MAI IGE : Isten valóban létezik 2.rész

„Tekintsetek föl a magasba, és nézzétek: ki teremtette az ott levőket?” (Ézsaiás 40:26)

A világ nagy gondolkodói közül sokan nem csupán azt hiszik, hogy Isten létezik, de azt is, hogy ő teremtette a világmindenséget és annak lakóit. Tehát ha legközelebb valaki azt mondja neked, hogy csak a tudatlan és iskolázatlan emberek hisznek Istenben – ne dőlj be neki! Dr. Robert Jastrow, a NASA Goddard Űrkutatási Intézetének alapítója és igazgatója írta God and the Astronomers [Isten és a csillagászok] című sikerkönyvében: „A csillagászati bizonyíték alátámasztja a világ kezdetének bibliai nézetét… a részletek különböznek, de az alapvető elemek a csillagászat és a bibliai Teremtés beszámolójában ugyanazok… A tudomány bebizonyította, hogy a világmindenség egy bizonyos pillanatban létre robbant… Mi okozta ezt a hatást? Ki vagy mi helyezte el az anyagot vagy az energiát a mindenségben? A tudomány nem talál választ ezekre a kérdésekre… és egy tudós számára, aki az észérvek hatalmában hisz, a történet rossz álomként ér véget. Megmászta a tudatlanság hegyeit… éppen legyőzné a legmagasabb csúcsot, és ahogy átjut az utolsó sziklán, egy csapat teológus köszönti, akik már évszázadok óta ott üldögélnek.” Pierre-Simon Laplace, egy másik nagyszerű csillagász azt mondta, hogy az értelmes Isten mellett szóló bizonyítékok végtelenül nagyobb valószínűségűek, mint az, hogy egy pergamenre dobált sokféle íróeszköz véletlenszerűen létrehozná Homérosz Iliászát. Isten létére vonatkozó bizonyíték szemben azzal a bizonyítékkal, mely szerint nem ő a világegyetem teremtője, végtelen az egyhez. Le sem lehet mérni. Örülj hát, mert Isten valóban létezik. Elérhető és megközelíthető, ha időt szánsz az imádságra, és meghívod őt életedbe.

E.W. Kenyon: Az én nevemben ördögöket űztök 5.rész

Ennek a könyvnek legtöbb olvasója pontosan tudja, hogy milyen anyagi javai vannak.

Ha farmer vagy, pontosan tudod, mekkora földterület tartozik hozzád az adásvételi szerződés szerint.
Ha a városban van valami tulajdonod, vagy ha bérlő vagy, pontosan tudod, hogy hány szoba tartozik hozzád.
Ebben a mi kapzsi világunkban megpróbáljuk kihasználni minden tulajdonunkat; a szellemi világban
azonban milyen kevesen vagyunk tisztában azzal, hogy mi az, ami a miénk; így nem is élvezzük azt, ami jog szerint hozzánk tartozik.
Közülünk még a legbölcsebbek is csak nagyon keveset értenek meg a szellemi életből.
Emlékezzünk, mit mondott Jézus a tanítványoknak elmenetele előtt: „Az én nevemben ördögöket
űztök” , és azt se feledjük, hogy szolgálatának nagy részében a sötétség láthatatlan seregeivel folytatott harcot.
A természetesen gondolkodó ember, aki hallgatja az átlag prédikátor szónoklatait és olvassa a mai
vallásos írásokat, azt hiheti, hogy a démonok ma már nem is léteznek, vagy arra gondol, hogy ezek már csak a nagyvárosok nyomornegyedeiben sereglenek össze, és egész idejüket az emberiség alacsonyabb társadalmi rétegei között töltik.
Évekkel ezelőtt késztetést kaptam arra, hogy tanulmányozzam ezt a kérdést.
Úgy találtam, hogy az Írás nagyon is sokat tanít a démonokról, szokásaikról, hatásaikról és az emberek feletti hatalmukról. 

Amikor Pál az efézusi gyülekezetnek írt, elmondta nekik, hogy az ő harcuk „nem vér és test ellen van, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen.”
A Kolosséban lakókhoz ezt írja: „Köszönt titeket Epafrás, ki tiközületek való, Krisztusnak szolgája,
mindenkor tusakodván tiérettetek imádságaiban, hogy megállhassatok tökéletesen és teljes meggyőződéssel az Istennek minden akaratjában.”
Figyeljünk fel arra, hogy a tusakodván-nak fordított szó jelentése: birkózni, küzdeni, harcolni.
Kivel is harcolt ő? Kivel folyt ez a tusakodása?
Egészen biztos, hogy nem az Atyával! Az Atya örök célja az, hogy megáldja az embert.
Tudjuk, hogy az ima nem tudja megváltoztatni Isten célját; a szó hétköznapi értelmében semmiképpen sem.
Az ima felgyorsíthatja vagy ösztönözheti Istent, hogy segítségünkre jöjjön, vagy elérhetjük vele, hogy együttműködjön és együttérezzen velünk, segítsen minket a nehéz időkben, de a kinyilatkoztatások teljes során át érzékelhető az a tény, hogy létezik egy rejtett erő, ami intelligens módon Isten célja ellen hadakozik.
Saját szolgálatom során hosszú éveken keresztül nagyon sok nehézséggel kellett szembesülnöm;
persze lehet, hogy minden prédikátor és evangélista így van ezzel. Bizonyos emberek állandóan csak próbálkoztak, és úgy tűnt, hogy sohasem tudnak Istenben megnyugodni.
Ők voltak azok, akik mindig imát kértek magukért, de soha nem jutottak előbbre.
Másoknál úgy tűnt, hogy valóban megkapták a világosságot, de valami láthatatlan erő mégis
visszatartotta őket.
Ezek az emberek természetesen nagyon sok nehézséget okoztak nekem — azon törtem a fejem, miként segíthetnék nekik.
Történt egy napon, hogy rajtam kívülálló különös vezetésre megparancsoltam a láthatatlan erőnek,
hogy törjön meg az illető ember felett, akit fogva tart.
Jézus nevében imádkoztam.
Azt kiáltottam: „Jézus nevében megparancsolom, hogy a te erőd törjön meg ezen élet felett.”
Abban a pillanatban megszabadult az az ember, én pedig döbbenten álltam az eset előtt.
Különös félelem jött rám attól, hogy képes voltam működésbe hozni ezt a csodálatos erőt, csupán
azzal, hogy egyszerűen parancsot adtam Jézus nevében. Attól fogva, ahogy használtam Jézus nevét, számos döbbenetes eredményt tapasztalhattam meg az ébredési összejövetelek során.
Rájöttem, hogy sok ember azért nem tudta elfogadni Jézust személyes Megváltójának, mert démonikus erők megkötözöttségben tartották.
Az emberek éhesek; meg akarnak szabadulni a bűntől, vágyakoznak az örök életre, de sokan közülük
képtelenek megszabadulni azokból a kötöttségekből, amik fogva tartják őket.
Sok száz ember mondta már nekem: „Én nem lehetek keresztény. Szeretnék keresztény lenni, de
valami visszatart.”
Ilyenkor egyszerűen csak a vállukra tettem a kezem, és azt mondtam: „A názáreti Jézus nevében
megparancsolom a téged fogva tartó erőnek, hogy törjön meg. Most pedig az Ő hatalmas nevében állj lábra.”

Ők pedig örömkönnyek között engedelmeskedtek. 

Imádkoztam olyan emberekért, akiket szenvedélyek kerítettek hatalmukba — dohányzás, alkohol,
kéjvágyak —, és láttam, ahogy ők is megszabadultak ugyanabban a hatalmas névben.
Láttam olyan keresztényeket is, akik azelőtt képtelenek voltak nyilvános bizonyságtevésre vagy imára, mert úgy érezték, nem tudják a szájukat megnyitni, miközben a szívük szabadságért kiáltott.
Amikor emberekért imádkoztam ebben a névben és megparancsoltam az erőnek, hogy törjön meg,
szinte kivétel nélkül azonnal megszabadultak.
Láttam az isteni gyógyításnak néhány olyan esetét, ami felrázhatta volna az egész országot, ha az
emberek tudomást szereztek volna róla.
Egy majdnem teljesen vak nőt gyógyított meg Jézus nevének ereje, annyira, hogy ma már szemüveg nélkül olvas.
Mások súlyos szívbetegségből, és különböző bajokból gyógyultak meg.
Sokan viszont nagyon nehezen tudták átvenni a gyógyulásukat.
Több alkalommal imádkoztam értük, és rájöttem, az a baj velük, hogy meg vannak kötözve,
démonikus erők tartják őket fogságban. Ők akkor szabadultak meg, amikor azt mondtam: „Jézus nevében, démonok hagyjátok el ezt a testet!”
Ma csak akkor végezhetünk sikeres munkát, a hívők csak akkor élhetnek állandó győzelemben, ha
felismerjük, hogy a veszély forrását a démonikus erők jelentik, és hogy az őket legyőző erő Isten Fiának, a názáreti Jézusnak nevében van.
Minél hamarabb felismerjük azt, hogy a minket körülvevő légtér tele van ellenséges erőkkel, amik
megkísérlik tönkretenni az Atyával való közösségünket és hatástalanítani akarnak minket a mi mesterünk szolgálatában, annál jobb lesz nekünk. 

Három dolog szükséges ahhoz, hogy imádkozni tudjunk, megszabaduljunk és győzelmet arassunk a démonok felett. 

Először, Isten gyermekének kell lennünk.
Másodszor, nem szabad megvallatlan, vagy meg nem bocsátott bűnnek lennie a szívünkben, mert ha így van, a démonok csak nevetni fognak imáinkon.
Harmadszor, ismernünk kell Jézus nevének az erejét, és tudnunk kell használni azt.

Olvasd el figyelmesen az Apostolok cselekedeteit, és figyeld meg, hogyan használták a tanítványok e nevet. Kedves olvasó, ha az életed eddig csak kudarcokból állt, ha az ellenség ereje körülzárt, kelj fel most Jézus mindenható nevében, és rázd le magadról az ellenséget, szabadítsd meg magad, aztán menj és tegyél szabaddá másokat!
Az Ő nevében
Mit jelent az a kifejezés, hogy az Ő nevében?
Tudjuk, hogy az a kifejezés, Krisztusban, körülbelül százharmincszor található meg az Újszövetségben. Ez megmutatja nekünk a hívő helyzetét, törvényes jogát Isten programjában, illetve céljaiban, valamint családjában elfoglalt helyét.

Amikor Jézus megadta a korai egyháznak azt a jogot, hogy használja az Ő nevét, ez a jog azt jelentette, hogy ők fogják képviselni Őt. A hívők cselekszenek helyette, és amikor Jézus nevében imádkoznak, az olyan, mintha maga Jézus imádkozna. 

Ez azt jelenti, hogy mi átvesszük Krisztus helyét, és Krisztus képviselőjeként cselekszünk.
Krisztus jelenleg az Atya jobbján van, mi pedig itt vagyunk, mint az Ő képviselői, nemcsak
egyetemesen, hanem egyénileg is.
Amikor Jézus nevében imádkozunk, átvesszük a távollévő Krisztus helyét; használjuk az Ő nevét,
használjuk az Ő hatalmát, hogy véghezvigyük az Ő akaratát a földön.
Amikor azt mondjuk: „Atyám, mi ezt kérjük Jézus nevében” , akkor mint Jézus képviselői
imádkozunk.
Ilyenkor ezt mondjuk: „Atyám, Jézus ott van fent a Te jobb kezed felől, és Ő meghatalmazást adott
nekünk, hogy hajtsuk végre a Te akaratodat a földön. Most itt van ez a nagy szükség. Mi megkérünk Téged
az Ő nevében, hogy töltsd be ezt a szükséget.”
Ez lehet anyagi szükség, lehet szolgálatra való erő, lehet lelkek üdvössége, betegek gyógyulása — mi vesszük át Jézus helyét, és használjuk Jézus nevét éppúgy, mintha maga Jézus lenne itt.
Az egyedüli különbség: ahelyett, hogy Jézus tenné, most mi tesszük ezt helyette, az Ő parancsolatára.
Ő ugyanazt a hatalmat adta nekünk, ami neki volt, amikor itt járt a földön, és a hívőnek Krisztusban való helye megadja számára ugyanazt a rangot az Atyánál, ami Krisztusé volt itt a földön.
Jézus nevének korlátlan használata felfedi előttünk azt a végtelen bizalmat, amit az Atya az egyházba helyezett. Ez már önmagában hatalmas kihívás.
Az az egyszerűség, amivel Péter használta Jézus nevét az Apostolok cselekedeteiben, arra enged
következtetni, hogy Péter tisztában volt azzal, hogy Ő Jézus helyett cselekszik, ugyanazzal a hatalommal, ami Jézusnak volt.
Figyeljük meg, még imádkozni sem kezdett el a betegekért, egyszerűen csak azt mondta: „Jézus
nevében kelj fel és járj!”
Itt még burkolt célzás sincs arra, hogy megpróbált volna valamiféle „hitet” alkalmazni. Ez az egész
nagyon egyszerűnek tűnt a korai egyház számára — ők emlékeztek arra, amit a Mester mondott, és amit Őmondott, azt igazságnak fogadták el.
Hiszen Ő azt mondta: „Akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.”
Nem folytattak efelől vitákat, nem aggodalmaskodtak emiatt, nem kezdték el kielemezni, hogy vajon mit jelenthet ez — egyszerűen csak elfogadták és cselekedtek Jézus szavai alapján.
Ők még nem tudtak mindarról, amit később Pál kijelentett nekünk a Római, a Galata és az Efézusi
levelekben, azt viszont tudták, hogy Jézus megadta nekik azt a jogot, hogy használják az Ő nevét, és ők gyermeki egyszerűséggel éltek is ezzel.
Azt hiszem, nekünk is ezt kellene ma tennünk.
Az én nevemben ördögöket űztök, az én nevemben kezeteket a betegekre teszitek, és azok
meggyógyulnak. 

Ez a hívőknek szól, és mi hívők vagyunk.
„Akármit kértek az Atyától, az én nevemben, Ő megadja néktek” — ez egy olyan egyszerű kijelentés, amit bárki megérthet.
Mi nyilvánosan bele lettünk keresztelve ebbe a névbe. Szellemi értelemben is meg lettünk keresztelve: Krisztusba lettünk helyezve az újjászületés által, így mi most már a szőlőtőben vagyunk, annak egyik szőlővesszeje vagyunk, a szőlőtő pedig maga Krisztus.
Mi Krisztusban vagyunk, és mivel Krisztusban vagyunk, megvan a jogunk, hogy használjuk az Ő
nevét! Így ebben a névben cselekszünk, mint képviselők, teljes törvényességgel.
Ez dicsőíti meg az Atyát, ez magasztalja fel Jézust, ez ad választ az emberiség szükségeire.
Ez a természetfeletti erő minden hívő rendelkezésére áll.
Ez nem képzettség vagy felszenteltség kérdése, ez pusztán annak a megértése, hogy mi a valóságos
helyem Krisztusban, és hogy használom-e azt az erőt, ami nekem, és minden más hívőnek törvényesen megadatott.
Milyen hatalmasak Isten csodái és az Ő kegyelme!

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Szívembe rejtettem a te beszédedet.” -(Zsoltárok 119,11)

Van idő, amikor a magány elviselhetőbb a társaságnál és a hallgatás jobb a beszédnél. 

Jobb keresztyének volnánk, ha gyakrabban egyedül lennénk az Úrra várakozva és az Ő igéjének megfigyelése által szellemi erőt gyűjtenénk az Ő szolgálatában való munkához. 

Már csak azért is kellene az isteni dolgokon elmélkednünk, mert csak ezen az úton meríthetünk abból igazi táplálékot. Az igazság hasonló a szőlőfürthöz. Ha bort akarunk belőle készíteni, össze kell azt zúzni; ki kell taposni és ismételten kipréselni. A taposó lábainak keményen meg kell nyomni a szőlőszemeket, egyébként nem folyik ki a must. Jól össze kell zúzni a fürtöket, másként sok veszne kárba a felséges italból. 

Így kell kinyomni az igazság szőlőfürtjeit is tudakozó megfigyelésünkkel, ha a vigasz borát akarjuk abból nyerni. Testünk nemcsak abból él, hogy eledelt vesz szájába, hanem csakis az emésztés által erősödnek meg az izmok és az inak, az idegek és a csontok. 

Csak az emésztés által válik a külső táplálék a belső élet fenntartó eszközévé. Lelkünk nem tápláltatik csupán azáltal, hogy egy ideig ezt, majd meg amazt hallja, ami vonatkozással van az isteni igazságra. Hanem a hallás és olvasás, a figyelem és tanulás belső feldolgozást kíván, hogy azáltal áldásos hatását teljes mértékben kifejthesse. 

Az igazság e belső feldolgozása főként azon alapszik, hogy azokat szívünkben forgatjuk. 

Mi az oka, hogy némely keresztyén a sok prédikáció dacára, melyeket hallott, olyan lassan halad előre az isteni életben? Mivel a magányban végzendő imát elhanyagolják, és nem adják neki magukat komolysággal és buzgósággal az Isten igéjén való elmélkedésnek. 

Szeretik a búzát, de nem tisztítják meg. Szeretnék, ha volna gabonájuk, de nem mennek ki a mezőre, hogy gabonát arassanak. A gyümölcs a fán függ, de ők nem akarják leszakítani. A víz lábaiknál folyik, de nem akarnak lehajolni, hogy abból igyanak. 

Az ilyen balgatagságtól ments meg, óh, Urunk! Legyen ez mai elhatározásunk: „Szívembe rejtettem a te beszédedet”.

Köszöntünk Szent Szellem!:AZ ALAPTALAN FÉLELEM

"Azt hallottam felőled, hogy Isteni lélek, világos értelem és rendkívüli bölcsesség van benned."(Dániel könyve 5:14;)

Amikor az emberiség nagy partija véget ér, az elveszettek a sziklákhoz és hegyekhez fognak kiáltani, hogy azok rejtsék el őket a Bárány haragja elől (Jelenések könyve 6:15-17).

Csak a nagyon mélyen félő emberek tudnak megijedni egy báránytól, de akik majd végleg visszautasítják Isten Lelkét, emiatt érzett határtalan kétségbeesésükben attól a csodálatos Lénytől is rettegni fognak, aki a legtöbbet segíthetett volna nekik.

Amikor ellátogattam Irakba, ott ültem az ősi Babilon romjai között, és újra elolvastam azt a világos és precíz üzenetet, amit a Szentlélek adott Dánielnek.
Itt, a birodalom utolsó óráiban Isten feltárta mindazokat a kulcsokat, amelyek segítenek elkerülni azt a félelmet, ami a világtörténelem végén teljesen önpusztító lesz. Hallgassuk meg, ahogy a próféta - Szentlélektől telve - félelem nélkül beszél a királlyal!

Figyeljük meg: először is Dánielt nem lehetett megvesztegetni, hogy fogadja el a világ által felkínált ajándékokat (Dn 5:17).
Ha ezt eszünkbe véssük, a gonosz hatalmak végül nem tarthatnak majd igényt ránk.
Másodszor Dániel elismerte, hogy a tisztesség és a tekintély valójában a Mindenható kezében van (5:21).
A bizottságokat, tanácsokat, választótestületeket meg lehet vesztegetni, tagjai hibákat követhetnek el, de örök életünk végső eldöntése az Úrtól függ. 
Harmadsorban amíg Isten uralmát el nem ismerjük szívünkben, addig ott csak őrültség és ostobaság lakik (5:27).
Negyedjére a valódi nagyság abból származik, ha őszintén megalázzuk magunkat Teremtőnk előtt (5:22).
Jézus keresztjénél térdelve életünk lehető legmagasabb csúcsán vagyunk!
Ötödször a valódi Istentisztelet meggyalázásának az az eredménye, hogy hamis bálványokkal fogunk manipulálni. 
Ha nem imádjuk Istent Lélekben és igazságban, akkor nyitottak leszünk a vallási materializmus, az üres szentimentalizmus és a rideg formaságok felé.
Végezetül pedig ha nem ismerjük el azt, hogy az Atya megszerezte Krisztus vére által a tulajdonjogot életünk felett, és nem Őt dicsőítjük meg testünkben és lelkünkben (5:23; IKor 6:19-20), akkor jövőnk csak az örök megsemmisülés tragédiája lehet (Dn 5:30).
Dicsőítsük az Urat azért, hogy engedhetjük a Szentléleknek szívünk falára írnia az élet csodálatos szavait! Az Üdvözítő "megméretett a mérlegen", és mindannyiunk helyett elégnek találtatott!

Imádság a mai napra
"Atyám, elismerem, hogy Te vagy egész lényem alkotója és fenntartója. A tiéd minden dicsőség!

/Minden elmúlik, de Krisztus él!/Itt jár az Úr

Minden elmúlik, de Krisztus él!

https://www.youtube.com/watch?v=5Q7dIR277x8

Amikor köddé válnak derűs álmaim,
És összetörve állok sorsom romjain,
Homályos utam végén felvillan egy kis fény:
Krisztus él! Krisztus él!
Refr:
Megváltóm, Királyom, Uram, aki nem felejtett el,
Most is megvigasztal Ő és fogja a kezem.
Kőszikla a viharban, a bánatban remény,
Minden elmúlik, de Krisztus él!
Krisztus él!
Mikor fáradt csendben nyomaszt a bús magány
És gondoktól terhelten kóborlok tétován
A Szent Szellem megszólít, s fülembe súg:
Ne félj! Krisztus Él! KRISZTUS ÉL!
Refr.:
Megváltóm, Királyom, Uram…

Napi Ige, Napi Gondolat

Napi ige:

Szélesítsd ki sátorhelyed,bátran terjeszd ki hajlékod határait,ne félj.Sátraid köteleit nyújtsd meg, cövekeit verd le jó erősen, mert terjeszkedni fogsz jobbra is, balra is! - (Ésaiás 54:2-3)

Napi Gondolat:

Máté 14:29-31 Mire ő így szólt: "Jöjj!" Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vízen, és Jézus felé ment. Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: "Uram, ments meg!" Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: "Kicsinyhitű, miért kételkedtél?"

Hitben növekednünk kell, ez viszont magába foglalja azt a döntést hogy kockáztatunk.
Amikor hittel kilépünk egy számunkra ismeretlen területre, mindig fennáll a bukás lehetősége.
Péter valóban elbukott amikor elkezdett merülni? Egy bizonyos szempontból igen, mert a hite nem volt elég erős. A kétségei erősebbek voltak. Látta a szelet, és elkezdett erre összpontosítani.
Eredmény....lassú merülés. Mit tett Jézus? Azonnal kinyújtotta a kezét és megragadta őt.

De mi a helyzet a többi tanítvánnyal? Akik a csónakból szemlélték az eseményt?
Ők semmit sem kockáztattak, megmaradtak a kis komfortzónájukban, de nem is tapasztalták meg azt az érzést hogy milyen lehet a vízen járni.

Jól jegyezd meg: Jézus a csónakban alszik, és a vízen jár!
Ha találkozni akarsz vele, ki kell lépned a komfortzónádból, és hittel el kell indulnod a Mester felé.
Ő ott van kint, és rád vár. Arra vár hogy segíthessen, ha a félelem a hatalmába kerít.
Járj hát a gondok és terhek tengerén!

A Jézus nevében!

Ámen!

Zsidókhoz írt levél 1. rész

1. Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által,
2. A kit tett mindennek örökösévé, a ki által a világot is teremtette,
3. A ki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget, a ki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban,
4. Annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, a mennyivel különb nevet örökölt azoknál.
5. Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, én ma szűltelek téged? és ismét: Én leszek néki Atyja és ő lesz nékem Fiam?
6. Viszont mikor behozza az ő elsőszülöttét a világba, így szól: És imádják őt az Istennek minden angyalai.
7. És bár az angyalokról így szól: Ki az ő angyalait szelekké teszi és az ő szolgáit tűz lángjává,
8. Ámde a Fiúról így: A te királyi széked óh Isten örökkön örökké. Igazságnak pálczája a te országodnak pálczája.
9. Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot: annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett.
10. És: Te Uram kezdetben alapítottad a földet és a te kezeidnek művei az egek;
11. Azok elvesznek, de te megmaradsz, és mindazok, mint a ruha megavulnak.
12. És palástként összehajtod azokat és elváltoznak, te pedig ugyanaz vagy és a te esztendeid el nem fogynak.
13. Melyik angyalnak mondotta pedig valaha: Ülj az én jobbkezem felől, míglen ellenségeidet lábaidnak zsámolyává teszem?
14. Avagy nem szolgáló lelkek-é mindazok, elküldve szolgálatra azokért, a kik örökölni fogják az idvességet?

Andrew Wommack-Igazságos ítélet

“Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! ” (Máté 7:1)

Bár gyakran halljuk, hogy nem szabad másokat ítélnünk, a Bibliában sok példa van arra, hogy emberek megítéltek másokat. Pál azért imádkozott, hogy a szeretetünk mindinkább bővölködjön ítéletben (Filippi 1:9.)

Jézus és a tanítványok is beszéltek az ítéletről. Tehát az ítéletnek van egy rossz és egy jó módja.

A Lukács 12:56-57-ben Jézus felcserélhető módon használja a megkülönböztet és ítél szavakat. Bizonyára semmi helytelen sincs abban, ha felismerjük vagy szellemileg értékeljük a helyzetet, embereket. Sőt, meg is kell vizsgálnunk a szellemeket. (1. János 4:1.)  
Az ítélet, mint megkülönböztetés jó. Az ítélet kárhoztató típusa az, ami helytelen.
Az emberekre kimondott ítélettől tartózkodnunk kell, tudván azt, hogy csak Ő tud tökéletes ítéletet hozni. (Róma 2:2; Jelenések 20:13.)
Jézus nem tiltja az ítéletet, de figyelmeztet bennünket, hogy legyünk óvatosak azzal, ahogy ítélünk, mivel ugyanúgy leszünk mi is megítélve. 
Bizonyos esetekben elmarasztaló ítéletet kell hoznunk, ahogy Pál is megtette, vagy ahogy a bírák ma is megteszik. A pásztoroknak és véneknek felelősségük, hogy megfeddjék, fegyelmezzék a gyülekezet tagjait, de nem vehetik könnyedén ezt a dolgot. Az ítéletnek nem az embert, hanem a cselekedetét kell érintenie. Ez a figyelmeztetés arra bátorít bennünket, hogy legyünk bizonyosak abban, amit az Úrtól hallottunk.  
Nem szabad a saját csalódottságunkból vagy személyes előítéletünkből szólnunk.
Minden kereszténynek szüksége van Isten bölcsességére az ítélethozatallal kapcsolatban.
Biztos lehetsz benne, hogy a Szent Szellem segíteni fog abban, hogy szellemi módon különböztesd meg vagy ítéld meg a helyzeteket, embereket, majd bátorságot és együttérzést ad, hogy Isten beszéde szerint cselekedhes.

Csendes percek Istennel: Amikor Isten nem válaszol az imáinkra…

,,Hallgasd meg panaszomat, Istenem, figyelj imádságomra. A föld végéről kiáltok hozzád, mert elepedt a szívem. Vezess el engem a kősziklára, mert az igen magas nekem!,, -61. Zsoltár, 1,2

Nagyon gyötrő érzés, amikor Isten nem válaszol az imámra, időnként szinte elviselhetetlen.

Egyik percben még teljes szívemből bízni akarok Istenben.

A következő percben pedig már azt érzem, hogy távolodom Tőle. A „miért” kérdések dörömbölnek bennem. A szívem sajog. A könnyem patakokban folyik.

Éreztél már így?

Nem akarom elbagatellizálni ezt a küzdelmet. Nagyon jól tudom a hozzánk beérkező ima kérésekből, hogy sokan nagyon nehéz élethelyzetben vagyunk. A válaszok gyakran szívszorítóak vagy nehezen érthetők.

Szeretném megosztani veletek, hogy akkor, amikor Isten hallgatni tűnik, nekem mi szokott segíteni:

- Időnként semmi kedved sincs Istent keresni, mégis szorosan ragaszkodj Hozzá

Amikor oly nagy szükségem van Isten visszajelzésére, és Ő mégis hallgat, akkor gyakran elkedvetlenedem és a lelki életemet hanyagolom el. Nem megyek gyülekezetbe. Felteszem a Bibliámat a polcra. És engedem, hogy egyre több idő teljen el az imáim között.

Az alapigénk mégis arra emlékeztet bennünket, hogy amikor a szívünk összeszorul és a lelkünk háborog, szaladjunk Istenhez, és ne távolodjunk el tőle : „föld végéről kiáltok hozzád, mert elepedt a szívem. Vezess el engem a kősziklára”

A Biblia biztosít bennünket arról, hogy meg fogjuk találni Istent, ha teljes szívvel keressük Őt:
„Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám.” (Jeremiás 29:13) A teljes szív magában foglalja az összetört részeket is. Mindent tegyél le Előtte.

Ő kezelni tudja az őszinteségedet, és válaszolni fog neked. Nekünk azonban az igazságot kell keresnünk, és a forrásához kell mennünk. Járj gyülekezetbe. Hallgass dicsőítő zenét. Olvasd a Bibliát, tanulj meg igeverseket és ne szűnj meg beszélgetni a te Isteneddel.

- Hangosan dicsőítsd Istent, még akkor is amikor legszívesebben csak panaszkodnál.

Nehéz élethelyzeted közepette találj apró, talán lényegtelennek tűnő dolgokat, amiért dicsőítheted Istent. Nem arra biztatlak, hogy adj hálát a nehézségért, hanem arra, hogy találd meg az egyszerű dolgokat, amelyek áldásként vannak jelen az életedben, és adj hálát értük. Egy gyermek nevetése. Egy virágzó bokor. A pléd melege. Minden egyes lélegzetvételed.

A 40. Zsoltár 3. verse arra emlékeztet, hogy Isten egy új éneket fog nekünk adni, ha a dicsőítés a mindennapunk részévé fog válni: „Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az URat, és bíznak benne.”

- Keress olyan társaságot, ahol az Igazságot hallhatod

Hallgass a barátodra, akik az Igazságot képviseli. Maradj kapcsolatban vele. Engedd, hogy az Igazság szava jelen legyen az életedben, még akkor is, amikor belefáradtál hallani azt. Állj meg a hite árnyékában, amikor úgy érzed, hogy a saját hited túl gyenge. Engedd, hogy újra és újra visszavezessen Istenhez. A Példabeszédek könyve 12. fejezetének a 26. versének az első része így szól: „Az igaz utat tud mutatni másnak is…”

Természetes, hogy időnként össze vagyunk zavarodva, és iszonyatosan fáj az, ami bennünket ér. A mi Istenünk hatalmas, és kezelni tudja az érzelmeinket. De ne engedd, hogy ezek az érzelmek eltávolítsanak Istentől és az Ő Igazságától. Keresd Őt. Dicsőítsd Őt. És keresd az Igazságot képviselők társaságát.

Ha így igyekszel Istennél maradni, akkor készen fogsz állni, hogy meghalld az Ő válaszát, amikor megérkezik az.

Drága Uram! Köszönöm, hogy te meghallod minden „Miért?” kérdésemet, amit feléd kiáltok. Bocsáss meg nekem, amikor eltávolodom Tőled, és a Szavadtól. Szeretnék egyre inkább bízni Benned. Jézus nevében, Ámen

Igék a mai napra:

,,Szeretem az URat, mert meghallgatja könyörgésem szavát. Felém fordította fülét, ezért őt hívom segítségül, amíg csak élek.,, 116. Zsoltár 1,2

,,Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!,, 42. Zsoltár 11.

Forrás: Proverbs31 Ministries Devotions, Lysa TerKeurst: When God Isn’t Answering Our Prayers, September 28, 2017. www.proverbs31.org
Fotó: Pinterest.com

Isten csodálatos kegyelme: A dicsőség királya

„Ti, kapuk, emeljétek fel fejeteket, és emelkedjetek fel, ti, örökkévaló ajtók; hadd menjen be a dicsőség királya. Kicsoda ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, az erős hadakozó Úr.” (Zsolt 24:7-8)

Krisztus emberi formát öltött Istenként jött el Földünkre. A szentek királyaként vitetett fel a Mennybe. Ez méltó volt nemes jelleméhez. Győztesként és fenséges harcosként távozott, s közben foglyokat vitt magával. A mennyei sereg kísérete vette körül, dicséret és örömkiáltások közepette.

Azon túl, hogy a tanítványok látták Uruk felemelkedését, az angyaloktól bizonyságot kaptak arról, miszerint Jézus azért ment el, hogy elfoglalja Atyja trónját a Mennyben... Halandó szemek nem láthatták a mennyei kíséret fényességét és Isten dicsőséges kapuinak megnyílását Jézus fogadásakor. A tanítványok nem tudták volna elviselni a látványt, ha Krisztus Mennybe menetelének útja minden dicsőséges részletében eléjük tárulhatott volna...

Érzékeiket nem volt szabad annyira elbűvölni a Menny dicsőségével, hogy szem elől tévesszék Krisztus Földünkön tanúsított jellemét, amelyet nekik is követniük kellett. Világosan maguk előtt kellett tartaniuk Jézus életének szépségét és fenségét, jellemvonásainak tökéletes összhangját, isteni és emberi természetének titokzatos egységét... A földről való felemeltetésének látványa összhangban állt életének szelídségével és csöndességével.

Nagy öröm volt a tanítványok számára annak tudata, hogy ily csodálatos barátjuk van a Mennyben, aki közbenjár értük. Krisztus felemeltetésének látványa után minden, a Mennyről alkotott nézetük és gondolatuk megváltozott. .. Immár jövőbeni otthonukként tekintettek a Mennyre, ahol Jézus helyet készít a számukra. Imájukat új lelkület hatotta át, hiszen az imádságon keresztül Megváltójukkal léphettek kapcsolatba...

Hirdetniük kellett az evangéliumot, beszélniük kellett az emberként köztük járt Krisztusról, a fájdalmak férfijáról, a gonosz kezek által megragadott, megalázott és felfeszített Krisztusról, majd a feltámadottról, aki a Mennybe emelkedett, hogy az Atya jelenlétében az ember közbenjárója legyen. Krisztusról, aki újra el fog jönni hatalommal és dicsőséggel az ég felhőiben.

MAI IGE: Isten valóban létezik 1.rész

„Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.” (Zsoltárok 46:2)

A Biblia azt mondja, hogy Isten mindig jelen van, ha segíteni kell a bajban. Persze ehhez előbb el kell hinned, hogy Isten tényleg létezik, különben legjobb esetben is csak a szerencsében vagy emberi segítségben bízhatsz. Szerinted ezzel meddig juthatsz el? Amikor az orvos azt mondja, hogy már semmit sem tud tenni egy szerettedért, kihez fordulsz? Amikor problémáidra nem találsz választ, és útmutatásra van szükséged, hol találhatod? Amikor bűntudat mardos, békére és megbocsátásra vágysz, ki fogja megadni neked? Ha kizárod Istent az életedből, te magad leszel a saját isteneddé, mert nem ismersz el a világegyetemben önmagadnál nagyobb hatalmat. Most már érted, miért mondja a Biblia: „Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten!” (Zsoltárok 14:1). Ostobaság elvágni magadat a világmindenség legnagyobb segítségforrásától! A következő néhány napban Isten létéről fogunk beszélgetni, és arról, miért kellene benne bíznod. 

Először nézzük a csillagászatot. A Bibliában azt olvassuk: „Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny. Nappal a nappalnak adja át e szót, éjjel az éjjelnek adja tudtul. Nincs szó és nincs beszéd, hangjuk sem hallatszik, mégis eljut hangjuk az egész földre, szavuk a világ végéig.” (Zsoltárok 19:2–5). 

Pál azt írja: „Mert ami megismerhető Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Láthatatlan valóját, azaz örök hatalmát és istenségét meglátja alkotásain az értelem a világ teremtésétől fogva. Ezért nincs mentségük, mert bár Istent ismerték, mégsem dicsőítették vagy áldották…” (Róma 1:19–21 RÚF). Van Isten – és neked személyes kapcsolatod lehet vele.

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.” -(Jeremiás siralmai 3,41)

Már imáink végzése is mutatja nekünk méltatlanságunkat és ez igen üdvös tudat az olyan gőgös lényeknek, mint mi vagyunk.

Ha Isten anélkül részesítene kegyében, hogy kénytelenek volnánk azért imádkozni, úgy soha sem tapasztalnánk szegénységünket, mivel a valódi ima az elrejtett szegénység nyilvánulása. Mivel az isteni gazdagsághoz folyamodik, tehát az emberi szűkölködés megvallása az. A keresztyén legegészségesebb állapota abban áll, hogy saját énjében mindig ürességet érez és folyton az Úrtól függ szükségeit illetőleg, hogy lelkében mindenkor szegény, Jézusban pedig gazdag; saját lénye bágyadt, mint a víz, de Isten által erős, nagy dolgok véghezvitelére. Az ima áldása onnan ered, hogy Isten tisztelete által a teremtmény az őt megillető helyre áll, t.i. a porba. Az ima már magában véve, eltekintve a meghallgattatástól, melyben része lesz, nagy jótétemény a keresztyén számára. Miként a futó naponkénti gyakorlat által edzi magát a versenyfutásra, akként nyerünk mi új erőt az ima megszentelt munkája által. 

Az ima megtollasítja az ifjú sasok szárnyait, hogy megtanuljanak a felhőkön felülemelkedni. Az ima felövezi Isten vitézeinek derekát és magukat küldi a harcba megedzett inakkal és fokozott bátorsággal. A buzgó imádkozó úgy jön elő imakamrájából, miképpen feljön a nap az ő ágyasházából a világ végéről, mint egy hős és örömmel futja meg útját. 

Az ima Mózes felemelt keze, mely érzékenyebben veri meg az amálekitákat, mint Józsué fegyvere. Ez az a nyíl, melyet a király a próféta parancsára kelet felé lő, az Úr üdvének nyila, az üdvösség nyila az asszírok ellen. 

Az ima isteni erővel övezi fel az emberi gyengeséget, az emberi balgatagságot mennyei bölcsességgé változtatja, és Isten békességét adományozza a megpróbált halandónak. 

Nem tudunk olyasmit, amire az ima nem volna képes! 

Hála Neked nagy Isten a Te kegyelmi trónodért, mert az csodálatos jóságod és nyájasságod gyönyörű bizonyítéka. 

Állj mellettünk e napon, hogy azt az egész napon valóban magunkévá tehessük.

Zsoltárok könyve 139. rész 14.vers

1. Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
2. Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
3. Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
4. Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
5. Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
6. Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
7. Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
8. Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.
9. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
10. Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
11. Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
12. A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
13. Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
14. Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
15. Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
16. Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
17. És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
18. Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
19. Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
20. A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
21. Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
22. Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
23. Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
24. És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!

E.W. Kenyon: Jézus csodálatos neve 4.rész

A név használata

Sokat segíthet nekünk, ha tanulmányozzuk a név jelentőségét az üdvösség tervében, és azt, hogy
milyen helyet foglal el a név a hívő keresztény életében. 

„Szülsz pedig fiat, és nevezed annak nevét Jézusnak, mert Ő szabadítja meg az Ő népét annak bűneiből. Ímé a szűz fogan méhében és szül fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten.” (Mát. 1:21,23)
Ez a név, Jézus, elválaszthatatlanul összekapcsolódott az üdvösséggel.
Milyen csodálatos hangzása van ennek a névnek a bűnbánó lélek számára.
„És nincsen senki másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.” (ApCsel. 4:12) 

Ez az egyetlen név, amin keresztül a bűnös közelíthet a hatalmas Atya Istenhez. Ez az egyetlen név,
ami meghallgatást ad számára, és ez az egyetlen név, ami felfedi számára Jézus közbenjárói szolgálatát.
„Megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében.”
„Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében, a bűnöknek eltörlésére és veszitek a Szent Szellem ajándékát.”
Nekünk nemcsak üdvösségünk van a név által, hanem a hívő bele is keresztelkedik a névbe.
Ugyanabban a versben találjuk azt is, hogy mi nemcsak belekeresztelkedtünk a névbe, hanem a név
alapján fogjuk megkapni a Szent Szellem ajándékát.
Jézus azt is megengedte nekünk, hogy az imában használjuk az Ő nevét.
„És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt. Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.” (Ján. 14:13–15)
„Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti
örömetek teljes legyen.” (Ján. 16:24)
Az ApCsel. 3:6-ban halljuk, amint Péter azt mondja: „Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem
amim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!”
Az emberek belekeresztelkednek a névbe, az emberek imádkoznak a névben, és ebben a névben a
bénák és magatehetetlenek felkelnek és járnak.
Az ApCsel. 16:18-ban látjuk, amint Pál apostol démont űz ki egy megszállott lányból; a lány
megszabadul, és ez az eset alapjaiban rázza meg Efézus városát.
Milyen hatalmas erőt jelent ez a név a mai egyház számára is!
„Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mát. 18:20)
A gyülekezet ezt megtanulta hajdan; amikor összejöttek, mindig ebben a névben jöttek össze.
Milyen különös ámulat szállhatott a tanítványok szívére, amikor tudatára ébredtek annak, hogy az ő
kis összejöveteleik során ez a név a középpont, ami körül forog minden!
 

Imáikat ebben a névben mondták el, és ebben a névben gyógyultak meg a betegek, ebben a névben űzték ki a démonokat, és ebben a névben szállt le a Szent Szellem a hívőkre, ebben a névben imádták Istent; ebben a névben — az Ő távollévő Uruk nevében — végezte a korai egyház minden munkáját. 

A Kolosse 3:17-ből megtanulták, hogy mindent ebben névben tegyenek.
Az Efezus 5:20 alapján megtanulták, hogy mindenkor, mindenért hálát adjanak ebben a névben.
Az I. Korinthus 6:11-ből megtudták, hogy Isten megmosta, megszentelte és megigazította őket ebben a névben.
A Zsidó 13:15 alapján megtanulták, hogy vallást tegyenek az Ő nevéről.
A Jakab 5:14-ből megtanulták, hogy megkenjék a betegeket az Úr nevében.
Az I. János 3:23-ból megtudták: „Ez pedig az Ő parancsolata, hogy higgyünk az Ő fiának, a Jézus
Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nékünk.”
Az volt az új parancsolat, hogy szeressék egymást és higgyenek a névben.
Láthatjuk ebből, hogy azokban a korai napokban Jézus neve úgy áthatotta az egyház életének minden területét; olyan teret nyert gondolataikban, imáikban és prédikációjukban, ahogy az ma teljesen ismeretlen előttünk.
Az Úr nyissa meg szívünk szemeit, hogy megismerjük Isten dicsőségének azt a gazdagságát, ami el van rejtve ebben a névben.

Zsoltárok 149. rész 4.vers

,,Mert gyönyörködik népében az Örökkévaló, szabadításával dicsőíti meg az elnyomottakat!,, (Zsoltárok 149:4)

Zsoltárok 149:4 Mert kedveli az Úr az õ népét, a szenvedõket szabadulással dicsõíti meg. / Hungarian Károli (KAR)
Psalm 149:4 For the Lord takes delight in his people; he crowns the humble with victory. / (NIV)
Псалтирь 149:4 ибо благоволит Господь к народу Своему, прославляет смиренных спасением. / Russian (RUSV)
Psalmii 149:4 Căci Domnul Îşi găseşte plăcerea în poporul Său;
El îi încununează pe cei smeriţi cu izbăvire. (NTLR)
Psaumes 149:4 En effet, l’Eternel prend plaisir en son peuple,
il accorde aux humbles le salut pour parure. / Segond 21
4 כִּֽי־רוֹצֶ֣ה יְהוָ֣ה בְּעַמּ֑וֹ יְפָאֵ֥ר עֲ֝נָוִ֗ים בִּישׁוּעָֽה׃

Csendes percek: ISTEN ÁLLHATATOS SZERETETE

,,Jó és igaz az ÚR, ezért megmutatja a vétkeseknek a jó utat.
Az alázatosakat igazságosan vezeti, és az ő útjára tanítja az alázatosakat.
Az ÚR minden ösvénye szeretet és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit.
A te nevedért, ó URam, bocsásd meg bűneimet, mert sok van!
Azt az embert, aki féli az URat, oktatja ő, hogy melyik utat válassza.,, Zsolt 25,8-12.

,,Az Úr minden ösvénye szeretet és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit.,, 
(Zsolt 25,10)

1999 óta emlőrákom van. Elszántam magam a műtétre, melynek során eltávolítják a tumort, megakadályozva ezzel a rák szétterjedését. A számos kemoterápiás kezelés során minden egyes alkalommal erőmet csökkentő mellékhatások jelentkeztek. Testem változott: kezeim, lábaim, körmeim sötétek lettek, hajam kihullott.
Fizikálisan és mentálisan is szenvedtem, de Istenbe vetett hitem segített, hogy erős és stabil maradjak. Amikor megtudtam, hogy rákos vagyok, és kezeléseken kell keresztülmennem, imával és bibliaolvasással töltöttem időmet. Könyörögtem, és kértem hívő testvéreimet, imádkozzanak velem, hogy Isten meghallja kiáltásom. A Biblia bátorságot adott, emlékeztetett, hogy a választ, amit keresek, Istennél találom meg.
Ez idő alatt, 18 évvel ezelőtt, Isten életre szóló feladatot adott nekem: az ige hirdetését. Most az életemet egy Istentől kapott áldásnak tekintem. Amikor testileg-lelkileg is bajban vagyunk, Isten könyörületességére támaszkodhatunk, és alázattal fogadhatjuk az ő kegyelmét. Ahogyan a zsoltáros írta: "Jó és igaz az Úr..." (Zsolt 25,8)

Imádság: Köszönjük, Istenünk, a gyógyítást, a jóságot, a méltányosságot és az állhatatos szeretet. Ámen.

Az élet Isten áldása.
Nitraporn Laddakornbhand (Chiang Mai, Thaiföld)

IMÁDKOZZUNK A DAGANATOS BETEGEKÉRT

Köszöntünk Szent Szellem!: ÖSSZEKOCCANÓ TÉRDEK A MULATSÁGON

"Van országodban egy férfi, akiben szent, Isteni Lélek van. Atyád idejében őt úgy ismerték meg, mint akinek világos értelme van és olyan bölcsessége, amilyen az Istenek bölcsessége. Atyád, Nebukadneccar király a mágusok, a varázslók, a csillagjósok és a csillagászok elöljárójává tette; igen, a te atyád, ó, király!,, (Dániel könyve 5:11; új protestáns fordítás)

A babiloni társadalmi elit tagjai éppen mulattak a birodalom bukásának éjszakáján. Elővették az Isten jeruzsálemi templomából lopott aranykelyheket, és azokból ittak részeg dorbézolásuk során, amit a pogány bálványok tiszteletére tartottak. Ilyen jelenetek közepette történt (amilyenek egyébként túl gyakran ismétlődnek most, a XXI. század elején is): egy kézfej jelent meg a falon, írni kezdett valamit, és az üzenet nem volt túl kellemes. Belsazár térdei összeverődtek, mert ellenőrizhetetlen rettegés uralkodott el rajta. Kétségbeesésében a fiatal király is elkövette ugyanazt a bűnt, ami úgy látszik, nemzedékeken át öröklődött a családjában. Először a birodalom bölcseit hívatta, a mágusokat, akik mindig kudarcot vallottak. Belsazár édesanyja azonban emlékezett a Nabukodonozor-szindrómára, és végül Dánielt kérette, Isten emberét, akiben a Szentlélek lakozott.
"Az élet egy nagy buli" - mondta valaki, csak sajnos sosem végződik úgy, mint egy sörreklám. Jézus nélkül az "ártatlan" móka gyorsan dulakodássá fajul, az éneklés betegségbe fordul, az öröm pedig depresszióba vált át. Előbb vagy utóbb a Szentlélek ujja írni kezd szívünk "falán". Az emberi test, amely eredetileg arra teremtetett, hogy Istennel együtt örömteli életet éljen, azt tapasztalja, hogy rettegve kell szembenéznie meg nem bocsátott részegeskedésével, erkölcstelenségével és illetlenségével. Az ember gondolatvilágának képzeletbeli "térdei" összekoccannak az ellenőrizhetetlenül rátörő bánkódástól, arcán pedig halálos kimerültség és gyanakvás tükröződik. Nem bízik többé senkiben és semmiben. A buli Istenei ismét cserbenhagyták áldozatukat.
A mai világ zűrzavarában is vannak azonban még Dánielek, akik az idők jeleit magyarázzák. Isten akarata, hogy Szentlelke még azelőtt szólítgassa a bulizó nemzedéket, mielőtt örökre elveszítenék az Ő országát. Figyelj ma is a szavára, mert még most is - mint mindig - fényt, értelmet, bölcsességet, szeretetet, elfogadást és megbocsátást hoz neked!

Imádság a mai napra
"Uram, veled együtt nagyszerű az élet, és amikor a keresztények összejönnek, valódi örömünnepet tarthatnak, amivel kapcsolatban később semmit sem kell megbánni."

Garrie F. Williams írása alapján-

Napi áhítat:Jézus és az állatok

Hét témája: Teremtés hete – Jézus és teremtményei

Olvasmány: Mt 21,1–7

Az állatok életének megfigyeléséből sokat tanulhatunk újra, amit emberként már elfelejtettünk.

1„Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus elküldött két tanítványt, 2és ezt mondta nekik: „Menjetek az előttetek fekvő faluba, és ott mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikójával együtt: oldjátok el, és vezessétek hozzám. 3Ha valaki szól nektek valamit, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat.” 4Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék a próféta mondása: 5„Mondjátok meg Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád, szelíden és szamáron ülve, igavonó állat csikóján.” 6A tanítványok elmentek, és úgy cselekedtek, ahogy Jézus parancsolta nekik: 7odavezették a szamarat a csikójával együtt, ráterítették felsőruhájukat, Jézus pedig ráült.”

Magyarázat:

Jézus az állatok között leginkább a madara­kat meg a juhokat és bárányokat emlegette. Itt azonban egy szamár kerül elénk, aki nem egy példázatának szereplője, hanem segítségével vonult be Jeruzsálembe. A szamár az egyszerű emberek hátasállata. 
Jézus jelezte, hogy ő nem az erő hatalmával, hanem a szelídek, az alázatosak erejével jön, és hozza Isten békéjét. Ezt volt hivatott megerősíteni, hogy szamár hátára ült.
A szamarakról az hírlik, hogy csökönyösek. De ez nem jelenti, hogy buták lennének. Egyszer egy paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni, mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg, és a kutat úgyis ideje betemetni, nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek. Jöttek is, és elkezdtek földet lapátolni a kútba.
A szamár megértette, mi történik, és először rémisztően üvöltött. Aztán megnyugodott. Lerázta magáról a földet, és egy lépéssel feljebb mászott. Ahogy tovább lapátolták a földet a szamárra, lerázta magáról, és így egyre feljebb jutott. Hamarosan átlépett a kút peremén, és elsétált.
A kútból kimászás módja számunkra is az, hogy lerázzuk magunkról a szemetet, és tegyünk egy lépést felfelé. 
Az állatok is Isten ajándékai, és jól tesszük, ha szeretettel bánunk velük.

(Sinka Csaba)

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„És az ő dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben nagy örömmel.” -(Júdás 24)

Forgassátok szívetekben ezt a csodálatos szót:‚, feddhetetlenségben”! 

Most még nagyon messze vagyunk attól, de mivel az Úr, a mi Üdvözítőnk, szünet nélkül folytatja tökéletesedésünknek szeretetből fakadó munkáját, valamikor majd el fogjuk azt érni. 

Az Üdvözítő, aki az övéit mindvégig meg akarja őrizni, végül ,, dicsőségessé teszi Magának az egyházat, úgy hogy azon ne legyen rajta szennyfolt vagy ránc, vagy valami afféle; hanem hogy legyen szent és feddhetetlen”. 

A Megváltó koronájában lévő drágakövek a legtisztább vízből, a legkisebb hibától is mentesen kerülnek ki.

A Bárány jegyesének kíséretében levő összes szüzek, szennyfolt és ránc nélkül való, tiszta szüzek. De miként fog minket az Úr Jézus feddhetetlenekké tenni? 

Megmos szent vérével bűneinktől, mígnem olyan fenségesek és fényesek leszünk, mint Isten legtisztább angyalai. 

Fel fogunk öltözni az Ő igazságába, amely igazság, az abban megjelenő szenteket, egészen és teljesen ártatlannak ábrázolja; igen, egészen tökéletesnek Isten színe előtt. 

Megrovás nélküliekké és feddhetetlenekké leszünk az Ő szemei előtt. A Szentlélek munkája bennünk tökéletessé lesz. Annyira megszentel bennünket, hogy többé a legcsekélyebb hajlamot sem érezzük a gonoszra. 

Ész, érzelem, akarat: minden erő és tulajdonság megszabadul a bűn rabszolgaságából. Szentekké leszünk, miképpen Isten szent és az Ő jelenlétében lakhatunk örökké. 

A szentek többé nem lesznek jövevények a mennyben, szépségük akkora lesz, mint a számukra készített helynek dicsősége. Óh, milyen elragadtatás lesz az, mikor majd feltárulnak az örökkévalóság kapui és bemehetünk a megígért örökségbe, hol együtt lakhatunk a szentekkel a világosságban! 

A bűnnek vége van, a sátán kizáratott, a kísértések örökre megszűntek és mi „feddhetetlenségben” leszünk Isten előtt, — ez valóban a menny! 

Örülhetünk és vigadhatunk, ha elképzeljük most magunknak azt a dicséneket, mely nemsokára teljes és dús összhangban átrezgi az étert a véren vásárolt sereg ajkáról. Dávid „Hozsánna" kiáltását ismételjük és örvendezünk vele a szövetség ládája előtt a trón előtti elragadtatásunk előjátéka gyanánt.

Zsoltárok könyve 118. rész 25.vers

1. Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme!
2. Mondja hát Izráel, hogy örökkévaló az ő kegyelme!
3. Mondja hát az Áron háza, hogy örökkévaló az ő kegyelme!
4. Mondják hát, a kik félik az Urat, hogy örökkévaló az ő kegyelme!
5. Szükségemben segítségül hívám az Urat, meghallgatott és tágas térre tett engem az Úr.
6. Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember?
7. Velem van az Úr az én segítőim közt, és nézni fogok az én gyűlölőimre.
8. Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni.
9. Jobb az Úrban bízni, mint főemberekben reménykedni.
10. Körülvettek engem mind a pogányok, de az Úr nevében elvesztém őket.
11. Körülvettek, bizony körülvettek engem, de az Úr nevében elvesztém őket.
12. Körülvettek engem, mint méhek; eloltattak, mint tövis-tűz, mert az Úr nevében elvesztém őket.
13. Igen taszítottál engem, hogy elessem; de az Úr megsegített engem.
14. Erősségem és énekem az Úr, és ő lőn nékem szabadulásul.
15. Vígasságnak és szabadulásnak szava van az igazak sátoraiban: Az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett!
16. Az Úrnak jobbkeze felmagasztaltatott; az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett!
17. Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úrnak cselekedeteit!
18. Keményen megostorozott engem az Úr; de nem adott át engem a halálnak.
19. Nyissátok meg nékem az igazságnak kapuit, hogy bemenjek azokon és dicsérjem az Urat!
20. Ez az Úrnak kapuja; igazak mennek be azon.
21. Magasztallak téged, hogy meghallgattál, és szabadításomul lettél!
22. A kő a melyet az építők megvetettek, szegeletkővé lett!
23. Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink előtt!
24. Ez a nap az, a melyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vígadjunk ezen!
25. Oh Uram, segíts most; oh Uram, adj most jó előmenetelt!
26. Áldott, a ki jő az Úrnak nevében; áldunk titeket, a kik az Úr házából valók vagytok!
27. Isten az Úr és ő világosított meg minket. Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvához.
28. Istenem vagy te, azért hálát adok néked! Én Istenem, magasztallak téged.
29. Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme!

Győztes élet: Hit által

Csak hit által kapjuk meg Isten ígéreteit.
Ajándékba, kegyelemből adja az Úr. Nem tudjuk kiérdemelni. 

Ábrahámnak már semmi reménye nem volt arra, hogy gyermeke szülessen, ő mégis hitt Isten ígéretében és ki is tartott ebben. Gondoljunk csak bele. Ábrahám 100, Sára pedig 90 éves volt, amikor az Úr utódot ígért nekik. Ábrahám viszont nem tekintett erre, hite nem ingadozott. 

Ő Isten ígéreteit a szeme előtt tartotta és nem kételkedett abban, hogy amit Ő megígért, azt be is teljesíti. Teljesen megvolt győződve arról, hogy amit Isten megígért neki, azt meg is tudja tenni.

Legyünk olyanok, mint Ábrahám. Cselekedjünk úgy. Ne a láthatókra, ne a körülményekre tekintsünk, hanem arra, amit az Úr megígért. Higgyük el, hogy Ő nem ígért volna olyat, amit ne tudna megtenni. Nincs olyan dolog az életünkben, amit ne tudna megváltoztatni. Nincs olyan szükség, amit Ő ne tudna betölteni. Nincs olyan ember, akit Ő ne tudna megváltoztatni. Csak nekünk tűnik nehéznek,csak mi gondoljuk úgy, hogy ez lehetetlen. Az Úrnak semmi nem lehetetlen. Akármilyen helyzetben vagy most, akármilyen nehéz körülmények között, A mi Atyánk változtat ezen. Ő akar és tud is segíteni. Mit kell nekünk tennünk? Hinni, hinni és hinni!!

„Ímé, én az Úr, Istene vagyok minden testnek, vajon van-é valami lehetetlen nékem?”

(Jeremiás könyve 32,27)
Hitben tántoríthatatlan, szeretettel teljes, békességben eltöltött, áldásokban bőséges napot kívánok mindenkinek!

Szerző: Julianna P.

Napi áhítat: Jézus és a növények

Hét témája: Teremtés hete – Jézus és teremtményeiOlvasmány: Mt 6,27–34

A növények genetikáját Isten programozta, mint az ember szervezetét is. Bízhatunk a programozóban.

27„Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is? 28Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, 29de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. 30Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?” 31„Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? 32Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. 33De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. 34Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.”

Magyarázat:

Galileában kevés az eső, forró a nap, ezért a növényzet a réteken hamar kiszárad. De amikor jön a tavaszi eső, akkor egyszerre megjelenik az ezernyi kis mezei virág. Jézust megragadta a színpompás rét látványa, és Istent juttatja eszébe. Milyen művész az Isten! A legkisebb virágot is ízléses ruhába öltözteti. Salamonnál ünnepi öltözeténél is díszesebb az eredmény. Voltak az egyház története során, akik ezt az igét úgy értelmezték, hogy Jézus itt a henyélésre buzdít, mivel a virág semmit sem tesz érte, hogy ilyen legyen. Egyrészt hogyne tenne: egy egész kis vegyi üzem minden egyes növény! Másrészt nem lustálkodásra, hanem sokkal inkább arra bátorít ezzel a gondolatsorral Urunk, hogy az Isten országának megfelelő életmódot részesítsük előnyben a gazdagság és a birtoklás helyett. Sok gyermek le is akarja tépni a szép virá­got, hogy birtokolhassa. Ezzel megsemmisíti azt. A természetet kedvelő és védő ember gyönyörködni tud benne úgy is, hogy ott hagyja, ahová Isten ültette. A növényekre is igaz mindaz, amit ezen a héten már többször hangsúlyoztunk: mire mennénk nélkülük? A felelősségünk pedig ez: azt kell tennünk a növényekkel, amit a lelkünkkel is. A gazokat irtsuk, a hasznos növényeket pedig gondozzuk, tápláljuk, hogy növekedhessenek!

(Sinka Csaba)

KENNETH COPELAND: Szabad az adósságtól!

,,Szolgája a kölcsönvevő a kölcsönadónak.,, - Példabeszédek 22:7

Ha nyakig ülsz az adósságban, jó hírem van számodra. Isten meg akar szabadítani azoktól az adósságoktól, és meg is van ehhez az ereje. Tudom, hogy így van. Értem is megtette.

Soha nem felejtem el. 22 ezer dollárt tettek ki az adósságaim abban az időben. Elköteleztem magam Istennek, hogy visszafizetem őket, és soha nem kérek kölcsön egy centet sem – de úgy tűnt, soha nem leszek képes ezt megtenni.

Nem láttuk, hogyan, de elhittük, hogy Isten képes erre. Napról napra Istenre néztünk az adósságból való szabadításért. Nem úgy, hogy minden nap megkértük Őt, hanem úgy, hogy megköszöntük Neki, mert hittük, hogy megkaptuk azt, amikor imádkoztunk. Tizenegy hónappal később kikerültünk az adósságból. Ahogy visszanézünk, semmilyen látványos dolog nem történt, de Isten folyamatosan dolgozott a pénzügyeinken. Ahogy mi hűségesek voltunk, úgy Ő is az volt.

Isten meg tudja tenni ugyanezt érted, ha el mered hinni az Igéjét. Ha elkötelezed magad Őelőtte, hogy kikerülsz azokból az adósságokból, majd engedelmeskedsz Neki minden lépésedben.

Ha most rátekintesz a helyzetedre, talán nem fogod látni, hogyan leszel valaha is képes kikerülni az adósságból, még kevésbé szabadnak maradni attól. Én is így éreztem először. Egyszerűen nem láttam, hogyan leszek képes bármit is tenni anélkül, hogy kölcsönkérnék.

De Isten megmutatta nekem, hogyan lehet – és ugyanezt megteszi érted is.

Nincsen olyan adósság, ami olyan nagy lenne, és nincsen olyan üzlet, ami olyan bonyolult lenne Isten számára, hogy ne tudna vele megbirkózni. Ha megbízol benne, hogy megoldja a tiédet, akkor kihoz téged belőle… és soha nem kell többet az adósság szolgájának lenned.

Igei olvasmány: Zsoltárok 37:21-40

Kenneth Hagin : A hit bizonysága!

,,És Jézus felelvén, monda nékik: Legyen hitetek Istenben.,,— MÁRK 11,22.

Egy jó King James széljegyzetes-Biblia margója így adja vissza a mai szöveget: „Legyen bennetek Isten hite.” A görögül értőktől tudhatjuk, hogy annak a szó szerinti fordítása, amit itt Jézus mondott, így hangzik: „Legyen isteni fajta hitetek.” Néhány modern fordítás is így adja vissza ezt a verset. Ha egyáltalán nem tudsz görögül, akkor is könnyen beláthatod, hogy ennek a versnek ez a helyes fordítása, mivel Jézus épp előzőleg mutatta be a tanítványoknak, hogy Ő rendelkezik ezzel a fajta hittel: az isteni fajta hittel, azzal a hittel, amit Isten használt, amikor kezdetben megteremtette a világot. Ennek a fejezetnek az elején, Jézus szólt a terméketlen fügefához. Nem imádkozott. Egyszerűen azt mondta annak a fának: „Soha örökké ne egyék rólad gyümölcsöt senki…” (14. vers) Másnap reggel, amint Jézus és a tanítványok elhaladtak ugyanott, látták, hogy a fügefa gyökerestől kiszáradt. Péter, visszaemlékezvén, azt mondta: „Mester nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt.” (21. vers) Jézus azt felelte neki: „Legyen isteni fajta hitetek.” Jézus bemutatta nekünk az isteni fajta hitet. Azután azt mondta, hogy ezzel rendelkeznünk kell.

Megvallás: Én látom, ahogy az én Uram, Jézus Krisztus bemutatja az isteni fajta hitet. Jézus elvárja tőlem, hogy ismerjem és rendelkezzem az isteni fajta hittel! És én ezt valóban 

birtokolom!

Csendes percek Istennel: Ha felmerült benned a kérdés, hogy tudja-e Isten

„Az Úr szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat.” Zsolt 35,16

Hónapokon át ugyanarról imádkoztam, és úgy tűnt, nem érkezik válasz.
Ezért valahányszor Istennel beszélgettem, újra meg újra felhívtam a figyelmét kívánságaimra. Úgy éreztem, tudomására kell hoznom, hogy még mindig türelmetlenül várom, hogy lépjen, és hogy az igazat megvallva, kezd nyugtalanítani, hogy nem tesz semmit, talán nem is figyel rám.
Uram, irgalmazz.
Egy újabb kimerítő, elkeserítő nap után lefekvéskor végre megfogalmaztam a kérdéseket, amik mindnyájunkat kísértenek, mikor nem fordulnak jó irányba a dolgok, és sokasodnak gondjaink. „Uram, látsz Te engem? Hallod egyáltalán, amit mondok? Tudod, hogy mi zajlik?” Aztán pár perc múlva álomba zuhantam.
Néhány órával később, az éjszaka sötét csendjében hirtelen felébredtem. Semmi recsegés nem hallatszott a szomszéd szobából, nem csattant dörgés-villámlás odakint, ami megszakíthatta volna álmomat. Teljes csend volt – leszámítva egy ritmikus dallamot, ami folyamatosan hangzott a fejemben.
Ismerős volt, de rég nem hallottam, így beletelt néhány álmos percbe, míg felismertem. Amikor viszont a szöveg is előbukkant, és a dallamra került, könnybe lábadt a szemem. Hogy mi volt a dal? A „He knows” – Ő tudja – Jeremy Camptől.
Ő tudja, ismer minden fájdalmat, minden szúrást, átélte a szenvedést. Tedd le a terhedet, emeld fel szemedet Ahhoz, aki ismeri gondodat. Ő tudja. He knows.
Nagyot dobbant a szívem, amikor rájöttem, hogy Mennyei Apukám ilyen kedves, szelíd módját választotta annak, hogy szóljon hozzám. Miközben az egész világegyetemet igazgatta, Isten úgy vélte, ideje, hogy adjon egy jelt nekem: az, hogy nem tudok róla, nem jelenti azt, hogy nem dolgozik az ügyemen, és hogy nincs pontosan tisztában vele.
Mikor kezdett világosodni, elővettem a Bibliát, hogy arra vonatkozó igéket keressek, hogy Isten figyeli az életünket. Mai alapigénket is ekkor találtam: mikor azt hisszük, nem figyel - Ő lát minket; amikor azt hisszük, nem vesz rólunk tudomást - Ő hallja imáinkat.
„Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte” – olvassuk a Bibliában (Zsid 4,13). Isten minden napunkról, minden könnyünkről tud. Látja, min megyünk keresztül – és tudja is.
Arról is biztosít a Szentírás, hogy Isten meghallgatja népét, amikor segítségért kiált hozzá (Zsolt 34,18). Ismer minden kimondott imát, és hallja szívünk kiáltásait.
Amikor küszködünk a gondolattal, hogy vajon lát-e minket Isten, nem az Ő szívével van probléma, hanem a miénkkel. De a kételkedés nem tesz minket rossz hívőkké, csak sérült emberek vagyunk egy olyan világban, mely összetöri a szívet – Istenét is.
Ám nincs annál nagyobb öröm, mint mikor megtapasztaljuk, a Szentírásban igazolva látjuk, hogy a világ Teremtője mélységes érdeklődéssel fordul felénk, látja azt, amiben vagyunk. Töltsön el a remény és a békesség tudva, hogy a Maga idejében és a Maga módján, válaszolni fog.
Az éjszakai találkozás Istennel segített újra átgondolnom, hogy még ha nem válaszolta is meg kéréseimet, biztos lehetek benne, hogy tud róluk.
Ha valaha is eltöprengtél, hogy vajon egyáltalán tudja-e Isten, min mész keresztül, nyugodj meg, és merd hinni, hogy igen, tudja.

Uram, segíts észben tartanom, hogy nemcsak tudod, mi zajlik bennem, körülöttem, de terved is van az életemről. Adj békességet, és képességet arra, hogy bízni tudjak, amíg várakozom. Ámen.

(Tracie Miles: In Case You Were Wondering – God Knows, Encouragement for today, 2016. szeptember 26
www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Aki titeket a bűntől megőrizhet.” -(Júdás 24)

A mennybe vezető út bizonyos értelemben nagyon biztos és veszély nélküli, de más tekintetben nincsen fáradalmasabb és veszélyesebb ösvény ennél.
Akadályokkal és botrányokkal van behintve. Egyetlen ballépéssel (ami könnyen megesik, ha nem az isteni kegyelem igazgatja lábainkat) a legborzasztóbb mélységbe zuhanhatunk. Mily gyakran kell mondanunk a zsoltáríróval: „Csaknem meghanyatlottak az én lábaim; és kis híja, hogy az én lábaim el nem iszamodtak”. Ha biztos lépésű és szédüléstől mentes látású erős hegymászók volnánk, akkor sem érnénk vele sokat, mert ha saját erőnkben akarunk bízni, arra a tapasztalatra kell rájönnünk, hogy gyengék vagyunk! A legsimább úton is hamar megbotlunk, a legkellemesebb ösvényen is könnyen elesünk. Reszkető térdeink alig bírják hordozni testünk ingadozó súlyát. Egy szalmaszálba eleshetünk, és egy kavicsszem megsebezhet. Olyanok vagyunk, mint a kis gyermekek, kik a hitéletben remegve kísérlik meg az első lépést.

Mennyei Atyánk kezünknél fogva tart bennünket, mert egyébként mihamar elesnénk. Ah, ha az eséstől meg leszünk óvva, imádnunk kell azt a türelmes hatalmat, mely napról-napra felettünk őrködik! Gondoljátok meg, milyen serények vagyunk a bűnre, milyen gondatlanok a veszély elkerülésére és milyen nagy hajlamunk van valamit elhamarkodni.
Ezek a megfigyelések kedvesebb éneket adnak ajkunkra, mint gondoltuk volna: „Annak pedig, aki titeket megtarthat a bűntől ártatlanul, az egyedül bölcs Istennek, a mi Megtartónknak, dicsőség, nagyság, erő és hatalom, most és mindörökké!” 
Sok ellenségünk van, melyek szeretnének minket elejteni. Az út darabos és mi gyengék vagyunk, ehhez még ellenségek leselkednek a háttérben és előjönnek, amikor legkevésbé sem számítunk rájuk és azon vannak, hogy bennünket legyőzzenek, vagy a legközelebbi mélységbe taszítsanak. Csak egy mindenható kar óvhat meg e láthatatlan ellenségektől, melyek arra törekszenek, hogy minket megrontsanak.
Ilyen kar az, mely minket felvett és meg akar védelmezni. Hű Az, aki ezt megígérte. Ő megóvhat a bukástól, úgy hogy nagy gyengeségünk mély érzése mellett is örvendezhetünk szilárd hittel tökéletes biztonságunk felett.

Kenneth Hagin : A Gyülekezet számára!

És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek fölötte a Gyülekezetnek fejévé,

mely az Õ Teste… — EFÉZUS 1,22. 23. 

Milyen nagy szüksége lenne a Gyülekezetnek arra,
hogy felébredjen és elkezdje méltányolni hatalmi helyét és kiváltságait, hogy felemelkedjen arra a helyre, amit Isten elvár tõle, és legyen tudatában annak, hogy neki kell
uralkodnia a levegõbeli hatalmasságok felett. Milyen gyakran megesett, hogy a Gyülekezet kudarcot
vallott a hatalom gyakorlásában; valójában elismerte vereségét és átadta magát a félelemnek. „… és Õt fejjé tette mindenek felett A GYÜLEKEZET SZÁMÁRA.” (ang. ford.)

A Gyülekezet számára! Az, hogy Jézus fej mindenek felett— az ördög, a démonok, a betegség, a szegénység és minden más felett, ami gonosz —, a Gyülekezet javát szolgálja!
Itt most álljunk meg tiszteletteljesen és gondolkodjunk el ezeken a hatalmas igazságokon, hogy a szívünk fel tudja fogni ezeknek a jelentõségét. Ha így viszonyulunk ehhez,
az Igazság Szelleme felemel minket arra a helyre, ahol megérthetjük, hogy mi Isten Igéjének teljes jelentése, amikor azt mondja: Isten tette Krisztust fejjé mindenek felett,
a Gyülekezet javára. Ez azért történt, hogy a Gyülekezet, a Gyülekezet fején keresztül hatalmat gyakoroljon mindenekfelett.
Megvallás: Jézus az én fejem. Jézus az Úr mindenekfelett. Jézus hatalmat adott nekem az ellenség minden serege felett. Nagyobb Jézus, aki bennem van, mint az,
aki a világban van. Több, mint gyõztes vagyok Õáltala, aki szeretett engem és Önmagát adta értem.

E.W. Kenyon: Jézus csodálatos neve 3.rész

Mi áll a név mögött

Még sohasem dúlt ilyen éles harc a galileai férfi isteni mivoltával kapcsolatban, mint manapság.
Az egyház hatalmas teste nincs egységes állásponton — ahogy soha nem is volt — ebben a kérdésben;
azzal sincsenek tisztában, hogy hova vezethet ez a harc.
Sajnos beálltunk azok közé a félértelmiségiek közé, akik tagadják Krisztus Istenségét.
Az ország különböző részein zajló viták inkább a modern politikai demagógia egymást legázolni
kívánó taktikai harcaihoz hasonlíthatók, mint józan okfejtéshez, amelynek során érdemben megvizsgálják e kérdést.
A galileai férfi Istensége a kereszténység próbaköve.
Ha sikerül efelől kétséget támasztani, a kereszténység elveszti szívét és hatékonyságát, halott vallássá válik.
Tagadhatatlan, hogy az Ő Istenségének megkérdőjelezése már elkezdte éreztetni ellenhatását a
társadalomra.
Ha Jézus nem isten, akkor Ő nem is Úr.
Ha Ő nem Úr, akkor nem avatkozhat erkölcsi életvitelünkbe.

Ha Ő nem Úr, akkor azok a törvények, amelyek az Ő tanításainak alapját képezték, elvesztették az
erejüket. Akkor a házasságot övező magasztos erkölcsi eszméknek sincs biztos alapja.
Ha a názáreti Jézus nem Istentől való kinyilatkoztatás isteni hatalommal, akkor Ő csak egy közönséges ember.
Ha Ő csak egy közönséges ember, akkor meg kell semmisíteni mindazt, amit felépítettünk köré; mi
azonban ezen Ember köré építettük fel modern civilizációnkat.
Ő ihlette meg a fiatalembereket; akik tisztán és mocsok nélkül meg tudták tartani magukat, mivel az Ő csodálatos életére tekintettek, és arra törekedtek, hogy elnyerjék az Ő tetszését. 

Fiatal nők a szobájuk rejtekében a galileai férfi arcára vetették tekintetüket és ígéretet tettek, hogy
megőrzik női mivoltuk tisztaságát, hogy méltók legyenek annak az embernek a szeretetére és bizalmára, aki kétezer évvel ezelőtt meghalt az emberiségért. 

Gyerekeket ösztönzött engedelmességre és tisztaságra ennek az embernek a példája és tanítása.
Üzletemberek visszariadtak attól, hogy kétes üzletekbe menjenek bele, mert tudatában voltak annak, hogy egy napon találkoznak majd ezzel az Emberrel, és akkor számot kell adniuk a cselekedeteikről. 

A társadalom különböző rétegeihez tartozó emberek érezték úgy, hogy valami különös rokonságban
vannak azzal az Emberrel, aki a tömegben is magányosan járt Galilea partvidékein. 

Sértésnek számít, ha azt mondjuk hogy Ő csupán egy jó ember volt.
Meghazudtoljuk Őt, ha azt mondjuk, hogy Ő volt az emberek között az, akiben legjobban
megnyilvánult az Istenség. 

Jézus vagy az, amit Ő mondott magáról, vagy nem.
A négy evangéliumon kívül nincs más feljegyzésünk az Ő mondásairól, ill. cselekedeteiről; és ha
ezeket visszautasítjuk, akkor csupán egy mítikus képünk marad meg az Emberről.
Ha kétségbe vonunk egyet is ezek közül, akkor jogunk van mindegyiket kétségbe vonni. Ő ezen a négy életrajzi íráson áll, vagy bukik. 

Ha Ő nem az Isten fia, akkor ki Ő? 

Én azt akarom hinni, hogy Ő a megtestesült Isten, hogy Ő megoldotta a bűn problémáját, hogy Ő
meghalt az én bűneimért, és feltámadt az én megigazulásomért.
Én azt akarom hinni, hogy Ő ma ott ül Isten jobbján, mint az emberi faj közbenjárója és szószólója.
Én azt akarom hinni, hogy amit Ő mondott a mennyről, az az igazság: „Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek, és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.” 

A kételkedés semmilyen garanciát nem ad a jövőmre nézve.
A civilizáció nemcsak hogy köréje épült fel, de Ő maga is beépült a civilizációba.
Ha leromboljuk az Ő személyiségét, az Ő rangját, az Ő helyét, akkor a civilizációnak is szét kell esnie. 

Az a bűnözési hullám és törvénytelenség, ami ma végigsöpör az egész országon, csupán mellékterméke annak a modernista felfogásnak, ami kétségbe vonja az Ő sérthetetlenségét!!