Andrew Wommack : Az imádás-harc

,,Amikor távolról meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte,, (Márk 5:6)

A leborul szót a görög proskuneo szóból fordították, melynek jelentése: hódolattal meghajol, megtisztel, imád. Az ember, aki odafutott Jézushoz, hogy imádja Őt, egy nagyon híres démonizált ember volt. Az a tény, hogy ez a kínok között lévő ember Jézushoz futott, nem menekült előle, azt jelzi, hogy még a démonizált embernek is van szabad akarata, és Sátán nem kontrollálhatja annak beleegyezése nélkül.

Sok csatározás volt azon, hogy vajon lehet-e egy keresztény démonizált? A “démon által birtokolt” kifejezésben a birtokol szó jelentése szó szerint démonizált. A Biblia nem tesz világos különbséget a démoni aktivitás fokozatai között, például az elnyomás, a birtoklás között. A szó egyszerűen azt jelenti, hogy démonizált. Amit biztosan tudunk, hogy mindannyian harcolunk gonosz szellemekkel, és ha nem vesszük fel Isten teljes fegyverzetét, akkor Sátán és démonjai biztosan hatnak ránk, és akár ellenőrzésük alá is vonhatnak bennünket.

A démonoktól való szabadítás legjobb módja Isten Igéjén keresztül történik. Ahogy befogadjuk az Igét, az megszabadít bennünket, és segít megőrizni a szívünket és elménket, amikor a démon megpróbál visszatérni életünkbe hét másik szellemmel együtt. A démonizáltság súlyos eseteiben az érintettnek segítségre van szüksége, ezért Jézus minden hívőt felfegyverzett a gonosz szellemek feletti hatalommal.

A felkent dicséret és imádat szintén elűzi a démoni szellemeket. Egyedül Isten számára van fenntartva az imádat, ezért az ördög állandóan keresi azt. Ha nem képes arra, hogy magának megszerezze, akkor megpróbálja az embereket eltéríteni Isten imádatától. Mennyei Édesapánk dicsérete és imádata hatalmas eszközök a démoni erőkkel szemben!

Ha lenyomottnak, megterheltnek, vagy csupán feszültnek érzed magad, dicsérd az Urat és gondolkodj az Igéjén. Imádd Őt szellemben és igazságban. Az Atya csak arra vár, hogy minden nyomást és sötétséget eltávolítson rólad.

Forrás: www.awme.hu

Joel Osteen: Megvallásom

Mai napon hiszem, hogy a jelenlegi helyzetemet pozitív irányba fordul. :)

Aki nem boldog ott, ahol jelenleg van, az nem jut el oda, ahol lenni szeretne.
Ne arra várjunk, hogy minden megváltozik, és aztán majd a hozzáállásunk is a helyére billen.
Ha már most megfelelően gondolkodunk, Isten meg tudja változtatni a helyzetünket.

Mai napon megtapasztalom a várva várt csodát. :)

Ha nem várna ránk valami csodálatos a jövőben, akkor nem is ütköznénk ellenállásokba. Mosolyogjunk, járjunk könnyed léptekkel, reménykedjünk és továbbra is gondolkodjunk optimistán.
Isten uralmának semmi nem vethet véget. ÁMEN!

Az Ószövetség: A mannahullás

Az örömünnep után Izráel Mózes vezetésével, elindult a pusztába. Itt elkezdődött különleges nevelésük. Isten próbákat, nehézségeket engedett meg útjukon, hogy megtanuljanak Hozzá fordulni, és így Ő minden szükségletüket kielégíthesse. Eddigi tapasztalataik alapján okkal bízhattak Szabadítójukban, hiszen látható módon közöttük lakozott, előttük ment – nappal felhőoszlopban, éjjel tűzoszlopban. A hit, a bizalom, az engedelmesség próbái következtek tehát.

A szomjúságtól elepedt nép Márába, egy oázishoz érkezett. A víz azonban keserű, ihatatlan volt. Emiatt zúgolódni kezdtek Mózes ellen. Ő az Úrhoz kiáltott. Isten mutatott neki egy faágat, amit bele kellett dobnia a vízbe, és az megédesedett (II.Móz. 15:25). Mert az Ő hatalmára támaszkodva a legegyszerűbb eszközökkel meg lehet oldani a legnagyobb problémákat is.

Elimen keresztül mentek tovább, míg eljutottak a Szin pusztájába. És ismét zúgolódott Izráel egész gyülekezete Mózes és Áron ellen:

- „Bár meghaltunk volna az Úr keze által Egyiptom földjén, amikor a húsos fazekak mellett ültünk, amikor jól lakhattunk kenyérrel; mert azért hoztatok ki ebbe a pusztába, hogy e sokaságot éhséggel öljétek meg.
És mondta az Úr Mózesnak:
- Ímé, én esőképpen bocsátok néktek kenyeret az égből; menjen ki azért a nép és szedjen naponként arra a napra valót, hogy megpróbáljam: akar-e az én törvényem szerint járni vagy nem? A hatodik napon pedig úgy lesz, hogy mikor elkészítik, amit bevisznek, az kétannyi lesz, mint amennyit naponként szedegettek...
És mondta Mózes a népnek:
- Este húst ád az Úr ennetek, reggel pedig kenyeret, hogy jól lakjatok; mert hallotta az Úr a ti zúgolódástokat, mellyel ellene zúgolódtatok...
És este fürjek jöttek fel és ellepték a tábort, reggel pedig harmatszállás lett a tábor körül. Mikor pedig a harmatszállás megszűnt, ímé a pusztának színén apró gömbölyegek voltak, aprók, mint a dara a földön. Amint meglátták Izráel fiai, mondták egymásnak: Mán ez /= Mi ez/? Mert nem tudták, mi az.
Mózes pedig mondta nékik:
- Ez az a kenyér, melyet az Úr adott néktek eledelül...
Szedtek azért, ki többet, ki kevesebbet..., de annak aki többet szedett, nem volt fölöslege, és annak, aki kevesebbet, nem volt fogyatkozása; ki-ki annyit szedett, amennyit megehetett. Azt is mondta nékik Mózes:
- Senki ne hagyjon abból reggelre!
De nem hallgattak rá, mert némelyek hagytak abból reggelre, és megférgesedett és megbüdösödött. Mózes pedig megharagudott rájuk... A hatodik napon pedig kétannyit szedtek. Ő pedig mondta nékik:
- Ez az, amit az Úr mondott: Holnap a nyugalom napja, az Úrnak szentelt szombat; amit sütni akartok süssétek meg, és amit főzni akartok, főzzétek meg; ami pedig megmarad, azt mind tegyétek el magatoknak reggelre... Lássátok meg! Az Úr adta néktek a szombatot; azért ad ő néktek hatodnapon két napra való kenyeret...
És nyugodott a nép a hetedik napon!” (II.Móz. 16:3-30)

A nyugalomnapot (sabbat = nyugalom) jóval a zsidókkal való szövetségkötés előtt alapította Isten – a teremtés emlékünnepeként és az újjáteremtés, az örök nyugalom előképeként. A szombat tehát a teremtéstől fogva érvényben lévő, egyetemes intézmény, melynek az idők során elhomályosult az értelme és gyakorlata. (Lásd: I.Móz. 2:3; II.Móz. 20:8-11; 31:16-17; Mk. 2:27-28; Lk. 4:16.)

Az izráelitákat negyven évig táplálta Isten csodás módon a pusztában a mannahullatással. A szombat megszentelésére, a teremtő, a fenntartó, a gondviselő Isten tiszteletére nevelte őket azáltal, hogy előre gondoskodott nyugalomnapi táplálékukról. Hisz szombaton főzni sem kellett! Így kímélte meg Isten a már akkor is túlterhelt asszonyokat a szakadatlan munkától. Azt akarta, hogy a család ünnepe is legyen a Neki szentelt nap

Forrás: http://biblia.hu/Az Ószövetség a művészetekben-Dirk Bouts: A mannaszedés, 1464-67.
Szent Péter-templom, Löwen

Napi áhítat: Ne hagyd el jótevőd!

Hét témája: Bálványok az életünkben

Olvasmány: Jón 2                               

Annyiszor megtapasztaltad már Isten segítségét, gondoskodását! Tudatosítsd magadban, hogy a szabadulás a kegyelmes Istennek köszönhető – mindig!

1„Az ÚR azonban odarendelt egy nagy halat, és az lenyelte Jónást. Három nap és három éjjel volt Jónás a hal gyomrában. 2Jónás imádkozott Istenéhez, az ÚRhoz a hal gyomrában. 3Ezt mondta: Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem. A halál torkából kiáltottam segítségért, és te meghallottad hangomat. 4Mélységbe dobtál, a tenger közepébe, és áradat vett körül. Minden habod és hullámod átcsapott fölöttem. 5Azt gondoltam, hogy eltaszítottál engem magad elől. Bárcsak újra megláthatnám szent templomodat! 6Már-már életemet fenyegette a víz, mélység és örvény vett körül, hínár fonódott a fejemre. 7Lesüllyedtem a hegyek alapjáig, örökre bezárult mögöttem a föld, de te kiemelted életemet a sírból, ó, URam, Istenem! 8Amikor elcsüggedt a lelkem, az ÚRra gondoltam, és imádságom eljutott hozzád, szent templomodba. 9Akik hitvány bálványokhoz ragaszkodnak, azok elhagyják jótevőjüket. 10De én hálaéneket zengve áldozok neked, és amit megfogadtam, teljesítem. Az ÚRtól jön a szabadulás! 11Az ÚR pedig parancsot adott a halnak, és az kiköpte Jónást a szárazföldre.”

Mit szoktunk tenni szorongatott helyzetben? Ha nekünk szegeznek egy fogós kérdést: vizsgán, vagy leleplezve egy bűnünket? Vagy ha minden erőnket, ügyességünket be kell vetnünk egy megoldás érdekében? Vagy ha üldöz egy veszett kutya? Netán ha bekapott egy nagy hal?! Jónás, az eget-földet teremtő Isten engedetlen prófétája belekényszerült egy ilyen helyzetbe. A vihar zúgása, a vele utazók jogos haragja, és a tenger tompa moraja elől Isten helyezte el egy „csendes zugba”, ahol átgondolhatta az életét. Ez Jónás szívében hálaadó imádságot eredményezett, amelyben részletezte süllyedésének és megmenekülésének eseményeit. Isten nem hagyta őt a mélységbe veszni, odarendelte a halat, kiemelte a hullámsírból. Micsoda kegyelme ez az Istennek, micsoda gondoskodó szabadítása! Ilyet nem tud egyetlen bálvány sem, mert hitvány, hiábavaló semmiségek. Akik mégis azokra figyelnek, az egyetlen Jótevőt, Boldogítót, irgalmazni képes Könyörülőt taszítják el maguktól. Ugye, szorongatott helyzetedben a „Jaj, Istenem!” kiáltás, sóhaj fel-feltör belőled? Nem is tud más megszabadítani. Ne hagyd el őt, tarts ki mellette, és a végén még azt is el tudod mondani, amit Jónás: „De én hálaéneket zengve áldozok neked!”

(Papp Dániel)

Napi áhítat: Ne a bálványt imádd!

Hét témája: Bálványok az életünkben

2Móz 20,3–6.

„A mézet nem imádjuk, csak Istent!” – kiáltott közbe óvodás kislányom egy mackós bábelőadáson. Eljutottunk már erre a szintre?

3„Ne legyen más istened rajtam kívül! 4Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik […]

Ünnepi vasárnapok és a múlt heti boldogmondások után térjünk vissza az egyik alaphoz! 

A gazdag ifjúnak is ez volt a baja: ha még a külsőleg látszó, emberi viszonyait rendben lévőnek tartotta is, szívét megkötözte a pénz. „Gyermekeim, mily nehéz azoknak, akik a gazdagságban bíznak, az Isten országába bemenni!” (Mk 10,24 – Károli) 

Jézusunk ezen a héten minket vizsgál meg, van-e az életünkben olyan dolog, amiben jobban bízunk, mint Istenben. Ez az, amit bálványként határoz meg az ige, és amitől tilt a második parancsolat.
Ide kapcsolódik egy isteni megállapítás is, ami magyarázatot ad a mégis sokfelé jelen lévő sokféle bálványimádásra, a primitív népek termékenységrítusaitól a posztmodern kor globális Facebook-függéséig. „Ha szemedet az égre emeled, és látod a napot, a holdat és a csillagokat, az ég egész seregét, ne tántorodj meg, ne borulj le azok előtt, és ne tiszteld azokat; mert azokat az ég alatt levő többi népnek hagyta meg Istened, az Úr.” (5Móz 4,19) Akiket viszont kiválasztott és népeként kezel, azoknak egyértelművé teszi az ő egyedülvalóságát. Nem kell tehát őt elképzelni és kiábrázol­ni, mert ő maga-magától Isten. De nem is kell alábbadni az ő tiszteleténél, hi-szen az egy igaz, örök Isten közel engedett magához. Legyen igaz istentisztelet az életünk!
Imaáhítat

Adjunk hálát az evangélium ma is eleven
hatalmáért! (Róm 1,14–17a)

(Papp Dániel)

A szombat jelentősége

És nyugodott a nép a hetedik napon!” (II.Móz. 16:3-30)

Mindazok, akik a szombatot nem tisztelik, akik dolgoznak szombaton, üzletüket nyitva tartják, dohányoznak szombaton, a szent szombatot lábbal tapossák, mindezek az egyének talán azért cselekszenek így, mert nem olvasták szó szerint a szentírásban, szent Tóránkban, a szombatra vonatkozó parancsokat és tilalmakat. Miért is szükségesnek tartom mindazon parancsokat, melyek a szent szombatra vonatkoznak, a Tórából szó szerint magyar nyelven itt leközölni.

Megjegyzem, hogy nem kis munka volt ez, mert nem 1-2 helyről kellett ezeket az isteni parancsokat összeszedni. Különböző helyeken, összesen 13 helyen találunk a Tórában a szombati munkaszünetre való utasításokat és parancsokat. 

Ideiktatom ezen 13 szent helyről azon lángoló isteni szavakat, amiket az Örökkévaló Izrael népének szigorúan megparancsolt. 

Hátha olyan hatással lesznek e szent szavak, hogy a boltos menten bezárja üzletét, a mester ledobja kalapácsát, a dohányzó remegve eldobja meggyújtott szivarját! 

Bár adná a jó Isten, hogy eltévedt testvéreimre jó hatással volnának ezek a szavak. Íme, az Örökkévaló parancsai:

Mózes első könyve II.-ik fejezetének 2-ik versében ez áll:
Befejezte Isten a hetedik napon minden munkáját, melyet alkotott és nyugodott a hetedik napon minden munkájától, melyet alkotott. És megáldotta Isten a hetedik napot és megszentelte azt, mert azon nyugodott minden munkájától, melyet Isten teremtett és alkotott.

Mózes 2-ik könyve XVI.-ik fejezetének 23-ik versében ez áll:
Ő (Mózes) pedig mondta nekik: Ez az, amit az Örökkévaló szólott: Nyugalom, szent nyugalom (legyen) az Örökkévaló tiszteletére holnap! Amit sütni akartok, süssétek (a hatodik napon) amid főzni akartok, főzések meg a (hatodik napon), és az egész fölösleget tegyétek el magatoknak megőrzésre reggelig. És eltelték reggelre, amint Mózes megparancsolta és meg nem bűzlött (a manna) s féreg sem volt benne. És mondta:

Mózes: Egyétek meg ma, mert szombat van ma az Örökkévaló tiszteletére; ma nem találtok a mezőn (mannát). Hat napon szedjétek, de a hetedik napon nyugalom van, (a napon) nem lesz. Volt, pedig a hetedik napon, hogy kimentek (néhányan) a nép közül, hogy szedjenek, de nem találtak. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Meddig vonakodtok megtartani parancsolataimat és tanaimat? Lássátok, hogy az Örökkévaló adta nektek a szombatot, azért ad nektek, a hatodik napon eledelt két napra; maradjatok, ki-ki a helyén, ne menjen ki senki sem helyéből a hetedik napon. És a nép nyugodott a hetedik napon.

Mózes II.-ik könyvének 20. fejezetében 8-ik versében áll a következőképpen:
Emlékezzél meg a szombat napjáról, hogy megszenteljed. Hat napon átdolgozzál és végezd minden munkádat. De a hetedik nap szombat az Örökkévaló, a te Istened tiszteletére; ne végezz semmi munkát, se te, se fiad, se lányod, se szolgád, se barmod, se az idegen közölted, aki kapuidon belül tartózkodik. Mert hat nap alatt alkotta az Örökkévaló az eget és a földet, a tengert és mindazt, ami bennük, van és a hetedik napon megpihent; azért áldotta meg az Örökkévaló a szombat napját és megszentelte azt.

Mózes II.-ik könyve 23-ik fejezetének 12-ik versében:
Hat napon át végezd dolgodat, de a hetedik napon nyugodjál, hogy nyugodjék ökröd és szamarad és pihenjen szolgálód fia és az idegen.

Mózes II.-ik könyve 31. fejezetének 12-ik versében ez áll:
Szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: Szólj Izrael fiaihoz, mondván: Azonban Szombatjaimat tartsátok meg, mert jel az közöltem s közöttetek nemzedékről nemzedékre, hogy tudva legyen: én vagyok az Örökkévaló, aki megszentellek titeket. Tartsátok meg tehát a szombatot, mert szentség a tinektek; aki megszentségteleníti, halállal haljon meg; aki azon a napon munkát végez, azaz ember kiirttatik népe közül. Hat napon végezzetek munkát, de a hetedik napon szombatok szombatja van, szentség az Örökkévaló tiszteletére; bárki, aki munkát végez a szombat napján, halállal haljon. Tartsák meg Izrael fiai a szombatot, megülvén a szombatot nemzedékről nemzedékre örök szövetségül. Közöttem és Izrael fiai között jel az örökre, hogy hat napon alkotta az Örökkévaló az eget és a földet, a hetedik napon, pedig megnyugodott és megpihent.

Mózes II-ik könyve 34., fejezetének 21-ik versében ez áll:
Hat napon átdolgozzál, a hetedik napon nyugodjál, szántáskor és aratáskor is nyugodj.

Mózes II.-ik könyve 35, fejezetének 2-ik versében ez áll:
Hat napon végeztessék el a munka és a hetedik nap szent, legyen nektek, szombati nyugalom az Örökkévaló tiszteletére; bárki azon (a napon) munkát végez, ölessék meg. Ne gyújtsatok tüzet bármelyik lakóhelyeiteken, szombat napján.

Mózes III.-ik könyve 19., fejezetének 3-ik versében ez áll:
Mindenki tisztelje anyját és apját és szombatjaimat tartsátok meg. Én nagyok az Örökkévaló a ti Istenetek.

Ugyanott 30-ik vers:
Szombatjaimat tartsátok, meg és szentélyemet tiszteljétek (féljetek tole). Én nagyok az Örökkévaló.

Mózes III.-ik könyve 23.-ik fejezetének 1. versében ez áll:
És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: Szólj Izrael fiainak és mondd nekik: az Örökkévaló ünnepei, amelyeket szent gyülekezetekül hirdessetek, ezek az én ünnepeim: Hat nap végeztessék munka és a hetedik napon szombat nyugalma, legyen, szeret gyülekezet, semmiféle munkát ne végezzetek; szombat azaz Örökkévaló tiszteletére minden lakóhelyeteken stb.

Mózes III.-ik könyve 26.-ik fejezetének 2. versében ez áll:
Szombatjaimat tartsátok, meg és szentélyemet tiszteljétek (féljetek tőle). Én vagyok az Örökkévaló.

Mózes IV.-ik könyve 15.-ik, fejezetének 32-ik versében ez áll:
Midőn Izrael fiai a pusztában voltak, találtak egy férfiút, amint fát szedegetett szombat napján. És elvitték, akik reáakadtak, amint fát szedegetett, Mózes és. Áron és az egész közösség elé. Őrizet alá helyezték, mert nem volt eldöntve, hogy mi történjék vele. És szólt az Örökkévaló Mózesnek: Ölessék meg a férfi az egész közösség, kövezze meg a táboron kívül. És az egész közösség kivitte őt a táborból; és megkövezték és meghalt, amint az Örökkévaló megparancsolta Mózesnek.

Mózes V.-ik könyve 5.-ik fejezetének 12-ik versében ez áll:
Őrizd meg a szombati napot, megszentelni őt, ahogy neked megparancsolta az Örökkévaló, a te Istened. Hat napon dolgozzál és végezd minden munkádat. És a hetedik nap, szombat, az Örökkévaló a te Istened tiszteletére, ne tegyél semmiféle munkát te, fiad, lányod, szolgád, szolganőd, ökröd, szamarad és mindenféle barmod és az idegen, aki kapuidban van; hogy pihenjen szolgád és szolganőd, mint te. És emlékezzél, hogy rabszolga voltál Egyiptomban és kivezetett Örökkévaló Istened onnét erős kézzel és kinyújtott karral, ezért parancsolta neked Örökkévaló Istened a szombati napot megtartani.

Eddig szólnak az isteni parancsok Izrael fiaihoz, hogy a szent szombatot minden körülmények között tartsák meg, akárhol laknak. Akár szegény vagy, akár gazdag, meg kell becsületesen tartanod a szombatot, ne félj az éhhaláltól, ha bezárod szombaton az üzletet vagy a műhelyt.
Oh, ne légy, zsidó testvérem, oly gyáva! Próbáld csak meg bezárni, meglátod, hogy aztán is meg fogsz élni.
Csak annyit akarok még leszögezni, hogy nem kétszer és nem ötször, se nem tízszer, hanem tizenháromszor kéri, figyelmezteti és parancsolja az Örökkévaló, Izrael fiainak, hogy tartsák meg a szombatot. Tehát vigyázzatok, zsidó testvéreim! Vigyázzatok!

Forrás: http://www.mazsihisz.hu/a-szombat-jelentosege-25.html

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Atyámfiai, imádkozzatok érettünk.” -(1 Tesszalonika 5,25)

Imádkozzatok tanítóitokért, kik lelkeitek gondját viselik. 

Ezt a figyelmeztetést, hogy az evangélium szolgáiért imádkozzatok, szívleljétek meg ma és felkérünk erre minden keresztyén házat, hívő családot, hogy a Szentírás e szavát komolyan vegyék figyelembe mit legelőször az apostol hangoztatott, most pedig mi megismételünk.
Kedves testvérek, az igazság tanát hirdetőnek munkája felbecsülhetetlenül fontos, mert ezreknek jóléte vagy rossz helyzete függ ettől. 
Neki az Úr nevében tárgyalnia kell a lelkekkel a legmagasztosabb és legszentebb dolgokról, s az az ige, melyez hirdetnie kell, vagy jó illat lesz az életre, vagy a halál illata a halálra. Az evangélium tanát nagy felelősség terheli, tehát nem csekély kegyelem, ha utóvégre ártatlanoknak találtatnak az összes emberek vérétől. Mint vezető férfiak, Krisztus seregében az emberek és a pokoli hatalmak előtt leginkább ők a támadások céltáblái. Ellenségeik lépten-nyomon a legéberebb figyelemmel lesik őket annyira, hogy az üldözők hálóitól alig képesek megmenekülni.

Szent hivatásuk sok megkísértésnek teszi ki őket, miknek mások nincsenek alávetve, s nagyon sokszor csak azáltal távolodnak el azoktól, hogy ők személyes ismerősei az igazságnak, mi nyilvánosan és hivatalosan kötelezi őket annak cselekvésére. 

Sokszor belekerülnek a körülményeknek olyan bonyodalmába, miből saját okosságuk által nem kerülhetnek ki. Lelkük legnagyobb fájdalmára látniuk kell, hogyan hullnak el tehetséges lelkek. 

Mély fájdalommal kell nézniük, hogy ezrek rohannak a veszedelembe, ezek miatt lelkük minden erélyessége elmúlik. Sóvárgó szívvel kívánják, hogy a hirdetett ige áldásul szolgáljon nektek, remélik, hogy gyermekeitek részére áldásul lesznek. Óhajuk, hogy a szenteknek és bűnösöknek segítséget nyújthassanak, ezért testvérek, imádkozzatok Isten előtt értük. 

Nézzétek, milyen nyomorult emberek vagyunk, ha a szentek imáját nem élvezzük, de boldogok vagyunk, ha a ti értünk való könyörgésetekben élhetünk. 

Ne nálunk, hanem a felmagasztalt Mesternél keressétek a mennyei áldást, de ezt az áldást Ő már nagyon sokszor szolgái által közvetítette.

Ezért mi mindnyájan, kik az Ő igazságának és kegyelmének hirdetői vagyunk, kérünk mindenkit az Úr Jézusért: „Atyámfiai, imádkozzatok érettünk.”

Csendes percek: ERŐS GYÖKEREK

"Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi; és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik. 

Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek." 

"Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben. Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.
Jn 15,1-10.

,,Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne. Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb.,, (Kol 2,6-7)

Napi sétáimat egy tó mentén végzem, melynek ciprusfák sorakoznak a partjánál. Egy nap megálltam, hogy közelebbről megszemléljem az egyik fát, különösen a hatalmas, egymásba fonódó gyökereit. Némelyik gyökér szorosan a fatörzs köré tekeredett, mások a fából nőttek ki. Megint mások magából a törzsből sarjadtak. Sok gyökér teljesen egymásba gubancolódott. Csodálattal tekintettem a fa erős gyökérrendszerére.
Elgondolkodtam, mennyire hasonlatos hitéletünk is ehhez a fához. Nekünk is szükségünk van az erős gyökerek biztosította támaszra. Némelyik gyökér egyenesen és hosszan nő, mintegy jelképezve a Szentírás és az egyház közvetlen tanításait. Mások egymásba fonódnak, a gyülekezeti testvérekből és a családból álló erős támogató csoportokat szimbolizálva, melyek szeretettel körbevesznek és tartanak. Egyes gyökerek messzire kiterjeszkednek, emlékeztetve, hogy ki kell nyúlnunk és át kell ölelnünk másokat Isten nagy szeretetével. A ciprusfa erős gyökérrendszerének a képét iránymutatóként őrzöm, tudva, hogy sokféle támaszra van szükségem ahhoz, hogy erősen és szorosan megmaradjak Isten közelségében.

Imádság: Istenünk, segíts emlékeznünk, hogy a fa erős gyökereihez hasonló közösségben élünk veled. Ámen.
Isten szeretetében gyökerező életet szeretnék élni.
Patricia M. Daniels (Florida, USA)

IMÁDKOZZUNK A GYÜLEKEZETÜNKÉRT!

Andrew Kuyvenhoven-Mindennap az Ige fényében-A TE JAVADRA

A mai napon olvasandó igeszakasz: Róm 4,1-8 

1 Mit mondjunk tehát, mit ért el Ábrahám, a mi test szerinti ősatyánk a saját erejéből?
2 Ha ugyanis Ábrahám cselekedetekből igazult meg, akkor van mivel dicsekednie, de nem Isten előtt.
3 De mit mond az Írás? "Hitt Ábrahám az Istennek, és Isten ezt számította be neki igazságul."  
4 Aki fáradozik, annak a bért nem kegyelemből számítják, hanem azért, mert tartoznak vele.  
5 Aki pedig nem fáradozik, hanem hisz abban, aki megigazítja az istentelent, annak a hite számít igazságnak.
6 Ahogyan Dávid is azt az embert mondja boldognak, akinek az Isten cselekedetek nélkül tulajdonít igazságot:
7 "Boldogok, akiknek megbocsáttattak törvényszegéseik, és akiknek elfedeztettek bűneik.  
8 Boldog az az ember, akinek az Úr nem tulajdonít bűnt."

"Aki pedig nem fáradozik, hanem hisz abban, aki megigazítja az istentelent, annak a hite számít igazságnak." (Róm 4,5) 
 

Az evangélium új. Krisztus eljövetelével lett nyilvánvalóvá - nem hamarább. Azonban "az új" a Biblia szerint azt jelenti, hogy "az ó" beteljesedett, nem pedig eltöröltetett. Ha új kocsit veszünk, a régin túladunk. De amikor Isten új testamentumot vagy új szövetséget vagy új parancsolatot vagy új földet szeret, akkor a régi teljesedett be az újban, ahogy a mag a növényben, vagy a gyermek az érett személyiségben. Ezért az evangélium nem teljes szakítás az Ótestamentummal. Valójában Pál azt mutatja meg, hogy a hit által való igazság evangéliuma annak az üdvösségnek a módját tisztázza, mely az Ótestamentumban jelentetett ki. Az Isten és Ábrahám közötti viszony nem olyan, mint a munkáltató-munkavállaló viszony. Ha olyan lenne, Ábrahámnak lennének jogai és lenne jövedelme. Ehelyett Isten egy ígérettel lépett Ábrahámhoz, és Ábrahámnak hittel kellett válaszolnia arra. Számunkra a helyzet lényegében ugyanez. Hittel kell válaszolnunk Isten ígéretére. Az igazság régen is hit által lett az emberé, és ma is hit által nyerhető el, és nem fáradozás által. Amikor Isten igazságot számított be Ábrahámnak, akkor ez nem azért volt, mert Ábrahám elegendő jó pontot szerzett, vagy mert valóban igaz volt. Az igazság akkor számíttatott vagy tulajdoníttatott be Ábrahámnak, amikor hitt. És így működik a hit által való megigazulás. Nem azért igazulunk meg, mert jók vagyunk. Isten az istenteleneket nyilvánítja igaznak. Krisztus jósága tulajdoníttatik nekik, amikor hisznek. A javunkra íratik. Isten, aki igaznak nyilvánítja az istenteleneket, Krisztus "jó pontjait" írja a hívő bűnösök javára. A megigazulás nem olyasmi, ami bennünk megy végbe, hanem Isten jogi cselekedete. Jézus érdemét tudja be nekünk. A keresztyének valaki másnak az igazságából élnek. Ha magamra nézek, nem látom, hogy a megigazulás csakugyan megtörtént-e, Krisztusra kell néznem, őbenne vagyok igaz - hit által.

Carl Eichhorn-Isten műhelyében-Krisztusban meghaltam

   "Meghaltatok ... öldököljétek meg azért tagjaitokban, ami földi. " (Kol 3, 3. 5)   

A megszentelődés az Ige szerint soha és sehol sem a mi munkánk. Isten kegyelme formálja és viszi ezt véghez. Nem mi öljük meg az óembert - az Úr Jézus feszítette őt a keresztre. 
Ha terhes és szeretnénk szabadulni tőle, akkor bízzuk rá magunkat az értünk megfeszített Megváltóra. Akkor részt nyerünk az Ő halálából, vele együtt meghalunk. Véget vet régi természetünknek. Őbenne, a Feltámadottban, új természetet és életet kapunk. Amilyen kevéssé tudjuk eltüntetni a bűnt, éppoly kevéssé tudunk újat teremteni. 

"Meghaltatok" - mondja Pál a kolossébelieknek. Ha az énünk középpontjában régi természetünk halálos döfést kapott, akkor kell a test cselekedeteit megölni (Róm 8, 13). Jakab ezt mondja: "Vessetek el azért minden undokságot és gonoszságot, amely még megmaradt bennetek" (Jak 1, 21). Nagy része már le van győzve, de a gonosz maradéka még létezik; a fa kidőlt, de még megvannak a gyökerei. Amit a kegyelem megteremtett, azt most tegyétek valósággá (1 Kor 5, 7-8). A régit csak akkor tudjuk eredményesen legyőzni, ha Isten kegyelme által új emberekké lettünk. "Újjászülettetek Isten élő és maradandó beszéde által. Vessetek le azért minden gonoszságot, minden álnokságot és képmutatást, irigységet és minden rágalmazást" (1 Pét 1, 23; 2, 1). Amiket itt Péter felsorol, gonosz gyökerek maradványa, amelyek éppen az újjászületetteknél mutatkoznak még meg, és éppen nekik lehet és kell alaposan elbánni azokkal (Kol 3, 8). A Biblia semmit sem tud önmagunk megöldökléséről vagy önmagunk megújításáról. Kol 3, 9-ben nem ez áll: vetkőzzétek le a régi embert cselekedeteivel együtt, hanem - "Miután levetettéket az óembert cselekedeteivel együtt és felöltöttétek az új embert, aki Teremtőjének képe szerint újul meg Isten ismerésére." Csak ezután folytatja az apostol: "Azért mint Istennek választottai, szentek és szeretettek, öltsetek fel könyörületes szívet, jóságot, alázatosságot, szelídséget ..." Ezeket is öltsétek fel, miután Krisztusban új alaptermészetet vettetek! Ef 4, 20-25 pontos fordítása pedig így hangzik: "Ti pedig nem így tanultátok a Krisztust, ha ugyan hallottatok róla és oktatást nyertetek felőle úgy, amint ez megfelel az igazságnak, hogy Jézus Krisztusban levetkőztétek az óembert és szüntelen megújultatok és felöltöztétek az új embert."  

János Evangyélioma 10. rész 28.vers

János Evangyélioma 10. rész

1. Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.
2. A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.
3. Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket.
4. És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.
5. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.
6. Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi az, a mit szól vala nékik.
7. Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.
8. Mindazok, a kik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok.
9. Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál.
10. A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.
11. Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.
12. A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat.
13. A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.
14. Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim,
15. A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért.
16. Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.
17. Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.
18. Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.
19. Újra hasonlás lőn a zsidók között e beszédek miatt.
20. És sokan mondják vala közülök: Ördög van benne és bolondozik, mit hallgattok reá?
21. Mások mondának: Ezek nem ördöngősnek beszédei. Vajjon az ördög megnyithatja-é a vakok szemeit?
22. Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala;
23. És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala.
24. Körülvevék azért őt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván!
25. Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.
26. De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. A mint megmondtam néktek:
27. Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem:
28. És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.
29. Az én Atyám, a ki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből.
30. Én és az Atya egy vagyunk.
31. Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék őt.
32. Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem?
33. Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.
34. Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?
35. Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lőn (és az írás fel nem bontható),
36. Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!
37. Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem;
38. Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én ő benne vagyok.
39. Ismét meg akarák azért őt fogni; de kiméne az ő kezökből.
40. És újra elméne túl a Jordánon, arra a helyre, a hol János először keresztelt vala; és ott marada.
41. És sokan menének ő hozzá és mondják vala, hogy: János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, a mit János e felől mondott, igaz vala.
42. És sokan hivének ott ő benne.

Márk Evangyélioma 4. rész 3.vers

1. És ismét kezde tanítani a tenger mellett. És nagy sokaság gyűle ő hozzá, úgy hogy ő a hajóba lépvén, a tengeren ül vala, az egész sokaság pedig a tenger mellett a földön vala.
2. És sokat tanítja vala őket példázatokban, és ezt mondja vala nékik tanításában:
3. Halljátok: Ímé, a magvető kiméne vetni.
4. És lőn vetés közben, hogy némely az út mellé esék, és eljövének az égi madarak és megevék azt.
5. Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala, és hamar kikele, mivel nem vala mélyen a földben.
6. Mikor pedig fölkelt a nap, elsűle, és mivelhogy nem volt gyökere, elszárada.
7. Némely pedig a tövisek közé esék, és felnevekedének a tövisek és megfojták azt, és nem ada gyümölcsöt.
8. Némely pedig a jó földbe esék; és ád vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz annyit.
9. És monda nékik: A kinek van füle a hallásra, hallja.
10. Mikor pedig egyedül vala, megkérdezék őt a körülötte lévők a tizenkettővel együtt a példázat felől.
11. Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, ama kívül levőknek pedig példázatokban adatnak mindenek,
12. Hogy nézvén nézzenek és ne lássanak; és hallván halljanak és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek és bűneik meg ne bocsáttassanak.
13. És monda nékik: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor mimódon értitek meg majd a többi példázatot?
14. A magvető az ígét hinti.
15. Az útfélen valók pedig azok, a kiknek hintik az ígét, de mihelyest hallják, azonnal eljő a Sátán és elragadja a szívökbe vetett ígét.
16. És hasonlóképen a köves helyre vetettek azok, a kik mihelyst hallják az ígét, mindjárt örömmel fogadják,
17. De nincsen ő bennük gyökere, hanem ideig valók; azután ha nyomorúság vagy háborúság támad az íge miatt, azonnal megbotránkoznak.
18. A tövisek közé vetettek pedig azok, a kik az ígét hallják,
19. De a világi gondok és a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok kívánsága közbejővén, elfojtják az ígét, és gyümölcstelen lesz.
20. A jó földbe vetettek pedig azok, a kik hallják az ígét és beveszik, és gyümölcsöt teremnek, némely harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely száz annyit.
21. És monda nékik: Avagy azért hozzák-é elő a gyertyát, hogy véka alá tegyék, vagy az ágy alá? És nem azért-é, hogy a gyertyatartóba tegyék?
22. Mert nincs semmi rejtett dolog, a mi meg ne jelentetnék; és semmi sem volt eltitkolva, hanem hogy nyilvánosságra jusson.
23. Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.
24. És monda nékik: Megjegyezzétek, a mit hallotok: A milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek, sőt ráadást adnak néktek, a kik halljátok.
25. Mert a kinek van, annak adatik; és a kinek nincs, attól az is elvétetik, a mije van.
26. És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe.
27. És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképen.
28. Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes buzát a kalászban.
29. Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.
30. És monda: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Avagy milyen példában példázzuk azt?
31. A mustármaghoz, a mely mikor a földbe vettetik, minden földi magnál kisebb,
32. És mikor elvettetik, felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz és nagy ágakat hajt, úgy hogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak.
33. És sok ilyen példázatban hirdeti vala nékik az ígét, úgy a mint megérthetik vala.
34. Példázat nélkül pedig nem szól vala nékik; maguk közt azonban a tanítványoknak mindent megmagyaráz vala.
35. Azután monda nékik azon a napon, a mint este lőn: Menjünk át a túlsó partra.
36. Elbocsátván azért a sokaságot, elvivék őt, úgy a mint a hajóban vala; de más hajók is valának vele.
37. Akkor nagy szélvihar támada, a hullámok pedig becsapnak vala a hajóba, annyira, hogy már-már megtelék.
38. Ő pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aluszik vala. És fölkelték őt és mondának néki: Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk?
39. És felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lőn nagy csendesség.
40. És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek?
41. És megfélemlének nagy félelemmel, és ezt mondják vala egymásnak:
Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek néki?

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében: EZ AZ EVANGÉLIUM

EZ AZ EVANGÉLIUM

A mai napon olvasandó igeszakasz: Róm 3,21-23

21 Most pedig a törvény nélkül jelent meg Isten igazsága, amelyről bizonyságot is tesznek a törvény és a próféták. 22Isten pedig ezt az igazságát most nyilvánvalóvá tette a Krisztusban való hit által minden hívőnek. Mert nincs különbség: 23 mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének.

"Most pedig Isten a törvény nélkül tette nyilvánvalóvá igazságát, amelyről bizonyságot tesznek a törvény és a próféták. Isten pedig ezt az igazságát most nyilvánvalóvá tette a Krisztusban való hit által..."

(Róm 3,21-22)

"Most pedig..." Itt jön a nagy fordulópont. Ez a "most" azt jelenti, hogy miután Isten Jézus Krisztusban cselekedett. Ütött az üdvösség órája. És a dolgok soha nem lesznek már ugyanazok. "Isten ... nyilvánvalóvá tette igazságát." "Isten igazsága" azt a módot jelöli, ahogy az emberek igazzá lehetnek Isten előtt. Nem az emberek fedezték fel ezt a módot, hanem Isten tette azt nyilvánvalóvá. És ez a törvény nélkül nyilvánvalóvá lett igazság. Ez azt jelenti, hogy nem a cselekedeteink alapján kapjuk. Ez az új hír. Nem hallottuk, vagy nem lett nyilvánvalóvá Jézus eljövetele előtt. Mégis a törvény és a próféták bizonyságot tettek róla. A Szentírás ótestamentumi része mintegy kinyújtott ujjal mutatott előre erre a nagy eseményre. De most, az idő teljességében, nyilvánvalóvá lett az igazság. A "Jézusban való hit által" igazulunk meg Isten előtt. Krisztus a tartalma az isteni igazságról való kijelentésnek. Ő vette el a mi ítéletünket és mi megkaptuk az ő igazságát. Az őbenne való hit igazít meg minket. A hit azt jelenti, feladjuk a kísérletezgetést hogy "magunk csináljuk". A hit azt jelenti, hogy teljesen Jézus művére hagyatkozunk. Erről van szó. Ez bámulatosan egyszerű, és egyszerűen bámulatos. Érvényes mindenkire nézve, "mindenki számára, aki hisz". Az Isten igazságáról való kijelentés nem csupán arra szolgál, hogy megmutassa minden ember elveszett voltát (23.v.: "mindenki vétkezett"), hanem be is tölti minden ember szükségét, azzal, hogy megmutatja az egyetlen ajándékot, ti. Krisztust (24.v.: "Isten ingyen igazítja meg őket.") Ez az evangélium. Itt az emberiség valamennyi fárasztó útja véget ér. És úgy találjuk, hogy itt valami új kezdődik. Most hát vessük minden bizalmunkat Jézusba. Őbenne adta nekünk Isten azt, amit mi nem tudtunk megtalálni. Krisztusban Isten jött el hozzánk, akik nem tudtunk és nem akartunk hozzá menni.

Alfred Christlieb-Bizonyságaid örökkévaló örökségem-

   Illés felment a Kármel-hegy tetejére, leborult a földre, arcát térde közé tette és ezt mondta a szolgájának: menj fel és nézz a tenger felé! Az felment és arrafelé nézett és ezt mondta: Nincsen semmi. Illés ezt mondta neki: Menj vissza hétszer.(  l.Kir. 18,42-43)

Az Illés esőért való imádságát a meghallgatott ima példaképéül állítja elénk a Jakab 5,18. Először Illés testhelyzetére figyeljünk az imádkozásnál: "Leborult a földre és arcát térde közé tette".
Olyan mélyre hajolt, amilyenre csak lehetett. Nem akarunk hamis módon súlyt fektetni az imádkozásnál való testtartásra.
Ezékiás ágyban feküdt (2.Kir.20,2), Józsué a földre borult (Józs. 7,6), István térdelt (Csel.7,59), a vámszedő állva imádkozott; ez önmagában mindegy. Egy áldott imádkozó testtartásának utánzása nem teszi imánkat meghallgatottá. A Szentírás azért említi meg az imádkozók testtartását, mert ez arra is mutat, hogy az illető bensőleg hogyan érzi magát.
Az, hogy Illés ilyen mélyen a földre hajolt, azt mutatja, hogy nem vált kevéllyé a Baálon és prófétáin aratott győzelem után sem. Sokkal inkább az volt az érzése, hogy nem tud elég mélyen meghajolni. Ez az alázatos magatartása teszi imáját kedvessé Isten előtt. Ez ránk is érvényes:

Isten előtt az alázatos imádkozó kedves. Dániel imája (Dán.9,18. 23) megalázott szívből fakadt, ezért volt kedves Istennek. Ábrahám csak "por és hamu" Isten előtt (l.Móz.18,27).

Jákob ezt vallja: "Kisebb vagyok minden Te jótéteményednél és hűségednél. (l.Móz.32,11)
Dávid ezt mondja: "Micsoda vagyok én Uram Isten..., hogy engem ennyire elővittél"? (2.Sám.7,18) Hasonlítsunk ezekre az imádkozókra! Kövessük Sofóniás tanácsát: "keressétek az alázatosságot".

Bensőleg hajtsuk fejünket a földig, mint Illés, s akkor mi is megtanulunk úgy imádkozni, hogy meghallgatást találjon imánk.

Isten asztaláról-Varga László

   "Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál."      János 17,24

Érthető, ha mi, akik megismertük, elfogadtuk, Urunknak tudjuk Jézus Krisztust, vágyunk arra, hogy életünk után a mennyben együtt élhessünk vele. Ha hisszük, hogy van örök élet, természetes, hogy vágyunk rá, és ha tudjuk, hogy Krisztus mit tett értünk, vágyunk arra, hogy Őt szemtől szembe lássuk, úgy adhassunk hálát. De sokkal nagyobb dolog, nagyobb öröm az, hogy Ő kíván együtt lenni velünk az örökkévalóságban. Soha nem tudjuk teljes valójában megérteni az Ő szeretetét irántunk. Csak úgy lehet ezt érteni, hogy csak azért is szeret bennünket. Bűneink, kételkedésünk, hanyagságunk ellenére, ellenére annak, hogy olyan ritkán vagyunk készek az Ő szolgálatára. Mégis szeret. De annak, hogy szeretete el is érje célját, feltétele az, hogy mi is szeressük Őt. Ahogy a könnyelmű, hálátlan gyermek, mikor döntésre érik a helyzet, mégiscsak szereti apját. Van egy nevezetes mondat: éjszaka akkor van, mikor a Föld eltakarja maga elől a Napot. Krisztus szeretete nélkül akkor maradunk, mikor hitetlenségünkkel eltakarjuk magunk elől az Ő szeretetét. Nekünk is akarnunk kell, kérnünk kell azt, hogy meglássuk az Ő dicsőségét. Ő nekünk is részt akar adni belőle. Fogadjuk el hálás szeretettel!

Krisztusom, miért kívánsz velem együtt lenni mennyei dicsőségedben? Olyan kevés ember van, akire én úgy gondolok, hogy együtt szeretném tölteni vele az örökkévalóságot. Talán még kevesebb, aki így gondol énrám. Te pedig azért imádkozol. Nem tehetek mást, mint hogy szívből megköszönjem szeretetedet, készüljek örömmel arra, hogy ott veled találkozzam, és próbáljak meg úgy élni, hogy ne hozzak szégyent a nevedre. Követni szeretnélek tetteimben. Nehezen sikerül, de akarom. Segíts, hogy végezhessem el rendeltetésemet! Hogy eléd állíthassam szeretteimet is! Értük is imádkozz, Uram, hogy együtt láthassuk meg a Te dicsőségedet! Ámen. 

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Aki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.” 
(Példabeszédek 1,33)

Dicsőn fénylik az isteni szeretet, mikor az a csapások viharéjjelének közepén felragyog. Szép az a magányos csillag, mely felséges nyugalommal sugárzik; a szétfoszló fergeteg felhők közül kedves az az oázis, mely a megmérhetetlen homok pusztában virágzik; olyan szép és dicső a haragáradat közepében a szeretet. Mikor az izraeliták megharagították szüntelen bálványtiszteleteikkel a Magasságost, azzal bűntette őket, hogy megvonta tőlük az esőt és a harmatot, ezáltal országukban súlyos ínség támadt. De mialatt ezt tette, gondoskodott arról, hogy választottai biztonságban maradhattak és bővölködtek. Ha valamennyi patak kiszárad, de Illésnek kell, hogy csörgedezzen egy, s ha ebből is kiapad a víz, tud az Isten neki egy ellátási helyet készíteni. Nemcsak ezt, az Úr nemcsak „Illést”, hanem a kegyelem szerint megmaradt választottakat is, - itt ötven, ott ötven elrejtőzve barlangokban – habár az egész országban éhség tombolt, ezek az ötvenek a barlangokban mégis ellátattak kenyérrel és vízzel; ellátattak Akháb asztaláról, ennek hű udvarmestere: Obadja által. Ebből láthatjuk, hogy Isten gyermekei biztosítva vannak, bármi következzen is be a jövőben. Ha ez a szilárdan megállapított föld hatalmas rázkódtatástól remegne és maga az ég szakadna szét, a hívő a szétrombolt világok közepette mégis biztonságban maradna, csakúgy, mint a nyugalmas csend óráiban. Ha Isten az ő gyermekeit, kik az ég alatt vannak nem akarja megmenteni, akkor meg fogja őket menteni a mennyországban. Ha a világ olyan forró lesz, hogy ők tovább itt nem maradhatnak, akkor a mennyország lesz lakhelyük és menedékük. Ne csüggedjetek tehát, mikor háborúkról hallotok. Jöjjön bármi e földre, ti a Jehova védőszárnyai alatt biztonságban lesztek. Építsetek szilárdan az Ő ígéretére, bízzatok hűségében, űzzetek el minden félelmet és minden kételyt az ördöghöz, ahonnan jönnek, mert itt valóban nem létezik semmi, ami titeket rémíthetne vagy megkárosíthatna. Egyetlen dolgotok, hogy az elragadtatás világára tekintsetek és hallgassatok a bölcsesség és igazságosság szózatára.

Oswald Chambers-Krisztus mindenek felett-LÁTÁS ÉS VALÓSÁG

-LÁTÁS ÉS VALÓSÁG
"És tóvá lesz a délibáb..." (Ézs 35,7). 

Először látunk, aztán jön a megvalósulás. Amikor rájövünk, hogy bár látásunk valódi, mégsem lett még valósággá bennünk, akkor tör ránk a Sátán a kísértéseivel. Mi pedig hajlamosak vagyunk arra, hogy kijelentsük: nincs értelme továbbmennünk. A látás megvalósulása helyett a megaláztatás völgyébe jutottunk. "Nem színarany az élet,
 De föld mélyéből ásott durva vas; A sors csapásai kikalapálták S átformálták használható eszközzé." Isten látást ad nekünk, aztán levisz a mélységbe, hogy a látásnak megfelelő formára kalapáljon. Ez a mély völgy az a hely, ahol sokan elcsüggednek és engednek a kísértésnek. Minden látás valósággá válik, ha van türelmünk kivárni.
Gondold meg, hogy Istennek végtelen sok ideje van. Ő sohasem siet. Mi mindig lázas hajszában vagyunk.

A látás dicsőségének fényében tovább végezzük dolgainkat, de a látás még nem valóság bennünk. Erre Isten levisz a mély völgybe, átvisz tüzeken és vízbe merít, hogy kalapácsa alatt formát ölthessünk, míg eljutunk odáig, hogy ránk bízhatja az igazi valóságot. Amióta a látást megkaptuk, Isten mindig munkában volt, hogy remekbe önthessen. Mi pedig újra meg újra kibújunk a keze alól és igyekszünk saját látásunk szerint formálni magunkat. A látás nem légvár, hanem annak meglátása, amivé Isten szeretne téged tenni. Engedd magad feltenni a korongra, hogy forgathasson, amint neki tetszik; és amilyen bizonyos, hogy Isten Isten, te pedig te vagy, éppolyan bizonyos az is, hogy a látás szerint kiformál. Ne veszítsd el a bátorságodat ez alatt az eljárás alatt. Ha kaptál valaha látást Istentől, akárhogy igyekszel megelégedni alacsonyabb színvonallal, Isten nem engedi meg soha, hogy az alacsonyabb szinten maradj.

Krisztus mindenek felett- A LÁTOMÁS ÉS A VALÓSÁG

"Elhívott szenteknek..." (1Kor 1,2)

Köszönd meg Istennek, hogy látást ad arra nézve, mivé kell lenned. Megláttad, de még nem érted el. Amikor lent vagyunk a völgyben, ahol próbára vagyunk téve, hogy a választottak közé tartozunk-e, innen a legtöbben közülünk visszafordulnak. Nem vagyunk felkészülve azokra az ütésekre, amikre szükség van, hogy kiformálódjék a látás szerinti lényünk. Megláttuk, hogy nem vagyunk azok, akikké Isten akar tenni, de engedjük-e, hogy Isten "az igazi formára és használatára kovácsoljon"? Az ütések mindig hétköznapi módon és közönséges emberek által érnek bennünket. Időnként látjuk, mi Isten célja, de hogy engedjük-e a látást valóságos jellemmé válni, az tőlünk függ, nem Istentől. Ha szívesebben lustálkodunk a hegyen a látás emlékeiből élve, akkor a gyakorlatban nem vagyunk használhatók a közönséges fából faragott emberi életben. Meg kell tanulnunk ráhagyatkozni a látottakra. Ne az elragadtatásokban és Istenről elmélkedve akarjunk élni, hanem a gyakorlati valóságban a látomás világosságánál mindaddig, amíg az igazi valósággá nem válik. Nevelésünk minden kis mozzanata erre irányul. Tanuld meg megköszönni Istennek, hogy tudtodra adja kívánságait. A kis "vagyok" mindig méltatlankodik, amikor Isten szól: Tedd meg! A kis "vagyok" hadd zsugorodjék össze a hatalmas "VAGYOK AKI VAGYOK" (2Móz 3,14) felháborodásától: "A VAGYOK küldött téged". Az Ő szava legyen az uralkodó. Megdöbbenve ébredünk rá, hogy Isten tudja, hol élünk és melyik barlangba bújunk el előle! Felkutat ott, mint hirtelen villám. Egyetlen teremtmény sem ismeri az ember lényét úgy, ahogyan Isten ismeri.

---

Örömteli mindennapok: Menj tovább.

„mert hitben járunk, nem látásban.” 2 Korinthus 5:7

Isten a győzelem magjait ültette a szívedbe. Amikor az Ő jóságán elmélkedsz, abban a biztos tudatban, hogy Ő veled van és jó terve van a számodra, ezek a magok kikelnek.

Úgy fogod magad látni, ahogy Isten lát; olyasvalakinek, aki Krisztus erejével képes legyőzni az útjába kerülő akadályokat.
„Most azért indulj… Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam. Nem maradok el tőled, nem hagylak el. Légy erős és bátor…” (Józsué 1:2,5-6)
Isten igy szól hozzád :„Csak menj tovább, veled leszek.”
Engedd,hogy ezek a szavak a te szívedet is érintsék meg, és bátorítsanak, hogy hitben tovább tudj menni, mindazon dolgok ellenére, amik megpróbálnak visszatartani.
Lépj előre hitben és tapasztald meg Isten áldásait!

Örömteli mindennapok: Igazi megbocsátás

,,Bocsássatok meg egymásnak, amiként Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.,,Efézus 4,32
Legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak...
Milyen sokszor kérjük Isten kegyelmét ,de mi kegyelemmel vagyunk e mások felé?
Az igazi megbocsátás nem csak egy szó,amit kimondasz a másiknak.A megbocsátás azt jelenti, hogy annak tudatában teszed, hogy neked mennyi minden megbocsáttatott.
Minél jobban érzed Isten bocsánatát,kegyelmét, annál inkább te is megbocsátasz másoknak. Ha kemény vagy magaddal, másokhoz is így fogsz viszonyulni.„Sose állj bosszút magadért.
A megbocsátás azt jelenti, hogy jóval felelsz a gonoszra.
Csak akkor sikerülhet, ha megengeded Isten szeretetének, hogy beáradjon az életedbe. Egyedül Isten szeretete által leszel képes rá.
Meddig kell megbocsátanod valakinek? Addig, amíg szükséges, amíg a fájdalom elmúlik és megszűnik benned a bosszúvágy.

 „Nem, nem hétszer, válaszolt Jézus, hanem hetvenhétszer is!” Máté 18,21-22

Örömteli mindennapok: Végtelen szeretet

„Az Örökkévaló kegyelme, hogy még élünk, mert hűséges szeretete soha nem fogy el!
Sőt, megújul minden reggel! Bizony, nagy a te hűséged, Uram!” (Jeremiás siralmai 3:22-23, EF)

Olykor, a körülményeink teljesen kimerítenek minket; a testünket, a lelkünket és az érzelmeinket egyaránt. Ezekben az időszakokban nagyon könnyű magunkra ölteni az „áldozat vagyok” hozzáállást. Azt gondoljuk, hogy minden nap az előzőnek egy végtelenített ismétlődése. Úgy tűnik, hogy egy taposómalomban vagyunk, a változás csekély reménye nélkül.

A fenti ígéret a remény oázisa lehet ezeken a napokon. A Biblia azt ígéri nekünk, hogy Isten szeretete soha nem fogy el. Isten jósága soha nem ér véget, amikor rólad van szó! Szívének együttérzése kimeríthetetlen irántad. Bárhogyan is érzel, Istened, soha de soha nem hagy fel azzal, hogy téged erejével és jóságával megújítson.

„Veled van Istened, az Úr, ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked.”

Életed minden napján azt fogod látni, hogy hűséges Istened ott van veled és megtart. Jézus Krisztusban győztes vagy! Kelj hát fel, és nézz szembe a körülményekkel abban a biztos tudatban, hogy Isten munkálkodik, hogy valami jót hozzon ki számodra. Bízz a hűségében és a jóságában. Isteni garanciád van arra, hogy a végén nem fogsz csalódni.
Steve McVey-

Örömteli mindennapok: Királyság- tudat(1) Megigazultság

2.Pét. 1:1-3 Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, akik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Istenünk és Üdvözítőnk: Jézus Krisztus megigazítása által, kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerése által. Mivelhogy az Ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és istenfélelemre való, az Ő megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott... 

Megigazultság. A hit hallásból van, de a hitet a megigazultság alapozza meg. Sokan megpróbálnak hitet építeni, de valahogy semmire sem jutnak. Ám nem a hit a gond, hanem az alap nem jó, nincs megalapozva a megigazultságban. Van egy erő, amely a megigazultság ellen dolgozik, s ez a vádlás. A vádlás, a bűntudat, a bűnösség érzés. Szégyen, elutasítás, értéktelenség érzése, mind az igazság ellen dolgoznak.

Az Ige: a ti drága hitetek a megigazultság által...

Ott van, hogy drága hitet adott Isten megigazultság által. Tehát szükséges a megigazultságról is beszélni. A megigazultsághoz nem a jó cselekedeteken keresztül vezet az út, hanem Isten természetéből fakad, amit újjászületésünkkor megkapunk. S ha e természet szerint éltek, ez befolyással lesz a viselkedésetekre és az életetek szentségére. Mi történik? Gyakran megpróbálnak szentként élni, megigazultság nélkül. Bizonyos mértékig ez még meg is valósítható, de maga a megigazultság nem csak azt jelenti, hogy megállhatok Isten színe előtt feddhetetlenül, hanem hogy Isten képességei is a tieid lesznek. Isten természete a bensődbe jön, és ez a természet átitat, birtokba vesz, és összeköt téged új képességekkel.

Zsolt 27:1 Dávidé.; Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek?

Az Ő ereje a te erőddé válik. S az emberek megpróbálnak szentek lenni enélkül a megigazultság nélkül. Emberek megpróbálnak igazak lenni saját erejükből. De Isten nem ezt tervezte számodra. Az Ő terve az volt, hogy igazságát a mi igazságunkká tegye. S ha ez megjelenik az életünkben, akkor nagyszerű dolgok történnek. A hitünk olyan szintre emelkedik, amikor már öntudatlanul is hitben tudunk járni.
Róm 10:3 Mert az Isten igazságát nem ismervén, és az ő tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedelmeskedtek.

Erről beszélek, hogy az emberek nem vetik alá magukat Isten igazságának (megigazító munkájának).

1.Kor. 15:34 Serkenjetek fel igazán (a megigazulásra) és ne vétkezzetek; mert némelyek nem ismerik Istent; megszégyenítésetekre mondom.

Ez egy erő, amely távol tart a bűntől.

Ef 4:24 És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben. 
Ef 4:25 Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, kiki az ő felebarátjával: mert egymásnak tagjai vagyunk.

Igazi szentségben – nem hamis szentségben. Vannak olyanok, akik önigazultak. Nem isten szerinti igazak. Amikor Isten igazsága bejön az életedbe, tökéletesen megszabadít a szégyentől, bűntudattól, értéktelenség érzéstől, minden gyengeségtől. S a hit csodatevő erővé növekszik benned.
Mert ekkor megérinted Isten teljességét és képességeit, Őelőtte már megállhatsz. Te és Isten tökéletes közösségben vagy, s ez az, amit egyébként Isten keres.
Bill Winston

Örömteli mindennapok:Az én erőm erőtlenség által végeztetik el!

,,És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el (teljesedik ki[1]). Nagy örömest dicsekszem azért az én erőtlenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék énbennem.,,– 2Korinthus 12: 9

Amikor olyan helyzettel szembesülsz, amiből nem tudsz a saját erőd vagy képességeid által kikerülni, alkalmasint kísértést érzel arra, hogy feladd, és elfogadd a vereséget. Ne tedd! Inkább kiálts dicsőséget, mert az Ige szerint Isten erejének a teljessége fog megnyilvánulni benned.
Az „erő”-nek fordított szó a dünamis, azt jelenti: „Isten csodatévő ereje”. Gondolj csak bele, amikor a te erőd véget ér, Isten ígérete szerint, az Ő csodatévő ereje visz győzelemre!
Ha megnézed az Apostolok Cselekedetei 14-et, ezt az ígéretet láthatod működésben. Pál apostolt megkövezték, kivonszolták a városból, és ott hagyták, mert azt hitték, hogy meghalt. A saját erejéből semmire nem volt már képes. Teljesen erőtlen volt.
De a tanítványok köréje gyűltek, imádkoztak érte, az Úr pedig felemelte őt, és ment tovább az útjára. Más szóval, amikor Pálnak nem volt elég ereje, hogy győzedelmeskedjen, Isten csodatévő ereje elég volt neki. Ez tette képessé arra, hogy erőtlensége ellenére győzedelmeskedjen.
Ha tehát ma egy krízissel nézel szembe… ha beteg vagy, és az orvosok sem tudtak segíteni rajtad… ha a pénzügyeid kicsúsztak a kezeid közül… ha a családod szétesőben van… ha rossz szokások tartanak fogságban… ha már mindent megtettél, amit csak tudtál, mégsem értél el semmi eredményt… akkor örvendezz! Mert amikor a saját erőd véget ér, Isten ereje fog megnyilvánulni! Csak hidd el! Istenkegyelme elég neked!
Igei olvasmány: Apostolok Cselekedetei 14: 1-22

Kenneth E. Hagin: Az élet átadása

…örök életet adott nekünk az Isten, és ez az élet az Ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet.
- 1János 5,11. 12.

Jézus azt mondta: „Elmenvén e széles világra, hirdessétek az Evangéliumot minden teremtésnek… Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik…”
Az egyik ilyen jel, amelyről Jézus tanította, hogy a hívőket követni fogja — nem a korai egyházat, nem az apostolokat, nem a pásztorokat, nem a prédikátorokat, hanem a hívőket
— az, hogy „…betegekre vetik kezeiket, és azok meggyógyulnak.” (Márk 16,18.)
Miért? Mert Isten élete a hívőkben van! Némelyek különleges módon fel vannak kenve, hogy gyógyítással szolgáljanak, a Márk 16 azonban nem erről beszél! Minden újjászületett hívőben benne van Isten élete, Isten természete, az isteni fajta élet — és ez az élet, kézrátétellel átvihető mások fizikai testébe!
Ezért kell a kezedet betegekre tenni. Amikor a kezedet rájuk teszed, Isten benned lévő élete átárad beléjük a kezeden keresztül.
Gyakran megtapasztalod majd, hogy ez az élet belőled egyenesen belefolyik a másikba. Isten élete van benned! Isten természete van benned! Isten gyógyító Isten. Hozd működésbe Isten erejét!
Isten így munkálkodik, a te kezeid által. Isten nincs itt a földön személyében, de benned van, a Szelleme által!

Megvallás: Én hívő vagyok. Isten élete van bennem. Isten gyógyító Isten. Én betegekre teszem a kezeimet, és azok meggyógyulnak.

Örömteli mindennapok: A megvallásod Főpapja

Annakokért szent atyafiak, mennyei elhívásnak részesei, figyelmezzetek a hitvallásunk apostolára és főpapjára, Krisztus Jézusra.– Zsidó 3:1

Nagyon kevés hívő érti Jézus apostolságának és papságának titkát. Azt gondoljuk, hogy az apostol valamiféle szuperszent, pedig igazából azt jelenti, hogy „elküldött”. Vagyis Jézust Isten küldte, hogy megtegyen valamit értünk.
Azért küldetett, hogy a mi Főpapunkként szolgáljon. Sok hívőnek arról sincsen fogalma, mit tesz egy főpap. Úgy gondolják, hogy egy furcsa ruhában járkáló ember, aki vallásos rituálékat végez.
Valójában a főpap ennél sokkal több. Ő az, aki fel lett hatalmazva arra, hogy szolgáljon, hogy véghezvigyen, megvalósítson, teljesítsen valamit. Talán azon gondolkozol, minek a megvalósítására lett Jézus felhatalmazva. A Zsidó 3:1 szerint Jézus a megvallásunk Főpapja. Azért küldte Isten, hogy a kimondott szavaidat megvalósítsa, teljesítse.
De mi történik, ha azt mondod ki, amit érzel, és nem a hit szavát szólod? Például ha betegséget szólsz, mit fog azzal tenni Jézus? Ő nem Főpap a betegség fölött. Azt nem tudja megvalósítani. Ha azt mondod, „olyan gyenge és fáradt vagyok,” azt nem tudja megvalósítani. A Biblia így szól: „mondja a gyenge is: erős vagyok!” Amikor ezt mondod, Jézus ERŐT tud szolgálni feléd.
Jézus nem fog betegséget, szegénységet vagy bűnt szolgálni feléd. Ő ezeket már legyőzte. Jézus a szabadításunk, megigazultságunk és szabadságunk felett Főpap.
Erre tekints! És amikor Jézus elé mész, ne a legyőzöttség szavait szóld, hanem azokat, amiket meg tud valósítani – a győzelem szavait. Azért küldte Őt Isten, hogy ezeket elvégezze az életedben.
Igei olvasmány: Zsidó 7:20-28