Ésaiás próféta könyve 53. rész

AmaroDel Bizonyságtétel - Vétkeinkér kapott sebeket +Bizonysággal
https://www.youtube.com/watch?v=5 1GKulvgHsU

1. Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg?2. Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kivánatos!
3. Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint a ki elől orczánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele.
4. Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől!
5. És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg.
6. Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté.
7. Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg!
8. A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?!
9. És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában.
10. És az Úr akarta őt megrontani betegség által; hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz.
11. Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli.
12. Azért részt osztok néki a nagyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra adta, és a bűnösök közé számláltatott; pedig ő sokak bűnét hordozá, és a bűnösökért imádkozott!

Csendes percek: HIT ÉS IMÁDSÁG

Történt azokban a napokban, hogy Jézus kiment a hegyre imádkozni, és Istenhez imádkozva virrasztotta át az éjszakát. Amikor megvirradt, odahívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett: Simont, akit Péternek nevezett el, Andrást, a testvérét, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást, Jakabot, az Alfeus fiát és Simont, akit Zélótának neveztek, Júdást, a Jakab fiát, és Júdás Iskáriótest, aki árulóvá lett.
Azután lement velük, megállt egy sík helyen, vele együtt tanítványainak nagy sokasága és nagy néptömeg egész Júdeából, Jeruzsálemből, a Tenger-mellékéről, Tíruszból és Szidónból. Azért jöttek, hogy hallgassák őt, és meggyógyuljanak betegségeikből. Akiket tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak. Az egész sokaság igyekezett őt megérinteni, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.

Lk 6,12-19.                        

,,Történt azokban a napokban, hogy Jézus kiment a hegyre imádkozni, és Istenhez imádkozva virrasztotta át az éjszakát.,, (Lk 6,12)

Az útkeresztezésben a közlekedési lámpa piros jelzése örökké tartónak tűnt. Az autómban ültem, türelmetlenül füstölögve magamban, ujjaimmal a kormánykeréken dobolva. Még sok feladat állt előttem.
Azután hirtelen mellbevágott valami. Mikor lesz a nap folyamán még egy kis nyugodt időm figyelni arra, mit akar mondani nekem Isten, ha nem most? Mikor lesz még időm imádságban megemlékezni azokról, akik közel állnak hozzám? Miközben imádkoztam, lenyugodtam, a lámpa pedig átváltott, és én továbbhaladtam. Zöld utat kaptam, több értelemben is.

Gyakran vagyunk zaklatottak a teendőink listája miatt. A jelenre összpontosítás sokszor könnyebbnek tűnik, mint a jövőre figyelés. Még Jézus is szakított magának csendes pillanatokat, pedig az ő listája hosszabb volt, mint az enyém. Miközben gyógyított, és a tömeget ellátta étellel, még a tanítványait is tanította. Közben megtette az egyetlen szükséges dolgot: időt szánt arra, hogy elvonuljon a tömegtől, és imádkozzon. Amikor arra gondolok, ahogy Jézus ott ült nyugodtan a hegyen, ez segít uralkodni türelmetlenségemen, és arra figyelmeztet, használjam ki imádságra a váratlanul adódó csendes perceket.

Imádság: Drága Istenünk, segíts emlékeznünk arra, hogy időnk a tied! Ámen.

Az imádság felkészít az előttem lévő útra.
Patricia Marks (Georgia, USA)

IMÁDKOZZUNK A KÖZUTAK BIZTONSÁGÁN DOLGOZÓKÉRT!

Heti imagondolatok: A VÁLASZ NÉHA KÉSIK

"Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat." (Zsoltárok 40:2)

Miért késik Isten időnként az imánkra adott válasszal?

A késés megpróbálja hitünket: "Drága ígéretek vannak a Szentírásban azoknak, akik várnak az Úrra. Mindnyájan azonnali választ várunk imáinkra, és hajlamosak vagyunk elcsüggedni, ha ez a válasz nem érkezik meg... A késés a mi javunkat szolgálja. Alkalmat nyújt arra, hogy megvizsgáljuk hitünket, vajon igazi, őszinte, vagy olyan változó, mint a tenger hullámai. Oda kell kötni magunkat az oltárhoz a hit és szeretet erős kötelékeivel, és engednünk kell, hogy a türelem elvégezze a maga munkáját."

A késés alkalmat ad az önvizsgálatra: "Isten nem mindig válaszol imáinkra akkor, amikor először szólítjuk meg, mert ha ezt tenné, azt gondolhatnánk, hogy jogot formálhatunk reánk árasztott áldásaira és ajándékaira. Ahelyett, hogy megvizsgálnánk szívünket, hogy ápolunk-e valamilyen bűnt, elővigyázatlanok leszünk és megfeledkezünk arról, hogy tőle függünk és az Ő segítségére kell hagyatkoznunk."

Isten nem felejt: "Zakariás egész házasélete során imádkozott egy fiúért. Ő is, felesége is idősek voltak már, de Isten még nem hallgatta meg imáikat. Ők nem zúgolódtak. Isten pedig nem felejtett. Tudta, hogy mikor jön el az idő, hogy megfeleljen az imára, ezért amikor Zakariás esete már a legreménytelenebbnek tűnt, megjött a válasz... Isten nem feledkezik meg szolgái imájáról. Feljegyzi azokat az emlékezés könyvébe, hogy amikor eljön az ideje, válaszoljon reájuk."

Isten csak a javunkra késik: "Az a tény, hogy Krisztus csak két nappal később hallotta meg, hogy Lázár beteg, nem volt részéről sem közöny, sem elutasítás... Mindez legyen bátorítás számunkra is. Lehet, hogy nem jön olyan gyorsan válasz imánkra, mint szeretnénk, és lehet, hogy nem az lesz, amit kértünk, de Ő, aki tudja, hogy mi válik leginkább javára gyermekeinek, sokkal nagyobb áldást áraszt reánk, mint amit kértünk, feltéve, hogy nem leszünk sem hitetlenek, sem csüggedtek."

Egy válasz sohasem késik: "Ha földi áldásokért könyörgünk, az imánkra adott válasz késhet... De ez sohasem következik be akkor, ha bűntől való szabadulásért imádkozunk."

Mit tegyünk, ha nem érkezik azonnali válasz imánkra: "Ha nem is nyerjük el azonnal, amit kérünk, mégis higgyük, hogy az Úr hallja kérésünket és teljesíteni fogja. Sokszor annyira tévedünk, és annyira rövidlátók vagyunk, hogy oly dolgokat kérünk, amik a legkevésbé sem válnának áldásunkra. Mennyei Atyánk szeretetből úgy válaszol imáinkra, hogy azt adja csak meg, ami javunkra szolgál, s amit magunk is kívánnánk, ha a Szentlélektől megvilágosítva, a dolgok valódi állását láthatnánk. Ha imáink látszólag nem részesültek meghallgatásban, erősen ragaszkodjunk az ígérethez. A meghallgatás ideje bizonnyal el fog jönni, és elnyerjük azokat az áldásokat, melyekre legnagyobb szükségünk van... Bízzatok sziklaszilárdan ígéretében: '...kérjétek és adatik néktek'."

Összefoglalás és imagondolatok:
Ha a bűnös megtisztulásért imádkozik, Isten azonnal válaszol. Isten sohasem hagyja figyelmen kívül szívből jövő kiáltásunkat, de időnként szükségünk van arra, hogy bizalmunk és türelmünk növekedjék. Isten mindig felel, de azt mindig úgy teszi, ahogy az nekünk a legjobb. Ezért időként csak akkor hallgatja meg imáinkat, ha már megtanultunk néhány dolgot.

Még az apostoloknak is várniuk kellett, hogy megkapják a Szentlelket. A várakozás ideje alatt megvizsgálták szívüket, elrendezték nézeteltéréseiket, bűnbocsánatot kértek, majd amikor felismerték reménytelen helyzetüket és azt, hogy Krisztus nélkül semmit sem cselekedhetnek, akkor voltak készen a Szentlélek keresztségére. Számunkra is van remény még akkor is, ha várnunk kell a második pünkösdig. Készüljünk rá, várakozzunk rá, mert Isten hű és beteljesíti ígéretét.

Reggeli dicséret: A békesség ígérete

"Hadd halljam meg, mit hirdet az Úristen! Bizony békességet hirdet népének, híveinek, hogy ne legyenek újra oktalanok"- Zsoltárok könyve 85.9

Békesség - ebben az egy szóban benne van az egész evangélium. Isten egyoldalúan békejobbot nyújtott az embernek, (vö. Ésa. 27.4-5, Ésa. 53.5, 2Korinthus 5.18-21) és felkínálja békességének szövetségét. Megismertet az ő békéjével, amely az igazság és megtérés gyümölcse (l. Ésa. 32.17). Olyan béke ez, amelyet semmi nem tud pótolni vagy helyettesíteni, s amelyre szüksége van az emberi szívnek.

A békesség hiánya olyan, mint amikor az autó műszerfalán menet közben felvillan egy piros lámpa. Figyelmeztető jelzés, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni: valami elromlott, baj van, valami életveszélyes hiba van. Állj meg azonnal, ne menj tovább, mintha minden rendben lenne! Életmentő lehet, ha komolyan vesszük a figyelmeztető jelzést!

Van-e ma békességed? Ha nincs, akkor keresd meg az okát, s menj vele ahhoz, aki a békesség forrása, s halld meg mit felel neked!          

Legyen áldott a napod!

Zsoltárok könyve 40. rész 12. vers

1. Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.
2. Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat.
3. És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet.
4. És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét; sokan látták és megfélemlettek, és bíztak az Úrban.
5. Boldog ember az, a ki az Úrba vetette bizodalmát, és nem fordul a kevélyekhez és a hazugságra vetemedettekhez!
6. Sokat cselekedtél te, Uram Istenem, a te csodáiddal és terveiddel mi érettünk; semmi sem hasonlítható hozzád; hirdetném és elbeszélném, de többek, semhogy elszámlálhatnám.
7. Véres áldozatot és ételáldozatot nem kedveltél; füleimet fölnyitottad; égőáldozatot és bűnért való áldozatot sem kívántál.
8. Akkor azt mondtam: Ímé jövök; a könyvtekercsben írva van felőlem,
9. Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van.
10. Vígan hirdetem az igazságosságot a nagy gyülekezetben; ímé, nem tartom vissza ajkamat, te tudod, óh Uram!
11. Igazságosságodat nem rejtem el szívemben, elmondom a te hűségedet és segítségedet; nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat a nagy gyülekezetben.
12. Te, Uram, ne tartsd vissza tőlem irgalmadat; kegyelmed és igazságod mindig megóvnak engem.
13. Mert bajok vettek engem körül, a melyeknek számuk sincsen; utolértek bűneim, a melyeket végig sem nézhetek; számosabbak a fejem hajszálainál, és a szívem is elhagyott engem.
14. Tessék Uram néked, hogy megments engemet; siess Uram segítségemre!
15. Szégyenüljenek meg és piruljanak mind, a kik életemre törnek, hogy elragadják azt; riadjanak vissza, gyalázat érje, a kik bajomat kívánják.
16. Pusztuljanak el az ő gyalázatosságuk miatt, a kik azt mondják nékem: Hehé, hehé!
17. Örülnek és örvendeznek majd mindazok, a kik téged keresnek; azt mondják mindenha: Magasztaltassék fel az Úr, a kik szeretik a te szabadításodat.
18. Rólam is, noha én szegény és nyomorult vagyok, az én Uram visel gondot. Te vagy segítségem, szabadítóm, oh Istenem, ne késsél!

Reggeli dicséret- Csak utánozz!

„Vigyázzatok, hogy senki se fizessen a rosszért rosszal, hanem törekedjetek mindenkor a jóra egymás és mindenki iránt.” 
Pál első levele a thesszalonikaiakhoz 5:15

Jó, nem akarod visszafizetni. Nem akarod teljesen visszafizetni. Nem akarsz tenni ellene semmit, csak váljanak el az útjaitok, ne kelljen vele soha többet találkoznod az életben. De az élet fizessen neki mindent vissza. Na jó, lehet, hogy ez így túlzás, te ezt nem kívánod, de ha mégis történne valami hasonló, nem sajnálnád. Talán csak egy kicsit, hiszen mégis emberségesebb vagy nála.

Vagy ez így már nem az igazi? Talán Isten ennél többet kér tőled. Nemcsak egy passzív közömbös magatartást a másikkal szemben, hanem hogy aktívan tegyél. Jót. Mégis, hogyan lehetséges ez? Hogyan lehet jót tenni mindenkivel, még azzal is, aki hátbatámadott, aki elárult, aki kigúnyolt, kigáncsolt, és győzelmi tort ült a porban fekvő léted felett? Mégis hogyan? És van értelme?

Isten ma reggel nem a levegőbe beszél. Nem olyat kér tőled, amit Ő ne tett volna meg előtted számtalanszor. Nem arra hív, hogy egy üres eszmét kövess, aminek nincs semmi realitás alapja, hanem arra, hogy csak azt tedd másokkal, amit Krisztus is tett veled.

Tegyél jót. Törekedj a jóra még az iránt is, aki ezt nagyon nem érdemelné meg. Mert Jézus is így viszonyul hozzád. Te mondtad, hogy megy neked Isten nélkül, Ő mégis meghalt helyetted, hogy legyen esélyed a döntésre: Vele vagy nélküle. Te mondtad, hogy Isten nem szeret téged, Ő mégis nap mint nap képes bizonyítékát adni az ellenkezőjének. Sőt! Még mi előtt bármit is léptél volna Istennel kapcsolatban, Ő már megelőzött, és kegyelemmel nyitott feléd.

Ma, ahogy ezt az igét olvasod, ne azon töprengj, ki tett neked keresztbe és hányszor, hanem gondolj arra, mennyi mindent tett érted Krisztus! Sorold fel, írd le azokat az áldásokat, amiket tőle kaptál az elmúlt héten, hónapban, évben! Most gondolkodj el azon is, te hogyan viszonyultál hozzá a (közel)múltban. 

Isten csak azt kéri, utánozd Őt! Viszonyulj úgy az emberekhez, ahogy Ő fordul hozzád! Tegyél jót, törekedj a jóra, mert Jézus már régen megtette ezt veled!

Szerző: Sz-Cs. Andi

Spurgeon-Isten ígéreteinek Hűséges és hasznos

"Jól látom a hűségeseket az országban, ők velem maradhatnak. Aki tökéletes úton jár, az szolgálhat engem"- (Zsolt 101,6)

Ha Dávid a hűségeseket kereste, biztosak lehetünk abban, hogy Dávid Fia ugyanígy gondolkodik. Krisztus hűséges embereket keres, hogy elősegítse, bátorítsa és megjutalmazza őket. Ne gondolja senki, aki igazán hűséges, hogy az Úr megfeledkezik róla, sőt, a Király maga ügyel rá. Ebben a királyi kijelentésben két ígéretet találunk. Az első, hogy „velem maradhatnak”. Krisztus a maga hajlékába viszi a hűségeseket, palotájában lakhatnak, társai lehetnek és örömét leli társaságukban. Csak legyünk hűek az Úrhoz, és ő kinyilatkoztatja magát nekünk. Ha hűségünknek nagy ára van, a jutalmunk még nagyobb lesz, minél dühösebben támadnak ellenünk az emberek, annál nagyobb örömmel fogad be az Úr. A második ígéret azt mondja: „szolgálhat engem”. Krisztus a maga dicsőségének szolgálatába állítja azokat, akik megvetik a csalárdságot, hűségesek hozzá, Igéjéhez és keresztjéhez. Mint őfelségének megbecsült szolgái, Krisztus királyi kíséretéhez tartozhatnak. Hűségük jutalma, hogy Istennel szoros közösségben, gyümölcsöző életet élhetnek. Uram, tégy engem hűségessé, hogy Veled maradhassak és Téged szolgálhassalak!

Spurgeon-Isten ígéreteinek: Angyalok tábora

"Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket"- (Zsolt 34,8)

Nem látjuk az angyalokat, de elég, ha ők látnak minket. Nem látjuk a szövetség hatalmas Angyalát, az Üdvözítőt sem, mégis szeretjük Őt, és tudjuk, hogy szeme éjjel és nappal ügyel ránk. Angyalok serege szolgál az Úrnak, őrködnek választottai fölött és megőrzik őket minden bajtól. Míg az ördög csak vesztünkre tör, az angyalok segítségünkre jönnek. Figyeljük meg a megfogalmazást: az Úr angyala nemcsak futó látogatásokat tesz nálunk, hanem őrt áll mellettünk. Az ég angyalainak főhadiszállása ott van, ahol Istenben igazán bízó emberek élnek. Így egy angyal-tábor veszi körül a hívőket, és semmilyen oldalról sem érheti őket támadás. Erős védelmünk van, szüntelenül vigyáznak ránk. Isten követeivel körülvéve nem kell sem hirtelen támadástól, sem az ellenség túlerejétől tartanunk. Ez az igehely szabadulást ígér - üdvösségünk vezérének szabadítását.
Ezt a szabadítást mindig újra és újra megtapasztaljuk mindaddig, amíg egyszer vége lesz küzdelmünknek, és a harcmezőről az örök otthon nyugalmába költözhetünk át.

Joel Osteen: Isten törvénye mindenek felett áll

,,Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál.,, (Ézsaiás 55:9.)

Egy alkalommal másik városban kellett volna tanítanom, ami körülbelül harminc perc autóval. Időben elindultunk, azonban egy baleset miatt teljesen leállt a forgalom az autópályán. Teljesen kilátástalannak tűnt, hogy odaérjünk, és felhívtam az alkalom szervezőjét. Mivel nagyon nagyszabású eseményről volt szó, az illető azonnal intézkedett, és egy rendőrautó sietett a segítségünkre. Az egyik rendőr átszállt az autónkba és átvette a vezetést. A leállósávon hajtott mindaddig, amíg el nem hagytuk a baleset helyszínét, majd pedig besorolt a rendes sávba, de jóval gyorsabban hajtott megengedett sebességnél. Útközben több rendőrautó mellett is elhaladtunk, de egyikük sem állított meg, hanem egyszerűen csak intettek az autónkban ülő társuknak. Azért hagyhattuk figyelmen kívül a törvényt, mert maga a „törvény” vezette az autónkat. Máskülönben már rég félreállítottak volna minket, és jól megbüntettek volna.

Hasonlóképpen, természeti szinten lehetetlennek tűnhet, hogy meggyógyulj. Az orvostudomány törvénye azt mondja: „Nem lehetséges!” 
De az a jó hír, hogy Valaki, aki a törvény felett áll, egy kocsiban utazik veled. Isten törvénye felette áll az orvostudomány törvényeinek, a természet törvényeinek, a gazdaság törvényeinek, és mindenféle tudomány törvényeinek. 
Életed során szembe kerülhetsz olyan helyzettel, amikor minden jelentés és minden szakértő azt mondja:
 „Nem, ez nem fog működni. Ez lehetetlen. Jobb, ha beletörődsz!” Ez az a pont, amikor a sarkadra kell állnod és azt mondani:
 „Túl messzire eljöttem már ahhoz, hogy itt megálljak. Nem csak azt veszem számításba, amit a bankszámlám, vagy amit az orvosok mondanak. Azt veszem számításba, amit Isten mond. Lehet, hogy döcög a vállalkozásom, lehet, hogy válságban van a gazdaság, de Isten azt mondja, hogy még a pusztaság közepén is áldottá tesz. Azt mondja, hogy minden szükségemet betölti az Ő gazdagsága szerint. Azt mondja, hogy az leszek, aki kölcsönad, és nem az, aki kölcsönkér. Azt mondja, hogy Ő az én Gyógyítóm.”
Ne csak a körülményeidre nézz, hanem Istenre. Az Ő útjai magasabbak. Jót tervez számodra. Képes felülírni a természeti törvényeket. Hívd Őt segítségül! 
Add át Neki teljesen a kormányt, hagyd, hogy Ő irányítson, és Ő vezessen győzelemre életed minden területén!

Spurgeon-Isten ígéreteinek: Mindig dicsérd Őt!

"Ujjongjatok egek, vigadozz Föld, törjetek ki ujjongásba hegyek! Mert megszánta népét az Úr, és könyörül a nyomorultakon" -(Ézs 49,13)

Olyan csodálatosan meg tudja vigasztalni népét az Úr, hogy nemcsak a szentekből tör elő a hálaének, hanem még a menny és Föld is be kell kapcsolódik ebbe az éneklésbe. Nem egyszerű dolog egy hegyet dalra fakasztani, a próféta mégis dalra szólítja fel Libanont, Básán és Moáb dombjait, hogy énekeljenek az Úr Sion iránti kegyelméről. Miért ne lehetnének a nehézségek, a fáradság, a próbatételek és a sok tennivaló hegyei jó alkalmak számunkra, hogy Isten dicséretét énekeljük? „Ujjongásba törjetek ki, hegyek!” (Ézs 44,23).

Az ígéretet, hogy az Úr „megszánta népét és könyörül a nyomorultakon”, a csengők egész sora vezeti be. Halljátok csak: „Ujjongjatok!”, „Vigadozz!”, „Törjetek ki ujjongásba!”.
Az Úr azt akarja, hogy népe örvendezzen örökké tartó szeretetének. Nem akar minket szomorúnak és kétségbeesettnek látni; azt szeretné, ha hívő szívvel imádnánk és dicsőítenénk Őt.
Ő biztosan nem hagy el bennünket; miért sóhajtozunk és jajgatunk hát, mintha ez nem lenne igaz? Elő a jóhangú hárfát! Zengjen a dalunk, mint a kéruboké az Isten trónusa előtt!

Isten ígéreteinek tárháza: Szeretetének ajándéka egyszülött Fia

"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen"- (Jn 3,16)

Az ég valamennyi csillaga közül a sarkcsillag a leghasznosabb a tengerészeknek. Ez az igevers is ilyen sarkcsillag, mert több embert vezetett már az üdvösségre, mint bármely más bibliai vers. Az ígéretek között pedig olyan, mint a Nagy Medve a csillagképek közt.

Néhány szó különleges fénnyel ragyog benne. Az „úgy” azt fejezi ki, hogy Isten irántunk való szeretete mérhetetlenül nagy. Az „adta” szó, hogy ajándékról van szó, amelyet csak úgy kapunk. Az pedig, hogy „Fiát” adta értünk, Isten szeretetének rendkívüli megnyilvánulása. Addig ugyanis, amíg Fiában nem jött hozzánk a földre, hogy értünk éljen és meghaljon, addig még nem nyilvánította ki ilyen szemléletes módon szeretetét az emberek számára. Ez a három szó valóban kiragyog ebből a mondatból.

De ez még nem minden: szelíden felszólít, hogy higgyük ezt és kegyelmesen az üdvösség útjára mutat, amely minden bűnös ember számára járhatóvá lett. Ez a lehetőség széles teret nyit mindenki számára, „aki hisz Őbenne”. Ez az „aki” mindenkire vonatkozik, aki csak hisz, senkit sem zár ki az üdvösségből. Ezután jön a nagy ígéret, hogy akik hisznek Krisztusban, nem vesznek el, hanem örök életet nyernek. Milyen nagy ígéret ez mindazoknak, akik talán úgy érzik, hogy ők elvesznek és semmiképpen meg nem menekülhetnek, mert azt ígéri, hogy mindenki megmenekül, aki hisz Krisztusban. Tehát, ha hiszünk Krisztusban, örök életünk van.

Spurgeon-Isten ígéreteinek: Ő ad szabadulást

"De téged megmentelek azon a napon - így szól az Úr -, és nem kerülsz azoknak az embereknek a kezébe, akiktől iszonyodsz"- (Jer 39,17)

Mikor az Úr hűséges szolgái érette szenvednek üldöztetést, Ő maga küld nekik szerető vigasztalást, de olykor még azoknak is jó hírt, akik együtt éreznek velük és segítik őket. Ebed-Melek csak egy megvetett etiópiai volt, de jót tett Jeremiással, ezért az Úr ezt a különös ígéretet küldte számára a prófétán keresztül. Ne feledkezzünk meg sohase Isten üldözött szolgáiról, Ő megjutalmaz ezért.

Ebed-Meleket meg akarta szabadítani az Úr azoktól, akiknek a bosszújától okkal félhetett. Alacsony sorsú szerecsen volt, de az Úrnak gondja volt rá. A káldeusok ezreket gyilkoltak le, de ennek az egyszerű négernek nem árthattak. Talán mi is félünk hatalmas emberektől, akik nem a javunkat akarják, de ha hívek maradunk az Úrhoz az üldözés idején, Ő is hű marad hozzánk. Mert ugyan, mit is tehetne bárki az Úr engedélye nélkül? Ő fékezi meg a hatalmasokat, Ő tesz zabolát a dühöngők szájába. Féljük az Urat, akkor nem kell senki mástól sem félnünk. Ha csak egy pohár vizet adunk is az Úr valamely megvetett prófétájának, annak is meglesz már a jutalma. Ha Krisztust hűségesen szolgáljuk, számíthatunk arra, hogy Ő is hűséggel mellénk áll.

Spurgeon-Isten ígéreteinek:Vezérel egész utunkon

"Ő vezet minket mindhalálig"- (Zsolt 48,15)

Szükségünk van vezetőre. Sokszor mindenünket odaadnánk azért, ha valaki meg tudná pontosan mondani, mit tegyünk, merre menjünk. Szeretnénk a helyes úton járni, csak nem tudjuk, melyik az. Jó lenne a vezető!

Az Úr, a mi Istenünk leszáll, hogy vezetőnk legyen. Ő tudja az utat, és vezetni akar bennünket, míg békességgel a célhoz nem érünk. Nem kívánhatunk magunknak nála csalhatatlanabb vezetőt. Adjuk hát át teljesen neki a vezetést, akkor soha nem fogunk utat téveszteni. Legyen Ő a mi Istenünk, és meglátjuk, hogy a vezetőnk is lesz. Ha követjük törvényét, és megtanulunk Vele járni, minden lépésünkben rá támaszkodni, akkor nem fogjuk eltéveszteni az élet útját.

Az a vigasztalásunk, hogy Ő, aki öröktől fogva és mindörökké a mi Istenünk, soha nem szűnik meg a vezetőnk lenni. ”Mindhalálig” Ő vezet minket, azután pedig mindörökké vele lehetünk. Az isteni vezetésre vonatkozó fenti ígéret egy életen át tartó biztonságot jelent: azonnali üdvösséget, vezetést utolsó óránkig, azután pedig örökké tartó áldást. Nem ezt kellene keresnünk már ifjú korunkban, ennek örvendeznünk életünk derekán és ebben megbékélnünk öregségünkben? Keressük hát ma is az Ő vezetését, még mielőtt kilépnénk lakásunk ajtaján.

Spurgeon-Isten ígéreteinek: Üdítő álom

"Akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget"- (Zsolt 127,2)

Mi nem aggályoskodva, hanem boldog hitben élünk. Mennyei Atyánk gondoskodik gyermekei minden szükségéről, tudja, mire van szükségünk, mielőtt még kérnénk Tőle valamit. Ezért időben térhetünk éjszakai nyugovóra, és nem kell órákon át fennmaradnunk és a fejünket törnünk azon, hogy mi hogyan legyen. Ha megtanultunk Istenre hagyatkozni, nem kell éjszaka ébren feküdnünk az ágyunkban, és gyötrődve töprengenünk, hanem nyugodtan az Úrra hagyjuk minden gondunkat, elmélkedünk jóságán, és Ő felüdítő álmot ad nekünk.

Az Úr szeretettjének lenni a legnagyobb méltóság, amiben csak részünk lehet, és aki ezt elnyerte, az érzi, hogy ezzel a legnagyobbat érte el, és minden más, önző kívánsága elcsitulhat. Mi lehet több, akár a mennyben is mint Isten szeretete? Ezért légy békességgel, én lelkem, hiszen mindened megvan, amire szükséged van.

Azért addig mégis nyugtalanság van bennünk, amíg az Úr nemcsak okot ad a nyugalomra, hanem magát a nyugalmat is megadja nekünk. Ő ezt akarja megadni nekünk. Krisztus maga a mi nyugalmunk, békességünk, mindenünk. Az Ő keblén teljes békességgel pihenhetünk, mind életünkben, mind halálunkban.

Spurgeon-Isten ígéreteinek: Isten velünk

"Isten veletek lesz"- (1Móz 48,21)

A jó öreg Jákób nem maradhatott tovább József mellett, mert eljött halála órája. Mégsem féltette fiát, mert hittel mondhatta: „Isten veletek lesz!” Mikor nagyon kedves rokonunk vagy barátunk hal meg, nekünk is azzal kell vigasztalnunk magunkat, hogy az Úr nem távozott el mellőlünk. Ő él és mindörökké velünk marad.

Ha Isten velünk van, a legjobb társaságban vagyunk, még ha szegények és megvetettek vagyunk is. Ha Isten velünk van, mindig van elegendő erőnk, mert az Úrért dolgozni sohasem megerőltető. Ha Isten velünk van, mindig biztonságban vagyunk, mert semmi sem árthat annak, aki az Ő árnyékában lakozik. Micsoda öröm az számunkra: Isten nemcsak most van velünk, hanem mindig velünk lesz. Velünk, családunkkal, gyülekezetünkkel. Jézus neve, Immánuel, is azt jelenti, hogy velünk az Isten. Vajon nem az mindenek felett a legjobb, hogy Isten velünk van? Ezért nincs okunk a félelemre inkább örüljünk és reménykedjünk. Krisztus ügye halad, az igazság fog győzni, mert az Úr azokkal van, akik Ővele tartanak.

Bárcsak egész nap ezen örvendeznének ennek a kis könyvnek az olvasói! Ennél nagyobb örömet sehol másutt nem lehet találni.

Spurgeon-Isten ígéreteinek: Vissza, azután előre

"De én emlékszem szövetségemre, amelyet ifjúkorodban kötöttem veled, és örök szövetségre lépek veled"- (Ez 16,60)

Bűneink ellenére hűségesen szeret minket az Úr. Visszatekint. Emlékszik ifjúságunk napjaira, amikor szövetséget kötött velünk, és mi átadtuk magunkat neki. Milyen boldog napok is voltak azok! Az Úr azonban nem szemrehányásképpen emlegeti ezt az időt, nem azért, hogy hitetlenséggel vádoljon. Nem, Isten az Ő velünk kötött szövetségére tekint, nem arra, amit mi kötöttünk vele. Abban a szövetségben semmi képmutatás nem volt, legalábbis az Ő részéről nem. Milyen kegyelmes Urunk van, hogy ilyen szeretettel tud visszatekinteni.

De Ő előre is tekint. Szent elhatározása, hogy velünk kötött szövetségét nem borítja fel. „Ha hitlenek vagyunk, Ő hű marad” (2Tim 2,13). Ünnepélyesen kijelenti: „Örök szövetségre lépek veled!” Eszébe sem jut, hogy visszavonja ígéreteit. Áldott legyen érte szent Neve. Ő a szent pecsétre, az „örök szövetség vérére” (Zsid 13,20), drága közbenjárónkra (kezesünkre) tekint, tulajdon Fiára, akiben megpecsételte ezt a szövetséget, és ezért tartja meg szövetségi fogadalmát. „Ő hű marad, mert Ő meg nem tagadhatja magát” (2Tim 2,13).

Ó Uram, vésd a szívembe ezt a drága ígéretet, és segíts, hogy ez tápláljon ma egész nap.

Spurgeon-Isten ígéreteinek:Felhívás imádságra

"Kiálts hozzám, én válaszolok, hatalmas és megfoghatatlan dolgokat jelentek ki neked, amelyekről nem tudhatsz!"- (Jer 33,3)

Isten imádságra biztat minket. Sokak szerint az imádság pusztán kegyes gyakorlat, amelynek semmi hatása sincs, csak az imádkozót befolyásolja. Mi ezt jobban tudjuk. Tapasztalataink ezerszer meghazudtolják ezt a hitetlen állítást. Íme, az Úr, az élő Isten itt kifejezetten ígéri, hogy választ ad szolgája imádságára. Ezért kiáltsunk hozzá újra meg újra, és ne kételkedjünk, hogy meghallgat és felel nekünk. Ő, aki a fülek teremtője, ne hallana? Ő, aki a szülőkbe oltotta a gyermekeik iránti szeretetet, ne hallgatná meg tulajdon gyermekeinek a kiáltását?

Isten felel szorongatott népe kiáltására. Csodálatos dolgokat tartogat számukra. Amit soha nem láttak, amiről nem hallottak és még csak álmodni sem mertek volna, azt teszi meg értük. Új áldásokat is ad a számukra, ha szükséges. Felkutatja a tengert és a szárazföldet, hogy táplálhassa őket. Segítségükre küldi a menny összes angyalát is, ha szorongattatásuk ezt szükségessé teszi. Ámulatba ejt minket kegyelmével és úgy érezzük, olyat tesz, amire még sohasem volt példa. Tőlünk mindössze azt kéri, hogy kiáltsunk Hozzá. Ennél kevesebbet nem kérhet. Ezért ne habozzunk, hanem engedelmeskedjünk Neki, és örömmel vigyük imádságainkat és könyörgéseinket az Úr elé.

Spurgeon-Isten ígéreteinek: Minden helyzetben

„Én pedig Istenhez kiáltok, és az Úr megsegít engem" (Zsolt 55,17)

Igen, imádkoznom kell, és akarok is imádkozni! Mi mást, mi jobbat tehetnék? Elárulva, elhagyatva, gyászban, csalódásban - hozzád kiáltok, Istenem. Körülményeim lehetetlenné lettek. Az emberek a vesztemet akarják, de szívem az Úrtól merít bátorságot, Ő át fog segíteni ezeken a megpróbáltatásokon, ahogyan már sok más alkalommal meg is tette. Az Úr meg fog szabadítani, ebben biztos vagyok és ezt bátran vallom is.
Az Úr szabadít meg, és senki más. Nem is kívánok más szabadítót. Nem emberekben bízom, még ha meg is bízhatnék bennük. Istenhez kiáltok reggel, délben és este, és senki máshoz, mert Ő megtehet mindent.
Nem tudom, hogyan fog megszabadítani, de tudom, hogy megszabadít. Tudom, hogy a legjobb és legbiztosabb módon szabadít majd meg, és szabadítása teljes lesz. A mindenható Isten megszabadít mostani és minden eljövendõ nyomorúságomból, és ez olyan biztos, mint amilyen biztos, hogy Ő él. Amikor pedig majd a halál jön el, és az örökkévalóság titkai előtt állok, akkor is bízhatok ebben az Igében: „az ÚR megsegít engem". Legyen ez az én énekem ezen a nyári napon. Olyan ez, mint egy érett alma az élet fájáról. Táplál engem, és milyen jólesik nekem ez a táplálék!

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Ott álltak az Úr előtt

"Ne félj, és ne rettegj..., mert veletek lesz az Úr!" (2Krón 20,13-19)

Elhangzott Jósáfát király imádsága, a nagy gyülekezet csendben áll és vár. Mire? Az ellenség rohamosan közeledik. Nem kellene most már tenni valamit? Mégis mit? Akármit, de cselekedni kell. - Mi a hit magatartása?

„...a júdaiak valamennyien ott álltak az Úr színe előtt gyermekeikkel, feleségeikkel és fiaikkal együtt." És várták, hogy Isten válaszol az imádságra. Mert ő hallotta azt, és ő fogja megmondani, mit tegyenek most. Nem akármit akarnak tenni, csak amit az Úr mond. - Ez hiányzik sokszor a mi életünkből. A beteges tevékenység és a tétova semmittevés közt hányódik sok ember élete. Nem szánunk időt arra, hogy Isten előtt állva megértsük az ő tanácsát, világosságába kerülve helyesen értékeljük a magunk szerepét, s merjük kivárni, míg ő indít valamire. A hit mindezt vállalja.

Ezt érdemes vállalni, mert a csendben megszólalt valaki, és elmondta Isten válaszát: „Ne féljetek, ez nem a ti háborútok, hanem Istené. Nem kell harcolnotok, csak nézzétek, hogyan szabadít meg benneteket az Úr!" Ilyen is van. Meg olyan is, hogy harcba küld és győzelemre segít, máskor csak nézzük az Úr szabadítását. A legnagyobb szabadításokat egyedül szokta elvégezni az Úr. A Golgotán is egyedül győzött.

Ezt hallva a király is, a nép is „arccal a földig hajolt", és dicsőítették az Urat.

Ez a hit magatartása: tud várni Isten szavára, képes meghallani és megérteni azt, elhiszi, hogy valóban ő szólt, s amit mondott, igaz. Annyira komolyan veszi Isten ígéretét, mintha már be is következett volna, és hálát ad érte, dicsőíti Istent.

Aki az ellenségre néz, az fél. Aki a mindenható Istenre, az bízik benne. Tőle vár segítséget, és neki köszöni meg azt. Ez nem felelőtlen tétlenség, hanem felelős engedelmesség. Cselekszik, de csak azt, amit Isten parancsol neki.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Jósáfát imádsága

"Mert nincs erőnk ezzel a nagy tömeggel szemben, amely ellenünk támad... csak rád tekintünk." (2Krón 20,5-12)

Az ellenség tehát közeledik, védekezésre nincs se idő, se mód. Mit tesz ilyenkor egy felelős vezető és a nép? A nép összegyülekezett a jeruzsálemi templomba, a király pedig mindenki füle hallatára elmondott ott egy megrendítő imádságot. Mert sem a hívő hite, sem imaélete nem magánügy. Ebben az esetben a legteljesebb mértékben közügy volt.
Ez nem mutatvány, nem zavarában tesz valami rendkívülit, hanem mindig így szokta. Beszélget mennyei Atyjával. Ha öröme van, akkor is, ha bánat éri, akkor is, jóban, rosszban - mindig.
Kinek vallja Istent? „Te vagy Isten a mennyben, aki uralkodsz a népek minden királyságán! A te kezedben van az erő és a hatalom, és senki sem állhat meg veled szemben." Aztán emlékezik Isten nagy tetteire és igéreteire, s máris biztos talajt érez a lába alatt.
Kinek látja az ellenséget? Onnan akarják kiűzni Jósáfát népét, ahova Isten helyezte őket. Tehát így Istennel kerültek szembe. Akkor pedig nem nekik kell legyőzniük őket, ez az Úr harca. Máris oldódik a szív szorongása, s egyre nagyobb kíváncsisággal várja, mit fog cselekedni Isten.
És kinek látja önmagát? „...nincs erőnk ezzel a nagy tömeggel szemben. Nem tudjuk, mit tegyünk, csak rád tekintünk." Az igazi imádság ilyen őszinte. Jézus így tanított erről a hegyi beszédben: úgy imádkozzatok, ahogyan a kisgyerek beszél apjához, akiben bízik, és akiről tudja, hogy szereti őt!
Ilyen természetes-e számunkra az imádság, hogy nemcsak baj esetén, hanem folyamatosan kapcsolatban vagyunk Istennel? Hisszük-e, hogy a ma is cselekvő Úr, aki ki tud szabadítani emberileg reménytelen helyzetből is? Szoktunk-e imádkozni ilyen hittel népünkért? Gyakoroljuk saját hitünk erősítésére, hogy elsoroljuk hálával Isten tulajdonságait és nagy tetteit! 

Ő ígérte: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem." (Zsolt 50,15)

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: A hit vizsgája

"Történt ezek után, hogy hadba vonultak Jósáfát ellen a móábiak és az ammóniak... "(2Krón 20,1-4)

Ez derült égből villámcsapás volt. A felderítők hozták a vészhírt, ráadásul olyan közel járt az ellenség, hogy már felkészülni sem lehetett a védekezésre, nem beszélve a nagy túlerőről.
Mit tesz most Jósáfát? „...megijedt Jósáfát, az Urat kezdte keresni, és böjtöt hirdetett egész Júdában." Milyen őszinte könyv a Biblia! Mennyivel szebb lenne, ha azt olvasnánk, hogy a hívők mindig bátrak és okosak, első nekifutásra mindent jól megoldanak stb. De nem ez a valóság. A valóság az, hogy ők is ismerik a félelmet, s képesek megijedni is, ha váratlanul valami szörnyű hírt hallanak.
Csak nem állnak meg itt. Hanem ez a különös kifejezés így fordítható: a maga arcát az Úr arcára irányította. Először csak önmagára és népére nézett, s látta, milyen gyengék. Aztán az ellenségre, s látta, milyen erősek. De utána az Úrra nézett, mert látni akarta, hogy ő nemcsak még erősebb, hanem Mindenható. Csak az első válasza volt a rémület, a második már a bizalom. 

Ez a hit győzelme. „Ha félek is, benned bízom" - írta Jósáfát egyik elődje, Dávid király.
És most érik be a jó magvetés, a korábbi alapos igehirdetés gyümölcse: amikor felszólítja a népet böjtre és imádkozásra, az emberek értik, miről van szó. Nem esnek pánikba, nem kapkodnak szövetségesek után, tudják, hogy az élő Isten az ő hatalmas szövetségesük, s ha őt hívják segítségül, számíthatnak rá. De nagy dolog, ha egy közösségben ez természetes!
A váratlanul támadó nehézségek mindig vizsgáztatják a hitünket. 

Könnyű nyugodt időkben tisztelni az Urat, de merünk-e bízni benne, amikor hirtelen történik valami baj, s nyilvánvaló a tehetetlenségünk? Hisszük-e, hogy Istennek valóban minden lehetséges, az is, ami az embereknek lehetetlen?

Erős Mónika

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Kiáltott Jósáfát

"..körülfogták... Jósáfát azonban kiáltozni kezdett, és az Úr megsegítette; Isten másfelé terelte őket. "(2Krón 18,28-34)

Lezajlott hát a csata, amitől Isten óvta a királyokat. Szörnyű vereség lett a vége, Aháb ottmaradt a harcmezőn, és Jósáfát is csak isteni csoda révén menekült meg.

Ennyire igaz az, hogy Isten az ő beszédével meg akar menteni minket. Ha azt komolyan veszik, elkerülték volna ezt a tragédiát. De Ahábot nem is érdekelte, Jósáfát pedig nem mert hallgatni Isten világos intésére. Szívszorító jelenet: két felelős vezető ott tántorog a szakadék szélén, ha belezuhannak, magukkal rántják a népet is, s Isten nyújtja feléjük a kezét, de ők ellökik maguktól. Háromszáz évvel később ugyanez történt, megvetették Isten igéjét, és bekövetkezett a babiloni fogság. És mi mit teszünk Isten életmentő igéjével?

Aki nem engedi, hogy Isten szava bölccsé tegye, az egyre balgább lesz. Aháb azt javasolja, hogy Jósáfát maradjon királyi ruhájában, ő pedig páncélba öltözik. És Jósáfát nem lát át a szitán! Persze hogy őt támadják a csatában, s csak az menti meg, hogy végre Istenhez kiált, és az Úr elviszi onnan támadóit.

Előbb is kiálthatott volna, de eddig nem volt szava Istenhez. Ő azonban olyan kegyelmes, hogy az ilyen segélykiáltást is meghallgatja. Így hallotta meg Jézus a vele együtt megfeszített lator kiáltását is. Mert „mindaz, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik" (ApCsel 2,21 - Károli).

De aki nem hívja segítségül, hanem magában bízik, az elvész, mint Aháb. Ha páncél van rajta, akkor is.

Így van ez a mi örök sorsunkkal is. Kilátástalan helyzetbe kerültünk, ahol nem tudunk magunkon segíteni, mint Jósáfát. De aki Isten kegyelméért kiált, üdvösséget kap. Aki pedig a maga álruhás huncutkodásában reménykedik, elpusztul. Hisszük-e mind a két megállapítást?

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Az Úr trónja

"Láttam az Urat trónján ülve, és az egész mennyei sereg ott állt a jobbján és balján. "(2Krón 18,18-27)

Ez a szakasz a korábbi események hátterébe enged bepillantást. Isten itt mintegy felemeli a függönyt, és beláthatunk a mennybe. Kitűnik, hogy Mikeás valóban nem magától jövendölte, hogy elvesztik a háborút, ha nem Isten döntött így, és ő adta tudtára ezt a prófétának. S most Mikeás elmondja, hogyan is tudta ezt meg.
Nekünk nem látomásokban adja tudtul Isten a végzéseit és igazságait, hanem írott igéjéből, a Bibliából tudhatjuk meg. Kérdés, hogy merjük-e komolyan venni mindazt, ami meg van írva, és aszerint rendezzük-e be vagy át az életünket.
A Biblia azt tanítja, hogy a valóságnak két része van: a láthatók és a láthatatlanok. Az előbbit érzékszerveinkkel fogjuk föl, az utóbbit hitünkkel érzékeljük valóságnak. Mai igénk a láthatatlanokról szól. Istent trónján ülve látja a próféta, és az egész mennyei sereg szolgálatkészen áll körülötte. A Mindenható egyedülálló hatalmát, fenségét fejezi ki ez a kép. Az Úr uralkodik, a földi események a mennyben dőlnek el. Ehhez képest nevetséges, ahogy a két kiskirály feszít a trónján Samária főterén, és azt gondolják, ők irányítják a történelmet. A mindenható Isten kezében van az, beleértve a mi kis életünk történetét is.
Mennyire másként értékelnénk mindent, ha ezt komolyan vennénk! Milyen nagy kiváltság e hatalmas Isten gyermekének lenni! Aki ezt hiszi, megszabadul minden felesleges félelemtől, türelmetlenségtől, értetlenségtől, és megtapasztalja, hogy ez valóban igaz: minden hatalom az Úré. S milyen nagy kegyelem, hogy ő idejében tanácsolja a benne bízókat, nekünk is adja szent igéjét!
Boldog, aki mer aszerint élni, akkor is, ha esetleg egyedül van ezzel, és megpofozzák miatta, mint itt Mikeást.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Van-e bátorságunk engedelmeskedni?

"Láttam egész Izraelt szétszóródva a hegyeken, mint egy nyájat, amelynek nincs pásztora." (2Krón 18,4-17)

Amikor Jósáfát megígérte Ahábnak, hogy részt vesz a tervezett csatában, rossz érzése támadt. A Szentlélek jelzi a hívőknek, ha engedetlenek. Nem így szokott ő dönteni, hanem megkérdezi előtte Istent. Most legalább utólag meg kellene ezt tenni. Ahábot bosszantja ez a javaslat, de odaparancsolja az udvari prófétákat, akik mindig tudták, mit akar hallani a király. Egyöntetűen ezt kántálják: induljanak, mert győzni fognak.

Jósáfát még mindig nyugtalan. Odahívatja Mikeás prófétát is, és ő vereséget jövendöl. Milyen kegyelmes Isten, hogy még idejében küld egy igazmondót, aki valóban az ő akaratát hirdeti! Lesz-e erejük a királyoknak felismerni ezt, és engedni neki? Nem volt. Ekkor már Jósáfátnak is nehéz lett volna visszakoznia. Pedig ha megteszi, nem esik el sok fiatal férfi értelmetlenül a harcmezőn, nem maradnak árván és özvegyen sokan - minden eredmény nélkül.

Ebben a csatában Aháb király is elesett, és Jósáfát is majdnem ottmaradt. Van-e bennünk éberség, hogy idejében kérdezzük meg az Urat? Ismerős-e ez a lelki érzékenység, amikor a Szentlélek megmutatja: rossz úton járok? De még vissza lehet fordulni! Van-e ehhez bátorságunk, hogy ha késve is, de inkább vállaljuk a szégyent, mint az engedetlenséget? Nem számít, mit szólnak hozzá, mert Isten akarata a fontos. Van-e bátorságunk odaállni azok mellé, akik ezt képviselik? Egyre pogányabb világban élünk, ahol teljesen ismeretlen Isten útmutatása után tudakozódni. Nem népszerű ember az, aki ragaszkodik az Úrhoz. Az emberek bármit elhisznek, csak ne legyen benne a Bibliában. A világ minden iránt türelmes, csak az élő Isten és a benne hívők iránt nem.

De ezen a világon csak akkor tudnak segíteni a hívők, ha ragaszkodnak Isten igéjéhez. Kérjük el ezt a bátorságot a mi Urunktól! Ezzel használunk legtöbbet nem hívő embertársainknak is. Jézus Krisztus engedelmes maradt mindvégig.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Légy éber mindig!

"Aháb, Izrael királya ezt kérdezte Jósáfáttól, Júda királyától: Eljössz-e velem Rámót-Gileád ellen? Ő ezt válaszolta neki: Elmegyek..., veled leszünk a háborúban!" (2Krón 18,3)

Jósáfát élettörténete rámutat a hívő élet buktatóira és győzelmeire is. Ez a szakasz példa arra, hogyan eshet csapdába még Isten gyermeke is.

Jósáfát a déli országrész királya volt. Az északi részben virágzott a bálványimádás, Aháb király pedig különösen is távol került Istentől, főleg pogány felesége hatására, aki istentelen asszony volt. Jósáfát mégis megkérte a lányukat a saját fiának feleségül. Isten mindig óvta a benne hívőket attól, hogy pogányokkal házasodjanak össze, mert könnyen érvényesült a lefelé nivellálódás törvénye. S most Jósáfát, aki a Bibliára akarta felépíteni személyes életét és az ország rendjét is, ezzel ellentétesen cselekszik.

A bajt fokozta, hogy Aháb most már mint rokont is meghívta egy nagy lakomára. Jósáfát a meghívást elfogadta. Ezek gyakran tivornyává váltak, ahol a bálványisteneknek való áldozat is sorra került. Mit keres itt egy istenfélő ember?

Mulatozás közben Ahábnak eszébe jutott, hogy vissza kellene foglalni egy elveszített várost. Jön-e vele a szomszéd a háborúba? Kényelmetlen lenne most nemet mondani, s Jósáfát gondolkozás nélkül bólint.

Egy hívő, aki nem kérdezi Urát, sodródik, s egyre mélyebbre kerül. A hajó a vízben van, de a víz ne kerüljön a hajóba! A hívő a világban él, de ne legyen hasonlóvá az Isten nélküli világhoz! Kényes, de fontos kérdés ez. Isten gyermekei csak akkor tudnak áldássá lenni mások számára, ha minden helyzetben Isten gyermekei maradnak. Szeretnek mindenkit, de közösséget csak a szentekkel vállalnak.

Péter apostol írta: „Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: álljatok ellene a hitben szilárdan..." (1Pt 5,8-9)