2017. szeptember 20., szerda

Kenneth E. Hagin: Helyes és helytelen gondolkodás

,,De mit mond? Közel van hozzád az Ige, szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, amelyet mi hirdetünk. Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta Őt a halálból, üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk a megigazulásra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.,, Róma 10:8-10

Az, hogy miben hiszünk, annak az eredménye, ahogyan gondolkodunk. Ha helytelenül gondolkodunk, helytelenül hiszünk is. Ha helytelenül hiszünk valamit, helytelen lesz a megvallásunk is. Másszóval, helytelen lesz a beszédünk. Minden a gondolkodásunkon múlik! Isten Igéje azonban azért adatott nekünk, hogy kiigazítsa a gondolkodásunkat!

Jézus azt mondta a Márk 11:23-ban: „Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! És szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond megtörténik, meglesz néki, amit mondott.”

Nem tudunk helyes megvallásokat tenni addig, amíg nem gondolkodunk helyesen. A gondolkodásunknak összhangban kell lennie Isten Igéjével, mert a hitünk nem állhat fölötte annak a tudásszintnek, amire szert tettünk az Igéből. A Bibliának nagyon sok mondanivalója van az elméről.


Péld. 3:5
Bizodalmad legyen az Úrban teljes szívedből; a magad ÉRTELMÉRE [elméjére] pedig ne támaszkodjál.


2 Kor. 10:5
Lerontván OKOSKODÁSOKAT és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden GONDOLATOT, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak.


Róma 12:2
És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti ELMÉTEKNEK megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.


Az elménket úgy újíthatjuk meg, hogy Isten Igéjét tanulmányozzuk. A Biblia azt tanítja, hogy a „Krisztus értelme” legyen bennünk. (1 Kor. 2:16) Az egyetlen lehetséges módja annak, hogy a Krisztus értelme legyen bennünk: ha tanulmányozzuk az Ő Igéjét, hisszük a szívünkben és az alapján cselekszünk.


Isten Igéje azt is tanítja, hogy csak azokról gondolkodjunk: amik igazak, amik tisztességesek, amikigazságosak, amik tiszták, amik kedvesek, amik jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dicséret.(Fil. 4:8) Isten Igéjének tehát nagyon is sok mondanivalója van az elméről!


A gondolatok két különböző forrásból születhetnek. Azok a gondolatok ugyanis, amik az eszünkbe jutnak, nem mindig az elménkből származnak. Az ördög sok olyan gondolatot plántál belénk, ami rajtunk kívülrőlered. Ez az egyik forrás. Az Istentől származó gondolatok természetesen a bensőnkben keletkeznek. Ezek a szellemünkön keresztül jutnak az elménkbe.


Ha az imádságon, az elmélkedésen és az Ige tanulmányozásán keresztül szoros kapcsolatban maradsz az Úrral, meg fogod tanulni, hogyan különböztetheted meg a gondolataid forrását. A gonosz gondolatok természetesen az ördögtől származnak. Ugyanakkor tudjuk, hogy Isten szeretet, és a szeretet nem gondol gonoszt, nem hallja meg és nem látja meg a gonoszt. Az ilyenfajta gondolatok Istentől vannak.


A gondolkodásra vonatkozó igeversekből a legtöbb keresztény csupán a dolog negatív oldalát érti meg, (bár egyaránt van negatív és pozitív oldala, a pozitív oldal a fontosabb.)


Például, ha valaki a „megvallást” említi, a legtöbben a bűnök, a gyengeség, a kudarc megvallására gondolnak. A Biblia azt mondja: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” (1 János 1:9)


Isten Igéjének azonban sokkal több mondanivalója van a megvallások pozitív oldaláról, mint a negatívról. Ha az emberek ezt megértenék, nagy változást hozna az életükben és a gondolkodásukban. De a megvallásoknak csupán az egyik oldaláról hallottak prédikációt – a negatívról. Ezért aztán csak a negatív oldalt gyakorolták: a „ne tedd”-oldalt.


Pál azonban a következőt írja a Róma 10:9-ben: „…ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról…” Ez nem a bűnök megvallására utal, és nem is a gyengeségek megvallása. Sokkal inkább Jézus Krisztus uralmának a megvallása. Ez az igerész így folytatódik: „…és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta Őt a halálból, üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk a megigazulásra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.”


Ez nem negatív megvallás, ez egy pozitív megvallás! A kereszténységet tulajdonképpen a „nagy megvallásnak” nevezik. A Zsidó 3:1-ben az áll, hogy a mi „hitvallásunk” – néhány bibliakiadás széljegyzete szerint „megvallásunk” apostolára és főpapjára figyelmezzünk.


Mit is jelent a „megvallás” szó:
kijelentése és megerősítése annak, amit hiszünk
bizonyságtétel arról, amit tudunk
tanúskodás egy igazság mellett, amelyet elfogadtunk


Fontos, hogy úgy cselekedjünk, ahogy a Zsidó 4:14 buzdít minket, és „…ragaszkodjunk hitvallásunkhoz[megvallásunkhoz].”


Az is elengedhetetlen, hogy folyamatosan megvalljuk a megváltásunkat a sátán uralma alól, és hogy megvalljuk: soha többé nem hatalmaskodik felettünk a kárhoztatás, a félelem vagy a betegség által. A megvallásaink a sátán vereségét jelenti. Jézus legyőzte az ördögöt, több mint kétezer évvel ezelőtt. Annak azonban, amit Jézus jogi szinten elvégzett értünk, lételemmé, élő valósággá kell válnia az életünkben. A megváltás gyakorlati oldala az, aminek valósággá kell válnia az életünkben. Soha nem értjük meg Isten Igéjét, amíg nem látjuk tisztán a megváltás két különböző oldalát: a jogi oldalt és a gyakorlati oldalt.


Íme, egy példa a megváltás jogi oldalára: Gyakran imádkozunk így: „Istenem, váltsd meg ezt az embert”, vagy: „Istenem, gyógyítsd meg azt az asszonyt.” Pedig Isten oldaláról nézve már meggyógyult és megváltást nyertek ezek az emberek. Vagyis, Isten kiengesztelődött a világgal Krisztusban. Jézusnak nem kell újra meghalnia, hogy bárkit is megváltson. Egyszer már meghalt, igaz? Többé nem kell a vérét ontania. A megváltás jogi oldalát tekintve, Isten már mindent megtett, amit kellett, hogy biztosítsa a megváltásunkat!


Ha valaki pusztán a megváltás jogi oldalával foglalkozik, és csakis azt tanítja, az emberek ebből semmit nem fognak megtapasztalni az életükben. Amit tanítanak, az jogi értelemben helyénvaló, a hívők azonban hideggé, halottá és vallásossá válnak, mert a megváltásnak csak az egyik oldalát tanították nekik, és így a megváltás nem vált élő valósággá az életükben.


Másrészt viszont, ha kizárólag a gyakorlati, a megtapasztalásokon alapuló oldalát tanítják a megváltásnak, az vad fanatizmust és szélsőségeket eredményez. Ha tehát egy szolgáló pusztán a gyakorlati oldalról prédikál, az emberek Isten Igéjén kívüleső megtapasztalásokat fognak keresni. (A kettő között egyensúlyt kell találnunk, hogy élvezhessük mindazt, amit Isten törvényesen biztosított számunkra a megváltásban.)


Mindaz, amit az Úr törvényesen megvásárolt és megszerzett a számunkra, akkor válik valóságosan is a sajátunkká, ha szívünkből hisszük Isten Igéjét és a szánkkal megvalljuk, hogy igaz, és hogy az a miénk.


A megváltás e két oldaláról olvashatunk például Pálnak a római keresztényekhez írott levelében. A Róma 10:8-ban Pál a következőt mondja: „…a hit beszéde, amelyet mi hirdetünk.” Sehol az Ószövetségben nem találunk ilyen kifejezést, mert az ószövetségi ember számára nem volt elérhető a megváltás megtapasztalása úgy, amint nekünk ma. Nem is igazán értették az eljövendő Messiásról szóló próféciákat! Még a négy evangéliumban sem látjuk körvonalazódni a megváltást, amit Jézus hozott, hiszen addig nem volt elérhető az emberek számára, amíg Ő a földön volt. Jézus megbocsátotta ugyan a bűnöket, mi viszont sokkal többet kaptunk a megváltásban, mint csupán a bűnbocsánat – mi „új teremtmények” lettünk!


A megváltás csak azt követően vált elérhetővé, hogy Jézust keresztre feszítették, feltámadt a halálból és az Atya jobbján leült a trónra. Ez azt jelenti, hogy az új szövetség nem lépett addig hatályba, amíg az újszövetségi főpapság fel nem állt. Jézus az Új Szövetség Főpapja!


Egyesek ezt nehezen értik meg, mert úgy gondolják, a megváltás már Jézus földi életében érvényben volt. Ez azonban nem így van. A megváltás akkor még nem volt érvényben. Néhányan azok közül, akik akkor a földön éltek, elnyerték ugyan a bűneik bocsánatát, de az új szövetség alatt sokkal több adatott nekünk, mint pusztán a bűnök bocsánata. Nekünk az újjászületés adatott, és az újjászületés által új teremtményekké váltunk a Krisztus Jézusban.


Ha valaki vétkezik az újjászületése után, nem szükséges újra és újra újjászületnie. Egy ember csak egyszer születhet újjá, bűneinek bocsánatát viszont nagyon sokszor elveheti, köszönet érte Istennek. Egy kereszténynek, aki bűnt követ el, a következő ígéret áll a rendelkezésére: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket…”
(1 János 1:9)


Amint korábban már idéztük, a Róma 10:9-10 azt mondja: „Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztott Őt a halálból, üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk a megigazulásra…” Amikor a bűnösök Isten Igéjét hallják prédikálni, az kiigazítja a gondolkodásukat. Az Ige rávilágít arra, hogy elveszettek, hogy bűnösök, hogy nem képesek üdvözíteni önmagukat, hogy képtelenek megigazítani vagy megváltani saját magukat.


Egy bűnös embernek egyszerűen a következőt kell mondania Istennek: „Drága Istenem, elismerem, hogy bűnös vagyok, és nem tudom megváltani magamat. A Te Igédből tudom, hogy képtelen vagyok magamat igazzá tenni, de köszönöm, hogy Te szeretsz engem és elküldted az Úr Jézus Krisztust, hogy meghaljon értem. Az Ő megigazulása által a megváltás elérhetővé vált számomra. Hiszem, hogy Jézus meghalt a bűneimért a Biblia tanítása szerint. Hiszem, hogy Ő feltámadt a halálból az én megigazulásomért. Megvallom, hogy Jézus az én Uram és Megváltóm.”


Ha ezt tesszük, akkor az Ige szerint gondolkodunk, és abban hiszünk, amit a Biblia mond. A megvallás pedig megteremti az üdvösség valóságát az emberi szellemben.


Óriási különbséget jelent, hogy miként indul a keresztény életünk. Ha például az ember gondolkodásmódja, hite és megvallásai már elejétől fogva helyesek, sokkal kevésbé lesz ingadozó és labilis a keresztény életútja. Ha viszont nem kap megfelelő tanítást, az ördög kihasználja a tudatlanságát, legyőzi és kirabolja mindabból, amit Isten már megtett érte. Mert ha nem ismeri Isten Igéjét, és nem tudja, miként ragaszkodjon a hite megvallásához, az ördög annyira eltorzíthatja a helyzetét, hogy úgy érzi, még üdvössége sincs. Azután, ha egy frissen megtért keresztény apróbb hibákat követ el, az ördög azonnal a fülébe súgja: „Nos, szépen vagyunk, látod, nem megy ez neked, úgyhogy jobban teszed, ha már most feladod!”


Ugyan ez a helyzet a gyógyulással kapcsolatban is. Ne feledd, a megvallás a sátán veszte. A Zsidó 4:14 azt mondja: Lévén annakokáért nagy főpapunk, aki áthatolt az egeken: Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz. (Vagyis mondjuk mindig ugyanazt.) Mit is jelent ez? Olyan nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia. Ő ott van, hogy képviseljen minket az Atyánál. Jézus a következőt mondja:Meghaltam értük. Elvettem a bűneiket. Megváltottam őket. Bűnné lettem az ő bűnük miatt, hogy ők Isten igazsága lehessenek énbennem. Elvettem a gyengeségeiket és elhordoztam a betegségeiket. Kiszabadítottam őket a sötétség hatalmából. Újjá teremtettem őket. Ezt mondja Jézus az Ő Igéjében. Ez az igevers a görög nyelvű eredeti szövegben szószerint s következőképpen hangzik: ragaszkodjunk ahhoz, hogy mindig ugyanazt mondjuk. Tehát ilyen legyen a megvallásunk!


Megvallásaink vagy bebörtönöznek, vagy szabaddá tesznek bennünket. Megvallásunk annak az eredménye, amit hiszünk; a hitünk pedig annak az eredménye, amit helyesen vagy helytelenül gondolunk.


Négy nagyon fontos dologgal kell tisztában lennünk:
Tudnunk kell, hogy mit végzett el Isten értünk a Krisztusban.
Ebben hinnünk kell, és ezt meg kell vallanunk, hiszen a megvallásaink teremtik meg hitünk valóságát.
A megvallásaink által jön valóságba a megváltás az életünkben.
Tisztában kell lennünk azzal, hogy Isten milyen munkát végzett el bennünk az Ige és a Szent Szellem által.
Fontos tudnunk, hogy mit tesz értünk az Úr Jézus Krisztus most, jelenlegi szolgálatában a Mennyei Atya jobbján.
Látnunk kell, hogy mit tehet értünk Isten Igéje az ajkainkon keresztül, vagyis, mit képes Isten elvégezni rajtunk keresztül.


A Filippi 2:13 azt mondja: „Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést jókedvéből.” Isten bennünk és általunk munkálkodik, nem pedig rajtunk kívül. Isten a Gyülekezetnek adta a hatalmat és a megbízatást, hogy elmenvén széles e világra hirdesse az evangéliumot minden teremtésnek.


Istennek az a terve, hogy rajtunk keresztül munkálkodjon. A Szent Szellem a mi Segítőnk. De Ő semmiképpen nem végzi el a munkát helyettünk. A Szent Szellem nem azért küldetett, hogy Ő maga végezze el! A János 14:18-ban így olvasható (amerikai revideált fordítás): Nem hagylak titeket segítség nélkül. Eljövök hozzátok és egy másik Segítőt küldök nektek. A görög paraklétosz szó, amelyet ’vigasztaló’-nak fordítunk, valójában azt jelenti: ’aki segítségül adatott valaki mellé’.


Isten azért küldte a Szent Szellemet, hogy segítsen nekünk a munka elvégzésében. Sokszor hagyjuk magára a Szent Szellemet, hogy egyedül végezzen el mindent. Ha azonban Ő mindent megtenne, nem lenne szükséges misszionáriusokat küldenünk mindenfelé.


Gyakori az ilyen imádság: „Istenem, győzd meg ezt az embert a bűneiről. Adj igazi bűntudatra ébredést a számára!” Addig azonban nem fog bűntudatra ébredni, amíg valaki el nem viszi neki Isten Igéjét. Az Ige hallása nélkül nem ébred bűntudatra. A Róma 10:13-14-ben Pál azt mondja: „Mert mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik. Mimódon hívják azért segítségül azt, akiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig abban, aki felől nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül?” A Biblia tanítása szerint Isten úgy rendelte, hogy az emberek az Ige hirdetése által üdvözüljenek.


Természetesen hiszünk a jelekben és a csodákban, ezek azonban senkit sem üdvözítenek, pusztán megragadják az emberek figyelmét. Milyest jelek és csodák történnek, lehet beszélni az embereknek arról, hogyan üdvözülhetnek.


Ha ezen a területen helytelen a gondolkodásunk, a hitünk is helytelen lesz. Aztán helytelen lesz a beszédünk, míg végül összezavarodunk és legyőzötté válunk. Meg kell értenünk mi az, amit Isten Igéje képes elvégezni az ajkainkon keresztül, mert amint láttuk, a Szent Szellem azért küldetett, hogy segítsen nekünk.


Túl sok időt töltöttünk el azzal, hogy egyszerűen csak vártuk az áldásokat a gyülekezeteinkben. Így imádkoztunk: „Uram, küld be az embereket”, vagy: „Uram, menj és üdvözítsd az embereket.” Pedig az igazság az, hogy ez a mi felelősségünk. Hiszen azért kaptuk a Szent Szellemet, hogy segítsen behozni az embereket a gyülekezetbe, segítsen üdvösségre vezetni őket, és hogy képesek legyünk végezni az Úr munkáját. De ha erre nem vagyunk hajlandóak, azzal csak az időnket pazaroljuk, hogy hosszú órákon át imádkozunk kérvén a Szent Szellemet, hogy mindezt végezze el helyettünk.


Dallasban egyszer megkért egy asszony, hogy imádkozzam érte. Akkor már három nap és éjszaka csak imádkozott és böjtölt, keresve Isten akaratát az élete fölött. Amikor megkérdeztem, mit mutatott neki az Úr, azt válaszolta: Isten azt akarja, hogy embereket látogasson meg, szórólapokat osztogasson, egyének felé szolgáljon. Mondtam neki, hogy háromnapi böjttől menthettem volna meg, ha megkérdezett volna, mert pontosan ezt tanítja Isten Igéje, és az Úr ezt várja el minden gyermekétől.


Nemcsak az számít, amit te személy szerint tudsz az Úr Jézus Krisztusról; ami igazán számít, az az, amit Isten Igéje mond arról, hogy ki vagy te most „a Krisztusban”. Nem egy keresztény jött hozzám a következő problémával:


- Hagin testvér, ezt-és-ezt olvastam a Bibliában. Tudom, hogy a Biblia azt tanítja, hogy ez igaz a keresztényeket illetően. Tudom, hogy üdvösségem van és a Szent Szellemmel is betöltekeztem, de ez az ígéret egyáltalán nem tűnik nekem valóságosnak.


Ilyenkor megkérdezem tőlük:


- Cselekedtél már úgy valaha is, mint akinek ez valóságos? Kijelentetted már valakinek, hogy ez igaz? Megvallottad már valaha, hogy így is van?


Azt válaszolják:


- Ó, nem! Várok, amíg biztos nem leszek a dolgomban.


Mire én:


- Miért, talán azt gondolod, a Biblia hazudott? A Biblia azt mondja, hogy ez így van. Hazugság lenne a Biblia?


- Ó nem, de azt akarom, hogy először valósággá váljon a bensőmben, aztán majd kimondom.


A Biblia viszont a következőt mondja: „…szájjal teszünk pedig vallást…” (Róma 10:10) Isten minden ígéretét előbb meg kell vallani, mint valóságot, hogy valóban azzá is váljon. Az Ige szerint már az, de hogy a te életedben is valóságba jöjjön, meg kell vallanod, mint valóságot.


Amikor megvallod, hogy ki vagy Krisztusban, és úgy is jársz, valóságosan birtokba veszed azt, ami jog szerint megillet.


Egy keresztény nem felújítva lett, mint ahogy felújítanak egy régi matracot. Egy matracot csak áthúznak. Az újjászületés azonban nem megjavítást vagy felújítást jelent. Egy újjászületett keresztény teljesen új teremtmény; egy új teremtés. A 2 Kor. 5:17 egyik fordítása szerint: „új fajta az”. Ez az új teremtés olyan valamit jelent, ami azelőtt nem létezett!


Az újjászületett keresztények nem csupán bűnbocsánatot nyert bűnösök. Mi nem szegény, gyenge, botladozó, épphogy boldoguló gyülekezeti tagok vagyunk. Mi új teremtmények vagyunk a Krisztus Jézusban!


Két dolgot érdemes megfogadnia minden kereszténynek:
Elhinni és elfogadni bármit is mondjon Isten az Ő Igéjében.
Cselekedni mindazt, amit Ő mond az Igében.


Efézus 1:7-8
Akiben van a mi megváltásunk az Ő vére által, a bűnöknek eltörlése az Ő kegyelmének gazdagsága szerint, melyet nagy bőséggel közölt velünk minden bölcsességgel és értelemmel.


Krisztusban vagyunk mi megváltva. Őbenne van a mi megváltásunk. A szellemi haláltól lettünk megváltva, vagyis attól, ami legelőször is bűnösökké tett bennünket!


Mondhatjuk úgy is, hogy a törvény átkától vagyunk megváltva, ahogy ezt a Galata 3:13 állítja: „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká tétetvén érettünk, mert meg van írva: Átkozott minden, aki fán függ.” Ha Mózes törvényeit nézzük, azt látjuk, hogy Isten törvényeinek megszegéséért háromszoros büntetés járt: szegénység, betegség és halál – szellemi halál.


Jézus azért jött, hogy megváltson minket, mert a bűn és a szellemi halál hatalmába kerültünk, és a sátán uralkodott rajtunk. Most azonban, hogy megváltást nyertünk Krisztusban, a sátán hatalma megtört felettünk! Ez azt jelenti, hogy abban a pillanatban elvesztette hatalmát az életünk felett, amikor újjászülettünk – új teremtményekké váltunk a Krisztus Jézusban. Új Urat és Mestert kaptunk, hogy Ő uralkodjon felettünk – Jézus Krisztust. Azelőtt, a sátán volt az urunk és mesterünk, ő uralt minket. De most, hogy új teremtményekké lettünk a Krisztus Jézusban, Jézus lett az Urunk. Erről olvasunk a Róma 6:14-ben: „Mert a bűn tirajtatok nem uralkodik, mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.”


Ha valami uralkodik rajtad, annak hatalma van feletted. A bűn és a sátán szinonim szavak. Ezt a verset így is fordíthatnánk: „Mert a sátán tirajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.”


Krisztus váltott meg minket. Ő a mi Fejünk. Ő a Gyülekezet feje. Ha Krisztus a Feje a Gyülekezetnek, és ha mi Krisztus Testének – a Gyülekezetnek – tagjai vagyunk, akkor biztosan Ő a mi Fejünk. Van a sátánnak hatalma arra, hogy Krisztus Teste fölött uralkodjon? Nincs! Mi Krisztusé vagyunk, ezért minket csak Krisztus uralhat.


Így tehát, mivel a sátán többé nem uralhat minket, a gyengeség és a betegség sem uralhat. Régi szokásaink sem uralhatnak minket többé. Miért? Mert új teremtmények vagyunk a Krisztus Jézusban!


Ezt először hinnünk kell! Majd elkezdünk beszélni róla, végül annyira valóságossá válik a szellemünkben, hogy minden helyzeten felülkerekedünk, és győzedelmes életet tudunk élni Krisztusban. Ahogy a Jelenések 12:11 mondja: „És ők legyőzték azt a Bárány véréért [által] és az ő bizonyságtételüknek beszédéért [által]…”


A beszédünkből mindig megállapítható, hogy milyen szinten állunk szellemi értelemben. A keresztények többsége idézi a megváltásról szóló Igéket, és azért imádkozik, hogy valósággá váljanak az életében, mert nem ismeri fel, hogy mivel újjászületett a Krisztusban, az Ige már valóság az életében. Annyit kell csak tenniük, hogy követelik ezeket az ígéreteket azáltal, hogy kinyúlnak és elveszik, birtokba veszik azokat.


Most sokan megkérdezik: „Ha ez ilyen egyszerűen elérhető, nekem miért nincs meg még mindig?” Nos, ha lenne a bankban tízezer dollár a neveden, de nem tudnál róla, nem sokat jelentene a számodra, noha a tiéd. És valótlant állítanál, ha azt mondanád, hogy a pénz nem a tied. A szellemi dolgokra nézve is igaz ez. Ha nem tudod, hogy a szellemi dolgok már hozzád tartoznak, semmi előnyöd nem származik belőlük. Magadévá kell tenned őket – nem jogi, hanem gyakorlati értelemben.


Egyik kedvenc igém, amelyik olyan sokat segített nekem az évek során: „Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítelek, és igazságom jobbjával támogatlak.” (Ésaiás 41:10)


Egyes keresztények, amikor úgy érzik, sötét felhő alá kerültek, felkiáltanak: „Ó Istenem, segíts rajtunk!” Isten ilyenkor megteszi, mert Ő egy kegyelmes Isten és leereszkedik a mi szintünkre. De sokkal jobb lenne ránk nézve, ha az áldásainkért mi emelkednénk fel az Ő szintjére. Táplálhatjuk és növelhetjük fejünk fölött a sötét felhőket helytelen hitünk által. De szét is oszlathatjuk őket, ha helyes, Isten Igéjére alapozott a gondolkodásunk, he helyesek a megvallásaink és a hitünk. Isten értelmével kell bírnunk; ennek egyetlen módja, hogy elérjük, ha úgy gondolkodunk, mint Ő. Ez azt jelenti, hogy azon gondolkodunk, amit Isten mond az Igéjében, és azt megvalljuk, mint igazságot!






(Forrás: KENNETH E. HAGIN - Helyes és helytelen gondolkodás c. könyv)



Olvass tovább: http://van-remeny.webnode.hu/predikaciok/helyes-es-helytelen-gondolkodas/

Köszöntünk Szent Szellem!: A CSONTOK ZÖRGÉSE

"Adom az én Lelkemet belétek, hogy megéledjetek, és leteszlek titeket a ti földetekre, és megtudjátok, hogy én, az Úr szóltam és megcselekedtem, ezt mondja az ÚrIsten." (Ez 37:14)
Egy nagyon lelkes, fiatal prédikátortól hallottam ennek a próféciának az igen értelmes, modern értelmezését. -
 "A völgy az egyházat jelképezi - magyarázta. - A Szentlélek nélkül élettelen az egész, és az emberek is halottak a vétkeikben és bűneikben. 
Az egyház minden tantételét és tanítását el lehet mondani nekik e szavak bevezetésével: 'Halljátok meg az Úr beszédét!' (Ez 37:4), de ez nem elég ahhoz, hogy elegendő életet adjon. A csontok ugyan zörögve összeállnak, és hús is kerül rájuk; de a szervezetek, a szertartások, a rendszabályok és az intézmények összessége sem képes arra - még ha oly sikeresnek néz is ki -, hogy megnyissa a sírokat (37:12)
Az egyház csakis akkor képes rá, hogy hatalmas seregként felálljon (37:10), és Jézus győztes erejével elinduljon előre, ha Isten Szentlelke minden egyes személy életét betölti."
Habár tudtam, hogy e prófécia elsődleges magyarázata a babiloni fogságban sínylődő zsidókra vonatkozik és Isten vágyára, hogy visszavigye őket szülőföldjükre, ahol majd a maradék fog élni lelki egészségben, mégis teljes szívvel helyeseltem a lelkész értelmezését. 
Saját keresztény életemben is voltak olyan időszakok, amikor - bár az Igét hirdettem! - nem ápoltam élő kapcsolatot az Úrral. Pontosan tudom tehát, milyen az, amikor mindent helyesen teszek és mondok, mégis hiányzik az életemből a valódi lelkiség!
Amikor valaki ilyen állapotba kerül, általában nem tudja, mi történt vele, mert a halottak semmit sem érzékelnek (Préd 9:7). Isten azonban az Ő szeretete és kegyelme folytán állandóan olyan helyekre vezeti gyermekeit, ahol elérik őket az imádkozó testvérek, ahol a megújulásról és az evangélium újjáteremtő erejéről beszélnek nekik. Csodálatos látni azokat a drámai változásokat, amelyek akkor történnek, mikor valaki felébred a lelki halál állapotából! Dicsőítem az Urat, hogy újjáteremtő hatalmával munkálkodik az életemben, és téged is arra hívlak, hogy kérd a Szentlelket: töltsön be téged az Ő életével!
Imádság a mai napra
"Uram, nemcsak arra kérlek, hogy állítsd össze lelki életem szétszóródott csontjait, hanem arra is, hogy kelts új életre, hadd legyek hatalmas sereged egyik tagja! Ma tölts be engem újra Szentlelkeddel, hogy a Te életed sugározzon rajtam keresztül!"

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Fegyverre! Az Úrért és Gedeonért!” -(Bírák 7,20)

Gedeon kétfélét parancsolt embereinek: égő fáklyákat cserépedények alá rejtve kellett magukkal vinni és egy adott jelre az edényeket kezükben összetörni és a fáklyát feltartani; majd azután pedig a jobb kezükben tartott trombitát fújni és kiáltani: „Fegyverre! Az Úrért és Gedeonért!” 

Épp ez a keresztyén feladata is. 

Elsősorban fényleni kell a 
fáklyátoknak. Törjétek össze azokat a cserépedényeket, melyek fényeteket elfedik. Dobjátok félre azt a vékát, mely eddig eltakarta világosságokat és világítsatok. Hadd ragyogjon a ti világosságtok az emberek előtt. Jó tetteitek olyanok legyenek, hogy ha az emberek rátok néznek, felismerjék rajtatok, hogy ti is Jézussal voltatok. 

Azután pedig a hangos kiáltásnak is hangzani kell, a trombitáknak zengeni kell. Egy kis megerőltetésbe kerül, hogy összehívjuk és egybegyűjtsük a bűnösöket a megfeszített Jézus hirdetése által. 
Hozzatok nekik evangéliumot; vigyétek házukba; tegyétek útjukba; ne engedjétek, hogy kikerüljék; fújjátok oly hangosan a trombitát, hogy hasítsa füleiket. Gondoljátok meg továbbá, hogy a gyülekezet igazi harci kiáltása Gedeonnak a jelszava: „Fegyverre! Az Úrért és Gedeonért!” 

Isten vigyen véghez mindent, az Ő munkája az. Azért mi sem maradhatunk tétlen. Engedjük magunkat eszközül használni: „Fegyverre! Az Úrért és Gedeonért!” Ha csak azt kiáltanánk: „Fegyverre!” akkor lusta lenne részünkről. Ha pedig azt kiáltanánk: „Az Úrért és Gedeonért!” akkor saját karunkba helyezett istenellenes bizalmunkat hoznánk nyilvánosságra. 
Összhangba kell hoznunk az életben ezt a két dolgot: „Fegyverre! Az Úrért és Gedeonért!” Magunktól semmit sem tehetünk, de Isten segítsége által mindenre képesek vagyunk. 
Azért az Ő nevében határozzuk el magunkat, hogy kimegyünk a harcra, világítunk szent példaadásunk égő fáklyájával, trombitánkból harsogtatjuk a komoly bizonyságtétel és megvallás hangjait, így vélünk lesz Isten és Midián meg fog szégyenülni. 
Akik az Urat szeretik, olyanoknak kell lenniük, mint a teljes fényben fennragyogó nap és a Seregeknek Ura fog uralkodni öröktől örökké.

Dicsőítések-Hullj, eső

                 

Hullj eső

https://www.youtube.com/watch?v=_PJeA_g3C6c





Hullj, eső, halkan szitálj
Kiszáradt szívvel a világ vár
Elég volt a fájdalom
Amelyben teltek évszázadok

Hullj, eső, csak szállj le ránk
Mint örömkönnyek milliók arcán
Nézd, a Föld pár búcsúkört
Még ír az égben, csak végre jöjj

Hát hullj eső, a szíven át
De át is ázhat minden ruhánk
Csak hullj eső, nem érek rá
Semmi másra én, ha a Menny szitál

Mint a víz is visszaszáll
Mint pára felfelé, eső után
Úgy emelj fel, eső, vigyél
Sok száraz szívet az Úr elé

Eső, csak hullj, a szívünk föld
Belőle nagy fa hadd nőjön föl
És sok madár leszálljon rá
Hogy megtalálja Isten Fiát

Hát hullj eső, a szíven át
De át is ázhat minden ruhánk
Csak hullj eső, nem érek rá
Semmi másra én, ha a Menny szitál
Semmi másra én, ha a Menny szitál

Gyógyító eső, szitálj
És újra él az őszi táj
Ez a világ, ez a világ
Hozz a Földre új hazát
Szomjas szívünk úgy kiált
Hogy gyere már, hogy gyere már!

Gyógyító eső, szitálj
És újra él az őszi táj
Ez a világ, ez a világ
Hozz a Földre új hazát
Szomjas szívünk úgy kiált
Hogy gyere már, hogy gyere már!
Hozz a Földre új hazát
Szomjas szívünk úgy kiált
Hogy gyere már, hogy gyere már!


*********************


Reggeli dicséret: A betűk mögött lévő Isten


„Aki elfogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat.”- János evangéliuma 14:21

Szereted őt, és úgy ismered, mint senki más. Tudod, milyen tevékenységeket végez szívesen, mivel lehet az őrületbe kergetni, és mivel lehet örömet okozni neki. Ismered a félelmeit, a vágyait. Ismered azt a jó oldalát, amit talán nagyon kevesen, és jól tudod, milyen a legkevésbé jó oldala is. Ismered az embert, aki az arca mögött van.

Mellette döntöttél, ahogy ő is melletted. És megéltetek már sok kalandot együtt. Vannak dolgok, amiket olyan könnyű megtenni a másikért, amikkel olyan könnyű kimutatni, mit is jelent neked. Főleg, ha neked is van hozzá kedved. És vannak azok, amikért ki kell lépni a komfortzónából. Hiába tudja a fejed, hogy érte megéri… azért nem könnyű. És bár a mesék nem szólnak a hetedhét országra szóló lakodalom utáni élet kihívásairól, a szíved mélyén mégis tudod, hogy megér minden erőfeszítést az, hogy nem egyedül kell küzdened a mindennapokban.

Mert ez a szeretet. Nem a rózsaszín cukormáz, az áhítattól vibráló hosszú szempillák tekintete, a csillagot az égről is lehozó ígéretek. Hanem az, amikor reggel fáradtan kiviszi a szobából a pöttömöt, és túlél vele, hogy neked jusson még néhány perc pihenés. Amikor megeszi a kuszkuszt, pedig nagyon nem a kedvence, mert tudja, a nokedliszaggatás már nem fért bele az energiádba. Amikor úgy igazítja a munkarendjét, hogy te is el tudd intézni kényelmesen, amit el szeretnél.

A szeretet a tettekből érződik igazán. Isten is ezt kéri tőled ma, és nem hagy a sötétben tapogatózni, példát is mutatott neked. Ő elhagyta a menny komfortzónáját, és emberré lett érted és értem. Szegény családba született, és sokan még a származását is kétesnek tartották. Élt, tanított, szolgált, meghalt és feltámadt azért, hogy neked életed lehessen. Örökké. Azt tette, amire neked szükséged volt. Úgy mutatta be a szeretetét, ahogyan te igazán meg tudod érezni.

És csak azt kéri, hogy élj hasonlóan! Szeress hasonlóan! Cselekedj! Igen, ez nem mindig könnyű. Nem mindig kényelmes, és van, amikor ki kell lépni a komfortzónádon kívülre. De hidd el, megéri! Megéri megtapasztalni Isten szeretetét, és megéri viszont szeretni. Mert olyan kapcsolatod lehet Vele, mint senki másnak. Megismerheted a betűk mögött élő Istent.

Hát kelj fel, és cselekedj!



Napi Ige, Napi Gondolat:

Napi Ige:

,,Áldást parancsol az Örökkévaló melléd: vállalkozásaidban, csűreidben, mindenben, amit teszel. Bizony, megáld téged azon a földön, amelyet Istenünk, az Örökkévaló ad neked.,, (5. Mózes 28,8)


Napi Gondolat:

A KIRÁLY VISSZATÉR!
Hogyan fog visszatérni Jézus?
Egy dologról biztosíthatlak hogy nem egy egyszerű ács fiaként fog megjelenni mint a világban való első bejövetekor.
A totális engedelmessége az Atyának, és a váltságmű bevégzése a Fiút az Atya jobbjára emelte, és egyben a Fiú lábai alá vettet minden erő és minden hatalom a mennyben és a földön egyaránt.
Jelenések 1. 7.
,,Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még a kik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van.,, Ámen.

A világon minden Krisztus uralmát készíti elő, minden történés az Ő második eljövetele felé mozog, ezt el lehet hinni vagy el lehet utasítani viszont magán az Isten által lefektetett tényálláson mit sem lehet változtatni.

Mikor fog visszatérni a Király?
1.Thesszalonika 1.1-3 1. 
,,Az időkről és időszakokról pedig, atyámfiai, nem szükség, hogy írjak néktek;
Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel.
Mert a mikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájuk, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; ..,,


A feni Igerész szerint a Király visszatérése nagy hirtelenséggel fog megtörténni, de találunk benne egy fontos kijelentést is: amikor azt mondják béke és biztonság.
Ez a két összetevője napjaink humanistáinak, akik meg vannak győződve hogy az ember meg tud jobbulni, a saját erejéből, és képes megteremteni a mindenki által áhított jövőt, amelyben béke honol, és az egyén biztonságban élhet, mert eltűnik a gonosz.

Ez az emberiség legfőbb célja, és minden kétséget kizárólag az Ige szerint ezt a hazugságot hirdetik majd, ami kizárná a Békesség fejedelmének a szerepét, és pontosan ezért lesz ez az a bizonyos momentum amikor Isten azt mondja ELÉG!

Légy felkészülve!
Töltsd tele a lámpásod olajjal.és várd a Királyt!


Ámen!

2017. szeptember 19., kedd

Örömteli mindennapok: Élj az Ő erejében.


Ő ad erőt a megfáradottnak,s az erőtlen erejét megsokszorozza.

,,Mert elfáradnak még a fiatalok is,kimerülten összerogynak a legkülönbek.De akik az Örökkévalóra várnak, akik benne bíznak,új erőre kapnak, szárnyra kelnek, magasra szállnak,mint a sasok!Futnak, de nem fáradnak el,járnak, de nem merülnek ki.,,-Ézsa.40,29-30-

Életed minden területén szükséged van Isten erejére ,ahhoz, hogy ne fáradj bele és ne add fel. Az Ő természetfeletti ereje nélkül nem jutsz meszire,de az Ő ereje által bárhova elérsz.
Meg tudod tenni ,amit rád bizott ,mert az Ő ereje veled lesz.
Sokan panaszkodnak,hogy tul hamar elfáradnak,belefáradnak az élet adta nehézségekbe,nem érnek el a célig ,mert feladják .
Az állandó fáradtság oka az erő hiánya,azért nincs erejük, mert nem csatlakoztak Isten erőforrására. Saját erejükből próbálják élni az életüket.
Krisztusban mindenre megkapod az erőt ! 

,,...mert mindenre van erőm Krisztus által, aki megerősít!,, Fil.4,13

Ne add fel olyan hamar, ne állj meg félúton, mert így sosem érsz célba.
Isten győzelemre hivott el és ehhez megadja az erőt is.
Bízhatunk Benne, hogy az Ő kegyelme megtart és megerősít minden napon!



Csendes percek Istennel: Őrséget szám elé

„Állíts, Uram, őrséget szám elé, és védelmet ajkam kapujához!” Zsolt 141,3

Máig emlékszem, mikor tűnt fel nekem először a csukott ajkak ereje.
A kollégiumi szobámban ültünk a lányokkal, és beszélgetés közben felmerült valakinek a neve, akit mindnyájan ismertünk a főiskoláról. Egymás után mindenki kifejtette a véleményét erről a személyről.
Mindenki - kivéve a szobatársamat. Ő csak ült az ágyán, és nézett kifelé az ablakon. Még mikor egyik lány odaszólt, hogy ugye ő is így gondolja, akkor sem válaszolt semmit.
Végül valaki megkérdezte tőle, hogy egyáltalán figyel-e. Válaszát sosem felejtem el. 
„Persze, hogy figyelek. De nem hiszem, hogy van mit mondanom. Nem kellene így kibeszélnünk őt a háta mögött.”
Süket csend támadt. Jó lecke volt.

Szobatársam igazat mondott. Senki se szeretné, ha mások így beszélnének róla. Akkor mi miért tesszük olyan lelkesen? Hát igen, nincs hatékonyabb módja annak, hogy kimaradjunk a pletykálásból, mint ha nem nyitjuk ki a szánkat. És ha szeretnél még egy jó módszert, elmondom, én mit gyakorlok már néhány éve.

Ígérd meg, hogy nem szólsz, és ragaszkodj az ígéretedhez.

Évekkel ezelőtt felhívott valaki, megkérdezte, olvastam-e az aznapi újságot. Nem olvastam.
De nem is volt már szükség rá, mert az illető részletesen előadta nekem, mi történt kicsiny városunkban. Megkérdezte, ismerem-e azt, akiről szó van, akit épp letartóztattak felszínre került szörnyű tetteiért.
Igen, ismertem. Egyik családtagjával jó barátságban voltam. Belesajdult a szívem, ahogy elgondoltam, hogy szenvedhet most a barátnőm, akinek fogalma sem volt arról, ami a háttérben zajlott. Alig tettem le a kagylót, újra csörgött a mobilom. Hangüzenetek is jöttek, jelezve, hogy emailem érkezett.
Helytelen dolognak tartottam, hogy csámcsogjunk erről az esetről, ezért egyszerűen nem vettem fel a telefont, és nem nyitottam meg az emailjeimet, mert féltem, hogy mind ugyanarról fog szólni. 

Isten és a barátnőm iránti tiszteletből el akartam kerülni a pletykát. Ekkor úgy éreztem, mintha Isten megszólítana: „Komolyan így gondolod? Akkor mondd el neki.”
Így hát küldtem egy sms-t, amiben elmondtam a barátnőmnek, mennyire szeretem és együtt érzek vele. El sem tudom képzelni, min megy keresztül. Végül hozzátettem: „Tudd, hogy senkivel nem fogok erről az egészről beszélni, csak Istennel és veled. Mondd meg, hogyan imádkozhatom érted. És ha szeretnél beszélgetni, vagy bármire szükséged van, hívj, vagy írj. Szeretünk téged.”

Szerettem volna – és nagy szükségem volt rá –, ha az Úr megerősítene, hogy vissza tudjam fogni a nyelvem, és ne járjon a szám arról, ami ebben a családban történt. A 141. zsoltár szerzőjének ugyanerre a segítségre volt szüksége, ahogy a 3. versben olvassuk: „Állíts, Uram, őrséget szám elé, és védelmet ajkam kapujához!”

Azzal, hogy felvettem a kapcsolatot a barátnőmmel, és ígéretet tettem neki, őrséget állítottam a szám elé. Valahányszor ingert éreztem rá, hogy megszólaljak, mindig sikerült visszatartanom magam. Nem tudtam megszegni az ígéretet, amit egy barátnak és Istennek tettem. 

Sorsfordítónak bizonyult az az ígéret. Megfogadtam, hogy nem pletykálok, és Istennek hála, meg is tudtam tartani.
Ha valaki felhozta a témát, nyíltan megmondtam, hogy megígértem a barátnőmnek, hogy Istenen és rajta kívül mással nem fogom ezt az ügyet megtárgyalni. 
Az ígéret erőt adott, hogy visszatartsam magam a pletykától, és mások is példát vettek róla.
Pletykaéhes társadalmunkban nem lesz könnyű távol tartanunk magunkat mások kibeszéléstől. 
De a zsoltárossal együtt kérhetjük Isten segítségét, tudva, hogy ő hűségesen őrt áll ajkunk kapujában.

Uram, add, hogy szavaim mindig méltók legyenek Hozzád. Állj őrt, kérlek a szám előtt, mikor olyasmit készülök mondani, ami sértő lehet Rád vagy valaki másra nézve. Jézus nevében, Ámen.

(Karen Ehman: How to Keep Your Lips Zipped, Encouragement for today, 2015.02.25., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)


Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak



„Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg.”
(Galata 5,1)

Ez a „szabadság” felszabadít minket az Isten igéjében foglalt mennyei üzenet elsajátítására.

Kedves hívő lélek, drága Ige van itt számodra: „Mikor vízen mégy át, én veled vagyok”. Ez szabadon ajándékoztatik neked. Itt van egy másik: „Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad!” 

Ez is szabadon adatik neked. Szívesen látott vendég vagy az ígéretek lakomáján.
A Szentírás egy kimeríthetetlen kincstár, mely a kegyelem beláthatatlan gazdagságával van telve. A mennyország váltóbankja az. 
Bármennyi nagy értékű váltót hozhatsz ide, de itt minden levonás és ellenkezés nélkül ki lesznek azok fizetve. Csak hittel jöjj!

Szívélyesen meg vagy híva az összes szövetséges kegyelem elfogadására. Nincs olyan ígéret a Szentírásban, melynek beteljesedése megtagadtatna tőled. Ez a szabadság a legmélyebb nyomorban is felsegíthet téged; a szomorúság habjai közt felüdíthet. Ha nyilak rajzanak körülötted, ez legyen a te vigaszod.

Ez Atyád szeretetének jele: számodra minden időben tárva van minden. A kegyelem trónjához is szabadon mehetsz. Bármilyen kívánságaink és szükségeink is legyenek, mindazt nyíltan Elébe vihetjük. Az mindegy, hogy mennyiszer és mily súlyosan vétkeztünk, mindazáltal mindenkor esedezhetünk bocsánatért és számot is tarthatunk arra, hogy részünk lesz benne. Az nem jön számításba, hogy milyen szegények vagyunk. Bátran hivatkozhatunk ígéretére, hogy minden bajban akar rólunk gondoskodni. Engedélyünk van, bármely időben és órában kegyelmi trónjához lépni, úgy a homályos éjféli órában, mint a dél perzselő hevében. Hívő keresztyén, használd jogodat! 

Élj szabadságod magaslatán! Szabadon vehetsz részt, a Krisztusban tömörült kincsekben: bölcsesség, igazságosság, szentség és megváltásban. Hogy mire van szükséged, az nem az nem számít, mert a Krisztusban elégség és teljesség van, s mindez a te számodra. Óh, milyen szabadság ajándékoztatott neked! 

A kárhozattól való szabadság, az összes ígéretek elsajátításához való szabadság, szabad menetel a kegyelem trónjához és végtelen szabadság a menny öröklésére!

REINHARD BONNKE- Egy kegyes ember: Jusztusz

Minden emberi közösségben vannak olyanok, akik mindig megragadják az adódó lehetőségeket, magukra vonják a figyelmet, könyöküket használva, másokat félrelökve jutnak előre, és akik mindig az előkelő helyeket foglalják le maguknak. Szeretnék bemutatni nektek az ApCsel első fejezetéből egy embert, aki éppen az ellenkezőjét tette: "Józsefet, más néven Barsabbást, akinek mellékneve Jusztusz volt" (ApCsel 1:23). Jusztusz egyike volt annak a két embernek, akiket a tizenkét apostol közé jelöltek az öngyilkos Júdás helyett. Mindketten egyformán alkalmasak voltak. Sorsot vetettek, hogy eldöntsék, melyikük töltse be ezt a helyet. Ma úgy mondanánk, feldobtak egy pénzérmét. Fej vagy írás. Az érme a fejre esett, így a másik jelölt, Mátyás került a tizenkettő közé. Többet nem hallunk Jusztuszról a Szentírásban.
Képzeljük el, milyen irigység keseríthette volna meg egész hátralevő életét! Azt olvassuk róla, hogy korábban János tanítványa volt, és kezdettől fogva követte Krisztust. Most pedig félre lett tolva. Nem őt választották arra, hogy a valaha volt legillusztrisabb csoport tagja legyen!
Mégis soha egyetlen utalást nem találunk arra nézve, hogy Jusztusz bármilyen neheztelés miatt támadta vagy megzavarta volna a gyülekezet működését. Egyházi legendák szólnak későbbi ténykedéséről, amelyek igen jó fényt vetnek rá. Az egyik ezek közül azt írja, hogy a hetven tanítvány egyike volt, akit Jézus kiküldött, és később ő volt az, aki az evangéliumot Etiópiába elvitte. Hogyan? Jusztusz a hit embere volt, aki tudta, hogy Isten az ő oldalán áll. Ha valaki hisz Istenben, nem számít neki az emberek tisztelete. Az ilyen ügyeket az Úr kezébe teszi, és ott is hagyja. Papiusz lejegyzi, hogy a pogányok megpróbálták megmérgezni Jusztuszt, de csodálatos módon túlélte. Akinek a szívében nem gyülemlik fel méreg, azon nem fog a mérgezett kupa sem!


Reggeli gyöngyszemek: A keresztségkor

„Amint Jézus megkeresztelkedett, azonnal kilépett a vízből, és íme, megnyílt neki a menny, és látta, amint az Isten Lelke leszáll rá, mint egy galamb. És íme, egy mennyei hang ezt mondta: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” (Mt 3:16-17)


Jézus minden dologban példaképünk volt, ami az életet és a kegyességet illeti. 
Megkeresztelkedett a Jordánban, ahogyan mindazoknak is meg kell keresztelkedniük, akik hozzá jönnek.
A mennyei angyalok feszült érdeklődéssel figyelték a Megváltó keresztségének jelenetét, és ha az ott álló emberek szemei megnyíltak volna, látták volna a mennyei sereget, akik körülvették Isten Fiát, amint lehajolt a Jordán partján. 
Az Úr megígérte Jánosnak, hogy jelt ad neki, amiről felismerheti a Messiást, és most, amint Jézus felemelkedett a vízből, az ígért jel megadatott; látta a megnyílt eget, és Isten Lelkét ragyogó galamb alakjában Isten Fiára szállni, és hallotta a mennyei hangot, mely ezt mondta: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.”

Jézus, a világ Megváltója megnyitotta az utat, hogy a legbűnösebb, a legelesettebb és a leglenézettebb ember is eljuthasson az Atyához, és helye lehessen a mennyei lakásokban, melyeket Jézus azoknak készített, akik szeretik őt.
Akik Krisztussal feltámadtak az új életre, azok Isten választottai. Szentek az Úrnak, aki szeretteinek ismeri el őket.
Mint ilyenek, ünnepélyes szövetség alatt különítik el magukat a világtól, megalázkodván egész elméjükben. Az igazság köntösébe kell hogy öltözködjenek. El kell különülniük a világtól, annak szellemétől, gyakorlatától, és meg kell mutatniuk, hogy Krisztustól tanulnak…

Ha valóban meghaltak Krisztussal, ha megtartják keresztségi fogadalmukat, a világnak nem lesz hatalma felettük, hogy rávegye őket Krisztus megtagadására. Ha Krisztus életét élik ezen a világon, akkor isteni természet részesei lesznek.

(Letter 32, 1907.)


Ésaiás próféta könyve 10. rész 24.vers


1. Jaj a hamis határozatok határozóinak, és a jegyzőknek, a kik gonoszt jegyeznek,
2. Hogy elriaszszák a gyöngéket a törvénykezéstől, s elrabolják népem szegényeinek igazságát, hogy legyenek az özvegyek az ő prédájok, és az árvákban zsákmányt vessenek.
3. S vajjon mit míveltek a meglátogatásnak és a messzünnen rátok jövő pusztulásnak napján? Kihez futtok segítségért, és hol hagyjátok dicsőségeteket?
4. Bizony csak: a foglyok alá hanyatlanak és a megölettek alá hullanak; mind ezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.
5. Jaj Assiriának, haragom botjának, mert pálcza az ő kezében az én búsulásom!
6. Istentelen nemzetség ellen küldtem őt, és haragom népe ellen rendelém, hogy prédáljon és zsákmányt vessen, és eltapodja azt, mint az utczák sarát.
7. De ő nem így vélekedik, és szíve nem így gondolkozik, mert ő pusztítani akar, és kigyomlálni sok népeket.
8. Mert így szól: Vajjon vezéreim nem mind királyok-é?
9. Nem úgy megvettem-é Kalnót, mint Kárkemist? És Hamáthot, mint Arphádot? És Samariát, mint Damaskust?
10. Miképen megtalálta volt kezem a bálványok országait, holott pedig több faragott képük volt, mint Jeruzsálemnek és Samariának,
11. Avagy a mint cselekedtem Samariával és az ő bálványaival; nem úgy cselekedhetem-é Jeruzsálemmel és bálványképeivel?
12. Ezért ha majd elvégezi az Úr minden dolgát Sion hegyén és Jeruzsálemben, meglátogatom az Assiriabeli király nagyakaró szíve gyümölcsét és nagyralátó szeme kevélységét.
13. Mert ezt mondá: Kezem erejével míveltem ezt és bölcseségemmel, mivel okos vagyok; elvetettem sok népeknek határit, és kincseikben zsákmányt vetettem, és leszállítám, mint erős, a magasan ülőket;
14. És kezem úgy találta mintegy fészket a népek gazdagságát; és a mily könnyen elszedik az elhagyott tojásokat, azonképen foglaltam én el az egész földet; és nem volt senki, a ki szárnyát mozdította, vagy száját megnyitotta, vagy csak sipogott volna is!
15. Avagy dicsekszik-é a fejsze azzal szemben, a ki vele vág? vagy a fűrész felemeli-é magát az ellen, a ki vonsza azt? Mintha a bot forgatná azt, a ki őt felemelé, és a pálcza felemelné azt, a mi nem fa!
16. Azért az Úr, a seregek Ura kövéreire ösztövérséget bocsát, és az ő dicsősége alatt égés ég, miként a tűz égése;
17. És lészen Izráel világossága tűz gyanánt, és annak Szentje láng gyanánt, és ég és megemészti gazzát és tövisét egy napon;
18. Az ő erdejének és kertjének ékességét pedig lelkétől mind testéig megemészti, és lesorvad, mint a sorvadozó;
19. Erdője fáinak maradéka kicsiny lészen, és azokat egy gyermek is felírhatja!
20. És lészen ama napon, hogy többé nem támaszkodik Izráel maradéka és a ki megmaradt Jákób házából, az őt nyomorgatóhoz, hanem támaszkodik az Úrhoz, Izráel Szentjéhez hűségesen;
21. A maradék megtér, a Jákób maradéka az erős Istenhez.
22. Mert ha néped Izráel számszerint annyi lenne is, mint a tenger fövenye, csak maradéka tér meg; az elvégezett pusztulás elárad igazsággal!
23. Mert elvégezett pusztítást cselekszik az Úr, a seregek Ura, mind az egész földön.
24. Azért így szól az Úr, a seregeknek Ura: Ne félj népem, Sionnak lakosa, az Assiriabeli királytól! bár botjával megver tégedet és pálczáját felemeli rád, miként Égyiptom egykoron;
25. Mert még csak egy kevés idő van: és elfogy búsulásom, és haragom az ő megemésztésökre lészen!
26. És a seregeknek Ura ostort emel ő ellenök, miként a Midián levágatása idején az Oreb kőszikláján, és pálczáját a tenger fölé emeli, mint Égyiptomban egykoron.
27. És lesz ama napon: eltávozik az ő terhe válladról és igája nyakadról, és megromol az iga a kövérségnek miatta.
28. Ajjáthba jő, Migronba átsiet, Mikhmásnál rakja le hadakozó szerszámait;
29. Átmennek a szoroson, Gébában lesz hálóhelyünk; megrémül Ráma, Gibea, Saulnak városa elfut.
30. Kiálts Gallim leánya, és vedd füleidbe Laisa, és szegény Anathóth!
31. Madména megindul, Gébim lakosai mentik övéiket;
32. Még Nóbba megyen ma, hogy ott megálljon, és emeli már kezét Sion leányának hegye és Jeruzsálemnek halma ellen!
33. De ímé az Úr, a seregeknek Ura: levagdalja az ágakat rémítő hatalommal, és a magas termetűek kivágattatnak, és a magasságosak megaláztatnak;
34. Az erdő sűrű ágait levágja vassal, és megdől a Libánon egy hatalmas által.

2017. szeptember 18., hétfő

Isten csodálatos kegyelme: Mennyei királyunk

„Az Úr a mennyekbe helyeztette az ő székét, és az ő uralkodása mindenre kihat.” (Zsolt 103:19)

A három héber ifjúnak az égő kemence lángjainak dacára vallomást kellett tennie az Úr Jézus Krisztusról.

A király megparancsolta nekik, hogy leborulva imádják az általa felállított aranyszobrot. Azzal fenyegetőzött, hogy amennyiben ezt nem cselekszik meg, az égő kemencébe vetteti őket.
Az ifjak azonban így feleltek: „Nem szükség erre felelnünk néked. Ímé, a mi Istenünk, akit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani az égő, tüzes kemencéből, és a te kezedből is, óh, király, kiszabadít minket. De ha nem tenné is, legyen tudtodra, óh, király, hogy mi a te isteneidnek nem szolgálunk, és az arany állóképet, amelyet felállíttattál, nem imádjuk” (Dán 3:16-18).

Az Istenhez szóló imádsághoz a leborulás a megfelelő testhelyzet... Ez a tett egyedül az Istent megillető hódolatot fejezi ki, mert Ő a világ fejedelme és Ura. A három ifjú megtagadta a bálvány előtt való tisztességtevést, még ha az tiszta aranyból készült is. Ha mégis engedtek volna a felszólításnak, akkor tulajdonképpen a babiloni király előtt borultak volna le. .. Büntetést kaptak. .. Azonban Krisztus személyesen jelent meg közöttük, együtt volt velük a tűzben, és így nem esett bántódásuk.

Ez a csoda gyökeres változást hozott az emberek gondolkodásában. Elfeledkeztek a nagy pompával felállított aranyszoborról. A király rendeletben tette közzé, hogy halál vár mindazokra, akik szót mernek emelni ezeknek az ifjaknak az Istene ellen…

Ezek a hűséges zsidók nagyszerű képességekkel rendelkeztek, hatalmas és intellektuális kultúrába nyertek betekintést, és most méltóságteljes pozícióba kerültek; mégsem feledkeztek meg Istenről. Hatalmukat alárendelték az isteni kegyelem megszentelő befolyásának...

Csodálatos szabadulásukkor a hatalmas tömeg megismerkedhetett Isten hatalmával és fenségévei. Jézus melléjük lépett a tüzes kemencében, és jelenlétének csodálatos dicsősége meggyőzte Babilon büszke királyát arról, hogy ez a személy a tűzben csak Isten Fia lehet...
A hűséges szolgák megszabadításával az Úr kijelenti, hogy az elnyomottak oldalára áll, és minden olyan földi hatalmat lerombol, amely megtapossa a Menny Istenének tekintélyét.

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.” -(Galata 5,25)

Keresztyénségünkben legfontosabb a hit szerint való élet és a hit szerint való járás.

Aki mindkettőt jól érti, az közel van ahhoz, hogy az isteni dolgok tudásában mester legyen, mert ez a keresztyén életkérdése. 
Soha sem akadsz igazi hitre, igazi isteni félelem nélkül. Más oldalról pedig: sohasem találkozhatsz valódi szent élettel, amely ne gyökerezne a Krisztus tökéletes igazságában vetett élű hitben. Jaj, azoknak, kik ezek egyikét a másik nélkül keresik! 

Némelyek nevelik a hitet, a megszentelődést pedig elfelejtik. 
Az alapos ismeretben lehet, hogy szépen előrehaladtak, de mélyen a kárhozatban hevernek, mert az igazságot hamisan fogva tartják. 

Azután vannak olyanok, kik szent életre törekszenek, a hitet pedig megtagadják, mint a régi farizeusok, kikről azt mondta az Úr, hogy „olyanok, mint a megfehérített koporsók”. 
Hitünknek lenni kell, mert az az alapkő. Szent életet kell élnünk, mert az a felépítés

Mit ér az ember a zivatarban, csupán a ház fundamentumával? Elrejtheti magát benne? Szüksége van házra, amely őt befedi, a háznak pedig szüksége van alapra. 

Éppen így szükségünk van a szellemi élet kiépítésére, hogy vigaszt és nyugalmat találjunk a kételkedések napjaiban. De ne keressetek szent életet hit nélkül, mert az annyi volna, mint olyan házat építeni, mely nem nyújt állandó oltalmat, mivel nem kősziklára épült. 

A hit és élet működjenek össze, így aztán, mint valamely híd két oszlopa, jámborságunknak szilárdságot és tartósságot nyújtanak
Miképpen a fény és meleg ugyan abból a napból sugárzik ki, azonképpen a hit és élet áldása egyforma. A templom két oszlopához – Joákimhoz és Boázhoz - hasonlóan, a dicsőség ékességei azok. 
Két folyó ez, melyek a kegyelem forrásából fakadnak; két lámpa, melyek a szenthely olajával vannak megtöltve; két olajfa, az ég harmatjával megöntözve. 

Óh, Urunk, ajándékozz nekünk ma Önmagadból egy belsőleg elrejtett életet, mely kívülről nyilvánuljon a Te dicsőségedre! Adj nekünk kegyelmet, hogy „lélek szerint éljünk”, akkor „lélek szerint” fogunk járni és meghozhatjuk a lélek gyümölcseit, Rajtad, mint a szőlőtőkén lévő vesszők!

Köszöntünk Szent Szellem!: FÖLDET ÉRÉS A CSONTOK KÖZÖTT

"Lőn énrajtam az Úrnak keze, és kivitt engem az Úr Lélek által, és letett engem a völgynek közepette, mely csontokkal rakva volt." (Ezékiel 37:1)

Az Úr néhány egészen szokatlan látomást adott prófétájának abból a célból, hogy azok segítségével ráébressze népét lelki állapotukra és a valódi megújulás egyetlen lehetőségére.. Életem egy pontján megadatott számomra, hogy ellátogassak a Sínai-hegyen lévő Szent Katalin kolostorba. Itt van az a híres könyvtár, ahol több mint 3 000 ősi kéziratot őriznek. Többségük olyan száraz és viharvert, mint azok a csontok, amelyeket Ezékiel szemlélt ebben a különös látomásban. E kéziratokban mégis az örök élet szavai találhatóak.
Például itt történt az is az 1844-es évben, hogy Tischendorf gróf megtalálta a Kr. u. 340-ből származó kéziratot, ami később Codex Sinaiticus néven vált ismertté. Ez a dokumentum nem csak az Ószövetségből tartalmaz részleteket, de benne található a teljes Újszövetség az élet evangéliumának csodálatos beszámolójával, Jézus feláldoztatásán keresztül a Szentlélek hatalmáig, amely a feltámadásban is nyilvánvalóvá vált. Igen, a csontok új életre kelhetnek!
A Szent Katalin kolostorban van a megdicsőülés emlékére emelt, gazdagon ékesített bizánci templom is, amelyet állítólag Constantinus császár édesanyja építtetett Kr. u. 342-ben. Néhány gyönyörű ikon itt is azt mutatja, hogy a halott csontok újra életre kelhetnek. Egyiken Jézust látjuk, amint alámerítéssel megkeresztelkedik a Jordán folyóban. Majd egy következőn, ahogy a kereszten haldoklik, és feltámad a sírból. Nekünk pedig az örök élet ingyen ajándékát biztosítja.
Ma körülbelül tizenkét szerzetes él a Szent Katalin kolostorban. Amikor közülük meghal valaki, egy egyéves időtartamra eltemetik a 4,5 m2-es temetkezési helyre, majd az annak letelte után csontvázát átviszik a csontkamrába, és a már ott lévő csonthalom tetejére dobják. Amint a szétesett csontvázak óriási tömegét és az Istvánnak nevezett szentet néztem, aki ruhástul ül ott már Kr. u. 580 óta, újra eszembe jutott Ezékiel látomása. Igen, a Szentlélek újjáteremtő hatalma által lehetséges, hogy ezek a csontok is életre keljenek!
Imádság a mai napra
"Atyám, amikor az élet száraznak tűnik, és úgy érzem, minden széthullik körülöttem, segíts emlékeznem arra, hogy élet van tebenned!"

Reggeli dicséret: Napi teendők

„Jobb, ha nem teszel fogadalmat, mint ha fogadalmat teszel, és nem teljesíted.”
Prédikátor könyve 5:5 (a RÚF-ban 5:4)

Holnapra be kell küldenem a szükséges adminisztrációt. Ezt csinálhatom éjjel is, most telefonálnom kell, meg kell szerveznem a két hét múlva megrendezésre kerülőReformációs séta 2017-et! Még nincsen meg az összes szereplő, találkoznom kell a tévéssel, és beszélnem kell a művházzal is a reklám ügyében. Mindezt délig meg kell csinálnom, mert délután három hittan órám lesz, utána pedig meg kell látogatnom egy idős házaspárt – akkor már nem szervezkedhetek. Visszafele jövet beugrom majd a zárboltba, eltörött a postaláda kulcsa. Jó hogy eszembe jut, a posta, csekkek, levelek – ki ne hagyjam. Csörög a telefon – már megint ki zavar? Várjunk csak, most látom a teendőim listájában, hogy bevállaltam egy Luther-cikk megírását egy gyerekújságba. Akkor ezzel kezdem, mert ezt élvezem. De este Biblia-kör, arra is föl kellene készülni. Már mióta ígérgetem a honlap-készítőnek, hogy küldöm az anyagot. Csak el ne felejtsek elmenni az óvodába a gyerekekért! A kocsit ki kellene már takarítani, mert a gyerekülések környékén – fogalmam sincs miért – mindig tele van morzsával. Jövő héten előadást tartok a könyvtárban – még egy percet sem dolgoztam rajta. Hoppá, a csütörtök vészesen közeledik, de még nem írtam meg a reggeli Bibliaszöveghez a gondolataimat. Akkor ennek állok neki, nehogy elfelejtődjön, mint a múltkor. Nézzük csak, mi is a szeptember 14-i reggeli dicséret?

Prédikátor könyve 5. fejezet 5. verse: „Jobb, ha nem teszel fogadalmat, mint ha fogadalmat teszel, és nem teljesíted.” Nos, a Prédikátor könyvének szerzője ma ezt így fogalmazná meg: „Jobb, ha nem vállalsz túl sokat, mint hogy túl sokat vállalsz, és nem teljesíted.” Ez pedig csak úgy valósítható meg – ezt most magamnak írom –, ha gyakrabban kimondom azt a szót, hogy „nem”. Ehhez pedig ismernem kell a határaimat. Tudnom kell, hogy mire vagyok képes, és hogy mennyi idő áll rendelkezésemre. A legfontosabb pedig, hogy minden nap föl tudjam állítani a fontossági sorrendet:

· első helyen állnak a fontos és sürgős dolgok;
· második helyen állnak a sürgős, de nem fontos elintézendők;
· harmadikon a fontos, de nem sürgős dolgok;
· a negyediken pedig a nem fontos, és nem sürgős teendők.

Saját tapasztalatból elmondhatom, hogy a legtöbb időmet a második kategória foglalja le, a legkevesebb pedig a harmadikra jut. Ez így azonban nincs rendjén. Ezért olykor – ha sikerül – félresöpröm a sürgős teendőket, hogy elcsendesedjek Istennel, és minőségi időt töltsek a családommal. Bár ezek nem sürgősek, de ha ezek nincsenek jelen életemben, "minden hiábavalóság, és hasztalan erőlködés". Valami ilyesmire gondolhat a 21. századi Prédikátor.

Bejegyezte: Árvai Tamás

Zsoltárok könyve 119. rész 169.vers


145. Teljes szívből kiáltok hozzád, hallgass meg, Uram! megtartom a te rendeléseidet.
146. Segítségül hívlak: tarts meg engem, és megőrzöm a te bizonyságaidat.
147. Hajnal előtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem.
148. Szemeim megelőzik az éjjeli őrséget, hogy a te beszédedről gondolkodjam.
149. Hallgasd meg az én szómat a te kegyelmességed szerint, Uram! Eleveníts meg a te jóvoltod szerint!
150. Közelgetnek hozzám az én gonosz háborgatóim, a kik a te törvényedtől messze távoztak.
151. Közel vagy te, Uram! és minden te parancsolatod igazság.
152. Régtől fogva tudom a te bizonyságaid felől, hogy azokat örökké állandókká tetted.
153. Lásd meg az én nyomorúságomat és szabadíts meg engem; mert a te törvényedről nem felejtkezem el!
154. Te perelj peremben és ments meg; a te beszéded szerint eleveníts meg engem!
155. Távol van a gonoszoktól a szabadítás, mert nem törődnek a te rendeléseiddel.
156. Nagy a te irgalmasságod, Uram! A te ítéletid szerint eleveníts meg engem.
157. Sokan vannak az én háborgatóim és üldözőim, de nem térek el a te bizonyságaidtól.
158. Láttam a hűteleneket és megundorodtam, hogy a te mondásodat meg nem tartják.
159. Lásd meg Uram, hogy a te határozataidat szeretem; a te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem!
160. A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló.
161. A fejedelmek ok nélkül üldöztek engem; de a te igédtől félt az én szívem.
162. Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált.
163. A hamisságot gyűlölöm és útálom; a te törvényedet szeretem.
164. Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért.
165. A te törvényed kedvelőinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk.
166. Várom a te szabadításodat, oh Uram! és a te parancsolataidat cselekszem.
167. Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat, és azokat igen szeretem.
168. Megtartom a te határozataidat és bizonyságaidat, mert minden útam nyilván van előtted.
169. Oh Uram! hadd szálljon az én könyörgésem a te színed elé; tégy bölcscsé engem a te igéd szerint.
170. Jusson elődbe az én imádságom; a te beszéded szerint szabadíts meg engem!
171. Ajkaim dicséretet zengjenek, mert megtanítasz a te rendeléseidre.
172. Nyelvem a te beszédedről énekel, mert minden parancsolatod igaz.
173. Legyen segítségemre a te kezed, mert a te határozataidat választottam!
174. Uram! vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörűségem.
175. Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen téged, és a te ítéleteid segítsenek rajtam!
176. Tévelygek, mint valami elveszett juh: keresd meg a te szolgádat; mert a te parancsolataidat nem felejtettem el!

Cseri Kálmán Igehirdetései: HALÁL ÉS MEGHALÁS

Alapige

„Én immár megáldoztam, és az én elköltözésem ideje beállott. Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. Végezetre eltétetett nekem az igazság koronája.”2Tim 4,6
Az elmúlt héten talán mindannyian megfordultunk valamelyik temetőben, és elhelyeztünk néhány szál virágot egy-egy sírra. Vagy ha nem is tudtunk halottak napja alkalmából elhunyt szeretteink sírjához elmenni, egészen bizonyos, hogy eszünkbe jutottak ezen a héten; és talán nemcsak az ő kedves személyük, velük kapcsolatos emlékek, hanem eszünkbe jutott sok minden a halál és az élet kérdéskörével kapcsolatosan. Ezért tegyük fel, most az Isten házában is elcsendesedve, azt a kérdést: hogyan gondolkodunk a halálról? - Ha valamikor, akkor éppen most, így halottak napja táján, ki kell ennek derülnie. Úgy próbáljunk választ keresni erre a kérdésre, hogy tükörként magunk elé tartjuk a felolvasott igét, s összehasonlítjuk Pál apostol gondolatait a magunkéival. - Vajon eléggé áthatotta-e a keresztyén hitünk a halálról és az örök életről való elképzeléseinket?
Aki ezt a vallomást leírta, az a halál előszobájában ült. Időrendben ez Pál apostol utolsó levele. Az öreg harcos pihenni készül. Nem jószántából, hanem vértanúhalál vár reá. Ezt ő maga is tudta, erre utal alapigénkben ez a különös kifejezés: „immár megáldoztatom.”
Börtönben ült. Tudta, hogy órák vagy napok kérdése a halálos ítélet kihirdetése, s mielőtt kivégzik, még egy levelet szeretett volna írni szíve szeretett fiának, Timótheusnak, akinek a stafétabotot átadta az evangélium szolgálatában. És mint aki hosszú út után dombra ért, megáll és körülnéz, visszapillant és előre tekint. A múltját így összegezi: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.” A jövőt így foglalja össze: „Végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, melyet megád nekem az Úr ama napon, az igaz Bíró, nemcsak nekem pedig, hanem mindazoknak, akik vágyva-várják az Ő megjelenését.” És hamarosan bekövetkező halálára gondolva ezt írja. „Én immár megáldoztatom és az én elköltözésem ideje beállott.”
Ezt a szót: elköltözés, 13 levelében ezen az egyetlen helyen használja az apostol. Ennek a szónak igei alakját használja még egy helyen, amikor a filippibelieknek ezt írja: „Kívánok elköltözni és a Krisztussal lenni.” Vajon miért használja éppen itt és éppen ilyen összefüggésben ezt a kifejezést?
Ez a kifejezés jellegzetesen profán szó volt, nem a vallás szótárából való. Nyilván oka van annak, hogy Pál egy ilyen szót ír itt ahelyett, hogy egyszerűen közölné Timótheussal, hogy hamarosan meghalok, vagy hamarosan kivégeznek. Ehelyett most választékos az apostol, egy kicsit keresgél, és amikor tollbamondja a levelet, ezt a szót használja: „az én elköltözésem.” Mivel profán szó volt, ezért a profán jelentései felől közelítsük meg, mert csak akkor fogjuk helyesen érteni, és csakígy válik evangéliummá számunkra az, amit az apostol ezzel kifejez.
a) Ez, hogy elköltözni, leggyakrabban a sátor felszedését jelentette. Aki elköltözik, az szedi a sátorfáját. A pásztorok akkor szedték a sátorfájukat, ha ott, ahova költözni készültek, jobb legelőt reméltek. Egy-egy törzs, kisebb nép akkor kerekedett fel és szedte a sátorfáját, ha nem volt elég biztonságban ott, ahol eddig élt és annál jobb, megfelelőbb helyet talált.
A munkások is, - jó esetben - akkor szedik a sátorfájukat és bontják le a felvonulási épületeket, ha elvégezték a kijelölt munkát, ha nincs miért tovább maradniuk, viszont máshol új feladatok várják őket és új keresetre van lehetőség.
Aki tehát elköltözik, az nem eltűnik, nem megsemmisül, nem a semmibe megy, hanem innen - oda telepedik át, mégpedig azért, mert annak valami értelme van, sőt az egyenesen szükségessé vált. Megéri, hogy elköltözzék; jó cserét csinál. Ezért sokszor kíván is elköltözni. Ezért írhatta a filippibelieknek Pál: "Kívánok elköltözni és a Krisztussal lenni, mert ez sokkal inkább jobb." Mikor tehát arra gondol, hogy meghal, és ezt írja Timótheusnak: "az én elköltözésem ideje beállott," akkor erre gondol az apostol. És azt hiszem, hogy minden különösebb magyarázat nélkül máris értjük, hogy mennyivel más, mennyivel több ez annál, mint amit mi értünk meghaláson.
b) Ugyancsak ezt a kifejezést használta az egyszerű dolgozó ember mindig, amikor arról volt szó, hogy este kifogta az állatait. Amikor a jószágot eloldozták a kocsitól, vagy az ekétől, vagy az igától, amihez egész nap hozzá volt kötve, - mert azt húzta, azzal dolgozott - és akkor megkönnyebbülve ment az istállóba vagy ki a mezőre, de mindenképpen pihenni. Amikor Pál azt mondja: én elköltözöm, akkor nyilvánvalóan erre is gondol. Ő nem félt a munkától soha.
Nemrég fejeztük be bibliaolvasó vezérfonalunk szerint a Thessalonikai levél olvasását, és ott a levél végén ezt írja Pál: "Magatok is tudjátok, mi módon viselkedtünk közöttetek, hogy soha ingyenkenyeret nem ettünk senkinél, hanem mindig munkával és fáradsággal, éjjel-nappal dolgozva, hogy közületek senkinek se legyünk terhére." Ez volt a jellemző reá, meg az az elszánt aktivitás, amiről az Apostolok cselekedeteiről szóló könyvben olvasunk: "Semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nekem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat ... és betöltsem azt a küldetést, amit az én Uram Jézus szánt nekem."
Ő tehát nem félt a munkától. Egész életében mindent beleadva, jókedvűen dolgozott. Most azonban, amikor a hazamenetelére gondol, ez is eszébe jut, hogy jó lesz egy kicsit megpihenni. "Az én elköltözésem ideje", ezt is jelenti.
c) Azután hajózási kifejezés is volt ez. Akkor használták, amikor induláskor eloldozták a hajót a parttól, amikor szabaddá tették az utazásra, az indulásra. Pál apostol az egész Földközi tengert beutazta missziói útjai során, és most egy olyan útra indul, amelyik minden eddigieknél nagyobb. És íme a fülébe cseng az a soksok kikötőben hallott vezényszó, amit induláskor hallott, és Timótheusnak nem egyszerűen azt írja, hogy meghalok, hanem hogy kifutok. Ebből a kikötőből most kifutok, és nekem van erőm itt hagyni a partot, és bizonyos vagyok afelől, hogy egy másik partra megérkezünk, ahol maga a király, az Úr Jézus Krisztus vár bennünket. "Az én elköltözésem ideje beállt."
d) És végül, ezt a szót használták a görögök akkor is, amikor a rabokat szabadon bocsátották és a bilincseket kezükről, lábukról levették. Pál ezt itt a szó szoros értelmében is érthette, hiszen bilincsekben, láncok között írta ezt a levelet.
Mindezt együtt jelenti tehát az, hogy "Az én elköltözésem ideje beállt." És ezért nem véletlen, hogy Pál, aki nagyon igényes volt a levelei stílusát illetően is, nem egyszerűen az elhalálozásról, hanem az elköltözésről beszél. És aki hallja ennek a görög szónak az említett felhangjait is, az mindezt kiérti belőle. És az szinte maga előtt látja ezt a meggyötört, öreg kis embert, amint így fáradtan, betegen is, megjelenik talán a szeme sarkában egy huncut kismosoly és arra gondol: Timótheus fiam, neked az anyanyelved görög, bizonyára érted ezt. Én nem egyszerűen csak meghalok, nem egyszerűen csak itt hagylak magadra, hanem "elköltözöm". Nem búcsúzkodik itt az apostol, nem azt részletezi, hogy mi minden fejeződik most be, és mi mindennek van vége. Végképpen nem szól arról, hogy soha többé nem találkozunk Timótheus, sírassuk el egymást, hanem: szedem a sátorfámat és átköltözöm a mennyei Jeruzsálembe; így, ilyen egyszerűen. - Meg arra gondolhatott, hogy a gazda kifogja a fáradt, öreg gebét, s az elmehet pihenni. Meg arra, diadalmasan, hogy kifut a hajó ebből a kikötőből és megállás nélkül egészen az aranypartig halad, ott egy más világba lép majd ki. És arra - talán éppen a bilincseire és a feltört kezeire pillantva -, hogy ezeket a bilincseket hamarosan leoldozzák rólam, mert a kivégzés előtt le fogják venni; de engem többé már soha senki semmilyen formában bilincsbe nem verhet. Én az én Uram szabadságát kapom meg!
Mindezt együtt jelentette tehát az: "Az én elköltözésem ideje beállott."
Éppen ezért nem a búcsúzkodás, a bánat, a keserűség hangja csendül ki az egyébként búcsúzkodó apostol szavaiból. Nem valami gyászos hangulat uralkodik abban a börtöncellában, ahol ezt a levelet diktálja. Nem a végét járja, hanem indulni készül. Egy nagy kezdet előtt áll! Mindenestől a jövő foglalkoztatja. Valami nagy várakozás tölti be. Tele van reménységgel, örömmel, kíváncsisággal és kívánsággal ez után a másik világ után, ahova elindul.
Ezt jelentette Pál apostolnak a meghalás. "Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség" - írja a Filippi levélben. Erről van szól Nem retteg tehát a haláltól ott a halál előszobájában, de nem is valami cinikus könnyelműséggel emlegeti azt. Nem a tudatlan ember magabiztosságával indul el erre az útra, hanem a titkos tudó nyugodt bizonyosságával. Valami nagy titkot tud az apostol az indulás előtt; ezért viselkedik úgy, hogy a kívül valók számára az egy kicsit furcsa, érthetetlen. Hogy lehet így viselkedni ilyen pillanatokban?! Nos, ha valaki többet tud, mint a többiek, az tud így viselkedni, az tud így nézni a saját meghalására is meg a másokéra is, és az tud így emlékezni elhunyt kedveseire.
Mi volt az a titok, amit az apostol tudott? Leveleit ismerve legalább három fontos titkot említsünk meg, amelyeknek ismeretében könnyű így viselkedni, és amelyek ismeretében természetes, hogy valaki nem a meghalásról, hanem az elköltözésről beszél.
*
1) Az első titok, amit Pál tudott, hogy csak a meghalás van előttünk, de a halál már mögöttünk van. A Biblia következetesen megkülönbözteti a meghalást és a halált. És nem azt érti halálon, amit mi. A Biblia szemlélete szerint nem az a halál, amikor valakinek utolsót dobban a szíve és megszűnt lélegezni, lefogják a szemét és azt mondják: meghalt. Nem ez a halál. Ez a meghalás. A meghalás egy pillanat műve, egy rövid állomás az életünk utján. A halál viszont egy állapot. Az a tartós állapot, amikor valaki Isten nélkül létezik. És az ilyen ember a meghalás előtt is meg utána is Isten nélkül létezik, tehát halott.
A Biblia azt tanítja: Isten az élet forrása. Nekünk nincs életünk önmagunkban, csak Istentől kaphatunk életet. Ezt az életet számunkra Jézus Krisztus képviseli. Aki Krisztussal kapcsolatban van, aki őbenne hisz, az kap életet, az él. Az viszont, ha meghal is él! Ezt az életet nem zavarja, nem befolyásolja, nem töri össze a meghalás. Aki hisz Krisztusban, annak élete van! És az ilyen ember számára a meghalás nem a halált jelenti, hanem ennek az életnek a kiteljesedését. Mint ahogyan a Krisztus nélkül létező embernek a meghalás a halál kiteljesedését jelenti. Annak a véglegesítését és elhatalmasodását, ami már korábban is az állapota volt. Csak így érthetünk meg egy csomó ide vonatkozó igét a Bibliából.
Nem tudom, nem tűnt-e fel még a tékozló fiú történetében, hogy amikor ez az elveszett fiú hazatér és otthon az apja már kiadja a parancsot a lakoma készítésére, és némelyek - legfőképpen az idősebbik fiú -, csodálkozik, akkor így magyarázza az édesapa a maga örömét: "Ez az én fiam, aki halott volt feltámadott; elvesztett és megtaláltatott." Hát hogy lehetett volna halott az a fiú, amikor eltáncolta, eldorbézolta az örökségét? Nem halottra jellemző az, amit ő művelt. Nos a Biblia szóhasználata szerint halott volt, mert aki az atyai háztól messze, az atyától elszakadva, a mennyei Édesatya hatókörén kívül akar létezni, az halott! Az leveszett! Aki hazatér, az föltámad, az visszanyeri az életet. Mert nekünk életünk csak az Istennel való közösségen belül lehetséges. Vagy így érthetjük Pál apostolnak azt a keményen odavetett megállapítását is: „a bujálkodó pedig élvén halott." Dehogyis halott az, aki bujálkodik - mondhatná valaki. De a Biblia minősítése szerint, noha olyan tüneteket mutat, mintha élne, - gondoljunk a reformáció-esti igénkre, hogy vannak tetszélők is, nemcsak tetszhalottak - élvén is halott. És ezzel szemben gondoljunk arra a szép Jánosi igére, ahol múlt időben beszél az apostol arról: "Mi pedig átmentünk a halálból az életre, mivel hittünk az Isten Fiának nevében."
Számunkra tehát nem a meghalás a veszedelmes, hanem a halál. Nekünk nem a meghalástól kell félnünk, hanem attól, hogy esetleg halálban maradunk és úgy ér bennünket a meghalás. Mert a halálból az életre, csak a meghalás előtt lehet átmenni! És itt van az óriási felelősségünk, vajon megtörténik-e ez meghalásunk előtt? Ismét mondom: az Újszövetség élesen megkülönbözteti ezt a két dolgot. A halál a Biblia szerint, ellenség; nem természetes módon tartozik hozzá a teremtett világhoz. A halál a bűn következménye; a bűn zsoldja halál. Nekünk a halálba soha nem szabad beletörődnünk! De a meghalás valami egészen más. A halál elsüllyedés; a meghalás kihajózás. (Gondoljunk az előbb említett képre). A halál a hit előtti állapot; a meghalásunkkal pedig a hit utáni állapotunk kezdődik, amikor már nem is hitben járunk, hanem látásban. A halál a Krisztus nélküli létezés; a meghalással pedig Krisztussal való szorosabb életünk kezdődhet meg. Ezért mondotta az apostol: "az én elköltözésem ideje beállott," és ezért nem rettegett a meghalástól. Mert ő már itt, a meghalás előtt, általment a halálból az életre. Ezért kellene most nagyon megszívlelni az Ő felszólítását: "Serkenj fel aki alszol és támadj fel a halálból" Amíg a meghalásod be nem következik!
2) És még, amit tudott az apostol - és ezért mert derűs nyugalommal készül az elköltözésére -, hogy az életét arra használta, amire kapta. Tartalmas, értelmes életet élt, mert engedelmes életet élt. Így összegezi ezt: "ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam." Ezt azért nagyon fontos megemlítenünk, mert gyakran ér bennünket, hívő keresztyéneket az a vád, hogy el vagyunk foglalva az odafennvalókkal, túl sokat törődünk a halál utáni dolgokkal, valamiféle öröklétről és annak összetevőiről beszélünk, és közben elmulasztjuk evilági feladatainkat. Aki csak az odafennvalókkal törődik, az nem erre a világra való ember - mondják -, az használhatatlan és haszontalan ember. Nos, elég csak egy pillantást is vetni Pál apostol életére, - de sokakat másokat is megnézhetnénk így -, hogy kiderüljön: ez nem igaz. Nagyon hamis vádaskodás ez. Hiszen az apostol egyenesen hálával, örömmel összegzi életét így: "Futásomat elvégeztem." Azt mondja: nem hagytam abba a nehézségeket látva sem. Sőt, Pált éppen a nehézségek tették még aktívabbá, még leleményesebbé és bátrabbá. És ez általában jellemző a hívő emberre. "A hitet megtartottam." Nem lehetett elvenni tőlem azt, ami számomra fontos volt, sőt még én gazdagítottam azzal másokat is.
A hívő keresztyén embert a feltámadás hite nem bénítja földi feladatainak végzésében, hanem serkenti! Bennünket nem tesz közönyössé a túlvilági (ahogy szokták mondani) örök életre vonatkozó reménységünk, hanem még érédeklődöbbé tesz minden e földön zajló munka, alkotás, probléma, gond, feladat iránt, és azokban még aktívabban tudunk és akarunk résztvenni. Pál egyenesen arról beszél itt, hogy érdemes volt így eltöltenem az életet. Éppen mivel tudjuk, hogy mi az a cél, amire igyekszünk, ahova majd elköltözünk, ezért látjuk érdemesnek, hogy áldozatot hozzunk mindazért, amivel itt bízott meg minket a mi Urunk.
A Korinthusi levélben olyan határozottan ír erről: "Úgy futok, mint nem bizonytalanra, és úgy harcolok, mint aki nem levegőt vagdos." Mi biztosra megyünk, ha mi Urunk ígéreteit bizonyosoknak fogadjuk el; és ezért könnyebb helytállnunk. És ezért tudja Pál még búcsúzkodva is leírni ezt a verset: "Hirdesd az igét; állj elő vele alkalmas és alkalmatlan időben. Ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással." Ez volt az életének a tartalma is; ez jellemezte őt, hogy nem volt alkalmas és alkalmatlan idő, ti. a maga szempontjából, mert ez azt jelenti.
Ha neki alkalmatlan, kényelmetlen volt is egy feladat, akkor is elvégezte, mert tudta, hogy ezzel bízatott meg, és erre vállalkozott. Szinte azt mondja itt az apostol - ha nagyon hétköznapisan fejezem ki magam -: Timótheus, mindent bele! Éppen ezért, mivel nem bizonytalanra futsz, és mi tudjuk, hogy mi van az elköltözésünk után. A legjellemzőbb Pál gondolkodására ebben az összefüggésben, hogy amikor az első Korinthusi levél végén egy hosszú-hosszú fejezeten át a feltámadással kapcsolatos reménységét fejti ki, akkor az utolsó vers (58.) így hangzik: "Ezért, - mivel mindez így van, - ezért atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván azt, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban!
Nem bénaságra, nem közönyösségre indítja az embert a feltámadás reménysége, hanem mindennél jobban való helytállásra a hétköznapi, a mindennapi feladatok között. Ha néha vágyakozik is haza Isten megfáradt szolgája, ez a vágyakozás soha nem jelenti azt, hogy nem szeret élni, vagy nem akarja folytatni azt, amit rábízott az ő Ura. Éppen ezért a túlnani hazába való vágyakozás soha nem lehet ok az öngyilkosságra. Pál itt a halál előszobájában ül, de nem öngyilkosságra készülődik, hanem vértanúhalálra. És ez óriási különbség! Amíg ő dönthette el, hogy egy-egy megfáradása után tovább folytatja-e a harcot, mindig úgy döntött: igen! Amikor a Filippi levelet írja, akkor is börtönben van, akkor is meggyötört állapotban, és akkor szakad fel belőle ez: "... kívánok elköltözni, és a Krisztussal lenni, mert az sokkal inkább jobb", - de itt vessző van és az apostol így folytatja: "... de a testben maradnom szükségesebb tiértetek."
Ezért más ez a gondolkozás, mint a plátói idealizmus elképzelése a halálról. Ez a görög filozófia úgy vélekedett, hogy a halál azért szabadulás az ember számára, mert a lélek végre kiröppenhet a test börtönéből és szabadon megtérhet az ő hazájába, itt hagyva a test börtönét. Szó sincs ilyesmiről a Bibliában és Pál gondolataiban. Ő ezt az elköltözést sokkal inkább úgy tekinti, mint amikor a fecskék és a gólyák ősszel elköltöznek, melegebb vidékre repülnek. Azzal nincs vége mindennek ajz ő számukra. Letelt egy bizonyos idő, innen már jobb elmenni oda, azután majd visszajönnek. Így akar hazaköltözni az apostol. És nem azt mondja, hogy elköltözik az én lelkem, nem belőlem valami, - én költözöm el az én Uramhoz.
3) Végül az volt az apostol titka, amit így ír: "Közülünk senki sem él önmagának és senki sem hal önmagának. Mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk az Úrnak halunk meg. Ezért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk. Mert azért halt meg és támadott fel a Krisztus, hogy mind élőkön, mind holtakon uralkodjék." (Róm 14,7-9). Ez az ige ihlette a Heidelbergi Káté szerzőit, amikor mindjárt az első kérdés és feleletben így tesznek bizonyságot az ő hitükről: "Az az én egyetlen egy vigasztalásom, hogy mind testestől, mind lelkestől, mind életemben, mind halálomban nem a magamé, hanem az én Uramnak, a Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok ..." Ami azt jelenti - a mai kérdésünkhöz visszatérve -, hogy aki meghalt, az nem a halál martalékává válik (ahogyan mondani szokták), hanem a Jézus Krisztusé marad! Ha itt az Ő tulajdona volt, azontúl is az övé. Ha itt Őhozzá tartozott, akkor a meghalás ezen semmit sem változtathat. Akinek az élet Krisztus volt, annak a meghalás csakugyan nyereség.
Valahogy úgy van ez, mint ahogyan kedves Joó Sándor szerette mondani, hogy kik hitben haltak meg, azok azért nem kerülnek messze és nem szakadnak el itt maradt szeretteiktől, mert éppen úgy Jézus mellett maradnak, mint mi, akik még itt vagyunk, csak ők a másik oldalon. És minél közelebb van valaki itt Jézus Krisztushoz, annál közelebb maradhat elhunyt szeretteihez is. Mert Ő mind életünkben, mind halálunkban a maga tulajdonainak tart bennünket!
Így válhat a hívő ember számára a halál előszobája a mennyország előszobájává. S így válhat ez az egész földi élet, mint a halál előszobája, a mennyország előszobájává. Mert számunkra a veszedelmes ellenség a halál, ahonnan Jézus Krisztus már itt életre visz. A meghalás nem veszedelmes ellenség! Ez csak azt jelenti, hogy sátort bontunk, hogy pihenni térünk, azt jelenti, hogy kihajózunk, és azt, hogy szabaddá válunk minden megkötözöttségtől.
És még valamint jelent. Azért említem ezt a végén, mert nem hiszem, hogy Pál idejében ilyen jelentése is lett volna ennek a szónak. Most már megmondom ezt a görög szót: Analüzis. Az analízis szót használja itt az apostol. És amikor ezt olvastam: "Az én analízisem ideje beállott ..." óhatatlanul azt gondoltam, csakugyan: úgy kell készülnünk erre a kihajózásra, hogy ott azután majd hitelesen analizálnak bennünket, ott kiderül, mi van bennem. - És jaj, mi fog kiderülni?!
Ez növelje meg a felelősségünket és a buzgóságunkat arra, hogy lehessünk bizonyosak már itt afelől, hogy általmentünk a halálból az életre. Hadd fejezzem be egy költeménnyel, amelynek a végén megszólal egy olyan gondolat, ami most idetartozik a kérdésünkhöz; de a vége kedvéért az egészet idézem. Áprily Lajos verse ez:
Öregség, bölcs fegyelmezője vérnek,
taníts meg, hogy csendbe csendben érjek.
Ne ingerelj panaszra vagy haragra,
hangoskodásból halkíts hallgatagra.
Ne legyek csacska fecskéhez hasonló,
ritkán hallassam hangom, mint a holló.
A közlékenység kutját tömd be bennem;
kartauzi legyek a cella-csendben.
Csak bukdácsoló patakok csevegnek,
folyók a torkolatnál csendesednek.
Ments meg zuhatag-szájú emberektől,
könyvekbe plántált szórengetegektől.
Csak gyökeres szót adj, s közel a véghez
egy pátosztalan, kurta szó elég lesz:
A túlsó partot látó révülésben:
a "Készen vagy?"-ra ezt felelni: Készen.
És mivel a folyók hossza nem egyenlő, s egyikünk sem tudhatja, mikor járunk közel a véghez, és hogy vajon nem a torkolatnál tartunk-e már, ezért nem majd, hanem most kell mindent megtennünk, hogy általmenjünk a halálból az életre, és a "Készen vagy?"-ra valóban azt felelhessük: Készen.
Imádkozzunk!
Urunk, sokszor csak sírokat látunk és ezért magunk is sírunk. Bocsásd meg, ha nem látjuk a te vigasztalásaidat, amik megvidámíthatnák a lelkünket. És sokszor csak fejfákat látunk, és nem látjuk a keresztfádat, amelyről az örök élet fényessége árad, ami eloszlathatná tudatlan elménk és hitetlen szívünk rettegését.
Könyörülj rajtunk, hogy ne csak a láthatókra, hanem a láthatatlanokra is nézzünk, hiszen a láthatók ideigvalók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.
Szabadíts ki minket a halálból, hogy ne rettegjünk a meghalástól. Őrizz meg minket attól, hogy azt gondoljuk, nélküled is élet a létünk. És ha elképzelhetetlen számunkra, hogy valakinek a meghalás nyereség, akkor add, hogy az élet számunkra igazán Krisztus legyen! És segíts erre törekednünk, amíg időnk van.
Könyörgünk hozzád azokért, akik gyászban vannak, azokért, akik nagyon egyedül érzik magukat, mióta itt hagyta őket a szerettük, azokért, akik félnek a meghalástól, azokért, akik maguk sem tudják, hogy mitől félnek, de valami módon a halál rettenti őket.
Könyörülj rajtunk, hogy arra tudjuk használni az életünket, amire adtad: szolgálatra. Hogy áldás lehessünk mások számára. Hogy dolgozzunk jókedvűen, magunkat nem kímélve, tudván, hogy a mi munkánk nem hiábavaló az Úrban.
És taníts meg minket mindennap úgy élni, hogy majd ha jössz, készen legyünk.
Ámen.
1973. november 04, vasárnap