2017. október 22., vasárnap

Rick Warren-Napi remény: Jézus mondja: ti vagytok a világ világossága

„Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat."- Mt.5,14-16

    Mi magunktól nem lehetünk a világ világossága. Jézus azt mondja, hogy ti vagytok a világ világossága és ez a Vele való élő kapcsolatból fakad. „Isten ugyanis, aki ezt mondta: "Sötétségből világosság ragyogjon fel", ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.” 2Kor.4,6.

    Az Úr igéje által Jézus világosságát gerjeszti a mi szívünkben, és ez a világosság csodálatosan árad belőlünk ebben „az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban.” Fil.2,15-16

    Ez a tanítványság egyik megnyilvánulása. Jézus, aki maga a világ a világossága, minket is azzá szeretne tenni. Mi is világíthatunk, de ez nem általunk van, ez az Úrral való különleges és bensőséges kapcsolatból fakad. Ő hív, hogy kövessük Őt, és azt mondja: "Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”(Ján. 8,12)

    Mindig a Világosságra kell figyelnünk:
    alázattal és bizakodva kell Jézusra tekintenünk, hogy rajtunk keresztül is áradhasson a fény.
    Imában emlékezzünk rá, hogy:

  • Az, hogy milyen hatást gyakorlok az emberekre és hogy mennyire tudok „világítani” az annak az eredménye, hogy Ő bennem él, és nem annak, hogy én mit teszek. Az Úr az, aki engem oda helyez, ahol hatni és világítani tudok az emberek között. 
  • Mi csak eszközök vagyunk az Ő kezében, ezért fontos az, hogy félreálljunk és hagyjuk Jézust bennünk munkálkodni. 
  • Csak az Úr képes megítélni, hogy én hogyan tudok hatni az emberekre és hogy mennyire tudok világítani. Lehet, hogy egy olyan emberre leszek egyszer hatással, aki majd hatással lesz az egész világra. Mindig Jézusra kell figyelnem, bármerre is vezet engem.

Csendes percek Istennel: Meg lehet tapasztalni az igazi békességet

„S Krisztus békéje töltse be szíveteket, hiszen erre vagytok hivatva, egy testben. Legyetek hálásak.” Kol 3,15


Édesapám sajátos filozófiával szemlélte az életet, amikor gondjaink voltak. Karját összefonta a mellén, és viccesnek szánt hangsúllyal ezt mondta: „Sohasem lesz nyugtunk, míg nyugodni nem térünk.”

Tudom, mire gondolt. Az élet nehéz. Könnyen megijedünk, hogy elveszítjük békességünket, mikor minden sarkon csak a baj leselkedik ránk. Amikor valami rossz történik, érzelmek irányítják az agyamat is, nemcsak a szívemet. A legkevésbé sem békés a lelkem ilyenkor, csakúgy, mint édesapámé. Pedig Isten terve nem ez.

Isten terve a békesség. A mennyei béke nyugalom, csendesség az aggódó gondolatok és érzelmek között is. Szabadságot jelent a külső nyomás alól.

Az a békesség, amit Isten ad, maradandó. Nem olyasmi, ami jön és megy a körülményektől függően. Isteni béke kellene, hogy uralja az életünket mindig, minden időben. Amikor különböző élethelyzetek fenyegetnek – kifizetetlen számlák, új gumik kellenek az autóra, alkalmatlannak érezzük magunkat – nemde békességre vágyunk?

A jó hír az, hogy miénk lehet ez a fajta békesség. Jézus mondta a tanítványainak: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne csüggedjen” (Jn 14,27).

Jézus nem arról a békességről beszél, amit akkor érzünk, mikor végre megszabadulunk egy adósságtól. Az megkönnyebbülés. Nem arról a békességről, amit akkor tapasztalunk meg, mikor kiderül, hogy meg tudjuk vásárolni a házat, amire mindig is vágytunk. Az inkább örömnek mondható.

A békesség, amit Jézus ad, teljes megelégedéssel tölt el. Békesség az elmémben, a szívemben, testemben, lelkemben. Megnyugvás, hogy történjék bármi, a Mindenható gondoskodása és védelme alatt állok.

Sajnos, önző természetem a maga erőfeszítéseivel akarja elérni a békességet. Talán te is így vagy vele. Ígéretekkel próbáljuk befolyásolni Istent. Még gyülekezetbe is többet járunk. Azt gondoljuk, ha követem ezeket a szabályokat, és Istennek tetsző dolgokat teszek, akkor nyugalomra találok.

Tehát dolgozni akarunk a békességért, nem pedig megpihenni benne. Ez rámutat valamire: magamban bízom Isten helyett. Más szóval, abban bízom, amit én teszek, nem abban, amit Isten valóban képes megtenni.

A Biblia mond valamit arról, aki nem Istenre hagyatkozik: „Aki a maga eszére hagyatkozik, az bolond; aki bölcsességben él, az biztonságban van” (Péld 28,26).

Amikor nem Isten segítségéhez folyamodunk a félelemben, a bajban, olyankor többnyire saját forrásainkra, képességeinkre hagyatkozunk.
Ézsaiás is figyelmeztet: „Ne bízzatok hát emberben” (Ézs 2,22a). Ha nem fogadunk szót, bizony sokszor ér csalódás, vereség.

A kétség, a félelem idején hagyjuk, hogy a béke uralkodjon.

Ha Isten ígéreteire hagyatkozunk, elég reményt kapunk, hogy a körülmények helyett csak Rá és az Ő hűségére összpontosítsunk. Ha megtapasztaljuk a szavakkal ki nem fejezhető békességet, biztosak lehetünk benne, hogy bizalmunkat Istenbe vetettük.

Erősítsen meg ez az ígéretet az Úrtól, az Ézs. 26,3-ban: „Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik.”

Istenem, tudom, hogy te a békességet szántad nekem. Segíts, hogy Rád bízzam a gondjaimat, és gondoskodó szeretetedben pihenjek meg, ne saját képességeimben bízzam, amikor nehézségekbe ütközöm. Jézus nevében, Ámen.

(Forrás: Micca Campbell: True Peace is Possible, Encouragement for today, 2015. okt. 2. www.proverbs31.org, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu,)

Csendes percek: ÉNEK AZ ÉJSZAKÁBAN

,,Velük együtt a sokaság is rájuk támadt, az elöljárók pedig letépették ruhájukat, és megbotoztatták őket. Sok ütést mértek rájuk, majd börtönbe vetették őket, és megparancsolták a börtönőrnek, hogy gondosan őrizze őket. Az pedig, mivel ilyen parancsot kapott, a belső börtönbe vetette őket, és a lábukat kalodába zárta. Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket. Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek. Amikor a börtönőr felriadt álmából, és meglátta, hogy nyitva vannak a börtönajtók, kivonta a kardját, és végezni akart magával, mert azt hitte, hogy megszöktek a foglyok. Pál azonban hangosan rákiáltott: "Ne tégy kárt magadban, mert valamennyien itt vagyunk!" Erre az világosságot kért, berohant, és remegve borult Pál és Szilász elé; majd kivezette őket, és ezt kérdezte: "Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?" Ők pedig így válaszoltak: "Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!" -ApCsel 16,22-31.

,,Elíhú mondja: De azt nem kérdik: Hol van az én teremtő Istenem, aki éneket ad számba éjszaka. ,,- (Jób 35,10)

Gyermekként gyakran féltem, amikor lement a nap. Nem számított, hogy volt-e áram vagy sem. Amikor kinéztem az ablakon, láttam, hogyan tűnik el a nap, és miként mered rám a sötétség. Borzalmas álmok gyötörtek éjszakánként.
Ahogy idősebb lettem, megtanultam, hogy mikor rám tör a félelem, olyan énekeket dúdoljak, amiket a gyülekezetben tanultam. Azok az énekek bátorítottak a sötétben.
Most inkább az egyetemi kudarcoktól félek, és azon aggódom, hogy sikerül-e valahonnan előteremteni a tandíjat. Ezekben az időkben Isten egy-egy olyan éneket ad, amely lecsendesít, és derűsebbé teszi a napomat. Azok a dalok, amelyeket az éjszaka gyötrelmei között írnak vagy énekelnek, valóban erőteljesek. Pál és Szilász jól ismerték ezt. Nem törődtek a börtön sötétjével, hanem mindezekkel dacolva énekeltek. Magasztalásuk és hitük még a börtönőr számára is megváltást hozott.
Ha énekkel vesszük körül magunkat, Isten olyan dicséretet tud adni a szánkba, amely még a próbatétel idején is képes szívünket és gondolatainkat bátorítani és éltetni.

Imádság: Urunk, ragyogd be éjszakáinkat olyan énekekkel, amelyek erőt és reményt tudnak adni számunkra. Ámen.

A nyomorúság idején kérni fogom Istent, hogy egy énekkel ajándékozzon meg.
Ogwiji Ehi-kowochio Blessing (Oyo, Nigéria)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK FÉLNEK A SÖTÉTSÉGTŐL!

Csendes percek: HÁROM HEKTÁRNYI BÁTORÍTÁS

,,A hívők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt. Senki sem mondott vagyonából bármit is a magáénak, hanem mindenük közös volt. Az apostolok pedig nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon. Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem, mert akiknek földjük vagy házuk volt, eladták azokat, az eladott javak árát pedig elhozták, és letették az apostolok lába elé, azután szétosztották mindenkinek úgy, ahogyan szüksége volt rá. József például, akinek az apostolok a Barnabás melléknevet adták, ami azt jelenti: Vigasztalás fia, egy ciprusi származású lévita, mivel földje volt, szintén eladta, elhozta a pénzt, és letette az apostolok lába elé.,, ApCsel 4,32-37.

,,Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk.,,
(Zsid 10,24)

A gyülekezetemben azon vívódtunk, hogy belevágjunk-e egy új ingatlan beruházásába. A belvárosban található sarki ingatlanunkat nem bővíthettük, a parkolóhelyek száma pedig korlátozott volt. Gyülekezetünk ezen a helyen nem növekedett. A tervekhez és az építkezéshez szükséges anyagi eszközök összegyűjtése kétségbeejtő vállalkozásnak tűnt. Ott volt még az építési terület kérdése is. Hová költöznénk át? Sok imádság és gondolkodás után a gyülekezet úgy döntött, hogy továbblép.
A közös gondolkodás kezdeti időszakában a gyülekezet egy barátja, egy építész, komoly ajándékkal járult hozzá a tervhez. Támogatása jeleként háromhektárnyi első osztályú telket adományozott az új épület számára. Ez a nagylelkű adomány nemcsak bátorított minket, hanem arra ösztönözte a gyülekezet tagjait, hogy ők is nagylelkű felajánlásokat tegyenek. Közösségünk így a kitűzött célokat elérte. Most már öt éve az új helyszínen tartjuk istentiszteleteinket.
Az építész felajánlása épp az volt, amire a gyülekezetnek szüksége volt, hogy megtegye a következő lépést a növekedés útján. Ajándékaink, kicsik vagy nagyok, egyaránt bátoríthatnak valakit, hogy Isten hívására válaszoljon.

Imádság: Drága Urunk, segíts, hogy mások bátorításához megtaláljuk az utat! Jézus nevében kérünk. Ámen.

Hogyan bátoríthatnék a nagylelkűség cselekedeteivel másokat?
Wayne Greenawalt (Illinois, USA)

IMÁDKOZZUNK A JÖVŐJÜKET TERVEZŐ GYÜLEKEZETEKÉRT!

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Szeretem őket ingyen kegyelemből.” -(Hóseás 14,5)

Ez a mondás az isteni bölcsesség egész könyve kicsiben. Aki annak értelmét felfogja, az az Isten tanítványa, s aki jelentőségének teljességébe bemerülhet, az mester Izráelben. Ez az üdv felséges üzenetének összefoglalója, melyben a Krisztus Jézusban, a mi Megváltónkban való hit által részesültünk. Az értelem e szócskától függ: „ingyen”. Ez az a felséges, áldott isteni út, melyen a szeretet az égből a földre ömlik. Valami önkéntes szeretet, mely azokra ömlik, kik azt soha meg nem érdemelték, soha nem keresték és soha meg nem vásárolták. Tényleg ez az az egyetlen mód, ahogyan Isten olyan embereket, mint mi, szeretni tud. Ezen igénk halálos döfés az érdem és önválasztotta méltóság minden neme ellen. „Szeretem őket ingyen kegyelemből.” Lássátok, ha a mi részünkről valamely érdemre lenne szükség, akkor nem „ingyen” szeretne minket, legalább is a szeretet készségének meggyengülése és visszatartása volna az. De ezt mondja az Úr: „szeretem őket ingyen kegyelemből”. Mi panaszkodunk: „Uram az én szívem nagyon meg van keményedve”. „Szeretem őket ingyen kegyelemből.” „De azt, hogy Krisztusra szükségem van, nem érzem úgy, mint ahogy szeretném?” „Nem azért szeretlek, hogy szükségeidet érezzed, ingyen kegyelemmel szeretlek”. „De én nem érzem szívemet oly lágynak, lelkemet oly készségesnek és fogékonynak, mint amilyennek szeretném.” Gondolj arra, hogy a szív lágysága és fogékonysága nem feltétel, mert feltétel egyáltalán nem létezik. A kegyelem szövetsége semmiféle feltételtől nem függ. Úgy, hogy bármilyen érdem nélkül bátran számíthatunk Isten ígéretére, melyet nekünk a Krisztus Jézusban adott e szavakkal: „Aki Őbenne hisz, el nem kárhozik”. Oly boldog ismeret azt tudnunk, hogy Istennek kegyelme részünkre mindig szabad, minden előkészület és jóravalóságunk nélkül ingyen, és pénz nélkül! „Szeretem őket ingyen kegyelemből.” Ezek a szavak visszatérésre serkentik az elszakadt embert. Ez az ige éppen olyanok részére íratott: „Kigyógyítom őket hűtlenségükből; szeretem őket ingyen kegyelemből”. Hűtlen! Ezen ígéret nagylelkűsége valóban össze kell, hogy törje szívedet egy csapással. Megtérsz, és újból keresni fogod megsértett Atyádnak arcát.

E.W. Kenyon: Az érzéki tudásból és a kijelentésből származó hit közötti különbség 12.rész

Az érzéki tudásból származó hit fizikai bizonyítékokon alapszik. 

Ilyenkor az emberek abban hisznek, amit látnak, hallanak, vagy érzékelnek. 
„Tudjuk, hogy bennünk van a Szent Szellem, mert voltak olyan fizikai bizonyítékaink, amik ezt
bizonyítják. ”
Rengeteg ember okoskodott így, és sajnálatos módon becsapták saját magukat. Ha Isten Igéjébe
vetették volna bizalmukat, mit sem törődve a fizikai érzékszervek diktálta bizonyítékokkal, életük teljesen másként alakult volna.
Mások miután anyagiakért imádkoztak, nem hittek addig az Igének, amíg nem látták a bizonyítékokat.
Ahogy egyikük mondta: „Amikor meglátom a pénzt, akkor fogom elhinni az Igét.”
Világos előttünk, hogy ez egyáltalán nem hit, mert amit látunk, azt már nem kell hinnünk.
A hit ad kézzelfogható alapot azoknak a dolgoknak, amiket nem látunk, nem érzékelünk vagy nem
hallunk.
Van, aki ezt mondja: „Tudom, hogy meggyógyultam, mert elmúlt a fájdalom.”
Nem pedig azt: „Tudom, hogy meggyógyultam, mert az Ige azt mondja: az Ő sebeivel
meggyógyultam.”
Az Ő hite nem abban volt, amit Isten mondott, hanem abban, amit érzett, látott vagy hallott.
Ezek az emberek az Igét a második helyre teszik az életükben.
A testüket — érzékszerveik otthonát — teszik az első helyre.
Az egyik azt mondja: „Tudom, hogy van üdvösségem, mert megtértem a bűneimből. Felhagytam
minden rossz szokásommal.”
Azok a dolgok, amikre ő az üdvösségét alapozta, mind a saját cselekedetei voltak. Üdvösségének nincs semmilyen igei bizonyítéka. Fizikai bizonyítékokra hagyatkozott, és nem Isten Igéjét vette alapul.
Egy idő után majd felfedezi, hogy az érzékeink által nyert bizonyítékok nem képesek kielégíteni
szellemünk vágyakozását.
Az érzéki tudásra alapozott filozófia irányítja ma az egyházat, ez azonban nem képes választ adni az ember szellemének kétségbeesett kiáltására.
Az emberi szellem úgy keresi Istent, mint ahogy a virág keresi a napot.
Ha arra alapozzuk a hitünket, amit tettünk, és ha jobban bízunk a tapasztalatokban, mint az Igében, ez végül a kételkedésbe és a sötétségbe visz minket.
Ha az érveléseink szerint cselekszünk, nem pedig az Ige alapján, az azt jelenti, hogy az emberben
bízunk, és nem Isten Igéjében.
„Átkozott az a férfi, aki emberben bízik és testbe helyezi erejét...” (Jer. 17:5)

Igen veszélyes az, amikor más valaki hitében bízunk. Nekünk magunknak kellene bíznunk Isten
Igéjében.
A legtöbb ember, aki nem járatos Isten Igéjében olyan valakit keres, aki elimádkozná érte a hit imáját.
A hit imája időlegesen segíthet, a vége azonban úgy is az lesz, hogy a hitetlenség hatástalanítani fogja az imákat.
Győztes akkor leszel, ha van saját hited, ha hiszel a saját hitedben, ha saját magad hiszel Isten
Igéjében. Nem beszélni kell a hitről vagy a hit szükségességéről, hanem fenntartás nélkül bízni az élő Igében.
A hitért való ima nem más, mint a hitetlenség imája. Következésképpen az ilyen imára nem jöhet
válasz. Amikor hitért imádkozunk, egyszerűen csak bizonyságot teszünk hitetlenségünkről. Olyasvalamit próbálunk megszerezni, amit egyedül csak az Ige tud megadni.
Tudjuk, hogy az Igében való egyszerű bizalom sohasem ésszerű az olyan embernek, aki az érzékek
birodalmában él, mert ő csak azt hiszi el, amit lát, hall, vagy amit az értelmével fel tud fogni.
A hit adja meg a valóságát azoknak a dolgoknak, amelyeket az érzéki tudás nem képes felfogni vagy megérteni.
Ez emeli fel az embert az érzékek birodalmából az újjáteremtett emberi szellem birodalmába.
Az emberek mindig korlátot szabnak a hitnek, ahogy ezt látjuk Márta és Tamás esetében is. Márta azt mondta: „Uram, immár szaga van [ti. Lázár testének], hiszen negyednapos.”
Tamás azt mondta: „Ha nem láthatom az Ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az Ő oldalába, semmiképpen el nem hiszem.”
Az ilyen fajta hitet ajánlják nekünk a mi modern vallási vezetőink, viszont ez nem az a hit, amiről
Jézus és az Újszövetség írói beszélnek.
Minket úgy tanítottak, hogy az emberi szakképzettségben higgyünk. Nagyobb a bizodalmunk egy
sebészben, mint az Igében, és nagyon ritkán látjuk az élő Igében való hit valóságos megnyilvánulásait, mert az emberi szakképzettség és amit úgy hívunk hogy tudomány, átvette az Ige helyét az emberek szívében.
Hitük az emberben van, és az embert tisztelik ajkaikkal.
Megvallásaik nem arról szólnak, hogy Isten Igéje igaz, hanem arról, hogy az ember és az ő szavai
igazak. Azt látjuk, hogy szájukkal Istent tisztelik, de szívükben az emberi erőfeszítésben bíznak.
Az elme szintjén való elfogadás
Az ilyen emberek elfogadják azt a tényt, hogy Isten egész biztosan megsegít minket a bajban, de
amikor arra kerül a sor, mégis a világhoz fordulnak segítségért, ez pedig igen veszélyes lehet.
Az Igének az elme szintjén való elfogadása a hitélet legveszélyesebb ellensége. Az ilyen vallásosnak
tűnik és hangzik. Az ilyen ember még azt is kijelenti: „Én hiszek abban, hogy a Biblia minden szavát Isten sugalmazta. Én azért küzdök, hogy nekem is meglegyen az a hit, ami egykor a szenteknek volt." Ennek ellenére nem mernek az Ige alapján cselekedni, nem helyezik az Igét az első helyre, csupán beszélnek az Ige hitelességéről.
Igen nagy veszélyben van az, aki az Igével csak az elme szintjén ért egyet. Olyan helyen van, ahol
Isten nem tudja elérni őt; a sátán azonban be tud lépni belső világába. Ily módon elveszíti jogait és
kiváltságait Krisztusban.

Cselekedet az Ige alapján
A legnagyobb csata, amit Isten bármely gyermeke valaha is meg fog vívni, a hit csatája.

Gyakran elgondolkozunk azon, hogy miért is olyan nehéz a hitünket Istenbe vetni.
Ennek az az oka, hogy a körülöttünk lévő légkörben jelen van az ellenség, és erőivel az igazság ellen munkálkodik. Mi az ő megtévesztéssel teljes világában élünk, és az általános hitetlenség körülöttünk annyira
körmönfont, hogy szinte alig vagyunk tudatában ennek, ezért nem állunk ellen — és így csak kevesen tudnak rajta felülkerekedni.
Miközben anyagi helyzetünkkel kapcsolatban Istenbe vetjük hitünket, állandó harcban állunk a
bennünket sújtó pénzügyi válságokkal.
Miközben hisszük, hogy győzelmet arattunk a bűn felett Krisztusban való hitünk által, a
lelkiismeretünk minden pillanatban tudatos harcot folytat a sötétség szellemi seregeivel.
Mialatt Istenbe vetjük hitünket fizikai gyógyulásunkkal kapcsolatban, meg kell vívnunk a harcot az
orvostudomány érveléseivel.
Így egyáltalán nem csodálkozunk azon, hogy olyan sokan kudarcot vallanak hitéletük során. Nem
szabadna megítélnünk vagy szigorúan megbírálnunk azokat, akik elbuknak.

A hit főnév és a hinni ige
A hit főnév és a hinni ige — segíthet az Úrban való hitben, ha megvizsgáljuk ezt a két szót.
A hinni ige, cselekedetet kifejező szó. Azt jelenti, hogy elvenni. Hinni a Biblia értelmében annyit
jelent, mint elvenni, megragadni.
Jézusban hinni azt jelenti, hogy elfogadjuk Jézust mindannak, amit az Írás kijelent Őróla.
Hinni Krisztusban, mint Megváltóban, azt jelenti, hogy elfogadjuk Krisztust Megváltónak; hinni
Krisztusban, mint gyógyítóban, azt jelenti, hogy elfogadjuk Őt gyógyítónak és elismerjük, hogy Ő a mi személyes gyógyítónk.
Hinni annyit jelent, mint szándékosan cselekedni; amikor hiszek, akkor cselekszem is. Amikor már
cselekedtem, eljutottam arra, amit hitnek hívnak.
A hit főnév.
Teszek egy lépést, és miután megtettem ezt a lépést, megérkeztem.
A hit jelenti a megérkezést.
Hinni ezek szerint annyit jelent, mint cselekedni Isten Igéje alapján. A hit cselekedetet jelent. A
kételkedés azt jelenti, hogy nem vagyunk hajlandók cselekedni Isten Igéje alapján.
Kétfajta hitetlenség létezik: az egyik az, amikor nem vagyunk hajlandók az általunk ismert Ige alapján cselekedni.
Ezt ellenszegülésnek hívhatjuk. Nem vagyunk hajlandók az általunk megismert igazság alapján
cselekedni; megtagadjuk, hogy ismeretünk fényében cselekedjünk.
A másik fajta hitetlenség az Ige ismeretének hiányából származik.
Nincs meg a tudásunk; innen van, hogy nem is tudunk cselekedni.
Nincs meg a megértésünk; ezért félünk cselekedni.
Cselekednénk, de nem tudjuk hogyan cselekedjünk.
Ez utóbbinak orvossága az ismeret; az előbbinek pedig az engedelmesség.

ÍGÉRETEK AZ ÉLETÜNKBEN (1).

Nekünk, embereknek az életünkben mindig valami nagyon biztos tényezőre van szükségünk ahhoz, hogy előre tudjunk tervezni, hogy fel tudjunk készülni valamire, vagy, hogy ne legyünk boldogtalanok, elégedetlenek, stresszesek, reménytelenek.

Arra van szükségünk, hogy minél biztosabb, ígéretesebb információhoz jussunk a jövőt illetően ahhoz, hogy nyugodtak lehessünk abban: meg fog történni valami, időben odaérkezünk valahová, lesz helyünk valahol, illetve meg tudunk csinálni valamit, amit régóta tervezgetünk.

Van még egy terület, amiben – véleményem szerint – bizonyosságra, biztonságra, ígéretre van szükségünk ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Ez a terület pedig nem más, mint emberi kapcsolataink. Egyetlen kapcsolat sem működik kommunikáció nélkül. (Mi emberek a mai világban talán az eddigi legtöbbféle módon kommunikálhatunk kapcsolatainkban: szavakkal, gesztusokkal, szemkontaktussal, a modern technikának köszönhetően távolról is tudunk kommunikálni hanghívással, videó üzenettel, szöveges üzenettel.)

Beszélgetéseinkben nem csak a jelennel foglalkozunk, hanem a jövővel is: ígéretet teszünk egy probléma megoldásával kapcsolatban, vagy jelenlétünkről biztosítunk valakit megbeszélt időben, megbeszélt helyen.

Ezek után talán elmondhatjuk, hogy életünk egy része a remélt, elvárt, biztosnak vélt események, cselekedetek bekövetkezésének várásáról szól, azaz: ígéretek bekövetkezéséről, vagy nem bekövetkezéséről – ilyenkor nagyon csalódottak tudunk lenni, és igyekszünk bepótolni azt, amire nem volt lehetőség, de előfordulhat az is, hogy túl nagy a csalódottság ahhoz, hogy újra próbálkozzunk a megvalósítással.

De mit szólnál ahhoz – kedves olvasó – ha azt írnám, hogy az egész, amit idáig emberi szinten fejtegettem számodra az ígéretekkel kapcsolatban, mind Istenre, és a te Istennel való kapcsolatodra is vonatkozik?


Ha Ő ígér valamit gyermekeinek, az a legbiztosabb ígéret az életünkben

Annyiszor beszélünk a Bibliáról (keletkezéséről, az írókról, szövegkörnyezetről, fordításokról), annyiszor emlegetjük úgy azt, mint Isten Szava, Isten Igéje – ami igaz, szent, cselekvő, élő és ma is ható – hogy mindeközben elfelejtünk még nagyobb távolságból rátekinteni! Mégpedig úgy, hogy a Biblia Isten Szava – mellyel Isten tesz ígéretet – és valóban, a Biblia Isten Igéje – mellyel meg is cselekszi ígéreteit!

Ez jelenik meg a Biblia elejétől (Ószövetség) egészen a végéig (Újszövetség)! Emberi történeteken keresztül arról tesz bizonyságot számunkra Isten a Bibliában, hogy, ha Ő ígér valamit gyermekeinek, az a legbiztosabb ígéret az életünkben – bármi is történjen, Ő véghezviszi azt!

Nem kell azon rágódnunk, vajon Isten:

• valóban ott lesz-e életünkben, bármerre is legyünk (1Móz 28,15; Mt 28,20)

• valóban kitart-e mellettünk (Józs 1,9; Mt 14,30-31),

• valóban megteszi-e azt, amiről olvashatunk Igéjében (1Sám 12,16; Apcsel 6,7a),

• tényleg megújít-e bennünket, ha Rá figyelünk (Ez 36,26; 2Kor 5,17),

• ha úgy is tűnik számunkra, hogy késlekedik, megérkezik a maga idejében (Hab 2,3b; Lk 12,37) !

Hiba azt gondolnunk, hogy amiket a Bibliában olvasunk Istenről, Isten ígéreteiről, már a múltéi, mert csak azoknak az embereknek szól, akikről a Biblia lapjain olvashatunk! Mert, ha valóban hisszük, hogy Isten Igéje örökké él (1 Pt 1,25a), ma is élő és ható (Zsid 4,12), alkalmas a tanításra és iránymutatásra (2Tim 3,16) akkor azt is higgyük el, hogy Isten ígéretei gyermekei számára ma is aktuálisak! Erről tesz bizonyságot egy olyan ige, mely – ha belegondolunk – a Biblia összes ígéretének ígérete:

"… az ígéret a Jézus Krisztusba vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek … Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. … Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök." (Gal 3,22b, 26, 29.)

Tehát azok az emberek, akik Jézus Krisztus nevében megkeresztelkednek és hisznek, azok Isten fiai, ezért örökösök, mégpedig Isten ígéreteinek örökösei! Istennek milyen személyes ígéretei vannak számodra? Ahhoz, hogy ezt kiderítsd, időt kell szánnod a Biblia olvasására (Isten Igéjének tanulmányozására), imádkozásra (Istennel való kapcsolatos ápolására), mert csak így fog növekedni az Istenben való hited és bizalmad, melyek elengedhetetlenek az ígéretek beteljesüléséhez életedben!

Heti imagondolatok: A MÁSOK IRÁNTI FELELŐSSÉGÜNK

"Imádkozzatok egymásért, mert igen hasznos az igaz buzgó könyörgése." 
(Jakab levele 5. fejezetének 16. verse)

KIKÉRT KELL IMÁDKOZNUNK?

Rokonaink, barátaink. "Azok, akik Istenért akarnak munkálkodni, kezdjék ezt otthon, a saját házukban, a szomszédaik és barátaik körében. Elismerésre méltó misszióterületet találnak itt. A személyes imában mindenki olyan hosszan imádkozhat, és olyan konkrét kérést tárhat fel, amilyet akar. Imádkozhat az összes rokonáért és barátjáért." | "Isten megígérte, hogy bölcsességet ad azoknak, akik hittel kérik, és amit Ő megígért, azt meg is teszi. Kedvét leli abban a hitben, amely a szaván fogja Őt. Augustinus édesanyja imádkozott a fia megtéréséért. Bár semmi jelét nem látta annak, hogy Isten Lelke érintette a szívét, mégsem csüggedt el. Az ujjával rámutatott a szövegre, és a saját szavait tárta Isten elé, úgy, ahogy azt csak egy anya tudja. Mély megalázkodása, sürgető kérése és rendíthetetlen hite eredményre vezetett, és az Úr teljesítette a szíve vágyát. Ő ma is éppen ilyen kész meghallgatni a népe kérését."


A haza szolgálatában. "Amikor a gyermekeitek a hadseregbe mentek, az imátok követte őket. Isten csodálatosan megóvta őket. Sokféle ima ostromolta az eget, hogy ezek a fiúk megmaradjanak az Isten iránti engedelmesség útján, és hogy az életüket az Ő dicsőségére szenteljék."

A csüggedtek. "Sok ember már nem tud reménykedni. Hozzuk vissza az életükbe a napfényt. Sok elcsüggedt ember van, bátorítsuk őket. Imádkozzunk értük."

Akik megbántanak bennünket. "Az Úr megszüntette Jób fogságát, amikor nemcsak önmagáért imádkozott, hanem azokért is, akik szembeszálltak vele. Amikor őszintén vágyott arra, hogy azok az emberek, akik megbántották őt, segítséget kapjanak, ő maga nyert segítséget. Ne csak önmagunkért imádkozzunk, hanem azokért is, akik megbántottak, s akik folyamatosan megbántanak bennünket. Imádkozz, imádkozz különösen az értelmeddel. Ne hagyj nyugtot az Úrnak, mert az Ő fülei nyitva vannak az őszinte, sürgető imára, amikor a lélek megalázkodik előtte."

Ima mások üdvösségéért. "Az üdvözültek osztoznak a Megváltó örömében, amikor a szentek között észreveszik azokat, akik az imájuk, fáradozásuk, szeretetük és áldozatuk nyomán tértek Krisztushoz."

ÖSSZEFOGLALÁS ÉS IMAGONDOLAT

Imádkozni kell, soha fel nem adni; bármi legyen is. A drága férjünkért, feleségünkért és gyermekeinkért, valamint az ő férjükért és feleségükért, unokáinkért, minden barátunkért és hozzátartozónkért. Imádkoznunk kell azokért, akik megkérnek bennünket, hogy imádkozzunk értük. Imádkozzunk Isten gyermekeiért az egyházunkban és azon kívül. Imádkozzunk minden vallásos emberért, zsidókért, mohamedánokért, keresztényekért. Jahve minden hivő gyermeke nemsokára próbára lesz téve, mint Jób, hogy kiderüljön, hűek leszünk-e, és igazak. E Földön minden embernek döntenie kell, hogy az új világrendet, világkormányt és az egy világegyházat követi-e, amelynek a célja az új szent római birodalom helyreállítása, vagy Isten szavát követi. Mindannyiunknak fel kell vennünk a fenevad bélyegét, vagy Isten Szentlelkének pecsétjét.

Édes Atyánk! Segíts nekünk oly együttérzőn imádkozni, hogy a világ népei észrevegyék a különbséget, és hogy közülünk azok, akik már észrevették, ne adják fel a drága hitüket. Urunk! Legyél irgalmas, és őrizz meg bennünket a hűségben.

Az igazi segítőtárs

„És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt.” 1Móz 2,18.



A fenti Igének a prófétai vonatkozásáról most nem lesz szó, hanem a személyes üzenetéről, amely mindnyájunknak szól. A Mózes első könyvének második részében le van írva, hogyan teremtette Isten Évát, és hogyan szerezte a házasságot. Ilyenkor legelőször arra szoktunk gondolni: igen, hiszen nem jó az embernek egyedül. Jobb megnősülni, férjhez menni, jobb házasságban élni. Ennél azonban sokkal többről van szó ebben az Igében.

1.) Nem jó az embernek egyedül
Amikor Isten hat nap alatt helyre állította a földet - megfigyelhettük -, minden egyes napon azt mondta: jó, igen-igen jó. Amikor befejezte Isten az egészet a hatodik nap végén, úgy olvassuk: „És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap” (1Móz 1,31). Eddig még csak ez a szó hangzott el Isten szájából: jó.
Most első ízben mondta Isten, hogy nem jó. Valami nem jó. Nem jó az embernek egyedül lenni. Amikor Isten kimondta, hogy nem jó, akkor rögtön gondoskodott is arról, hogy az ember ne legyen egyedül: „...szerzek néki segítő társat, hozzá illőt.” Ez az első, amit meg kell jegyeznünk mindnyájunknak, akit nyomaszt a magány. Amikor érzi az ember, nem jó egyedül, ne kezdjünk el intézkedni. Isten mondhatja ki csak azt, hogy nem jó. Ha Ő ezt kimondja, akkor majd Ő intézkedik is. Ő szerez majd segítőtársat, hozzánk illőt. Eddig még mindenki ráfizetett arra, ha változtatni akart a magányán. Tenni akart valamit, és nem bízta Istenre, Aki látja, hogy mi a jó, és mi nem. Isten, ha akar, majd változtat!

2.) Egyedüllét, magány
Az egyedüllét nem csak annyi, hogy felnő a gyermek, ifjú lesz belőle, és azt mondja: nem jó egyedül. Keresek magamnak társat, és házasságban fogok élni.

(1) A házasság önmagában nem oldja meg lelkünk magányosságát
Hiába él az ember házasságban, egyszer valamilyen módon a házasságnak is vége szakad. Ott marad özvegyen valamelyik fél, és akkor újból egyedül van. Sőt élhet még a társa is, és házasságban lehetnek, mégis egyedül érzi magát. Gondolják át ezt a testvérek! A házasságban is lehet egyedül lenni! Talán éppen akkor, amikor nagy szükségben van, és kérdései vannak az embernek.
Legtöbbször nem is azért van egyedül az ember, mert a másik nem akar segíteni, nem akar megérteni, ellenséges a másikkal szemben. Természetesen ilyen is van, hogy valakit nem érdekel a társa, mert éli a maga önző életét. Nem is méltó az ilyen ember arra, hogy házastársnak, segítőtársnak nevezzék. Viszont lehet az, hogy valaki nagyon is akar, szeretne segíteni, de nem tud. Az ember így egyedül marad. Hiába élnek százak és ezrek körülöttünk, az ember nagyon is érzi, hogy egyedül van. Ez nem jó!

(2) Az egyedüllét érzése általános
Az egyedüllét olyan általános dolog, amit nemcsak a hívő ember, hanem minden ember ismer. Most, a huszadik század végén, nagyon elidegenedtek egymástól az emberek. Hiába élünk több milliárdan a földön, az ember mégis azzal küszködik, hogy egyedül van.

„Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom. …………..
Vézna, szánalmas figura, én.
Én, én. S magam vagyok a föld kerekén” - írta az egyik költőnk, Tóth Árpád (Meddõ órán).

Miért van ez? Isten azt mondta, hogy „nem jó az embernek egyedül”, mégis annyi ember van egyedül. Egy dolgot figyelembe kell venni. Bejött a bűn, és attól kezdve nagyon sok minden
megváltozott, ahogy az egyedüllét kérdése is.

3.) Az egyedüllét áldásai
Bizonyos esetekben szükséges és jó az embernek egyedül, mert áldására lehet.

(1) Elősegítheti az igazi Segítőtárssal való találkozást
Jeremiás siralmai 3. részének 24-33. versében ez áll: „Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom. Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt. Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig. Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában. Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára. Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység? Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal. Mert nem zár ki örökre az Úr. Sőt ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint. Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.” „Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában. Egyedül ül és hallgat.” Jó egyedül ülni és hallgatni? Ez új dolog. A bűneset miatt nagy változás történt. A bűneset előtt azt mondta Isten, hogy „nem jó az embernek egyedül”, és ez nem változott. Az Ige megáll. Most sem jó az embernek egyedül. Az embernek segítőtársra van szüksége. Azért, hogy erre az igazi Segítőtársra rátaláljon - mivel a bűn bejött -, először jó egyedül, porba tenni a száját, megalázkodni. Így találja meg azt, Akivel járva már nem lesz egyedül.

Az Ige mit mond az egyedüllétről? A Hóseás könyve 2. részének 13. verse Izráelnek szól, de nyilván mi is tanulhatunk belőle. „Azért ímé csalogatom őt, és elviszem őt a pusztába, és szívére beszélek.” Talán itt kezdődik az egyedüllét. Az ember mélyen átérzi, hogy maga van, egyedül maradt. Ember nem tud rajta segíteni. Hiába is akarnak, nem tudnak. Pusztában találja magát, és ezt Isten készíti így.
Van, amikor a nem hívő embereket is kiviszi Isten a pusztába. Másért, mint a hívőt, de a célja mindkét esetben ez: „szívére beszélek”. Csak mást kell mondania a hitetlennek, és mást az övéinek. Azért van a nem hívő ember életében annyi nyomorúság, hogy megértse: egyedül maradt. Pusztába jutott, és jó lenne egy kicsit elcsendesednie. Meghallania, vajon hogyan és miként menjen tovább.
Annyiféle zaj veszi körül az embert. Az ember nem szeret pusztába kerülni, kell neki a zaj, a tömeg, a társaság. Hadd szóljon az a zene, olyan erősen, hogy szinte majdnem belesüketül, mert érzi, hogy az egyedüllétben, valaki szólna hozzá. Nem akar egyedül maradni. Egyszer aztán odáig jut, hogy azt mondja, most kikapcsolok. Nemcsak a rádiót, és a külső hangforrásokat,

hanem valamit magamban is. Hadd legyek végre csendben! Akkor kezd Isten az ember szívéhez szólni!
Jó egyedül. Jó egyedül hallgatni. Akkor kezdi az ember megérteni, hogy nem jó egyedül. Nem elégítenek ki a barátok. Nem elégít ki a másik nem. Nem elégít ki a házasság, a házastárs. Nem elégít ki a pénz. Nem elégít ki a hírnév. Nem elégít ki semmi ezen a világon, egyedül vagyok, és nem jó egyedül. Akkor, ebben a pusztaságban, az egyedüllétben kezd Isten az ember szívére beszélni.

(2) Találkozás Istennel az egyedüllétben
Van egy történet az Ószövetségben. Mózes első könyve 32. részének 23. és 24. verseiben: Jákóbról van szó, amikor a családjával hazafelé vonul: „Vevé hát azokat és átköltözteté a vízen, azután átköltözteté mindenét valamije vala. Jákób pedig egyedűl marada és tusakodik vala ővele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig.” Amikor mindenét átvitte a vízen, úgy tűnt, teljesen egyedül maradt, majd észre vette, hogy még sincs egyedül. Van valaki, aki neki is a szívére akar beszélni, mégpedig egészen komolyan, hiszen tusakodott vele egy férfiú: „Aki mikor látá, hogy nem vehet rajta erőt, megilleté csípőjének forgócsontját, és kiméne helyéből Jákób csípőjének forgócsontja a vele való tusakodás közben. És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda Jákób: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet. És monda néki: Mi a te neved? És ő mondá: Jákób. Amaz pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél. És megkérdé Jákób, és monda: Mondd meg, kérlek, a te nevedet. Az pedig monda: Ugyan miért kérded az én nevemet? És megáldá őt ott” (32,25-29).

Az egyedüllétben, a pusztában, a magányában az ember Istennel találkozik. A szívére beszél. Van, amikor sokba kerül a „szívünkre beszélés” - mint Jákób esetében is -, amikor Isten tusakodik velünk, és mi Istennel. Mi is szoktunk tusakodni. Védjük a magunkét, a felfogásunkat, a terveinket. Mondjuk az érveinket Istennek. Ömlik belőlünk a hitetlenségből eredő ellenállás.
„Megilletté csípőjének forgócsontját”, és akkor Jákób nem tudott tovább harcolni. Sánta maradt egész életére. Így van, amikor az ember tusakodik a magányában Istennel. Az Úr tesz valamit, ami olyan nyomot hagy az emberen, hogy egész életében meglátszik rajta.
Azt olvastuk a végén, hogy új nevet adott Jákóbnak: „Isten harcosa”. Ez lett a neve. Ezen kívül, mikor kérdezősködött a vele küzdő neve után, nem mondta meg, de ott megáldotta Jákóbot. Jó egyedül! Amikor úgy néz ki, hogy egyedül maradt az ember, és már nincs körülötte más, se ember, se jószágok, semmi; hogy letett már mindent; hogy nem kell már kincs, anyagiak, egyebek, akkor ott van az Úr, és rájön, hogy nincs egyedül. S ha ott van az Úr, abból áldás fakad: „megáldotta őt az Úr ott.”

(3) Jézus Krisztus egyedülléte
Jézus Krisztus is nagyon gyakran volt egyedül. Bár azt olvassuk az Igében, az Úr Jézus többször is mondta: „...de nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van (Ján 16,32). Mégis sokszor kivonult a pusztába, hogy egyedül lehessen az Atyával. Mindjárt, amikor bemerítkezett, viteték a Szellemtől a pusztába. Márk evangéliuma 1. részének 13. versében ez áll: „És ott volt a pusztában negyven napig kísértetvén a Sátántól, és a vad állatokkal vala együtt; és az angyalok szolgálnak vala néki.” Amikor az ember egyedül volt, Isten elvezette előtte az összes állatot, de hozzá illő segítőtársat nem talált. Krisztus is egyedül volt. Hiába voltak ott az állatok. Hiába szolgáltak az angyalok, és hiába volt ott az ördög. Egyedül harcolta meg a harcot. Meg kellett harcolnia, hogy nyilvánvaló legyen, nincs más, akiben igazán bízik, akire számíthat, egyedül csak az Atya.

Nem jó az embernek egyedül, de amikor külsőleg egyedül marad, akkor tűnik fel igazán az embernek, hogy van Segítőtársa. Az, aki segít, aki igazán társ minden nyomorúságban és bajban, aki mindig tud segíteni: Isten. Azért visz Isten bennünket a pusztába, a csalódásba, és azért hagyja, hogy meggyengüljünk, mert így tanuljuk meg, hogy nincs más, aki igazán segítőnk lenne, csak Ő. Más nincs, egyedül csak Isten.
A Jeremiás prófétánál olvassuk: „Átkozott az a férfi, a ki emberben bízik...” (Jer 17,5), ha valaki bízik a másikban, és gondolja: ha vele leszek, nem leszek egyedül, ha annyira bízik ebben, hogy Isten helyére teszi az életében, és Isten már háttérbe szorul, akkor átkozott lesz. Az ember egyedül Istenben bízhat, másban mindig csalódni fog. Meg kell tapasztalnia, hiába van mellette a másik, mégis egyedül van.
(4) Pál apostol magányossága
Pál apostol életében is azt látjuk, hogy élete végén egyedül maradt. Ezt azért mondom el, mert a hívő embernek is meg kell ezt tanulnia. Pál apostolnak utolsó levele a Timótheushoz írott második levél. Az utolsó rész 16. és 17. versében írja: „Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, sőt mindnyájan elhagytak; ne számíttassék be nékik. De az Úr mellettem állott, és megerősített engem; hogy teljesen bevégezzem az igehirdetést, és hallják meg azt az összes pogányok: és megszabadultam az oroszlán szájából.”

4.) Az igazi segítőtárs Jézus Krisztus!
Már tudjuk azt, hogy miért mondta Isten, „nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat hozzá illőt.” Feladatot is bízott az emberre, hogy művelje és őrizze a kertet. Azt mondta Isten, hogy nem jó egyedül. Egyedül ezt nem tudja megtenni az ember. Ezt a munkát egyedül nem végezheti el, segítőtárs kell neki. Nem azért adta Évát mellé, hogy érzelmi alapon ne legyen egyedül, ne nyomassza az egyedüllét. Segítőtársra volt szüksége.
Pál itt arról beszél, hogy Isten rábízott egy munkát: hogy teljesen elvégezze az igehirdetést a pogányoknak. Amikor ezt a munkát végezte, voltak segítőtársai az emberek közül. Nagyon sokszor felvidították Pál szívét. Végül mégis egyedül kellett maradnia, hogy megtapasztalja, és bizonyságul legyen nekünk is: mindenki elhagyta, de az Úr mellette állt, és megerősítette, hogy bevégezze a rábízott munkát.
A nem hívő - de a hívő is! -, tanulja meg, hogy az igazi segítőtárs Jézus Krisztus! Nem ember: nem a másik, nem apám, nem a szülő, nem a gyermekem, akire számítok, hogy öreg napjaimban segít; nem a férjem vagy a feleségem, akire számítok. Nem az emberek. Az igazi segítő Jézus Krisztus!
Sokszor Isten ezért vesz el minden támaszt, ezért visz ki a pusztába, hogy tanuljuk meg: Ő az igazi segítőnk! „...szerzek néki segítő társat, hozzá illőt.”

(1) A Zsoltárok könyvének bizonyságtételei
Nézzük meg milyen segítőtárs Jézus Krisztus!
108. zsoltár 13. verse: „Adj szabadulást nékünk az ellenségtől, mert hiábavaló az emberi segítség!” Nem mindenkit az egyedüllét nyom. Van, akinek más harcai vannak. Van, aki épp az ellenkezője, amolyan „zajos” fajta ember, mindenben benne van, de sokszor a vesztére: „adj szabadulást nékünk!” Van, aki a bűnnel harcol: nem azt teszi, ami jó, amit szeretne, hanem azt teszi, amit gyűlöl. Nem tudja, hogyan lehetne szabadulni, győzni ebben a harcban. Hiábavaló az emberi segítség. Kért már annyi tanácsot. Tanács van, de nem tudnak segíteni: „adj szabadulást nékünk az ellenségtől!”

116. zsoltár 1. és 2. verse: „Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát. Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben.” Testvérek, ki tudja azt elmondani közülünk: van tapasztalatom, meghallgatja az Úr esedezéseim szavát, és nemcsak a Bibliában olvastam. Nemcsak mások mondták. Van tapasztalatom arról, hogy esedeztem és meghallgatott az Úr. Szeretem az Urat, és meghallgatott, mert fülét felém fordította, és ezért ezután is segítségül hívom Őt! A 3. és 4. vers: „Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és inségbe jutottam. És az Úrnak nevét segítségűl hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!”, és megszabadította az Úr.

A 16. és a 17. versekben így olvassuk: „Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet. Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.” A Római levél 10. részének 13. versében ez áll: „...a ki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik.” Ugyanaz a szó van itt, amit üdvösséggel is szoktak fordítani. Aki segítségül hívja az Urat, üdvözül, azaz megtartatik.

118. zsoltár 5-9. versek: „Szükségemben segítségül hívám az Urat, meghallgatott és tágas térre tett engem az Úr. Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember? Velem van az Úr az én segítőim közt, és nézni fogok az én gyűlölőimre. Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni. Jobb az Úrban bízni, mint főemberekben reménykedni.”

50. zsoltár 15. verse: „És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.”

91. zsoltár 14. verse: „Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet! Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt. Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom néki az én szabadításomat.” Itt a Segítőtárs, Akit mindig segítségül lehet hívni! Tudom, hogy vannak emberek is, akik segítenek. Embereket is adhat egy időre segítségül nekünk az Úr. Mégis, az emberek sokszor nem tudnak segíteni. Gyakran nincsenek ott, amikor segíteni kellene. Hiába hívjuk, nem hallják. Az Úr mindig ott van! Mindig tud segíteni!

Nagyon érdekes, mennyi ígérete van az Úrnak, és ezeket mind megcselekszi, mert megígérte. Ebből a mi részünk csak annyi, ahogyan a 91. zsoltár 14. versében olvassuk: „Mivelhogy ragaszkodik hozzám...” Ragaszkodunk Istenhez, és ezért. Ilyen ígéreteink vannak: „Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe. Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt.”
Vegyük figyelembe, ezek nem olyan oroszlánok és sárkányok, amelyeket ketrecben tartanak, vagy amelyek a pusztában ordítanak. Ezek nem állatok. Ezek a kígyók és sárkányok a szellemi hatalmakat jelképezik. Ilyen esetekben, amikor ott jár az ember a sötétség hatalmai között, a démonok között, a Sátán ereje alatt, azt mondja az Úr, hogy kézen hordozlak, nem ér veszedelem egy dolog miatt: mert ragaszkodunk hozzá, és segítségül hívjuk Őt. Ilyen segítőtárs az Úr, „hozzánk illő”!
63. zsoltár 1-9. versek: „Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem. Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.” Érdekes, hogy ezt a zsoltárt Dávid a pusztában írta.
Őt is kivitte oda az Úr: „Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt. Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize; Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat, és dicsőségedet. Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged. [...] Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem. Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.” Ilyen az a Segítőtárs, akit Isten nekünk adott. „...szerzek néki segítő társat, hozzá illőt.” Ilyen az Úr segítsége!

(2) A Szent Szellem is segítségünkre van
A Rómaiakhoz írott levél 8. részének 26. versében is segítségről van szó. Ezt a hívő emberek értik meg: „Hasonlatosképen pedig a Lélek [Szellem] is segítségére van a mi erőtelenségünknek. Mert azt, a mit kérnünk kell, a mint kellene, nem tudjuk; de maga a Lélek [Szellem] esedezik mi érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.” Eddig sok Igét olvastunk arról, hogy amikor szükségben vagyunk, segítségül hívhatjuk az Urat. Itt azt mondja az Ige, hogy mikor nem tudjuk, mit kérjünk, mit mondjunk, a Szent Szellem akkor is segítségünkre van. Amikor segítségül hívjuk az Urat, akkor segítségére van a mi erőtlenségünknek: „... maga a Lélek [Szellem] esedezik mi érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.” Láttuk az Igében, hogy Istennek a szava az volt: „...Nem jó az embernek egyedül lenni”. Azután bejött a bűn, és elszigetelődtek egymástól az emberek. Egyedül maradtak, mert a bűn falat rak nemcsak Isten és az ember közé, hanem ember és ember közé is. Eltávolítja őket egymástól. Isten ezt a rosszat jóra fordította. Ő maga vezeti úgy az ember életét, hogy kicsalogatja a pusztába, mert a szívére akar beszélni. Meg akarja értetni vele, hogy más Segítőtársat akar adni. Krisztust akarja adni, akit mindig segítségül lehet hívni!

(3) Krisztusban leszünk egymásnak is segítőtársai
Amikor az ember megtalálja Krisztusban a segítséget, a Segítőtársat, nem lesz tovább egyedül. Nemcsak azért, mert megtalálta Krisztust. Krisztusban ledőlt az a fal is, ami a bűn miatt emelkedett ember és ember között. Ha mindkettőnek Krisztus a segítőtársa, akkor a két ember is közel kerül egymáshoz.
Nem volt nagyobb ellentét emberek között, mint zsidók és a pogányok között. Azt olvassuk az Úr Jézusról: „... egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat” (Ef 2,14). Ad olyan segítséget emberekben is, ami nem emberi segítség, hanem emberek által adott isteni segítség. A testvéri segítség nem emberi segítség. Mindig, amikor összetévesztjük, és nem az Urat látjuk azokban a testvérekben, akik által megsegít, azonnal kijózanít! Azonnal megmutatja: te most emberben bíztál, és ez így nem jó!
Akkor visszavezet, kicsalogat a pusztába, és a szívünkre beszél. Újból elmondja nekünk: csak Rám van szükséged. A másik emberben is csak Rá van szükségünk, vagyis az Úr a segítőtárs. Éppen ezért, ezt szeretném ide helyezni a szívünkre: Amikor ezt az Igét olvassuk, lehet, hogy valakinek úgy készíti el az életét az Úr, hogy ad neki házastársat is segítőtársul. Amiről történetileg szól ez az Ige: lesz felesége, lesz férje. Nem ez a lényeg, és nem ez a legfontosabb. Ehhez külön kegyelmi ajándék kell, kinek így adta az Úr, kinek úgy (1Kor 7,7). Akár házasságban él az ember, akár házasság nélkül, akár házasság előtt, akár özvegységben, akárhogyan is él: az ember az igazi segítőtársa csak Krisztus. Vele nem vagyunk egyedül!

„És nincsen oly teremtmény, a mely nyilvánvaló nem volna előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt, a kiről mi beszélünk. Lévén annakokáért nagy főpapunk, a ki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz [vallástételünkhöz]. Mert nem oly főpapunk van, a ki nem tudna megindúlni gyarlóságainkon, hanem a ki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül” (Zsid 4,13-16).
Ámen.

(Debreceni ismeretlen szerző)

Dicsőítés: Hallom hogy szól egy hang hozzám

Hit Gyülekezete - Hallom hogy szól egy hang hozzám



https://www.youtube.com/watch?v=hSjc0IJbmt4

DALSZÖVEG:
Hallom, hogy szól egy hang hozzám 
Hallom, hogy szól egy hang hozzám 
Készítsétek, készítsétek az Úr útját (2x) 
Egyengessétek, egyengessétek az Ő ösvényét 
Ragyogjon fénye, ragyogjon fénye a sötétben 
Esője hulljon, esője hulljon a pusztában 

Hallom, hogy szól egy hang hozzám 
Hallom, hogy szól egy hang hozzám 
Készítsétek, készítsétek az Úr útját 

Amilyen drága az arany, és édes a méz 
Úgy szereted a város népét, nem kérdés 
A téren játszó gyermeket, s a kisbabát 
Aki álmában elmosolyogja magát 
A férfit, aki dolgozik, hajt szüntelen 
S az autóst, aki a dugóban pihen 
Érzem, már itt van, zúg felettünk 
Szellemed Magadhoz hívod kiválasztott népedet 
Hallom, már itt van, és nem késik 
Mint a vonat a város szélén 
Nagy hangon mennydörög a messzeségből 
Hát tedd le terhedet És emeld föl fejed 
Eljössz ahhoz, aki Igédet hirdeti 
 az elveszetthez, aki vágyát kergeti 
Az ifjúhoz, aki fest magának szép jövőt 
S az özvegyhez, aki vigasztal más szenvedőt 
Minden férfi, nő, aggastyán és gyermek 
Olyan szomjas, jöjj és elevenítsd meg 
Érzem, már itt van, zúg felettünk 
Szellemed Magadhoz hívod kiválasztott népedet 
Szent tűzzel, Szent tűzzel Szent tűzzel, jöjj Urunk!



 

Charles H. Spurgeon:



"Tedd, amit tudsz, és imádkozz azért, amit nem tudsz!"
"A hitetlenség a nehézségekre, a hit pedig az Úrra néz!"

"Mi azt kérjük Istentől, amit szeretnénk, és azt kapjuk, amire szükségünk van."

"Istennek van ideje velünk beszélni, csak legyen időnk meghallgatni!"

"Amit az imádság idejéből megtakarítasz, azt elveszíted, amit hozzáteszel, azt megnyered."

"Csak akkor lehet igazán Istenről beszélni, ha előbb Istennel beszéltem."

"Az imádság mindig megőriz valamitől, amit az ördög készített számunkra;
és mindig megajándékoz valamivel, amit Isten készített el nekünk."

"Jellemünket nem a külső körülmények, hanem az imádkozó életünk alakítja."

"Öntsd ki szívedet az Isten előtt, Ő jobban ért téged, mint te önmagadat."

"Ha Isten könnyet helyez a szemedbe, az csak azért van, mert a szívedben szivárványt akar kifeszíteni."

"Jézus elfogad úgy, amint vagyunk, de nem hagy úgy, amint vagyunk."

"Ne fordíts időt semmi olyanra, amihez Isten áldását nem kérheted!"

"Valójában az vagy, ami Isten szemében vagy."

"Nagy különbség, hogy a nehézségeken át nézed Istent, vagy a nehézségeket nézed Istenen át."

"A levegő, amely láthatatlan, mégis nélkülözhetetlen, jelzi számunkra a láthatatlan világ fontosságát."

"Hinni annyit tesz, mint a semmit feladni a mindenért."

"Jézust helyezd előre és akkor a világ is a helyére kerül."

Forrás: Kell Ott Fenn Egy Ország-

Örömteli mindennapok: Ismerd fel az Ő jelenlétét


,,De az Úr nem hagyott el, hanem mellém állt és megerősített,...,, -2 Timóteus:4,17
Amikor magányos vagy ,Isten akkor is veled van, ha ezt nem érzed.
A Biblia többször is említi, hogy ha Krisztussal kapcsolatod van, Isten mindig melletted fog állni. Így szól hozzánk: „Én mindig veletek leszek, amíg a világ el nem múlik!” Máté 28:20.
Ő mindig veled van. Sosem vagy egyedül.
Az elhagyatottság állapotában lehetőséged van Isten mélyebb megismerésében.Magányod idején az Ő jelenlétét kell felismerned.
Dávid egyik zsoltárában így fogalmazott: „Hová menekülhetnék színed elől?”. Sehová. Egyszerűen nem tudsz olyan helyre menni, ahol az Úr nincs jelen. Ha Jézusba helyezted a hitedet és a bizalmadat, a szívedben fog lakozni.

Amikor egyedül érzed magad, gondolj erre!

Zsoltárok könyve 50. rész 1.vers


1. Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
2. A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
3. Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
4. Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
5. Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
6. És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. Szela.
7. Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
8. Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
9. De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
10. Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
11. Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
12. Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
13. Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
14. Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
15. És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
16. A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
17. Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
18. Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
19. A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
20. Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
21. Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
22. Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
23. A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.

2017. október 21., szombat

Bizonyságok: Jézus a szabadító

“Kérjetek, és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek.” (Máté 7,7)


Katolikus családban nőttem fel, de otthon sosem imádkoztunk együtt, sosem olvastuk a Bibliát. Valamennyi alapot azért kaptam otthon, mert mindig templomba járó voltam.

Sajnos apukámtól örököltem egy depresszióra való hajlamot, ami felnőtt koromban ki is jött rajtam. Odáig fajult a dolog, hogy pszichiáterhez jártam évekig, s szedtem az antidepresszánst. Ez persze nem segített rajtam. Elkezdtem Istent vádolni bajaim miatt, sőt néha káromkodtam is.

Éreztem mégis, hogy Istennél kell keresnem a megoldást problémáimra.

A fiamnak vettem még gyerekkorában egy könyvet, ami bibliai történeteket tartalmazott. Elkezdtem olvasni, abból ismertem meg az Ószövetséget, ami addig egy fehér folt volt számomra. Egy idő után éreztem, hogy ez a könyv kevés, s elővettem az otthoni Bibliámat. Kerestem az Istent.

Olvastam, s egyre jobban meg akartam ismerni. Vettem bibliamagyarázó segédkönyvet is, mert jobban érteni akartam.

Egy idő után éreztem, hogy a lelkiállapotom javulni kezd. Nem ment egyik napról a másikra, de békességem lett Istennel, aztán magammal, s másokkal is. Ez jelentette gyógyulásom alapját. Már évek óta nem járok pszichiáterhez, s gyógyszerre sincs szükségem. Sokat segítettek a Cseri Kálmán és Böjte Csaba könyvek is.

Azóta is rendszeresen olvasom a Bibliát,s úgy érzem, személyes, élő kapcsolatom lett Istennel, Jézussal, aki a szabadítóm lett.

Magdolna

Forrás: IMÁDKOZZUNK

Jób könyve 36. rész 7.vers

1. És folytatá Elihu, és monda:
2. Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
3. Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.
4. Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.
5. Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.
6. Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
7. Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
8. És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
9. Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.
10. Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:
11. Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.
12. Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
13. De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.
14. Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
15. A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
16. Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
17. De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
18. Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
19. Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!
20. Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.
21. Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
22. Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?
23. Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?
24. Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!
25. Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
26. Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
27. Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,
28. A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
29. De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?
30. Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
31. Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.
32. Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
33. Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.
34. Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.

Joel Osteen Pásztor üzenete: Őrizd meg a szívedet!


Amit beengedsz a szívedbe, az beprogramozza a gondolkozásodat és a beszédedet - pontosan úgy, mint a számítógép - ami pedig alapvetően meghatározza majd az életed irányát. A szemed, füled és a szád mind kapuk a szívedhez. Amit nézel, amit hallgatsz, bemegy a szívedbe akár észreveszed akár nem. Meg tudod őrizni a szívedet azáltal, hogy megszűröd, mit nézel és mit hallgatsz meg. Ha nem akarsz olyan ember lenni, mint akiket látsz a TV-ben, akkor ne nézd azt a tévéműsort. Ha nem akarod azt csinálni, amit a rádióban énekelnek, akkor ne hallgasd azt a zenét.

De ezen felül meg kell őrizned a szívedet a keserűségtől és a rossz motívumoktól is. Mikor ezek a negatív érzelmek lerakódnak a szívedben, megakadályoznak az előrejutásban. A Biblia szerint a szív bőségéből szól a száj. Ez azt jelenti, hogy
a szavaid megmutatják, hol van a szíved.

Figyelj arra, hogy miket mondasz, mit nézel és mit hallgatsz. Győződj meg arról, hogy minden tetted dicsőíti az Urat! Ha megőrzöd a szívedet és az elmédet, az élet forrása fog szabadon kiáradni a bensődből és olyan bővölködő életet fogsz élni, amilyent Isten szánt neked.

„Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.”
Példabeszédek 4:23-Károli Gáspár fordítás

Mondd el ezt az imát: Mennyei Atyám, alárendelem ma a szívemet és elmémet neked. Megőrzöm a szívemet és kérlek, vezesd és irányítsd a döntéseimet minden nap. Tisztíts meg engem a Te Szellemeddel, hogy az élet áradjon belőlem minden területen, Jézus nevében. Ámen.

E.W. Kenyon: A név a mindennapi konfliktusokban 11.rész

Ebben a névben található a kereszténység lényege. Ez különbözteti meg minden más vallástól. Ez az a név, aminek leírására nem találunk jelzőket. 

Mialatt itt volt a földön testben, Jézus mindenható Isten volt. Isten mindig meghallgatta az imáit és 
megengedte, hogy használja az Ő mindenható erejét, az Ő tetszése szerint.
Mielőtt elment, megígérte, hogy az embereknek ugyanúgy joguk lesz majd itt a földön használni a
mindenható Isten erejét.
Azt mondta a tanítványoknak, hogy ne menjenek el addig Jeruzsálemből, amíg nem ruháztatnak fel
mennyei erővel. A Szent Szellem fog majd beléjük költözni, és képessé teszi őket arra, hogy
használják az Ő nevét Isten akarata szerint, úgy, mintha Krisztus jött volna vissza ismét testben, használva ezt az isteni erőt, de most már kiterjedtebben, mivel olyan sokan fogják majd használni.
Miután betöltekeztek a Szellemmel, ebben a névben prédikáltak félelmetes erővel.
A betegek meggyógyultak, a démonok kiűzettek, a halottak pedig feltámadtak; ebben a névben
hatástalan volt a kígyócsípés, ami oda vezetett, hogy egy egész sziget lakossága elfogadta Jézus Krisztust megváltójának.
Ebben a névben jött a nyelvek ajándéka, ami lehetővé tette a Pünkösd napján összegyűlt mindenféle nemzetből való embereknek, hogy meghallják a bűnök eltörlésének örömhírét.

Ránk hagyta az Ő nevét
Mindez Jézus azon szavai által teljesedett be, amelyeket mennybemenetele előtt mondott.
„Az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólanak; kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak.”
Ez az erő nem a Szent Szellemben volt, hanem abban, hogy a Szellem képessé tette a tanítványokat Isten Fia, az Úr Jézus Krisztus nevének használatára.
Minden erő annak a feltámadott ember Jézus Krisztusnak a nevében van, aki ott ül az Atya jobbján a mennyekben. Az erő nem a böjtölésben vagy a megszentelődésben van, sem pedig a hosszú imákban, hanem Isten Fiának, a názáreti Jézusnak egyszerű nevében.
Az emberek keresik ezt az erőt — Pünkösd erejének hívják — mindenütt keresik, csak ott nem, ahol van. Ez az erő a névben van — keresd ott az erőt.
Ha megtanulod használni a nevet az Ige szerint, a Szellem erejében, megtalálod azt a titkot, ami az
apostolokon keresztül megrázta a világot.
Hogyan kell használni az Ő nevét?
Az Ige hívőjének kell lenned, Isten gyermekének kell lenned, engedelmes kell hogy légy az Igének.
Istenhez, az Atyához kell járulnod Krisztuson keresztül. Ne Jézushoz imádkozz. Ne a Szent
Szellemhez imádkozz; sohase mondd, hogy Jézus miatt kérsz valamit — hanem mindig az Ő nevében imádkozz.
Legyél határozott; ne sértsd meg azzal az Atyát, hogy csak össze-vissza beszélsz, hanem kérd azt, amit akarsz.
Fiúként járulj az Atya elé — ne úgy, mintha valami cseléd vagy rabszolga lennél; te az Ő saját
gyermeke vagy, Ő pedig a te szerető Atyád. Ő szeret téged, te szereted Őt, ezért szabad és boldog vagy az Ő jelenlétében.
Legfőbb vágyad, hogy Ő dicsőséget vegyen magának, ezért beszélj Vele őszintén, nyisd meg a
szívedet, fedd fel előtte vágyaidat, és világosan fogalmazd meg a kéréseidet. Hadd lássa, hogy ez az Ő dicsőségére és mások javára szolgál.
Adj formát az egésznek azzal, hogy jogos kérésedet az Ő Fiának nevében teszed meg, aki ott ül az Őjobbján, emlékeztesd Őt az ígéretére: „Akármit kértek az Atyától az én nevemben, Ő megadja néktek.”
Az isteni ügyvéd
Most már egyenes az út kérésed előtt. Az Úr Jézus vette át kérésed ügyintézését.
Te az Ő nevében kértél, ezzel Krisztust tetted meg személyes ügyvédeddé, most már Hozzá tartozik az ügyed.
Alázatos és egyszerű imád, amit ily módon az Ige alapján intéztél Hozzá, az Isten jobbján ülő Krisztus imájává lesz; te átadtad ügyedet a hatalmas ügyvédnek, aki átvette ügyed intézését.
Ez jól mutatja, hogy mekkora hatalmunk van odafent és idelent.
Ezután már semmitől ne félj. Szállj szembe a heggyel ebben a mindenható névben; a hegynek el kell mozdulnia.

Bűn, betegség, körülmények, sátán — mindezeknek hódolniuk kell e névre.
Használd ezt a nevet, bár reszketsz, amikor ezt teszed, ez azonban nem te vagy, hanem az erő, ami e név mögött áll. Nem kell érezned e név erejét — elég, ha tudod ezt — és mindennek meg kell futamodnia erre a mindenek felett diadalmas névre.
„Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben; kérjetek és megkapjátok, hogy a ti
örömetek teljes legyen.”
Az ima egyszerűsége
Ez az Evangélium egyik legdöbbenetesebb kijelentése: „Akármit kértek az Atyától az én nevemben, én megcselekszem azt.”
Figyeljük meg, hogy mit mond Jézus: „ti kértek — én pedig megcselekszem azt.”
Milyen csodálatos is ez — imánk leegyszerűsödik.
— Ti kértek — mondja Jézus —, én pedig megcselekszem azt.
Jézus azt mondja, hogy minden hatalom neki adatott mennyen és földön.
Jézus ereje korlátlan, és most kihívást intéz hozzánk, hogy korlátlanul kérjünk.
Ő hatalmas arra, hogy bármit megtegyen, amire megkérjük.
Az Ő hatalma elégséges ahhoz, hogy bármit is kérsz, megnyerd.
A még üdvösséget nem nyert barátoddal kapcsolatban azt mondja: Te kérd az üdvösségét, én
megcselekszem azt.
Lehet, hogy a te gyülekezeted hideg és a pásztorod úgy be van bugyolálva a hagyományok halotti
leplének kötelékeibe, mint Lázár, de te ettől függetlenül kérsz, és Jézus azt mondja: Én megcselekszem azt.
Ő fel fogja melegíteni az egyház fagyott hangulatát.
Te ébredésért imádkozol, és Jézus meg fogja cselekedni. Jézus az Atya jobbján ül, és akármit kérsz
az Atyától az Ő mindenható nevében, azt mondja: Én megcselekszem azt.
Ha valaki a szeretteid közül megbetegszik, kérd a gyógyulását, és amilyen biztos az, hogy Isten ott ül a trónján, olyan biztos, hogy Ő meg fogja tenni.
Amikor segítséget kérsz az Úrtól, mert anyagiakra van szükséged egy terved végrehajtásához, a te
dolgod csak annyi hogy kérsz, az Ő dolga pedig hogy mindezt elintézze.
Mind emögött Krisztusnak ezek a szavai állnak: „Én megcselekszem azt.”
Semmi sem indokolja, hogy gyengék legyünk, semmi sem indokolja, hogy betegek legyünk.
Semmi sem indokolja, hogy egy gyülekezet vagy egy szolgálat gyümölcstelen legyen.
Semmi sem indokolja, hogy életünk erőtlen legyen.
Odaszánod életedet az imakérések szolgálatának — bátran segítségül hívod az élő és uralkodó Krisztus mindenhatóságát, neki pedig gondja lesz rá, hogy a szerződésben Őrá eső dolgokat végrehajtsa.

Te az Ő társa vagy most; erre a kapcsolatra nem lehet azt mondani, hogy „korlátozott” , mert az Őközössége nincs korlátok közé szorítva. Ő képes megadni szükségeidet; Ő képes anyagilag támogatni bármely vállalkozást.
A nagy és hatalmas Krisztus azt akarja, hogy kérj, azért hogy Ő adhasson.
A gyengeség most már bűncselekménynek számít, a szegénység szelleme bűn, neked mindössze
annyit kell csak tenned, hogy megkéred Őt, és Ő meg fogja cselekedni.
Hogyan imádkozzunk?
Jézus megmondja nekünk, hogyan imádkozzunk. „Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk.”
Nem Jézushoz kell imádkoznunk.
Ez nem zárja ki azt az örömteli kiváltságot, hogy közösségben és bensőséges kapcsolatban legyünk
Vele, sem azt, hogy dicsérjük és imádjuk Őt, de amikor egy konkrét kérésünk van, imánkat az Atyához intézzük, Jézus nevében.
Ne „Jézusért” kérd, mert ez azt jelentené, hogy Jézus érdekében kéred, nem pedig annak érdekében, akinek szüksége van rá.
Az imát egyszerűen a mi Atyánkhoz kell intéznünk, Jézus nevében; ez garantálja az Atya válaszát,
Jézus támogatását és közbenjárását.
Tudom, hogy nagyon elterjedt az a szokás, miszerint Jézushoz imádkozunk, de ha az igazságot akarjuk és úgy szeretnénk imádkozni, hogy biztosak legyünk abban, hogy imáinkra választ is kapunk, akkor
engedelmeskednünk kell az Írásnak, és úgy kell imádkoznunk, ahogy az Ige tanít minket.
Értenünk kell, hogy Jézus neve vette át Jézus helyét. Ami a vessző volt Mózes kezében,
ugyanazt jelenti Jézus neve még Isten leggyengébb gyermekének kezében is.
Nem Mózes volt hatalmas, hanem az a vessző. Nem a hívő hatalmas, hanem Jézus neve.
Ígéretünk van arra, hogy minden hívő használhatja ezt a nevet, és minden hívőnek megvan az a joga, hogy betegekre tegye a kezét ebben a névben.
A hívőnek joga van arra, hogy használja a nevet az élet minden olyan helyzetében, amikor az Atya
jelenlétére és segítségére van szükség.
Tény, hogy Jézus neve minden hívőnek a kezében ugyanaz kellene hogy legyen, mintha maga Jézus lenne jelen és Ő cselekedne.
Jézus adta meg nekünk azt a törvényes jogot, hogy használjuk az Ő nevét.
Jézus adta meg nekünk a meghatalmazást, a meghatalmazás pedig a jog és az üzlet világában azonos annak a személynek a jelenlétével, aki adta azt.
Pontosan úgy van, ahogy Jézus mondta: Amikor ti az én nevemben imádkoztok, ezzel lehetőséget
adtok nekem, hogy elkezdjek munkálkodni, és ily módon megdicsőíthessem az én Atyámat.
Ha nem imádkoztok az én nevemben, akkor nem adtok nekem lehetőséget arra, hogy megmutassam az én erőmet.
Ily módon, mind az Atya, mind a Fiú számára igen fontosak a kéréseink.
Te az Atyához imádkozol az Ő Fiának nevében.

Joel Osteen : A bukásaink nem akadályozzák Isten tervét az életünkben

Ha a bibliai időkben éltünk volna és megkérdeztük volna Jákobtól: "Te ki vagy?", azt válaszolta volna: "Egy hazug csaló vagyok". De valójában ez nem az, aki ő, hanem amit tett. 

Mindannyian tettünk olyan dolgokat, melyekre nem vagyunk büszkék. Mindannyian követtünk el hibákat, és mondtunk olyan dolgokat, amiket nem kellett volna. Jézus vére miatt Isten nem tartogatja ezeket ellenünk. Amikor megbánjuk és megvalljuk a bűneinket, Isten olyan messzire veti el őket, mint amilyen távol van napkelet napnyugattól, és többé nem emlékezik rájuk. Mindig legyen előtted, hogy Isten túlnéz a viselkedéseden, a cselekedeteiden, és annak lát, aki valójában vagy: olyan ember, akit Isten céllal teremtett, hogy betöltse a rendeltetését. Ha szeretnénk mindazzá válni, amire Isten elhívott minket, akkor meg kell tanulnunk elkülöníteni azt, amit teszünk attól, akik vagyunk. Ha bűntudatban és kárhoztatásban élsz, akkor ez megakadályozza, hogy befogadd Isten irgalmát és áldását, és bekorlátozza az életedet. Ezért nagyon fontos, hogy lerázzuk a múltat és azt mondjuk: "Nem az vagyok, amit a múltban tettem. Elszúrtam, de ettől még nem vagyok egy csődtömeg. A Mindenható gyermeke vagyok, és tudom, hogy amire Ő elhívott, sokkal nagyobb, mint a bukásaim. Mindenre képes vagyok Krisztus által, Aki megerősít engem, és győzni fogok!" Gondoljunk most egy kicsit Mózesre. Fiatal korában egy nagy álmot dédelgetett a szívében. Tudta, Isten elhívta őt arra, hogy segítsen megszabadítani Izrael népét. Nagyszerűen kezdte. Lelkes volt és szenvedélyes. De egy nap szemtanúja volt, hogy valaki nagyon csúnyán bánt egy izraelitával. Telve buzgósággal elhívását illetően, odament és megölte a bántalmazót. Nagy hibát követett el. A szíve a helyén volt, azonban a cselekedetei helytelenek voltak. 

Valaki meglátta az esetet, és ezért Mózesnek el kellett menekülnie, hogy mentse az életét. Végül a sivatag félreeső részén kötött ki, ahol eltöltött negyven évet. Úgy is mondhatnánk, hogy tett egy kis kitérőt. Elszúrta az A tervet, de az a jó hír, hogy Istennek volt egy B terve. Isten nem mondta: "Csúnyán elrontottad. Ennyi volt, végeztem veled". Nem mondta ezt Mózesnek, és neked sem mondja! Ha hitben mész tovább, akkor Isten terve felülírja a rossz döntéseket. 
Negyven évvel később, amikor Isten elérkezettnek látta az időt népe megszabadítására, nem indult el, hogy egy fiatalabb embert keressen. Olyasvalakit, aki soha nem hibázott, aki feddhetetlen előélettel rendelkezett. 

Egyenesen Mózeshez ment: "Mózes, nem feledkeztem ám meg rólad. A bukásod nem tette semmissé az elhívásodat. Készen állok számodra. Elérkezett a te időd. Menj, és szabadítsd meg a népemet". Lehet, hogy te is elkövettél hibákat, vagy elszalasztottál jó lehetőségeket. Úgy tűnik az álom már meghalt és az ígéret nem fog beteljesülni. Azonban Isten ezt mondja neked: "Készülj. Ahogy Mózessel is tettem, neked is új ajtót nyitok. Rád árasztom a jóindulatomat, kegyelmemet. 
A bukás, ami le akart rombolni, egy újnak az elindítója. A bukás, ami beárnyékolta a jövődet, nem a történet vége". Ez egy új nap, kelj hát fel, és menj előre a győzelem felé, amit Isten már elkészített számodra.

Ámen!

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket.” (2 Korintus 5,14)


Mennyit köszönhetsz az én Uramnak? Tett érted valaha valamit? Megbocsátotta bűneidet? Felöltöztetett az igazság ruhájába? Magas sziklára helyezte lábaidat? 
Biztossá tette lábaidon járásodat? Készített számodra lakást a mennyben? Felkészített téged a mennyre? 
Beírta nevedet az élet könyvébe? Elárasztott téged számtalan jótéteményeivel? 
Megőrizte számodra a kegyelem gazdagságát, melyet szem nem látott és fül nem hallott?

Akkor tegyél te is valamit, ami szeretetére méltó. Ne hozd haldokló Megváltódnak csupán ajkad üres áldozatát. Mit kell érezned, ha mestered jön és be kell vallanod, hogy semmit sem tettél érte, hanem magadba tartottad elzárva szeretetét, mint valami álló vizet, úgy hogy az sem szegény testvéreid sem az az Ő munkája részére nem folyt? 
El az ilyen szeretettel! Mit tartanak az emberek az olyan szeretetről, mely sohasem bizonyul és nyilvánul tettekben? Azt mondják: „Jobb a nyilvános fenyítés a titkos szeretetnél”. 
Ki tudhat valamit az oly szeretetről, mely olyan, hogy egyszer sem ösztönöz téged az önmegtagadás, a nagylelkűség, a hősiesség vagy a lelkesedés egyetlen tettére sem! 
Gondold meg, mennyire szeretett Ő téged és odaadta önmagát érted! Ismered e szeretet hatalmát? 

Akkor hadd legyen az a te lelked részére egy hatalmasan zúgó szél, mely világi szereteted felhőit elsöpri és bűneid porát elűzi. „A Krisztusért”, ez legyen az a tüzes nyelv, mely fejedre szálljon.
 „A Krisztusért”, ez legyen az isteni elragadtatás, a mennyei lehelet, mely téged a föld fölé emel. 
Ez legyen az isteni szellem, mely neked oroszlán bátorságot ad és az Úr szolgálatában oly gyorssá tesz, mint a sas repülése. 
A szeretet kell, hogy kölcsönözzön szárnyakat az Istent szolgáló tettek lábainak és erőt a működés karjainak. Istenre tekintve, el vagyunk tökélve Őt tisztelni, még pedig olyan állhatatossággal, melyet semmi nem rendíthet; határozottsággal, mely meg nem tántorítható és sohase lankadó előre törekvő buzgalommal fogjuk Jézus iránti szeretetünket bebizonyítani és megerősíteni. 
Az isteni mérleg súlya emeljen minket a menny felé Jézushoz!

Jelenések könyve: Egy különös könyv

Jelenések könyve 10. fejezet

Mielőtt a Jézus visszajövetelét jelző hetedik trombita megszólalt volna, egy különös jelenetet látott János apostol. Jézus egy nyitott tekercset tartott a kezében. Ez a könyv Dániel próféta könyve volt. Amikor annak idején Isten utasítására megírta Dániel, be kellett zárnia pecsétekkel. Eljött az idő a XVIII. század végén, amikor ez a könyv megnyílt a Bibliát kutatók előtt.

János apostol egy szokatlan feladatot kapott. Jézus kezében tehát ott volt a tekercs, mialatt egyik lábával a tengeren, másikkal meg a szárazföldön állt. El kellett kérnie a tekercset, és meg kellett ennie. Hát ez aztán tényleg különös utasítás volt Isten részéről. Amikor János enni kezdte a tekercset, érdekes módon jó íze volt. Édes volt, mint a méz. Ahogy leért a gyomrába, az íze megváltozott. Keserű lett.

Ez az adventváró nép lelki tapasztalatát mutatja be. Ahogy már szó volt róla, a XVIII. század végén a nagy földrengés és a Nap elsötétedésének hatására elkezdték kutatni a Bibliát. Dániel könyve alapján arra gondoltak, hogy Jézus eljön 1844-ben a földre. Jaj, de boldogok voltak az őszinte keresztények. Nem lesz már semmi rossz, és ott lehetnek Üdvözítőjükkel a Mennyben. Buzgón imádkozva kutatták hívő emberek tucatjai Isten Igéjét, különös tekintette Dániel könyvére. Legnagyobb meglepetésükre felfedezték azt, ami addig nem volt érthető számukra: Valami komoly dolog fog történni pár éven belül. Még komolyabban kutatták az Írást, mire meggyőződtek arról, hogy Jézus Krisztus 1844 őszén fog eljönni. Az igaz hívők nem fojtották magukba ezt az információt. Hátra hagytak mindent, ami egyébként fontos volt nekik és hirdették Jézus második eljövetelét. Erőt, pénzt nem sajnálva, a megpróbáltatásokkal mit sem törődve mentek faluról falura, városról városra, mint annakidején Jézus és tanítványai. Olyan nagy munkát végeztek, hogy a korabeli feljegyzések szerint nagyítóval sem lehetett Észak Amerikában olyan embert találni, aki ne hallott volna a tanításukról, és az Államok lakosságának mintegy 30%-a várta Jézus eljövetelét 1844 októberében. Sokan nem aratták le a gabonát, nem takarították be a burgonyát az utolsó nyáron – mondván; fontosabb még elmondani azoknak a jó hírt, akik nem tudnak róla. Mindezek után a történelem legkeserűbb csalódását élték át, amikor nem jött el Jézus október 23-án. Sokkal nagyobb keserűség volt ez, mint a tanítványok számára Mesterük keresztre feszítése, mert ezt legalább Jézus előre többször is elmondta nekik. 1844-ben a hívők hatalmas krízisen mentek át. Voltak, akik örökre elfordultak Istentől. Voltak, akik támadólag léptek fel azok ellen, akik nekik korábban Jézus eljöveteléről beszéltek. Voltak, akik újabb időpontok után kutattak. Volt viszont egy maroknyi csapat, aki továbbra is hitt Istenben, de a keserűség miatt, amit ekkor éreztek, még nem egészen értették, hogyan kezeljék a történteket. Számukra rettenetes nehéz volt elviselni az emberek gúnyolódását, akik nem hittek a Bibliának, és csak nevettek rajtuk. Hol van Jézus? Miért nem jött elértetek?

Buzgó imában keresték a választ.




Gyűrűs Panni-

KÍGYÓ VAGY BOT....

" Monda pedig az Úr Mózesnek: nyújtsd ki a kezedet és fogd meg a farkát! És kinyújtá kezét és megragadá azt,és vesszővé lőn az ő kezében."

Testvéreim, a fenti Ige Mózes élhívásának egy pici részlete, annak a Mózesnek, akinek az Isten megjelent az égő csipkebokorban.

Ezt a Mózest most Isten elhívja a maga szolgálatára, munkát akar neki adni, valami egészen speciális feladatot akar rábízni.

Mert testvéreim,nem elegendő az,hogy valaki az Isten gyermeke,hanem Isten szolgájává is kell válnia!
Ahogy a Róma 16:22 -ben mondja az Úr: " Most pedig, minek utána felszabadultatok a bűn alól, szolgáivá lettetek pedig az Istennek.."

Tehát mi nemcsak Isten gyermekei vagyunk, akik élvezik az Ő Atyai szeretetét, jóságát, közelségét és áldásait, hanem szolgáivá is lettünk Ő Neki, akikre Isten feladatokat bíz, hogy világítsunk az embereknek  és sókká legyünk ebben a világban!

Mert minden esemény és minden történés mögött lássuk meg testvéreim Isten küldő szándékat,megbizatását!
Éppen úgy, mint Mózesnek, nekünk is a mindennapi élet nagy, de a jelentéktelen fordulatai mögött is, ott kell éreznünk a küldő Istent! Aki hívott bennünket, Aki belehívott ebbe a munkába, abba a helyzetbe, amelyikben vagyunk, vagy amelyikbe jutni fogunk.
Gyakorlatilag azt jelenti ez testvéreim,hogy úgy nézz például az öreg szüleidre, vagy éppen a nehezen nevelhető gyerekeidre, úgy viszonyulj a boldog vagy talán a terhes családi életedhez, úgy fogadd a mindennapoknak gondjait, bajait, a magányt vagy talán a tömeget magad körül.
Úgy lássad a szeretteidet, a kollégáidat, az ismerőseidet, az ellenségeidet a magad képességeit
vagy a magad tehetetlenségét, erőtlenségét, az egészségedet vagy a betegségedet, hogy mindezek mögött az Isten megbízatása van a te számodra!

De nézzük csak a történetet, Mózes Istentől kapja a parancsot, nyújtsd ki a kezedet és fogd meg a kígyónak a farkát. Nos, testvéreim én ezt úgy látom, hogy ez a kígyó, mintegy jelképe annak, hogy igenis néha veszélyes, súlyos, nehéz a feladat, amire Isten úgy ahogy Mózest, bennünket is kér.

Az a kígyó megmarhat, árthat, halálos sebet is üthet rajtad! Megértem Mózest, hogy először visszatorpan és nem akarja vállalni a feladatot. Mert nem könnyű testvérek , ebben a világban,Isten küldötteként megállni és vállalni az életnek a problémáit. Könnyebb dolog elfutni.
A kígyótól mindenki fél, de Isten azt mondja: áll meg!  Ne fuss el, ragadd meg azt! És Mózes megfogta! De hogy merte megfogni? Erre igazán csak egyetlenegy magyarázat lehetséges úgy, hogy Isten mondta neki! Bízott Istenben, Aki megjelent neki!

Testvéreim, pontosan azért ragadhatunk meg mi is minden kígyót, mert Isten nekünk is megjelent!
Sokkal, sokkal hatalmasabban és fenségesebben, mint Mózesnek. Nekünk nem egy csipkebokorban jelent meg. Nekünk Isten a Golgotai kereszten jelent meg! Ezért testvéreim,mi bátran megragadhatunk minden kígyót ami felénk sziszeg! Hiszen nézzétek, nincs már többé olyan kígyó, aminek a fejét el ne taposta volna Jézus ott a kereszten!

Ez azt jelenti testvérem, hogy ne félj te azoktól az emberektől akik bántani szoktak, akiket nem bírsz elviselni, akik keseríteni akarják az életedet! Ne félj attól a betegségtől vagy attól a műtéttől, ami előtted áll,Jézus már eltaposta a kígyót belőle!
Ne félj azoktól a feladatoktól,amelyekhez sem erőt, sem kedvet nem érzel! Ne félj a gondtól,amely megüli a lelkedet, hogy ég éjszak sem tudsz aludni! Ne félj a sátántól és annak minden seregétől, amelyik meg fog kisérteni!
Menj elébe Jézus Nevében és mondd magadban többször: Mindenre van erőm a Krisztusban Aki engem megerősít! Ragadd meg a "kígyót" bátran, a hitnek a szorításában bottá,erővé, segítséggé, fegyverré válik a kezedben! 
Ámen!

Ernö Seres-