2017. szeptember 5., kedd

Derek Prince: Isten igéjének megvallása



Hitből élek a nekem tulajdonított igazság kifejezéseként, és a hitem gyakorlása révén megmutatom kimunkált igazságomat. Kijelentem, hogy hit által Isten igaz emberré tett engem.

Köszönöm Jézus, hogy magadhoz kapcsoltál. Egységben vagyok az Úrral, és mert a Szent Szellem megvilágít, nem vagyok többé sötétségben. "Aki az Úrral egyesül, egy szellem Ővele" - és ez az igazság rám is vonatkozik. Istennel való közvetlen, személyes érintkezésem szellemtől Szellemig hat. A legmagasabb rendű tevékenységem az Istennel való egység, amikor szellemben és igazságban imádom Őt. Az Istennel való egyesüléssel az a célom, hogy szellemi gyümölcsöt teremjek. Csatorna leszek, amelyen keresztül Szent Szellem és a szellemi élet vize áradhat ki a világba, betőltvén a szükségeket. Egyesültem Istennel és egy szellem lettem vele.

Köszönöm Uram, hogy megvásároltál. Jézus a megválltásom teljes árát kifizette. A fizikai testrészeim Isten számára használható eszközök, és én a rendelkezésére bocsátom őket. Én vagyok az a felbecsülhetetlen értékű gyöngy, amelyet Isten megvásárolt. Jézus szeretet engem és önmagát adta értem, és Övé vagyok mindörökre! Én Jézus drága vérén váltattam meg. A testemet fölajánlom neked élő áldozatul. Isten megszentelt engem, elválasztott a maga számára, és átvitt az Ő királyságába. Áron vétettem meg, és Istenhez tartozom.

Köszönöm Jézus a tested részévé tettél. Benned megtalálom a helyemet és elhívásomat. Nem vagyok egyedül, hanem Krisztus testének többi tagjával együtt foglalom el a harcállást. Isten elvezet engem a nekem rendelt különleges helyre. Összeköttetésben állok más tagokkal. Tisztelem őket. Az Úr pont a nekem megfelelő helyre vezet engem a testében. Kegyelmed által tisztelni fogok más tagokat, és olyan embereknek tekintem őket, akikért Jézus meghalt. Isten a helyemre illesztett, egyéni identitással, mégis az egész részeként, hogy Krisztust a maga teljességében képviselje a világban. Krisztus testének tagja vagyok.

Köszönöm Uram, hogy elhívtál. Kijelentem, hogy egy pozitív tartalmú, hatékony erőként engedni fogom, hogy "fényljék a világosságom". Kimunkálod bennem az elhívásodat. Törekedni fogok a szentségre, amint a békességre is minden emberrel, hogy részesedjem szentségedből. Az elhívásom az Ő választásából az örökkévalóságban történt, nem önkényes tett volt. Isten igéjének tiszta vize megmosott és megtisztított engem. Élni fogok minden gondviseléssel, amit Isten elkészített. Jézus vére megőriz és elválaszt, megszentel engem. A testemet élő áldozatként felajánlom Istennek. A szentség nem az összes szabálynak való engedelmességből származik, hanem abból, hogy Jézus megváltott. Jézus az én szentsége, ezért szent vagyok.

Köszönöm Uram, hogy elválasztottál szeretetben. Jézus viselte el az elutasítottságomat, hogy Isten elfogadhasson engem. Már a világ teremtése előtt szeretetett és kiválasztott engem, és ellenálhatatlan szeretetéből elhívott engem. Isten örökbe fogadott gyermeke lettem.

Ámen!

Forrás: Derek Prince: Isten igéjének megvallása című könyvéből...

Napi áhítat: Kiengesztelés

Hét témája: Üdvösségünk összetevői 
Olvasmány: Róm 3,21–31

A legokosabb dolog mindenki számára kibékülni Istennel. Mégis Jézus Krisztus kellett ahhoz, hogy ezt meg is tegyük.
„Most pedig a törvény nélkül jelent meg Isten igazsága, amelyről bizonyságot is tesznek a törvény és a próféták. Isten pedig ezt az igazságát most nyilvánvalóvá tette a Krisztusban való hit által minden hívőnek. Mert nincs különbség: mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. Mert az Isten őt rendelte engesztelő áldozatul azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa. Isten ugyanis az előbb elkövetett bűnöket elnézte türelme idején, hogy e mostani időben mutassa meg igazságát: mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz. Hogyan lehetséges akkor a dicsekvés? Lehetetlenné vált. Milyen törvény által? A cselekedeteké által? Nem, hanem a hit „törvénye” által. Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül. Vagy Isten kizárólag a zsidóké? Nem a pogányoké is? Bizony, a pogányoké is; mert egy az Isten, aki megigazítja a körülmetéltet hitből, a körülmetéletlent pedig hit által. Érvénytelenné tesszük tehát a törvényt a hit által? Szó sincs róla! Sőt inkább érvényt szerzünk a törvénynek.”

Magyarázat

Mi emberek sokféle módot kerestünk már a bűn rendezésére, amiről azt gondoltuk, hogy megoldás, de valójában nem segített. Van, aki elfut a probléma helyszínéről, mintha nem is ő tette volna, és ezzel csak még bűnösebb lesz. Van, aki ajándékkal igyekszik feledtetni a bűneit. Izrael fiai is volt, amikor áldozattal akarták kiengesztelni az Istent. Bármivel is próbálkozunk, nem lehet jóvátenni a bűnt. Isten viszont készített egy helyettes áldozatot, melyre nézve kiengesztelődött a bűn miatt. Ha beismerem a bűneimet, és elfogadom, hogy Jézus ezek miatt halt meg, Krisztusért kiengesztelődik Isten, és megbocsátja a bűnt. Ő már nem úgy tekint rám, mint bűnösre, de azt várja, hogy én is másként éljek azután. Mi nem tudjuk megoldani a bűn kérdését, de kegyelemből ő készített egy megoldást, amit ha hittel megélek, akkor igaznak fogad el. Ez a kegyelmi megoldás minden ember számára készen áll. A gyermekei számára sincs külön út, csak ez az egy. A bűn miatt ítélet alá van rekesztve a teremtett világ, de ha elfogadom, hogy a bűneim ítélete Krisztuson teljesedett be, akkor nekem már nem kell félnem az ítélettől.
Uram, segíts felvállalni a bűneimet, és a kereszthez vinni, hogy Jézusért megszabaduljak azok terhétől!
(Tenkely Béla)

MERJ SZERETNI: 40 nap a szeretet iskolájában-36.nap

A SZERETET ISTEN IGÉJE.
Negyven nap, amely megváltoztatja a világot! Legalábbis a tiédet kedves olvasó! De ha te változol, változik a házasságod, változik a családod is. És változik a körülötted levő világ is. És gondolj csak bele, hogy mi minden történhet, ha ezeket a változásokat a szeretet szítja?
"Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága." 
(Zsoltárok 119:105)
• A Szentlélek a megváltás révén már a szívedben él, ő az igazság megvilágosítója és magyarázója. Az Ő lámpása révén, a Szentírás a rendelkezésedre áll, hogy megértsd és élj általa. Szánd oda magad erre!
• Ha otthonodat Isten örök érvényű Igéjére alapozod, akkor bebiztosítod a pusztulás ellen. Istennek minden helyzetre van megfelelő terve, melyeket Igéjében kijelentette. Csupán olvasni, majd alkalmazni kell. Pontosan tudja, mi mindenre van szükséged.
"[Isten beszédei] kívánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is;
és édesebb a méznél, még a színméznél is."
(Zsoltárok 19:11)
"Aki hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló a bölcs emberhez,
aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek,
és nekirontottak annak a háznak, de nem dőlt össze, mert kősziklára volt alapozva." 

(Máté 7:24-25)
• Idővel életed minden olyan területe, amelyet alárendeltél Isten alapelveinek, erősödni fog. De ez fordítva is igaz. Amelyik területet a saját kezedbe szeretnél tartani, egyre gyengébb lesz, majd jönnek az élet viharai, és a "ház" összedől. A bölcs házaspárok tehát Isten Igéjének kősziklájára építik a házukat.
"Mert amelyek régen megírattak, a mi tanulságunkra írattak meg." (Róma 15:4)

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Te, akit az én lelkem szeret.” - (Énekek éneke 1, 7)


Dicső dolog, ha olyan állapotban vagyunk, hogy minden „ha” vagy „de” nélkül mondhatjuk az Úr Jézusnak: „Te, kit az én lelkem szeret”.
Némelyek csak annyit mondhatnak Jézusról: reméljük, hogy szeretjük Őt, hisszük, hogy szeretjük Őt. De ilyesmivel csak szegényes és felületes tapasztalat elégedhet meg. 
Senki se hagyjon a legkevésbé sem addig lelkének nyugtot, míg egy ily komoly, mély, életbevágó dologban teljes bizonyosságot nem szerez magának. Ne elégedjünk meg azzal a felületes reménységgel, hogy Jézus minket szeret, sem azzal az üres bizodalommal, hogy szeretjük Őt. Az ókor szentjei nem éltek ilyen határozatlan szavakkal: „de”, „ha”, „remélem”, „hiszem”, hanem őszintén és nyíltan beszéltek. „Tudom, kiben hiszek”, mondja Pál apostol.
 „Jól tudom, hogy az én Megváltóm él”, mondja Jób. 

Szerezz biztos tudomást Jézus iránt való szeretetedről és ne elégedj meg kevesebbel addig, míg teljes bizonyossággal mondhatod, hogy részed van őbenne. Bizonyságul szolgál az, „hogy a Szentlélek tanúbizonyságát nyered, és annak bélyegét hordod lelkeden hit által”.
A Krisztus iránti valódi szeretet minden esetben a Szentlélek műve, Ő hozza létre a szívben. 
E szeretetnek hatásos okozója a Szentlélek, de annak belső oka, hogy Jézust szeretjük, magában az Üdvözítőben van. 
Miért szeretjük Jézust? „Mert értünk odaadta magát.” Az Ő halála által nyertünk életet. 
Az Ő vére által jutottunk békéhez. Jóllehet gazdag volt, mégis szegénnyé lett értünk. Miért szeretjük mi Jézust? Az Ő személyének kiválóságaiért. Szépségének csodálása, szeretetreméltó voltának elragadtatása és az Ő végtelen tökéletességének ismerete tölt el bennünket! 

Nagysága, jósága és kedves lénye egy ragyogó sugárrá olvadnak össze, mely a lelket elbájolja és a gyönyör oly tengerébe meríti, hogy így kell felkiáltania: „Igen, Ő kedves, mindenestől fogva kívánatos!” „Óh, boldog szeretet — oly szeretet, mely a szívet a selyemnél puhább kötelekkel kötözi meg és a gyémántnál keményebb béklyókkal.”

Jeremiás próféta könyve 7. rész 23.vers


1. Az a beszéd, a melyet az Úr szóla Jeremiásnak, mondván:
2. Állj az Úr házának ajtajába, és kiáltsd ott e beszédet, és mondjad: Halljátok az Úr beszédét mind, ti Júdabeliek, a kik bementek ezeken az ajtókon, hogy imádjátok az Urat!
3. Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Jobbítsátok meg a ti útaitokat és cselekedeteiteket, és veletek lakozom e helyen!
4. Ne bízzatok hazug beszédekben, mondván: Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma ez!
5. Mert csak ha valóban megjobbítjátok a ti útaitokat és cselekedeteiteket; ha igazán ítéltek az ember között és felebarátja között;
6. Ha jövevényt, árvát és özvegyet meg nem nyomorgattok, és ezen a helyen ártatlan vért ki nem ontotok, és idegen istenek után sem jártok a magatok veszedelmére:
7. Akkor lakozom veletek ezen a helyen, a földön, a melyet a ti atyáitoknak adtam, öröktől fogva mindörökké.
8. Ímé, ti hisztek a hazug beszédeknek, haszon nélkül!
9. Nemde loptok, öltök és paráználkodtok, hamisan esküsztök, a Baálnak áldoztok és idegen istenek után jártok, a kiket nem ismertek:
10. És eljőtök, és megállotok előttem e házban, a mely az én nevemről neveztetik, és ezt mondjátok: Megszabadultunk; hogy ugyanazokat az útálatosságokat cselekedhessétek!
11. Vajjon latrok barlangjává lett-é ez a ház ti előttetek, a mely az én nevemről neveztetik? Ímé, én is látok, azt mondja az Úr.
12. Mert menjetek csak el az én helyemre, a mely Silóban van, a hol először lakoztam az én nevemmel, és lássátok meg, hogy mit cselekedtem azzal az én népemnek, Izráelnek gonoszságáért!
13. Most pedig, mivelhogy mindezeket a cselekedeteket megcselekszitek, azt mondja az Úr, és mivelhogy szüntelen szóltam, és szóltam ti néktek, de nem hallottátok, és kiáltottam néktek, de nem feleltetek:
14. Azért úgy cselekszem e házzal, a mely az én nevemről neveztetik, a melyben ti bizakodtok, és e hellyel, a melyet néktek és a ti atyáitoknak adtam, a mint Silóval cselekedtem.
15. És elvetlek titeket színem elől, a mint elvetettem mind a ti atyátokfiait, Efraimnak minden magvát.
16. És te ne imádkozzál e népért, se jajszót, se könyörgést ne emelj érettök, és nálam közben ne járj; mert én meg nem hallgatlak téged!
17. Nem látod-é te: mit cselekesznek ők Júda városaiban és Jeruzsálem utczáin?
18. A fiak fát szedegetnek, az atyák gyujtják a tüzet, az asszonyok pedig dagasztanak, hogy az ég királynőjének béleseket készítsenek, és az idegen isteneknek italáldozatokkal áldoznak, hogy engem felingereljenek.
19. Avagy engem ingerelnek-é ők, azt mondja az Úr, és nem magokat-é, hogy gyalázat borítsa arczukat?
20. Azért ezt mondja az Úr Isten: Ímé az én haragom és búsulásom kiömlik e helyre, az emberekre és a barmokra, a mezőnek fáira és a földnek gyümölcseire, és égni fog, és el nem aluszik.
21. Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Égőáldozataitokat rakjátok a ti véres áldozataitokhoz, és egyetek húst!
22. Mert nem szóltam a ti atyáitokkal, és nem rendelkeztem velök, a mikor kihoztam őket Égyiptom földéről, az égőáldozat és véres áldozat felől;
23. Hanem ezekkel a szavakkal utasítottam őket, mondván: Hallgassatok az én szómra, és én Istenetekké leszek, ti pedig az én népemmé lesztek, és mind csak azon az úton járjatok, a melyre utasítottalak titeket, hogy jól legyen dolgotok!
24. De nem hallgattak, és fülöket sem hajtották felém, hanem az ő gonosz szívök fásultságában a magok tanácsa szerint jártak, és háttal valának felém, és nem arczczal.
25. Attól a naptól fogva, a melyen kijöttek a ti atyáitok Égyiptom földéből e mai napig küldtem hozzátok minden én szolgámat, a prófétákat napról-napra, szüntelen küldöttem;
26. De nem hallgattak reám, és fülöket sem hajtották felém; hanem megkeményítették nyakukat, és gonoszabbul cselekedtek, mint az ő atyáik!
27. Ha elmondod nékik mind e szavakat, és nem hallgatnak reád, ha kiáltasz nékik, és nem felelnek néked:
28. Akkor ezt mondd nékik: Az a nép ez, a mely nem hallgat az Úrnak, az ő Istenének szavára, sem fenyítését fel nem veszi; elveszett a hűség; kiszaggattatott az ő szájokból.
29. Nyírd le hajadat és vesd el, és kezdj a hegyeken gyászéneket, mert útálja az Úr és elhagyja a nemzetséget, a melyre haragszik.
30. Mert gonoszt műveltek előttem Júdának fiai, azt mondja az Úr; útálatosságaikat bevitték abba a házba, a mely az én nevemről neveztetik, hogy megfertőztessék azt.
31. És felépítették a Tófet magaslatait, a mely a Ben-Hinnom völgyében van, hogy megégessék fiaikat és leányaikat tűzben, a mit nem parancsoltam, és a mi gondolatomban sem volt.
32. Azért ímé eljőnek a napok, azt mondja az Úr, a mikor nem beszélnek többé a Tófetről, sem a Ben-Hinnom völgyéről, hanem az öldöklés völgyéről; és temetkezni fognak Tófetben, és hely sem lesz elég.
33. És e nép holtteste az ég madarainak és a mezei barmoknak lesz eledelökké, és nem lesz, a ki elriassza azokat!
34. És megszüntetem Júda városaiban és Jeruzsálem utczáin az örömnek szavát és a vígasságnak szavát, a vőlegény szavát és a menyasszony szavát; mert elpusztul a föld!

Reggeli dicséret: Az üdvösség öröme

"Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem."- Zsoltár 51,14

Voltál már úgy, hogy igazán mélyen átérezted, hogy valamit helyrehozhatatlanul elrontottál? Rád nehezedett már a bűn súlya, következménye, fájdalma? Akkor igazán azonosulni tudsz Dávid kérésével: "Add vissza nekem üdvösséged örömét, és készséges lélekkel erősíts meg engem". A bűneinkkel való szembesülés mély és sötét verembe, teljes reménytelenségbe taszít bennünket, ahonnan a magunk erejéből nem tudunk kiszabadulni. (Talán az egyetlen - átmeneti - "megoldás" a felejtés, amikor mindent megteszünk azért, hogy ne kelljen a valós helyzetünkről gondolkodni... Nem véletlenül van olyan sokféle módszer arra, hogy a gondolkodásunkat tompítsuk...)

Milyen hatalmas ajándéka Istennek a Megváltó és a megváltás üzenete! A bűnömre, Ő adott megoldást. Megmentett a halálos ítélettől, új reménységgel ajándékoz meg. Nem csupán megbocsát, de megígéri: kiszabadít a megkötözöttségekből. Nem "olcsó kegyelmet" kínál, hanem "drága" szabadítást, amelynek minden terhét és költségét ő állja.

Amikor szembesülünk Isten mélységes szeretetével, amely a legmélyebben a bűnösökhöz való viszonyulásában látható, akkor a bűntudatból bűnbánat érlelődik. Ez a változás a leginkább abban nyilatkozik meg, hogy mélységes vágy és elszántság ébred bennünk a megváltozásra: "engedelmesség lelkével támogass engem".

Ma melyik utat választod? Megpróbálod kikerülni a szembesülést, és minden dolgodra mentségeket keresel, vagy engeded, hogy önmagaddal és bűneiddel találkozva átéld a bűnbánat szívszorongató fájdalmát, s megragadod a megváltás ígéretét? 
Keresed-e ma a legnagyobb örömöt: a megbocsátás (üdvösség) megtisztító örömét?

Bejegyezte: Hiti

2017. szeptember 4., hétfő

MERJ SZERETNI: 40 nap a szeretet iskolájában-35.nap

A SZERETET FELELŐSSÉGRE VONHATÓ

Negyven nap, amely megváltoztatja a világot! Legalábbis a tiédet kedves olvasó! De ha te változol, változik a házasságod, változik a családod is. És változik a körülötted levő világ is. És gondolj csak bele, hogy mi minden történhet, ha ezeket a változásokat a szeretet szítja? 

"Hiábavalók lesznek a gondolatok, mikor nincs tanács;
de a tanácsosok sokaságában előmennek."
-(Példabeszédek 15:22)

• Élete során mindenkinek jól jön a bölcs tanács. A bölcsek örömmel fogadják, az ostobák pedig nem kérnek belőle. A bölcs tanács olyan, akár egy térkép egy fontos utazáshoz. A bölcsesség értékesebb az aranynál. Ha nem fogadod el, az olyan, mintha értékes érmeket hagynál kihullani a kezedből.

• A jó házassági tanácsadók figyelmeztetnek a rossz döntések előtt, de örülnek is veletek, ha házasságotok jó irányba halad, és fejlődik.

• És neked van olyan valaki, aki a szemedbe mondja az igazat? Szükségetek van mindkettőtöknek ilyen barátokra. De vigyázz! Vannak olyanok is, aki arra bátorítanak, hogy legyél önző, sőt ha kell saját boldogságod érdekében hagyd ott társadat. Ők a rossz hatások hordozói.


"A győzelem pedig sok tanácsos által van."
(Példabeszédek 11:14, angol fordítás)

Csendes percek: ISTEN SEGÍTŐ KEZE

A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz. És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz. A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele. Mert némelyik a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét, ugyanazon Lélek által. Egyik ugyanattól a Lélektől a hitet, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait. Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken való szólást, vagy pedig a nyelveken való szólás magyarázását kapta. De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja. -1Kor 12,4-11.

,,Mert a nekünk adott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak.,, (Róm 12,6)

Néhány évvel ezelőtt a feleségemmel együtt éppen vásároltunk. Hirtelen erős késztetést éreztem, hogy a fagyasztott élelmiszerek osztályára menjek, és megnézzem a jégkrémeket. Valójában nem akartam jégkrémet venni, csak erős vágyat éreztem, hogy megnézzem őket. Ahogy odaértem, megláttam egy alacsony, idősebb embert a jégszekrény ajtaja előtt állni. Nagyon megörült amint meglátott, és megkérdezte: "Le tudná venni nekem, kérem, azt a dobozt onnan fentről?" "Természetesen" - válaszoltam.

Már visszafelé tartottam feleségemhez, amikor megtorpantam. Egy különös, mégis vidám érzés fogott el: Isten volt az, aki használt most engem, hogy segítsek valakin. 

Korábban küszködtem azzal az érzéssel, hogy nincs semmilyen érdemleges talentumom, hogy szolgáljak az Úrnak. Aztán eszembe jutott a Biblia szava, hogy különböző ajándékaink vannak a szolgálatra. Az én egyik ajándékom, hogy kész vagyok segíteni másoknak apró dolgokban, étel felszolgálásában, az asztal megterítésében, vagy levenni a polcról valamit annak, aki nem éri azt el. Azt hiszem, Isten tudta, hogy az az ember szeretne valamit, amit nem tud megtenni, és azt is tudta, hogy én kész vagyok segíteni, ezért odaküldött. 

Mindnyájunknak van képessége Isten szolgálatára, csak nem mindig ismerjük fel.

Imádság: Drága Urunk, a te szolgáid vagyunk. Használj minket, ahogy jónak látod, országod dicsőségére! Ámen.

Isten használni tud, ha készséges vagyok. 

Tyrel Williams (Missouri, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK ÉRTÉKTELENNEK ÉRZIK MAGUKAT!

Köszöntünk Szent Szellem!: AKI OLVAS A GONDOLATAINKBAN

"Rám esett az Úr Lelke, és mondta nékem: Mondjad, így szól az Úr: így szólottatok, Izrael háza, és ami lelketekben készül, én tudom." (Ezékiel 11:5)


Ma reggel imádkozás közben erőteljes késztetést éreztem arra, hogy felhívjam néhány ismerősömet New York-ban, akikkel Floridában futottunk össze. James, Joan, lányuk, Debbie és Debbie két kislánya "tévedések" sorozata folytán került az előadás-sorozatra, amit tartottam. Együtt nyaraltak Fort Lauderdale-ben, és vasárnap reggel felütötték a Sárga Oldalakat, hogy egy templomot keressenek, ahová elmehetnek Istentiszteletre. Habár a család római katolikus, James és Joan olyan összejövetelre akart eljutni, ahol a Szentlélekről és a gyógyításról hallhatnak tanítást. Debbie egyáltalán nem vágyott templomba menni, de ha mégis, akkor már legyen katolikus rendezvény - jelentette ki határozottan.
A család "véletlenül" a hetednapi adventista gyülekezetben kötött ki azon a délelőttön, amikor a Szentlélekről, az imáról és a gyógyításról prédikáltam. Láttam, hogy 10:45 körül belépnek, és leülnek a hátsó sorban, de nem gondoltam, hogy nem tagjai a gyülekezetnek. Dél felé kis csoportokba osztottuk a jelenlévőket, és ekkor volt alkalmam találkozni Jamesszel, Joannal és Debbie-vel. Meghallgattuk a tapasztalatukat, és a helyi lelkésszel együtt beszélgettünk velük.
Ma reggel, mikor felhívtam Janiest és Joant, akik már hazatértek, Joan igen meglepődött. "James súlyos szívműködési rendellenességgel kórházban van - magyarázta szomorúan. - Nyolc üzletünk közül az egyik most égett le, és a vállalkozás egyébként is nehezen megy a recesszió miatt. Múlt éjjel azt a történetet olvastam, amikor Péter süllyedni kezdett a Galileai-tengeren. Úgy éreztem, én is süllyedek. Reggel, amikor imádkoztam, arra kértem az Urat, küldjön valakit, aki ugyanúgy kinyújtja értem a kezét, ahogy Jézus tette, hogy megmentse Pétert."
Az egyetlen Személy, aki olvas az emberek elméjében és gondolataiban, 4 800 kilométerrel arrébb, Kaliforniában engem indított arra, hogy átadjam ennek a hölgynek az építő, intő, vigasztaló üzenetet. A Biblia évezredekkel a telefonkorszak előtt íródott, a Szentlélek azonban nagyszerűen tudja ma használni a technikát. Nem csak úgy, hogy egyéneket indít, hívják fel a barátjukat épp a legszükségesebb pillanatban, hanem úgy is, hogy egyeseket teljes munkaidejű telefonos szolgálattal bíz meg.

Imádság a mai napra
"Uram, én rád bízom a szívem minden gondolatát és szándékát!"

Napi áhítat- Újjászületés

Hét témája: Üdvösségünk összetevői 

Olvasmány: Jn 3,1–8                                

Amikor megfogan bennünk az Isten által kezdeményezett új élet, akkor Isten országaként kezdjük látni az egész világot.

„Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezető embere. Ő egy éjjel elment Jézushoz, és így szólt hozzá: „Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, hacsak nincs vele az Isten.”

Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát.”
Nikodémus ezt kérdezte tőle: „Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe és megszülethetik ismét?” 
Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek. A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született.”

Magyarázat

Ahogyan a kiengesztelés sem emberi cselekedet, az újjászületés is olyan, amelyet Isten cselekszik. Az ember Isten lelkének indítására meg tud térni. El tudja határozni, hogy változtat élete irányán, és visszafordul a teremtője felé. Az őszinte megtérésre adott válasza Istennek, hogy újjászüli az embert, alkalmassá téve a szellemi dolgokat és Isten országát. Az újjászületés nélkül a hívő élet nem lenne több az ószövetségi kegyességnél, maradna emberi produktum. Az újjászületés által viszont személyes kapcsolat jön létre az ember és az Úr között. Maga Pál apostol arra kéri a gyülekezetet, hogy érte is könyörögjenek: „adassék nekem az ige, ha szóra nyitom a számat, hogy bátran ismertessem meg az evangélium titkát” (Ef 6,19). Csak az újjászületés után kaphat bárki lelki ajándékot.
A te életedben megtörtént az újjászületés? Van kapcsolatod a feltámadott Úrral? Ismered az akaratát a saját életedre nézve? Tudod, mit vár tőled, vagy csak kerestél magadnak valamilyen számodra tetszetős fe­l­adatot, esetleg még azt sem? Az Úrnak terve van minden gyermekével, és abban a szolgálatban keres majd, amit ő bízott rád!
Uram, segíts ma is megértenem, hogy mit vársz tőlem, és add, hogy meg tudjam cselekedni!
(Tenkely Béla)

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

Személyes bizonyságom: 

Isten elhívott Afrikába. Adódtak a kérdések: Mit fogok ott csinálni? Valami konkrét probléma megoldására akar használni az Úr? Hogyan ismerhetem meg az afrikaiak életét annyira, hogy szolgálni tudjak feléjük?

Szívemben tudtam, hogy Istennek van egy terve. Ő jól ismeri a fekete kontinenst, és képessé fog tenni az ottani szolgálatra. Egyik kijelentés jött a másik után, amelyekkel Isten újraélesztette kiüresedett teológiámat és meddő szellemi életemet. 
Megmutatta nekem, hogy Jézus Krisztusnál van a válasz minden kérdésre. Ennek a szellemi felkészítésnek a része volt a Szent Szellemmel való betöltekezésem. 

Isten fokozatosan megtanított a benne rejlő lehetőségekre. Megosztotta velem a látását a Jézus drága vérével átmosott Afrikáról, és elég hangosan kérdezte tőlem, hogy meghalljam: „Kit küldjek el?” 
Legjobb barátaim és kollégáim némelyike sem értett meg, ami fájdalmas volt, de már nem számított, hogy mit gondolnak. 
Az Úrral töltött idő alatt megértettem, hogy Istennek munkája van Afrikában, és ebben a munkában használni akar engem is! Akkoriban volt egy nyilvános meghívás egy ifjúsági partnerségre, és a lehetőség, hogy részt vehetek benne, egész lényemet átjárta. Akkor ha valaki felajánlotta volna, hogy milliomos lehetek, az is eltörpült volna e mellett. Az Úr kibontotta előttem egy példa nélkül álló munka tervét: Jézus vére megmos egy egész földrészt! 
Nem éreztem magamat különösebben szentnek, de nem akartam elmulasztani, hogy részese legyek Isten munkájának, ezért azt mondtam: „Itt vagyok, küldj el engem!” 

Kérlek, ti is mondjátok ezt Istennek!

REINHARD BONNKE

Andrew Wommack napi áhítatok:Mindennap Jézussal – Nyűgözd le Jézust!

Máté 8:5-13; János 20:24-29

Jézus így szólt hozzá: “Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.” (János 20:29)

Amikor először tudatosult bennem, hogy az Úr ma is tesz csodákat, rájöttem, hogy a keresztény életemből kihagytam a természetfelettit.

Ez arra ösztönzött, hogy az elvesztegetett időt bepótoljam, mégpedig azonnal szerettem volna mindent megkapni. Hallottam a látomásokról, álmokról és angyali látogatásokról – mindet szerettem volna! Ezért azután elkezdtem imádkozni, hogy megtörténjenek ezek a dolgok. Az Úr azonban szólt hozzám az Ő beszédével – mint például a fenti igék –, hogy ne ezen az úton haladjak.

Jézus azt mondta, hogy az általa látott legnagyobb hit az volt, amelynek nem volt szüksége látásra, hogy bízzon. Ez a hit egyedül Isten Igéjében volt. (Máté 8:10.)

Azt mondta Tamásnak, hogy azért hitt, mert látott, ám nagyobb áldást nyernek azok, akik hisznek, de nem a látásukra alapoznak.

Ez azt jelenti, hogy annál nagyobb hitben járhatunk, minél inkább egyedül Isten Igéjétől nyerjük az irányítást.

Ez meggyőzött engem. Isten legjobbját szerettem volna. Tudtam, hogy hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni, és én szerettem volna a hit legmagasabb formájában tevékenykedni. Ezzel nem azt mondom, hogy elutasítom a látomásokat és az álmokat – mindkettőt megtapasztaltam már – de ezek többé már nem állnak a figyelmem középpontjában.

Isten Szava elegendő módon természetfeletti számomra. Ha az Úr egy angyalt, vagy más embereket választ ki arra, hogy szóljon hozzám, akkor figyelni fogok rájuk, de többé már nem igénylem ezeket. Isten Igéjének nincs szüksége további megerősítésre; abszolút tekintélyt élveznek az életemben.

Miért ne döntenél úgy, hogy hitben jársz ma, és Isten ígéreteiben attól függetlenül hiszel, hogy mit látsz, hallasz, vagy tapasztalsz?

Legyen olyan hited, mint a századosnak, olyan hited, amelyen Jézus is elcsodálkozott.

Reggeli gyöngyszemek:A vak Bartimeus hite jutalmat nyert

„Jézus megkérdezte tőle: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig azt mondta neki: Mester, hogy lássak!” (Mk 10:51)



A szív csak akkor szegődik a rajta segíteni tudó Isten nyomába, amikor már a bűnös érzi, hogy Megváltóra van szüksége. Amikor Jézus az emberek között járt, a betegek voltak azok, akiknek szükségük volt orvosra. A szegények, a szenvedők és a megfáradtak követték Őt, hogy részesüljenek abban a segítségben és vigasztalásban, melyet másutt fel nem lelhettek. A vak Bartimeus az út szélén várakozik; régóta várja a Krisztussal való találkozást.

Látó emberek tömegei vonulnak fel és alá, de nem vágyakoznak arra, hogy meglássák Krisztust. A hit egyetlen pillantása is megérintené Jézus szerető szívét, és kegyelmének áldásait árasztaná rájuk; ám ők nincsenek tudatában betegségüknek és lelki szegénységüknek, és nem érzik, hogy szükségük lenne Krisztusra. Nem úgy a szegény, vak ember. Számára az egyetlen remény Jézus. Amint vár és figyel, hallja a közeledő léptek zaját és izgatottan érdeklődik: Mi ez a zaj? A járókelők azt válaszolják, hogy a Názáreti Jézus közeledik. Bartimeus égő vágyakozással kiáltja: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Az emberek próbálják elhallgattatni, de ő annál erősebben kiáltozik: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” A könyörgés meghallgatásra talál. Kitartó hite megjutalmaztatik. Nem csak fizikai látását nyeri vissza, de lelki szemei is megnyittatnak. 
Krisztusban meglátja Szabadítóját, és az Igazság Napjának fénye lelkébe ragyog. Mindazok, akik a vak Bartimeushoz hasonlóan érzik, hogy Krisztusra van szükségük, és akik oly buzgók és eltökéltek, mint ő volt, megkapják az áldásokat, mely után sóvárognak.

A szenvedők, akik Krisztusra, mint megsegítőjükre tekintettek, az isteni tökéletesség és szentség szépségébe öltöztek, mely Krisztus jelleméről sugárzott rájuk.

Akik hit által befogadják Krisztust, azok hatalmat is kapnak, hogy Isten fiaivá legyenek. 

Reggeli dicséret: Nincs különbség

Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy így mennyei Atyátoknak fiai legyetek, mert ő felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak.”- Máté evangéliuma 5:44-45

Ugye tudod, milyen érzés, amikor valakit jobban szeretnek? Amikor kivételeznek vele, és minden reális indok nélkül többet és jobbat kap mindenkinél. Vagy amikor negatív megkülönböztetés ér téged, csak azért, mert rólad van szó.

Tapasztaltad már ezt a saját bőrödön, és talán te is tettél már így. Kivételeztél valakivel, valakikkel, és nem adtad meg mindenkinek az azonos bánásmódot. Átélni piszkosul rossz. Amikor te teszed, akkor pedig lehet keresni a magyarázatokat, mert azokból mindig akad bőven.


Ne félj, Isten nem ilyen. Ő nem tesz különbséget ember és ember között. Mindenki egyedi és megismételhetetlen számára. Mindenkiért elküldte az Ő Fiát, aki mindenkiért feláldozta az életét. Ebben a mindenkiben ugyanannyira benne vagy te is, mint én. Jézus mindenkiért feltámadt, és az a vágya, hogy bárcsak mindenki élne a megváltás ajándékával. Mert az Ő ítélete is ugyanolyan igazságos lesz mindenki felé.

Jöhetünk millió és millió háttérről, élhetünk meg ezerféle poklot, Isten mindannyiunkért ugyanannak a szeretetnek az erejével küzd. Igen. Ő küzd érted. És értem is. Még mindig. Az a vágya, hogy meghozzuk a döntést mellette, és továbbadjuk mások felé az Ő szeretetét. A szeretetet, ami nem tesz különbséget, ami nyitott és felelősséget vállal.

Hát jöjj ma Hozzá, és válaszd Őt! Majd indulj tovább Vele az úton, és tanuld meg, hogyan nem kell különbséget tenni!

Bejegyezte: Sz-Cs. Andi

2017. szeptember 3., vasárnap

MERJ SZERETNI: 40 nap a szeretet iskolájában-34.nap

SZERETET ÉS ISTEN SZERINTI ÉLET.
Negyven nap, amely megváltoztatja a világot! Legalábbis a tiédet kedves olvasó! De ha te változol, változik a házasságod, változik a családod is. És változik a körülötted levő világ is. És gondolj csak bele, hogy mi minden történhet, ha ezeket a változásokat a szeretet szítja?
"A szeretet nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal" 
(1Korinthus 13:6)
• Könnyen magával ragadhat a tömeg hangja. Ha sokan teszik, vagy mondják, hogy valami értékes, akkor könnyen mi is elfogadjuk ezt a feltételezést. Az igazság az, hogyha Isten Igéjében keressük a "valódi élet" jelentését, minden drámai módon átrendeződik.
• Mikor vagy legbüszkébb férjedre? Egy jó sporteredmény után, vagy amikor összehívja a családot esti imára? Minek örülsz a legjobban feleséged életében? Ha új festéssel látja el a gyerekszobát, vagy amikor megbocsát a szomszédnak amiért a kutyája összepiszkolta a kerteteket?
• Társad életére te vagy a legnagyobb hatással. Mire használod ezt a befolyást? Lehetőséget ad számodra, hogy Istenhez vezesd; de arra is, hogy szégyent hozz rá. A szeretet örül azoknak a dolgoknak, amik Isten számára tetszőek.
"Nincsen annál nagyobb örömem, mintha hallom, hogy az én gyerekeim az igazságban járnak."
(3 János 4)
"Szívemnek egyenessége szerint járok én az én házamban."
(Zsoltárok 101:2, angol fordítás)

Cseri Kálmán Igehirdetései: MIT ÉR AZ EMBER, HA VÉN?

Alapige

"Történt pedig, amikor az úton mentek, hogy Jézus bement egy faluba; egy Márta nevű asszony pedig befogadta őt házába. És ennek volt egy Mária nevű testvére, aki Jézus lábainál leülvén, hallgatta az Ő beszédét. Márta pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban, és előállván ezt mondta: Uram, nincs-e arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak? Mondjad ezért neki, hogy segítsen nekem. Felelvén pedig, monda neki Jézus: Márta, Márta, sokat aggodalmaskodsz és töröd magad. De egy a szükséges dolog és Mária a jó részt választotta, amely el nem vétetik őtőle."Lk 10,38-42.
Imádkozzunk!
Így június elején szoktuk tartani az öregek és betegek vasárnapját, amikor külön is megemlékezünk gyülekezetünk idős, beteg, magányos tagjairól. Persze az a jó, ha nemcsak egyszer egy évben emlékezünk meg róluk, hanem folyamatosan, naponta körülvesszük őket szeretetünkkel és gondoskodásunkkal. Főleg a magunk öregjeit és betegjeit, mert a másét sokszor könnyebb szeretni. Ilyenkor azonban mégis úgy nyitjuk ki a Szentírást, hogy keresünk az igék között olyan evangéliumot, amely elsősorban az ő számukra lehet örömhírré.
Amikor ezen gondolkodtam az elmúlt héten, eszembe jutott egy találkozás. Itt a fasor vadgesztenyéi alatt az ősszel megszólított egy idős férfi. Egyebek között ezt mondta: Könnyű a tiszteletes úrnak, amíg ilyen könnyedén lépked. De ha majd megöregszik, megtudja mi a balsors! Tudja mit ér az ember, ha vén? Semmit! Két félét akarok venni az üzletben, és mire odaérek, az egyiket elfelejtem. Hiába kötök csomót a zsebkendőmre, mert amikor előveszem, semmi nem jut eszembe róla. Hol itt fáj már, hol ott fáj, és az ember órákig üldögélhet egy-egy orvosi rendelőben vagy fürdőben. És egyáltalán semmit nem tud már tenni az ember. Tudja milyen tevékeny ember voltam. És most is az lennék, hiszen mióta nyugdíjba vagyok, az egész család elhalmoz kérésekkel, mondván, hogy a papa ráér. Rá is érek, de nem bírom. A nagy akaraterőmből megmaradt az akarat, de elszállt az erő. Így pedig nem érdemes élni! Én nem tudok örülni már semminek. Olyan az öreg ember is, mint ezek a vadgesztenyék itt - mutatott fel a fára -, még a virág is tüskés gombóccá lesz rajta őszre. Szívesen beszélgettem volna még vele ezekről a kérdésekről, de azután az órájára nézett és sietve elbúcsúzott. Az óvodából kellett hazakísérnie az unokáját.
Most azonban a nyitott Bibliával a kezemben, újra és újra végiggondoltam, amiket mondott. Próbáltam megkérdezni, hogy vajon mindenben igaza van ennek az én kedves bátyámnak? Csakugyan semmit sem ér az ember, ha vén? Valóban nem tud már tenni semmit, ha az ereje megfogyatkozik? És ha kevesebbet tud tenni, akkor kevesebbet is ér? Minden igaz abból, amit ő mondott? Valóban vadgesztenyévé válik minden idős és beteg atyánkfia? Tüskéssé, szúróssá, aki terhére van önmagának és a környezetének is?
Nem hinném! Arcok jelentek meg előttem, akik mind sorban cáfolták ezeket a kijelentéseket. Idős, megfáradt, sokat harcolt emberek arca, akikhez olykor fiatalodni jártam vagy járok, akiktől nagyon sokat tanultam és tanulok, nemcsak tapasztalatot, életbölcsességet, higgadtságot, hanem jókedélyt, derűt, szellemességet. Betegek jutnak eszembe, akiktől meggazdagodva jöttem el egy-egy látogatás után. Emberek, akiknek hatóerejük van, tehetetlenül, erőtlenül ágyban fekve is, akikkel élmény együtt imádkozni, akiktől örömhírt, evangéliumot hallhat mindenki, aki meglátogatja őket. Öreg emberek, beteg emberek, akik formálták a jellememet, akik sok tekintetben eszményképemmé váltak, és akik mind azt tanítják nekem, hogy nem semmit ér az ember, ha vén.
Eszembe jutott az az idős asszony akinek fülem hallatára azt mondta egyszer a veje: "Mama, ha maga nem lenne, nem tudom mi lenne itt velünk. Akármi történik a hivatalban, olyan jó magához hazajönni." Pedig nem ők laktak a mamánál, hanem az anyósa költözött oda hozzájuk. És az anyósa olyan beteg volt, hogy otthon még valamit tudott tennivenni, de lejárni már nem tudott, bevásárolni is a fiataloknak kellett. De légköre volt ennek a sokféle betegségtől meggyötört idős asszonynak. Olyan légkört árasztott maga körül, hogy ő határozta meg az otthoni levegőt. És jó volt hazajönni abba a levegőbe, akármi történt is napközben a hivatalban.
Úgy érzem tehát, hogy nincs mindenben igaza az én kedves bátyámnak. Tegyük fel hát most úgy magunkban ezt a kérdést, mintha még nem hangzott volna el rá felelet: Mit ér az ember, ha vén? És keressünk rá az igéből feleletet.
Kutatásunkat kezdjük egy másik kérdéssel: Mit ér az ember, ha gyermek? Az előző vélemény szerint semmit, mert semmit nem tud tenni a családért. Csak gondot okoz. Tisztába kell tenni, éjjel felsír, orvost kell hozzá hívni, mindenbe belebeszél, erőszakosan követelőzik és semmivel nem járul hozzá a háztartáshoz, legalábbis hosszú ideig nem. Semmi haszna a családnak belőle. És mégis, hogy örülnek neki! A puszta léte, a családban való jelenléte egy csomó örömnek a forrása. Pedig semmit nem tesz a családért, csak éppen ott van.
Vajon amikor Jézus azt mondta, hogy ha olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, nem mehettek be a mennyek országába, nem gondolt valami effélére is? Nem kellene nekünk megtanulni úgy élni, hogy amikor semmit sem teszünk, akkor is tudjunk örömet szerezni egymásnak? Hogy úgy tudjunk jelen lenni egy közösségben, hogy annak hatóereje legyen? Hogy a puszta jelenlétükből is áldások fakadjanak mások számára? Nem kellene-e nekünk a szó jézusi értelmében kis gyermekké válnunk, hogy azután értelmes felnőttekként tudjunk tevékenykedni és boldogan tudjunk megöregedni? Nem kellene nekünk megtanulnunk néha csak lenni és nem mindig csak tenni? Mégpedig mindkettőt a maga idejében. Mert az Isten világában mindennek rendelt ideje van és Ő mindig ahhoz ad erőt és abban tanít meg boldognak lenni, aminek akkor van az ideje.
És vajon az elcsendesedésnek, az Istenre való figyelésnek, a nyugodt szemlélődésnek és magunkba mélyedésnek nem akkor van-e kiváltképpen való alkalma, amikor már nem kell vagy nem is lehet teljes erőnkkel tevékenykedni? Persze hogy máskor is kell keresni az alkalmakat erre. Nem lehet ezt csak az öregségre halasztani, mert hátha nem is fogunk megöregedni. És nem lehet mindezt csak az idősekre áthárítani. Mindig, szüntelenül, már most kell nekünk keresni azokat az alkalmakat, amiket Isten erre készít. De vajon az idős kor és egy-egy betegség nem kiváltképpen való alkalom erre, hogy minket így gazdagítson meg a mi Urunk?
Jézus azért foglal állást ebben a történetben Mária mellett, mert Ő ismerte ezt a titkot. Ő nem ítéli el a szorgalmas gazdasszony gondolkodását, nem ítéli el Mártát sem azért, mert háziaskodik, hanem megdicséri Máriát azért, mert miután elvégezte a munkáját, odaült Jézuslábához, hogy hallgassa Őt. Mária tudott tenni és abba is tudta hagyni a tevékenységet és utána teljes odaadással tudott Jézusra figyelni. Talán megérzett valamit abból, hogy ez soha vissza nem térő alkalom, mert Jézus akkor járt náluk utoljára, akkor hallhatott tőle még valami fontosat, amire neki szüksége volt.
Félreérti Mária és Márta történetét az, aki úgy magyarázza ezt, mintha Mária és Márta két egymással ellentétes embertípus megszemélyesítői lenének… Márta a tevékeny, aktív, Mária a szemlélődő, a passzív típus. Szó sincs erről. Mária is segített neki. Amiatt háborog Márta, hogy nem segít tovább neki. (És amikor úgy látta, hogy elég volt abból, odatelepedett Jézus lábához és attól kezdve Őreá figyelt.) Ó, ha idősek és fiatalok kölcsönösen azt figyelnék, hogy a másiknak mire van szüksége és azt próbálnák adni. Ó, ha idősek és fiatalok egyaránt azt figyelnék, hogy mikor akar nekünk Jézus adni valamit! És akkor nem mi nyüzsögnénk és tevékenykednénk tovább, hanem tudnánk elcsöndesedni, reá figyelni. Mert egyikünk sem tudja, hogy mikor szól hozzá Jézus utoljára ebben az életben. Mint ahogyan ott akkor abban a bethániai hajlékban Máriához utoljára szólt. Milyen könnyen lemondunk sokszor az ige hallgatásáról, mert sok egyebet kell elintézni. Milyen könnyen le kellene tudnunk mondani minden egyébről, hogy az igét hallhassuk, ha tudnánk azt, hogy ez jelenti számunkra az életet, mert "az én beszédem Lélek és élet", - mondja Jézus, és ha komolyan vennénk, hogy Ő a beszédén keresztül ad nekünk olyan kincseket, amelyek gazdaggá teszik a földi életünket és amelyek nem vétetnek el tőlünk. Mária tehát nemcsak adni skart mindig, hanem tudott elfogadni is. Engedte, hogy a Mester kézbe vegye, formálja, alakítsa.
Vannak olyan helyzetek az életben, amikor nem az a fontos, hogy mit teszünk, hanem az, hogy kik vagyunk. Hogy kikké formálódtunk Jézus lábainál. Egy kórterembe új beteget hoznak, újabb tehetetlent a tehetetlenek közé, és néhány nap alatt megváltozik a szoba légköre, mert ebből az emberből biztatás, reménység, békesség, megértés és derű árad. Mert mindannyiunkból az árad, ami a lényegünk. Mert a személyiségnek kisugárzása van. Ezért tudnak fizikailag egészen erőtlen emberek is hatni a környezetre jó és rossz értelemben egyaránt.
Egy ideges, nyugtalan ember akár akarja, akár nem, nyugtalanná teszi a környezetét. Egy kiegyensúlyozott, békességet hordozó ember lecsendesíti maga körül a viharokat is, sokszor a puszta jelenlétével. Akik sokat időznek Jézus lábainál, azok telítődnek az Ő lényével, és azokon - Pál apostol szavaival élve -, a Krisztus jó illata jelenik meg és ez az illat árad róluk akár akarják, akár nem. Mi lehetne ennél szebb program egy idős embernek, egy beteg embernek, mint telítődni Krisztussal és a Krisztus jó illatát árasztani maga körül.
Mit ér az ember, ha vén? Sokat, nagyon sokat érhet, hanem a maga keserűségének a szagát, hanem Krisztus jó illatát árasztja ebbe a világba. Azt a szolgálatot végezhetik el az idős emberek, amit a parkok. Egy nagy városban, ahol kémények százai ontják a füstöt, de amelyben itt-ott vannak vén vagy kevésbé vén fák vagy facsoportok, ezek folyamatosan tisztítják a levegőt, oxigénnel frissítik azt. Nem csinálnak tulajdonképpen semmit, csak vannak. Úgy vannak jelen, hogy hatnak és az áldásukat sokan érzik. Azt, hogy a kéményekből száll a füst, mindenki látja. Azt, hogy a fákból oxigén száll föl, senki sem látja. De nem is az a fontos, hogy lássák, fontos az, hogy szálljon. És a füstölő kémények közül milyen jó odamenekülni az árnyas fák közé! Akkor tudjuk meg csak mit jelentettek, ha már nincsenek.
Kedves idős testvérek! Ez az ige azt üzeni most nektek (és rajtunk keresztül akik itt vagyunk, másoknak is), hogy parkokká kell válnotok. (Olyanokká, ahol néha szívesen üldögéltek ti magatok is). Hogy amikor a füstös kémények közül este fáradtan hazajönnek a fiatalok, sokszor maguk is füstölögve, akkor jó legyen nekik hazajönni, üdítő legyen leülni mellétek. Tudjunk frissíteni, erőt árasztani, áldássá lenni. Egy-egy családban egy-egy idős ember tudjon ilyen levegőt teremteni maga körül. És erre még az is képes, akinek már arra sincs ereje, hogy lemenjen az üzletbe bevásárolni. Mert napközben, otthon, a nagy csendben minden idős és beteg testvérünk odatelepedhet Jézus lábaihoz, sokat beszélgethet a Mesterrel, és telítődhet olyan áldásokkal, amelyeket senki nem tud elvenni tőle, legfeljebb amiket ő tud továbbadni azoknak, akik körülötte élnek.
És akkor még megtörténhet az is, hogy egy fiatalasszony egy este így szólt az anyósához: Anyuka, annyi bajom összejött most, tudna-e nekem segíteni? Én nem tudok imádkozni, de a maga imádságát meghallgatja a jó Isten. A férjem, a főnököm, a gyerekek, a vizsgám, az egészségem ... és sorolta, hogy mi minden nyomja most. És attól kezdve az anyósa napközben sokat imádkozik érte és mindannyiukért, és este izgatottan várja a híreket. És kiderül, hogy egy több év óta betegágyban fekvő asszony csöndesen igazgatja népes családjának az életét - az imádságaival. És egy erőtlen, magatehetetlen, idős ember tartja a lelket az olyannyira tevékeny fiatalokban, akik már nem tudnak és talán nem is akarnak elcsendesedni, - tartja a lelket hitével és szeretetével bennük.
Mit ér az ember, ha vén? Ennyit, ilyen sokat érhet. És kiderülhet az, hogy egyáltalán nem szükségszerű, hogy élete őszére minden emberen a virág is tüskés gombóccá váljék, mert vannak olyan fák, amelyeken a virág ízes gyümölccsé válik őszre. Nem a vadgesztenyefák, hanem a gyümölcsfák. Mert nem attól függ, hogy mennyi egy fa életkora, vagy hogy milyen évszak van, hogy mi terem rajta, hanem attól, hogy milyen az a fa. És akik a Krisztusba oltattak, tavasztól őszig, azok is megváltoznak. Őket is megtépázzák a viharok, ők is ki vannak téve sok kártevő támadásának, megritkul a lombjuk meggörnyednek egy kicsit, de a poros és rozsdásodó levelek között ízes gyümölcsök vannak. Olyanok, amilyeneket egyetlen tavaszi pompájában virágzó fán sem lehetne mutatni, amik az öregkor kiváltsága és áldásai, amiket akkorra lehet megteremni. Mert igaz, hogy a vadgesztenye termése őszre lesz igazán szúróssá, de igaz, hogy a körte is őszre érik igazán édessé. Az tehát a döntő kérdés, hogy milyen faként él valaki egész életében, mert úgy fog megöregedni. Évtizedes vadgesztenye-múlt után nem válik csak úgy magától, hirtelen körtévé valaki, mert megöregedett. Akkor tüskés gombócokat tud adni. De akik már előzőleg időztek a Mester lábainál, akik tanulgatják azt a nagy hajszában is, hogy szabad néha lenni és nem kell mindig csak tenni, akik megtanulták Jézustól azt, hogy a mi feladatunk igenis az, hogy becsülettel helytálljunk, alkotó, munkás, szorgalmas életet éljünk, de éppen ennek érdekében néha meg kell állni, és Őreá figyelni és tőle új erőket kapni. Akik komolyan veszik, hogy nem mindig az a fontos, hogy mit teszünk, hanem néha az a döntő, hogy kik vagyunk, azok egyszer csak ízes gyümölcsöket fognak majd teremni. Nem mutogatják azokat, sokszor nem is nagyon tudnak róla, mások veszik észre és mások áldják az Istent érte.
Mire képes az ember, ha vén? Attól függ! Attól függ, hogy magában vagy Krisztusban van. Nem én mondom, én még nem tapasztaltam, az öreg Pál mondja, hogy ha Krisztusban van, akkor mindenre képes az ember, akkor is, ha vén. Azért olvastam fel a Filemonhoz írt levélnek ezt a részét, mert itt vallja be magáról egyetlen egyszer, hogy megvénhedett. "Én, Pál, írom ezt neked, aki megvénhedett, aki beteg is, meg fogoly is most a Krisztusért, én írom ezt a levelet." Mit ír benne? Kiderül, hogy ő, aki beteg is, meg megvénhedett, fogoly is, egy szökött rabszolga hitre jutásával törődik, szüntelenül imádkozik a gyülekezetekért és azok tagjaiért is név szerint, egyenként. Levelez erre-arra, mások érdekében, önmagáról megfeledkezve. Arról tesz vallást egy másik öregkori levelében is, hogy aki Krisztusban van, az képes értelmesen élni, szépen megöregedni, elviselni önmagát minden nyavalyájával együtt, képes türelmesen szenvedni, képes másoknak segíteni akkor is, amikor ő szorul már segítségre, képes áldássá lenni akkor, amikor néha kínjaiban átokra nyílna a szája, és képes még idejében szépen, bátran, józanul felkészülni arra, hogy egyszer mindnyájunknak meg kell jelenni a Krisztus ítélőszéke előtt. Mert aki a Krisztusban van, az Pál szerint minden jóra képes, akár fiatal, akár idős. "Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít." (Fil 4,13). Ezért az erőért könyörögjünk most.
Imádkozzunk!
Köszönjük, Urunk a te józanságra intő szavadat. Alázattal megvalljuk, hogy nem tudunk bölcsen élni. Amikor dolgoznunk kellene, akkor ábrándozunk, amikor imádkoznunk lehetne, akkor belemenekülünk valami tevékenységbe, csakhogy ne kelljen megnyílnunk előtted és tereád figyelnünk.
Bocsásd meg, hogy olyan sok minden nincs a helyén az életünkben és mi sem vagyunk sokszor a helyünkön. Taníts meg minket összeszedetten, céltudatosan, hűségesen dolgozni, és taníts meg minket az imádság jó ízére is. Hadd legyen a veled eltöltött csendes idő erőforrásunk ahhoz, hogy igazán helyt tudjunk állni ebben az életben.
Taníts meg minket csendben lenni, a munka után a te lábadhoz telepedni, az erőiddel telítődni és azokat kisugározni magunk körül. Hogyne a magunk hitetlenségének, fáradtságának, panaszainak a rossz illata, hanem a te jó illatod áradjon a szívünkből.
Könyörgünk hozzád ma különösen is az idős, beteg, magányos testvéreinkért. Légy társuk, gyógyítójuk, vigasztalójuk, erősítőjük. És taníts meg mindannyiunkat felkészülni idejében, hiszen az öregség olyan feladat, aminek a megoldásához előbb kell hozzálátni. Engedd, hogy idejében hozzálássunk.
Taníts meg mindannyiunkat élni – fiatalon, idősen, egészséges vagy beteg testben, és adj nekünk örök életet a te kegyelmedből.
Ámen.
1975. június 01, vasárnap

Joel Osteen pasztor uzenete: Mennyei Atyád hazavár az ünnepekre

,,Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.,, (Máté 11:28)

A Bibliában Jézus elmesél nekünk egy történetet egy fiatalemberről, aki kikérte az örökségét, elhagyta atyja házát, és az összes pénzét bulikra, nőkre és mindenféle vad dolgokra költötte. Mindenét eltékozolta és végül a disznók között találta magát. Amikor elérte élete legmélyebb pontját, eszébe jutott az otthona: „Még a szolgáknak is jobb dolguk van édesapám házában, mint most nekem. Talán legjobb lenne, ha hazamennék és megkérném apámat, hadd dolgozzak nála. Hazamegyek édesapámhoz!”

Amikor az Apa messziről észrevette a fiát, nagyon megörült. Elébe szaladt, hogy üdvözölje. Átölelte, és megparancsolta a szolgáknak, hogy hozzák a legszebb ruhát, öljék le a hízott borjút. „Bizony nagy bulit csapunk, mert az én fiam hazajött!”

Az egyetlen alkalom, amikor a Biblia arról számol be, hogy Isten futott, az, amikor az Atya egy szükségben lévő gyermekéhez szaladt!

Amikor hibát követünk el, gyakran előfordul, hogy negatív hangokra kezdünk el hallgatni, amik ilyeneket mondanak: „Semmi jót nem érdemelsz. Elszúrtad. Innentől kezdve csak a kispadról figyelheted az életet. Már semmi jó nem fog veled történni.” Drága barátom, el ne hidd ezeket a hazugságokat! Ha veszed a bátorságot, mint ez a fiatalember, és elindulsz Mennyei Atyád felé, akkor Ő tárt karokkal fog futni feléd! Nem azzal foglalkozik, hogy mekkora hibát követtél el, hanem az Ő hatalmas szeretetével, amivel téged szeret! Azokkal a jó dolgokkal foglalkozik, amiket kikészített számodra!

Amikor hibázol, a legjobb dolog, amit tehetsz, az, amit ez a fiatalember is tett: „Hazamegyek édesapámhoz!” Ne fuss el Istentől, hanem fuss Hozzá! Ne hallgass azokra a hangokra, amik azt mondják: „Á, én nem kérhetem Istent, hogy segítsen, az képmutatás lenne a részemről, hiszen elszúrtam, rosszat tettem.” Hallgass inkább az Ő hangjára, ami azt mondja: „Gyere Hozzám, ha elfáradtál. Nálam nyugalmat és biztonságot találsz.” Ez a te Mennyei Atyád hangja. Tudd, hogy Ő mindig kész arra, hogy befogadjon téged. Ő mindig kész arra, hogy helyreállítson. Ő mindig kész arra, hogy új kezdetet adjon, amikor segítségül hívod szent nevét.

Forrás: Lisa E. Sz

Reggeli dicséret: Lecke az életről

"Többet ér a szegény, de bölcs gyermek a vén, de ostoba királynál, aki nem ismeri el, hogy figyelmeztetésre szorul." -Prédikátor 4,13

Igazán az teszi érdekessé ezeket a sorokat, hogy szinte bizonyos, hogy egy vén király írta őket. :-)
De hát mit is akar tanítani nekünk a prédikátor?

Talán jobb azzal kezdeni, hogy itt nem valaki olyanról van szó, aki prédikálni akar. Különösen nem ma, amikor ez a szó már elszakadt az eredeti jelentésétől, ti. prédikál - Isten igéjét hirdeti (ami minden ember sorsát jobbá teszi) és pejoratívvá vált - "megmondja a tutit".

Salamon sokkal inkább önkritikát gyakorol magával és az egész világgal szemben. Mert ugye, mindenki király akar lenni, mert azt gondolja, hogy ez egyenlő a hatalommal, az erővel, a gazdagsággal, a bőségben való jóléttel. De ugye, emlékszünk még ennek a könyvnek az elejére, ami valahogy úgy szólított meg minket, hogy: minden hiábavalóság...

Bizony így van! A vén, de bölcs király pontosan tudja, hogy hiábavalóság a hatalom, ha nem jól élnek vele. Hiábavaló az erő, ha nem tudjuk helyesen használni. Hiábavaló a pénz és a bőség, a jólét, ha öncélú.

Mindezeknél többet ér az a szegénység, ami az életre nevel. Ami megmutatja, hogy leginkább nem annak örülünk, ami az ölünkbe pottyan, hanem annak, amiért megdolgoztunk, amiért megszenvedtünk. Ezért fontos nekünk gyermeknek lenni, annak maradni egy bizonyos értelemben. Mert a gyermek még tanulni akar és tanítható. Nem hiszi, hogy mindenben neki van igaza és azt sem, hogy ő az, aki pontosan ismeri és érti a világot. Az élet nagy kérdéseivel kapcsolatban mindig a nálánál bölcsebbre hallgat, megőrizve alázatosságát, tőle vár válaszokat a kérdéseire. 
Ezért szólítja meg a prédikátor a legtöbbször az ifjút: "Örvendezz ifjú, a te ifjúságodban!..."

Bejegyezte: Restás László

Mózes IV. könyve 6. rész 24-25.vers




1. És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
2. Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Mikor férfi vagy asszony külön fogadást tesz, nazireusi fogadást, hogy így az Úrnak szentelje magát:
3. Bortól és részegítő italtól szakassza el magát; boreczetet és részegítő italból való eczetet ne igyék, és semmi szőlőből csinált italt se igyék, se új, se asszú szőlőt ne egyék.
4. Az ő nazireusságának egész idején át semmit a félét ne igyék, a mi a szőlőtőről kerül, a szőlő magvától fogva a szőlő héjáig.
5. Az ő nazireusi fogadásának egész idején, beretva az ő fejét ne járja; míg be nem teljesednek a napok, a melyekre az Úrnak szentelte magát, szent legyen, hagyja növekedni az ő fejének hajfürteit.
6. Az egész időn át, a melyre az Úrnak szentelte magát, megholtnak testéhez be ne menjen.
7. Se atyjának, se anyjának, se fiú- se leánytestvéreinek holttestével meg ne fertőztesse magát, mikor meghalnak, mert az ő Istenének nazireussága van az ő fején.
8. Az ő nazireusságának egész idejében szent legyen az Úrnak.
9. Ha pedig meghal valaki ő nála hirtelenséggel, és megfertőzteti az ő nazireus fejét: nyírja meg a fejét az ő tisztulásának napján, a hetedik napon nyírja meg azt.
10. A nyolczadik napon pedig vigyen két gerliczét vagy két galambfiat a papnak a gyülekezet sátorának nyílásához.
11. És készítse el a pap egyiket bűnért való áldozatul, a másikat pedig egészen égőáldozatul, és szerezzen néki engesztelést, a miért vétkezett a holttest miatt; és szentelje meg annak fejét azon napon.
12. És az ő nazireusságának napjait szentelje újra az Úrnak, és vigyen az ő vétkéért való áldozatul egy esztendős bárányt; az elébbi napok pedig essenek el, mert megfertőztette az ő nazireusságát.
13. Ez pedig a nazireus törvénye: A mely napon betelik az ő nazireusságának ideje, vigyék őt a gyülekezet sátorának nyílásához.
14. Ő pedig vigye fel az ő áldozatját az Úrnak: egy esztendős, ép hím bárányt egészen égőáldozatul, és egy esztendős, ép nőstény bárányt bűnért való áldozatul, és egy ép kost hálaáldozatul.
15. Továbbá egy kosár kovásztalan kenyeret, olajjal elegyített lánglisztből való lepényeket, és olajjal megkent kovásztalan pogácsákat, a hozzájok való étel- és italáldozatokkal.
16. És vigye azokat a pap az Úr elé, és készítse el annak bűnéért való áldozatát és egészen égőáldozatát.
17. A kost is készítse el hálaadó áldozatul az Úrnak, a kosárban lévő kovásztalan kenyerekkel egybe, és készítse el a pap az ahhoz való étel- és italáldozatot is.
18. A nazireus pedig nyírja meg az ő nazireus fejét a gyülekezet sátorának nyílásánál, és vegye az ő nazireus fejének haját, és tegye azt a tűzre, a mely van a hálaadó áldozat alatt.
19. Vegye azután a pap a kosnak megfőtt lapoczkáját, és egy kovásztalan lepényt a kosárból, és egy kovásztalan pogácsát, és tegye a nazireus tenyerére, minekutána megnyirta az ő nazireus fejét.
20. És lóbálja meg a pap azokat áldozatul az Úr előtt; a papnak szenteltetett ez, a meglóbált szegyen és a felemelt lapoczkán felül. Azután igyék bort a nazireus.
21. Ez a nazireus törvénye, a ki fogadást tett, és az ő áldozata az ő nazireusságáért az Úrnak, azonkivül, a mihez módja van. Az ő fogadása szerint, a melyet fogadott, a képen cselekedjék, az ő nazireusságának törvénye szerint.
22. És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
23. Szólj Áronnak és az ő fiainak, mondván: Így áldjátok meg Izráel fiait, mondván nékik:
24. Áldjon meg tégedet az Úr, és őrizzen meg tégedet.
25. Világosítsa meg az Úr az ő orczáját te rajtad, és könyörüljön te rajtad.

26. Fordítsa az Úr az ő orczáját te reád, és adjon békességet néked.
27. Így tegyék az én nevemet Izráel fiaira, hogy én megáldjam őket.

2017. szeptember 2., szombat

Joel Osteen : Egy pár sasszárny vár rád

Mint ahogy az anya sas, aki kiszórja fiókáit a fészekből, így kényszerítve őket arra, hogy szárnyukat használják, Isten is így szór ki bennünket fészkünkből. Ha bezárulnak ajtók, változások történnek, lásd helyes szemszögből. Ez a zavarodás felkészít egy új szintre.
Így késztet Isten arra, hogy kiterjeszd szárnyaid és te is meg tanulj szárnyalni.
Ne ragaszkodj a régihez, a hagyományoshoz!
Akarj kilépni a kényelmi zónából, akarj valami újat kezdeni. Vagy talán egy olyan helyen vagy, ahol az ajtó teljesen bezárult mögötted, nem tudsz visszamenni.
Ne légy negatív, keserű! Ez egy új korszak.
Várd hittel, maradj reményteli!
Kelj fel minden reggel lelkesen, tudván, hogy Isten tenyérén tart. Ha megtanulod nemcsak elfogadni, hanem befogadni a változást, Isten megígéri, hogy újat fog tenni.
Én felfedeztem, hogy Isten új dolga sokkal jobb, mint a régi. Talán nagyszerű sikereid voltak a múltban, de a legnagyobb sikereid a jövődben vannak.
Még nem élted meg a legjobb éveidet. Még nem játszottad le a legjobb játszmád. Még nem kötötted meg életed legjobb üzletét. Egyre magasabbra fogsz emelkedni. A szelek, amikről azt gondoltad, elpusztítanak, új szintre fognak repíteni.
Meg fogod látni, hogy Isten olyan helyekre visz el, amiről álmodni sem mertél.

REINHARD BONNKE: Mi az örök élet?

„Élet!” Mindenki él, de vajon milyen életet? Júdás apostol, Jézus testvére, olyan elveszett életekről beszél, akik „gyökerestől kiszakítva kétszer halnak meg” (Júdás 12. vers).

Sőt, egy másik igehely azt mondja, hogy vannak olyanok, akik bár élnek, valójában halottak. Lélegeznek és járkálnak ide-oda, de nincs szikra a szemükben. Az élet Krisztus nélkül mesterséges. Az alkohol, a kábítószerek, az üvegből nyert feldobottság, a bőr alá szúrt tű okozta élvezet, az „élet” egyéb megnyilvánulásai csupán a vágyott boldogság pótszerei. De mankóra csak bénák szorulnak. A Jelenések 3:1 brutálisan őszinte: „Az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy”. Hány és hány emberre illik e leírás? Mennyire más, amiről Pál apostol tesz bizonyságot, amikor azt írja a hívőkről, hogy „mint halálra váltak, és íme, élők” (2Kor 6:9)! A hívőknek életük van - ami alatt azt értem, hogy ÉLETÜK van! 
Az élet sokféle lehet: beszélünk jó életről, rossz életről, mozgalmas életről, szomorú életről, üres életről és beteljesedett és boldog életről.
A Biblia az életnek egy új kategóriájáról beszél: ez az „örök élet”.
„Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (János 3:36).

Ennél magasabb rendű élet elképzelhetetlen. 
Ez minden reménység végcélja. Jézus a válasz! Isten áldjon benneteket!

MERJ SZERETNI: 40 nap a szeretet iskolájában-33.nap

A SZERETET KIEGÉSZÍTI A MÁSIKAT.
Negyven nap, amely megváltoztatja a világot! Legalábbis a tiédet kedves olvasó! De ha te változol, változik a házasságod, változik a családod is. És változik a körülötted levő világ is. És gondolj csak bele, hogy mi minden történhet, ha ezeket a változásokat a szeretet szítja?

"Hogyha együtt feküsznek is ketten, megmelegszenek;
az egyedülvaló pedig mimódon melegedhetik meg?" 
(Prédikátor 4:11)
• Isten az emberiséget egy nővel és férfival indította útjára. Két hasonló, egymást kiegészítő felépítésű teremtménnyel, hogy összhangban éljenek. A másik számára lettünk teremtve.
• Míg egyikőtök szelídebb, a másik hatékonyabban tud nevelni. Egyikőtök jó üzleti érzékkel rendelkezik, a másikra viszont szüksége van, hogy figyelmeztesse nagylelkűségre. Fogadjuk el tehát társunk egyéni jellemvonásait.
"Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek, föl tudják segíteni egymást. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki."
(Prédikátor 4:9-10)
• Hatékonyságotok együttműködésetektől függ. Fontos döntés előtt állsz? Ne próbálj meg egyedül dönteni; ne zárd ki társad, működj együtt vele! Ha különbözik a véleményetek, az átgondolásra int. Szükségetek van egymásra, hiszen kiegészítitek a másikat.
"Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet,
mint amely a tökéletességnek kötele."
(Kolossé 3:14)

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„A Simon anyósa pedig hideglelésben feküdt, és azonnal szóltak neki felőle.” (Márk 1, 30)

Van-e beteg a ti házatokban? Akkor az Úr Jézus a legjobb orvos, menjetek rögtön Hozzá és mondjatok el Neki mindent.

Kellemesen érint bennünket ez a futólagos bepillantás a halász apostol családi életébe. Mindjárt látjuk itt, hogy a családi öröm és a családi gond nem akadály az evangéliumi tevékenység hű teljesítésében. Nem, sőt inkább azok jobban kioktatják az isteni üdvüzenet hirdetőit, mint akármilyen iskola vagy nevelés, mert alkalom kínálkozik részükre, hogy saját húsuk és csontjuk előtt tanúi legyenek az Úr kegyelmi munkájának. 

Babona és hitetlenség, az önalkotta szentség és a féktelen szabad gondolkozás elvethetik és kárhoztathatják a házasságot, mindannak dacára az igazi keresztyénség és a kedves családi élet kiválóan egybe illenek. 

Péter háza kétség nélkül egyszerű halászkunyhó volt, de a dicsőség Ura belépett oda, benne lakozott és csodát művelt ott. Ha könyvecskénk ma valamely szegényes hajlékban lesz olvasva, annak lakói bátorságot meríthetnek ebből az igéből, hogy a király Jézus társaságát keressék. 
Isten gyakrabban lakik a szegények kunyhóiban, mint a pompás palotákban. Az Úr Jézus megfigyeli földi otthonotokat és várakozik, hogyan és hol tanúsíthatna irántatok kegyelmet. 

Simon házába betért a betegség, halálos hideglelés döntötte betegágyba anyósát és mihelyt eljött Jézus, elbeszélték Neki a súlyos megpróbáltatást, aki azonnal a beteg ágyához sietett. 

Van-e beteg a ti házatokban? Akkor az Úr Jézus a legjobb orvos, menjetek rögtön Hozzá és mondjatok el Neki mindent. Ismertessétek meg Vele azonnal körülményeiteket. Övéinek egyikét illeti az, azért nem lehet Előtte közömbös. 

Figyeljétek meg, hogy a Megváltó a beteg asszonyt azonnal meggyógyította. Senki sem tud úgy gyógyítani, mint Ő. Persze arra nem számíthatunk, hogy az Úr azonnal elvesz minden betegséget szeretteinkről. De azt tudjuk, hogy a hívő ima sokkal hamarabb eszközli a beteg gyógyulását, mint az emberi művészet és tudomány. S ahol az ima nem teszi meg a remélt hatást, alázattal kell meghajolnunk Annak akarata előtt ki az életnek és halálnak Ura. 
Jézus szerető szíve vár és hallgat sóhajainkra, nyugodjunk meg tehát vidáman akaratában.

Mózes V. könyve 31. rész 8.vers


1. És méne Mózes, és ez ígéket mondotta vala az egész Izráelnek;
2. Monda pedig nékik: Száz és húsz esztendős vagyok ma, nem járhatok többé ki és be: az Úr pedig azt mondá nékem: Nem mégy át ezen a Jordánon.
3. Az Úr, a te Istened maga megy át előtted, ő pusztítja el e nemzeteket előtted, hogy bírjad őket; Józsué az, a ki átmegy előtted, a mint megmondotta az Úr.
4. És akképen cselekeszik azokkal az Úr, a miképen cselekedett Szíhonnal és Óggal az Emoreusok királyaival, és azoknak földjökkel, a melyeket elpusztított vala.
5. Ha azért előtökbe adja őket az Úr, egészen a szerint a parancsolat szerint cselekedjetek velök, a mint parancsoltam néktek.
6. Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlök, mert az Úr, a te Istened maga megy veled; nem marad el tőled, sem el nem hágy téged.
7. Szólítá azért Mózes Józsuét, és monda néki az egész Izráel szemei előtt: Légy erős és bátor, mert te mégy be e néppel a földre, a mely felől megesküdt az Úr az ő atyáiknak, hogy nékik adja, és te osztod el azt nékik örökségül.
8. Az Úr, ő az, a ki előtted megy, ő lesz te veled; el nem marad tőled, sem el nem hágy téged: ne félj és ne rettegj!
9. És megírá Mózes e törvényt, és adá azt a papoknak, a Lévi fiainak, a kik hordozzák az Úr szövetségének ládáját, és Izráel minden vénjének.
10. És megparancsolá nékik Mózes, mondván: A hetedik esztendő végén, az elengedés esztendejének idejében, a sátorok innepén;
11. Mikor eljön az egész Izráel, hogy megjelenjék az Úr előtt, a te Istened előtt azon a helyen, a melyet kiválaszt: olvasd fel e törvényt az egész Izráel előtt fülök hallására.
12. Gyűjtsd egybe a népet, a férfiakat, az asszonyokat, a kicsinyeket és a te jövevényedet, a ki a te kapuidon belől van, hogy hallják és tanuljanak, és féljék az Urat, a ti Isteneteket, és tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden ígéjét.
13. És az ő fiaik is, a kik nem tudják még, hallják és tanulják meg, hogy az Urat, a ti Isteneteket kell félni mind addig, a míg éltek azon a földön, a melyre általkeltek a Jordánon, hogy bírjátok azt.
14. Monda azután az Úr Mózesnek: Ímé elközelgettek a te napjaid, hogy meghalj; hívd elő Józsuét, és álljatok fel a gyülekezetnek sátorában, hogy parancsolatokat adjak néki. Elméne azért Mózes és Józsué, és felállának a gyülekezet sátorában.
15. És megjelenék az Úr a sátorban, felhőoszlopban, és megálla a felhőoszlop a sátor nyílása felett,
16. És monda az Úr Mózesnek: Ímé te elaluszol a te atyáiddal, és ez a nép felkél, és idegen istenek után jár és paráználkodik azon a földön, a melyre bemegy, hogy lakozzék azon; és elhágy engem, és felbontja az én szövetségemet, a melyet én ő vele kötöttem.
17. De felgerjed az én haragom ő ellene azon a napon, és elhagyom őt, és elrejtem az én orczámat ő előle, hogy megemésztessék. És mikor utóléri a sok baj és nyomorúság, mondani fogja azon a napon: Avagy nem azért értek-é engem ezek a bajok, hogy nincsen az én Istenem én közöttem?
18. Én pedig valóban elrejtem az én orczámat azon a napon az ő minden gonoszsága miatt, a melyet cselekedett, mivelhogy más istenekhez fordult.
19. Most pedig írjátok fel magatoknak ez éneket, és tanítsd meg arra Izráel fiait; adjad azt szájokba, hogy legyen nékem ez ének bizonyságul Izráel fiai ellen.
20. Mert beviszem őt arra a földre, a mely felől megesküdtem az ő atyáinak, a tejjel és mézzel folyó földre; és eszik, jóllakik és meghízik, azután pedig más istenekhez fordul, és azoknak szolgál, és meggyaláz engem, és felbontja az én szövetségemet.
21. Mikor pedig utóléri őt a sok baj és nyomorúság: akkor szóljon ez az ének előtte bizonyságképen (mert nem megy feledésbe az ő maradékának szájából), mert tudom az ő gondolatát, a mely szerint cselekszik már most is, minekelőtte bevinném őt arra a földre, a mely felől megesküdtem vala.
22. Megírá azért Mózes ezt az éneket azon a napon, és megtanítá arra Izráel fiait.
23. Azután parancsola az Úr Józsuénak, a Nún fiának, és monda: Légy erős és bátor, mert te viszed be Izráel fiait arra a földre, a mely felől megesküdtem nékik; és én veled leszek.
24. Mikor pedig teljesen és mind végig beírta Mózes e törvény ígéit könyvbe:
25. Parancsola Mózes a lévitáknak, a kik hordozzák vala az Úr szövetségének ládáját, mondván:
26. Vegyétek e törvénykönyvet, és tegyétek ezt az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségládája oldalához, és legyen ott ellened bizonyságul;
27. Mert én ismerem a te pártos voltodat, és kemény nyakadat. Ímé most is, holott még köztetek élek, pártot ütöttetek az Úr ellen; mennyivel inkább halálom után?
28. Gyűjtsétek én hozzám a ti törzseiteknek minden vénjét és a ti előljáróitokat, hadd mondjam el ez ígéket az ő füleik hallására, és hadd hívjam bizonyságul ellenök a mennyet és földet.
29. Mert tudom, hogy halálom után mind inkább-inkább megromoltok és eltértek az útról, a melyet parancsoltam néktek; és utólér majd titeket a veszedelem a későbbi időben, mivelhogy gonoszt cselekesztek az Úrnak szemei előtt, bosszantván őt kezeiteknek csinálmányával.
30. Azután elmondá Mózes Izráel egész gyülekezetének füle hallására ez éneknek ígéit, mind végig.