MERJ SZERETNI: 40 nap a szeretet iskolájában-27.nap

A SZERETET BÁTORÍT

Negyven nap, amely megváltoztatja a világot! Legalábbis a tiédet kedves olvasó! De ha te változol, változik a házasságod, változik a családod is. És változik a körülötted levő világ is. És gondolj csak bele, hogy mi minden történhet, ha ezeket a változásokat a szeretet szítja?

"Őrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam."
(Zsoltárok 25:20)

• Irreális elvárások egy házasságban; a csalódottság fő forrása. Ha azonban reálisan látjuk a másikat, figyelembe véve hiányosságait, sokkal nagyobb öröm lesz amikor felelősségteljesen, szeretettel és kedvesen viselkedik.

• A válás szinte elkerülhetetlen, amikor a felek nem engedik meg a másiknak, hogy halandó emberként viselkedjenek. Elvárások helyett legyen tehát a bátorítás légköre otthonotokban.

• Ahogy telnek az évek, az elégedetlenség egyre körbezár. A szeretet azonban bölcs: teret enged a másiknak, ahol önmagává lehet. Még ha magaddal szemben kemény elvárásaid vannak, ne vetítsd ki azt társadra! A házasságot útközben kell élvezni és ízesíteni!

"Gondoljuk át, hogyan ösztökéljük egymást a szeretetre és a jó cselekedetekre."
(Zsidókhoz írt levél, 10:24, angol fordítás)

Csendes percek: AZ EMLÉKEZÉS ÚTJA

,,Amikor kijöttek az ÚR szövetségládáját vivő papok a Jordán közepéből, alighogy szárazra tették lábukat, visszatért helyére a Jordán vize, és úgy folyt egész medrében, mint azelőtt. Az első hónap tizedikén jött fel a nép a Jordánból, és tábort ütött Gilgálban, Jerikó keleti határán. Azt a tizenkét követ, amelyet a Jordánból vettek ki, Gilgálban állíttatta föl Józsué, és ezt mondta Izráel fiainak: Ha majd megkérdezik fiaitok apáiktól, hogy miféle kövek ezek, magyarázzátok el fiaitoknak, hogy szárazon kelt át Izráel itt a Jordánon. Mert Istenetek, az ÚR kiszárította a Jordán vizét előttetek, amíg átkeltetek. Így cselekedett Istenetek, az ÚR a Vörös-tengerrel is, kiszárította előttünk, amíg átkeltünk rajta, hogy megismerje a föld minden népe az ÚR kezét, hogy milyen erős az, és hogy féljétek Isteneteket, az URat mindenkor.,, -Józs 4,18-24.

,,Józsué mondta Izráel fiainak: Ha majd megkérdezik fiaitok apáiktól, hogy miféle kövek ezek, magyarázzátok el fiaitoknak, hogy szárazon kelt át Izráel a Jordánon.,,- (Józs 4,21-22)

A napi áhítatot hangosan olvastam fel a barátomnak. Amikor a végére értem, benyúlt a kabátzsebébe. Kezében egy kicsi, sima, rózsaszín kövecskét tartott. Elmondta, hogy emlékeztetőként mindig a zsebében tartja a kövecskét, hogy napközben megálljon és elgondolkodjon. Ilyenkor hálát ad Istennek az eddig kapott áldásokért, és a napi feladatok mellett újra felfedezi a pillanat szépségét. Ez segít lecsendesíteni szívét, és Isten közelségét megérezni. Amikor barátom megérinti a kövecskét, az arra figyelmezteti őt, hogy megálljon és emlékezzen. 

A mai olvasmányban az izraeliták a 12 követ ugyanarra a célra gyűjtötték össze: hogy emlékezzenek. Ez a 12 kő nagy jelentőségű volt, mert az izraeliták a kiszáradt folyómederből gyűjtötték össze, miközben a Jordánon keltek át. Minden egyes kő Izrael egy-egy törzsét képviselte, jelképezve az izraeliták szabadulását Egyiptomból. Amikor ők a kövekre tekintettek, emlékeztek, hogy Isten milyen hatalmasan cselekedett velük.
Isten minket is arra bátorít, hogy emlékezzünk. Amikor Isten múltbéli jóságáról és szeretetéről elmélkedünk, megbátorodunk, hogy az előttünk álló napokkal kapcsolatban is rábízzuk magunkat.

Imádság: Istenünk, segíts minden nap rád gondolni! Hadd pillantsunk meg téged és emlékezzünk a jóságodra! Ámen.

Isten múltbéli hűségére emlékezés reményt ad a jövőnk felől.
Lin Daniels (Massachusetts, USA)

IMÁDKOZZUNK A LELKI BARÁTOKÉRT!

Köszöntünk Szent Szellem!: KÖSZÖNTÜNK, VEZETÉS!

"De Lélek áradt belém, talpra állított, szólt hozzám, és ezt mondta nekem: Menj, és zárkózz be házadba! 

(Ez 3:24; új protestáns fordítás)

A Szentlélek utasításai időnként igen szokatlanok lehetnek. Tom és Carolyn, két imacsoportbeli testvérem úgy érezte, a Lélek személyes utasításokat ad számomra rajtuk keresztül. Rögtön ezután Carolyn nagyon meglepődött, amikor rájött: az Úr azt kéri tőle, menjen és takarítsa ki a ruhásszekrényüket. Miután teljesítette a feladatot, a nő imádkozott: "Uram, mi köze van ennek a dolognak ahhoz az üzenethez, amit nekünk kell átadnunk Garrie-nek?" A Szentlélek hamarosan megértette vele, hogy nekem akkor éppen arra volt szükségem, hogy sokkal mélyebb és bensőségesebb kapcsolatba kerüljek Istennel, és egyes félelmeimet, amikbe lelkemet felöltöztettem, ki kell válogatnom és el kell dobnom.
Másnap Tom és Carolyn felhívtak, megbeszéltek velem egy találkozót, és később, a beszélgetés és a közös ima közben gyorsan rájöttem, hogy nagyon pontos és találó üzenetet hoztak. Könnyekkel a szemünkben ismertük el Isten jóságát és azt az örömöt, ami mindig is a miénk lehet, ha bizalommal teljes kapcsolatra jutunk vele.

Én nem tartozom azok közé, akik azt vallják, hogy hallják a Teremtő hangját, amint hozzájuk szól - nagyon ritka alkalmaktól eltekintve -, de amikor házunkban hétről hétre összegyűlt a kis csoportunk, gyakran az a mély meggyőződés hatott át, hogy Istennek különleges üzenete van számomra az Igéből. Néha még a tengerentúlról is csatlakoztak hozzánk barátok, és az Úr őket is felhasználta arra, hogy intsék és vigasztalják a csoport egyes tagjait még olyan élethelyzetekben is, amikről a többi jelenlévőnek fogalma sem volt.

A Szentlélek azt a furcsa utasítást adta Ann Kiemelnek, hogy Miami Beachen egy kemény fából faragott, idős taxisofőrnek evangéliumi éneket dúdoljon el. A férfi az ablakokat is felhúzta, úgy hallgatta az éneket Isten jóságáról, amely "valami csodásat" tud kihozni "összetört, zűrös" életünkből. Miután vége lett, a vén agglegény könnyes szemmel köszönte meg a bátorítást: "Akarom a maga Istenét! Azt hiszem, elég jól elvezetnénk a dolgokat, Ő meg én! 

Fogadd lelkesen a Szentlélek utasításait, és légy készen arra, hogy kövesd is azokat!

Imádság a mai napra
"Uram, figyelek Igédre, és erőt kérek tőled, hogy engedelmeskedhessek szavadnak, amint az igazság ösvényén vezetsz."

Jelenések könyve: Istentisztelet a mennyben

Jelenések 4. fejezet

Nem tudom, hogy szeretsz-e istentiszteletre járni? Vannak, akik alig várják a szombatot, hogy a gyülekezetbe mehessenek, mások pedig nem élvezik annyira.

Most egy olyan istentiszteletről lesz szó, ami nem a földön, hanem a mennyben zajlik. János apostol látomásában egyszer csak egy nyitott ajtót látott, amin keresztül be lehetett pillantani a mennybe. Jézus biztatta, hogy lépjen be. Amit először látott, az egy fényes trón volt, amin Valaki ült. Nem írja le az apostol, hogy néz ki a trónon Ülő, de világossá válik, hogy az Atya Isten az. Fényesen ragyogott, és trónját szivárvány vette körül. Ott volt a Szentlélek is, akit hét lámpás jelképezett ebben az esetben. Volt ott 24 vén, fehér ruhába öltözve, akik valószínű, hogy az emberiség képviselői. Rajtuk kívül négy különleges angyal is állt ott az Isten trónjánál. Ezek az angyalok a mennyből letekintve látták mindazt, ami a világegyetemben történik, és nem győztek betelni a csodálkozással. Ezért folyton ezt mondták „Szent, szent, szent az Úr!” Mindenki letérdelt Isten trónja előtt és hálát mondott, amiért megteremtette őket. Jánost Jézus hívta erre az istentiszteletre. Téged is Ő hív. Ez a meghívás néha egészen különleges módon jut el hozzánk. Van, amikor egy szórólapon, baráton vagy szomszédon keresztül érkezik, de előfordulhat, hogy a média segítségével jut el hozzánk. A földi istentiszteleten is mindenki jelen van. Igaz, hogy láthatatlan formában – de épp úgy, mint a mennyein. Az Atya Isten, Jézus Krisztus, a Szentlélek és az angyalok. Én nagyon kellemetlenül érezném magamat, ha csak én hiányoznék. Nem volnék akkor sem igazán boldog, ha lekésnék. Isten jelenléte megkívánja, hogy tisztelettel és szent komolysággal legyünk azon a helyen, amit Ő jelenlétével különös módon megtisztel. Tedd föl magadnak a kérdést: Mit tenne Jézus? És amit te teszel, azt Ő is tenné?

REINHARD BONNKE

Isten nem kölcsönadta nekünk Jézust. Isten nem tesz dolgokat ideiglenesen, átmeneti jelleggel.
Neki nincsenek időszakos érdekei, tól-ig időpontjai, nála nincs múlt, nincsenek tegnapok, sem korszakok. Aki volt valaha, az marad örökre, változhatatlanul. Éppen ezért a legbámulatosabb ellentmondás és misztérium, hogy a változhatatlan Isten hogyan lett emberré, azzá, aki soha nem volt. De „valóban nagy a kegyességnek ama titka: Isten megjelent testben” (1 Timóteus 3:16).

Isten emberi testet öltözött fel, amit azóta sem vetett le. Nem szabadult meg emberi formájától, mint a búvárok, akik a merülésből feljőve levetik a búvárruhájukat.

A legnagyobb név Mennyben és a Földön egy emberé, Jézus Krisztusé! Ez a név minden név fölött való! 

Legyetek áldottak! REINHARD BONNKE

KENNETH COPELAND -Ismerd Őt apukádnak

,,Mert nem kaptatok szolgaság szellemét ismét a félelemre, hanem a Fiúságnak Szellemét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám! ,, -Róma 8:15.

Egyik este, dicsőítő összejövetel után kiléptem egy barátommal az utcára, és hirtelen rácsodálkoztunk a körülöttünk lévő gyönyörűségre.

Olyan metsző, tiszta téli éjszaka volt, amikor a hold és a csillagok fényétől eláll az ember lélegzete. Azt mondtam a barátomnak: „Tommy, nézd ezt!” Szent Szellemtől ragyogó mosollyal felnézett az égre, és gyengéd hangon így szólt: „Az apukám műve!”

„Az apukám…” Soha nem felejtem el, ahogy ezt mondta.

Van, aki talán azt gondolja, hogy nem szabadott volna ilyen bizalmasan beszélnie Istenről, de nincsen igazuk. Igei dolog így beszélni Róla. Az Újszövetségben van egy görög szó az atyára: Abba. Ennek a szónak a legpontosabb fordítása az Apuka. Bensőségességet sugároz, és olyan kapcsolatról tesz tanúbizonyságot, amely sok együtt töltött idő alatt fejlődik ki.

Az Atya egy dolog. Az Apuka egy másik.

Gyerekkoromban az édesapám valamikor az apám volt, valamikor pedig az apukám. Amikor kacsára vadásztunk, akkor az apukám volt. Amikor megparancsolt valamit, és azonnal engedelmeskednem kellett, akkor az apám volt.

Isten is ilyen. Az Atyád és az Apukád is. Van, amikor nagyon komolyan és lényegre törően beszéltek egymással. Máskor könnyedek vagytok. De bárhogy is legyen, ha elég időt töltesz Vele ahhoz, hogy megismerd Őt, garantálom, hogy állandóan közel akarsz majd lenni Hozzá.

Igei olvasmány: Róma 8:14-18.

Reggeli dicséret:Kincs a cserépedényben

„Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ez a rendkívüli erő Istentől, és ne tőlünk valónak lássék.”- 2Korintus 4:7

Egy másik fordításban így olvasható ez az Ige:
„Az, hogy Jézust megismertük, igen nagy kincs! Ezt a kincset azonban „cserépkorsóban”, vagyis emberi testünkben hordozzuk. Így aztán jól látható, hogy ez a mindennél nagyobb erő Istentől származik, nem pedig tőlünk.”  (u.o. EFO)

Két gondolatot szeretnék ma kiemelni a fenti bibliaszövegből.

1.) Cserép. Nem vas, ami szinte összetörhetetlen. Nem is arany, ami lágy és nagyon értékes. Cserép. A legtörékenyebb cserép. Isten cserepet választott, pedig tudta, milyen törékeny. Téged választott, és rád bízott egy eszméletlenül nagy értéket, pedig ismer. Tudja, milyen vagy. És mégis. Mindennek ellenére. Nem egy angyalt választott. Egy hatalmas erejű angyalt, hanem téged.

2.) Rendkívüli erő. Rendkívüli ajándék. Ezt helyezte a cserépedénybe. Nincs mivel dicsekedned. Nincs mire büszkének lenned. Nála nélkül összetörsz. Cserép vagy. Mégis, hihetetlenül értékes.
Érted hagyta ott a Mennyet. ÉRTED! Mert annyira fontos vagy neki. Már alig várja, hogy cserépedényeit összegyűjtse, és örökké együtt legyen velük. Érted ontotta vérét. Neked ajándékozott békességet. Adott erőt, hogy hordozni tudd betegségedet. Hogy elviseld a gyász fájdalmát. Neked – cserépedénynek – adott mérhetetlen együttérzést felebarátod iránt. Beléd rejtette erejét, hogy küzdeni tudj. Hogy imában Isten elé vidd, akinek töredezik a cserépedénye. Tudj vigasztalni, bátorítani, felemelni hozzád hasonló cserépedényeket.

Ez a rendkívüli kincs Istentől árad. Légy érte hálás!

Bejegyezte: Gyürüs Panni

Titushoz írt levél 2. rész 11.(12.) rész

1. Te pedig azokat szóljad, a mik az egészséges tudományhoz illenek.
2. Hogy a vén emberek józanok legyenek, tisztességesek, mértékletesek; a hitben, szeretetben, tűrésben épek.
3. Hasonlóképen a vén asszonyok szentekhez illő magaviseletűek legyenek, nem patvarkodók, sem sok borivás rabjai, jóra oktatók;
4. Hogy megokosítsák az ifjú asszonyokat, hogy férjöket és magzataikat szeressék,
5. Legyenek mértékletesek, tiszták, háziasak, jók, férjöknek engedelmesek, hogy az Isten beszéde ne káromoltassék.
6. Az ifjakat hasonlóképen intsed, hogy legyenek mértékletesek:
7. Mindenben tenmagadat adván példaképül a jó cselekedetekben; a tudományban romlatlanságot, méltóságot mutatván,
8. Egészséges, feddhetetlen beszédet; hogy az ellenfél megszégyenüljön, semmi gonoszt sem tudván rólatok mondani.
9. A szolgákat intsed, hogy az ő uraiknak engedelmeskedjenek, mindenben kedvöket keressék, ne ellenkezzenek,
10. Ne tolvajkodjanak, hanem teljes jó hűséget tanusítsanak; hogy a mi megtartó Istenünknek tudományát ékesítsék mindenben.
11. Mert megjelent az Isten idvezítő kegyelme minden embernek,
12. A mely arra tanít minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kivánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon:
13. Várván ama boldog reménységet és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsősége megjelenését;
14. A ki önmagát adta mi érettünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól, és tisztítson önmagának kiváltképen való népet, jó cselekedetekre igyekezőt.
15. Ezeket szóljad, és ints és feddj teljes méltósággal; senki téged meg ne vessen.

Napi Áhítat-Anyai-apai törődés

Hét témája: Mindenki munkálkodik

Olvasmány: 1Thessz 2,7–12

Megfér-e egymással a szeretet és a tekintély? Igen, de törekedni csak az elsőre kell. A másikat Isten adja, nem harcolható ki.
„Mint Krisztus apostolai élhettünk volna tekintélyünkkel, mégis olyan szelíden léptünk fel közöttetek, mint ahogyan az anya dajkálja gyermekeit. Mivel így vonzódtunk hozzátok, készek voltunk odaadni nektek nemcsak az Isten evangéliumát, hanem a saját lelkünket is, mert annyira megszerettünk titeket. Hiszen emlékeztek, testvéreink, a mi fáradozásunkra és vesződségünkre: éjjel és nappal dolgoztunk, hogy senkit meg ne terheljünk nálatok, és úgy hirdettük nektek az Isten evangéliumát. Ti vagytok a tanúim és az Isten: milyen szentek, igazak és feddhetetlenek voltunk közöttetek, akik hisztek. Aminthogy azt is tudjátok, hogy mint gyermekeit az apa, mindenkit egyenként intettünk és buzdítottunk, és kérve kértünk titeket: éljetek az Istenhez méltó módon, aki az ő országába és dicsőségébe hív titeket.”

Magyarázat

„Ha nem ügyelek arra, hogy minden percben világos legyen az adott helyzetben, ki is a főnök, akkor a fejemre fognak nőni (a beosztottaim, a gyerekeim, a házastársam, a gyülekezetem).” „Ha nem követelem meg a három lépés távolságot, nem fognak tisztelni.” Gondoltunk valaha hasonlót? Vagy ismerünk olyan főnököket, szülőket, domináns házastársat, gyülekezeti vezetőket, akik ha el akarnak érni valamit a rájuk bízottakban, erődemonstrációval indítanak, hogy lássuk, kivel van dolgunk? Ez az elrettentés művészete. Így valóban el lehet rettenteni a beosztottat a kérdezéstől, a gyereket az őszinteségtől, a házastársat magunktól, a gyülekezetet a hittől. Rossz szándékból ered ez a magatartás? Igen, sokszor abból. De nem minden esetben. Előfordul, hogy csak nem ismertük még föl, hogy ez az eszköz, amivel el kívánjuk érni célunkat, óemberi. Azt hisszük, gyengeség kéréssel élni az elvárás helyett, szelíden szólni utasítás helyett, meghallgatni és figyelembe venni másokat a saját elképzelésünk helyett. Alkalmazkodni uralkodás helyett. Ám, ha hagynánk megszólalni magunkban a Lelket, rácsodálkoznánk, hogy kérésünk, szelíd hangunk, mosolyunk, törődésünk véghez viszi azt, amit vasakaratunk sosem érhet el.
(Szommer Hajnalka)

Kenneth Hagin : Imádat!

Mikor azért azok szolgálának az Úrnak és böjtölének, monda a Szent Szellem…

 — APOSTOLOK CSELEKEDETEI 13,2.

Ez a dicsőítés imája — az Úrnak való szolgálat. Igaz, hogy Isten törődik velünk. 

Őt érdekli a mi sorsunk, és be akarja tölteni a szükségeinket, mivel Ő mondta nekünk, hogy kérjünk. Az én személyes megfigyelésem szerint azonban az imáink túl nagy százaléka áll abból, hogy: „Add meg nekem, add meg nekem, add meg nekem.”

Időt kell szakítanunk mind a személyes imaéletünkben, mind az összejöveteleinken a gyülekezeteinkben arra, hogy várakozzunk Istenre és szolgáljunk az Úr felé. Az ilyen légkörben tud Isten mozdulni. Ahogy szolgáltak az Úr felé és böjtöltek, a Szent Szellem kinyilvánította magát!

Isten saját gyönyörűségére teremtette az embert, azért, hogy legyen valaki, akivel közösségben lehet. Ő a mi Atyánk. Mi Istentől születtünk. Soha egyetlen földi szülő sem élvezte úgy a gyermekeivel való közösséget, mint ahogy Isten élvezi a fiaival és leányaival való közösségét.

Szakíts időt az Úr felé való szolgálatra: Imádkozz. Várakozz Istenre. Mondd meg Neki, hogy mennyire szereted Őt. Dicsőítsd Őt. Adj hálát a jóságáért és kegyelméért.

Megvallás: 

Készítsd el a saját megvallásodat. Gyakorold a mai leckét úgy, hogy szolgálsz az Úr felé.

MERJ SZERETNI: 40 nap a szeretet iskolájában-26.nap

A SZERETET FELELŐSSÉGTELJES 

Negyven nap, amely megváltoztatja a világot! Legalábbis a tiédet kedves olvasó! De ha te változol, változik a házasságod, változik a családod is. És változik a körülötted levő világ is. És gondolj csak bele, hogy mi minden történhet, ha ezeket a változásokat a szeretet szítja?

"Amiben mást megítélsz, abban önmagadat ítéled el; hiszen ugyanazokat teszed, miközben ítélkezel."  (Róma 2:1)

• Milyen könnyen hibáztatunk másokat, miközben mi olyan gyorsan kitérünk a minket ért kritika elől. És ez igaz a házastársunkra is. A másikat mindig könnyebb hibáztatni. Megvagyunk győződve róla, hogy a mi tettünk és érvünk a helyes, társunknak pedig csak örülnie kellene ennek.

• Eltökélt vagy, hogy társad minden szükségletét betöltsd? Vagy csak az érdekel, hogy ő betölti-e a tieidet? Vállaljunk felelősséget a társunkért: szeressük, tiszteljük és viseljük gondját, erre hív a szeretet.

• A kérdés tehát, hogy vállalod-e a felelősséget a saját hibáidért? Mondtál-e vagy tettél-e dolgokat társad - vagy Isten - felé, ami nem helyénvaló? A szeretet arra hív, hogy rendezd ezeket. Időbe telhet, amíg a bűnbánó szív kiformálódik benned.

"Minden ember pedig az ő maga cselekedeteit vizsgálja meg, és akkor csakis önmagára nézve lesz dicsekvése." (Galata 6:4)

Örömteli mindennapok: Maradj mindig lelkes

,,A reménység töltsön be örömmel! Legyetek türelmesek és kitartók, ha nehézségek vesznek körül! Állandóan imádkozzatok!,,-Róma 12,12

Céljaid eléréséhez nem elég a pozitív gondolkodás,a különféle önfejlesztő,pszichológiai tréningek gyakorlása.Lehet,hogy lelkes ember vagy ,de a saját erdből nem jutsz messzire ,lelkesedésed véges.
Isten erejére van szükséged!
Örömmel kell remélned,a nehézségekben kitartónak lenned,és hittel kell imádkoznod .Folyamatosan kell tenned.
Ha Istenben élsz, lelkes leszel. Ez pedig egy olyan lelkesség, amelyet nem befolyásol az időjárás, sem a gazdaság helyzete, sem a körülményeid.Szánd oda magad Istennek.
Kérd meg hogy segítsen neked ebben.Töltsön be az Ő erejével ,örömével minden napon ,hogy állhatatos maradj mindenkor.

Napi áhítat-Minden gyereket egyformán?

Hét témája: Mindenki munkálkodik

Olvasmány: 1Móz 17,15–22

Szeress minden gyermeket, de egyénre szabottan! Ha felnőtt vagy, hasonló elven neveld is őket!
„Azután ezt mondta Isten Ábrahámnak: Szárajt, a feleségedet ne nevezd többé Szárajnak, hanem Sára legyen a neve! Mert megáldom őt, sőt fiút adok tőle neked; megáldom őt, és népek támadnak belőle, népek királyai származnak tőle. Ábrahám arcra borult, de nevetett, és azt mondta magában: Százesztendős embernek lehet-e gyermeke? Vagy Sára kilencven éves létére szülhet-e? És ezt mondta Ábrahám az Istennek: Bárcsak Izmael életét oltalmaznád! De Isten ezt mondta: Nem! Sára, a feleséged szül neked fiút, akit Izsáknak fogsz nevezni. Szövetségre lépek vele is, örök szövetségre, meg utódaival is. Izmael dolgában is meghallgatlak: megáldom őt, és nagyon megszaporítom és megsokasítom utódait. Tizenkét fejedelmet fog nemzeni, és nagy néppé teszem. De szövetségre csak Izsákkal lépek, akit Sára egy esztendő múlva szül neked. Amikor Isten befejezte beszédét, eltávozott Ábrahámtól.”

Magyarázat

A címben feltett kérdésre a válasz: minden gyereket egyformán szeretni kell, de nem egyformán kell őket szeretni. Mindegyiket másként kell! Mindet a neki megfelelő módon. Ugyanez igaz a velük való munkára, vagyis nevelésükre is.
Az élet Istentől származik. Mindegyik. Az ördög életet adni nem tud, csak eltorzítani. Az élet lehet kikényszerített, kierőszakolt is, mégis hordozhatja Isten ajándékát. Mert az élet eredendően és végső soron maga Isten. A mi célunk ezért nem lehet más, mint hogy a saját, illetve a ránk bízottak élete ne hozzon szégyent rá, sőt, dicsőséget hozzon nevére. Hogy milyen módon? Egy biztos: nem egyformán. Hajlamosak vagyunk példaadás helyett tervezni a gyerekeink jövőjét. Így nem életelveket, hanem földi célokat hagyva rájuk. Nem azt bemutatva, hogyan kell Isten gyermekének Istennek engedelmeskedve élnie, hanem hogy a mi családunk hogyan gyarapodhat (hírben, vagyonban, rangban stb.). A családunkra szeretnénk dicsőséget hozni, végső soron a saját nevünkre.
Csakhogy családunk minden tagja Isten tulajdona. Teremtettsége vagy már megváltottsága okán. Valakivel tervei pedig a tulajdonosának lehetnek.
Rosszat kért Ábrahám? Mint apa, nem. De Istennek fontosabb volt, hogy megértesse: céljai csak neki lehetnek az apa fiaival.
(Szommer Hajnalka)

Hogyan ismerhetjük fel Isten hangját?

Az idők folyamán számtalan ember feltette már ezt a kérdést. Sámuel meghallotta Isten hangját, de nem ismerte fel, amíg Éli meg nem tanította rá (1 Sámuel 3:1–10). 

Gedeonnak Isten testben jelent meg, ő mégis kételkedett abban, amit hallott, olyannyira, hogy nem egy, hanem három jelet kért tőle (Bírák 6:17–22, 36–40). Amikor Isten hangját hallgatjuk, honnan tudhatjuk, hogy Ő az, aki beszél? 

Először is van valamink, ami sem Gedeonnak, sem pedig Sámuelnek nem volt. Nekünk ott van a teljes Biblia, Isten ihletett Igéje, amelyet olvashatunk, tanulmányozhatunk, amelyen gondolkozhatunk. „A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” (2 Timóteus 3:16–17). Ha kérdésünk adódik egy témával vagy döntésünkkel kapcsolatban, meg kell vizsgálnunk, hogy a Biblia mit tanít róla. Isten soha nem fog azzal ellentétes irányba vezetni minket, amit az Ő Igéjében tanít és ígér. (Titusz 1:2).

Másodszor, fel kell ismernünk Isten hangját ahhoz, hogy meg tudjuk hallani. Jézus ezt mondta: “Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem” (János 10:27). Azok hallják Isten hangját, akik hozzá tartoznak — azok, akiket hit által az Ő kegyelme megváltott az Úr Jézusban. Ezek azok a juhok, akik meghallják és felismerik az Ő hangját, mert ismerik Őt, a Pásztort, és az Ő hangját is. Ha fel akarjuk ismerni Isten hangját, akkor Hozzá kell tartoznunk.

Harmadszor, akkor halljuk Isten hangját, amikor időt töltünk imádkozással, tanulmányozzunk a Bibliát és csendben elmélkedünk az Ő Beszédén. Minél több időt töltünk bensőségesen Istennel, és az Ő Igéjével, annál könnyebben tudjuk felismerni az Ő hangját, és vezetését az életünkre nézve. A banki alkalmazottaknak úgy tanítják meg a hamis pénz felismerését, hogy olyan mélyrehatóan tanulmányozzák az eredetit, ami lehetővé teszi, hogy könnyen felismerjék a hamisítványt. 

Nekünk is olyannyira ismernünk kell Isten Szavát, hogy amikor Isten szól hozzánk, vagy vezet minket, világos legyen, hogy Isten az, aki szól. Isten azért szól hozzánk, hogy megérthessük az igazságot. 

Bár Isten képes hallható módon szólni emberekhez, mégis elsősorban az Ő Igéjén át beszél hozzánk, néha pedig a Szent Szellem által a Szellemünkhöz gondolati formában, a lelkiismeretünkhöz, a körülményeinken keresztül vagy más emberek által szól. 

Ha alkalmazzuk azt, amit a Szentírás az igazságról tanít, megtanulhatjuk felismerni Isten hangját.

Krisztusi élet: KRISZTUS – „A BÉKE FEJEDELME”

„Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak” (Mt. 5:9)

Krisztus a „béke Fejedelme”, ezért az Ő küldetése helyreállítani földön és mennyen a bűntől megrontott békét. „Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk, Jézus Krisztus által” (Róm. 5:1).

Aki beleegyezik, hogy elhagyja a bűnt, és helyette Krisztus szeretete előtt tárja ki szívét, az mennyei békében részesül.
A békének nincs más alapja. Krisztus szívünkbe fogadott kegyelme és kegyessége lefegyverzi az ellenségeskedést; lecsöndesíti a viszálykodást, ehelyett szeretettel tölti meg a lelket. Akinek békesség él szívében Isten és embertársai iránt, az nem lehet boldogtalan. Irigység nem talál helyet szívében, gonosz gyanakvás nem lel otthont benne; gyűlölség nem tud megállni ajtajánál. Az Istennel összhangban álló szív a menny békéjében részesül, és a béke áldásos hatását árasztja. A béke lelkülete harmatként száll majd a világi gondoktól megfáradt szívekre.
Krisztus a békesség üzenetével küldi követőit a világba. Aki a megszentelt élet csöndes, öntudatlanul áldásos hatásával Krisztus szeretetét tanúsítja, aki szavával és viselkedésével arra vezet másokat, hogy elvessék a bűnt, és Istennek adják át szívüket, az békességszerző.
A békességszerzők azért is boldogok, mert ők Isten fiainak mondatnak. Békés lelkületük a mennyel való kapcsolatukat bizonyítja. Az Üdvözítő édes légköre veszi körül őket. Életük jó illata, jellemük szépsége nyilvánvalóvá teszi a világ előtt, hogy ők Isten gyermekei. Az emberek meglátják és elismerik, hogy Jézus Krisztussal voltak.
„És a Jákóbnak maradéka olyan lészen a sok nép között, mint az Úrtól való harmat, mint a zápor a fűnek” (Mik. 5:7)
(Gondolatok a Hegyi beszédről, 27-28)
Amikor Ésaiás megjövendölte a Messiás születését, a Megváltót a „békesség Fejedelmé”-nek nevezte. Amikor az angyalok meghirdették a pásztoroknak, hogy Krisztus megszületett, ezt énekelték a betlehemi síkság felett: „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jó akarat!” (Lk. 2:14) Látszólag ellentmondás van a prófétai kinyilatkoztatások és Krisztus e szavai között: „Nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert” (Mt. 10:34). De ha igazán megértjük e kijelentéseket, tökéletes összhangot találunk a kettő között. Az evangélium a békesség üzenete. A kereszténység olyan életforma, amely – ha elfogadják és követik – békét, összhangot és boldogságot teremt az egész földön. Krisztus vallása szoros testvéri közösségbe vonja mindazokat, akik elfogadják tanításait.
(A nagy küzdelem, 46-47)

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Előttük megy fel az úttörő” - (Mikeás 2, 13)

Nos, rajta hát, Krisztus harcosainak serege felemelt fővel járhat, s te vándorpályádat bátran folytathatod, mert le van győzve előtted minden ellenség.

Mivel az Úr Jézus zarándokutunkon megelőzött bennünket, minden másként alakul, mintha Ő sohasem lépett volna erre az útra.

Ő minden ellenséget legyőzött, melyek ezt az utat veszélyessé tették. Légy hát bátor, te csüggedt harcos! Krisztus nemcsak, hogy járt ezen az úton, hanem meg is ölt minden ellenséget.

Félsz a bűntől? Nézd, keresztjére szegezte azt. Félsz a haláltól? Ő lett a halál halála. Félsz a pokoltól? Ő elzárta azt a keskeny úttól, melyen gyermekei Hozzá mennek; azok sohasem látják meg a kárhozat fertőjét.

Amilyen ellenséggel csak találkozhatna a keresztyén, azokat Ő mind legyőzte. Bár leselkednek az oroszlánok, de körmeik meg vannak rontva; sziszegnek a kígyók, de méregfogaik ki vannak szedve; tombolnak a rohanó folyók, de át vannak hidalva és elgátolva; lobognak a lángok, de mi azt a szennytelen ruhát viseljük, mellyel sértetlenül mehetünk át a tűzön. Az a fegyver, mely megsemmisítésünk végett lett kovácsolva, már eltört; azok a harci eszközök, melyek az ellenség ellenünk készített, már elvesztették élüket. Isten a Krisztus személyében minden hatalmat, mely nekünk valamelyest kért okozhatott volna, eltávolított és ártalmatlanná tett.

Nos, rajta hát, Krisztus harcosainak serege felemelt fővel járhat, s te vándorpályádat bátran folytathatod, mert le van győzve előtted minden ellenség. Mit akarsz még mást csinálni, mint bátran előremenni és a prédát elhozni? Leverettek, legyőzettek; összes teendőd abban áll, hogy a zsákmányt eloszd. Persze, még gyakran fogsz harcolni, de csak legyőzött ellenséggel. Kezei meg vannak rontva, jóllehet megkísérli, hogy elejtsen, de ereje nem felel meg romlott szándékának. Győzelmed megkönnyebbül, zsákmányod pedig mérhetetlen.

Föl harcosok, lelkesedve!
Kövessük Üdvözítőnk,
Ő érettünk megszenvedett
És a mennybe költözött,
Fejedelmünk győzött már, -
Szégyen, aki tétlen vár!

Csendes percek Istennel

Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?  
(Rómaiakhoz írt levél, 8. fejezet, 32. vers)

Csak álltam Steven hálószobájának ajtajában, és elnéztem a tizenhét éves fiamat amint végtagjaival az ágyneműbe gabalyodva mélyen aludt. 180 cm magas volt, már ráfért volna egy kis borotválkozás, és torzonborz, vastag barna hajjal büszkélkedhetett. Ott álltam, és arra gondoltam hogy mennyire is szeretem ezt a fiút!

Amikor Steven megszületett, nem is sejtettük, hogy csupán egy gyermeket fogunk felnevelni. Éveken át küzdöttünk a meddőséggel, majd második gyermekünk elvesztése olyan mély sebet hagyott bennünk, melyről azt gondoltuk, hogy soha sem fog begyógyulni. Most hogy elnéztem ezt a - majdnem kész férfi -  alvó gyermekemet, az iránta érzett szeretetem minden zegzugát betöltötte a szívemnek, oly annyira, hogy már azt gondoltam, hogy menten túlcsordul. Időnként azonban nem tudtam nem el játszani azzal a gondolattal, hogy milyen lett volna az életünk ha több Jaynes gyermek szaladgált volna a házban, betöltve a szobákat, szétdobálva játékokat, és az ujjlenyomataikat szerte széjjel hagyva a falakon.

"Uram" - imádkoztam, "tudod mennyire szeretem a gyerekeket, és mennyire szerettem volna egy teljes háznyi gyermeknek az édesanyja lenni. Tudom, hogy a Te útjaid sokkal magasabbak a mi útjainknál, és Te az én mennyei Atyám vagy, aki tisztában vagy azzal, hogy mi a legjobb számomra, de Uram, meg tudnád mutatni a célját a várakozás nehéz éveinek? Tudom, hogy nem tartozol nekem magyarázattal, de szükségem van egy kis bátorításra a mai napon, szeretném, ha felcsillanna egy darabka kincs a számomra."

Ott álltam az ajtóban, figyeltem a ritmikus, kiegyensúlyozott légzését Stevennek, és Isten szavai elárasztottak engem.

"Mert Isten úgy szerette ezt a világot, hogy az Ő egyetlen egy fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." 

Ezek a szavak mélyen megérintettek, úgy estek mint a kiszáradt földnek a tavaszi eső, lélegzetemet visszafojtottam.  Úgy tűnt, mintha  a Szentlélek reflektor fénnyel rávilágított volna Stevenre. Steven, az én egyetlen egy fiam. Most először az életben igazán megértettem a mélységét,  magasságát és a szélességét ezeknek az ismerős szavaknak. Jézus...Isten egyetlen egy Fia.

Igen, nekem is van egy egyetlen egy fiam, és nagyon sok embert szeretek ezen a világon, de senkit sem szeretek annyira, hogy feláldozzam érte az én egyetlen fiamat. De Isten engem így szeretett. Ő annyira szeretett bennünket, hogy feláldozta az Ő egyetlen egy Fiát, hogy nekünk az örök élet lehetőségét megadhassa.

A meddőség és a veszteség nehéz éveiben, a gonosz ilyen gondolatokkal üldözött engem: Isten nem szeret téged. Ha szeretne, akkor megadná neked, amire szükséged van. Ő nem szeret téged. Nem bízhatsz benne...

És ott, abban a percekben, a Steven ajtajában állva, rádöbbentem, hogy Isten mennyire szeret engem! Rávilágított az ellenség hazugságaira, és rámutatott az igazságra.

Amint a könnyeim végig patakzottak az arcomon, megköszöntem Istennek, hogy segített megérteni az Ő mérhetetlen szeretetét, azáltal, hogy egy élő, lélegző napi emlékeztetőt adott nekem fiam személyében.  Amint elnéztem őt, beismertem, hogy ha a mögöttünk lévő nehéz éveknek ez volt a célja, akkor megérte...

A Biblia így szól: " Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott." (Róma 8:28) Isten mire gondolt, amikor azt mondta, hogy "minden"? Egészen biztosan, Ő a jóra, a rosszra és a csúnyára is gondolt. Én hiszem, hogy minden nehéz és sötét élethelyzetben ott rejlik egy elrejtett kincs, amely arra vár, hogy ráleljünk. De ezt csak akkor találjuk meg, ha mélyre ásunk, a piszkot és a szennyet félre tesszük, és a felszín alá tekintünk.

És ez könnyű? Nem. Nehézséggel jár? Általában. Megéri? Mindig.

Kellett már próbát és veszteséget megharcolnod az életed folyamán? Ha igen, valószínű, hogy Isten egy értékes kincset rejtett el a fájdalom felszíne alatt, amely arra vár, hogy felfedezd. Bízol Benne annyira, hogy félretold a szennyet, és megtaláld ezt a kincset?

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy annyira szerettél engem, hogy elküldted a Te egyetlen egy Fiadat, hogy örök életet nyerhessek, ha hiszek Őbenne. 

Jézus nevében, Ámen.

Átgondolásra:

Mindig könnyeket csal a szemembe, amikor visszaidézem Steven ajtajában átélt pillanatokat. Te is voltál már így? Volt olyan alkalom az életedben, amikor valósággal megtapasztaltad, Isten mennyire szeret téged?

Lehet, hogy egy nehéz helyzet hullámvölgyében döbbentél rá? Vagy esetleg egy örömteli időszakban? Gondolj vissza így az életedre a mai napon. Emlékezzél. És adj hálát Istennek azért az eseményért.

Joyce Meyer - gondolatok

"Hála az Úrnak mi vagyunk Isten háza. Ő mindazok szívében ott lakozik, akik hisznek Jézusban. Sehova sem kell mennünk, hogy megtaláljuk, mivel mindig közel van. Egyszerűen csak oda kell Rá figyelnünk."
-Joyce-

"Keresztény utunkon legtöbbször az aggódás miatt sodródunk le az útról. 

A János 15:5-ben Jézus azt mondta.. "Nélkülem (levágva a Velem való éltető egységről) semmit sem tudtok cselekedni." Elmélkedj ezen a versen, és hagyd, hogy ez a szó, semmi, megragadjon !"
-Joyce -

Zsoltárok könyve 54. rész 6.rész

1. Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása;
2. Mikor a Zifeusok eljöttek, és azt mondák Saulnak: Nem mi nálunk lappang-é Dávid?
3. Isten, a te neveddel szabadíts meg engemet, és a te hatalmasságoddal állj bosszút értem!
4. Isten, hallgasd meg az én imádságomat, figyelmezz az én szájam beszédeire.
5. Mert idegenek támadtak ellenem, és kegyetlenek keresik lelkemet, a kik nem is gondolnak Istenre. Szela.
6. Ímé, Isten segítőm nékem, az Úr az én lelkemnek támogatója.
7. Bosszút áll az utánam leselkedőkön; a te igazságod által rontsd meg őket.
8. Kész szívvel áldozom néked: áldom a te nevedet, Uram, mert jó.
9. Mert minden nyomorúságból megszabadított engem, s megpihentette szemeimet ellenségeimen.

Reggeli dicséret: A Krisztus

„Dicsekszünk Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által most a megbékélést nyertük.”

Rómabeliekhez írt levél 5. rész 11. vers

Hajnali órákon, amikor csönd van körülöttem, kezembe veszem a Bibliámat, kinyitom, és meghívom Jézust, hogy értesse meg velem, amit ma üzenni szeretne nekem – ilyenkor nagyon gyakran elérzékenyülök. Végig gondolom, hogy ott van a mennyben, nézi ezt a földet, amelyet megváltani jött – és látja, hogy éppen ebben a percben hányan veszik kezükbe Bibliájukat és egy kis csendességben szeretnének találkozni Vele. Elképzelem örömét, szeretetét gyermekei iránt.
Ma reggel, ahogy így gondolkodtam, Páskuly Józsefné csodaszép verse jutott eszembe, amit megosztok veled. Nagyon mély gondolatok. Kívánom, hogy kísérjen el ez a gondolatsor a következő napokon. Bárcsak egyre inkább láthatóvá lenne bennünk Krisztus, akit szemlélünk!

MI NEM TUDUNK A PORBA ÍRNI

Úgy, ahogy voltál, úgy, ahogy voltam,
úgy indultunk el az Úr felé.
Kővé vált bűnök nehéz terhe alatt
roskadtunk le a kereszt elé.

S aki meghalt értünk annyi szenvedés közt,
nem vádolt és nem kárhoztatott.
Nem mondta, hogy így nem tud szeretni:
elfogadott, ahogy vagy, s vagyok.

Nem gerjedt haragra, hogy ilyen nyomorult
az, akiért az életét adta.
- Tudta jól, hogy földből van az ember,
S földi útja bűnnel van kirakva.

S mi megmintázzuk magunknak egymást,
nemes anyagból van a kép:
s jaj, ha nem hasonlítunk rá,
mit a képzelet felidéz!

Mi nem vagyunk szelíd Krisztusok,
mi nem tudunk a porba írni.
Mi nem tudunk a bűnös felett
fájó szívvel könnyeket sírni.

Mi nem tudunk megbocsátani,
mibennünk nincsen kegyelem.
Mi nem tudjuk szeretni, aki bánt:
- még a jó testvért is nehezen.

Hányszor próbálta meg az idő
bennünk az érzés hitelét,
hogy ha az egyik vétkezik,
a másik szeretni tud-e még?!

S hányszor estünk el próbában,
nyelvünkkel vétkezve oktalanul,
feledve az Isten irgalmát,
mi ítélkeztünk irgalmatlanul!

Hányszor ismertük fel magunkban
újra és újra azt a régit,
aki nem jutott el sohasem
a megbocsátás szeretetéig!

Bejegyezte: Gyürüs Panni

MERJ SZERETNI: 40 nap a szeretet iskolájában-25.nap

A SZERETET MEGBOCSÁT

Negyven nap, amely megváltoztatja a világot! Legalábbis a tiédet kedves olvasó! De ha te változol, változik a házasságod, változik a családod is. És változik a körülötted levő világ is. És gondolj csak bele, hogy mi minden történhet, ha ezeket a változásokat a szeretet szítja?

"Mert ha én is megbocsátottam valamit, ha valakinek megbocsátottam,
ti érettetek cselekedtem Krisztus színe előtt." (2Korinthus 2:10)

• Képzelj el egy börtönt. Olyanokat látsz itt rabságban, akik megbántottak életed folyamán. Gyerekkori ismerősök, talán az egyik szülőd, de még a házastársad is ott van láncra verve. Ez a börtön a szívedben található. Jézus nyújtja a kulcsot feléd, hogy minden foglyot felszabadíts.

• De te nem vagy képes ilyen könnyen megbocsátani. Hátat fordítasz, ám csak most szembesülsz azzal, hogy nincs kijárat. Haragod és keserűséged belőled is rabot csinált. Szabadulásod egyedül megbocsátásodtól függ.

• Megbocsátani nem könnyű, és el is tart egy ideig míg eljutunk e döntésre. Például tényleg rossz volt, amit tettek. Talán még bocsánatot sem kértek. De a megbocsátás nem mentesít senkit a felelősség alól. Csupán átadod Isten kezébe az ügyet, és megmented magad attól, hogy a témán töprengj, és dühöngj.

"Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az Ő haragjának,
mert meg van írva: 'Enyém a bosszúállás, én megfizetek' - így szól az Úr." (Római levél 12:19)

"A szeretet nem tart feljegyzéseket a rossz dolgokról."
(1Korinthus 13:5, angol fordítás)

"Atyám! Bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekszenek." (Lukács 23:34)

Köszöntünk Szent Szellem!: AMIKOR TŰZ ÁLTAL EMELTETÜNK FEL

"A Lélek fölemelt és elragadott engem. Én pedig mentem keserűen, felindult lélekkel, de az Úr kemény kézzel tartott engem " (Ez 3:14; új protestáns fordítás)

Isten Lelke nem annyira érzéseink alapján működik életünkben, sokkal inkább annak nyomán, mennyire vagyunk készek az Úr szolgáiként élni. Ezékiel szíve tele volt keserűséggel és haraggal a barátságtalan tekintetek és az emberek lázadó magatartása miatt. Ennek ellenére életét teljesen alárendelte Isten akaratának, akinek jelenlétében gyakran esett arcra.

Amikor a Maine állambeli Portlandben Harmonék házában először tartottak összejöveteleket, Ellen nem vett részt azokon, mert ekkor még a mély csüggedés és szorongás állapotát élte meg. A gyülekezet azonban különleges imaalkalmakat szervezett érte, s ezekhez még egy korábbi ellenzője, a Pearson papának nevezett laikus vezető is csatlakozott.

Most hallgassuk meg, hogyan számol be Ellen saját szavaival arról, mi is történt az egyik összejövetelen, amit szülei házában tartottak! "Miközben imádkoztak értem, hogy az Úr adjon nekem erőt és bátorságot az üzenet elfogadásához és továbbadásához, eloszlott az engem körülvevő sötétség, és hirtelen fény támadt körülöttem. Egy tűzlabdához hasonló jelenség ütött meg a szívem tájékán. Erőm elhagyott, és leestem a padlóra. Úgy éreztem magam, mintha angyalok társaságában lennék. E szent lények egyike elismételte e szavakat: 'Tudasd másokkal, amit én kijelentettem neked!' " A fiatal Ellen e tapasztalat után -Ezékielhez hasonlóan - elindult, hogy hirdesse az Úr üzenetét.

Évekkel ezelőtt a teológia professzorom, Alfréd Jorgensson erre emlékeztette hallgatóit: "Röpítsenek bárhová az érzéseid, Jézus mindig a Megváltód marad! Ugyanez igaz a Szentlélekre is: Ő mindig elérhető számodra!

Imádság a mai napra
"Atyám, nyitott vagyok. Figyelek rád. Készen állok!"

A Valóság Rapszódiája-Chris pásztor: Számít, Mi Az Amit Látsz

,,Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg őt.,, (1 János 3:1).

A nyitó igevers a "Lássátok" szóval kezdődik, ami tulajdonképpen azt jelenti, "Ímé!" vagyis "nézd!" Ugyan ez a szó van használva a 2 Korinthus 5:17 -ben, mely így szól, “Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.”

Most, hogy Krisztusban vagy, látnod kell, hogy minden újjá lett. Ha nem ez az amit látsz,az azt jelenti, hogy rossz dologra nézel. Már nem a te régi, gyenge, betegeskedő, szegény küszködő énedet kell látnod, az a személy már nem létezik többé. Teljesen másképp kell látnod önmagad ezentúl. Az "ímé" szó hasonlít egy héber szóhoz az Ószövetségben, “chazah.” Azt jelenti, szellemi szemszögből látni, a Szent Szellem szemével látni. Ő azt akarja, hogy lásd: igaz, virágzó és stabil vagy. Lásd, hogy Isten kiárasztotta rád szeretetét, és elfogadott téged. Lásd, hogy legyőzte érted a világot, és békét adott neked. Azt mondta a János 14:27 -ben, “Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!”

Nem csoda, hogy a Filippi 4:6-7-ben Pál apostol azt írja a Szent Szellem által, "Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” Ő már eleve dicsőségessé tette az életed; láss és járj annak fényében, aki Őbenne vagy, és mindannak fényében amit adott neked és tett érted.

Isten Igéje Igaz Világosság; melynek fénye alatt láthatod, hogy te Isten legjobbja vagy, az Ő dicsőségének kisugárzása és Igazságának kifejeződése. Lásd, hogy Ő veled van mindenütt ahová mész, hogy szeressen, vezessen, és irányítson téged győzelemben az életen át.

Megvallás
Isten dicsősége van az életemen, Ő merésszé és bátorrá tett engem; kiválóvá tett engem mindenben! Az Ige és a Szent Szellem által mindig győztes vagyok. Örvendezek, mert Krisztus az én üdvösségem, teljességem, megőrzőm, támaszom, és győzedelmem. Áldott legyen az Isten!

További tanulmányok:

1 Mózes 15:5-6;
És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Igy lészen a te magod. És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.

2 Korinthus 4:17-18
Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk; Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.

1 éves Biblia olvasási terv: Lukács 17:1-19; 1 Sámuel 3-7;
2 éves Biblia olvasási terv: Márk 3:8-19; 3 Mózes 18;

Olvasd az Igét, Szeresd, éld meg, járj a neked szánt áldásokban és állj készen a győzelemre ...

Szeretettel

Reggeli dicséret: Isten népe vagyunk

„Mert ő benne élünk, mozgunk és vagyunk; miképpen a költőitek közül is mondták némelyek: Mert az ő nemzetsége is vagyunk.”- (Apostolok cselekedetei 17. fejezet 28. vers)

Mai reggeli dicséretünk egy mozaikdarab Pál apostol athéni prédikációjából. Abból a beszédből, melynek középpontjában a görögök számára „ismeretlen Isten” áll, aki az élet fenntartója és akinek – ahogy olvastuk – genos, azaz nemzetsége, leszármazottai, útódai, gyermekei vagyunk.

De hogyan nevezhette az apostol hallgatóságát, a bálványimádó görögöket, az erkölcstelen rómaiakat, az erőszakos barbárokat, a hitetlenkedő zsidókat Isten utódainak?! Hát nemcsak a Jézusban hívő, a törvénytisztelő emberek az Isten gyermekei?

Bizony, sokszor tévesen azt gondoljuk; a mi hatáskörünk meghatározni ki és hogyan, milyen feltételek mellett lehet Isten gyermeke. Ezzel, csak azt bizonyítjuk, mennyire távol vagyunk a mennyei Atya szeretetétől, akinek tékozló fia éppoly kedves, mint az, aki otthon duzzogva szolgál.

Mi letagadhatjuk Őt, kiátkozhatjuk egymást, de akkor is az Ő teremtményei, az Ő gyermekei maradunk. És „elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián?” (Ézs.49:15)

Ha mi bűnös földi szülőként nem hagyjuk magára, az önző, követelőző, hisztiző csemeténket, ha mi nem cseréljük el szebbre, jobbra a beteg, sérült, bűnöző gyermekünket, akkor higgyük el, hogy Isten végképp nem tesz ilyet.

Sőt, megváltó szeretetével épp azt mondja, hogyha földi szüleid eldobnak is, vagy a testvéreid, a barátaid kiközösítenek is, ha mindenki megvet, ha mindenki elhagy: „én te rólad el nem feledkezem.” (Ézs.49:15)

"Mert örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád irgalmasságomat" (Jer.31:3)

Bejegyezte: Szilárd

Reggeli gyöngyszemek: Dicsőségről dicsőségre változunk el

„Mi pedig az Úr dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal tükrözzük, és az Úr Lelke dicsőségről dicsőségre ugyanarra a képre formál át minket.” (2Kor 3:18)

Amikor a hívőt megvilágosítja Isten Lelke, Jézus tökéletességét szemlélve kimondhatatlan örömmel örvendezik. Az énben csak bűnt és tehetetlenséget lát, a Szabadítóban pedig bűntelenséget és végtelen hatalmat. Krisztus áldozata, melyet azért hozott meg, hogy igazságában részesíthessen minket – ez az a téma, melybe egyre mélyebben és egyre nagyobb lelkesedéssel kell elmerülnünk. Az én: semmi; Jézus: minden…

A kegyelem átformáló ereje isteni természet részesévé tesz engem. Krisztuson ragyogott fel Isten dicsősége, és ha Krisztusra tekintünk, és önfeláldozásán elmélkedünk emlékezve rá, hogy őbenne lakozik az istenség teljessége testileg, akkor mind közelebb kerülünk az erő Forrásához…

Milyen fontos, hogy Isten Lelke megvilágosítson minket! Csakis így láthatjuk meg Krisztus dicsőségét, és szemlélés által elváltozva jellemünk hit által a Krisztuséhoz válik hasonlóvá…Ő kegyelmet és bűnbocsánatot hoz minden léleknek. amint hitben Krisztusra tekintünk, hitünk áthatol a sötét árnyakon és hódolattal adózunk Istennek csodálatos szeretetéért, hogy nekünk adta Jézust, a vigasztalót…

A bűnös Isten gyermekévé és a menny örökösévé lehet. Felkelhet a porból, és szilárdan állhat a világosságban…Minden lépéssel Krisztus újabb szépségeit látja meg és egyre hasonlóbbá válik hozzá jellemében. (Ellen G. White Manuscript 20, 1892.)

A Krisztus halálában megnyilatkozó kegyelem hálás szeretetet ébreszt a hívőben, és őszinte imájára adott válaszul kegyelemből kegyelembe, dicsőségből dicsőségbe vitetik, míg Krisztust szemlélve ugyanazon képmásra el nem változik. (The Youth’s Instructor, December 6, 1894.)

Napi áhítat: Kerteket művelnek

Hét témája: Kert

Olvasmány: Ám 9,11–15

Ha kertes házad van, a kerted is legyen a te vallomásod Istenről!

„Azon a napon fölállítom Dávid összedőlt sátorát, kijavítom réseit, helyreállítom romjait, fölépítem, és olyan lesz, mint hajdan. 12Birtokba veszik Edóm maradékát és mindazokat a népeket, amelyeket majd rólam neveznek el – így szól az ÚR, aki ezt véghezviszi. 13Eljön majd az idő – így szól az ÚR -, amikor nyomon követi a szántó az aratót, a szőlőtaposó a magvetőt. Must csurog a hegyekről, és ömlik a halmokról. 14Jóra fordítom népemnek, Izráelnek sorsát. Az elpusztult városokat fölépítik, és laknak bennük. Ültetnek szőlőket, és isszák azok borát, kerteket művelnek, és eszik azok gyümölcsét. 15Elültetem őket földjükbe, és többé nem tépik ki őket földjükből, amelyet nekik adtam. Ezt mondja az ÚR, a te Istened.”

Magyarázat:

„Kertes hetünk” – a mai áhítattal befejeződik. Az igeszakasz bibliai címe: „Boldog jövő ígérete”. Arany János egyik öregkori verséből idézek (Epilógus): „Az életet már megjártam; / Mit szivembe vágyva zártam, / Azt nem hozta. / Attól makacsul megfoszta. // Egy kis független nyugalmat, (…) Csöndes fészket zöld lomb árnyán, (…) Munkás, vidám öregséget, / Hol, mit kezdtem, abban véget… / Ennyi volt csak; / S hogy megint ültessek, oltsak.” Mi, maiak azonban arról is tudunk, hogy a boldog békekorszak előtt nehéz idők is jöhetnek, jönnek, s már itt is vannak! – Jézus szavai alapján mondhatjuk, hogy a „nagy megpróbáltatás” rémségei is előttünk vannak. Háborús feszültségek és katasztrófák, természeti csapások, üldöztetések, megromlott erkölcsök, hamis próféták, álkrisztusok… A szeretet sokakban meghidegül… Vajon talál-e hitet e földön? Sátáni erők tombolása körös-körül… Addig azonban munkálkodunk, megújult buzgósággal „műveljük” kertjeinket, gyülekezeteinket, a kényelmes kiútkeresések helyett szolgálatban állunk és igyekszünk hűségesen helyünkön maradni most és mindhalálig.

(Gerzsenyi Sándor)

Maranatha: Jön a Király: Munkálkodjunk felebarátainkért!

„Melyik ember az közületek, akinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszít, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt?” (Luk 15,4)

„Egyetlen lélek megnyerése érdekében latba kellene vetnünk a rendelkezésünkre álló forrásokat, akár a legvégsőkig. A Krisztushoz tért egyetlen lélek is mindenütt mennyei fényt áraszt, amely áthatol az erkölcsi sötétségen, és más lelkeket is megnyer.

Ha Krisztus otthagyta a kilencvenkilenc bárányt, hogy felkutasson egy elveszettet, vajon helyes, ha mi kevesebbet teszünk? A munka elhanyagolása, ha kevésbé igyekszünk, mint Jézus. Ha nem vagyunk olyan áldozatkészek, mint Ő, a szent megbízatást áruljuk el, és Istent gyalázzuk meg.

Fújjatok riadót mindenütt! Mondjátok meg az embereknek, hogy közel az Úr napja! Senkit ne hagyjatok figyelmeztetés nélkül! Mi is lehetnénk a szegény tévelygő lelkek helyében. Születhettünk volna mi is olyan helyre, ahol senki nem hallott még az igazságról. Az igazság értelmében, amelyből mindenki másnál többet kaptunk, adósai vagyunk mindenkinek. Kötelességünk továbbadni, hogy másokat is megmenthessen.

Nincs vesztegetni való időnk. A vég közel. Rövidesen veszélyessé válik az utazás. Minden módon akadályozni fogják az Úr hírnökeit, s nem végezhetik el majd azt, amire most még lehetőségük volna. Tegyünk meg mindent, amit tudunk. Isten tudomásomra hozta, hogy a sötétség erői hallatlan igyekezettel tevékenykednek. Lopakodva, mint a farkasok, megközelítik az alvókat, hogy elragadják őket. Nálunk a figyelmeztetés, tehát hangoztassuk! Munka vár ránk, végezzük el, mert rövidesen annyira nehézzé válnak a körülmények, amennyire ma elképzelni sem tudjuk. Segítsen minket Isten, hogy a világosság közvetítői maradjunk, Jézusra, vezetőnkre emelt tekintettel dolgozzunk, és türelmesen, állhatatosan fussunk, hogy elnyerjük a győzelmet.”

„Földi, bűn korlátozta életünk idején is a szolgálatban rejlik a legnagyobb öröm és a legmagasabb rendű nevelés. Jövőbeli életünkben is, amikor a bűnös emberi természet már nem fékez, a szolgálatban találjuk majd legnagyobb örömünket, és ezáltal lesz részünk a legmagasabb rendű tanulásban.” 

MERJ SZERETNI: 40 nap a szeretet iskolájában-24.nap

A SZERETET A KÍVÁNSÁG ELLEN HAT

Negyven nap, amely megváltoztatja a világot! Legalábbis a tiédet kedves olvasó! De ha te változol, változik a házasságod, változik a családod is. És változik a körülötted levő világ is. És gondolj csak bele, hogy mi minden történhet, ha ezeket a változásokat a szeretet szítja?

"És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké." -(1János 2:17)

• Az ember alapvetően mindig többet szeretne, nehezen elégszik meg. Szemünket és szívünket világi gyönyörök hajszolására adjuk. A pornográfia az egyik legkárosabb ilyen élvezet. De lehetne mondani a hatalomvágyat, a pénz utáni sóvárgást is.

"Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe, csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik." -(1 Timóteus 6:9)

• Az ilyen érzéki kívánságok nem férnek össze az igaz szeretettel. El fog távolítani Istentől, és a társadtól is. Egy személy, vagy tárgy, amelyet megkívánsz; olyan mint a betöltetlen vágyak feneketlen kútja. A kívánság pedig még több kívánságot szül.

• Eleged van a testi kívánságok hazugságaiból? Akkor tekints ezek helyett Jézusra! Fogadd be naponta az Ő szeretetét szívedbe! Légy hálás neki, mert Ő betölt és megelégít a kívánságok mosléka helyett.

"Cselekedvén mint szabadok, és nem mint akiknél a szabadság a gonoszság palástja." (1Péter 2:16)

Csendes percek Istennel-Folyóvíz mellé ültetve

„Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.” Zsolt 1,3

Mikor hozzámentem álmaim férfijához, azt hittem, elkezdődött a boldogan-éltek-amíg-meg-nem-haltak időszak. És így is volt – egy ideig. Csinos kis házunk volt a Logan streeten, negyedikeseket tanítottam, a gyülekezetben kedves barátok vettek körül. Nem csak jó, hanem nagyszerű volt az életünk.

Ez a „nagyszerű” hamar elszállt egy új állással egy új városban, egy új otthonban, egy új babával. Férjem munkájával együtt járt, hogy távol volt tőlünk – nagyon sokszor. És én egyedül voltam – szintén nagyon sokszor.

Nehéz volt átállni a sok egyedül töltött időre, de segített rájönnöm, hogy valami hiányzik. Előbb nem tudtam, mi az, és hol találom meg, csak azt tudtam, hogy nem tudja megadni az otthonom, a gyermekem, a férjem.

Eltartott egy ideig, míg végül rájöttem, mi hiányzik: Isten nem volt része a boldogan-éltek-stb. életemnek. Kihagytam belőle. Korán elfogadtam Jézust Megváltómnak, de sosem adtam át magam Neki, és nem sok időt töltöttem vele imádkozásban vagy a Bibliát olvasva.

Egy megváltott lélekből, aki nincs kapcsolatban Krisztussal, hiányzik az Ő teljessége. Ebben az ürességben éltem.

Isten meghallotta kielégítetlen szívem kiáltását, és a Szentíráshoz irányított. Amikor aznap kinyitottam a Bibliámat az első zsoltárnál, ezt a feltöltő igazságot olvastam:

„…az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.” Zsolt 1,2-3

Isten gyöngéden rávezetett, hogy az én fám – az életem – az Ő életadó folyóvizétől távolra lett ültetve. A világ vizei mellé ültettem magam, az időszakos örömök és beteljesülések mellé. Ettől pedig, a Tőle való távolléttől, állandó szomjúságban éltem. A terméketlen talaj és a vízhiány miatt fonnyadni kezdtem.

Az Igén való elmélkedés rávilágított, mi okozza a hiányérzetemet. Sosem jutott eszembe, hogy Isten utasításaiban örömöt lelhetnék, hogy a róluk való éjjel-nappali elmélkedés egyáltalán lehetséges. „Hogyan elmélkedhet valaki állandóan az Igéről, Uram, s közben a tennivalóit is elvégzi?” – kérdeztem.

Szelíd suttogással jött a válasz: „Próbáld ki.”

A következő öt hónapban naponta olvastam egy fejezetet a Zsoltárok Könyvéből. Pontosabban, a 119. zsoltárra több napot szántam. Olvastad a 119. zsoltárt? 176 verse elég nagy falat egy ilyen magamfajta újdonsült igeolvasónak.

Te Isten közelébe ültetted az életedet? Gazdag talaja van szívednek, ahol bőséges termést hozhat az Ige? Ha most azt érzed, amit én akkor, mikor kinyitottam a bibliámat – magányosnak, szomjazónak, hervadtnak –, a mai naptól fogva felfrissülhetsz!

Uram, ki akarom nyitni a bibliám, hogy Te elültethesd a változás magvait a szívembe. A világ szerinti élettől úgy érzem, fonnyad a lelkem. Köszönöm, hogy Igédnek hatalma van rá, hogy megváltoztasson. Jézus nevében, Ámen.

Andrew Wommack- Mit forgatsz a szívedben adáskor?

“Vigyázzatok: a kegyességeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy lássanak titeket, mert így nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól. (Máté 6:1)


Az ajándékod mögött rejtőző motivációid fontosabbak magánál az ajándéknál is. Pál azt mondta, ha az összes javait a szegényeknek adná, hogy azokat megetesse, vagy ha a végső áldozatot, az életét is odaadná másokért, de ezt nem a szeretet motiválná, akkor az ajándéka semmit sem használna. (1. Korinthus 13:3.)
Sok keresztény hűséggel ad, de sohasem látja a százszoros megtérülést, amit Jézus ígért, mivel nem helyesek a motivációik. (Márk 10:29, 30.) 

Pál azt mondja, hogy Isten a jókedvű adakozót szereti – nem azt, aki vonakodva vagy kötelességből ad. (2. Korinthus 9:7.)

Jézus megadja a kulcsot ugyanebben a tanításban, hogy tisztítsuk meg a motivációnkat. Azt mondja, “Te, pedig amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb” (Máté 6:3.) 
 Amikor adományoddal nem fogadsz elismerést az ajándékaidért, akkor helyes motivációból cselekszel és igazi öröm lesz a részed, ami az önzetlen adásból származik. (Apcsel 20:24.)

Kérd az Urat, hogy adjon lehetőséget a számodra arra, hogy egy kedves szót szólhass valakihez, vagy segítő kezet nyújthass olyannak, aki nem képes azt visszafizetni, és mások sem tudnak arról, hogy te voltál az adományozó. Ez lehet egy motoros a közlekedési dugóban, egy munkatárs, egy házastárs, egy gyermek, aki nem fogja megjegyezni a kedves tettedet, vagy akár mások is. 
Meg fogod látni, amikor keresed ezeket a lehetőségeket, akkor hirtelen körbe fognak venni téged.

Napi áhítat: A kert munkásai

Hét témája: Kert

A kert munkásai

Olvasmány: Mt 21,33–46

Sose vágyj többre, mint amit az élet rád bízott, mert nem fogod elbírni a feladatot!

„Hallgassatok meg egy másik példázatot. Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett, kerítéssel vette körül, borsajtót készített, és őrtornyot épített benne, azután bérbe adta munkásoknak, és idegenbe távozott. 34Amikor elérkezett a szüret ideje, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át a neki járó termést. 35A munkások megfogták szolgáit, és kit megvertek, kit megöltek, kit pedig megköveztek közülük. 36Aztán ismét küldött szolgákat, többet, mint először, de ugyanígy bántak azokkal is. 37Utoljára pedig fiát küldte el hozzájuk, mert úgy gondolta: A fiamat meg fogják becsülni. 38De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak maguk között: Ez az örökös: gyertek, öljük meg, és azután mienk lesz az öröksége. 39Majd megfogták, kidobták a szőlőn kívülre, és megölték. 40Vajon majd ha megjön a szőlő ura, mit tesz ezekkel a munkásokkal?” 41Ezt felelték neki: „Mivel gonoszak, ő is gonoszul veszti el őket, a szőlőt pedig más munkásoknak adja ki, akik megadják a termést a maga idejében.” 42Erre megkérdezte tőlük Jézus: „Sohasem olvastátok az Írásokban: Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő, az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben. 43Ezért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és olyan népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét. 44És aki erre a kőre esik, összezúzza magát, akire pedig ez a kő ráesik, azt szétmorzsolja.” 45Amikor a főpapok hallották példázatait, megértették, hogy róluk beszél. 46Szerették volna elfogni, de féltek a sokaságtól, mert az prófétának tartotta.”

Magyarázat:

A ma olvasott hatalmas példázat magában foglalja saját közösségünk régebbi sorsának néhány részletét is. – A múlt század elejétől szinte a végéig átélhettünk hasonlókat. – Édesapám például lelkipásztorként olyan helyzetbe sodródott egyszer, hogy egy elhunyt gyülekezeti vezetőt háromszor kellett eltemetnie – felekezeti féltékenység, hatósági tudatlan tehetetlenség miatt (egyházi temető, dögtemető, újonnan adományozott temetőrész). De a fő üzenet Istennek e világot megmenteni akaró kegyelmi tervéről hangzik e megrázó példázatban. A sor elején az ótestamentumi kor felelős papjait, prófétáit, lelki munkásait találjuk. A dráma záró felvonásában pedig Jézus Krisztus szenvedéstörténetét vetíti elénk a prófétai kép. Félelmetes mondattal zárul a kinyilatkoztatás: „Mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és olyan népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét.” – Beleremeg a szívünk e szavak hallásába, amikor itt állunk a legújabb népvándorlás küszöbén és az úgynevezett migránskérdés sötét árnyékában. A történet záradékában szereplő főpapok kizárólag csak abban lehetnek példák számunkra, hogy ők „megértették, hogy róluk beszél”. – A nép pedig abban, hogy Jézust „prófétának tartották”.

(Gerzsenyi Sándor)

REINHARD BONNKE: „Aki engem látott, látta az Atyát”

Jézus azt mondta: „Aki engem látott, látta az Atyát” (János 14:9)

Ha az Atya olyan mint Jézus, akkor Isten csodálatosabb, mint azt bárki valaha gondolta vagy feltételezte volna! Már Izrael is csodálatos ismerettel rendelkezett Róla, Jézus viszont ezt az ismeretet a végtelen égig emelte!
Ismerjük Isten neveit, például Jahve-Jíre (az Úr gondoskodik), azonban JÉZUS neve fölötte áll minden más névnek, mivel magába foglalja mindazokat! (ApCsel 4:10-12). Jézus mindaz, amit az ószövetségi Jahve nevek kijelentenek Istenről.

A Zsidók 1:3 azt állítja, hogy Ő „Isten lényének képmása”. Az egyik fordításban ez úgy szól, hogy „Isten valóságának megjelenítése”, vagy „Isten dicsőségének a kisugárzása”, Ha tehát Isten olyan mint Jézus, akkor a Mindenhatót nem úgy kell elképzelni, mint valami érzéketlen Valakit egy távoli felhőn. Amikor a dolgok rosszra fordultak idelenn, Isten nem tudott nyugodtan ülni a Trónján. Muszáj volt eljönnie, muszáj volt valamit tennie. Jézus valójában a cselekvő Isten, mint ahogy a Szent Szellem is az.

Amikor István, az első keresztény mártír felemelte a szemét, látta Jézust állni az Isten jobbján (ApCsel 7:56). Állt, nem pedig ült. Ez a Jézus van veled most. Áldjon az Úr!

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„A mással jót tevő ember megkövéredik; és aki mást felüdít, maga is üdül.”
(Példabeszédek 11,25)

Itt az a nagy igazság közöltetik velünk, hogy adnunk kell, ha venni akarunk; hogy vetnünk kell, ha gyűjteni akarunk; hogy másokat kell boldogítanunk, ha boldoggá akarunk lenni. Azután mások lelki jóllétét kell keresnünk, ha óhajtjuk, hogy mi magunk is megerősödjünk lelkileg.
„A mással jót tevő ember megkövéredik, és aki mást felüdít, maga is üdül.” Az a törekvés, hogy másoknak használjunk, áldásos működésre fejleszti erőnket. Vannak elrejtett tehetségeink és szunnyadozó képességeink, melyek gyakorlat által napfényre kerülnek. Munkára való erőnk önmagunkban marad elrejtve mindaddig, míg nem merészkedünk kimenni az Úr táborába harcolni, vagy még nincs bátorságunk a nehézségek hegyeit megmászni.
Nem tudjuk milyen gyöngéd részvét lakozik bennünk, míg nem törekszünk az özvegyek könnyeit felszárítani és az árvák nyomorát enyhíteni.
Gyakran tapasztaljuk, hogy mialatt másokat tanítunk, magunk is gazdagabb ismeretekhez jutunk. Óh, milyen üdvös tanítást nyertek némelyek közülünk a betegek és haldoklók ágyánál! Odamentünk, hogy vigaszul vigyük az írás szavait és elmentünk megszégyenülve tudásunk csekélysége és elégtelensége miatt. Amikor szegény szentekkel beszélgetünk, alaposan megismerjük Istennek útjait és mélyebb belátást nyerünk az isteni igazságba. Innen van az, hogy ha másokkal jót teszünk, alázatosabbak leszünk. Rájövünk, hogy mily sok kegyelem van ott, ahol azt a legkevésbé várnánk, és hogy milyen gyakran túltesznek rajtunk a szegény hívők az igazság ismeretében. Vigaszunk is szaporodik, ha másokért fáradozunk. Törekszünk őket felbátorítani s a vigasztaló szavak felüdítik saját szívünket. Úgy vagyunk, mint az a két ember a havasokban: az egyik betakarta a másik testét hóval, hogy megvédje a fagyás általi haláltól, e munka által saját vérét is mozgásban tartotta, így a saját életét is megmenthette.

A sareptai özvegyasszony ételt adott a prófétának szegényes készletéből és attól a naptól kezdve nem ismert szükséget. „Adjatok, nektek is adatik. Teljes, megrázott, megnyomott és elfolyó mértéket adnak a ti szívetekbe”.