“Készítsenek nékem szent hajlékot, hogy ő közöttük lakozzam.” (2Móz. 25:8)
„De ama Magasságos Isten nem kézzel csinált templomokban lakik.” (Apcsel. 7:48)
A keresztyénségből a dolgoknak egy óriási építménye lett, ami kezdetben nem így volt. Az a keresztyénség, amit ma ismerünk, egy nagyon bonyolult dolog. Emberek tették rá a kezüket Isten dolgaira, és az emberek a saját megítélésük szerint próbálták meg felépíteni ezt a nagy dolgot. Ezért van most mindez a zűrzavar, megosztottság és bonyodalom. Valóban nehéz a keresztyénségben járni. A keresztyénség saját maga akadályává vált […]
Krisztus, Isten Fia az Isten hajléka. Isten lakhelye most és az örökkévalóságban az Ő Fiában van. Krisztus Isten hajléka.
Ha szerte járunk az országban, vagy egy városban, nagy vallásos épületeket láthatunk, kereszttel a tetejükön. És amikor az emberek belépnek ezekbe az épületekbe, meghajtják magukat; nagyon tiszteletteljeseknek látszanak. És azt gondolják, hogy az egy szent épület. Ha bármihez hozzányúlunk, akkor az szentségtörésnek számít. Isten számára mindez hiábavalóság, egyáltalán nem jelent semmit. Az egyetlen dolog, ami Istennek számít, nem a csodálatos épület, sem nem az épületben lévő csodálatos dolgok, és még csak nem is a kereszt a tetején. Az egyetlen dolog, ami Istennek számít az, hogy vajon Ő ott van-e. Maga Isten van-e jelen ezen a helyen?
De mi a helyzet velünk? Hallunk hívőket, akik eljönnek egy ilyen összejövetelre, és azt mondják, „Isten házába jövünk.” Amikor eljönnek erre az összejöveteli helyre, talán azt mondják, „Megyek Isten házába.” És amikor imádkoznak, azt mondják, „Nagyon örülünk, hogy ma délelőtt Isten házában lehetünk; jó dolog Istennek a házában lenni.” Mi tesz bármilyen helyet is Isten házává? Ha egyáltalán szent, mi teszi szentté? Nem az épület, az épület nem szent. Nem is az ott összegyűlt hallgatóság. Az egyetlen dolog, ami szentté teszi az, hogy az ÚR ott van. Az Urat nem érdeklik a helyeink vagy a hallgatóságunk; Őt csak az érdekli, hogy találhasson Önmaga számára egy olyan helyet, ahol Ő szívesen jelen lehet. […]
Isten csak ott van, ahol az Ő Fia van. De bárhol, ahol ott van az Ő Fia, ott van Isten.
Isten azt mondta Mózesnek: “Meglásd, hogy mindeneket azon minta szerint készíts, ami a hegyen mutattatott néked” (Zsid. 8:5, 2Móz.25:40). Isten gondolatának csak egyetlen tárgya van, és Ő mindent annak megfelelően végez. Ez az egyetlen cél, ami Isten gondolatában van, az Ő Fia. A szent sátor minden részletében Isten Fiának a jelképes kiábrázolása volt.
Amikor Jézus itt volt a földön, Ő Isten sátora volt. Ő Istennek a lakóhelye volt ezen a világon.
Ami Istentől való, semmi sem kezdődhet az emberrel. Amikor a hajlékot el kellett készíteni, a minta először is a Mennyből jött. A Jézus Krisztusról való kijelentéssel. Isten Szelleme töltött be két embert, akik Isten Szelleme által elkészítettek mindent. Maga Jézus sem kezdte munkálkodását, amíg fel nem kenetett a Szent Szellem által. És ha Jézus, aki a Szellemtől született, és harminc éves koráig jó és tökéletes életet élt, ha Neki szüksége volt a kenetre Isten munkájához, akkor mennyivel inkább minekünk.
A hajlék készítésekor Isten sohasem hagyott semmit sem az ember elképzelésére.
Minden, ami nem Krisztusból való, el fog múlni. Ne essünk tévedésbe. A keresztyénségnek ez az egész építménye próbára lesz téve Krisztus mértéke szerint. A keresztyénség az alapján lesz megpróbálva, hogy mennyi belőle Isten Szent Szellemének a munkája Krisztus mértéke szerint.
“Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is” (Zsid.12:26). A mozdítható dolgok el fognak múlni. A rendíthetetlen dolgok fognak megmaradni. És mi az, ami örökre megmarad? Jézus Krisztus. Mindaz, és csakis az, ami Krisztus. Az fog megmaradni.
-T. Austin-Sparks -
