2017. október 4., szerda

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

Csak Isten képes üdvözíteni. 

Ha Őt nem izgatta volna a dolog, elvesznénk. Ő az egyetlen, akinek az utunk végén majd számot kell adnunk. Csak az számít, Ő mit gondol rólunk. Ha Ő elítél, mit számít minden más vélemény? Ha Ő nem bocsát meg, mit számít, ha bárki más megbocsát? Ha a Legfelsőbb Bíróság felmentő ítéletet hozna is, ha a sértett fél ki is mondaná: „megbocsátok”, még mindig szembe kell nézni Istennel. A bűnösök végül mind megállnak a Bíró előtt, meztelenül és szégyenkezve, mint Ádám és Éva az Éden kertjében. Mivel takarják majd el meztelenségüket? Az elismerő okleveleikkel, a gyászszertartásukon elhangzott méltatásuk füge faleveleivel? A világ elismerése, tapsa, méltatása és kitüntetése itt már semmit nem ér.
De hála Istennek a „nagy üdvösségért” (Zsidó levél 2,3), hogy Ő maga készítette el számunkra az üdvösség ruháját, amely a legdrágább anyagból készült, és a Golgotán lett láthatóvá Jézus Krisztus által!
Legyetek áldottak! REINHARD BONNKE

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

Jézust gonosz emberek elfogták, halálra ítélték, majd megfeszítették – törvénytelenül és igazságtalanul, Őt, az Ártatlant. 

Nem az lett volna az igazságos, ha a Menny megtorolta volna a halálát? Jézus azonban nem bosszúért kiáltott, hanem így imádkozott: „Atyám, bocsáss meg nekik!” (Lukács 23,34) 
Még azok is bűnbocsánatot nyertek Jézus imádsága nyomán, akiknek a lelkén száradt a meggyilkolása, legyenek azok zsidók, rómaiak vagy görögök. Vére, amelyet kiontottak, az ő megváltásukért is folyt. Azon a kereszten nyertek bocsánatot a bűneikre, amelyet ők maguk állítottak. Az üdvösségük, és a miénk is azzal az isteni tollal íródott, amelyhez Jézus drága vére volt a tinta. Ahelyett, hogy bosszút állt volna a bűneinkért, megengedte, hogy ráhulljon minden bosszú, amelyet mi érdemeltünk volna. Ő volt az a hatalmas és végső áldozat, amely örökre megállította a véres bosszúk sorozatát! Jézus saját vérét ajánlotta fel, hogy véget vessen minden ellenségeskedésnek. 
Pál apostol ezt így fejezte ki: „Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával” (2 Korinthus 5,19).
„Mert tetszett az egész teljességnek, hogy benne lakjék, és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben, úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által” (Kolossé 1,19-20).
 „Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést, és eljött, és békességet hirdetett nektek, a távoliaknak, és békességet a közelieknek” (Efézus 2,14 és 17). 

Legyetek áldottak! REINHARD BONNKE

Napi áhítat: Jézus és a föld

Hét témája: Teremtés hete – Jézus és teremtményei

Olvasmány: Mt 27,45–54-/link, rá tudsz kattintani/


Az egész föld, az egész teremtettség együtt rezdül az ember sorsával.
45„Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség lett az egész földön. 46Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: „Éli, éli, lamá sabaktáni!” azaz: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” 47Néhányan az ott állók közül, akik hallották ezt, így szóltak: „Illést hívja.” 48Egy közülük azonnal elfutott, hozott egy szivacsot, megtöltötte ecettel, nádszálra tűzte, és inni adott neki. 49A többiek pedig ezt mondták: „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse.” 50Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. 51És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak. 52A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. 53Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek. 54Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: „Bizony, Isten Fia volt ez!”


Magyarázat:

Jézus halálakor nemcsak az emberek rémültek meg, a természet is görcsbe rándult. Elsötétült az ég, megrendült a föld, és sziklák megrepedeztek. Remegett a föld, mintha félne megnyitni a száját Krisztus vére befogadására. Akkor értjük meg ezt, ha belegondolunk, hogy mi is történt itt: egy borzalmas feszültség kiegyenlítődése ment végbe a Golgotán. A föld persze nemcsak ilyen kiélezett helyzetben engedelmeskedik urának. Akkor is, amikor „csak az a dolga”, hogy teremjen. Jézus a magvetőről mondott példázatának a végén azt a földet emeli ki jó példaként, amelyben kifejlődve a növény sokszoros termést tud hozni. Földünk mai állapota sokak szerint válságos. Számos területen veszélybe került bolygónk a gazdag országok mohósága és a szegény országok növekvő lélekszáma miatt. Például a jövőbeni energiaellátás nem megoldott, ugyanis a legtöbb megújuló energiaforrásnál fennáll az a probléma, hogy a területre jutó energiamennyiségük eltörpül a ma használt energiahordozók mellett. Egyre nagyobb gond az is, hogy az édesvízkészletet az emberiség sokkal nagyobb ütemben fogyasztja, mint ahogyan az utánpótlás képződik. Ma is mintha görcsbe rándulna a föld, csak most már az imént említett tényezők miatt. Teremtő és megváltó Urunk tud igazán segíteni, hogy az övéi ne rontsanak, hanem javítsanak ezen a helyzeten. Becsüld meg a földet, ahol élsz!

(Sinka Csaba)

Isten csodálatos kegyelme: Királyi bevonulás

„Örül; nagyon, Sionnak leánya, örvendezz, Jeruzsálem leánya! Ímé, jön néked a te királyod; igaz és szabadító ő; szegény és szamárháton ülő, azaz nőstény szamárnak vemhén ” 
(Zak 9:9) 


Ötszáz évvel Krisztus születése előtt Zakariás próféta megjövendölte Izráel királyának eljövetelét... Krisztus a zsidó királyi bevonulási szokás szerint járt el... Ahogy felültették a csikóra, hangos diadalkiáltás remegtette meg a levegőt. A sokaság éltette a Messiást, királyát... Nem tudtak külső pompát, ragyogást biztosítani, de átadták neki boldog szívük imádatát. Nem nyújthattak át drága ajándékokat, de felsőruháikat terítették elé szőnyegül, s az utat lombos olaj- és pálmaágakkal hintették be. Nem vihettek királyi zászlókat a diadalmenet élén, hanem óriási pálmaágakat vágtak, a győzelem természet adta jelképe itt, és üdvrivalgás, hozsanna közepette fennen magasra emelve lobogtatták azokat.

Földi életében Jézus még sohasem engedett meg ilyen felvonulást. Világosan előre látta a következményeket, a kereszthalált. Célja az volt, hogy nyilvánosan előlépjen, mint Üdvözítő. Fel akarta hívni a figyelmet az áldozatra, amely megkoronázza küldetését a halott világért...

A világ korábban sosem látott ilyen diadalmenetet. Nem hasonlított a Föld híres hódítóiéhoz. Nem követte szomorú foglyok oszlopa, királyi értékű hadizsákmány sem érzékeltette a jelenetet. A Megváltó körül a bűnös emberekért végzett szeretetmunkájának dicső bemutatói álltak. A Sátán hatalmából megmentett foglyok voltak ők, Istent dicsérték szabadulásukért. A vak mutatta az utat, akinek Jézus visszaadta a látását. A néma hozsannázott a leghangosabban, akinek megoldotta a nyelvét. A nyomorékok, akiket meggyógyított, örömmel ugrándoztak... Lázár, akinek oszlásnak indult testét látták a sírban, most dicső férfikorának erejében örvendett; s ö vezette az állatot, amelyen a Megváltó ült...

Ezt a diadalmenetet maga Isten rendelte el. Megjövendölte a próféta, hogy embernek nem áll hatalmában megmásítani Isten szándékát.

A papok és vezetők csak annyira tudták elzárni az igazságosság Napjának sugarait a világtól, mint amennyire a valóságos nap ragyogását meg tudták volna vonni Földünktől. 
Krisztus népe minden ellenállás dacára vallomást tett Krisztus országáról.

Kenneth E. Hagin : Felnövekedni!

Hogy többé ne legyünk gyermekek… — EFÉZUS 4,14.

Később megtudtam: néhány perccel azután, hogy anyám megmondta a nagybátyámnak, hogy az én kijelentésem szerint, a lánya meg fog gyógyulni; unokatestvérem hirtelen felnyitotta a szemét, és teljesen gyógyult volt! Pedig az intenzív osztályon feküdt, három orvos volt az ágya körül, és a főorvos előzőleg azt mondta, hogy már nem nyeri vissza az eszméletét.

Én egész idő alatt tudtam, hogy meg fog gyógyulni, mert a Márk 11,23. ezt mondta. 
Az évek során működtetni tudtam az Igét minden rokonom esetében egyszer, elhozván nekik így a természetfelettit. De újra nem tudtam megtenni egy esetben sem. Nyilván ez adott nekik konkrét bizonyítékot arról, hogy az Ige működik. Amikor azonban másodszor is visszajöttek hozzám, már nem tudtam hordozni őket a saját hitemmel. Legközelebb Isten már elvárta, hogy ők is tegyenek valami keveset — legalább annyit, hogy egy akaraton legyenek velem.

Nem mindig tudod működtetni az Igét mások helyett. Nem helyes, ha egész életünkben hordozzuk az embereket szellemileg úgy, mintha szülőként a gyerekeinket egész életünk során cipelnénk. Eljön a nap, amikor saját lábukra kell állniuk, és eljön az a nap is, amikor Isten azt mondja: — Tedd le azt a nagyfiút és engedd, hogy magától járjon!

Megvallás: Én felnövekedem szellemileg. Folyamatosan növekedem a hitben.

Köszöntünk Szent Szellem!: AKIT NEM VAKÍTOTT EL BABILON

"Végül megjelent előttem Dániel, akinek a neve az én Istenem neve után Baltazár, akiben szent, Isteni Lélek van, és elmondtam neki az álmomat." (Dániel könyve 4:5; új protestáns fordítás)

Nabukodonozor király igazat mondott. Dániel olyan férfi volt, aki drámai módon bizonyította, hogy a Szentlélek lakozott benne. Habár fogoly volt egy idegen országban, mégsem sötét, nedves tömlöcben sínylődött, hanem pompa és gazdagság vette körül a királyi palotában. Sátán néha ilyen körülmények közé is elvezet, hogy zavart okozzon gondolatvilágunkban, és gyengítse ellenállásunkat a gonoszsággal szemben. A bűnös örömök kényelmesnek, izgalmasnak és kifizetődőnek látszanak - legalább is egy darabig. Pénzünk, csinos külsőnk, intellektusunk, szellemességünk, személyiségünk népszerűvé tesz az emberek előtt, mi pedig élvezzük ezt, míg aztán el nem jön a számonkérés napja, ami feltárja, mennyire értelmetlen és üres volt az egész életünk.
Dániel nem követte el azt a hibát, hogy engedjen a luxuskörülmények csábításának. Még olyan - látszólag jelentéktelen - kérdésben is, mint a táplálkozás, hajthatatlanul ragaszkodott ahhoz, hogy tiszta maradjon, és nem dőlt be Babilon alattomos csalásainak. Dániel szilárd kitartása ihlette azt a kis dalt, amit évekkel ezelőtt gyerekeinknek tanítottunk: "Bátor légy, mint Dániel, bátor és szilárd! Istenedről vallást tégy, akkor Ő megáld!
Szerencsére az oroszlánok vermében töltött időtől eltekintve Dániel nem maradt egyedül, hanem imádkozó barátok kis csoportja vette körül. A Szentlélek arra késztette ezeket a férfiakat, hogy mielőtt kemény próbáknak néznének elébe, imaközösséget alkossanak (Dn 2:13-18). A Szentlélek így tudott köréjük védősövényt húzni gyönyörű, ám barátságtalan környezetükben. Látták Isten dicsőségét, és ez megmutatta, valójában milyen sötétek is földi körülményeik.
Bátor légy, mint Dániel! Soha ne lazíts elveiden egy vonzó személy jelenlétében vagy a csillogó környezet, egy fantasztikusnak ígérkező üzlet, egy izgalmas lehetőség, egy üdítő kikapcsolódás vagy a vad szórakozás lehetősége láttán! Légy erős a Szentlélek Istenben!

Imádság a mai napra
"Atyám, segíts mindig szem előtt tartanom azt, hogy e világ Istenei gyakran vonzónak tűnnek, de Te vagy egyedül az, aki teljesen és mindörökké megbízható maradsz!"

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„És világosság lesz az estének idején.” -(Zakariás 14,7)


Sokszor nézünk várakozásteljesen a jövőbe, az öregség idejére és elfeledjük, hogy „világosság lesz az estének idején”.
 
A szentek közül némelyiknek élete legkedvesebb része az öreg kor. Balzsamos fuvallat érinti a tengerész arcát, amikor a halhatatlanság partjaihoz közeledik, csendesebb hullámok táncolnak hajója körül, gyönyörű vidék mosolyog felé, nyugalom uralkodik körülötte, mély, csendes, ünnepélyes nyugalom. Az öregség oltáráról eltűntek az ifjúi tüzesség hevesen lobogó lángjai, de megmaradt a komoly érzelem valódi lángja. A zarándokok elérték az „Én gyönyörűségem” földjét, azt a boldog mezőséget, mely a mennyországot képezi e földön. Angyalok látogatják, mennyei lég áramlik át rajta, a Paradicsom virágai nőnek benne, a légkört Szeráfok éneke tölti be. Némelyek évek hosszáig időznek itt, mások pedig csak néhány órára jönnek ide elköltözésük előtt, ez földi Éden. Szabad vágyódva várnunk azt a pillanatot, mikor az ottani gyönyörű bokrok árnyékában üdülhetünk, és addig megelégszünk a reménységgel, míg megérkezik az élvezet ideje. A nap, mikor leáldozik, nagyobbnak tűnik, mint mikor magasan van az égen és pompás fény aranyozza meg a lemenetelét kísérő felhőket. A fáradság nem képes megzavarni az öregség kedves alkonyának nyugalmát. A szív a drága tapasztalatok érett gyümölcseit gyűjti felüdülésül az élet vacsorájához és a lélek elkészül a nyugalomra. 

Az Úr népe világosságnak örvend még a halál óráján is, a hitetlenség remeg és retteg. Az árny leszáll, az éj jön, az élet végéhez közeledik. Óh, nem, kiált a hit, éppen most van vége az éjszakának és felvirrad a valódi nap. Megjött a világosság, a halhatatlanság világossága, Atyád arcának világossága. Tedd össze lábaidat ágyadon, nézd az üdvözült lelkek várakozó seregét! Angyalok visznek el téged. Élj boldogan, szeretett lélek, te elvitettél, integetsz kezeddel. 
Óh, most lesz világosság! A gyöngykapuk nyitva, az aranyutcák ragyognak a nemes jáspis csillogásától. 
Mi behunyjuk szemeinket, de te látod a láthatatlanokat. 
Élj boldogan, testvér, nálad már világosság van estének idején, nálunk még nem.

Reggeli dicséret- Tetszik Jézus! Ja, mégse

„Simon Péter így felelt: „Uram, kihez mehetnénk?! A te szavaid vezetnek az örök életre. Mi hiszünk benned, és meggyőződtünk róla, hogy te vagy az Isten Szentje!” 
(János evangéliuma 6:68-69.)

Jézus népszerűsége erősen megugrott mikor ingyen ebédet osztott a több ezres tömegnek. Ha nagyon akarta volna királlyá is megteszik. Még csak fizetett hirdetést sem alkalmazott. Mégis követte mindenféle-fajta ember mindenféle szándékkal.
A 12 fős zárt csoportból egyszeriben tömegbázist tudhatott magáénak.
Facebook-os ismerőseim közül néhányan figyelmeztetnek, hogy akivel 1-2-3 éven belül nem kommunikáltak, törölni fogják. Jogos. Jézus sem akart látszólagos követőket.
Nagy dolog az, hogy valaki Jézushoz jön, de mi lesz ezután? Miért is vagyok itt? Hogyan tovább? Hogyan lehet továbblépni?
Többféleképpen követhetjük Jézust:
1.       Úgy mint a tömeg – valami hív, valami vonz Jézushoz. Talán a kíváncsiság, talán a problémáink, esetleg segítségre, vezetésre vágyunk… talán meg sem tudjuk fogalmazni. De Jézusnál vagyunk és ez nagyon jó.
Szükségleteink vannak. Mindannyiunknak. Reményre vágyunk, biztonságra, tanításra, gyógyulásra, életcélra, társra…
2.       A következő lépés, mikor felismerjük és meggyőződünk arról, hogy Jézus a Megváltónk.
A jelekből, amint LÁTTAK, és amiket most TAPASZTALTAK felismerték, hogy Jézus a megígért Messiás.
- Azt is megfigyelhetjük János leírásában, hogy kétféle jeleket láttak:
        - amit másokon tett
        - amit maguk éltek át
Mindkettő fontos. Látni, hallani mások tapasztalatait. Felismerni Isten hatalmát, cselekvését életükben. Igazi MEGGYŐZŐDÉSre viszont az vezet, amit mi is átéltünk, tapasztaltunk.
3.       Jézus követésének van egy még magasabb szintű formája: a TELJES ELKÖTELEZETTSÉG.
Másnap Jézust tovább követi, keresi a tömeg és itt valami megváltozik. Sokan otthagyják, néhányan viszont végleges döntést hoznak mellette.
A többségnek nem volt elég a tegnapi csoda.
Jézus a legjobbat ajánlja fel, de ennek ÁRA VAN.
Az árat felmérve sokan otthagyták – még tanítványok is.
Jézus követése HIT-et igényel. Teljes azonosulást, szövetséget Jézussal (keresztségben).
De ha szeretünk valakit… számít az ár?

Szerző: Kis István-

Péter Apostol I. levele 4. rész


1. Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy a ki testileg szenved, megszűnik a bűntől,
2. Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a testben hátralevő időt.
3. Mert elég nékünk, hogy életünk elfolyt idejében a pogányok akaratát cselekedtük, járván feslettségekben, kívánságokban, részegségekben, dobzódásokban, ivásokban és undok bálványimádásokban.
4. A mi miatt csudálkoznak, hogy nem futtok velök együtt a kicsapongásnak ugyanabba az áradatába, szitkozódván.
5. A kik számot adnak majd annak, a ki készen van megítélni élőket és holtakat.
6. Mert azért hirdettetett az evangyéliom a holtaknak is, hogy megítéltessenek emberek szerint testben, de éljenek Isten szerint lélekben.
7. A vége pedig mindennek közel van. Annakokáért legyetek mértékletesek és józanok, hogy imádkozhassatok.
8. Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre; mert a szeretet sok vétket elfedez.
9. Legyetek egymáshoz vendégszeretők, zúgolódás nélkül.
10. Kiki amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai;
11. Ha valaki szól, mintegy Isten ígéit szólja: ha valaki szolgál, mintegy azzal az erővel szolgáljon, a melyet Isten ád: hogy mindenben dícsőíttessék a Jézus Krisztus által, a kinek dicsőség és hatalom örökkön-örökké. Ámen.
12. Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, a mely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek;
13. Sőt, a mennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vígadozva örvendezhessetek.
14. Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket; mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és az Istennek Lelke, a mit amazok káromolnak ugyan, de ti dicsőítitek azt.
15. Mert senki se szenvedjen közületek mint gyilkos, vagy tolvaj, vagy gonosztévő, vagy mint más dolgába avatkozó:
16. Ha pedig mint keresztyén szenved, ne szégyelje, sőt dicsőítse azért az Istent.
17. Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végök, a kik nem engedelmeskednek az Isten evangyéliomának?
18. És ha az igaz is alig tartatik meg, hová lesz az istentelen és bűnös?
19. Annakokáért a kik az Isten akaratából szenvednek is, ajánlják néki lelköket mint hű teremtőnek, jót cselekedvén.

2017. október 3., kedd

Napi Ige-HOGYAN KÉSZÜLJ FEL? 3.)

HOGYAN KÉSZÜLJ FEL? 1.)
http://mennyeikincseslada.blogspot.de/2016/06/hogyan-keszulj-fel-1.html

HOGYAN KÉSZÜLJ FEL? 2.)
http://mennyeikincseslada.blogspot.de/2016/06/napi-ige-hogyan-keszulj-fel-2.html

HOGYAN KÉSZÜLJ FEL? 3.) 

"Elvette tehát Boáz Ruthot, és az a felesége lett..." (Ruth 4:13) 



Figyelj meg még két dolgot, amit Naomi tanított Ruthnak, hogy felkészüljön a Boázzal vlaó találkozásra:
1.) Győződj meg arról, hogy a megfelelő helyen vagy. Naomi azt mondta Ruthnak:"...menj le a szérűre!"(Ruth 3:3) Miért ? Mert Boáz ott volt! Ahhoz, hogy elnyerd, amit Isten készített számodra, a megfelelő helyen kell lenned szellemi értelemben. A Sátán azt fogja állítani, hogy méltatlan vagy. Megpróbál meggyőzni arról, hogy maradj, ahol vagy ,és hallgass azokra, akik visszatartanak attól, ahová Isten szeretne eljuttatni. Megpróbálja elérni, hogy ne érezd magad a helyeden, még akkor se, ha valójában épp a megfelel helyen vagy.Ne higgy a hazugságainak! Ha Isten elhív, akkor Ő fel is készít, meg is erősít, és felhasznál az Ő dicsőségére.
2.) Értsd meg z időzítés fontosságát ! "Ne mutatkozz az előtt a férfi előtt , amíg..." (Ruth 3:3). Ruth sokáig várt erre a pillanatra, most pedig meg kellett tanulnia csendben lenni, mert az az ember, akit Isten arra szánt, hogy megáldja általa Ruthot, éppen aludt. Nehéz helyzet az, amikor nagyon izgatott vagy valami miatt, ami úgy tűnik, senki mást nem érdekel - te pedig azt szeretnéd, hogy ő is lelkesedjenek. Néha azonban Isten azt mondja: "Várj!" Ne akard elérni, hogy a dolgok idő előtt megtörténjenek! Ne akard előléptetni saját magad! "Mert ez a kijelentés meghatározott időre vonatkozik, hamarosan célhoz ér, és nem csal meg, ha késik is , várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el." (Habakuk 2:3) Lehet, hogy Isten nem akkor válaszol, amikor szerinted kellene, de az Ő időzítése mindig tökéletes. Nála nevedre szóló áldások vannak, és nem számít hányan szeretnék azokat, amikor eljön az idő, Ő neked fogja adni őket.

Isten csodálatos kegyelme: A veszélyeztetett királyság

„Jézus azért, amint észrevette, hogy jönni akarnak, és őt elragadni, hogy királlyá tegyék, ismét elvonult egymaga a hegyre” (Jn 6:15) 


Az emberek ültek a füves síkságon a tavaszi alkonyatban, és ették az eledelt, amelyről Krisztus gondoskodott... Nincs emberi erő, amely öt árpakenyérből és két kis halból éhes emberek ezreinek elegendő ételt teremthetne. Ezt mondogatták egymás közt: „Bizonnyal ez ama próféta, aki eljövendő...a világra” (Jn 6:14). Legyőzheti a nemzeteket, s hozzájuttathatja Izráelt a vágyva vágyott uralomhoz.

Lelkesedésében a nép kész azonnal királlyá koronázni Öt. Látják, hogy nem igyekszik felhívni a figyelmet magára, vagy tisztességet szerezni önmagának... [és] attól tartanak, hogy sohasem fogja magának követelni Dávid trónját. Tanácskoznak, és abban egyeznek meg, hogy erőszakkal elragadják Öt, és kikiáltják Izráel királyának... Jézus azonban látja, mi van készülőben, és tudja, amit ők nem, hogy mi lenne az eredménye egy ilyen mozgalomnak... Ha trónra akarnák emelni, azt erőszak, lázadás követné, s a lelki ország munkálása akadályokba ütközne. Késlekedés nélkül véget kell vetni a mozgalomnak. Jézus magához szólítja tanítványait, s megparancsolja, hogy szálljanak hajóra, és azonnal térjenek vissza Kapemaumba, Ö pedig majd elbocsátja a népet...
 
Jézus most megparancsolja a sokaságnak, hogy oszoljanak. Viselkedése olyan határozott, hogy azonnal engedelmeskednek... Jézus királyi magatartása, néhány nyugodt parancsszava lecsillapítja a rajongást, s meghiúsítja terveiket. Felismerik benne a minden földi tekintély fölött álló hatalmat, és szó nélkül engedelmeskednek.

Amikor magára maradt, Jézus „felméne a hegyre, magányosan imádkozni”... Erőt kért, hogy bemutathassa az embereknek küldetésének isteni jellegét, és Sátán ne homályosíthassa el értelmüket, ne ronthassa meg ítélőképességüket... Lelki gyötrelmek és vívódások között imádkozott tanítványai ért... Népszerű ábrándokból táplálkozó, régen dédelgetett reményeikben a legfájdalmasabb, legmegalázóbb módon kellett csalódniuk. 
Ahelyett, hogy Dávid trónjára látnák Öt emelkedni, keresztre feszítésének lesznek a tanúi. Ez lesz valójában az igazi koronázás. 

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Avagy nem szolgáló lelkek-e mindazok, elküldve szolgálatra azokért, akik örökölni fogják az üdvösséget?” -
(Zsidók 1,14)
Az angyalok Isten szentjeinek láthatatlan szolgái. 


Az angyalok Isten szentjeinek láthatatlan szolgái. Kezükben hordoznak minket, hogy meg ne üssük lábainkat a kőben.
Urukkal szembe való engedelmességük tanítja őket, hogy benső részvéttel legyenek szeretetének gyermekei iránt. Örülnek idelent, ha a tékozló fiú visszatér az atyai házba és ujjongva üdvözlik a hívő megérkezését a dicsőség Királyának palotájában odafenn. Istennek gyermekei ezelőtt részesültek az angyalok látható megjelenésében. Még ma is, bár előttünk láthatatlan, mindig nyitva a menny és az Istennek angyalai fel és leszállnak az Embernek fiára, hogy meglátogassák a megváltás örököseit. Még mindig repülnek ide Szeráfok az oltárról vett eleven szénnel, hogy megérintsék azzal egyes kitüntetett és kedves emberek ajakát. Ha megnyílnának szemeink, akkor láthatnánk, miként vesznek minket körül az Úr szolgái tüzes lovakkal és tüzes szekerekkel, mert a sok ezer angyalok seregéhez jöttünk, kik valamennyien az isteni mag őrei és védelmezői.

„Jóságod magasztalom
És hálás szívvel áldom,
Csoda-műveidért!
Engem veszély nem érhet
Ajkam ezért dicsérhet
Hűn őrködő szolgáidért.”

Milyen méltóságra fognak emeltetni a választottak, hiszen a menny tündöklő szolgái az ő készséges és figyelmes szolgáik! Milyen társasába leszünk felemelve, mert a mennyei, tiszta szellemekkel van közösségünk! Milyen jól vagyunk védve, mert Istennek sok ezerszer ezernyi szekerei vannak felfegyverezve védelmünkre! 
Kinek köszönhetjük mindezeket? 
Óh, az Úr Jézus legyen nekünk örökké kedves és drága, mert Általa és Érte pihenhetünk a menny térségein, sokkal magasztosabban minden fejedelemség és hatalmasság felett! Az Ő tábora van az Őt félők körül. 
Ő az igazi Mihály, ki lábai alá tapossa a sárkányt. Óh, Jézus, Isten jelenlétének Angyala, Neked szenteli ez a ház hálás fogadalmait.

Reggeli gyöngyszemek:A világ világosságának lenni

„Ismét szólt hozzájuk Jézus, és azt mondta: Én vagyok a világ világossága; aki engem követ, sosem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8:12)



Reggel, amikor a nap az Olajfák hegye fölé emelkedett, sugarai ragyogó fénybe vonták a márványpalotákat és megcsillogtatták a templom falainak aranyát – ekkor Jézus a nagy fényességre mutatva így szólt: „Én vagyok a világ világossága.” (Ján 8,12)

Valaki, aki hallotta e kijelentést, később ezekkel a dicsőítő mondatokkal visszhangozta: „Őbenne volt az élet, és az élet volt az emberek világossága.”(Ján 1,4–5. 9)

Akik megszenteltettek az igazság által, ragyogó világosságként árasztanak fényt mindenkire, aki a házban van. Isten dolgai minden igaz hívőben nyilvánvalóvá lesznek. Az Úr nem fogadhat el semmilyen jellembeli tökéletességet vagy fogyatkozást az iránta való elköteleződésben. Minden fél szívvel végzett szolgálat azt bizonyítja a menny értelmes lényei előtt, hogy nem követjük az elénk állított Példaképet.

Krisztus követőinek többre kell jutni egy fénysugárnál, mely az embereknek világít. Ők a világ világossága. Jézus minden róla nevezett tanítványának mondja: „Ti nekem adtátok magatokat, én meg a világnak adlak titeket, mint képviselőimet.” Amint az Atya elküldte Őt a világra, úgy küld Ő is bennünket a világba. … Bár Megváltónk a világosság fő forrása, mégse feledjétek el, ti keresztények, hogy Krisztus embereken át nyilatkozik meg. … A dicsőség angyalai várják, hogy általad juttassák el a menny világosságát és erejét a pusztulásra kész lelkeknek. … Ha Krisztus él szívben, lehetetlen eltitkolni jelenlétének fényét.
Ha a Világ Világossága elhalad mellettük, kiváltságok észlelhetők minden nehézségben, rend látszik a zűrzavarban és Isten bölcsessége és munkája abban, amit kudarcnak véltünk.
A világosság és élet ajándékaiban részesülünk. 

Napi Ige, Morzsák.....

,,Isten nem fárad és nem lankad el. Ő ad erőt a megfáradottnak,s az erőtlen erejét megsokszorozza.,,
-(Ésaiás 40:28-29)

Morzsák.....

2 Mózes 3:13-14.

,, Mózes pedig monda az Istennek: Ímé én elmegyek az Izráel fiaihoz és ezt mondom nékik: A ti atyáitok Istene küldött engem ti hozzátok; ha azt mondják nékem: Mi a neve? mit mondjak nékik?
És monda Isten Mózesnek: VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok. ,,

Nos vajon mért NEM nevezte néven magát Isten? Mert neki NEM csupán egyetlen neve van. Íme a teljesség igénye nélkül néhány angol nyelven.



ISTEN NEVE

Isten nevére utaló idézetek teljes listája a Szentírásból, azaz, miként vélekedik a Teremtőnk az Ő szeméiyes nevéről.

Istennek számos neve, megnevezése van!

Ezek a megnevezések valamilyen:

- tulajdonságával,

- cselekvésmódjával, illetve valamilyen

- poziciójával kapcsolatosak.

Ilyenek például:

Adonáj: Úr, Uram

ELOHIM: Isten

EL: Isten; Isten; aki hatalmas; erő

EL ELYON: A Felséges, Magasságos ( Isten )

EL OLAM: Az Örökkévaló Isten

EL SHADDAI: A mindenható Isten

JEHOVA ELOHIM: Legfelsőbb ISTEN,vagy

ISTEN az ISTENEK ISTENE.

JEHOVA JIREH: Az ÚR Gondoskodik

JEHOVA RAFA: AZ ÚR az én Gyógyítom

JEHOVAH NISSI: Az Úr az én Zászlóm

JEHOVA SALOM: Az Úr az én Békességem

JEHOVA RAAH: Az ÚR az én Pásztorom

JEHOVA TSIDKENU: Az Úr az mi Igazságunk

JEHOVA SABAOTH/TSEBAOTH: A Seregeknek Ura

JEHOVA SAMMA: Ott lakik az ÚR

Teremtő Isten

Szabadító Isten

Erős Isten

Örökkévaló Atya,
stb.

Mindezeken felül, Istennek még van egy neve, az Ő egyedülálló, különleges,rejtélyes, személyes, és kimondhatatlan neve.


Ez a név a misztikus zsidó hagyományban négy betűből áll:

- Y(od)

- H(é)

- V(au)

- H(é).

"A JHVH (vagy YHWH יהוה) az úgynevezett tetragrammaton (görögül τετραγράμματον – (a) négy betű), a négybetűs héber Istennév, Izrael Istenének az Ószövetségben található neve." ( idézet a A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából. )

Írásban a zsidók Isten nevét a szent tetragrammal (YHWH) jelölték:




Több mint 7000-szer fordul elő a Bibliában!

A Biblia mindegyik könyvében megtalálható az Isten neve.

Kivétel: Eszter könyve, ahol, egyáltalán nem fordul elő Isten neve.

Jahve: Ez Izrael Istenének személyneve.

A választott nép előtt Isten neve Isten lényegét fejezte ki.

Úgy látták, hogy Isten mivolta ragyog ki e névből.

Úgy számított előtte, mint maga az Isten, és úgy félt az Ő nevétől, mint egykor magától az Istentől a Sínai hegyen.

A zsidók Isten iránti tiszteletből nem ejtették ki a szent nevet (csak évente egyszer a főpap), helyette általában az Adonáj (,,az Úr'' ) nevet használták.

Létezett egy olyan szokás is, mely szerint ha Isten nevét kellett kimondani, az ember elhallgatott és szívére tette a kezét, vagy kezével az égre mutatott, és mindenki megértette, hogy Istenről van szó, de maga a szent Név nem hangzott el.

1.,JHVH - Jáhve

A "jud-hé-váv-hé" Isten különleges Neve...
Helyette ADONÁJ szót mond a zsidó ember, mert nem szabad kiejtenie a szent istenfélelem miatt.
A Tanach-ban mintegy 6823 esetben olvasható.
A héber irás fejlödésével az i.sz. VI-VII. századában a JHVH betük közé az Adonaj szó magánhangzóit illesztették, igy lett e szó
JeHoVaH. ( a héberben az elsö "a" hangzó "e"-re módósul.)

A Szentirás szerint Jahve néven elöször Éva nevezte igy Istent 1. Mózes 4:19-ben.

Jelentését maga Isten magyarázta meg:
"Vagyok, aki vagyok"...
Ő a Lét, a Van Istene. E szót akkor érthetjük meg, ha tudjuk, hogy a héberben a múlt, jelen és jövö idö nem szétválasztott, csak egy idö van:
az Élet, a Lét.....

Hogy jobban megérthesük a Jehova név kialakulását:

1./ A babiloni fogság után lett a JHVH név kiejtése tiltott.

2./ A görög-római birodalomban, a judaizmus az akkori világban elterjedve univerzális vallás lett.
Igy a JHVH név helyett
az ELOCHIM istennév lett használatos, ezzel kimondva jelezték

ISTEN az ISTENEK ISTENE.

Szükséges volt, mert a birodalom sok-sok istene közül magasra kellet emelni Ábrahám , Izsák és Jákób, vagyis Izrael Istenének a Nevét.(JHVH)

3./ A VI., és X. szd. között lelkes maszoréták az eredeti hébert próbálták reprodukálni.
Így a tetragrammatont az Adonáj, vagy Elochim istennek magánhangzóival látták el.

Így lett mesterséges istennév a Jehova...

2.,Jahve-Shalom

Jahve békesség - Bir.6,24

Ö aki gyözelemmel ajándékozza meg a mai "Gedeonokat" is.
(Bir.6:12-16, Róma 12:19)
Ö Egyedül, aki a bün és a bün következményeinek legyözöje

3.,Adonáj Cevaot -A Seregeknek Ura

E megszólitás elöször az 1. Sám. 1: 3.11 ben van emlitve (Hannah)
Aztán a szabadulásról prófétaló Ésaiás, és Jeremiás
Ezékiel és Dániel nem használja, ők már az Új Jeruzsálemre figyelnelk, ami nem fegyverrel létesül.

Aztána a babiloni fogság utána kispróféták igen sokszor (Aggeus 14, Zakariás 52, Malakiás 24 esetben..)
már arról irnak, amikor Isten a maga seregeivel győz ellenségei és az antikrisztusi erők ellen. (Zak.12..)
Igy a késöbbi héberben már a "Seregek JHVH-ja" az angyalseregek JHVH-járól szól: pl Hóseás 12,5 : Zakariás 8:1

Vajon mi ismerjük Istent igy, amint a próféták már ismerték és emlitették az Erős Isten Nevét?
Pedig a harc ma egyre erősebb és elkeseredettebb. Érettünk és ellenünk egyaránt...

4.,ISTEN ( Él, Eloah, Elohim)

A mi nyelvünkben csak egy szó jelzi, hogy: Isten, mig a héberben három.

Él
Isten általánositó neve:

" Mert ki van olyan Isten, az égbe és földön, aki megcselekedné a te cslekedeteidet és megtenné hatalmas tetteidet" (5.Mozes 3,24)

" Az egek elmesélik Isten cselekdeteit" (19.Zsoltár 1)

" ÉL vagyok én és nem ember (Hóseás 11,9)
" Nem ember az ÉL, hogy hazudjék" (4.Mózes 23,19)

E néhány bibliai idézet csak gondolatébresztö e témában.
Mert a NÉV Jób könyvében 53-szor, a Zsoltárokban 73-szor, összesen 217-szer található a Bibliában.
Igy böséges információ áll rendelkezésünkre ÉL-t megismerni....

Elohim
Az Éloáh többes számu alakja. A hozzá tartozó igék viszont mindig egyes számban jelnnek meg.
"Elohim igaz", Elochim mondja" stb.,

Néhány ritka esetet kivéve:
"ott jelentek meg neki Elochim"...pedig csak egy Isten jelent ott meg
...1. Mózes 35,7-ben olvasható
E szó általában birtokviszonyban áll egy másik szóval:
Eloché Ábráhám,Elohé Jichák Velohé Jákov, azaz Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene

E szó 2750 esetben olvasható a Tanachban...

A zsidóság számára sokszor érthetetlen ez a többesszám, hiszen e névben a Szentháromság jelenik meg.
És tovább fűzve a gondolatot: az az Ábrahám, Jichák és Jákov ezzel az Istennel találkozott- vagyis Jesuával, és a Szent Szellemmel.
A Teremtés első lapján, az első mondat ez: "Börésit bara Elohim - Kezdetben teremtette Isten..."
Mennyire elválaszthatatlan a 3 személy egymástól!...

5.,Necach Izrael- Izrael Istene/megmentője 

Ez is Isten egyik megnevezési formája, mely sokszor előfordul a Bibliában.

A "nicach" szó jelentése: legyőz, győz, megver, vezet, folytonos, örök.

A jelentések mind Istenre utalnak.

Izrael Istene az, aki örökkévaló, aki folyamatosan vezeti az ő népét, aki megverte, legyőzte és legyőzi az ellenséget, aki megmenti az övéit és elől megy a harcban, vezetve őket....

De kezdetben nem volt így.

Amikor Isten kijelentette az Ő személyes nevét, nem mondta se akkor se utána, hogy ne használják, és hogy ne ejtsék ki ezt anevet.

Sőt Isten Fia, Jézus Krisztus, a zsidók nyakassága miatt újra meg kellett tanítania őket Isten nevének a helyes használatára, kiejtésére:

János 17:6 Nyilvánvalóvá tettem a nevedet azoknak az embereknek, akiket nekem adtál a világból...

János 17:26 És megismertettem velük a nevedet, és meg is fogom ismertetni,...

Figyeljük meg ezeket a kifejezéseket:

- nyilvánvalóvá tettem

- megismertettem velük

- meg is fogom ismertetni ( ez által utalt arra, hogy a jövőben, az Ő halála után újra a feledésbe fog merülni ).

Végül is miért is közölte volna Isten ezt a különleges nevet, ha nem azt akarta volna:

- hogy ezen a néven ismerjék Őt,

- hogy ez a név megkülönböztesse Őt minden más istentől, és teremtménytől.

Forrás: --Copyright © 2005-2008 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő ZSIDÓ KÖZÖSSÉG
JHVH NISSZI Szolgálat --

2017. október 2., hétfő

Napi áhítat-HOGYAN KÉSZÜLJ FEL? 2.)

"Elvette tehát Boáz Ruthot, és az a felesége lett..." (Ruth 4:13)

HOGYAN KÉSZÜLJ FEL? 1.)
http://mennyeikincseslada.blogspot.de/2016/06/hogyan-keszulj-fel-1.html

 
Naomi két ,a sikeres élethez fontos alapelvet tanított Ruthnak azért, hogy felkészíts a jövendőbeli férjével, Boázzal való találkozásra:

1.) Megfelelő hozzáállással kell rendelkezned. Naomi azt mondta Ruthnak:"...kend meg magad...!(Ruth 3:3) A bibliai időkben az emberek olajjal kenték meg magukat, hogy felfrissüljenek. Tehát lényegében Ruth a helyes viselkedést sajátította el. Ha jó állásért imádkozol, vagy hozzád illő társért, vagy egy bizonyos dologban kedvező végkimenetelért, és ez még nem történt meg, ne okold automatikusan a Sátánt - inkább vizsgáld meg saját hozzáállásodat!"...változatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az ami jó, ami neki tetsző és tökéletes"Róma 12:2). A jó eredmény eléréséhez megfelelő szemléletmóddal kell rendelkezned.
2.) Ki kell tűnnöd a tömegből. Naomi ezt tanácsolta Ruthnak:"...vedd föl a legjobb ruhádat" (Ruth 3:3) Ugyan minek kiöltözni ahhoz, ami még meg sem történt? Azért ,mert Isten a felkészült embereket áldja meg! Készen kell állnod, mire eljön a te időd. Ruth története azt tanítja nekünk, hogy akik hajlandóak arra, hogy kitűnjenek a tömegből, azokat észreveszik. Ha bármikor kiöltözöl azért, mert valahová mégy, jó esély van arra, hogy másként fogsz kinézni, mint mindenki más azon a helyen. Nincs ezzel semmi baj. Az elsődleges szempontod az legyen, hogy Isten tetszését elnyerd, nem az emberekét.Tudatában kell lenned annak, hogy meghatározott rendeltetésed van, különben úgy érzed majd, hogy kifogásokat kell keresned, és meg kell magyaráznod, miért vagy annyira más, mint a többiek.
Ha tudod hová visz téged Isten, akkor ez nem fog érdekelni. az igazság az, hogy az embereknek a felkészültségedről kétségtelenül fel kell ismerniük rendeltetésedet.

Jakab Apostol levele 5. rész

1. Nosza immár ti gazdagok, sírjatok, jajgatván a ti nyomorúságaitok miatt, a melyek elkövetkeznek reátok.
2. Gazdagságotok megrothadt, és a ruháitokat moly ette meg;
3. Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg, és azok rozsdája bizonyság ellenetek, és megemészti a ti testeteket, mint a tűz. Kincset gyűjtöttetek az utolsó napokban!
4. Ímé a ti mezőiteket learató munkások bére, a mit ti elfogtatok, kiált. És az aratók kiáltásai eljutottak a Seregek Urának füleihez.
5. Dőzsöltetek e földön és dobzódtatok; szívetek legeltettétek mint áldozás napján.
6. Elkárhoztattátok, megöltétek az igazat; nem áll ellent néktek.
7. Legyetek azért, atyámfiai, béketűrők az Úrnak eljöveteléig. Ímé a szántóvető várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel várja, míg reggeli és estveli esőt kap.
8. Legyetek ti is béketűrők, és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van.
9. Ne sóhajtozzatok egymás ellen, atyámfiai, hogy el ne ítéltessetek: ímé a Bíró az ajtó előtt áll.
10. Például vegyétek, atyámfiai, a szenvedésben és béketűrésben a prófétákat, a kik az Úr nevében szólottak.
11. Ímé, boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat. Jóbnak tűrését hallottátok, és az Úrtól való végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes.
12. Mindeneknek előtte pedig ne esküdjetek, atyámfiai, se az égre, se a földre, se semmi más esküvéssel. Hanem legyen a ti igenetek igen, és a nem nem; hogy kárhoztatás alá ne essetek.

13. Szenved-é valaki köztetek? Imádkozzék. Öröme van-é valakinek? Dícséretet énekeljen.
14. Beteg-é valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében.
15. És a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt. És ha bűnt követett is el, megbocsáttatik néki.
16. Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.
17. Illés ember volt, hozzánk hasonló természetű; és imádsággal kéré, hogy ne legyen eső, és nem volt eső a földön három esztendeig és hat hónapig:
18. És ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld megtermé az ő gyümölcsét.
19. Atyámfiai, hogyha valaki ti köztetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti őt valaki,

20. Tudja meg, hogy a ki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelket ment meg a haláltól és sok bűnt elfedez.

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„A mennyekben nektek eltett reménységért.” - (Kolossé 1,5)


Krisztusba vetett reménységünk képezi e földön a jövőre nézve örömünk fő forrását és tartalmát. 
Élénkíti szívünket, úgy, hogy igen gyakran gondolunk a mennyre, mert itt mindaz meg van ígérve, amit csak kívánhatunk. Itt fáradtak és megterheltek vagyunk, odafent van a nyugalom hona, hol nem verejtékezik többé a munkás homloka a megerőltetés okozta izzadástól, ahonnan a fáradtság és gond száműzve van örökre. Azoknak, kik fáradtak és kimerültek, ez a szó: „nyugalom”, teljes mennyei élvezet. Itt mindenkor a harctéren vagyunk. Annyira kísértetünk belülről és annyira szorongattatunk ellenségeinktől kívülről, hogy csak kevés vagy éppen semmi békességünk nincs. A mennyben pedig a győzelemnek örülünk. Ott a győzelmi lobogó magasan fog lengeni a levegőben, a fegyver hüvelyében fog pihenni és Fejedelmünk így fog hozzánk szólni: „Jöjj jámbor és hű szolgám, menj be a te Uradnak örömébe!” Barát barát után ragadtatik el oldalunk mellől, de immár a halhatatlanság országába megyünk, ahol ismeretlen a sír és halál. Itt a bűn folyton új fájdalmakat okoz nekünk, ott pedig tökéletes szentek leszünk, mert abba az országba nem mehet be semmi tisztátalan. Az égi mező barázdáiban nem burjánzik gyom. Ah, nem öröm-e az, hogy nem kell örökké száműzetésben lenned, nem kell mindenkor a pusztában lakoznod, hanem nemsokára örökölheted az ígéret dicsőséges földjét?

De azért ne engedjük magunkról azt híresztelni, hogy a jövőről álmodozva a jelent elfelejtjük, hanem a jövő szentelje meg a jelent akként, hogy azt a legnemesebbre használjuk.
A Szentlélek által a mennyre vetett remény a legerősebb hatalommá lesz, miáltal az erény fejlődése előmozdíttatik, az ifjú és élénk erő kútfejévé és a szentség szegletkövévé válik az. Az ilyen reménységgel bíró ember buzgalommal megy munkájára, mert az Úrnak öröme az ő erőssége. Komolyan küzd a kísértés ellen, mert a következő világ reménységéről tehetetlenül pattognak vissza az ellenfél tüzes nyilai. 
Képes dolgozni anélkül, hogy ez életben jutalmat várna, mert a következő világ által nyújtott jutalomra néz.


Zsoltárok könyve 36. rész 6.vers

1. Az éneklőmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé.
2. A gonosznak hamissága felől így gondolkozom szívemben: nincs ő előtte isten-félelem;
3. Mert hízeleg néki önmagának, ha bűnét elkövetheti, ha gyűlölködhetik.
4. Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni és jót cselekedni.
5. Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, és nem veti meg a rosszat.
6. Uram, az égig ér a te kegyelmességed; a te hűséged a felhőkig!
7. Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, mint a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram!
8. Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek.
9. Dúslakodnak házadnak bőséges javaiban; megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből.
10. Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.
11. Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerőidre, és igazságodat az igaz szívűekre.
12. Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze.
13. Hullnak már a gonosztevők; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel!

2017. október 1., vasárnap

Reggeli gyöngyszemek: Megtartotta Atyja parancsolatait

„Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben, amint én is megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.” (Jn 15:10)



Krisztus a menny Istenének jellemét szemléltette emberek és angyalok előtt. Életével mutatta be azt a tényt, hogy ha az ember teljesen Istenre bízza magát, meg tudja tartani Isten törvényét és élhet, törvényére pedig, mint szeme fényére vigyáz.

Krisztus példaadása Ádám minden fia és leánya számára mérvadó. Életével bemutatta Isten törvényét, példáját adva az embernek, hogy a teljes körű engedelmesség mi mindent érhet el az emberi természetben. Ő a mi példaképünk, és mindenkinek lábnyomába kell szegődnie, aki értelmi értelmi képességekkel rendelkezik. Élete ugyanis az egész emberiség számára tökéletes minta. Krisztus jelleme az a tökéletes mérték, melyhez mindenkinek igazodnia kell…

Hogyan járt a földön a világ Megváltója? – Nem úgy, hogy egyszerűen csak önmagának kedvezzen, hanem úgy, hogy megdicsőítette Istent azzal, hogy felemelte az elesett embert, aki Isten képére teremtetett. Tanítással és példaadással is az igazság útjára tanította az embert, bemutatva Isten jellemét, és a világ elé tárva az emberileg elérhető erkölcsi kiválóság tökéletes mértékét. A törvény két nagy előírása szabályozza minden ember magatartását. Ez volt az a lecke, melyet Jézus mind tanításaival, mind példaadásával tanított. Ezt mondta a népnek: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből…és felebarátodat, mint magadat.” A menny Ura minden értelmes emberi lénytől mindenek feletti szeretetet és imádatot kér.

Az ember hasonlítsa össze életét Krisztus életével! …Kövesse Annak példaadását, aki életével betöltötte Jahve törvényét, mondván: „Én megtartottam az én Atyám parancsolatait.” Akik Krisztust követik, szüntelenül a szabadság tökéletes törvényére tekintsenek, és a Krisztustól nyert kegyelem által alakítsák jellemüket az isteni kívánalmak szerint. 

Reggeli dicséret: A Lélek gyümölcse

"A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás."- Pál levele a galáciaiakhoz 5:22-23


„Egyedül az isteni hatalom képes megújítani az emberi szívet és megtölteni a lelket Krisztus szeretetével, mely szüntelenül árad azokra, akikért Krisztus meghalt. A Lélek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Amikor valaki megtér Istenhez, erkölcsi ízlése megújul, indítékai megváltoznak, és azokat a dolgokat szereti, melyeket Isten.
Csalódni fognak azonban azok, akik eltökélt igyekezet nélkül valamiféle varázslatos jellemváltozásra várnak. Amíg Jézusra tekintünk, nincs okunk a félelemre és a kételkedésre, hisz Ő képes megváltani mindazokat, akik Hozzá jönnek. Szüntelen félhetünk viszont attól, hogy régi természetünk újra visszanyeri hatalmát és az ellenség valami olyan csapdát állít, ami által ismét foglyul ejthet bennünket. Félelemmel és rettegéssel kell véghezvinnünk megváltásunkat, mert Isten az, aki munkálja bennünk az akarást és a véghezvitelt jókedvéből. Korlátolt lehetőségeinkhez mérten olyan szentnek kell lennünk saját körünkben, amilyen Isten az Ő körében. Képességeinknek megfelelően be kell mutatnunk az igazságot, a szeretetet és Isten jellemének kiválóságát. Ahogy a viasz felveszi a pecsét lenyomatát, úgy kell az embernek is felvennie Isten Lelkének képét és megtartania Krisztushoz való hasonlóságát.

Lelki szépségünknek naponta növekednie kell. Az isteni minta utánzására való igyekezetünkben gyakran el fogunk bukni. Gyengeségeink és hibáink miatt sokszor le kell még ereszkednünk, hogy Jézus lábainál sírjunk. De nem kell elbátortalanodnunk! Imádkozzunk még lelkesebben, higgyünk még teljesebben, és próbáljunk meg újra, immár nagyobb állhatatossággal, felnövekedni az Úr hasonlatosságára. Ne saját erőnkben, hanem Megváltónk erejében bízzunk! Dicsérjük Istent, aki a mi Istenünk és ábrázatunknak épsége.

Ahol Krisztussal való egység van, ott szeretet van. Bármilyen gyümölcseink is vannak, azoknak semmi hasznuk nem lesz, ha a szeretet hiányzik életünkből. Vallásunk lényege az Isten és embertársaink iránti szeretet. Senki nem szeretheti Krisztust, ha nem szereti gyermekeit. Ha egyesülünk Krisztussal, akkor az Ő értelme lesz bennünk. Tisztaság és szeretet ragyog jellemünkben, életünket pedig szelídség és igazság uralja. Még az arckifejezésünk is megváltozik. A lélekben lakozó Krisztus kiárasztja átalakító erejét, és a külső megjelenés a belül uralkodó békéről és örömről tesz bizonyságot. Úgy iszunk Krisztus szeretetéből, mint ahogyan a szőlővessző veszi táplálékát a szőlőtőből. Ha Krisztusba oltattunk, ha rostról rostra egyesültünk az élő szőlőtővel, akkor azt élő gyümölcsök gazdag fürtjeivel fogjuk igazolni. Ha kapcsolatban vagyunk a világossággal, akkor a világosság csatornáivá válunk, és szavainkkal és tetteinkkel fényt fogunk árasztani a világban. Az igaz keresztények össze vannak kapcsolódva a mennyel, a földdel; és a véges embert a végtelen Istennel összekötő szeretet kötelével. A Krisztus arcán ragyogó világosság követőinek szívében is világít - az Atya dicsőségére.

Szemlélés által változunk el. Miközben az isteni minta tökéletességén elmélkedünk, teljes átalakulásra és az Ő tisztasága szerinti megújulásra vágyakozunk. A jellembeli változás az Isten Fiában való hit által megy végbe. Az engedetlen gyermek Isten gyermekévé válik. Átmegy a halálból az életbe, lelkivé és a lelki dolgok megértőjévé válik. Isten bölcsessége megvilágítja értelmét, s így csodálatos dolgokat lát meg a törvényből. Miután egy ember megtér az igazság által, a jellemátalakulás munkája tovább folytatódik életében. Megértésének mértéke növekszik. Mivel Isten engedelmes gyermekévé vált, Krisztushoz hasonlóan gondolkodik. Isten akarata saját akaratává válik.

Szellemi gyarapodásban lesz része annak, aki visszafogottság nélkül Isten Lelkének vezetésére bízza magát. Isten szolgálatában olyan iskolázottságra tesz szert, mely nem egyoldalú és hiányos, így nem egyoldalú jellemet eredményez. Krisztus iskolájában az ember kiteljesedett és kiegyensúlyozott jellemet formál. Az ingadozó akaratban és erőtlen jellemben megmutatkozó gyengeség vereséget szenved, mert szüntelen Istennek élve az ember olyan szoros kapcsolatba kerül Krisztussal, hogy gondolkodása azonos lesz az Övével. Krisztussal eggyé válva alapelvei tiszták és erősek lesznek. Értelmi képessége kitisztul, és Istentől jövő bölcsességről tanúskodik.
A törvényszegőnek megbocsátást felajánló megváltás olyan igazságot ajándékoz az embernek, mely ki fogja állni a Mindenható szigorú vizsgálatát. Ez az igazság örök életet és örömöt nyújt, és képesíti elfogadóját az Isten és az ember ellensége felett való győzelemre. Az alázatos emberek örvendeznek, amikor erről az igazságról hallanak."

(Ellen Gould White-)

Napi Ige:Galátziabeliekhez írt levél 5. rész

ÁLDOTT szép vasárnap délutánt és estét kívánok!
Ismerjük kívülről a Szent Szellem gyümölcseit, ami segít nekünk megítélni mi az ami Istentől származik és mi az ami nem!
Érdemes elolvasni az egész Igerészt, mi az ami testből van, mi az ami nem tetsző az ÚRnak, ezért ettől tartózkodjunk! !


Galátziabeliekhez írt levél 5. rész

  1. Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával.
  2. Ímé, én Pál mondom néktek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus néktek semmit sem használ.
  3. Bizonyságot teszek pedig ismét minden embernek, a ki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani.
  4. Elszakadtatok Krisztustól, a kik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek.
  5. Mert mi a Lélek által, hitből várjuk az igazság reménységét.
  6. Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit, sem a körülmetélkedetlenség, hanem a szeretet által munkálkodó hit.
  7. Jól futottatok; kicsoda gátolt meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak?
  8. Ez a hitetés nem attól van, a ki titeket hív.
  9. Kis kovász az egész tésztát megkeleszti.
  10. Bizodalmam van az Úrban ti hozzátok, hogy más értelemben nem lesztek; de a ki titeket megzavar, elveszi az ítéletet, bárki legyen.
  11. Én pedig atyámfiai, ha még a körülmetélést hirdetem, miért üldöztetem mégis? Akkor eltöröltetett a kereszt botránya.
  12. Bárcsak ki is metszetnék magukat, a kik titeket bujtogatnak.
  13. Mert ti szabadságra hivattatok atyámfiai; csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek, sőt szeretettel szolgáljatok egymásnak.
  14. Mert az egész törvény ez egy ígében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
  15. Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, hogy egymást fel ne emészszétek.
  16. Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek.
  17. Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, a miket akartok.
  18. Ha azonban a Lélektől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt.
  19. A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás.
  20. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, viszszavonások, pártütések,
  21. Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, a miképen már ezelőtt is mondottam, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.
  22. De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.
  23. Az ilyenek ellen nincs törvény.
  24. A kik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt.
  25. Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.
  26. Ne legyünk hiú dicsőség kívánók, egymást ingerlők, egymásra irígykedők.

Joel Osteen: Milliókat inspirálva

Joel Osteen Texasban, Amerikában született. 1987-ben kötött házasságot Viktóriával, két gyermek édesapja.
Joel a Lakewood Church pásztora, ami Amerika legnagyobb és leggyorsabban növekvő egyháza (Church Growth Today 2009). 2005. július 16.-án, 95 millió dolláros felújítás után Lakewood Church beköltözött a 16000 ülőhelyes új otthonukba. Ez most a legnagyobb mindennapi használatban levő egyházi létesítmény. Joel itt minden héten 38000 látogatónak hirdeti a remény és bátorítás üzenetét. Joel a legnagyobb nézettségű inspiráló személy Amerikában (Nielse Media Group). A hetente közvetített prédikációit 7 millió amerikai nézi. Rendszeres közvetítések majdnem 100 országba jutnak el.

Első könyve „Your Best Life Now” 2004-ben jelent meg a Time Warner gondozásában (Magyar kiadás: „Életigenlők könyve” Atheneum, 2005) felkerült a New York Times bestseller listájára és gyorsan elérte az első helyet. Több mint két évig volt az első helyezett és több mint 4 millió példányt adtak el belőle. Joel bekerült a „10 Legérdekesebb (rendkívüli, lebilincselő) ember 2006” listájára és megkapta a „Legmeghatározóbb keresztény személyiség 2006-ban” címet a Church Report magazin olvasóitól.
Új könyve a „Become a Better You” 2007-ben jelent meg (Magyar kiadás: „Jobb emberré lenni”, Új Spirit Könyvek, 2009)

Elhívásra készülve

Joel, John Osteen fia, széles körben elismert keresztény prédikátor és alapítója a Lakewood Church-nek, Rádió és televízió kommunikációt hallgatott az Oral Roberts Egyetemen Tulsa-ban. 1982-ben Joel visszatért Houston-ba és megalapította Lakewood televíziós szolgálatát ahol John Osteen szolgálatát közvetítették 17 éven keresztül 1999 januárjáig mikor is édesapja eltávozott szívroham következtében.

John Osteen sok éven keresztül buzdította fiát a prédikálásra, de ő mindig elhárította mondván jobban szeret a színfalak mögött dolgozni. De 1999 elején Joel elfogadta édesapja meghívását és január 17.-én először prédikált. Senki nem tudhatta, hogy ez volt John Osteen életének utolsó vasárnapja. Két héttel később, Joel elkezdett rendszeresen szolgálni és még ebben az évben hivatalosan is kinevezték a Lakewood Church vezető pásztorává.

Új látás az új Évezredre
Szinte azonnal, a heti hallgatóság hihetetlen mértékben elkezdett növekedni és 2005 végén Lakewood Church beköltözött a mostani helyére, a volt Compaq Center-be, a 16000 ülőhelyes arénába, ami a Houston Rocket profi kosárcsapat székhelye is volt azelőtt. Joel feleségével, Viktóriával és a gyülekezet vezetőivel készen állnak az új évezredre.

Joel természetfeletti sikereinek forrása megtalálható az alap üzenetében: A mi Istenünk jó, aki meg akarja áldani azokat, akik engedelmesek és hisznek benne Jézus Krisztuson keresztül. Joel legnagyobb vágya, hogy az ő élete példája legyen ennek az elvnek és mindenki, aki hallja a remény és bátorítás üzenetét elfogadja Isten jóságát és kegyelmét és azzá legyen, akivé Isten szeretné, hogy váljon.

Hírek:
2010. március 31 - A Lakewood Church megvásárolta az eddig bérelt Compaq Centert, és így végleges otthonuknak tudhatják az épületet.

Halleluja!

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Minden drágalátos gyümölcsök, ók és újak, melyeket, oh, én szerelmesem, neked megtartottam!” - (Énekek éneke 7,13)


A mennyasszony szeretné Jézust minden tőle telhetővel megajándékozni.

Szívünk „mindenféle drágalátos gyümölcsöt” terem „ót és újat”, melyeket Szerelmesünknek tartunk meg. Az őszi aratás idején, az év e gazdag szakában, figyeljünk gyümölcseinkre. 

Idei gyümölcseink vannak. Óhajtjuk az új élet, új öröm és új háládatosság érzését? 
Vágyódunk új elhatározások után és szeretnénk azokat új buzgósággal és új megerőltetéssel véghezvinni? 
Szívünk új imában és esedezésben virul és lelkünk új akaratra és működésre serkenti magát. De van még néhány ó gyümölcs is. 
Mindenek előtt első szeretetünk: egy drága, választott gyümölcs! Az Úr Jézus bensőleg örül ennek. 
Azután első hitünk: az az együgyű hit, mely által, habár semmit sem neveztünk sajátunknak, mégis minden jóban részesültünk. Ehhez járul örömünk, melyet akkor nyertünk, mikor az Úr Jézus először jelentette meg magát nekünk. Frissítsük fel ezeket magunkban. Megvannak régi emlékeink az ígéretekre nézve. 
Milyen hű volt Isten hozzánk! 
Mily jót tett velünk még a betegségben is! 
Mily kegyelmesen hordozott a mély áradatokon keresztül! 
Mily sértetlenül megtartott a tüzes kemencében! 
Ezek tényleg ó gyümölcsök! Ebből sok van nekünk, mert kegyelmének bizonyságai eddig is többek voltak fejünknek hajszálinál. Régi bűnöket kellett megbánni, de Ő adott nekünk olyan töredelmet, mely által végigsírtuk a kereszthez vezető utat és megismertük vérének érdemét. 
Azonban a fődolog ez: minden gyümölcsöt a mi Urunk Jézusunknak tartottuk meg. Bizonyos, hogy kedvesebb Előtte a hódolat, ha Jézus a mi lelkünk egyetlen célja és kívánsága, s az Ő dicsősége minden törekvésünk egyedüli iránya. 
Sokféle gyümölcseinket díszesen tárjuk elé, mikor hozzánk jön, és ne rejtsük el az emberek bámuló tekintete elől. 
Úr Jézus, kertünk ajtajának kulcsát ráfordítjuk és senkit sem eresztünk be, ki gyümölcseid közül csak egyetlen egyet is elrabolhatna, mert véreddel öntözted meg azt a talajt, melyből azok fakadtak. Mindenünk legyen a Tied, csak a Tied, óh, Jézus, szeretett Barátunk!

Látomások az elragadtatásról, a nagy nyomorúságról, a Szent Városról, Isten Trónjáról és a sátánról.

Egy 8 éves lány bizonysága, aki találkozott Jézus Krisztussal

(Janet Balderas Canela, Puerto Rico)


Kedves testvérek, az ÚR áldjon meg benneteket ezen az órán! Olvassuk el a Bibliából a 2 Korintus 12,1-4-et, az Isten Szent Igéjét. Az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevében: „Dicsekednem kell, bár nem használ; rátérek azért az ÚR megjelenéseire és kinyilatkoztatásaira. Ismerek egy embert a Krisztusban: 14 évvel ezelőtt – hogy testben- e, vagy testen kívül-e, nem tudom, csak az Isten tudja –, elragadtatott a harmadik égig. És tudom, hogy az az ember – hogy testben-e, vagy testen kívül, nem tudom, csak az Isten tudja –, elragadtatott a paradicsomba, és olyan kimondhatatlan beszédeket hallott, amelyeket nem szabad embernek elmondania.” Elmesélem nektek egy élményemet az Úrral, ami szeptember 5-én történt, 1999- ben.

A templomban voltunk, és Isten ereje ott volt és betöltötte az életünket. Leestem a földre és éreztem Isten jelenlétét bensőmben. Éreztem, hogy az ÚR munkálkodott bennem, és elkezdett különféle látásokat mutatni nekem. Az egyik látomásban láttam két utat, az egyik nagyon széles volt, sok ember haladt rajta, viszont a pusztulásukba rohantak. A másik út nagyon keskeny volt, ezen is sok embert láttam sétálni, dicsérve az Istent és hálát adva Neki. Azután az ÚR mutatott egy másik látomást, ahol egy angyal harcolt egy sárkánnyal. A sárkány tüzet és démonokat bocsátott ki a Földre.

Azután láttam egy másik látomást egy nagyon fényes órát. Aranyból készült. 12 órát mutatott. De én láttam, hogy egy kéz visszaállította az órát tizenegy órára. Az ÚR ezt mondta nekem, „Nézd szolgám, visszaállítom az órát, mivel az Én fiaim nem készek úgy, ahogy szeretném, visszaállítom az órát, mert az enyéim nem dicsőítenek engem úgy, ahogy szeretném, ezért, mivel nagy a kegyelmem, még adok egy utolsó esélyt, hogy mindenki, aki Énhozzám jön, örök életet kaphasson."

Azután az ÚR mutatott nekem egy másik látomást, mialatt még mindig a padlón feküdtem. Láttam egy lovagló férfit, aki felém közeledett. Kinyújtotta a karjait, és egyre közelebb jött oda, ahol feküdtem. Azután éreztem, ahogy az ÚR a karjaiba vesz. Éreztem, ahogy kiveszi a szellememet a testemből a karjaiba. Elkezdtünk lovagolni, felfelé haladtunk, és megálltunk egy helyen, se nem túl magasan, se nem túl alacsonyan. Így szólt hozzám: „Nézd, szolgám, mondtam neked, hogy el foglak vinni Magammal, és ezt teszem veled most, mivel azt, amit kimondok a számmal, beteljesítem. Amit mondok, azt meg is cselekszem. Ezért hoztalak ide, szolgám. De először megmutatom neked a sebeimet, hogy meglásd, és soha ne felejtsd el, mit tettem érted.”

Megérkeztünk az Isten Trónjához és az ÚR megmutatta a szegek helyét a karján és az oldalát, ahová a lándzsát szúrták. Azt is megmutatta, hogyan korbácsolták meg. Láttam a nyomait és az összes csíkot, melyet mindannyiunkért szenvedett el. Ezt mondta: „Nézd, szolgám, sokan közületek nem veszik számításba mindazt, amit értetek tettem, sokan elfelejtik, hogy meghaltam értetek a Kálvária keresztjén, és ez fájdalommal tölt el, szolgám. Fáj, amikor az Enyéim megtagadnak engem; ez olyan fájdalmat okoz, mintha újra feltépnék a sebemet. Olyan ez számomra, mintha újra megfeszítenének a kereszten.” Láttam, ahogy az ÚR sírt, mert fáj neki, ha cserben hagyjuk.

A MENNY

Így szólt: „Szolgám, sok dolgot fogok megmutatni neked, megmutatom az arany utcákat, az üvegtengert, hogy elmehess, és elmondhasd az Enyéimnek, hogy milyen hatalmas dolgokat készítettem számukra.” Hamarosan megérkeztünk egy helyre, ahol gyönyörű utcák voltak, igen gyönyörűek. Sohasem láttam vagy érintettem ilyen dolgokat a Földön. Az utcák fénylettek! Az ÚR ezt mondta: „Szolgám, érintsd meg az arany utcát, mert te és az Enyéim itt fogtok lakni, mert az Enyéim nagyon hamar ide fognak jönni.” Láttam a tükörképünket, ahogy együtt lovagoltunk az Úrral. Ezután megérkeztünk az üvegtengerhez. Annyira gyönyörű volt! Amíg lovagoltam az Úrral e drága tenger felett, így szólt hozzám: „Szolgám, mindez nem az Enyém, mindezek a dolgok azokéi lesznek, akik hozzám tartoznak. Mindezt, amit megérintesz, oly sok szeretettel készítettem el az Enyéimnek.” Azután ezt mondta: „Szolgám, gyere ide, mert még más dolgokat is mutatok neked!” Azután egy gyönyörű helyre érkeztünk, ahol láttam az Isten dicsőségét, és éreztem az Erejét. Egy nagy, csodálatos hely volt. Sok asztalt láttam, így megkérdeztem az Úrtól: „Uram, mire valók mindezek az asztalok?” Ezt válaszolta: „Szolgám, emlékezz a Bárány Menyegzőjére, emlékezz, hogy ezeknél az asztaloknál fogjuk megünnepelni a Bárány Mennyegzőjét!” Számtalan asztalt láttam, és egyáltalán nem láttam a végét. Minden asztalnál angyalok voltak, így megkérdeztem az Urat: „Uram, miért van egy angyal minden egyes asztalnál és széknél?” Az ÚR ezt mondta: „Szolgám, ezek az angyalok díszítik fel az asztalokat, minden egyes asztalt elkészítenek, mert már most előkészítek mindent.”

Kedves testvéreim, ezek az asztalok fénylettek, mindegyikük aranyból készült! Nagyon szépen voltak feldíszítve. Láttam, ahogy az angyalok elhelyezték a villát, a kést, a kanalat, a poharakat, a tálakat, mindegyik aranyból volt; gyönyörűek voltak. Az Úr ezt mondta nekem: „Szolgám, mondd el az Enyéimnek, hogy készüljenek, mert nagyon hamar magammal viszem őket, hogy ide jöhessenek, és Velem élvezhessék a Bárány Menyegzőjét.”

Annyira gyönyörű volt, érezni lehetett ott az ÚR jelenlétét, oly hatalmas dicsőséget és fentséget! Az ÚR így szólt: „Szolgám, gyere ide, mert még más dolgokat is mutatok neked!” Megérkeztünk egy helyre, ahol gyönyörű ajtók voltak, igen sok csodálatos ajtó. Ezt mondtam: „Uram, mi van ezek mögött az ajtók mögött?” Ő így felelt: „Ezek mögött az ajtók mögött vannak a Tanítványaim, az apostolok, és mindazok, akik egykor a Földön jártak a Nevemet dicsőítve és magasztalva.”

MÁRIA

Tovább lovagoltunk ismét, és egy ajtóhoz értünk, amely félig nyitva állt, s az ÚR így szólt: „Szolgám, gyere ide, mert e mögött az ajtó mögött van Mária. Menj közelebb és hallgasd meg, hogy mit beszél, hogy elmehess és elmondhasd az Enyéimnek, hogy Mária hogy szenved.” Közelebb mentem és egy fiatal nőt láttam, egy gyönyörű fiatal hölgyet, olyan gyógyőrű volt, az arca oly szép volt! Egy nagyon kicsi ablakon nézett kifelé. Térdelt és a Föld felé fordította az arcát, határtalan fájdalommal sírva. Ezt mondta: „Miért imádkoztok hozzám? Miért, hiszen nekem nincs hatalmam! Miért imádtok engem? Én nem tehetek semmit! Ne imádjatok engem! Ne hajoljatok meg előttem! Mert én nem tudlak megmenteni benneteket! Az egyetlen, aki meg tud menteni, az egyetlen, aki meg tud váltani, az Jézus, aki az egész emberiségért meghalt! Sokan azt mondják, hogy hatalmam van, hogy csodákat teszek, de ez hazugság! Én nem teszek semmit! A Mindenható Isten elégedett volt velem és használta a méhemet, hogy Jézus megszülethessen és megmenthessen mindenkit, de nekem nincs semmi hatalmam! Én nem tehetek semmit! Ne hajoljatok meg előttem! Ne imádjatok engem! Mert én nem vagyok méltó imádatra!

Az egyetlen, aki méltó, az egyetlen, aki előtt meg kell hajolni, és imádni kell, az Jézus! Ő az egyetlen, aki meggyógyít és megment!” Láttam, hogy igen nagy fájdalma volt ennek a fiatal nőnek, tele volt gyötrelemmel és sírással. Ezt mondta: „Ne! Ne! Ne imádjatok engem! Miért hajoltok meg előttem? Én nem tehetek semmit!”

Láthatjátok, kedves testvéreim, borzasztó volt látni ezt a fiatal hölgyet, ahogy sírt oly nagy fájdalommal és szomorúsággal.

KÖNTÖSÖK ÉS KORONÁK

Az ÚR így szólt hozzám: „Szolgám, jöjj, mert újabb dolgokat fogok megmutatni neked.” Megérkeztünk egy gyönyörű helyre, ahol éreztem az ÚR dicsőségét. Több sor fehér köntöst láttam, annyira fehérek és csodásak voltak! Megérintettem őket, és az ÚR ezt mondta: „Szolgám, érintsd meg ezeket a köntösöket, mert ezek mind nektek készültek.” Sok sor köntöst láttam, és megérintettem a finom anyagot. Oly fénylő és fehér volt, amilyet még sosem érintettem a Földön. Az ÚR így szólt: „Szolgám, ezek a köntösök mind nektek készültek.” Könnyek szaladtak le az ÚR arcán. Ezt mondta: „Szolgám, ezek közül a fehér köntösök közül sok itt fog maradni, várva valakire, hogy felvegye őket. Sok itt marad egy testre várakozva.” „Miért, Uram?” – kérdeztem. „Mert sokan nem úgy imádnak engem, ahogy szeretném, sokan nem foglalkoznak azzal, hogy mi mindent tettem értük. Szolgám, ezek közül a fehér köntösök közül sok itt fog maradni, testre várva, mert az Én királyságomba semmi tisztátalant nem fogok beengedni. A királyságomba csak szent dolgokat engedek be, mert meg van írva az Igémben, hogy szentek legyetek, mert én szent vagyok.” (1 Péter 1:16)

Láttam számos köntöst, minden egyesen ott állt egy név arany betűkkel. Megérintettem a kisebb és különböző méretű köntösöket és ezt kérdeztem: „Uram, ezeket a kisebbeket kik fogják viselni?” Így válaszolt: „Szolgám, emlékezzél a kicsiny Gyermekeimre, hogy én mindenkivel törődök, nem vagyok személyválogató, ezek a kis köntösök az én kicsiny Gyermekeimé, akik dicsérik a Nevemet, azoké a gyermekeimé, akik szeretnek a Házamban lenni és felmagasztalni a Nevemet, ezért nekik hatalmas dolgokat készítettem. Én mindazokra tekintek, akik keresnek engem, azokra, akik hozzám jönnek; nekik Örök Életet adok. ” Újra lovagolni kezdtünk és hamarosan egy hatalmas helyre érkeztünk, ahol sok korona volt. Voltak ott díszes koronák, fénylő koronák, így ezt mondtam: „Ó, Uram! Azok a koronák oly gyönyörűek! Kiknek készültek ezek a koronák?” Így szólt az ÚR: „Szol- gám, ezek a koronák, amiket megérintesz azokéi, akik dicsőítik a Nevemet, azokéi, akik igazán felmagasztalják a Nevemet úgy, ahogy szeretném.”

Az ÚR mutatott nekem más koronákat is, de láttam, hogy ezek csak keretek voltak. Azután így szólt az ÚR: „Szolgám, nézz errefelé.” És megláttam más koronákat is, de ezek töviskoronák voltak, így ezt mondtam: „Uram, ne hagyd, hogy egy egyszerű keret vagy egy töviskorona legyen az enyém!” Az ÚR ezt mondta: „Szolgám, ezen a helyen többféle korona van: a díszes és fénylő koronák, amiket láthatsz és megérinthetsz azokéi, akik igazán dicsérik a Nevemet, mindazokéi, akik felmagasztalják és dicsőítik a Nevemet, igazán és teljes szívből. Azokéi, akik a szőlőskertemben dolgoznak, azokéi, akik élvezettel töltenek időt a Házamban, azokéi, akik szeretik megerőltetni magukat és a fájdalmat is vállalják azért, hogy az Igémnek kedvesek legyenek. A koronák, amelyeknek csak kerete van, amelyeket láthatsz és megérinthetsz, azokéi, akik csak játszanak az Igémmel, azokéi, akik nem szeretnek a házamban lenni, azokéi, akik nem szeretnek böjtölni, sem kitartóan szolgálni engem, sem felmagasztalni a nevemet, azokéi, akik csak a szájukkal dicsőítenek engem, de nem a szívükkel, ahogy szeretném. Hogy miért, szolgám? Mert senki sem csaphat be engem, nincs olyan hely, ahová el lehetne rejtőzni előlem. Szolgám, azok a koronák, amelyek tövisből vannak, melyeket látsz és megérinthetsz, azokéi, akik kigúnyolják az Igémet, akik kritizálják az Igémet; azokéi, akiknek kopogtatok a szívük ajtaján, de nem akarják elfogadni az Igémet; mindazokéi, akik kritizálják az Igémet.”

LÁTOMÁS AZ ELRAGADTATÁSRÓL

Ezután az ÚR így szólt: „Szolgám, most megmutatom neked az elragadtatást, hogy az eljövetelem miként fog történni.” Így ezt mondtam: „Uram, már oly sok mindent láttam, miért mutatsz meg még ennél is többet?” Azután az Isten trónjához érkeztünk, és láttam ezerszer ezer angyalt, ahogy egybegyűltek. Azután elkezdtünk lefelé ereszkedni, és az Úrral együtt megálltunk egy nagyon fehér, gyönyörű felhőben. Az ÚR parancsolt az angyaloknak, hogy jöjjenek, és ragadják el a gyülekezetet, és az ÚR ezt így magyarázta nekem: „Szolgám, nézz figyelmesen, mert így fog történni, amikor visszajövök, ilyen lesz az Eljövetelem.” Láttam embereket felemelkedni a Föld négy sarkából, dicsérve az ÚR nevét. Mindezeket az embereket az Isten hatalma borította be. Fehér köntösöket kaptak, és ezekben emelkedtek egyre feljebb és feljebb. Elkezdtek egy nagyon gyönyörű éneket énekelni: „Szent, Szent, Szent vagy, ó, Urunk! Köszönjük, Atyánk! Mert feltámasztottál minket! Köszönjük, Urunk, mert feltámasztottál minket!” Sok különféle embert láttam, magasat, alacsonyat, sötét bőrűt és fehér bőrűt. Mindezek az emberek és az angyalok felemelkedtek a felhőhöz, ahol az ÚR és én voltunk. Minden ember és az angyalok tele voltak hálával, és mind ezt kiáltották: „Szent! Szent! Szent vagy Te, ó, Urunk!” Az egész olyan óriási volt, annyira sok embert láttam, és olyan volt, mintha ismerném mindegyiküket! Mindenkit elborított az ÚR dicsősége.

LÁTOMÁS A NAGY NYOMORÚSÁGRÓL

Miután megérkeztünk az Isten Trónjához, az ÚR ezt mondta: „Szolgám, gyere ide!” Kiléptünk a Trónteremből és egy olyan helyre értünk, ahol egy kicsiny ablak volt. Az ÚR így szólt: „Szolgám, most nézzél le!” Rettenetes pusztulást láttam, olyan óriási pusztulást, hogy az egész Föld vigasztalan, sivár volt, és telve fájdalommal. Az ÚR ezt mondta: „Nézd, szolgám, ez fog történni, miután magamhoz vettem az Enyéimet a Földről, ez lesz az Eljövetelem után, amikor az Egyházam már itt lesz Velem.” Olyan irtózatos káoszt láttam! Láttam embereket, akik egyik percben még ünnepeltek, de azután láttam, ahogy az apa a fiát kezdte keresni, az anya a lányait, de nem találták őket, mert a Mindenható Isten elragadta őket. Rokonok kerestek más rokonokat, de nem találták őket. Az emberek a szomszédjaikat keresték, de nem találták őket, mert az ÚR már felvitte őket magával.

Valami szörnyű kezdett történni az egész Földön. Láttam egy pásztort, aki egyik helyről a másikra futkosott, és megkérdeztem az Úrtól: „Uram, miért fut ez a pásztor egyik helyről a másikra?” Az ÚR így felelt: „Szolgám, ez a férfi pásztor volt, de mivel azt gondolta, hogy késni fog az eljövetelem, hátra maradt. Nem hitte, hogy most fogok jönni, azt hitte, hogy még sok idő fog eltelni addig, mielőtt visszajövök, és e miatt maradt itt.” A pásztor mindenfelé szaladgált, ezt mondogatva: „Uram, miért hagytál itt? Pásztor vagyok, hiszen a gyülekezetben fontos posztom volt, a gyülekezet

elragadtatott, én meg itt maradtam? Miért maradtam hátra?” Az ÚR így szólt: „Szolgám, már nem tehetek érte semmit, mert azt gondolta, hogy az eljövetelem késni fog, ezért maradt hátra.” Láttam, ahogy ezt az embert üldözték. Ezt mondta: „Az egyetlen dolog, amit akarok, az az, hogy Krisztus magával vigyen! Az egyetlen dolog, amit akarok, hogy az Úrral legyek, mert nem akarok itt lenni, és szenvedni a nagy nyomorúság alatt!” Egyik helyről a másikra rohangált, ezt kérdezgetve magától: „Miért maradtam itt? Vigyél el magaddal, Uram! Nem akarok itt lenni és szenvedni!” Az ÚR ezt mondta nekem: „Szolgám, már semmit sem tehetek: sokáig próbáltam beszélni vele, és elmondtam neki, hogy nagyon hamar eljövök, de nem hitt nekem; nos, most itt maradt.” Sok embert láttam ide-oda futkosni. Olyan sokan futottak, elkeseredetten megpróbálva békességet találni, de nem találták. Ezt kiáltozták: „Az élet Igéjét akarjuk! Szomjazunk az Isten Igéjére!” De már túl késő volt, mert az ÚR már magához vette a hívőket.

Olyan sok fiatal lányt és fiút láttam, ahogy árkon-bokron át rohangáltak, a hegyekbe futottak, hogy békességet találjanak. Békességet akartak, de nem találták. Az ÚR elmondta nekem, miért: „Szolgám, már magammal vittem az Egyházamat, és most a sátán vette át az irányítást.” A sátán már az egész Földön uralkodott, és az egész Föld kínok közt vergődött! Az emberek egyik helyről a másikra szaladtak. Élve meg akarták enni egymást, és egymás haját tépték. Egymást vádolták és bántották, mert békességet akartak, de sehol sem találták! Ez már nem volt lehetséges, mert az ÚR már elvitte az övéit. Ilyen irtózatos időszak köszöntött a Földre, borzalmas dolgokat láttam. Oly sok ember egymást bántotta, mondván: „Szeretetet akarunk! Békességet akarunk!” De már túl késő volt! Az ÚR ezt mondta nekem: „Nézd, szolgám, én szóltam hozzájuk, sok időt töltöttem azzal, hogy kopogtattam a szívük ajtaján, de nem akartak keresni Engem. Nos, most hátra maradtak, és már semmit sem tehetek értük. Miért? Mert a Gyülekezetemet már magamhoz vettem. Míg az enyéim Velem lesznek a mennyben a Bárány Menyegzőjét élvezve, mindezek az emberek itt lesznek és nagy fájdalmat fognak szenvedni, azután sírás lesz és fogcsikorgatás. Mert nem akartak engedelmeskedni az Igémnek, inkább kigúnyolták és kritizálták azt.”

AZ ÉLET KÖNYVE

Ezután az ÚR megmutatott egy nagy, gyönyörű könyvet. Igen fénylett, és aranyból készült. Így szóltam: „Uram, mire való ez a nagy könyv?” Elmondta nekem: „Szolgám, ebben a könyvben mindazoknak a neve áll, akik dicsőítenek Engem, mindazok, akik megbánták a bűneiket és az Én utaimat keresték. Ez az Élet Könyve. Mindazok benne vannak ebben a Könyvben, akik azért gyűlnek össze, hogy dicsérjék és magasztalják a Nevemet.” A könyv oly nagy volt, és a betűket arannyal írták be! Így szólt az ÚR: „Nézd, szolgám, ezek közül a nevek közül sokat még azért nem töröltem ki, mert kegyelmes vagyok, pedig sokan hátat fordítottak Nekem. Sokan elfordultak Tőlem, de a Kegyelmem olyan nagy, hogy még nem töröltem ki őket, mivel nem akarom, hogy bárki elvesszen, hanem hogy mindenki örök életet nyerjen.” Megérintettem a Könyvet, és láttam, milyen sok név volt beleírva.

A POKOL

Ezután az ÚR ezt mondta nekem: „Szolgám, most megmutatom neked a poklot.” Így ezt válaszoltam: „Uram, ne, nem fogom tudni elviselni; mindaz, amit már eddig megmutattál, elég volt nekem.” És az ÚR így felelt: „Szolgám, megmutatom neked a poklot, hogy utána elmehess és elmondhasd a gyülekezetben és az enyéimnek, hogy létezik a mennyország, de létezik a pokol is.” Elkezdtünk egyre lejjebb ereszkedni. Még mindig messze voltunk a pokoltól, amikor kiáltásokat és nagy nyögéseket kezdtem hallani. Így szóltam: „Uram, vigyél el innen, mert ezt nem fogom kibírni!” Az ÚR így válaszolt: „Nézd, szolgám: ne félj, mert Én veled vagyok.” Leereszkedtünk néhány alagúton keresztül. Igen nagy sötétség volt azon a helyen, olyan sötétség, amit a Földön sosem tapasztaltam. Néhány fal mellett haladtunk el, és olyan sok lelket hallottam kiáltozni, a fájdalom és gyötrelem sikolyaival! Az ÚR ezt mondta: „Szolgám, menjünk előre!” Megérkeztünk egy helyre, ahol egy személy kiáltozott. Megkérdeztem az Úrtól: „Uram, miért álltunk meg itt?” Ezt felelte: „Nézd, szolgám, nézd meg figyelmesen ezt az embert, mert ő egyik rokonod volt a Földön.” Ezt kérdeztem: „Uram, ki ez? Nem tudom felismerni őt.” Az ÚR így válaszolt: „Ez a személy a nagymamád volt a Földön, a rokonod volt, de nagyon hitetlen volt, ezért van most itt.” Az asszony így szólt: „Kérlek, adj vizet, vigyél el innen, mert nem bírom tovább ezt a fájdalmat, szomjas vagyok!” De nem tehettem semmit érte; az egyetlen, amit tehettem, az volt, hogy sírtam. Ezt mondtam: „Uram, a végtelen kegyelmedből és a végtelen jóságodból kérlek, vedd őt ki innen! Miért van itt, hiszen a szüleim azt mondták nekem, hogy a mennyben van?”

Az Úr ezt mondta: „Szolgám, a pap azt mondta a szüleidnek, hogy a mennybe ment, de ez hazugság volt. Hazugság volt, mert ez az asszony képek előtt hajolt meg, képeket imádott, és nézd, mennyire nem tudták megmenteni őt azok a képek. Sokszor kopogtattam a szívén, hogy kinyissa, és én bemehessek, de ehelyett úgy döntött, hogy csúfot űz az Igémből. Úgy döntött, hogy jobb, ha a világot követi, mint hogy tisztességet adjon a Nevemnek, és emiatt van most itt. Soha nem akarta elfogadni az Igémet, soha nem akarta megbánni a bűneit, és a pap azt mondta a szüleidnek, hogy a mennybe szállt fel, és hogy már a mennyei lakhelyén van, de ez hazugság volt. Nézd, szolgám, hol van most!” Az asszony iszonyú kínok között sikoltozott. Ezt mondta: „Adjatok vizet, vigyetek el innen!” Az ÚR azonban ezt mondta: „Szolgám, már nem tehetek semmit érte, ez a lélek már többé nem tartozik Hozzám.” Megfordultunk és elmentünk onnan. Ő tovább kiáltozott hozzám: "Ne! Ne hagyjatok itt! Adjatok vizet! Vigyetek ki innen!” De az ÚR már nem tehetett érte semmit. Továbbmentünk, és annyi embert láttunk! A lelkek megpróbálták megragadni az ÚR ruháját, mondván: „Vigyél minket ki innen!” De az ÚR ezt mondta nekik: „Távozzatok Tőlem, mert többé nem tartoztok hozzám, ti mind a sátánhoz tartoztok és a démonaihoz!” Annyira borzalmas hely volt, annyira sok lélekkel, sok-sok emberrel!

A SÁTÁN TRÓNJA

Továbbmentünk és egy igen szörnyű helyre értünk, s az ÚR így szólt: „Nézd, szolgám, megmutatom neked a sátán trónját.” Ezt feleltem: „Ne, Uram, nem akarom látni azt a trónt!” Ezt válaszolta: „Ne félj, szolgám, mert Én veled vagyok.” Azután egy borzalmas, horrorisztikus helyre értünk, egy hatalmas széket láttam, melyen a sátán ült. Hosszú körmei voltak, és csak nevetett és nevetett, nem tudta abbahagyni a nevetést. Démonokat is láttam mindenütt. Mindenféle méretűek voltak, láttam fejedelemségeket, hatalmasságokat és sok másféle démont. Láttam, ahogy a sátán parancsokat osztogatott a démonoknak, hogy menjenek fel a Földre, és szítsanak mindenféle gonoszságot. Láttam, ahogy azok a démonok felmentek, majd baleseteket, mészárlásokat, harcokat,

válásokat és mindenféle gonoszságot szítottak. Azután visszatértek és mindent jelentettek, amit tettek. És a sátán csak nevetett és nevetett. A sátán jutalmakat adott a démonoknak, és a démonok elkezdték ünnepelni, dicsérni őt, és énekelni neki. Láttam, hogy a sátánnak milyen sok terve volt arra, hogy a keresztényeket elpusztítsa, nagy tervei voltak, hogy tönkretegye Isten szolgáit. Nagy templomokat s gyülekezeteket láttam tele modernizmussal. Az ÚR így szólt: „Nézd, szolgám, ezeket a gyülekezeteket elfoglalta a sátán, nem fognak tudni Velem felemelkedni.” Az ÚR megmutatta, ahogy ezek a démonok oly sok gyilkosságot provokáltak, s mindazok a lelkek a kárhozat helyére, egy borzalmas helyre érkeztek. Láttam egy kemencét, s az ÚR ezt mondta: „Nézd szolgám, ez a tűznek tava, és ez a pokol.” Minden alkalommal, amikor a démonok mészárlást szítottak, mindazok a lelkek erre a helyre estek le. A tűz emésztette el őket, és olvadni kezdtek. A lelkek gyötrelemmel és horrorral sikítoztak, és a démonok visszajöttek a sátán trónjához, és elmondtak neki mindent, amit cselekedtek. A sátán meg csak nevetett és nevetett, és jutalmakat osztogatott a démonoknak. A démonok meg énekeltek és ugráltak előtte, és mindenféle mással ünnepelték őt. A sátán örömmel és büszkeséggel telve nevetett, mert mindezek a lelkek a pokolba érkeztek meg. Minden másodpercben folyamatosan hullottak a lelkek, és a sátán olyan büszke volt, hogy nem tudta abbahagyni a nevetést. Sok démonikus erőt is érzékeltem azon a helyen, oly sok erősséget! Így szóltam: „Uram, kérlek, vigyél el innen, mert nem bírom tovább.” A démonok döfködték és kínozták a lelkeket ott. A lelkek sikítoztak: „Hagyjatok békén! Hagyjatok békét nekünk, nem akarunk több kínzást, nyugalmat akarunk!” A démonok csak nevettek.

A SZENT VÁROS

Ezután továbbmentünk, és az ÚR ezt mondta: „Nézd, szolgám, most megmutatom neked a Szent Várost, hogy elmehess és elmondhasd az Enyéimnek, hogy milyen hatalmas dolgokat tartogatok számukra.” Felemelkedtünk, és egy gyönyörű helyre érkeztünk, ahol gyönyörű fák voltak; fenyőfák, igen magasak. Minden csodálatos volt ott. Oly nagy békesség töltött el! E lenyűgöző város aljában egy gyönyörű szivárvány volt. Sok angyal volt ott, az út mindkét oldalán. Keresztülmentünk az ajtón s az ÚR így szólt: „Szolgám, ez a Szent Város.” Addig mentünk, míg egy kertbe értünk, ami tele volt oly csodálatos rózsákkal, amit még sohasem láttam a Földön. Elengedtem az ÚR kezét és a kertbe szaladtam. Megöleltem a virágokat, olyan szépek voltak és az illatuk is egyedülálló volt. Akartam szakítani egy virágot, de az ÚR ezt mondta: „Nem, szolgám, nem szedhetsz még le egyet sem. Akkor szedhetsz majd ezekből a virágokból, ha majd az Enyéim ide jönnek; mikor az Egyházam megérkezik ide, akkor szedhetsz majd a virágokból.” Én ezt mondtam: „Uram, csak egyetlen virágot akartam elvinni a Földre, hogy megmutassam minden gyülekezetnek.” De az ÚR így szólt: „Nem, szolgám, mivel az Enyéim még nem érkeztek meg.” Sok különböző típusú, gyönyörű virágot láttam. Azután keresztülvágtattunk a gyönyörű, zöld füvön. Majd az ÚR leült a fűbe, és elragadó mosollyal ezt mondta: „Szolgám, mindazt, amit megérintesz és látsz, az Enyéimnek készítettem el.”

Azután tovább lovagoltunk egy helyre, ahol hatalmas fák voltak, tele gyümölcsökkel. „Uram, mi ez a fa? Mit jelent ez a fa? És mindezek a gyümölcsök?” – kérdeztem. Ismét le akartam szedni egy gyümölcsöt, de az ÚR újra elmondta, hogy: „Nem, szolgám, még nem szakíthatsz azokból a gyümölcsökből, mert ez az Élet Fája, és erről a fáról az Enyéim fognak enni, mikor ide jönnek majd. Addig még semmiből sem vehetsz, amíg az Enyéim megérkeznek.” A fán olyan csodás gyümölcsök voltak! Azután folytattuk a lovaglást, és sok gyönyörű pillangót és állatokat láttam. Az ÚR ezt mondta: „Szolgám, mindezek a dolgok az Enyéimnek vannak itt. Mondd meg ne- kik, hogy nagyon hamar itt lesznek velem, és lovagolhatnak a szent városban!”

Folytattuk utunkat és egy másik gyönyörű helyre értünk, ahol hatalmas fák és fenyők voltak. Az ÚR így szólt: „Szolgám, mindez az Enyéim kedvéért van itt. Szolgám, gyere ide, mert csodákat fogok mutatni neked!” Egy gyönyörű helyre értünk, ahol mindenütt angyalok voltak. Az egyik hatalmas volt, és egy nagy trombita volt a szájában. Így szóltam: „Uram, az az angyal; mit jelent ez?” Az ÚR így válaszolt: „Nézd, szolgám, ez az angyal épp egy jelre vár; arra a parancsra vár, amit én fogok kiadni, hogy elkezdhesse fújni a trombitát, és amikor ez az angyal elkezd játszani a trombitán, az Enyéim fel fognak vitetni, fel fognak támadni, és el fognak változni. De egyben legyél biztos, szolgám: ezt a trombitát csak azok fogják meghallani, akik éberek! Úgyhogy menj el és mondd el az Enyéimnek, hogy legyenek éberek, ne aludjanak, mert ha elalszol, nem fogod meghallani a trombitát; mondd meg az Enyéimnek, hogy legyenek éberek, mert azokat, akik alszanak, nem fogom tudni feltámasztani!” Az angyal olyan magas volt és szépséges, mögötte még sok másik angyal is volt, akik alacsonyabbak voltak, és trombita volt náluk. A trombiták aranyból voltak, és igen fénylettek.

Az ÚR így szólt: „Szolgám, mondd meg az Enyéimnek, hogy készüljenek, mert hamarosan parancsot fogok adni, hogy megfújják a trombitát!” Újra lovagolni kezdtünk, és az ÚR ezt mondta: „Nézd, szolgám, megmutatom neked az Atyám Trónját! Eddig még nem mutattam meg neked, de most megteszem, hogy elmehess és elmondhasd az Enyéimnek, hogy az én Atyám valóságos, és hogy én is az vagyok.” Mindannyian elkezdtünk sétálni, az ÚR, az angyalok és én. Amikor még messze voltunk az Atya Trónjától, azt éreztem, hogy nem tudok többet elhordozni, nem tudok megállni ekkora erő és dicsőség előtt. Ahogy egyre közelebb jutottunk, úgy éreztem, mintha csak egy tollpihe lennék, menni is alig tudtam. Ha az angyalok nem tartatottak volna, nem tudtam volna továbbmenni. Megérkeztünk az Atya Trónjához; olyan elképesztően nagy erő áradt a Tróntól! Erőteljes villámok jöttek ki a Trónból, dicsőséges volt és hatalmas. Ilyen erő vette körül a Trónt, parázslott és az egész aranyból volt. Valaki ült a Trónon, de nem láthattam az arcát, nem tudtam megállni ez előtt az erő előtt, ami a Trónból áradt. Csak deréktól le- fele láthattam az Atyát. Deréktól felfele nem láttam, mert a padlóra estem. Azért estem össze, mert nem tudtam elhordozni ekkora erőt és dicsőséget.

Ezután láttam a 24 vént, dicsőítve és magasztalva az ÚR Nevét. Hatalmas arkangyalokat is láttam, akik szintén magasztalták az ÚR Nevét. A 24 vén letérdelt ezt mondva: „Szent, Szent, Szent vagy Te, ó, Urunk!” Az angyalok soha nem fáradtak bele az ÚR magasztalásába és dicsőítésébe, és a vének sem hagyták abba soha az ÚR Nevének magasztalását. Hatalmas tűz csapott fel a Trónból, és oly sok gyönyörű dolog volt a Trónnál!

Azután elhagytuk a termet, és egy olyan helyre értünk, ahol egy hatalmas angyal volt. Így szóltam: „Uram, ki ez az angyal?” Az ÚR ezt válaszolta: „Nézd, szolgám, ez az angyal Gábriel, és nézd ezt a másik angyalt, mert ő Mihály.” Oly nagyok és gyönyörűek voltak! Az ÚR ezt mondta: „Szolgám, mondd el az Enyéimnek, hogy Gábriel és Mihály angyal tényleg léteznek!” Mindezek után az ÚR ezt mondta: „Szolgám, gyere ide, mert megmutatom neked az ostort!” Egy másik helyre értünk, ahol láttam, hogy az ÚR elővesz egy ostort, aminek három vége volt. Egy igen nagy székre ütött vele és így szólt: „Szolgám, ez az engedetlenek számára van itt; ez az ostor azoké, akik nem akarnak engedelmeskedni az Igémnek. Mivel nem akarnak engedelmeskedni az Igémnek, nos, ezzel az ostorral fenyítem meg őket, mert megfenyítem azokat, akiket szeretek.” Láttam, ahogy az ÚR a székre ütött azzal az ostorral, s én ezt mondtam: „Kérlek, Atyám, engem ne üss meg ezzel az ostorral!” Így válaszolt: „Nos, szolgám, akkor engedelmeskedjél nekem, mert aki nem akar engedelmeskedni, azt megfenyítem!” (Jelenések 3,19. „Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát és térj meg!”)

Azután az ÚR elvitt engem egy becses helyre; egy óriási helyre, ahol sok aranykoronát láttam. De ezeken a koronákon már nevek voltak írva, és tele voltak gyöngyökkel! Az ÚR így szólt: „Nézd, szolgám, ez a korona itt Yiye Avila nevű szolgámé, és ez a másik Arturo García nevű szolgámé.” A koronák oly értékesek voltak! Egyik koronára „Aida Vadillo” neve volt írva, egy másikra „Miguel Duran”, és ismét másikra „Armando Duran”. „Uram, most már látom, és meg is tudom érinteni a szolgáid koronáit.” Láttam koronákat még „Pablo Pintado”, és „Nahum Zamudio” számára is. Az ÚR ezt mondta: „Szolgám, most megengedem, hogy megláss dolgokat. Megmutatom neked, hogy a Szolgáim koronáit, akik az Én szőlőskertemben dolgoznak, itt tartogatom számukra. Így láthatod a Szolgáimat, akik hirdetik az Igémet. Nagy jutalmat tartogatok számukra.” Ezerszer ezernyi koronát láttam, és mindegyiken egy név volt írva. Megérintettem egy másik koronát, de láttam, hogy kezdi elveszíteni az összes drágakövét, ami rajta volt. „Uram, add, hogy ne ez legyen a koronám!” Az ÚR így szólt: „Nézd, szolgám, ez történik azokkal, akik már nem akarnak a Szőlőskertemben tovább dolgozni, azokkal, akik inkább hátat fordítanak Nekem, ahelyett, hogy dicsőítenének. Nézd, szolgám, ez történik azoknak a szolgáimnak a koronájával, akik már nem akarnak többé dicsőíteni Engem. És nézd, ez történik azoknak a szolgáimnak a koronájával is, akik már nem akarnak többé a Szőlőskertemben dolgozni.” (Jelenések 3,11.) Az ÚR azután elvitt egy másik igen gyönyörű helyre; nagyon sok embert láttam ott álomba merülve. Nagyon fehér köntösben voltak. Így szóltam: „Uram, kik ezek az emberek?” Az ÚR így válaszolt: „Nézd, szolgám, mindezek az emberek, akik itt vannak, azok a hívők, akik meghaltak a Földön, és most itt pihennek a paradicsomban, és amikor parancsot adok, hogy megszólaljon a trombita, először azok, akik meghaltak, fognak feltámadni, azután azok a szolgáim, akik a Földön élnek.”
Olyan sok ember volt ott, és az öltözetük olyan fehér volt! (1 Thessz 4,16-17.) Senki sem szólt hozzám, csak aludtak, nagyon mély álomba merülve.
És az ÚR elmondta nekem: „Szolgám, ezek a lelkek pihennek, de ahogy felharsan a trombita, ezek fognak először feltámadni, azután azok, akik még a Földön maradtak, feltámadnak együtt ezekkel, hogy azután Velem legyenek.

Azután megünnepelhetjük a Bárány Menyegzőjét.”

Forrás: http://jszt.blogspot.de/2012/02/latomasok-az-elragadtatasrol-nagy.html