2017. szeptember 14., csütörtök

Csendes percek Istennel: A legjobb haditerv

„Amikor Józsué Jerikó közelében tartózkodott, fölemelte szemét és látott egy embert: előtte állt, s kivont kard volt a kezében. Józsué odament hozzá és megkérdezte tőle: ’Hozzánk tartozol vagy ellenségeinkhez?’” Józs 5,13

Mind voltunk már ilyen helyzetben. Ott állunk az elénk tornyosuló nehézségek mozdulatlan fala előtt, s elkerülhetetlen vereségről suttog a fülünkbe a félelem.
Ezért is vagyok annyira hálás Isten igéjének. A Biblia lapjain újra meg újra elénk kerülnek történetek emberekről, akiknek példája segíthet küzdelmeinkben. Akik tudják, mit jelent Az Úrra tekinteni, és Rá bízni magunkat.

Például Józsué. Ha volt valaha kétségbeejtő helyzet, az övé az volt Jerikó falai előtt.
Egyrészt bevehetetlennek látszottak a falak, másrészt Izrael seregének nem voltak megfelelő fegyverei egy ilyen erődítménnyel védett város bevételéhez. Nyilakkal és lándzsákkal nem lehet bezúzni a falakat. Az ehhez szükséges faltörő kosok, katapultok nem szerepeltek arzenáljukban.
De már nem fordulhattak vissza, túl messzire mentek. A nép pedig arra számított, hogy Józsué bevezeti őket az Isten ígérte földre.

E hatalmas nyomás alatt állt Józsué, mikor megjelent előtte egy férfi kivont karddal. A szövegből kiderül, hogy nem egyszerű emberről van szó, ő az Úr seregének parancsnoka. Isten jelenléte emberi formában. Nem mindennapi jelenet. Hihetetlen találkozás.
Látva, hogy a férfi harcra készen áll, Józsué megkérdezi: „Hozzánk tartozol, vagy ellenségeinkhez?” (Józs 5,13b).

A nyílt kérdésben, mely bepillantást enged Józsué gondolatvilágába, tétovázást érzünk, mintha megerősítést szeretne. Nagyon őszinte a kérdés, és kiérzem belőle, hogy Józsuéból hiányzik a teljes önbizalom és bizonyosság. Különben nem tette volna fel ezt a kérdést.

Azt várnánk, hogy Isten jelenléte megnyugtatja Józsuét, és valami ilyesmit válaszol: „Veletek vagyok, Józsué, a ti oldalatokon állok!”

De nem ez történik.

A kérdésre, hogy „Hozzánk tartozol, vagy ellenségeinkhez?”, Isten jelenlétének válasza: „Egyikhez sem, én az Úr seregének vagyok a vezére, most érkeztem…” (Józs 5,14a). Józsué hódolattal és alázattal földre borult előtte, majd megkérdezte, milyen üzenetet küldött az Úr az ő szolgájának (Józs 5,14b).

Vajon milyen üzenetre számít? Talán stratégiai és taktikai tanácsokra. De részletes haditerv helyett az üzenet imádásra szólítja fel Józsuét: vesse le saruit, mert a föld, ahol áll, szent hely (Józs 5,15).
Felhívja ez a mondat Józsuét, hogy dicsőítse Azt, aki elég hatalmas ahhoz, hogy eldöntse a közelgő csata kimenetelét, és szereti annyira, hogy elcsitítsa a Józsué lelkében kavargó kételyt, félelmet, bizonytalanságot.

Míg nézem, ahogy Józsué leveszi saruját, rájövök, nekem mi a feladatom az elém tornyosuló nehézségek fala előtt: kevesebb aggódás, több dicsőítés…

Mikor kétségbeesetten lesem, hogy Isten közölje a részleteket…
Mikor arra vágyok, hogy bár egy aprócska bepillantást engedne a terveibe…
Mikor elbizonytalanodom, hogy vajon velem van-e, vagy ellenem…

Álljak meg, emeljem fel a tekintetemet Rá, aki félelmeimben is találkozni akar velem, és dicsőítsem Őt. Az imádás nemcsak arra való, hogy Őt dicsőítse, hanem hogy engem megváltoztasson.

Talán nem a dicsőítés az első dolog, ami eszünkbe jut, mikor valami ránk nehezedik, pedig valóban nagy ereje van: reszkető szívünket, remegő térdünket emlékezteti Isten hatalmára, szeretetére, mindenhatóságára. Egyszerre megnyugtat és megerősít – tökéletesen felkészíti elménket és lelkünket az előttünk álló küzdelemre, bármi legyen az.

Nem tudom, milyen „falak” előtt állsz életednek ebben a szakaszában, barátnőm. Nem tudom, mennyire látszanak bevehetetlennek. De tudom, mi a tökéletes haditerv mindnyájunk számára.
Kevesebb aggódás. Több imádás. És bízzunk benne, hogy Isten győzelemre vezet.

Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy emlékeztetsz, hogy legjobban úgy tudom felkészíteni szívemet és elmémet a harcra, ha egyszerűen, alázatosan eléd borulok, és imádlak Téged. Ezért most leteszem lábaidhoz félelmeimet, és dicsőítve tárom ki kezemet Feléd. Te méltó vagy a bizalmamra. Méltó vagy imádásomra. Ma is és minden áldott nap. Jézus nevében, Ámen.

Forrás: Lysa TerKeurst: The Best Battle Plan, Encouragement for today, 2017. 09. 07.,
www.proverbs31.org, kép: pinterest, fordítás:eszmelkedesek.blogspot

Joyce Meyer-Különleges, egyedi és jó értelemben más

Különleges, egyedi és jó értelemben más – a Biblia ezekkel a szavakkal jellemez téged.



Ebből is láthatod, hogy Isten nem úgy teremtett, hogy úgy nézz ki, vagy azt tedd, amit mások. Nem kell a világhoz igazodnod azáltal, hogy azt teszed, amit mindenki más. Tulajdonképpen, pont az ellenkezője az igaz. Hogy azzá lehess, akinek Isten elhívott, sokszor bátorság szükségeltetik. De Maga Isten akar neked bátorságot adni.  Nem arra hívott el, hogy emberek tetszését keresd. Nem arra teremtett, hogy elvegyülj a tömegben.
Nem, Isten valami nagyobbra hívott el! Sok hívő számára a "más" egy ijesztő szónak tűnik. Amikor meghallják, azt hiszik, hogy lemaradnak valamiről, amit mindenki más megtapasztal. Azonban, ha arról van szó, hogy keresztényként éljünk egy bukott világban, akkor a "másság" igenis jó dolog. A világ romlott és diszfunkcionális, - de te más vagy! A világ sötét és depresszió, - de te más vagy! A világ tele van félelemmel és frusztrációval, - de te más vagy!
Mivel Isten veled van és érted van, a világosságod ragyog a világban. Reményt tudsz adni a reménytelennek. 

Isten Krisztusban arra teremtett, arra hívott el és mindennel felruházott ahhoz, hogy Isten szerinti életet tudj élni egy istentelen világban. János apostol írta, hogy mivel Istentől vagy, már legyőzted a világ dolgait, amiket az ördög ellened akar fordítani.
És íme, itt a magyarázat, hogy miért:
 "Mert nagyobb az, Aki bennetek van, mint az, aki a világban van." (János 4,4)

 Nem kell a világ szerint élned, és nem kell félned azoktól a dolgoktól, amik körülötted történnek a világban, mert Isten nagyobb!
Az Ő gyógyítása nagyobb, mint a betegség. Az Ő békessége nagyobb, mint a félelem. Az Ő gondoskodása nagyobb, mint a te szükséged. Az Ő kegyelme nagyobb, mint a bűn. 

Különleges, egyedi és jó értelemben más – ez vagy Krisztusban! Ámen!

Forrás: áhitatok.hu

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak-GYÓGYULÁS

„Akarom, tisztulj meg.” -(Márk 1, 41)


Ősi sötétség borította kezdetben a földet, mikor elhangzott a Mindenható szava: „Legyen világosság!” és lett világosság.

Az Úr Jézus szava sem kevésbé hatalmas és felséges, mint a hatalmas Istenség amaz ősrégi szava. A teremtéshez hasonlóan a megváltásnak is megvan a korlátlan hatalom erős igéje. 
Jézus szól és úgy lesz

A bélpoklosság nem tágított semmiféle gyógyszertől, de az Úr „akarom” szavára azonnal elröppent. Ez betegségnél nem volt semmiféle jel arra nézve, hogy a felgyógyulást remélni lehetett volna. A természet semmivel sem járult hozzá annak gyógyulásához, hanem a Megváltó egyetlen szava eszközölte a gyógyulást, még pedig azonnal és tartósan. 
A bűnös még sokkal nyomorultabb állapotban van, mint a bélpoklos. De csak tegyen úgy, mint az tett. Menjen Jézushoz, kérve Őt és „az Ő lábainál leborulván”. 
Használja azt a kicsiny hitet, amivel bír, ha nem is juthatna tovább e szavaknál: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem”. S akkor nem kell attól tartani, hogy könyörgése nem fog meghallgattatni. Az Úr Jézus mindenkit meggyógyít, aki Hozzá jön. Ő senkit sem vet ki

Ha e mai igével kapcsolatos elbeszélést olvassuk, alázatos megfigyelésünkre érdemes az, hogy az Úr Jézus a bélpoklost megérintette. Ez a tisztátalan megrontotta a törvény intézkedéseit, mivel házba ment. De az Úr Jézusnak esze ágában sem volt Őt azért megdorgálni, hanem maga is megrontotta a törvényt, hogy rajta segítsen. Helyzetet cserélt a bélpoklossal, mert mialatt azt megtisztította, magát annak megérintése által lévitailag tisztátalanná tette. 

S éppen így az Úr Jézus, ki bűntelen volt, bűnné lett miértünk, hogy mi legyünk Isten igazsága Ő benne. Óh, bár mindegyik szegény bűnös Jézushoz jönne és hinne helyettesítő művének erejében! Úgy azonnal érezné magán kegyelmes érintésének hatását. 
Ugyanaz a kéz, mely a kenyereket megszaporította, a süllyedő Pétert megtartotta, a mélyen megszomorodott szenteket fölbátorítja, a hívőket megkoronázza. Ugyanaz kéz megérint minden süllyedő bűnöst is és egyetlenegy szempillantás alatt megtisztítja azt. 
Jézus szeretete az üdv forrása. Ő szeret, édesget és üdít bennünket, megérint, hogy éljünk.

Csendes percek: ISTENBEN BÍZNI

,,Fiam, ne felejtsd el tanításomat, és parancsaimat őrizze meg szíved,
mert hosszú életet, magas életkort és jólétet szereznek azok neked!
A szeretet és hűség ne hagyjon el téged: kösd azokat a nyakadba, írd fel a szíved táblájára!
Így találsz kedvességre és jóindulatra Istennél és embereknél.
Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!
Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.
Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az URat, és kerüld a rosszat!
Gyógyulás lesz ez testednek, és felüdülés csontjaidnak.,,
 Péld 3,1-8.

Édesapám egy másik államban volt lelkipásztor, és teljes életét a hivatásának szentelte. Inzulinos cukorbeteg volt. Egyik nap a nála tett látogatásomat követően azért fohászkodtam, hogy Isten ne hagyja őt egyedül meghalni. Három héttel később, egy vasárnap délelőtt telefonhívást kaptam, hogy holtan találták a lelkészi irodában. Fájdalmat és haragot éreztem, hogy magányosan halt meg. Mérges voltam a Jóistenre is, mert nem hallgatta meg az imádságomat. Sírva fakadtam.
Azután a fenti versek jutottak eszembe. Bár még mindig éreztem haragot, vigasztalást kerestem az imádságban és bibliaolvasásban. Olvasás közben Istenhez kiáltottam, és sokszor Bibliával a kezemben aludtam el. Nem sokkal a temetést követően újra kezdtem érezni Isten békességét.
Istenben bízni azt jelenti, hogy a történések ellenére is hiszünk, mert az ő igéje igaz, és mi engedelmeskedni akarunk annak. Bármit is élünk át, egy szerettünk elvesztését, vagy problémákat a munkahelyünkön, családunkban, vagy kapcsolatainkban, Istenben mindig bízhatunk.

Imádság: Istenünk, segíts nekünk tebenned hinni és mindig engedelmeskedni a te igédnek. A körülményeinktől függetlenül segíts bízni szeretetedben és hűségedben! Ámen.

Amikor minden sivárnak tűnik, gondoljunk arra, hogy Isten mindent jobban lát.
Yolando S. Cooksey (Kalifornia, USA)

IMÁDKOZZUNK A LELKIPÁSZTOROKÉRT!

Példabeszédek 3. rész .vers


Bibliafordítások:
http://www.immanuel.hu/biblia/biblia.php?konyv=20&fejezet=3&o1=1&o2=2&o3=3

1. Fiam! az én tanításomról el ne felejtkezzél, és az én parancsolatimat megőrizze a te elméd;
2. Mert napoknak hosszú voltát, és sok esztendős életet, és békességet hoznak néked bőven.
3. Az irgalmasság és igazság ne hagyjanak el téged: kösd azokat a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára;
4. Így nyersz kedvességet és jó értelmet Istennek és embernek szemei előtt.
5. Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.
6. Minden te útaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útaidat.
7. Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat, és távozzál el a gonosztól.
8. Egészség lesz ez a te testednek, és megújulás a te csontaidnak.
9. Tiszteld az Urat a te marhádból, a te egész jövedelmed zsengéjéből.
10. Eképen megtelnek a te csűreid elégséggel, és musttal áradnak el sajtód válúi.
11. Az Úrnak fenyítését fiam, ne útáld meg, se meg ne únd az ő dorgálását.
12. Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, és pedig mint az atya az ő fiát, a kit kedvel.
13. Boldog ember, a ki megnyerte a bölcseséget, és az ember, a ki értelmet szerez.
14. Mert jobb ennek megszerzése az ezüstnek megszerzésénél, és a kiásott aranynál ennek jövedelme.
15. Drágább a fényes kárbunkulusoknál, és minden te gyönyörűségeid nem hasonlíthatók hozzá.
16. Napoknak hosszúsága van jobbjában, baljában gazdagság és tisztesség.
17. Az ő útai gyönyörűséges útak, és minden ösvényei: békesség.
18. Életnek fája ez azoknak, a kik megragadják, és a kik megtartják boldogok!
19. Az Úr bölcseséggel fundálta a földet, erősítette az eget értelemmel.
20. Az ő tudománya által fakadtak ki a mélységből a vizek, és a felhők csepegnek harmatot,
21. Fiam, ne távozzanak el a te szemeidtől, őrizd meg az igaz bölcseséget, és a meggondolást!
22. És lesznek ezek élet a te lelkednek, és kedvesség a te nyakadnak.
23. Akkor bátorsággal járod a te útadat, és a te lábadat meg nem ütöd.
24. Mikor lefekszel, nem rettegsz; hanem lefekszel és gyönyörűséges lesz a te álmod.
25. Ne félj a hirtelen való félelemtől, és a gonoszok pusztításától, ha eljő;
26. Mert az Úr lesz a te bizodalmad és megőrzi a te lábadat a fogságtól.
27. Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, a kiket illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése.
28. Ne mondd a te felebarátodnak: menj el, azután térj meg, és holnap adok; holott nálad van, a mit kér.
29. Ne forralj a te felebarátod ellen gonoszt, holott ő együtt ül bátorságosan te veled.
30. Ne háborogj egy emberrel is ok nélkül, ha nem illetett gonoszszal téged.
31. Ne irígykedjél az erőszakos emberre, és néki semmi útát ne válaszd.
32. Mert útálja az Úr az engedetlent; és az igazakkal van az ő titka.
33. Az Úrnak átka van a gonosznak házán; de az igazaknak lakhelyét megáldja.
34. Ha kik csúfolók, ő megcsúfolja azokat; a szelídeknek pedig ád kedvességet.
35. A bölcsek tisztességet örökölnek; a bolondok pedig gyalázatot aratnak.

2017. szeptember 13., szerda

Joel Osteen pasztor uzenete

"Emeljetek fel a Bibliatokat es mondjatok hittel..." - Joel Osteen pasztor uzenete Lakewood Gyulekezet

"Emeljetek fel a Bibliátokat és mondjatok hittel, készen álltok? 

Ez az én Bibliám, az vagyok, aminek mond engem, enyém amiről azt mondja, hogy az enyém, megtudom tenni, amiről azt mondja, hogy meg tudom tenni, ha Isten Igéjét tanítják nekem, bátran megvallom, az elmém éber, a szívem befogadó, meg fogok változni. Befogadom Isten Igejenek romolhatatlan, elpusztíthatatlan örökkévaló magvat. Nem maradok olyan mint eddig, soha, soha, soha nem maradok olyan, mint eddig, Jézus nevében. 

Amen!"


Reggeli dicséret: Készülj a harcra!


"Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében." -Efézus 6,10

Mióta eltörölték a kötelező sorkatonaságot hazánkban feléledt egyfajta nosztalgia iránta a középkorú, katonaviselt férfiak körében. "Azok voltak ám a szép idők!" "Akkor megtanultuk mi is a fegyelem, a rend. Mit is jelent valóban férfinak lenni." - hangzik itt ott. Majd jönnek a vicces vagy komoly sztorik a kemény kiképzésekről, amit a mostani generáció már csak filmekből ismer. Tény és való, a katonai kiképzés célja, hogy képessé tegye az egységeket a lehetséges háborúban arra, hogy feladatukat a legjobban végre tudják hajtani. Ez alatt az idő alatt el kell sajátítaniuk minden szükséges dolgot és komoly fizikai kondícióra, erőnlétre is szert kell tenniük. Mindez pedig folyamatos gyakorlással érhető el, ami komoly próbatételt jelent sokak számára.

Pál szándéka is valami hasonló: fel akarja készíteni hittársait az eljövendő nagy harcra, amit meg kell vívniuk. Számos gyakorlati dologról beszél nekik, mint például az engedelmesség, a tisztelet, a fegyelem és a szolgálat. Majd elmondja nekik, mire van a legnagyobb szükségük, hogy győzhessenek, ami szinte esélytelen, hisz az ellenség emberfeletti hatalommal és erővel bír. Nem másra, mint arra, hogy megerősödjenek és magukhoz vegyék azokat a fegyvereket, amit szövetségesük, Isten ajándékoz nekik. Emberfeletti ellenség legyőzéséhez, mindenek feletti szövetséges. Félelmetes csapások ellen mindent kivédő védelmi felszerelés.

Bejegyezte: Restás László

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Átmenvén a Siralom völgyén, forrássá teszik azt; bizony áldással borítja el korai eső.” 
(Zsoltárok 84,7)


Itt az van elénk adva, hogy az a vigasz, melyben egy valaki részesült, igen gyakran mások részére is hatékonynak mutatkozik. Miképpen a kutakat azok az utazók is használják, akik utóbb jártak arra. Olvasunk valamilyen könyvet, melyből bőven merítünk vigasztalást, mely hasonlít Jonatán méztől csepegő vesszőjéhez. Ah, akkor azt gondolják, ez a testvérünk már előzőleg hozzánk hasonló helyzetben volt, s ezt a kutat nemcsak magának ásta, hanem nekünk is. Némely fenséges „Esti hangok”, „Utazó Zsoltár”, „A Kereszt és Vigasz énekei”, „A sínylődés és diadal ágya”, „Vigasz a szenvedésben” olyan kutak voltak, melyeket valamelyik zarándok magának ásott és mások részére is megmaradt éppen oly üdítőnek. Ezt kiváltképpen észrevesszük a zsoltárokban, például: „Miért hagytad el én lelkem oly igen magadat, és nyugtalankodsz én bennem?” Az utazók gyakran elragadtatással örülnek az emberi léptek nyomainak a sivár pusztaságon, s mi is örömest látjuk a zarándokok nyomait, amikor e siralomvölgyön keresztül utazunk.
A zarándokok kutakat ásnak, de különös, hogy azok nem alulról telnek meg, hanem felülről. Eszközöket használunk, de az áldás felülről származik és nem az eszköztől. Kutat ásunk, de a menny tölti azt meg áldásaival. A ló készen áll a harcra, de a győzelem az Úrtól van. Az eszközök összefüggésben vannak a céllal, azonban azt véghez nem vihetik. Íme, az eső megtölti a tavakat és a kutak megfelelnek rendeltetésüknek, mint víztartályok. A munka nem hiábavaló, de az isteni segítséget nem teszi feleslegessé. „Még a kutakat is megtölti az esővíz”.
A kegyelem összehasonlítható az esővel tisztaságáért, felüdítő és éltető hatásánál fogva, azért mert felülről jön és mivel Isten tetszése szerint adja vagy megvonja. Záporesők üdíthetnek fel titeket, kedves lelkek és tölthetik meg friss vízzel kútjaitokat! Ah, mik még az üdveszközök és üdvszabályok a menny helybenhagyása nélkül! Eső nélkül való felhők és víz nélkül való kútfők. Óh, szeretet Istene, nyisd meg az ég ablakait és áraszd ránk áldásodat.

Reggeli gyöngyszemek: Krisztus teljesen Isten hatalmától függött

GYERMEKNEVELÉS

„Jézus ekkor így válaszolt nekik: Bizony, bizony mondom nektek, a Fiú önmagától semmit sem tehet, ő csak azt teszi, amit Atyjától lát, mert amiket ő tesz, a Fiú is ugyanazt teszi.” (Jn 5:19)



Jézus a tökéletes példakép, a gyermekeknek és fiataloknak pedig az a kötelessége és kiváltsága, hogy követhetik e példaképet. Minden gyermek gondoljon arra, hogy a gyermek Jézus emberi természetet vett magára, bűn testének hasonlatosságában élt, és megkísértetett Sátántól, amint minden gyermek megkísértetik.
Képes volt ellenállni Sátán kísértésének, mert mennyei Atyja isteni hatalmától függött, alárendelte magát akaratának és engedelmeskedett minden parancsolatának. Megtartotta Atyja rendeléseit, parancsolatait és törvényeit. Állandóan Isten tanácsát kereste és engedelmeskedett akaratának.

Minden gyermek kötelessége és kiváltsága Jézus lábnyomába lépni…Az Úr Jézusnak örömet okoz, ha a gyermekek hozzá folyamodnak minden lelki áldásért és a Megváltóhoz viszik küzdelmeiket, megpróbáltatásaikat; Ő tudja, hogyan segítsen a gyermekeken és fiatalokon, mivel maga is gyermek volt és alá volt vetve mindazon megpróbáltatásoknak, csalódásoknak és küzdelmeknek, melyeknek a gyermekek alá vannak vetve. 

Isten ígéretei ugyanolyan mértékben vonatkoznak a gyermekekre és fiatalokra, mint amennyire az érett korúakra. Amikor Isten valamilyen ígéretet ad, a gyermekek és fiatalok foglalják azt könyörgésükbe és kérjék az Úrtól, hogy tegye mindezeket az ígéreteket élő tapasztalattá számukra, ahogyan egyszülött Fia, Jézus számára is tette, amikor emberi szükségleteiben Istenre tekintett és kérte tőle mindazt, amire szüksége volt. 

Minden áldás, melyben az Atya a felnőtt korúakat részesíti, Jézus Krisztus által elérhető minden gyermek és fiatal számára is. (The Youth’s Instructor, August 23, 1894.)


Alávetette magát a szülői tekintélynek




„Aztán velük tartott, visszament Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja pedig szívében tartotta mindezeket a beszédeket.”(Lk 2:51)

Jézus az Örökkévalónak ajánlotta fel fiúságát…A templomban történt első látogatása új érzéseket ébresztett. A földi kötelezettségeket erre az időre félretette; azonban isteni küldetése és Istennel való egysége tudatában nem utasította el szülei tekintélyét. Kérésükre engedelmes fiúként visszafordult velük és segítségükre volt dolgos életükben. Szívébe rejtette jövőbeni küldetésének titkát, alázatosan várva az időt, hogy nyilvános szolgálata megkezdődjék, mielőtt, bejelentené a világnak, hogy ő a Messiás. Annak felismerése után, hogy ő Isten Fia, még tizennyolc évig alávetette magát a szülői tekintélynek és az egyszerű galileai ácsmunkás hétköznapi életét élte…Harminc éven keresztül úgy élt, hogy elismerte és elfogadta a szülői vezetést…

Még keresztény szülők gyermekeinél is általános dolog, hogy tizenkét éves korukat megelőzően úgy érzik, követhetik saját kívánságaikat. A szülők pedig készségesen elfogadják, hogy gyermekeik vezessék őket, ahelyett, hogy ők irányítanák gyermekeiket…Ennélfogva sok fiatal úgy nő fel, hogy szokásává válik az önzés és a henyélés. Hiúk, büszkék és önfejűek.

Amikor Krisztus türelmes önmegtagadására, minden népszerűséget elutasító egyszerűségére és a mindennapi munkára való alázatos odaszentelődésére tekintünk, láthatjuk, milyen szépséges fény övezte életét. Milyen világosan mutatja élete azt az ösvényt, melyen a gyermekeknek és fiataloknak járniuk kell! …Jézus nem kevésbé volt Isten Fia szerény otthonában és szüleinek való engedelmességében, mint amikor Isten kijelentette örök trónjáról: „Ez az én szeretett Fiam.”

Krisztus élete mindörökre áldást biztosít az olyan életre, mely a szülői tekintélynek való örömteli engedelmességben és szorgos fizikai, szellemi munkával telik. 
(The Youth’s Instructor, September, 1873.)

Napi Ige, Napi Gondolat

,,Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll. És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.,, (Jób 19:25-26)


Napi Gondolat:

Ésaiás 54:17 Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és minden nyelvet, mely ellened perbe száll, kárhoztatsz: ez az Úr szolgáinak öröksége, és az ő igazságuk, mely tőlem van, így szól az Úr.

A mindennapi harcaidban Nem vagy egyedül! Az ördög folyamatosan azon van hogy elgáncsoljon, ő azt szeretné hogy egy lanyha, eltompult, kiégett keresztény legyél.

Az Igerész szerint Isten világosan kijelenti hogy egyetlen ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és minden gáncsoskodó, veled perlekedő embert Ő eltávolít az életedből.

Mindezt azonban csak akkor:
Ha mozdulsz, vívod a hit nemes és szép harcát!
Ha hirdeted a megbékélés Evangéliumát!
Ha taposod a hazugság atyja,amaz ősi kígyó (ördög) fejét!

Ne feledd a GYŐZELEM A TIÉD!
EZ A TE ÖRÖKSÉGED KRISZTUS JÉZUSBAN!
Ámen!


2017. szeptember 12., kedd

MERJ SZERETNI: 40 nap a szeretet iskolájában-40.nap

A SZERETET SZÖVETSÉG 

Negyven nap, amely megváltoztatja a világot! Legalábbis a tiédet kedves olvasó! De ha te változol, változik a házasságod, változik a családod is. És változik a körülötted levő világ is. És gondolj csak bele, hogy mi minden történhet, ha ezeket a változásokat a szeretet szítja?
"Mert ahova te mégy, oda megyek; és ahol te megállsz, ott szállok meg;

néped az én népem, és Istened az én Istenem." 

(Ruth 1:16)

• A házasság két ember közti legerősebb kötelék e Földön; egy fogadalom, hogy egy életen keresztül szeretik egymást. Ahogy azt már jó néhányszor olvashattad: Isten nélkülözhetetlen része egy ilyen szövetségnek.

• Nincs semmi a világon, ami elszakíthatná azt, amit Isten egybekötött. Szereteted szövetségen alapul.

• Isten szeretetének csatornája legyél társad felé! Itt az idő, hogy megújítsd ezt a szeretet-szövetséget. Erősítsd meg újra e köteléket az iránt, akit az Úr adott neked, hogy dédelgesd, értékeld és megbecsüld.


"Gyűlölöm az elválást, ezt mondja az Úr.. Ügyeljetek szellemetekre, hogy ne hűtlenkedjetek!"
(Malakiás 2:14,16r, angol fordítás)

"Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké." (Zsoltárok 105:8) 

Bizonyára észrevetted, hogy ez a pár mondat csak egy töredéke a napi kalandnak.

Amennyiben szeretnél alaposabban megismerkedni a 40 nap varázsával, itt meg tudod vásárolni a könyvet:

Szerelempróba, a film:

Heti imagondolatok: VIGYÁZZATOK TEHÁT!

"Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura, este-e vagy éjfélkor, kakasszókor vagy reggel! Hogy ha hirtelen megérkezik, ne találjon titeket aludva. Amiket pedig nektek mondok, mindenkinek mondom. Vigyázzatok!" (Márk evangéliuma 13. fejezetének 35-37. verse)

MIT JELENT AZ ÚR FIGYELMEZTETÉSE? VIGYÁZZATOK!

MELYEK AZOK A DOLGOK, AMELYEKRE VIGYÁZNI KELL, ÉS AMELYEK ELLEN VÉDEKEZNI KELL?

Nézzünk fel! "Egy csapatot láttam, a tagjai vártak és vigyáztak. A tekintetüket az égre emelték, és az ajkukon a Mester szavai voltak. 'Amiket pedig nektek mondok, mindenkinek mondom. Vigyázzatok!' (Márk evangéliuma 13. fejezetének 37. verse) 
Láttam, nem volt mód arra, hogy növekedjenek a világiasságban és a földi dolgok szeretetében, s ugyanakkor várakozó és figyelő állapotban is maradjanak, úgy, ahogy az Úr parancsolta."
Figyeljünk az első tünetre! "Figyeljetek, testvéreim, a világosságotok első elhalványulására, az ima első elhanyagolására, a lelki szendergés első tünetére."


Figyeljünk a szokásunkra! "Vigyázzunk a régi szokásunkra és természetes tulajdonságjegyeinkre, mert különben visszatérnek. Szorítsuk háttérbe ezeket, és vigyázzunk."

Más dolgokra figyelni! "Figyeljetek, különben arra kényszerültök, hogy sietve, kapkodva, türelmetlenül szóljatok. Figyeljetek, különben büszkeség költözik a szívetekbe. Figyeljetek, különben a gonosz kívánság legyőz benneteket, ahelyett, hogy ti győznétek le azt. Figyeljetek, különben könnyűnek találnak titeket, és a befolyásotok inkább a halált, mint az életet mozdítja elő."
Figyeljetek a lehetőségre! "Figyeljetek azokra az emberekre, akiket Krisztus a saját vérén váltott meg. Figyeljetek arra, hogy lehetőségetek nyíljon jót tenni az érdekükben."
Figyeljetek az imára! "Imádkozni kell, és figyelni az imára, hogy ne legyen ellentétben az életünkkel. Ne feledjük el, figyelni az imára azt jelenti, miszerint megéljük az imánkat Isten előtt, hogy válaszolhasson arra."
Legyetek készen Krisztus eljövetelére! "Úgy kell figyelni, munkálkodni és imádkozni, mintha ez volna az utolsó nap, amit kaptunk. Milyen intenzív és komoly lenne akkor a mi életünk! Milyen szorosan követnénk Jézust minden szavunkkal és cselekedetünkkel! Szüntelenül imádkozzatok! Ez azt jelenti, hogy legyetek imádkozó lelkületűek, és akkor készen lesztek az Úr eljövetelére."
ÖSSZEFOGLALÁS ÉS IMAGONDOLAT

Amikor engedjük, hogy a lelki színvonalunkat a barátaink határozzák meg, és nem érezzük szükségét szorosabban együtt járnunk az Úrral, s amikor azt gondoljuk, az életmódunk elfogadható az Úr előtt annak jelenlegi romlott, alacsonyabb rendű állapotában, akkor becsapjuk magunkat, Sátán pedig félrevezet minket.

Nemrégen meglátogattam egy keresztény otthont, ahol, ha elmegyek, csaknem mindig nyitva van a televízió, és az ott élők állandóan nézik. Nincs rendszeres reggeli és esti Isten-tisztelet. Hetente egyszer elmennek a gyülekezetbe, és azt gondolják, hogy teljesítették a vallásos kötelezettségüket. Nem érzik szükségét a lelki éberségnek, sem annak, hogy az örök életre való felkészülés jegyében naponta egy-két órát a térdükön töltsenek Isten előtt. Meg kell vizsgálnunk magunkat, hogy vajon összhangban vagyunk-e Isten akaratával. Ha Jézus ma eljönne, a jelenlegi lelki állapotunkban készen állnánk-e Őt fogadni?

Drága Atyánk! Segíts nekünk figyelni, imádkozni és felkészülni az Úr Jézus Krisztus második eljövetelére.


Köszöntünk Szent Szellem!: ISTEN LELKE ELMOZDÍTJA A BÁLVÁNYOKAT

"Az én Lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolataimban járjatok, és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek." (Ez 36:27)
Az ősi zsidó népet a bálványimádáshoz való ragaszkodás vitte el a babiloni fogságba. A sok prófétai üzenetben, amely a maradék helyreállításának tervét tartalmazta, Isten a lelki megújulást nevezte meg, mint alapot ahhoz, hogy népe a jövőben szabad maradhasson a bálványimádás gonoszságától és fertőjétől.
A bálványimádás azt jelenti, hogy bárkit vagy bármit jobban szeretünk, mint Istent. Talán most azt gondolod, hogy téged ez nem érint. Nos, akkor itt egy gyorsteszt: Kire vagy mire gondolsz a legtöbbet? Kiről vagy miről beszélsz a leggyakrabban? Ki vagy mi iránt táplálod a legforróbb érzelmeket, és kire vagy mire áldozod a legtöbb energiádat? Ha igazán őszintén válaszolsz ezekre a kérdésekre, és végül nem Istent találod az első helyen, akkor vörös zászló kell, hogy lobogjon a lelki szemed előtt, ami arra figyelmeztet: figyelj oda az Úr parancsaira, amelyek a bálványimádás ellen szólnak, és alkalmazd a gyógymódot, különben a bálványod végül a romlásodat okozza!
Isten úgy kezeli a bálványimádás miatti bűntudatunkat, hogy lehetővé teszi Jézus értünk hozott áldozatának és bűnbocsánatának elfogadását, amint bűnbánó, töredelmes szívvel hozzá jövünk. Azt pedig, hogy képtelenek vagyunk önmagunktól megszabadulni a bálványoktól, úgy oldja meg, hogy betölt bennünket az Ő Szentlelkével. Isten Igéjének minden parancsolatához úgy lehetünk hűségesek, hogy Szentlelke él bennünk. Ha Ő betölt minket, akkor a menny összes rendelkezése felhatalmazás lesz, és minden parancsa: ígéret, amely megvidámítja a szívet.
Az Ezékiel 36:25-28. versében található gondolatmenet egyértelműen az új szövetségre vonatkozó ígéret, habár maga Ezékiel nem használja ezt a fogalmat. De annál többször alkalmazza az új szövetség jelképrendszerét annak leírására, milyen változás következik be Istennel való kapcsolatodban ma, amikor a Szentlélek betölt téged. "Lesztek nékem népem, s én leszek néktek Istenetek." (36:28) A dédelgetett bálványok pedig ledőlnek.
Imádság a mai napra
"Uram, tárd fel előttem mindazt, ami bálvánnyá lett számomra, és segíts, hogy minden a neki való helyre kerüljön az életemben a Te Lelked által!"

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Buzgón szerető és bosszúálló Isten az Úr.” - (Náhum 1,2)


Urad nagyon féltékeny a te szeretetedre, kedves hívő lélek. Kiválasztott téged, akkor nem viselheti el, hogy mást többre becsülj Tőle
Saját vérével szerzett meg téged? Akkor nem szenvedheti el, ha azt gondolod, hogy önmagadé vagy és e világhoz tartozol. Olyan szeretettel szeretett téged, hogy nélküled nem maradhatott a mennyben, inkább meghalt, hogy te el ne vessz, azért nem viselheti el, hogy az Ő szíve és a te szíved közé tolakodjon valami. 
Nagyon féltékeny a te bizalmadra. Nem tűrheti el, hogy valami testi dologban bízz. Nem tűri meg, hogy üres kutakat áss, mialatt az élő víznek kiáradó kútfeje ingyen folyik neked. Örül annak, ha Rá támaszkodunk, de ha ragaszkodásunkkal és függésünkkel máshoz fordulunk, ha saját bölcsességünkben bízunk, vagy valamelyik barátunk bölcsességében, vagy ami a legrosszabb, saját tetteinkben véljük bizalmunkat, akkor az nem tetszik Neki és megfenyít, hogy ismét magához vonjon. 

Ő nagyon féltékeny társaságunkra is. Senkivel se társalogjunk olyan szorgalmasan, mint a mi Urunk Jézussal. Csak Benne maradni, az a hű szeretet, de a világhoz adni magunkat, nyomorunk kellő enyhítését testi vigaszban feltalálni, sőt még hittestvéreink társaságát a Vele való láthatatlan közösség fölé helyezni, nem más, mint féltékeny Urunk megsértése. 

Azt óhajtja egyedül, hogy Benne maradjunk és állandó közösségét élvezzük. Némely próbának melyeket ránk küldd, csak az a célja, hogy szívünket elválassza a teremtett világtól és annál bensőbben magához bilincselje azt. Az a buzgóság, mely minket Krisztus közelében kíván visszatartani, vigaszt is nyújt nekünk, mert ha annyira szeret, hogy szeretetünk iránt nem közömbös, úgy biztosak lehetünk abban, hogy nem tűri meg, hogy nekünk ártson valami és megvéd ellenségeinktől. 
Óh, bárcsak még ma nyernénk kegyelmet arra, hogy szívünket szeplőtlen és szent tisztaságban megőriznénk szeretett Urunk számára és iránta való szent odaadással befognánk szemeinket a világ minden megtévesztése elől!

Isten csodálatos kegyelme: Izráel láthatatlan királya

„És a Sínai hegyre leszálltál, s szóltál velük az égből, s adtál nékik helyes végzéseket, igaz törvényeket, jó rendeléseket és parancsolatokat". Neh 9:13



A történelem szent könyvének minden oldalán, amelyre Istennek az Ő választott népével való kapcsolatát jegyezték fel, a nagy "VAGYOK" égető lenyomata van. Az emberek fiainak Isten soha nem adott nagyobb kinyilatkoztatásokat hatalmáról és dicsőségéről, mint akkor, amikor egyedül Öt ismerték el Izráel uralkodójának, és amikor törvényt adott népének. Itt nem emberi kézben volt a jogar. Izráel láthatatlan királyának méltóságteljes megjelenése elképzelhetetlenül fenséges és leírhatatlan volt.

Az isteni jelenlétnek e kinyilatkoztatásaiban Isten dicsősége látszott meg Krisztus útján.
Nemcsak az Üdvözítő eljövetele alkalmával, hanem a bűneset és a megváltás utáni korszakokban is. Krisztusban békéltette meg Isten önmagával a világot (2Kor 5:19). 
Krisztus volt az alapja és a középpontja az áldozati rendszernek, a pátriárkák korszakában csakúgy, mint a zsidók idejében. 
Ősszüleink bűne óta nem volt többé semmiféle közvetlen érintkezés Isten és az ember között. 
Az Atya, Krisztus kezébe adta a világot, hogy az Ö közbenjárói tevékenysége útján megválthassa az embert, és igazolhassa Isten törvényének tekintélyét és szent voltát. 
Az ég és a bűnbe esett emberi nemzetség közötti közösség csak Krisztus útján jöhetett létre. Isten Fia volt az, aki ősszüleinknek a megváltás ígéretét adta. 
Ő volt az, aki a pátriárkáknak kijelentette magát... Ő volt az is, aki Izráelnek a törvényt adta. A Sínai hegy félelmetes dicsősége közepette Krisztus az egész nép hallatára kijelentette Atyja tízparancsolatát. Krisztus volt az, aki a kőtáblákba vésett törvényt odaadta Mózesnek...

Népének Jézus volt a világossága, a világ világossága, még mielőtt emberi testben eljött a Földre
A fény első felvillanása, amely behatolt abba a homályba, amellyel a bűn burkolta be a világot, Krisztustól eredt és érkezett. Krisztustól jött a mennyei ragyogás minden sugara, amely a Föld lakóira áradt. A megváltás tervében Krisztus az Alfa és az Omega, az első és az utolsó. 

Reggeli dicséret: Vigasztaljátok egymást

„Vigasztaljátok tehát egymást, és építse egyik a másikat, ahogyan teszitek is.” (Thessalonikabeliekhez írt 1. levél 5:11)

A thessalonikai gyülekezet tagjai odaadó, hűséges keresztények voltak. Voltak azonban olyan kérdések, melyek őket is nyugtalanították a jövővel kapcsolatban. Várták vissza Krisztust, de nem láttak tisztán minden részletet.

Hittek abban, hogy meglátják még a korábban eltávozott Mestert, de nem voltak biztosak azok felől, akik már korábban meghaltak ebben a hitben. Az előző szakaszban megkapják a választ:

„Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt. Azt pedig az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat. Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel.” (1Thess 4:13-18)

Ezek szerint akik korábban már meghaltak a Krisztusba vetett hitben, nem mennek előttünk sehová (menny, pokol, purgatórium…), hanem sírjaikban várják a feltámadást, és az élő igazakkal egyszerre látják meg a visszatérő Jézust.

A következő kérdésük: Mikor jön el Jézus? A válasz: senki nem tudja, váratlan lesz, mint az éjjeli tolvaj érkezése. Ezért: „legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét.” (5:8).

A hogyan és miért kérdések is ott feszültek. Jó-e nekünk, ha Jézus visszajön? Haragra és ítéletre számíthatunk, vagy szabadításra? Pál válasza: „Mert az Isten nem haragra rendelt minket, hanem hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, vele együtt éljünk.” (5:9-10)

Kérdések még vannak bőven, de a jövőnk - minden ellenkező hírrel és tapasztalással ellentétben - Isten kezében van. A második eljövetele ítélet és szabadítás lesz.
Hogy számunkra mit hoz majd, a mi választásunkon múlik. Mit kezdünk Jézussal, a felkínált kegyelemmel, a döntés szabadságával?

Bejegyezte: Kis István

Jelenések könyve 3. rész

1. A Sárdisbeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az, a kinél van az isteni hét lélek és a hét csillag: Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, és halott vagy.
2. Vigyázz, és erősítsd meg a többieket, a kik haló félben vannak; mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek.
3. Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad; és tartsd meg, és térj meg. Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád.
4. De van Sárdisban egy kevés neved, azoké a kik nem fertőztették meg a ruháikat: és fehérben fognak velem járni; mert méltók arra.
5. A ki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt.
6. A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.
7. A Filadelfiabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja a Szent, az Igaz, a kinél a Dávid kulcsa van, a ki megnyitja és senki be nem zárja, és bezárja és senki meg nem nyitja:
8. Tudom a te dolgaidat (ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót, a melyet senki be nem zárhat), hogy kevés erőd van, és megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet.
9. Ímé én adok a Sátán zsinagógájából, azok közül, a kik zsidóknak mondják magukat és nem azok, hanem hazudnak; ímé azt mívelem, hogy azok eljőjjenek és leboruljanak a te lábaid előtt, és megtudják, hogy én szerettelek téged.
10. Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, a mely az egész világra eljő, hogy megpróbálja e föld lakosait.

11. Ímé eljövök hamar: tartsd meg a mi nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat.
12. A ki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jő; és felírom ő reá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, a mely az égből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet.

13. A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.
14. A Laodiczeabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete:
15. Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév.
16. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.
17. Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen:
18. Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.
19. A kiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.
20. Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.

21. A ki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe űljön velem, a mint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében.
22. A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.

2017. szeptember 11., hétfő

MERJ SZERETNI: 40 nap a szeretet iskolájában-39.nap

A SZERETET MINDENEN ÁT MEGMARAD

Negyven nap, amely megváltoztatja a világot! Legalábbis a tiédet kedves olvasó! De ha te változol, változik a házasságod, változik a családod is. És változik a körülötted levő világ is. És gondolj csak bele, hogy mi minden történhet, ha ezeket a változásokat a szeretet szítja?
"A szeretet soha el nem fogy." 
(1Korinthus 13:8)

• A szeretet a nehézségek ellenére is kitartóan megmarad. Nem hajlandó feladni, ha vissza is utasítják. Sokszor előfordul egy válságba jutott házasságban, hogy az egyik fél igyekszik feltétel nélkül helyrehozni a dolgokat, a másik viszont már inkább kiszállna a kapcsolatból.

• A szeretet soha nem szűnik meg. De ennek a szeretetnek -ahogy néhány nappal ezelőtt olvastad- Isten Igéjére kell felépülnie. Isten igazsága mindig állni fog. Az út során sok fontos dologra buzdítottunk, mint például légy türelmes, és kedves, és légy áldozatkész. Ezek nem csupán kedves ötletek voltak.

• A szeretet minden felvázolt jellemzője Isten Igéjén alapszik. Ha engedtél a Szentléleknek, akkor a te szereteted is ugyanabból az "alapanyagból" áll, mint Isten szeretete, melynek nincs "szavatossága".

"Ő gyönyörködik a változhatatlan szeretetben." (Mikeás 7:18, angol fordítás)

Reggeli dicséret: Elbújni Isten elől


Még a gondolata is képtelenség, nem igaz? Pedig Dávid valami ilyesmin gondolkodott. Hova bújhatnék el előled Istenem? A Mennybe? A sírba? A tenger túlsó partjára? Vagy:
„Ha azt mondanám, a sötétség biztosan elborít, és éjszakává lesz körülöttem a világosság. A sötétség nem borítana el előled, és fénylene az éjszaka, mint a nappal, a sötétség olyan lenne, mint a világosság.” - Zsoltárok 139: 11-12.

Pedig néha de szeretnénk elbújni Isten elől. Ugyanúgy, ahogyan a szüleink elől annak idején, amikor valami csínyt követtünk el. Érdekes, de még őket sem lehetett megtéveszteni.
Emlékszel erre? ’Kislányom/kisfiam, hadd nézzem, nem puha-e az orrod! Mert ha igen, akkor bizony hazudtál!’ Valahogy mindig átláttak rajtunk. Vajon honnan tudták, hogy valami rosszban sántikálunk?

Isten elől pláne nem lehet elrejtőzni. Nem mondhatod, hogy „Uram, kérlek, most egy kicsit foglalkozz más bolygók gondjával, amíg megcsalom a felségemet!” Vagy „Uram, kicsit pletykálni szeretnék, átmennél addig a másik városba?” Isten mindent lát, figyel téged, néha szomorúan, máskor örvendezve.

Milyen jó, hogy könnyeinkkel, fájdalmunkkal, bánatunkkal, szomorúságunkkal sem kell, és nem lehet elbújni előle. Sem a tenger túlpartjára, sem az éjszaka sötétjébe. Ott van melletted. Együtt sír veled. Letörli a könnyedet. Együttérzéséről biztosít.
Jó tudni, hogy nekünk olyan Atyánk van, aki mérhetetlenül gyűlöli a bűnt, amit elkövetünk, de ugyanilyen mérhetetlenül szeret minket, bűnösöket. Megfedd, megdorgál, mert fontosak vagyunk számára. Szeretné, ha kiábrázolódna bennünk Krisztus jelleme. 

Tehát, ha bűnt követtél el, nem a legjobb megoldás a bújócska. Sokkal célravezetőbb, ha bevallod, és segítségével elhagyod.
És milyen jó az is, hogy gondjaiddal, szomorúságoddal nem kell sarokba vonulnod. Határtalanul együtt érez veled, megvigasztal és bátorít.

Légy felszabadultan boldog, hiszen megtalált. Nem kell egyedül roskadnod sem a bűnöd súlya alatt, sem a nehézségeddel. Sőt, örömödet is megoszthatod Vele. Örülj, hogy többé nem kell bújócskáznod, bátran elmondhatsz neki bármit, mert feltétel nélkül szeret téged!

Bejegyezte: Gyürüs Panni

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Annak okáért menjetek ki közülük, és szakadjatok el.” -(2 Korintus 6,17)


Habár a keresztyén e világban él, mindazáltal ne legyen e világból való. 
Különbözzön attól életének magasztos célja által. „Krisztus” legyen „az ő élete”. Akár eszik, akár iszik vagy bármi egyebet cselekszik, mindent az Isten dicsőségére tegyen. Gyűjthettek kincset magatoknak, de a mennybe gyűjtsétek azt, hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti és a lopók ki nem ássák, sem el nem lopják. Iparkodhattok meggazdagodni, de az legyen dicsekedésetek, hogy „gazdagok vagytok hittel és jó cselekedetekkel”. 

Élvezhettek örömöket, de ha örömötök van, énekeljetek, „nagy kedvvel énekelve i ti szívetekben az Úrnak”. Ne szabjátok magatokat e világhoz sem szellemetekben, sem hajlamaitokban. Ha alázatosak maradtok Isten előtt, ha mindenkor megemlékeztek az Ő jelenlétéről, ha örültök a Vele való társaságnak és ha törekedtek akaratát megismerni, akkor bebizonyítjátok, hogy mennyei nemzetség vagytok. Hasonlóképpen „szakítsátok el magatokat” e világból cselekedeteitek által is. Ami jó és helyes, azt tegyétek, ha károtokra van is. Ami igazságtalan, ha az nagy nyereséggel járna is, gyűlöljétek azt, mint bűnös dolgot, Mesteretekért. 

Ne legyen közösségetek a sötétségnek ama haszontalan cselekedeteivel, hanem meg is feddjétek azokat. Járjatok méltóképpen magas hivatalotokhoz és választásotokhoz.
Kedves keresztyén, gondold meg, hogy te a királyok királyának fia vagy.
Azért óvd meg magadat a világ szennyétől. Ne piszkold be azokat az ujjakat, melyek nemsokára a mennyei aranyhárfa húrjait fogják pengetni. Ne hagyd szemeidet a testi kéj ablakain betekinteni, melyek nemsokára szépségében látják a Királyt. Ne szennyezd be lábaidat posványos mocsárban, hisz azok nemsokára a mennyei város aranyutcáin fognak járkálni. 
Ne engedd megtelni szívedet gőggel és keserűséggel, mert kevés idő múlva a menny tölti azt meg és végtelen örömtől fog áradozni.
„Utánam! Krisztus így kiált,
Keresztyének mindnyájan!
Ki-ki tagadja meg magát
S a lábaim nyomában
Engem követve lépjetek,
Felvévén kereszteteket!”

Napi ige, Napi Gondolat

Napi ige:
Nem ember az Isten, hogy hazudjon, nem halandó teremtmény Ő, hogy meggondolja magát! Amit mond, azt meg is teszi, amit ígér azt be is teljesíti! (4.Móz.23,19)



Napi Gondolat:
Ésaiás 43:19 Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még? Igen, a pusztában utat szerzek, és a kietlenben folyóvizeket.

Mindannyian vagyunk úgy hogy meglankadunk, sekélyessé válik életünk, és a hatalmában kerít az az érzés hogy Isten elhagyott.
Isten pontosan ismeri ezt az élethelyzetet, tudja hogy időnként mennyire nehéz megvívni a hitnek a harcát.

Ezért ígéri azt hogy a pusztában is utat tőr, és a kiszikkadt földből is folyóvizet fakaszt.....újat cselekszik, olyan magaslatokra emel amiről még álmodni sem mertünk.....ha hűségesen kitartunk az Ő ígéretei mellett.

A Zsidó 10: 23 azt mondja hogy Isten hű és kitart az ígéretei mellett, a 2Thimotheus 2:13 pedig azt találjuk hogy még ha mi hitetlenkedünk is Ő hű marad.

Engedd hát el múltat, ne a múltban élj, állj rá Isten ígéreteire, és adj hálát minden nap az ÚJ KEZDETÉRT!




2017. szeptember 10., vasárnap

Derek Prince: A VARÁZSLÁS - AVAGY VEDD ÉSZRE, HA LEURALNAK!

 Soha nem Isten akarata, hogy egy személy uralkodjon a másikon, - vagy a szolgálótestvérek a gyülekezeten, - vagy a férj uralkodjon a feleségén, vagy a feleség a férjén, a szülők a gyermekeken, esetleg fordítva. Ahányszor ez megtörténik, a mögötte levő erő: gonosz!


Az angol nyelv általában három szót használ a sátáni erők különböző megnyilvánulásainak a leírására: varázslás, jövendőmondás és boszorkányság. A varázslás alapvetően az uralkodás ereje. Az az erő, amely rabul ejt, amely ellenőrzés alatt tart, s személyes uralkodáson keresztül valósul meg. S hadd mondjam meg rögtön az elején, hogy soha nem Isten akarata, hogy egy személy elnyomja a másikat. Minden ilyen esetben a mögötte lévő erő gonosz!

Soha nem Isten akarata, hogy a férj uralkodjék a feleségén, a feleség a férjén, a szülők a gyermekeken vagy a szolgáló testvérek a gyülekezeten. Ahányszor ez megtörténik, a mögötte lévő erő mindig gonosz! Nagyon gyakran valóságos varázslás. Nincs mód ezúttal különösebb részletezésre, de a szellemi egészen más, mint a lelki. A (hús)testi vagy lelki ember nem tudja felfogni Isten Szellemének dolgait. Jakab 3,14-15: „Ha pedig keserű irigység és viszály van szívetekben, nehogy dicsekedjetek és hazudjatok az igazság ellen, ez nem fölülről jövő bölcsesség, hanem földönlevő, a lélekből fakadó démoni”.

Tehát ez „lecsúszás” a földi szintre, majd onnan a lelki szintre, végül az utolsó fokozat: a démoni. S amikor valaki elhatározza, hogy a saját akaraterejével rávesz egy másik embert valamire, akkor lelki erőt használ, s ezzel könnyen megnyitja magát a démoni erőknek. Azt kell mondanom, hogy sok ima lelki. Az ima nem eszköze annak, hogy rávegyük Istent arra, amit akarunk. Amely ima ilyen alapra épül, az lelki. Annak sem eszköze az ima, hogy másokkal végeztessük el azt, amire vágyunk. A motiváció ebben az esetben is lelki, vagyis ezek olyan imák, amelyekben nincs Isten Szellemének a vezetése.

Ellenkezőleg, lenyomó erő van bennük: lelki, földi, ördögi. Amikor egy személy (rendszerint nő) szellemi helyett csak lelki, és elhatározza, hogy másokat a maga uralkodása alá von, akkor varázsol. Kétféle varázsló van: az egyik tudja, hogy az, és az is akar lenni; ő a Sátán erejét használja. Sok ilyet láttam Új-Zélandon (néhányan meg is szabadultak). A másik bizonyos szempontból veszélyesebb, mert ő maga sem tudja, hogy varázsló, s nem tudják róla mások sem. A múltkoriban valaki megkérdezte tőlem: „Vannak-e pünkösdi varázslónők?” „Igen – válaszoltam neki –, sőt vannak karizmatikus varázslónők is. Mi a különbség? Az, hogy a pünkösdi varázslónők a pünkösdi gyülekezetekben próbálják irányítani a pásztort és a gyülekezetet, a karizmatikus varázslónők, pedig otthoni imakörökben uralkodnak, és általában a férjük is ott van.” Néhány pillanatig hallgatott, majd azt mondta: „Akkor most már tudom, hogy az a személy, aki nálunk van, karizmatikus varázslónő.” Ez talán furcsának tűnik, de én a legalapvetőbb élményről beszélek, amit megtapasztaltam.

Néhány példát is elmondok. Egyszer egy összejövetelen tartottam előadást, és Isten megnyitotta a szememet egy olyan dologban, amiről nem prédikáltam még. Arról kezdtem el beszélni, hogy mennyi asszony uralkodik a férjén, a családján – tulajdonképpen akaratán kívül. Megpróbál mindenkit az uralma alá hajtani. Rámutattam, hogy az ilyen otthonokban a férfi nem tudja elfoglalni azt a helyét, amit Istentől kapott. Lehet sikeres az üzleti életben, a munkahelyén, de soha nem lesz teljesen kifejlett szellemi ember, mégpedig azért nem, mert állandó nyomás alatt él otthon, s ez a feleségétől jön. A benne lévő varázslástól. Rámutattam, hogy ez általában lázadást okoz a gyermekekben, s széttöri az otthont. A varázslás a világon az első számú romboló erő.

Az Egyesült Államokban több ilyen varázslás történik, mint bárhol a világon. Itt a válások és a szétesett családok száma egyenes arányban van a varázslás erejével. Ennek a tanításnak a végén egy nő, akit ismertem, akinek férje és gyermekei vannak, és mindnyájan Szent Szellemmel betöltekezett keresztények, odajött hozzám, és azt mondta: „Most láttam meg először, mi van bennem! Prince testvér, engem írtál le! Én pünkösdi varázslónő vagyok. Imádkoznál értem? Az egész családom meg van keresztelkedve Szent Szellemmel, de nincs békesség az otthonunkban.” Elkezdtem imádkozni érte, s elcsodálkoztam a sátáni erők megnyilvánulásán ebben az asszonyban. A kezét a hátgerincére tette, valami fájdalom volt ott, ami nem akarta elhagyni a testét. Dicsőség az Úrnak, hogy a végén mégis megszabadult! Ekkor Isten megnyitotta a szememet.

Említhetek egy másik példát is. Körülbelül öt évvel ezelőtt egy barátom, aki evangélista, segítségért fordult hozzám, s beszélgetésre kért. Először ebédeltünk, aztán felmentünk a szállodai szobájába, ahol elmesélte családja és saját szellemi problémáit. Majd kérte a véleményemet. „Testvérem – mondtam –, csak egy információ–forrásom van, a Biblia, s ha ez nem megbízható, akkor az egész diagnózisom sem az. De amit elmondtál, abból azt látom, hogy édesanyád varázslónő.” „Ezt mondja a feleségem is! Az anyja jó pünkösdi hívő, egy gyülekezet tagja, szólt nyelveken. Imádkoznál értem?” „Igen” – feleltem. Rátettem a kezemet, és imádkoztam. Körülbelül húsz percen keresztül valami nyúlós anyagot öklendezett ki magából. Mikor befejeződött, megjegyezte: „Ez nagyon furcsa és figyelemre méltó. Ebédre csirkét ettem, de ami eltávozott belőlem, az egészen más dolog. És nem a gyomromból jött.” Majd arról kérdezett: mit tegyenek a lányukkal, aki teljesen ellenőrizhetetlen és nevelhetetlen. Esténként eljár otthonról, csavarog, férfiakkal ismerkedik, és így tovább. „Azt tanácsolom, hogy böjtölj és imádkozz! S amikor igazán érzed Isten erejét, akkor fogj egy ruhadarabot, amit a lányod a leggyakrabban hord, tedd rá a kezedet és dorgáld meg a Sátáni erőt.” Egy évvel később találkoztunk. „Hogy van a lányod?” - kérdeztem tőle. „Megtettem, amit tanácsoltál, mondta boldogan. Imádkoztam és böjtöltem, s aztán volt egy ruhadarab, amit a lányom nagyon szeretett hordani, rátettem a kezemet, és megdorgáltam az ellenséget. Később felvette, és – hogy most egy kicsit rövidebbre fogjam – nagyon rendes, jóravaló lány lett, minden tantárgyból jeles az eredménye.” „De nem ez az egésznek a vége – folytatta –, mert egy nap eljött hozzánk anyám, és olyasmit tett, amit aligha lehetett elvárni tőle: a feleségemnek akart segíteni mosni. S akár hiszed, akár nem, amióta anyám kimosta a többi között ezt a ruhadarabot is, már ő sem volt ugyanaz a személy.”

Néhány részlettel egészíteném ki ezt a történetet, hogy érthetőbb legyen. Ismerősöm anyja pünkösdi varázslónő volt, s az ő hatása alatt csaknem tönkrement az egész család. Nagyon gyakori, hogy az ilyen nőnek van egy kedvenc unokája, aki varázslásának tárgya lesz. S ez sajnos szörnyű a gyermek számára.

A teljes evangéliumi üzletemberek egyik találkozóján St. Luisban volt egy dél-kaliforniai család: apa, anya, vő, leány és a kisfiuk. Valójában az volt a céljuk, hogy összehozzanak a vővel, mert sok problémája volt a feleségével is. Ahogy ott ültem, és hallgattam őt, megláttam: az anyós (annak látszatával, hogy ő szellemi) az egész családot uralta. S azok a családtagok, akik nem tudtak kikerülni a befolyása alól, tönkrementek. A lányának sajnos a legkisebb képessége sem volt meg arra, hogy kiszabadítsa magát az anyja uralma alól, az unokát pedig nehezen nevelhetőnek minősítették. Mindezek mögött tehát az anya, illetve a nagyanya konok, uralkodó befolyása volt. Ezt az asszonynak nagyon őszintén meg is mondtam: „Varázslónő vagy. Nem vetted észre, s tönkretetted a családodat, az otthonodat.” A férje nagyon sikeres üzletember volt, de két helyen kudarcot vallott: otthon és a gyülekezetben, mert a felesége befolyása nem engedte ezt az embert, hogy kibontakozzon szellemileg. A fiatal pár elfogadta, amit mondtam, a férj is. Az egyedüli, aki – amikor közöltem vele is ezt a tényt – fel volt háborodva, a nagymama volt. Végül a fiatalok megkérdezték tőlem: „Úgy gondolod, jó lenne, ha külön élnénk tőle, és kikerülnénk a befolyása alól?” „Meggyőződésem, hogy ezt kell tennetek! Az Ige azt mondja, hogy az ember elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik az ő feleségéhez. Ha két fiatal összeházasodik, a szülőnek semmiféle beleszólása nincs már azok életébe.”

Így aztán a szülők egyedül tértek haza, a fiatal pár is külön utazott el. Nagyon figyelemre méltó, amit ez a fiatalember egy évvel később nekem levélben írt (én addigra már el is felejtettem az egészet). Vázlatosan ismertette, mi történt velük azóta, amióta egyedül élnek. Minden dologban jobbra fordult a család sorsa. A kisfiút nem sorolják már a problémás gyerekek közé, a fiatal anya érett, erős bizonyságtevő, szellemi keresztény lett, ő – a férj – pedig szolgálatot kezdett el az Úrban, és megalapozta magát abban. S mindez kilenc hónap alatt történt, miután megszabadultak a rossz befolyástól. Nagyon sok hasonló eset van az Egyesül Államokban. Egyiket a másik után hallom, s tudom, hogy az ilyen családban élő férfi sosem lehet azzá, amire Isten kirendelte: sem az otthonában, sem Isten gyülekezetében. Lehet sikeres bármilyen területen, de otthon nem tudja magát megértetni, sem azt megérteni, hogy miért van elnyomva, és miért képtelen fejlődni.

Személyes meggyőződésem, hogy ez ma a legfenyegetőbb probléma az Egyesült Államokban. S azt hiszem, hogy ennek a problémának a megoldása lenne a legnagyobb forradalom is. Az USA alapvetően nők által irányított nemzet (Magyarország is! – megj.) Sokfelé utaztam, de sehol máshol nem tapasztaltam a nők ilyen nagymértékű uralkodását. A nemzeti tőke 80%–a a nők kezében van, és a gyülekezetekben 10:1 az aktívan tevékenykedő nők–férfiak aránya. A gyülekezet és az otthon, a két fő szellemi terület, legnagyobb részt a nők kezében van. Nem mondom, hogy ezek az asszonyok valamennyien varázslónők, de állítom, hogy ebben a nemzetben a varázslás ereje a férfiakat lent tartja, a nőket pedig olyan helyzetbe emeli, amelyhez nincs meg a képességük, és amelyre Isten nem rendelte őket.

Ezen felül azt is hiszem, hogy a varázslás a legelső politikai, nemzeti veszély. Én csak látogatóként költöztem az USA–ba – és megköszönöm az állampolgárságot! – nincs személyes közöm az amerikai történelemhez, de a legutóbbi időben megismertem annak néhány részletét, s úgy látom, hogy két nagy áramlat alakítja. Az egyik Isten igazsága, olyan mértékben, ahogyan Izráelen kívül egyetlen nemzetet sem befolyásolt. A másik a Sátán ellentámadása. Ez a kettő egymással harcban áll. S a nemzet sorsát az határozza meg, hogy e két ellentmondásos erő harcának mi lesz a kimenetele.

Minden amerikai tudja, hogy 1850. óta az elnökök közül sokan nagyon furcsa és tragikus körülmények között haltak meg. Az első Abraham Lincoln volt. Nagyon csodálom őt, és tudom, hogy keresztény volt. Egyik könyvemben – melynek címe „Történelemformálás ima és böjt által” – írtam Abraham Lincolnról, aki az egész nemzetet imára és böjtre hívta fel, s kiáltványában csodálatraméltóan írt például arról, hogy egyedül az a nemzet sikeres, amelynek Isten az Ura. Ugyanebben a könyvben több olyan vezető, orvos, ügyvéd példáját is említettem, akik a „megalázkodás napjaiban” imádkoztak és böjtöltek a nemzetért. (Washington is olyan személy volt, aki hitt az ima és a böjt erejében. Voltak időszakok, például 1773–ban is, amikor napokat töltött imában és böjtben.)

De Abraham Lincoln felesége mélyen belemerült az okkultizmusba, rávette férjét, hogy engedélyezze szeánszok rendezését a Fehér Házban. Lincoln ugyan nem vett részt aktívan ezekben, de jelen volt. Mélységes meggyőződésem, hogy ennek rendkívüli kihatásai voltak az akkori amerikai történelemre, és annak további alakulására. Ezzel átok alá került a Fehér Ház, s a mai napig átok alatt van. Valószínűleg a keresztények rendkívüli imájára van szükség ahhoz, hogy ez az átok megtörjön. Ami keveset tudok az USA történelméről, annak alapján úgy látom, hogy hatalmas konfliktus van a két erő között: a világosság és a sötétség erői között. Lezárva ezt a részt, szeretnék nektek röviden képet adni a varázslásról magából az Igéből.

Az Újszövetségből Apostolok Cselekedetei 8,5-7 „Fülöp Szamária városába ment alá, és azoknak hirdette a Krisztust. A tömeg egy indulattal figyelt azokra a dolgokra, melyeket Fülöp mondott, hallgatták szavát, és szemlélték a jeleket, melyeket tett. Sokakból, akikben tisztátalan szellemek voltak, azok hangos kiáltással mentek ki, sok szélütött és sánta meggyógyult.” Álljunk meg itt egy pillanatra! Egy kis kommentárt fűzök hozzá azok számára, akik kételkednek.

Don Basham pünkösdi prédikátor barátom és én elmentünk valahová (nem az USA-ban), ahol egyik este Don Basham vezette a szabadító szolgálatot. Nos, egy pünkösdi barátunk nagyon felháborodott, és megkérdezte, hol szerepel az Újszövetségben ilyen fajta szolgálat? Don Basham – nagyon finom és szelíd ember – azt mondta neki: „Hát mi van leírva az Apostolok Cselekedetei 8–ban? A tisztátalan szellemek nagy hangon kiáltva kimentek, a sánták és a bénák meggyógyultak… Itt is pontosan ez történt.” Kedves pünkösdi testvérünket nem elégítette ki a válasz, és tovább háborgott. A terem végében azonban ült egy anglikán teológiai rektor, aki az összejövetel után odajött hozzánk, s azt mondta a pünkösdi prédikátorról: „Hát nem furcsa, hogy itt a szeme előtt történik, és mégsem hiszi?!”

Elcsodálkoztam, hogy ez a rektor jobban megértette a történteket, mint a pünkösdi prédikátor, aki bizonyára csak az olyan típusú istentiszteletet tartja igeinek, amilyet ő ismer. Himnusz, bevezetés, bizonyságtevés, üzenet stb. és befejezésül egy áldásmondás. Jól elfogadott menetrend. Azt gondoltam magamban: „Vajon hol van az Újszövetségben ilyenféle istentisztelet?” Válaszom az, hogy sehol! Ezzel nem azt mondom, hogy ez rossz, mindössze azt, hogy nevetséges erőltetni, mint az istentisztelet egyetlen lehetséges módját. De sajnos így van ez sokhelyütt. Ne ragaszkodjunk ahhoz, hogy ez az egyedüli, elfogadható istentiszteleti forma. De térjünk vissza Filephez. ApCsel 8,8-9 „Úgyhogy nagy öröm támadt abban a városban. Egy Simon nevű férfi már korábban ott tartózkodott a városban, s mint mágus, varázslást folytatott, annyira, hogy a szamáriai nemzet magán kívül volt a csodálattól. Simon magát valami nagynak mondotta”

Biztos jele a Sátán szolgájának az, hogy magát nagy személynek állítja. Az egész város az uralma alá került a varázslás ereje által, s mindaddig a kötelékében volt, amíg nem jött Filep, és nem prédikálta Krisztust, s nem vezette a szabadítás szolgálatát. S miért volt ilyen hatalmas megnyilvánulása a jeleknek? Mert a varázslás ereje is olyan nagy volt. Minden esetben, amikor a varázslás ereje nagy, a szabadító szolgálat alatt hatalmas megnyilvánulások kísérik az Isten királysága s a Sátán királysága közötti erők ütközetét.

Nyolc évig voltam Afrikában, Indiában születtem, s jártam Új-Zélandon és Ausztráliában is. Sokfelé utaztam, s nem ismerek egyetlen helyet sem a világon, ahol nagyobb lenne a varázslás ereje, mint az Egyesült Államokban. Afrikában sokkal kisebb mértékű. Ezért nagyon fontos a szabadítás szolgálata, de emiatt van nagy konfliktus is, amikor a szabadulás megtörténik, úgy, mint Samáriában. S olvashatjuk Simonról, hogy amikor látta Isten erejét így megnyilatkozni, akkor azt mondta, hogy ő is akar abból, és azt fogja követni. Hitt és megkeresztelkedett. Majd jött Péter és János, az emberek megkapták a Szent Szellemet. S amikor Simon látta, hogy az apostolok kézrátétele által adatik a Szent Szellem, pénzt ajánlott fel az apostoloknak, mondván: adjátok nekem az erőt. Látnunk kell, ha Simon a mai modern gyülekezetekben lenne, akkor 10 centet sem ajánlana föl. Természetesen rosszul számított, de volt ott valami, ami pénzt ért volna a számára az ő gondolkodásmódja szerint. S vegyük észre, amit Péter mondott neki: Ap.Csel.8,20-24 „Péter azonban ezt mondta neki: “Vesszen el ezüstöd veled együtt azért, hogy azt gondoltad, hogy az Isten ajándékát pénzen meg lehet szerezni. Nincs neked részed, sem örök juttatásod ebben a dologban, hiszen szíved nem egyenes az Istennel szemben.”

Ez az ember megkeresztelkedett, hitt, s mégsem volt igaz a szíve Isten előtt! Péter így folytatta: „Térj hát más felismerésre, fordulj el ettől a gonoszságtól, és könyörögj az Úrhoz, hátha elengedi majd neked szíved gonosz szándékát. Mert úgy látom, hogy keserű epébe és a hamisság bilincsébe jutottál bele.” “Könyörögjetek értem az Úrhoz – szólt erre Simon –, hogy abból, amit mondottatok, semmi rám ne szálljon.” Tudjátok miért tipikus? Mert aki mélyen benne van az okkultizmusban, annak nagyon nehéz az igazi, teljes megfordulás, megtérés. Továbbra is a romlott, régi úton akar haladni, s nem érzi a bűnbánat igazi jelentőségét. Ezért mondta Simon mágus: ti imádkozzatok! Sokszor mondják nekem az emberek: Prince testvér, imádkozz a szabadulásomért! Nem azt mondom, hogy akik okkultizmussal foglalkoztak, azok nem szabadulhatnak meg, de sokszor nagyon nehéz mindazoknak a dolgoknak a teljes megtagadása, amiben benne voltak.

Ezek után olvassuk el az ApCsel 13–at. Pál és Barnabás első missziós útjukon vannak. Ap.Csel.13,6-12 „Mikor az egész sziget bejárása után Páfuszba érkeztek, egy emberre bukkantak ott, aki mágus, hamis próféta volt, s neve Bárjézu volt. Ez a férfi egy mély belátású férfiúnak, Szergiusz Paulusz helytartónak udvarában tartózkodott, ki Barnabást és Sault magához hívatta, és azon volt, hogy Isten igéjét hallgathassa.” Az okkultizmus híveinek jellemzője az is, hogy igyekeznek közelebb jutni a politikai hatalomhoz és tekintélyhez, így gyakorolva saját hatalmukat. Nos, „Elimász, a mágus azonban ellenállt nekik – így értelmezik tudniillik a nevét –, és igyekezett a helytartót a hittől elfordítani.” Figyeljétek meg: Az okkultizmus mindig azt igyekszik megakadályozni, hogy az igazság prédikáltassék. Igyekszik hátráltatni azt, és elfordítani az embereket az igazságtól.

Nagyon sokan jönnek, és azt mondják: „Prince testvér, nem tudom mi az oka, de nem vagyok képes olvasni a Bibliát. Valahányszor leülök, mintha jönne valami, és attól kezdve nem értem meg az Igét.” Ilyenkor a háttér majdnem kivétel nélkül az okkultizmussal kapcsolatos.

Don Basham könyvében, amelynek a címe: „Szabadíts meg a gonosztól”, van egy történet egy személyről. Mind a ketten szolgáltunk feléje, mert fokozatos volt a szabadulása. Vasárnapi iskolákban is prédikált, de igazán mégsem tudta olvasni a Bibliát; évekig nem tudta élvezni. Egy nap Don Basham egy szállodában prédikált, s a szolgálat közepén valami olyan történt ennek az asszonynak az elméjében, mint egy villanás, s azt mondta: „Asztaltáncoltatás, asztaltáncoltatás…” Nem tudott a helyén maradni. Felkelt, kirohant a mosdóba, és kihányt valamit, ami már majdnem megfojtotta. Abban a pillanatban szabadult meg az asztaltáncoltatás kötelékéből, amelybe még az édesapja!!!! vitte bele. Attól kezdve már könnyen tudta szeretni a férjét, gyermekeit, tudott örvendezni a megváltásban, s tudta élvezni a Bibliát is. Az akadályt elmozdították. Az okkultizmus mindig akadályt állít a keresztény élet élvezésébe.

Például az emberek együtt vannak, imádják Istent, s mikor már majdnem megérintik őt, hirtelen valami korlát keletkezik. Sokan mások is úgy vélekednek, hogy ez az okkultizmussal van összefüggésben. Emlékszem egy katolikus hátterű emberre. Egyszer odajött hozzám (tanult, művelt személy), beszélgettem vele, s megkérdeztem: „Meg vagy keresztelve Szent Szellemmel” „Igen, de…” Már tudom, mit jelent ez. Az „igen, de…” azt jelenti, hogy nem szól nyelveken. „Szeretnéd, hogy szólj nyelveken?” – kérdeztem. „Igen – válaszolta –, de valahogyan nem tudom megtenni.” „Nem voltál jósnőnél?” – faggattam tovább. „De voltam, 15 éves koromban, de az csak tréfa volt! Nem gondoltam komolyan.” „De mégis elmentél – mondtam. S megtagadtad már?” „Nyíltan nem.” Akkor elmondattam vele a megtagadás imáját, s a végén, ahogy elválasztotta magát ettől a bűntől, rátettem a kezemet és ő folyékonyan beszélni kezdett egy ismeretlen nyelven. Az akadályt elmozdítottuk. Ilyen sötét, láthatatlan erők hátráltatják sok ember életében a Biblia tanulmányozását, az imaéletet és még sok mindent.

Elimás az evangélium prédikátorai és a hatalmat gyakorló tiszttartó közé állt. Dicsőség Istennek azért, ami történt: „Saul erre, aki Pál is, Szent Szellemmel megtelve, rászögezte szemét” – vegyétek észre a Szent Szellem hűségét, ahogy a konfliktus pillanatában feltöltötte Pált erővel a helyzet megoldásához! – azt mondta a mágusnak, annak az okkultista hamis prófétának (s most figyeljétek meg Isten Igéjének nyelvezetét, mennyire erős!): „és így szólt: Óh, te mindenfajta ármánnyal és minden könnyelműséggel megtöltött ember, a vádlónak fia, mindenféle igazságosságnak ellensége…” Nagyon erőteljes nyelv, de igaz minden ilyen személyre. Tele vannak álnoksággal és minden gonoszsággal, az ördög gyermekei, és minden igazságnak ellenségei. Én nem szeretnék ebbe a kategóriába tartozni!

Ezután azt mondja Pál: „nem hagyod abba, hogy az Úr egyenes útjait elforgasd? Lásd, most rád súlyosodik az Úr keze: Vak leszel, és egy ideig nem látod a napot.” Azonnal köd és sötétség borult reá, és keringve vezetőket keresett. Ekkor a helytartó, mert látta, hogy mi történt, hitt, megdöbbentette őt az Úrnak tanítása.” Tehát a tiszttartó elcsodálkozva hitt a páli tanításoknak. Ilyen körülmények között más is hitt volna! Szükség van sok ilyen tanításra! Ap.Csel.16,16 Pál és Silás Filippiben csatlakozott a nők imacsoportjához, s a Sátán itt is tett valamit.

Don Bashamnak nagyon jó üzenete van erről, ezt szeretném elmondani. „De történt, hogy amikor éppen az imádkozásra mentünk, egy fiatal rabszolgálóval találkoztunk, akiben jós szellem volt, ki jósolgatásával nagy nyereséget szerzett gazdáinak.” Az Újszövetség görög szövege szerint a python szelleme volt benne. A python óriáskígyót jelent, ami nem méreggel öli meg áldozatát, hanem köréje csavarodik, és összeroppantja a testét. A rabszolgalányban ez a pythonszellem volt, azaz a jövendőmondás szelleme. S ha abban a városban az emberek elvesztettek valamit, az a lány megmondta, hogy hol van. A Sátánnak van természetfölötti ismerete, s azt ő elérhetővé teszi szolgáinak. Néha ezek a jövendőmondások be is következnek.

Egy történetet el is mondok erről, amiből az a tanulság, hogy amikor elmész egy jövendőmondóhoz, akkor – akár tudod ezt, akár nem –, a Sátán szolgájához mész segítségért (holott segítséget csak Istentől szabad kérni!). S mihelyt ezt megteszed, valójában a Sátánt teszed isteneddé a jövendőmondó személyében, s ha elhiszed, amit mond, akkor aláveted magad a Sátán végzésének az életedre vonatkozóan. S ilyenkor a Sátánnak hatalma lesz fölötted.

Egyszer magánúton voltam Chicagóban, s egy nő jött oda hozzám. Azt kérdezte, hogy imádkoznék-e érte szabadulásért. Ránéztem, s azt feleltem: „Nem imádkozom érted, mert médium vagy.” Elment, de később visszajött, s azt mondta, hogy megbánta, s kérte, hogy imádkozzam érte. Láttam, hogy valóban megtért, nem akartam hát visszautasítani, s elkezdtem imádkozni érte. Néhány szellem látszólag elhagyta. Egy kicsit elfáradtam, s az oltárra támaszkodtam. A nő ott állt mellettem, s amikor én lehajoltam, ő rám nézett, és azt mondta: „Látlak egy kocsiban, ami nekiment egy fának.” Dicsőség Istennek, hogy éber voltam. Ez a Sátán terve volt számomra. Gyorsan kimondtam: „Te jövendőmondó szellem, ezt elutasítom, nem fogadom el, és nem leszek egyetlen kocsiban sem, amely nekimegy a fának. Jézus Nevében!” De ha azt mondtam volna „Jaj…”, akkor azonnal alárendeltem volna magamat a Sátán végzésének, amit az életemben el akart érni.

Tudok egy másik esetről is, egy orvos feleségéről. Szabadulásért jött. Akkor is Chicagóban voltam. A hölgy az a típus volt, akire ha az ember ránéz, azonnal azt kérdezi: „Teljesen megszabadultam?” Ezt nem nekem kell tudni – volt a válaszom. „Teljesen megszabadultam?” - kérdezte ő újból. „Hát egyébként nem vagyok egészen biztos, hogy megszabadultál.” Aztán visszajött harmadszor is. Akkor azt mondtam: „ha azt akarod, hogy őszinte legyek, nem hiszem, hogy szabad vagy.” „Miért nem?” – érdeklődött. „Érzem, hogy valahol tilos területre léptél. Kapcsolatod volt a Sátán valamiféle képviselőjével.” Nagyon fölháborodott. Elment a barátaihoz, azokhoz, akik elhozták az összejövetelre, s panaszkodott nekik: „Prince testvér nem akart nekem segíteni”. A házaspár azonban azt tanácsolta neki: „Hát miért nem imádkozol, és kéred Istent, hogy mutassa meg, vajon igazat mondott-e?” Másnap reggel letérdelt egyedül a lakásban, és fohászkodott: „Istenem, ha valóban igaz, hogy én átléptem tilos területre, akkor kérlek, mutasd meg!” Abban a pillanatban eszébe jutott, hogy mielőtt megtért volna, egy bizonyos hagyományos metodista gyülekezet tagja volt. S egyszer egy úgynevezett „szellemi” beállítottságú nő odament hozzá: „Hadd nézzem meg a tenyeredet! Jövendölök neked.” S ő alárendelte magát az illetőnek, s meghallgatta: „Te halott gyermeket fogsz szülni.” Ő el is hitte, és később valóban halva született a gyermeke; a nyaka köré csavarodott a köldökzsinór, de úgy, hogy az orvos, aki segédkezett a szülésnél, azt mondta, hogy ő még nem látott ilyen furcsa esetet. Amikor imádkozott a lakásban, ez mind újra eszébe jutott, s rájött, hogy valóban átlépett tiltott területre, amikor hagyta, hogy az a valaki jövendőt mondjon neki, s hogy a Sátán terve megvalósuljon az életében. Igen, alárendelte magát a Sátánnak. S amikor megtagadta ezt, és elutasította magától, akkor rendkívül erős fizikai jelenség kíséretében hirtelen megszabadult.

A jövendőmondás természetfölötti, de nem isteni kijelentésen alapszik. Konkrét formái: az álomfejtés, a tenyérjóslás, az asztaltáncoltatás és még sok más is. A boszorkányság tárgyakon – fétisek, amulettek, karkötők stb. – keresztül működik, amelyek fizikai hatásokat és egyéb rossz dolgokat eredményeznek az érintett személyekben. Az emberek nagyon sokszor – anélkül, hogy arról tudnának – sátáni eredetű tárgyat birtokolnak, és azok hatása alá kerülnek.

Hadd illusztráljam ezt egy példával: néhány éve egy barátom egy szállodában tartott összejövetelen szolgált embereknek. Isten erejével űzte ki a gonosz szellemeket. Volt ott egy fiatalember is a sorban. Amikor a szolgáló testvér eléje ért, észrevette, hogy az egyik lábát nem tudja behajlítani, ugyanakkor azt is észrevette, hogy a fiatalembernek van egy karkötője. Megkérdezte, honnan kapta, ő azt válaszolta, hogy egy barátjától. „Van valami különleges jelentősége ennek a karkötőnek?” „Nincs, egyáltalán nincs.” „S a barátod számára?” „Nem tudom.” „Nem jelképezett ez valamiféle lázadást a barátod részéről?” „De igen.” „Levennéd ezt a karkötőt?” A fiatalember levette, s abban a pillanatban, minden ima nélkül rendbejött a lába. A Sátán megkötözte őt azon a tárgyon keresztül.

A gonosz erők zenén, sőt táncokon keresztül is működhetnek. Nagyon sok zenét sátáni, természetfölötti erők irányítanak, gonosz szellemek energizálnak. Láttam szabadulásokat ilyenekből. De térjünk vissza az Igéhez. Itt van ez a lány a jövendőmondás szellemével. Jövendőmondó démon volt benne – s ő Pált és Silást követte, és azt kiáltozta, hogy ezek az emberek a Magasságos Istennek a szolgái, kik néktek az üdvösség útját hirdetik. Két dolgot jegyezzetek meg. Az első: minden szó, amit mondott, igaz volt. A második: ő volt a legelső személy Filippiben, aki ezt felismerte. S ezt egy gonosz szellem hatása alatt mondta. Megkérdezheti valaki naivan: „De hiszen igazat mondott!?” Sosem szabad elfelejtenünk, hogy a Sátán keveri az igazságot a hazugsággal. Ha csak hazugságot mondana, senki nem hinne neki. De mond mindig egy morzsányit az igazságból, és azt körülkeríti hazugsággal.

Pált és Silást pedig sok napon át zaklatta ez a lány, mert követte őket. Egyesek azt mondják, hogy hívő volt, mások szerint nem volt az. Aztán a Szent Szellem megmutatta Pálnak, hogy mit tegyen: Pál megfordult, és nem a lányhoz beszélt, hanem a jövendőmondás szelleméhez a lányban, és azt mondta: „A Jézus Krisztus nevében parancsolom neked, hogy menj ki belőle! S kiment belőle abban az órában”, s ezzel elvesztette azt a képességét, hogy jövendőt mondjon. A gazdái pedig megharagudtak, mert ez nekik sok pénzt hozott, s Pált és Silást megverették, s börtönbe csukatták. Don Basham üzenete erről így folytatódik: Ott ülnek a börtönben, és Silás körülbelül azt mondhatta volna Pálnak: „Látod, Pál, ha nem csináltál volna szabadító szolgálatot, most minden rendben lenne.” Gondoljátok meg, hogy van ebben igazság. Ha arra gondolok, hogy egy rabszolgalány elvesztette a jövendőmondás képességét, s emiatt egy egész város felzendült – fantasztikus! Ebben több volt, mint természetes lázadás. E mögött a lány mögött ott volt a sötétség egész birodalma. S Pál ezt kihívta, s erre a sötétség egész birodalma ellene mozdult. Nagyon mély igazság van ebben! Ap.Csel.19,11-12 „Az Isten Pál kezén át hatalmának nem mindennapi jeleit is adta… (hála az Úrnak a közönséges csodákért is! Hiszem ugyanakkor, hogy ma is vannak nem közönséges csodák!) …úgyhogy az elerőtlenültek Pál testéről a keszkenőket és a kötényeket is elvitték, mire elhagyták őket a betegségek, a rossz szellemek is kimentek belőlük.”

Látnunk kell, hogy a gonosz szellemek és a betegségek nagyon közel állnak egymáshoz! Sokszor a gyógyulás csak akkor következhet be, ha szabadulás is van a betegség szellemétől. Vannak ördögűzők – magukat így nevezik –, akik azt mondják, hogy képesek megszabadítani másokat a gonosz szellemektől. Sok efféle van az egész világon. A zsidók is űzték a gonosz szellemeket, a muzulmánok is. Például a muzulmánoknál ennek egyik módja az, hogy forró vasat tesznek a beteg testrészre, azt gondolva, hogy ezzel a gonosz szellemek eltávoznak. Láttam embereken súlyos sebeket, mert az ördögűzők össze–vissza égették, de ez nem hozott szabadulást számukra. Azt mégis jelzi, hogy minden pogány nép tudja, hogy igenis léteznek gonosz szellemek. Csak azt nem tudják, hogyan kell tőlük megszabadulni.

Ap.Csel.19,13-16 „Még a szerte csatangoló zsidó ördögűzők közül is némelyek elkezdték az Úrnak, Jézusnak a nevét megnevezni azok fölött, akikben rossz szellemek voltak.” – Arra a Jézusra kényszerítlek titeket – mondták –, akit Pál hirdet.” Szkévász zsidó főpapnak hét fia cselekedett így. A rossz szellem azonban ezt felelte nekik: „Jézust ismerem, Pálról is tudok, de hát ti kik vagytok?” Erre az az ember, akiben a rossz szellem volt, nekiugrott, s miután mindkettőn úrrá lett, erőszakoskodni kezdett rajtuk, úgyhogy meztelenül és megsebesítve menekültek ki abból a házból.” Egy ember, akiben gonosz szellemek vannak, nagy természetfölötti erővel rendelkezhet. Ő is képes volt egyedül megverni hét embert.

Hallottam egy nőről, aki antikrisztus szellemétől szabadult. Egy gyülekezetben történt. A hölgy előrement, hogy imádkozzanak érte. Amikor elkezdtek imádkozni érte – a pásztor a padnak az egyik szélén ült, a felesége pedig a másik szélén –, olyan erővel nyilvánult meg a gonosz szellem, hogy ez a nő padostul felemelte a pásztort és a feleségét. Pedig egy törékeny asszony volt. Tehát amit a Biblia mond, az időszerű most is!

Ap.Csel.19,17-18 „Ezt azután megtudta minden zsidó és hellén, aki Efézusban lakott, és félelem szállta meg mindnyájukat, és magasztalták az Úrnak, Jézusnak nevét.… (ezek tehát hívők voltak, és nem hitetlenek!) … Azok közül, akik hívőkké lettek, sokan eljöttek, vallomást tettek, és számot adtak cselekedeteikről. Azok közül, akik varázslásokkal foglalkoztak, tekintélyes számú ember összehordta a könyveket, és mindenkinek szeme láttára elégette. Megszámolták értéküket, s azt ötvenezer ezüstpénznek találták.” Az okkult könyveket elégették. Mert az említett emberek hirtelen meglátták annak a konfliktusnak az igazi megvalósulását, amely Isten királysága és a Sátán királysága között volt. S ezek után már nem találták érdemesnek, hogy megtartsák az ördögi irományokat. Állítom, hogy Jézus Krisztus gyülekezeteinek szüksége van egy szó szerinti háztisztításra! Keresztények ezreinek lenne szüksége arra, hogy átfésüljék könyvtárukat, és kidobják, elégessék a Sátántól ihletett, okkult könyvek tömegeit.

Az 5.Mózes 7,26–ban Isten figyelmeztette Izráelt, hogy ha te utálatosságot viszel be a házadba, magad is utálatossá, átkozottá leszel. Erre is nagyon sok példát idézhetnék. De amire az Efezusban történtek alapján fel szeretném hívni a figyelmeteket: azok az emberek hívők voltak, azonban csak egyik lábuk volt az Úr táborában, a másik lábuk még az ördög táborában vesztegelt. S úgy gondolták, hogy így is meglehet élni. Felemás módon! De amikor látták a Sátán erejét igazán megnyilvánulni, akkor komolyan leszámoltak életük ördögi vonatkozásaival. Jött hozzám egy nő New Englandből, amely a varázslás központja. Előtte írt egy nagyon komoly levelet, s mint elmondta, amikor a levelet vitte a postára, úgy érezte, hogy nem ér oda élve. „Én a teozófia doktora vagyok – mesélte –, s éveket töltöttem az okkultizmus tanulmányozásával. Szükségem van a segítségedre.” „Rendben van” – megállapodtunk, találkozzunk itt és itt, egy imatáborban. A feleségemmel órákig szolgáltunk feléje. Volt egy bizonyos szabadulása, de végül azt mondtam neki: „Isten nem fogja befejezni a szabadítást, amíg a könyveidet el nem dobod! Mert ez egy horgony, amely fogva tart téged.” „A könyveim 8-9 ezer dollárt érnek!” – érvelt az illető. Tudtommal sohasem vált meg az okkult könyveitől, és valószínűleg mint elveszett lélek fogja befejezni a 8-9 ezer dollár értékű könyvek miatt. Mindazok, amiket a Bibliában olvasunk, ma is ugyanúgy igazak!

De haladjunk tovább! A Galata 1,6 (Pál valóban felindult a Galatákon!) azt mondja: „Csodálkozom, hogy attól, aki a Krisztus kegyelmével elhívott titeket, ilyen hamar másféle örömüzenethez pártoltatok.” Tehát egy hamis evangélium volt a baj, amit a galaták – miután megtértek és megkeresztelkedtek Szent Szellemben –, elkezdtek befogadni. Pált rendkívül zavarta az állapotuk, s ezeket írta nekik a Galata 3,1-ben: „Óh, értelmetlen galaták, ki igézett meg éppen titeket?” Figyeljük meg, hogy ott egy hamis evangéliumot hirdettek – márpedig ha egy hamis evangéliumnak hiszünk, varázslás alá kerülünk. Pedig ők Szent Szellemben keresztelt hívők voltak, mert azt mondja Pál a 2. versben, hogy befogadták a Szent Szellemet. S mégis elfordultak az igazságtól, mert elfogadtak egy hamis evangéliumot. Így igézet alá kerültek.

A Galata 4,9-ben ez áll: „De most, hogy Istent megismertétek, helyesebben, hogy Isten megismert titeket, hogy fordulhattok ismét az erőtlen és szegényes elemekhez? Hogy akarhatjátok ugyanazt újra kezdeni? Ismét az elemek rabszolgái akartok lenni?” A modern fordítás azt mondja: gyarló és erőtlen szellemekhez, elemi szellemekhez. S az elemi szellemeket kezdték el imádni. Elkezdték figyelni a napokat, a hónapokat és az esztendőket. Ez megnyílást jelentett a horoszkópok felé. Hány keresztény tartozik ma ebbe a kategóriába? 2.Timótheus 3,6-9 + 13 „Közülük valók tudniillik azok, akik beférkőznek a házakba, s foglyul ejtik a vétkektől elhalmozott, sokféle kívánságtól űzött asszonykákat, kik mindig tanulnak, de soha az igazság megismerésére eljutni nem képesek.”

Pál aztán továbbmegy, és visszatekint Izráel történetére, az Egyiptomból való szabadulás idejére, és azt a konfliktust említi, amikor a szabadulás előtt Jánnes és Jámbres, az egyiptomi varázslók ellene álltak Mózesnek. „Amilyen módon Jannész és Jambrész állottak ellene Mózesnek, úgy állnak ellene ezek is az igazságnak, értelmükben megromlott, a hit dolgában próbát nem álló emberek.” Ahogy az egyiptomi varázslók ellene álltak Mózesnek, ugyanúgy az okkultizmus gyakorlói is ellene állnak az Evangéliumnak. S nagyon szeretem a következő verset: „Szemfényvesztő, rossz emberek előre törik magukat, hogy még rosszabbra jussanak. Tévelyítenek és eltévelyednek.” Már eljutottunk oda, hogy Krisztus és a Sátán erői között nyílt konfliktus van, s ez természetfölötti síkon zajlik. Dicsőség Istennek, a Biblia kimondja, hogy az ő esztelenségük, vagyis a Sátán embereinek esztelensége, nyilvánvalóvá lesz mindenki szeme előtt. Hiszem, hogy ez meg fog történni a következő időkben. Ez a Szent Szellem és az okkult erők összecsapásának nyilvános bemutatása lesz. Hála Istennek, hogy mi a győztes oldalon vagyunk. A gonosz emberek pedig és az ámítók nevekednek a rosszaságban, eltévelyítvén és eltévelyedvén. Ez a korunk végéről szóló kép – s a görögben mágusokról, varázslókról van itt szó.

Tehát amikor az idők végére érünk, egyre több gonosz ember lesz, egyre többen lesznek az okkultizmus képviselői, akik becsapnak másokat, de magukat is megcsalják. S nincs olyan hely a világon, ahol ez ma jobban megnyilvánulna, mint Dél-Kaliforniában. Ezek a szavak pontosan, szóról–szóra beteljesednek. A gonosz emberek és a varázslók, akik az okkultizmust űzik, egyre rosszabb állapotba kerülnek.

Az Ószövetségben Isten megmutatta nekem, hogy minden alkalommal, amikor Ő valami hatalmasat készül cselekedni a népéért, akkor a Sátán ellenállása Istennel szemben természetfölötti okkult erőn keresztül nyilvánul meg. Ez a Sátán utolsó kísérlete, hogy Isten tervét keresztülhúzza. 2.Mózes 7,5-8 Mózest Isten elküldte, hogy szabadítsa meg Izráelt az ellenség kezéből, és jeleket adott: az egyik volt a bot, amely kígyóvá változott a földön egy bizonyos ideig. Isten azt mondta: ’Menj el a Fáraóhoz, s cselekedj így, s mondd, hogy Én küldtelek téged.’ Mózes bement a Fáraóhoz, ledobta a botját a földre, és a bot kígyóvá változott. Nagyon figyelemreméltó, ami történt, érdemes ezen elgondolkozni. Mert mit tett a Fáraó? Elküldött a varázslóiért, s elmondta nekik, hogy mit csinált Mózes. Erre a varázslók is ledobták az ő botjukat, és az is kígyóvá lett. De van ebben az igerészben egy szerencsés részlet: Mózes kígyója megette a varázslók kígyóit. Sokszor gondolok erre, amikor szellemi konfliktusban vagyok, s azt látom, hogy az ellenség ereje megnyilvánul. De Isten ereje sokkal nagyobb, s Isten kígyója megeszi az ellenség kígyóit. Vegyétek észre a lényeget: A varázslók meg tudták csinálni a természetfölötti jeleket a Sátán ereje által. S aztán azt mondta Isten Mózesnek: ’Tedd a következő jelet: változtasd vérré a vizeket. Nyújtsd ki a botodat a vizek fölé, s azok vérré válnak.’ S mit tett a Fáraó? Azt mondta: ’Küldjetek a varázslókért. Ezt cselekedte Mózes, ti mit tudnátok tenni?’ S ugyanazt tették, mint Mózes. A harmadik jelként Isten mondta Mózesnek, hívja fel a kígyókat, békákat Egyiptom minden folyójából. S feljöttek a kígyók, békák, és elárasztották a fáraónak még az ágyát is, mindenét, s mindenfelé csak békák voltak. S a fáraó nem volt különösebben megdöbbenve, elküldött a varázslókért, s azt mondta: ’Ezt tette Mózes, ti mit tudtok tenni?’ S mondták: ’Ugyanezt.’ S felhívták a békákat.

A lényeg: a Sátán emberei sokszor utánozzák Isten természetfölötti jeleit. Azután Isten azt mondta Mózesnek: ’Nyújtsd ki a kezedet Egyiptom fölé, és tetvekké változik a por.’ Ezt is megtette Mózes. A fáraó is hivatta a varázslókat, megpróbálták azok is megcsinálni, de ez már nem ment. Mózes tehát az ellenség fölé kerekedett. S akkor azt mondták a varázslók a fáraónak: ’Ez Isten ujja! Ez olyan, amit mi nem tudunk megcsinálni.’ Fontos látnunk, hogy a Sátán utolsó kísérlete, amivel megpróbálta megakadályozni Izráel népének a kiszabadulását, a saját okkult, természetfölötti erejének a bevetése volt.

Valamivel később, amikor Izráel úton volt, hogy bemenjen az Ígéret Földjére, Bálák, Moáb királya meg akarta ezt akadályozni, s mivel csatában nem tudta ezt elérni, egy mágushoz fordult. Bálám, aki ismert volt, elment Bálákhoz, annak ellenére, hogy az Úr mondta neki, hogy ne menjen! (Neki volt kapcsolata Istennel, s ez egy nagyon érdekes momentum, ám most erre nem tudok kitérni.) Bálám megkérdezte: ’Menjek, Uram?’ Az Úr azt mondta: ’Ne!’ Megüzente hát Báláknak, hogy nem mehet. Erre Bálák visszaüzent, hogy felemeli a honoráriumot, kétszer annyit fizet! Bálám azt mondta: Nem mehetek, de mégis érdekelni kezdte a pénz, s akkor megkérdezte Istent másodszor (ez a történet a 4.Mózes 22-24. fejezetében található). Isten azt mondta: ’Ha küldenek érted, menj el velük.’ Nem jöttek, hogy hívják, de ő mégis elment. Aztán egy nagyon kedves jelenet jön. Egy angyal keresztbe áll az úton, a szamár megszólal, s azt mondja Bálámnak, hogy engedetlen és lázadó. Aztán elér Bálám a királyhoz, és ő azt kéri Bálámtól: ’Átkozd meg Izráelt!’ Erre Bálám azt felelte: ’Előre figyelmeztetlek, Bálák, hogy semmit sem mondhatok, csak amit Isten mond nekem.’ S akkor a király kérte újra, hogy átkozza meg Izráelt, de amikor Bálám kinyitotta a száját, abból áldás jött ki. Bálák céljai tehát meghiúsultak Izráellel szemben. De látnunk kell, hogy az utolsó ’fegyveres’ nem földi volt, hanem okkult.

Most nézzük meg az 1.Királyok 18-at, ahol egy konfliktus, az Illés és a Baál prófétái közötti konfliktus van leírva. Négyszáz hamis próféta volt az egyik csoportban, a másikban pedig négyszázötven. Összesen 850 gonosz próféta. A Sátántól kapott gonosz hatalommal rendelkező próféták. Illés pedig azt mondta: ’Gyertek, majd meglátjuk, melyik Isten fog tűz által felelni! Vegyetek egy tulkot, én is veszek egy tulkot. Ti sokan vagytok, hát ti kezdtek.’ Ami ebben a történetben megragadott, az az, hogy a hamis próféták valóban hitték, hogy tudnak tüzet lehozni az égből, mert különben nem egyeztek volna bele. Ugráltak az oltár körül, s vagdosták magukat, amíg a vérük ki nem csordult; pontosan úgy viselkedtek, mint a dervisek Közel–Keleten, s nagyon akarták, hogy kapjanak természetfölötti sátáni erőt. De nem ment! Miért nem ment? Illés jelenléte miatt! Az ő ereje visszatartotta a Sátán természetfölötti erejét.

A Jelenések könyve 13,13-ban azt írja az Ige, hogy a hamis próféta tüzet fog lehozni az égből. És nagyon sok más csodát is fog művelni. A csodatevés képessége tehát még nem jelenti azt, hogy az ember Isten embere! Azután Illés lehívta a tüzet, és a tűz lejött. Az emberek pedig az arcukra borultak, és azt mondták, hogy az Úr az Isten! Tehát mind az Ószövetség, mind az Újszövetség megmutatja, hogy minden kritikus helyzetben a természetfölötti beavatkozás a sátáni ellenállás legbiztosabb jele.

Két várost említ az Újszövetség, amelyek kifejezik a varázslás erejét: az egyik Ninive, a másik Babilon. Nézzük meg röviden azokat az Igéket, amelyeket Náhum próféta írt:

A Náhum 3:4 Ninivéről szól: „Mert rengeteget paráználkodott ez a parázna, szépséges és bűbájos asszony (a hitetés mesternője), aki népeket ejtett rabul paráznaságával, és nemzetségeket bűbájával.” Ezt teszi a varázslás! Nemzeteket ejt meg, és családokat. Ninive a varázslás, a sátáni hatalom tudatos gyakorlásának a központja volt.

Az Ésaiás 47,1 Babilonról szól: „Szállj le, és ülj a porba, Babilon szűz leánya.” Isten előre kijelentette Babilon ítéletét az Ésaiás 47,9-ben: „Pedig megéred mindkettőt hirtelen, egyetlen napon: rád nehezedik teljes súllyal a gyermektelenség és az özvegység, hiába a sok varázslás, a nagy hatású varázsige!” Babilon híres volt a Sátán tiszteletéről, hatalmának gyakorlásáról. Ésaiás 47,12-13 „Állj elő varázsigéiddel és sok varázslásoddal, amellyel ifjúságod óta vesződtél, hátha segíthetsz magadon, hátha elriasztod a bajt! Agyonfárasztod magad tervezgetésekkel. Álljanak elő, és segítsenek meg, akik az eget vizsgálják, a csillagokat nézik, és újhold napján előre megmondják, mi történik veled.” Ez teljesen az asztrológia, a horoszkóp leírása. Babilon mindezeknek a központja volt.

Az Újszövetségben Babilon a neve az utolsó utálatos, vallásos csoportnak, amely paráznává lesz. A Jelenések könyvének a végén a hamis egyháznak ez lesz a neve. Szeretnék rámutatni a Jelenések 18-ból arra, hogy az igazi Egyháznak mindig a hamis egyház a legnagyobb ellensége. A legnagyobb, legkegyetlenebb ellensége! Ez így volt az emberi történelem kezdetétől fogva, s ez így lesz a történelem végéig. Ez nem változik meg. Az első jelenet, a hamis és az igaz egyház első képe, a két áldozat: Káiné és Ábelé. Ábel az istenhitet jelképezi, a vérontással való áldozatot, Káin pedig a jó cselekedetek emberi vallását. A ’helyettesítő’ áldozatok bemutatását olyan gyümölcsökből, amelyeket Isten megátkozott a földön. Ábel vallása a mártírt adta, Káin vallása pedig a gyilkost. S ez így volt végig az emberi történelemben, hogy Isten szentjeinek nagy üldözői a hamis vallás képviselői voltak.

    A Jelenések 18-ban azt látjuk, hogy Isten ítélete van a gonosz valláson, amelyet Babilonnak hívnak.
    Jelenések 18,2 „Erős hangon kiáltotta: „Leomlott, leomlott a nagy Babilon, ördögi szelle*mnek lakóhelyévé vált, mindenféle tisztátalan szellemnek tömlöcévé, mindenféle tisztátalan és gyűlöletes madárnak tömlöcévé,” Babilon lett a központja minden démonnak, tisztátalan szellemnek.
    Jelenések 18,10-11 „Nagy távol állva az ő kínjától való félelem miatt, mondván: Jaj, jaj! Te nagy város, Babilon, te hatalmas város, hogy egy órában jött el az ítéleted! A föld kalmárai is siratják és jajgatják őt, mert az ő áruikat immár senki nem veszi.” Babilon az idők végén a Sátán csalásainak a középpontja.
    Jelenések 18,23-24 „…mécsnek fénye nem fénylik többé benned, vőlegénynek és menyasszonynak a szavát nem hallják többé benned. Mert kalmáraid voltak a föld nagyjai, varázslásod té*velyítette el mind a nemzeteket, prófétáknak és szenteknek vérét találták benned, mindazokét, akiket megöltek a földön.” Ez nem fejeződött még be. Egy hatalmas konfliktusnak még be kell következnie. Tisztában kell lennünk, mint már említettem, hogy az igei Egyháznak ki az igazi ellensége. Nem a kommunisták, hanem a hamis egyház. A hamis egyház egyre inkább tele lesz okkult erőkkel. Ez a konfliktus és kontraszt nyílt lesz, hogy lássa mindenki. Isten nyilvánosan fogja ezt bemutatni! Van egy személy, aki a Bibliában mintegy megtestesítője a varázslásnak: Jézabel. Hétszer említi őt az Ószövetség, és egyszer az Újszövetség.
    Az 1.Királyok 16,30-31-ben olvassuk, hogy Omri fia, Akháb, gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt. Akháb Isten népének volt a királya, s az történt, hogy ő Jeroboám bűneiben járt. De nemcsak ezt tette, hanem elment, és elvette Ethbaálnak, a sidonbeli királynak a lányát, Jézabelt. S elment, és Baálnak szolgált felesége, Jézabel hatására. A Sátán mestermunkát végzett Jézabelben, mert őt Izráel politikai feje mellé helyezte. Akháb viszont gyenge ember volt, s teljesen a felesége uralkodása alá került. Ez nagyon jellemző kép, s a jelenkori politikusok némelyikénél ugyanígy van. A Sátán megpróbál egy egész nemzetet magával ragadni a varázslás által, amely a politikai vezetőkben is munkálkodik. Jézabel mindenre elszánt, könyörtelen kényura volt Isten szolgáinak.
    Az 1.Királyok 19,2-3-ban pedig ezt olvassuk: „Jezábel követet küldött Illéshez ezzel az üzenettel: Úgy bánjanak velem az istenek most és ezután is, hogy holnap ilyenkorra azt teszem veled, ami azokkal történt! Illés megijedt, elindult és elment, hogy mentse az életét,…” Isten ezen a történeten keresztül megmutatta nekem a varázslás erejét egy nőben, Jézabelben. Ha rágondolok, hogy még Illés is elfutott előle! Ennek a gonosz erőnek a hatalmára igazán akkor jöttem rá, amikor ezt olvastam. Mert ha volt valaha Istennek nagy embere (az erő, a bátorság embere), akkor az Illés volt, de még ő is elfutott Jézabeltől, a varázslónőtől. Addig, amíg az emberek, a férfiak szeme nem nyílik fel arra, hogy meglássák, miben vannak, addig nem tudnak szembeszállni a varázslónőkkel. Nem tudják megharcolni ezt a csatát. S azt látjuk, hogy ahol a varázslás működik, ott a férfi szellemileg tönkremegy!
    Az 1.Királyok 21,5-16-ban olvassuk, hogyan idézte elő Jézabel hamis tanúkkal Nábótnak, Isten igaz szolgájának a halálát.
    Az 1.Királyok 21,25-26 pedig az összefoglalása Jézabel Akhábra gyakorolt hatásának. „Nem volt senki más olyan, aki annyira ráadta volna magát annak a cselekvésére, amit rossznak lát az ÚR, mint Aháb, mert félrevezette (elcsábította, felbujtotta) a felesége, Jezábel. Igen utálatos dolgokat művelt, követte a bálványokat egészen úgy, ahogyan az emóriak tették, akiket kiűzött az ÚR Izráel fiai elől.” Akháb azt tette, amit Jézabel mondott neki. S az mindig rossz, amikor egy férjet a feleség irányít. Különösen egy olyan feleség, aki mindig gonosz. (Talán hallottatok már arról az emberről, aki elmondta a barátainak, hogy milyen jól él a feleségével, nincs semmi bajuk egymással. Mert amikor összeházasodtak, megállapodtak, hogy ő hozza a nagy döntéseket, a felesége pedig a kicsiket. S nem volt soha problémájuk, mert nem volt soha nagy döntésük!)
    2.Királyok 9,22 Ez Jéhu beszéde (ezúttal nem vizsgáljuk meg a hátteret), azt mondta: „Hogy lehetne békés, amíg anyádnak, Jezábelnek paráznasága és sok varázsolgatása (boszorkánysága) tart?!” Jézabel parázna és varázslónő volt. A kettő általában együtt van. S Jéhu, Isten bosszúálló eszköze, azt mondta, hogy ennek a királyságnak soha nem lesz békessége addig, amíg Jézabel folytatja a paráznaságát, erkölcstelenségét, züllött életét és varázslását. Nagyon jellemző az utolsó jelenet is: Jéhu bejön a városba, s Jézabel ráébred, hogy eljött az ítélete, s még egy utolsó kísérletet tesz. (Milyen igaz ez az emberi életben!)
    2.Királyok 9,30 „Azután Jéhú megérkezett Jezréelbe. Amikor Jezábel ezt meghallotta, kifestette a szemét, feldíszítette a fejét, és kinézett az ablakon.” Mit tett ő valójában? Megpróbált szexuális vonzást gyakorolni Jéhura, hogy őt is uralma alá hajtsa. Nem vagyok vaskalapos a nők arcfestését illetően, nem is veszem észre, hogy tetszik-e vagy sem; nem így nézek az asszonyainkra. De amikor az Ige azt mondja, hogy Jézabel megékesítette magát, merem állítani, tudom mit jelent ez. Azt jelenti szó szerint, hogy a szemhéján keresztül húzott egy csíkot a szeme sarkába. Ha keleti országokba utazom, ott ez általános gyakorlat, szinte minden hindu lányon látni már három–négy éves kortól. Azt hiszik, hogy ez távol tartja a gonosz szellemeket! Engem nem zavar, ha a nők szemfestéket, rúzst vagy ilyesmit használnak, de óvatosnak kell lenni, mert van, amikor a nők azért festik ki magukat, hogy ezzel varázsoljanak. S egy keresztény nő ezt nem teheti meg!

Összefoglalásként tehát azt emelhetjük ki, amit a bevezetőben is hangsúlyoztunk: Soha nem Isten akarata, hogy egy személy uralkodjon a másikon, - vagy a szolgálótestvérek a gyülekezeten, - vagy a férj uralkodjon a feleségén, vagy a feleség a férjén, a szülők a gyermekeken, esetleg fordítva. Ahányszor ez megtörténik, a mögötte levő erő: gonosz!