2017. szeptember 28., csütörtök

Andrew Wommack- Ne mondd!

“Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? (Máté 6:31)


Ebben a részben Jézus azt mondja, hogy ne aggódjunk és ne nyugtalankodjunk anyagi szükségeink felől. Lehetetlenség lenne nem gondolnunk egyáltalán fizikai szükségleteinkre.
Még Jézus is gondolt a pénzügyi szükségére, amikor adót kellett fizetnie. (Máté 17:24-27.) 
Ne foglalja el gondolatainkat a gazdagság, az élet szükségletei felől való aggódásra ne fordítsunk időt. Ezek a dolgok ráadásként adatnak nekünk, amikor az első helyre tesszük Isten Királyságának keresését.

E szerint a vers szerint a nyugtalanító gondolatokat akkor ragadjuk meg, amikor kimondjuk őket. Kételkedő gondolatok jönni fognak, ám addig nem vétkezünk, amíg nem fogadjuk be őket, tehát ne beszéljük ki aggódó gondolatainkat!

Igen fontos számunkra, hogy vigyázzunk azzal, amiről beszélünk. Jézus arra figyelmeztet bennünket, hogy hitben szóljunk, mely megfelel az Ő Igéjének, így pozitív eredmények fogják követni beszédünket. Ha a kételkedés szavait beszéljük, akkor végül hinni fogunk bennük, és megtörténnek azok a negatív dolgok, amiket ezek a szavak kifejeztek. 
Nincs olyan, hogy “üres szavak”, melyek ne dolgoznának értünk vagy ellenünk. 
Halál vagy élet van minden kimondott szavunkban. (Példabeszédek 18:21.) 
Szavaink lehetnek a legerőteljesebb fegyvereink Isten erejének felszabadítására és az ördög legyőzésére, vagy ellenkezőleg, a gonosz csapdájává is válhatnak. (Példabeszédek 6:2.)

Őrködj ma a szavaid felett. Ne táplálj magadban félelemmel, aggódással, vagy a szembejövő helyzetekkel kapcsolatos nyugtalanító gondolatokat. Ehelyett tudatosan törekedj arra, hogy olyan módon szólj, ami hitedet, bizalmadat és magabiztosságodat fejezi ki az Úr iránt.

Kenneth Hagin : Újonnan születve!

,,Mint akik újonnan születtetek, nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek Igéje által, amely él és megmarad örökké.,, - 1Péter 1,23.

Minket Isten nemzett.
Mi Istentől születtünk.
Mi Isten gyermekei vagyunk.
Mi Isten örökösei vagyunk.
Mi társ-örökösei (a ‘társ’ azt jelenti, hogy ‘egyenlő’) vagyunk Jézusnak
(Róm. 8,17).

Amikor ezt kijelentjük, nem önmagunkat magasztaljuk fel. Istent magasztaljuk és azt, amit Ő tett értünk az Úr Jézus Krisztus által. Nem mi tettük magunkat új teremtéssé. Isten tett minket új teremtéssé. Ő a mi hitünk szerzője és bevégzője. Mi új teremtmények vagyunk, Isten teremtett minket újjá a Krisztus Jézusban!

Megvallás: Engem Isten nemzett, Istentől születtem. Én romolhatatlan magból születtem, Isten élő Igéje által. Beleszülettem a szellemi valóságba, örök életet kaptam, és a szőlőtő vesszejévé lettem Isten romolhatatlan Igéje által.

Szellemi vérátömlesztés - avagy új élet a Király vérvonalában

„Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, hanem drága véren - mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén." (1Pét 1,18-19)

Világok harca


Amikor Jézus eljött ebbe a Világba, elhozta azt a szellemi világosságot, amivel az újjászületett hívők a mindennapi események mögé tudnak nézni, és meg tudják látni a szellemi világban működő folyamatokat is - melyek alapvetően irányítják fizikai szinten a történéseket. Úgy is mondhatnánk, ezzel lehetőséget kaptunk arra, hogy ne az események sodorjanak bennünket, és hányjanak ide-oda, hanem azok fölé kerülve, mi tudjuk szellemi bölcsességben befolyásolni, irányítani és kézben tartani azokat (Mt 4,16).

Hogy ezt megértsük, tudnunk kell, hogy két szellemi birodalom működik jelenleg Földünkön. Egyrészt sátán királysága, másrészt Isten királysága. A hatalmat, amit az első ember, Ádám kapott Istentől, (miszerint uralkodjon ezen a Földön), sátán megtévesztéssel megszerezte az első emberpártól, s azóta ő ennek a Földnek az istene. (2Kor 4,4)
Hatalma alatt vannak az emberek, és mivel ő maga a bűn, ezért a bűn uralkodik az emberek felett, tehát az emberek a bűn rabszolgái (Róm 6,20). A sátáni birodalom a sötétség szellemi birodalma, az ördög az ő hadseregével (démonaival) egyetemben kénye-kedve szerint bánik az uralma alatt lévő emberekkel (Ef 2,2).

Ezzel szemben, Jézus a Mennyei Birodalom küldöttjeként jött el. Legyőzte, sőt lefegyverezte a gonosz démoni erőket (Kol 2,15), majd egy dekrétumot fogadtatott el sátánnal, mely szerint minden egyes embert el kell engednie a rabszolgaságából, aki Őt, Jézust választja Urának. Jézus tehát elindította Isten királyságának működését itt a Földön, mondhatni megalapította a Mennyei Birodalom külbirtokát, provinciáját. Minden egyes ember, aki elfogadja Jézus megváltói munkáját, és megteszi Őt élete Urává, annak Isten egy új életet ad, újjászüli őt (Ján 1,12-13), ezáltal teljes tisztaságban és szentségben átkerül sátán királyságából, Isten Mennyei Birodalmába.

Tehát mi Isten Királyságát, a Mennyei Birodalmat képviseljük itt, a földi körülmények között, egy számunkra már idegen területen, sátán királyságában. Már nem ehhez a világhoz tartozunk, hanem mennyei állampolgárok és mennyei küldöttek vagyunk, felruházva és felfegyverezve a Menny természetfeletti hatalmával és erejével (Luk 10,19).
Kérdés az, hogy mi - újjászületett keresztények - mit kezdünk ezzel az új élettel és hatalommal, amit megkaptunk Krisztusban! A kereszténységet üres vallásként éljük tovább, és a saját földi életünket, saját kis királyságunkat építjük, vagy belépünk végre mennyei elhívásunkba, mennyei küldetésünkbe?
Ez az a pont, ahol szükséges megértenünk, hogy Jézus vére mit is jelent számunkra!


Jézus véráldozatával egy új faj született

Az engesztelés legfontosabb eszköze a vér. Az Ószövetségben állandó véráldozatra volt szüksége ahhoz Isten népének, Izraelnek, hogy az Örökkévalónál kiengesztelés szerezzen. A bűnökért való engesztelést az állatok vérének kiontása biztosította, ám ez az áldozat csupán csak elfedezte a bűnöket, de az ember lelkiismeretét nem tudta megtisztítani, hiszen jelképes cselekedetek által kívülre helyezte a hangsúlyt.

A Zsidó levél 9.fejezetében a 11. verstől a 15. versig a következőket olvashatjuk:

"Krisztus pedig megjelenvén, mint a jövendő javaknak főpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált, azaz nem e világból való sátoron keresztül, És nem bakok és tulkok vére által, hanem az ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve. Mert ha a bakoknak és bikáknak a vére, meg a tehén hamva, a tisztátalanokra hintetvén, megszentel a testnek tisztaságára: Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, a ki örökké való Szellem által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek. És ezért új szövetségnek a közbenjárója Ő, hogy meghalván az első szövetségbeli bűnök váltságáért, a hivatottak elnyerjék az örökkévaló örökségnek ígéretét."

A fenti igeversekből láthatjuk, hogy Jézus Krisztus keresztáldozata, az Ő vére, egy olyan szellemi valóság, amelynek elfogadásakor megnyílt számunkra az örökkévaló örökség ígérete. Az eredeti görög szövegben az "örökkévaló örökség ígérete" a múltra és a jövőre egyaránt vonatkozó birtoklás bejelentését fejezi ki.
Sokszor csupán a bűnbocsánatot látjuk a keresztben, pedig a végleges hangsúly az új szövetségen, az új vérvonalon és az azzal járó összes előjogon, örökségen van.
Gondoljunk bele, Jézus vérének elfogadása egy olyan szellemi valóságba emel, ami túlmutat mindenen, ami földi. Egy új faj született meg szellemünkkel együtt, amikor újjászülettünk. Ennek az új teremtésnek már semmi köze a bukott ádámi fajhoz, ez a királyi vérvonal. A krisztusi faj.
Egy új, természetfeletti élet kezdődött el bennünk, ami legbensőbb lényünket határozza meg. Ha ezt világosan megértjük, nem maradunk soha többé olyan hívők, akik identitászavarban küszködnek.
Sátán nem tud mit kezdeni azokkal a hívőkkel, akik ezt az igazságot megélik, és életük szerves részévé teszik. Az ördög leginkább a Jézus vérében rejlő identitásunkat próbálja támadni, emlékeztetve minket az ádámi vérvonalunk okozta átkokra, bűnökre, és a bukott természet mindennemű hozományára.
Aki azonban felismeri és megérti azt a "szellemi vérátömlesztést", amit Krisztus adott nekünk a kereszten, soha többé nem fog mennyei identitásában meginogni, krisztusi természettel fog mindenhez hozzáállni.



Az újszövetség vére által, mennyei DNS-t örököltünk

A vércsoport egy régóta használt megkülönböztetési módszer. Maga a vércsoport azt jelenti, - nagyon-nagyon leegyszerűsítve -, hogy minden ember vérét be lehet sorolni nagy csoportokba, (4 féle) bizonyos kémiai reakciók alapján, ami az illető vérére jellemző. A vércsoport viszont nem egyedi. Mivel csak pár ezer különböző vércsoport van, így minden sokezredik ember ugyanolyan vércsoporttal rendelkezik. Tehát, például egy többmilliós városban van több száz, vagy akár több ezer egyforma vércsoportú egyén.

A DNS viszont más. Ez az az örökítőanyag, ami mindenkinek minden sejtjében egyénre szabottan benne van. Ez tartalmazza a génjeinket. Ezen kívül vannak a DNS spirálon olyan kicsi részecskék, amik kiválóan alkalmasak arra, hogy embereket megkülönböztessünk. Ugyanis olyan sok, és egyben sokféle kis régió (orvosi nyelven, marker) van ezen a spirálon, hogy ezáltal minden embernek különböző a DNS-e, tehát tökéletesen egyedi.
Amíg a DNS, mint örökítő anyag, nagyon korrekt bizonyíték lehet valaki beazonosítása felől, addig a vércsoport csak a valószínűség megállapítását teszi lehetővé.

Milyen érdekes, hogy a modern genetikával foglalkozó orvostudomány és más DNS-t vizsgáló társmódszerek, mint például a bioenergetika, kimondja, hogy a DNS tulajdonképpen több, mint egy örökítésért felelős speciális nukleinsav. Gyakorlatilag tartalmaz minden olyan információt, mely kapcsolatban áll a tudattal, a szabad választási joggal, és befolyásolja az ember fizikai, pszichés és szellemi fejlődését.
E tudomány szerint a megfelelő „utasítást” (kérést), a DNS burok megfelelő mágneses szintje veszi át, illetve „értelmezi” azt. Ez a mágneses tér „hall” és utasításként értelmez minden agyi-elme produktumot (azaz gondolatot) és kimondott szót (annak rezgésszintjét), ezért kell odafigyelnünk arra, hogy mit mondunk, mert így annak a rezgésszintjét veszi át egész szervezetünk és azt is tekinti természetesnek!

Ha átgondoljuk azt, hogy Isten a világot az Ő hangjával, az Ő "Legyen" szavával teremtette, és mivel szólt, minden előállt a láthatatlanból, akkor erősen elgondolkodtató az a tény, amit az emberi tudományok csupán csak karcolgatni próbálnak Isten végtelen mélységéből, bölcsességéből.

Jézus Krisztus, Aki mindenek előtt született az Atyától, és akiben teremtetett minden; földi szolgálata során nem csupán a Mennyei Atya sajátos, nem emberi fajtól származó kromoszómáját hordozta testében, hanem olyan mennyei DNS-t, ami által mindig tisztában volt identitásával. Amikor szólt, maga Isten szólt az Ő teremtő erejével. Gondoljunk arra, amikor Lázárnak azt mondta az Úr: "Lázár, jöjj ki!" ...és Lázár kisétált a sírból. Fantasztikus! A Halálnak át kellett adnia Lázárt, amikor az Élet Ura kiparancsolta lelkét markaiból!

Azt hiszem, így könnyebben megérthetjük, hogy Jézus véráldozatával, mit is örököltünk. A vérontás szellemi valósága betört sátán sötét birodalmába, és kiragadta az embert az ádámi veszteségből, krisztusi örökségbe.
Mióta új teremtések lettünk, Krisztus értelme lakozik bennünk gazdagon. Így nem gondolkodhatunk "ádámi módon". Mivel az Úr Jézus az elsőszülött, az első zsenge, s mi az Ő feltámadásában vele együtt már feltámadtunk egy új, szellemi életre, ezért atyjafiaiként, ugyanabba a vérvonalba kerültünk bele a kereszt igazsága által, melyben Ő van. Mennyei DNS jellemzi tehát a belső emberünket, aki napról-napra megerősödik. Így tehát "krisztusiak" lettünk.
Mivel a vérben van az élet, fontos megértenünk, hogy Jézus vérében van a mi új, szellemi életünk. Éppen ezért olyan dolgokat tehetünk, amit Krisztus tett. Ehhez azonban meg kell változtatni a kegyelem véréről való gondolkodásmódunkat. Ebben a vérben isteni Élet van.


Az áldozat, a megváltás, amit Jézus véghezvitt a golgotai kereszten, egy fantasztikus haditett volt, amelynek csodálatával a Menny, és a mennyei lények sem tudnak betelni. A halandót elnyeli a halhatatlanság, a nyomorúságost a dicsőséges.


Jézus vére által közelvalókká lettünk, az Atya, mint fiaira néz ránk. Azonban az, hogy beszélünk és gondolkodunk Istenről, még önmagában nem lesz sorsfordítóvá. Akkor változunk meg, ha rendelkezésünkre áll Isten élete, ereje, hatalma. És ez a vérben van.


Jézus Krisztus igazsága a birtokunkba került. Először igazzá lettünk, és utána tudtunk igazságosan cselekedni. Az engesztelő áldozat vérébe vetett hit által megmutatja Isten az Ő igazságát bennünk, rajtunk, általunk. Ami régen hajtott minket, az az ádámi, belső természet - meghalt. Meghaltak a romlott kívánságai, meghaltak a tervei, mert Jézus vére átkódolta mennyei DNS-sel. Egy új természet van éppen ezért bennünk. Ezért fontos, hogy engedjük, hogy a megszentelődésnek a vére működjön és hasson bennünk.


Járjunk tehát mennyei DNS-ünk szerint, engedjük, hogy felruházzon minket mennyei hatalommal, hogy minden élethelyzetben tudjuk használni Krisztus vérvonalának természetét sátán támadásai ellen. Ebben a vérvonalban élet van, szabadulás, gyógyulás, feltámadás, csodák. Így tekintsünk Jézus vérére! Így gondoljunk minden egyes úrvacsorakor az Ő megszentelő áldozatára, mint akik vér vagyunk az Ő véréből, a királyi vérvonal leszármazottai. Ez a vér hatalmat ad nekünk a győzelemre.

"És hallék nagy szózatot az égben, a mely ezt mondja vala: Most lett meg az idvesség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt. És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételöknek beszédéért; és az ő életöket nem kímélték mind halálig."(Jel 12, 10-11)

Isten áldjon, Testvérem!

Christa blogja-

Rómabeliekhez írt levél 8. rész 38-39. vers


1. Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.
2. Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.
3. Mert a mi a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben.
4. Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.
5. Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira.
6. Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség.
7. Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.
8. A kik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.
9. De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. A kiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.
10. Hogyha pedig Krisztus ti bennetek van, jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért.
11. De ha Annak a Lelke lakik bennetek, a ki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, a ki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által.
12. Annakokáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk:
13. Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.
14. Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.
15. Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, a ki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!
16. Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.
17. Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg.
18. Mert azt tartom, hogy a miket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik.
19. Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.
20. Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, a ki az alá vetette.
21. Azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára.
22. Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig.
23. Nemcsak ez pedig, hanem magok a Lélek zsengéjének birtokosai, mi magunk is fohászkodunk magunkban, várván a fiúságot, a mi testünknek megváltását.
24. Mert reménységben tartattunk meg; a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert a mit lát valaki, miért reményli is azt?
25. Ha pedig, a mit nem látunk, azt reméljük, békességes tűréssel várjuk.
26. Hasonlatosképen pedig a Lélek is segítségére van a mi erőtelenségünknek. Mert azt, a mit kérnünk kell, a mint kellene, nem tudjuk; de maga a Lélek esedezik mi érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.
27. A ki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint esedezik a szentekért.
28. Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak.
29. Mert a kiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok atyafi között.
30. A kiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta; és a kiket elhívott, azokat meg is igazította; a kiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.
31. Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?
32. A ki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?
33. Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, a ki megigazít;
34. Kicsoda az, a ki kárhoztat? Krisztus az, a ki meghalt, sőt a ki fel is támadott, a ki az Isten jobbján van, a ki esedezik is érettünk:
35. Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é?
36. A mint megvan írva, hogy: Te éretted gyilkoltatunk minden napon; olybá tekintenek mint vágó juhokat.
37. De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, a ki minket szeretett,
38. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők,
39. Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.


2017. szeptember 27., szerda

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Kiálts hozzám és megfelelek, és nagy dolgokat mondok néked, és megfoghatatlanokat, amelyeket nem tudsz.” (Jeremiás 33, 3)


Ezek a szavak az eredeti nyelvből különbözőképen fordíttatnak le. Egy fordítás így hangzik: „Nagy és magasztos dolgokat mutatok neked”. Egy másik: „Nagy és hihetetlen dolgokat hirdetek neked”. A keresztyén tapasztalataiban tényleg hihetetlen és különös dolgok fordulnak elő.
A lelki élet összes fejleményei nem egykönnyen közelíthetők meg. Jóllehet az általános tapasztalatokat, a bűnbánat, hit, öröm és remény érzéseit a hívők családjának minden tagja élvezi, de létezik az elragadtatásnak, a társalgásnak, a Krisztussal való öntudatos közösségnek egy magasabb országa, mely korántsem képezi még a hívők általános lakóhelyét.
Nem élvezzük mindnyájan Jánosnak azt az előjogát, hogy Jézus mellén nyugodhatnánk; sem Pálét, ki elragadtatott a harmadik égbe.

Az isteni dolgok felől való tapasztalati tudománynak vannak olyan magaslatai, melyről a ravaszság sasszeme és a világi bölcsesség elméssége még sohasem bírt sejtelemmel, csak egyedül Isten vezethet oda fel. 
De az a tüzes szekér, amelyen bennünket odavisz és azok a tüzes lovak, melyek azt a szekeret húzzák, a komoly ima. A buzgó ima legyőzi a kegyelem Istenét. „Mikor erős volt, küzdött az Istennel. Küzdött az angyallal és legyőzte; sírt és könyörgött néki. Béthelben találta meg őt, és ott beszélt velünk.” 
A komoly ima a Kármel hegyére viszi a keresztyént és képessé teszi arra, hogy az eget befedezze az áldás felhőivel, a földet pedig a kegyelem áradatával. A komoly ima felviszi a keresztyént a Pizga hegyére és megmutatja neki az ígért örökséget; a Tábor hegyére emel és megdicsőít, mígnem hasonlók leszünk e világon az Úrnak ábrázatához.
Ha a föld alkotta közönséges tapasztalatnál magasabb dolgokat akarsz elérni, nézz fel arra a sziklára, mely feletted magaslik és figyeld meg azt a kitartó ima ablakából hitszemeiddel.
Ha a te részedről magad felől kinyitod az ablakot, a másik oldalon nem fog bezáródni.

„Mondjunk hát hő imát,
Mely Istenhez érjen,
Felhőkön átmenjen.”

Dr. Jóó Sándor: Sem hideg, sem hév




Cseri Kálmán A Budapest Pasaréti Református Gyülekezet lelkipásztora 2004. július 4-én így emlékezett elődjére Dr Jóó Sándor /1910-1970/

http://joosandor.hu/dr-joo-sandor



“Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.” -Jelenések 3,15-16(link is)

Hadd jelentsem be rögtön a legelején, hogy én most ennek az Igének csak az elsőfeléről fogok beszélni, a másik fele a délutáni istentiszteleten elhangzó Igehirdetésnek lesz majd az alapigéje. Mint a többi levélnél, itt is jó tudni valamit arról a városról, amelyikben lévőgyülekezetnek szól a levél. Laodicea nagy és virágzó volt valamikor, II. Antiochus király alapította és feleségének, Laodicenak nevéről nevezte el. Ez volt talán a leggazdagabb az említett hét város között. Cicero úgy emlékezik meg róla, mint a nagy bankok városáról, - híres volt továbbá gyógyszeriparáról, ahol arcfestékeket, kenőcsöket, mindenféle gyógyító írt készítettek, - harmadik nevezetessége pedig a gyapjú ruha, a textil-kereskedelem volt.

Ebben a gőgös, fényűzővárosban élt az a keresztyén gyülekezet, amelyiknek János a felolvasott levelet küldi. Valószínű, hogy Pál apostol missziói munkájának volt az eredménye e gyülekezet, de a jelekből láthatóan nem sok öröme telhetett benne az apostolnak. A hét kis-ázsiai gyülekezet közül ez van legmélyebben. A többi gyülekezethez intézett levélben ha volt is panasza az egyház Urának, de volt valami dicsérnivaló is. Itt azonban csak panasz hangzik, itt nincs semmi dicséret, csak szemrehányás. Vegyük hát sorra a mondanivalóját!

Ezzel a már nagyon közismertté vált ítéletmondással kezdődik: “Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév, vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból” #Jel3.15-16(link isl). .
Nyomorúságos lelki állapot az, amit a Szentírás a hideg szóval fejez ki: ilyen a kihűlt szívű, a kőszívűember, ilyen a kegyetlen, az Isten ellen lázadó lélek, az Isten valóságának a tagadója. De még ennél is nagyobb nyomorúság a langymeleg lelkiállapot, amelyik hideg is, meg meleg is és éppen ezért sem nem hideg igazán, sem nem meleg. A lágymeleg emberek tehát a közömbös emberek, nem istentagadók, nem pogányok, de rosszabb az állapotuk, mintha azok volnának. A Krisztusról, egyházról, Isten országáról való beszédet úgy hallgatják, mint azok, akik régi ismerősei az ügynek, barátságosan mosolyognak, helyeslőleg bólogatnak hozzá, illedelmesen érdeklődnek, udvariasan de semmitmondóan ígéretet tesznek, ha kell,

- de sohasem lelkesednek, semmit nem tesznek, szemük nem csillan meg egy drága ígéret vagy egy nagyszerűterv hallatára, - kimértek, józanok, ún. normálisak maradnak és titokban lenézik a rajongókat. Istennel és az ügyével szemben a rideg józanság, a bölcs mérséklet, a tárgyilagos középút szegénységet és halált jelent inkább, mint dicséretet: Istennel bensőséges kapcsolatba csak úgy léphetek, ha szenvedélyesen szeretem, ha rajongója vagyok, ha életre-halálra az Övé vagyok!

A lágymeleg állapot vagy azt jelenti, hogy sohasem tudott igazán felmelegedni Jézusért, vagy azt, hogy már kihűlt benne a régi melegség. Nem tudom, Laodiceában milyen langymeleg keresztyének voltak. Közöttünk bizonyára mindkét féle van. Olyan is, amelyik sohasem tudott még igazán felhevülni Jézusban. Melegedett már valamit, érezte már, hogy nyúl utána egy láthatatlan mentőkéz, ostromolja a szívét egy nagy lenyűgözőszeretet, de mindig kitér előle. Elismeri, hogy igaza van Istennek, a lelkiismerete is megmozdult már, de azután csak ennyiben maradt a dolog. Megcsapta már a szívét az isteni bűnbocsátó kegyelem tüzének a forrása, csak azt az egy bűnét kellett volna még bevallania, Krisztus lába elé letennie, csak meg kellett volna adnia magát, de ezt az utolsó lépést mégsem tette meg sohasem. Így azután lassan egészen belemerevedett egy ilyen félig-meddig való állapotba, langyos vallásosságba. Pedig a langyos vízben nem pusztulnak el a bacilusok, sőt még jobban tenyésznek. A bűnnek a halált hozó bacilusai is csak akkor válnak ártalmatlanná, ha Isten bűnbocsátó kegyelmének a tüzében forróvá lesz benned a bűnbánat és az a vágy, hogy Isten kegyelmét hittel megragadhasd!

Azután jelentheti a langymelegség egy bizonyos kihűlési folyamatnak is az állapotát, azt, hogy valamikor meleg volt, de már nem az. Talán egyszer egy konferencia, egy biblia óra, a prédikáció lobbantotta lángra a lelkét, de azóta ez a láng egyre jobban veszít a fényéből és melegéből. Talán az esküvőjén vagy a konfirmációján érezte úgy, hogy áttüzesíti a szívét a hit melege, de azóta elfeledte szítani ezt a tüzet, és most már csak a hamu alatt pislog egy kis parázs. Vagy talán a gyerekemlékei között talál valami melegséget, ami megszépítette a gyermekkorát, de sajnos csak azt! Ma már nem tud lelkesedni érte.

Sőt, olyanok is lehetnek, akiknek már csak az édesapjuk vagy édesanyjuk volt hittől áttüzesedett lelkűember, ősei sugároztak szét sok áldott melegséget az egyházi közéletben és a késői utódok megelégesznek annyi melegséggel, amennyit az az ősi református családból való származás sugároz rájuk. Reformáció napján különösen jó arra gondolnunk, hogy nem elég a szép és dicsőséges múlt forró emlékein elmerengenünk. Valahogy olyanformán van ez, mint a staféta-futásnál: reformátor elődeink buzgó igyekezetét, futását is hiábavalóvá tesszük, ha mi, akik átvettük tőlük a stafétabotot, nem teljes erővel futunk, ha mi langyosan képviseljük azt az ügyet, amiért ők égtek! Hiába volt 400 évvel ezelőtt a nagy kezdősebesség, ha a mai protestáns nemzedék lemarad a nagy versenyfutásban. A hitbelileg lágymeleg emberek között lassan kialszik az egyház élete, mint a szétzüllött családban a házitűzhely lángja. “Vajha hideg volnál...”mondja Jézus. Megdöbbentő: még a teljes hidegség is jobb, minta langyosság. Könnyebb egy igazi pogányt Krisztushoz vezetni, mint egy közömbös keresztyént felrázni. A belsőközönyösség nagyobb ellensége a Krisztus egyházának, mint a külsőpogányság, mert ez a seb az egyház testén belül tátong és rajta lassan vérzik az egyház.

A Sátánnak nem az a legnagyobb diadala, mikor egy lelket Isten ellenségévé tesz, hanem ha közömbössé, langyossá. A langyosság azt jelenti, hogy a hideg és a meleg, tehát két ellentétes dolog találkoznak egymással. Ennek pedig az az eredménye, hogy kölcsönösen elveszik egymásnak az erejét. A langyos lélekben van valami a szeretetből is, meg a gyűlöletből is, a megbocsátásból is és a bosszúérzésből is, a tisztaság vágyából is meg a parázna vágyakból is, a lemondásból is meg az önzésből is, - együtt van benne, összekeveredve, az imádság és káromkodás, a hit és a hitetlenség, a hálaadás és panaszkodás, a meleg és a hideg. De a hideg közömbösíti a meleget és a meleg közömbösíti a hideget. Ha ellentétes dolgok vannak a lelkemben, ha van bennem valami Krisztusból is, meg az AntiKrisztusból is: ebből mindig szellemi rövidzárlat, bénulás keletkezik. Isten Igéje mindig a vagy-vagy kérdés elé, tehát a határozott döntés elé állít, - és ezt el lehet halasztani mindaddig, amíg végül az ember az utolsó vagy-vagy kérdés elé állítódik: az üdvösség vagy a kárhozat valósága elé. Ezt a kettőt már nem lehet összekeverni, együtt bírni úgy, hogy az üdvösségből is valamit, meg a kárhozatból is valamit, itt már nincs többé langymeleg állapot: vagy üdvösség, vagy kárhozat! Van egy rettenetes Ige a Példabeszédek könyvében: “Aki lágyan viseli magát az ődolgában, testvére annak, aki tönkreteszi!” Nem olyan ártalmatlan dolog a langymelegség, mint a milyennek látszik: pusztít, rombol, zülleszt, tönkretesz, - a langymeleg keresztyén tönkreteszi az egyházát és tönkreteszi a saját üdvösségét!

Azt mondja Jézus az ilyenre: “Kivetlek az én számból!” Nem arra céloz ez a különös kifejezés, hogy Jézus teljességgel elveti az ilyen gyülekezetet, hanem arra, hogy milyen utálatos a langymeleg lelkiség, keresztyénség az egyház Ura előtt. Utálatos, mint a langyos pocsolya poshadt vize. Semmire sem jó, sem ivásra, mert ahhoz nem elég hideg, nem üdít - sem mosásra, mert ahhoz meg nem elég meleg, nem tisztít. - És még egy ilyen utálatos gyülekezethez is van Jézusnak kegyelmes szava! Még a hírhedt Laodiceához sem csak az ítélo˝ Bíró szigorúságával, hanem a gyógyító Megváltó szeretetével is szól, még itt is van remény! Még most is van megváltó erejű tanács: “Azt tanácsolom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne látsszék ki a te mezítelenségednek rútsága, és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.” #Jel3.18(link isl). .
Lássátok meg, mondja Jézus, hogy koldusok, vakok és mezítelenek vagytok. És mondja ezt a bankárok, a gyógyszerkészítők és a textilkereskedők híres városában lakó gyülekezetnek. Tűzben megpróbált aranyra, fehér ruhára és szemgyógyító írra van szükséged.

Végy tőlem, mondja Jézus ott, ahol mindent meg lehetett venni pénzen, kivéve azt, amit Ő kínál, - annak nincsen ára, az ingyen van. Az a tűzben megpróbált arany, aminek az árfolyamát nem a nagyvárosok bankjaiban jegyzik, hanem a mennyben, a Biblia szerint az élőhitnek a szimbóluma. Hitben való megújulásra van szükségünk Jézus diagnózisa szerint, nem szürke vagy tarka vallásos érzelmekre, hanem élőhitre, aminek a révén beleélhetjük magunkat a Krisztusba és Krisztus beleélheti magát a mi mindennapi életünkbe. - Tehát ruhákra van szükségünk, a bűnbocsánat kegyelmére, a lényünk legbensejéig való megtisztulásra, az életünk megváltozására, beszédünk, gondolataink, cselekedeteink megszentelésére, arra, hogy testünket-lelkünket, tudatos és tudatalatti világunkat betakarja Jézus érdeme. És szemgyógyító írra, hogy lássunk! Tehát az Igazság beszédének, az Isten Igéjének arra a titokzkzatos hatására, amely fölnyitja a szemünket, megláttatja velünk a másik embert, - testvért, a szolgálat alkalmait, Isten konkrét akaratát. Igazán kell nekünk ez a mennyei arany, ez a mennyei ruha, ez a mennyei ír?

Jézus ingyen adja! “Végy tőlem”, mondja! Nyújtsd ki érte a kezedet, fogadd el! Ne menj el most innét ezek nélkül a drága ajándékok nélkül! Végy tőle élőhitet, megtisztult életet, evangéliumi látást, - végy Tőle és vidd magaddal, - haza, a mindenapi életbe. Nem fontos, hogy hogyan jöttél ide, közömbös szívvel, langymelegen, - az a fontos csak, hogy ne ugyanúgy távozz el innét, ahogy jöttél, hanem megajándékozottan, fölruházva és gyógyultan!

Te gyülekezet, te emberi lélek, neked mondja ezt a hűés igaz bizonyság, az Isten teremtésének a kezdete, a te Megváltó Urad: “Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.” Jel3.18(link is )..

Ámen

1954. október 31, vasárnap

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Boldog vagy Izráel! Kicsoda olyan, mint te? Nép, akit az Úr véd.” -(5 Mózes 33,29)


Akik azt képesek állítani, hogy Krisztus követése boldogtalanná teszi az embereket, nagyon messzire vannak még az igazi boldogságtól és halvány sejtelmük sincs arról, hogy miben áll Krisztust követni. I

gazán érdekes volna, ha a Krisztus iránt való szeretet megnyomorítana, mert íme, mily magas rangra emel az bennünket, Isten fiaivá tesz. Hát azt gondoljátok, hogy Isten minden boldogságot ellenségeire, fog halmozni és minden nyomort és gyászt gyermekeinek fog visszatartani?
Ellenfelei örömöt és gyönyört élvezzenek, sarjadékai pedig keservet és fájdalmat örököljenek?
A bűnös, kinek nincs része Krisztusban, dicsekedjék a boldogság gazdagságában, mi pedig keseregve járjunk-keljünk, mint a legszegényebb koldusok?

Nem, mi örülünk az Úrban mindenkor és dicsekszünk isteni fiúságunkkal, mert „mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!” 

A fenyíték vesszejéből mindenesetre kijut nekünk is az Ő bölcsessége szerint, de az az igazság csendes gyümölcsét termi számunkra. Ennélfogva mi, kiket „az Úr oltalmaz”, a szent Vigasztaló támogatása mellett örvendezhetünk a mi üdvösségünknek Istenében. 
Mi el vagyunk jegyezve Krisztusnak, s megengedné azt a mi nagy Vőlegényünk, hogy szerelmese szüntelen szomorúságban éljen?
Szívünk egybe van Vele kötve. Mi tagjai vagyunk és habár egy kevés ideig szenvedünk, miképpen Fejünk szenvedett, mindazáltal erre az időre is meg vagyunk áldva Őbenne mennyei javakkal.

A Szentlélek vigasztalásaiban birtokoljuk örökségünk zálogát és e vigasz nem csekély, sem nem ritka. Az örök dicsőség és öröm örökösei vagyunk, és már idelenn érezzük a ránk várakozó gyönyör előízét. Az öröm fényének egyes sugarai átvilágítanak hozzánk, hirdetve az örök nap feljövetelét. Kincseink a halál tengerén túl vannak. Városunk, melynek erős alapja van, a Jordánon túl fekszik. Az üdvözült lelkek ama világából a dicsőség fénye elbájolja szíveinket és fölfelé emeli. Igazán elmondható rólunk: „Boldog vagy Izráel! Kicsoda olyan, mint te? Nép, akit az Úr véd”.


Kenneth E. Hagin : Hathatós ima!

..,,Igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.,, - Jakab 5,16.


Az igaz Jézus lett a te igazságod (1Kor. 1,30). Az Isten előtt való helyzeted biztos. Ezért úgy állhatsz meg Isten jelenlétében, mintha soha semmi rosszat nem tettél volna! Mintha sohasem követtél volna el bűnt! Minden kárhoztatás és a szellemi kisebbrendűség érzése nélkül! Nem csoda, hogy a Zsidó 4,16 azt mondja: „Járuljunk azért BIZODALOMMAL a kegyelem királyiszékéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, a szükség idején segítséget kapjunk.”

Amikor megismered ezeket a hatalmas szellemi igazságokat, nem kell többé másokhoz futkosnod, hogy imádkozzanak helyetted. Tudni fogod, hogy Isten, az Atya, éppolyan gyorsan meghallgat téged, mint minden más hívőt. Miért? Mert a te helyzeted Isten előtt éppolyan jó,mint bármelyik keresztényé. Isten az Ő testének egyik tagját sem szereti jobban, mint a többit.

Az emberek sokszor azt gondolják: Ha rá tudom venni X.Y.-t, hogy imádkozzon értem, az ő imája használni fog. Ő valóban Isten embere. Ez nem így van. Az illető talán jobban megtanult élni azzal, ami már az övé, de semmivel sem igazabb nálad. És Isten kicsit sem fogja gyorsabban meghallgatni az ő imáját, mint a tiédet.

Megvallás: Én Isten igazsága vagyok a Krisztus Jézusban. Mivel igaz vagyok, Isten meghallgat engem, amikor imádkozom. Az én imáim igen hathatósak és hasznosak.


Gloria Copeland: Kulcs a bizodalomhoz!

,,Szeretteim, ha szívünk nem vádol minket, bizodalmunk van az Istenhez. És akármit kérjünk, megnyerjük tőle, mert megtartjuk az Ő parancsolatait, és azokat cselekesszük, amik kedvesek Őelőtte.,,
 - 1 János 3:21-22

Soha nem úszod meg szárazon, ha engedetlen vagy Istennek. 
Vannak, akik azt gondolják, hogy meg tudják úszni. Azt gondolják, ha senki nem tudja meg, akkor nem lesz belőle baj. Végül is, Isten kegyelmes. Ő nem fogja ezt felróni nekik, ugye? És ha senki más nem tud róla… akkor nem mindegy?

Nem ismerik fel azt, hogy a saját szívük fog problémát okozni nekik. A saját szívük elkezdi őket kárhoztatni. Mindenki más nagyszerűnek gondolhatja őket. Mindenhol hit-beszéd jön ki a szájukból, de amikor Isten elé mennek imában, akkor kétségekkel és félelmekkel teljesek, ami megakadályozza, hogy az imájuk választ nyerjen.

Ez az egyik oka annak, hogy miért olyan fontos az Úrnak való engedelmességben élni. 

Az engedelmes élet olyan szellemi bátorságot ad neked, amilyet még nem tapasztaltál. Bátorságot ad az imában, a hitben. Bizalmat ad Isten iránt – ahogy Pál apostol mondja –, amely nincsen meg azoknak, akik megpróbálják szárazon megúszni a bűnnel.

Nem azt mondom, hogy tökéletesnek kell lenned. Hogy soha nem követhetsz el hibát. De engedelmesnek kell lenned annak a világosságnak, ami már a tiéd. Szánj időt rá, hogy figyelj Isten Szellemére, és válaszolj Neki! Amikor azt mondja, hogy tegyél meg valamit, akkor tedd meg!

Amikor így teszel, akkor a bensődben bizodalmat kapsz. Ez nem olyan, amit az értelmeddel idézel elő, vagy bebeszéled magadnak. Egyszerűen csak ott lesz. Ahelyett, hogy elárasztanának a kétségek és olyan érzések, hogy Isten Igéje nem fog működni számodra, azt fogod találni, hogy teljesen elhiszed, hogy az Ige működik számodra. Bízni fogsz Istenben, és együtt fogsz vele áradni. Eljutsz arra a helyre, amit a Biblia így nevez: „az Úrban való nyugalom”.

Emlékezz erre: bár a bűneidért való ár örökre meg lett fizetve, az engedetlen élet sokba fog neked kerülni. Abba a bátorságba fog kerülni, ami jog szerint a tiéd Jézusban. Meglopja a hitedet, és félelemmel bombáz meg.

Ne hagyd, hogy a szíved kárhoztatása megrövidítse a bizodalmadat! Cselekedd azokat a dolgokat, amelyek tetszésére vannak Istennek, és akkor bizodalommal teljesen járhatsz Isten országában.

Igei olvasmány: 1 János 3:21-22
,,Szeretteim, ha szívünk nem vádol minket, bizodalmunk van az Istenhez;
És akármit kérjünk, megnyerjük tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekeszszük, a mik kedvesek előtte.,,


REINHARD BONNKE: ISTEN ISMERTETŐJELE A TŰZ

Az Ószövetségben Isten jelenlétét a tűz jelezte. „Jön a mi Istenünk, nem hallgat, előtte emésztő tűz” (Zsolt 50,3). Izrael minden törzse saját zászlaja alatt vonult a pusztán át az Ígéret földje felé, de az egész nép fölött ott volt a tűzoszlop, mint Isten zászlaja, és a nép igazi jelképe.

Az újszövetségi időben újra előkerül ez az ismertetőjel. Keresztelő János a legjellegzetesebb igazságot jelentette ki Jézusról. Az hirdette, hogy Jézus Szent Szellembe és tűzbe fog keresztelni. Ez a tűzkeresztség az, amiről felismerhetik a Messiást. Más szavakkal, még mielőtt Jézus feltűnt volna a színen, az embereknek már tudták, mire számíthatnak tőle: tűzre!

A keresztény gyülekezet elsősorban és legfőképpen ennek a tűznek a hordozója; égő fáklyaként kellene bevilágítanunk a környezetünket. Nagy-Britanniában a második világháborúra úgy emlékeznek, hogy jelzőtüzeket gyújtanak a délről észak felé, és a keletről nyugat felé húzódó magasabb dombtetőkön. A tábortüzeket sorban egymás után gyújtják meg, mihelyt megpillantják a tűz fellobbanását a szomszédos dombtetőn, tűz láncolatot hozva létre ezáltal. Nem mindennapi látvány, ahogy mindenfelé győzelmi tüzek égnek és a feltörő lángok szikráznak és táncolnak a magasban fújó szelektől. A keresztények hasonlóképpen működnek - ha benned tűz gyullad, az átterjed másokra is! Isten, mint a Nap, elég nagy ahhoz, hogy ez a tűz soha ne aludjon ki.
Ha tűzben égsz Istenért, nem kell aggódnod a nehézségek szelei miatt! 
A szél csak a gyertya lángját képes eloltani, a tüzet csak még jobban felszítja! A gyülekezetek ilyen tábortüzek a dombtetőkön, és nem gyertyák a pincében.

Legyetek áldottak!

Zsoltárok könyve 128. rész


1. Grádicsok éneke. Mind boldog az, a ki féli az Urat; a ki az ő útaiban jár!
2. Bizony, kezed munkáját eszed! Boldog vagy és jól van dolgod.
3. Feleséged, mint a termő szőlő házad belsejében; fiaid, mint az olajfacsemeték asztalod körül.
4. Ímé, így áldatik meg a férfiú, a ki féli az Urat!
5. Megáld téged az Úr a Sionról, hogy boldognak lássad Jeruzsálemet életednek minden idejében;
6. És meglássad fiaidnak fiait; békesség legyen Izráelen!


2017. szeptember 26., kedd

Csendes percek: ISTEN AJÁNDÉKA



,,Nagy volt az örömöm az Úrban, hogy végre felbuzdultatok a velem való törődésre. Mert gondoskodtatok volna, de nem volt rá alkalmatok. Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem. Mégis jól tettétek, hogy közösséget vállaltatok velem nyomorúságomban. Azt pedig tudjátok ti is, filippiek, hogy az evangélium hirdetésének kezdetén, amikor eltávoztam Macedóniából, az ajándékozás és elfogadás tekintetében egyetlen gyülekezet sem állt velem kapcsolatban, csak ti egyedül, mert egyszer-másszor Thesszalonikába is küldtetek szükségleteimre. Nem mintha az ajándékot kívánnám, hanem azt kívánom, hogy bőségesen kamatozzék az a ti javatokra. Átvettem mindent, és bővelkedem. El vagyok látva, miután megkaptam Epafroditosztól, ami tőletek jött olyan kellemes illatként és kedves áldozatként, amely tetszik az Istennek. Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban.,, - Fil 4,10-19.

,,Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban.,,
(Fil 4,19)

Egyszer luxus bőrápoló termékeket kaptam ajándékba. Hálás voltam értük, mivel régóta szerettem volna ilyeneket, azonban sosem engedhettem meg magamnak. Egy ideig a szekrényemen csodáltam őket. Gyönyörűen be voltak csomagolva, és túl drágának tűntek ahhoz, hogy kibontsam és használjam őket. Aztán ráébredtem, hogy butaság volt nem használni a nagylelkű ajándékot. Így hát kinyitottam és kedvemet leltem bennük.
Az ilyen értékes ajándékok hasonlítanak Isten ajándékaira. Isten ajándékai ingyenesek. Ilyen ajándék Jézus, Isten Fia és a megbocsátás és örökélet, amelyet ő ajánl fel nekünk. Amíg Jézust nem fogadjuk be szívünkbe, nem tudjuk megtapasztalni azt a szabadságot, amelyet ez az Istentől származó ajándék ad. Isten lelki ajándékokat is ajándékoz nekünk azért, hogy azokat használjuk az ő országának szolgálatára. Azonban ha ezeket nem használjuk, nincsenek hatással sem a mi, sem mások életére. Ezeket az ajándékokat elfogadhatjuk, kinyithatjuk és használhatjuk Isten dicsőségére és mások szolgálatára.

Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy jó ajándékokkal halmozol el, hogy segíthessük egyházad épülését. "Atyánk, szenteltessék meg a te neved! Jöjjön el a te országod! Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként! És bocsásd meg bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vigy minket kísértésbe!" Ámen. (Lk 11,2-4)

Isten ajándékait mások szolgálatára használhatom.
Ann Stewart (Dél-Ausztrália, Ausztrália)

IMÁDKOZZUNK ISTEN AJÁNDÉKAINAK FELISMERÉSÉÉRT!

Az Angyalokról

Szeretnéd tudni, hogy kik ők, honnan származnak, és mit csinálnak? Jobb helyen nem is nézhetnél utána, mint Isten ihletett Szavában, a Bibliában 

Vajon mit ír róluk?




Isten szellem, így hozzá hasonlóan az angyalok is láthatatlan szellemszemélyek, akiknek „nincs húsa és csontja”. A hűséges angyalok az égben laknak, és a közvetlen közelében lehetnek Istennek (Lukács 24:39; Máté 18:10; János 4:24).

Időnként emberi formát öltve jelentek meg a földön, hogy elvégezzék Istentől kapott feladatukat, utána levetették a fizikai testüket (Bírák 6:11–23; 13:15–20).

Bár a Biblia férfiakként utal rájuk, és mindig férfiként jelentek meg a földön, nincs nemük. Nem házasodnak, és nincsenek utódaik. Továbbá, már a föld megteremtése előtt léteztek. Tehát nem emberként születtek meg itt a földön – csecsemőként, gyerekként vagy felnőttként –, akik a haláluk után az égbe mennek angyalokként. Őket is Isten teremtette, a Biblia ezért úgy hívja őket, mint akik „az igaz Isten fiai” (Jób 1:6; Zsoltárok 148:2, 5).

A Biblia egy helyen az angyalok nyelvéről ír, ami arra utal, hogy a saját nyelvükön kommunikálnak. A múltban az emberekkel is beszéltek. Isten erre felhasználta őket, azt viszont nem engedi meg nekünk, hogy imádjuk őket, vagy imádkozzunk hozzájuk (1Korintusz 13:1; Jelenések 22:8, 9).

Tízezerszer tízezer angyal létezik, számuk akár több milliárd is lehet (Dániel 7:10; Jelenések 5:11).

Az angyalok „hatalmas erejűek”, messze felülmúlnak minket, és sokkal intelligensebbek nálunk. Olyan óriási sebességgel képesek közlekedni, amilyet el sem tudunk képzelni, hiszen nem befolyásolják őket a fizikai törvények (Zsoltárok 103:20; Dániel 9:20–23).

Annak ellenére, hogy ilyen hatalmasak és intelligensek, nekik is vannak korlátaik. Bizonyos dolgokat ők sem tudnak (Máté 24:36;1Péter 1:12).

Mindegyik angyal egy külön egyéniség. Isten tulajdonságokkal ruházta fel őket, és szabad akaratuk van. Így tehát az emberekhez hasonlóan képesek a jó és a rossz között választani. Szomorú, de sok angyal úgy döntött, fellázad Isten ellen (Júdás 6).

Milyen szerepet töltenek be Isten angyalai?


Az angyalok szolgáló szellemi lények, akiket Isten arra teremtett, hogy az ő akaratának engedelmeskedjenek. Megszámlálhatatlanok, erejükre és hatalmukra nézve magasabb rendűek az embernél.

Az angyali rendet az Úr angyalai és Sátán angyalai alkotják. Az előbbiek feladata: Isten dicsérete és imádata, parancsolatainak végrehajtása, isteni üzenetek továbbítása, hívő emberek szolgálata, különösen a gyermekek képviselete, védelme.

Közreműködnek Isten terveinek és ígéreteinek megvalósításában (például a megváltás hirdetése, az ellenséges erők ellen való harc Isten népének oldalán, Isten ítéletének végrehajtása). A Biblia tiltja az angyalok imádását.

A Szentírás a szellemi lényeknek négy fő rendjét sorolja fel: trónok, uraságok, fejedelemségek és hatalmasságok (Károli-fordítás).

Mihály arkangyal a legnagyobb közöttük, erőben és hatalomban egyaránt (Júdás 9; Jelenések 12:7). A szeráfok magas tisztséget betöltő angyalok, akik Jehova trónjának közelében vannak (Ézsaiás 6:2, 6). A kerubok szintén magas tisztséget töltenek be, és különleges feladataik vannak. Például kerubok őrizték az Éden kertjének bejáratát, miután Isten kiűzte onnan Ádámot és Évát (1Mózes 3:23, 24).

Őrangyalok
A Szentírás szerint Isten minden ember mellé rendel egy vagy több angyalt. Ezek őrangyalok, akikre az Újszövetség egyértelműen tesz utalást. Egyrészt Jézus szavai szerint a kisgyermekeknek is vannak őrangyalaik, méghozzá olyanok, akik a mennyben folyton látják Isten arcát. (Máté 18:10), másrészt pedig Péter is egy ilyen angyal segítségével jutott ki a börtönből. (Apcsel 12:15) Ebből a történetből kitűnik, hogy az őrangyal hasonlít az általa őrzött emberre.

Arkangyalok
Isten legfőbb angyalai. A Szentírás három ilyen angyal nevét közli. Közülük a vezető - a rabbinikus irodalom szerint "az Úr angyala", s egyben a hetven nemzeti fejedelem egyike - Mihály, aki Izrael angyala. Másodikként említhetjük Gábrielt. Ő nem kötődik nemzethez, feladata a Messiásra, megváltásra vonatkozó kinyilatkoztatások eljuttatása az emberekhez. A harmadik főangyal pedig Lucifer, akinek eredeti neve Hajnalcsillag, Hajnal fiaként fordítható - héberül Hélél ben Sáchár -, aki fellázadt Isten ellen, majd elbukott még az ember teremtése előtt. Ekkor kapta a Sátán nevet, aminek jelentése: vádló, rágalmazó, ellenség. 

A szeráfok magas rangú angyalok, akiknek igen nagy méltóságban és kiváltságokban van részük, és Isten trónja körül szolgálnak (Ézsaiás 6:1–3).

A kerubok is magas tisztséget töltenek be. A mindenható Isten személyes szolgálatában állnak, és ezért különleges felelősséget viselnek. Többször is úgy olvashatunk róluk, mint akik az Isten közvetlen közelében teljesítenek szolgálatot (1Mózes 3:24; Ezékiel 9:3; 11:22).

A Biblia megszámlálhatatlanul sok olyan angyalról is beszél, akik a legfelségesebb Isten hírvivői. Az ő képviselőiként és megbízottjaiként szolgálnak, és végrehajtják az akaratát (Héberek 1:7, 14)



Reggeli gyöngyszemek: Az Írások tanulmányozása

„És Mózestől és valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, amelyek felőle megírattak az Írásokban.” (Lk 24:27)


Miután József és Mária három napon át keresték Krisztust, megtalálták őt a templom udvarában, az írástudók között ülve, akik hallgatták őt és kérdéseket tettek fel neki. Mindaz, aki hallotta őt, elcsodálkozott értelmén és válaszain. Olyan bájjal tette fel kérdéseit, ami magával ragadta ezeket a tanult embereket…Anyja nem tehetett mást, mint hogy szívébe véste szavait, lelkületét és iránta való készséges engedelmességét.

Nem helyes azt mondani, miként számos író teszi, hogy Krisztus olyan volt, mint minden más gyermek. Krisztus nem olyan volt, mint a többi gyermek. Sok gyermeket rosszul nevelnek és tévútra visznek. De József, és különösen Mária, mindig emlékezetükben tartották gyermekük isteni származását. Jézust szent küldetésének megfelelően nevelték. A jóra való hajlandósága a szüleinek való állandó engedelmességet jelentette. 

Az Írásokban való alapos jártassága azt mutatja, hogy földi évei alatt szorgalmasan tanulmányozta Isten szavát.

Krisztus megnyitotta tanítványainak az írásokat, és elkezdve Mózestől és a prófétáktól bemutatta nekik, ami az írásokban róla szól, és a jövendöléseket is elmagyarázta.

Úgy mutatott a Szentírásra, mint megkérdőjelezhetetlen tekintélyre, és nekünk is így kell tennünk.

Minden gyermek szert tehet a tudásra, ahogyan Jézus Krisztus tette. Amint megpróbálunk megismerkedni mennyei Atyánkkal igéje által, angyalok szegődnek mellénk, értelmünk megerősödik, jellemünk nemesebbé válik.

Krisztushoz hasonlóan nekünk is a „Meg van írva” eszközével kell visszavernünk az ellenség kísértéseit.

Dicsőítések: Az Úr szeret

Az Úr szeret és békesség van szívemben
hitben járok s öröm gyógyítja lelkem
erős remény éltet, mert Ő hű és igaz
benne vagyok s ő bennem él!
és ez a remény megtart,
ó Uram, amíg meglátlak!


Itt az idő, hogy áldjalak,
Dicsérjelek, szolgáljalak,
oltárodra teszem minden tervem, álmom.
itt az idő, hogy érted éljek,
itt az idő, hogy tűzben égjek,
itt az idő, Uram, jöjj el! 2x

Kattints a linkre:

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„A mirtus-fák között, amelyek egy árnyas völgyben voltak.” -(Zakariás 1,8)


Az a látás, mely ebben a részben van elmondva, az Izráel állapotát ecseteli Zakariás próféta korában. De ha magunkra alkalmazzuk azt, akkor az Isten gyülekezete jelenlegi földi helyzetének leírását adja az nekünk. A gyülekezet a mirtus bokorral hasonlíttatik össze, mely mély helyen virul. El van rejtve, láthatatlanul, észrevétlenül. Nem hajhász dicsőséget és nem vonja magára az elfogulatlan megfigyelő érdeklődését. A gyülekezet oly dicsőséggel bír, mint Ura, de az elrejtve marad a testi szemek elől, mert még nem jött el az az idő, amikor fényességében megjelenik. Hasonlóképpen a nyugalmas biztonság gondolata is megvan ebben a képben, mert a mirtusbokor csendben és nyugodtan van a mély helyen (ligetben), mikor a hegyek ormán vihar dühöng.
A viharok és zivatarok az Alpesek ágas-bogas jegesein töltik ki kedvüket, de odalent, hol a folyó folyik, mely az Istennek városát megvidámítja, díszlik a mirtus friss víz mellett, zavartalanul a szél zúgásától.

Mily nagy az Isten gyülekezetének belső csendessége! Sőt még az üldözések és kellemetlenségek között is békességük van, melyet a világ nem adhat, de el sem rabolhat! 
Az Istennek békessége, mely minden értelem felett van, erőssége az Isten gyermekei szívének és lelkének a Krisztus Jézusban.

Ez a példázat ecseteli a szentek békés és folyamatos növekedését is. A mirtus nem hullatja el leveleit, örökzöld. A gyülekezet szintén a legrosszabb időben is boldogan zöldült és növekedett, sőt némelykor a legkeményebb télben ragyogott éppen legszebb díszében. Abban az időben gyarapodott a legjobban, amikor a legnehezebb próbáltatások érték. Ezután utal ennek az igének diadalára is. A mirtus a békesség eszményképe és a diadal jelentőségteljes jelvénye.
A régi korban mirtussal és babérral koszorúzták a győzők homlokát. Nem diadalmas-e a gyülekezet mindenkor? Nem kell-e mindegyik keresztyénnek diadalmasoknál feljebb valónak lenni az által, ki őket szerette?

A szentek, kiknek békességük van, a diadal fegyverzetével mennek aludni. 
„Az Istennek pedig legyen hála, ki adott nekünk diadalmat a mi Urunk Jézus Krisztus által!”

Napi áhítat: ,,Az én igám édes, és az én terhem könnyű.,

Abban az időben Jézus ezeket mondta:
“Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. Az én igám édes, és az én terhem könnyű.”- Maté Evangéliuma 11,28-30


Az Úr Jézus tudta, hogy nem lesz könnyű dolguk azoknak, akik követésére vállalkoznak, hiszen az “Emberfiának nincs hová lehajtania a fejét”. Jézus őszintén akarja közölni velünk terveit. Aki rálép a keresztútra, már nem úgy lép rá, mint egy új, kitaposatlan útra. Minket az a remény éltet, hogy Jézus minden nehézségünket át tudja alakítani üdvösségünk javára. Az egyik közmondás szerint, a bölcs ember megpróbáltatásaiból, szenvedéseiből erényt kovácsol.

Mi keresztények nem a vak véletlenre vagyunk utalva, hanem Jézus keresztjére. Jézus a keresztjén a mi szenvedéseinket megdicsőítette, bűneinket az Atyával kiengesztelte. Ezért nem céltalan a mi szenvedésünk, mert mindig erőt merítünk Krisztus szenvedéséből. Jézus terhe és igája azért könnyű, mert már elhordozta értünk.

Sokan a fáradtságra hivatkozva nem jutnak el a vasárnapi vagy az ünnepnapi szentmisékre. De vajon, hogyan is fogják tovább hordozni terhüket, napi gondjaikat Krisztus segítsége nélkül?
Az én megváltóm Krisztus, és csak akkor tudom csendesen, szelíden, alázatosan hordozni keresztemet, amikor az enyémet egyesítem Krisztus keresztjével.
Amikor fáradt vagyok és túlterhelt, akkor Krisztushoz megyek, tőle kérek üdítő pihenést, nyugodt folytatást.
A Coca-cola-s kultúrában az emberek érzik, hogy az üdítőszerek széles választéka mellett, kell egy másik is, amely nem csak a testet, hanem a lelket is felüdíti. 
A lélek leghatékonyabb üdítő forrása, Krisztus.

T. Ráduly István Zsolt, Nagyszeben-

Isten ismeri terheinket, és kész arra, hogy megszabadítson tőlük. A próféta szavával kinyilvánítja hatalmát, Jézusban pedig azt is megmutatja, akiben lelkünk felüdülést talál. Nem pillanatnyi felfrissülést, rövid pihenőt a mindennapok taposómalmában, hanem egészen más, édes igát és könnyű terhet, mely önmagában hordja értelmét. Benne mindannak, amit tennünk kell, s mindannak, amit el kell viselnünk, örök értelme és célja lesz. Ezért még ha testileg fáradtnak és kimerültnek érezzük is magunkat, szívünk mélyén olyan rejtett erőtartalékokra bukkanunk, hogy magunk is elcsodálkozunk, mi mindenre vagyunk képesek.

Légy áldott, Atyánk, szent Fiadért, akiben magadhoz hívsz, és új életet adsz nekünk. Legyünk bár gyöngék és fáradtak, az ő igája édes és az ő terhe könnyű a számunkra, mert miközben magunkra vesszük ezt az igát és hordozzuk ezt a terhet, mind inkább vele magával azonosulunk. Add, hogy ne is keressünk másutt felüdülést, mint a mi Urunknál, Jézus Krisztusnál, s egyre jobban az ő képére és hasonlatosságára formálódva fáradhatatlanná váljunk a szeretetben.
Ámen!


Példabeszédek 4. rész 18.vers


1. Halljátok meg, fiaim, atyátok erkölcsi tanítását, és figyelmezzetek az értelemnek megtudására.
2. Mert jó tanulságot adok néktek; az én tudományomat el ne hagyjátok.
3. Mert én atyámnak fia voltam, gyenge és egyetlenegy az én anyám előtt.
4. Tehát tanított engem, és mondá nékem: tartsa meg az én beszédemet a te elméd, hogy megtartván az én parancsolatimat, élj;
5. Szerezz bölcseséget, szerezz eszességet; ne felejtkezzél el, se el ne hajolj az én számnak beszéditől.
6. Ne hagyd el azt, és megtart téged; szeresd azt, és megőriz téged.
7. A bölcseség kezdete ez: szerezz bölcseséget, és minden keresményedből szerezz értelmet.
8. Magasztald fel azt, és felmagasztal téged; tiszteltté tesz téged, ha hozzád öleled azt.
9. Ád a te fejednek kedvességnek koszorúját; igen szép ékes koronát ád néked.
10. Hallgasd, fiam, és vedd be az én beszédimet; így sokasulnak meg néked a te életednek esztendei.
11. Bölcseségnek útára tanítottalak téged, vezettelek téged az igazságnak ösvényin.
12. Mikor jársz, semmi nem szorítja meg a te járásodat; és ha futsz, nem ütközöl meg.
13. Ragaszkodjál az erkölcsi tanításhoz, ne hagyd el; őrizd meg azt, mert az a te életed.
14. A hitetleneknek útjára ne menj, se ne járj a gonoszok ösvényén.
15. Hagyd el, át ne menj rajta; térj el tőle, és menj tovább.
16. Mert nem alhatnak azok, ha gonoszt nem cselekesznek: és kimegy szemükből az álom, ha mást romlásra nem juttatnak.
17. Mert az istentelenségnek étkét eszik, és az erőszaktételnek borát iszszák.
18. Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig.
19. Az istentelenek útja pedig olyan, mint a homály, nem tudják miben ütköznek meg.
20. Fiam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédimre hajtsad füledet.
21. Ne távozzanak el a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te elmédben.
22. Mert életök ezek azoknak, a kik megnyerik, és egész testöknek egészség.
23. Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.
24. Vesd el tőled a száj hamisságát, és az ajkak álnokságát távoztasd el magadtól.
25. A te szemeid előre nézzenek, és szemöldökid egyenest magad elé irányuljanak.
26. Egyengesd el lábaid ösvényit, s minden te útaid állhatatosak legyenek.
27. Ne térj jobbra, se balra, fordítsd el a te lábadat a gonosztól.

2017. szeptember 25., hétfő

Linda Canino: Napi áhítat...

,,Hagyd Jézust cselekedni...-,,Zsoltárok 3:8

Az üdvösség az Úrhoz tartozik. "Isten majd gondoskodik az áldozatnak való bárányról" - mondta Ábrahám Izsáknak. Isten odatette a kost a bokrok közé, majd évekkel később, saját Fia, Jézus Krisztus vált a mi helyettes áldozatunkká a Golgota oltárán. Mindig Isten a kezdeményező. Ábrahám szolgája kérte meg Rebeka kezét Izsák számára. A szolga vitte Izsák házassági ajánlatát, arany és ezüst ékszereket, ruhát, a tevét, amin Rebeka utazhat biztosította a vezetést az útra és örökségként mindent felkínált, amit Ábrahám birtokolt. Rebekának csak annyit kellett mondania: "Elmegyek" (1 Móz. 24: 58). 
Sok generációval később angyal ment Máriához egy csodálatos ajánlattal. Mária mindössze ennyit mondott: "Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a Te beszéded szerint!" (Luk. 1:38). 
A teremtéstől a jelenések könyvéig, Isten az, aki ad és egyetlen kérdéssel megszólítja az ember szabad akaratát: "Elfogadod?"

Krisztus, mint valódi ember, az ajtónál áll és kopogtat (Jel. 3:20). A mi engedélyünkre vár, hogy véghezvigye azt, amit mi nem tudunk. Annyira elszántan próbálunk tetszeni Neki, de ami a leginkább tetszik Neki az az, ha elfogadunk Tőle. A hit elfogadja mindazt, amit Ő már megtett, és az ígéretet arra vonatkozólag, amit meg fog tenni. 


Rebeka elfogadja az áldást. Milliók anyjává vált és utódai birtokba vették ellenségeik városát (1 Móz. 24:60). 
Mária elfogadott egy hatalmas szerepet Isten tervében, Isten megígérte, hogy épít egy gyülekezetet, main a pokol kapui sem diadalmaskodnak. 
Fogadd el az ígéretet. "Álljatok veszteg, és meglátjátok, hogyan szabadít meg az Úr benneteket!" (2 Móz. 14:13).

Forrás: https://www.ahitatok.hu/

Magyar fordítás: Szőtsné Vadász Ildikó

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÁHÍTATOK OLVASÓIN!

Isten csodálatos kegyelme: Velünk az Isten

„Ímé, a szűz fogan méhében és szül fiat, és annak nevét Immánuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten.” (Mt 1:23)


Az Úr Jézus Krisztus örök időktől fogva egy az Atyával. „Isten képmása”, az Ö nagyságának, fenségének visszatükrözője; az Ő „dicsőségének világoltatása” (vö. 2Kor 4:4, 6).
Jézus azért jött Földünkre, hogy ezt a dicsőséget kinyilatkoztassa. Eljött a bűn sötétjében bolyongó világunkba, hogy bemutassa Isten szeretetének világosságát; hogy legyen "VELÜNK AZ ISTEN". Ezért jövendölték róla, hogy "nevét Immánuelnek nevezik"... 

Kicsiny világunk az egész mindenség tankönyve. Isten kegyelmének csodálatos terve, a megváltó szeretet titka az a tantárgy, amelybe „angyalok vágyakoznak betekinteni” (1Pét 1:12)~ és amelyet végtelen időkön át kutatni fognak. Mind a megváltottak, mind az el nem bukott lények számára Krisztus keresztje lesz az ismeret es a dicséret forrása. Meglátszik majd, hogy a Jézus arcán ragyogó dicsőség az önfeláldozó szeretet fénye. A Kálváriáról áradó világosságban látható meg, hogy az önmegtagadó szeretet törvénye az élet törvénye a Föld és a Menny számára egyaránt; s hogy Isten szívében van a forrása annak a szeretetnek, amely "nem keresi a maga hasznát"...

Jézus Atyja mellett maradhatott volna, megtarthatta volna mennyei dicsőségét s az angyalok hódolatát. Mégis, elhatározta, hogy leteszi jogarát Atyja kezébe, elhagyja a mindenség trónját, hogy világosságot hozzon a sötétségben tévelygőknek, és életet adjon az elveszendőknek... 

E nagyszerű tervnek volt előzménye, a jelképek és a szimbólumok sora. Az égő csipkebokor, amelyben Krisztus Mózesnek megjelent, Istent nyilatkoztatta ki... Az örök irgalmú Isten a legszerényebb jelképbe burkolta dicsőségét, hogy Mózes meg' ne haljon, amikor rátekint. 
Ugyanígy érintkezett Isten Izráellel nappal felhőoszlopban, éjjel tűzoszlopban; kinyilatkoztatta akaratát az embereknek, és megismertette velük kegyelmét. Isten elrejtette dicsőségét, eltakarta fenséges ragyogását, hogy a véges ember gyönge szemével rátekinthessen. 
Krisztusnak „a mi nyomorúságos testünkben” (Fil 3:21) kellett eljönnie, „emberekhez hasonlóvá lévén”... Dicsőségét eltakarta, nagyságát és fenségét elrejtette, hogy a közelébe juthasson a szomorú, megkísértett embernek.

REINHARD BONNKE: Miért halt meg Jézus a kereszten?



Jézus Krisztus nem azért szenvedett a kereszten, hogy jól fizető állást biztosítson püspököknek, papoknak, lelkészeknek vagy evangélistáknak. Azért halt meg - ahogy mondta -, "hogy megkeresse és megváltsa az elveszetteket". Ha Krisztus ilyen borzalmat és kínszenvedést vállalt az üdvösségünkért, akkor azt nekünk is nagyon értékesnek kell tartanunk. A kereszt az a hiteles mérleg, amelyen lemérheted az üdvösség erejét és értékét. "Élet!" Mindenki él, de vajon milyen életet? Júdás apostol, Jézus testvére, olyan elveszett életekről beszél, akik "gyökerestől kiszakítva kétszer halnak meg" (Júdás 12. vers).
Sőt, egy másik igehely azt mondja, hogy vannak olyanok, akik bár élnek, valójában halottak. Lélegeznek és járkálnak ide-oda, de nincs szikra a szemükben. Az élet Krisztus nélkül mesterséges. Az alkohol, a kábítószerek, az üvegből nyert feldobottság, a bőr alá szúrt tű okozta élvezet, az "élet" egyéb megnyilvánulásai csupán a vágyott boldogság pótszerei. De mankóra csak bénák szorulnak. A Jelenések 3,1 brutálisan őszinte: "Az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy”. 
Hány és hány emberre illik e leírás?

Mennyire más, amiről Pál apostol tesz bizonyságot, amikor azt írja a hívőkről, hogy "mint halálra váltak, és íme, élők" (2Kor. 6,9)!
A hívőknek életük van - ami alatt azt értem, hogy életük van! Az élet sokféle lehet: beszélünk jó életről, rossz életről, mozgalmas életről, szomorú életről, üres életről és beteljesedett és boldog életről. A Biblia az életnek egy új kategóriájáról beszél: ez az "örök élet".
"Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta" (János 3,36).

Ennél magasabb rendű élet elképzelhetetlen. Ez minden reménység végcélja. Jézus a válasz! Sok gyülekezet igen aktívan munkálkodik, de valójában miben is aktívak? Ha belevetik magukat világi ügyekbe, azzal látványosan elfoglaltnak és fontosnak tűnhetnek. Azonban akkor válnának igazán fontossá, ha az evangélium üzenetét vinnék a haldokló világnak. Ha minden gondolatunk saját szellemi hogylétünk körül forog, miközben a pokol tűzlángjai szinte kicsapnak a világba, az olyan, mintha a tűzoltóbrigád a tűzriasztás kellős közepén kezdene el borotválkozni.
Éveket elpazarolhatunk azzal, hogy "kiállunk azért, amit hiszünk", pedig valójában nem teszünk mást, mint gyülekezetünk előítéleteit és nézeteltéréseit védelmezzük.
Az evangélizációra felszólító parancs az egyetlen, ami igazán számít - hogy kiragadjunk embereket az örök pokol lángjai közül.
Ezt a parancsot az Úr nem változó kedélyállapotában adta; Isten teljesen átérzi azt a veszélyt, amelyben a Krisztus nélkül élő emberek vannak. 
Erre a veszélyre a Golgota volt Isten felkiáltójeles válasza. Ámen!

Köszöntünk Szent Szellem!: AMI MEGTÖRTÉNHETETT VOLNA

"Többé el nem rejtem orcámat tőlük, mivelhogy kiöntöttem lelkemet Izrael házára, ezt mondja az Ur Isten." (Ez 39:29)
Tragédia, hogy Izrael népe nem teljesítette azokat a feltételeket, amelynek eredményeképpen Istenük életet adó hatalmáról tehettek volna bizonyságot a környező népek előtt. Ezékiel 39:29. verse zárja be a helyreállításról szóló próféciák sorát, ami a 33. fejezet 23. versével kezdődik. Ez a híd a következő fejezetekhez, ahol a Szentlélek életadó folyamok képét festi elénk: azok a hatalmas templomból erednek, gyógyítást hozva minden népnek (47:12).
Nagyon fontos, hogy minden keresztény szervezet és felekezet megtanulja az ősi Izrael leckéjét. Nem elég ismerni az igazságot, dolgozni Istenért, hinni abban, hogy szolgálatukban a prófécia teljesedik, vagy elfogadni a Szentlélek ígéretét. Ha a hívők nem rendelik alá magukat folyamatosan a menny akaratának és vezetésének; ha nem hajlandók teljesíteni a hit, a kegyelem, a lelki növekedés feltételeit, és nem engedelmeskednek őszintén az Igének, akkor az Úr bizonyára be fogja tölteni a hűtlenek helyét olyan személyekkel, akik képesek teljesíteni örökérvényű céljait.
Az Atya ma a feltételes prófécia elve alapján (Jer 17:7-10) szolgál a világnak a hit népe, a lelki Izrael által. Az új szövetség prófétái, például Pál és János, a Jelenések könyvének írója, elénk tárnak néhány jelenetet, ami a Szentlélek utolsó kitöltetését és a jó és gonosz harcának végső ütközetét ábrázolja. János a jelképrendszert Ezékieltől kölcsönzi (a 38-39. fejezetből), amikor Góg és Magóg képével jeleníti meg azokat, akik végül megpróbálják lerombolni Isten városát (Jelenések könyve 20:8).
Mint mindig, most is az történik, hogy a menny hűséges maradék népének a győzelme azután teljesedik ki, hogy a Mindenható a késői esőben kitölti rájuk Szentlelkét (Jóel 2:23, 28-32). Üdvösségedet ne tedd függővé valamely felekezethez való tartozásodtól, esetleg múltbeli vagy jelenlegi szolgálatodtól! Ápolj szemtől szembeni, naponkénti kapcsolatot Isten Lelkével, így növekedj a kegyelemben és a te Urad és Megváltód, Jézus Krisztus ismeretében! Akkor majd a felekezet és a szolgálat kérdése is a helyére kerül.
Imádság a mai napra
"Atyám, miként kitöltötted rám Lelkedet, úgy tégy képessé engem arra, hogy örökkévaló Igéd világosságában járhassak!"

Máté Evangyélioma 25. rész 34.vers


1. Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, a kik elővevén az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé.
2. Öt pedig közülök eszes vala, és öt bolond.
3. A kik bolondok valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat;
4. Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben.
5. Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának.
6. Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol jő a vőlegény! Jőjjetek elébe!
7. Akkor felkelének mind azok a szűzek, és elkészíték az ő lámpásaikat.
8. A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak.
9. Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendő nékünk és néktek; menjetek inkább az árúsokhoz, és vegyetek magatoknak.
10. Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a vőlegény; és a kik készen valának, bemenének ő vele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó.
11. Később pedig a többi szűzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! nyisd meg mi nékünk.
12. Ő pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket.
13. Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az embernek Fia eljő.
14. Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és a mije volt, átadá nékik.
15. És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele.
16. Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot.
17. Azonképen a kié a kettő vala, az is más kettőt nyere.
18. A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét.
19. Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök.
20. És előjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon.
21. Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.
22. Előjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon.
23. Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.
24. Előjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél;
25. Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied.
26. Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem;
27. El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét.
28. Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van.
29. Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van.
30. És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
31. Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe.
32. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.
33. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.
34. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.
35. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;
36. Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.
37. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?
38. És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?
39. Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?
40. És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.
41. Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett.
42. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom;
43. Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.
44. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked?
45. Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.
46. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.