2017. október 13., péntek

Isten csodálatos kegyelme: Minden nemzet királya

,,Hogy megtudják, hogy te, akinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész Földön.” (Zsolt 83:18)

Az emberiség történelmét megörökítő krónikák úgy tüntetik fel, hogy a nemzetek fejlődése, birodalmak emelkedése és bukása az emberi akarat és vitézség függvénye, és hogy az események alakulását nagymértékben az emberek hatalma, becsvágya és szeszélye határozza meg. Isten Igéje azonban félrehúzza a függönyt, és az emberi érdekek, hatalom és indulatok minden akciója és ellenakciója mögött, fölött és által meglátjuk a végtelen irgalmú Isten munkáját, aki csendben, türelmesen viszi véghez akaratát...

Minden, a cselekvés színterére lépő nemzetnek megengedték, hogy elfoglalja helyét a Földön, hogy nyilvánvalóvá legyen, betölti-e a vigyázó és szent Isten szándékát... A nemzetek elvetették Isten elveit, és ezzel saját vesztükbe rohantak, de még így is mindig megmutatkozott, hogy végső soron Isten szándéka valósult meg minden tettükön keresztül.

Erre a leckére Ezékiel prófétát .. csodálatos szimbolikus ábrázolás tanította meg... Bizonyos számú kereket, amely egymást keresztezte, négy élőlény mozgatott... A kerekek elrendezése olyan bonyolult volt, hogy első látásra zavarosnak tűntek, pedig tökéletes összhangban mozogtak. Mennyei lények, akiket a kerubok szárnyai alatti kéz tartott és irányított, hajtották ezeket a kerekeket; felettük, a zafír trónon volt az örökkévaló Isten; és a trónt szivárvány, az isteni irgalom szimbóluma vette körül. Isten irányítja az emberi események bonyolult játékát is, miként a kerubok szárnyai alatti kéz a kerékszerű alkotmányt. Most is Ő az, aki a kerubok felett ül, s a nemzetek küzdelme és kavargása közepette irányítja a Föld ügyeit.

Hozzánk is szól azoknak a nemzeteknek a történelme, amelyek egymást követve elfoglalták kiszabott helyüket a számukra meghatározott időben... Isten ma is kijelöli a terveiben minden nemzet és minden egyén helyét... Mindenki saját maga dönt a sorsáról, és Isten mindent úgy kormányoz, hogy tervei teljesüljenek.

MAI IGE:Isten valóban létezik 3.rész

„Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az Úr? Ő a földkerekség teremtője…” (Ézsaiás 40:28)
Annak ellenére, amit el akarnak hitetni velünk, a tudomány és a Szentírás nem feltétlenül áll szemben egymással. A Bibliát hittel elfogadó tudósok száma rohamosan nőtt a kvantumfizika felfedezése óta, ami bemutatja, milyen csodálatos szimmetria és rend alkotja a világegyetemet. Tudtad, hogy minden idők egyik legzseniálisabb tudományos könyvét nem kevesebb, mint hatvan neves tudós írta, beleértve huszonnégy Nobel-díjas tudományos kutatót is? A könyv címe: Cosmos, Bios, Theos, ami azt jelenti: Világmindenség, Élet és Isten. Az egyik társszerzője, Henry Margenau, a Yale egyetem fizika professzora így összegzi: „Egyetlen meggyőző válasz létezik” a természetben működő bonyolult törvényekre. Vajon mit tart ez a briliáns elme meggyőző válasznak? Az evolúciót? A véletlent? Szerencsés egybeesést? Nem! Margenau hiszi, hogy a válasz: „a mindenható és mindentudó Isten teremtő munkája.” Az Istenbe vetett hit tehát egyben a tudományban való hit is… és Isten tévedhetetlen Igéjében való hit is. A Biblia azt mondja: „Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az Úr? Ő a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi… akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézsaiás 40:28–31). Ez azt jelenti, hogy imádság által rácsatlakozhatsz a világmindenség legnagyobb erőforrására és legszeretőbb gondoskodására. Csodálatos! Az, hogy hogyan nézel szembe minden egyes nappal, azon múlik, hogy kire tekintesz. Nézz hát Istenre! Bízz benne! „Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid” (Példabeszédek 16:3).

Zsoltárok könyve 50. rész 15.vers


1. Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
2. A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
3. Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
4. Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
5. Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
6. És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. Szela.
7. Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
8. Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
9. De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
10. Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
11. Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
12. Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
13. Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
14. Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
15. És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem. 
16. A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
17. Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
18. Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
19. A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
20. Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
21. Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
22. Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
23. A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.

Isten a mi mennyei Atyánk, Apukánk kegyelme az ami átsegít minket minden bajon, minden nehézségen!

Isten a háttérben angyalokat és embereket használ úgy, hogy közben minden a mi javunkat szolgálja! 

Emlékezzetek Dániel imájának történetére! 

Isten nem várja el tőlünk, hogy a puszta akaraterőnkkel küzdjünk, csak egyet vár el tőlünk: hogy higgyünk! 

Vannak körülmények amiken keresztül kell mennünk! Semmi mást nem kell tennünk, mint az Úr nevét, Jézus Krisztus Szent nevét kell hívnunk segítségül!
Az van megírva, hogy ,,És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem. ,,

Tehát bármi is az amin keresztül kell mennünk Isten szeretete, kegyelme és irgalma az ami átvisz minket a túlsó partra, ami által képesek leszünk arra, hogy sikerüljön az életünkben az ami az Ő szent akaratában van!! MINDIG!! 

Az életemben amikor bajban voltam MINDIG bevált ez az ima!! 

Hívd segítségül az Urat és Ő megszabadít és megsegít! 


Legtöbbször meg is kaptam amiért imádkoztam, bármilyen hihetetlennek is tűnt az!
Volt amikor egy konkrét munkahelyért imádkoztam és nemleges választ kaptam! Megnyugodtam, azt mondtam, ez az Úr akarata, hogy ez a munka ne legyen az enyém! Rá pár hónapra kiderült, hogy nem fizetett a cég!
Legyünk ezért  MINDIG alázatosak, hajtsuk meg magunkat az Úr akarat előtt, ne veszítsük el  a hitünket, ha egy ajtót becsuk, a nem is egy válasz! Sokszor nagyon jó válasz! 
Kinyit egy másik ajtót :) amit meg is áld! 
Ámen!

Mónika-

Csendes percek Istennel: Találkozunk a mennyben

„Letöröl szemükről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradság, mert az elsők elmúltak.” Akkor a trónon ülő megszólalt: „Íme, újjáteremtek mindent!” -Jel 21,4-5a


Ahogy fejemet a mellére hajtottam, éreztem lassú szívverését. Folyt a könnyem, próbáltam visszatartani a zokogást, ami ki akart törni a szívem mélyéből. Lehunyt szemmel magam előtt láttam ötéves önmagamat, amikor széles vállára ültetve először vitt el az állatkertbe. Olyan régen volt. Édes emlékek. És most megszakad a szívem.
Uram, ne még. Nem állok készen a búcsúra. Még annyi mindent el akarok mondani neki. Fontos dolgokat. Szeretném, ha tudná apukám, mennyire szeretem. Ne még, Uram, ne még.
Közelebb kucorodtam, mint hajdan az az ötéves kislány, hallgattam sekély levegővételeit. Gyöngéden tenyerembe vettem a kezét.
Köszönöm, Uram, hogy nincsenek fájdalmai. Ha eljön az idő, vedd őt magadhoz békességben. De ne még, Uram, ne még.
Ketyeg az óra. Múlnak a percek. Az emlékek maradnak.
És eljött az idő.
A búcsú édesapámtól azon a napon, életem legfájóbb élménye. Alig 15 hónappal korábban ment el édesanyám, és a gondolat, hogy most őt is elveszítem, elviselhetetlen volt.
Többé nem mondhatom neki, hogy „Szeretlek, apukám!” Nem hívhatom fel, hogy tanácsát kérjem. Nem látom többé mosolyogni, nem érzem kezét a kezemen.
Többé már nem.
Ebben a hónapban volt két éve annak, hogy apu elment. Egyetlen nap sem múlik el anélkül, hogy rájuk gondolnék. Nagyon hiányoznak. Annyira szeretnék velük lenni újra.
A földi élet „többé már nem” homályába betör egy reménysugár. Érzem magamban. Tudom. Ígéretem van rá, hogy egy napon újra látni fogom a szüleimet.
Vigasztalást találok abban, hogy tudom, létezik egy valóságos hely, amit Isten teremtett, és Jézus előkészít mindnyájunk számára, akik elfogadják a meghívását. Egy csodálatos hely. Nagyszerűbb mindennél, amit el tudunk képzelni. Egy hely, amit mennyországnak hívnak.
Ahogy felébredek egy újabb „többé már nem” napra, lehorgonyzom szívemet Jézus szavainak biztonságába: „Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek” (Jn 14,2).
Azokban a percekben, mikor feltörnek az emlékek, és a szomorúság visszatér, megvigasztal, sőt örömöt okoz, ha ennek az ígéretnek a fényében gondolok a szüleimre. Mert a mennyországban nincs gyász, nincs sírás, nincs fájdalom, nincs halál. Minden megújul.
Ha egy cipőben járunk, és neked is nagyon hiányzik ma valaki – akit látni szeretnél újra, megfogni a kezét, és csak annyit mondani: Szeretlek, de aztán a „többé már soha” befurakodik a gondolataidba minden nap, amit nélkülük élsz meg – biztatni szeretnélek ezzel az igazsággal. Ha az, akire gondolsz, elfogadta Isten meghívását, nem halt meg, hanem a mennyben él. Azon a bámulatos csodákkal teli, rendkívüli helyen, ahol megszűnik a szomorúság és a fájdalom.
Öröm és békesség árad szét bennük, miközben gyönyörködnek örök otthonuk fényességében.
És adjon reményt, vigaszt, biztonságot, hogy ha elfogadod Isten meghívását, egy napon újra találkozni fogsz velük.

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy megalkottad a mennyországot. Azt a helyet, ahol Veled és meghívásodat elfogadó szeretteinkkel együtt leszünk az örökkévalóságban. Segíts, hogy öröm legyen a szívünkben, és megoszthassuk örökéletbe vetett reményünket másokkal is. Jézus nevében, Ámen.

Igazság a mai napra:
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” Jn 3,16
Jézus így folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog.” Jn 11,25
„Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, nem ragadja ki őket a kezemből senki.” Jn 10,28


(Leah Dipascal: When I See You in Heaven, Encouragement for today, 2015.01.21., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

Jelenések könyve: Pogány invázió

Jelenések 9. fejezet

Az előző trombiták megszólalásakor elsősorban a nyugati kereszténységet érte támadás valamelyik barbár törzs részéről. A következő trombita kelet felé irányítja figyelmünket, Az események jelképes leírása sokkal részletesebb,

Az ötödik trombita megszólalása után sokkal hosszabb és részletesebb képet láthatunk. A látomás egy kúthoz visz minket, ami a mélység kútja. Ebből nem víz jön, ahogy a kutakból szokott, hanem füst, sáskák és lovas seregek. Ez a muszlim hódításokat jelképezi, amelyeket először VII. századtól az arabok, majd a XIII. század végétől a törökök folytatnak. Mohamed vallása egyre inkább terjed és egyre nagyobb területeket foglal el. A hulló csillag itt is, mint Attilánál egy vezető személyiséget ábrázol, aki ebben az esetben Mohamed. A Mohamed (570-632) által alapított vallás az a kulcs, ami a korábban egymás ellen harcoló beduin törzseket összefogta, s azok egységes népként nyomorgatták a Bizánci Császárságot.

A hatodik trombitaszó alkalmával a próféta olyan lovas sereget lát, aminek szájából tűz és kénkő jön ki, vagyis tüzet és kénkövet lövellnek. Ilyen lovak nincsenek, de jelképezik a nagy Oszmán Birodalom hatalmát és harciasságát, akik ágyukkal voltak felszerelve, lófarkuk volt és hatalmas lovas seregük. Konstantinápolyt 1449-ben elfoglalták a törökök és fővárosukká tették Isztambul néven. Majd közel 400 éven keresztül a kereszténységet veszélyeztették Európában. Ebből 150 évet nálunk is időztek. A prófécia meghatározza az uralom végét is, ami 1840. augusztus 11.-én bekövetkezett. A török birodalom végét Dr. Josiah Litch (1809-1886) 1838-ban előre napra pontosan meghatározta.

A hetedik trombitaszó Isten országának felállítását jelenti be. Ezt megelőzi a második advent és a mennyei ítélet hirdetése itt a Földön. Jön Isten országa, amelyben nem lesz háború, gonoszság. Jézus birodalmában igazság lesz. Mit tanulhatunk ebből a szakaszból? A birodalmak mennek, és sokszor győztesnek tűnnek, de a végső szó Istené. Érhet bennünket személy szerint is nehézség, támadás a gonosz emberek részéről, de ne felejtsük, az utolsó szó Istené. Véget fog vetni a rossznak. Az ítéletben pedig igazságot oszt.

E.W. Kenyon: Az ember és a csodák 6.rész

Jézus! Csodatévő erő van ebben a névben mind a mai napig, bár majdnem kétezer év telt el azóta, hogy Ő itt járt az emberek között. 



Jézus, a Galileai, csodatévő volt.
Jézus élete csoda volt.
Az Ő bölcsessége és tanításai csodaszámba mentek.
Ő a csodák birodalmában élt és járt.
Ő mindennapossá tette a csodákat.
Az Ő halála csoda volt.
Az Ő feltámadása csoda volt.
Az Ő megjelenései csodaszámba mentek.
Az Ő felemeltetése megrázó csoda volt.
Azoknak a csodálatos napoknak a legnagyobb csodája azonban mégis a Pünkösd eseménye lehetett.
A felsőházból férfiak és nők jöttek elő és bátran tettek bizonyságot Jézus nevéről azok az emberek,
akik ötven nappal azelőtt még rettegtek a főpap és társainak nevétől.
Péter, a félénk és reszkető Péter, most valami olyan erővel és rettenthetetlen bátorsággal van
felruházva, ami megmagyarázhatatlan; elmegy és szembenéz a zsidó főtanáccsal, a nagytanáccsal és a főpapokkal; elképeszt bennünket a bátorsága.
17 Az apostolok kezeiből kifolyó csodák áradata felforgatja a judaizmust, és alapjaiban rázza meg a római kormányzást. Felfedezik, hogy annak az Embernek a neve, akit ők szerettek, akit láttak meztelenül keresztre feszítve, most ugyanazzal az erővel bír, mint amivel Ő szolgált, amikor még közöttük volt.
A betegek meggyógyultak, a halottak feltámadtak, a démonok kiűzettek — egyszerűen csak azáltal,
hogy kimondták a nevet a lesújtottak felett.
Csodálatos szeretet, élet, remény és öröm árad ki ezeknek az alázatos galileai embereknek a szolgálata során.
Az Apostolok cselekedeteiben leírt első harminchárom évnek példaképként kell állnia az egyház előtt, hogy mi is ugyanazokat cselekedjük, amíg Urunk és Mesterünk vissza nem tér.
Az ember a csodatevés eredménye.
A csodatevés utáni vágy mélyen be van ágyazva az ember tudatába.
A kereszténység alapja egy olyan csodasorozat, ami Pünkösd napján éri el a csúcspontját.
A csodák természetessége
A kereszténység csodákkal kezdődött, és csodák által terjed.
Minden egyes újjászületés csoda; minden imára érkezett válasz csoda; minden kisértés felett aratott
győzelem csoda.
Amikor az észérvek átveszik a csodák helyét, a kereszténység elveszíti férfias erejét, magával ragadó vonzását és hatékonyságát.
A kereszténység nem vallás.
A kereszténység Isten élete az emberben.
A kereszténység úgy jött létre, hogy a hatalmas Atya Isten felfedte az Ő szívét és természetét az ember Jézusban.
Egy olyan vallás nem elégítette volna meg az embert, ami nem csodákra alapul és nem a csodák útján terjed.
Az ember ma is sóvárog egy csodatevő Isten után.
Amikor csak felbukkannak olyan férfiak és nők, akiknek imáira válasz jön, máris emberek sokasága
veszi körül őket.
Az embernek egy élő Istenre van szüksége.
Az ember sóvárog a csodák után.
Valamennyi vallás visszavezethető arra a mélységes vágyakozásra és éhségre, ami az emberi szívben él Isten után.
Ez a természetfeletti utáni éhség vezet oda, hogy az embert könnyen becsapják a hamis csodatevők.
Amerika egyik vezető pszichológusa, aki több mint harminc éven keresztül gúnyolódott a csodákon az órái alatt egyik tekintélyes egyetemünkön, végül egy spiritiszta papnő lábainál találta magát, és saját maga írta alá azt a vallomását tartalmazó cikket egy népszerű lapban, miszerint végre tud hinni a természetfelettiben. 

Milyen szánalmas ez a kép! Elfordulnak a csodatévő Jézustól a csodatévő sátánhoz.
Isten az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette, és Jézus Krisztuson keresztül lehetővé
teszi az embernek, hogy részesedjen az Ő természetéből.
Ez emeli fel az embert Isten birodalmába, és ebben a birodalomban az Atya Isten ki tudja jelenteni
magát az Ő gyermekének.
A választ az ember természetfeletti után való egyetemes sóvárgására az újjászületés, a Szent Szellem bennünk lakozó jelenléte és Jézus neve adja meg.
Az ima csodatévő erővé válik a világban.
A kereszténység csoda
Isten egy csodatévő Isten.
Jézus Krisztus csoda volt, és csoda is marad.
A Biblia a csodák könyve.
Ha kivesszük a kereszténységből a természetfelettit, csupán egy vallás marad.
A csodák nem ellentétesek az emberiség vágyaival.
Egy csodatévő ember — legyen valódi vagy megtévesztő — nagyobb tömeget vonz, mint a világ
legnagyobb filozófusa vagy államférfia.
Ez a csodavárás nem a tudatlanság jele, hanem inkább az ember törekvése arra, hogy kinyúlhasson a láthatatlan Isten felé.
A műveltség sem oltja ki az emberben a csodák utáni vágyat.
Ez a vágy inkább felfokozódik, mivel az ismeret felfedi, hogy az ember tehetetlen a természet
törvényeivel szemben, és megmutatja, hogy az ember teljes mértékben alá van rendelve a láthatatlannak. Az nem a nagy tudás, bölcsesség vagy éleselméjűség jele, ha valaki tagadja a csodák létezését.
Az ember hisz a csodákban.
A Biblia a csodák és az isteni közbelépések, beavatkozások egész sorát jegyzi fel.
Olyan esetekről tudósít minket, amelyekben a természetfeletti betör a természetes világba.
Ábrahámtól kezdve, az Ószövetség minden meghatározó személyisége csodatévő volt, pontosabban
szólva Isten csodákat vitt végbe rajtuk keresztül.
Józsefet is egy csoda hozta ki a börtönből és tette Egyiptom fejedelmévé.
Csodák sorozata szabadította ki Izrael népét az egyiptomi szolgaságból és alapjaiban rázta meg egész Egyiptomot.
A Vörös-tengeren való átkelés és a pusztában töltött negyven év az egész emberi történelem páratlan csodáinak sorozata volt.
E csodáknak az volt a célja, hogy elválasszák Izraelt Egyiptom halott isteneitől, és hogy Izrael népe
Ábrahám élő Istenét imádja.
19 A judaizmus addig volt valóban judaizmus, amíg a csodatévő Isten kinyilvánította magát benne.
Amikor vége szakadt a csodáknak, Izrael visszasüllyedt a pogányságba, és csak azután kerültek vissza az Istenükkel való közösségbe, miután döbbenetes csodák sorozata történt közöttük.
Ha lenne helyünk rá, érdekes lenne tanulmányozni azokat a csodákat, amik Kánaán földjének
elfoglalása során történtek, a királyok korszakának csodáit, vagy azt a négy hatalmas csodát Dániel
könyvében, ami visszahozta Izraelt a fogságból a saját földjére és szabaddá tette a bálványimádástól. A rabszolgaságban lévő nép megszabadult és visszaküldetett saját hazájába, engedéllyel, és — ami mégtöbb — a szükséges anyagiakkal, arra, hogy újra fölépítsék városukat, templomukat, lerakva imádatuk alapját.
Mindez páratlan az emberi történelemben, igen különleges, a maga nemében egyedülálló csoda.
Amikor Jézus megkezdte nyilvános szolgálatát, az a csodák szolgálata volt.
Amikor az egyház elkezdte szolgálatát, az a csodák szolgálata volt.
Minden olyan ébredés Pünkösd óta, ami az alázatos Galileainak szerzett tisztességet, a csodák
újraéledését jelentette.
Az egyházat sohasem a nagy filozófus tanítók mentették ki visszaeséseiből, hanem azok az alázatos
laikusok, akiknek új látásuk volt Krisztusról, arról a Krisztusról „Aki tegnap, ma, és mindörökké ugyanaz.”
Mi sóvárgunk a Szent Szellem jelenlétének megnyilvánulásaira vallásos összejöveteleinken, hiszen a
száraz és halott összejövetelek nem vonzzák az embereket. Azok az összejövetelek azonban, ahol gazdag áldás jön elő az Ige feltárulásából, ahol lelkek nyernek üdvösséget, ahol betegek gyógyulnak meg, ahol az emberek betöltekeznek a Szellemmel, mindig is vonzották az embereket.
A Szellem kiáradása minden esetben kihívást jelent egy közösség számára.
Minden normális ember vágyakozik a természetfeletti után. Vágyakoznak arra, hogy Isten ereje
megnyilvánuljon közöttük, hogy megérezzék a láthatatlan érintésének örömét.
Az ember igényli a csodákat
Az embert egy csodatevő Isten teremtette. A csoda alkotóeleme az embernek.
Az ember vágyakozik arra, hogy csodákat vigyen végbe, hogy a természetfeletti légkörében éljen.
Ez az alkotóelem tette feltalálóvá, felfedezővé, kutatóvá.
Ez késztette arra, hogy addig kísérletezzen, amíg hatalma alá nem veti a vegyszereket, az
elektromosságot, a levegőt.
Ez adta nekünk a repülőgépet, a tengeralattjárót, a drótnélküli távírót, a rádiót és minden olyan
eszközt, találmányt és felfedezést, ami létrehozta modern civilizációnkat.
A csodák birodalma az ember természetes birodalma — az ember teremtésénél fogva társa a csodatévő Atya Istennek.
A bűn megfosztotta az embert a csodák birodalmának trónjától, a kegyelem azonban visszaállítja az őt megillető helyre.
Igen nehéz volt számunkra e különös hitélet alapelveit felfogni.
A bűn munkásokká tett minket, a kegyelem bizakodóvá tehet minket.
20 Kezdetben az emberi szellem volt az uralkodó erő a világban; de amikor az ember bűnbeesett, az elméje vette át az uralmat. A bűn megfosztotta trónjától a szellemet, és az értelmet koronázta meg.
A kegyelem azonban visszaállítja a szellemet az uralom helyére, és amikor az ember elfogadja a
szellem uralmát, minden erőlködés nélkül a természetfeletti világában él majd.
A hit nem lesz többé görcsös akarás és küzdelem, hanem szinte ösztönösen éljük meg Isten világát.
A szellemi világ az ember normális otthona. Ez teszi őt arra a helyre, ahol az Istennel való közösség
természetes megtapasztalás, ahol a legmagasabb szinten gyakorolja a hitet, mégis oly ösztönösen, mint amikor kiállít egy csekket.

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez.”(2 Korintus 7,10)


Valódi bűn feletti lelki bánat az Isten Szellemének műve. A bánat sokkal gyönyörűbb virág, hogy sem a természet kertjében növekedhetne. A gyöngyök természetszerűen nőnek a gyöngykagylókban, de a bánat soha sem jelentkezik magától a bűnösnél, csakis akkor, ha az isteni kegyelem hozza azt létre nála. Ha a bűntől való igazi iszonynak egyetlen szemcséje van benned, Isten adományozta azt neked, mert az emberi természet tövisei még soha sem termettek egyetlenegy fügét sem. „Ami testtől születtetett, test az.”

A valódi bánatban megvan a határozott, felismerhetetlen vonzalom a Megváltóhoz. Ha megbánjuk bűneinket, akkor egyik szemünket a bűnre, a másikat pedig a keresztre kell irányítanunk. Vagy még jobb, ha mindkét szemünk Krisztuson függ és az Ő szeretetének fényvilágában látjuk összes hamisságunkat. 

A bűn feletti valódi bánat leírhatatlan áldással jár. Senki sem mondhatja, hogy gyűlöli a bűnt, míg a bűnben él. A bánat feltárja előttünk a bűn rossz voltát, nemcsak gondolatban, hanem valóságos tapasztalatban: az égést szenvedett gyermekek félnek a tűztől. Annyira félünk tőle, mint a nemrég kirabolt ember fél a rablóktól. A bűn feletti valódi bánat magával hozza, hogy nagyon vigyázunk nyelvünkre, nehogy csak egy szót is elhirtelenkedjünk. Buzgón őrködünk mindennapi tetteink fölött, hogy a legkisebb dologban se vétkezzünk. Minden nap az estét azzal zárjuk, hogy őszintén és megalázkodva beismerjük, mily sokféleképen hibáztunk és minden reggel azzal a fohásszal ébredünk fel, hogy Isten óvjon meg az új napon új bűnöktől, nehogy megszomorítsuk Őt. 

A valóságos és őszinte bánat folyton tart. Aki szívből hisz, az halála napjáig bűnbánatot tart. Ez a csepegő forrás nem szárad ki. Minden gond elmúlik idővel, de ez a szívbeli bánat gyarapszik növekedésünkkel és annak keserűsége olyan kedves, hogy Istennek hálát adunk azért, hogy azt ízlelhetjük és elviselhetjük, míg egykor bemegyünk az örök nyugalomba.

Dicsőítések: Ne félj, mert megváltottalak,..


Signum - Ne félj, mert megváltottalak
https://www.youtube.com/watch?v=uuNHcIohz08


||: Ne félj, mert megváltottalak,
Neveden szólítottalak,
Karjaimba zártalak,
Örökre enyém vagy. :||

Viruló réteken át
Hűs forrás felé vezetlek,
Pásztorod vagyok,
Elveszni senkit sem hagyok
Karom feléd tárom, kiárad áldásom;
Nem rejtőzöm el,
Szívem a szívednek felel,
Amikor úgy érzed, nyomaszt az élet.

Ne félj...

Nem taszítalak el, amikor vétkezel,
Irgalmat lelsz a szívemben,
Örök feléd a hűségem,
Amerre jársz védlek, nyomodba lépek.
Nem rejtőzöm el, szeretetlángom átölel,
Ne félj, ha éjben jársz, hidd, hogy a fény vár rád!

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Jaj nekem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!” -(Zsoltárok 120, 5)



Mint keresztyénnek az istentelen világiak között kell élned és laknod, s nem sokat érsz vele, ha felkiáltasz: „Jaj nekem!”
Az Úr Jézus nem imádkozott azért, hogy ki legyél véve e világ közül. Tehát amit Ő nem kért részedre, az után nem is kell vágyakoznod. Sokkal jobb, ha szembeszállsz a nehéz megpróbáltatásokkal Úrnak erejében és küzdelmeid által megdicsőíted Őt. Az ellenség mindig lesben áll, hogy járásodban hibát és fogyatkozást fedezzen fel. Azért légy valóban szent. Gondold meg, hogy minden szem rajtad függ és hogy tőled többet várnak el, mint más embertől.

Törekedj arra, hogy ne szolgáltass alkalmat a megrovásra. Szóban és magaviseletben való őszinteséged legyen az az egyetlen szemrehányás, melyet neked tehetnek az emberek. Kényszerítsd ellenségeidet, mint Dániel, hogy azt mondják rólad: „Nem találhatunk ebben a Dánielben semmi okot, hanem ha valamit találunk Ő ellene az Ő Istenének törvényében”. Továbbá törekedj nemcsak állhatatosnak maradni, hanem áldásában működni is.
Talán azt gondolod: „ha kedvezőbb helyzetben volnék, úgy tehetnék szolgálatot az Úr ügyének, de ott, ahol most vagyok, nem tehetem a jót, melyet akarok”.

De minél rosszabbak azok az emberek, akik között laksz és élsz, annál szükségesebb részükre intésed. Ha elferdült érzelműek annál szükségesebb, hogy őket útbaigazítsd, mivel elfordultak, annál inkább törekedned kell gőgös szívüket az igazsághoz fordítani. Hol van az orvos helye, ha nem ott, ahol sok beteg van? Hol nyer a harcos dicsőséget máshol, mint a harc leghevesebb tüzében? S ha megfáradsz a bűnnel való küzdelemben, mellyel minden oldalról találkozol, gondold meg, hogy ezt a próbát valamennyi szentnek ki kellett állni.

Ők sem mentek a mennybe puhára kipárnázott nyugágyakon, így nem várhatod te sem, hogy utazásodat kényelmesebbé teheted, mint ők. Ők halálra adták magukat a harcmező halmain, s te sem fogsz koronát kapni, ha a nehéz harcot ki nem állod, mint a Jézus Krisztus jó vitéze. „Azért vigyázzatok, álljatok meg a hitben. Úgy cselekedjetek, mint férfiak, legyetek erősek.” „A hit által való nemes harcot harcold meg; ragaszkodj az örök élethez, melyre hívattattál is és nemes vallást tettél, sok bizonyságok előtt.”

Rómabeliekhez írt levél 12. rész 11.vers


1. Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.
2. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.
3. Mert a nékem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint a hogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, a mint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét.
4. Mert miképen egy testben sok tagunk van, minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete van:
5. Azonképen sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk.
6. Minthogy azért külön-külön ajándékaink vannak a nékünk adott kegyelem szerint, akár írásmagyarázás, a hitnek szabálya szerint teljesítsük;
7. Akár szolgálat, a szolgálatban; akár tanító, a tanításban;
8. Akár intő, az intésben; az adakozó szelídségben; az előljáró szorgalmatossággal; a könyörülő vídámsággal mívelje.
9. A szeretet képmutatás nélkül való legyen. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz.
10. Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek.
11. Az igyekezetben ne legyetek restek; lélekben buzgók legyetek; az Úrnak szolgáljatok.
12. A reménységben örvendezők; a háborúságban tűrők; a könyörgésben állhatatosak;
13. A szentek szükségeire adakozók legyetek; a vendégszeretetet gyakoroljátok.
14. Áldjátok azokat, a kik titeket kergetnek; áldjátok és ne átkozzátok.
15. Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal.
16. Egymás iránt ugyanazon indulattal legyetek; ne kevélykedjetek, hanem az alázatosakhoz szabjátok magatokat. Ne legyetek bölcsek timagatokban.
17. Senkinek gonoszért gonoszszal ne fizessetek. A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt.
18. Ha lehetséges, a mennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek.
19. Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr.
20. Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjuhozik, adj innia; mert ha ezt míveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére.
21. Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg.

2017. október 12., csütörtök

MAI IGE : Isten valóban létezik 2.rész

„Tekintsetek föl a magasba, és nézzétek: ki teremtette az ott levőket?” (Ézsaiás 40:26)

A világ nagy gondolkodói közül sokan nem csupán azt hiszik, hogy Isten létezik, de azt is, hogy ő teremtette a világmindenséget és annak lakóit. Tehát ha legközelebb valaki azt mondja neked, hogy csak a tudatlan és iskolázatlan emberek hisznek Istenben – ne dőlj be neki! Dr. Robert Jastrow, a NASA Goddard Űrkutatási Intézetének alapítója és igazgatója írta God and the Astronomers [Isten és a csillagászok] című sikerkönyvében: „A csillagászati bizonyíték alátámasztja a világ kezdetének bibliai nézetét… a részletek különböznek, de az alapvető elemek a csillagászat és a bibliai Teremtés beszámolójában ugyanazok… A tudomány bebizonyította, hogy a világmindenség egy bizonyos pillanatban létre robbant… Mi okozta ezt a hatást? Ki vagy mi helyezte el az anyagot vagy az energiát a mindenségben? A tudomány nem talál választ ezekre a kérdésekre… és egy tudós számára, aki az észérvek hatalmában hisz, a történet rossz álomként ér véget. Megmászta a tudatlanság hegyeit… éppen legyőzné a legmagasabb csúcsot, és ahogy átjut az utolsó sziklán, egy csapat teológus köszönti, akik már évszázadok óta ott üldögélnek.” Pierre-Simon Laplace, egy másik nagyszerű csillagász azt mondta, hogy az értelmes Isten mellett szóló bizonyítékok végtelenül nagyobb valószínűségűek, mint az, hogy egy pergamenre dobált sokféle íróeszköz véletlenszerűen létrehozná Homérosz Iliászát. Isten létére vonatkozó bizonyíték szemben azzal a bizonyítékkal, mely szerint nem ő a világegyetem teremtője, végtelen az egyhez. Le sem lehet mérni. Örülj hát, mert Isten valóban létezik. Elérhető és megközelíthető, ha időt szánsz az imádságra, és meghívod őt életedbe.

E.W. Kenyon: Az én nevemben ördögöket űztök 5.rész

Ennek a könyvnek legtöbb olvasója pontosan tudja, hogy milyen anyagi javai vannak.

Ha farmer vagy, pontosan tudod, mekkora földterület tartozik hozzád az adásvételi szerződés szerint.
Ha a városban van valami tulajdonod, vagy ha bérlő vagy, pontosan tudod, hogy hány szoba tartozik hozzád.
Ebben a mi kapzsi világunkban megpróbáljuk kihasználni minden tulajdonunkat; a szellemi világban
azonban milyen kevesen vagyunk tisztában azzal, hogy mi az, ami a miénk; így nem is élvezzük azt, ami jog szerint hozzánk tartozik.
Közülünk még a legbölcsebbek is csak nagyon keveset értenek meg a szellemi életből.
Emlékezzünk, mit mondott Jézus a tanítványoknak elmenetele előtt: „Az én nevemben ördögöket
űztök” , és azt se feledjük, hogy szolgálatának nagy részében a sötétség láthatatlan seregeivel folytatott harcot.
A természetesen gondolkodó ember, aki hallgatja az átlag prédikátor szónoklatait és olvassa a mai
vallásos írásokat, azt hiheti, hogy a démonok ma már nem is léteznek, vagy arra gondol, hogy ezek már csak a nagyvárosok nyomornegyedeiben sereglenek össze, és egész idejüket az emberiség alacsonyabb társadalmi rétegei között töltik.
Évekkel ezelőtt késztetést kaptam arra, hogy tanulmányozzam ezt a kérdést.
Úgy találtam, hogy az Írás nagyon is sokat tanít a démonokról, szokásaikról, hatásaikról és az emberek feletti hatalmukról. 

Amikor Pál az efézusi gyülekezetnek írt, elmondta nekik, hogy az ő harcuk „nem vér és test ellen van, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen.”
A Kolosséban lakókhoz ezt írja: „Köszönt titeket Epafrás, ki tiközületek való, Krisztusnak szolgája,
mindenkor tusakodván tiérettetek imádságaiban, hogy megállhassatok tökéletesen és teljes meggyőződéssel az Istennek minden akaratjában.”
Figyeljünk fel arra, hogy a tusakodván-nak fordított szó jelentése: birkózni, küzdeni, harcolni.
Kivel is harcolt ő? Kivel folyt ez a tusakodása?
Egészen biztos, hogy nem az Atyával! Az Atya örök célja az, hogy megáldja az embert.
Tudjuk, hogy az ima nem tudja megváltoztatni Isten célját; a szó hétköznapi értelmében semmiképpen sem.
Az ima felgyorsíthatja vagy ösztönözheti Istent, hogy segítségünkre jöjjön, vagy elérhetjük vele, hogy együttműködjön és együttérezzen velünk, segítsen minket a nehéz időkben, de a kinyilatkoztatások teljes során át érzékelhető az a tény, hogy létezik egy rejtett erő, ami intelligens módon Isten célja ellen hadakozik.
Saját szolgálatom során hosszú éveken keresztül nagyon sok nehézséggel kellett szembesülnöm;
persze lehet, hogy minden prédikátor és evangélista így van ezzel. Bizonyos emberek állandóan csak próbálkoztak, és úgy tűnt, hogy sohasem tudnak Istenben megnyugodni.
Ők voltak azok, akik mindig imát kértek magukért, de soha nem jutottak előbbre.
Másoknál úgy tűnt, hogy valóban megkapták a világosságot, de valami láthatatlan erő mégis
visszatartotta őket.
Ezek az emberek természetesen nagyon sok nehézséget okoztak nekem — azon törtem a fejem, miként segíthetnék nekik.
Történt egy napon, hogy rajtam kívülálló különös vezetésre megparancsoltam a láthatatlan erőnek,
hogy törjön meg az illető ember felett, akit fogva tart.
Jézus nevében imádkoztam.
Azt kiáltottam: „Jézus nevében megparancsolom, hogy a te erőd törjön meg ezen élet felett.”
Abban a pillanatban megszabadult az az ember, én pedig döbbenten álltam az eset előtt.
Különös félelem jött rám attól, hogy képes voltam működésbe hozni ezt a csodálatos erőt, csupán
azzal, hogy egyszerűen parancsot adtam Jézus nevében. Attól fogva, ahogy használtam Jézus nevét, számos döbbenetes eredményt tapasztalhattam meg az ébredési összejövetelek során.
Rájöttem, hogy sok ember azért nem tudta elfogadni Jézust személyes Megváltójának, mert démonikus erők megkötözöttségben tartották.
Az emberek éhesek; meg akarnak szabadulni a bűntől, vágyakoznak az örök életre, de sokan közülük
képtelenek megszabadulni azokból a kötöttségekből, amik fogva tartják őket.
Sok száz ember mondta már nekem: „Én nem lehetek keresztény. Szeretnék keresztény lenni, de
valami visszatart.”
Ilyenkor egyszerűen csak a vállukra tettem a kezem, és azt mondtam: „A názáreti Jézus nevében
megparancsolom a téged fogva tartó erőnek, hogy törjön meg. Most pedig az Ő hatalmas nevében állj lábra.”
Ők pedig örömkönnyek között engedelmeskedtek. 
Imádkoztam olyan emberekért, akiket szenvedélyek kerítettek hatalmukba — dohányzás, alkohol,
kéjvágyak —, és láttam, ahogy ők is megszabadultak ugyanabban a hatalmas névben.
Láttam olyan keresztényeket is, akik azelőtt képtelenek voltak nyilvános bizonyságtevésre vagy imára, mert úgy érezték, nem tudják a szájukat megnyitni, miközben a szívük szabadságért kiáltott.
Amikor emberekért imádkoztam ebben a névben és megparancsoltam az erőnek, hogy törjön meg,
szinte kivétel nélkül azonnal megszabadultak.
Láttam az isteni gyógyításnak néhány olyan esetét, ami felrázhatta volna az egész országot, ha az
emberek tudomást szereztek volna róla.
Egy majdnem teljesen vak nőt gyógyított meg Jézus nevének ereje, annyira, hogy ma már szemüveg nélkül olvas.
Mások súlyos szívbetegségből, és különböző bajokból gyógyultak meg.
Sokan viszont nagyon nehezen tudták átvenni a gyógyulásukat.
Több alkalommal imádkoztam értük, és rájöttem, az a baj velük, hogy meg vannak kötözve,
démonikus erők tartják őket fogságban. Ők akkor szabadultak meg, amikor azt mondtam: „Jézus nevében, démonok hagyjátok el ezt a testet!”
Ma csak akkor végezhetünk sikeres munkát, a hívők csak akkor élhetnek állandó győzelemben, ha
felismerjük, hogy a veszély forrását a démonikus erők jelentik, és hogy az őket legyőző erő Isten Fiának, a názáreti Jézusnak nevében van.
Minél hamarabb felismerjük azt, hogy a minket körülvevő légtér tele van ellenséges erőkkel, amik
megkísérlik tönkretenni az Atyával való közösségünket és hatástalanítani akarnak minket a mi mesterünk szolgálatában, annál jobb lesz nekünk. 

Három dolog szükséges ahhoz, hogy imádkozni tudjunk, megszabaduljunk és győzelmet arassunk a démonok felett. 

Először, Isten gyermekének kell lennünk.
Másodszor, nem szabad megvallatlan, vagy meg nem bocsátott bűnnek lennie a szívünkben, mert ha így van, a démonok csak nevetni fognak imáinkon.
Harmadszor, ismernünk kell Jézus nevének az erejét, és tudnunk kell használni azt.

Olvasd el figyelmesen az Apostolok cselekedeteit, és figyeld meg, hogyan használták a tanítványok e nevet. Kedves olvasó, ha az életed eddig csak kudarcokból állt, ha az ellenség ereje körülzárt, kelj fel most Jézus mindenható nevében, és rázd le magadról az ellenséget, szabadítsd meg magad, aztán menj és tegyél szabaddá másokat!
Az Ő nevében
Mit jelent az a kifejezés, hogy az Ő nevében?
Tudjuk, hogy az a kifejezés, Krisztusban, körülbelül százharmincszor található meg az Újszövetségben. Ez megmutatja nekünk a hívő helyzetét, törvényes jogát Isten programjában, illetve céljaiban, valamint családjában elfoglalt helyét.


Amikor Jézus megadta a korai egyháznak azt a jogot, hogy használja az Ő nevét, ez a jog azt jelentette, hogy ők fogják képviselni Őt. A hívők cselekszenek helyette, és amikor Jézus nevében imádkoznak, az olyan, mintha maga Jézus imádkozna. 
Ez azt jelenti, hogy mi átvesszük Krisztus helyét, és Krisztus képviselőjeként cselekszünk.
Krisztus jelenleg az Atya jobbján van, mi pedig itt vagyunk, mint az Ő képviselői, nemcsak
egyetemesen, hanem egyénileg is.
Amikor Jézus nevében imádkozunk, átvesszük a távollévő Krisztus helyét; használjuk az Ő nevét,
használjuk az Ő hatalmát, hogy véghezvigyük az Ő akaratát a földön.
Amikor azt mondjuk: „Atyám, mi ezt kérjük Jézus nevében” , akkor mint Jézus képviselői
imádkozunk.
Ilyenkor ezt mondjuk: „Atyám, Jézus ott van fent a Te jobb kezed felől, és Ő meghatalmazást adott
nekünk, hogy hajtsuk végre a Te akaratodat a földön. Most itt van ez a nagy szükség. Mi megkérünk Téged
az Ő nevében, hogy töltsd be ezt a szükséget.”
Ez lehet anyagi szükség, lehet szolgálatra való erő, lehet lelkek üdvössége, betegek gyógyulása — mi vesszük át Jézus helyét, és használjuk Jézus nevét éppúgy, mintha maga Jézus lenne itt.
Az egyedüli különbség: ahelyett, hogy Jézus tenné, most mi tesszük ezt helyette, az Ő parancsolatára.
Ő ugyanazt a hatalmat adta nekünk, ami neki volt, amikor itt járt a földön, és a hívőnek Krisztusban való helye megadja számára ugyanazt a rangot az Atyánál, ami Krisztusé volt itt a földön.
Jézus nevének korlátlan használata felfedi előttünk azt a végtelen bizalmat, amit az Atya az egyházba helyezett. Ez már önmagában hatalmas kihívás.
Az az egyszerűség, amivel Péter használta Jézus nevét az Apostolok cselekedeteiben, arra enged
következtetni, hogy Péter tisztában volt azzal, hogy Ő Jézus helyett cselekszik, ugyanazzal a hatalommal, ami Jézusnak volt.
Figyeljük meg, még imádkozni sem kezdett el a betegekért, egyszerűen csak azt mondta: „Jézus
nevében kelj fel és járj!”
Itt még burkolt célzás sincs arra, hogy megpróbált volna valamiféle „hitet” alkalmazni. Ez az egész
nagyon egyszerűnek tűnt a korai egyház számára — ők emlékeztek arra, amit a Mester mondott, és amit Őmondott, azt igazságnak fogadták el.
Hiszen Ő azt mondta: „Akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.”
Nem folytattak efelől vitákat, nem aggodalmaskodtak emiatt, nem kezdték el kielemezni, hogy vajon mit jelenthet ez — egyszerűen csak elfogadták és cselekedtek Jézus szavai alapján.
Ők még nem tudtak mindarról, amit később Pál kijelentett nekünk a Római, a Galata és az Efézusi
levelekben, azt viszont tudták, hogy Jézus megadta nekik azt a jogot, hogy használják az Ő nevét, és ők gyermeki egyszerűséggel éltek is ezzel.
Azt hiszem, nekünk is ezt kellene ma tennünk.
Az én nevemben ördögöket űztök, az én nevemben kezeteket a betegekre teszitek, és azok
meggyógyulnak. 

Ez a hívőknek szól, és mi hívők vagyunk.
„Akármit kértek az Atyától, az én nevemben, Ő megadja néktek” — ez egy olyan egyszerű kijelentés, amit bárki megérthet.
Mi nyilvánosan bele lettünk keresztelve ebbe a névbe. Szellemi értelemben is meg lettünk keresztelve: Krisztusba lettünk helyezve az újjászületés által, így mi most már a szőlőtőben vagyunk, annak egyik szőlővesszeje vagyunk, a szőlőtő pedig maga Krisztus.
Mi Krisztusban vagyunk, és mivel Krisztusban vagyunk, megvan a jogunk, hogy használjuk az Ő
nevét! Így ebben a névben cselekszünk, mint képviselők, teljes törvényességgel.
Ez dicsőíti meg az Atyát, ez magasztalja fel Jézust, ez ad választ az emberiség szükségeire.
Ez a természetfeletti erő minden hívő rendelkezésére áll.
Ez nem képzettség vagy felszenteltség kérdése, ez pusztán annak a megértése, hogy mi a valóságos
helyem Krisztusban, és hogy használom-e azt az erőt, ami nekem, és minden más hívőnek törvényesen megadatott.
Milyen hatalmasak Isten csodái és az Ő kegyelme!


Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Szívembe rejtettem a te beszédedet.” -(Zsoltárok 119,11)

Van idő, amikor a magány elviselhetőbb a társaságnál és a hallgatás jobb a beszédnél. 

Jobb keresztyének volnánk, ha gyakrabban egyedül lennénk az Úrra várakozva és az Ő igéjének megfigyelése által szellemi erőt gyűjtenénk az Ő szolgálatában való munkához
Már csak azért is kellene az isteni dolgokon elmélkednünk, mert csak ezen az úton meríthetünk abból igazi táplálékot. Az igazság hasonló a szőlőfürthöz. Ha bort akarunk belőle készíteni, össze kell azt zúzni; ki kell taposni és ismételten kipréselni. A taposó lábainak keményen meg kell nyomni a szőlőszemeket, egyébként nem folyik ki a must. Jól össze kell zúzni a fürtöket, másként sok veszne kárba a felséges italból. 

Így kell kinyomni az igazság szőlőfürtjeit is tudakozó megfigyelésünkkel, ha a vigasz borát akarjuk abból nyerni. Testünk nemcsak abból él, hogy eledelt vesz szájába, hanem csakis az emésztés által erősödnek meg az izmok és az inak, az idegek és a csontok. 
Csak az emésztés által válik a külső táplálék a belső élet fenntartó eszközévé. Lelkünk nem tápláltatik csupán azáltal, hogy egy ideig ezt, majd meg amazt hallja, ami vonatkozással van az isteni igazságra. Hanem a hallás és olvasás, a figyelem és tanulás belső feldolgozást kíván, hogy azáltal áldásos hatását teljes mértékben kifejthesse. 

Az igazság e belső feldolgozása főként azon alapszik, hogy azokat szívünkben forgatjuk. 
Mi az oka, hogy némely keresztyén a sok prédikáció dacára, melyeket hallott, olyan lassan halad előre az isteni életben? Mivel a magányban végzendő imát elhanyagolják, és nem adják neki magukat komolysággal és buzgósággal az Isten igéjén való elmélkedésnek. 
Szeretik a búzát, de nem tisztítják meg. Szeretnék, ha volna gabonájuk, de nem mennek ki a mezőre, hogy gabonát arassanak. A gyümölcs a fán függ, de ők nem akarják leszakítani. A víz lábaiknál folyik, de nem akarnak lehajolni, hogy abból igyanak. 
Az ilyen balgatagságtól ments meg, óh, Urunk! Legyen ez mai elhatározásunk: „Szívembe rejtettem a te beszédedet”.

Köszöntünk Szent Szellem!:AZ ALAPTALAN FÉLELEM

"Azt hallottam felőled, hogy Isteni lélek, világos értelem és rendkívüli bölcsesség van benned."(Dániel könyve 5:14;)

Amikor az emberiség nagy partija véget ér, az elveszettek a sziklákhoz és hegyekhez fognak kiáltani, hogy azok rejtsék el őket a Bárány haragja elől (Jelenések könyve 6:15-17).

Csak a nagyon mélyen félő emberek tudnak megijedni egy báránytól, de akik majd végleg visszautasítják Isten Lelkét, emiatt érzett határtalan kétségbeesésükben attól a csodálatos Lénytől is rettegni fognak, aki a legtöbbet segíthetett volna nekik.

Amikor ellátogattam Irakba, ott ültem az ősi Babilon romjai között, és újra elolvastam azt a világos és precíz üzenetet, amit a Szentlélek adott Dánielnek.
Itt, a birodalom utolsó óráiban Isten feltárta mindazokat a kulcsokat, amelyek segítenek elkerülni azt a félelmet, ami a világtörténelem végén teljesen önpusztító lesz. Hallgassuk meg, ahogy a próféta - Szentlélektől telve - félelem nélkül beszél a királlyal!

Figyeljük meg: először is Dánielt nem lehetett megvesztegetni, hogy fogadja el a világ által felkínált ajándékokat (Dn 5:17).
Ha ezt eszünkbe véssük, a gonosz hatalmak végül nem tarthatnak majd igényt ránk.
Másodszor Dániel elismerte, hogy a tisztesség és a tekintély valójában a Mindenható kezében van (5:21).
A bizottságokat, tanácsokat, választótestületeket meg lehet vesztegetni, tagjai hibákat követhetnek el, de örök életünk végső eldöntése az Úrtól függ. 
Harmadsorban amíg Isten uralmát el nem ismerjük szívünkben, addig ott csak őrültség és ostobaság lakik (5:27).
Negyedjére a valódi nagyság abból származik, ha őszintén megalázzuk magunkat Teremtőnk előtt (5:22).
Jézus keresztjénél térdelve életünk lehető legmagasabb csúcsán vagyunk!
Ötödször a valódi Istentisztelet meggyalázásának az az eredménye, hogy hamis bálványokkal fogunk manipulálni. 
Ha nem imádjuk Istent Lélekben és igazságban, akkor nyitottak leszünk a vallási materializmus, az üres szentimentalizmus és a rideg formaságok felé.
Végezetül pedig ha nem ismerjük el azt, hogy az Atya megszerezte Krisztus vére által a tulajdonjogot életünk felett, és nem Őt dicsőítjük meg testünkben és lelkünkben (5:23; IKor 6:19-20), akkor jövőnk csak az örök megsemmisülés tragédiája lehet (Dn 5:30).
Dicsőítsük az Urat azért, hogy engedhetjük a Szentléleknek szívünk falára írnia az élet csodálatos szavait! Az Üdvözítő "megméretett a mérlegen", és mindannyiunk helyett elégnek találtatott!

Imádság a mai napra
"Atyám, elismerem, hogy Te vagy egész lényem alkotója és fenntartója. A tiéd minden dicsőség!

/Minden elmúlik, de Krisztus él!/Itt jár az Úr

Minden elmúlik, de Krisztus él!

https://www.youtube.com/watch?v=5Q7dIR277x8


Amikor köddé válnak derűs álmaim,
És összetörve állok sorsom romjain,
Homályos utam végén felvillan egy kis fény:
Krisztus él! Krisztus él!
Refr:
Megváltóm, Királyom, Uram, aki nem felejtett el,
Most is megvigasztal Ő és fogja a kezem.
Kőszikla a viharban, a bánatban remény,
Minden elmúlik, de Krisztus él!
Krisztus él!
Mikor fáradt csendben nyomaszt a bús magány
És gondoktól terhelten kóborlok tétován
A Szent Szellem megszólít, s fülembe súg:
Ne félj! Krisztus Él! KRISZTUS ÉL!
Refr.:
Megváltóm, Királyom, Uram…

Napi Ige, Napi Gondolat

Napi ige:

Szélesítsd ki sátorhelyed,bátran terjeszd ki hajlékod határait,ne félj.Sátraid köteleit nyújtsd meg, cövekeit verd le jó erősen, mert terjeszkedni fogsz jobbra is, balra is! - (Ésaiás 54:2-3)




Napi Gondolat:

Máté 14:29-31 Mire ő így szólt: "Jöjj!" Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vízen, és Jézus felé ment. Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: "Uram, ments meg!" Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: "Kicsinyhitű, miért kételkedtél?"

Hitben növekednünk kell, ez viszont magába foglalja azt a döntést hogy kockáztatunk.
Amikor hittel kilépünk egy számunkra ismeretlen területre, mindig fennáll a bukás lehetősége.
Péter valóban elbukott amikor elkezdett merülni? Egy bizonyos szempontból igen, mert a hite nem volt elég erős. A kétségei erősebbek voltak. Látta a szelet, és elkezdett erre összpontosítani.
Eredmény....lassú merülés. Mit tett Jézus? Azonnal kinyújtotta a kezét és megragadta őt.

De mi a helyzet a többi tanítvánnyal? Akik a csónakból szemlélték az eseményt?
Ők semmit sem kockáztattak, megmaradtak a kis komfortzónájukban, de nem is tapasztalták meg azt az érzést hogy milyen lehet a vízen járni.

Jól jegyezd meg: Jézus a csónakban alszik, és a vízen jár!
Ha találkozni akarsz vele, ki kell lépned a komfortzónádból, és hittel el kell indulnod a Mester felé.
Ő ott van kint, és rád vár. Arra vár hogy segíthessen, ha a félelem a hatalmába kerít.
Járj hát a gondok és terhek tengerén!

A Jézus nevében!

Ámen!







2017. október 11., szerda

Zsidókhoz írt levél 1. rész


1. Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által,
2. A kit tett mindennek örökösévé, a ki által a világot is teremtette,
3. A ki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget, a ki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban,
4. Annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, a mennyivel különb nevet örökölt azoknál.
5. Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, én ma szűltelek téged? és ismét: Én leszek néki Atyja és ő lesz nékem Fiam?
6. Viszont mikor behozza az ő elsőszülöttét a világba, így szól: És imádják őt az Istennek minden angyalai.
7. És bár az angyalokról így szól: Ki az ő angyalait szelekké teszi és az ő szolgáit tűz lángjává,
8. Ámde a Fiúról így: A te királyi széked óh Isten örökkön örökké. Igazságnak pálczája a te országodnak pálczája.
9. Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot: annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett.
10. És: Te Uram kezdetben alapítottad a földet és a te kezeidnek művei az egek;
11. Azok elvesznek, de te megmaradsz, és mindazok, mint a ruha megavulnak.
12. És palástként összehajtod azokat és elváltoznak, te pedig ugyanaz vagy és a te esztendeid el nem fogynak.
13. Melyik angyalnak mondotta pedig valaha: Ülj az én jobbkezem felől, míglen ellenségeidet lábaidnak zsámolyává teszem?
14. Avagy nem szolgáló lelkek-é mindazok, elküldve szolgálatra azokért, a kik örökölni fogják az idvességet?

Andrew Wommack-Igazságos ítélet

“Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! ” (Máté 7:1)



Bár gyakran halljuk, hogy nem szabad másokat ítélnünk, a Bibliában sok példa van arra, hogy emberek megítéltek másokat. Pál azért imádkozott, hogy a szeretetünk mindinkább bővölködjön ítéletben (Filippi 1:9.)


Jézus és a tanítványok is beszéltek az ítéletről. Tehát az ítéletnek van egy rossz és egy jó módja.

A Lukács 12:56-57-ben Jézus felcserélhető módon használja a megkülönböztet és ítél szavakat. Bizonyára semmi helytelen sincs abban, ha felismerjük vagy szellemileg értékeljük a helyzetet, embereket. Sőt, meg is kell vizsgálnunk a szellemeket. (1. János 4:1.)  
Az ítélet, mint megkülönböztetés jó. Az ítélet kárhoztató típusa az, ami helytelen.
Az emberekre kimondott ítélettől tartózkodnunk kell, tudván azt, hogy csak Ő tud tökéletes ítéletet hozni. (Róma 2:2; Jelenések 20:13.)
Jézus nem tiltja az ítéletet, de figyelmeztet bennünket, hogy legyünk óvatosak azzal, ahogy ítélünk, mivel ugyanúgy leszünk mi is megítélve. 
Bizonyos esetekben elmarasztaló ítéletet kell hoznunk, ahogy Pál is megtette, vagy ahogy a bírák ma is megteszik. A pásztoroknak és véneknek felelősségük, hogy megfeddjék, fegyelmezzék a gyülekezet tagjait, de nem vehetik könnyedén ezt a dolgot. Az ítéletnek nem az embert, hanem a cselekedetét kell érintenie. Ez a figyelmeztetés arra bátorít bennünket, hogy legyünk bizonyosak abban, amit az Úrtól hallottunk.  
Nem szabad a saját csalódottságunkból vagy személyes előítéletünkből szólnunk.
Minden kereszténynek szüksége van Isten bölcsességére az ítélethozatallal kapcsolatban.
Biztos lehetsz benne, hogy a Szent Szellem segíteni fog abban, hogy szellemi módon különböztesd meg vagy ítéld meg a helyzeteket, embereket, majd bátorságot és együttérzést ad, hogy Isten beszéde szerint cselekedhes.

Csendes percek Istennel: Amikor Isten nem válaszol az imáinkra…

,,Hallgasd meg panaszomat, Istenem, figyelj imádságomra. A föld végéről kiáltok hozzád, mert elepedt a szívem. Vezess el engem a kősziklára, mert az igen magas nekem!,, -61. Zsoltár, 1,2

Nagyon gyötrő érzés, amikor Isten nem válaszol az imámra, időnként szinte elviselhetetlen.

Egyik percben még teljes szívemből bízni akarok Istenben.

A következő percben pedig már azt érzem, hogy távolodom Tőle. A „miért” kérdések dörömbölnek bennem. A szívem sajog. A könnyem patakokban folyik.

Éreztél már így?

Nem akarom elbagatellizálni ezt a küzdelmet. Nagyon jól tudom a hozzánk beérkező ima kérésekből, hogy sokan nagyon nehéz élethelyzetben vagyunk. A válaszok gyakran szívszorítóak vagy nehezen érthetők.

Szeretném megosztani veletek, hogy akkor, amikor Isten hallgatni tűnik, nekem mi szokott segíteni:

- Időnként semmi kedved sincs Istent keresni, mégis szorosan ragaszkodj Hozzá

Amikor oly nagy szükségem van Isten visszajelzésére, és Ő mégis hallgat, akkor gyakran elkedvetlenedem és a lelki életemet hanyagolom el. Nem megyek gyülekezetbe. Felteszem a Bibliámat a polcra. És engedem, hogy egyre több idő teljen el az imáim között.

Az alapigénk mégis arra emlékeztet bennünket, hogy amikor a szívünk összeszorul és a lelkünk háborog, szaladjunk Istenhez, és ne távolodjunk el tőle : „föld végéről kiáltok hozzád, mert elepedt a szívem. Vezess el engem a kősziklára”

A Biblia biztosít bennünket arról, hogy meg fogjuk találni Istent, ha teljes szívvel keressük Őt:
„Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám.” (Jeremiás 29:13) A teljes szív magában foglalja az összetört részeket is. Mindent tegyél le Előtte.

Ő kezelni tudja az őszinteségedet, és válaszolni fog neked. Nekünk azonban az igazságot kell keresnünk, és a forrásához kell mennünk. Járj gyülekezetbe. Hallgass dicsőítő zenét. Olvasd a Bibliát, tanulj meg igeverseket és ne szűnj meg beszélgetni a te Isteneddel.

- Hangosan dicsőítsd Istent, még akkor is amikor legszívesebben csak panaszkodnál.

Nehéz élethelyzeted közepette találj apró, talán lényegtelennek tűnő dolgokat, amiért dicsőítheted Istent. Nem arra biztatlak, hogy adj hálát a nehézségért, hanem arra, hogy találd meg az egyszerű dolgokat, amelyek áldásként vannak jelen az életedben, és adj hálát értük. Egy gyermek nevetése. Egy virágzó bokor. A pléd melege. Minden egyes lélegzetvételed.

A 40. Zsoltár 3. verse arra emlékeztet, hogy Isten egy új éneket fog nekünk adni, ha a dicsőítés a mindennapunk részévé fog válni: „Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az URat, és bíznak benne.”

- Keress olyan társaságot, ahol az Igazságot hallhatod

Hallgass a barátodra, akik az Igazságot képviseli. Maradj kapcsolatban vele. Engedd, hogy az Igazság szava jelen legyen az életedben, még akkor is, amikor belefáradtál hallani azt. Állj meg a hite árnyékában, amikor úgy érzed, hogy a saját hited túl gyenge. Engedd, hogy újra és újra visszavezessen Istenhez. A Példabeszédek könyve 12. fejezetének a 26. versének az első része így szól: „Az igaz utat tud mutatni másnak is…”

Természetes, hogy időnként össze vagyunk zavarodva, és iszonyatosan fáj az, ami bennünket ér. A mi Istenünk hatalmas, és kezelni tudja az érzelmeinket. De ne engedd, hogy ezek az érzelmek eltávolítsanak Istentől és az Ő Igazságától. Keresd Őt. Dicsőítsd Őt. És keresd az Igazságot képviselők társaságát.

Ha így igyekszel Istennél maradni, akkor készen fogsz állni, hogy meghalld az Ő válaszát, amikor megérkezik az.

Drága Uram! Köszönöm, hogy te meghallod minden „Miért?” kérdésemet, amit feléd kiáltok. Bocsáss meg nekem, amikor eltávolodom Tőled, és a Szavadtól. Szeretnék egyre inkább bízni Benned. Jézus nevében, Ámen

Igék a mai napra:

,,Szeretem az URat, mert meghallgatja könyörgésem szavát. Felém fordította fülét, ezért őt hívom segítségül, amíg csak élek.,, 116. Zsoltár 1,2

,,Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!,, 42. Zsoltár 11.


Forrás: Proverbs31 Ministries Devotions, Lysa TerKeurst: When God Isn’t Answering Our Prayers, September 28, 2017. www.proverbs31.org
Fotó: Pinterest.com

Isten csodálatos kegyelme: A dicsőség királya

„Ti, kapuk, emeljétek fel fejeteket, és emelkedjetek fel, ti, örökkévaló ajtók; hadd menjen be a dicsőség királya. Kicsoda ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, az erős hadakozó Úr.” (Zsolt 24:7-8)

Krisztus emberi formát öltött Istenként jött el Földünkre. A szentek királyaként vitetett fel a Mennybe. Ez méltó volt nemes jelleméhez. Győztesként és fenséges harcosként távozott, s közben foglyokat vitt magával. A mennyei sereg kísérete vette körül, dicséret és örömkiáltások közepette.

Azon túl, hogy a tanítványok látták Uruk felemelkedését, az angyaloktól bizonyságot kaptak arról, miszerint Jézus azért ment el, hogy elfoglalja Atyja trónját a Mennyben... Halandó szemek nem láthatták a mennyei kíséret fényességét és Isten dicsőséges kapuinak megnyílását Jézus fogadásakor. A tanítványok nem tudták volna elviselni a látványt, ha Krisztus Mennybe menetelének útja minden dicsőséges részletében eléjük tárulhatott volna...

Érzékeiket nem volt szabad annyira elbűvölni a Menny dicsőségével, hogy szem elől tévesszék Krisztus Földünkön tanúsított jellemét, amelyet nekik is követniük kellett. Világosan maguk előtt kellett tartaniuk Jézus életének szépségét és fenségét, jellemvonásainak tökéletes összhangját, isteni és emberi természetének titokzatos egységét... A földről való felemeltetésének látványa összhangban állt életének szelídségével és csöndességével.

Nagy öröm volt a tanítványok számára annak tudata, hogy ily csodálatos barátjuk van a Mennyben, aki közbenjár értük. Krisztus felemeltetésének látványa után minden, a Mennyről alkotott nézetük és gondolatuk megváltozott. .. Immár jövőbeni otthonukként tekintettek a Mennyre, ahol Jézus helyet készít a számukra. Imájukat új lelkület hatotta át, hiszen az imádságon keresztül Megváltójukkal léphettek kapcsolatba...

Hirdetniük kellett az evangéliumot, beszélniük kellett az emberként köztük járt Krisztusról, a fájdalmak férfijáról, a gonosz kezek által megragadott, megalázott és felfeszített Krisztusról, majd a feltámadottról, aki a Mennybe emelkedett, hogy az Atya jelenlétében az ember közbenjárója legyen. Krisztusról, aki újra el fog jönni hatalommal és dicsőséggel az ég felhőiben.

MAI IGE: Isten valóban létezik 1.rész

„Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.” (Zsoltárok 46:2)
A Biblia azt mondja, hogy Isten mindig jelen van, ha segíteni kell a bajban. Persze ehhez előbb el kell hinned, hogy Isten tényleg létezik, különben legjobb esetben is csak a szerencsében vagy emberi segítségben bízhatsz. Szerinted ezzel meddig juthatsz el? Amikor az orvos azt mondja, hogy már semmit sem tud tenni egy szerettedért, kihez fordulsz? Amikor problémáidra nem találsz választ, és útmutatásra van szükséged, hol találhatod? Amikor bűntudat mardos, békére és megbocsátásra vágysz, ki fogja megadni neked? Ha kizárod Istent az életedből, te magad leszel a saját isteneddé, mert nem ismersz el a világegyetemben önmagadnál nagyobb hatalmat. Most már érted, miért mondja a Biblia: „Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten!” (Zsoltárok 14:1). Ostobaság elvágni magadat a világmindenség legnagyobb segítségforrásától! A következő néhány napban Isten létéről fogunk beszélgetni, és arról, miért kellene benne bíznod. 
Először nézzük a csillagászatot. A Bibliában azt olvassuk: „Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny. Nappal a nappalnak adja át e szót, éjjel az éjjelnek adja tudtul. Nincs szó és nincs beszéd, hangjuk sem hallatszik, mégis eljut hangjuk az egész földre, szavuk a világ végéig.” (Zsoltárok 19:2–5). 
Pál azt írja: „Mert ami megismerhető Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Láthatatlan valóját, azaz örök hatalmát és istenségét meglátja alkotásain az értelem a világ teremtésétől fogva. Ezért nincs mentségük, mert bár Istent ismerték, mégsem dicsőítették vagy áldották…” (Róma 1:19–21 RÚF). Van Isten – és neked személyes kapcsolatod lehet vele.

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.” -(Jeremiás siralmai 3,41)

Már imáink végzése is mutatja nekünk méltatlanságunkat és ez igen üdvös tudat az olyan gőgös lényeknek, mint mi vagyunk.

Ha Isten anélkül részesítene kegyében, hogy kénytelenek volnánk azért imádkozni, úgy soha sem tapasztalnánk szegénységünket, mivel a valódi ima az elrejtett szegénység nyilvánulása. Mivel az isteni gazdagsághoz folyamodik, tehát az emberi szűkölködés megvallása az. A keresztyén legegészségesebb állapota abban áll, hogy saját énjében mindig ürességet érez és folyton az Úrtól függ szükségeit illetőleg, hogy lelkében mindenkor szegény, Jézusban pedig gazdag; saját lénye bágyadt, mint a víz, de Isten által erős, nagy dolgok véghezvitelére. Az ima áldása onnan ered, hogy Isten tisztelete által a teremtmény az őt megillető helyre áll, t.i. a porba. Az ima már magában véve, eltekintve a meghallgattatástól, melyben része lesz, nagy jótétemény a keresztyén számára. Miként a futó naponkénti gyakorlat által edzi magát a versenyfutásra, akként nyerünk mi új erőt az ima megszentelt munkája által. 

Az ima megtollasítja az ifjú sasok szárnyait, hogy megtanuljanak a felhőkön felülemelkedni. Az ima felövezi Isten vitézeinek derekát és magukat küldi a harcba megedzett inakkal és fokozott bátorsággal. A buzgó imádkozó úgy jön elő imakamrájából, miképpen feljön a nap az ő ágyasházából a világ végéről, mint egy hős és örömmel futja meg útját. 
Az ima Mózes felemelt keze, mely érzékenyebben veri meg az amálekitákat, mint Józsué fegyvere. Ez az a nyíl, melyet a király a próféta parancsára kelet felé lő, az Úr üdvének nyila, az üdvösség nyila az asszírok ellen. 
Az ima isteni erővel övezi fel az emberi gyengeséget, az emberi balgatagságot mennyei bölcsességgé változtatja, és Isten békességét adományozza a megpróbált halandónak. 
Nem tudunk olyasmit, amire az ima nem volna képes! 
Hála Neked nagy Isten a Te kegyelmi trónodért, mert az csodálatos jóságod és nyájasságod gyönyörű bizonyítéka. 
Állj mellettünk e napon, hogy azt az egész napon valóban magunkévá tehessük.

Zsoltárok könyve 139. rész 14.vers


1. Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
2. Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
3. Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
4. Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
5. Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
6. Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
7. Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
8. Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.
9. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
10. Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
11. Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
12. A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
13. Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
14. Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
15. Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
16. Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
17. És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
18. Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
19. Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
20. A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
21. Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
22. Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
23. Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
24. És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!

2017. október 10., kedd

E.W. Kenyon: Jézus csodálatos neve 4.rész

A név használata

Sokat segíthet nekünk, ha tanulmányozzuk a név jelentőségét az üdvösség tervében, és azt, hogy
milyen helyet foglal el a név a hívő keresztény életében. 

„Szülsz pedig fiat, és nevezed annak nevét Jézusnak, mert Ő szabadítja meg az Ő népét annak bűneiből. Ímé a szűz fogan méhében és szül fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten.” (Mát. 1:21,23)
Ez a név, Jézus, elválaszthatatlanul összekapcsolódott az üdvösséggel.
Milyen csodálatos hangzása van ennek a névnek a bűnbánó lélek számára.
„És nincsen senki másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.” (ApCsel. 4:12) 

Ez az egyetlen név, amin keresztül a bűnös közelíthet a hatalmas Atya Istenhez. Ez az egyetlen név,
ami meghallgatást ad számára, és ez az egyetlen név, ami felfedi számára Jézus közbenjárói szolgálatát.
„Megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében.”
„Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében, a bűnöknek eltörlésére és veszitek a Szent Szellem ajándékát.”

Nekünk nemcsak üdvösségünk van a név által, hanem a hívő bele is keresztelkedik a névbe.
Ugyanabban a versben találjuk azt is, hogy mi nemcsak belekeresztelkedtünk a névbe, hanem a név
alapján fogjuk megkapni a Szent Szellem ajándékát.
Jézus azt is megengedte nekünk, hogy az imában használjuk az Ő nevét.
„És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt. Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.” (Ján. 14:13–15)
„Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti
örömetek teljes legyen.”
(Ján. 16:24)
Az ApCsel. 3:6-ban halljuk, amint Péter azt mondja: „Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem
amim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!”

Az emberek belekeresztelkednek a névbe, az emberek imádkoznak a névben, és ebben a névben a
bénák és magatehetetlenek felkelnek és járnak.
Az ApCsel. 16:18-ban látjuk, amint Pál apostol démont űz ki egy megszállott lányból; a lány
megszabadul, és ez az eset alapjaiban rázza meg Efézus városát.
Milyen hatalmas erőt jelent ez a név a mai egyház számára is!
„Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mát. 18:20)
A gyülekezet ezt megtanulta hajdan; amikor összejöttek, mindig ebben a névben jöttek össze.
Milyen különös ámulat szállhatott a tanítványok szívére, amikor tudatára ébredtek annak, hogy az ő
kis összejöveteleik során ez a név a középpont, ami körül forog minden!
 
Imáikat ebben a névben mondták el, és ebben a névben gyógyultak meg a betegek, ebben a névben űzték ki a démonokat, és ebben a névben szállt le a Szent Szellem a hívőkre, ebben a névben imádták Istent; ebben a névben — az Ő távollévő Uruk nevében — végezte a korai egyház minden munkáját. 
A Kolosse 3:17-ből megtanulták, hogy mindent ebben névben tegyenek.
Az Efezus 5:20 alapján megtanulták, hogy mindenkor, mindenért hálát adjanak ebben a névben.
Az I. Korinthus 6:11-ből megtudták, hogy Isten megmosta, megszentelte és megigazította őket ebben a névben.

A Zsidó 13:15 alapján megtanulták, hogy vallást tegyenek az Ő nevéről.
A Jakab 5:14-ből megtanulták, hogy megkenjék a betegeket az Úr nevében.

Az I. János 3:23-ból megtudták: „Ez pedig az Ő parancsolata, hogy higgyünk az Ő fiának, a Jézus
Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nékünk.”

Az volt az új parancsolat, hogy szeressék egymást és higgyenek a névben.
Láthatjuk ebből, hogy azokban a korai napokban Jézus neve úgy áthatotta az egyház életének minden területét; olyan teret nyert gondolataikban, imáikban és prédikációjukban, ahogy az ma teljesen ismeretlen előttünk.
Az Úr nyissa meg szívünk szemeit, hogy megismerjük Isten dicsőségének azt a gazdagságát, ami el van rejtve ebben a névben.

Zsoltárok 149. rész 4.vers

,,Mert gyönyörködik népében az Örökkévaló, szabadításával dicsőíti meg az elnyomottakat!,, (Zsoltárok 149:4)

Zsoltárok 149:4 Mert kedveli az Úr az õ népét, a szenvedõket szabadulással dicsõíti meg. / Hungarian Károli (KAR)
Psalm 149:4 For the Lord takes delight in his people; he crowns the humble with victory. / (NIV)
Псалтирь 149:4 ибо благоволит Господь к народу Своему, прославляет смиренных спасением. / Russian (RUSV)
Psalmii 149:4 Căci Domnul Îşi găseşte plăcerea în poporul Său;
El îi încununează pe cei smeriţi cu izbăvire. (NTLR)
Psaumes 149:4 En effet, l’Eternel prend plaisir en son peuple,
il accorde aux humbles le salut pour parure. / Segond 21
4 כִּֽי־רוֹצֶ֣ה יְהוָ֣ה בְּעַמּ֑וֹ יְפָאֵ֥ר עֲ֝נָוִ֗ים בִּישׁוּעָֽה׃

Csendes percek: ISTEN ÁLLHATATOS SZERETETE

,,Jó és igaz az ÚR, ezért megmutatja a vétkeseknek a jó utat.
Az alázatosakat igazságosan vezeti, és az ő útjára tanítja az alázatosakat.
Az ÚR minden ösvénye szeretet és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit.
A te nevedért, ó URam, bocsásd meg bűneimet, mert sok van!
Azt az embert, aki féli az URat, oktatja ő, hogy melyik utat válassza.,, Zsolt 25,8-12.

,,Az Úr minden ösvénye szeretet és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit.,, 
(Zsolt 25,10)

1999 óta emlőrákom van. Elszántam magam a műtétre, melynek során eltávolítják a tumort, megakadályozva ezzel a rák szétterjedését. A számos kemoterápiás kezelés során minden egyes alkalommal erőmet csökkentő mellékhatások jelentkeztek. Testem változott: kezeim, lábaim, körmeim sötétek lettek, hajam kihullott.
Fizikálisan és mentálisan is szenvedtem, de Istenbe vetett hitem segített, hogy erős és stabil maradjak. Amikor megtudtam, hogy rákos vagyok, és kezeléseken kell keresztülmennem, imával és bibliaolvasással töltöttem időmet. Könyörögtem, és kértem hívő testvéreimet, imádkozzanak velem, hogy Isten meghallja kiáltásom. A Biblia bátorságot adott, emlékeztetett, hogy a választ, amit keresek, Istennél találom meg.
Ez idő alatt, 18 évvel ezelőtt, Isten életre szóló feladatot adott nekem: az ige hirdetését. Most az életemet egy Istentől kapott áldásnak tekintem. Amikor testileg-lelkileg is bajban vagyunk, Isten könyörületességére támaszkodhatunk, és alázattal fogadhatjuk az ő kegyelmét. Ahogyan a zsoltáros írta: "Jó és igaz az Úr..." (Zsolt 25,8)

Imádság: Köszönjük, Istenünk, a gyógyítást, a jóságot, a méltányosságot és az állhatatos szeretet. Ámen.

Az élet Isten áldása.
Nitraporn Laddakornbhand (Chiang Mai, Thaiföld)

IMÁDKOZZUNK A DAGANATOS BETEGEKÉRT

Köszöntünk Szent Szellem!: ÖSSZEKOCCANÓ TÉRDEK A MULATSÁGON


"Van országodban egy férfi, akiben szent, Isteni Lélek van. Atyád idejében őt úgy ismerték meg, mint akinek világos értelme van és olyan bölcsessége, amilyen az Istenek bölcsessége. Atyád, Nebukadneccar király a mágusok, a varázslók, a csillagjósok és a csillagászok elöljárójává tette; igen, a te atyád, ó, király!,,
(Dániel könyve 5:11; új protestáns fordítás)

A babiloni társadalmi elit tagjai éppen mulattak a birodalom bukásának éjszakáján. Elővették az Isten jeruzsálemi templomából lopott aranykelyheket, és azokból ittak részeg dorbézolásuk során, amit a pogány bálványok tiszteletére tartottak. Ilyen jelenetek közepette történt (amilyenek egyébként túl gyakran ismétlődnek most, a XXI. század elején is): egy kézfej jelent meg a falon, írni kezdett valamit, és az üzenet nem volt túl kellemes. Belsazár térdei összeverődtek, mert ellenőrizhetetlen rettegés uralkodott el rajta. Kétségbeesésében a fiatal király is elkövette ugyanazt a bűnt, ami úgy látszik, nemzedékeken át öröklődött a családjában. Először a birodalom bölcseit hívatta, a mágusokat, akik mindig kudarcot vallottak. Belsazár édesanyja azonban emlékezett a Nabukodonozor-szindrómára, és végül Dánielt kérette, Isten emberét, akiben a Szentlélek lakozott.
"Az élet egy nagy buli" - mondta valaki, csak sajnos sosem végződik úgy, mint egy sörreklám. Jézus nélkül az "ártatlan" móka gyorsan dulakodássá fajul, az éneklés betegségbe fordul, az öröm pedig depresszióba vált át. Előbb vagy utóbb a Szentlélek ujja írni kezd szívünk "falán". Az emberi test, amely eredetileg arra teremtetett, hogy Istennel együtt örömteli életet éljen, azt tapasztalja, hogy rettegve kell szembenéznie meg nem bocsátott részegeskedésével, erkölcstelenségével és illetlenségével. Az ember gondolatvilágának képzeletbeli "térdei" összekoccannak az ellenőrizhetetlenül rátörő bánkódástól, arcán pedig halálos kimerültség és gyanakvás tükröződik. Nem bízik többé senkiben és semmiben. A buli Istenei ismét cserbenhagyták áldozatukat.
A mai világ zűrzavarában is vannak azonban még Dánielek, akik az idők jeleit magyarázzák. Isten akarata, hogy Szentlelke még azelőtt szólítgassa a bulizó nemzedéket, mielőtt örökre elveszítenék az Ő országát. Figyelj ma is a szavára, mert még most is - mint mindig - fényt, értelmet, bölcsességet, szeretetet, elfogadást és megbocsátást hoz neked!

Imádság a mai napra
"Uram, veled együtt nagyszerű az élet, és amikor a keresztények összejönnek, valódi örömünnepet tarthatnak, amivel kapcsolatban később semmit sem kell megbánni."

Garrie F. Williams írása alapján-