2017. október 8., vasárnap
Zsoltárok könyve 91. rész
1. Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.
2. Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom!
3. Mert ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől.
4. Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és pánczél az ő hűsége.
5. Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal;
6. A dögvésztől, a mely a homályban jár; a döghaláltól, a mely délben pusztít.
7. Elesnek mellőled ezeren, és jobb kezed felől tízezeren; és hozzád nem is közelít.
8. Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését!
9. Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá:
10. Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz;
11. Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban.
12. Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe.
13. Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt.
14. Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet!
15. Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt.
16. Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom néki az én szabadításomat.
Kenneth E. Hagin: A név!
,,És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért…,, — MÁTÉ 28,18–19.
,,Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben…,, — MÁRK 16,17.
Milyen hatással lenne az életedre, ha egy dúsgazdag ember felhatalmazna, hogy a saját vagyonát használd minden szükségleted kielégítésére?
Milyen hatással lenne az életedre, ha egy dúsgazdag ember felhatalmazna, hogy a saját vagyonát használd minden szükségleted kielégítésére?
És mi még ennél is többet kaptunk! Isten képessé tett minket, és felhatalmazást adott nekünk, hogy használjuk Jézus nevét! Ennek a névnek pedig hatalma van itt a földön. E név használata igazában nem hit kérdése, hanem arról van szó, hogy élsz-e a törvényes jogaiddal Krisztusban?
Elfoglalod-e Isten fiaként a helyedet, és élsz-e mindazzal, ami megillet. Az Ő neve megillet téged! Jogunk van használni ezt a nevet az ellenségünkkel szemben.
Jogunk van használni a nevet imakéréseinkben. Dicsőség Istennek, ez a név megillet minket! Ez a név adatott nekünk, hogy véghezvigyük az Atya Isten akaratát ebben az időkorszakban, amelyben élünk.
A korai egyház élt ezzel a hatalommal. Jézus képviseletében cselekedtek, az Ő helyére állva. Ma pedig nekünk kell használnunk az Ő nevét, és cselekednünk Őhelyette!
Megvallás: Minden hatalom mennyen és földön Jézus nevében van. Nekem megadatott ennek a névnek a használata és a benne lévő hatalom. Nekem jogom van használni Jézus nevét!
Megvallás: Minden hatalom mennyen és földön Jézus nevében van. Nekem megadatott ennek a névnek a használata és a benne lévő hatalom. Nekem jogom van használni Jézus nevét!
E.W. Kenyon: Jézus csodálatos neve 2.rész
Hogyan kapta Jézus a nevét
Mielőtt folytatnánk Jézus nevének tanulmányozását, jó lenne, ha megtudnánk valamit az Emberfiáról, megértenénk a mennyben elfoglalt helyét, hogy mit vitt véghez a megváltás terve során, és milyen dicsőség
és méltóság illeti meg Őt ma, amint ott ül a Felséges jobbján a magasságban.
és méltóság illeti meg Őt ma, amint ott ül a Felséges jobbján a magasságban.
Menjünk a Zsidó levél 1:1–4-hez:
„Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan az Atyáknak a próféták által [itt-ott egy-egy üzenet], ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által, akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot
is teremtette, aki az Ő dicsőségének visszatükröződése, és az Ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinkből megtisztítván üle a Felségesnek jobbjára a magasságban, annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt azoknál.”
Isten hajdan embereken keresztül szólt értelmük megvilágosítása által, míg ezekben az utolsó
napokban az Ő Fia személyében szól hozzánk.
Ez több, mint hogy őrajta keresztül, ez több, mint hogy őáltala; ez azt jelenti, Isten megjelenik testben, hogy véghezvigye az akaratát, hogy kimondja saját rejtett gondolatait a Fiú életén és cselekedetein keresztül.
Nemcsak szólt Jézuson keresztül, hanem ami sokkal több, Isten kinyilatkoztatta magát a Fiúban —
Isten volt jelen Krisztusban, és erről az új trónról, ami az Ő Fiának a teste, szól az emberhez — önmaga egy új kinyilatkoztatásában.
Ez a Fiú pedig, akit Ő tett mindennek örökösévé, és aki az Ő dicsőségének visszatükröződése, és az Ő valóságának a képmása, és aki hatalma szavával tartja fenn a mindenséget, miután Ő lett a helyettesítő áldozat a bűnökért, miután az igazságosság minden követelményének eleget tett és betöltötte az ember minden szükségletét, leült a Felségesnek jobbjára a magasságban, az univerzum legmagasabb hatalmi helyére.
Amikor Isten az emberen keresztül szól, teljesen birtokába kell vennie az embert, hogy az ember ne a saját értelmi képességeit használja.
Jézus esetében azonban nem volt szó birtokbavételről — mert Ő maga volt az örök Fiú.
Ő mondhatta: „Te dicsőíts meg engem Atyám, temagadnál azzal a dicsőséggel, mellyel bírtam tenálad a világ létele előtt.”
Emlékezett a helyére az Atya kebelében.
Ő mondhatta: „Kijöttem az Atyától, és jöttem e világra.”
Majd: „Ismét elhagyom a világot, és elmegyek az Atyához.”
„Annyi idő óta veletek vagyok, és mégsem ismertél meg engem? Aki engem látott, látta az Atyát.” Ő volt az Atya kinyilatkoztatása.
Neki nem kellett utánoznia Istent — Ő Isten volt!
Az Ő háromszoros nagysága
Vannak, akik beleszületnek egy nagy névbe, mint például egy cár vagy egy király; mások a nagy nevet elért eredményeikkel szerzik maguknak, vagy adományozzák nekik.
Jézus hatalmas, mert egy hatalmas nevet örökölt; az Ő neve hatalmas elért eredményei miatt; Ő hatalmas, mert egy hatalmas nevet adományoztak neki.
Ő nagyobb nevet örökölt bármely angyali lénynél, és mint Fiú, Ő az örököse mindennek, és Őáltala jöttek létre a világkorszakok.
Ő a ragyogás — az Atya dicsőségének kisugárzása.
Neve örökségként jár neki; és mi hatalmasabbat örökölhetett volna az Ő fennséges Atya Istenétől, mint ezt a nevet!
A Filippi 2:9–10-ben azt találjuk: „Annakokáért az Isten is felmagasztalá Őt, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden név fölött való; hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.”
A Zsidókhoz írt levél elmondja nekünk, hogy Ő nagyobb nevet örökölt az angyaloknál, itt pedig
kijelenti, hogy Isten olyan nevet adott neki, amely minden név fölött való.
Ebből arra következtethetünk, hogy volt egy név a mennyben, amit ott ismertek, de mindenütt máshol ismeretlen volt. Ezt a nevet annak tartották fenn, aki kiérdemli: és Jézus, ahogy mi ismerjük Őt; és az Örök Fiú, ahogy Őt az Atya kebelében ismerték, megkapta ezt a nevet.
Erre a névre minden térdnek meg kell hajolnia a három világban — a mennyben, a földön és a pokolban —, és minden nyelvnek meg kell vallania, hogy Ő az ura ennek a három világnak, az Atya Isten dicsőségére.
Ímé, az Ember!
Ő az, aki megadta nekünk a jogot, hogy használjuk az Ő nevét.
Az Efézus 1:17-ben találjuk Pál egyik imáját — egy igen különleges imát.
Imádkozik, hogy az Atya nyissa meg értelmünk szemeit, hogy megismerhessünk valamit az Atya
bennünk levő örökségének a gazdagságából, hogy nyíljanak meg szemeink és lássuk meg, hogy mi az Őerejének felséges nagysága irántunk, akik hiszünk.
Kijelenti, hogy ez az Ő hatalma erejének ama munkája szerint való, amit Isten megmutatott Jézus
halott testében, mikor feltámasztotta Őt a halálból és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben, magasan felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és erőn és uraságon és minden néven, mely neveztetik nemcsak e világkorszakban, hanem a következőkben is; és tette Őt mindennek felette az
Anyaszentegyháznak a fejévé, mely az Ő teste, teljessége Őnéki, aki mindeneket betölt mindenekkel.
Nemcsak hogy kiválóbb nevet örökölt, mint bármely más lény az univerzumban — Isten nem csak egy olyan nevet adott neki, ami előtt minden lénynek a három világban meg kell hajolnia és meg kell vallania, hogy Ő az Úr — hanem Isten egy olyan nevet adott neki, ami minden név felett áll, és az univerzum legmagasabb helyére ültette Jézust, és tette Őt mindennek a fejévé.
Miért tette Isten?
Isten ezt a befektetést az egyház javára tette; Isten ezt a betétet az egyház számára helyezte el,
amiből az egyháznak joga van meríteni minden szüksége betöltésére.
Isten adta Jézusnak ezt a nevet, ami magában foglalja az Istenség teljességét, az örökkévalóság gazdagságát, és az Atya Isten szívének szeretetét, és ez a név nekünk adatott.
Jogunk van használni ezt a nevet ellenségeinkkel szemben.
Jogunk van használni ezt a nevet kéréseinkben.
Jogunk van használni ezt a nevet dicséreteinkben és imádásunkban.
Ez a név nekünk adatott.
De ez csak a kezdete a csodáknak és e név nagyságában rejlő valódi értékeknek.
A Kolosse 2:15-ben mélyebb betekintést kaphatunk arról a győzelemről, amit Ő a sátáni erők felett
aratott közvetlenül a halálból való feltámadása előtt: „Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a
hatalmasságokat, őket bátran mutogatta [nevetségessé tette őket — ang. ford.], diadalt vévén rajtuk abban.”
Itt Krisztusról az elkárhozottak sötét birodalmában ad képet az Ige, amint szörnyű harcot vív a sötétség erőivel. Bepillantást enged abba a félelmetes csatába és a győzelembe, amit Jézus aratott, mielőtt feltámadt a halálból.
A lábjegyzet szerint „lerázta” magáról a fejedelemségeket és a hatalmasságokat.
A lábjegyzet szerint „lerázta” magáról a fejedelemségeket és a hatalmasságokat.
Nyilvánvaló, hogy a pokol démoni seregei, amikor látták, hogy Jézus a hatalmukba került, egyszerűen be akarták kebelezni, le akarták igázni Őt; félelmetes kötelékben tartották, míg a kiáltás ki nem jött Isten trónjától, miszerint Jézus már betöltötte az igazságosság követelményeit, a bűnprobléma orvoslást nyert, és így az ember megváltása befejezett ténnyé lett.
ELVÉGEZTETETT!
A hatalmas győztes
Amikor ez a kiáltás elért a sötétség birodalmába, Jézus feltámadt, lerázta magáról a sötétség
seregeit, miután szörnyűséges csatában megmérkőzött a sátánnal, ahogy azt a Zsidó 2:14-ben olvashatjuk:
„Hogy a halál által megbénítsa őt, akinek hatalma volt a halálon, vagyis, az ördögöt.” (Rotherham-féle fordítás)
Más szavakkal, miután Jézus lerázta magáról a démoni erőket és megszabadult a bűntudat, a bűn és a betegség szörnyű terhétől, amiket Ő vitt le oda magával; megküzdött a sátánnal, győzelmet aratott felette, és otthagyta megbénítva, megverve és legyőzve.
Beteljesedtek azok a szavak, amiket Jézus a Lukács 11:21–22-ben mondott:
„Mikor az erős fegyveres őrzi a palotáját, amije van, békességben van; de amikor a nálánál erősebb reá jövén legyőzi őt, minden fegyverét elveszi, melyben bízott, és amit tőle zsákmányol, elosztja.”
Amikor tehát Krisztus feltámadt a halálból, nemcsak a halál és a pokol kulcsai voltak nála, hanem az a fegyverzet is, amiben a sátán bízott.
Legyőzte az ördögöt, legyőzte az egész poklot, és úgy áll most a három világ — a menny, a föld és a pokol — előtt, mint a minden kétséget kizáró győztes az ember ősi pusztítója felett.
Legyőzte a sátánt a saját seregei előtt — saját szolgái előtt — az elkárhozottak sötét birodalmában, és ott állt győztesen azon a szörnyűséges helyen, mint abszolút győztes és Mester.
Nem csoda, hogy egy ilyen óriási győzelem után még frissiben azt mondja a tanítványoknak: „minden hatalom nékem adatott mennyen és földön.”
Ő áll az univerzum élén, Ő a világmindenség Ura és kormányzója.
Az Ő neve most minden név felett való, és megérthetjük, hogy az Ő nevére miként kell minden
térdnek meghajolnia; hogy mindaz a hatalom és erő, amit Jézus hatalmas győzelmével szerzett, benne van a névben — és Ő nekünk adta ezt a nevet.
Jézus ránk ruházta — nevének használata által — azt a hatalmat, amit megszerzett.
Mindaz ami Ő volt, benne van ebben a névben.
Mindaz ami Ő ma, benne van ebben a névben — és ez a név a miénk.
Jézus azért kapta ezt a nevet, hogy nekünk adhassa.
Odaadta nekünk a nevét, hogy mi véghez tudjuk vinni az Atya akaratát ebben az időkorszakban, amiben élünk.
Tudjuk, hogy a korai egyház használta is ezt a hatalmat. A korai egyház Jézusért cselekedett, Jézus
távollétében Jézus helyett cselekedett.
Csodákat tettek, a csodák pedig ajtót nyitottak a szolgálat és az istentisztelet számára.
A hatalom
Ez adott tekintélyt a küldetésüknek, és rangot a közösségekben, ahol prédikáltak.
Megvolt a belépőjük a láthatatlan királyságba.
Isten mindenhatósága volt befektetve abba a névbe a korai egyház számára, a tanítványok pedig
elképesztő bátorsággal, felszabadultan használták a nevet.
Ők hittek Istenben!
A természetfeletti birodalmában éltek és jártak.
Azokban a napokban amerre csak szolgáltak, Isten nyilvánult meg rajtuk keresztül az emberek felé.
A név használata
Hasznos lenne, ha most megvizsgálnánk azokat az ígéreteket, amelyeket Jézus a figyelmünkbe ajánl
nevének használatával kapcsolatban.
„És akármit kértek majd az én nevemben, én megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.” (Ján. 14:13)
Döbbenetes ez az ígéret, tudva, hogy Jézus az Atya jobbján ül — hogy az egyház fejeként Jézusé a
legmagasabb rang az egész univerzumban.
Íme az ígéret, ami törvényes meghatalmazást ad nekünk: „Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen.” (Ján. 16:24)
Jézus azt mondja: Mostanáig — vagyis egészen idáig — ti még sohasem imádkoztatok az én
nevemben, mostantól fogva azonban amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, meg fogja adni nektek.
Ez az ígéret a létező legdöbbenetesebb kijelentés, ami valaha is elhagyta a galileai Ember ajkát — mi használhatjuk az Ő nevét, ezt a mindenható nevet.
Nem azt mondja: „akkor, ha hisztek” , vagy „majd, ha lesz erre hitetek” .
Ezt a nevet már nekünk adta. Ez már a miénk!
Mivel az enyém, nincs szükségem hitre ahhoz, hogy használjam.
Amikor beleszületünk Isten családjába, a jog és kiváltság, hogy használhatjuk a nevet, együtt jár
újjászületésünkkel.
Mindaz a hatalom, ami be van fektetve a névbe, nekünk adatik, hogy dicsőséget szerezzünk az Atya nevének — hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban.
Ennek a Fiúnak — aki kivetett volt a földön és megfeszíttetett, meztelenül függött a világ előtt — a
nevét visszhangozzák majd az időkorszakok örökkön örökké.
Ahova csak eljutott a keresztre feszítés szégyene, oda e név méltósága, ereje, hatalma és dicsősége is eljutott.
Ahol az emberek kigúnyolták Jézust, ez a név oda is eljutott.
Ahol az emberek átkozták az Embert, ez a név eljut oda is mindenhatóságával, hatalmával és erejével, kiáradó áldásaival, gyógyulást és vigaszt nyújt az emberi fajnak, és tisztességet és dicsőséget ad Istennek, az Atyának.
Ő most is velünk van e névnek az erejében — ez a név vette át az Ő helyét.
Mindazt, amit Ő akkor ott meg tudott tenni, ma is megteheti minden hívő.
Más szavakkal, éppolyan gyorsan, ahogy megsokasítja az egyházat, megsokasítja önmagát is, mert a leggyengébb fiúnak is megvan már a törvényes joga mindarra a kegyelemre, hatalomra, erőre, áldásra, egészségre, gyógyulásra és életre, amit birtokol az a személy, aki ezt a nevet viselte.
Mindaz, ami Jézus volt, benne van az Ő nevében.
Mindaz, ami Jézus volt, benne lesz ebben a névben ezen időkorszak alatt.
Ez a név semmit sem veszített annak az embernek az erejéből, aki viselte e nevet.
Láttuk ezekben az igeversekben, hogy az Atya az univerzum legmagasabb helyére emelte Őt.
Ő adományozta neki a világegyetem legmagasságosabb nevét.
Tisztességet, dicsőséget és erőt adományozott neki, és saját jobbjára ültette Őt a mennyekben,
magasan minden létező hatalmasság fölé; és most mindez a tisztesség, mindez a dicsőség, mindez a hatalom, mindez az erő benne foglaltatik Jézus nevében — ez a név pedig nekünk adatott.
Új föld előttünk
Bárcsak megnyílnának a szemeink; bárcsak fel merne szállni a lelkünk a Mindenható birodalmába,
bárcsak ez a név mindazt jelentené nekünk, amit az Atya belefektetett; bárcsak elkezdenénk cselekedni is a Krisztus Jézusban levő magas kiváltságaink alapján.
Ez a terület gyakorlatilag még felfedezetlen a keresztény megtapasztalás számára.
Itt és ott néhányunk már megtapasztalta azt a hatalmat, ami Jézus nevében megadatott.
Láttuk már, hogy a bénák járnak, a süketek hallanak, a vakok szemei megnyílnak, hogy a halálos
betegek azonnal meggyógyulnak és erőre kapnak, de ezideig még egyikünknek sem sikerült tartósan
elfoglalnia a helyét kiváltságainkban és megmaradni azokban, hogy élvezni tudnánk ennek a hatalmas erőnek a teljességét.
Meg vagyunk azonban győződve arról, hogy mielőtt az Úr Jézus visszatér, a hívőknek lesz egy
hatalmas serege, akik megtanulják a névben való élet titkát, az uralkodást az életben, és Isten Fiának győzedelmes, természetfeletti, feltámadott életét fogják élni az emberek között.
Ha elménk fel tudná fogni azt a tényt, hogy a sátán meg van bénítva, hogy teljes fegyverzetétől
megfosztotta őt az Úr Jézus, hogy a betegség és a gyengeség az Ember szolgái; hogy az Ő szavára ezeknek távozniuk kell, akkor könnyű lenne a feltámadás birodalmában élni.
Emlékszünk, hogy a Máté 8-ban, amikor a százados Jézussal beszélt azt mondta:
„...hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám. Mert én is hatalmasság alá vetett ember vagyok, és vannak alattam vitézek; és mondom egyiknek: Eredj el, és elmegy; és a másiknak: Jöszte, és eljő; ...”
A százados más szavakkal ezt mondta: Neked hatalmad van a betegségek felett, ahogy nekem
hatalmam van száz ember felett, engem századosnak hívnak, Te viszont Úr vagy a betegségek, a démonok és a természet törvényei felett.
Neked csak szólnod kell, és a Te szolgáid engedelmeskednek Neked, miként amikor én szólok, az én szolgáim is engedelmeskednek nekem.
Láthatjuk ebből a csodálatos példából, hogy az a százados a Jézusban való szellemi gyönyörűségnek magasabb síkjára jutott, mint amit ma a legtöbb hívő élvez.
Heti imagondolatok: JELT KÉRNI
"Jézus ezt mondta neki. Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél; boldogok, akik nem látnak, és hisznek."- (János evangéliuma 20. fejezetének 29. verse)
BIZTONSÁGOS DOLOG-E JELEKÉRT IMÁDKOZNI?
Kerüld a bizonytalan jeleket! "Isten nem munkálkodik ötletszerűen. Keresd Őt komoly imában. Befolyásolja az értelmedet, és kifejezi a jóváhagyását. Isten népét meg kell tanítani arra, hogy ne bízzon az emberi sejtésben és bizonytalan jelekben, mint olyan eszközökben, amelyeken keresztül Isten kinyilatkoztatja az övéire vonatkozó akaratát."
Meg van írva: "Jézus az Írás szavaival válaszolt Sátánnak. 'Meg van írva!' (Máté evangéliuma 4. fejezetének 4. verse) Ezt mondta. A küzdelemben Isten szava volt a fegyvere. Sátán csodát követelt Krisztustól az istenségének jeleként. Ám a csodánál nagyobb szilárd bizalom, az 'így szól az Úr' volt az a jel, amelyet nem lehetett vitatni. Amíg Krisztus ezt az álláspontot fenntartotta, a kísértő nem győzhette le."
Isten szava a vezetőnk. "Az örökkévaló Isten szava a mi vezetőnk. E szó által leszünk bölcsek az üdvösségre, ezért e szó legyen szüntelenül a szívünkön és az ajkunkon. A 'Meg van írva' legyen a horgonyunk. Azok, akik Isten szavát teszik a vezetőjükké, megismerhetik az emberi szív gyengeségét. Mivel a szívük szüntelenül imádkozó szív, rendelkeznek a szent angyalok vezetésével."
Bizonytalan vezetők. "Az érzés és a benyomás nem biztos jele annak, hogy valakit az Úr vezet. Sátán is adhat a gyanútlan embernek érzést és benyomást. Ez nem biztos vezető. Mindenkinek alaposan meg kell ismernie a hitünk bizonyságát, és komolyan kell tanulmányozni azt, hogyan ékesítheti fel a hitvallását, és hogyan teremhet gyümölcsöt Isten dicsőségére.
Ne kövessünk emberi tervet! "Nem hagyatkozhatunk a véletlenre Isten művében és az Ő népének vezetésében. Ne feledjük, hogy a gondviselése az élet minden helyzetét irányítja, és az Ő művének és népének fontos és sorsdöntő kérdésében nincs helye bizonytalanságnak. A Krisztusba vetett hitünket nem cserélhetjük fel emberi tervvel és elgondolással. Akik hisznek benne, nem bízzák a véletlenre a kötelességük megértésének ügyét. Istennek nem válik dicsőségére az ilyen kísérlet."
Krisztust Isten akarata vezette. "Mielőtt a Földre jött, a tervet és minden részletét tökéletesen elrendezte. Mégis, az emberek között jártában lépésről lépésre az Atyja akarata igazgatta. Nem habozott, hogy cselekedjen-e a megjelölt időben. Ugyanilyen engedelmesen várt, amíg az idő eljött."
Figyelmeztetés. "Egyesek által, a gonosz emberek alkotta jelek által nyilatkoztatta ki magát, hogy bizonytalanná tegye Isten akaratának felismerését. Megmutatták nekem, hogy ez olyan káprázat, amely ellentétben van az Úr akaratával."
ÖSSZEFOGLALÁS ÉS IMAGONDOLAT
Ha Isten akaratára hagyatkozunk, ahogy azt az Ő szavában kinyilatkoztatta, soha nem ingunk meg. A bennünk lakozó Szentlélek erőt, vezetést és bizonyságot ad, s így meggyőződünk Isten akaratáról az életünkben. Isten kedvét leli abban, ha bízunk a vezetésében. Ő sokkal készségesebb erre, mint ahogy mi adunk jó ajándékot a gyermekeinknek. Nem az a kérdés, hogy Ő vezet-e, hanem az, hogy mi figyelünk-e rá.
Atyánk! Segíts, hogy hinni tudjunk abban, te meghallgatod a szívből jövő és hitből fakadó imánkat.
A forráskönyv: "Közösség Istennel"
BIZTONSÁGOS DOLOG-E JELEKÉRT IMÁDKOZNI?
Kerüld a bizonytalan jeleket! "Isten nem munkálkodik ötletszerűen. Keresd Őt komoly imában. Befolyásolja az értelmedet, és kifejezi a jóváhagyását. Isten népét meg kell tanítani arra, hogy ne bízzon az emberi sejtésben és bizonytalan jelekben, mint olyan eszközökben, amelyeken keresztül Isten kinyilatkoztatja az övéire vonatkozó akaratát."
Meg van írva: "Jézus az Írás szavaival válaszolt Sátánnak. 'Meg van írva!' (Máté evangéliuma 4. fejezetének 4. verse) Ezt mondta. A küzdelemben Isten szava volt a fegyvere. Sátán csodát követelt Krisztustól az istenségének jeleként. Ám a csodánál nagyobb szilárd bizalom, az 'így szól az Úr' volt az a jel, amelyet nem lehetett vitatni. Amíg Krisztus ezt az álláspontot fenntartotta, a kísértő nem győzhette le."
Isten szava a vezetőnk. "Az örökkévaló Isten szava a mi vezetőnk. E szó által leszünk bölcsek az üdvösségre, ezért e szó legyen szüntelenül a szívünkön és az ajkunkon. A 'Meg van írva' legyen a horgonyunk. Azok, akik Isten szavát teszik a vezetőjükké, megismerhetik az emberi szív gyengeségét. Mivel a szívük szüntelenül imádkozó szív, rendelkeznek a szent angyalok vezetésével."
Bizonytalan vezetők. "Az érzés és a benyomás nem biztos jele annak, hogy valakit az Úr vezet. Sátán is adhat a gyanútlan embernek érzést és benyomást. Ez nem biztos vezető. Mindenkinek alaposan meg kell ismernie a hitünk bizonyságát, és komolyan kell tanulmányozni azt, hogyan ékesítheti fel a hitvallását, és hogyan teremhet gyümölcsöt Isten dicsőségére.
Ne kövessünk emberi tervet! "Nem hagyatkozhatunk a véletlenre Isten művében és az Ő népének vezetésében. Ne feledjük, hogy a gondviselése az élet minden helyzetét irányítja, és az Ő művének és népének fontos és sorsdöntő kérdésében nincs helye bizonytalanságnak. A Krisztusba vetett hitünket nem cserélhetjük fel emberi tervvel és elgondolással. Akik hisznek benne, nem bízzák a véletlenre a kötelességük megértésének ügyét. Istennek nem válik dicsőségére az ilyen kísérlet."
Krisztust Isten akarata vezette. "Mielőtt a Földre jött, a tervet és minden részletét tökéletesen elrendezte. Mégis, az emberek között jártában lépésről lépésre az Atyja akarata igazgatta. Nem habozott, hogy cselekedjen-e a megjelölt időben. Ugyanilyen engedelmesen várt, amíg az idő eljött."
Figyelmeztetés. "Egyesek által, a gonosz emberek alkotta jelek által nyilatkoztatta ki magát, hogy bizonytalanná tegye Isten akaratának felismerését. Megmutatták nekem, hogy ez olyan káprázat, amely ellentétben van az Úr akaratával."
ÖSSZEFOGLALÁS ÉS IMAGONDOLAT
Ha Isten akaratára hagyatkozunk, ahogy azt az Ő szavában kinyilatkoztatta, soha nem ingunk meg. A bennünk lakozó Szentlélek erőt, vezetést és bizonyságot ad, s így meggyőződünk Isten akaratáról az életünkben. Isten kedvét leli abban, ha bízunk a vezetésében. Ő sokkal készségesebb erre, mint ahogy mi adunk jó ajándékot a gyermekeinknek. Nem az a kérdés, hogy Ő vezet-e, hanem az, hogy mi figyelünk-e rá.
Atyánk! Segíts, hogy hinni tudjunk abban, te meghallgatod a szívből jövő és hitből fakadó imánkat.
A forráskönyv: "Közösség Istennel"
Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak
„Miért nyomorítod meg a te szolgádat?” -(4 Mózes 11,11)
Mennyei Atyánk gyakran küld ránk nyomorúságot, hogy hitünket megpróbálja. Ha valamire való hitünk van, akkor kiállja a próbát.
A salak fél a tűztől, az arany nem. A hamis drágakő akármilyen szépen van csiszolva, iszonyodik a próbát megejtő gyémánt érintésétől, de a nemes rubin nem.
Szegényes hit az, mely csak akkor bízik Istenben, mikor a barátok hűek, ha a test majd kicsattan az egészségtől, az üzlet virágzik és gazdag nyereséget hoz.
Az a valódi hit, mely az Úr iránt való hűségben akkor is kitart, ha barátai elhagyják, ha a test gyenge és sorvad, ha a kedély nyomott, és ha Atyánk arcának világossága elrejtőzik előle.
Az a hit, mely a legnagyobb veszélyből is azt kiálthatja: „Íme, meg fog engem ölni, azt én nem várhatom meg. Mégis megvallom Előtte az én útjaimat; Ő lesz az én üdvöm”.
Ez egy mennyben született hit. Az Úr megnyomorítja az Ő szolgáit, az Ő megdicsőítése végett, mert az övéinek erényei által igen meg fog dicsőülni, mert azok az Ő kezének munkái. Mivelhogy a háborúság békességes tűrést nemz, a békességes tűrés pedig megkísértést, a megkísértés pedig reménységet, így az Úr tiszteltetik a felvirágzó erények által. Soha sem hallanánk a hárfa fenséges hangját, ha húrjai érintetlen maradnának.
Soha sem kóstolnánk meg a szőlőfürt szívet vidámító nedvét, ha nem lenne kinyomkodva a présben. Sohasem éreznénk a fahéj pompás zamatát, ha nem lenne összezúzva és porrá törve. A tűz melegét sem éreznénk, ha nem égne hamuvá a fa.
A nagy Művezető bölcsessége és hatalma meg fog nyilvánulni azokban a háborúságokban, amelyeken engedi átmenni kegyelmének edényeit. A jelenlegi szomorúságnak is megvan az a célja, hogy a jövendő örömöt emelje. Tudnánk-e a mennyben oly rendkívül boldogok lenni, ha nem tapasztalnánk magunkon a bűn átkát és e föld szenvedéseit? Nem kedvesebb-e a harc után a béke? Nem édesebb-e a nyugalom a nehéz és fáradtságos munka után? Nem emeli-e a dicsőültek boldogságát a lefolyt nyomorúságra való emlékezet?
Még nagyon sok értékes felelet van e mai kérdésre. Forgassuk azt szívünkben.
Mennyei Atyánk gyakran küld ránk nyomorúságot, hogy hitünket megpróbálja. Ha valamire való hitünk van, akkor kiállja a próbát.
A salak fél a tűztől, az arany nem. A hamis drágakő akármilyen szépen van csiszolva, iszonyodik a próbát megejtő gyémánt érintésétől, de a nemes rubin nem.
Szegényes hit az, mely csak akkor bízik Istenben, mikor a barátok hűek, ha a test majd kicsattan az egészségtől, az üzlet virágzik és gazdag nyereséget hoz.
Az a valódi hit, mely az Úr iránt való hűségben akkor is kitart, ha barátai elhagyják, ha a test gyenge és sorvad, ha a kedély nyomott, és ha Atyánk arcának világossága elrejtőzik előle.
Az a hit, mely a legnagyobb veszélyből is azt kiálthatja: „Íme, meg fog engem ölni, azt én nem várhatom meg. Mégis megvallom Előtte az én útjaimat; Ő lesz az én üdvöm”.
Ez egy mennyben született hit. Az Úr megnyomorítja az Ő szolgáit, az Ő megdicsőítése végett, mert az övéinek erényei által igen meg fog dicsőülni, mert azok az Ő kezének munkái. Mivelhogy a háborúság békességes tűrést nemz, a békességes tűrés pedig megkísértést, a megkísértés pedig reménységet, így az Úr tiszteltetik a felvirágzó erények által. Soha sem hallanánk a hárfa fenséges hangját, ha húrjai érintetlen maradnának.
Soha sem kóstolnánk meg a szőlőfürt szívet vidámító nedvét, ha nem lenne kinyomkodva a présben. Sohasem éreznénk a fahéj pompás zamatát, ha nem lenne összezúzva és porrá törve. A tűz melegét sem éreznénk, ha nem égne hamuvá a fa.
A nagy Művezető bölcsessége és hatalma meg fog nyilvánulni azokban a háborúságokban, amelyeken engedi átmenni kegyelmének edényeit. A jelenlegi szomorúságnak is megvan az a célja, hogy a jövendő örömöt emelje. Tudnánk-e a mennyben oly rendkívül boldogok lenni, ha nem tapasztalnánk magunkon a bűn átkát és e föld szenvedéseit? Nem kedvesebb-e a harc után a béke? Nem édesebb-e a nyugalom a nehéz és fáradtságos munka után? Nem emeli-e a dicsőültek boldogságát a lefolyt nyomorúságra való emlékezet?
Még nagyon sok értékes felelet van e mai kérdésre. Forgassuk azt szívünkben.
Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak
„Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra.” - (Lukács 5,4)
Ez az elbeszélés az ember részéről való közreműködés szükségességét tanítja.
A halfogás csodálatos volt. De sem a halász, sem annak hajója és hálója nem maradt amellett tétlen, hanem mindannak közre kellett működni, hogy halhoz jussanak. Így van ez a lelkek megmentésénél is.
Isten sokféle eszköz által működik, s míg a kegyelem újszövetsége érvényben marad, Istennek tetszeni fog, hogy az evangélium bolond prédikálása (1 Korintus 1, 21) által tartsa meg a hívőket.
Ha Isten a teremtmény közreműködéséről korlátlanul és függetlenül végzi csodáit, kétségtelen, hogy megdicsőültek azok által, de Ő maga bevette az üdvintézkedés tervébe az emberi együttműködést, mint azon eszközt, mely által a legtöbbször megdicsőíttetik ezen a földön. Az eszközöknek magukban véve nincs semmi érdemük és jelentőségük. „Mester, ez egész éjjel fárasztottuk magunkat és semmit sem fogtunk.”
Mi okozta a fáradozás sikertelenségét? Talán olyan halászok voltak, kik nem teljesítették hűen hivatásukat? De igen, gyakorlott kezeik voltak. Értették foglalkozásukat. A szorgalom hiányzott belőlük? Nem, dolgoztak. Nem voltak elég kitartóak? De igen, hisz egész éjjel dolgoztak. Vagy nem volt hal a tengerben? Dehogy nem, mert mihelyt ott volt a Mester, seregenként tódultak a hálóba. Mi volt hát a baj? Az, hogy az eszközökben magukban véve nincs erő, ha Jézus nincs jelen. „Nélküle semmit sem cselekedhetünk.” De Krisztussal mindent tehetünk. Krisztus jelenléte biztosítja az eredményt.
Jézus Péter hajóján volt és akarata csodálatos befolyása folytán a hálóba vonta a halakat.
Ha az Úr Jézus az Ő gyülekezetében felmagasztaltatik, akkor annak ereje és hatalma az Ő jelenlétében van. Királyi dicsének hangzik körükből és mindenfelé jelt adnak magukról.
„Ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok.”
Ha napi munkánkra megyünk, halásszon mindegyikünk emberi lelkeket a maga helyén. Nézzünk felfelé hitben és tekintsünk magunk köré komoly kívánsággal. Dolgozzunk, míg eljön az éj.
Az, ki a háló kivetését parancsolja, Ő meg is tölti azt halakkal.
Zsoltárok könyve 106. rész 1.vers
2. Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsőségét?
3. Boldog, a ki megtartja a törvényt, és igazán cselekszik minden időben.
4. Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jőjj el hozzám szabadításoddal,
5. Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, és örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!
6. Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bűnösök, gonoszok valánk.
7. Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél.
8. De ő megsegíté őket az ő nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.
9. Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé őket a mélységeken, mint egy síkon.
10. És kisegíté őket a gyűlölő kezéből; kimentette őket ellenség kezéből.
11. Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belőlük.
12. És hittek az ő beszédeinek, és énekelték az ő dicséretét.
13. Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az ő tanácsát!
14. Epekedés epeszté őket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.
15. És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.
16. És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen.
17. Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét.
18. És tűz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.
19. Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány előtt.
20. Felcserélték az ő dicsőségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik.
21. Elfeledkezének Istenről, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat művelt Égyiptomban,
22. Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett.
23. Gondolta, hogy kipusztítja őket; de Mózes, az ő választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse őket.
24. És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az ő igéretének.
25. És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára.
26. De ő felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa őket a pusztában;
27. S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja őket a tartományokban.
28. Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.
29. És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás.
30. Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lőn.
31. És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.
32. Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok,
33. Mert megkeseríték az ő szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.
34. Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította őket az Úr.
35. Sőt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.
36. És tisztelték azoknak bálványait, és tőrré levének azok reájok.
37. És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek,
38. És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertőzteték a föld öldökléssel.
39. És tisztátalanokká lőnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben.
40. De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az ő örökségét.
41. És odaadá őket pogányok kezébe, és gyűlölőik uralkodtak rajtok.
42. És sanyargatták őket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt!
43. Számtalanszor megmentette őket, de ők felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bűneikbe.
44. De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat;
45. És megemlékezett velök kötött szövetségéről, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelődék.
46. És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik őket fogva elvivék.
47. Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyűjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsőítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.
48. Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.
Napi áhítat: Jézus és az egek
Heti téma:
Olvasmány: Mt 24,29–31
Isten monumentális drámájának színpadtechnikája az égbolt, és még nem gördült le a függöny.
„A csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek.” (29. v.)
Hogyan fog ez végbemenni? Azt csak maga Isten tudja. Az összes ószövetségi próféta, aki az Úr nagy napjáról jövendölt, mind hasonlóan írják le ezt az eseményt. Mindegyik azt jelzi, hogy a föld sötétségbe borul majd.
Egy ősi adventi imádság így szól: „Add kegyelmedet, hogy levetkőzhessük a sötétség cselekedeteit, és felvehessük a világosság fegyvereit!” Most is lelki sötétségben él a világ, még ha ezt tagadja is. Azon a napon nyilvánvaló lesz ez mindenki számára, aki Isten nélkül élte az életét. El fog jönni, közel van, jelek lesznek, ha olyan komolyan vesszük Jézus szavait, mint amilyen komolyan ő szánta őket, akkor a leghitelesebb, legvalóságosabb, legigazibb dolog, amit keresztényként tehetünk, hogy hittel várjuk ezeknek a titokzatos szavaknak a beteljesedését. Ha azt hisszük, hogy amit Istenből ma megtapasztaltunk, annál nincs is jobb, akkor elvesztettük a kapcsolatot saját élő hitünkkel. Isten több annál, mint amit fel tudunk fogni belőle itt a földön. Jön az egek ura vissza.
Az övéinek ettől nem kell félniük. Mivel a világosság fiai, nem fogja megvakítani őket a sötétségbe betörő fényáradat.
(Sinka Csaba)
Olvasmány: Mt 24,29–31
Isten monumentális drámájának színpadtechnikája az égbolt, és még nem gördült le a függöny.
Magyarázat:29„Közvetlenül ama napok nyomorúsága után pedig a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek. 30És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden népe, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel. 31És elküldi angyalait nagy harsonaszóval, és összegyűjtik az ő választottait a négy égtáj felől, az ég egyik sarkától a másik sarkáig.”
„A csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek.” (29. v.)
Hogyan fog ez végbemenni? Azt csak maga Isten tudja. Az összes ószövetségi próféta, aki az Úr nagy napjáról jövendölt, mind hasonlóan írják le ezt az eseményt. Mindegyik azt jelzi, hogy a föld sötétségbe borul majd.
Egy ősi adventi imádság így szól: „Add kegyelmedet, hogy levetkőzhessük a sötétség cselekedeteit, és felvehessük a világosság fegyvereit!” Most is lelki sötétségben él a világ, még ha ezt tagadja is. Azon a napon nyilvánvaló lesz ez mindenki számára, aki Isten nélkül élte az életét. El fog jönni, közel van, jelek lesznek, ha olyan komolyan vesszük Jézus szavait, mint amilyen komolyan ő szánta őket, akkor a leghitelesebb, legvalóságosabb, legigazibb dolog, amit keresztényként tehetünk, hogy hittel várjuk ezeknek a titokzatos szavaknak a beteljesedését. Ha azt hisszük, hogy amit Istenből ma megtapasztaltunk, annál nincs is jobb, akkor elvesztettük a kapcsolatot saját élő hitünkkel. Isten több annál, mint amit fel tudunk fogni belőle itt a földön. Jön az egek ura vissza.
Az övéinek ettől nem kell félniük. Mivel a világosság fiai, nem fogja megvakítani őket a sötétségbe betörő fényáradat.
(Sinka Csaba)
Isten csodálatos kegyelme: Jeruzsálem királya
„Szépen emelkedik az egész Föld öröme, a Sion hegye, a szélső észak felé, a nagy királynak városa” (Zsolt 48:2)
Jézust azonban egészen más gondolatok foglalkoztatták. „Amikor közeledett, látván a várost, sírt azon” (Lk 19:41). A diadalmas bevonulást kísérő határtalan ujjongás közepette, amikor lengtek a pálmaágak, amikor a boldog hozsánna felkeltette álmából a dombok visszhangját, és ezrek hangja kiáltotta ki Jézust királynak, a világ Megváltóját hirtelen elfogta valami titkos fájdalom.
Ö, az Isten Fia, Izráel ígérete, akinek a hatalma legyőzte a halált, és előhívta a sír foglyait, könnyezett; nem közönséges fájdalomtól, hanem mardosó, elfojthatatlan lelki gyötrelemtől.
Nem önmagát siratta... Jeruzsálem pusztulásra szánt ezreiért sírt, azokért, akik vakságuk és megátalkodottságuk miatt nem részesülhetnek áldásában és megmentő kegyelmében, amely jövetelének célja…
Bár jóért rosszal és szeretetéért gyűlölettel fizettek neki (Zsolt 109:5), rendületlenül végezte irgalmas munkáját. Soha nem küldte el azt, aki áldásért fordult hozzá... Izráel mégis elfordult legjobb barátjától és egyetlen segítőjétől. A Megváltó szeretetét és kérlelését semmibe vették, tanácsait elutasították, intéseit kinevették...
Amikor Krisztus a Golgota keresztjén függött, Izráel Napja, az Istentől megáldott, kedvelt nép Napja leáldozott... De amikor Krisztus letekintett Jeruzsálemre, az egész város, az egész nemzet pusztulását látta maga előtt... a városét, a nemzetét, amely egykor Isten választottja, féltve őrzött kincse volt.
Az a türelem, amelyet Isten Jeruzsálem iránt tanúsított, még konokabbá, még megátalkodottabbá tette a zsidókat... Fiaik eldobták maguktól Krisztus kegyelmét.
Nem önmagát siratta... Jeruzsálem pusztulásra szánt ezreiért sírt, azokért, akik vakságuk és megátalkodottságuk miatt nem részesülhetnek áldásában és megmentő kegyelmében, amely jövetelének célja…
Bár jóért rosszal és szeretetéért gyűlölettel fizettek neki (Zsolt 109:5), rendületlenül végezte irgalmas munkáját. Soha nem küldte el azt, aki áldásért fordult hozzá... Izráel mégis elfordult legjobb barátjától és egyetlen segítőjétől. A Megváltó szeretetét és kérlelését semmibe vették, tanácsait elutasították, intéseit kinevették...
Amikor Krisztus a Golgota keresztjén függött, Izráel Napja, az Istentől megáldott, kedvelt nép Napja leáldozott... De amikor Krisztus letekintett Jeruzsálemre, az egész város, az egész nemzet pusztulását látta maga előtt... a városét, a nemzetét, amely egykor Isten választottja, féltve őrzött kincse volt.
Az a türelem, amelyet Isten Jeruzsálem iránt tanúsított, még konokabbá, még megátalkodottabbá tette a zsidókat... Fiaik eldobták maguktól Krisztus kegyelmét.
2017. október 7., szombat
Joel Osteen: Mindig örülni
Mindannyiunk számára reális lehetőség, hogy elveszítjük az örömünket, hogy elkedvetlenedünk.
De Isten szándéka nem az, hogy csupán elviseljük az életet, hanem hogy élvezzük azt. Már reggel eldől, hogy egy napunk győztes lesz-e vagy vesztes. Amikor reggel felkelsz, az elmédet kell megfelelő irányba állítanod. Lehet, hogy az érzéseid azt mondják: "fáradt vagyok, nincs kedvem felkelni, dolgozni menni még annyira sem. Nem akarok a problémáimmal foglalkozni, még a gyerekeimmel sem. Annyi problémám van…"
Ha ezekkel a gondolatokkal akarod eltölteni az egész napot, biztos hogy rossz napod lesz. A hitedet rosszul használod. Meg kell fordítanod a helyzetet. Mondd: „ez a nap egy nagyszerű nap lesz, valami nagyszerű fog velem történni ma. Istennek fontos az én jövőm, s Ő jóindulattal fog beavatkozni ma is. Várom, hogy új lehetőségek, istentől való kapcsolatok, természetfeletti áttörések jöjjenek ma.” S ezzel már fel is készítetted magad a győzelmekre, a helyreállásra, növekedésre.
Isten azt fogja mondani angyalainak: „figyelitek? Ez a gyermekem várja az én jóságomat. Várja, hogy növekedjen, bővölködjön, annak ellenére hogy a gazdaság rosszul működik. Azt várja, hogy egészséges legyen, az orvosi diagnózis ellenére. Azt várja, hogy az álmai beteljesüljenek, annak ellenére, hogy nincs erre lehetőség.” Ha a napodat így kezded, Isten azt fogja mondani az angyalainak: „menjetek, dolgozzatok! Intézkedjetek, hogy jól alakuljanak a gyermekem dolgai. Adjatok áttörést az életébe. Intézzétek el, hogy a megfelelő emberekkel találkozzon a megfelelő pillanatban. Nyissátok meg a megfelelő ajtókat a számára.” Ezután jelenik meg Isten jósága, szokatlan módon az életedben.
Jónéhányatoknál tudom, hogy a nagy áttörések így jelentek meg az életetekben. Egy kicsit módosítottatok a reggeleteken, jobb attitűdöt vettetek fel, és sokkal hatékonyabbá váltatok: új ajtók nyíltak meg, új barátokkal találkoztatok, s áttörést tapasztaltatok meg azon a területen, amiért korábban imádkoztatok. Csak annyi kell ehhez, hogy reggel, mikor felkelsz, ne a vereséget várd, hanem a győzelmet. Isten jóindulatát, növekedést, áttörést várj.
A napod első néhány perce meghatározza, mi történik veled később. Ha semmire sem akarsz gondolni, akkor evilág biztos, hogy negatív gondolatokkal árasztja el az elmédet. Voltál már úgy, hogy reggel csak úgy feküdtél az ágyban, és egyszer csak az elmúlt nap összes hibája az eszedbe jutott? Az összes probléma, ami beárnyékolta a jövődet? Az ellenséged gondoskodik arról, hogy rossz gondolatok miatt csak rosszat várj, és egy nagyon rossz napot készítsen elő neked. Ne ess ebbe a csapdába. A Kol 3:2 azt mondja: Az odafelvalókkal törődjetek, ne a földiekkel.
Legyél kezdeményező. Ha felkelsz, Dáviddal együtt mondd: „ez az a nap, amit az Úr szerzett nekem. Nem érdekel, mit érzek, a körülmények milyenek, hogy a gazdaság összeomlás előtt áll, hogy az orvos tegnap mit mondott nekem. Úgy döntöttem, hogy az örvendezést választom. Úgy döntöttem, hogy ezt a napot is boldogan fogom átélni. Nem engedem, hogy mások ellopják az örömömet. Nem engedem, hogy a csalódottság letörje a jókedvemet. Nem a problémáimra fogok nézni, vagy a hibáimra. Döntöttem, és élvezni fogom ezt a mai napot is.”
Reggelenként azt szoktam mondani: „Atyám, köszönöm, hogy ez egy áldott nap lesz, maikor tőled kapok áldásokat. Egy olyan nap lesz, mikor valaki számára áldás leszek, és elfogadom a te jóságodat egy még nagyszerűbb formában.” Mit is csinálok ilyenkor? Meghatározom az egész napom lefolyását.
Reggel már keresem, ki az, akinek áldás lehetek. Keresek valakit, akihez jó tudok lenni. Akit bátoríthatok, akit felemelhetek. Tehát azt várom, hogy először is áldott napom lesz, másodszor hogy valamit fogok kapni az Úrtól. Azaz Isten jóságát még nem tapasztalt módon, nagyobb mértékben fogom megkapni. Hogy Isten jósága megjelenik az életemben a mai napon. Természetfeletti áttöréseket várok. Nemcsak azt várom, hogy áttörések lesznek, hanem azt is, hogy amikor segítek valakinek, Isten engem is megsegít. A gondolataimat úgy készítem fel, hogy várom Isten jóságának még nagyszerűbb megjelenését az életemben.
Hallottam egy történetet egy 92 éves férfiról. Annyira friss, amennyire csak lehet. Reggel 8-kor már felöltözötten, tökéletesen megborotválkozva, haját makulátlanul elkészítve kezdi a napot. Már csak homályosan lát - a felesége, közel 70 évesen elköltözött az Úrhoz -, ő pedig beköltözött egy idősek otthonába. Amikor megérkezett, néhány órát türelmesen várakozott a recepciónál. Egy fiatal hölgy jött, hogy elvezesse őt új szobájába. S ahogy a tolókocsival mentek a szoba felé, a fiatal hölgy nagy részletességgel kezdte leírni a szobát, hogy milyen nagyszerű kilátás nyílik belőle, hogy milyen kényelmes a karosszék.
A férfi azonban félbeszakította: „nagyon szeretem azt a szobát!” A hölgy nevetett: „uram, még nem is látta. Néhány perc és ott leszünk.” De a férfi azt mondta: „a boldogság nem attól van, hogy látunk-e valamit - a boldogság egy döntés kérdése. Akár szeretem a szobát, akár nem, akármilyen is a bútor, valójában attól függ, hogy a gondolataimat hogyan készítem fel.”
Szeretem ezt a fajta hozzáállást. Ehhez hasonlóan kell az elménket felkészítni, hogy élvezzük a napunkat. Azt is várnunk kell az elménkben, hogy ez egy áldott, természetfeletti év lesz. Lehet, hogy lesznek visszacsúszások, a körülmények kedvezőtlenül alakulnak, de ez az elmémet nem változtatja meg. Lehet, hogy a gazdaság hatással van a cégemre, de a gondolatomat ez nem változtatja meg. Tudom, hogy Isten ennek ellenére bővölködésben fog tartani. Lehet, hogy a betegség megváltoztatja, hogyan érzem magam, de nem változtatja meg a gondolataimat. Én már döntöttem: ezt a napot is boldogan fogom leélni. Barátom, a boldogságod nem attól függ, mi történt veled, hanem hogy az elmédben mit vársz.
Most arra kérlek, az elmédben készítsd fel magad, hogy a mai napod is teljes örömben fog lezajlani. Hogy minden nap győzelmet várva fogsz felkelni. Egyik reggel korán kisétáltam a kertünkbe, és gyönyörködtem a madarak énekében – a kis madarak hangosan énekeltek, a nagyobbak megpróbálták elnyomni őket, úgy tűnt, mintha egy nagy házibulit tartottak volna ott fenn, az ágak között.
Meg akartam kérdezni tőlük: „hé madarak, nem olvastátok a mai újságot? Nem olvastátok, mi történt a tőzsdén? Ha olvastátok volna, nem örülnétek itt ennyire. Úgy tesztek, mintha minden olyan nagyszerű lenne.” De a madarakkal semmi gond nem volt, ők valami titkot tudnak: tudják, hogy mennyei Atyjuknak gondja van rájuk. S úgy döntöttek, hogy a reggelt énekelve kezdik, és élvezik a napjukat, függetlenül attól, hogy mi veszi körül őket. Nekünk is így kellene elkezdeni minden napunkat. Kelj fel reggel, és töltse meg a házad a hálaadás éneke. Kezdj el mosolyogni, döntsd el, hogy élvezni fogod az életedet.
1Thess 5:16 Mindenkor örüljetek (legyél boldog a hitedben, és legyél boldog a szívedben folyamatosan, és mindig – angol ford.)Figyeld csak, mit mond az Úr: milyen hosszú ideig legyél boldog és örömteli? Milyen hosszú ideig kell derűsen élni? Annyi ideig, amíg az emberek jók hozzánk, amíg jól érezzük magunkat, amíg a gazdaság jól működik? Nem. Az Ige szerint folytonosan, mindig. Akkor is, amikor jól mennek a dolgok, és akkor is, amikor rosszul. Amikor süt a nap, s amikor esik.
Amikor sötét felhők gyülekeznek a fejed fölött, úgy érezheted az élet tele van rossz dolgokkal. De mindig emlékezz: a sötét felhők felett süt a nap. Mindig. Lehet hogy nem vagy képes a napot látni a felhők miatt, de ez nem jelenti azt, hogy a nap nincs ott. Épp csak a sötét felhők eltakarják. A jó hírem számodra az, hogy a sötét felhők csak átmenetiek. Nem maradnak ott mindig. A nap marad ott mindig!
Ebben az átmeneti időben is őrizd meg az örömödet, légy boldog. Ne engedd, hogy néhány felhő megkeserítse az életed. Az eső esik az igazra és a hamisra egyaránt. Ez azt jelenti, hogy mindannyian kerülünk nehéz helyzetbe. Igazságtalanságok történhetnek velünk, kísértések, próbák. De tudd, amikor benne vagy egy nehéz próbában, Isten mindig megsegít. Ha nehézségeken mégy keresztül, de az arcodon mosoly, a szívedben Istent dicsőítő ének van, a próba után jutalom vár téged.
Gyakran a nehéz időkben kedvetlenség vesz erőt rajtunk. Mondhatod: „Joel, a cégem rosszul megy, nehéz idők járnak rám. Az orvosom nagyon rossz diagnózist adott nekem. Nagyon aggaszt engem egy bírósági tárgyalás.” Az emberi természet hajlamos arra, hogy ilyenkor aggódó és letört legyen. Az Ige szerint viszont pont az ellenkezőjét kell tennünk.
A Jak 1,2 szerint teljes örömnek tartsátok, mikor különféle kísértésekbe estek… Hát, ennek bizony nem sok értelme van. Tényleg úgy gondolja az Úr, hogy nehéz időkben legyünk tele örömmel? Pedig úgy gondolja. Amikor elveszíted az örömödet, akkor az erődet is elveszíted. Ha valamikor szükséged van az erőre, akkor bizony a nehéz időkben. Ha egy nehezen nevelhető gyermeked van, akkor sok erőre, energiára van szükséged. De csak akkor lesz erőd, ha az örömödet nem veszíted el.
Ha pénzügyileg ellehetetlenültél, ha súlyos betegség fenyeget, vagy egy fontos kapcsolatod veszélybe került, az ilyen helyzetekben könnyű kiszáradni, keserűvé, elkedvetlenedetté válni. Ekkor van szükséged az erőre, hogy fel tudj állni. Hogy meg tudd harcolni a hit nemes harcát. De csak akkor tudod megőrizni az örömödet, ha tudod, hogy a próba végén jutalom vár. S minden akadályoztatás után új lehetőségek nyílnak ki. Minden ellenállást növekedés követ. S ha tudom, hogy bár igazságtalan, ami történt velem, és bár nehéz helyzetben vagyok, ennek ellenére megőrzöm a jó hozzáállásomat és teljes örömömet, akkor ez a helyzet nem vet vissza, hanem inkább segíteni fog az előremenetelben, I áttörésének az átvételében, hogy Isten még több jó dolgot hozzon az életemben.
A kulcs: hogyan is kezeled az ilyen nehéz helyzeteket. Ha panaszkodsz, akkor benne maradsz. Ha negatív és keserű maradsz, nem fogsz átmenni a próbán, pedig a segítség és a kimenekedés a rendelkezésedre áll. De mert nem tartod örömnek a próbát, elmulasztod az új lehetőségeket, amelyek a növekedésedet segítenék elő. Isten új lehetőségekkel ajándékoz meg, ha pl. valaki megsért téged, akkor nem fogsz emiatt szomorkodni, hanem teljes örömnek tartod. Mert tudod, ez csak egy próba, és a végén egy fantasztikus új lehetőség vár. Ahelyett hogy panaszkodnál, tartsd teljes örömnek. Én örömnek tartom ezt a próbát, és tudom, hogy az Úr betölti minden szükségemet.
Ha valami csalódás ér, az érzelmeid azt mondják: itt az idő, hogy behúzd a kéziféket, és szomorkodj egy kicsit. És hirtelen elborít az önsajnálat. De ahelyett, hogy engednéd az érzelmeidet elhatalmasodni, beszélj magadhoz: „azonnal felállsz, és összeszeded magad. Jó, igenis jó napod lesz ma.” Így tudod a próbát sikeresen megvívni. Így tudod teljes örömnek tartani. Ha nehéz időket élsz át, ne csodálkozz, ha nehéznek érzed az életet, és megpróbál téged lenyomni a szellemi valóság. Ne lepődj meg, ha mindenünnen ilyen gondolatok jönnek: „soha nem fogsz kijönni ebből. Kész, vége. Nincs újabb esélyed.” Ne higgy ezeknek a hazugságoknak. Ne engedj az érzelmeidnek. Nem az érzelmeid a főnökök. Te vagy a főnök. Ne engedd, hogy az éned kezdjen beszélni hozzád, te kezdj beszélni az énedhez.
Ha reggel felébredsz, és a gondolataidba az jön: „hű, ez egy ritka nehéz nap lesz” - ne egyezz meg ezzel, és ne mondd: „igen, tényleg nagyon sok problémám van, soha nem sikerül ezeket megoldanom már.” Fordítsd meg inkább a helyzetet, és beszélj magadhoz, valld meg a hitedet: „Igenis jól fogom magam érezni, átkerülök a nehézségeken, meg fogom oldani a problémákat – mert Isten megsegít és helyreállít.” Ha korán reggel már az a gondolat jön, hogy a mai napon bizony semmi esélyed sincs, beszélj magadhoz: „Ez egy nagyszerű nap lesz, Istennek gondja van a jövőmre, alig várom, hogy meglássam, mit készített a mai napra.
Mit is csináltál? Örömnek tartottad a próbát. Dávid is ezt tette. Ez a lehúzó, nehéz hangulat majdnem elrabolta a jövőjét Dávidnak. Depressziós lett, de ahelyett, hogy hagyta volna elhatalmasodni, elkezdett beszélni magához: miért csüggedsz, kedvetlenedsz el én lelkem? Helyezd a reményed Istenbe. (42,11 zsoltár) Más szavakkal ezt mondta: „Dávid, mi a baj veled? Miért csüggedtél el? Miért vesztetted el az örömödet? Isten még mindig a trónon ül. Ő jó dolgokat készít neked. Vesd a reményedet újra Istenbe.”
Amikor a letargia el akar borítani, tedd ugyanazt. Nézz bele a tükörbe, és mondd azt: „fejezd be, tessék örülni!” Vedd fel ezt az új hozzáállást, amiről most hallottál. Nem fogunk vereségben maradni, mert a reményünket Istenbe vetjük. Manapság annyi bizonytalanság történik körülöttünk, rengeteg rossz hírt kapunk. Ha nem vagy óvatos, ezek mind lehúznának, letargiába taszítanának. Nincs öröm, nincs lelkesedés. Minden olyan rosszá válik ilyenkor.
De az Ige megmondja, mi a teendőd: Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nékik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt lélek helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő dicsőségére! (Ézs 61:3)
Ha csüggedés próbálna elborítani, és magadban azt gondolod, hogy semmi jóra sem számíthatsz már ebben az életben, a jó napjaidat elmulasztottad – az első dolog, amit meg kell tenned, hogy a csüggedés palástját hajítsd el magadtól, és ezzel együtt az önsajnálat kabátját is vesd le. Kerekedj felül a csüggedésen, és vedd fel új kabátként a dicséretet.
Kezdd el megköszönni azokat a dolgokat, amiket Isten már elvégzett az életedben. Köszönd meg neki, hogy nagy győzelmeket adott az életedben, hogy milyen messzire hozott már téged. Majd egy lépéssel menj tovább, és köszönd meg neki azokat a győzelmeket, amik még előtted állnak. Köszönd meg az új ajtókat, amiket meg fog nyitni számodra, hogy a nehéz helyzeteket meg fogja fordítani, hogy a jövőben is az Ő jóindulata lesz veled. Ha ezt megteszed, új örömöt fogsz megtapasztalni. És meglátod, a hited növekedni fog. Többé nem áldozatnak fogod érezni magad, hanem győztesnek.
Egy dolgot megtanultam: nem maradhatsz vesztes állapotban, ha elkezded dicsérni az Urat. Nem maradhatsz kedvetlen, és csüggedt, ha hálát adsz az Úrnak a szabadításért. Ha felveszed a dicséret palástját, a csüggedés el kell hogy távozzon tőled.
Van amikor nem érzed magad képesnek, hogy hálát adj, azért mondja az Úr a Zsid13,15-ben, hogy ajánld fel a dicséret áldozatát. Isten tudja, hogy ez nem mindig könnyű. S van idő, mikor azt kell mondanod: Uram, nem érzem, hogy hálát tudok most adni neked. Minden rossz irányba fordult, letört vagyok, magányos. De tudom, hogy Te még ott ülsz a trónon, tudom, hogy jó vagy, hogy mindig jó vagy. Ezért én úgy döntök, hogy dicsérlek téged. Úgy döntöttem, hogy hálát adok neked mindenképpen. Amikor a dicséret áldozatát viszed az Úr elé, akkor történnek természetfeletti áttörések a mennyben.
Ezt tette Pál és Silás is. Éjfélkor börtönben voltak. Igazságtalanul megverték őket, és vajon mit tettek? Panaszkodtak? Sajnálták magukat? „Istenem, nem volt szép dolog hogy magunkra hagytál. Hol voltál?” Nem. Ők dicséretet énekeltek az Úrnak, és hálát adtak Istennek. S azt mondták Neki: „tudjuk, te nagyobb vagy a mi problémáinknál, tudjuk, hogy te még mindig ellenőrzés alatt tartod ezt a helyzetet, és képes vagy kivinni minket erről a helyről.” És tudjátok, éjfélkor egy földrengés kinyitotta a cellák ajtajait, sőt, a láncok is leestek a lábukról, és már szabad emberként sétáltak ki a börtönből.
Mivel kezdődött? Hogy a dicséret áldozatát vitték az Úr elé. Bármelyikünk képes arra, hogy ilyen hozzáállása legyen. Amikor könnyen mennek a dolgok, mindannyian tudunk hálát adni az Úrnak, de mi van, ha egy börtön mélyén csücsülsz? Hol vagytok, akik reggelenként győzelmet vártok, bár ezt semmi nem indokolja. Amikor minden körülmény azt mondja: nehéz napod lesz. Hol vannak azok az emberek, akik azt mondják: bár az orvos diagnózisa szerint beteg vagyok, de én ennek ellenére hálát és dicséretet adok Neked Uram. Uram, Hálát adok neked, bár még nem látom a kimenekedés útját.
Ha körbe nézek ebben a gyülekezetben, nagyon sok ilyen embert látok. Mert tudom, hogy nagyon nagy hitű emberek vannak itt. Tudom, hogy sokatok jogosan panaszkodhatna, sajnálhatná magát, akár depressziós is lehetne, ehelyett hálát adtok az Úrnak, és mosolyogtok, akkor is jól döntötök, amikor rossz dolgok vannak az életetekben. Ezért vagyok biztos benne, hogy még nagyobb győzelmeket fogtok megtapasztalni. Szükséges, hogy a látásotokat merjétek megnagyobbítani. Végre vegyétek észre, hogy Istennek nincsenek korlátai. A legjobb napjaitok még most következnek.
Isten győzelmeket készített a jövőtökben, melyek a csodálatotokat fogják kivívni. Szokatlan dolgok fognak történni az életetekben, lehet hogy nehéz időszakon mégy át, de soha ne feledd, az ellenség a legkomolyabb fegyvereit akkor veti be, amikor tudja, hogy Isten valami nagyszerű dolgot készít neked. Amikor a legsötétebb időket éled, akkor vagy a legközelebb a győzelemhez. Az ellenség a leghatékonyabb fegyvereit már elhasználta ellened, ne kezdj el ilyenkor panaszkodni, hanem add továbbra is a dicséret áldozatát az Úrnak.
Jer 33:11 Örömnek szava és vígasság szava, vőlegény szava és menyasszony szava, és azoknak szava, kik ezt mondják: Dícsérjétek a Seregek Urát, mert jó az Úr, mert örökkévaló az ő kegyelme; a kik hálaáldozatot hoznak az Úr házába, mert visszahozom e föld népét a fogságból, mint annakelőtte, azt mondja az Úr.
Amikor a szádban öröm hangja csendül fel, és az öröm áldozatát viszed az Úrnak, akkor a foglyot az Úr megszabadítja, és az Ő sikerét helyreállítja.
Ebben az Igében két szót szeretek: visszahozza – megfordítja -, és helyreállítja.
Amikor tele vagy örömmel, és a dicséret áldozatát adod az Úrnak, Ő akkor fogja a dolgokat az érdekedben megváltoztatni, a kedvezőtlen helyzeteket megfordítja, amiket elloptak tőled, azt visszaadja. De ez nem fog megtörténni, ha panasszal van tele a szád, ha negatív vagy, keserű. Ez akkor történik meg, amikor öröm hangjával van tele a szád. Ha reggel zsoltárral ébredsz. S ha minden napod örömmel kezded, mosollyal az arcodon.
Nem mindig indokolt az öröm, de rázd le az elkedvetlenedést. Ha így élsz, Isten tudni fogja, kész vagy arra, hogy megfordítsa a helyzetedet, és helyreállítson. Megfordítsa a helyzetet, mikor egyre kedvezőtlenebb az életed, amikor a céged nehéz időket él át, vagy megfordítja a bírósági tárgyalást, sőt az egészségeddel kapcsolatban is képes megfordítani a helyzetedet.
Isten helyreállít, és visszaad mindent, ami a tiéd volt. Visszaadja az ellopott éveket, amiket az ellenség tönkretett. Emberi kapcsolataidat is helyreállítja. Ez azért történik meg, mert öröm van a szádban, és a boldogság szavai, mert a dicséret áldozatát viszed az Úrhoz. Az Ige azt mondja: örvendezz az Urban mindenkor.
Az öröm nemcsak azt jelenti, hogy énekelsz az Úrnak örömmel, hanem a szád mosolyra derül, megfordulsz a tengelyed körül, és felfelé nézel. Tudod, hogy úgy is tudsz örülni, ha egyszerűen mosolyogsz? Amikor nehéz idők járnak, és sokan lógó orral járkálnak, és aggodalmaskodnak, csüggedtek – te pedig mosollyal az arcodon jársz, nem feltétlenül azért, mert okod van rá, hanem hitből mosolyogsz. Mert tudod, az arckifejezéseddel azt üzened: bízom benned Uram. Bár nem érzem így magam, de úgy döntöttem, bízom Benned. Mikor a nehéz időkben mosolyogsz, akkor is a dicséret áldozatát viszed az Úr elé.
A nehéz napokban talán a legnehezebb mosolyogni. Sokan ilyenkor lógó orral járnak. Úgy tűnik, mintha mindenüket elveszítették volna. S jönnek hozzám szomorúan: „Joel, én örvendezek az Úrban.” Miközben szomorúak! Figyelned kell arra, hogy a szavaid, az arcod és a szíved összhangban legyenek. Ha meghallod, hogy egy kismadár hogyan örvendezik, tudod, hogy minden rendben lesz. Hogy Isten csatározik most érted. Tudod, hogy senki nem vehet ki az Ő kezéből. Tudod, hogy a győzelmet Isten már elkészítette számodra. S tudod, hogy egyetlen ellened készült fegyver sem lehet jószerencsés. S ami most károdra volt, azt Isten fel fogja használni a megsegítésedre.
Ami a szívedben van, engedd hogy megjelenjen a külsődön is. Az örvendezésed ne csak szavakban álljon, de az arckifejezésed is ezt sugallja. Örvendezz felemelt kezekkel, mosolyogva. Az örömödnek sohasem szabad rejtve maradni. Te vagy a világ világossága, ne rejtsd el a fényt. Akárhová is mégy, lássák a te örömödet. Mondhatod: Joel, most semmi okom, hogy örvendezzek. Tudod, nagyon sok gondom van. Összefogtak az ellenségeim. De tudod mit? Ekkor kell a leginkább mosolyognod. Ekkor kell a hitedet gyakorolnod. Amikor valaki udvariatlan, durva veled, és legszívesebben ugyanilyen lennél vele, ekkor kell a legjobban mosolyognod. S miért? Mert igen nagy örömnek tartod ezt a helyzetet.
Ha valaki az autópályán szabálytalanul előz, és nehéz helyzetbe kerülsz, ahelyett hogy tülkölnél neki, és vörös képpel ordítanál vele, ehelyett inkább ránézel, és mosolyogsz. Tudod, mit csinálsz ilyenkor? A dicséret áldozatát viszed az Úr elé. Vannak helyzetek, mikor nagyon nehéz ez. Mikor a gyermeked lesütött szemmel jön, és közli, leöntöttem cékla lével a fehér kanapét – mosolyogsz. A dicsér áldozatát viszed Istennek. Vagy: munkatársad mindig pletykál rólad, és rosszat terjeszt a hátad mögött. Utána odamegy hozzád, és megkérdezi : „segítenél ebben a projektben?” Ahelyett, hogy azt kérdeznéd: „nem szégyelled magad te szemétláda?!” Inkább rámosolyogsz és azt mondod: teljes örömmel. De azért magadban mondhatod: „Uram, ennél nagyobb dicséret áldozatát még nem vittem eléd.”
Egyszer Viktóriával mentünk a reptérre, és két bőrönddel várakoztunk a reptéren. De nem engedtek át, mert a biztonsági tiszt szerint folyadékot vittünk a csomagban. Viktória mondta is: Joel, elfelejtettem, és vizet tettem a bőröndbe. De én azt hittem, hogy Viktória a másik csomagra gondolt, és én nem vettem ki az enyémből a vizet. A biztonsági tiszt felhergelte magát, és úgy beszélt velem, mintha főbenjáró bűnt követtem volna el. Rám kiáltott: „nem hallotta? Azonnal nyissa ki!” Nem éreztem, hogy mosolyognom kellene, mindenről akartam tudni ebben a pillanatban, csak nem az örömről.
Akkor magammal kellett beszélni: „Joel, neked udvariasnak kell lenned, mert te pásztor vagy. Nem emlékszel, miket prédikáltál?” És széles mosolyt erőltettem az arcomra, de meg kell mondanom, nagyon hamis mosoly volt. S mikor vége volt ennek a megalázó helyzetnek, mondtam: „Uram, ezért nagy jutalmat várok…”
Testvérek, örömnek tartsátok mindig a próbákat. Határozd el magadban, hogy mindig örömnek fogod tartani, akármilyen helyzetbe is kerülsz., mindennap úgy kelj fel, hogy győzelmet várj. Az elmédet irányítsd jó irányba. S valld meg, hogy ez egy nagyszerű, áldott nap lesz, mikor Isten áldásai jelennek meg az életedben. S nem baj, akármi is jöhet aznap, ne veszítsd el az örömödet. Tanuld meg a dicséret áldozatát odavinni az Úrhoz. Ha megtartod az öröm hangját, nem képes az ördög vereségben tartani téged. Mert Isten megígérte, hogy megfordítja a helyzetedet, és megjutalmaz téged. S nem csak ezért, hanem mert ha az örömöt megőrzöd, az erőt is megőrzöd, ami képessé tesz ara, hogy minden akadályt legyőzz, minden támadást visszaverj. És azzá tudsz válni, amivé Isten tervezett.
Fordította: Orbán Tibor
Ha ezekkel a gondolatokkal akarod eltölteni az egész napot, biztos hogy rossz napod lesz. A hitedet rosszul használod. Meg kell fordítanod a helyzetet. Mondd: „ez a nap egy nagyszerű nap lesz, valami nagyszerű fog velem történni ma. Istennek fontos az én jövőm, s Ő jóindulattal fog beavatkozni ma is. Várom, hogy új lehetőségek, istentől való kapcsolatok, természetfeletti áttörések jöjjenek ma.” S ezzel már fel is készítetted magad a győzelmekre, a helyreállásra, növekedésre.
Isten azt fogja mondani angyalainak: „figyelitek? Ez a gyermekem várja az én jóságomat. Várja, hogy növekedjen, bővölködjön, annak ellenére hogy a gazdaság rosszul működik. Azt várja, hogy egészséges legyen, az orvosi diagnózis ellenére. Azt várja, hogy az álmai beteljesüljenek, annak ellenére, hogy nincs erre lehetőség.” Ha a napodat így kezded, Isten azt fogja mondani az angyalainak: „menjetek, dolgozzatok! Intézkedjetek, hogy jól alakuljanak a gyermekem dolgai. Adjatok áttörést az életébe. Intézzétek el, hogy a megfelelő emberekkel találkozzon a megfelelő pillanatban. Nyissátok meg a megfelelő ajtókat a számára.” Ezután jelenik meg Isten jósága, szokatlan módon az életedben.
Jónéhányatoknál tudom, hogy a nagy áttörések így jelentek meg az életetekben. Egy kicsit módosítottatok a reggeleteken, jobb attitűdöt vettetek fel, és sokkal hatékonyabbá váltatok: új ajtók nyíltak meg, új barátokkal találkoztatok, s áttörést tapasztaltatok meg azon a területen, amiért korábban imádkoztatok. Csak annyi kell ehhez, hogy reggel, mikor felkelsz, ne a vereséget várd, hanem a győzelmet. Isten jóindulatát, növekedést, áttörést várj.
A napod első néhány perce meghatározza, mi történik veled később. Ha semmire sem akarsz gondolni, akkor evilág biztos, hogy negatív gondolatokkal árasztja el az elmédet. Voltál már úgy, hogy reggel csak úgy feküdtél az ágyban, és egyszer csak az elmúlt nap összes hibája az eszedbe jutott? Az összes probléma, ami beárnyékolta a jövődet? Az ellenséged gondoskodik arról, hogy rossz gondolatok miatt csak rosszat várj, és egy nagyon rossz napot készítsen elő neked. Ne ess ebbe a csapdába. A Kol 3:2 azt mondja: Az odafelvalókkal törődjetek, ne a földiekkel.
Legyél kezdeményező. Ha felkelsz, Dáviddal együtt mondd: „ez az a nap, amit az Úr szerzett nekem. Nem érdekel, mit érzek, a körülmények milyenek, hogy a gazdaság összeomlás előtt áll, hogy az orvos tegnap mit mondott nekem. Úgy döntöttem, hogy az örvendezést választom. Úgy döntöttem, hogy ezt a napot is boldogan fogom átélni. Nem engedem, hogy mások ellopják az örömömet. Nem engedem, hogy a csalódottság letörje a jókedvemet. Nem a problémáimra fogok nézni, vagy a hibáimra. Döntöttem, és élvezni fogom ezt a mai napot is.”
Reggelenként azt szoktam mondani: „Atyám, köszönöm, hogy ez egy áldott nap lesz, maikor tőled kapok áldásokat. Egy olyan nap lesz, mikor valaki számára áldás leszek, és elfogadom a te jóságodat egy még nagyszerűbb formában.” Mit is csinálok ilyenkor? Meghatározom az egész napom lefolyását.
Reggel már keresem, ki az, akinek áldás lehetek. Keresek valakit, akihez jó tudok lenni. Akit bátoríthatok, akit felemelhetek. Tehát azt várom, hogy először is áldott napom lesz, másodszor hogy valamit fogok kapni az Úrtól. Azaz Isten jóságát még nem tapasztalt módon, nagyobb mértékben fogom megkapni. Hogy Isten jósága megjelenik az életemben a mai napon. Természetfeletti áttöréseket várok. Nemcsak azt várom, hogy áttörések lesznek, hanem azt is, hogy amikor segítek valakinek, Isten engem is megsegít. A gondolataimat úgy készítem fel, hogy várom Isten jóságának még nagyszerűbb megjelenését az életemben.
Hallottam egy történetet egy 92 éves férfiról. Annyira friss, amennyire csak lehet. Reggel 8-kor már felöltözötten, tökéletesen megborotválkozva, haját makulátlanul elkészítve kezdi a napot. Már csak homályosan lát - a felesége, közel 70 évesen elköltözött az Úrhoz -, ő pedig beköltözött egy idősek otthonába. Amikor megérkezett, néhány órát türelmesen várakozott a recepciónál. Egy fiatal hölgy jött, hogy elvezesse őt új szobájába. S ahogy a tolókocsival mentek a szoba felé, a fiatal hölgy nagy részletességgel kezdte leírni a szobát, hogy milyen nagyszerű kilátás nyílik belőle, hogy milyen kényelmes a karosszék.
A férfi azonban félbeszakította: „nagyon szeretem azt a szobát!” A hölgy nevetett: „uram, még nem is látta. Néhány perc és ott leszünk.” De a férfi azt mondta: „a boldogság nem attól van, hogy látunk-e valamit - a boldogság egy döntés kérdése. Akár szeretem a szobát, akár nem, akármilyen is a bútor, valójában attól függ, hogy a gondolataimat hogyan készítem fel.”
Szeretem ezt a fajta hozzáállást. Ehhez hasonlóan kell az elménket felkészítni, hogy élvezzük a napunkat. Azt is várnunk kell az elménkben, hogy ez egy áldott, természetfeletti év lesz. Lehet, hogy lesznek visszacsúszások, a körülmények kedvezőtlenül alakulnak, de ez az elmémet nem változtatja meg. Lehet, hogy a gazdaság hatással van a cégemre, de a gondolatomat ez nem változtatja meg. Tudom, hogy Isten ennek ellenére bővölködésben fog tartani. Lehet, hogy a betegség megváltoztatja, hogyan érzem magam, de nem változtatja meg a gondolataimat. Én már döntöttem: ezt a napot is boldogan fogom leélni. Barátom, a boldogságod nem attól függ, mi történt veled, hanem hogy az elmédben mit vársz.
Most arra kérlek, az elmédben készítsd fel magad, hogy a mai napod is teljes örömben fog lezajlani. Hogy minden nap győzelmet várva fogsz felkelni. Egyik reggel korán kisétáltam a kertünkbe, és gyönyörködtem a madarak énekében – a kis madarak hangosan énekeltek, a nagyobbak megpróbálták elnyomni őket, úgy tűnt, mintha egy nagy házibulit tartottak volna ott fenn, az ágak között.
Meg akartam kérdezni tőlük: „hé madarak, nem olvastátok a mai újságot? Nem olvastátok, mi történt a tőzsdén? Ha olvastátok volna, nem örülnétek itt ennyire. Úgy tesztek, mintha minden olyan nagyszerű lenne.” De a madarakkal semmi gond nem volt, ők valami titkot tudnak: tudják, hogy mennyei Atyjuknak gondja van rájuk. S úgy döntöttek, hogy a reggelt énekelve kezdik, és élvezik a napjukat, függetlenül attól, hogy mi veszi körül őket. Nekünk is így kellene elkezdeni minden napunkat. Kelj fel reggel, és töltse meg a házad a hálaadás éneke. Kezdj el mosolyogni, döntsd el, hogy élvezni fogod az életedet.
1Thess 5:16 Mindenkor örüljetek (legyél boldog a hitedben, és legyél boldog a szívedben folyamatosan, és mindig – angol ford.)Figyeld csak, mit mond az Úr: milyen hosszú ideig legyél boldog és örömteli? Milyen hosszú ideig kell derűsen élni? Annyi ideig, amíg az emberek jók hozzánk, amíg jól érezzük magunkat, amíg a gazdaság jól működik? Nem. Az Ige szerint folytonosan, mindig. Akkor is, amikor jól mennek a dolgok, és akkor is, amikor rosszul. Amikor süt a nap, s amikor esik.
Amikor sötét felhők gyülekeznek a fejed fölött, úgy érezheted az élet tele van rossz dolgokkal. De mindig emlékezz: a sötét felhők felett süt a nap. Mindig. Lehet hogy nem vagy képes a napot látni a felhők miatt, de ez nem jelenti azt, hogy a nap nincs ott. Épp csak a sötét felhők eltakarják. A jó hírem számodra az, hogy a sötét felhők csak átmenetiek. Nem maradnak ott mindig. A nap marad ott mindig!
Ebben az átmeneti időben is őrizd meg az örömödet, légy boldog. Ne engedd, hogy néhány felhő megkeserítse az életed. Az eső esik az igazra és a hamisra egyaránt. Ez azt jelenti, hogy mindannyian kerülünk nehéz helyzetbe. Igazságtalanságok történhetnek velünk, kísértések, próbák. De tudd, amikor benne vagy egy nehéz próbában, Isten mindig megsegít. Ha nehézségeken mégy keresztül, de az arcodon mosoly, a szívedben Istent dicsőítő ének van, a próba után jutalom vár téged.
Gyakran a nehéz időkben kedvetlenség vesz erőt rajtunk. Mondhatod: „Joel, a cégem rosszul megy, nehéz idők járnak rám. Az orvosom nagyon rossz diagnózist adott nekem. Nagyon aggaszt engem egy bírósági tárgyalás.” Az emberi természet hajlamos arra, hogy ilyenkor aggódó és letört legyen. Az Ige szerint viszont pont az ellenkezőjét kell tennünk.
A Jak 1,2 szerint teljes örömnek tartsátok, mikor különféle kísértésekbe estek… Hát, ennek bizony nem sok értelme van. Tényleg úgy gondolja az Úr, hogy nehéz időkben legyünk tele örömmel? Pedig úgy gondolja. Amikor elveszíted az örömödet, akkor az erődet is elveszíted. Ha valamikor szükséged van az erőre, akkor bizony a nehéz időkben. Ha egy nehezen nevelhető gyermeked van, akkor sok erőre, energiára van szükséged. De csak akkor lesz erőd, ha az örömödet nem veszíted el.
Ha pénzügyileg ellehetetlenültél, ha súlyos betegség fenyeget, vagy egy fontos kapcsolatod veszélybe került, az ilyen helyzetekben könnyű kiszáradni, keserűvé, elkedvetlenedetté válni. Ekkor van szükséged az erőre, hogy fel tudj állni. Hogy meg tudd harcolni a hit nemes harcát. De csak akkor tudod megőrizni az örömödet, ha tudod, hogy a próba végén jutalom vár. S minden akadályoztatás után új lehetőségek nyílnak ki. Minden ellenállást növekedés követ. S ha tudom, hogy bár igazságtalan, ami történt velem, és bár nehéz helyzetben vagyok, ennek ellenére megőrzöm a jó hozzáállásomat és teljes örömömet, akkor ez a helyzet nem vet vissza, hanem inkább segíteni fog az előremenetelben, I áttörésének az átvételében, hogy Isten még több jó dolgot hozzon az életemben.
A kulcs: hogyan is kezeled az ilyen nehéz helyzeteket. Ha panaszkodsz, akkor benne maradsz. Ha negatív és keserű maradsz, nem fogsz átmenni a próbán, pedig a segítség és a kimenekedés a rendelkezésedre áll. De mert nem tartod örömnek a próbát, elmulasztod az új lehetőségeket, amelyek a növekedésedet segítenék elő. Isten új lehetőségekkel ajándékoz meg, ha pl. valaki megsért téged, akkor nem fogsz emiatt szomorkodni, hanem teljes örömnek tartod. Mert tudod, ez csak egy próba, és a végén egy fantasztikus új lehetőség vár. Ahelyett hogy panaszkodnál, tartsd teljes örömnek. Én örömnek tartom ezt a próbát, és tudom, hogy az Úr betölti minden szükségemet.
Ha valami csalódás ér, az érzelmeid azt mondják: itt az idő, hogy behúzd a kéziféket, és szomorkodj egy kicsit. És hirtelen elborít az önsajnálat. De ahelyett, hogy engednéd az érzelmeidet elhatalmasodni, beszélj magadhoz: „azonnal felállsz, és összeszeded magad. Jó, igenis jó napod lesz ma.” Így tudod a próbát sikeresen megvívni. Így tudod teljes örömnek tartani. Ha nehéz időket élsz át, ne csodálkozz, ha nehéznek érzed az életet, és megpróbál téged lenyomni a szellemi valóság. Ne lepődj meg, ha mindenünnen ilyen gondolatok jönnek: „soha nem fogsz kijönni ebből. Kész, vége. Nincs újabb esélyed.” Ne higgy ezeknek a hazugságoknak. Ne engedj az érzelmeidnek. Nem az érzelmeid a főnökök. Te vagy a főnök. Ne engedd, hogy az éned kezdjen beszélni hozzád, te kezdj beszélni az énedhez.
Ha reggel felébredsz, és a gondolataidba az jön: „hű, ez egy ritka nehéz nap lesz” - ne egyezz meg ezzel, és ne mondd: „igen, tényleg nagyon sok problémám van, soha nem sikerül ezeket megoldanom már.” Fordítsd meg inkább a helyzetet, és beszélj magadhoz, valld meg a hitedet: „Igenis jól fogom magam érezni, átkerülök a nehézségeken, meg fogom oldani a problémákat – mert Isten megsegít és helyreállít.” Ha korán reggel már az a gondolat jön, hogy a mai napon bizony semmi esélyed sincs, beszélj magadhoz: „Ez egy nagyszerű nap lesz, Istennek gondja van a jövőmre, alig várom, hogy meglássam, mit készített a mai napra.
Mit is csináltál? Örömnek tartottad a próbát. Dávid is ezt tette. Ez a lehúzó, nehéz hangulat majdnem elrabolta a jövőjét Dávidnak. Depressziós lett, de ahelyett, hogy hagyta volna elhatalmasodni, elkezdett beszélni magához: miért csüggedsz, kedvetlenedsz el én lelkem? Helyezd a reményed Istenbe. (42,11 zsoltár) Más szavakkal ezt mondta: „Dávid, mi a baj veled? Miért csüggedtél el? Miért vesztetted el az örömödet? Isten még mindig a trónon ül. Ő jó dolgokat készít neked. Vesd a reményedet újra Istenbe.”
Amikor a letargia el akar borítani, tedd ugyanazt. Nézz bele a tükörbe, és mondd azt: „fejezd be, tessék örülni!” Vedd fel ezt az új hozzáállást, amiről most hallottál. Nem fogunk vereségben maradni, mert a reményünket Istenbe vetjük. Manapság annyi bizonytalanság történik körülöttünk, rengeteg rossz hírt kapunk. Ha nem vagy óvatos, ezek mind lehúznának, letargiába taszítanának. Nincs öröm, nincs lelkesedés. Minden olyan rosszá válik ilyenkor.
De az Ige megmondja, mi a teendőd: Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nékik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt lélek helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő dicsőségére! (Ézs 61:3)
Ha csüggedés próbálna elborítani, és magadban azt gondolod, hogy semmi jóra sem számíthatsz már ebben az életben, a jó napjaidat elmulasztottad – az első dolog, amit meg kell tenned, hogy a csüggedés palástját hajítsd el magadtól, és ezzel együtt az önsajnálat kabátját is vesd le. Kerekedj felül a csüggedésen, és vedd fel új kabátként a dicséretet.
Kezdd el megköszönni azokat a dolgokat, amiket Isten már elvégzett az életedben. Köszönd meg neki, hogy nagy győzelmeket adott az életedben, hogy milyen messzire hozott már téged. Majd egy lépéssel menj tovább, és köszönd meg neki azokat a győzelmeket, amik még előtted állnak. Köszönd meg az új ajtókat, amiket meg fog nyitni számodra, hogy a nehéz helyzeteket meg fogja fordítani, hogy a jövőben is az Ő jóindulata lesz veled. Ha ezt megteszed, új örömöt fogsz megtapasztalni. És meglátod, a hited növekedni fog. Többé nem áldozatnak fogod érezni magad, hanem győztesnek.
Egy dolgot megtanultam: nem maradhatsz vesztes állapotban, ha elkezded dicsérni az Urat. Nem maradhatsz kedvetlen, és csüggedt, ha hálát adsz az Úrnak a szabadításért. Ha felveszed a dicséret palástját, a csüggedés el kell hogy távozzon tőled.
Van amikor nem érzed magad képesnek, hogy hálát adj, azért mondja az Úr a Zsid13,15-ben, hogy ajánld fel a dicséret áldozatát. Isten tudja, hogy ez nem mindig könnyű. S van idő, mikor azt kell mondanod: Uram, nem érzem, hogy hálát tudok most adni neked. Minden rossz irányba fordult, letört vagyok, magányos. De tudom, hogy Te még ott ülsz a trónon, tudom, hogy jó vagy, hogy mindig jó vagy. Ezért én úgy döntök, hogy dicsérlek téged. Úgy döntöttem, hogy hálát adok neked mindenképpen. Amikor a dicséret áldozatát viszed az Úr elé, akkor történnek természetfeletti áttörések a mennyben.
Ezt tette Pál és Silás is. Éjfélkor börtönben voltak. Igazságtalanul megverték őket, és vajon mit tettek? Panaszkodtak? Sajnálták magukat? „Istenem, nem volt szép dolog hogy magunkra hagytál. Hol voltál?” Nem. Ők dicséretet énekeltek az Úrnak, és hálát adtak Istennek. S azt mondták Neki: „tudjuk, te nagyobb vagy a mi problémáinknál, tudjuk, hogy te még mindig ellenőrzés alatt tartod ezt a helyzetet, és képes vagy kivinni minket erről a helyről.” És tudjátok, éjfélkor egy földrengés kinyitotta a cellák ajtajait, sőt, a láncok is leestek a lábukról, és már szabad emberként sétáltak ki a börtönből.
Mivel kezdődött? Hogy a dicséret áldozatát vitték az Úr elé. Bármelyikünk képes arra, hogy ilyen hozzáállása legyen. Amikor könnyen mennek a dolgok, mindannyian tudunk hálát adni az Úrnak, de mi van, ha egy börtön mélyén csücsülsz? Hol vagytok, akik reggelenként győzelmet vártok, bár ezt semmi nem indokolja. Amikor minden körülmény azt mondja: nehéz napod lesz. Hol vannak azok az emberek, akik azt mondják: bár az orvos diagnózisa szerint beteg vagyok, de én ennek ellenére hálát és dicséretet adok Neked Uram. Uram, Hálát adok neked, bár még nem látom a kimenekedés útját.
Ha körbe nézek ebben a gyülekezetben, nagyon sok ilyen embert látok. Mert tudom, hogy nagyon nagy hitű emberek vannak itt. Tudom, hogy sokatok jogosan panaszkodhatna, sajnálhatná magát, akár depressziós is lehetne, ehelyett hálát adtok az Úrnak, és mosolyogtok, akkor is jól döntötök, amikor rossz dolgok vannak az életetekben. Ezért vagyok biztos benne, hogy még nagyobb győzelmeket fogtok megtapasztalni. Szükséges, hogy a látásotokat merjétek megnagyobbítani. Végre vegyétek észre, hogy Istennek nincsenek korlátai. A legjobb napjaitok még most következnek.
Isten győzelmeket készített a jövőtökben, melyek a csodálatotokat fogják kivívni. Szokatlan dolgok fognak történni az életetekben, lehet hogy nehéz időszakon mégy át, de soha ne feledd, az ellenség a legkomolyabb fegyvereit akkor veti be, amikor tudja, hogy Isten valami nagyszerű dolgot készít neked. Amikor a legsötétebb időket éled, akkor vagy a legközelebb a győzelemhez. Az ellenség a leghatékonyabb fegyvereit már elhasználta ellened, ne kezdj el ilyenkor panaszkodni, hanem add továbbra is a dicséret áldozatát az Úrnak.
Jer 33:11 Örömnek szava és vígasság szava, vőlegény szava és menyasszony szava, és azoknak szava, kik ezt mondják: Dícsérjétek a Seregek Urát, mert jó az Úr, mert örökkévaló az ő kegyelme; a kik hálaáldozatot hoznak az Úr házába, mert visszahozom e föld népét a fogságból, mint annakelőtte, azt mondja az Úr.
Amikor a szádban öröm hangja csendül fel, és az öröm áldozatát viszed az Úrnak, akkor a foglyot az Úr megszabadítja, és az Ő sikerét helyreállítja.
Ebben az Igében két szót szeretek: visszahozza – megfordítja -, és helyreállítja.
Amikor tele vagy örömmel, és a dicséret áldozatát adod az Úrnak, Ő akkor fogja a dolgokat az érdekedben megváltoztatni, a kedvezőtlen helyzeteket megfordítja, amiket elloptak tőled, azt visszaadja. De ez nem fog megtörténni, ha panasszal van tele a szád, ha negatív vagy, keserű. Ez akkor történik meg, amikor öröm hangjával van tele a szád. Ha reggel zsoltárral ébredsz. S ha minden napod örömmel kezded, mosollyal az arcodon.
Nem mindig indokolt az öröm, de rázd le az elkedvetlenedést. Ha így élsz, Isten tudni fogja, kész vagy arra, hogy megfordítsa a helyzetedet, és helyreállítson. Megfordítsa a helyzetet, mikor egyre kedvezőtlenebb az életed, amikor a céged nehéz időket él át, vagy megfordítja a bírósági tárgyalást, sőt az egészségeddel kapcsolatban is képes megfordítani a helyzetedet.
Isten helyreállít, és visszaad mindent, ami a tiéd volt. Visszaadja az ellopott éveket, amiket az ellenség tönkretett. Emberi kapcsolataidat is helyreállítja. Ez azért történik meg, mert öröm van a szádban, és a boldogság szavai, mert a dicséret áldozatát viszed az Úrhoz. Az Ige azt mondja: örvendezz az Urban mindenkor.
Az öröm nemcsak azt jelenti, hogy énekelsz az Úrnak örömmel, hanem a szád mosolyra derül, megfordulsz a tengelyed körül, és felfelé nézel. Tudod, hogy úgy is tudsz örülni, ha egyszerűen mosolyogsz? Amikor nehéz idők járnak, és sokan lógó orral járkálnak, és aggodalmaskodnak, csüggedtek – te pedig mosollyal az arcodon jársz, nem feltétlenül azért, mert okod van rá, hanem hitből mosolyogsz. Mert tudod, az arckifejezéseddel azt üzened: bízom benned Uram. Bár nem érzem így magam, de úgy döntöttem, bízom Benned. Mikor a nehéz időkben mosolyogsz, akkor is a dicséret áldozatát viszed az Úr elé.
A nehéz napokban talán a legnehezebb mosolyogni. Sokan ilyenkor lógó orral járnak. Úgy tűnik, mintha mindenüket elveszítették volna. S jönnek hozzám szomorúan: „Joel, én örvendezek az Úrban.” Miközben szomorúak! Figyelned kell arra, hogy a szavaid, az arcod és a szíved összhangban legyenek. Ha meghallod, hogy egy kismadár hogyan örvendezik, tudod, hogy minden rendben lesz. Hogy Isten csatározik most érted. Tudod, hogy senki nem vehet ki az Ő kezéből. Tudod, hogy a győzelmet Isten már elkészítette számodra. S tudod, hogy egyetlen ellened készült fegyver sem lehet jószerencsés. S ami most károdra volt, azt Isten fel fogja használni a megsegítésedre.
Ami a szívedben van, engedd hogy megjelenjen a külsődön is. Az örvendezésed ne csak szavakban álljon, de az arckifejezésed is ezt sugallja. Örvendezz felemelt kezekkel, mosolyogva. Az örömödnek sohasem szabad rejtve maradni. Te vagy a világ világossága, ne rejtsd el a fényt. Akárhová is mégy, lássák a te örömödet. Mondhatod: Joel, most semmi okom, hogy örvendezzek. Tudod, nagyon sok gondom van. Összefogtak az ellenségeim. De tudod mit? Ekkor kell a leginkább mosolyognod. Ekkor kell a hitedet gyakorolnod. Amikor valaki udvariatlan, durva veled, és legszívesebben ugyanilyen lennél vele, ekkor kell a legjobban mosolyognod. S miért? Mert igen nagy örömnek tartod ezt a helyzetet.
Ha valaki az autópályán szabálytalanul előz, és nehéz helyzetbe kerülsz, ahelyett hogy tülkölnél neki, és vörös képpel ordítanál vele, ehelyett inkább ránézel, és mosolyogsz. Tudod, mit csinálsz ilyenkor? A dicséret áldozatát viszed az Úr elé. Vannak helyzetek, mikor nagyon nehéz ez. Mikor a gyermeked lesütött szemmel jön, és közli, leöntöttem cékla lével a fehér kanapét – mosolyogsz. A dicsér áldozatát viszed Istennek. Vagy: munkatársad mindig pletykál rólad, és rosszat terjeszt a hátad mögött. Utána odamegy hozzád, és megkérdezi : „segítenél ebben a projektben?” Ahelyett, hogy azt kérdeznéd: „nem szégyelled magad te szemétláda?!” Inkább rámosolyogsz és azt mondod: teljes örömmel. De azért magadban mondhatod: „Uram, ennél nagyobb dicséret áldozatát még nem vittem eléd.”
Egyszer Viktóriával mentünk a reptérre, és két bőrönddel várakoztunk a reptéren. De nem engedtek át, mert a biztonsági tiszt szerint folyadékot vittünk a csomagban. Viktória mondta is: Joel, elfelejtettem, és vizet tettem a bőröndbe. De én azt hittem, hogy Viktória a másik csomagra gondolt, és én nem vettem ki az enyémből a vizet. A biztonsági tiszt felhergelte magát, és úgy beszélt velem, mintha főbenjáró bűnt követtem volna el. Rám kiáltott: „nem hallotta? Azonnal nyissa ki!” Nem éreztem, hogy mosolyognom kellene, mindenről akartam tudni ebben a pillanatban, csak nem az örömről.
Akkor magammal kellett beszélni: „Joel, neked udvariasnak kell lenned, mert te pásztor vagy. Nem emlékszel, miket prédikáltál?” És széles mosolyt erőltettem az arcomra, de meg kell mondanom, nagyon hamis mosoly volt. S mikor vége volt ennek a megalázó helyzetnek, mondtam: „Uram, ezért nagy jutalmat várok…”
Testvérek, örömnek tartsátok mindig a próbákat. Határozd el magadban, hogy mindig örömnek fogod tartani, akármilyen helyzetbe is kerülsz., mindennap úgy kelj fel, hogy győzelmet várj. Az elmédet irányítsd jó irányba. S valld meg, hogy ez egy nagyszerű, áldott nap lesz, mikor Isten áldásai jelennek meg az életedben. S nem baj, akármi is jöhet aznap, ne veszítsd el az örömödet. Tanuld meg a dicséret áldozatát odavinni az Úrhoz. Ha megtartod az öröm hangját, nem képes az ördög vereségben tartani téged. Mert Isten megígérte, hogy megfordítja a helyzetedet, és megjutalmaz téged. S nem csak ezért, hanem mert ha az örömöt megőrzöd, az erőt is megőrzöd, ami képessé tesz ara, hogy minden akadályt legyőzz, minden támadást visszaverj. És azzá tudsz válni, amivé Isten tervezett.
Fordította: Orbán Tibor
Cseri Kálmán Igehirdetései: ALAPOK, FALAK, KAPUK
Alapige:Jel 21,10-14
,,Elvitt engem lélekben egy nagy és magas hegyre, és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet, amely az Istentől, a mennyből szállt alá. Benne volt az Isten dicsősége; ragyogása hasonló volt a legdrágább kőhöz, a kristályfényű jáspishoz, fala nagy és magas volt, tizenkét kapuja, előtte tizenkét angyal, és a kapura nevek írva, Izráel fiai tizenkét törzsének nevei: keletről három kapu, északról három kapu, délről is három kapu, és nyugatról is három kapu. A város falának tizenkét alapköve volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.,,Imádkozzunk!
Örökkévaló Istenünk, áldunk téged, hogy meghosszabbítottad időnket. Köszönjük, hogy napjainkhoz napokat adsz, éveinkhez új évet.
Te látod, hogy mindnyájan erre vágyunk, amiről most olvastunk. Szeretnénk, hogy megkoronázzad ezt az évet is javaiddal, hogy betölts minket testi és lelki áldásokkal. Hisszük, hogy minden áldás forrása nálad van.
Ezért alázatosan kérünk, add meg nekünk az idén is azt, amire szükségünk van, s tedd világossá számunkra, mi az, amit nem nekünk szántál csak nálunk helyezted el, hogy azt szeretettel továbbadjuk másoknak. Hadd legyünk mi a te áldást közvetítő eszközeid ebben az évben.
Köszönjük, hogy minden gondunkat tereád vethetjük, mert neked gondod volt, gondod van, és hisszük, hogy lesz is reánk.
Kérünk, hogy világítson utunkon a te igéd. Taníts minket Szentlelkeddel egyre inkább igeszerűen gondolkozni és cselekedni. Hadd legyen egyre könnyebb, hogy engedelmeskedünk neked. Hadd lássuk, hogy ez nem kényszer, hanem nagy lehetőség.
Magasztalunk bölcsességedért. Áldunk azért, mert mindent szeretetből cselekszel. Köszönjük, hogy azoknak, akik téged szívből szeretnek, mindent a javukra fordítasz.
Kérünk, adj nekünk útmutatást már most, ezen az első istentiszteleten is. Taníts minket szüntelenül tereád nézni. Segíts, hogy ha gondok között járunk, akkor se földre szegezett tekintettel botorkáljunk, hanem a mennyre függesszük a szemünket. Merjük komolyan venni a láthatatlanokat is, téged magadat, mindeneknek Urát, a te igaz ígéreteidet, amikben méltán bízhatunk, mert megvalósulnak.
Kérünk, beszélj velünk most igéden keresztül. Tégy minket fogékonyakká Szentlelkeddel, és az engedelmesség lelkével is támogass.
Ámen.
Igehirdetés:
Amikor tavaly a Jelenések könyvét tanulmányoztuk, nem tudtunk minden részletre kitérni. De már akkor feltűnt nekem ez a néhány mondat, amit most hallottunk, és úgy gondolom, hogy az új esztendő első istentiszteletén különösen is időszerű ennek az igeszakasznak az üzenetét kibontani.
A mennyei Jeruzsálemről van itt szó, tehát az üdvözültek gyülekezetéről, a megdicsőült egyházról. Erről a csodálatos közösségről, mint egy városról ír itt a szentíró, és három jellegzetességére hívja fel a figyelmet: az alapjára, a falaira és a kapuira.
Több adattal is szemlélteti csak ezen a rövid szakaszon belül is, hogy ez a közösség, a mennyei Jeruzsálem, a megdicsőült egyház már tökéletes, hibátlan. Erre utal az, hogy kocka alakú. Az ókorban a kockát tekintették a tökéletes formának. Erre utal az is, hogy többször ismétlődik benne a tizenkettes szám, de leginkább ez a megállapítás: "Benne volt az Isten dicsősége." Ilyen lesz az örökkévalóságban a hívők közössége, a Krisztus egyháza. És ilyen lesz minden egyes hívő ember is.
Most még nem ilyen. Most még egyáltalán nem tökéletes az egyház. Nem tökéletesek a helyi gyülekezetek sem. Ez a miénk sem. És nem tökéletes a mi hívő életünk sem. De ez a minta, efelé haladunk, erre kell törekedni, ezt lehet egyre inkább megközelíteni. Tekintsük ezt most úgy, mint újévi programot. Ezt közelítheti meg az egyház, a mi gyülekezetünk is, és ez lehet állandó célkitűzése, megvalósítandó programja a személyes hívő életünknek is.
Azt nézzük meg tehát most: mit jelent ez a mennyei Jeruzsálem esetében és mit jelent ez minden mai földi gyülekezet esetében, hogy annak szilárd alapja, magas falai és nyitott kapui vannak. Ma ennek szinte csak a tartalomjegyzékét tudom röviden elmondani, de ha Isten segít minket, a következő vasárnapokon szeretném majd részletesen kibontani, hogy a Szentírás mit tanít erről.
Tehát szilárd alapja, magas falai és nyitott kapui lesznek a mennyei Jeruzsálemnek, és ez kell, hogy jellemezzen ma is minden egészséges gyülekezetet és újjászületett hívő embert.
1. Mit mond az alapokról? "A város falának tizenkét alapköve volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve."
Pál apostol az Efézusi levélben ugyanezt így írja le: "Ráépültetek az apostolok és próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus." (Ef 2,20).
A korinthusiaknak pedig azt fejtegeti, hogy "más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely Jézus Krisztus." (1Kor 3,11).
Az egyház alapja, és nyugodtan fogalmazhatjuk így is: a mi hitünk alapja tehát Jézus személye. Az Ő testtélétele, örök istensége, megváltó halála, dicsőséges feltámadása és személyes visszajövetele. Röviden összefoglalva ez a mi hitünk alapja.
Erről írtak a próféták, hogy majd mindez beteljesedik, és erről írnak az apostolok, hogy mindez beteljesedett. Mind az Ó-, mind az Újszövetség, vagyis a teljes Szentírás a mi hitünk alapjáról: Jézusról szól.
A Szentírást úgy tekintjük, hogy Isten a szerzője, Ő írta, csak a próféták és apostolok írták le. Mivel Isten a szerzője, igaznak tekintjük. Mindazt, amit a Biblia Istenről, rólunk, a világról ír, igaznak tekintjük, tévedhetetlennek és ma is érvényesnek. Ez a mi hitünk alapja.
Sokan vannak, akik ugyanezt vallják, csak valamivel kiegészítik. Vannak, akik bólogatnak, igen, ez a mi hitünk alapja is, de - noha tudjuk, hogy Jézus adja az üdvösséget - fontos az úgynevezett szentek tisztelete és bizonyos jó cselekedetek elvégzése is. Jézus adja az üdvösséget, de fontos a szombatnap megtartása, bizonyos ételektől való tartózkodás. Jézus adja az üdvösséget, de fontos az üdvösséghez az ún. lélek-keresztség, és annak egyik következménye, az új nyelveken való megszólalás.
Mi azt valljuk: a mi hitünk alapja, Jézus Krisztus nemcsak szükséges az üdvösséghez, hanem elégséges is. Semmivel nem kell kiegészíteni azt, amit Ő értünk tett. Tökéletes az a váltság a benne hívők közösségére és személyére nézve is.
Ragaszkodni kell tehát az alapokhoz. Tisztázni kell, hogy mi a hitünk alapja. Az alapok arra utalnak, hogy mit hiszünk, kiben hiszünk. Kinek hisszük azt az Istent, azt a Megváltót, aki nekünk magát a Szentírásban kijelenti.
2. És mit tudunk meg a falakról? Ezt olvastuk: "a fala nagy és magas volt."
Az alapokra falakat szoktak építeni. A mennyei Jeruzsálem falai nagyok és magasak. A fal elhatárol és véd. A fal mutatja meg egészen egyértelműen, hogy mi tartozik a városhoz, és mi az, ami azon kívül van. Ami azon kívül van, az nem feltétlenül ellenség, nem is okvetlenül ellenfél vagy vetélytárs. Egyszerűen más. Nem azonos azzal, ami a falakon belül van.
Isten hangsúlyozza, hogy a benne hívőknek szenteknek kell lenniük. A szent azt jelenti: Isten számára elkülönített. Egészen más használatra való, mint minden egyéb.
A jeruzsálemi templom szent edényeit csak áldozatok bemutatására volt szabad használni, semmi másra nem. Az Istenben hívő szenteket csak Isten használhatja a maga céljaira. Nekik el kell különülniük, sőt el kell válniuk mindentől, ami Isten nélküli és Isten-ellenes. Vagyis bibliai szóval: a világtól. A világ nem a teremtett világot jelenti ebben az összefüggésben, hanem az Isten nélküli gondolkodást és életvitelt. Szemben az Isten akaratának engedelmeskedő gondolkozással és életvitellel. Ezt nevezi a Biblia az Isten országának, ahol az Isten királyi uralma megvalósul. A szenteknek nem szabad elegyedniük a világgal. Akkor lesznek áldássá a világ számára.
Ha a város alapjai arról szólnak, hogy mit hiszünk, a város fala arra utal, hogy kik vagyunk. Hol lakunk, hol lehet megtalálni, kikkel tartozunk össze, kikkel vállalunk közösséget, milyen jellegzetességeket hordozunk. Az identitásunk kérdését veti ez fel. Aki vállalja a maga identitását és annak megfelelően is él, az tartozik Isten népéhez.
Itt egy fontos bibliai igazság szólal meg. Ez az egyértelmű keresztyénségről, az elkötelezett Krisztus-követésről szól. A szent nem keveredhet a világgal. Mi közössége van a világosságnak a sötétséggel? - olvassuk a Szentírásban.
Péter apostol azt írja a gyülekezet tagjainak Isten parancsára hivatkozva, aki azt mondta, hogy szentek legyetek, mert én szent vagyok, hogy "szentek legyetek egész magatartásotokban." (1Pét 1,15).
Tehát mindenféle kettősséget száműznie kell a hívőnek a maga életéből. A hívő életét a hívség, a hűség jellemzi. Hűség Jézushoz, aki az Ő vére árán új szövetségébe fogadott minket. Hűség a hívők közösségéhez, hűség a helyi gyülekezethez, hűség azokhoz a feladatokhoz, amiket a szolgálat Ura adott nekünk. A fal elválasztja a belül lévőket a kívül lévőktől.
Ezért írja János apostol élesen fogalmazva: "Fiacskáim, ne szeressétek a világot (tehát az Isten nélküli gondolkozást és életvitelt), se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké." (1Jn 2,15-17).
Az első újévi feladatunk tehát - már azoknak, akik komolyan akarják venni a hitüket és a Krisztushoz való tartozásukat -: megszüntetni mindenféle kettősséget az életünkben. Véget vetni minden ilyennek, hogy valaki itt benn szépen dicsőíti Istent, kívül pedig ugyanúgy káromkodik, mint egy nem hívő ember. Hogy a fiatalok a bibliaórán örömmel beszélgetnek Isten dolgairól, de a kapun kívül parázna vicceken nevetnek, és füves cigivel kínálják egymást. Hogy az elmúlt éjjel itt sokan úrvacsoráztunk, de talán vannak, akik előtte meg utána ugyanúgy töltötték a szilveszter éjszakát, mint a világ, mintha nem lennének hívők.
Isten élesen mondja több helyen a Bibliában, hogy valamelyiket abba kell hagyni. A kettő együtt nem megy. Isten nem retten vissza attól sem, hogy azt mondja: akinek ilyen kettősség van az életében, hagyja abba a vallásoskodást. Nemcsak azt mondja: hagyjátok abba a bűnt. Azt mondja: ha ragaszkodtok a bűnhöz, ha nem akartok változni, akkor ne gyertek be az én házamba.
Sok igét olvashatnánk. Az Ézsaiás könyve első részéből hadd olvassak néhány verset.
"Mit kezdjek a sok véres áldozattal? - mondja az Úr.
Elegem van az égőáldozati kosokból, a hízott marhák kövérjéből! A bikák, bárányok és bakok vérében nem telik kedvem. Ki kívánja tőletek, hogy eljöjjetek, hogy megjelenjetek előttem, és tapossátok udvaromat? Ne hozzatok többé hazug áldozatot (nem azt mondja: áldozatot, hanem hazug áldozatot), még a füstjét is utálom! (...) Nem tűröm együtt a bűnt és az ünneplést!" (Ézs 1,11-13).
Valamelyiket abba kell hagyni, mert amíg együtt van, addig az ünneplés sem hiteles. Addig nem kedves neki a vallásoskodás, az istentiszteletesdi, ha azt nem követi életváltozás, tényleges szakítás mindazzal, ami világi, vagyis Isten nélküli, Isten-ellenes.
"Ha felém nyújtjátok kezeteket, eltakarom szemem előletek; bármennyit is imádkoztok, nem hallgatom meg: vér tapad a kezetekhez!" (Ézs 1,15).
Hiába teszem össze úgy a kezemet, hogy közben vér tapad hozzá. Ígéri Isten, hogy nem hallgatja meg. Félelmes, nem? Jó, ha beleborzong a hátunk és összetörik a szívünk, és elkezdjük kérdezni Őt: Uram, mi az, amit ki kell vetnem az életemből, mert tiszta kezeket szeretnék felemelni hozzád és nem véres kezeket!
És így folytatja: "Mossátok tisztára magatokat! Vigyétek el szemem elől gonosz tetteiteket! Ne tegyetek többé rosszat! Tanuljatok jót tenni..." (Ézs 1,16-17).
Valamelyikkel szakítani kell. Isten a kettősséget nem tűri. Aki Isten népéhez akar tartozni, annak le kell lepleznie a maga életében a kettősségeket, és tisztázni kell, hogy a falon belül, vagy falon kívül óhajt lakni. Mert a senki földjén nem lehet házat építeni, és a kétlaki ember mindig kiszolgáltatott, nem számíthat Isten védelmére. Aki félig Jézusé és félig a világé, az egészen az ördögé. Az ilyen emberek életében botrányos és tragikus bukások szoktak bekövetkezni, mert egyedül akar megvalósítani valamit, amit egyedül nem lehet. Úgy akar feltűnni Isten gyermekének, hogy közben nincs igazi, elkötelezett kapcsolata az élő Istennel.
A 118. zsoltár végén van egy megdöbbentő mondat. Így hangzik: "Kötelekkel kötözzétek az áldozati állatot az oltár szarvaihoz!"
Ha egy állatról eldöntötték, hogy az az Úrnak bemutatandó áldozat lesz, azt nem lehet engedni megszökni, azt oda kell kötözni. Ezt az elkötelezettséget hangsúlyozza Isten igéje sok helyen. Azt a hűséget, ami az Újszövetségben a hitet is jelenti, nincs külön szava az Újszövetség eredeti szövegének arra, hogy hit és hűség, és a magyarban sem volt korábban. "Légy hív mindhalálig!" Hív az, aki hívő, és aki egyben hű. Az egész életünkre kiterjed Istennek ez az igénye.
Most nyugodtan sorolhatnánk, hogy ez a rövid h-betűvel kezdődő szócska: hű, hogyan terjedjen ki az egész életünkre, hogy ez határozza meg mindazt, amit ezek alá a címszavak alá írhatunk: hit, haza, házasság, hívatás, sőt még a hitközség, a gyülekezet is. Isten hűséget vár az övéitől, és aki szórakozik az ilyen kettősségekkel, hogy egy kicsit neki is, egy kicsit a világnak is, mert nem lehet mindennel szakítani, az előbb-utóbb el fog szakadni a kegyelmes Istentől.
Készek vagyunk-e vállalni Őt áldozatok árán is? Az alapok arról szólnak, mit hiszünk, és ezt is világosan látni kell; a falak arról, hogy kik vagyunk, hova tartozunk. Belül vagyok, vagy kívül vagyok. A fal tetején nem lehet lakni, hogy hol erre mutatom magamat, hol arra.
Ez az elkötelezettség áldozatokkal jár, de az számíthat Isten védelmére és áldására, aki elkötelezte magát neki úgy, ahogy azt a Sadhu Sundar Singh indiai keresztyénnek tulajdonított világos, kristálytiszta kis ének mondja:
Eldőlt a szívemben, hogy követem Jézust.
Ha nincs is társam, követem mégis Őt.
Mögöttem a világ, előttem Jézus.
Nincs visszaút, nincs visszaút.
Ilyen elkötelezett követőket vár Jézus. Ennek az elkötelezettségnek a hiánya sok-sok gyengeségünk, erőtlenségünk, gyávaságunk oka. Akinek a szívében eldől, hogy követi Jézust, nemcsak néz utána, hanem követi, és csak Őt követi, és mindvégig követi, annak az életében kezdődnek el a csodák. Ott az Ő jelenléte érezteti magát. Ott Ő cselekszik, mint mindenható Isten.
3. És mit tudunk meg a kapukról? Így olvastuk ezt alapigénkben: "tizenkét kapuja, előtte tizenkét angyal, és a kapura nevek írva, Izráel fiai tizenkét törzsének nevei: keletről három kapu, északról három kapu, délről is három kapu, és nyugatról is három kapu."
Isten népe elhatárolódik a világtól. De ez az elhatárolódás nem elzárkózás. Tudjuk, hogy kihez tartozunk, és mihez akarjuk tartani magunkat. Elkülönülünk mindattól, ami Isten nélküli és Isten ellenes, de nem zárkózunk be. A falakon kapuk vannak, mégpedig nyitott kapuk, amiken be lehet jönni és ki lehet menni.
Kik jöhetnek be? Így olvassuk a következő fejezetben: "Akik megmossák ruhájukat, azoknak joguk lesz az élet fájához, és bemennek a kapukon a városba." (Jel 22,14).
Akik Istent keresik, akik Jézusban bíznak, akik megmossák a ruhájukat, azok jöhetnek be. Nyitva van a kapu. Bárki bejöhet, személyválogatás nélkül. A rablógyilkos is, ha megmosta a ruháját. - És a kapun ki is lehet menni, mert az Isten választottjai mennek ki a világba. Elkülönülnek tőle, a fal mutatja, hogy mit jelent bent lenni és kik vannak kívül, de a kívülvalókat szeretik azok, akik már kegyelmet kaptak. Viszik az evangéliumot és hívogatnak Jézushoz másokat.
Vannak gyülekezetek, amelyeknek szinte nincs faluk, minden előtt nyitottak. Jöhetnek a farkasok, jöhetnek a báránybőrbe bújt farkasok, téphetik szét a nyájat. És vannak gyülekezetek, amelyek bezárkóznak. Jól érzik a hívők magukat összebújva, de semmi felelősség nincs bennük mások iránt. Annak a küldetésnek, amit Jézus adott a benne hívőknek, hogy "menjetek és tegyetek tanítvánnyá minden népet", nem tesznek eleget. Márpedig ha az alapok arról szólnak, hogy mit hiszünk, a falak arról, hogy kik vagyunk, akkor a kapuk azt prédikálják: mi a feladatunk. Mégpedig mi az Urunktól kapott feladatunk. "Tegyetek tanítvánnyá minden népet!" (Mt 28,19).
Az egészséges gyülekezet misszionáló gyülekezet. Az egészséges hívő ember másokat is Jézushoz hívogató ember.
Olyan beszédes az, hogy mind a négy égtáj felé három-három kapuja van a mennyei Jeruzsálemnek. Ez minket arra bátorít, hogy hívogassunk, mert be lehet jönni, mi pedig menjünk hívogatni másokat a mi Urunkhoz. A kapuk nyitva vannak, de azt olvastuk: mindegyik előtt ott áll egy angyal. Akárki nem jöhet be. Akik megmosták ruhájukat. Akik szabadulást keresnek a szabadító Krisztusnál, azok jöjjenek és meg fogják azt találni.
Biztos alapok, magas falak és nyitott kapuk. Ez jellemzi a mennyei Jeruzsálemet. Ez jellemez ma is minden egészséges gyülekezetet, és ez kell, hogy jellemezze a mi személyes hívő életünket is. Egészen világosan tudni kell, hogy mit hiszünk, kik vagyunk és kikké szeretnénk egyre inkább válni, és mi az Istentől kapott feladatunk.
Szeretném kérni, mindnyájan vizsgáljuk meg ma, hogy melyik területen van híjával az életünk. Miben kellene változni. Mit lehet pótolni. Mit kell most mindjárt abbahagyni. Kezdve azzal, hogy minden kettősséget kíméletlenül kiirtani az életünkből, mert a világ mindig arra törekszik, hogy bekússzon a hívő életébe, és ügyesen tudja álcázni magát a gonosz, ha kell, akár világosság angyalának is álcázza magát. Minden ilyentől meg kell tisztulnia Isten népének, akkor leszünk használhatóak az Ő kezében, és akkor lesz áldás a gyülekezeti életünkön is, meg a személyes hívő életünkön is.
Mielőtt ezért imádságban könyörgünk, valljuk meg ezt az ének szavaival:
Az egyháznak a Jézus a fundámentoma,
A szent igére épült fel lelki temploma. (mindez azért lehetséges, mert)
Leszállt a mennyből hívni és eljegyezni őt, (mármint a benne hívőket)
Megváltva drága vérén a váltságban hívőt.
(392,1 dicséret)
Imádkozzunk!
Dicsőséges Urunk, Jézus Krisztus, magasztalunk téged azért, mert megalapozott a hitünk. Köszönjük, hogy te vagy annak a fundámentoma, és mi hisszük, hogy más alapot senki sem vethet, amely vettetett, amely te magad vagy.
Bocsásd meg, valahányszor bizonytalan, megalapozatlan hiszékenység áldozataivá váltunk. Segíts átgondolni, mi is az, amit hiszünk, és miért hisszük azt. Segíts minket, hogy mindent a te igaz igédhez igazítsunk. Olyan sok téves gondolat, olyan sok keveredés van az agyunkban. Adj nekünk megújult értelmet. Szentlelked tisztítson ki minden szennyet a gondolatainkból. Igéd szerinti döntéseket hadd tudjunk hozni ebben az évben is mindig, minden tekintetben.
Adj nekünk bátorságot ahhoz, hogy vállaljuk azt a keskeny, de egyenes és az életre vezető utat, amit te tapostál ki előttünk, és amelyiken te jársz előttünk. Téged akarunk követni, hozzád és csak hozzád akarunk ragaszkodni.
Kérünk, végezd el ezt a megtisztító, megújító munkát az életünkben.
Könyörülj rajtunk, indíts Szentlelkeddel arra, hogy sokkal szentebb felelősséget érezzünk azok iránt, akik kívül vannak még a te néped közösségén. Hadd tudjunk reménységgel és szeretettel gondolni rájuk, menni hozzájuk, beszélni velük, és állhatatosan imádkozni értük.
Bocsáss meg minden beképzeltséget, önhittséget, minden ítélkezést, ami a szavainkban is megnyilvánul. Add nekünk a te irgalmas lelkületedet. Add, hogy az Isten szeretete töltessék ki a szívünkbe a Szentlélek által, aki adatott nekünk, és add nekünk ezt a te Szentlelkedet.
Könyörgünk, őrizd meg a gyülekezetünket is. Add, hogy tisztán és elegyítetlenül hangozzék itt a te igéd mindig, és őrizz meg minket attól, hogy az igének csak hallgatói legyünk. Segíts, hogy cselekvői legyünk. Hadd váljék gyakorlattá, hogy minden egyes igehirdetés után változik valami az életünkben. Engedd értenünk, hogy te mit akarsz tőlünk.
Adj Lelkedből erőt, hogy értsük és szeressük elrendelt utunkat és minden parancsodat. S egy vágyat hagyj nekünk: hogy halljuk és kövessük szent igazságodat.
Ámen.
Igehirdetési, hét részből álló videó tanítási sorozata: Érdemes sokat hallgatni az Ő tanításait!
Nagyon építőek! Ő az Úrtól kimondottan tanítói ajándékot kapott!
HÁLÁVAL telve adom közre...
HÁLÁS szívvel adom közre, hogy a Blogot és a Facebook oldalt nagyon sokan olvassák és nem csak Magyarországon, hanem a világ különböző Országaiban is!
Bejegyzés | Oldalmegjelenítés |
---|---|
Magyarország
|
6477
|
Románia
|
1307
|
Németország
|
538
|
Egyesült Királyság
|
399
|
Egyesült Államok
|
378
|
Ukrajna
|
258
|
Szlovákia
|
250
|
Kanada
|
247
|
Szerbia
|
126
|
Ausztria
|
125
|
Privátban kapok sok szép képet, heberül, spanyolul, üdvözléseket és Igeképeket is visszajelzésként, köszöntésként! 💖
DICSŐSÉG AZ ÚRNAK!
Személy szerint én nem is akartam ilyen blogot, azt sem tudtam, hogy kell csinálni..lépésről-lépésre tanított meg rá és mindig ad új ötleteket is hozzá..
Maradandót tervez az ÚR MINDIG!
Hála az Úr irányításáért, tényleg mindig maradandót ad nekünk, hogy mindig megmaradjon az Ő beszéde nekünk tanításra, okulásra!
Használjátok ezért az oldalán lévő tartalomjegyzéket is bátran!
*******
EGYET szeretnék kérni:
Bárki, bármit megoszt annak nagyon örülök, hisz terjed az ÚR Igéje!
Mindazonáltal, kérek mindenkit, hogy forrás megjelöléssel tegye ezt, hisz az így korrekt és becsületes!
Hiszem, hogy az Úr adja nekem amiket osztok és írok, legyetek ezért hűek és igazak hiszen ez a kereszténység alappillérének egyike!
Találkozok olyan általam megírt egy az egyben kiírt mondataimmal amikkel Ő mutatkozik be..és sajátjaként jeleníti meg...??? Nem is értem...
Testvérnő is visszajelezte ezt már nekem, hogy kikeresnek egy-egy tanítást, képeket gyűjt hozzá és megszerkeszti azt, közre adja sok-sok oldalon és másnap kiszedve megosztják sajátként!!
Ez a másik munkájának a semmibevétele! Abszolúte de nem keresztény cselekedet!
A legtöbb világi oldal pedig becsületesen megjelölik mindig a forrást..vagy az író nevét!
Ezek saját szellemi termékek, amik azért vannak fent, hogy tanuljunk belőle és megosszuk egymással...de korrekten! Mert ez lopás és az bűn!
Vannak oldalak akik ezért perelnek is, Szerzői jogok megsértése miatt!
Ámen💖
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)