Csendes percek: AKARSZ-E MEGGYÓGYULNI?

,,Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és felment Jézus Jeruzsálembe. Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van. A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben (és várták a víz megmozdulását. Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett). Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: "Akarsz-e meggyógyulni?" A beteg így válaszolt neki: "Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem." Jézus azt mondta neki: "Kelj fel, vedd az ágyadat és járj!" És azonnal egészséges lett ez az ember, felvette az ágyát, és járt. Aznap pedig szombat volt. A zsidók ekkor így szóltak a meggyógyított emberhez: "Szombat van, nem szabad felvenned az ágyadat." Ő így válaszolt nekik: "Aki meggyógyított, az mondta nekem: Vedd az ágyadat, és járj!" Megkérdezték tőle: "Ki az az ember, aki azt mondta neked: Vedd fel és járj!?" De a meggyógyított ember nem tudta, hogy ki az, mert Jézus félrehúzódott az ott tartózkodó sokaság miatt. Ezek után találkozott vele Jézus a templomban, és ezt mondta neki: "Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled." Elment ez az ember, és megmondta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki meggyógyította.,, -Jn 5,1-15.

,,Jézus megkérdezte tőle: Akarsz-e meggyógyulni?,, (Jn 5,6)

Néhány évvel ezelőtt a lezuhanó távvezetékek szikrái futótüzet okoztak, amely egy több mint 2000 hektáros ősi bozótos szavannán pusztított. A tűz után úgy nézett ki a terület, akár egy holdbéli táj. A hatalmas kiterjedésű föld fekete és szürke hamuvá vált rengeteg megégett, földből kiálló fatuskóval.
Nemrégiben tett látogatásomkor még látszottak a tűz nyomai, de a közelebbi vizsgálat során már a gyógyulás nyomai is felfedezhetők voltak. Szinte minden megégett fatuskó alján egy-egy kis, új fa hajlékony, zöld hajtásait vettem észre. A szavannán határozottan egy lassú gyógyulási folyamat kezdődött. Az új fák nyomai optimizmusra és megújult reményre adtak okot.
Életünk hasonlíthat erre a leégett tájra, különösen, ha váratlan pusztító események következnek be. Idővel azonban, ha jobban megnézzük, láthatjuk, hogy a gyógyulás lehetséges. Körülvehet tragédia és szerencsétlenség, de mi, mint a reménység emberei Istenhez kiálthatunk új hajtásokat és új életet keresve. Amikor életünk bizonytalan és megújulásra van szüksége, Jézus megkérdi tőlünk: "Akarsz-e meggyógyulni?" Hajlandóak vagyunk megkockáztatni, hogy azt válaszoljuk: "Igen!"?

Imádság: Drága Urunk, segíts hozzád fordulni, amikor letörtnek érezzük magunkat a körülményeink miatt! Ámen.

Milyen új utat mutat ma nekem Isten?
Roland Rink (Dél-Afrika)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT akiknek újra kell kezdeniük!

Kenneth E. Hagin: A megbocsátás!

,,Ha pedig ti meg nem bocsátotok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.,, — MÁRK 11,26.

— Hagin testvér — szólított meg egy hölgy —, űzd ki ezt a meg nem bocsátó szellemet belőlem. Van egy asszony itt a gyülekezetben, akinek nem tudok megbocsátani. Úgy látszik, nem vagyok képes a megbocsátásra.

Mire én:

— Előfordul, hogy meg kell bocsátanod a férjednek?

— Hogyne, van úgy, hogy meg kell bocsátanom neki, és olykor ő bocsát meg nekem.

— Ha jól értettem, azt mondtad, nem vagy képes a megbocsátásra.

Nevetett:

— Szóval meg tudok bocsátani, igaz?

—Hát persze —mondtam —, ha meg tudsz bocsátani az egyiknek, meg tudsz bocsátani a másiknak is. Megértette, és azt felelte rá:

— Én képes vagyok megbocsátani, és meg is teszem. Ennyi az egész! Ez éppen ilyen egyszerű. Ne tedd bonyolulttá a megbocsátást. Jézus azt mondta: „Mikor imádkozva megállotok, bocsássatok meg.” Ez azt jelenti, hogy meg tudunk bocsátani. Jézus nem kért tőlünk olyasmit, amit ne lennénk képesek megtenni.

Megvallás: Én meg tudok bocsátani. Gyors vagyok a megbocsátásra. És az én Atyám is megbocsát nekem a Mennyben.

Isten csodálatos kegyelme:Isten-fiúság

„...akik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek.” (Jn 1:12) 

Amikor Ádám bűne reménytelen csüggedésbe hajtotta az emberi fajt, Isten elfordulhatott volna a bukott lényektől. Bánhatott volna velük úgy, mint ahogyan azt, mint bűnösök, megérdemelték. Megparancsolhatta volna a mennyei angyaloknak, hogy öntsék ki a világra haragjának tüzét. Megtehette volna, hogy ezt a sötét foltot eltörli a világ színéről. De nem ezt tette. 

Ahelyett, hogy eltaszított volna bennünket magától, Isten még közelebb jött a bukott emberiséghez. Odaadta Fiát, aki a mi csontunkat és a mi testünket öltötte magára. „Az Ige testté lett, és lakozott közöttünk... igazsággal és kegyelemmel teljesen” (Jn 1:14). 

Az emberekhez való kapcsolódása révén Krisztus közelebb vonta őket Istenhez. Isteni természetére öltötte az emberi természet ruháját, és bemutatta a mennyei világegyetem és az el nem bukott lények előtt, hogy mennyire szereti Isten az emberek fiait.

Isten ajándékának nagysága semmiképpen nem mérhető fel. Isten semmit nem tartott vissza tőlünk. Nem adott arra alkalmat, hogy bárki is azt mondhassa, nagyobb szeretetet is tanúsíthatott volna irántunk. Krisztus ajándékával Isten az egész Mennyet nekünk ajándékozta.

Az Isten-fiúságot nem mi szerezzük meg önmagunknak. Csak azok kapnak hatalmat arra, hogy Isten fiaivá és leányaivá váljanak, akik elfogadják Krisztust Megváltójukként. A bűnösnek önmagában nincs ereje arra, hogy megszabaduljon a bűntől... 

Viszont az Isten-fiúság ígéretét kapják mindazok, akik "hisznek az Ö nevében". 

Mindenki bűnbocsánatot nyerhet, ha hit által Jézushoz jön. 

KENNETH COPELAND: Csoda van benned!

,,Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én Szellememmel! azt mondja a Seregeknek Ura.,, – Zakariás 4:6

Visszaemlékszem, amikor először vettem részt gyógyító alkalmon az Oral Roberts csodahadjáratain szolgáló csapattal. Egyetemi hallgató voltam és a repülőgép legénységének a tagja. Valamivel több, mint négy éve születtem újjá, és nagyon keveset tudtam Isten dolgairól, különösen az ilyen összejövetelekről. Mégis tagja voltam a csapatnak, és vágytam a kijelentésekre.

Követtem a csapatot a hatalmas csarnokba, ami tele volt beteg emberekkel. Büdös volt, annyira tele volt a levegő betegséggel. Már attól, hogy oda bementem, megborzongtam a félelemtől.

Megfordultam, és amilyen gyorsan csak tudtam az oldalajtó felé indultam. Közben félhangosan Istenhez beszéltem. „Figyelj, Uram, nekem itt semmi keresnivalóm,” mondtam. „Felszállok a greyhoundi buszra és most rögtön hazamegyek. A repülőt nélkülem is haza tudják vezetni.”

Amikor már kint voltam, elkezdtem hangosabban beszélni. Aztán hirtelen földbe gyökerezett a lábam. Nem tudtam mozdítani. Tudtam, hogy Isten állított meg, mert belül még mindig a buszpályaudvar felé tartottam. De kívül beleragadtam a járdába.

Felnéztem, és azt üvöltöttem, „Engedj el!” De mozdulni sem bírtam.

Kétségbeesetten imádkoztam, „Kérlek, hadd menjek! Nem tudok semmit adni ezeknek az embereknek.”

Ekkor válaszolt nekem Isten. Minden sejtem hallotta. Azt mondta: „TUDOM, hogy semmit sem tudsz nekik adni. De ÉN IGEN, és ezért kereszteltelek meg a Szellememben.”

A lábam hirtelen megmozdult, és tudtam, hogy választanom kell. Vagy az életet, vagy a halált választom. Ezért megfordultam, és visszamentem.

Én el akartam szaladni, de Isten megállított. Tudta, hogy Ő bennem van, és ha ott maradok, és felgerjesztem, ami bennem van, akkor csodák történnek – és így is lett.

Benned is ugyanez a csodatévő Isten él. Körülötted pedig vannak emberek, akiknek szükségük van Őrá. Ezért ne várj többé arra, hogy azt érezd, van erőd megtenni, amire Isten hív, hanem lépj ki! Ha megteszed, fel fogod fedezni, hogy az erő, amire vártál, egész idő alatt benned volt és rád várt!

Igei olvasmány: 2 Mózes 3:1-14

ISTENNÉL ÚJ ÍGÉRETEK VANNAK! (3)

Szükségünk van ígéretekre életünkben, különben sokszor nem tudnánk tovább haladni azon az úton, amiről meg vagyunk győződve, hogy a mi utunk. Szükségünk van ígéretekre egymástól is, hogy biztosak legyünk a másik cselekedeteiben, gondolkodásában, érzelmeiben.

Ígéretek nélkül nehezebb lenne életünk.
Ígéretek nélkül hamarabb feladnánk, amibe belevágtunk.
Ígéretek nélkül aligha reménykednénk valamiben, ami után annyira vágyakozunk.
Ígéretek nélkül talán el se indulnánk.

Tényleg szükségünk van ígéretekre életünkben! De vajon minden ígéretet komolyan vehetünk, és biztosak lehetünk bennük? Mi a helyzet akkor, amikor valaki ígér valamit, amit nem tart be? Lehet, hogy saját hibájából adódóan, lehet, hogy nem, a végeredmény viszont mindenképp ugyanaz: összetört szív, összetört álom, csalódás, feladás, kétségbeesés, visszafordulás, egy kapcsolat véget érése … Van egyáltalán bármilyen biztos ígéret életünkben? Van-e olyan személy, aki, ha ígéretet tesz, arra érdemes odafigyelni és megbízni benne?

Van! De nem emberi ígéretek ezek,
és nem embertől származóak.

Ugyanis kétféle ígéret létezik az életben. Az egyikről már írtam: az emberektől származó ígéretek, melyeknek egy része törékeny, bizonytalan, hamis, nem a megfelelő úton vezet, a megfelelő irányba vezet. Egyre nehezebb kiszűrni napjainkban, kiben bízhatunk meg igazán, s kiben nem.

De más ígéretekről is írnék. Olyan ígéretekről, melyek Istentől származnak, és személyesen nekünk szólhatnak, HA hittel vesszük őket! Igen, ez a legnagyobb különbség az emberi és Isteni ígéretek között! HA hisszük és vesszük. Mert amíg az emberi ígéreteket az emberek mértéktelenül adják és mértéktelenül veszik, addig az Isteni ígéreteket Isten már földre születésünk előtt adta, de nagyon sok ember nem – még keresztények sem – veszi azokat HITTEL magához, s tartja meg HITTEL – bármi is próbálna meggyőzni az ígéret ellenkezőjéről időközben!

Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istenhez járul, annak hinnie kell

Miért nincs szükségünk Isten ígéretei életünkben?
Meddig akarunk még csak emberek ígéreteiben bizakodni?
Meddig akarunk reménytelenek maradni egy számunkra
valóban nagyon fontos és hasznos dologgal kapcsolatban?
Meddig akarunk saját erőnkből állandóan küzdeni mindig mindenért?
Miért nem fordulunk egyenesen a Legbiztosabbhoz a legbiztosabb ígéretekért életünkbe?

Bármiben vesztetted el a reményed, bárhol is kavarodtál el, bármennyi emberben csalódtál már, bárhová is fordultál vissza egy újabb megoldásért, TALÁLSZ REMÉNY, TALÁLSZ UTAT, TALÁLSZ BIZTONSÁGOT, TALÁLSZ ÚJAT: ISTEN IGÉJÉBEN! NE ADD FEL!

Fordulj Istenhez!

"… az ígéret a Jézus Krisztusba vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek … Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. … Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök."
(Gal 3,22b, 26, 29.)Íme, néhány újszövetségi ígéret Istentől azok számára, akik hisznek Benne:

"Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak!" (Mt 5,3)

"Ne félj, csak higgy!" (Mk 5,36b)

"Kérjetek és adatik, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek!" (Lk 11,9)

"… az igazság megszabadít titeket…" (Jn 8,32b)

"Az utolsó napokban kitöltök Lelkemből minden halandóra, és prófétálnak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak!" (Apcsel 2,17)

"…segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal." (Róm 8,26)

"Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk." (1Kor 2,12)

"Isten… megvigasztal minket…" (2Kor 7,6)

"[Isten] mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint." (Ef 3,20)

"Ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek." (Fil 2,15b)

"… az Úr fog alászállni a mennyből, és … feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután … akik élnek …"
(1Thessz 4,16-17)

"Nektek pedig, akiket gyötörtek, enyhülést adjon [Isten]…" (2Thessz 1,7)

"… talán azért szakadt el tőled egy időre, hogy örökre visszanyerd …" (Filem 15)

"Minden, ami Istentől született, legyőzi a világot … [és ez] a mi hitünk." (1Jn 5,4)

"Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be ..." (Jel 3,8)Bármilyen ígéretet is tartogat számodra Isten, ne feledd: hittel és bizalommal fogadd be azt!

"Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik." (Zsid 11,6)

"Legyen a ti hitetek szerint!" (Mt 9,29)

Istennek milyen személyes ígéretei vannak számodra? Ahhoz, hogy ezt kiderítsd, időt kell szánnod a Biblia olvasására (Isten Igéjének tanulmányozására), imádkozásra (Istennel való kapcsolatos ápolására), mert csak így fog növekedni az Istenben való hited és bizalmad, melyek elengedhetetlenek az ígéretek beteljesüléséhez életedben!

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben.” 
-(Máté 6,9)

Ez az ima azzal kezdődik, amivel minden igaz imának kezdődnie kell, t. i. a fiúság lelkével: „Mi Atyánk”. Az ima nem kedves Isten előtt, ha nem mondhatjuk: „Felkelek és elmegyek az én Atyámhoz”.
Ez a gyermekies lélek gyorsan felfogja a „mennyei” Atya nagyságát és alázatos imádásra buzdul: „Szenteltessék meg a Te neved”. Az a gyermek, ki ezt suttogja: „Abba, azaz szerelmes Atya”, hatalmas kérubbá lesz, ki azt kiáltja: „Szent, szent, szent!” 

Isten elragadó imádásától csak egy lépésnyire van a megtérő szeretet tüzes szelleme, amely kétségtelenül mindig a gyermekies szeretetből és a tiszteletteljes imádásból származik! „Jöjjön el a Te országod: legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy itt e földön is”. 
Erre következik az Istentől való függés és a Belé vetett bizalom kedves kifejezése: „A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma”.
A Szentlélek által jobban megvilágítva, felfedezzük, hogy mi nemcsak Istentől függők, hanem bűnösök is vagyunk. Azért fohászkodunk kegyelemért:
Ha mi megbocsátást nyertünk, ha a Krisztus igazsága nekünk beszámíttatott, ha tudjuk, hogy kedvesekké lettünk ama Szerelmesben, akkor alázattal kérjük a szent megőrzést: „És ne vígy minket a kísértésbe”. 
Az az ember, ki valóban a megbocsátásban részesült, szívén viseli, hogy ismét ne vétkezzen. A megigazulás birtoklása a szentség utáni komoly vágyat hozza magával. „Bocsásd meg a mi vétkeinket”, ez megigazulás. „Ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól”, ez szentség, előhaladás a jóban, valamint a gonosztól való megóvás. Mindezekből végül következik egy fenséges, diadalmas dicséret: „Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen”.
Örvendünk, hogy a mi Királyunk kormányoz a gondviselés birodalmában, és hogy uralkodni fog kegyelemben egyik tengertől a másikig, a vizektől a világ másik végéig és az Ő uralkodásának nem lesz vége. Így emeli fel e rövid mintaima lelkünket, a mi királyi Urunkkal való közösséghez.
Uram, taníts minket imádkozni!

Zsoltárok könyve 135. rész 5.vers

1. Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek az Úrnak nevét, dicsérjétek szolgái az Úrnak!
2. A kik álltok az Úrnak házában, Istenünk házának pitvaraiban.
3. Dicsérjétek az Urat, mert jó az Úr; zengjétek nevét, mert gyönyörűséges!
4. Mert kiválasztá magának az Úr Jákóbot, Izráelt a saját örökségéül.
5. Én bizony tudom, hogy nagy az Úr, és a mi Urunk minden istennél különb.
6. Mind megteszi az Úr, a mit akar: az egekben és a földön, a vizekben és minden mélységben.
7. Felemeli a felhőket a földnek széléről; villámlást készít, hogy eső legyen, s szelet hoz elő tárházaiból.
8. A ki megverte Égyiptom elsőszülötteit, az emberétől a baroméig.
9. Jeleket és csodákat küldött rád, oh Égyiptom, Faraóra és összes szolgáira.
10. A ki megvert sok népet, és megölt erős királyokat:
11. Szíhont, az Emoreusok királyát, meg Ógot, a Básán királyát, és Kanaánnak minden királyát.
12. És odaadta földüket örökségül; örökségül saját népének, Izráelnek.
13. Uram! Örökkévaló a te neved; nemzedékről nemzedékre emlegetnek téged.
14. Mert birája az Úr az ő népének, és könyörületes az ő szolgái iránt.
15. A pogányok bálványai ezüst és arany, emberi kezek alkotásai.
16. Szájok van, de nem beszélnek, szemeik vannak, de nem látnak;
17. Füleik vannak, de nem hallanak, és lehellet sincsen szájokban!
18. Hasonlók lesznek hozzájuk alkotóik is, és mindazok, a kik bíznak bennök.
19. Izráel háznépe: áldjátok az Urat! Áronnak háznépe: áldjátok az Urat!
20. Lévinek háznépe: áldjátok az Urat! Kik félik az Urat: áldjátok az Urat!
21. Áldott az Úr a Sionon, a ki Jeruzsálemben lakozik! Dicsérjétek az Urat!

Igei megvallások:

Ezeket vald meg hangosan,ha nem bírsz a kísértővel,ott fog hagyni,nyugodt lehetsz.Ámen Jézus Nevében!

Istentől születtem, és győztes vagyok a Sátán fölött, mert nagyobb az, aki bennem van, mint aki a világban van (1 János 4:4).
Nincs mitől félnem, és a rettegés nem közelíthet hozzám (Ézsaiás 54:14).
Krisztus testéhez tartozom, és a Sátánnak nincs hatalma fölöttem, mert a gonoszt a jóval győzöm le (1 Korintus 12:27; Róma 12:21).
Egyetlen ellenem készült fegyver sem lesz jó szerencsés, mert az én igazságom az Úrtól van. Minden amit teszek, jó szerencsés lesz, mert olyan vagyok, mint a folyó mellé ültetett fa (Ézsaiás 54:17; Zsoltárok 1:3).
Győztes vagyok a Bárány vére és a bizonyságtételem beszéde által (Jelenések 12:11).
Megtartom Isten Igéjét, és áldott vagyok mindenben, amit teszek. Boldog vagyok mindabban, amit teszek, mert Isten Igéjét cselekszem (Jakab 1:22, 25).
Gyönyörködöm az Úrban, és Ő megadja a szívem kéréseit (Zsoltárok 37:4).
Nem ér engem semmilyen veszedelem és csapás sem közelít a lakóhelyemhez, mert az Úr az angyalainak parancsol felőlem, akik megőriznek engem minden utamon, és az én útjaimon élet van, nem pedig halál (Zsoltárok 91:10-11; Példabeszédek 12:27).
Veszem a hit pajzsát és megoltok vele minden tüzes nyílvesszőt, amellyel a gonosz támad engem
(Efézus 6:16).
Krisztus váltott meg engem a törvény átkától, ezért kitiltok minden betegséget a testemből. Minden kórokozó és minden vírus, ami csak érintkezésbe kerül a testemmel, azonnal elhal Jézus nevében. A testem minden szerve és minden szövete olyan tökéletesen működik, ahogy azt Isten eltervezte, és megtiltok minden működési zavart a testemben Jézus nevében (Galata 3:13; Róma 8:11; 1 Mózes 1:31; Máté 16:19).
A gyulekezetemnek nagy békessége van, mert az Úr tanítja őket (Ézsaiás 54:13).

Tibor Makovek-

Biblia-Ige- HÁZASTÁRSAK INTÉSE: Efézus 5,21-33

21 Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében.22 Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak; Kol 3:18; 1Pt 3:1
23 mert a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak, és ő a test üdvözítője is.
24 De amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben.
25 Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte, Kol 3:19; 1Pt 3:7
26 hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje,
27 így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt, vagy ránc, vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen.
28 Hasonlóképpen a férfiak is szeressék a feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét, az önmagát szereti.
29 Mert a maga testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza, ahogyan Krisztus is az egyházat,
30 minthogy tagjai vagyunk testének.
31 „A férfi ezért elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.” 1Móz 2:24
32 Nagy titok ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom.
33 De ti is, mindenki egyenként úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét.
Ez egy őszinte, hiteles tanítás a témában, ajánlom mindenkinek:

Varga György: Egy kapcsolat vagy 1 párkapcsolat
https://drive.google.com/file/d/0B799B7hb2XJ6UEE1NDFSVWNaX0k/view

Cseri Kálmán Igehirdetései:NÉZŐPONT

Alapige: 4 Móz 13, válogatott versek

"Az Úr így beszélt Mózeshez: Küldj férfiakat, hogy kémleljék ki Kánaán földjét, amelyet Izráel fiainak akarok adni. Mindegyik ősi törzsből egy férfit küldjetek, csupa tekintélyes embert. Mózes elküldte őket a Párán-pusztából az Úr parancsa szerint. Valamennyien főemberek voltak Izráelben."

"Amikor elküldte őket Mózes Kánaán földjének kikémlelésére, ezt mondta nekik: Menjetek el itt a Délvidéken át, föl a hegyekbe. Nézzétek meg, hogy milyen az a föld és a rajta lakó nép, erős-e vagy gyenge, kevés-e vagy sok? Milyen az a föld, amelyen lakik, jó-e vagy rossz? Milyenek a városok, amelyekben lakik: táborfélék vagy megerősített helyek? Milyen a föld: kövér-e vagy sovány? Van-e rajta fa vagy nincs? Legyetek bátrak, és hozzatok a föld gyümölcséből! Azok a napok éppen az első szőlőfürtök érésének napjai voltak. Elmentek tehát a férfiak, és kikémlelték a földet, a Cin-pusztától egészen Rehóbig, a hamáti úton."

"Negyven nap múlva visszatértek a föld kikémleléséből. Visszamentek, és megérkeztek Mózehez, Áronhoz és Izráel fiai egész közösségéhez a Párán-pusztába, Kádésba. Beszámoltak nekik meg az egész közösségnek, és megmutatták nekik a föld gyümölcsét is. Elbeszélésükben ezt mondták: Elmentünk arra a földre, ahova küldtél bennünket. Valóban tejjel és mézzel folyó föld az, ilyen a gyümölcse! De erős nép lakik azon a földön, a városok erődítményei igen nagyok, és még Anák ivadékait is láttuk ott! A Délvidéken Amálék lakik, a hegyvidéken a hettiták, jebúsziak és emóriak laknak, a tenger és a Jordán partján pedig kánaániak laknak. Bár Káléb csitította a Mózessel szembeforduló népet, és ezt mondta: Bátran fölmehetünk és elfoglalhatjuk, mert meg tudunk birkózni vele, de azok a férfiak, akik vele mentek, ezt mondták: Nem tudunk az ellen a nép ellen menni, mert erősebb nálunk. És rossz hírét terjesztették Izráel fiai között annak a földnek, amelyet kikémleltek, mert ezt mondták: Az a föld, amelyet bejártunk és kikémleltünk, olyan föld, amely megemészti lakosait! A nép pedig, amelyet ott láttunk, csupa szálas emberekből áll. Sőt láttunk ott óriásokat is. Anák óriás fiait. Olyannak láttuk magunkat, mint a sáskák, és ők is úgy néztek ránk."

---

Imádkozzunk!
Köszönjük, Istenünk, hogy ezen a mostani reggelen is kiálthatunk hozzád, és te nem hagyod el a te kezed alkotásait. Nem hagysz magunkra minket, nem hagysz minket ige nélkül, tanítás, bizonyságtétel nélkül. Legfőképpen hálásan köszönjük azt, hogy nem hagy el minket a te szereteted és irgalmad.
Köszönjük azt is, Urunk, hogy te ismersz minket, minden porcikánkat, testünket, lelkünket. Tudod, hogy csak por és hamu vagyunk, s milyen gyönge a lelkünk, és sokszor milyen erőtlen a testünk.
Köszönjük azt is, hogy pontosan tudod a mi kínzó kérdéseinkre a válaszokat, a mi nehézségeinkre és megakadt életünkre a megoldást. S köszönjük azt is, hogyha megoszthatjuk veled a mi örömeinket, sőt örömmel ajándékozol meg ezen a reggelen is minket. Áldunk és dicsőítünk téged, kegyelmes Istenünket.
Köszönjük, Istenünk, hogy te most is kegyelmezni akarsz, és irgalmazni, s nem a mi vétkeink szerint bánsz velünk, hanem a te irgalmasságod szerint. Köszönjük, hogy elkészítetted a te szavadat, adjál ahhoz igazi, szívbeli vevőkészüléket.

Ámen.

---

Igehirdetés
Bibliaolvasó vezérfonalunk szerint pénteken olvastuk ezt a részt a Szentírásból, Mózes negyedik könyvéből a tizenharmadik fejezetet. Valószínűnek tartom, hogy nemcsak nekem volt benne sokféle üzenet, hanem másoknak is. És még inkább igaz ez, hogyha a másik kikémlelésről szóló, párhuzamos helyet is elolvasta valaki Mózes ötödik könyvéből, az első fejezetből. Ebből is és abból is kiderül, hogy a pusztai vándorlás sok nehézséget hordozott Izráel népe számára. Erről részletesen nem akarok most beszélni, hiszen egy héten át hallottunk erről. De az mégis olyan csodálatos, hogy négyszáz év rabszolgaság után Isten kihozta az Ő népét, és bevitte a megígért földre.
Senki nincs, és nem is volt köztük akkor még, aki látta volna az ígéret földjét. Negyven év pusztai vándorlás után látja meg majd a megmaradt fiatal sereg, a második generáció, akik még nem lázadhattak Isten ellen, mert az idősek, és nem azért, mert öregek voltak, hanem azért, mert föllázadtak Isten és Mózes ellen, végül is az engedetlenségük miatt az idősebb generáció nem mehetett be az ígéret földjére. Pedig, miközben vándoroltak, Isten náluk sokkal erősebb népeket is kezükbe adott, s legyőzhették őket.
Milyen választ adott Isten népe Isten kegyelmére és szeretetére? A nehéz körülmények miatt, a nélkülözések miatt, sok kellemetlenség és kényelmetlenség miatt a nép szíve megtelt sötét indulatokkal, elégedetlenséggel és keserűséggel. Pedig Isten gondoskodott róluk végig. Még Isten gondoskodása is lehet megszokottá a hívők életében? Úgy tűnik, hogy igen. Mintegy kötelező szolgáltatásnak vették azt, hogy Isten szeretettel vette őket körül, hogy Isten felébresztette őket reggelenként, hogy adott mannát és fürjet, hogy megőrizte őket az ellenségeiktől, hogy hordozta őket a pusztában. Szolgáltatássá degrarálódott előttük, ami Isten csodája volt: az Ő szeretete és gondoskodása.
A megkeseredés mindig belülről kezdődik lélekben. Lehet, hogy mindent ugyanúgy csinálunk, mint addig, de van egy pont, amikor úgy elpattan valami, s attól kezdve a szívünk tele lehet keserűséggel, és vádolni kezdünk. Istent, másokat, saját magunkat, a nehézségeket, az egyre nehezebbé váló életet, a sikertelenségeket, a kudarcot, vagy csak egyszerűen a történéseket, amik velünk történnek. Ezért szól a nép is először Mózes ellen, aztán Isten ellen.
Aztán ezt a belső keserűséget nem tudják már magukban tartani, és nyílt lázadássá fajulnak a dolgok. Felnő a keserűség, és a végén lázadás lesz. Azért is tragikus ez ezen a ponton a nép szívében, mert miközben lázadnak és tele vannak keserűséggel, aközben megérkeznek a megígért föld határára. Ott vannak a határon, de a lelkületük olyan, hogy nem képesek komolyan venni Isten ígéretét.
Ezért volt többek között bűn, amit tettek, mert ilyen lelkiállapottal akarták átvenni azt az ajándékot Istentől, amit Ő elkészített nekik. Szívük meghatározó indulata a keserűség volt, és nem a hála Isten felé. Nem ismerős ez nekünk? Amikor a keserűség látószögében látunk mindent, és a keserűség nézőpontján át látjuk a saját életünk történéseit. Keserűség amiatt, hogy korán kell fölkelni, persze nem mindenkinek. Keserűség a közlekedési viszonyok miatt. Keserűség a gazdasági helyzet miatt, és ez sokszor jogos is. Keserűség a közállapotok miatt, ez időnként még jogosabb. Keserűség egy családi helyzet miatt, a gyerekeink lelkiállapota miatt. Keserűség amiatt, hogy sokszor, és ebben is sok igazság van, kevés a bér, kevés a nyugdíj, a lehetőség. Hála helyett zúgolódás, pedig nem kellene ma reggel is hálás szívvel itt lennünk? Azért, hogy egyáltalán föl tudtunk kelni. Olyan természetes ez? Ma is lesz ebédünk. Talán az elmúlt héten is ki tudtuk fizetni a számlákat. Isten megtart, eltart, fönntart minket. Hogy mégis csak be tudtuk osztani azt a több vagy kevesebb nyugdíjat. Hogy most talán viszonylag egészséges a családunkban a legtöbb hozzátartozónk. Hála helyett zúgolódás.
Ilyen zúgolódó és keserű szívvel érkezett meg Izráel népe az ígéret földjének, országának a határára.
Másik helyen: 5Móz 1-ben ezt olvassuk: "Így zúgolódtak sátraikban. Gyűlöl bennünket az Úr, azért hozott ki Egyiptomból, hogy most az emóriak kezébe adjon, és elpusztítson bennünket." Nem döbbenetes? Négyszáz év rabszolgaság után Isten kiszabadítja őket, és a szívükben zúgolódnak, és azt mondják, gyűlöl bennünket az Isten, s azért hozott ki minket, hogy az emóriak kezébe adjon, és elpusztítson bennünket. Megáll az ész - ahogy mondják időnként -, nem. Ennyire megvakultak? Ennyire a lázadás lett úrrá a szívükben? Valóban határhoz érkeztek. Nemcsak azért, mert az ígéret földjének a határán álltak, de ahhoz a határoz is elérkeztek lelki értelemben, hogy most akkor hogyan tovább. Hiszünk, vagy látni akarunk? Mert időnként, nem mindig, de időnként egy-egy sarkalatos ponton az életünkben valójában ez a kérdés marad csupán. Elhiszem, amit az Isten mond, vagy mindenképpen látni akarok hit helyett. Látni akartak, vagy ráállnak Isten ígéretére. Annak az Istennek hisznek, aki olyan sok csodát tett velük, vagy annak a tíz kémnek, akinek a nézőpontja az volt, hogy megemészti az ország annak fiait, vagyis olyanok a körülmények, hogy azt nem lehet túlélni, pedig Isten mást mondott. Olyan helyre viszi be őket, ahol úgyis elpusztulnak. Még óriásokat is láttunk ott. Nem mindegy a látószög meg a nézőpont. Mert időnként a nézőpontunk miatt a piciből akkora lesz, hogy az óriássá válik. Olyan a nézőpontunk, hogy a zúgolódás, a keserűség, a lázadás a meghatározó. Ezért a kicsiny nehézségeket óriásnak látjuk, óriássá váltak. Valóban éltek ott szálfa termetű emberek: a kananeusok magas növésűek voltak. Az izráeliták meg alacsony növésűek. Óriásoknak is látták őket fizikai értelemben, de az itt szereplő szöveg szerint sokkal többről van szó. Lelki értelemben rémültek meg tőlük. Ha ilyen a termetük, akkor milyen lehet az erejük, a fegyverzetük és a hadseregük?
Itt a korabeli héber szövegekben olyan nyelvtani alakokat találunk, amellyel azt fejezi ki a nép, hogy Istenben ellenséget látott. Nem elképesztő? A legjobb barátjuk, a gondviselő Isten, aki hordozta őket, akiről azt mondja a Biblia, hogy a mélység színe fölött tartotta őket a karjában, s alattuk a mélység. Azt mondják erre az Istenre, hogy Isten a mi ellenségünk. Megdöbbentő. Hogy süllyedhet ide Isten népe? Hogy válhat ilyen erőssé a keserűség és a lázadás a szívükben?
Elfelejtették, amit a 103. Zsoltárban így olvasunk: "Áldjad én lelkem az Urat, és ne feledkezzél semmi jótéteményéről." Ők elfeledkeztek. Nem törődtek vele. Mirjám föllázítja Mózes ellen a népet, Áron is társ ebben. Aztán Mirjám emiatt hét napig leprássá válik, míg Isten meg nem könyörül rajta. Mert Isten népe vezetői ellen nem lehet következmények nélkül lázadni és lázítani. És végső soron Isten végrehajtja a tervét, mert mindig végrehajtja. Bejut Izráel népe az ígéret földjére, de akik föllázadnak, azok kívül maradnak. Elhulltak a pusztában, ők nem látják meg Izráel népéből az ígéret földjét.
Elmegy a tizenkét kém, köztük Káléb és Józsué. Feladatuk a következő: kikémlelni a hegyeket és a völgyeket. Jó termő-e a talaj vagy pedig gyenge termést ad? Vannak-e fák, árnyat adó vidékek vagy nincsenek? És milyen a termés? Példának lemetszenek, mintának, bemutatásra egy szőlőfürtöt, amely akkora volt, hogy egy rúdon ketten cipelik vissza a leendő ígéret földjéről. (Ma egy izráeli konzervgyárnak ez a védjegye, hogy két szakállas férfi cipel egy hatalmas szőlőfürtöt egy rúdon. Ez innen való, ebből a bibliai részből.) Ilyen földre viszi be őket az Isten, s ők mégsem hiszik el mindazt, amit a kémek többsége jelent. A tíz kém is azt mondja Káléb és Józsué mellett: igen, igen, úgy van, ahogy azt Isten mondta, na de megemészt a föld, és óriások is vannak. A nép legfőbb baja tehát az volt, hogy látni akart, és nem hinni. Időnként a mi legfőbb bajunk is ez. Isten ígér dolgokat. Talán helyesen értettük a Bibliából, hogy nekünk személyesen is adott üzenetet és ígéretet. Kivárjuk? Elhisszük? Vagy mindenáron látni akarjuk, ezért nem várunk türelmesen annak beteljesedésére.
Ők csak azt látták, amit a kémek jelentettek, de ha komolyan vették volna Isten ígéretét, akkor meglátták volna a szemükkel is, hogy amit Isten ígért, az igaz. Nektek adom azt a földet.
Miért enged meg ilyen helyzeteket Isten? Mert időnként így tesz, hogy megígér valamit, és várakoztat. Mint a felfűtött gőzmozdony volt régen a piros szemafor előtt. Fújt a gőz itt, ott, de még mindig nem indulhatott. Majd szétrobbant már a kazán. Nem volt zöld jelzés. Nem tudom, ti voltatok-e időnként így? Én egyszer, kétszer igen. Mennék már, meg csinálnám, meg tudom, hogy az Istentől van, és mégsem zöld a jelzés. Miért enged ilyen helyzeteket Isten?
Az Újszövetségben olvasunk egy férfiről, egy apáról, akinek a fia halálosan megbetegedett, és egyetlen lehetősége maradt - haldoklott már a fiú -, elment Jézushoz, elég sokat kellett mennie gyalog ahhoz, hogy odaérjen, elmondja neki a bajt, Jézus meg azt válaszolja neki, ha jeleket és csodákat nem láttok, akkor nem hisztek. S az apa azt mondja, hogy most ne erről beszélj, Mi lesz a fiammal? Haldoklik, talán már vége is van. Nem mondasz semmit? És végül azt mondja Jézus ennek az apának, hogy menj haza, a te fiad egészséges.
Azt mondja, hogyha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek. Elküldi az apát, s a vállára teszi azt a terhet pluszba még, nem elég, ami a fiával van, hogyha elhiszed, hogy igaz, amit mondok, meggyógyul a fiad. És ha nem? Mi már tudjuk, hogy akkor is meggyógyult volna, meg meggyógyult, de ő azt nem tudta. Neki úgy kellett elindulni, hogy azt mondta Jézus, hogy menj haza, a fiad egészséges. És elindult, és ment és ment, és eljutott egy pontig, amikor elfogyott az a kicsiny hite is, ami volt, az is elfogyott. Megrokkant abban is, amit Jézus mondott. Ki tudja, mi lesz, mire hazaérek, és akkor jönnek szembe, és azt mondják, hogy örvendezz, a fiad egészséges. Meggyógyult. S akkor megkérdezi: mikor gyógyult meg. S azt mondják, hogy ekkor és ekkor. Végiggondolja, az pont az az időpont, amikor Jézus nekem azt mondta, hogy menj haza, mert a te fiad egészséges. Megdöbbentő, nem? De értjük ugye talán. Azért tette ezt Jézus, mert ez az apa is látni akart. Meggyógyult vagy nem. Nem kell itt jelről meg csodáról beszélni. Meggyógyult vagy nem, hadd lássam! Jézus meg azt mondja, hogy nem. Ha te hozzám fordulsz, én többet akarok neked adni, mint amit kérsz. Én azt akarom, higgyél látatlanban is. Hidd el, hogyha én mondok valamit, az be fog teljesedni.
Lázár megbetegszik. Márta és Mária hívják Jézust. Lázár egyre betegebb, és meghal. És akkor jön Jézus. Kifutnak eléje, és azt mondják, hogy Uram, ha itt lettél volna. Most jössz? Most már minek. Meghalt. Eltemettük. Oszlik a holttest. Uram, hát már szaga van. Jézus meg azt mondja, hogy nem megmondtam: ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét. Kimentek a temetőbe, Jézus beszól a sírba, Lázár gyere ki, és kijött a meghalt. Vagyis, ha hiszel, látsz. De fordítva nem megy. Majd hiszek, ha látom - ez nem biblikus gondolkodás. Nem is megy bele Isten a mi érdekünkben. Ő úgy akar hittel megajándékozni, hogy először higgyünk, s aztán majd fogunk látni.
Látni akarsz vagy hinni? Néha nem gondoljuk végig, hogy azért enged meg Isten ilyen helyzeteket, mert többet akar adni, mint amit mi kértünk. Sokszor ide is úgy jövünk, hogy hiába olvasom a Bibliát, hiába imádkoztam, hiába jövök ide, úgyse mond az Isten semmit. De hát itt is megszólal az Isten, nem. S azt mondja, hogy küldjetek ki kémeket.
Hányszor szorítja kételkedés össze a szívünket, mert látszólag nem segít Jézus. Isten azonban pontosan tudja, hogy mikor kell lépni és közbelépni. De ha valaki hit helyett a látást választja, akkor meg kell hogy maradjon a látás szintjén. És akkor a hit nagyon nehezen megy majd a számára.
Második baj az volt emellett, hogy teljesen elcsüggedtek. Hiába ígérte nekik Isten az ígéret földjét, ők nem bíztak Istenben, ezért elcsüggedtek. Nem az ígéreteire néztek, hanem saját magukra. Hova jutunk mi időnként, amikor a saját erőnkre nézünk, amikor a saját tulajdonságainkat vesszük számba, meg a saját elérhető lehetőségeinket. És nem az Isten kegyelmét vesszük számításba, és nem rá számítunk.
A következmény, a bevonulás helyett sokan elhullanak a pusztai nyomorúság során. Előfordul az velünk is, nem, hogy egyre nagyobb a baj, s látszólag Isten nem lép. Egyre jobban összekuszálódik minden, s nem történik semmi változás.
Hadd mondjam azt akár a saját életemből, de más életéből is, hogy tulajdonképpen ez egy fantasztikusan jó dolog, ha így van. Mert minél nehezebbé válik egy helyzet, annál inkább bízhatunk abban, hogy közel van a szabadítás. Minél nyomorultabb állapotba került Lázár, mi már tudjuk, mert olvashatjuk, annál inkább elkészítette Isten a szabadítást. Akik abban a nyomorult helyzetben voltak, a testvérek, ők csak azt látták, hogy belázasodott, egyre nyomorultabbul van. Hívják Jézust. Nem jön. Kilehelte a lelkét, eltemettük, rothadásnak indult. Kész. Itt már az Isten sem segíthet. Nem igaz. Ezt mondja a látás. Jézus meg azt mondta, hogyha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét. Hát akkor most kinek hiszünk? Döntsük el! Magunknak, másnak vagy Isten kijelentésének. Ezen a kérdésen egyszer mindenkinek el kell gondolkodnia.
Milyen a nézőpontunk, és mi fér bele a látószögünkbe? A nézőpontjuk nekik olyan volt, azt látták csupán, amit a tíz hamis kém mondott, s nem merték elhinni, hogy lássák aztán azt, amit az Isten mondott nekik. Elcsüggedtek, és a keserűség és a csüggedés mellett volt egy harmadik, ami úrrá lett rajtuk, ez pedig az, hogy elbizakodott Izráel népe.
Ezt a másik rész írja, hogy mikor kiderül az, hogy Isten azt mondja, hogy most már nem mehettek be, nem hittetek, induljatok, menjetek tovább. Ugye az egyik kémlelés a vándorlás elején, a másik a végén van. Meg kellett fordulniuk. Negyven év ellőttük állt. Nem hittek Istennek. Akkor meg azt mondják, hogy mit nekünk az a pár pogány katona: amálekiták meg emóriak. Bemegyünk, legyőzzük őket, és megverjük őket.
A csüggedés, hitetlenség mellett elbizakodott volt a szívük alázat helyett. Bemennek, és legyőzik őket. Csúfos vereséget szenvednek.
Vagy azt mondja valaki, hogy gyűlöl bennünket az Isten, nem törődik velünk. Elfordult tőlem az Isten. Már az Istennek sem kell az életem. Ez mind ördögi hazugság. Vagy elcsügged az ember. Tényleg néha jogos. Ránézünk a körülményekre, belenézünk a saját szívünkbe, kinyitjuk a pénztárcánkat. Időnként csüggesztő a helyzet. Kivel nem fordult ez elő? Megállunk egy betegágy mellett, s elcsüggedünk. Összeszorul a szívünk, nem biztos hogy túléli. De kinek hiszünk? Annak, amit látunk, a szemünknek, a lelkünknek, a szívünknek vagy Isten szavának?
Pedig Isten csak egy dolgot kér az embertől. Fogadd el Jézust, az Isten egyszülött Fiát. Mert ez azt jelenti, hogy a látás helyett hiszünk. A csüggedés helyett bízunk, s az elbizakodottság helyett alázatosan elismerjük és beismerjük, rászorulunk az Isten kegyelmére, Isten egyszülött Fiára.
A világot, mert a Biblia ezt mondja, a hit legyőzi a világot, annak minden fertelmességét, nyomorúságát, sötétségét. A világot csak a Krisztustól kapott hittel győzheti le a hívő ember. A földi út az a hit útja, és nem a látásé. A látás majd ott lesz a mennyei dicsőségben. Ott, ahol nem lesz többé könny, betegség, gyász, nyomorúság, fájdalom és félelem.
Nyáron a gyerekekkel Írottkőre kirándultunk, nagyon szép, de tulajdonképpen egyhangú út visz fölfelé. Nem is kifejezetten meredek út. Úgy építették meg, tudták azt pontosan, hogy miért csinálták úgy. Mentünk fölfelé, és még mindig nem voltunk fönn. Még mindig nem voltunk fönn. És a gyerekek többször is mondták meg kérdezték, a végén aztán elfogyott a türelmük. Én már láttam a kilátót, ők még nem. Papa, fölérünk mi egyáltalán? S aztán egy szempillantás alatt ott voltunk. S mikor fölmásztunk a kilátóba, ott vannak fényképeken a különböző hegycsúcsok nevei, magassági pontok magassága, sőt még a balatoni medencét is lehet jó időben látni abból a magasságból. S onnan körülnézve, az Alpok vonulatait lehetett kicsit homályosan a ködös idő miatt látni. De megérte a fáradság. Isten népe is kijön valahonnan az istentelenségből. Talán néha hosszú, fáradságos úton menetel, aztán Isten beviszi őt a csodálatos országába.
De azért azt hadd mondjam, hogy ezt csak azok látják ám meg, akik mindvégig kitartanak, azok üdvözülnek. Káléb és Józsué mehettek be a néppel, a fiatal generációval, akik hittek, Isten elkészített országába. Bejutottak az ígéret földjére.
Az a helyzet, hogy a végén mindig kiderül, hogy Isten megtartja a szavát. A végén mindig kiderül. Nem véletlenül választottam ezt az igét, amit elmondtam az elején. Jó várni, és megadással lenni Isten szabadítására. Nekünk szabadító, kegyelmes, irgalmas Urunk van. Nem ítél, nem odavág, nem lesújt, hanem szeret, irgalmas és igazságos. Mivel szerető, irgalmas és igazságos, ezért az övéinek egy csodálatos országot készített el, ahova a benne bízókat beviszi.
Mi vár ránk abban az országban? Isten dicsősége, ez a vele való teljes közösséget jelenti. Aztán ott már nem hitben kell járni, mert ott színről színre látjuk Őt. Visszanézünk, és megértünk majd egy csomó mindent, amit itt most nem értünk. Például a várakoztatás értelmét, vagy egyszerűen nem lesz már kérdés, hogy miért történt, mert nem érdekel. Nem lesz kérdés többet, hogy az miért történt úgy. Örülünk örök örömmel a mennyei dicsőségben, a Báránnyal való örök közösségben, és semmi nem állhat a hívő nép és Isten közé. Nyugalom és békesség, tökéletesség. Nem lesz többé könny, betegség, gyász, fájdalom és halál, mert az elsők elmúltak. Nem lesz többé bűn és nyomorúság, mert a hosszú és fáradságos, és időnként talán szürke úton, bár a hívő élet sosem lehet unalmas, a végén eljut az ember, ha mindvégig megmarad, az Isten országába, a mennyei dicsőségbe.

---

Imádkozzunk!
Köszönjük, Istenünk, hogy időnként várakoztatsz, és a várakoztatásba áldásokat rejtesz el. Segíts megtalálni ezeket! Köszönjük, hogy valójában nem is elrejted, hanem odateszed a mi utunkra, s ha figyelünk rád, akkor megtaláljuk a te áldásaidat. Sőt az egész életünk, hívő életünk áldások sorozata lehet.
Kérünk, segíts nekünk, hogy rád bízzunk mindent: életünket, lelkünket, testünket, gyerekeinket, unokáinkat, magányosságunkat, kereséseinket, üzleti dolgainkat, pénzünket, időbeosztásunkat. Mindazt, ami körülvesz minket. Ennek az országnak a további sorsát és jövőjét, helyzetét, nyomorúságát. Így kérünk arra, Urunk, könyörülj meg rajtunk, s cselekedj velünk irgalmasságod szerint.
Köszönjük a mai csodálatos ígéretet is, hogy a végén beviszed a te népedet a te országodba. Kérünk, segíts nekünk, hogy hitben akarjunk járni, s nem látásban. Köszönjük, hogy azt mondod: boldogok, akik hisznek. Tégy minket ilyen boldog hívőkké, kérünk.

Ámen.

Csendes percek Istennel: Értékes vagy!

"Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül? Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok."- (Máté 10:29-31)

Gertie. Így hívták, de nekem csak Eisaman nagymama volt. A szemközti házban lakott amikor kislány voltam. Kicsiny városunkban, Irwinban, mindenki jól ismerte, nem csak elragadó természete miatt, hanem utánozhatatlan sütési tehetségéért is.

A specialitása a borított ananászos torta, fahéjas kalács és frissen készült forró almás gombóc volt, amely pillanatok alatt eltűnt a tányérról. (Kicsorduló nyálam épp rácsöppent a billentyűzetemre...)
Ennek ellenére a házi készítésű kenyere tette őt igazán híressé. Szippants csak bele a levegőbe, és próbáld elképzelni velem illatát. Egyszerűen a szájunkban szétolvadó csoda volt egy-egy falat belőle.

Nyolc éves lehettem, amikor a nagyi megtanított bennünket nővéremmel, Elise-el, házi kenyeret sütni. Még most is melegséggel tölt el, amint visszaemlékezem a részletekre...nagy sárga Tupperware edényt használtunk, zsiradékot, friss sütőélesztő kockákat, meleg vizet, cukrot, sok-sok lisztet és egy csipetnyi sót.

Elise-el aztán elkezdtük pontosan követni nagymama utasításait.

Kevertük, gyúrtuk, formáztuk és megsütöttük a kenyeret, pont úgy, ahogy tanultuk. Ilyenkor a házat a sülő kenyér mennyei illata töltötte be, minden szomszédunk és betoppanó vendégünk pedig örömmel osztozott velünk a frissen sült kenyér iránti rajongásunkban.

A kenyérsütésen túl még egy hatalmas leckére tanított meg bennünket Eisaman nagymama. Mégpedig: a gyengeségeink nem tesznek értéktelenebbé bennünket.

Amikor nagyi 58 éves volt, súlyos agyvérzést kapott, és az egész bal oldala lebénult. Az utolsó 5 évét mozgássérültként élte le, de soha sem engedte, hogy korlátai gúzsba kössék.
Agyvérzése után az élet nagyon megnehezedett számára. Minden egyes mozdulat hatalmas megerőltetést jelentett nagyinak. Az arca eltorzult, féloldalasra deformálódott. Teste nehezen engedelmeskedett neki. Az addig aktív, tettre kész nagymamának bizony le kellett nyugodni.
Eisman nagymama egy idő után a nehézségeit leküzdötte, megtanult bottal járni. Még autót is újra tanult vezetni egy kis változtatással. Számomra lenyűgöző volt látni, ahogy tovább folytatta az életét. Barátaival továbbra is szívesen kártyázott esténként, a gyülekezetben folytatta értékes szolgálatát, és a sütést sem adta fel. Annak ellenére, hogy az élete egy váratlan fordulatot vett, Eisaman nagyi továbbra is együtt nevetett a környezetével, áldásként élt, hűségesen szolgálta az embereket a gyülekezetben, a lakóközösségében, sőt még a konyhában is, mert tovább gyártotta és ajándékozta el a frissen sült kenyereit.
De Eisaman nagymama nem a nehézségei miatt volt értékes.

És nem a korlátai miatt volt elismerésre méltó.

Nagyi nagyon jól tudta, hogy az Alkotó miként tekint rá. Tudta, hogy a Teremtő Isten már mielőtt az anyaméhben megformálta volna, ismerte és szerette.
Te tudod-e, hogy ki is vagy valójában?

Tudod-e kihez tatozol?

Megengeded-e, hogy a nehézségeid, a múltad, a gondolataid, a tapasztalataid és a korlátaid határozzanak meg téged, vagy átadod-e Istennek a lehetőséget, hogy Ő határozza meg értékes voltodat?

Nőként minden egyes életszakaszunkban más és más dolgokért küzdünk, hogy értékesnek tarthassuk magunkat. Egy egyetemi hallgató talán a kreditek összegyűjtését vagy a diákönkormányzatban betöltött szerepét tarthatja mércének, egy fiatal anyuka azért küzd, hogy a büdös pelenkák és hajnali etetések között megtalálja értékét, miközben egy vele egykorú egyedülálló nő bibliakörök vezetésében vagy önkéntes munkában teljesedik ki.

Úgy gondolom, hogy senki más nem tudja úgy átérezni egy nőben zajló bizonytalanságot, mint egy másik nő. Drága barátnőm, melletted állok a harcodban. Én magam rengeteg időt elpocsékoltam azzal, hogy mások elismerésének tudatában érezzem fontosnak magam. De aztán megértettem, hogy:

Értékes voltunk Isten végtelen szeretetében gyökerezik,

Erre vonatkozó néhány emlékeztető a Bibliában:

Jézus így szólt: "Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül? Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok."(Máté 10:29-31)
Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra...Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. (I.Móz.1:26a, 27)

,,Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben.,,(I.Korinthusi levél 6:19-20)

Tudom, rengeteg hibám van, mind-mind tökéletlen a maga voltában. Csakúgy mint te, elvárásokkal, csalódottsággal, bizonytalansággal kell szembenéznem, melyek arra kísértenek, hogy meghatározzák értékemet. Egyedül azonban Istennek van joga arra, hogy teremtményeit minősítse. A Zsoltárok könyvében azt olvassuk, hogy csodálatosnak lettünk megalkotva. (139:14), és Istennek minden egyes élettel célja van, amely egyedül az Ő dicsőségét és nem a saját magunkét szolgálja.

Tehát értékünket az alapján határozzuk meg, hogy Kihez tartozunk, és ne az alapján, hogy mit tudunk vagy nem tudunk megtenni. Ne az határozzon meg bennünket, hogy a főnökünknek, a bennünket körülvevő embereknek, vagy a kultúrának mi a véleménye rólunk. Ha sikerül megragadnunk saját értékes voltunkat Jézus Krisztus kegyelmének fényében, akkor egy megújult, megingathatatlan identitásunk lesz.
Ha ezen felül még házi készítésű kenyeret is tudunk sütni, --- annál jobb! :-)

Drága Uram! Kérlek segíts elfogadnom, hogy egyedül csak Te határozod meg értékemet. Szeretném ezt a tudatot teljesen magamévá tenni. Rostáld meg a gondolataimat, kétségeimet, bizonytalanságomat és érzelmeimet, amelyek arra késztetnek hogy értéktelennek tartsam magam. Jézus nevében kérlek erre, Ámen.

(Ne csak végigfuss a mai gondolatokon! Vizsgáld meg magadat. Tarts bűnbánatot, ha szükséges. Fordulj Istenhez imában. Csendesedj el a jelenlétében. Légy őszinte. Egyedül Isten képes az őszinteségedet kezelni.
Ha kedved van, mondd el tapasztalataidat, hogy épüljünk belőle,
vagy oszd meg velünk kedvenc süti receptedet!)

(Forrás: Gwen Smith, Significant Who? Significant You! Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2014 Used with permission www.girlfriendsingod.com)

ÍGÉRET SZERINT: ÓSZÖVETSÉGBEN (2).

"… az ígéret a Jézus Krisztusba vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek … Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. … Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök." -(Gal 3:22b, 26:29.)

Nekünk, embereknek az életünkben mindig valami nagyon biztos tényezőre van szükségünk ahhoz, hogy előre tudjunk tervezni, hogy fel tudjunk készülni valamire, vagy, hogy ne legyünk boldogtalanok, elégedetlenek, stresszesek, reménytelenek, nyugtalanok. De az a helyzet, hogy a világ és az emberek ígéretei sosem lesznek 100%-ig biztosak! A világ folyamatosan változik! Ami ma jelent valami, holnap már lehet semmit sem! Egy ember is folyamatosan változik – lehet, lassabban, mint a világ, de szeszélyei ettől még vannak, és megingatható is – ezért néha még önmaga ellen is szól, vagy tesz ígéretet. Szomorú. Akkor mégis van bármi biztos, állandó az életünkbe? Van!

Annyiszor beszélünk a Bibliáról (keletkezéséről, az írókról, szövegkörnyezetről, fordításokról), annyiszor emlegetjük úgy azt, mint Isten Szava, Isten Igéje – ami igaz, szent, cselekvő, élő és ma is ható – hogy mindeközben elfelejtünk még nagyobb távolságból rátekinteni! Mégpedig úgy, hogy a Biblia Isten Szava – mellyel Isten tesz ígéretet – és valóban, a Biblia Isten Igéje – mellyel meg is cselekszi ígéreteit! Biztosan!

Ez jelenik meg a Biblia elejétől (Ószövetség) egészen a végéig (Újszövetség)! Emberi történeteken keresztül arról tesz bizonyságot számunkra Isten a Bibliában, hogy, ha Ő ígér valamit gyermekeinek, az a legbiztosabb ígéret az életünkben – bármi is történjen, Ő véghezviszi azt!

Hiba azt gondolnunk, hogy amiket a Bibliában olvasunk Istenről, Isten ígéreteiről, már a múltéi, mert csak azoknak az embereknek szól, akikről a Biblia lapjain olvashatunk! Mert, ha valóban hisszük, hogy Isten Igéje örökké él (1Pt 1:25a), ma is élő és ható (Zsid 4:12), alkalmas a tanításra és iránymutatásra (2Tim 3,16), s ha azt is hisszük, hogy a gyermekei vagyunk (Róm 8,16), akik örökös társak Krisztusban (Róm 8:17), akkor miért ne hinnénk el azt az igét, ami így hangzik számunkra:

Hiszünk minden igét, vagy válogatunk köztük?

"… az ígéret a Jézus Krisztusba vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek … Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. … Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök." (Gal 3,22b, 26, 29.)

Hiszünk minden igét, vagy válogatunk közülük?

Lehetünk Isten gyermekei, és szólíthatjuk Őt mennyei Apának, de örökösök már nem lehetünk Jézus Krisztusban, Aki a megváltásunk, az új életünk, és az új emberünk ajándékozója? Sorsfordító pillanatok lehetnek ezek…

Mert, ha valaki hiszi a fent olvasottakat, akkor felfedezheti és a Szentlélek által megvalósíthatja azt, hogyan látja őt a mennyei Atya Jézus Krisztusban (2kor 5:17)! Kegyelemből pedig megragadhatja a világ legnagyobb biztonságát és legszebb ígéreteit – ami gyökeresen megváltoztatja majd életét! Ám mindenkinek saját magának kell utána járnia – lapozgatva a Bibliát, bölcsességet kérve Istentől (Jak 1:5-8) – hogy mely ígéreteket szánta személyesen neki az örökké állandó és örökké biztos: mennyei Apa!

Íme, néhány Ószövetségi ígéret:

"Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhová mégy …" (1Móz 28:15)

"Én az Úr vagyok a te gyógyítód!" (2Móz 15:26b)

"Az Úr, a te istened hűséges, szeretni fog téged …" (5Móz 7:12b)

"Az Úr lesz veled, nem hagy el, nem marad el!" (5Móz 31:8)

"Nyugalmat is adott az Úr, ahogyan ígérte." (Józs 21:44a.45)

"Menjetek el békességgel! Gondja van az Úrnak az útra, amelyen jártok." (Bír 18:6)

"Ne félj hát, leányom, mindent megteszek érted…" (Ruth 3:11a)

"… akik engem dicsőítenek, azoknak dicsőséget szerzek …" (1Sám 2:30b)

"… örök szövetséget szerzett velem, benne elrendezett és biztosított mindent.
Minden javam, minden örömem belőle sarjad." (2Sám 23:5)

"… nyugalomra fordítja az ÚR fájdalmaidat, nyugtalanságodat és azt a kemény szolgálatot,
amelyet végezned kell…" (Ézs 14:3)

"Ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el." (Hab 2:3)

Bármilyen ígéretet is tartogat számodra Isten, ne feledd: hittel és bizalommal fogadd be azt!

"Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istenhez járul,
annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik." (Zsid 11:6)

"Legyen a ti hitetek szerint!" (Mt 9:29).

IMA

URAM, Mint a múló árnyék, olyan az életünk,
Alighogy elkezdtük s máris elsietünk,
Erő, hírnév, öröm, dicsőség csak pára,
Amit rám adott, úgy elvész nemsokára.
Oh Uram, látván azt, hogy minden mulandó,
Add, keressem mindig azt, mi maradandó. Ámen

Ésaiás próféta könyve 43. rész

1. És most, oh Jákób, így szól az Úr, a te Teremtőd, és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!
2. Mikor vizen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged.
3. Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izráelnek Szentje, a te megtartód, adtam váltságodba Égyiptomot, Kúst és Sebát helyetted.
4. Mivel kedves vagy az én szemeimben, becses vagy és én szeretlek: embereket adok helyetted, és népeket a te életedért:
5. Ne félj, mert én veled vagyok, napkeletről meghozom magodat, és napnyugotról egybegyűjtelek.
6. Mondom északnak: add meg; és délnek: ne tartsd vissza, hozd meg az én fiaimat messzünnen, és leányimat a földnek végéről,
7. Mindent, a ki csak az én nevemről neveztetik, a kit dicsőségemre teremtettem, a kit alkottam és készítettem!
8. Hozd ki a vak népet, a melynek szemei vannak, és a süketeket, a kiknek füleik vannak!
9. Minden népek gyűljenek egybe, és seregeljenek össze a népségek: ki hirdethet közülök ilyet? Vagy a régieket tudassák velünk, állítsák elő tanuikat, hogy igazuk legyen, hogy ezek hallván, ezt mondják: Igaz.
10. Ti vagytok az én tanuim, így szól az Úr; és szolgám, a kit elválasztottam, hogy megtudjátok és higyjetek nékem és megértsétek, hogy én vagyok az, előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz!
11. Én, én vagyok az Úr, és rajtam kivül nincsen szabadító!
12. Én hirdettem, és megtartottam, és megjelentettem, és nem volt idegen isten köztetek, és ti vagytok az én tanuim, így szól az Úr, hogy én Isten vagyok.
13. Mostantól fogva is én az leszek, és nincs, a ki az én kezemből kimentsen; cselekszem, és ki változtatja azt meg?
14. Így szól az Úr, a ti megváltótok, Izráel Szentje. Ti értetek küldöttem el Bábelbe, és leszállítom mindnyájokat, mint menekülőket a Káldeusokkal együtt vídámságuk hajóiba.
15. Én az Úr vagyok, szent Istenetek, Izráelnek teremtője, királyotok.
16. Így szól az Úr, a ki a tengeren utat csinál, és a hatalmas vizeken ösvényt,
17. A ki kihozott szekeret és lovat, sereget és vitézt; együtt hevernek ottan, nem kelnek föl, kialudtak, mint gyertyabél elhamvadának!
18. Ne emlékezzetek a régiekről, és az előbbiekről ne gondolkodjatok!
19. Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még? Igen, a pusztában utat szerzek, és a kietlenben folyóvizeket.
20. Dicsőítni fog engem a mező vada, a sakálok és struczok, hogy vizet szereztem a pusztában; a kietlenben folyóvizeket, hogy választott népemnek inni adjak.
21. A nép, a melyet magamnak alkoték, hirdesse dicséretemet!
22. És még sem engem hívtál segítségül Jákób, hanem megfáradtál én bennem Izráel!
23. Nem adtad nékem égőáldozatul bárányaidat, és áldozataiddal nem dicsőítettél engem; nem terheltelek ételáldozattal, és tömjénnel nem fárasztottalak.
24. Nem vettél pénzen nékem jóillatú nádat, és áldozataid kövérével jól nem tartottál, csak bűneiddel terhelél, vétkeiddel fárasztál engemet.
25. Én, én vagyok, a ki eltörlöm álnokságaidat enmagamért, és bűneidről nem emlékezem meg!
26. Juttasd eszembe, no pereljünk együtt, beszéld el, hogy igaznak találtassál!
27. Az első atyád vétkezett, és tanítóid elpártoltak tőlem!
28. Ezért én is megfertőztettem a szent fejedelmeket, és veszedelemre adám Jákóbot, és gyalázatra Izráelt!

Dicsőítés: És most, Ó Jákob - Balogh Ferenc
https://www.youtube.com/watch?v=IjeQRJfX0w8

Charles H. Spurgeon: FÉNY és ÖRÖM

"Fényözön árad az igazakra, és öröm a tiszta szívűekre."- (Zsoltár 97,11.)

Sokszor drága árat fizet az igazságért, aki mindent kockára tesz érte, de a végén gazdag jutalmat nyer kárpótlásul.

A szent élet olyan, mint a vetés. Látszólag elvész a mag a földben, nem lehet újra összeszedni.

Naiv dolog volna azonnali aratást várnunk. Ez a naivitás azonban érthető, hiszen itt a fényről van szó, és lehetetlennek látszik, hogy a fényt a földbe temesse valaki.

Igehelyünk mégis arra utal, mintha a fény el lenne rejtve.

Valahol megvan, de senki nem látja, mintha el lenne takarva. Mi azonban egészen biztosak vagyunk abban, hogy egy napon ez a fényözön egyszer csak áradni fog.

Tökéletesen meg vagyunk győződve arról, hogy az Úr elkészítette az aratás idejét a világosság magvetői számára, és aratni fogunk, ki-ki magának.

Akkor jön el boldogságunk korszaka. Örömkévéket arathatunk az áradó fényben.

Szívünk tiszta volt az Úr előtt, még ha az emberek ezt nem is akarták elhinni, sőt, szidalmaztak bennünket. Igazak voltunk az Úr előtt, bár sokan vaskalaposaknak csúfoltak. Még várnunk kell, ahogyan a gazda várja a föld termését, de egyszer majd fényözön fog áradni ránk, és az Úr által elkészített örömet élvezhetjük.

Bátorság, testvéreim! Ne kapkodjunk és ne türelmetlenkedjünk. Hamarosan a megígért fény és öröm lesz lelkünk osztályrésze.

Spurgeon-

Horváth Ilona barátnőmtől kaptuk :) 

REINHARD BONNKE

Isten megalkotta az első embert, Ádámot, majd megalkotta az első „civilizált” embert, Ábrahámot,
akin keresztül megajándékozott minket minden idők legnagyobb felfedezésével, a HITTEL, amely a kulcs az élet titkainak megértéséhez. Ábrahám volt az első, aki használta ezt a kulcsot, és megnyitotta vele az isteni áldás és gondoskodás kincsestárát. 

Ezért hívja őt az Ige „a hit atyjának” 
(Róma 4:11).
E nélkül a kulcs nélkül nem érthetjük meg a Teremtő gondolatait és terveit. 
Akkor a Tervező nélkül élünk és építkezünk, és minden, amit építünk, olyan mintha homokra építenénk. A zsoltáros azt mondja: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon az építők" (127:1). A hit nélküli élet = élet nélküli élet. A hit teszi az életet élővé. „Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban.” (1 János 5:12).
A hit ad az életnek elevenséget. „Csak higgy!” (Márk 5:36) 

Legyetek áldottak! REINHARD BONNKE

E.W. Kenyon: Utószó 18.rész

Elolvastad ezt a figyelemreméltó könyvet. Sokan úgy gondolják, hogy ez az egyik legjelentősebb
üzenet, amit az egyház kapott az elmúlt ötven év során.
Most, hogy elolvastad, mi a te felelősséged, esetleg segíthetnél azzal, hogy átadod ezt az üzenetet azoknak a férfiaknak és nőknek, akiknek életbevágóan szükségük van rá.

Ez a könyv már több százezer ember imaéletét és gondolkodásmódját változtatta meg. Azt mondják, hogy e könyv első tízezer példánya megváltoztatta az egész Csendes-óceáni partvidék imaéletét, ahova ez az igazság eljutott.
A könyvet lefordították kínai nyelvre, és ott is hatalmas szolgálatot tett.
Esetleg meghívhatnád otthonodba barátaidat közös bibliatanulmányozásra, átvehetnétek ezt a könyvet, miközben mindennek alaposan utána járnátok a Bibliából. Talán lenne kedved elolvasni a többi könyvemet is. Egyéb könyveim listája az utolsó oldalon található. Ezek a könyvek segítenek neked abban, hogy úgy tanítsd az Igét, hogy áldás legyél a világ számára.
Ha valaki megérti az ebben a könyvben leírtakat, ezután már sohasem vallhat kudarcot az életben.

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Én választottalak ki magamnak titeket e világból.” 
-(János 15,19)

E szavakban elválasztó kegyelem és a megszentelő megőrzés van kifejezve, mert közülük néhányan ezután lettek kiszemelve az isteni szeretet és vonzalom kiváltképpen való tárgyaivá.

Kedves keresztyén, ne félj vizsgáló tekintetedet a kegyelemből való választás magasztos tanára irányítani. 

Ha kedélyed nagyon levert és nyomott, tapasztalni fogod, hogy ez az igazság kellemesen erősíti szívedet. Aki a szabad kegyelem tanában kételkedik, vagy azt árnyékba helyezi, Eskol legfenségesebb szőlőfürtjétől fosztja meg önmagát; kövér lakomát, a tiszta bornak, kövérségeknek és seprűjétől megtisztított bornak lakomáját veszíti el. 

Nincs ehhez hasonló kenet Gileádban. Ha Jonatán vesszőjén lévő méznek már csak a megízlelése élénkké tette a szemeket, úgy ez a méz, szíved erősíti meg és szeretetre buzdítja, s megtanítja Istennek titkaira. Csak egyél, és ne tarts attól, hogy túl sokat eszel. Táplálkozz e drága csemegékkel és ne félj, hogy túlságosan nyalánk táplálkozás lesz ez. A király asztalának étkeitől udvaroncainak egyike se undorodik. 

Törekedj arra és viseld szíveden, hogy lelki erődet kifejleszd, hogy Istennek örök, el nem múló, megszentelő szeretetét mind inkább-inkább felfoghasd és megérthesd. 

Ha a kegyelemből való választás magaslatait egyszer megmásztad, úgy időzz annak testvérhegyén mely a kegyelem szövetsége. A szövetségi ígéretek képezik azon hatalmas vár erősségeit, amely mögött el vagyunk sáncolva. 

A szövetségi ígéretek a mi Megmentőnk és megváltó Jézus Krisztusunk kezességével együtt a reszkető lélek csendes nyughelyei.
Ha Jézus kötelezte magát, hogy bevisz a dicsőségbe, és ha az Atya megígérte, hogy Fiának ajándékoz, mint lelki szenvedéseinek végtelen jutalmának járulékát, akkor biztonságban vagy kedves lélek, amíg Isten hű lesz, amíg Jézus meg nem szűnik út, élet és igazság lenni. 

Mikor Dávid a szövetség ládája előtt táncolt, azt mondta Mikálnak, hogy elválasztatása okozza vidámságát. Jöjj, lelkem, szívednek örömében ujjongj Isten kegyelme előtt.

Józsué könyve 1. rész 9.vers

1. És lőn Mózesnek, az Úr szolgájának halála után, szóla az Úr Józsuénak, a Nún fiának, Mózes szolgájának, mondván:
2. Mózes, az én szolgám meghalt; most azért kelj fel, menj át ezen a Jordánon, te és mind ez a nép arra a földre, a melyet én adok nékik, az Izráel fiainak.
3. Minden helyet, a melyet talpatok érint, néktek adtam, a miképen szólottam Mózesnek.
4. A pusztától és a Libánontól fogva a nagy folyóvízig, az Eufrates folyóvízig, a Khitteusoknak egész földe és a nagy tengerig napnyugat felé lesz a ti határotok.
5. Meg nem áll senki előtted életednek minden idejében; a miképen Mózessel vele voltam, teveled is veled leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled.
6. Légy bátor és erős, mert te teszed majd e népet annak a földnek örökösévé, a mely felől megesküdtem az ő atyáiknak, hogy nékik adom azt.
7. Csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, a melyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, a miben jársz!
8. El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, a mint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz.
9. Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, a miben jársz.
10. Parancsola azért Józsué a nép előljáróinak, mondván:
11. Menjetek által a táboron, és parancsoljátok meg a népnek, mondván: Készítsetek magatoknak útravalót, mert harmadnap mulva átmentek ti ezen a Jordánon, hogy bemenjetek és bírjátok azt a földet, a melyet az Úr, a ti Istenetek ád néktek birtokul.
12. A Rúben és Gád nemzetségének pedig, és a Manassé nemzetség felének szóla Józsué, mondván:
13. Emlékezzetek meg a dologról, a mit megparancsolt néktek Mózes, az Úrnak szolgája, mondván: Az Úr, a ti Istenetek megnyugtatott titeket, és néktek adta ezt a földet.
14. Feleségeitek, gyermekeitek és barmaitok maradjanak e földön, a melyet adott néktek Mózes a Jordánon túl; ti pedig fegyveres kézzel menjetek át atyátokfiai előtt, mindnyájan, a kik közületek erős vitézek, és segéljétek meg őket;
15. A míg megnyugosztja az Úr a ti atyátokfiait is, mint titeket, és bírják ők is a földet, a melyet az Úr, a ti Istenetek ád nékik: akkor aztán térjetek vissza a ti örökségtek földére és bírjátok azt, a melyet Mózes, az Úr szolgája adott néktek a Jordánon túl, napkelet felől.
16. Azok pedig felelének Józsuénak, mondván: Mindent megcselekszünk, a mit parancsoltál nékünk, és a hová küldesz minket, oda megyünk.
17. A mint Mózesre hallgattunk, épen úgy hallgatunk majd te reád, csak legyen veled az Úr, a te Istened, a miképen vele volt Mózessel.
18. Mindenki, a ki ellene szegül a te szódnak, és nem hallgat a te beszédedre mindabban, a mit parancsolsz néki, megölettessék. Csak bátor légy és erős!

Jelenések könyve: A két tanú

Jelenések 11. fejezet

Ez a fejezet két különös tanúról szól. Ezeket a tanúkat Te is ismerheted. A Biblia két része, az Ó- és az Újszövetség – Isten két tanúja. Ezek mondják el Isten akaratát. Világítanak az embereknek. Tanácsot, vigaszt tudnak adni minden élethelyzetben. Amit megjövendölt bennük Isten, azok a dolgok bekövetkeznek, senki és semmi nem akadályozhatja meg. De ezzel a csodás könyvvel történnek rossz dolgok is. Hosszú ideig gyászruhában prédikálhattak, ami azt jelenti hogy a középkor évszázadai alatt tilos volt a Bibliát vagy egyes részeket a Bibliából olvasni, másolni, terjeszteni. Aki ezt tette, életével játszott.

Különösen gonoszul bántak a Bibliával a francia forradalom alatt. Elégették, szamár farkára kötötték az istentelen emberek. Örültek, hogy így kicsúfolhatják Isten szavát. A forradalom rémtettei után megváltozott a helyzet. Ahol Voltaire kijelentette, hogy a Biblia és a vallás megszűnik, ott egy nagy biblia- lerakat létesült. Isten nem engedte, hogy a világ legértékesebb könyvét eltüntessék.

Ebben a fejezetben van időmeghatározás. 42 hónap és 1260 nap. Ha hiszed, ha nem, a kettő ugyanaz. Egy hónap – harminc napból áll. ha a 42-t megszorzod harminccal, akkor 1260 napot kapsz. A bibliai próféciákban egy nap egy évet jelent. Emlékezz csak vissza! Az izraeli kémek 40 napig voltak kikémlelni az Ígéret Földjét. Mivel nem jó hírt hoztak, Isten visszavitte őket a sivatagba. 40 napért 40 évig kellett vándorolniuk még a kietlen vidéken. Így hát az 1260 nap a középkor 1260 évét jelent, ami 538-tól 1798-ig tartott.

A történelem során az emberek két nagy csoportra oszlottak. Szerették olvasni a Bibliát. Igyekeztek tanításai szerint élni. A másik csoport mindent megtett volna, hogy egyetlenegy Szentírás se maradjon. Természetesen ezek olvasni sem akarták ezt a könyvet.

Te is valamelyik csoportba tartozol. Remélem, hogy Te szereted a Bibliát és örömmel hallgatod!

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Igaz beszéd ez.” - 
(2 Timóteus 2,11)

Pál négy helyen erősíti: „Igaz beszéd ez”. 

Az első helyet a Timóteushoz írt első levél első rész tizenötödik versében találjuk: „Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket”. 

A következő hely 1 Timóteus 4,8-9: „Mert a test gyakorlásának kevés haszna van; de a kegyesség mindenre hasznos, meglévén benne a jelenvaló és a jövő életnek ígérete. Igaz ez a beszéd, és méltó, hogy mindenképpen elfogadjuk”. 

A harmadik hely 2 Timóteus 2, 11, mely így szól: „Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is”. 

A negyedik helyet a Titushoz írt levél 3,8-ban találjuk: „Igaz ez a beszéd, és akarom, hogy ezeket erősítsed, hogy igyekezzenek jó cselekedetekkel elől járni azok, akik Istenben hívőkké lettek”. 

Belső összefüggést fedezhetünk fel e négy nyomatékosan erősített igazság között. Az első Isten szabados kegyelmében vetett örök megváltásunk alapját veti meg, mely a nagy Közbenjáró elküldésében nyilvánul. 

A következő e megváltás által nyert kétszeres áldást bizonyítja. Azt az áldást, melyet a mennyből kapunk, és azt, amely a testi életből fakad, t. i. az időleges és az örökkévalóság áldásait. 

A harmadik hely rámutat arra a kötelességre, melyre a választottak hívattattak. 

Mi arra rendeltettünk, hogy Krisztusért szenvedjünk, melyhez ez az ígéret fűződik: „Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is”. 

Az utolsó hely keresztyénségünk tevékeny oldalát tárja szemeink elé és megkívánja tőlünk, hogy igyekezzünk jócselekedettel elől járni. Így hát itt találjuk: a szabados kegyelemből fakadó megváltás gyökerét. 

Azután e megváltás áldásait ebben és az elkövetkező életben. Továbbá itt találjuk a Krisztussal való szenvedés és a Krisztussal való járás két nagy ágát, a lélek gyümölcseivel megrakva. 

Gyűjtsd össze magadnak ezeket az igaz bizonyságokat kincs gyanánt. Válasszuk ezeket életünk, vigaszunk és bíztatásunk vezéréül. 

A pogányok apostola bizonyítja, hogy ezek a bizonyságok igazak, még mindig igazak. A legkisebb szócska sem esik a földre. 

Drága értékes igék ezek, azért fogadjuk el azokat most és erősítsük azok bizonyosságát és csalhatatlanságát.

János Apostol II. levele 1. rész 3.vers

1. A presbiter a kiválasztott asszonynak és az ő gyermekeinek, a kiket én igazán szeretek, és nem csak én, hanem mindenki, a ki megismerte az igazságot.
2. Az igazságért, a mely megmarad bennünk, és velünk lesz mindörökké:
3. Kegyelem, irgalom, békesség legyen veletek az Atya Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól az Atyának Fiától igazsággal és szeretettel.
4. Felettébb örültem, hogy olyanokat találtam gyermekeid között, a kik igazságban járnak, a mint parancsolatot vettünk az Atyától.
5. És most kérlek téged, Asszonyom, nem mintha új parancsolatot írnék néked, hanem, a melyet kezdettől fogva vettünk, hogy szeressük egymást!
6. És ez a szeretet, hogy járjunk az ő parancsolatai szerint. Ez a parancsolat, a mint kezdettől fogva hallottátok, hogy abban járjatok.
7. Mert sok hitető jött e világra, a kik nem vallják a Jézust testben megjelent Krisztusnak. Ez a hitető és az antikrisztus.
8. Vigyázzatok magatokra, hogy el ne veszítsük, a mit munkáltunk, hanem teljes jutalmat nyerjünk.
9. A ki félrelép és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. A ki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé.
10. Ha valaki elmegy hozzátok és nem ezt a tudományt viszi, ne fogadjátok azt be házatokba, és azt ne köszöntsétek;
11. Mert a ki köszönti azt, részes annak gonosz cselekedeteiben.
12. Sok írni valóm volna néktek, de nem akartam papirossal és tintával, hanem reménylem, hogy elmegyek hozzátok, és szemtől szembe beszélhetünk, hogy örömünk teljes legyen.
13. Köszöntenek téged a te kiválasztott nőtestvérednek gyermekei. Ámen.

Napi Ige, Napi gondolatok

,,Várva vártam az Örökkévalót,s ő lehajolt hozzám, meghallotta segélykiáltásomat.Kiemelt a sírgödörből, a pusztulásból kihúzott a sárból,sziklára állított, megerősítette lépteimet.,, -(Zsoltár 40:1-2)

Napi Gondolat:

 ,,Az én segítségem az Úrtól van, a ki teremtette az eget és földet.
Nem engedi, hogy lábad inogjon; nem szunnyad el a te őriződ.,, Zsoltár 121: 2-3

Gyakran halljuk "bajban vagyok, ki segít rajtam?"
Időnként bizony elfogynak az emberi opciók. Mit lehet ilyen esetben tenni?

Odavinni Isten elé azt az óriási terhet amit mi magunk már képtelenek vagyunk elhordozni.

,,Jőjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.,, Máté 11,28-30.

Lehet hogy hátat fordítanak a barátaid, elhagynak azok akikben nagyon bíztál, de egyvalaki SOHA nem fog sem elhagyni ,sem hátat fordítani neked....ISTEN!

Ő segíteni fog, mert megígérte, képes rá, és mert betartja a szavát.
Bízz Benne! Hívd magadhoz! 

A kérdés nem az, hogy mikor lehet Jézushoz menni. A Megváltó mindig vár, mindig kész arra, hogy közel lépjen Hozzád. A valódi kérdés az, hogy mikor tudsz te Jézushoz menni.

Amikor elfáradtál, amikor elfogynak az ötleteid, mikor eljutsz oda, hogy ezt a helyzetet, amiben most vagy, a saját eszköztáradból nem fogod tudni megoldani, akkor menj oda Jézushoz! Ő már vár rád! A távolság csak egyetlen imádságnyi,  imádkozz hozzá!

A Jézus nevében! Ámen :