2017. július 29., szombat

Reggeli dicséret: Ez élet vagy halál kérdése

„A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.”
Pál apostol levele a Galáciabeliekhez 5. fejezet 22-23. vers

Egy gyümölcsfa mindig olyan termést fog hozni, amilyen a fa. Nem teremhet egy kajszi barackfa dinnyét. Ami Istentől elidegenedett az pedig nem tud egészséges, szennyeződés, károsodásmentes gyümölcsöt teremni, legalábbis Isten mércéje alapján.
Ezért van az, hogy a Szentírást olvasva folyamatosan figyelmeztetést kapunk arra vonatkozóan, hogy ne térjünk el az Isten szavától se jobbra se balra.
Az Istentől elvadult emberi természet csak vad gyümölcsöket képes teremni. Ezeknek fogyasztása csak még inkább elvadítja emberi természetünket, és egyre távolabb taszít a Teremtőtől.

Mihez kezdjünk mindezzel? A tét óriási! Élet vagy halál. E kettő közül kell választani. 
Akik nem termik Isten a Lélek gyümölcseit, azok nem öröklik Isten országát és halál lesz osztályrészük. Van-e félni valóm? Igen van!
Mivel megromlott az emberi természetünk (az enyém is) szükséges újjászületnek Krisztus által, mert másképpen nem tudjuk megteremni ezeket a gyümölcsöket.

Ha közel mész Jézushoz és hitvallásodat jól rendezett élettel, kegyes beszélgetéssel igyekszel felékesíteni, akkor megőrzöd lábadat attól, hogy tiltott ösvényre tévedj.
Ha vigyázol és állandóan őrködsz imában és mindent úgy teszel, mintha Isten közvetlen jelenlétében volnál, akkor megmenekülsz attól, hogy engedj a kísértésnek.

Ezért remélheted, hogy tisztán, szeplőtlenül és feddhetetlenül állhatsz meg mindvégig.
Ha a megkezdett bizodalmat mindvégig szilárdan megtartod, akkor szíved megalapozódik Istenben, és amit a kegyelem elkezdett, azt dicsőség koronázza meg Istenünk országában.

"De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény" (Gal 5: 22-23).

Amikor Krisztus bennünk lakozik, akkor a testet megfeszítjük minden indulatával és kívánságával.

Bejegyezte: Laszlo Osvald

Reggeli dicséret: Jézus Krisztusban dicsekedni

„Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak.”
(Galátziabeliekhez írt levél6. fejezet14. vers)

Egy olyan teljesítményközpontú világban élünk, ahol a ’minél többet teszel le az asztalra, annál értékesebb leszel’ elve dominál, ahol az ember értékét szinte egyedül az határozza meg mit és mennyit produkál.

Amit némelyek a vagyontárgyak, a pénz mennyisége, a lakás nagysága, az autó felszereltsége, az öltözék márkája; mások az intellektuális képesség, a vele született adottság; megint mások a munkahelyi pozíció, a társadalmi szerepvállalás, az emberiségért végzett szolgálat alapján mérnek le.

S milyen, szomorú látni, hogy a hamis elvárásoknak megfelelni nem tudó, gyengébb képességű, beteg, idős, visszahúzódóbb, stb. emberek megkeseredve tengetik értéktelennek vélt életüket.

De ami még szomorúbb, hogy sok, magát kereszténynek nevező emberen is ez a teljesítésvágyból szőtt kényszerzubbony feszít. Akik, mint Pál idejében némely galátziabeli, csak azért imádkozik, csak azért tanulmányozza a Szentírást és csak azért folytat missziós tevékenységet, hogy fennhangon mondhassa; „Nézzétek, a szentségnek milyen magas fokára jutottam el ÉN.”

Az apostol viszont az egész Galata levélben arra mutat rá, hogy az ÉN cselekedetei helyett már valaki más került életének a középpontjába: „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.” (Gal.2:20)

„Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt. Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk. Ne legyünk hiú dicsőség kívánók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők.” (Gal.5:24-26)

Hiszen, „Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit, sem a körülmetélkedetlenség.”(Gal.5:6)

Ezért, kérjük Megváltónkat, indítson őszinte önvizsgálatra, vezessen helyes önismeretre és késztessen a megfelelési kényszertől mentes szeretet által munkálkodó hit megélésére!

Bejegyezte: Szilárd

Reggeli dicséret: Letörli könnyedet

„Az Úr, az én Istenem minden arcról letörli a könnyet, és eltávolítja népe gyalázatát az egész földről, mert maga az Úr szólt.”- Ézsaiás 25. rész 8. vers


Éden óta több a szomorúság, mint az öröm. Több a gyász, mint a vígság. Több a rossz, mint a jó. Személyes választásunk eredménye. Mert mi olyanok akartunk lenni, mint az Isten. Jónak és rossznak tudói. Hát azok lettünk. Most már tudjuk. Örülhetünk és büszkék lehetünk tudásunkra.
Isten nem ezt akarta. Mi választottuk. Ő adott nekünk szabad választási lehetőséget, amiből ennyire futotta. De hála Neki, a szabad választási lehetőséget nem vonta vissza. Az ma is él. Szabadon választhatsz, hogy kinek akarsz szolgálni. Kit választasz vezetődül.
Azt a személyt, aki azt sulykolja beléd, hogy minden rendben van, és rendben lesz, ne aggódj, lesz még itt ezen a földön paradicsomi állapot, csak egy kicsit össze kell fognunk. Aki el akarja hitetni veled, hogy hamarosan egy jobb világ jön el, nem kell érte tenned semmit, se megváltoznod, se Istent keresned, hisz olyan vagy, mint Isten, jónak és rossznak ismerője. Majd te megoldod. A tudás birtokában vagy, ne aggódj! Nincs szükség itt holmi Istenre, meg megtérésre, megváltozásra. Élvezd az életet! A mát! Tedd, ami jól esik! Ne törődj senkivel és semmivel! Te megérdemled a boldogságot. Élj szabadon, akár a másik házastársával, akár a tiédhez hasonló neművel, élvezz mindent, amit csak élvezhetsz. Egyél, igyál, próbálj ki mindent, italt, drogot, lehetőséget.
Aztán, hogy sírás lesz a vége? És aztán? Mindenki így csinálja.
Ja, hogy mégsem vagy boldog? Hogy folyamatosan valami után vágysz, amit talán meg sem tudsz fogalmazni? Hogy keresed, amit valamikor Édenben elveszítettél?
Nos, ezt szeretné visszaadni neked a mi drága Jézusunk. Kipróbáltad az életet – nélküle. Rájöttél, hogy ez bizony így nem jó. Szeretné, ha szabad akaratodból Őt választanád. Őt, aki képes letörölni szemedről a könnyet. 
Igazi és maradandó gyógyulást hozni. Aki képes, és tud igazi belső békét adni. Aki újjáteremt. Ő vár rád! Vár rád, hogy elmondja, mennyire szeret. 
Válaszd Őt! Válaszd az életet! Ez az egyetlen értelmes választás!

https://www.youtube.com/watch?v=gb0aaxugV0Y

Bejegyezte: Gyürüs Panni

Heti imagondolatok: ÖNHITT IMA

"És te ne imádkozzál e népért, se jajszót, se könyörgést ne emelj érettük, és nálam közben ne járj; mert én meg nem hallgatlak téged!" - (Jeremiás 7:16)

Mi az önhittség, hogyan védekezhetek ellene imádkozás közben?

Az önhittség meghatározása: "A hit semmilyen téren nem hozható rokonságba az elbizakodottsággal. Csakis az lehet biztonságban az elbizakodottsággal szemben, akinek igazi hite van, mivel az elbizakodottság a hit hamisítványa. A hit igényli Isten ígéreteit, és az engedelmesség gyümölcseit termi. Az elbizakodottság is igényli az ígéreteket, de úgy használja fel őket, ahogyan Sátán: a törvényszegés mentegetésére. A hit ősszüleinket az Isten szeretetében való bizalomra vezérelte volna, engedelmességre parancsolatai iránt. Az elbizakodottság arra késztette őket, hogy az Úr törvényét áthágják, és azt higgyék, hogy az Ő nagy szeretete megmenti őket a bűn következményétől." "Önhittség kell ahhoz, hogy feltevésekbe és elméletekbe merüljünk olyan kérdésekkel kapcsolatban, melyeket Isten nem tett ismertté számunkra az Ő szavában. Nincs szükségünk arra, hogy spekulációkba bocsátkozzunk jövendő állapotunkkal kapcsolatban."

Közös kísértés: "Az önhittség gyakori kísértés. Ha Sátánnak sikerül belevinni az embereket, tíz esetben kilencszer győzelmet arat. Azok, akik Krisztus követőinek vallják magukat, és azt állítják, hogy hit által szembeszállnak a természetükben megnyilatkozó rosszal, gyakran gondolkodás nélkül beleesnek olyan kísértésekbe, melyekből csak a csoda mentheti ki őket... Isten ígéretei nem azért vannak, hogy meggondolatlanul igényeljük azokat és így belerohanjunk saját vesztünkbe... Ez a legrettenetesebb önhittség lenne."

Sátán megkísértette Krisztus azt önhittséggel: "Arra ösztönözte Krisztust, hogy adja újabb jelét annak, miszerint teljes mértékben Istenre hagyatkozik. Adjon újabb jelt arról, miszerint hiszi, hogy Ő az Isten Fia. Legyen az a jel, hogy aláveti magát a templom ormáról... A világ Megváltója Sátán javaslatára nem kísértette Istent azáltal, hogy önhitt módon kísérletezett volna gondviselésével... Nem volt hajlandó az Atya irgalmát kierőszakolni azáltal, hogy olyan veszélynek teszi ki magát, melyben mennyei Atyjának be kellett volna mutatnia hatalmát, hogy kimentse Őt."

Önhittség az imában: "Merészség azt állítani, hogy imánk mindenkor és úgy hallgattatik meg, amint és ahogyan kívánjuk."

Bálám önhittsége: "Bálám nem törekedett Isten akaratának cselekvésére, hanem saját eljárását követte és ehhez igyekezett megszerezni az Úr szentesítését. Jelenleg ezrével vannak olyanok, akik ehhez hasonlóan viselkednek. Semmi nehézségük nem lenne kötelességük megismerése és felismerése terén, ha összhangban lenne hajlamaikkal. A Biblia világosan elérjük tárja, vagy körülményeik és józan eszük megmutatják kötelességüket, de mivel ezek a bizonyítékok ellentétben állnak vágyaikkal és hajlamaikkal, gyakran félreteszik ezeket, és Isten elé mernek járulni, hogy tőle tudják meg kötelességeiket."

Összefoglalás és imagondolatok
Ha nem akarjuk megbánni és megvallani felismert bűneinket, imáink önhitté válnak. Az Úr azt mondta Jeremiásnak, hagyjon fel az Izraelért mondott imával, mert csaknem az egész nemzet elfelejtette Isten Tízparancsolatát és pogány szokásokba merült. A bűn megvakította szemeiket, ezért imáik önhittekké lettek... Közeli hasonlóság van e történet és napjaink között. A média és a bűn félrevezetett és megvakított bennünket. Nem is tudjuk, milyen messze kerültünk Istentói, mégis azt állítjuk, hogy törvénytisztelő keresztények vagyunk.

Csodálatos Jézus! Közülünk sokan nem is vesszük észre, menynyire készületlenek és vakok vagyunk az "új világrend"-del kapcsolatban, amit "világkormánynak" is neveznek, s melynek végeredménye a fenevad bélyegének felvétele lesz. Önhitt imák, melyek nem eredményeznek szakítást a bűnnel, nem készíthetnek fel bennünket arra, hogy nemet mondjunk.

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„De én mindenkor veled vagyok.” -(Zsoltárok 73,23)


De. – Mintha minden balgatagság és tudatlanság dacára, melyet Ászáf épp most beismert Istene előtt, egy porszemnyit sem volna kevésbé igaz és bizonyos az, hogy ő meg lett mentve, boldoggá és kedvessé lett ama Szerelmesben, megy, hogy kétségtelenül meg lett ajándékozva azzal az üdvös kiváltsággal, hogy folyton Isten kegyelmes jelenléténél időzhet. 
Habár romlott állapotának régi természete alattomosságának és gonosz voltának tökéletes tudatában van, mindazáltal hitbizonyosságának diadalmas kitörésével énekel: „De én mindenkor veled vagyok”. 
Kedves lélek, ha osztozkodnod kell Ászáf vallomásában és állapotában, úgy törekedj arra, hogy vele ezt is kiálthasd: „Mindazáltal, mivel Krisztusé vagyok, mindenkor Isten mellett maradok!” Ami azt jelenti: mindenkor elméjében maradok; rám gondol folyton, hogy jólétemet elősegítse. 

Mindenkor szemei előtt. Az Úr szeme nem alszik, és nem szunnyad, hanem állandóan őrködik felettem, hogy jól legyen dolgom. Mindenkor az Ő kezében, úgy, hogy soha senki ki nem ragadhat engem az Ő kezéből. Mindenkor az Ő szívén, keblén hord engem emlékezetnek okáért, miképpen a főpap az Izráel tizenkét nemzetségének neveit mellén hordta, hogy azokról mindig megemlékezzen. Mindig megemlékezem rólad, óh, Isten! Szeretetteljes szíved folyton értem dobog. 
Mindig azt műveled bölcs gondviselésed szerint, ami javamra szolgál. Szívedre és karodra helyeztél engem, mint egy pecsétet. Erős a Te szereteted, mint a halál, sok vizek sem olthatják el ezt a szeretetet, még a folyóvizek sem. Bámulatos kegyelem! 
Krisztusban nézel engem s jól lehet saját szemeim előtt gyűlölt vagyok, mindazáltal kedvet találsz bennem, mert Krisztus igazságába vagyok öltözve és vérében megmosva kedvessé lettem Előtted ama Szerelmesben. Így mindig kegyelmedben vagyok „s te melletted maradok”. Itt vigasz és felüdülés van az aggódó lélek számára. 
Ha a vihar megrázott bensőleg, nézz a nyugalomra, mely körülvesz. „De”, óh, mond ezt szívedben és tedd magadévá az e szavak által nyújtott békét az élet minden viszonyai között, szomorúság és kételyben egyaránt! „De én mindenkor veled vagyok”. Melletted maradok.

Csendes percek Istennel: A szeretetben ismertelek meg

"Nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén."- Péter első levele 1:18-19




Páskulyné Kovács Erzsébet: A szeretetben ismertelek meg

A szeretetben ismertelek meg
abban a forró, égő lázban,
abban az isteni vágyakozásban,
ahogy kerestél.
Addig ismeretlen voltál nékem,
csak kerülgetett képzeletem,
megrajzoltam magamnak képed,
próbáltam formát adni néked,
de nem sikerült.
S mert láttad, vágyom tudni, ki vagy:
megfejtetted előttem önmagad.
A végtelen ég kéklő mezején
egy csillag indult el énfelém.
Megállt fölöttem, s néztem ott
azt a remegő, fénylő csillagot:
és közben történt valami velem.
- A szívemben kettéhasadt az élet,
jászol formája lett a mélyedésnek:
és fájni kezdett bennem a bűn.
- Majd egy kereszt lett a tátongó résben,
s ott láttam szörnyű szenvedésben
vonagló, véres, könnyes arcod:
ott vívtad értem a harcot,
hogy megismerjelek.
- Most már tudom, ki vagy,
milyen a lényed:
minden képzeletem semmivé lett.
Ilyet gondolni sem tudtam, mertem,
én ilyen érzést még nem ismertem.
Rád csodálkozom,
és sírva kérdem,
hát ilyen Istenem vagy nékem?
Aki jászlon, kereszten,
véres halálon át jöttél,
hogy megismerjelek:
megtanuljam, milyen szereteted?

Reggeli dicséret: Bátoríts!

"Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket. Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, a ki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket!" - Ézsaiás 35,3-4


Mi természettől fogva én-központúak és önfejűek vagyunk, de amikor megtanuljuk azt a leckét, amire Krisztus akar megtanítani minket, akkor az Ő természetének részeseivé válunk; és ettől kezdve az Ő életét éljük. Krisztus csodálatos példája, páratlan gyöngédsége – hogy együtt-érez másokkal, sír a sírókkal, örül az örülőkkel – nagy hatással van azok jellemére, akik őszintén követik Őt. Kedves szavakkal és tettekkel megpróbálják könnyűvé tenni az utat a fáradt lábak előtt.

Körülöttünk szomorú szívű emberek vannak. Mindenütt – itt is, ott is – megtaláljuk őket. Keressük meg ezeket a szenvedőket, és mondjunk vigasztalásul az ő helyzetükhöz illő szavakat! Legyünk mindig jó eszközök, akikből üdítő vízként árad a részvét.

Tömegek küszködnek a szegénységgel, és kénytelenek kis fizetségért kemény munkát végezni. Így is csak az élet legfontosabb szükségleteit tudják kielégíteni. A jobb dolgok reménye nélküli gürcölés és nélkülözés teszi terhüket majdnem elviselhetetlenné. Gondterheltek és lesújtottak; nem tudják, hova forduljanak segítségért. Érezz velük együtt próbáikban, szívfájdalmukban és csalódásukban! Így lehetőséged nyílik arra, hogy segíts rajtuk. Beszélj nekik Isten ígéreteiről, imádkozz velük és értük, ébressz bennük reményt!

Amikor a lélek beteg és a csüggedt szív már alig ver, a Megváltó úgy tekinti a vigasztaló, bátorító szavakat, mintha azokat neki magának mondták volna. Amikor a szívek felvidulnak, a mennyei angyalok örömmel nyugtázzák azt.

A Úr korszakról korszakra fel akarja ébreszteni az emberek lelkében mennyei testvériségük tudatát. Legyél Isten munkatársa! Amikor a világon eluralkodik a gyanakvás, és az emberek elhidegülnek egymástól, Krisztus tanítványai tanúsítsanak olyan lelkületet, amilyen a mennyben uralkodik!

Szólj úgy, ahogy Ő szólna, cselekedj úgy, ahogy Ő cselekednék! Mindig tükrözd vissza kedves jellemét! Mutasd meg azt a végtelen szeretetet, amely minden tanításának és az emberekkel való kapcsolatának az alapja. A legszerényebb munkás is, ha Krisztussal együtt munkálkodik, olyan húrokat pengethet meg, melynek rezgése a föld végső határáig elhallatszik, és dallama az örök korszakokon át elhat.

Mennyei lények várnak arra, hogy emberi eszközökkel együttműködve megmutathassák a világnak, mivé válhatnak emberek, és Istennel egységben mit valósíthatnak meg pusztulásba rohanó lelkek megmentéséért. Isten korlátlanul fel tudja használni azt az embert, aki énjét megtagadva szabad teret enged szívében a Szentlélek munkájának, és teljesen Istennek szentelt életet él. Azok, akik testüket, lelküket és egész lényüket Isten szolgálatára szentelik, állandóan új fizikai, szellemi és lelki erőt kapnak. A menny kimeríthetetlen tárháza áll rendelkezésükre. Krisztus nekik adja saját Lelkének éltető leheletét, saját életét. A Szentlélek mennyei erővel ruházza fel őket, hogy értelmükben és szívükben munkálkodjék. A nekünk adott kegyelem által olyan győzelmeket érhetünk el, amelyek saját téves nézeteink, jellemhibáink, kishitűségünk miatt lehetetlennek látszottak.

Mindenki, aki semmit vissza nem tartva felajánlja magát az Úr szolgálatára, felbecsülhetetlen eredmények eléréséhez kap erőt. Isten csodálatos dolgokat fog tenni értük. Úgy munkálkodik értelmükben, hogy már ezen a világon is látható lesz életükben az eljövendő élet ígéreteinek beteljesedése.

Bejegyezte: Restás László

💥Mai Igerész💥

Thessalonikabeliekhez írt II. levél 3. rész 3.
,,De hű az Úr, a ki megerősít titeket és megőriz a gonosztól.,,



1. Végezetre imádkozzatok értünk atyámfiai, hogy az Úrnak beszéde terjedjen és dicsőíttessék, a miként ti köztetek is.
2. És hogy meneküljünk meg az alkalmatlan és gonosz emberektől. Mert nem mindenkié a hit!
3. De hű az Úr, a ki megerősít titeket és megőriz a gonosztól.
4. Bízunk is az Úrban reátok nézve, hogy megteszitek és meg is fogjátok tenni azokat, a miket parancsolunk.
5. Az Úr pedig igazgassa a ti szíveteket az Isten iránt való szeretetre, és Krisztus iránt való állhatatosságra.
6. A mi Urunk Jézus Krisztus nevében pedig, rendeljük néktek, atyámfiai, hogy vonjátok el magatokat minden atyafitól, a ki rendetlenül él, és nem ama utasítás szerint, a melyet mi tőlünk kapott.
7. Magatok is tudjátok, mimódon kell minket követni; mert nem viseltük magunkat közöttetek rendetlenül.
8. Sem ingyen kenyeret nem ettünk senkinél, hanem munkával és fáradsággal, éjjel-nappal dolgozva, hogy közületek senkinek se legyünk terhére.
9. Nem azért, mintha nem volna rá jogunk, hanem hogy magunkat például adjuk néktek, hogy minket kövessetek.
10. Mert a mikor nálatok voltunk is, azt rendeltük néktek, hogy ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.
11. Mert halljuk, hogy némelyek rendetlenül élnek közületek, a kik semmit nem dolgoznak, hanem nyughatatlankodnak.
12. Az ilyeneknek azonban rendeljük és kérjük őket a mi Urunk Jézus Krisztusra, hogy csendesen munkálkodva, a magok kenyerét egyék.
13. Ti pedig, atyámfiai, meg ne restüljetek a jó cselekvésben.
14. Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a mi levél által való beszédünknek, azt jegyezzétek meg; és ne társalkodjatok vele, hogy megszégyenüljön.
15. De ne tartsátok ellenségnek, hanem intsétek, mint atyafit.
16. Maga pedig a békességnek Ura adjon néktek mindenkor minden tekintetben békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!
17. A köszöntést én Pál írom a saját kezemmel, a mi ismertető jegye minden levelemnek. Így írok.
18. A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme mindnyájatokkal! Ámen.

2017. július 28., péntek

Köszöntünk Szent Szellem!: KINEK A KÉPMÁSÁRA?

"Közeledjetek hozzám, halljátok ezt, nem szóltam eleitől fogva titkon. Mióta ez történik, ott vagyok! Most az Úr Isten engem küldött és az Ő Lelkét." (Ézsaiás könyve48:16


William Nicholson fiatalemberként megmenekült egy hajótörésből, ám akkor még nem az örök életre szabadult meg. 1899. május 22-én újságot olvasott, és dohányzott, miközben várta, hogy Istenfélő édesanyja elkészítse a reggelit. Ekkor hirtelen, minden előjel nélkül egy hangot hallott szívében: "Most vagy soha! El kell döntened, hogy elfogadod vagy elutasítod Krisztust."
Válaszul felkiáltott: "Uram, megadom magam! Megtérek minden bűnömből, és elfogadlak téged Megváltómnak! Abban a pillanatban William biztosan tudta, hogy övé az üdvösség. "Többé soha nem volt kérdéses számomra az üdvösség. Jézus vérét nekem tulajdonította az Atya, a Szentlélek pedig válaszolt erre a tényre." Habár a súlyosabb bűnöket elhagyta, Williamet még élete teljes odaszentelését követően is kínozta a tehetetlenség érzete.
Amikor tudomást szerzett a gyülekezetről, ahol később megismerte a Lélek munkáját, félelemmel telve próbálta önmagában olyan képmásra formálni Istent, amilyen saját felekezete volt. "Nem akartam olyanná válni, illetve olyasmit tenni, amilyennek egy presbiteriánusnak semmiképp sem szabad lennie, vagy amit nem tehet. Keményen próbáltam rávenni az Urat, hogy lássa és értse meg a félelmeimet és érzéseimet, ám Ő nem rokonszenvezett aggályaimmal. Nem tudtam Istent presbiteriánussá alakítani!
Talán te is próbálod valamilyen más felekezetűvé formálni a menny Urat. De nem kell félned a Szentlélektől! Amint ma betölti az életedet, úgy fog téged is vezetni, mint William Nicholsont, és csodálatos utat mutat, amelyen járnod kell. 
Gyakran imádkozunk a Szentlélekért, de azt akarjuk, hogy csak olyan módon jöjjön el, amilyen képet felekezetünk alakított ki Istenről. De Ő Isten, és úgy fogja kitölteni Lelkét, ahogyan azt a legjobbnak látja!

Imádság a mai napra
"Uram, állíts meg abban, hogy megpróbáljalak téged ahhoz alakítani, amilyen én magam vagyok! Segíts, hogy ne féljek a Szentlélek átalakító és felhatalmazó munkájától, amelyet bennem végez!"

Köszöntünk Szent Szellem!: KÖSZÖNTÜNK, ÁRADAT!

"Mert vizet öntök a szomjúhozóra és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm Lelkemet a te magodra és áldásomat a te csemetéidre." (Ézsaiás könyve44:3)

William P. Nicholson szomjazva várta, mikor töltetik ki életére a Szentlélek győzelmes ereje. Fiatal tengerészként sokszor szomjazott friss vízre, de most hét hónappal megtérése után mélységesen kezdett vágyakozni a Szentlélek hatalmas kiáradására, amely képessé tenné arra, hogy valóban Isten szolgájává váljon. 
Az észak-írországi Bangorban egy üzletember összejövetelt szervezett a lelki élet elmélyítéséért, és William is meghívást kapott erre az alkalomra. Mint presbiteriánus nyilván hamis tűznek és fanatizmusnak bélyegezte volna ezeket az Istentiszteleteket, ha tudta volna, valójában mi lesz majd az üzenet lényege.
A Szentlélek gyengéden elvezette Williamet a kongresszusra, ahol éhsége és szomjúsága még tovább növekedett. "Végül nagyon kétségbeestem" - osztotta meg később hallgatóival, amint a nagy evangelizációs előadásokon beszámolt tapasztalatáról. Amikor utoljára kisétált a gyülekezetből, elmondta az Úrnak, hogy hajlandó feltételek nélkül engedélyt adni a Szentléleknek, hogy betöltse őt. "Halleluja! Micsoda megrázó érzés, milyen békesség és öröm! Habár vaskalapos presbiteriánus voltam, úgy elkezdtem sírni, énekelni és örvendezni, mint egy régimódi, szabad metodista!
Nicholsonnak az Úrral szerzett későbbi tapasztalatairól V. Raymond Edman, a Wheaton College kancellárja írt: "Utcasarkokon és kunyhókban, városokban és falvakban, munkahelyén, a vasútnál és a gyülekezetekben Nicholson bátor és lelkes lélekmentő munkát végzett."
Mielőtt világszéles evangelizációs szolgálatát elkezdte volna dr. Wilber Chap-mannel és Charles M. Alexanderrel, William Nicholsont hatalmasan felhasználta a Szentlélek Nagy-Britannia különböző tájain, különösen a bányászfalvakban. Edman tájékoztat arról, milyen csodálatos termést hozott a víz kiáradása a száraz földre: "Sokan jutottak az Úr Jézus megmentő ismeretére, sokak adták át magukat teljesen a Megváltónak, és lettek Szentlélekkel telt, lélekmentő keresztényekké."

Imádság a mai napra
"Atyám, eljött az árvíz ideje számomra. Szomjazom rá, és dicsőítelek téged Szetitlelked dicsőséges áldásáért!"

Köszöntünk Szent Szellem!: EGY SZOLGA LELKÜLETE

"Imé, az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, Lelkemet adtam őbelé, törvényt beszél a népeknek." (Ézsaiás könyve42:1)



Egy hét közben megtartott imaórán több mint százan térdeltek le és énekeltek el egy imát, amelyben arra kérték az Urat, tegye őket Jézushoz hasonlóan szolgává. Egyáltalán nem természetes, hogy művelt, tanult, kulturált emberek szolgák akarnak lenni. Ez a Szentlélek munkája. Jézus "szolgái formát vett fel" (Fil 2:7; új protestáns fordítás). 
Azért jött a földre, hogy szolgálja az emberiséget (Máté evangéliuma 20:28). Ésaiás 42:1. versét önmagára alkalmazta. 
Pál megtiszteltetésnek vette, hogy Jézus Krisztus szolgájának nevezhette magát (lásd: Rm 1:1).
1909-ben egy Jézusért lángoló, Lélekkel telt ír prédikátor hirdette az Igét az ausztráliai Melbourne-ben. William Nicholson alázatos, erős szívvel több mint tízszer utazta körbe a földet, és Pálhoz hasonlóan lélekmentőként szolgálta az Urat. Miután Nicholsont, a fiatal presbiteriánust betöltötte a Szentlélek, az Üdvhadsereggel töltött utcai összejövetelen értette meg, mit jelent a szolgáló szív.
"Az volt számomra a csoda, hogy attól való félelmem, vajon mit fognak szólni az emberek, teljesen megszűnt, és már készen álltam bármit megtenni és bárhová elmenni. Ahogy azon a vasárnapon az utcán mentem lefelé, úgy tűnt, mintha az összes barátom és rokonom ott lett volna körülöttem. Amikor odaértem a szabadtéri alkalom helyszínére, és láttam, hogy két üdvhadseregbeli lányka csörgődobot rázva énekel, az együgyű kis Jimmy pedig a zászlót tartja, majdnem visszafordultam. Haldokoltam. Azon az estén valódi haláltusát vívtam!
Miután imádkoztak és prédikáltak az Igéből az egybegyűlteknek, William úgy vonult végig az utcán kezében csörgődobbal, mintha ő vezetné az egész csoportot. Természeténél fogva félénk és visszahúzódó volt, de azon az estén valami történt: "Elveszítettem hírnevemet és az emberektől való félelmemet, viszont megtaláltam az örömöt és a békességet, amely a Szentlélek jelenléte miatt túlcsordult bennem. Halleluja!

Imádság a mai napra
"Uram, szolgálni szeretnék neked, mert szeretlek téged. Te adtál nekem életet!"

Carl Eichhorn: Isten műhelyében- Az ember csodálatos volta

Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. - (Zsoltár 139, 14)

A zsoltáríró magasztalja Istent, hogy olyan csodálatos teremtményt alkotott, mint az ember. így azután az sem vak véletlen, ha egy ember születik a világra. Isten könyveibe még a nap is bele van írva, amikor formáltattunk (Zsolt 139, 16). 
Isten szeme minden egyes embert már jó előre lát és felmér. Milyen vigasztalás ez például házasságon kívül vagy más szomorú körülmények között született embereknek. Hitre jutva hányan nyugtalankodnak közülük, vajon egyáltalán Isten akarata szerint való-e a létük. Lehetnek születési körülmények, melyek Isten akaratával ellentétesek, de az, hogy valaki egyáltalán a világra jött, nem Isten akaratán kívül történt. Hiszen õ nemcsak a csillagokat ismeri nevükrõl, hanem minden egyes ember létét is megszabja. Õ ad lelket neki, így különböztetve meg õt az állatoktól.

Az embert nemcsak sajátos belsõ élete teszi istenképûvé, hanem már tisztán testileg is csodálatos, Istentõl kapott vonásokat hordoz. Egyenes testtartása arra utal, hogy nem csupán lefelé, hanem felfelé is tud tekinteni. Szabad homloka mögött gondolkodási készsége rejlik. Az Ige szerint a homlok gyakran az ember jellemét fejezi ki. Így beszél például parázna homlokról (Jel 3, 3), de
olyanról is, amelyre Isten pecsétie kerül. Egyszer majd az õ neve ragyog a homlokokon (Jel 7, 3; 22, 4). Csodálatos isteni ajándék a két kezünk. Tudunk velük mûködni, alkotni, dolgozni, Isten hasonlatosságában: Az ember az egész teremtett világ záróköve. Mint valami gyújtópontba, futnak össze benne Isten hatalmának és teremtõi bölcsességének sugarai.

Az embernek viszont Istentõl kapott tagjait eszközként kell az õ szolgálatára és dicsõségére használnia, egész testét mint áldozatot neki ajánlva. Az ótestamentumi fõpapok homlokán aranytábla volt, ezzel a felirattal: „Az Úrnak szenteltetett!" Ez a mi rendeltetésünk is. De mennyire visszaélünk tagjainkkal, a bûn szolgálatába állítva azokat! Mennyit vétkezünk kezeinkkel, testünkkel, mások testével! Ha Isten mindezért lesújtana ránk, megérdemelnénk.

Micsoda nagy dolog, hogy Jézus nemcsak lelkünket, hanem testünket is megváltotta vére árán. Tehát nemcsak szívünknek és lelkiismeretünknek, hanem testünknek is meg kell szenteltetnie. Istennek az az akarata, hogy testünk is õt dicsérje és magasztalja.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Az ember - mint Isten gondolata

Milyen kedvesek nekem a te gondolataid, ó Isten! Mily nagy azoknak summája!
(Zsoltár 139, 17)

A zsoltáríró a teremtés alkotásaiban Isten testet öltött gondolatait látja. Minden egyes teremtett dolog Isten egy-egy gondolatának kifejezõje. Milyen üres és sivár is e világ a hitetlen ember szeme elõtt. A balga ember nem tudja, nem érti Isten gondolatait (Zsolt 92, 7); úgy látja, hogy a vaksors ural mindent és érzéketlenül megy el a teremtés csodái mellett. Csak a hivõ ember elõtt nyer mélyebb értelmet minden.

A zsoltárírót különösen az ember, a teremtés e legnagyobb csodája foglalkoztatja. Ellentétben a nemekbe és fajokba sorolható állatokkal és növényekkel, minden egyes ember Istennek egy külön, testet öltött gondolata. Mint ahogy a sok millió ember közül minden egyesnek sajátos és a másokétól különbözõ arcvonásai vannak, így minden egyes lélek is a Teremtõ külön pecsétjét viseli magán. Persze a bûn ezt az isteni pecsétet eltorzítja, letörli. Hasonlóvá válunk a sokat forgatott pénzdarabokhoz, melyeken a kép elmosódott és a felirat olvashátatlanná vált. A legtöbb ember már csak azért sem õrzi meg eredeti, isteni vonásait, mert másokhoz idomul. Így lesznek eredeti egyéniségüket elveszített tucatemberekké.

Sok hiba esik a nevelés és az emberek kölcsönös egymásra való hatása tekintetében is. Nem vesszük figyelembe kinek-kinek sajátos jellegét. Szeretünk mindent és mindenkit egy kaptafára húzni. Pedig nevelni annyit jelent, hogy Isten gondolatát ragadom meg, ismerem fel a másikban és minden más mellékestõl eltekintek. A lelkét akarom kiszabadítani a bûn romhalmaza alól. Minden egyhangúság és egyformaság a bûn következménye.

A Szentlélek mindig valami eredetit alkot. Mindenkivel különleges módon bánik. Teljes kibontakozáshoz akarja segíteni az emberben elrejtett isteni gondolatot. Isten gyermekeit az Ige drágakövekhez hasonlítja (Zak 9, 16; Jel 21, 19), melyek csiszolás alá kerülnek, hogy sajátos ragyogásuk és színük jobban érvényesüljön. Közben érdességüket és kellemetlen éleiket is elveszítik. Így veszi a Szentlélek munkába az embert, kihozva belőle az isteni tervet.
Ki akarja ábrázolni bennünk Isten vonásait, hogy az Ő dicsősége ragyogását sugározzuk. 
Bízzuk magunkat egészen a Mester kezére és ne rontsuk el ellenállásunkkal bennünk végzendő munkáját!

REINHARD BONNKE: „Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés



Az egyik legelső afrikai evangélizációs kampányunk idején törzsi varázslók egy csoportja megpróbált megállítani minket. Amikor aznap korán reggel felkeltem, és elhúztam a függönyt a szobám ablakán, alig hittem a szememnek: meztelen embereket láttam, akik a szálloda körül járkáltak, és átkokat szórtak ránk.
Kinyitottam az ablakot, és lekiáltottam nekik: „Sajnállak benneteket! Míg ti egész éjszaka keményen dolgoztatok, addig én egy jót aludtam!”
A Biblia ezt jobban megfogalmazza: „Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és minden nyelvet, mely ellened perbe száll, kárhoztatsz: ez az Úr szolgáinak öröksége.” (Ésaiás 54,17)
Nézz hát fel! Isten jár előtted! Ő a te pajzsod és védelmeződ - a mai napon is. Ámen?

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.” -(Zsoltárok 73,22)


Vedd figyelembe, hogy ez egy Isten szíve szerinti férfi vallomása, s amikor belső életét ecseteli nekünk itt, azt mondja: „akkor balgatag és tudatlan voltam én”. Ez a szó: „balgatag” többet mond annál, amit e kifejezés közönséges használatban jelent. Ászáf írja ugyanebben a zsoltár előző verseiben: „Mert irigykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét”, amiből kitűnik, hogy az a hiú balgatagság, melyre Ászáf mindkét helyre céloz, bűnös volt. Alázatosan beismeri, hogy „balgatag”. Hogy milyen balgatag, azt nem mondhatja meg, bűnös balgaság volt, bolondság, melyet nem menthet a gyarlóság, hanem kárhozatos a keménynyakúság és szándékos bárgyúság miatt, mivel bosszantotta őt az istentelenek ideiglenes szerencséjének látása és elfelejtette, hogy milyen rettenetes vég vár azokra. Jobbak vagyunk mi Ászáfnál, hogy bölcseknek mondhatnánk magunkat? Beismerjük talán, hogy a tökéletesség felé igyekszünk, vagy, hogy a fenyíték vesszeje már kiűzött belőlünk minden akaratosságot? Oh, ez ostoba gőg volna! Ha Ászáf balgatag volt, mennyivel balgatagabbnak ítélnénk magunkat, ha látnánk, hogy miként áll velünk e dolog! Tekints vissza keresztyén, gondolj arra, mennyire kételkedtél Istenben, holott hű volt hozzád. Gondolj balgatag kiáltásodra: „Nem úgy, Atyám”, - amikor téged megkeserített, hogy annál gazdagabban megáldhasson, gondolj azokra az időkre, amikor sorsod intézését borús ábrázattal vizsgáltad, Isten csodálatos vezetését felismerted és fájdalmas kiáltásba törtél ki: „Minden ellenem van”, holott mindennek javadra kellett válni! Emlékezz rá, milyen gyakran választottad a bűnt mulandó kedvteléseidre, amely kedvtelések keserű gyökérré váltak részedre! Való igaz, ha ismernénk szívünket, be kellene vallanunk bűnös balgatagságunkat és értelmetlenségünket, s e balgatagságunknak tudatában ahhoz az üdvös elhatározáshoz kellene jutnunk, mint Ászáfnak, hogy egyedül Istennél van bölcsesség és felkiáltanánk: „A te tanácsoddal igazgatsz engem!”

Köszöntünk Szent Szellem!: KÖSZÖNTÜNK, IGAZI LÁTÁSMÓD!

"Kicsoda igazgatta az Úr Lelkét, és ki oktatta Őt, mint tanácsosát?" (Ézsaiás könyve40:13)

Szereted a szépirodalmad? 
Ésaiás könyvének második részében nem csalódhatsz! Biztosan szeretnéd imádságos szívvel végigolvasni Ésaiás könyve 40. fejezetét és aláhúzni a több mint kéttucatnyi ígéretet, amelyeket a Lélek üzen a számodra. Ebben a fejezetben és e vigasztaló rész további szakaszaiban a Szentlélek összevonva közli Jézus két eljövetelének részleteit.
Oregoni otthonom közelében észak felé tekintve láthatom a St. Helens vulkánt és a Rainer-hegy fenséges csúcsát. Ebből a szemszögből úgy látszik, nagyon közel fekszenek egymáshoz, a hegy kicsit jobbra esik a St. Helenstől, és 4 392 méteres magasságával is kisebbnek tűnik a vulkánnál, ami pedig 1980 óta "csak" 2 550 méter magas. Tegnap azonban, miközben Portlandből Chicagóba repültem, kelet felől láthattam a két sziklabércet, és ez volt a valóságos perspektíva. A két orom több mint 160 kilométer távolságra van egymástól, és a Rainer sokkal magasabban tör az ég felé.
Ugyanez a helyzet Ésaiás 40. fejezetének gyönyörű leírásával: Jézus első és második eljövetele együttesen jelenik meg, míg más próféciákban a Szentlélek olyan távlatból mutatja meg a két eseményt, amiben látható egymástól való időbeli távolságuk és egymáshoz viszonyított dicsőségük. Ésaiás, az örömhír prófétája Isten vigasztalását és jó szándékát is elénk tárja. A mennyei Atya olyan gyöngéden gondoskodik rólunk, mint egy jó pásztor. Ő ismeri az egész világegyetemet, ezért nincs szüksége tanácsra senkitől sem ahhoz, hogy minden szempontból megértse életed vonatkozásait. Az az ajándék, amit adni szeretne neked, nem olyasmi, amit legszívesebben durcásan visszaadnál, akár egy értéktelen kacattal teli karácsonyi csomagot. Nem! Ő pontosan azt adja neked, amit te magad is választanál, ha igazán ismernéd saját szíved legrejtettebb vágyait.

Imádság a mai napra
"Uram, lelki látásom sokszor annyira ködös, hogy néha utasításokat szeretnék osztogatni neked, hogy megmondjam, mit is tegyél az életemben. Kérlek, segíts ráébrednem, hogy Te sokkal alaposabban ismersz engem, mint én magamat!"

Korinthusbeliekhez írt I. levél 2. rész


1. Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy bölcseséggel hirdessem néktek az Isten bizonyságtételét.
2. Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettről.
3. És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg ti köztetek.
4. És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcseségnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában:
5. Hogy a ti hitetek ne emberek bölcseségén, hanem Istennek erején nyugodjék.
6. Bölcseséget pedig a tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak, sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcseségét;
7. Hanem Istennek titkon való bölcseségét szóljuk, azt az elrejtetett, melyet öröktől fogva elrendelt az Isten a mi dicsőségünkre;
8. Melyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát:
9. Hanem, a mint meg van írva: A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek.
10. Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Lelke által: mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is.
11. Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, a mely ő benne van? Azonképen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke.
12. Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való Lelket; hogy megismerjük azokat, a miket Isten ajándékozott nékünk.
13. Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcseség tanít, hanem a melyekre a Szent Lélek tanít; lelkiekhez lelkieket szabván.
14. Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg.
15. A lelki ember azonban mindent megítél, de ő senkitől sem ítéltetik meg.
16. Mert ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná őt? Bennünk pedig Krisztus értelme van.

2017. július 27., csütörtök

FELESÉGEKNEK ÉS FÉRJEKNEK


A legszebb rózsacsokor sem beszél így, mint ez a néhány igevers (persze a tüskék néha szúrnak, de az eredmény megéri!):

Ef 5:22 Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek (magatokat alárendeljétek, alávessétek), mint(ha csak) az Úrnak (tennétek).

Ef 5:23 Mert a férj feje a feleségének, mint a Krisztus is feje az egyháznak, és ugyanő megtartója (megváltója, megmentője, üdvözítője, gyógyítója, megszilárdítója, helyre állítója) a testnek.

Ef 5:24 De miképpen (amint tehát) az egyház engedelmes (alá van vetve, alá van rendelve) a Krisztusnak, (úgy)azonképpen az asszonyok is [engedelmesek legyenek] férjöknek mindenben.

Ef 5:25 Ti férfiak, szeressétek (agapaó=önmagad teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad valakivel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben) a ti feleségeteket, miképpen a Krisztus is szerette (agapaó) az egyházat, és Önmagát adta (feláldozta, kiszolgáltatta) azért (érte);

Ef 5:26 Hogy azt megszentelje, megtisztítván (tisztára mosva) a víznek fürdőjével (alámerítés) az ige (élet igéje, szava) által,

Ef 5:27 Hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat (ragyogóvá teszi), úgy hogy azon ne legyen szeplő (szennyfolt), vagy sömörgözés (ránc), vagy valami afféle; hanem hogy legyen szent és feddhetetlen (kifogástalan, hibátlan).

Ef 5:28 (Hasonlóképpen) úgy kell (kötelesek, tartoznak) a férfiak(nak) szeretni (agapaó=önmagad teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad valakivel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben) az ő feleségöket, mint az ő tulajdon (saját) testöket. Aki szereti (agapaó) az ő feleségét, önmagát szereti (agapaó).

Ef 5:29 Mert soha senki az ő tulajdon (saját) testét nem gyűlölte (megvet, utál, kevésbé szeret); hanem (ellenkezőleg) (fel)táplálgatja (felnevelni egészen addig, amíg éretté válik; babusgat, dédelget) és ápolgatja (gondozza, melengeti) (felnevel, babusgat) azt, miképpen (akárcsak) az Úr (Krisztus) is az egyházat;

Ef 5:30 Mert (minthogy) az Ő testének (szóma= személyiség; lényege, ereje) tagjai (végtag vagy testrész, a test (szóma = személyiség) egy-egy funkciót végző része) vagyunk, az Ő testéből (húsából) és az Ő csontjaiból valók.

Ef 5:31 Annakokáért (ezért) elhagyja (hátra-, otthagyja) az ember atyját és anyját, és ragaszkodik (csatlakozik, tapad, ragad) az ő feleségéhez; és lesznek ketten egy (hús)test(té).

Ef 5:32 Felette nagy titok ez: de én a Krisztusról és az egyházról szólok (mondom).

Ef 5:33 Hanem azért ti is egyen-egyen, ki-ki (mindegyiktek, egyenként) az ő feleségét úgy szeresse (agapaó=önmagad teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad valakivel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben), mint önmagát; az asszony pedig [meglássa], hogy félje (tisztelje) a férjét.

Nos, a fentiek alapján számomra két dolog egyértelmű:
1. a feleség számára az ENGEDELMESSÉG nem választható, hanem KÖTELEZŐ "program". Alá kell vetnie, alá kell rendelnie magát a férjének!

mindez azonban az ő javát szolgálja, mivel

2. a férj tartozik, KÖTELES SZERETNI (agapaó=önmagad teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad valakivel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben) a feleségét odaadó, gyöngéd, babusgató, oltalmazó szeretettel (a görög eredeti ezt ahhoz hasonlítja, ahogy a madár melengeti, védi szárnyai alatt a csibéit), amely elősegíti oldalbordája számára a felnövekedést Krisztusban.

Hát nem csodálatos Istenünk programja a nők és férfiak számára?!

Persze nyilvánvaló, hogy ez az ideális állapot - vagyis a bibliai valóság. A látható, tapasztalható tények ettől néha eltérhetnek:)), de tudjuk, hogy a tényeknek fejet kell hajtaniuk a VALÓSÁG előtt.Tehát a Szent Szellem által újjászületett hívő KÉPES rá. Ha hisz benne. Ha akarja.

Kenneth E. Hagin: Hogyan szerezhető meg a valóságos HIT- 4/4

A hit ellenségei

Timóteus első levél 6,12: Harcold meg a hit szép harcát, nyerd el az örök életet, melyre hivattattál, és szép vallástétellel vallást tettél sok bizonyság előtt.
Ebben a fejezetben a hit ellenségeivel foglalkozunk. Nem is lenne a hit harca, ha nem lennének a hitnek ellenségei. De ezek az ellenségek nem éppen azok, amire sokan gondolnak magukban. A legtöbben úgy gondolják, hogy az ellenségek a természetes világban vannak, és nem azt, ahol a valóságban.
A Biblia azt mondja a Róma 10,17-ben: A hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által. A hit legnagyobb ellensége Isten igéje ismeretének a hiánya. Ebből következik, hogy a hit minden ellensége valamilyen úton-módon Isten igéje ismeretének a hiányát akarja elérni. Ha megvan ez az ismeretünk, semmi nem tarthat vissza attól, hogy az működjön. Ha te hallottad az igét, van hited. Emberek imádkoznak azért, hogy legyen hitük, de tudjuk, hogy a hit kizárólag Isten igéjének hallásából származik. Ha meg tudnád szerezni imádság által, akkor a Róma levél 10,17 nem lenne igaz. Az emberek, akik a hitért imádkoznak, megpróbálnak megszerezni valamit, amit egyedül az ige adhat meg.

A hit következő ellensége az értéktelenség érzése. Mindannyiunknak megvan a küzdelmünk ezzel. Az értéktelenség és a hit hiányának az érzése kéz a kézben járnak. Talán ez a kettő a legerősebb, legveszélyesebb fegyvere az ördögnek. A választ azonban erre is megtalálhatjuk Isten igéjében: a te értéked Jézus Krisztus. Isten nem gyógyítja meg a testedet , vagy merít be Szent Szellembe azért, mert értékes vagy. Ha ez alapján cselekedne, senki nem kaphatná meg ezeket az áldásokat Istentől, mert senki nem lehet a saját jogán annyira értékes, hogy Isten ezt megtegye. Az igét nem ismerve sok keresztyén megengedi, hogy az értéktelenség érzése legyőzze őt. Jó néhányan mondták már nekem, biztosak benne, hogy ők nem töltekeztek be Szent Szellemmel, mert nem elég jók hozzá. Ők értéktelenek. Ha imádkozom emberekkel gyógyulásért, nagyon sokszor találkozom ezzel a helyzettel. A probléma az, hogy látják saját hibáikat, hiányosságaikat, és természetes nézőpontból szemlélik magukat., ahelyett hogy bibliai szemszögből tennék, úgy, ahogyan Isten.

Én is komolyan küzdöttem ezzel a problémával, míg tinédzser voltam, 60 évvel ezelőtt. Azt gondoltam, alázatos vagyok, ma már tudom, hogy egyszerűen csak ostoba. Gyenge vagyok és értéktelen - gondoltam, - s ez természetes nézőpontból igaz volt. De nem volt igaz a Biblia szemszögéből. A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad. (Zsoltárok könyve 119,130.) Ha egyszer a világosság a szellemedben van, nem mozdítható el, akkor sem, ha az ördög mindent megpróbál, hogy összezavarjon. Ő azon igyekszik, hogy távol tartson a világosságban járástól, s még addig is elmegy, hogy azt mondja: rendben van, az igaz, hogy a hit imádsága működik, de te nem imádkozhatsz hittel, mert nem vagy hozzá elég jó. Túlságosan értéktelen vagy. Ugyanezt mondta nekem, míg ágyhoz kötött voltam. Mivel nem tudtam jobbat, elfogadtam, és így maradtam néhány hónapig.

Azonban egészen más következtetésre jutottam, mikor elolvastam a 2 Korinthoszi levél 5,17-et: azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, íme újjá lett minden. Pál így írt az Efézusiakhoz a 2,10.-ben : Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban ... Mi nem tudjuk magunkat új teremtéssé tenni, Ő tett minket új teremtéssé. Az Efézusi levél 4,24. ezt mondja: És felöltözzétek amaz új embert, amely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben. Föltettem magamnak a kérdést: tud Isten egy értéktelen új teremtést létrehozni? Akar Ő egy olyan új teremtést létrehozni, amely nem elég jó ahhoz, hogy megálljon az Ő jelenlétében? S ekkor láttam, hogy ahelyett, hogy abban hittem volna, amit a Biblia mond rólam, a valóságos magamról, a belső emberemről, én a külső emberemre néztem, a pszichikai és egyéb hiányosságaimra. A magam megítélése helyett el kellett volna fogadnom azt, amit Isten állít rólam. Tudtam, Isten nem csinál semmi értéktelen új teremtést. Ha csinál, akkor az ő munkája lenne értéktelen, saját munkáját kicsinyelné le. Ő minket új teremtéssé tett Jézus Krisztusban.

A mi értékünk Jézus Krisztus. Sokkal jobban nézek ki benne, mint bármilyen más módon. És így néz Isten is engem - Őbenne. Valójában nem engem lát, Ő Jézust látja, és lát engem Jézusban - ahogy a 2 Korinthoszi levél 5,17-ben olvassuk. Hatalmas lépés volt számomra, amikor megtanultam ezt az igazságot, hogy valóságos hitem legyen, olyan hitem, amivel el tudom fogadni a fizikai gyógyulásomat is. Az én értékem Jézus Krisztusban az igazság. Ő az igazságban van, és te Isten igazsága vagy Őbenne. 2 Korinthoszi levél 5,21: Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne. Mivel benne vagyunk, Isten igazságává váltunk. Éppen ezért az értéktelenség érzése Jézus Krisztus kereszthalálának a lényegét tagadja, a helyzetünket Jézus Krisztusban, és Jézus Krisztus igazságosságát az Atya Isten előtt, ami nekünk megadatott. Isten igéje segíteni fog, hogy átugorj az értéktelenség érzésén, s ha ezt megteszed, el fog hagyni a hit hiányának az érzése is. Ez a két ellenség mint ikrek azért jönnek, hogy megraboljanak téged Isten, Jézus Krisztus áldásaitól, amik számodra biztosítva vannak.

A másik erős hit ellenség - nagyon sok keresztény életében a vereségnek szintén oka - a hit valami fajta behelyettesítésének az elfogadása. Megpróbálják a hitet reménnyel vagy pszichikai behelyettesítéssel biztosítani. Az emberek azt mondják: igen, reménykedem és imádkozom. Gyakran mondják, amikor egy barát készülődik utazáshoz: remélem, és imádkozom, hogy biztonságos utad legyen. Az ő imádságuk nem érvényes, mivel reménységben történt. Sehol nem olvassuk a Bibliában, hogy Isten meghallgatja a reménység imádságát.

A Biblia a hit imádságáról beszél. A Jakab levél 5,15.-ben ez így szól: A hitből való imádság (angol fordításban: a hit imádsága) megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt. Ha Jakab a reménység imádságáról beszélt volna, akkor mi mindannyian automatikusan megkapnánk ennek eredményét, mivel a reménység egy természetes emberi dolog. Jézus azt tanította, hogy „Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meg lészen néktek.” (Márk evangéliuma 11,24.) Hinni, s nem reménykedni, jelenti azt, hogy meg is fogod kapni. Folyamatosan emlékeztetni kell ezekre a keresztyéneket, mivel olyan könnyű visszacsúszni a természetes világba. Péter azt mondta a 2 Péter 3,1-ben: ez immár második levélírásom néktek, szeretteim, amellyel a ti tiszta gondolkozásotokat emlékeztetés által serkentgetem. Ő emlékeztette őket azokat a dolgokra, melyeket már egyszer elmondott, és tudta, hogy az embereknek erre a serkentgetésre szükségük van, mivel egy természetes világban élünk, és a reménykedés természetes emberi reakció. Hívhatod hitnek is, de ez semmivel sem jelent többet, mintha egy Ford autót repülőgépnek gondolnál - attól az még nem lesz repülő.

Azt mondhatod, hiszek Istennek, hogy valamit majd csinálni fog értem. Én hiszem, hogy ő meg fog gyógyítani, meg fog hallgatni, és válaszolni fog rá valamikor. Hát ez a tipikus reménykedés. Ez nem hit. Hívhatod annak, de attól még reménység marad, mivel ennek az eredményét a jövőbe toltad. A hit - jelenidő. A Biblia azt mondja, hogy Isten megcselekedett valamit a számunkra, már mostanra. Az Efézusi levél 1,3 azt mondja : Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden szellemi áldással a mennyekben a Krisztusban. Az áldásokat tehát már kiosztották nekünk Jézus Krisztusban. Istennek nem kell több dolgot elvégeznie, mivel már mindent elkészített.

Bár a gyógyulás a fizikai valóságban áll elő, mégis szellemi áldásnak kell tekintenünk, mivel ez szellemi gyógyulás. Isten nem fogja a testedet meggyógyítani, nem fog nekilátni, hogy csináljon valamit, hogy meggyógyítson. Ő ezt már megtette. Mivel Ő tette a mi betegségeinket Jézusra. Jézus már elhordozta érted, és az Ő sebeiben már meggyógyultál. Kezdj el hinni az alapján, amit Isten igéje mond, és azonnal fejezd be a reménykedést! Kezdj el azonnal hinni abban, hogy te az Ő sebeiben meggyógyultál. Nem azért, mert ezt így érzed, vagy látod, kizárólag azért, mert Isten igéje ezt mondja. Kezd el megvallani, hogy én a te igéd szerint meggyógyultam. Ha valaki megkérdezi tőled, hogyan érzed magad, az ige alapján válaszolj, ne a természetes világ szerint. Hitben járunk és nem látásban! Ez az az út, ahogy én legyőztem az ördögöt, és megkaptam a gyógyulásomat még mint tinédzser. Azt mondtam, én Isten igéje szerint egészséges vagyok. Soha nem beszéltem arról, hogyan érzem magam. Az emberek mondhatták volna: úgy nézel ki, mint aki egy lépést sem tud tenni. Ők ugyan nem tudták, de tényleg így éreztem magam. Azonban a gyógyulás realitásként megjelent a testemben, s ez azért történt meg, mert hittem.

Nagyon szeretem a Zsidó levél 11,1-nek ezt a fordítását: a „most” hit a remélt dolgoknak ad valóságot. A reménynek nincs semmilyen valósága. Csak a hit ad valóságot annak, amiben reménykedsz. Más szóval: a hited az, ami valóságot ad az életedben a gyógyulásnak is. Ez már létezik a szellemi valóságban, de te természetesen azt akarod, hogy ebben a látható világban legyen itt és most érezhető és látható. És a te hited adja meg ennek a valóságát. Csodálatos példája volt ennek az a történet, amikor Isten igéje szerinti hittel gyógyult meg az ellentétes körülmények ellenére egy 9 éves kisfiú. Három orvos - kettő közülük specialista - már föladta a reményt, és elfogadták a halált. Azt mondták: „mindent megtettünk, amit tehettünk. Az orvostudomány nem tud más, jobb módszert. A kisfiú mája megállt, nem funkcionál, már csak rövid idő és el fog menni.” Mikor a gyermek szülei se meg nem szólaltak, és semmilyen érzelmi jelet nem mutattak, az orvos azt gondolva, hogy a hír túl sokkoló volt számukra, újra megismételte, majd így foglalta össze a véleményét: „az Önök gyermeke rövidesen meg fog halni.”

Nem, doktor úr, ő nem fog meghalni! - válaszolták. - A Máté evangéliuma 8,17-ben Isten igéje azt mondja: Ő vette el a mi erőtlenségeinket és Ő hordozta a mi betegségeinket. A gyermekünk élni fog!” A kisfiú az intenzív osztályon feküdt, s az édesanyja reggelenként csak tíz percre tudott bemenni hozzá, az édesapja pedig este láthatta rövid időre. Az apuka azt mondta a fiának: ha nem tudsz aludni, vedd elő a Bibliádban a Máté 8,17-et, és egész éjjel ismételd: Ő vette el a mi erőtlenségeinket, és Ő hordozta a mi betegségeinket, Ő vette el a mi erőtlenségeinket, és Ő hordozta a mi betegségeinket., Ő vette el a mi erőtlenségeinket, és Ő hordozta a mi betegségeinket. Ugyanígy ezt: az Ő sebeiben én meggyógyultam.

Három éjszaka ismételte ezt a fiú, ekkor meggyógyult és hazament. S az ő szülei vallották meg később: „Hagin testvér, ha nem tanítottál volna az igéből a találkozásunkkor, akkor nem tudtuk volna ezt megtenni, és elveszítettük volna a gyermekünket. De hála Istennek, tudtuk, hogyan kell megállni az ő igéjén a legsötétebb órában is.” Amikor a krízis jött, ezek a szülők már fel voltak készülve rá. Nagyon jól fel voltak fegyverkezve Isten igéjével, az ő hitük jó helyen állt. Nem abban hittek, amit fizikai érzékszerveik mondtak, nem is abban, amit a körülmények sugalltak volna, hanem amit Isten igéje jelentett ki.

Egy másik ellensége a hitnek a kételkedés. A Biblia így ír a Jakab levél 1,6-7-ben: De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide s tova hány. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól. A kételkedő hit nem fog működni, ha már elfoglaltad a helyedet, ne kételkedj! Nagyon korán megtanultam, hogy úgy foglaljam el a helyemet, hogy megvallom: én hiszek és kapok. Soha ne mozdulj el erről a pozícióról! Én szigorúan megtartom ezt a megvallásomat. A legnagyobb csaták, amik csak történnek, nem az égben, a levegőben vagy a csatamezőkön zajlanak a világban - az emberi gondolatokban történnek a nagy csaták. Amikor megkaptam a gyógyulásomat, néhány ijesztő szív-tünet jelentkezett, azok visszajöttek hozzám.

Az ördög folyamatosan bombázta a gondolataimat azokkal, amiket az orvosok mondtak előtte a szívem állapotáról. Pontosan tudtam, hogy ezek a tünetek a halált jelentik, de soha nem engedtem egy centimétert sem. Nem tárgyaltam meg a problémákat senkivel. Az ördög folyamatosan azt mondta nekem: „nem fogod túlélni, meg fogsz halni. Emlékezz, mit mondott az orvos!” Egyszer meguntam, fogtam a Bibliámat, letettem a padlóra, ráálltam és azt mondtam: Uram, én tudom, hogy fizikailag a Bibliára állni nem éppen okos dolog, de illusztrálni akarok valamit: én a te igéden állok, és nem fogok kételkedni, nem fogok elmozdulni innen. Itt állok valóságosan, fizikailag, hogy demonstráljam szellemileg is azt a tényt, hogy belül én a te igéden állok. Az ige azt mondja (Márk 11,24.): amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meg lészen néktek. Én hiszem és így megkapom. Ezt mondtam tegnap, ezt mondom ma és fogom holnap is! Ezt mondom az ördög és a pokol minden lénye előtt, hiszem és megkapom, és ezt mondom az Atya, a Fiú, a Szentlélek és a mennyei angyalok jelenlétében: hiszem és megkapom. Le van írva: te igéd örökkévaló. Isten soha nem téved, Ő nem tud tévedni.

Ezután fogtam a Bibliámat, hónom alá csaptam, és a tünetek, amelyek addig a testemben jelen voltak - eltűntek. Megtagadtam a kételkedést. A kételkedő hit olyan ellenség, ami az élet csatáiban legyőzhet téged. Nagyon gyakran csodálkozunk azon, miért olyan nehéz hinni Istennek? Harcold meg a hit nemes harcát - írta Pál az 1 Timóteus levél 6,12-ben. Ennek oka az, hogy egy antagonisztikus atmoszférában élünk, az vesz körül ebben a világban. A világ sátán, a minden igazság ellensége által irányított. Pál e világ istenének nevezi őt, a levegőég hatalmasságának. Mi sátán nem reális világában élünk, hitetlenséggel körülvéve, ami olyan erős, hogy képes minket meghatározni, mielőtt még megállapíthatnánk hogy mi is történt. Ez a hitetlenség olyan erős, hogy csak néhányan tudnak kiemelkedni belőle.
Például pénzügyekben folyamatos harc a valóságos világ sorozatos ütéseivel szemben. Hinni abban, hogy Jézus Krisztusban győzelmünk van a bűn felett, véget nem érő csatát jelent a sötétség szellemi erőivel szemben. Hinni Istenben, hogy a fizikai test meggyógyul, folyamatos küzdelem az évszázados hagyománnyal szemben, amely csak az orvostudományba helyezte a bizalmát. Éppen ezért ebben az életben nagyon könnyű a hitünknek inkább a fizikai valóságra épülnie, mint Isten igéjére. Ez természetesen a hit ellensége. Ha a hitünk azon alapul amit érzünk és látunk, az a Tamás hite.

A bibliai hit olyan mint Ábrahám hite, ahogy a Galata levél 3,7 kifejezi: értsétek meg tehát, hogy akik hitből vannak, azok az Ábrahám fiai. A hit abban hisz, amit nem lát. Hisz azokban, amiket nem lát - még. Jézus azt mondta Tamásnak: mivel láttál engem, ezért hittél. Áldottak azok, akik nem látnak és hisznek. A hit ad valóságot azoknak a dolgoknak amiket nem látunk. A Zsidó levél 11,1. másik fordítása azt mondja: a hit magától értetődő valósága azoknak a dolgoknak, amik még nem láthatók. Egy másik Bibliafordítás azt mondja: a hit valóságos tényként látja azt, amit az érzékszervek még nem tudnak fölfogni. A hit a reménységet valósággá változtatja. A hit az ellentmondásos valóság ellen cselekszik. A fizikai érzékek, a külső ember, a természetes értelem, ha nincs megújulva Isten igéje által, azt fogja kijelenteni, hogy ez nem lehetséges, ez nem így van, és így tovább. De a hit befogja ezeknek a száját, és azt mondja, hogy igenis így van. A hit számít azokra a dolgokra, amiket Isten már előtte elvégzett. Ábrahámmal kapcsolatban a Biblia azt mondja: amint meg van írva, hogy sok nép atyjává tettelek téged azelőtt az Isten előtt, akiben hitt, aki a holtakat megeleveníti, és azokat, amelyek nincsenek, előszólítja mint meglevőket. Ha számítunk azokra a dolgokra, amelyeket Isten már elvégzett, akkor ez teljessé teszi Isten cselekvését. Isten egy hűséges Isten, és ő a hit talaján működik. Mi hit gyermekek vagyunk, mivel Isten nemzett minket és arra nemzett, hogy hitben járjunk. Mi Istentől kaptuk, kapjuk a hitet. Márk 11,24-ben Jézus azt mondta - s ez a hit nagy klasszikus igéje -: amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglesz néktek.
Ámen.

Fordította: Orbán Tibor
http://mindenlehetseges.shp.hu


Kenneth E. Hagin: Hogyan szerezhető meg a valóságos HIT- 4/3

Kétfajta hitetlenség


Kétfajta hitetlenség létezik. Az első oka a tudatlanság, az ismeret hiánya. A Róma levél 10,17 azt mondja: a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által. Ebből következik, hogy mindazoknak, akik nem hallanak igét, nem lehet ismeretük, éppen ezért nem is hihetnek. Nagyon sok ember nem hisz szellemi dolgokban, mivel nem ismerik, mit tanít Isten igéje erről a témáról. Például nagyon sokan tudatlanok azzal kapcsolatban, hogyan lehet Szent Szellemmel betöltekezni, egész egyszerűen azért, mert nem ismerik az igét. Az orvosság erre a fajta hitetlenségre természetesen Isten igéjének ismerete.

A másik fajta hitetlenségről a Zsidó levél 4,6-ban olvashatunk: Mivelhogy annak okáért áll az, hogy némelyek bemennek abba, és akiknek először hirdettetett az evangélium, nem mentek be engedetlenség miatt. Ez a szövegrész Izrael népére vonatkozik. Ők nem mentegetőzhetnek azzal, hogy tudatlanok voltak, mivel Isten pontosan megmondta, hová menjenek - Kánaán földjére, - és azt is, hogy el kell foglalniuk ezt a földet. Ráadásul kémeket küldtek Kánaánba, és a kémek azzal a hírrel jöttek vissza, hogy a földön tej és méz folyik, éppen úgy, ahogy Isten megmondta.

Egy másik fordítás szerint: nem léptek be az engedetlenség miatt. Egy újabb fordítás szerint pedig azt olvashatjuk: nem léptek be, mivel nem volt hajlandóságuk. A Zsidó levél 4,11 figyelmeztet: Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék. Izrael gyermekei tudták, mit mond nekik Isten, de nem akaródzott nekik ez alapján cselekedni. Bűnösök voltak a hajlandóság hiánya miatt, amit a Biblia egyébként hitetlenségnek is nevez. Nekik megvolt az ismeretük Isten igéjéről, de nem voltak hajlandók ez alapján cselekedni. Nem akarták megengedni, hogy Isten igéje irányítsa őket. Ez a fajta hitetlenség nagyon gyakori a keresztyének között. Nem engedik meg, hogy Isten igéje vezesse az életüket. Megtagadják a cselekedetet, amit pedig ismeretük alapján meg kellene tenniük. Nagyon sokan tudják, mit tanít az ige, de megtagadják az ez alapján való cselekvést.

A hit - egy akarati cselekvés. Mi tudunk Isten igéje alapján cselekedni - ha akarunk. Az engedetlenség a hajlandóság hiánya Isten igéjével szemben. Éppen ezért kétfajta hitetlenség létezik: az első az igével szembeni tudatlanság. A második viszont a hajlandóság hiánya, hogy Isten igéje alapján éljünk. Az elsőre - ahogy már említettük - a gyógyszer az ismeret, a másodikra az engedelmesség.

Ha a hitetlenséggel foglalkozunk, foglalkoznunk kell egy nagyon hasonló dologgal is. Ez az ún. pszichikai beleegyezés, megegyezés, ami egyébként nagyon vallásosan hangzik. A pszichikai megegyező csak annak hisz, amit lát és érez. Véleményem szerint ez az egyik legerősebb ellensége a hitnek. A lelki, vagy pszichikai megegyező minden további nélkül mondja: hiszek Isten igéjének, hiszem, hogy a Biblia Isten inspirációja által keletkezett. Még azt is mondja: folyamatosan küzdök azért a hitért, amit az első szentek kaptak. Ám azt már megtagadja, hogy Isten igéje alapján cselekedjen. Hogyan tudjuk megállapítani, hogy egy személy valóságosan hisz-e, szívéből, vagy csak egy pszichikai beleegyező? Az utóbbi azt fogja mondani, hogy a Biblia igaz, de nem ennek megfelelően él. A hit Isten igéje alapján való cselekvés.

Annak deklarálása, hogy Isten igéje igazság, azaz azt mondani, hogy Isten nem tudná és nem is fogja elmulasztani, hogy segítsen nekünk a krízis idején, majd visszafordulni a világhoz segítségért - bizony nagyon súlyos eset. Megnyitja az ajtót a hűtlenségnek, és az ellenség győzelmének, mivel azt mondja a Biblia, hogy Sátán e világ istene. A pszichikai megegyező nagyon súlyos helyzetben van: ott, ahol Isten nem tudja elérni őt, mivel Sátán beléphetett a belsejébe, a gondolataiba, ezért meg tudja akadályozni, hogy élvezze azokat az előnyöket, jogokat, privilégiumokat, amelyeket Krisztusban kapott. Nagyon könnyű deklarálni hogy Isten igéje igaz, amikor minden olajozottan megy, világos van, süt a nap. De mi történik, amikor jön a krízis, amikor az élet viharai tornyosulnak?

A pszichikai beleegyező mondhatja, hogy Isten soha nem téved, az Ő igéje igaz, amikor a dolgok jól mennek. Ám ő ezt éppen csak elfogadja, igazából nem hisz benne. Úgy gondolja, hogy hisz, de mégsem így van.

Ha valóságosan hiszünk Isten igéjének, épp annyira leszünk szilárdak, amikor jönnek a felhők, és eltakarják a napot az életünkben, mint amikor az ránk süt. Valójában ekkor is tudunk nevetni ezen. Ha felborul egy csésze? Ha a pénztárcánk üres? Nevetünk mindezen. Nem zavar meg, mert ismerjük az igét. Ha van 100 dollárod a pénztárcádban és van pénzed a bankszámládon is, könnyű mondani: "dicsőség az Úrnak, Ő betölti minden szükségemet. Úgy érzem, én tudnék hinni neki, bármilyen helyzetben." De amikor a bankszámlád és a pénztárcád hirtelen kiürül, és a számlák farkasszemet néznek veled, na, az egy külön eset. Ekkor a pszichikai beleegyező visszaesik a Tamás -féle hitbe, és csak az alapján hajlandó járni, amit lát. S mivel azt látja, hogy fizikai szükségek nőnek, annak megfelelően kezd járni.

Hosszú ideje megtanultam azonnal megvallani, amikor szükségek vagy nehézségek jönnek, hogy nem látásban járok. A 2 Korinthoszi levél 5,7 azt mondja, hogy mi hitben járunk, nem látásban. Azt mondom, amit Smith Wigglesworth is mondott: nem az alapján élek amit látok, és amit érzek, kizárólag úgy élek, ahogy hiszek. Én hiszek Isten igéjének. Ő azt mondja.: az én Istenem betölti minden szükségemet. (Filippi levél 4,19.) Isten Igéje azt mondja: az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. (23 Zsoltár 1.) Szeretem azt mondani: nem szűkölködöm. Hiszek Istennek!

Ugyanez igaz egyébként a gyógyulásra is. Míg csak néhány tünet jelentkezik, könnyű a helyzet. De nem olyan könnyű, mikor fájdalomban vagy. Ám Isten igéje nem éppen olyan igaz egyszer, mint máskor? Nem éppen olyan igaz, mikor fájdalmak vannak a testedben, mint amikor nincsenek? Mikor nem vagy jól a testedben, mint mikor jól vagy? Ha látásban járok, azaz annak alapján, amit a fizikai érzékszerveim mondanak nekem, azt kellene mondanom: nem vagyok jól, nem gyógyultam meg. De hitben járva tudom, hogy meggyógyultam Jézus nevében.

Láthatjuk, a Tamás -féle hit, és a pszichikai megegyező - ikrek. Nagyon szeretem használni azt a megvallást, amit Pál mondott. Folyamatosan használom ezt a saját életemben, minden időben, s szeretem megvallani az Úrnak, magamnak és az ördögnek. Mikor Pál hajótörést szenvedett Róma felé, és minden remény elszállt, hogy azok, akik a hajón utaztak, megmeneküljenek, a reménytelen helyzet kellős közepén Pál azt mondta (Apostolok Cselekedete 27,23): Mert ez éjjel mellém állt egy angyala Istennek, akié vagyok, akinek szolgálok is, s részletesen elmondta, mit mondott az angyal neki, azaz hogy minden ember meg fog menekülni, ha hallgatnak Pálra. Végül így foglalta össze a 25. versszakban: Annakokáért jó reménységben legyetek, férfiak! Mert hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, amint nékem megmondatott.

Ez volt az az ige, amit az angyal hozott Istentől. A Biblia éppen annyira valóságos, mint az az ige. Én is használhatom tehát ugyanazt a megvallást, ezt nekem is mondta a Biblia. Éppen ezért azt mondom: annakokáért uraim, én hiszek Istennek, hogy minden úgy lesz, ahogy megmondatott nékem. Ez pontosan ugyanaz, amit Ábrahám tett: ő hitt annak, amit neki Isten mondott. Pál ezt visszhangozta, mondván: annakokáért uraim, én hiszek Istennek, hogy mindennek úgy kell lennie, amint megmondatott.

Tamás viszont nem hitt annak, amit mondtak neki. A tanítványok bejelentették: láttuk az Urat. Erre Tamás azt válaszolta: nem hiszek nektek, sőt (János 20,25.): ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképpen el nem hiszem.

A mi hitünk viszont olyan mint Ábrahámé, mivel Ábrahám leszármazottai vagyunk (Galata levél 3,14.): Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Lélek ígéretét elnyerjük hit által. Sőt a Galata levél 3,7-ben a biblia leszögezi: értsétek meg tehát, hogy akik hitből vannak, azok az Ábrahám fiai. A mi hitünk azon alapul, amit Isten mond.

Életünk nagyon gyakran hasonlít ahhoz a szituációhoz, amibe Pál került, amikor hajótörést szenvedtek. Az élet viharainak a kellős közepén , ha az érzéseink szerint járunk, úgy tűnhet, hogy az Úr faképnél hagyott bennünket, és minden remény elszállt. De tudjuk, hogy nem így van, mivel a mi Urunk azt mondja: nem hagylak el, sem el nem távozom tőled. (Zsidó levél 13,5.) Tehát az élet viharaiban is nyugodtan mondhatjuk: Annakokáért uraim, én hiszek Istennek.

Kenneth E. Hagin: Hogyan szerezhető meg a valóságos HIT- 4/2

Kétfajta hit

A biblia kétfajta hitet állít szembe egymással: a Tamás -féle hitet az Ábrahám hitével. Ábrahámnak szellemi hite volt, szív-hite, amely Isten igéjén alapult - azon, amit Isten mondott. Tamásnak természetes, emberi hite volt. Mindenkinek, a megmentetteknek, és a nem megmentetteknek egyaránt megvan ez a természetes emberi hitük. Tamás hite egyedül a fizikai érzékszervein alapult. Ő csak abban hitt, amit látott, s nem abban amit Isten mondott. A János levél 20,24-29-ben a következőt olvashatjuk: Tamás pedig egy a tizenkettő közül , akit Kettősnek hívtak, nem vala ő velük, amikor eljött vala Jézus. Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig monda nékik: Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképpen el nem hiszem. És nyolc nap múlva ismét benn valának az ő tanítványai, Tamás is ő velük. Noha az ajtó zárva vala, bement Jézus, és megállt a középen és monda: Békesség néktek! Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet, és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő. És felelt Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem! Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek.

Ha Ábrahám az alapján járt volna, amit látott, s amit a fizikai érzékszervei mondtak neki, sohasem kapta volna meg Isten ígéretét. Egy általánosan elfogadott tény azt mondja nekünk, hogy egy 99 éves öregembernek és egy 90 éves idős asszonynak nem lehet többé gyermeke. Azonban Ábrahámnak Istentől volt ígérete, miszerint ő lesz nagyon sok népnek atyja, és hitt Isten ígéretének. A Róma levél 4,18-21 ezt mondja: Aki reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok népnek atyjává lesz, aszerint, amint megmondatott: Így lészen a te magod. És hitében erős lévén, nem gondolt az ő már elhalt testére, mintegy százesztendős lévén, sem Sárának elhalt méhére, az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván az Istennek, és teljesen elhitte, hogy amit ő ígért, meg is cselekedheti.

Ábrahám hitt annak, amit Isten mondott, és nem hitt annak, amit érzett. Nem hitt az érzéseinek, sem annak, amit látott, és nem hitt a fizikai érzékszerveinek sem. Az ő hite Isten ígéretén alapult. Köznapi szóhasználattal így foglalhatnánk össze: amikor Isten elmondta Ábrahámnak, hogy ő lesz sok nemzet atyja - annak ellenére, hogy Ábrahám és felesége jóval túl volt azon a koron, amikor gyermekáldást kaphattak -, Ábrahámnak a szeme sem rezdült, mert tudta, Istennek semmi sem lehetetlen. Ő mindent meg tud tenni. Éppen ezért Ábrahám biztos volt abban, hogy Isten az ígéretét betartja, s abban is, hogy Ő meg tudja cselekedni, amit mondott.
Ábrahám áldása a miénk, mivel mi Krisztus követői vagyunk, hiszen a Galata 3,14-ben ezt olvashatjuk: Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Lélek ígéretét elnyerjük hit által. Ábrahám áldása hármas természetű volt: szellemi, fizikai és anyagi. Isten azt mondta Ábrahám leszármazottainak - ez volt abban a szövetségben, amit Ábrahámmal megkötött -, hogy az számukra lehet áldás vagy átok. Az áldás tartalmaz szellemi áldást, fizikait - például egészséget, vagy gyógyulást - és anyagit, mint pénzügyi bővölködést. Átok a szegénység, betegség, stb. A hívők nincsenek átok alatt, mivel a Galata levél 3,13 azt mondja: Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká lévén érettünk, mert meg van írva: átkozott minden, aki a fán függ. A 29 vsz.: ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök.

Mivel mi Ábrahám magva vagyunk, Ábrahám áldásai a miénk kell hogy legyenek. S mivel Krisztushoz tartozunk, Ábrahám magva vagyunk, tehát az ígéret szerint örökösök. Ez azt jelenti, hogy az áldás, az ígéret örökösei vagyunk.
Itt van megint az a szó, hogy ígéret. Ez az, amiben Ábrahám hitt - az ígéret. Éppen ezért, ha Krisztuséi vagyunk, Ábrahám magva is vagyunk, ha pedig Ábrahám magva vagyunk, akkor örökösök is vagyunk, az ígéret szerinti örökösök. Az áldásokat pedig ugyanúgy tudjuk elvenni, mint ahogy Ábrahám vette el az áldásainak döntő részét - hit által. De ezt nem tudod Tamás hite szerint elvenni, neked az Ábrahám hitével kell rendelkezned. Túl sokan próbálják Ábrahám áldásait elvenni Tamás érzékszervek által irányított hitével. Ha nem látják a hitük tárgyát, nem hisznek. Ők csak abban hisznek, amit hallhatnak, érezhetnek a természetes világból. Hitük a természetes érzékeiken alapul. Ha azt érzik, hogy van valamijük, hiszik, hogy nekik ez megvan. De ha nem érzékelik, hogy van valamijük, nem hisznek abban, hogy az az övék. Néhány ember érzi, hogy meg van mentve, s hisznek abban, hogy ők megmentettek.

Ugyanez a helyzet az imádságra adott válaszokkal is. Az emberek nagyon gyakran ott hibázzák el, hogy megszerezzék a választ az imádságaikra, vagy elvegyék a gyógyulásukat, hogy hitük a fizikai valóságon, az érzékszerveik által közölt ismereteken nyugszik. Néhányan azt mondják: úgy érzem, Isten meghallgatott. Azért gondolják ezt, mert jobban érzik magukat, vagy szellemükben felemelkedtek és számukra ez jelenti azt, hogy Isten meghallgatta őket. Ő azonban nem hallgat meg minket csak azért, mert úgy érezzük, hogy Ő meghallgatott. Isten meghallgat minket, mert hisszük, hogy igaz, amit Ő mondott az Igéjében erről: akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek. (János evangélium 15,16) Természetesen nem tudunk úgy imádkozni, kommunikálni Istennel, hogy ne éreznénk magunkat jobban. De csak azért, mert így érzünk, vagy kaptunk egy szellemi áldást, nem jele annak, hogy egy bizonyos imádság választ kapott.

Én nagyon sokszor éreztem magam jobban imádság után, és úgy gondoltam, hogy Isten meghallgatott engem. De Ő nem tette ezt. Amikor azonban arra helyeztem a hitemet, amit Ő mondott az Igéjében - s ez ellentétes volt azzal, amit én éreztem abban az időben -, és szigorúan ragaszkodtam az ígéretéhez, a válasz megérkezett. Az emberi természet kettős: van egy belső és egy külső ember. A belső ember a szellem. A külső ember a test. Hinni szívvel azt jelenti, hogy hinni belül, hinni a belső emberrel. Ha valakinek a hite a fizikai valóságon nyugszik, akkor csak annak hisz, amit az természetes emberi érzékeivel érzékel, tehát a külső emberével hisz. A valóságos, a szívvel való hit Istenben: hiszi hogy Isten igéje igaz, hisz Isten igéjében függetlenül attól, hogy a fizikai valóság milyen. Ez hit a belső emberrel, ami természetesen azt okozza, hogy a hit manifesztálódik, azaz megjelenik a külső emberben is.

Nagyon sok emberrel az a probléma, hogy azt akarják, kívül is megjelenjen kérésük, mielőtt belül hinnének. De ez nem működik ilyen módon. Ezek az emberek megengedik a testüknek, fizikai érzékszerveiknek, hogy uralkodjanak rajtuk. Ők abban hisznek, amit a külső ember, a fizikai testük mond, s inkább ennek hisznek, mint annak, amit Isten igéje jelent ki. Az a személy, aki a gyógyulást keresi, Isten igéjére kell hogy nézzen, nem a tüneteire. Neki ezt kellene mondania: tudom, hogy meg vagyok gyógyulva, mivel Isten igéje azt mondja, hogy én meggyógyultam az Ő sebeiben. Azonban hiába mondod, ez sem fog semmi jót eredményezni addig, amíg belül nem hiszel. Ha belül, a szívedben hiszel, és kimondod a száddal, akkor bizonyosan működni fog. A Márk evangélium 11,23 azt mondja: ha valaki azt mondja ennek a hegynek: kelj fel és ugorj a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meglesz néki, amit mondott.

Smith Wigglesworth jelentette ki egyszer: „én nem aszerint élek, amit látok, vagy amit érzek, aszerint élek, amit hiszek.” Ez az az út, amely szerint Ábrahám is élt. Tamás ezzel szemben azt mondta: hacsak nem látom, és nem érzem, nem fogok hinni. Túl sok ember teszi Isten igéjét a második, és testét, a fizikai érzéseit az első helyre. Nem lehet egyszerre így cselekedni, és hitben járni. Pál azt mondta : mivel mi hitben járunk, nem látásban. (2 Korinthoszi levél 5,7) A látás egyfajta fizikai érzékelés. Pál azt szintén mondta, megsanyargatom a testem... (1 Korinthoszi levél 9,27)

Figyeljük meg, hogy Pál azt mondta: megsanyargatom a testemet... Az angol ezt úgy mondja: én alul tartom a testemet, - én, vagyis az az ember, aki belül van, a valóságos Pál, a belső ember, aki Istenben született. Pál azt mondta, én a testemet alul tartom. A testéről nem úgy beszélt, mint egy valóságos személyről. A tested nem te vagy, csak a házad, amiben élsz. Ha a tested lenne, aki te valójában vagy, akkor Pál azt mondta volna, szolgaságban tartom magamat. Ő ellenben azt mondta: megsanyargatom testemet és szolgává teszem. Más szavakkal: nem engedte, hogy a teste, a fizikai érzékei irányítsák őt, hogy uralkodjanak rajta. Ugyanazt mondta Pál, amit Smith Wigglesworth. mondott néhány évszázaddal később, másfajta kifejezést használva.
A testünk jóval többféleképpen uralkodhat rajtunk, mint ahogy gondolnánk. Sok ember úgy gondolja, hogy szent, és Isten számára el van választva, mivel szigorú szabályokat és előírásokat követ, azonban nagyon sokszor ennek épp az ellenkezője igaz. A testük uralkodik felettük, és rendszerint a legkisebb hitük ezeknek az embereknek van. Inkább az érzékek birodalmában élnek, mint a szellem és a hit birodalmában. Ahogyan a külsejük találkozik az előírásokkal, annak megfelelően érzik magukat. Ezeknek az embereknek rendkívül undok szellemük van, és nagyon hosszú, pletykás nyelvük. Találkoztam olyan emberekkel, akik nem sok szabály állítottak fel maguknak, mégis csodálatos szellemük van. Külön áldás közösségben lenni velük.

Ha az első helyre az érzéseidet teszed, akkor a testedet teszed az első helyre, mert az érzések a test hangja. Ha ebben kételkedsz, várd meg, amíg valaki hajnali két órakor telefonon felhív, és te kipattansz az ágyból, hogy felkapd a telefont... Akkor meg fogod tudni, hogy a tested hangja a te érzésed. Nagyon sok ember az érzéseit teszi az első helyre, a hitét az érzéseivel a másodikra, és Isten szavát, ha egyáltalán marad még hely, utoljára. Fordítsd meg a sorrendet! Tedd Isten szavát az első helyre, a hitedet Isten szavával a másodikra, és az érzéseidet utoljára. Emlékezz: az érzés a test hangja, az ésszerűség az értelmedé, a belső meggyőződés pedig a szellemed hangja. Az ésszerűség alapján cselekedni Isten igéje helyett azt jelenti, hogy emberbe veted a bizalmadat Isten igéje helyett. Természetesen nagyon sok esetben az ésszerűség alapján kell cselekednünk. De én olyan eseményekről beszélek, amikor a körülmények nem arra késztetnének, hogy Isten Igéje alapján cselekedj. Ugyanezt láthatjuk Ábrahámnál - az ésszerűség azt mondta volna, hogy egy 99 éves férfinak és egy 90 éves idős nőnek semmi esélye sincs arra, hogy gyermeke legyen, Isten azonban azt mondta, hogy megváltoztatom a nevedet Ábrámról Ábrahámra, vagyis sok nemzet atyja leszel.

Rendben van, ha az ésszerűség alapján cselekszel, amíg az nincs ellentétben Isten igéjével. De ha ellenkezik vele, akkor inkább Isten igéje alapján cselekedj az ésszerűség helyett. Ha viszont az ésszerűség alapján cselekszel Isten igéje helyett, akkor emberben bízol Isten helyett. A Biblia pedig azt mondja, átkozott az a férfi, az az ember, aki emberben bízik, (Jeremiás könyve 17,5) Nekünk Isten szavában kell bíznunk.
Ugyanez igaz az üdvösség kérdésében is. Egy hölgy az egyik találkozónkon ezt vallotta meg: „tudom, hogy meg vagyok mentve, mert ellene álltam és elhagytam a bűneimet, és feladtam az összes rossz szokásomat.” Egyáltalán nem biztos, hogy ez a hölgy meg van mentve. Miért? Mert ez a hölgy az ő üdvösségét arra alapozza, amit ő tett, s nem arra, amit Jézus. Egy szót sem mondott Jézusról. A kérdés tehát feltehető: ellene állhat-e, illetve elhagyhatja-e egy személy az ő bűneit, és nincs megmentve? Természetesen. A legnagyobb meglepetés számomra az volt, amikor az első gyülekezetben, amelyet pásztoroltam, a legnagyszerűbb ember a gyülekezetben kijött a megtérés imájára, és elfogadta Krisztust, mint megmentőjét. Ennek az embernek az otthonában nagyon sokszor voltam már, és tudtam hogy rendszeresen imádkozik, és olvassa a Bibliát. Tinédzser fiai, akik csak néhány évvel voltak fiatalabbak, mint én akkor, elmondták nekem, hogy soha nem hallottak apjuktól egy rossz szót, vagy egy undok viccet, s azt sem hallották, hogy ő és édesanyjuk valaha is veszekedett volna. Ennek ellenére ez az ember nem volt keresztyén! A beszélgetésünk után azt mondtam neki, hogy ő már meg volt mentve. - Nem - mondta, - sohasem voltam megmentve. Édesanyám egy régi vágású szent volt, és mindig az ő tanítása szerint éltem. Nagyon keményen nevelt, életemben soha nem játszottam labdajátékot, vagy mentem moziba. Ha bármilyen, a mama általi tanítás ellen vétettem, rögtön megálltam, és azt mondtam: Isten, bocsásd ezt meg nekem. De soha nem hívtam Jézust a szívembe. Sohasem fogadtam be őt hittel. - Vagyis ezt az embert a rossz cselekedeteknek való ellenállás nem mentette meg.

Ez épp olyan, mintha a szomszédodnak, barátodnak azt mondanád, sajnálom, bocsáss meg. Ez nem jelenti azt, hogy meg vagy mentve. Annak a hölgynek a hite, aki megvallotta, hogy üdvössége van, mivel ő ellene áll a bűnnek, és feladta az összes rossz szokását, nem bibliai. Ő a fizikai valóságra helyezi a bizalmát, ahelyett hogy Isten igéjére tenné. A mi szövetségünk inkább a Róma levél 10,9: ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol. Az üdvösség az Ábrahám szerinti hit eredménye - szív-hit, szellemi hit. Hit, amely nem érzéseken alapul, hanem Isten igéjén.