Még nem történt meg az elragadtatás... :)

Ausztráliában déli 12 óra is elmúlt és nem történt meg az elragadtatás...

 

Én gondoltam, hogy nem fogják tudni azt majd előre, pontosan beharangozni. Aki eddig időpontokat írt, még mind megszégyenült. Hiszen sem a napot, sem az órát nem tudhatja senki, sem a Fiú, sem az ég angyalai, csak egyedül a Mennyei Atya - ezt mondja a Biblia - ha még Jézus elött is titok, akkor hogy tudhatná az Ő visszatérésének idejét bárki?

"Arról a napról és óráról pedig senki semmit sem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiú, hanem csak az Atya." Márk 13:32.

Mindettől függetlenül látjuk a jeleket, tudjuk, hogy az idő közel. A mennyegzői ruhánkat tartsuk tisztán és legyen bennünk mindig élő reménység a mi Urunk Jézus visszajövetelére.

"De azokban a napokban, azután a nyomorúság után, a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, És az ég csillagai lehullanak, és az egekben levő erősségek megrendülnek. És akkor meglátják az embernek Fiát eljönni felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel. És akkor elküldi az Ő angyalait, és egybegyűjti az Ő választottait a négy szelek felől, a föld végső határától az ég végső határáig. A fügefáról vegyétek pedig a példát. Amikor ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Azonképpen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt." Márk 13:24-29.

Legyünk hálásak a Mennyei Atyánknak, hogy nyitva áll még a kegyelem ajtaja, hiszen még vannak akik nem tértek meg, ezért az Atya hosszútűrően vár... Tudjuk Ő azt szeretné, hogy minden ember megtérne és ezáltal örökéletet kaphatna. Az Ő Fia, Jézus kifizette helyettünk bűneink zsoldját, a drága, szent vérével fizetett.

Forrás: Lisa E. Sz-

David Wilkerson: Értékek az utolsó időkben

ISTEN EGY TITKOS MUNKÁT VÉGEZ NAPJAINKBAN

És éhező embereket emel ki, akikben egyre nő az elégedetlenség a testi, világi rendszer miatt, ahogy az ma létezik – még az egyházon belül is.
Ezek az Istent-éhező emberek így szólnak egymás között: „Ez nem lehet az, ennél több kell, hogy legyen. Teljesen felfújt és élvhajhász az egész, amitől megüresedtünk és kiszáradtunk. Mi többet akarunk a szórakozásnál, nagy és impozáns épületeknél, sekélyes evangéliumnál – sokkal-sokkal többet. Az igazságosság szennyfolt nélküli ruháira vágyunk. Vissza akarunk menni oda, hogy az Istentől való teljes függés jegyében végezzük dolgainkat.”
Ezt látom ma végbemenni mindenütt a nemzetben – kiábrándult, csalódott keresztények kutatnak a valóság után. A templomi padsorban ülő emberek böjtölni és imádkozni kezdenek. Nagyobb mélységért és több örökkéva értékért kiáltanak, ezeket várják a szószékekről. Ha egyházuk prédikátora valamiféle egocentrikus utat jár, költséges álmokat kerget, eltávolodnak, s olyan hely után kutatnak, ahol kielégítik legbensőbb szellemi szükségleteiket.
Ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy sok prédikátor osztozik kétségbeesett éhségemben, hogy Isten mélyebb munkájára találhassanak a mai egyházban és szolgálatban. Egyfajta titok van a levegőben. Istennek egy földalatti hálózatot alkotó emberei tűnnek elő, akik engedték, hogy összetörjenek, önmagukat megalázták és visszavonultak az ima titkos kamrájába. Nemrég találkoztam különböző felekezetekből való prédikátorokkal, akik naponta 6-8 órát töltenek imádkozással. Böjtölnek. Istennek ezen emberei közül néhányan nyögnek és sóhajtoznak az egyházban ma uralkodó állapotok miatt. Isten minden imádkozó embernek kinyilatkoztatja, hogy a Szent Szellemnek milyen csodálatos új műve készül kipattanni. Minden megrázhatót meg fog Isten rázni. Lerombolja a régi visszacsúszott gyülekezeti rendszert. Magára hagyja a formális szuperegyház-intézményt. Mindenkit kiűz színe elől, akik becsvágyó törekvéssel végzik szolgálatukat.

ISTENNEK SZENTJEI, LEGYETEK ŐSZINTÉK

Valóban meg vagy elégedve a mai vallásos rendszerrel, főleg a saját egyházaddal? Egyesek igen. A legtöbben viszont úgy érzik, nincsenek kielégítve szükségleteik. Szerintem letértünk a valódi szellemiség ösvényéről. Sok mai keresztény szellemi langyossága közvetlenül a testbe való belemerülés eredménye – saját erővel igyekszünk elvégezni királyságunk munkáit – világi módszerekkel! Értékeink egyre kétségesebbek lesznek.
Szégyelljük magunkat! Ideiglenes értékekre cseréltük fel az örökkévaló értékeket. Igehirdetőink és tanítóink arra specializálták magukat, hogy elmondják a hívőknek, mi mindennel tartozik nekik Isten. Felmagasztalják az anyagi áldásokat – a szellemieket pedig lekicsinylik. Egyesek szerint jogunk van arra, hogy gazdagok és sikeresek legyünk, minden fájdalomra érzéketlenek.
Ezek a tanítók önmagukra mutatnak, mint a hitbeli gazdagság példáira: „Nézzetek meg engem”, hangzik el oly gyakran, „én bizonysága vagyok az ígéreteknek. Jól élek, sosem vagyok beteg. Nincsenek fizetetlen számláim. A legjobb kocsikat vezetem, a legszebb lakásban lakom. Nálam bevált, higgyetek hát és nektek is meglesz.”

SZEME, MINT A TŰZLÁNG

Szeretteim, ebből a tanításból vajon mennyi fog megállni a Krisztus ítélőszéke előtt? Egyre növekvő benső ismeretem szerint a mi modern, énközpontú tanításunk zöme tűz martalékává lesz Isten Fiának lángoló szemei előtt. Az Isten Fiáról kapott látomásban Jánosnak félelmet keltő látvány tárult a szeme elé:
„Feje és haja hófehér volt, mint a gyapjú, szemei pedig mint a tűzláng.” (Jelenések 1,14)

Azután azt mondja János:
„Mint egy halott estem össze lábainál.” (Jelenések 1,17)
Akad-e majd közülünk bárki, aki mint igehirdető és tanító, megállná helyét ilyen tűzlánghoz hasonló, szúró szemek előtt? Létezik-e olyan keresztény, aki az Úr szemébe nézhet? Egyetlen ego sem állhat meg tekintete előtt. Egyetlen öncélú álom sem marad leplezetlen. Minden titkos bűn szörnyű utálatosságként tárul fel szemei előtt.

Minden, amit felhalmoztunk, összegyűjtöttünk, el fog égni. Mindazok a nagy munkák, amit oly nagy buzgalommal és oly sok izzadsággal végeztünk Neki – vajon azok megégnek-e?
Végső soron mennyire fontos az, amit Isten Királysága érdekében végzel? Isten megadhatja Neked szíved kívánságát, de nemtörődömséget is bocsáthat lelkedbe. Isten segítette Izraelt, amikor király után vágyakoztak, de később azonban megfegyelmezte őket önző indítékaikért.

Belemerültél-e valamiféle versenybe? Csupán azért teszel bizonyos dolgokat Istennek, hogy másokkal lépést tarts? Ha majd az örökkévalóságból visszatekintesz ezekre – valójában milyen fontosnak fog ez tűnni akkor? Isten gyermekei, mi jó van abban, amit Ti meg én csinálunk? Indítékaink örökkévaló értékekre épülnek-e? Ha valóban hisszük, hogy minden dolog vége már-már a nyakunkon van, miért foglalkozunk továbbra is azzal, hogy felhígítsuk értékeinket? Mi kell még ahhoz, hogy végre felébredjünk és kiszálljunk ebből a sodrásból, amely lazaságra és kényelemre visz minket?

Bevallom Nektek, hosszú évekre volt szükségem, míg eljutottam odáig, hogy kizárólag örökkévaló értékekért éljek. Mélységesen elszomorodva gondolok arra, mennyi időt és pénzt pazaroltam el azzal, hogy valami megfoghatót építsek Istennek. Olyasmit akartam, amit az emberek láthatnak. Ó, milyen fontosnak tartottam azokat az épületeket Isten Királysága számára! E szavakkal győztem meg magam: „Isten a legjobbat érdemli.” És ez így is van – de nem téglából, malterból és vasból. S valóban a legjobbat érdemli – időből és önmagunk odaadásából. Hála legyen Istennek azért a napért, amikor a Szent Szellem kijelentette nekem, hogy ennyire szánalmasak voltam az értékeim.
Húsz évet töltöttem programok összeállításával, épületek építésével, azzal, hogy össze-vissza szaladgáltam mindenfelé a világon és igyekeztem megmutatni, milyen fontos az én személyem az Ő királyságában. Hírnevem nőtt és mint a hit, az előrelátás szolgája váltam ismertté. Ennek ellenére minden egyes újabb tervezet után lehangolódtam. Alig fejeződött be az egyik épület, amikor én már a másikat terveztem. Istennek egyfajta ötletembere voltam, tele elképzelésekkel. Több elképzelés és több ötlet volt a felben Amerika bármely más prédikátoránál – ötletek evangélizálással kapcsolatban, elképzelések arról, hogyan lehet újtestamentumi programokat jól megszervezni. A programok, elképzelések és ötletek elég sikeresek voltak ahhoz, hogy csapdába ejtsenek, ott-tartsanak engem, miközben az elfoglaltság taposómalmában járattak.

Mindezidő alatt azonban szívem többre vágyott. Tudtam, hogy az áldás nem épületekben van, s nem is valami jól kitermelt elképzelésben, hogy hogyan lehet az elveszetteket elérni, sem a nagyságban vagy akár a tevékenységben. Nehéz úton fedeztem fel, jöttem rá arra, hogy Isten dicsősége, a Szent Szellem békéje és öröme abban van, ha az ember összetörik, megüresedik és teljesen legyengíttetik. Istennek le kellett húznia a leplet minden értékemről. Tüzes szemeit lelkemre vetette és megmutatta nekem, jobb, ha felhagyok a dolgok régi módon való végzésével, különben beleveszek az öncélú és énakaratú tevékenység ködébe.

Most legnagyobb örömöm az, ha várhatok őreá, az Ő irányítására. Időt tartalékolok arra, hogy egyedül Vele legyek és felkészítettem a lelkemet, hogy az Ő csendes jelenlétében lakozzék. Érezteti velem, mit mond a Szent Szellem ennek a nemzedéknek. Minél jobban megüresít engem, annál jobban betölt azzal a vággyal, hogy csakis őtőle függjek mindenben. Ma már látom, hogy egész végig arra várt az Úr, hogy tegyem le terveimet, minden ambíciómat és adjam át magam Neki, mint valami rabszolga. A verejtékezésnek vége – a nyomás lement rólam, ő formálja újjá minden értékemet.

AZ UTOLSÓ MEGRÁZÁS

Mi lesz akkor, ha Isten elkezd megrázni mindent, ami csak megrázható? Amikor a hamis értékek és a földi álmok és tervek elveszítik értelmüket?
Szomorú, de Isten gyermekei közül ez sokaknál zavarodottságot és káoszt fog teremteni. Mialatt a világ gazdasági összeomlás felé tart – amikor üldözés szakad még a civilizált nemzetekre is, amikor kormányok vonaglanak és a teljes összeomlás fenyegeti őket – vajon hány keresztény éli túl a megpróbáltatást?
Isten népe közül majd sokan azon csodálkoznak, hogy egyáltalán hol is vannak. Azok a prédikátorok, akik emberi látomások csapdájába szorultak, kábultan hagyják ott tisztüket, látva minden munkájuk hiábavalóságát. Tömegek fogják kérdezni: „Dehát mire véljük mindezt? Mi történik itt? Mit tartogat a jövő? Hol vagyunk? Ki közölhetné velünk Isten értelmét?”

SEBESEN SODRÓDUNK AZ UTOLSÓ IDŐK FELÉ

Legjobb, ha mennyei látomást szerzünk a szentségről és az alázatról. A megpróbáltatás ideje sebesen csap le ránk. Elméleteknél vagy bizonyos tanításoknál többre lesz szükségünk ahhoz, hogy itt tisztán láthassunk. Ténylegesen meg kell ismernünk az Urat, a maga valóságában és teljességében. Jobb, ha szemünket örökkévaló értékekre függesztjük. Csak a szellemi dolgok fognak megmaradni. Csakis a szellemi emberek fogják megérteni, mi megy itt végbe – és nem csuklanak össze. A Szent Szellem gondolatára kell ráhangolódnunk, hogy ne viseljenek meg minket az elkövetkező radikális változások. Olyan helyzetbe kell magunkat hoznunk, ahol már nincs mit veszítenünk. Egyszerűen el kell távolodnunk életünk minden lim-lomjától – úgyis elveszítjük őket.
Milyen mértékben rendelkezel Istennel a pusztulás és a félelem ezen utolsó órájában? Mennyire vagy földi, földhözragadt? Mennyire mulandóak, átmenetiek a vágyaid? Megrostálta és megtisztította-e értékeidet a Mindenható Isten Szelleme? Mennyi minden van a világban, ami Téged érdekel – mennyi idődet emészti fel a jelentéktelen dolgok hajszolása?

AZ UTOLSÓ IDŐK NYUGTALANSÁGA

Tudni fogod, mikor hív ki Téged a Szent Szellem a körülötted levő sekély kereszténységből. Tudni fogod, mikor akar az Úr természetfölötti módon megérinteni Téged. Tudni fogod, mikor hív ki a hétköznapokból. Meg fogja rázni fészkedet. Megmagyarázhatatlan isteni nyugtalanság vesz elő. Érdektelenség fog el aziránt, amit eddig végeztél.
Minden sikered az üresség és beteljesületlenség érzését kelti Benned. Bármivel rendelkezel, vagy bármit teszel is, egyik sem elégíti ki a Valóság iránti szomjadat. Érezni fogod, hogy egy nagyon mély szükséglet még nincs kielégítve Benned. Kérdéseid megválaszolatlanok lesznek. Az elégedetlenség hosszú árnyékot vet egész életedre. Ez annak a jele, hogy Isten természetfeletti módon foglalkozik Veled; megpróbál rávenni, hogy engedj el mindent, amit nagy becsben tartasz. Ő ilyen módon akarja megmutatni, hogy szükségleteid valójában szellemiek és nem fizikaiak.
Majd érzed mágneses erejét, mely von Téged az imához, a megtörtséghez és önmagad megüresítéséhez – a szellemi éhséghez. Hamarosan meg fogod érteni ezeket a kielégülést nyújtó örökkévaló értékeket és lelked felkiált: „Egészen idáig erre vártam! Elvette a földit és szellemivel helyettesítette.”
Szentek, a kulcsszó: éhség. Megígérte, hogy megelégíti az éhező szíveket. Én még sosem éheztem ennyire Istenre. Időnként majdnem felemészt ez az éhség. Minden ébredő órámban lelkem Őutána nyújtózkodik. Minthogy mindig az Ő gondolati járnak az eszemben, a világ dolgai elveszítették értéküket. Az anyagi dolgokra Pálhoz hasonlóan tekintek – e világ szemétjét látom bennük. Kezdek senki lenni – és ez olyan jó érzés.
Te is érzed ezt az elhívást, hogy mélyebben járj Istennel? Lelked több szellemire éhezik-e életedben? Ha igen, fejezd be ezt a polgárháborút magadban úgy, hogy mindenedet, amid csak van, a Mester rendelkezésére bocsátod. Abban a pillanatban megszűnik a nyomorúság, mihelyt mindent átadsz Neki. A valódi békét és boldogságot akkor fogod megismerni, mikor felhagysz azzal, hogy legyél valaki. Ne akarj Jézuson kívül semmit és életed új értelmet kap.

NE FECSÉRELJ EL EGYETLEN TOVÁBBI ÓRÁT SEM

Legnagyobb bánatom, hogy oly sokáig voltam távol Isten útjától. Éveket töltöttem el azzal, hogy szenvedélytől hajtva végeztem dolgokat. Szellemileg vak voltam, mert nem tudtam, hogy Istennek minden lépésemet világosan irányítani kell. Nemzetközi szószékem volt – ezreknek prédikáltam – túlzsúfolt nézőtérrel. Hála legyen Istennek, amiért megmutatta nekem, hogy ennél sokkal több van. Se a számok, se a tömeg semmit sem számítottak. Azt szerettem volna ugyanis látni, hogy az emberek jobban elmélyülnek Istenben. Azt akartam, hogy többé semmi közöm ne legyen sekélyes döntésekhez. Istennek teljesen meg kellett változtatnia gondolkodásomat és most Gedeonhoz hasonlóan tudom, hogy a legnagyobb nem mindig a legjobb.
Ne engedd, hogy ez Veled is megtörténjék. Vess számot életeddel és értékeiddel! Zárd össze magad Istennel egy titkos kamrában! Imádkozz kitartóan szellemi éhségért! Kérj Istentől megtört lelket, amiért ennyi időt elpazaroltál! Imádkozz, hogy még nagyobb vágy fejlődjék ki Benned Igéje iránt! Imádkozz megtört, szomorú szívért. Imádkozz, hogy életed tisztuláson menjen át! Azután készülj fel rá, hogy bevessenek a tüzes megpróbáltatásokba!

„Tűzzel tisztítja meg Lévi fiait” (Malakiás 3,3)

Elárulhatom Neked, megéri! Ez a tüzes megtisztulás nem látszik örvendetesnek, sőt, inkább fájdalmasnak. Rövidesen utána viszont dicsőíteni fogod az Urat az életedben elért eredményekért. Az aggodalom mind a múlté lesz. Minden világi ambíciód kihal. Szellemi szemeid megnyílnak az Igazság előtt. A Szent Szellem jelenti meg Neked az ismeretet.
E világ gazdagságát felváltod majd a Krisztus Jézusban való igazi gazdagságra. Minden reggel túláradó örömmel ébredsz. Lelked így kiált fel: „Magtaláltam, ami után a lelkem vágyakozott – nyugalmat, gyönyörű nyugalmat az én Uramban.” Akkor majd elmondhatod Dáviddal együtt:

„A Te színed előtt örömnek teljessége van; a jobbodon gyönyörűségek vannak mindörökké.” (Zsoltár 16,11)

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

"Az embereknek van merszük gúnyosan megkérdezni: „Miért, mit tett értem az Isten?” Milyen képtelen kérdés! Isten MINDENT megtett értünk. Előbb életet adott nekünk, majd az életét adta értünk. Azért létezhetünk, mert ő lehelt belénk életet; minden egyes lélegzetvételünk ezt bizonyítja.
Isten tökéletes, azóta sem feledkezett meg rólunk. Legdrágább kincsei, szeme fényei vagyunk: Önmaga örömére teremtett minket, hogy kifejezhesse szeretetét felénk. Jézus kereszthalála Isten végső szeretetének a kifejeződése. Azért jött a világba, hogy megmentsen minket a bűntől.
A megváltásunk okiratát, Isten saját Fia vérébe mártott tollal írta meg, ezért az teljes és biztos.
Ne kételkedj szeretetében!
Higgy a Bibliának!"

Én vagyok az út, az igazság és az élet..

,,Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam...,, - János Evangyélioma 14. rész 6.vers

Amikor kerestem a világ vallások között, hogy melyik az igazi, melyik az élő Isten, egy napon mosogatás közbe ezt az Igerészt énekelte gyönyörű csengő hangon bent a fejemben, mint amikor fülszetten hallgatsz egy zenét..Halleluja, dicsőség az Úrnak!

A vers második részére is felhívom figyelmeteket, főleg azokét akik szentek, Máriához könyörögnek, imádkoznak! CSAK Jézus által hallgat meg az Isten!
Ő az egyedüli közbenjáró! Ámen!

Én vagyok az út!

Az „Én vagyok” mondások kapcsán már eddigi is többször hallottuk, hogy Jézus egy képi síkkal fejez ki egy igazságot. Saját magáról beszél, önmagát mutatja be. Ahogyan pedig ezeket mondja egyiket a másik után, egyre inkább azzal az igénnyel lép fel, hogy az az Isten, aki az Ószövetségben különféle módokon jelentette ki magát, Jézusban jelen van. Az „Én vagyok” mondásokban Jézus tudatosan olyan képeket használ, aminek ószövetségi megjelenései vannak, és amiknek a gyökerei magához Istenhez nyúlnak vissza. Minél több mondást mond, annál inkább lesz egyre félreérthetetlenebb, hogy Jézus maga Isten. Az „Én vagyok” mondások célja, hogy Isten és Jézus közé egyenlőségjel kerüljön és megértsük, hogy Isten egyedül Jézusban van jelen a számunkra!

Az eddigi mondások alapján, a tanítványok láthatják azt, hogy Jézus maga Isten. „Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok” (Jn 8:58). Jézusnak ez a kijelentése minden zsidó ember számára teljesen egyértelmű. Istennek azt a legmélyebb önkijelentését használja, ahogy bemutatkozott Mózesnek a csipkebokorban. Az a Jézus, aki ezt állítja magáról a mai történtben búcsúzik a tanítványoktól.

A páskavacsorán vagyunk. Júdás nincs a tanítványok között, hanem már úton van a nagytanács felé, hogy elárulja Jézust. Ebben a helyzetben jelenti be a tanítványoknak, hogy el fog menni és egyedül fognak maradni. Az események hihetetlenül felpörögnek és egy fél nappal később Jézus már a kereszten van! Pontosan tudta, hogy mi vár a tanítványokra. Jézus szavainak különösen nagy súlya van: fel akarja készíteni a tanítványokat az elkövetkező idők eseményeire.

A tanítványok nem nagyon tudják, milyen helyzetben vannak, de Jézus távozásának hírére a reakciójuk a félelem: megrémültek, rémületbe estek. Ebben a félelmetes helyzetben mondja Jézus azt magáról, hogy én vagyok az út, senki sem mehet az Atyához csak általam. Jézus az út az Atyához! A következő kérdésekre ad választ a mai ige: 1. Mit jelent az, hogy Jézus az út? 2. Hova vezet Jézus, mint út? 3. Hogyan tudok ezen az úton végigmenni?

1. Mit jelent az, hogy Jézus az út?

„Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához csak énáltalam.” (Jn 14:6).

„Én vagyok az út” – Jézus ebben a képben állít magáról egy igazságot. Mit jelent ez? Milyen egy út? Nagyon egyszerűen megfogalmazva, az út két egymástól távol levő dolgot köt össze, közvetít közöttük. Ha valaki elindul az egyik pontból és végig a kijelölt utat követi, akkor biztos lehet benne, hogy a másik pontba fog megérkezni. Természetesen ennek van egy fizikai vonulata. Út, amin gyalog, az autóval, busszal végig tudok menni, egyik pontból el tudok jutni a másikba. Azonban lelki síkon is igen gyakran használt fogalom. Az önéletrajzom az életem útját foglalja össze. Vagy pedig egy változást, egy életszakaszt is igen gyakran egy új útra való téréssel kapcsolunk össze, amin még nem jártunk, ami még idegen.

Amikor Jézus azt mondja, hogy Ő út, akkor azt szeretné megértetni, hogy benne két távol levő dolog érhető el. Olyan, amiknek eddig nem volt köze egymáshoz, amik eddig megközelíthetetlenek voltak.

Jézus az út képével olyat üzen, amiről eddig még nem beszélt. Ő, mint út egy teljesen új helyzet. Jelenlétével új helyet mutat meg, ahova eddig az embernek nem volt eljutási lehetősége! „És ha majd elmente, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.” (Jn 14:3)

Jézus az út képét továbbá azért is használja magára, mert ezzel egyfajta kizárólagosságot akar közvetíteni. Előtte nem volt ilyen út és rajta kívül nem lesz több út. Aki oda szeretne eljutni, ahova Jézus vezet, annak Jézuson, mint úton kell végig menni.

2. Hova vezet Jézus, mint út?

Az út önmagában egy öncélú dolog, teljesen haszontalan. Az út haszna az előrejutásban van, hogy olyan helyre visz el, ahova máshogy nem tudnánk eljutni. Jézus az út. De mit köt össze? De mi ez a két elérhetetlen pont, ami Jézusban köthető össze?

Jézus földi keretek között arról beszél a tanítványoknak, hogy Ő valóságosan ismeri Istent, tőle jött, kapcsolata van az Atyával. Ő, a testé lett Ige. Jézus valóságos Isten-ember, és ezzel köze van az Atyjához, mint mindenható Istenhez és köze van a tanítványokhoz, mint emberekhez. Az út képpel pedig világosan üzeni azt, hogy nem csak köze van, nem csak „bekapcsolódik” Jézus az emberi világba és az isteni világba, hanem mint út, az egyetlen lehetőségként rajta keresztül közelíti meg az egyik a másikat. Olyan kapcsolatot ígér az úttal, amin keresztül személyesen megközelítheti Isten az embert és ember az Istent.

Fontos, hogy nem arról beszél itt Jézus, hogy gyere velem, fogom a kezed és menjünk végig az úton. Segítek leküzdeni az akadályokat. Nem erről van szó! Azt akarja kiemelni, hogy Ő az egyetlen út az embervilág és az isteni szféra között. Nem vele kell végigmenni az úton, hanem rajta kell végigmenni, mint úton!

Valahogy úgy tudnánk elképzelni ezt, hogy van egy magas szikla, aminek a teteje Isten jelenlétét jelképezi, és van a lenti világ, ami az embereket. Az emberek bárhogy próbálkoznak, képtelenek arra, hogy a lenti világukból a szikla magaslataira feljussanak. Hiába próbálnak felmászni, nincs fogás a sziklán. Hiába próbálják faragni, túl kemény. Hiába próbálnak felrepülni, a repülő sem képes olyan magasságokba emelkedni. Egyszer azonban a szikla tetejéről Isten egy utat vág egészen le az emberekhez, és ez Jézus. Ez egy olyan út, amin az ember, aki lent lakik a mélyben, képes arra, hogy az úton feljusson a szikla tetejére, ahol maga Isten van.

Az Ószövetségben alapvetően az Isten közeledik az emberhez. Ehhez különféle személyeket választ ki: prófétákat, királyokat, papokat, hogy közvetítse akaratát a többi felé. Egy átlag izraelita csak egy közvetítő személyen keresztül léphetett kapcsolatba Istennel.

Most azonban Jézus az út képével minden eddig elgondolást felülmúlva arról beszél, hogy ez a helyzet most megváltozik.

Jézus halálával és feltámadásával lesz az út, a kapcsolat, a közvetítő Isten és ember között. Innentől kezdve nincsenek kiválasztott emberek, akiken keresztül Istenhez mehetünk, hanem Jézus Krisztus tölti be ezt a funkciót minden eddiginél teljesebben és tökéletesebben. Ahogyan az áldozata tökéletes és nem szorul megismétlésre, úgy a benne elérhető Atyával is minden eddiginél teljesebb és tökéletesebb kapcsolat alakulhat ki.

Ezért bár a tanítványokra nehéz időszak vár, de mégsem kell félniük, mert Jézus, mint az Isten és ember közötti egyetlen kapocs megmarad. Sőt, ezek után válik igazán egzisztenciálissá.

3. Hogyan tudok ezen az úton végigmenni?

A tanítványok bár hallják, hogy Jézus az út, de nem tudnak vele mit kezdeni, hiszen Jézus közben arról beszél, hogy elmegy, és most még nem is követhetik. Hogy lehet rajta, mint úton az Atyához jutni, ha nincs itt? Hogy lehet rajta, mint úton az Atyával találkozni, ha feltámadása után mennybe ment?

Nagyon érdekes, hogy Jézusnak ez a kijelentése akkor hangzik el, amikor már csak egy fél napja van hátra addig, hogy kivégezzék a kereszten. Az addig még világos, hogy Jézus, amikor emberi formában itt járt a földön akkor, mint közvetítő, mint kapcsolat volt jelen Isten és ember között. Az is világos, hogy halálával és feltámadásával készít helyet a követőinek. De mi van akkor, amikor Jézus nincs itt fizikailag a földön? Hogy vezet az Atyához, ha nincs itt?

Jézus búcsúbeszédében nem sokkal a mai szakasz után arról beszél, hogy elmegy, de elküldi a Pártfogót.

„A Pártfogó pedig a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.” (Jn 14:26)

A Szentlélek eljövetele, Jézus jelenlétét garantálja. Már nem kell fizikai korlátokhoz igazodni. Nem kell hozzá sorba állni, elutazni egy országba, településre, hanem egyetemesen, az egész világgal egyszerre jelen tud lenni. Ezzel pedig mindenki számára az Istenhez vezetés lehetőségét kínálja. Jézus személyével megismerkedhetsz az Igéje által, különféle gyülekezeti programokon, ahol az Igét magyarázzák, tanulmányozzák és személyesen a Szentlélek valósága által találkozhatsz is vele.

Évekkel ezelőtt Rómában kirándultam egy csoporttal. Volt egy vezetőnk, aki már többször járt a városban, azonban a csoport többi tagja számára teljesen új volt a környezet. A szállásunk a külvárosban volt és tömegközlekedéssel mentünk be a központba. Miután beértünk együtt mozogtunk a városban, megnéztük a legfontosabb nevezetességeket. Némi szabadidő után pedig az egyik metróállomáson kellett találkoznunk, hogy közösen visszainduljunk. Fontos volt, hogy időben ott legyünk, hiszen a vezetőn kívül senki nem ismerte a környéket. Néhány barátommal leszakadtunk a csoporttól és későn értünk oda az állomásra, mire a többiek már elmentek. Sajnos időközben sztrájk tört ki a közlekedésben és teljesen lezárták a metrókat. Nem indult egy sem, sőt egy nagy vasrács volt már a bejárat előtt. Tétlenül álltam a barátaimmal a rács előtt, hiszen akkor voltunk ott először. Mi lesz most velünk? Hol fogunk aludni? Minél jobban kezdett beesteledni, annál jobban kezdtünk félni. Egyetlen lehetőségünk volt. Kellett valakit találnunk, aki út lesz számunkra oda, ahova magunktól nem találnnák el.

Jézuson végig menni azt jelenti, hogy személyesen megismerem őt és azokat a dolgokat, amiket tanított és ígért elfogadom igaznak!

A Szentlelken keresztül Jézus van jelen, hogy Jézus szavait, tanításai, az Ő személyét közvetíti, amin keresztül az ember számára elérhető lesz az a szerető Isten, aki kezdetben volt, aki nélkül semmi sem lett, ami létrejött, akiben igazság és élet van. Úgy juthatok el az Atyához, ha a Szentlélek valósága által Jézus szavát meghallom, megértem, elfogadom és felismerem azt, hogy Ő tökéletesen bemutatta azt az Atyát, akti én a magam erejéből nem lennék képes megismerni. Jézus út, aki a lenti embervilágból, a szikla tetejére vezet, ahol Isten jelenléte van.

ÁMEN.

(Molnár Ambrus)

Reggeli dicséret: Ítélet szeretettel

"...hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek a Krisztus napjára,..." Filippi 1,10

Mi emberek könnyen ítélkezünk. Persze nem mindenki és nem mindenkor, mert vannak kivételek és tanulunk a hibáinkból is. A mai leckénk is pontosan ebben szeretne segíteni nekünk.

Pál elmondja, hogy óvatosnak kell lennünk, mert az ítélkezésünk, a döntéseink hatással vannak a jellemünkre és így a jövőnkre is. Azt már máskor is olvastuk, hogy a jó dolgok pozitívan, a rossz dolgok negatívan hatnak ránk, de itt most többről van szó. Arról, hogyan befolyásolja a jellemfejlődésünket az, hogy mit tartunk igaznak, mit helyesnek, mit tisztának és mit nem.

Sokan, főleg azok, akik keresztény háttérrel rendelkeznek, gyorsan rávágják, hogy ez egyszerű. Minden jó, amit Isten igéje annak mond és minden rossz, ami ebbe nem tartozik bele. A törvény, a tízparancsolat, az egyházi szabályok segítenek bennünket. Mai korunk embere azonban nem tudja elfogadni ezt az érvelést hiszen világunkban nincsenek abszolútumok, mert minden érték viszonylagos. Mindenki maga tudja, hogy neki mi a jó, a szép, az igaz és sorolhatnánk. Sőt, már Jézus korában is baj volt az ítélkezéssel. Lásd a parázna nő esetét... Ezért egy kicsit bajban vagyunk, de ne csüggedjünk, nem maradunk tanács nélkül. Pál szerint van valami, ami ezen is átsegít minket.

Ez pedig nem más, mint a szeretet. A 9. versben a következőket mondja:" imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel". 

Vagyis nem csupán a szeretet érzése, hanem annak megismerése, megtanulása, gyakorlatának elsajátítása, ami megértő, együtt érző emberekké tesz bennünket.

Megítélni a dolgokat, megítélni az embereket csupán a szeretet szemüvegén keresztül szabad. Ha hiányzik belőlünk mindez, akkor az igazság alkalmazása lelketlen kemény módszereket hoz magával. Akkor ítéleteink eltorzulnak, használhatatlanná válnak. A megítélésünk, ami alapján tájékozódunk félrevezet bennünket. Könnyen a farizeusok székében találhatjuk magunkat, akik bőszen hajtogatták az igazságot, de alkalmazni leginkább csak másokkal szemben tudták, önmagukra nézve sohasem. Ha így teszünk vakok maradunk. Szerettünk szemrehányásában - Hol voltál ilyen sokáig! - nem látjuk meg a ragaszkodást - Hiányoztál, nem voltál itt, úgy vártalak! Ha csupán a zsörtölődésből ítélünk, elveszíthetjük azt is aki közel áll hozzánk. 

Nézzünk mindig mindent a szeretet szemüvegén át! Akkor a sokat fecsegőben megtaláljuk az elesett magányos embert; a csendes, visszahúzódó, bizalmatlanban a valamikor megbántottat; a cinikus kételkedőben a kiábrándult, reményvesztettet; az arrogáns, erőszakosban azt, akinek kevés önbizalma van. Tatiosz* szavaival: "Az igaz ember felismeri a lepkét a hernyóban, a sast a tojásban, a szentet az önző emberben."

(*Tatiosz~ görög bölcs, Kr.e. III. sz, Chiosz szigetén élt, életéről keveset tudunk. A szeretetről írt könyve nyomán tisztelői neki tulajdonították a klasszikus görög emberszeretet tanának megalkotásárt.)

Bejegyezte: Restás László

GLORIA Copeland- Bízz Isten szabadításában

,,Elesnek mellőled ezren, és jobb kezed felől tízezren; és hozzád nem is közelít. Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz.,,– Zsoltárok 91:7,10

Ha a láthatókra nézünk, félelmetes világban élünk. Egy világ, amelyben egyik katasztrófa következik a másik után. Szinte minden nap hallunk valamilyen háborúról, a nukleáris fegyverek veszélyeiről, kémiai hadviselésről, olajkiömlésről, földrengésekről, árvizekről, terjedő betegségekről és bűnözésről a városainkban.

De mindeközben Isten azt ígéri, hogy menedéke lesz azoknak, akik Őbenne bíznak, és Őbenne lakoznak.
”De Gloria,” mondod talán, „Isten ezt az ígéretet évezredekkel ezelőtt tette, amikor még nem volt ilyen kétségbeejtő a helyzet a világban, mint ma!”
Talán így van – de tudod mit? Ez az ígéret éppúgy érvényes ma is.
A mi generációnk számára tette Isten ezt az ígéretet. Csak gondolj bele! Amikor a 91. zsoltár íródott, még nem találták fel az olyan fegyvereket, amik tízezer embert tudnak elpusztítani egyszerre. A mi generációnk alkotta meg ezeket a fegyvereket. Tehát amikor Isten azt mondta, hogy „nem illet téged a veszedelem”, akkor ránk gondolt.
Nem illet téged a veszedelem. Micsoda kijelentés ez! Meg kell ragadnod, és el kell hinned a mai napon. Hidd el, hogy Isten Isten akar lenni az életedben. A védelmed akar lenni. A menedéked akar lenni. Ő akar lenni az első Név, amit segítségül hívsz, amikor veszély közelít hozzád. Ő akar lenni az, akiben megbízol, akire vársz, hogy megvédelmez. És ha így teszel, Ő soha, de soha nem fog cserbenhagyni téged.
Isten minden veszélyt kezelni tud, ami körbevesz téged. Nem érdekel, milyen félelmetesek, Isten kezelni tudja azokat! Bebizonyította ezt Sidrák, Misák és Abednégó esetében. Ezt a három embert megkötözték, és bedobták egy tüzes kemencébe, ahol olyan forróság volt, hogy az emberek, akik bedobták őket, meghaltak a nagy hőségtől. Hát ennél nagyobb bajba nem lehet kerülni.
De Isten kihozta őket onnan, méghozzá úgy, hogy a tűz szaga sem érződött rajtuk. Alleluja!
Tehát nem számít, milyen félelmetesnek tűnnek a dolgok körülötted, bízz Istenben! Ő mindig hűséges marad. Soha nem fordul elő, hogy mással foglalkozik, amikor neked segítségre van szükséged. Számíthatsz rá, hogy megszabadít téged bármilyen problémából, katasztrófából, pusztulásból.
Hadd bizonyítsa be a te életedben is, amit Sidrák, Misák és Abednégó életében: hogy senki nem tud úgy megszabadítani, mint Ő!

Igei olvasmány: Dániel 3

Jelenések könyve: Ki lehet a Mennyben?

Jelenések 7. fejezet

Ha Jézus szent és igazságos, akkor ki állhat meg előtte? – kérdezi a Biblia. Ha nekünk kellene válaszolnunk, biztos, hogy különféle feleleteket adnánk, de lehet, hogy egyik sem lenne jó közülük. Ezért a Biblia adja meg a választ arra, hogy ki lehet ott Isten országában. Az angyalok megjelölték azokat az embereket, akiket Isten elfogadott.
A végén megszámolták őket és nagyon érdekes eredmény született. 144 000 embert jelöltek meg, az Izrael törzseiből 12-12 000 embert.
(A számokról később még beszélünk)

Mit üzent ezzel számunkra Isten ma?
Ha minden törzsből ugyanannyit jelöltek meg, ez azt mondja, hogy mindenkinek ugyanolyan esélye van az üdvösségre. Ez jó hír, ugye?
Az Ószövetségből kiderül, hogy a felsorolt személyek és a törzsükhöz tartozók nem voltak tökéletesek. Különféle bűnöket követtek el, hiányosságaik és gyengéik voltak.
Mivel a Mennybe nem a teljesítményünk alapján, hanem Jézus ajándékaként megyünk, így nem a mi tetteink számítanak, hanem Jézusé.

Viszont, ha összevetjük ezt a névsort az ószövetségi névsorral, hiányzik két név: Dán és Efraim. Dán népe erősen bálványimádó lett, nem akart megtérni Istenhez. Ha valaki elfordul Istentől, és nem akar visszafordulni, az kívül marad Isten országán. Efraim neve szintén a bálványimádással, és a gonoszsággal fonódott össze. Jézus mindenkiért meghalt, de csak azokat tudja megváltani, üdvözíteni, akik ezt akarják, akik elfogadják kegyelmét, és viszonozzák szeretetét.

Ugye, Te szeretnél ott lenni a mennyben?

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Örvendezzen Izráel az ő teremtőjében.” -(Zsoltárok 149,2)

Légy vidám szívvel, kedves keresztyén, de ügyelj arra, hogy örömöd forrása az Úrban legyen. 

Nagyon sok okod van Istenedben való örömre, tehát elénekelheted Dáviddal: „Isten az én örömöm és gyönyörűségem!” Örvendezz, hogy az Úr uralkodik, hogy a Jehova Király!Örüljetek, hogy a trónon ül és mindeneket kormányoz! Isten mindegyik tulajdonságának egy-egy újabb sugárrá kellene válni, annak kellene örömünkre szolgálni örömötök szivárványában, hogy Ő bölcs, mivel a magunk balgatagságát ismerjük. 

Az Ő hatalma, hangoljon minket örömre, kik gyengeségeink miatt félelemmel és aggodalommal vagyunk eltelve. Az, hogy Ő örökké megmarad, annak kellene dicsénekeink tartalmának lenni mindenkor, mivel tudjuk, hogy mi elhervadunk, mint a fű, és mint a fűnek virága. Hogy Ő változhatatlan, annak szakadatlan dicséneket kellene adni szánkkal, mert mi minden órában változunk. Az, hogy kegyelemmel teljes, hogy kegyelemtől túlárad, és hogy ezt a kegyelmet szövetségében és testamentumában nekünk ajándékozza, hogy az a kegyelem nekünk megtisztulásra, megőrzésre, megszentelődésre, tökéletesedésre és megdicsőülésre szolgál, mindez a Benne való örömre indítson fel. Az ilyen Istenben való öröm hasonlít egy mély folyóhoz. Mi alig érinthetjük annak csak partjait, mi keveset tudunk annak tiszta, kedves és égi folyamáról, de odafent méltóságosabban és mélyebben folyik és folyása hatalmasabb és elragadóbb. A keresztyén érzi, hogy nemcsak Istenben örvendezhet, hanem abban is, amit Isten a múltban cselekedett. A zsoltárok bizonyítják, hogy a régi időben Istennek népe sokszor és gyakran megemlékezett Isten tetteiről és hatalmának minden egyes fenséges nyilvánulására egy-egy énekük volt. Így tehát az Úr népének még ma is magasztalni kell Urának, Istenének cselekedeteit. 

Beszélniük kell felséges karjának hatalmas győzelmét, és hirdetni: „Énekeljünk az Úrnak, mert nagyságos dolgokat cselekedett!” 

Amiképpen napról-napra új kegyelemfolyó folyik számukra, azonképpen kellene az ő örömüknek is az Úr gondviselése és kegyelmes vezetésében gyakorolt szeretet cselekedetéért kitartó hálában és dicséretben nyilvánulni. Örvendezzetek Sionnak fiai és örüljetek az Úrban, a ti Istenetekben.

Derek Prince: Viselkedésünk azt tükrözi vissza, amire figyelünk.

„Megkerestem az Urat, és válaszolt nekem, és minden félelmemből kimentett engem. Akik Őreá néznek, azok tündökölnek, és arcuk nincs szégyennel takarva.” (Zsoltárok 34:6)

Ez itt egy személyes megtapasztalás bizonysága. Nem elmélet. Nem is hitvallás. Egy nehéz és veszélyes helyzetben levő ember bizonysága.
Az Úrhoz fordult, kereste az Urat imában, és íme az ő bizonysága: „Az Úr válaszolt, és minden félelmemből kimentett.”

Félelmek gyötörnek? Olyan vagy, mint legtöbb kortársunk, akiket valamiért mindig mardos a félelem, és elveszi békességüket? Miért nem próbálod ki Dávid ellenszerét? Keresd az Urat! Imádkozz Hozzá, és hívd segítségül, hogy szabadítson meg minden félelmedből.

Először Dávid az ő személyes tapasztalatáról beszél, majd általánosabb megállapítással folytatja – amit feltételezésem szerint az általa ismert emberek megfigyelésére alapozott: „Akik Őreá {az Úrra} néznek, tündökölnek…” Dávid itt egy fontos gyakorlati alapelvet érint: Viselkedésünk azt tükrözi vissza, amire figyelünk. Az Úr a világosság forrása. Ha rá figyelünk, visszatükrözzük az Ő fényességét, olyanok leszünk, mint azok az emberek, akikről Dávid beszél: „tündökölnek”. De ha sötét, csüggesztő dolgokra irányítjuk figyelmünket, mi is ilyennek fogunk tűnni mások előtt.

A tanulság, amit Dávid megoszt, kettős. 
Először: engedd, hogy az Úr elűzze a félelmedet és szomorúságodat az Ő jelenlétének fényével. Majd légy az Ő világosságának visszatükrözője a környezeted számára.

A hit megvallása:
Űzd el a félelmet, Uram, jelenléted fényével, és segíts nekem, hogy mások számára is visszatükrözhessem azt.

Forrás: Derek Prince (Dallamok Dávid hárfáján)

Áhítat morzsák: Az a három kereszt…

,,39. A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazá őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is!
40. Felelvén pedig a másik, megdorgálá őt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy!
41. És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett.
42. És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljősz a te országodban!
43. És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban.,,Lukács 23:39-43.

Először is, tekintsünk a középen álló keresztre, azaz arra, akit azon megfeszítettek – a Názáreti Jézusra!
Ez az áldott Személy az egész életét azzal töltötte, hogy a szeretet munkáit cselekedte: betegeket gyógyított, leprásokat tisztított, vakok szemét nyitotta meg, halottakat támasztott fel, éhezőket lakatott jól, és felszárította az özvegy könnyeit. Mindenféle-fajta emberi szükséget betöltött; mindig kész volt arra, hogy az igaz együttérzés könnyeit hullajtsa a szenvedőkkel együtt. Étele és itala Isten akaratának megcselekvése volt, és az, hogy jót tegyen az emberekkel. Szent, szeplőtelen, tökéletesen kedves és irgalmas Férfiú; az emberiség termésének valaha is létezett egyetlen tiszta, be nem szennyezett kévéje; akit „Isten maga igazolt”; aki teljesen megdicsőítette Istent ezen a Földön, és minden útjában tökéletesen kinyilvánította Őt.

Ilyen volt tehát az a Személy, aki a középen álló kínkaróra lett szegezve, és amikor afelől érdeklődünk, mi is helyezte Őt oda, a következő mély igazságok bontakoznak ki szívünkben:

Először is azt ismerhetjük meg ebből – méghozzá úgy, ahogyan azt semmi más nem képes megtanítani nekünk –, milyen is az ember szíve Isten felé. Semmi sem tudta – és tudja – ezt úgy bemutatni, mint a kereszt. Ha egy tökéletes mércét szeretnénk, ami alapján felmérhetjük a világot, az emberi szíveket és a bűnt – akkor a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjére kell tekintenünk.

Nem torpanhatunk meg a kereszt előtt, és nem léphetünk túl ezen, ha tudni akarjuk, milyen is ez a világ, mivelhogy a világ teljes mértékben itt mutatta meg önmagát – igen, a bukott emberiség itt fedte fel igazi mibenlétét. Mikor az ott lévők így kiáltoztak, hogy „Feszítsd meg, feszítsd meg őt!”, akkor e hangok az emberi szív kifejeződései voltak, felfedve – méghozzá úgy, ahogy azt semmi más nem tudja felfedni – annak az Isten szemében való, igazi állapotát.

Amikor az emberiség Isten Fiát megfeszítette, akkor érte el bűnösségének és morális aljasságának teljes mértékét. Amikor inkább egy rablót és gyilkost választottak Krisztus helyett, bebizonyították, hogy inkább a rablást és gyilkosságot részesítik előnyben, semmint a világosságot és szeretetet. A kereszt jól szemlélteti ezt az óriási igazságot; mindez annyira világos, hogy a megkérdőjelezésnek még csak az árnyéka sem vetül reá. Krisztus keresztje az egyetlen mérce, ami tökéletesen megmutatja az emberek, a világ és a bűn igazi állapotát. Ha valóban tudni akarjuk, milyen ez a világ, elegendő, ha visszagondolunk arra, hogy az emberek inkább akartak egy rablót, semmint Krisztust; és hogy két tolvaj között feszítették meg a valaha is élt, egyetlen tökéletes Embert.

Másodszor, e gondolatmenet továbbvezet arra, hogy a keresztre úgy nézzünk, hogy az nem más, mint Isten szívének kifejeződése az emberek felé… A keresztre tekintve láthatjuk az ellenségeskedés és szeretet, a bűn és a kegyelem lenyűgöző találkozását. A Golgotánál az emberiség megmutatta az Isten elleni gyűlölködésének tetőfokát. Isten viszont – és ezért áldott legyen szent Neve örökké! – megmutatta szeretete csúcspontját. A gyűlölet és a szeretet találkozott – és a szeretet bizonyult győztesnek! Isten és a bűn találkozott – és Isten győzött, eltörölte a bűnöket, és most már, a kereszt feltámadási oldalán, az örökkévaló Szent Szellem kihirdeti a Jó Hírt: hogy Jézus Krisztuson, a mi Urunkon keresztül uralkodik a kegyelem az igazságosságon át, az örök életre.

A keresztnél az Úr megvívta a csatát és diadalt aratott, és most már a szuverén isteni kegyelem keze szórja bőkezűen mindenfelé a győzelem zsákmányait.

…Szeretnénk-e tudni, mi Isten szívének, az értünk való szeretetének, és bűn-gyűlöletének a valódi mutatója? Akkor nézzünk a keresztre! Akarjuk-e tudni, mi a valódi mutatója az emberi szívnek; a tényleges állapotának; annak, hogy gyűlöl minden, Istentől származó jó dolgot; és hogy veleszületett módon szereti mindazt, ami velejéig gonosz? Akkor nézzünk a keresztre! Akarjuk-e tudni, milyen is e világ, a bűn és a sátán? Akkor nézzünk a keresztre!

Kétségtelen tény: nincs Krisztus keresztjéhez hasonló!

Jól tesszük, ha sokat elmélkedünk ezen – hiszen ez lesz hálás szívünk fő témája az örök korokon át! Kapjon hát egyre nagyobb teret már most is gondolatainkban! 

Adja Isten, hogy az Ő Szent Szelleme elvezesse szívünket a kereszt élő mélységeibe, hogy teljesen elmerüljünk azon drága, isteni Személy megismerésében, akit oda szegeztek – és így elválasztódjunk attól a világtól, ami Őt megfeszítette. Adja Isten, hogy szívünk igaz mondása mindig az legyen, hogy „Isten óvjon attól, hogy bármikor is másban legyen dicsekedésem, mint a mi Urunk, Jézus Krisztus keresztjében”! 

Igen, adja az Úr, hogy ez így legyen, Jézus Krisztus Nevének a dicsőségére! Ámen!

ENGLISH:

Luke 23:39-43.

First of all, we must gaze at the centre cross, or rather at Him who was nailed thereon — Jesus of Nazareth — that blessed One who had spent His life in labours of love, healing the sick, cleansing the lepers, opening the eyes of the blind, raising the dead, feeding the hungry, drying the widow’s tears, meeting every form of human need, ever ready to drop the tear of true sympathy with every child of sorrow; whose meat and drink it was to do the will of God, and to do good to man; a holy, spotless, perfectly gracious man; the only pure, untainted sheaf of human fruit ever seen in this world; “a man approved of God,” who had perfectly glorified God on this earth and perfectly manifested Him in all His ways.

Such, then, was the One who occupied the centre cross; and when we come to inquire what it was that placed Him there, …profound truths are unfolded to our hearts.

In the first place, we are taught, as nothing else can teach us, what man’s heart is toward God. Nothing has ever displayed this — nothing could display it — as the cross has. If we want a perfect standard by which to measure the world, to measure the human heart, to measure sin, we must look at the cross of our Lord Jesus Christ.

We cannot stop short of the cross, and we cannot go beyond it, if we want to know what the world is, inasmuch as it was there that the world fully uttered itself — there fallen humanity fully let itself out. When the human voice cried out, “Crucify Him! crucify Him!” that voice was the utterance of the human heart, declaring, as nothing else could declare, its true condition in the sight of God.

When man nailed the Son of God to the cross, he reached the full height of his guilt, and the depth of moral turpitude. When man preferred a robber and murderer to Christ, he proved that he would rather have robbery and murder than light and love. The cross demonstrates this tremendous fact; and the demonstration is so clear as to leave not the shadow of a question. The cross is the only perfect measure of man — of the world — of sin. If we really want to know what the world is, we must remember that it preferred a robber to Christ, and crucified between two thieves the only perfect man that ever lived.


But this leads us, in the second place, to look at the cross as the expression of God’s heart toward man. …We behold, at the cross, the marvellous meeting of enmity and love — sin and grace. Man displayed at Calvary, the very height of his enmity against God. God, blessed for ever be His name, displayed the height of His love. Hatred and love met; but love proved victorious. God and sin met; God triumphed, sin was put away, and now, at the resurrection side of the cross, the eternal Spirit announces the glad tidings, that grace reigns through righteousness, unto eternal life by Jesus Christ our Lord. At the cross, the battle was fought and the victory won; and now the liberal hand of sovereign grace is scattering far and wide the spoils of victory.

…Would we know the measure of the heart of God — His love to us — His hatred of sin? we must look at the cross. Would we know the measure of the heart of man, his real condition, his hatred of all that is divinely good, his innate love of all that is thoroughly bad? we must look at the cross. Would we know what the world is — what sin is — what Satan is? we must look at the cross. Assuredly, then, there is nothing like the cross. Well may we ponder it. It shall be our theme throughout the everlasting ages. May it be, more and more, our theme now! May the Holy Ghost so lead our souls into the living depths of the cross, that we may be absorbed with the One who was nailed thereto, and thus weaned from the world that placed Him there. May the real utterance of our hearts ever be, “God forbid that I should glory save in the cross of our Lord Jesus Christ.” God grant it, for Jesus Christ’s sake!

Source/Forrás:http://www.stempublishing.com/authors/mackintosh/Bk6/3CROSSES.html. Translated by/Fordította: wordwatcherdawn.

Zsoltárok könyve 103. rész 11-12 VERS

1. A Dávidé. Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.
2. Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.
3. A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
4. A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
5. A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.
6. Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.
7. Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit.
8. Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
9. Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
10. Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.
11. Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.
12. A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.
13. A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.
14. Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.
15. Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.
16. Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.
17. De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain;
18. Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.
19. Az Úr a mennyekbe helyheztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat.
20. Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára.
21. Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői!
22. Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!

Maranatha: Jön a Király: Vallási türelmetlenség és üldözés

„Emlékezzetek meg ama beszédekről, amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd.” (Ján 15,20) 

Az üldözés különböző formái mögött az az elv áll, amely mindaddig érvényesül, míg Sátán és élő kereszténység létezik.
Aki Istennek szolgál, szükségképpen kihívja maga ellen a sötétség seregeit. Gonosz angyalok támadnak ellene, akik attól félnek, hogy Isten szolgája elragadja zsákmányukat. A gonosz emberek pedig, akiket a jó példa megítélt, a bukott angyalokkal összefogva csábító kísértésekkel akarják elszakítani a hűségeseket Istentől. Ha így nem érnek célt, akkor kényszerrel próbálnak hatni a lelkiismeretükre.

De amíg Jézus a mennyei szentek szentjében közbenjár az emberért, a Szentlélek fékező befolyása érezhető lesz a vezetők és a nép között egyaránt. Az országok törvényeire is hatást gyakorol.
E törvények nélkül a világ helyzete még sokkal rosszabb volna. Míg sok vezető Sátán serény eszköze, Istennek is megvannak az eszközei a nemzetek vezetői között.
Az ellenség olyan intézkedéseket javasol szolgái útján, amelyek súlyosan hátráltatnák Isten ügyét. A szent angyalok pedig arra indítják az istenfélő államférfiakat, hogy megdönthetetlen érvekkel ellenezzék a gonosz javaslatokat. Így néhány ember szab majd határt a gonoszság hatalmas áradatának, féken tartva az igazság ellenségeit, hogy a harmadik angyal üzenete elvégezhesse munkáját.
Amikor felhangzik az utolsó intés, azok a vezetők, akik által az Úr most munkálkodik, felfigyelnek rá. Némelyikük el is fogadja az üzenetet, és a megpróbáltatás idején közösséget vállal Isten népével.

»Örvendezzetek és vigadjatok az Úrban, a ti Istenetekben, mert megadja néktek az esőt igazság szerint, s korai és késői esőt hullat néktek.« (Jóel 2,23) »Az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre. És lészen, hogy mindaz, aki az Úr nevét segítségül hívja, megtartatik.« (Csel 2,17. 21)

Nem lesz kisebb az az erő, amellyel Isten az evangélium hatalmas munkáját lezárja, mint amilyennel ezt a munkát elindította.” 

Andrew Wommack: Kincseid

"Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is." (Máté 6:21)

Ha bizonyos igéket kiragadva nézünk, akkor úgy értelmezhetnénk, hogy a pénz és a gazdagság rossz dolgok. Azonban találhatunk olyan igéket is, amelyek a a gazdagságot áldásnak tartják. Amit ezekből a látszólag ellentmondó állításokból megtudhatunk, hogy a pénz sem nem rossz, sem nem jó. A pénz szeretete az, ami minden gonosz gyökere. (1 Timótheus 6:10.) 

Gazdagként és szegényként egyaránt szeretheted a pénzt. Sok ember úgy követi el a pénz szeretetének a bűnét, hogy közben egyetlen fillérje sincs.

A dolgok szeretete (kapzsiság) bálványimádás, ezt vette célba Jézus. Mivel ennyire könnyű vágyakozni a pénz és az általa biztosított dolgok után, Isten egy olyan rendszert alakított ki, melyben a bővölködés egy melléktermék, mégpedig annak mellékterméke, hogy Istent az első helyre tesszük.

A Máté 6:33 szerint: “De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” 

Nem kell elutasítanunk jobban a bőség áldását, mint a utána való kívánságot. 
 Jézus a kincsünk, és ahogy Őt szeretjük és szolgáljuk, az összes gazdagság, amire szükségünk van, a miénk lesz.
A lézer ereje abban áll, hogy a fénysugár egyetlen pontban összpontosul benne. Hasonlóképpen, mint keresztény, az erőd attól függ, hogy mennyire összpontosítasz Jézusra. Ismerheted Őt és ugyanakkor gazdag is lehetsz, de csak az egyiket szolgálhatod. 
Hűséges módon nem szolgálhatod egyszerre mindkettőt, mivel jobban fogsz az egyikre támaszkodni, mint a másikra. Csak az egyik állhat a szíved és odaszánásod középpontjában.
 Azért nem gyűjtünk kincseket ezen a földön, mert szívünk ezáltal eltávozna Jézustól, és attól, amit Ő adni szeretne nekünk. Ma Ő a te igazi kincsed.

Forrás: www.awme.hu

Keresztút

1. Itt van végre az utolsó nap,
Örökké tartó a pillanat.
Kegyetlenül megtörte az út,
Összevert arcán lángrózsa gyúlt.

2. Keresztfát vitt, hogy felfeszítsék,
Gôzölgô testtel cipelte terhét,
Hogy egyszer majd én is így vigyem,
Ha vállamra teszi keresztem!

3. Háromszor zuhant az út porába,
mégis felért a hegy csúcsára.
Fölkelt, hogy megmutassa nekem,
Nincs még elveszve az életem!

4. Agyába tépett a fájdalom,
Mégsem mondta, hogy nem vállalom.
Értem is meghalt a kereszten,
Uram, Uram, irgalmazz nekem!

Tóni bácsi-

Áhítat morzsák: Látod, meghajoltam...

A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el. (Ézs 42,3)

Ezopusz "tanmeséjében" a hegytetőn büszkén álló, az erejét mindig fitogtató cédrus nem élte túl a vihart (mert egy igazi Nagy Vihar mindig jön) s az egészen a folyóig sodorta, ahol a sokszor lenézett náddal találkozott. A nád szelíden csak ennyit mondott: "Látod, meghajoltam, s a legnagyobb vihart is túléltem".

Vannak az emberéletnek olyan iszonyatos viharai is, melyek alatt az alázatos nád-életek is megrepednek. Ahogyan az Írás mondja "hogy az Isten előtt ne dicsekedhessék egy test sem".

Akinek életébe még nem köszöntött be a szenvedés, az nem győzhet hálát adni érte, de ne bízza el magát, mindez csak idő kérdése, egyszer jönni fog -, hiszen a bűn "zsoldja" a halál.

Ha körülnézünk - s milyen érdekes, először szenvednünk kell, hogy lássunk - észrevehetjük: világunk telve van szenvedéssel. Aki szenved, maga is megérti a szenvedőt. Az egyiket mozgásában korlátozza a nyomorúsága, a másik pedig makkegészségesen "szenved, mint a kutya", mert ifjú szíve reménytelenül szerelmes. Melyik a nagyobb? Ne ítélkezzünk! 

Magam is temettem már olyan fiatalembert, aki szerelmi kétségbeesésében vonat alá ugrott, de olyan tizenévest is, aki nem tudott beszélni senkivel sem lelki gondjairól, mígnem félelmei felőrölték és megoldásként a kötelet választotta...

Isten megtehetné, hogy minden emberi gonoszságnak, mulasztásnak meglegyen a következménye, "megérdemelt jutalma", mégsem teszi. Ez a kegyelem.

Ha a mécses fényt már nem ad, csak füstöt és kormot, akkor miért nevezzük még mécsesnek? Ha fényt már rég nem sugároz az istenképűségre teremtett ember, csak a bűn gyalázatos kátrányát ontja magából, akkor miért maradhat eredeti státusában?
 Azért, mert az édesanya (számomra ez a feminisztikus jel-kép szebben és jobban kifejezi, mint az atya) akkor is szereti a fiát, ha az gyilkos vagy rabló... nem az eredményt nézi, hanem a szándékot, még ha az alig észrevehető vagy épen elbukott.

Ahány ember, annyi szenvedés, aki sokat szenvedett, az sok embert megért. Vannak mégis olyanok, akiket a szenvedés nem lágyít, hanem megkeményít. Isten a tudója, miért van ez így. Egy biztos, az Isten őket is számon tartja, mindvégig. 
A kegyelem igéi ugyanis személyválogatás nélkül, mindenkinek szólnak... ez az evangélium.

Csendes percek: LÉGY HŰ ÖNMAGADHOZ!

,,Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.
A nekem adatott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint. Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai. Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: ha prófétálás adatott, akkor a hit szabálya szerint prófétáljunk, ha valamilyen más szolgálat adatott, akkor abban a szolgálatban munkálkodjunk: a tanító a tanításban, a buzdító a buzdításban, az adakozó szerénységben, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel.,,- Róm 12,1-8

,,Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával.,, (Róm 12,2)

Sokat gondolkodtam azon, mi volna, ha úgy viselkednék, beszélnék, vagy úgy igazítanám a hajam, mint bizonyos emberek. Azt látom, hogy ezek az emberek népszerűek, és úgy gondolom, hogyha azt teszem, amit ők, én is népszerű leszek. De csak magamat csapom be, ha nem vagyok hű önmagamhoz, ahhoz az emberhez, akinek Isten teremtett engem.
Édesanyám biztató idézeteket függeszt ki a falra, ahol mind látjuk azokat. Az idézetek bátorítanak minket, hogy önmagunk legyünk, és örüljünk annak, amivé váltunk vagy válunk. 

Most jövök rá, hogyha nem fogadom be Istent az életembe, a dolgok nem fognak igazán jól alakulni számomra. 

Kezdek rájönni, hogy nem kell valakinek a frizuráját utánoznom, vagy hasonló ruhákat hordani, vagy hasonló életmódot folytatni. El kell fogadnom azt, aki vagyok, szeretnem kell, aki vagyok, és büszkének lenni arra, aki vagyok. Isten ilyennek akar látni.
Sok külső hatás miatt sokszor elfelejtjük, hogy kik vagyunk. Mutathatjuk magunkat olyannak, amilyenek nem vagyunk, ahelyett, hogy Isten útját követnénk, amit elkészített a számunkra. Amikor ez történik, Istent kell segítségül hívnunk, hogy hűek lehessünk önmagunkhoz, akinek ő alkotott minket.

Imádság: Urunk, segíts, hogy helyes irányba menjen az életünk, hogy téged még hűségesebben szolgáljunk! Ámen.

Igyekezni fogok, hogy hű legyek önmagamhoz, ahhoz az emberhez, akinek Isten alkotott engem.
Amanda Brechko (Észak-Karolina, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK MEGFELELÉSI KÉNYSZERREL KÜZDENEK!

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„És örvendezek bennük, ha jót cselekedhetem velük.” - (Jeremiás 32,41)

Mily szívet emelő a keresztyén részére az az öröm, melyet Isten az Ő szentjeiben talál! 

Nem vehetünk észre magunkban sok okot, amelynél fogva örömet találhatna bennünk. Mi magunk sem találunk önmagunkon semmi kedvelni valót, mert gyakran kell sóhajtoznunk bűneink fölött. Attól is kell tartanunk, hogy Isten gyermekei sem találhatnak bennünk valami nagy örömet, mert sokféle tökéletlenséget és balgatagságot észlelnek rajtunk úgyannyira, hogy inkább gyengeségeinken kénytelenek szomorkodni, mint erényeinknek örülni.

Teljes örömmel időzünk tehát e magasztos igazság, e fenséges titok mellett, hogy az Úr épp úgy örül nekünk, mint a vőlegény az ő jegyesének.

Sehol sem olvassuk, hogy az Úrnak kedve volna a felhő takarta hegyóriásokban vagy a ragyogó csillagokban, hanem azt olvassuk, hogy öröme van a föld lakóhelyein, és hogy jó tetszése nyugszik az emberek fiain. Sőt még azt sem találjuk megírva, hogy az angyalok betöltik lelkét gyönyörűséggel. Még egy Szeráf vagy Kérubról sem mondja sehol: „Ily módon szólítlak: gyönyörűségem”. Mert az Úr gyönyörködni fog te benned.

Hanem mindazt oly szegény, és elesett teremtménynek mondja, mint mi vagyunk, kiket a bűn megrontott és elpusztított, de kegyelme által ismét megmentettek, felmentettek és megdicsőíttettek. Mily erős szavakkal fejezi ki népén való örömét! Ki gondolhatta volna valaha a Végtelen felől, hogy örömében hangos ujjongásban törhetne ki? Mégis az van megírva: „Örülni fog neked, kegyelmes lesz hozzád, megbocsát és örvendezni fog benned”.

Mikor az Általa teremtett világot megtekintette, azt mondta: „Íme, igen jó”. De ha azokat tekinti meg, kiket Jézus vérrel szerzett, t.i. választottait, akkor úgy látszik, mintha a Végtelen nemes szíve nem tartóztathatná magát tovább, hanem kénytelen az öröm isteni felkiáltásával áradozni.

Nem kellene-e hálás válasszal viszonozni szeretetének ily csodálatos megerősítését és énekelni: „Örvendezek az Úrban és vigadok az én üdvösségemnek Istenében?”

Jakab Apostol levele 1. rész 5 vers

1. Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan levő tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet.
2. Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek,
3. Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez.
4. A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.
5. Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.
6. De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány.
7. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól;
8. A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember.
9. Dicsekedjék pedig az alacsony sorsú atyafi az ő nagyságával;
10. A gazdag pedig az ő alacsonyságával: mert elmúlik, mint a fűnek virága.
11. Mert felkél a nap az ő hévségével, és megszárítja a füvet; és annak virága elhull, és ábrázatának kedvessége elvész: így hervad el a gazdag is az ő útaiban.
12. Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az őt szeretőknek.
13. Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.
14. Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.
15. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.
16. Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai!
17. Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.
18. Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk.
19. Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.
20. Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja.
21. Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, a mely megtarthatja a ti lelkeiteket.
22. Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.
23. Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát:
24. Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.
25. De a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.
26. Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló.
27. Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.

Kenneth E. Hagin: Helyes és helytelen gondolkodás

,,De mit mond? Közel van hozzád az Ige, szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, amelyet mi hirdetünk. Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta Őt a halálból, üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk a megigazulásra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.,, Róma 10:8-10

Az, hogy miben hiszünk, annak az eredménye, ahogyan gondolkodunk. Ha helytelenül gondolkodunk, helytelenül hiszünk is. Ha helytelenül hiszünk valamit, helytelen lesz a megvallásunk is. Másszóval, helytelen lesz a beszédünk. Minden a gondolkodásunkon múlik! Isten Igéje azonban azért adatott nekünk, hogy kiigazítsa a gondolkodásunkat!

Jézus azt mondta a Márk 11:23-ban: „Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! És szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond megtörténik, meglesz néki, amit mondott.”

Nem tudunk helyes megvallásokat tenni addig, amíg nem gondolkodunk helyesen. A gondolkodásunknak összhangban kell lennie Isten Igéjével, mert a hitünk nem állhat fölötte annak a tudásszintnek, amire szert tettünk az Igéből. A Bibliának nagyon sok mondanivalója van az elméről.


Péld. 3:5
Bizodalmad legyen az Úrban teljes szívedből; a magad ÉRTELMÉRE [elméjére] pedig ne támaszkodjál.


2 Kor. 10:5
Lerontván OKOSKODÁSOKAT és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden GONDOLATOT, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak.


Róma 12:2
És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti ELMÉTEKNEK megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.


Az elménket úgy újíthatjuk meg, hogy Isten Igéjét tanulmányozzuk. A Biblia azt tanítja, hogy a „Krisztus értelme” legyen bennünk. (1 Kor. 2:16) Az egyetlen lehetséges módja annak, hogy a Krisztus értelme legyen bennünk: ha tanulmányozzuk az Ő Igéjét, hisszük a szívünkben és az alapján cselekszünk.


Isten Igéje azt is tanítja, hogy csak azokról gondolkodjunk: amik igazak, amik tisztességesek, amikigazságosak, amik tiszták, amik kedvesek, amik jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dicséret.(Fil. 4:8) Isten Igéjének tehát nagyon is sok mondanivalója van az elméről!


A gondolatok két különböző forrásból születhetnek. Azok a gondolatok ugyanis, amik az eszünkbe jutnak, nem mindig az elménkből származnak. Az ördög sok olyan gondolatot plántál belénk, ami rajtunk kívülrőlered. Ez az egyik forrás. Az Istentől származó gondolatok természetesen a bensőnkben keletkeznek. Ezek a szellemünkön keresztül jutnak az elménkbe.


Ha az imádságon, az elmélkedésen és az Ige tanulmányozásán keresztül szoros kapcsolatban maradsz az Úrral, meg fogod tanulni, hogyan különböztetheted meg a gondolataid forrását. A gonosz gondolatok természetesen az ördögtől származnak. Ugyanakkor tudjuk, hogy Isten szeretet, és a szeretet nem gondol gonoszt, nem hallja meg és nem látja meg a gonoszt. Az ilyenfajta gondolatok Istentől vannak.


A gondolkodásra vonatkozó igeversekből a legtöbb keresztény csupán a dolog negatív oldalát érti meg, (bár egyaránt van negatív és pozitív oldala, a pozitív oldal a fontosabb.)


Például, ha valaki a „megvallást” említi, a legtöbben a bűnök, a gyengeség, a kudarc megvallására gondolnak. A Biblia azt mondja: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” (1 János 1:9)


Isten Igéjének azonban sokkal több mondanivalója van a megvallások pozitív oldaláról, mint a negatívról. Ha az emberek ezt megértenék, nagy változást hozna az életükben és a gondolkodásukban. De a megvallásoknak csupán az egyik oldaláról hallottak prédikációt – a negatívról. Ezért aztán csak a negatív oldalt gyakorolták: a „ne tedd”-oldalt.


Pál azonban a következőt írja a Róma 10:9-ben: „…ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról…” Ez nem a bűnök megvallására utal, és nem is a gyengeségek megvallása. Sokkal inkább Jézus Krisztus uralmának a megvallása. Ez az igerész így folytatódik: „…és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta Őt a halálból, üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk a megigazulásra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.”


Ez nem negatív megvallás, ez egy pozitív megvallás! A kereszténységet tulajdonképpen a „nagy megvallásnak” nevezik. A Zsidó 3:1-ben az áll, hogy a mi „hitvallásunk” – néhány bibliakiadás széljegyzete szerint „megvallásunk” apostolára és főpapjára figyelmezzünk.


Mit is jelent a „megvallás” szó:
kijelentése és megerősítése annak, amit hiszünk
bizonyságtétel arról, amit tudunk
tanúskodás egy igazság mellett, amelyet elfogadtunk


Fontos, hogy úgy cselekedjünk, ahogy a Zsidó 4:14 buzdít minket, és „…ragaszkodjunk hitvallásunkhoz[megvallásunkhoz].”


Az is elengedhetetlen, hogy folyamatosan megvalljuk a megváltásunkat a sátán uralma alól, és hogy megvalljuk: soha többé nem hatalmaskodik felettünk a kárhoztatás, a félelem vagy a betegség által. A megvallásaink a sátán vereségét jelenti. Jézus legyőzte az ördögöt, több mint kétezer évvel ezelőtt. Annak azonban, amit Jézus jogi szinten elvégzett értünk, lételemmé, élő valósággá kell válnia az életünkben. A megváltás gyakorlati oldala az, aminek valósággá kell válnia az életünkben. Soha nem értjük meg Isten Igéjét, amíg nem látjuk tisztán a megváltás két különböző oldalát: a jogi oldalt és a gyakorlati oldalt.


Íme, egy példa a megváltás jogi oldalára: Gyakran imádkozunk így: „Istenem, váltsd meg ezt az embert”, vagy: „Istenem, gyógyítsd meg azt az asszonyt.” Pedig Isten oldaláról nézve már meggyógyult és megváltást nyertek ezek az emberek. Vagyis, Isten kiengesztelődött a világgal Krisztusban. Jézusnak nem kell újra meghalnia, hogy bárkit is megváltson. Egyszer már meghalt, igaz? Többé nem kell a vérét ontania. A megváltás jogi oldalát tekintve, Isten már mindent megtett, amit kellett, hogy biztosítsa a megváltásunkat!


Ha valaki pusztán a megváltás jogi oldalával foglalkozik, és csakis azt tanítja, az emberek ebből semmit nem fognak megtapasztalni az életükben. Amit tanítanak, az jogi értelemben helyénvaló, a hívők azonban hideggé, halottá és vallásossá válnak, mert a megváltásnak csak az egyik oldalát tanították nekik, és így a megváltás nem vált élő valósággá az életükben.


Másrészt viszont, ha kizárólag a gyakorlati, a megtapasztalásokon alapuló oldalát tanítják a megváltásnak, az vad fanatizmust és szélsőségeket eredményez. Ha tehát egy szolgáló pusztán a gyakorlati oldalról prédikál, az emberek Isten Igéjén kívüleső megtapasztalásokat fognak keresni. (A kettő között egyensúlyt kell találnunk, hogy élvezhessük mindazt, amit Isten törvényesen biztosított számunkra a megváltásban.)


Mindaz, amit az Úr törvényesen megvásárolt és megszerzett a számunkra, akkor válik valóságosan is a sajátunkká, ha szívünkből hisszük Isten Igéjét és a szánkkal megvalljuk, hogy igaz, és hogy az a miénk.


A megváltás e két oldaláról olvashatunk például Pálnak a római keresztényekhez írott levelében. A Róma 10:8-ban Pál a következőt mondja: „…a hit beszéde, amelyet mi hirdetünk.” Sehol az Ószövetségben nem találunk ilyen kifejezést, mert az ószövetségi ember számára nem volt elérhető a megváltás megtapasztalása úgy, amint nekünk ma. Nem is igazán értették az eljövendő Messiásról szóló próféciákat! Még a négy evangéliumban sem látjuk körvonalazódni a megváltást, amit Jézus hozott, hiszen addig nem volt elérhető az emberek számára, amíg Ő a földön volt. Jézus megbocsátotta ugyan a bűnöket, mi viszont sokkal többet kaptunk a megváltásban, mint csupán a bűnbocsánat – mi „új teremtmények” lettünk!


A megváltás csak azt követően vált elérhetővé, hogy Jézust keresztre feszítették, feltámadt a halálból és az Atya jobbján leült a trónra. Ez azt jelenti, hogy az új szövetség nem lépett addig hatályba, amíg az újszövetségi főpapság fel nem állt. Jézus az Új Szövetség Főpapja!


Egyesek ezt nehezen értik meg, mert úgy gondolják, a megváltás már Jézus földi életében érvényben volt. Ez azonban nem így van. A megváltás akkor még nem volt érvényben. Néhányan azok közül, akik akkor a földön éltek, elnyerték ugyan a bűneik bocsánatát, de az új szövetség alatt sokkal több adatott nekünk, mint pusztán a bűnök bocsánata. Nekünk az újjászületés adatott, és az újjászületés által új teremtményekké váltunk a Krisztus Jézusban.


Ha valaki vétkezik az újjászületése után, nem szükséges újra és újra újjászületnie. Egy ember csak egyszer születhet újjá, bűneinek bocsánatát viszont nagyon sokszor elveheti, köszönet érte Istennek. Egy kereszténynek, aki bűnt követ el, a következő ígéret áll a rendelkezésére: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket…”
(1 János 1:9)


Amint korábban már idéztük, a Róma 10:9-10 azt mondja: „Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztott Őt a halálból, üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk a megigazulásra…” Amikor a bűnösök Isten Igéjét hallják prédikálni, az kiigazítja a gondolkodásukat. Az Ige rávilágít arra, hogy elveszettek, hogy bűnösök, hogy nem képesek üdvözíteni önmagukat, hogy képtelenek megigazítani vagy megváltani saját magukat.


Egy bűnös embernek egyszerűen a következőt kell mondania Istennek: „Drága Istenem, elismerem, hogy bűnös vagyok, és nem tudom megváltani magamat. A Te Igédből tudom, hogy képtelen vagyok magamat igazzá tenni, de köszönöm, hogy Te szeretsz engem és elküldted az Úr Jézus Krisztust, hogy meghaljon értem. Az Ő megigazulása által a megváltás elérhetővé vált számomra. Hiszem, hogy Jézus meghalt a bűneimért a Biblia tanítása szerint. Hiszem, hogy Ő feltámadt a halálból az én megigazulásomért. Megvallom, hogy Jézus az én Uram és Megváltóm.”


Ha ezt tesszük, akkor az Ige szerint gondolkodunk, és abban hiszünk, amit a Biblia mond. A megvallás pedig megteremti az üdvösség valóságát az emberi szellemben.


Óriási különbséget jelent, hogy miként indul a keresztény életünk. Ha például az ember gondolkodásmódja, hite és megvallásai már elejétől fogva helyesek, sokkal kevésbé lesz ingadozó és labilis a keresztény életútja. Ha viszont nem kap megfelelő tanítást, az ördög kihasználja a tudatlanságát, legyőzi és kirabolja mindabból, amit Isten már megtett érte. Mert ha nem ismeri Isten Igéjét, és nem tudja, miként ragaszkodjon a hite megvallásához, az ördög annyira eltorzíthatja a helyzetét, hogy úgy érzi, még üdvössége sincs. Azután, ha egy frissen megtért keresztény apróbb hibákat követ el, az ördög azonnal a fülébe súgja: „Nos, szépen vagyunk, látod, nem megy ez neked, úgyhogy jobban teszed, ha már most feladod!”


Ugyan ez a helyzet a gyógyulással kapcsolatban is. Ne feledd, a megvallás a sátán veszte. A Zsidó 4:14 azt mondja: Lévén annakokáért nagy főpapunk, aki áthatolt az egeken: Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz. (Vagyis mondjuk mindig ugyanazt.) Mit is jelent ez? Olyan nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia. Ő ott van, hogy képviseljen minket az Atyánál. Jézus a következőt mondja:Meghaltam értük. Elvettem a bűneiket. Megváltottam őket. Bűnné lettem az ő bűnük miatt, hogy ők Isten igazsága lehessenek énbennem. Elvettem a gyengeségeiket és elhordoztam a betegségeiket. Kiszabadítottam őket a sötétség hatalmából. Újjá teremtettem őket. Ezt mondja Jézus az Ő Igéjében. Ez az igevers a görög nyelvű eredeti szövegben szószerint s következőképpen hangzik: ragaszkodjunk ahhoz, hogy mindig ugyanazt mondjuk. Tehát ilyen legyen a megvallásunk!


Megvallásaink vagy bebörtönöznek, vagy szabaddá tesznek bennünket. Megvallásunk annak az eredménye, amit hiszünk; a hitünk pedig annak az eredménye, amit helyesen vagy helytelenül gondolunk.


Négy nagyon fontos dologgal kell tisztában lennünk:
Tudnunk kell, hogy mit végzett el Isten értünk a Krisztusban.
Ebben hinnünk kell, és ezt meg kell vallanunk, hiszen a megvallásaink teremtik meg hitünk valóságát.
A megvallásaink által jön valóságba a megváltás az életünkben.
Tisztában kell lennünk azzal, hogy Isten milyen munkát végzett el bennünk az Ige és a Szent Szellem által.
Fontos tudnunk, hogy mit tesz értünk az Úr Jézus Krisztus most, jelenlegi szolgálatában a Mennyei Atya jobbján.
Látnunk kell, hogy mit tehet értünk Isten Igéje az ajkainkon keresztül, vagyis, mit képes Isten elvégezni rajtunk keresztül.


A Filippi 2:13 azt mondja: „Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést jókedvéből.” Isten bennünk és általunk munkálkodik, nem pedig rajtunk kívül. Isten a Gyülekezetnek adta a hatalmat és a megbízatást, hogy elmenvén széles e világra hirdesse az evangéliumot minden teremtésnek.


Istennek az a terve, hogy rajtunk keresztül munkálkodjon. A Szent Szellem a mi Segítőnk. De Ő semmiképpen nem végzi el a munkát helyettünk. A Szent Szellem nem azért küldetett, hogy Ő maga végezze el! A János 14:18-ban így olvasható (amerikai revideált fordítás): Nem hagylak titeket segítség nélkül. Eljövök hozzátok és egy másik Segítőt küldök nektek. A görög paraklétosz szó, amelyet ’vigasztaló’-nak fordítunk, valójában azt jelenti: ’aki segítségül adatott valaki mellé’.


Isten azért küldte a Szent Szellemet, hogy segítsen nekünk a munka elvégzésében. Sokszor hagyjuk magára a Szent Szellemet, hogy egyedül végezzen el mindent. Ha azonban Ő mindent megtenne, nem lenne szükséges misszionáriusokat küldenünk mindenfelé.


Gyakori az ilyen imádság: „Istenem, győzd meg ezt az embert a bűneiről. Adj igazi bűntudatra ébredést a számára!” Addig azonban nem fog bűntudatra ébredni, amíg valaki el nem viszi neki Isten Igéjét. Az Ige hallása nélkül nem ébred bűntudatra. A Róma 10:13-14-ben Pál azt mondja: „Mert mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik. Mimódon hívják azért segítségül azt, akiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig abban, aki felől nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül?” A Biblia tanítása szerint Isten úgy rendelte, hogy az emberek az Ige hirdetése által üdvözüljenek.


Természetesen hiszünk a jelekben és a csodákban, ezek azonban senkit sem üdvözítenek, pusztán megragadják az emberek figyelmét. Milyest jelek és csodák történnek, lehet beszélni az embereknek arról, hogyan üdvözülhetnek.


Ha ezen a területen helytelen a gondolkodásunk, a hitünk is helytelen lesz. Aztán helytelen lesz a beszédünk, míg végül összezavarodunk és legyőzötté válunk. Meg kell értenünk mi az, amit Isten Igéje képes elvégezni az ajkainkon keresztül, mert amint láttuk, a Szent Szellem azért küldetett, hogy segítsen nekünk.


Túl sok időt töltöttünk el azzal, hogy egyszerűen csak vártuk az áldásokat a gyülekezeteinkben. Így imádkoztunk: „Uram, küld be az embereket”, vagy: „Uram, menj és üdvözítsd az embereket.” Pedig az igazság az, hogy ez a mi felelősségünk. Hiszen azért kaptuk a Szent Szellemet, hogy segítsen behozni az embereket a gyülekezetbe, segítsen üdvösségre vezetni őket, és hogy képesek legyünk végezni az Úr munkáját. De ha erre nem vagyunk hajlandóak, azzal csak az időnket pazaroljuk, hogy hosszú órákon át imádkozunk kérvén a Szent Szellemet, hogy mindezt végezze el helyettünk.


Dallasban egyszer megkért egy asszony, hogy imádkozzam érte. Akkor már három nap és éjszaka csak imádkozott és böjtölt, keresve Isten akaratát az élete fölött. Amikor megkérdeztem, mit mutatott neki az Úr, azt válaszolta: Isten azt akarja, hogy embereket látogasson meg, szórólapokat osztogasson, egyének felé szolgáljon. Mondtam neki, hogy háromnapi böjttől menthettem volna meg, ha megkérdezett volna, mert pontosan ezt tanítja Isten Igéje, és az Úr ezt várja el minden gyermekétől.


Nemcsak az számít, amit te személy szerint tudsz az Úr Jézus Krisztusról; ami igazán számít, az az, amit Isten Igéje mond arról, hogy ki vagy te most „a Krisztusban”. Nem egy keresztény jött hozzám a következő problémával:


- Hagin testvér, ezt-és-ezt olvastam a Bibliában. Tudom, hogy a Biblia azt tanítja, hogy ez igaz a keresztényeket illetően. Tudom, hogy üdvösségem van és a Szent Szellemmel is betöltekeztem, de ez az ígéret egyáltalán nem tűnik nekem valóságosnak.


Ilyenkor megkérdezem tőlük:


- Cselekedtél már úgy valaha is, mint akinek ez valóságos? Kijelentetted már valakinek, hogy ez igaz? Megvallottad már valaha, hogy így is van?


Azt válaszolják:


- Ó, nem! Várok, amíg biztos nem leszek a dolgomban.


Mire én:


- Miért, talán azt gondolod, a Biblia hazudott? A Biblia azt mondja, hogy ez így van. Hazugság lenne a Biblia?


- Ó nem, de azt akarom, hogy először valósággá váljon a bensőmben, aztán majd kimondom.


A Biblia viszont a következőt mondja: „…szájjal teszünk pedig vallást…” (Róma 10:10) Isten minden ígéretét előbb meg kell vallani, mint valóságot, hogy valóban azzá is váljon. Az Ige szerint már az, de hogy a te életedben is valóságba jöjjön, meg kell vallanod, mint valóságot.


Amikor megvallod, hogy ki vagy Krisztusban, és úgy is jársz, valóságosan birtokba veszed azt, ami jog szerint megillet.


Egy keresztény nem felújítva lett, mint ahogy felújítanak egy régi matracot. Egy matracot csak áthúznak. Az újjászületés azonban nem megjavítást vagy felújítást jelent. Egy újjászületett keresztény teljesen új teremtmény; egy új teremtés. A 2 Kor. 5:17 egyik fordítása szerint: „új fajta az”. Ez az új teremtés olyan valamit jelent, ami azelőtt nem létezett!


Az újjászületett keresztények nem csupán bűnbocsánatot nyert bűnösök. Mi nem szegény, gyenge, botladozó, épphogy boldoguló gyülekezeti tagok vagyunk. Mi új teremtmények vagyunk a Krisztus Jézusban!


Két dolgot érdemes megfogadnia minden kereszténynek:
Elhinni és elfogadni bármit is mondjon Isten az Ő Igéjében.
Cselekedni mindazt, amit Ő mond az Igében.


Efézus 1:7-8
Akiben van a mi megváltásunk az Ő vére által, a bűnöknek eltörlése az Ő kegyelmének gazdagsága szerint, melyet nagy bőséggel közölt velünk minden bölcsességgel és értelemmel.


Krisztusban vagyunk mi megváltva. Őbenne van a mi megváltásunk. A szellemi haláltól lettünk megváltva, vagyis attól, ami legelőször is bűnösökké tett bennünket!


Mondhatjuk úgy is, hogy a törvény átkától vagyunk megváltva, ahogy ezt a Galata 3:13 állítja: „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká tétetvén érettünk, mert meg van írva: Átkozott minden, aki fán függ.” Ha Mózes törvényeit nézzük, azt látjuk, hogy Isten törvényeinek megszegéséért háromszoros büntetés járt: szegénység, betegség és halál – szellemi halál.


Jézus azért jött, hogy megváltson minket, mert a bűn és a szellemi halál hatalmába kerültünk, és a sátán uralkodott rajtunk. Most azonban, hogy megváltást nyertünk Krisztusban, a sátán hatalma megtört felettünk! Ez azt jelenti, hogy abban a pillanatban elvesztette hatalmát az életünk felett, amikor újjászülettünk – új teremtményekké váltunk a Krisztus Jézusban. Új Urat és Mestert kaptunk, hogy Ő uralkodjon felettünk – Jézus Krisztust. Azelőtt, a sátán volt az urunk és mesterünk, ő uralt minket. De most, hogy új teremtményekké lettünk a Krisztus Jézusban, Jézus lett az Urunk. Erről olvasunk a Róma 6:14-ben: „Mert a bűn tirajtatok nem uralkodik, mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.”


Ha valami uralkodik rajtad, annak hatalma van feletted. A bűn és a sátán szinonim szavak. Ezt a verset így is fordíthatnánk: „Mert a sátán tirajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.”


Krisztus váltott meg minket. Ő a mi Fejünk. Ő a Gyülekezet feje. Ha Krisztus a Feje a Gyülekezetnek, és ha mi Krisztus Testének – a Gyülekezetnek – tagjai vagyunk, akkor biztosan Ő a mi Fejünk. Van a sátánnak hatalma arra, hogy Krisztus Teste fölött uralkodjon? Nincs! Mi Krisztusé vagyunk, ezért minket csak Krisztus uralhat.


Így tehát, mivel a sátán többé nem uralhat minket, a gyengeség és a betegség sem uralhat. Régi szokásaink sem uralhatnak minket többé. Miért? Mert új teremtmények vagyunk a Krisztus Jézusban!


Ezt először hinnünk kell! Majd elkezdünk beszélni róla, végül annyira valóságossá válik a szellemünkben, hogy minden helyzeten felülkerekedünk, és győzedelmes életet tudunk élni Krisztusban. Ahogy a Jelenések 12:11 mondja: „És ők legyőzték azt a Bárány véréért [által] és az ő bizonyságtételüknek beszédéért [által]…”


A beszédünkből mindig megállapítható, hogy milyen szinten állunk szellemi értelemben. A keresztények többsége idézi a megváltásról szóló Igéket, és azért imádkozik, hogy valósággá váljanak az életében, mert nem ismeri fel, hogy mivel újjászületett a Krisztusban, az Ige már valóság az életében. Annyit kell csak tenniük, hogy követelik ezeket az ígéreteket azáltal, hogy kinyúlnak és elveszik, birtokba veszik azokat.


Most sokan megkérdezik: „Ha ez ilyen egyszerűen elérhető, nekem miért nincs meg még mindig?” Nos, ha lenne a bankban tízezer dollár a neveden, de nem tudnál róla, nem sokat jelentene a számodra, noha a tiéd. És valótlant állítanál, ha azt mondanád, hogy a pénz nem a tied. A szellemi dolgokra nézve is igaz ez. Ha nem tudod, hogy a szellemi dolgok már hozzád tartoznak, semmi előnyöd nem származik belőlük. Magadévá kell tenned őket – nem jogi, hanem gyakorlati értelemben.


Egyik kedvenc igém, amelyik olyan sokat segített nekem az évek során: „Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítelek, és igazságom jobbjával támogatlak.” (Ésaiás 41:10)


Egyes keresztények, amikor úgy érzik, sötét felhő alá kerültek, felkiáltanak: „Ó Istenem, segíts rajtunk!” Isten ilyenkor megteszi, mert Ő egy kegyelmes Isten és leereszkedik a mi szintünkre. De sokkal jobb lenne ránk nézve, ha az áldásainkért mi emelkednénk fel az Ő szintjére. Táplálhatjuk és növelhetjük fejünk fölött a sötét felhőket helytelen hitünk által. De szét is oszlathatjuk őket, ha helyes, Isten Igéjére alapozott a gondolkodásunk, he helyesek a megvallásaink és a hitünk. Isten értelmével kell bírnunk; ennek egyetlen módja, hogy elérjük, ha úgy gondolkodunk, mint Ő. Ez azt jelenti, hogy azon gondolkodunk, amit Isten mond az Igéjében, és azt megvalljuk, mint igazságot!






(Forrás: KENNETH E. HAGIN - Helyes és helytelen gondolkodás c. könyv)



Olvass tovább: http://van-remeny.webnode.hu/predikaciok/helyes-es-helytelen-gondolkodas/