Köszönjük, hogy van szavad hozzánk. Köszönjük, hogy nemcsak Gedeont utasítottad, tanácsoltad és védelmezted, hanem mindez reánk is érvényes lehet. Adj nekünk bátorságot kilépni minden kötelékünkből. Abból a börtönből, amibe születtünk. Adj nekünk bátorságot bízni benned, és megtapasztalnunk, hogy akit a Fiú megszabadít, az valósággal szabad.

Könyörgünk hozzád azokért, akik sokféle szenvedélynek, bűnnek, rossz szokásnak, félelemnek a rabjai. Adj a szívünkbe szeretetet, hogy szeretettel tudjuk hirdetni a szabadulás evangéliumát.

Könyörgünk hozzád, Úr Jézus, hogy te legyél itt a magvető a jövő hét estéin. És te, a Szabadító, győzz meg mindannyiunkat arról, hogy készen van a szabadulás minden benned hívő számára. Adj itt sokunknak bocsánatot és szabadítást.
Ámen.

Jézus nem csak a testet gyógyítja! Sőt!

Az ember test-lélek-szellem-így minden mindenre kölcsönösen hat! Jézus a lelkedet is gyógyítja, hisz az megbetegíti a testet is! Gondolj bele az EGÉSZ-SÉG szóba :)

Példabeszédek 4. rész 23.
,,Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet...

Te pedig vigyázz a gondolataidra, mert az táplálja a szellemedet, ami szintén hat a te testedre!
Vigyázz arra is, hogy mivel táplálod testedet! Legyen az egészséges, ami tiszta és táplálja a testedet, ami nem a tiéd..hanem Isten Szent Szellemének temploma!

Jézus húsevő volt és borívó, de a törvényt nem eltörölni jött, hanem betölteni azt!

Ahogy Jánosnál mintát adott, hogy be kell merítkezni, úgy minden cselekedetével mintát mutatott! Az evés-ivással is! Bűnösökkel evett-ivott, hisz őértük jött, de mértéket tartott mindenben!
A cigaretta sem szolgála az egészségedet és nagyon nem jól mutat úgy a keresztények és a világ szemében egy keresztény cigarettával....hitbomlasztó...mindenkit megszabadít az Úr tőle, csak kérni kell! Mint ahogy a túlzott sör-bor szeretetétől is! 

Te pedig Krisztusé vagy, már nem a magadé!

,,Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.” Gal 2:20

Az pedig maga a szeretet törvénye!

"Szeresd felebarátodat, mint magadat! Én vagyok az Úr!" (3Móz19:18b

Ha nem szereted magadat, nem tudod szeretni felebarátodat sem...
Ha szereted magadat úgy jól bánsz magaddal! 

Vagyis egészségesen élsz: egészségesen táplálod testedet, pozitív gondolatokkal táplálod szellemedet, amellyel egészséges-erős lelket kapsz!

Először jön a GONDOLAT aztán az érzés, nem fordítva! 
A negatív gondolat, negatív érzést ad, az pedig nem szolgála az életedet!
Ne feledd, a gondolatod a mag...ami megterem...te döntöd el, mit teremt meg!
NE fogj mindent az ellenlábasra!
Te győztes vagy az Úrral! Állj ellen és elfut tőled!
Állj ellen a negatív gondolataidnak, cseréld le azt pozitívra!
Ez egy edzés, folyamatosan edzel, sikerül mindig jobb és jobb eredményt elérni!
Semmi baj nincs, ha először nem futod le a Maratont.....még jönnek és jönnek a nem kívánt gondolatok....utasítsd el, jelentsd ki háromszor helyette pozitívan és folytasd! 

Azt mondják, hogy jó szokások kialakításához, mint a legkisebb új élet kialakításához, ( egy kis csirke ennyi idő alatt kell ki a tojásból) 21 nap kell...
Türelem és kitartás..ez mind a Szent Szellem gyümölcse, kimunkálja benned, neked csak tenned kell érte!

Isten mindent veled de semmit nélküled nem tesz! Ámen💖

Mit mond a Biblia az alkohol / borfogyasztásról? Bűn, ha egy keresztény alkoholt / bort iszik?

Sok igevers arra biztatja az embereket, hogy tartsák magukat távol az alkoholtól

(3 Mózes 10:9; 4 Mózes 6:3; 5 Mózes 14:26; 29:6; Bírák 13:4,7,14; 1 Sámuel 1:15; Példabeszédek 20:1; 31:4,6; Ézsaiás 5:11,22; 24:9; 28:7; 29:9; 56:12; Mikeás 2:11; Lukács 1:15).

Ugyanakkor az Ige nem feltétlenül tiltja meg a keresztényeknek, hogy sört, bort, vagy bármi más alkoholos italt igyanak. Az van megparancsolva, hogy kerüljék a részegséget (Efézus 5:18).

A Biblia megfeddi a részegséget és annak hatásait (Példabeszédek 23:29-35). A keresztényeknek az is meg van parancsolva, hogy ne engedjék át a testük “irányítását” bárminek (1 Korinthus 6:12; 2 Péter 2:19).

Azt is tiltja a Biblia, hogy olyat tegyenek a keresztények, ami megbánt más hívőket, vagy arra biztatja őket, hogy a lelkiismeretük ellen vétkezzenek (1 Korinthus 8:9-13).

Ezeknek az elveknek a fényében hihetetlenül nehezen mondhatná egy keresztény, hogy az alkohol ivása Isten dicsőségét szolgálja (1 Korinthus 10:31).

Jézus a vizet borrá változtatta. Úgy tűnik, hogy Jézus ivott is bort alkalomadtán (János 2:1-11; Máté 26:29). Az újszövetségi időkben a víz nem volt túl tiszta. A modern egészségügyi eljárások híján tele volt baktériumokkal, vírusokkal és mindenféle szennyező anyagokkal. Ez ma is igaz a harmadik világ legtöbb országban. Emiatt az emberek sokszor ittak bort (vagy szőlőlét) ez sokkal kevésbé volt szennyezett. Az 1 Timótues 5:23-ban

Pál azt tanácsolja Timóteusnak, hogy ne igyon vizet (mert valószínűleg az okozta a gyomorpanaszait), hanem inkább bort. A görög szó a borra a Bibliában a legáltalánosabb, mindennapos szó a borra. Akkoriban a bort megerjesztették, de nem olyan fokig, mint ma. Nem igaz, hogy szőlőlé volt, de az is hibás, hogy ugyanaz volt, mint a manapság használatos bor.

Tehát az Ige nem feltétlenül tiltja meg a keresztényeknek a sör, bor, vagy más alkoholos ital ivását. Az alkohol önmagában, önmagától nem bűnnel szennyezett. Viszont a részegségtől és az alkoholfüggőségtől tartózkodnia kell a keresztényeknek (Efézus 5:18; 1 Korinthus 6:12).

Ezek a bibliai elvek hihetetlenül nehézzé teszik annak vitatását, hogy egy alkoholt ivó keresztény Istennek tetsző lenne.




Csendes percek: VESZTESÉG VAGY ÚJ KEZDET?

,,Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim - így szól az ÚR.
Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál.
Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek,
ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.,,
Ézs 55,8-11.

,,Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim - így szól az Úr.,, (Ézs 55,8)

"Kim, nagyon jó munkaerő vagy, és a lakók is szeretnek, de a megszorítások miatt a te pozíciódat megszüntetik." Megdöbbenve hallgattam az otthon - akkori munkahelyem - vezetőjének szavait. Szomorú voltam, mert hiányozni fognak az ottani barátaim, akiket annyira megszerettem. Már egy ideje új feladatért imádkoztam, és Isten - a munkám elvesztését felhasználva - teljes munkaidős szolgálatra indított Romániába, idős, hajléktalan emberek közé.
Isten jobban átlátja életutamat, mint én. Így anélkül, hogy tudtam volna róla, az otthonban végzett munkám felkészített a veszélyeztetett körülmények között élő idős emberekért végzett szolgálatra egy másik országban. Isten felhasználta a most elvesztett munkát, amit azelőtt nem is gondoltam volna, hogy elvállalnék, arra, hogy felkészítsen életem következő szakaszára.
Ha olyasmi történik, amit nem értünk, akkor is bízhatunk Istenben, aki életünk nagy képét egyben látja. Akármi történik, bármilyen nehéz helyzettel is kell szembenéznünk, hihetjük, hogy Isten mindent a javunkra tesz.

Imádság: Drága Istenünk, segíts, hogy tudjunk bízni benned, bármi történjen is! Ámen.
Isten mindent a javunkra tesz.

Kim Jackson (Észak- Karolina, USA)

IMÁDKOZZUNK MA AZOKÉRT AKIK  ELVESZÍTETTÉK AZ ÁLLÁSUKAT!

Hiszem, hogy a te Igéd gyógyulást ad minden ember számára, ha olvasod és megvallod azt!

,,Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre.,,  RÓMA 10:10.
,,Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által.   Róma 10:17
,, Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek,
ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem. Ézs 55,8-11
Ámen💖


Zsoltárok könyve 41. rész 14 vers


Zsoltárok könyve 41. rész


1. Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.
2. Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr.
3. Az Úr megőrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kivánságának.
4. Az Úr megerősíti őt az ő betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében.
5. Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!
6. Ellenségeim rosszat mondanak felőlem: Mikor hal meg és vész ki a neve?
7. Ha látogatni jön be valaki, hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot gyűjt össze magának, kimegy az utczára és beszél.
8. Minden gyűlölőm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem:
9. Istennek átka szállott ő reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé!
10. Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem.
11. De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik!
12. Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem;
13. Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha.
14. Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktől fogva mindörökké. Ámen, ámen!

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Ige és Lélek

"Edd meg ezt a tekercset, azután menj, és szólj Izrael házához! "(Ez 3,1)




Ezékiel közvetlenül a babiloni fogság előtt prédikált, aztán Isten a fogságba is elküldte, hogy erősítse a népet igével. Ez a szakasz arról szól, hogyan hívta el őt Isten erre a szolgálatra. Sok mindent megtudunk Isten igéjének természetéről.

Kiderül belőle, hogy Isten úgy segít az embereken, hogy az igehirdetésen keresztül megszólítja őket, és ha komolyan veszik azt, az ige megváltoztatja a hallgatók gondolkozását és életvitelét. Igehallgatás közben támad hit is a hitetlen szívben.

Isten jelképesen egy teleírt könyvtekercset ad a prófétának, amit meg, kell ennie. Minden könyv olvasni való, de a Biblia ilyen értelemben megenni való. Vagyis nem nyalogatni, lapozgatni kell, hanem megrágni megérteni, lenyelni - befogadni, megemészteni - magamévá tenni, azonosulni vele, engedelmeskedni neki. Ne válogassunk benne, amit Isten ad, azt vegyük komolyan!

Aki így olvassa és hallgatja Isten igéjét, annak táplálékká válik. Olyan lesz, mint az édes méz. Még a kemény beszédben is megérzi Isten mentő és ajándékozó szeretetét.

„Miközben beszélt, lélek áradt belém, talpra állított, én pedig hallottam, hogy beszél hozzám." (Ez 2,2) 

Vagyis aki Isten igéjére figyel, annak a Szentlélek érthetővé teszi Isten szavát, egészen személyesen szólítja meg, megerősíti, és elküldi másokhoz, hogy adja tovább az életmentő igét. A mi feladatunk ennyi: elmondani a ránk bízott üzenetet azoknak, akikhez Isten küld. Minden egyebet ő végez: hogy legyenek köztük is, akik befogadják, hisznek, megváltoznak, és így üdvözülnek.

De lesznek mindig, akik nem akarják hallani, kigúnyolják az igehirdetést, megvetik Isten szavát. Ez fáj annak, akit már Isten megmentett az igével, de nem szabad sem elkeseredni, sem abbahagyni a hirdetését. A ige által maga Isten munkálkodik, akármilyen erőtlen is az, aki mondja.


2017. július 1., szombat

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Magától terem a föld...

"Magától terem a föld... érett magot a kalászban." (Mk 4,26-29)


A hagyomány szerint ezen a napon szokták elkezdeni az aratást. A következő hetekben kerül tető alá egész évi kenyerünk. Meg szoktuk-e köszönni Istennek a kenyeret? A miatyánk szavaival néha kérjük, de tudjuk-e, mennyire az ő kegyelmétől függ az, hogy legyen termés, és abból jusson kenyér mindenkinek? S tudjuk-e, hogy az emberi önzés miatt mégsem így történik?

Egyre többen vannak, akik vetés nélkül akarnak aratni, sőt már aratni sem akarnak, csak a kenyeret követelik az asztalukra. Amiért mások megdolgoztak, ők azt csak élvezni akarják. Isten az ilyen élősködő magatartást nagyon elítéli. Ezek az emberek azok, akik mindennek csak az előnyét akarják élvezni, de áldozatot nem vállalnak, csak jogaikat emlegetik, de kötelességüket elhanyagolják. Holott minket Isten arra teremtett, hogy új értékeket hozzunk létre, s azok egy részével másokat segítsünk, sáfárkodjunk.

S közben ne feledjük, hogy minden Isten kegyelmének az ajándéka! Ha van vetőmag, van hova elvetni, van erőnk a munkához, csoda, hogy a magból kalász lesz, ha abban sok mag van, abból kenyeret lehet sütni - ez mind nem magától értetődő, ahogyan Jézus mai példázatunkban meggyőzően szemlélteti is.

Ugyanez érvényes a lelkiekre. Nem magától értetődő, hogy miközben mi hagytuk ott Istent, ő jött utánunk, pedig nem neki van szüksége ránk, hanem nekünk rá. Úgy gondoskodott üdvösségünkről, hogy azért mi semmit nem tettünk. Csoda, hogy ha belehull az ige magja egy ember szívébe, megváltozik a gondolkozása és jelleme, és olyan gyümölcsöket fog teremni, mint az önzetlen szeretet, türelem, jóság. És mindez magától, mint a gabona is. Magától a kegyelmes Istentől. Legyen áldott az ő neve! Mi pedig ne tulajdonítsunk magunknak semmit abból, amiért egyedül őt magasztalhatjuk!

Köszöntünk Szent Szellem!: KÖSZÖNTÜNK, KÉSZSÉGNEK LELKE!


"Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen! (Zsolt 51:14; új protestáns fordítás)

A készséges, adakozó lelkű embereket könnyű szeretni. Ugye, milyen lelkesítő a gondolat, hogy a Szentlélek is készséges? Igaz ez azért is, mert a Szentháromság minden tagja bőkezű, nem nyomorúságos vagy közönséges. Dávid király elveszítette a megváltás és a Szentlélek bizonyságtétele feletti örömét (Rómaibeliekhez írt levél 8:16). Tudta azonban, hogy a bűnbocsánattal együtt érkezik majd a Szentlélek bőséges, nagy mértékű, túlcsorduló kiáradása, aminek az eredménye az éneklés, a dicséret és a lelki ajándékok csodálatos felhasználása lesz mások megtérésére (Zsolt 51:15—17).
Néhány évvel ezelőtt egyiptomi csapatokat látogattam meg, akik a Szuezi-csatornát őrizték. Különös volt nézni a hatalmas hajókat, hiszen úgy látszott, mintha a sivatag homokjában úsznának. Több mint 60 évvel korábban történt, hogy Oswald Chamberst, aki időközben tanítani kezdett a Dunoon Bibliaiskolában, 1915 júliusában alkalmazta a YMCA, és küldetésként azt jelölte ki számára, hogy a Szuezi-csatornánál szolgálatot teljesítő brit alakulatnál végezze kápláni munkáját.
Miután Chambers megtapasztalta a Szentlélek kiáradását, ezt írta: "Amikor átéled az Úr tetteit, a bűn hatalma és uralma megtörik rajtad, s helyét a benned lakozó Krisztus sugárzó, kimondhatatlan szabadítása tölti be; és látod a férfiakat és nőket, akik hercegek és hercegnők lehetnének Istennel, de rabságban tartja őket a dolgok illúziója - nos, akkor kezded már érteni, mire utalt az apostol, amikor azt mondta: kívánja, hogy bár ő maga lenne átokká elszakítva Krisztustól, csak testvérei megmenekülhessenek!
A Lukács 11:13-ban szereplő ígéret teljesedéseként Oswald Chambers megkapta a készség Lelkének teljességét, és ott, Zeitounban, a Szuezi-csatorna mentén Isten ezzel a hatalommal felruházva használta őt arra, hogy bűnösöket vezessen bűnbánatra és megtérésre. Majd 1917 novemberében ugyanott, Zeutounban hagyta el az élet lehelete ezt a férfit, aki - habár még csak a negyvenes évei elején járt — Isten készséges Lelkének hatalmas tanúságaként szolgál írásain keresztül még ma, a XXL század elején is.
Imádság a mai napra
"Uram, ahogy Oswald Chambers imádkozott, a bennem lakozó Szentlélekre hagyatkozva tekintek most rád, aki egyesít engem a Te természeteddel. Tégy engem mindazzá, amivé tenni szeretnél! Készségnek Lelke, segíts, hogy készséges szívű kereszténnyé váljak!"
Garrie F. Williams írása alapján

Napi áhítat:…a tiszta szívűek

Heti téma: Boldogok

Olvasmány: Mt 5,8

Istent csak úgy követhetem, ha tisztán látom. És úgy nem veszítem szem elől, ha követem. Bármerre vezessen.
8„Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent.

Magyarázat:

Istent nem látja mindenki. Földi szemével csak néhány kiválasztott, hiszen az Isten lélek, nem húsnak és vérnek való látvány. Legtöbbször lélekben találkozunk vele. Hol lakik bennünk a lélek? Mi az valójában? Egy darab Istenből. Az egyetlen, ami örök bennünk. Ami túléli testünk elmúlását is. Függetlenül attól, hogy hiszünk-e benne. És végül megáll Isten előtt, visszatér hozzá, hogy számot adjon viselt dolgairól. Akkor már színről színre látva őt. De addig? Addig még sokszor azok sem látják Istent, akik követik. Krisztus az út, s az ember időnként gödörben találja magát, mert elvétette az utat. Bekúszott valami a látóterébe, ami elvonta figyelmét Krisztusról. Egy felhő. Egy kísértés. Egy barát. Egy sürgős munka. Egy gáncs. Egy gerenda. Egy pozíció. Egy kis pénz. Sajnos, nem az úton. De olyan közel. S a felszálló por megtelepszik testén-lelkén. Egyre sötétebb a táj. A sár lehúz. Az út, Krisztus, vajon hová is lett? Nem látom tisztán. Mit is tanácsolna ilyen helyzetben ő? Nem tudom biztosan. Ilyenkor csak egyféleképpen találhatok vissza az Úthoz: ha tiszta szívből hívom őt, mint elkóborolt bárány a pásztorát. S mivel szívem vágyai letisztultak az egyetlen valóban szükségesre: meglátom őt!

(Szommer Hajnalka)

Napi áhítat: …az igazságra szomjazók

Heti téma: Boldogok

Olvasmány: Mt 5,6

Ha abban vagy elégedetlen, ahogyan Isten igéjét kutatod, jó úton jársz! Ne hagyd abba a kérdések sorát!
6„Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.


Magyarázat:

Akik jó programokra vágynak az istentiszteleten, könnyed felüdülésre az igehirdetés alatt, érdekes sztorikra bibliaolvasás közben, természetfeletti történésekre imádságaik kapcsán, gyakran válnak csalódott emberekké, akik egyik egyházból a másikba lépve, gyülekezetek közt ingázva, lélekcsiklandó programokat hajkurászva válnak boldogtalan, Istenre ráunt (ex)hívőkké. Számukra nincs megelégedés. Isten nem készített. Ő nem az embert szolgálja ki. Ő önmagát adja. Aki rá kíváncsi, és nem a saját vágyaira, az rálép a boldogság útjára. Aki őt keresi igeolvasása, áhítata, imádsága közben, és nem önmaga körül forog, az megtanul járni a boldogság útján. Aki az igehirdető személyén és stílusán túl meghallja magát az Igét, mert arra éhezik és szomjazik, az megismeri a megelégedettséget. Az fölismeri a vezettetést. Abban fölfakad a hála és istendicséret minden külső rásegítés nélkül. Akörül feloszlik az elégedetlenség rossz szagú füstölgése. Ez a fajta boldogság nem csak úgy adatik. Nekünk magunknak kell előkészítenünk a helyét szívünkben, amit Isten betölt ígérete szerint.

(Szommer Hajnalka)

Heti imagondolatok: A GYÓGYULÁSÉRT MONDOTT IMA ÜNNEPÉLYES AKTUS

"Beteg-é valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében. És a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt. És ha bűnt követett is el, megbocsáttatik néki." (Jakab 5:14-15)

Miért nem tapasztalunk több hitbeli gyógyulást?

A gyógyulásért mondott ima ünnepélyes aktus: "Isten szavában tanácsot kapunk arról, miként imádkozzunk a betegek gyógyulásáért. Az ilyen ima a legünnepélyesebb aktus, ezért soha ne vállalkozzunk rá gondos mérlegelés nélkül..."

Óvakodjunk a fanatizmustól és a hamis csodatevőktől: "Vannak, akik azt kérdezik: Miért nem imádkozunk a betegek csodálatos gyógyulásáért inkább, minthogy annyi szanatóriumot alapítunk? Ha ezt tennénk, súlyos fanatizmus ütné fel fejét soraink között."
"'Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! Nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők' (Mt 7:21-23).



Ezek azt mondják magukról, hogy Krisztus követői, pedig elvesztették vezetőjüket szemeik elől. Azt mondhatják, Uram! Uram!, és rámutathatnak azokra a betegekre, akik közreműködésükre gyógyultak meg vagy más csodára, és azt állíthatják, hogy többet kaptak a Szentlélekből és Isten erejéből, mint azok, akik megtartják Isten parancsolatait. De ők az igazság ellenségének felügyelete mellett végzik munkájukat, akinek az a célja, hogy félrevezesse a lelkeket, elterelje őket az engedelmességtől, az igazságtól és a kötelességektől. A közeljövőben még több látványos megnyilatkozása lesz e csodatévő erőknek."

Először ne gyógyulást kérjünk, hanem vessük magunkat alá Isten akaratának: "Komoly imában egyesültünk beteg férfiak, nők és gyermekek ágya mellett, és megtapasztaltuk, hogy imánkra adott válaszul Isten visszaadta őket szeretteiknek. Úgy gondoltuk, hogy imánkban - ha ki akarjuk fejezni hitünket - nem kérhetünk kevesebbet, mint az életet. Ezért nem mertük kimondani: 'ha ez megdicsőíti Istent', mert azt hittük, hogy ez kételyt és bizonytalanságot fejez ki. Aggódó szemmel figyeltük azokat, akik visszaadattak, mintha már a halál torkában lettek volna.
Láttunk néhányat - különösen a fiatalabbak közül -, akik meggyógyultak, de később megfeledkeztek Istenről. Méltatlan életükkel szomorúságot okoztak szüleiknek és barátaiknak, és szégyenére váltak azoknak, akik imádkoztak értük. Életük hátralévő részében nem Isten dicsőségére, hanem az Ő nevének gyalázatára voltak.
Ezért többé nem jelöljük ki az utat, és nem törekszünk arra, hogy rávegyük az Urat a mi kívánságaink teljesítésére. Azt mondjuk, ha a betegek élete megdicsőíti Őt, akkor adja nekik vissza az életet, de ne a mi, hanem az Ő akarata legyen meg."

Összefoglalás és imagondolatok
A Generál Konferencia Lelkészi Osztálya meghívott Utrechtbe, hogy tanácsoljam és imádkozzak azokkal az emberekkel, akik bejöttek az imaszobába. Számos csodát láttunk válaszul komoly imáinkra. Egyszer egy New Guinea-i lelkipásztor jött be. Egy nappal azután, hogy Ausztráliába, majd onnan Utrechtbe indult, kisgyermeke beteg lett. Nem tudott sem enni, sem inni, és ez a helyzet a legjobb gyógyszerek alkalmazása mellett sem változott. Az apa ara számított, hogy a csecsemő meghal. Szeretett volna hazamenni, de nem tudta módosíttatni a repülőjegyét. Indíttatva érezte magát, hogy bejöjjön az imaszobába. Hitte, hogy az evangélium minden ígérete érvényben van ma is. Néhányan leborultunk, imádkoztunk és kértük, hogy Jézus nevében gyógyuljon meg a gyermek. Másnap telefonáltunk és megtudtuk, hogy abban az órában, amikor mi Hollandiában imádkoztunk, jobban lett a gyermek és enni kért.
Áldott legyen az Úr, hogy Ő meghallgatja imáinkat, válaszol azokra és csodákat tesz.

Reggeli gyöngyszemek: Ne hazudj, ne tégy hamis tanúságot!

„Ne tanúskodj hamisan a felebarátod ellen!” (2Móz 20:16)


A kilencedik parancsolat azt kívánja tőlünk, hogy teljes körűen tartsuk tiszteletben a pontos igazságot minden kijelentésünkkel, mely embertársunk becsületét érintheti. a nyelvet, melyet oly kevéssé fékeznek az emberek, szigorú lelkiismereti elvekkel kell megzabolázni, melyek az Isten és ember iránti szeretettörvényből fakadnak. (Letter 15, 1895.)

Bármilyen témában folytatott hamis beszéd, vagy felebarátaink megtévesztésére irányuló minden kísérlet vagy szándék benne foglaltatik ebben a parancsolatban. A hamisság nem más, mint megtévesztési szándék. Hazudni pedig ugyanúgy lehet szemünknek egy intésével, kezünknek egy mozdulatával vagy az arckifejezésünkkel, mint szavainkkal. Minden tudatos túlzás, minden jeladás vagy utalás, ami várhatóan téves vagy túlzott benyomást kelt, sőt a tényeknek megtévesztő beállítása egyaránt hazugság. Ez a parancsolat megtiltja azt is, hogy felebarátunk tekintélyét a dolgok elferdítésével vagy gonosz feltevésekkel, rágalmazással, pletykálkodással lerontsuk. Az igazság szándékos elhallgatása, ami másoknak hátrányt jelenthet, szintén a kilencedik parancsolat megszegése.

Jézus azt tanítja, hogy a beszéd törvénye legyen a pontos valóság. … Ezek a szavak elítélik azokat a haszontalan kifejezéseket, henye töltelékszavakat, amelyek a szentségtörés határait súrolják. Elvetik a színlelő udvariaskodást, az igazságtól való eltérést, a hízelgő beszédmódot, a túlzásokat, az üzleti életben előforduló megtévesztéseket, amint ez ma a társadalmi és üzleti életben szokásos. Jézus szavai azt tanítják, hogy senkit sem nevezhetünk őszintének, becsületesnek, aki másnak igyekszik feltűnni, mint ami a valóságban, vagy akinek szavai nem fejezik ki szívének igazi érzelmeit.

Amit a keresztények tesznek, legyen átlátszó, mint a napsugár. Az igazság Istentől van; a hazugság és a hamisság ezernyi megnyilvánulása pedig az ördögtől. … Nem tudjuk az igazságot szólni, csak ha értelmünket mindenkor az irányítja, aki maga az Igazság. 

Reggeli gyöngyszemek: Ne lopj!

„Ne lopj!” (2Móz 20:15)



E tilalom magában foglalja mind a társadalmi, mind az egyéni bűnöket. A nyolcadik parancsolat elítéli az emberrablást, a rabszolga-kereskedelmet, és tiltja a hódító háborúkat. Elítéli a lopást és a rablást. Szigorú igazságosságot követel az élet legkisebb dolgaiban is. Tiltja a csalást, a megtévesztést a kereskedelemben, és megköveteli a jogos tartozások és munkabérek megfizetését. Kijelenti, hogy a mások tudatlanságából, gyengeségéből vagy szerencsétlenségéből való előnyszerzés a mennyei könyvekben csalásként fog szerepelni.

A nyolcadik parancsolat megfékezi az ember lelkét, hogy ne akarjon ártó kihágásokat tenni, melyekre mások jogait megsértve önszeretete és nyereségvágya késztetné. Ez a parancsolat a becstelenség, igazságtalanság és csalás minden fajtáját tiltja, legyen az bármily nyilvánvaló, vagy bármily hihetően színlelt. (Letter 15, 1895.)

Isten saját ujjával írta fel a kőtáblára: "Ne lopj!" (2Móz 20:15), mégis a szenvedélynek alattomos lopását gyakorolják és mentegetik. Megtévesztően udvarolnak, titkos találkákat tartanak fenn mindaddig, amíg a tapasztalatlan érzelmét - aki nem tudja hova vezetnek e dolgok - elvonja szüleitől és afelé irányítja, aki éppen a vele szemben tanúsított eljárása által beigazolja, méltatlan szerelmére. A Biblia kárhoztatja a becstelenség minden formáját.

A szívekkel való játék nem kis jelentőségű bűncselekmény a szent Isten szemében.

Amikor embertársainkkal szemben kis becstelenséget és egyre nagyobb csalást követünk el, ugyanazt Istennel szemben is meg fogjuk tenni. Azok az emberek, akik megmaradnak jellemtelenségük útján, elveiket e szerint valósítják meg, míg végül saját lelküket is becsapják és elvesztik a mennyet, az örök életet.

Amíg az ég és a föld fennáll, mindaddig érvényesek az isteni törvények is. Igazsága olyan szilárdan megáll, … és az áldás forrásává válik, amely szétárad az egész földre, hogy felüdítse azt. 

Szenteljük meg a szombat napját!

„Emlékezz meg a Szombat napjáról, és szenteld meg!” 
(2Móz 20:8)

Isten ezt mondja: „A hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek a szombatja.” Megszentelte és megáldotta ezt a napot, és a nyugalom napjául rendelte… Ez az egyetlen parancsolat az egész Tízparancsolatban, amely elmondja, hogy kicsoda Isten. Megkülönbözteti Istent minden más istentől. Azt mondja, hogy az eget és földet teremtő Isten, aki a fákat, a virágokat és az embert alkotta. Ő az isten, akit gyermekeid elé állíts. Csak mutass a virágokra, és mondd el nekik, hogy Isten alkotta ezeket, és a hetedik napon megpihent minden munkájától… A hetedik nap az Isten által adott emlékezés napja.

Azzal, hogy Istenre mint a menny és föld teremtőjére mutat, megkülönbözteti Őt a hamis istenektől. Mindazok, akik a hetedik napot ünneplik, e tettükkel bizonyítják, hogy Jahve tisztelői. Így tehát a szombat az ember Isten iránti hűségének a bizonyítéka, amíg csak a földön él azért, hogy szolgálja Őt.

Isten hat napot adott az embernek a munkálkodásra, és megkívánja, hogy saját feladatait a hat munkanapon elvégezze. Az elkerülhetetlen feladatok és az irgalmasság tettei szombaton is elvégezhetők, a betegekről és a szenvedőkről mindenkor gondoskodnunk kell, de a szükségtelen munkákat szigorúan kerülnünk kell. … Ez a parancsolat mindenre és mindenkire érvényes, aki a mi kapuinkon belül tartózkodik. Házunk lakói tegyenek félre minden világi elfoglaltságot a szent órák alatt. Istent készséges szolgálattal tisztelve egyesüljenek az Ő szent napján.

Amíg a menny és a föld fennáll, addig a szombat is megmarad, mint a Teremtő hatalmának jelképe. Amikor pedig az Éden újra felvirágzik a földön, Isten szent pihenőnapját mindenki tisztelni fogja a nap alatt. A dicső újföld lakosai „szombatról szombatra” feljönnek „engem imádni, szól az Úr”. 

Alfred Christlieb-Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Óh, Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izraelnek Istene, hadd ismerjék meg e mai napon, hogy Te vagy Isten az Izraelben és hogy én a Te szolgád vagyok, és hogy mindezeket a Te parancsolatodból cselekedtem! Hallgass meg, Uram, engem, hallgass meg, hogy tudja meg a nép, hogy Te, az Úr vagy az Isten és Te fordítod vissza az ő szívüket! (l.Kir 18,36-37)


Illés tüzért való imádságánál két dologra figyeljünk; ezek adnak kérésének különös nyomatékot. Először: a cél, amit Illés könyörgésében állandóan szem előtt tartott, egyedül Isten dicsősége és Izrael megtérése volt. Az imádság rövid volt, de így is kétszer jön elő benne az a kívánság, hogy Jahveh, mint egyedüli élő Isten jelentse meg magát, ez által a kinyilatkoztatás által térjen vissza Izrael szíve az Úrhoz. Ez volt Illés célja.

Ha imádságunkban mentesek vagyunk a kevélységtől és az önző hátsó gondolatoktól, ha nem keresünk mást, mint Isten dicsőségét és a lelkek üdvösségét, akkor kérhetünk nagy dolgokat. Illés megtaníthat bennünket arra, hogy az úri-ima első kérése valóban az első helyre kerüljön: "Szenteltessék meg a Te neved"!

A második tanítás ebben a kifejezésben van: "hadd ismerjék meg,...hogy mindezeket a Te parancsolatodból cselekedtem". Ez az Ige megmutatja nekünk, hogy Illés az áldozattal kapcsolatos minden intézkedésében és kérésében teljes egyetértésben volt Isten akaratával. Illés nem mert volna ilyet tenni, ha nem kapott volna közvetlen utasítást erre Istentől, és azt akarta ő engedelmesen végrehajtani. Ezért könyöröghet teljes bizalommal Istenhez cselekedetei igazolásáért.

Ez arra tanít minket, hogy Isten hitelesítő pecsétjét útjainkon és vállalkozásainkon csak akkor várhatjuk, ha Isten akaratával teljes egyetértésben vagyunk.
Magunk választotta utainkat nem kíséri Isten áldása. Gyakoroljuk abban magunkat, hogy Illés nyomában járjunk!

Isten asztaláról-Varga László

 "Mint aki leveti ruháját hideg időben, vagy mint aki ecetet kever lúggal, olyan az, aki a rosszkedvű ember előtt dalol."     ( Példabeszédek 25,20)




Szinte hihetetlen, hogy Isten igéje még az ilyen apró figyelmességekre is gondol. Alapvető tanítása: Figyelj a többiekre! Nem vagy magad. Ne ereszd el magad mások előtt, mint akinek mindegy, hol van, és milyen hatással van a közösségre, a másik emberre. Nem jelent ez gyávaságot, megalkuvást, amivel a keresztyéneket vádolni szokták. Magától jövő figyelmesség a keresztyén magatartás mind az áldozatos szolgálat, mind a legegyszerűbb, jelentéktelennek gondolt tapintat tettében. Kétségtelen, igen kellemetlen, mikor valakinek száz gondja, bosszúsága van, éppen a legkevesebb kedve a vidámságra, s akkor én vidáman dalolok az orra előtt. Nem szabad. Persze itt is előbukkan a kérdés: miért ne daloljak, ha ahhoz van kedvem? A feleletet ebben sem adja meg más, mint az unalomig ismétlődő figyelmeztetés: Azért, mert szeretni vagy köteles felebarátodat. Ha szereted, nem okozol neki rossz érzést. Ha bosszantod, rossz érzést okozol. Hát nem éri meg, hogy ha segíteni nem tudsz neki, legalább hallgass? Ha látja, hogy tapintatosan hallgatsz előtte, együttérzésed segíthet rajta, s még a rosszkedve is elmúlik. Akkor aztán dalolhattok vidáman együtt.

Jó Istenem, köszönöm, hogy Te még az ilyen apró kérdésekben is útmutatást adsz. Tudom, nemcsak engem figyelmeztetsz a tapintatosságra. Ez a figyelmeztetés is engem véd. Azokat is figyelmezteted, akik nekem okozhatnak rosszkedvet, ha nem figyelnek az én érzékenységemre. Engem is megvéd attól, hogy meggyűlöltessem magam nemtörődömségemmel. Taníts meg, Uram, a szeretetnek olyan magától értetődő gyakorlatára, hogy ne is legyen szükség a figyelmeztetésre, természetes legyen az, hogy nem viselkedem bántóan felebarátaim előtt. Nem a jólneveltségem, nem az udvariasságom, hanem a Tőled tanult szeretet tegyen erre képessé. Ámen. 

Andrew Kuyvenhoven-Mindennap az Ige fényében-AZ EVANGÉLIUM EREJE

A mai napon olvasandó igeszakasz: Róm 1,8-17 

8 Először is hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy hiteteknek az egész világon híre van.  
9 Mert tanúm az Isten, akinek teljes lelkemmel szolgálok az ő Fia evangéliumával, hogy szüntelenül megemlékezem rólatok,  
10 és szüntelenül kérem imádságaimban, hogy Isten akaratából egyszer már el tudjak menni hozzátok.  
11 Mert szeretnélek látni benneteket, hogy megerősítésetekre valamilyen lelki ajándékot adjak nektek,  
12 vagyis, hogy együtt bátorodjunk meg közöttetek egymás hite által, a tietek és az enyém által.  
13 Szeretném, testvéreim, ha tudnátok: sokszor feltettem magamban, hogy elmegyek hozzátok, de mindeddig megakadályoztattam abban, hogy közöttetek is legyen munkámnak valami gyümölcse, ahogy a többi nép között is volt.
14 Görögöknek és barbároknak, bölcseknek és tudatlanoknak egyaránt adósa vagyok.  
15 Azért szívem szerint kész vagyok az evangéliumot hirdetni nektek is, akik Rómában vagytok.  
16 Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek is,  
17 mert Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki benne hitből hitbe, ahogyan meg van írva: "Az igaz ember pedig hitből fog élni."

"Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, amellyel minden hívőt üdvözít." (Róm 1,16) 



Isten az Újszövetség nagy részét Pál apostol közvetítésével adta nekünk. És az evangélium, a maga legteljesebb megfogalmazásában, ahogy Pál hirdette azt, abban a levélben található, melynek neve: a Rómaiakhoz írt levél. A "Róma" - az evangélium Pál szerint.
A levél nagyon régen megíratott, mégpedig az 58. évben. Abban az időben Róma volt a Római Birodalom fővárosa. Maga a császár Rómában élt. De a császár és a többi jelentős római állampolgár zöme mit sem tudott arról, hogy városukban van egy kicsiny keresztyén csoport, akik egy nap kaptak egy levelet, mely túl fogja élni a birodalmat. Isten úgy döntött, hogy ez a kis levél mélyebb hatást tesz az emberiség történetére, mint az összes római hadsereg.
Isten római gyülekezete leült, hogy elolvassa a levelet. "Pál Rómába jön", - kiáltották. "És íme itt írja az evangéliumot, ahogy ő hirdeti azt."


Ez a kis római keresztyén egyház hamarosan nagy bajba keveredik majd. A császár és a többi jelentős ember a városukban éppen készültek tudomást szerezni felőlük. Nem akarták eltűrni ezeket a keresztyéneket, akik a császár helyett Jézust szolgálják Úrként. Az oroszlánok elé vetik majd a keresztyéneket. A birodalom azonban nem fogja legyőzni a keresztyén hitet. A keresztyénség fogja legyőzni a birodalmat, mivel az evangélium Isten üdvözítő ereje.

Amikor a keresztyének a történelem folyamán győzelmeket arattak, rendszerint a Római levél evangéliumának újra felfedezése volt erejük titka. A Római levél gondos olvasása mindig új meglátásokat ébreszt az egyházban és új erőt önt azokba, akik Krisztust képviselik ebben a világban.


Nem szégyelljük olvasásra ajánlani ezt a levelet. A keresztyén evangélium ez - Isten üdvözítő ereje az mindenkinek, aki olvassa és hiszi. E dokumentum által Isten üdvözítő ereje itt és most működni kezd. Bárhol, ahol hit van.

Oswald Chambers-Krisztus mindenek felett-KIKERÜLHETETLEN BÜNTETÉS

   "Bizony mondom neked, ki nem jössz onnét, míg meg nem fizetsz az utolsó fillérig" (Mt 5,26). 


Nem lehet mennyország az, ahol egy kis sarok a pokolnak van fenntartva. Isten elhatározta, hogy tisztává, szentté és igazzá tesz téged; nem engedi meg, hogy egy percre is kibújj a Szent Szellem felülvizsgálata alól. Sürgetett, hogy jöjj azonnal az ítéletre, amikor Ő megítélt. De te nem tetted; így elkezdődött ellened a kikerülhetetlen per és most fogságban vagy és csak akkor szabadulsz ki, amikor kifizetted az utolsó fillért is. "Hát ez a könyörülő és szerető Isten?" - mondod. Ez a szeretet dicsőséges szolgálata - Isten oldaláról nézve. Istennek az a terve, hogy téged onnan tisztán, mocsoktalanul és szeplőtelenül hozzon ki; de azt akarja, hogy ismerd be azt a hajlamodat, ami kiderült rólad: hogy jogot formálsz magadhoz. Abban a percben, amikor kész vagy rá, hogy Isten megváltoztassa ezt a hajlamodat, az Ő teremtő ereje munkálkodni kezd. Amikor felismered Isten tervét, hogy helyes viszonyba akar állítani önmagával és embertársaiddal, abban a pillanatban az egész világmindenség végső határáig mindent igénybe vesz, hogy a helyes útra segítsen téged. Határozd el most: "Igen, Uram, meg akarom írni azt a levelet még az éjjel; ki akarok békülni azzal az emberrel most". Jézus Krisztusnak ezek az üzenetei nem az értelemhez, hanem az akarathoz és a lelkiismerethez szólnak. Ha csak értelmeddel vitatkozol a Hegyi beszédről, eltompítod a szívedhez szóló felhívást. "Csodálkozva kérdezem magamat, Isten útján miért nem haladok előre?"
 Fizeted-e adósságodat, amire Isten figyelmeztet? Tedd meg most, amit előbb-utóbb úgyis meg kell tenned. Minden erkölcsi felszólítás mögött ott van egy "kellene". 

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„És nyárban és télben is úgy lesz.” -(Zakariás 14,8)


Élő vizek jöjjenek ki Jeruzsálemből, melynek folyásait a tikkasztó nyári hőség épp oly kevésbé fog kiszárítani, minthogy be nem fagyasztja a dermesztő hideg télnek havas süvítése sem. 
Örülj lelkem, hogy tanúskodhatsz az Úr hűségéről! 
Az évszakok változnak, te is változol velük, de az Úr mindenkor ugyanaz marad; szeretetének folyásai pedig épp olyan mélyek, szélesek és telve vannak, ahogy régen is voltak. A mindennapi gondok epesztő hősége, a nehéz megpróbáltatások az Úr kegyelmének hűsítő áradatába kergetnek engem, hogy abban felüdülést találjak. Odasietek feltartóztathatatlanul a világ tömkelegéből és a bajok iszapos sarából, s ott, a kiapadhatatlan forrásból megelégedésig iszom, mert ennek kristályvizei „nyárban és télben is folynak”. 

A felső források soha ki nem apadnak, amiért magasztaltassék az Úr neve! Az alsó kutakból sem fogyhat ki a víz soha. Illés tapasztalta, hogy a Kérit patakja kiszáradt, de Jehova ugyanaz a gondviselő Isten maradt. Jób így szólt: „Az én barátaim megcsaltak engem, mint a megáradt patak, és mint az elmúló patakoknak áradása”, - de Istenében túláradó üdülésre talált. 

Egyiptomnak a Nílus folyó képezi a reményt és bizalmat, ennek vize változó, de Urunk ugyanaz marad örökké. Cyrusz bevezette az Eufrátesz folyóvizét és úgy nyerte meg Babilont, de semmiféle erő vagy hatalom – legyen az földi vagy pokolbéli – nem képes az Isten kegyelme folyamát elterelni vagy levezetni. Az emberi bölcsességeknek hatalmas ősrégi folyóinak medre régóta kiszáradt és elavult, de az örök folyamok, melyek az Istennek korlátolhatatlan kegyeiből és végtelen szeretetéből erednek, mindenkor telve maradnak csordultig. Nemzedékek elfonnyadnak, de az isteni kegyelem hullámai szakadatlanul ömledeznek az idők terjedelmes síkságán keresztül.

Jönnek – mennek az emberek,
De megmarad irgalmad és kegyelmed.

Boldog vagy lelkem, hogy te ezen üde vizek mellett vagy vezetve! 
Ne térj el más forrásokhoz, mert abban az esetben hallanod kell az Úr dorgáló szavát: 
„Mi dolgod van Egyiptom útjaival, hogy a Nílus vizét iszod?”

2017. június 30., péntek

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett -TEDD MEG MOST

"Légy jóakarója a te ellenségednek hamar" -(Mt 5,26)



Jézus Krisztusnak ez az alapelve: "Tedd meg most, amiről tudod, hogy meg kell tenned, tedd meg gyorsan! Ha nem teszed, a kikerülhetetlen per elkezdődik, és neked meg kell fizetned az utolsó fillérig szenvedve, gyötrődve, nyomorultul." 

Isten törvényeit nem lehet megváltoztatni, nincs kibúvó alóluk. Jézus tanítása pontosan miránk van szabva. Természetes dolog, ha utánanézek, hogy ellenségem megadja, ami jogos; de Jézus azt mondja itt, hogy rám nézve örökre és parancsolóan fontos, hogy én fizessem meg, amivel ellenségemnek tartozom. Urunk szemszögéből nézve nem számít, hogy becsaptak-e vagy sem. 

Ragaszkodom-e jogaimhoz, vagy megfizetem azt, amivel Jézus Krisztus szerint tartozom? Tedd meg gyorsan, állítsd oda magad az ítélőszék elé most! Erkölcsi és szellemi dolgokban meg kell ezt tenned azonnal; ha nem teszed, megindul a könyörtelen per. Isten elhatározta, hogy gyermekét olyan tisztává és fehérré teszi, mint a leesett hó, és amíg engedetlen vagy valahol tanításával szemben, a Szent Szellem nem hagyja abba ítélő munkáját. 

Ha igazunk bizonygatásához ragaszkodunk, ez majdnem mindig arra mutat, hogy valamelyik ponton engedetlenek vagyunk. Nem csoda, hogy a Szellem olyan hatalmasan ösztönöz arra, hogy maradjunk állandóan a világosságban. "Légy jóakarója a te ellenségednek hamar, amíg az úton vagy vele." Nem lakik-e harag a szívedben egyik-másik rokonod iránt? Valld meg gyorsan, gyorsan hozd rendbe Isten előtt, békülj ki azzal a valakivel - tedd meg most!

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.” -(Jelenések 22,17)


Jézus mondja: „vegyetek ingyen”. Nem kíván fizetést, sem előleget. Ha nincsenek is valami jó érzéseid, meghívott vagy, ezért jöjj! Nincs hited, sem bűnbánatod, csak jöjj Hozzá, ajándékul kapod Tőle. Jöjj csak úgy, amint vagy és állsz, vegyél „ingyen”, vásárolj pénz nélkül ingyen. Akiknek szükségük van rá, azoknak ajándékozza önmagát. A nagy városok nyilvános terein és útjain az ivó kutak dicső berendezések, alig képzelhető, hogy kerülne olyan féleszű, aki a szomjúságtól epedezve, ilyen kút előtt álldogálva, előbb erszényét venné elő ás azután kiáltozná: „Nem szabad innom, de nem is ihatok, mert nincs tíz tallér a zsebemben.” 

Bármilyen szegény legyen az ember, itt áll a kút és ihat ennek vizéből, ahogyan és amennyit tetszik. Akárhány szomjas, aki arra jár, legyen bár durva vászonban, vagy selyemben és bársonyban öltözködve, jöhet, s nem kell tekintgetnie előtte engedélyért, - ugyan szabad-e neki is inni; hiszen ennek a kútnak az a rendeltetése, hogy igyanak belőle, tehát ez kielégítő engedély, hogy a vizet ingyen elfogadják. Néhány jóakaró érzettől áthatott, adakozó értelemmel bíró jó barát ide alapította ezt a felüdítő kristálytiszta kutat, mi pedig merítünk belőle, ehhez nincs szükség további engedélyre. Lehetnek ugyan olyan személyek, akik szomjazva haladnak azon az úton, melyeken ilyen szabad kutak léteznek, előkelő urak és hölgyek, kik négyes fogatukban kocsikáznak el mellette. Lehetséges, hogy nagyon szomjasak, de nem szabad megkísérelniük, nehogy olyan közönségesekké váljanak, hogy egy italért leszálljanak hintójukról. 

Véleményük szerint, rájuk nézve nagyon megbecstelenítő lenne, ha valamelyik nyilvános kútnál innának, így aztán elhaladnak epekedő ajkakkal. Óh, milyen sokan vannak, akik magukat gazdagnak gondolják jó-cselekedetekben, emiatt nem jöhetnek Krisztushoz! 

Ezt mondják: „Nem akarok hasonló módon üdvözülni, mint a házasságtörők és istenkáromlók. Mit, azon az úton menjek a mennyországba, amelyiken ez a koldus? Nem létezik még egy út az üdvösséghez, hanem csak az, amelyen minden tolvaj futkos? Akkor nem akarok üdvözülni!” Ilyen kevély durcáskodók kénytelenek az élet vize nélkül maradni, de: „aki akarja, vegye az élet vizét ingyen”.