2017. november 20., hétfő

Kenneth E. Hagin: Hálaadások!

,,Buzdítalak azért, hogy mindenek előtt tartassanak könyörgések, imádságok, közbenjárások, hálaadások minden emberért, királyokért és minden hatalomban lévőkért…,, — 1TIMÓTHEUS 2,1–2.

Isten Igéje világos ezzel kapcsolatban. Hiszem, hogy sok keresztény gyakorolja ezt az Igét bizonyos mértékig, de úgy látom, kissé elhanyagoltuk ezeket a „hálaadásokat”.

Isten akarata, hogy Neki ajánljuk fel a hálaadásainkat

És sok mindenért kellene hálát adnunk Istennek!
Sok az olyan keresztény, aki folyton panaszkodik, és szüntelen arról beszél, hogy mi a baj minálunk.

A Biblia nem mondja a keresztényeknek, hogy ezt tegyék.
Ehelyett int bennünket, keresztényeket, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, közbenjárások és hálaadások a vezetőinkért.
(Lehetetlen, hogy az értük való imáink működjenek, ha ugyanakkor kritizáljuk őket.)

Megvallás: Én hálát adok Isten Igéje alapján az ország vezetőiért. Hálákat adok ezért a nagyszerű országért.

Köszöntünk Szent Szellem!: KÖSZÖNTÜNK, SZELÍD GALAMB!

"Jézus megkeresztelkedvén azonnal kijött a vízből; és ímé, az egek megnyilatkoztak néki, és Ő látta az Istennek Lelkét alájönni, mintegy galambot és őreá szállani." 
(Máté evangéliuma 3:16)



A galamb Izrael népének rabbinikus szimbóluma volt, az új szövetség idején pedig a Szentlélek jelenlétének jelképe a keresztény egyházban.
Habár a Lélek néha úgy érkezik, mint zúgó szélvihar vagy erős földindulás, az emberekkel való kapcsolatában, akiket betölt, leginkább mégis galambhoz hasonlít. Nem erőlteti rá magát senkire, csak akkor lép be az életükbe, amikor hívják. Nem követeli magának az uralmat senkinél sem, csak ha arra konkrétan megkérik. Nem csap nagy hűhót önmaga körül, hanem Jézust dicsőíti. 

Meg lehet szomorítani barátságtalan, durva tettekkel, de mindig hajlandó gyorsan vissza is térni.
"Nagyon idegenkedtem a Szentlélektől, olyannyira, hogy nem hívtam be Őt az életembe - vallotta be egy nagyon eredményes lelkipásztor. - Most azonban azt tapasztalom, hogy csodálatos, személyes barátom lett, és legfontosabb társam a szolgálatban." Egyik tábori összejövetelünkön egy idős hölgy kifejezte számomra, mekkora örömöt jelent neki, hogy felfedezte a Szentlélekkel való közösséget. "Olyan közel vonz Jézushoz, és mindig ott van, hogy segítsen imáimban és Biblia-tanulmányozásom során. Nem kényszerít semmire, hanem gyengéden vezet, hogy másoknak szolgáljak."
Az egyik péntek esti imaórán körülbelül harminc másik fiatallal együtt részt vevő fiatalember így tett bizonyságot: "A Szentlélek nagyon különleges a számomra. Folyamatosan biztosít arról, hogy Isten szeretett gyermeke vagyok, és Jézus az én személyes Megváltóm." Nyugodtan tekinthetsz úgy a Szentlélekre, mint a te különleges barátodra, aki soha, semmilyen módon nem fog megbántani vagy zavarba hozni.

Imádság a mai napra
"Gyöngéd Szentlélek, tölts be csöndes bizonyosságoddal és erőddel! Köszönöm, hogy biztos helyem van a családodban!"

Kenneth E. Hagin: A LEGYŐZHETETLEN SZERETET

,,A szeretet] reményei semmilyen körülmények közt sem halványulnak el, a szeretet mindent kibír (elgyengülés nélkül). A szeretet sosem vall kudarcot (sohasem halványul el, nem veszíti el az időszerűségét és soha véget nem ér).,, — 1Kor 13,7-8


Ha szeretetben jársz, nem fogsz kudarcot vallani — mert a szeretet sohasem vall kudarcot!
Minket érdekelnek a szellemi ajándékok (1Kor. 12,14) és kell is, hogy érdekeljenek bennünket.
A Biblia azt mondja: a jövendőmondások eltöröltetnek, a nyelvek megszűnnek, az ismeret eltöröltetik, de hála Istennek, a szeretet sosem múlik el. Igen, én hiszek a próféciákban és a prófétálásban.

Hiszek a nyelveken szólásban. Hála legyen Istennek ezekért az ajándékokért.

Ha azonban szeretet nélkül használjuk ezeket az ajándékokat, olyanok leszünk, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom.

Legyenek próféciák, legyenek nyelvek, legyen meg a hit ajándéka.

Legyen meg a tudás szavának ajándéka, de legyen meg mindezekhez, a szeretet.

Tegyük a szeretetet az első helyre, mert mi a szeretet családja vagyunk és megismertük mennyei Atyánkat, aki maga a szeretet.

Akarnunk kellene megtanulni a szeretetben való felnövekedést, amíg tökéletessé nem válunk benne.

Én még nem váltam tökéletessé a szeretetben. Te igen? Én továbbra is azon munkálkodom, hogy egyre közelebb és közelebb kerüljek e célhoz.

Megvallás: Én egy szeretetember vagyok. Az én reményeim semmilyen körülmények közt sem halványulnak el. Én mindent kibírok anélkül, hogy meggyengülnék. Sohasem vallok kudarcot.

Ilona Horváth megosztása-

Énekeljetek hálás lelkülettel, vigadjatok harsogó diadallal!

„Te perelted, Uram, peremet, és megváltottad életemet.”
(Jer.sir. 3,58)

Figyeljétek meg, milyen határozottsággal beszél a próféta. Nem mondja: „Remélem, hiszem, úgy gondolom némelykor, hogy Isten intézi az én lelkemnek ügyét”, hanem úgy beszél arról, mint egy kétségtelen és befejezett tényről: „Megítélted Uram az én lelkemnek ítéletit”.

A szentséges vigasztaló kegyelmi támogatása mellett akarjunk megszabadulni minden kételytől és rettegéstől, melyek békénket és vigaszunkat annyira megkárosítják. 
Imádkozzunk, hogy többé semmi közünk se legyen a gyanú és bizalmatlanság rekedt, krákogó hangjához, hanem, hogy tudjunk a teljes meggyőződés és kételymentes bizonyosság tiszta, hangzatos, csengő hangján szólni. 
Figyeljétek meg, milyen hálásan fejezi ki magát a próféta, mert minden dicsőséget egyedül Istennek tulajdonít. Látjátok, hogy egyetlen szóval sem tesz említést sem személyéről, sem könyörgéséről. Szabadulását semmiképpen sem tulajdonítja embernek, még kevésbé a maga érdemének, hanem ezt mondja: „Te perelted, Uram, peremet, és megváltottad életemet”. 

A keresztyénnek mindenkor hálás érzületre kellene törekedni, s kiváltképpen a nyomorból és szükségből való szabadulás után fel kellene készülnünk Isten dicsőítésére. 
A föld templom legyen, melyet a hálás szentek dicséneke töltsön be és minden nap egy füstölő edény, mely dics- és hálaimánk kellemes tömjénfüstjétől illatozzék

Milyen vidám hangulatban van Jeremiás, ha az Úr irgalmasságára és jóvoltára gondol! Mily diadalmi örömmel emelkedik fel imája! Noha a tömlöc mély verméből jutott ki, akkor a még mindig gyászoló próféta, mindazáltal tisztán halljuk, miként Mária dicséneket, miként ujjaival verte a dobot a körtánchoz, csengeni, miként Debóra diadalujjongását, mikor Bárák elé ment győzelmi énekekkel; Jeremiás próféta hangját is halljuk ama könyvből, mely „Siralmak” néven van említve, menny felé emelkedni: „Megítélted Uram az én lelkemnek ítéletét, megszabadítottad az én életemet”. 

Ó, Istennek gyermekei, keressetek élénk kifejezést hálás érzelmeiteknek, melyet az Úr jósága és nyájassága ébreszt bennetek, és ha a helyes kifejezést megtaláljátok, úgy szóljatok arról nyilvánosan és őszintén, énekeljetek hálás lelkülettel, vigadjatok harsogó diadallal!

Reggeli ima

Mindenható Istenünk, hálásan köszönjük ezt a csendes reggelt és köszönjük, hogy színed előtt állhatunk itt a téged imádók közösségében.

Segíts minket Urunk, hogy valóban tudjunk téged teljes szívből imádni. Sokszor oly cserzetté válik a lelkünk. Sok csalódás után bizalmatlanok leszünk mindenkivel szemben. 
Bevalljuk bűnbánattal, hogy sokszor neked sem hiszünk. Talán rábólintunk arra, amit mondasz igédben, de adott esetben nem merjük azt komolyan venni.

Könyörülj rajtunk és segíts most felemelni a tekintetünket tereád. Fordítsd mindannyiunk szívét magad felé, és ajándékozz meg minket olyan Igével, ami megtisztít, újjáteremt, eligazít. 
Ajándékozz meg minket most a veled való találkozással.

Köszönjük, hogy ez lehetséges, köszönjük, hogy ez nem üres papos fordulat, hanem te ígérted meg, hogy eléje mész az úton mindazoknak, akik téged szívükből keresnek és egyedül tőled várnak mindent. Segíts el minket eddig, hogy legalább reád-szorultságunkat hadd lássuk igazán, és hadd éljük át mélyen.

Hadd nyíljék meg a szánk, amely oly sok feleslegeset és hitvány dolgot fecseg, és tudjuk megvallani: bízunk benned. Adj nekünk hitet, hogy valóban várjuk tőled az isteni megoldást és útmutatást. Engedd, hogy értsük Igédet, és magunkra tudjuk azt venni. Legye a te beszéded most is ír és gyógyító erő.

Kérünk, gyógyítsd sebeinket. Szabadíts meg hangos és dörömbölő önmagunktól. Segíts, hogy alázatosan kinyissuk magunkat, és magunkkal vigyük azokat az értékeket, amiket csak tőled kaphatunk. Te pedig osztogasd gazdagon ajándékaidat.

Könyörgünk hozzád, Úr Jézus, hogy te legyél a Magvető és Te legyél a Szabadító!
Győzz meg mindannyiunkat arról, hogy készen van a szabadulás minden benned hívő számára. 
Adj mindenkinek bocsánatot és szabadítást.

Ajándékozz meg külső-belső csenddel és add, hogy ha a te szavadat halljuk, meg ne keményítsük a szívünket. ÁMEN!

Örömteli mindennapok- Járj az Ő dicsőségében,ami már a tiéd !


,,Mert mindazok, akik hozzám tartoznak, a tieid, és mindazok, akik hozzád tartoznak, az enyémek — és általuk mutatkozik meg dicsőségem mindenki számára.,, -János 17,10-

Jársz e ebben a dicsőségben?-mert ez Isten akarata ,ez van az Ő tetszésére ,ha élünk abban ami már a miénk Jézusban ,mert ez dicsőiti meg Őt .

Atyám, most hozzád jövök, de amíg még ezen a világon vagyok, imádkozom azokért, akik hozzám tartoznak, hogy az örömöm egészen betöltse őket.-17,13-

Ő azt akarja ,hogy akik hozzátartoznak ,azoknak teljes legyen az örömünk ,hogy ne a láthatókra tekintsünk,hanem arra a dicsőségre amit Őbenne kaptunk .Az Ő akarata, hogy az Ő dicsősége ragyogjon erre a világra, hogy meglássa ez a világ az Ő jóságát.

Ehhez adta nekünk a Segítőt, a drága Szent Szellemet, aki minden utunkon segít, és minden igazságra elvezet, és támogat minket a hitünkben. Egyszerűen érezzük, hogy nem vagyunk magunkra hagyva.

Ahogy te belenézel ebbe a csodálatos élő Igébe, az néked úgy van. Erről Ő tesz bizonyságot, és Ő adja az erőt, hogy át tudj változnia arra a képre és hasonlatosságra

Amikor Mózes kérte Istent , hogy,, a Te orcád jöjjön mivelünk, hogy a Te dicsőséged jöjjön mivelünk, e nélkül nem megyek sehova,,. 
Isten azt mondta neki: megmutatom az én jóságomat.Az én jóságom megy veled.

Az Ő dicsősége, és az Ő jósága karöltve együtt járnak.

Fedetlen arccal szemléld az Ő dicsőségét ,ami azt jelenti, hogy ha belenézünk az Írásokban, az Igébe, akkor semmi nincs köztünk és az Úr orcája között. Az átragyog ránk. Az orcánkra ragyog, és fedetlen arccal szemlélvén elváltozunk az Ő ábrázatára.

Ahogy ebben a dicsőségben növekszünk, egyre jobban fogunk

hasonlítani hozzá minden szempontból.

A szeretetben járásunk, a szavaink, a beszédünk, a gondolkodásunk, az életvitelünk.

,,És hogy megismertesse az Ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve a dicsőségre alkotott...  -Róma 9,23
Szeretet,öröm és békesség általi élet! Ámen!

2017. november 19., vasárnap

Joel Osteen: Váltsd meg az időt, hogy be tudd tölteni a küldetésed!


Az idő a legértékesebb árucikk az életünkben.
Értékesebb, mint a pénz. Pénzt szerezhetsz, de időt nem. Amikor reggel felébredtél Isten adott neked egy ajándékot: a mai napot. És az ajándékkal együtt jár a felelősség.

A Biblia arra buzdít minket, hogy bölcsen használjuk az időt, és minden lehetőségből a legtöbbet hozzuk ki. Egyszerűen szólva ne vesztegessük el az alkalmakat.
Ne úgy éld le ezt a napot éppen ahogy jön, boldogtalanul, negatívan, a vesztes hozzáállásával. Minden napból hozd ki a legtöbbet. Isten az Ő életét bízta rád. Az Ő életének leheletét lehelte beléd. Tálentumokkal, tehetséggel, ajándékokkal ruházott fel.
A nagyság magjai vannak benned elültetve. Olyasvalaki vagy, akinek rendeltetése, célja, küldetése van ebben az életben, melyet be kell töltenie. Arra bátorítalak, hogy vizsgáld felül, mivel töltöd az idődet.
Állítsd az életed a megfelelő fókuszba. Szabadulj meg dolgoktól, melyek elvonják a figyelmedet.
Rázd le az önsajnálatot, csüggedést, a múlt miatti csalódottságot, és céltudatosan fusd meg a pályádat.

Vigyázz, hogyan élsz, és váltsd meg az időt, hogy be tudd tölteni a küldetésedet, melyet Isten készített el számodra. "Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak." (Efézus 5, 15-16)

 Houstonban, ahol élek, elég sok vihar jön az öböl felől. Már számos hurrikánt átéltem, némelyik 130-140 km szélességű volt, a szél pedig 190 km/h sebességgel döntött ki fákat telefonoszlopokat, fújt le tetőket, és hatalmas pusztítást okozott. De tudod, hogy pontosan a vihar közepén van valami, amit úgy hívnak, hogy a vihar szeme? A vihar szemében mindig a legnagyobb nyugalom és békesség uralkodik, annak ellenére, hogy a szélvihar, a pusztítás és az eső mind körülötted lehetnek. Ha pár km-rel arrébb mennél, az nagyon veszélyes lenne, de ha a vihar szemében maradsz, akkor minden rendben lesz.

Ugyanez az elv igaz az élet viharaira. Vihar dúlhat az egészségedben, pénzügyeidben, vagy a családodban. Könnyen összeomolhatnál, de pontosan a vihar közepében van egy hely, ahová belépve békességet találsz. Lehet, hogy Isten nem szabadít meg minden vihartól, de ha megtanuljuk, hogy a vihar szemében maradunk, akkor békességünk lehet annak közepette.
Lehet, hogy nagyon nagy kihívással, próbával nézel szembe, és állandóan azzal a problémával birkózol. Annyira aggódsz, hogy még aludni sem tudsz.
Lehet, hogy próbálsz valakit helyreállítani, vagy megpróbálsz valakinek visszafizetni a rosszért, amit ellened tett, vagy egyszerűen keményen próbálkozol elég hosszan imádkozni, hogy megmutasd Istennek, te komolyan gondolod.
A Biblia azt mondja, hogy aki hisz, az belép Isten nyugalmába. Ha azt akarod, hogy Isten kézbe vegye a problémádat, akkor be kell lépned a nyugalom helyére. Ha békességed van, akkor azzal megmutatod, hogy tényleg bízol Istenben. Arra bátorítalak, hogy lépj be Isten nyugalmába.

Hit által valld meg: "Istenem, bízom Benned a körülményeimben. Bízom Benned, hogy irányítod a lépteimet. Bízom Benned, hogy megőrzöl minden utamon. Köszönöm, Atyám, hogy megnyitod a kegyelem, a növekedés és áldás kapuit számomra."
Ha a gondolataiddal Rá összpontosítasz, akkor Ő megőriz téged békességében. Még ha az élet viharai vesznek is körül, biztonságban leszel és békességre találsz a vihar szemében. Ámen!


Csendes percek: Imameghallgatás

"Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Tudom, hogy mindig meghallgatsz."-
János 11,41-42


Egyik ismerősöm, Sarolt épp a városi park egyik félreeső sarkának csendes magányát élvezte, amikor úgy érezte, az ájulás környékezi.

Gyorsan elővette a telefonját, és tárcsázott, de nem volt elég térerő a hívás létrejöttéhez. Miközben minden elsötétült előtte, felkiáltott: "Istenem, segíts!"

Sarolt nemsokára egy mentőautóban tért magához, útban a kórház felé.

Abban a percben, amikor elveszítette az eszméletét, két egészségügyi dolgozó érkezett a parknak ugyanabba a részébe, hogy elfogyassza az ebédjét.

Amit mások véletlennek hívnak, Sarolt imameghallgatásnak tart.

Néha azt gondoljuk, valamilyen különleges helyen kell lennünk, vagy tökéletes imádságokat kell mondanunk ahhoz, hogy Isten meghallgasson.
Pedig nincs szükségünk valamilyen különleges jelre az Istennel való kapcsolatfelvételhez.
Bárhol lehetünk, Isten elérhető közelségben van. Amikor hozzá kiáltunk, ő meghallgat.

Kegyelmes Édesatyánk, még egy távoli helyen elmondott legegyszerűbb imádság is elér hozzád. Köszönjük ezt a biztonságot, és csodálatos ajándékot. Jézus nevében, Ámen.

Napi remény: Miért imádkozzunk kitartóan, ha nem kapunk választ az imánkra?

"...maradjatok éberek, tartsatok ki az imádkozásban..." (Eféz 6:18/b, EFO-fordítás)


Miért kellene kitartanod az imádban, még akkor is, amikor nem kapsz arra választ? 
Négyféle okból kifolyólag.

1. A kitartó imádság segít, hogy összpontosítsd a figyelmedet.

Amikor elmondod az imakérésedet újra meg újra, az nem azért van, hogy Istent emlékeztesd arra. Őt nem kell emlékeztetni! Magadat kell arra emlékeztetned, hogy ki a válaszod és a teljes szükségleted forrása. Ha a valaha elmondott mindenkori imádra azonnal választ kaptál volna, két dolog történt volna. Az egyik, az ima pusztító fegyverré válna az életedben. Soha nem gondolnál Istenre, mert Ő csak egy automata lenne a számodra. Ha minden alkalommal, amikor imádkozol, azonnal választ kapnál, akkor csak az áldásra figyelnél. Isten azt akarja, hogy arra figyelj, aki az áldást adja.

2. A kitartó imádság segít abban, hogy pontosabban fogalmazd meg a kérésedet.


A késleltetett válasz időt ad a számodra, hogy pontosan tisztázhasd magadban, mit szeretnél, és újragondold az imádat. Amikor kitartóan imádkozol a mennyei Atyádhoz, és újra és újra elismételsz valamit, ezáltal különbséget teszel aközött, amikor sóvárogsz valami után, és aközött, ha csupán nyafogsz. A kitartásod ezt mondja. "Istenem, én tényleg nagyon szeretném ezt."

Nem arról van szó, hogy Isten nem akar válaszolni az imádra. Akar. Csak arról van szó, azt akarja, hogy biztos legyél abban, miszerint tényleg ezt akarod.

3. A kitartó ima megpróbálja a hitedet.

Jakab levelében, az 1. rész 3-4. versében azt olvassuk, hogy "Amikor a hitetek próbát áll ki, a kitartásotoknak lehetősége van növekedésre. Hagyjátok hát növekedni, mert amikor a kitartásotok teljes mértékben kifejlődik, akkor tökéletesek és teljesek lesztek, semmire nem lesz szükségetek." (NLT-fordítás) Az egyetlen lehetőség, hogy lelkileg fejlődj, ha a hited próbát áll ki. Az egyik módja annak, hogy Isten megpróbálja a hitedet, ha késik az imádságodra történő válaszolással.

4. A kitartó ima felkészíti a szívedet a válaszra.

Amikor kérsz valamit Istentől, Ő majdnem mindig jobb és nagyobb mértékben akar válaszolni, mint amiért imádkoztál. Isten néha azért utasítja vissza a kérésedet, mert túl kevésben gondolkodsz, és keveset kérsz. Ő valamit jobbat, valamit nagyobbat szeretne adni. Először azonban felkészít téged erre. Isten tehát felhasználja a késést a válaszolásban arra, hogy segítsen neked a növekedésben, a felkészülésben, és kész legyél a nagyobb és jobb válaszra.

Ne feledd! "...Isten mérhetetlenül többet tud tenni, mint amire kérjük, vagy amit el tudunk képzelni." (Eféz 3:20/b)

Segítő kérdések az elmélkedéshez, beszélgetéshez:
Mi az, amiért már hosszú ideje imádkozol? Hogyan kellene pontosítanod az imádat?
Ha Isten próbára tesz téged az által, hogy késik az imádra adott válasszal, hogyan tudod megmutatni neki, miszerint kész vagy a növekedésre, elfogadod az akaratát és az életedre vonatkozó célját?
Gondolj most valamire, amiért éveken át imádkoztál, és amire Isten még nem válaszolt. Hogyan tudnál úgy tekinteni erre a visszautasításra, mint ami valójában áldás az életedben?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2016. 12. 02)

Párkapcsolat: EGYEDÜL VAGY? NE ADD FEL!

Az első ránézésre egyszerűnek tűnő gondolatok néha veszélyes erővel bírnak. Amikor gyengék, fáradtak, mérgesek, éhesek, betegek vagyunk, vagy egyszerűen csak egyedül érezzük magunkat, az ilyen gondolatok könnyen befészkelődnek az agyunkba. Beszivárognak a gondolkodásunkba és elkezdik a pusztító rombolást az érzéseinken, az életünkön és a magunkról kialakított képen keresztül.

A negatív gondolkodásmód nem vezet máshoz, mint fájdalomhoz és kiábránduláshoz

Hadd mondjam el, hogy még képzett tanácsadóként is, az életem során többször is szenvedtem ezektől a gondolatoktól, én sem voltam kivétel. De az elmúlt 10 évben sokat megtanultam a gondolataim hatásáról és jobban odafigyelek arra, hogyan gondolkodom. Az az igazság, hogy a gondolatainknak sokkal nagyobb ereje van, mint az érzéseinknek vagy a magatartásunknak, viselkedésünknek. Tehát, ha még egyedülálló vagy és szomorúnak érzed magad, leleplezek néhány mentális csapdát, hogy elkerülhesd ezeket.

Velem van valami gond?

Ha rendszeresen felteszed magadnak ezt a kérdést, az azért veszélyes, mert a figyelmet Isten nagyobb tervéről teljesen rád irányítja. Ez az ártatlannak tűnő kérdés elindítja benned a kétséget az identitásoddal kapcsolatban, illetve megkérdőjelezi, hogy Isten mit akar, ki legyél. Elég hamar abban a helyzetben találhatod magad, hogy a saját személyiségeddel, a testedről kialakított képpel, a szellemi élettel küzdesz miközben azt érzed, hogy nem vagy elég jó. Egyedülállónak lenni nem azt jelenti, hogy valami gáz van veled, egyszerűen csak azt, hogy "a nagyobb tervből" még nem valósult meg az életedben minden. Nagyon fontos, hogy az életedben ezt az időszakot arra használd, hogy egészségessé és teljessé válj, de sohasem azon az áron, hogy magadat gyötröd.


Örökre egyedül fogok maradni?

Ez szintén egy mentális csapda, mivel a jövőddel kapcsolatos lehető legrosszabb forgatókönyv költözik be a gondolataidba, ahelyett, hogy arra hangolódnál, mi az a jó, ami itt és most az életben veled történik. Isten pontosan tudja, mire van szükséged. Emberek százaival kerültem kapcsolatba már, akik megtanulták, hogy Isten legjobb terve az életükre vonatkozólag mindig jobb mint a saját legjobb elképzelésük, bármi is legyen az. Szóval vidd inkább Isten elé imában a kétségeidet, mivel Ő tudja, mire van szükséged és bízzad Rá, mi lesz holnap.

Miért van mindenki másnak valakije, akit szerethet?
Azért veszélyes, ha ilyesmiket gondolsz, mert mások életét helyezed nagyító alá, a jót a saját életedben pedig relativizálod. Isten arra hív, hogy nézz fel, vedd észre, amit az életedben tesz, és ne felejtkezz el azokról a dolgokról, amiket adott. Ne engedd, hogy a gondolataid belekerüljenek abba a csapdába, hogy azt nézzék, másoknak látszólag milye van; mivel amit kívülről látsz vagy gondolsz róluk, sohasem a teljes igazság.

Isten engem büntet?
Könnyen kétségbe eshetsz, ha Isten "valamit tesz ellened", amikor az életed egy bizonyos szakaszában szenvedsz. De ez a gondolat különösen azért veszélyes, mivel Isten egyik legalapvetőbb jellemzőjét kérdőjelezi meg: a jóságát. Nem az a fontos, hogyan érezzük magunkat vagy éppen mi történik velünk, helyt kell állnunk abban az igazságban, hogy Isten jó, és jót akar nekünk, és az Ő tervei a mi életünkre jobbak mint ahogy elvárhatjuk vagy elképzelhetjük.

Semmi sem igazabb ennél. Isten haragjában nem "bünteti" a gyermekeit, sokkal inkább megvédi őket, oltalmazza őket, és szeretetben vezeti őket. Ahelyett, hogy megengedjük ezeknek a hazugságoknak és félelmeknek hogy megfertőzzék az Istenről kialakított képünket, arra kell figyelnünk, ki is Ő igazán és meg kell emlékeznünk a nagyszerű ígéretéről, mely szerint mindig vigyázni fog ránk.

Keresztény tanácsadóként őszintén hiszek abban, hogy a jövőnket alapvetően befolyásolják a gondolataink. Talán Isten elkezdi felborítani, meggyógyítani majd megváltoztatni a gondolkodásmódunkat – majd az életünk minőségét is, még ma.


A HÁZASOK TÍZPARANCSOLATA.

Íme egy tíz pontból álló összefoglaló, hogy a házasságban mit érdemes tenni annak érdekében, hogy boldog legyen. Egyetlen szóban összefoglalva: Szeretet, igazi tiszta szeretet a kulcsa a boldogságnak, és minden amit a szeretet magával von. Lássuk most hogy látja egy keresztény ezt a 10 pontot.

1. Légy nyitott és fejlődőképes!
A házasság nem révbe érkezés, nem végcél - tudnod kell növekedni és elmélyülni a szeretetben házastársaddal. Az igazi, teljes élet kezdete. Isten akarata szerint légy tanulékony az új helyzetekben, ha Isten lelke vezet, akkor folyamatosan építed az új család alapjait.

2. Fogadd el házastársadat!
Ne ámítsd magad, hogy majd Te megváltoztatod házastársad egyik vagy másik tulajdonságát - na akard őt saját hasonlatosságodra formálni. Ez még egy embernek sem sikerült! Egyedül a Szentlélek képes ilyen átformáló erővel hatni egy emberre.

3. A másikat akard boldoggá tenni, ne csak a saját boldogságodat hajszold!
"Senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja felebarátaiért." | "Szeretlek, mert vagy, mert ilyen vagy. Elfogadlak és vállallak minden pozitív és negatív tulajdonságoddal együtt egy egész életre." Ajándékozd neki teljesen az igazi gazdagság minden forrását: a teljes figyelmedet, az idődet.


4. Magaddal szemben légy szigorúbb, társaddal szemben engedékenyebb!
Ne várj mindig mindent őtőle! Ne lustulj el, légy képes Te is hozzáadni midennnap a magadét a boldogságotokhoz.

5. Házastársadat a sorban Istenen kívül senki és semmi meg nem előzheti!
Mindig mindenben ő legyen az első - nem a gyerek(ek), nem a szülők, nem a munka, nem a karrier, a pénzhajhászat. Amikor valaki házasságot köt, el kell vágni - és tudni kell elvágni - a szülőkhöz kötődő szálakat! Természetesen szeretni és tisztelni kell Őket, ahogy az ige is mondja, de Te már egy új családot alapítottál, és elsősorban ott kell helyt állni.

6. Legyen rugalmasan kialakítva a felelősségmegosztás!
Ki-ki képességei, természete szerint végezze a családban előkerülő tennivalókat, és eszerint tartozzon érte felelősséggel. Ne háruljon egy emberre a házimunka, a gyermek testi-lelki nevelése. Közös életben a feladatok is közösek, és jó ezt egyetértésben és arányosan elvégezni.

7. Legyen nyitott a család mások felé is!

Sok házaspár összeborul, mint a káposztalevél. Ez nem egészséges, elszigetelődéshez, belterjes probléma-felhalmozódáshoz vezethet. Legyetek keresztény család, és vigyétek el más családokhoz is az Örömhírt! Ahogy az nem csak a házasokra érvényes. Sajnos sok esetben a keresztény ember hajlandó csak saját magára figyelni az Istennel való közösségben. A közösség, mint például a gyülekezeti közösségben való részvétel nagy eszköz Isten kezében.

8. Tiszteld az életet. Fogadd örömmel a gyermekáldást!
Mondj igent az életre, ésszerű időn belül a gyermek Isten igazi áldása a házasságban! Isten is igent mondott Rád! Ahol a (leendő) szülők igaz szeretettel szeretik egymást és Istent, és letették életüket-jövőjüket Isten kezébe, ott minden más - anyagi, munkaügyi, szabadidős, hobby stb. - szempont eltörpül. "Ami szükséges, azt megadja az Úr." A testi szeretet Isten ajándéka a Számotokra. Gondoltál már arra, hogy megköszönd Neki?

9. Ne feledd dicsérni társadat!
Ez a szeretet, az együttlét örömének egyik kifejezése. Ne érjen véget az udvarlás az esküvővel! Végy időnként feleségednek egy-egy szál virágot "csak úgy"! Készíts néha férjednek gyertyafényes vacsorát - csak az ő kedvéért! Sok házasság azért fut zátonyra, mert "megszokják" egymást és az udvarlás véget ér, e helyébe kalandok keresése lép vagy elfásultság. Ez a házasságot tönkreteheti. Nem elég egyszer, az esküvőn elmondani: "Szeretlek!" - hanem minden nap ezer jelét kell ennek adni - és néha nem árt újra és újra elmondani. Ne mondd, hogy "Úgyis tudja!",


mert nem tudni akarja, hanem nap mint nap tapasztalni.


10. Legyen ünnep és lazítás is betervezve!
"Az Úr napját szenteld meg!" A szombat nem arra való, hogy a férj túlórákat, fusimunkát végezzen, vagy a feleség egész nap süssön-főzzön, és a héten elmaradt házimunkát csinálja! Miből akarsz adni, ha nem töltekezel? Pár óra a mézesheteket idéző békességben, egy kellemes séta a természetben - felüdít egész hétre.A szombat békessége és nyugalma nem csak az istentiszteletről kell hogy szóljon, hanem az egymás iránti szent kötelék megerősítéséből is.

Befejező gondolat
Nem angyalok, hanem emberek házasodnak, s ha nem látjuk egymás hibáit a szerelem rózsaszínű felhőin keresztül, az még nem jelenti azt, hogy nincsenek. 
Idővel meglátjuk társunk tényleges hibáit. Tartós házasságot csak a lélek köthet, nem a test.

Igyekezzünk jócselekedettel elől járni

„De kerüld az ostoba vitatkozásokat” (Titusz 3,9)


A napjaink meg vannak számlálva, sokkal jobban cselekszünk, ha azokat valami jó dologra fordítjuk, mintha olyan dolgokon vitatkozunk, amelyek a legjobb esetben is teljesen alárendelt jelentőséggel bírnak. Azok a férfiak, akikre az ezelőtti nemzetség nevelése és oktatása bízatott, munkájuknál azt a ballépést követték el, hogy folyton olyan tárggyal foglalkoztak, amely a gyermekek látkörétől nagyon messze esett, s a hívő keresztyének gyülekezete pedig sok kárt vall a jelentéktelen kérdések és elrejtett dolgok fölötti kicsinyes szóharcok miatt.
Mikor mindenki elmondta a magáét, egyik fél sem lett okosabb, tehát a vitatkozás nem segíti elő sem az ismeretet, sem a szeretet; ennél fogva balgatagság, ilyen, különben termékeny földet ekképpen bevetni. Kérdést feltenni olyan dolgokról, amelyekről a Szentírás hallgat, - titkokról, melyek egyedül Istent illetik, - ingadozó magyarázattal bíró jövendölésekről és a külső isteni szolgálat rendjének neméről és módjáról, merő balgatagság és az okos emberek kikerülik azt. 

A mi kötelességünk abban áll, hogy balga kérdéseket ne tegyünk fel, és ne adjunk feleletet azokra, hanem adjunk túl rajtuk, és ha az apostol utasítása szerint azon leszünk, „hogy igyekezzünk jócselekedettel elől járni”, akkor oly bőségesen el leszünk foglalva a hasznos cselekvéssel, hogy nem marad szabad időnk a hozzánk nem illő, szükségtelen és céltalan elmélkedésekre. 

De vannak más kérdések, melyek nem balgák és nem idővesztegetésre valók, amelyeket nem kell kikerülnünk, hanem őszintén azon kell lennünk, hogy velük foglalkozzunk: „Hiszek-e én az Úr Jézus Krisztusban? Megújultam-e az én elmémnek lelke szerint? Növekszem a kegyelemben? Ékesíti-e az én viselkedésem Istennek és az én Megváltómnak tanítását? Várom-e az Úrnak eljövetelét és éber vagyok e, mint az a szolga, aki várja az ő Urát és Mesterét? Mit tehetnék még Jézusért?” 
Ilyen és hasonló kérdések egész figyelmünket lekötik, és így felhagyva a szőrszálhasogatással, mostantól fogva hasznosabb dolgokkal fogunk foglalkozni. Tartsuk meg a békességet és legyünk rajta, hogy úgy beszédünk, mint viselkedésünk által visszatartani igyekezzünk másokat a „bolond kérdések”-től.

Mindennap az Ige fényében- A NÉGY LÓ


A mai napon olvasandó igeszakasz: Jel 6,1-8

1 És láttam, amikor a Bárány feltörte a hét pecsét közül az elsőt, és hallottam, hogy a négy élőlény közül az egyik mennydörgéshez hasonló hangon szól: "Jöjj!" 

2 És láttam: íme, egy fehér ló, a rajta ülőnek íja volt, és korona adatott neki, és győzelmesen vonult ki, hogy újra győzzön. 
3 Amikor feltörte a második pecsétet, hallottam, hogy a második élőlény szól: "Jöjj!" 
4 És kijött egy másik ló, egy tűzvörös, és a rajta ülőnek megadatott, hogy elvegye a békességet a földről, sőt hogy öldössék egymást az emberek; és nagy kard adatott neki. 
5 Amikor feltörte a harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik élőlény szól: "Jöjj!" És láttam: íme, egy fekete ló, a rajta ülőnek mérleg volt a kezében. 
6 És hallottam, hogy egy hang szól a négy élőlény között a középen: "Egy mérce búza egy dénár, és három mérce árpa egy dénár, de az olajat és a bort ne bántsd". 
7 Amikor feltörte a negyedik pecsétet, hallottam a negyedik élőlény hangját, amint így szól: "Jöjj!" 8És láttam: íme, egy fakó ló, a rajta ülőnek neve Halál, és a Pokol követte őt; és hatalom adatott nekik a föld negyedrészén, hogy öljenek karddal, éhínséggel és döghalállal, és a föld vadállatai által. 

"És adatott nekik hatalom a föld negyedrészén, hogy öljenek karddal, éhínséggel és döghalállal, és a föld vadállatai által."- (Jel 6,8)

A Bárány felbontja Isten könyvének pecséteit. Ez azt jelenti, hogy Jézus megvalósítja Istennek a világgal kapcsolatos tervét.
Amikor az első négy pecsétet bontja fel, lovakat eresztenek szélnek. Ezek a lovak fanatikus dühvel dübörögnek végig a földön.
Vannak, akik azt gondolják, hogy az első lovas Krisztust vagy az evangéliumot példázza, mert hogy fehér, és olyan a megjelenése, mint a Jel 19,11 lovasának.
Gondolhatunk azonban arra a négy lovasra vagy harci kocsira is, akiket vagy amiket Zakariás látott (Zak 6).
Ott, Zakariás látomásában ezek Isten járőrei, akiknek hatalmuk van arra, hogy végrehajtsák az ő ítéletét. Ha a Jelenések könyvének négy lova a Zakariásnál olvasható képekkel van összefüggésben, akkor a fehér ló nem az evangéliumot példázza, hanem csak egy más színű ló.
A háború, az éhínség és a döghalál végigrohannak ezen a világon, mint megannyi vad lovas. Az emberi lények megremegnek, ha hallják patáik csattogását. Bizonyára mindannyian, még a legnagyobb biztonságban lévők is, hallottuk hírét a zajnak, amit csapnak , és millióknak volt személyes találkozásuk ezeknek a lovaknak a dühöngésével.
Nem vagyunk képesek megszüntetni vagy megakadályozni a háborúkat. Éhínségek kezdettől fogva voltak, és a szakemberek azt mondják, hogy még több és még rosszabb éhínség közeledik. 
A halál tátott szájjal nyeli el régóta a négy vad lovas áldozatait félelmetes mennyiségben.
És most egy új távlat tárul szemünk elé: Krisztus ott van e mögött a káosz mögött. Ez nem akar magyarázat lenni. Még kevésbé igazolása ez annak, hogy szabad folyást engedjünk a háborúknak, és megengedjük az éhínségek folytatódását. De a látomásnak az a célja, hogy megerősítse Isten szolgáit a hitben. A düh sötét órájában nemcsak azt kell tudniuk, hogy Krisztus mindennek ellenére ott van, hanem azt is, hogy ő parancsol. 
A Bárány bontja fel a könyv pecséteit.
Feszült hittel hisszük, hogy Jézusnak hatalma van a gonosz eme áradatának mindent elnyelő ereje felett.

Andrew Kuyvenhoven -


Zsoltárok könyve 68. rész 20.vers


1. Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára, éneke.
2. Felkél az Isten, elszélednek ellenségei; és elfutnak előle az ő gyűlölői.
3. A mint a füst elszéled, úgy széleszted el őket; a mint elolvad a viasz a tűz előtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elől;
4. Az igazak pedig örvendeznek és vígadnak az Isten előtt, és ujjongnak örömmel.
5. Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az ő nevének; csináljatok útat annak, a ki jön a pusztákon át, a kinek Jah a neve, és örüljetek előtte.
6. Árváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten az ő szentséges hajlékában.
7. Isten hozza vissza a száműzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.
8. Oh Isten, mikor kivonultál a te néped előtt, mikor a pusztába beléptél: Szela.
9. A föld reng vala, az egek is csepegnek vala Isten előtt, ez a Sinai hegy is az Isten előtt, az Izráel Istene előtt.
10. Bő záport hintesz vala, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod vala.
11. Benne tanyázott a te gyülekezeted: te szerzéd jóvoltodból a szegénynek, oh Isten!
12. Az Úr ad vala szólniok az örömhírt vivő asszonyok nagy csapatának.
13. A seregek királyai futnak, futnak: s a házi asszony zsákmányt osztogat.
14. Ha cserények között hevertek is: olyanok lesztek, mint a galambnak szárnyai, a melyeket ezüst borít, vagy mint vitorla-tollai, a melyek színarany fényűek.
15. Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, mintha hó esett volna a Salmonon.
16. Isten hegye a Básán hegye; sok halmú hegy a Básán hegye;
17. Mit kevélykedtek ti sok halmú hegyek? Ezt a hegyet választotta Isten lakóhelyéül; bizony ezen lakozik az Úr mindörökké!
18. Az Isten szekere húszezer, ezer meg ezer; az Úr közöttük van, mint a Sinai hegyen az ő szent hajlékában.
19. Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütők is ide jönnek lakni, oh Uram Isten!
20. Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! Szela.
21. Ez a mi Istenünk a szabadításnak Istene, és az Úr Isten az, a ki megszabadít a haláltól.
22. Csak Isten ronthatja meg az ő ellenségeinek fejét, a bűneiben járónak üstökös koponyáját.
23. Azt mondta vala az Úr: Básánból visszahozlak, a tenger mélységéből is kihozlak,
24. Hogy lábadat veresre fessed a vérben, ebeidnek nyelve az ellenségből lakomázzék.
25. Látták a te bevonulásodat, oh Isten! Az én Istenem, királyom bevonulását a szentélybe.
26. Elől mennek vala az éneklők, utánok a húrpengetők, középen a doboló leányok.
27. A gyülekezetekben áldjátok az Istent, az Urat áldjátok, ti Izráel magvából valók!
28. Ott a kis Benjámin, a ki uralkodik rajtok, a Júda fejedelmei és az ő gyülekezetök; a Zebulon fejedelmei és a Nafthali fejedelmei.
29. Istened rendelte el a te hatalmadat: erősítsd meg, oh Isten, azt, a mit számunkra készítettél!
30. A te Jeruzsálem felett álló hajlékodból királyok hoznak majd néked ajándékokat.
31. Fenyítsd meg a nádasnak vadját, a bikák csordáját a népek tulkaival egybe, a kik ezüst-rudakkal terpeszkednek; szórd szét a népeket, a kik a háborúban gyönyörködnek.
32. Eljőnek majd a főemberek Égyiptomból; Szerecsenország hamar kinyujtja kezeit Istenhez.
33. E földnek országai mind énekeljetek Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! Szela.
34. A ki kezdettől fogva az egek egein ül; ímé, onnét szól nagy kemény szóval.
35. Tegyetek tisztességet Istennek, a kinek dicsősége az Izráelen és az ő hatalma a felhőkben van.
36. Rettenetes vagy, oh Isten, a te szent hajlékodból; az Izráelnek Istene ád erőt és hatalmat a népnek. Áldott legyen az Isten!

Cseri Kálmán Igehirdetései- MEGSZABOTT IDŐ

Alapige:Préd 3,1-8

"Mindennek megszabott ideje van, és megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.
Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak.
Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének.
Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak.
Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek.
Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek.
Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak.
Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának.
Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak.
Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek.
Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak.
Megvan az ideje az eltépésnek, és megvan az ideje a megvarrásnak.
Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek.
Megvan az ideje a szeretetnek, és megvan az ideje a gyűlöletnek.
Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének."

Imádkozzunk!

Örökkévaló Istenünk, ennek az évnek utolsó estéjén első szavunk a hálaadás. Köszönjük azt a sok ajándékot, amit a mögöttünk levő esztendőben adtál nekünk. Köszönjük gondviselő szeretetedet.

Köszönjük, hogy gondot viseltél testünkről, és elkészítetted minden napra a lélek számára szükséges táplálékot, a te igaz igédet is. Bocsáss meg, ha csak az előbbi után kaptunk, az utóbbi sokszor nem kellett nekünk.

Hálát adunk neked azért, hogy minden jót érdemünk nélkül adtál nekünk. Köszönjük, hogy a te egyszülött Fiadra, Jézusra néztél, és rajtunk könyörültél, minket ajándékoztál meg.

Megvalljuk bűnbánattal, hogy sokszor megköszönni is elfelejtettük ajándékaidat. Légy irgalmas nekünk, bűnösöknek!

Bocsásd meg, hogy sokszor a magad számára fenntartott időt is a magunk dolgaira fordítottuk. Bocsáss meg, ha sok útra elindultunk úgy, hogy nem kérdeztük, mi a te akaratod.

Bocsáss meg, ha sok mindennel dicsekedtünk, amiért egyedül neked kellett volna dicsőséget adnunk. El sem tudjuk sorolni, mennyi jót tettél velünk, és még a próbákat is a javunkra fordítottad. Nem tudjuk felsorolni azt sem, milyen sokféleképpen bántottunk meg téged és egymást.

Nincs más reménységünk, mint az, hogy te gazdag vagy a kegyelemben és bővölködsz a megbocsátásban.

Áraszd ki reánk kegyelmedet, és kérünk, legyen ennek bizonysága az is, hogy most szólsz hozzánk. Könyörülj rajtunk, hogy ne hiába hallgassuk igédet. Adj nekünk halló szívet. Szentlelked győzzön meg minket arról, hogy mi az igazság, mi a terved velünk.

Segíts ezt az órát azzal tölteni, amire adtad. Hadd legyen így áldásul nekünk és rajtunk keresztül másoknak is.

Ámen.

Igehirdetés

Az esztendő vége felé óhatatlanul mindig többet gondolkozunk az időről. Mi az tulajdonképpen? Mennyi van belőle? Mire kapjuk? Vajon ezt a mögöttünk levő évet arra használtuk-e, amire adta Isten? Vajon jövőre kapunk-e még? Mennyit? Eltökélt szándékunk-e, hogy arra fordítsuk, amire Ő adja.

Kétségtelenül mesterséges az a határ, amit az évek között vonunk, viszont az időt bizonyos egységekben éljük át, úgy, hogy hasznos az, ha egy-egy ilyen szakaszt lezárunk, kiértékeljük, tanulunk belőle és netán a következőt másként, jobban folytatjuk.

Azért olvastam fel ezt a hosszú felsorolást a Bibliából, mert néhány olyan fontos szempontot ad nekünk, ami segít az időről helyesen gondolkoznunk. Ezek közül hármat szeretnék most kiemelni.

1. Így kezdődik: "Mindennek megszabott ideje van." Ki szabja meg mindennek az idejét? A Biblia azt tanítja: Isten, mert az idő Istené, és Ő ad belőle nekünk valamennyit, amennyit jónak lát. Ő rendeli el mindennek az időpontját és az időtartamát is, beleértve az életünket is. A 31. zsoltárban mondja ezt Dávid: életem ideje kezedben van. Egyedül Isten tudja, hogy mikor, minek van az ideje a mi személyes életünkben is, meg a történelemben is. A mi felelősségünk az, hogy arra használjuk a tőle kapott időt, amire adta, és használjuk arra, amire adta. Aki nem így cselekszik, az feltétlenül bajt okoz magának és másoknak is.

Aki munka helyett cseverészik, aki a szükséges alvás helyett is dolgozik, aki tanulás helyett ábrándozik vagy tv-t néz, aki egy régóta esedékes és kínálkozó beszélgetés elől belemenekül az újságjába, aki imádkozás helyett a hobbijának hódol, az feltétlenül megszegényíti magát és másokat.

Így születnek a mulasztások. A mulasztás után ideges lesz az ember, ha még van lelkiismerete, megpróbálja pótolni azt, amit a legtöbbször már nem lehet pótolni. Mert a legtöbb mulasztásunk azért pótolhatatlan, mivel az arra kapott időt csak egyszer kaptuk, és az már elmúlt. Nem lehet utólag behozni.

Ha nem köszöntünk meg valamit akkor, amikor kellett és lehetett volna, ha nem kértünk bocsánatot addig, amíg az illető élt, ha nem adtuk oda azt, amire akkor lett volna szüksége, ezt később már nem lehet pótolni.

Az ilyen mulasztások általában lavinát indítanak el, mert nemcsak lelkiismeret-furdalása lesz az illetőnek, hanem elkezd kapkodni. Aki kapkod, az mindig felszínessé válik, több hibát vét. Ez a kapkodás kártékonyan hat az egészségére is, az emberi kapcsolataira, a munka minőségére, személyének a hitelére, és így tovább...

Az időnek a helytelen felhasználása vagy eltékozlása vezet a sietéshez meg a siettetéshez. És ha valami jellemez minket, úgynevezett modern embereket, akkor a sietés, meg a siettetés. Nincs türelmünk kivárni a dolgok természetes menetét. Sokszor hívő embereknek sincs türelmük kivárni, amíg Isten a maga terveit végrehajtja. Be akarunk segíteni, mint ahogy Ábrahám is Sára javaslatára. Ez a sietés és siettetés jellemzi a mai életünket. Találó kórkép Jevtusenkó verse:

A rohanás a kornak átka,
Az ember törli homlokát,
Majd időzavart konstatálva
Mint báb rohan tovább, tovább.

Mind sietve szeretnek, isznak,
míg a lélek végül lerogy.
Sietve rombolnak, s megint csak
Sietve bánják valahogy.

Nos, ennek a sietésnek ez az egyik átkos következménye, hogy mindent csak úgy "valahogy" próbálunk elintézni, megbeszélni, elvégezni.

És bekövetkezik a tragédia, amit így mond a költő: a lélek végül lerogy. Lélek nélkülivé, lelketlenné válik az élet, válnak a kapcsolatok, és megszegényedik vele mindannyiunk élete. És ennek az egyetlen oka az, hogy nem vesszük komolyan, hogy mindennek megszabott ideje van, és Isten szabja meg mindennek az idejét. Mivel kivettük Isten kezéből ezt is, és tőle függetlenül akarjuk beosztani az időnket, ezért támadnak ezek a lavinák. Mert az időt megsokszorozni nem tudjuk. Ezért aztán megpróbáljuk teletömni mindenfélével, ami már nem fér bele, azzal is.

Megpróbáljuk megváltoztatni még a születés idejét is, előbbre hozni vagy késleltetni. Egyre vakmerőbben belenyúlunk a halál időpontjának a meghatározásába, előbbre hozni, vagy minden áron késleltetni. Van már gyorsétkezde, gyorsmosoda, gyorstalpaló-tanfolyam. Szinte vég nélkül növeljük sok mindennek a sebességét, és még sincs időnk. Nincs annyi időnk, mint nagyanyáinknak volt, akik még nem gyorsmosodába vitték a holmit, hanem teknőben mosták ki állva, és mégis volt idejük egymásra odafigyelni, és egymással beszélgetni.

Ez tehát az első figyelmeztetése ennek az igének: az idő Istené. Ebből ad nekünk amennyi szükséges, de mire használjuk? Ezzel lehet elrontani az életet, vagy, ha valaki arra használja, amire Isten adta, akkor úgy érzi, a helyén van, akkor a dolgai is a helyükön vannak, békesség van a szívében. Hálás azért, amit elvégezhetett, és békessége van amiatt, amit nem tudott elvégezni, mert mindent nem lehet belezsúfolni a kapott időbe.

2. A másik, amire figyeljünk fel, hogy ez a mondat, hogy Isten mindennek megszabta idejét az életünkben, nemcsak reánk vonatkozik, hanem ezzel Ő önmagáról is beszél. Hívő emberek boldogan tapasztaljuk, hogy olyan értelemben is mindennek megszabott ideje van, hogy Isten bölcsen időzíti életünkben a különböző eseményeket, elkészíti a nekünk szükséges ajándékokat, és kimondhatatlan szeretetéből mindent a lehető legjobbkor végez el.

Isten gyermekeivel nem történhet éppen ezért semmi sem véletlenül, esetlegesen, hanem Isten bölcs gondviselése időzít mindent.

Jó lenne, az így az év utolsó estéjén megtelne a szívünk hálával ezért, felismernénk ezt a magunk életében is, és tudnánk Őt dicsőíteni, mert ez alapozza meg a jövőre vonatkozó reménységünket, hogy az, aki ilyen bölcsen időzített mindent, ezután sem fog elfeledkezni rólunk, nyugodtan reá bízhatjuk magunkat.

Ha csak ennek az évnek az eseményeit nézem, tele van a szívem Isten iránt hálával emiatt. Ahogy Ő időzítette az áldásokat és a próbákat, ahogy elkészített olyan találkozásokat, amik előbbre segítettek a lelki növekedésben, ahogy elkészítette mindig azt az igét, amire akkor volt a legnagyobb szükségem, vagy szükségünk, mert ezt sokan tapasztaljuk, nem mi keresgéltünk a Bibliában addig, amíg egy szimpatikusat találtunk, hanem ami következett, azt az igét fogadtuk el. Ahogyan a kenyeret is szeleteljük, és ami következik, azt fogyasztjuk el. És ha azonnal nem is, a nap folyamán, vagy néhány hét múlva kiderült, hogy arra volt akkor a legnagyobb szükségünk. Az Ő bölcs szeretete időzítette ezt, és így időzíti azt is, amikor megaláztatásokon vezet át, és ahogyan felemel azokból. Így érkezik meg sokszor az utolsó pillanatban, de nem későn, az általa küldött segítség. Így készíti el számunkra a feladatokat és készít fel minket a feladatok jó megoldására. Mindez azt hirdeti, hogy Isten bölcsen időzíti az életünk eseményeit. Kimondhatatlan gyöngéd szeretettel úgy, hogy az mindig a javunkat szolgálja. Mert végül is egyedül Ő tudja, hogy mikor minek van a legalkalmasabb ideje.

Szeretném javasolni: gondoljuk végig, ha lehet még ma mindenféle csinnadratta helyett ezt az esztendőt ilyen szempontból, és csodáljuk Isten bölcsességét, hogyan időzítette Ő az idén is a dolgokat az életünkben.

3. Miért van akkor mégis az, hogy sokan mondják: nincs időm, kevés az időm, kifutok az időből, állandó időzavarban vagyok.

Néhány egyszerű tényt próbáljuk azért rögzíteni.

Az egyik: Isten mindenkinek folyamatosan ugyanannyi időt ad. Minden nap kapunk tőle mindnyájan huszonnégy teljes órát. Ez buta beszéd, hogy nincs idő, kevés az idő. Mindenkinek, mindig újra ugyanannyit ad ajándékba.

A másik, amire érdemes odafigyelnünk: amire nagyon akarjuk, arra mindig van időnk. Érdekes, akkor nem az időben van a hiba, hanem bennünk nincs valami a helyén. Akkor azt kell eldönteni: mire akarjuk, hogy legyen időnk? Miért arra akarjuk? Minek a rovására akarjuk, hogy bizonyos dolgokra legyen időnk, mert mindenre nincs. Sehol nincs olyan ígéret, hogy Isten mindenre ad nekünk időt. Arra ad időt, amivel Ő bízott meg. Arra viszont ad, úgy hogy hajszoltság nélkül és jó minőségben elvégezhessük.

Most a lehetőségek kínálatának az idejében élünk, és ezért nehéz sok embernek eldöntenie, hogy mire legyen, és mire ne legyen ideje. Hogyan lehet ezen segíteni?

Úgy, hogy mindenképpen fel kell állítanunk egy rangsort. Mi az, amire feltétlenül kell, hogy legyen időm, mi az, amire jó, ha van, és mi az, amire egyáltalán nem kell. Az nem biztos, hogy rossz dolog, de nem az én feladatom, nem Istentől kijelölt cél, és jó lelkiismerettel elhagyom. Majd valaki más megoldja, vagy megoldódik magától. Nem reám tartozik. Mi az, amit rajtam kér számon az én Uram? Arra legyen időm.

Az evangéliumokból tudjuk, hogy Jézus Krisztus sokat dolgozott. Bejárta az egész országot. Tanított, gyógyított, küszködött ellenségekkel és jó barátokkal, kötözködőkkel és érdeklődőkkel.

Márk evangéliumában van egy ilyen mondat, hogy enni sem volt idejük egyik nap. Ő tudta, hogy mi a munka, és ha szabad ilyet mondani: megfogta a munka végét. De soha nem kapkodott, sehonnan nem késett el, és sehol nem olvassuk, hogy sietett volna, mégis mindenhova idejében megérkezett. Miért? Mert mindig az Atya órájára nézett. Ő teljesen függött az Ő küldőjétől, az Atyától.

Van egy szép jelenet, a János evangéliuma 7. részében olvashatjuk, amikor az egész család készül egy nagy ünnepre Jeruzsálembe Jézussal együtt. Noszogatják Őt: menjünk el egy kicsit korábban, és ott mutasd meg magadat az embereknek. És mit mond nekik Jézus? "Jézus így szólt hozzájuk: Az én időm még nincs itt, nektek azonban minden idő alkalmas. (...) Ti menjetek fel az ünnepre, én erre az ünnepre még nem megyek fel, mert az én időm még nem jött el." (Jn 7,6. 8).

Valaki, aki tudja, hány óra van az Atya óráján. Odanéz, és ahhoz igazodik. És mondhat bárki bármit, az édesanyja is mondhat neki akármit, szeretettel válaszol: tinektek bármikor alkalmas, nekem csak az alkalmas, amit az Atya mond. Türelmesen megvárom.

Nos ez hiányzik sokszor belőlünk, pedig ahogy Jézus az Atyára nézett minden tekintetben, az időbeosztását tekintve is, ugyanúgy lehet nekünk a mi Megváltónkra, Jézusra nézni. És akinek az életében Ő van az első helyen, aki a vele való beszélgetést, a vele való lelki közösség ápolására szánt időt nem hajlandó megrövidíteni, nem engedi, hogy kiszorítsák azt a napirendjéből a tennivalók, az tudni fogja, mikor minek van az ideje. Hogy mindennek megszabott ideje van, és ez nem baj, ez nagy ajándék. Csak azt kell felismerni: mikor minek van a megszabott ideje.

Sajnos sokszor még mi hívő emberek is a csendességünkön akarunk időt nyerni, és így veszítünk el azután nemcsak sok időt, hanem olykor még a békességünket is.

Egyáltalán nem valami kegyeskedő túlzás az, amit Luther Mártonnak tulajdonítanak, hogy ő mondta egyszer: "Ma sok dolgom lesz, ezért ma reggel a szokásosnál tovább imádkozom." Mi fordítva szoktuk. Isten igéje emerre bátorít bennünket.

Mert, ha mindennek megszabott ideje van, akkor nem rohannunk kell, a sebességet kell fokoznunk, hanem azt kell felismernünk lépésről-lépésre, hogy most minek van a megszabott ideje, mert akkor maradna idő az egymással való közösségünk ápolására is.

Ebben az esztendőben talán gyakrabban kellett látni, mint korábban, hogy sok széthulló házasság, széteső család arról árulkodik, hogy hosszú időn át nem volt idejük az embereknek egymásra.

Hogy is mondja a róka a kis hercegnek Saint-Exupéry híres regényében? Amikor nem érti a kis herceg, hogyan lehet az, hogy az ő rózsájánál szebb rózsák is vannak, s neki mégis csak az otthoni rózsácskája a fontos. Miért? Azt mondja neki: "Az idő, amit a rózsádra vesztegettél, az teszi olyan fontossá a rózsádat. Az emberek elfelejtették ezt az igazságot. Neked azonban nem szabad elfelejtened."

Az idő, amit nem "vesztegetünk" a párunkra, a gyerekeinkre, meg az öregeinkre, az megbosszulja magát. Amit pedig nekik ajándékozunk, az sok jó gyümölcsöt terem.

Sok belső, lelki magányosságnak is ez az oka, hogy nem szánunk időt az egymással való kapcsolatok ápolására. Ugyancsak itt olvassuk, hogy a kis herceg barátokat keres. Amikor valaki jelentkezik, hogy szívesen megbarátkozna vele, de ehhez meg kell őt szelídíteni, ahhoz meg időre van szükség, akkor hangzik el ez a párbeszéd. Azt kéri a róka: "Légy szíves, szelídíts meg! Kész örömest - mondta a kis herceg -, de nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem! - Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít - mondta a róka. Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem. - Jó, jó, de hogyan?" - és akkor elmagyarázza neki, ehhez idő kell, türelmesen ezt meg ezt tedd, és egyre közelebb kerülünk egymáshoz, és nem leszel többé egyedül.

Nos, ez az ige arról is beszél, hogy Isten időzíti az Ő ajándékait, nekünk pedig az időt, mint drága ajándékot meg kell becsülnünk és arra fordítani, amire Ő adta.

Most az ünnepek táján különösen is sok feladatunk volt itt a gyülekezetben. Rövid ideig - sajnos - tapasztalnunk kellett azt is, hogy amikor fejest ugrunk a tennivalókba, gyorsan, minél többet, minél előbb el akarunk végezni, összekeverednek a dolgok és nincs rajta áldás. Jó volt aztán megcsendesedni Isten előtt, megalázni magunkat, és tőle kérni el minden napnak a programját. Egészen különös volt az, ahogy Isten válaszolt, ahogy elrendezte a feladatokat, ahogy egy-két helyre nem is kellett elmenni, mert onnan jöttek ide, ahogy kiderült, hogy ott már nincs szükség segítségre, mert más valaki megoldotta, de három másik helyen van, amire nem is gondoltunk. Egyszerűen eszünkbe juttatja a tőle való feladatokat. Ad hozzá erőt, és ad utána békességet és hálát.

Isten nélkül rohanás, kapkodás, selejtek gyártása, a mulasztásaink vádja, lelkiismeret-furdalás és elégedetlenség. Istenre figyelve ugyanabból az időből sokkal többet ki lehet hozni. Ott is van szorgalmas munka, de van célszerű cselekvés, a végén a szívben a hála és békesség.

Mi jellemezte ezt az esztendőnket ebből a szempontból? Mit kell ma megbánnunk Isten előtt mint bűnt, és miben változhatunk, hogy a következő évet, ha Isten engedi megérnünk, akkor másként, az Ő akarata szerint töltsük, mivel mindennek megszabott ideje van.

Mielőtt imádkozunk, hadd olvassak fel egy imádságot. Michel Quoist francia munkáspap írta ezt. A formája szabad vers, a tartalma imádság, és lényegében ugyanez van benne, amit az igéből most megtanultunk.

Uram, van időm

Uram, elindultam,
kint mentek az emberek.
Mentek,
Jöttek,
Siettek,
Futottak.
Futottak a kerékpárok,
Futottak a szekerek,
Futottak a teherautók,
Futott az utca,
Futott a város,
Futott minden.

Futottak, hogy időt ne veszítsenek.
Futottak az idő nyomában, hogy utolérjék az időt, hogy időt nyerjenek.

Viszontlátásra barátom, bocsáss meg, nincs időm.
Ismét erre fogok jönni, nem várhatok, nincs időm.
Befejezem a levelet, mert nincs időm.
Szívesen segítettem volna magának, de nincs időm.
Nem vállalhatom, nincs időm.

Imádkozni szeretnék, de nincs időm.

Uram te megérted, hogy nincsen idejük:
A gyermek játszik, e pillanatban nincs ideje - majd...
A tanulónak leckéjét kell elvégezni, ideje nincs - majd...
A diáknak ott vannak a könyvei, oly sok munkája, nincsen ideje - majd...
A fiatalember sportol, nincsen ideje - majd...
Az ifjú házasnak megvan az otthona, be kell rendeznie, nincsen ideje - majd...
Az édesapa körül gyermekei, most nincsen rájuk ideje- majd...
A nagyszülőknek ott vannak az unokák, nincsen idejük - majd...
A betegnek megvan a gondja, nincsen ideje - majd...
Kihűlő ágyukon sincsen idejük...
Késő - nincsen már idejük!

Így futnak az emberek az idő nyomában, én Uram.
Futva mennek e földi tereken,
Sietve,
Tülekedve,
Túlterhelten,
Mogorván,
Megrakottan,
S nem érnek a célhoz, kevés az idő.
Nekifeszülnek, bár kevés az idő.
Sőt - igen kevés az idő.

Uram, tévedned kellett számításaidban valahol,
Alapvető hibának kell itt lennie,

Az órák túlságosan rövidek,
A napok túlságosan rövidek,
Az életkor túlságosan rövid.
Te mosolyogsz Uram, az időn kívül állva, küszködésünk láttán, és tudod, hogy mit teszel.
Nem tévedsz abban, amikor az ember idejét kiméred.

Adsz mindennek időt tenni akaratod,
De nem szabad időt veszíteni, időt elverni, időt agyonütni.
Ajándék az idő, amit te készítesz.
Elmúló ajándék.
Nem, nem tárolható.

Uram, van időm!
Minden idő az enyém, amit te nekem adtál.

Életemnek évei, éveimnek napjai, napjaimnak órái, mind az enyémek.

Rajtam áll velük okosan élni, higgadt, odaadón, hogy akként
használjam fel a végső másodpercig,
hogy eléd vigyem, s időmnek ízetlen vízéből
te készíts nemes boritalt, ahogy tetted Kánában
a fiatal pár lakodalmán.

Uram, ma este nem időt kérek tőled, hogy még ezt meg amazt elintézzem. Azt a kegyelmet kérem én tetőled, hogy a nekem ajándékozott időben híven tegyen azt, amit rám bíztál - másokért.

Imádkozzunk!

Mennyei Atyánk, köszönjük, hogy ajándékozó Isten vagy. Köszönjük, hogy az idő is a te kimondhatatlan ajándékod.

Bocsásd meg, hogy sokszor elfeledjük: nem tárolható, és nem téríthető vissza. Éppen ezért szeretnénk mindig arra használni, amire adod.

Bocsásd meg, ha ebben az évben nem mindig így volt. Köszönjük türelmedet. Köszönjük, hogy még kész vagy napjainkhoz napokat adni. Tégy minket érzékenyekké arra, hogy mi a te jó, kedves és tökéletes akaratod, hogy a szerint használjuk fel minden percünket.

Könyörülj rajtunk, hogy amit mégis lehet, azt hadd tudjuk még pótolni. Segíts az időt kihasználni. Segíts lassítani. Könyörülj rajtunk, hogy ne a rohanásunk fokozásával akarjunk eredményeket elérni, hanem a neked való engedelmeskedéssel. Tudjuk, hogy áldás csak azon van, amit utasításodra, és útmutatásod szerint teszünk.

Bocsásd meg sok pótcselekvésünket, ami elemésztette az energiánk jó részét. Bocsásd meg, amikor tudatosan voltunk engedetlenek veled szemben, mert nem akartuk azt tenni, amit mondtál, vagy féltünk arra menni, amerre küldtél.

Növeljed a hitünket! Add nekünk azt a békességet, azt a belső, csendes elégedettséget és hálát, ami a te gyermekeidnek a sajátja, akik azt teszik, aminek a megszabott ideje van.

Segíts, hogy tudjunk veled beszélni még ezen a napon és segíts most a csendben folytatni az imádságot.

Ámen

2017. november 18., szombat

Az elzárt forrás

"Bezárt kert az én húgom, menyasszonyom, bekerített forrás, lepecsételt kút."
(Énekek éneke 4,12)


Ebben a hasonlatban nyilván a titokzatosság fogalma lép elénk.
Van egy bekerített forrás: volt keleten egy kút, amelyre egy ház volt építve, úgy, hogy a forráshoz nem juthatott más, csak aki az elrejtett bejáratot ismerte; ilyen elzárt forráshoz hasonlít a hívő szíve, ha az megújul a kegyelem által; titokteljes élet van annak belsejében, mely nem emberi művészet és ügyesség következménye. 

Ez titok, melyet senki más nem ismer, igen, ezt még annak tulajdonosa sem képes felebarátjai előtt kinyilvánítani. Képletünk nem csak a titokzatosság gondolatát kelti fel bennünk, hanem az elkülönítés gondolatát is. Ez nem olyan nyilvános forrás, melyből minden arra menő ihat, ez olyan forrás, melytől az idegenek és jogtalanok távol vannak tartva; ez olyan kútfő, mely különös bélyeget visel, egy királyi birodalom pecsétjét, melyből mindenki felismerheti, hogy ez nem nyilvános kút, hanem olyan forrás, mely csak tulajdonosa számára van. Így van ez a lelki élettel is. Istennek választottai el lettek különítve az örök tanács által; ki lettek választva Istentől a megváltás napjára; el lettek választva másoktól annak az életnek a birtoklása által, mely azoknál hiányzik, s ők lehetetlen, hogy otthon érezzék magukat e világ fiai között vagy, hogy felüdüljenek e föld örömeiben. 
E képlet megfigyelésénél a szentség gondolata is felötlik. Az elzárt forrás egy meghatározott személy használatára van fenntartva; ugyan úgy a keresztyén szíve is. 
Ez a forrás Jézus számára van fenntartva. Minden keresztyénnek éreznie kell, hogy ő Isten pecsétjével van megpecsételve és szükséges, hogy elmondhassa Pál apostollal: „Ezután senki nekem bántásomra ne legyen, mert én az Úr Jézus bélyegeit hordozom az én testemben”

Még egy másik gondolat is előtérbe nyomul, ez a biztonság. Ó, milyen biztos és elrejtett a hívőnek belső élete! Ha az összes földi és mennyei hatalmasságok feltámadnának ellene, még akkor is megállja a helyét ez a hallhatatlan erő, mert aki ezt az életet adta, saját életét adta oda annak megőrzésére.

Jelenések könyve: A tengerből feljövő vadállat

Jelenések 13:1-10.


A legtöbb nemzetnek van olyan állata, ami szimbolizálja azt a népet. A magyarok a turulmadarat, a gallok a kakast, az amerikaiak a sast, az oroszok a medvét tekintik olyan állatnak, ami jelképezi őket.

A Bibliában levő vadállatok is különböző hatalmakat jelképeznek.

Az a vadállat, amiről most szó lesz, nagyon különös. Nem egy, hanem több állatból tevődik össze. Hasonlít a párduchoz, lábai ugyanakkor olyanok, mint a medvéé, a szája olyan, mint az oroszlán szája. Hét feje volt, tíz szarva, és a szarvakon koronák. Elég különös, ugye? Van még néhány jellemzője, ami segít beazonosítani, hogy melyik lehet ez a hatalom.

Ha Dániel könyvét olvassuk, ott is látunk oroszlánhoz, medvéhez, párduchoz hasonló vadállatot, és olyat is, amelyiknek tíz szarva van. Tehát ez olyan hatalom, amely babiloni, méd, görög és római alapokkal rendelkezik. Nem jó hatalom, mert Sátántól kapja az erejét. Negyvenkét hónapig, azaz 1260 évig uralkodik. Isten szentjei – azaz követői ellen háborúzik. Kap egy halálos sebet, de az begyógyul. Az egész földön van befolyása, hatalma – imádják őt.

Ilyen hatalom az emberiség történelmében csak egy van; a középkori pápaság.

A tengerből emelkedik fel, ami népeket nemzeteket jelent, tehát nem egy nemzetből

Keletkezése a babiloni, méd, görög és római hatalmak bukása után történik.

Ilyen hosszan egy hatalom sem maradt fenn. Az inkvizíció által üldözte a másképp gondolkodó embereket.

533.-ban Justiniánus kelet-római császár rendelete által Róma püspökét tette az egyház fejévé. A pápa igazán csak 538.-tól kezdhette uralkodását, amikor a császár hadvezére 538.-ban felszabadította Rómát a keleti gótok ostroma alól

Napóleon tábornoka 1798-ban fogságba vitte és megfosztotta hatalmától – ez a halálos seb. Napóleon más módon is megalázta a pápát. De azóta egyre inkább kezdi visszanyerni politikai és vallási befolyását a pápaság, tehát gyógyul a seb.

Az egész földre van befolyása, amit semmi más hatalom nem mondhat el magáról. Döbbenetes, mert a vallásos hatalom mögött Isten hatalmát gondolnánk, és nem az ellenségét. Szüksége volt a történelem során Isten gyermekeinek hogy türelemmel kivárják, hogy Isten megsegítse őket.

Ezen a földön igazán csak a Bibliában bízhatunk. Természetesen ne legyünk gyanakvóak, hisz sok áldott ember él, akik jó tanácsokat adhatnak, de a legfőbb és tökéletes tanácsadó Isten Szava.

Heti imagondolatok: KRISZTUS A MI KÖZBENJÁRÓNK

"Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus között." (1Timótheus 2:5)

HOGYAN ÉRTHETJÜK MEG KRISZTUS KÖZBENJÁRÓ SZOLGÁLATÁT?

Tanulmányozzuk az Ő közbenjárói munkáját: "Isten kinyilatkoztatta János apostolnak a Pátmosz szigetén azt, amit az emberek elé kellett tárnia. Tanulmányozzuk ezeket a kinyilatkoztatásokat. Szemléljük Krisztus életét és jellemét, és tanulmányozzuk közbenjárói szolgálatát. Végtelen bölcsesség, végtelen szeretét, végtelen igazság és irgalom nyilatkozik meg ebben."

Krisztus összekötő láncszem: "Krisztus az összekötő láncszem Isten és az ember között. Megígérte személyes közbenjárását. Igazságának minden érdemét a könyörgőnek tulajdonítja. Amint Istenhez közeledünk, a Megváltó érdemei által, Krisztus szorosan maga mellé állít bennünket. Átölel emberi karjával, miközben Isteni karjával megragadja a végtelenség trónját. Azt ígérte, hogy meghallja könyörgésünket és válaszol arra. Igen, Krisztus lett az ima közvetítője az ember és Isten között. Ugyanakkor az áldások közvetítője is lett Isten és az ember között."


Jézus a mi Képviselőnk: "Amint Isten Jézusnak a Jordánnál mondott: 'Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm' (Mt 3:17) - az egész emberiséghez szól. Isten Jézushoz, mint képviselőnkhöz szól. A dicsőség, amely Krisztuson megnyugodott, Isten irántunk való szeretetének záloga. Ez beszél nekünk az ima erejéről, hogy miként juthat az emberi hang Isten füléhez, és hogyan találnak kéréseink meghallgatásra a mennyei udvarban. A hang, amely Jézushoz szólt, minden hívő léleknek mondja: ez amaz én szerelmes gyermekem, akiben én gyönyörködöm."

Az Isteni és emberi természet egyesülése:
"Az Üdvözítő nagyon aggódott tanítványaiért és igyekezett megértetni velük, hogy mi célja volt Istensége egyesítésének az emberi természettel. Krisztusban Isten nyilvánította ki magát, hogy azután Krisztus is nyilvánvalóan megmutathassa magát tanítványaiban. Krisztus tökéletes ember volta az, amelyet összes követői megszerezhetnek, ha éppen úgy alávetik magukat Jstennek, ahogy azt Krisztus tette."

Lényeges az üdvösség tervéhez:
"Krisztus közbenjárása az emberért a mennyei templomban éppoly lényeges része a megváltás tervének, mint halála volt a kereszten. Halálával Krisztus elkezdte a megváltás munkáját, feltámadása után pedig a mennybe ment, hogy befejezze. Jézus megnyitotta az utat az Atya trónjához. Közbenjár az emberért, hogy azok, akik hittel fordulnak hozzá, kívánságaikat őszintén Isten elé tárhassák."

A Krisztus nevében mondott ima jelentősége: "Krisztus nevében imádkozni sokat jelent. Azt jelenti, hogy elfogadjuk magatartását, megmutatjuk lelkületét és végezzük munkáját. Krisztus megment bennünket nem a bűnben, hanem a bűntől. Azoknak, akik Őt szeretik, ezt engedelmességükkel kell megmutatniuk."

ÖSSZEFOGLALÁS ÉS IMAGONDOLATOK


Boldog és hálás vagyok, hogy a betlehemi Jézus Krisztus, az Atya egyszülött Fia eljött erre a földre, hogy megváltson méltatlan bűnösöket, mint amilyen én vagyok. Szabad vagyok a bűn és Sátán hatalmától, kárhoztatásától és kötelékeitől. A bűn nem uralkodik felettem. Bűntelen és tökéletes vagyok? Nem! Szeretnék az lenni. De rendelkezhetem Jézus Krisztus bűntelen tökéletességével, mint amit a Szentlélek hatalma ingyen ajándékként ad nekem.

Vétkezem még? Sajnos, igen. Mindenkor, amikor magam veszem kezembe saját ügyemet. Azonban elhatároztam, hogy Isten erejével naponta, óránként, sőt pillanatról pillanatra az Úr Jézus Krisztus szeretetét és engedelmes szolgálatát fogom választant És amilyen mértékben Ót választom, az Ó útját és példáját, abban a mértékben szívembe költözik és győzelmet ad nekem önmagam, büszkeségem, a test kívánságai és a gonosz kísértései felett. Sátán nem tudott engem bűnre kényszeríteni. Köszönet Istennek, hogy Jézus Krisztus megszabadít engem a bűntől.

Köszönöm neked, szerető Jézus üdvösséged gazdagságát és szabadságát. Köszönöm, hogy meghaltál helyettünk, hogy kegyelem által a királyok Királyának gyermekei lehessünk. Mily nagy öröm kereszténynek lenni!

ÉRTÉK

Egyszer egy tanító előadást tartott a kezében egy húsz-ezressel 200 ember előtt.

Feltett egy kérdést a hallgatóságnak: "Ki szeretné ezt a 20ezrest?"

A legtöbb kéz a magasba lendült. Azután így folytatta: "Ma ezt oda fogom adni valakinek, de előtte mutatok rajta valamit." Fogta és mindenki szeme láttára összegyűrte.

"Szeretné még valaki megkapni?" - kérdezte. Továbbra is kezek tömb kelege a levegőben.

"Nos," folytatta, "Na ehhez mit fognak szólni?" Erre fel, ledobta a földre és sáros talpú cipőjével elkezdte taposni a húszezrest.

"Na, szeretné még valaki megkapni?" A kezek továbbra is a magasban.

"Kedves hallgatóim, ma ezzel a példával egy nagyon értékes leckét tanulhattunk meg. Nem számított, hogy mit csináltam a pénzzel, ti továbbra is akartátok, mert az értékét nem tudtam csökkenteni. Továbbra is 20 ezer forintot ér. Ugyanígy sokszor az életünkben összegyűrnek minket és beszennyeződünk, a lelkünkbe taposnak és sokszor a mi hibás döntéseink vezetnek ehhez. Ezért sokszor úgy érezzük, hogy ennél értéktelenebbek már nem is lehetünk! 
DE NEM számít mi történt, vagy mi fog történni, Jézus szemében soha nem veszíted el az értékedet! Számára felbecsülhetetlenül értékes vagy!

Gondolkodj el ezen, mert az értékünket nem cselekedeteink vagy saját magunk határozzuk meg, hanem AKIÉ VAGYUNK!
Te különleges vagy és Jézus akar téged, hogy szeretetével megújítson! Ezt soha ne feledd el!

Forrás: Eloldozva-

ALAPVETŐ BIBLIAISMERET: A BIBLIA JELENTŐSÉGE ÉS CÉLJA 1.rész

Miért jó az, ha ismerjük


1. Miért jó az, ha a huszonegyedik század embere is ismeri a Bibliát, függetlenül attól, hogy Istenben hívőnek tartja magát vagy sem?

  • A Biblia az európai kultúra egyik forrása, mindmáig eleven táplálója.
  • Nyelvünkben és gondolkodásmódunkban - tudva vagy tudatlanul - a Biblia fogalmai élnek.
    • “A meztelen ember Ádám kosztümben jár. Ismerünk szemérmes Józsefet, csábító Potifárnékat, irgalmas samaritánusokat és álszent farizeusokat. A szenvedélyes vadászt Nimródnak nevezzük, a hitetlent Tamásnak. Egyesek bölcsek mint Salamon, szegények mint Lázár, szenvedők mint Jób. Mások úgy élnek, mint a paradicsomban, fajtalankodnak mint Sodoma és Gomora lakói..... Van, aki Ponciustól-Pilátusig szaladgál, vagy egyiptomi sötétségben tapogatózik, végül pedig bábeli zűrzavar támad körülötte.” (Békés István: Napjaink Szállóigéi)
  • Irodalmi, zenei és képzőművészeti alkotások sokaságában is bibliai gondolatok, történetek és idézetek szólalnak meg, vagy öltenek alakot.
  • Az emberiség történelmének a leghitelesebb dokumentumaként tarthatjuk számon.
    • Nemcsak hitelesen írja le a már letűnt történelmet, hanem esetenként előre mutatva kijelenti a jövő történelmét is.

2. Az előzőeken kívül mi a Biblia eredeti célja és rendeltetése?

  • Isten személyes üzenetét mondja el az emberi családnak, Isten szeretet szándékát találja meg benne a Tőle elszakadt ember.
  • Népszerűségének is az a titka, hogy aki komolyan veszi, annak megváltoztatja az életét, más minőségűvé teszi azt.
    • Ezért a Biblia üzenetével és gondolataival szemben lehet érvelni, még tagadni is lehet, de a belőle áradó, életeket átalakító erő olyan tény, amivel szemben nem létezik semmilyen érv sem.
  • Istent arra késztette az irántunk érzett szeretete, hogy a Biblia által egy rendkívüli kinyilatkoztatást adjon önmagáról, és ezzel segítsen bennünket választ találni a bennünk felmerülő kérdéseinkre.
    • A Bibliában olyan állítások találhatók, amik egyrészt kifejtik az igazságot Istenről, másrészt viszont egy személyes lényként mutatják be Őt.
    • E kinyilatkoztatás mindkét területére szükségünk van, hiszen meg kell ismernünk Istent, és ez Jézusban vált leginkább láthatóvá számunkra, és meg kell ismerni az Isten igazságát is, amely szintén Jézusban jelent meg. Ján. 1,18. 14,9. – Ján. 14,6. Róm. 3,21-22.
    • Ily módon a Szentírás segítségével Isten áthatol a mi szellemi és lelki korlátainkon, és rendkívüli módon mutatja be önmagát előttünk, nem hagyva kérdést afelől, hogy jelleme a szeretet, és hogy milyen komolyan akarja az üdvösségünket.

3. Mi az, amit a Biblia központi üzeneteként kell megértenünk és elfogadnunk?

  • Ha az egész Biblia üzenetét figyeljük, akkor azt láthatjuk, hogy mondanivalójának középpontjában egy személy és egy esemény áll, bár a Biblia írói különböző módon beszélnek erről a személyről és erről az eseményről, de mindegyik erről beszél, a Megváltóról és a megváltásról.
    • Jézus kétféle módon áll a Biblia üzenetének középpontjában:
      • Mint a kinyilatkoztatást adó Isten. Jel. 1,1. 22,6. v.ö: 22,16.
      • Az egész Biblia, mint örökkévaló evangélium, a Megváltó személyét állítja üzenetének középpontjába. Ján. 5,39. Luk. 24,27.
    • Eseményszerűen pedig az Istentől elszakadt emberi család megváltásának részleteit jelenti ki rajta keresztül. I. Pét. 1,18-20.
  • Amikor valaki a Bibliát igyekszik megismerni, akkor eközben egyre inkább a Jézus Krisztusról szóló bizonyságtételek bontakoznak ki előtte, és így a Biblia Istenével kerül személyes kapcsolatba és közösségbe.

II. Miért más, mint a többi könyvek


1. Mit jelent az a meghatározás vagy név, hogy “Biblia”?

  • Ez a görög eredetű szó “biblion” azt jelenti, hogy “könyvek”, ezért már a neve is arra utal, hogy egy iratgyüjteményről van szó.
  • Ez a 66 egymástól különálló írásmű két főrészből áll, az Ótestamentom, amely 39 írásműből áll, az Újtestamentumban pedig 27 írásból, és ezek együtt alkotják azt a csodálatos könyvet, amit Bibliának nevezünk.
    • Az ótestamentomi részt főként héber nyelven írták, illetve egy nagyon keveset arámul, az újszövetségi részt pedig görög nyelven.

2. Mit tudhatunk a Biblia megírásának körülményeiről, és azokról az emberekről, akiket a Biblia íróiként tartunk számon?

  • A Biblia első könyvét mintegy három és fél ezer évvel ezelőtt írták, időszámítás előtti tizennegyedik században, utolsó könyvét pedig az időszámítás utáni első század végén.
    • A Biblia megírása tehát mintegy 1500 évig tartott.
  • Írói között a társadalmi élet legkülönbözőbb rétegeihez tartozó embereket találunk.
    • Isten így biztosította, hogy egyetlen társadalmi osztály se sajátíthassa ki magának a Bibliát, és ugyanakkor mindenki a sajátjának tekinthesse.

3. Mit állítanak a Biblia írói következetesen a munkájukról?

  • A Biblia írói következetesen az “Úr könyvének” tekintették azt, amit nekik személyesen kellett megírniuk. Ésa. 34,16.
  • Mások pedig még azt is lejegyezték, hogy a könyvükben található üzeneteket Istentől kapták és az Ő parancsára kellett leírniuk. Jer. 36,1- 2. Jel. 1,1-2. 19.
  • Az előzőek alapján a Bibliáról, mint isten Igéjéről elmondhatjuk azt, hogy kettős természetű.
    • Mivel a benne lévő üzenetek szerzője Isten, ezért teljesen isteninek kell tekintenünk.
    • Mivel az Isten üzenetét embereknek kellett megfogalmazni, emberi nyelvre átültetni, ezért teljesen emberinek is kell azt tekinteni.

4. Hogyan gondoskodott Isten arról, hogy az általa kiválasztott emberek torzulás mentesen adják tovább a Tőle adott kinyilatkoztatásokat?

  • Mindenek előtt szent életű embereket választott ki erre a feladatra. II. Pét. 1,21.
    • Olyan embereket bízott meg, aki tisztelték Őt és üzenetét, akik nem akartak semmi emberit belekeverni az Istentől kapott kinyilatkoztatásba.
  • A kinyilatkoztatás sértetlensége érdekében Szentlelke által “ihlette” ezeket az embereket, vagyis felfokozta emberi képességeiket, hogy tökéletesen teljesíthessék feladataikat.
    • A Szentlélek ihletésének három fokozatát, azaz lépcsőjét ismerjük.
      • Amikor a próféta kapja Istentől a kinyilatkoztatást
      • Amikor a prófétának tovább kell adnia az általa már megértett üzenetet.
      • Amikor mi vesszük kezünkbe tanulmányozás céljából Isten üzenetét.

5. Hogyan alakult ki az, hogy ezek a különböző korban és különböző emberek által írott könyvek végül egyetlen nagy könyvé lettek?

  • Az Isten “szája parancsolta, és az Ő Lelke gyüjté össze őket”, egyetlen könyvbe. Ésa. 34,16.
  • A Biblia könyveinek kanonizálása azáltal történt, hogy a mindenkori Isten-népe felismerte egy-egy könyvnek azt a különleges jelentőségét, ami által a benne megfogalmazott üzenet állandó aktualitással rendelkezik, ezért hozzá csatolták ahhoz a gyűjteményéhez, amely folyamatosan bővült a jelenlegi összetételére.
    • A görög eredetű “kánon”szó jelentése “mérővessző”.
    • A Bibliára alkalmazva ez azt jelenti, hogy az isteni kánon az egyetlen mértéke minden olyan írásnak, amely azzal az igénnyel íródott, hogy az Istentől küldött üzenet.

6. Mi kapcsolja össze ezeket a különböző korban és különböző emberek által írott könyveket egyetlen nagy könyvvé?

  • A könyvek témája, vagyis a tartalom, még ha azt különböző módon mondják is el.
  • A szerzők egyhangúan állítják, hogy nem a saját ismereteiket és gondolataikat közlik.
  • A különböző könyvekben adott tanítások között csodálatos összhang található.

7. Még mindig megbízható és hiteles kinyilatkoztatásnak tekinthetjük ezt a több ezer éves könyvet, vajon nem sérült meg a benne lévő üzenet, miközben kézzel másolták és sokszorosították az évezredek alatt?

  • Isten még ma is személyesen szól hozzánk rajta keresztül
    • Feltárja és megismerteti velünk legrejtettebb gondolatainkat és bűneinket is.
    • Válaszol a senkinek ki nem mondott töprengéseinkre, aggodalmainkra.
    • Eloszlatja félelmünket, bátorít, vígasztal, útmutatást és tanácsot ad.
  • A történelem során sokan és sokszor próbálták megsemmisíteni a Bibliát, de mindig sikertelenül, mert Istennek gondja volt és van ma is rá.
    • “Megszárad a fű, és a virág elhull; De az Úr beszéde megmarad örökké I. Pét. 24-25

8. Lehet-e válogatni a Biblia könyvei között oly módon, hogy az egyik már elavult és érvénytelen, míg a másik még nem?

  • Pál apostol azt mondja ki, hogy “A teljes írás Istentől ihletett”II. Tim. 3,16.
  • Jézus pedig az Istentől származó Írás örökérvényét és változhatatlanságát erősítette meg minden esetben. Mát. 5,17-18.
    • Az Írásban adott kijelentéseket úgy kell elfogadni, ahogy kaptuk, nem szabad emberi önkényességgel magyarázni vagy átértelmezni: “Az írás fel nem bontható”Ján. 10,35.
  • A Biblia első és utolsó könyvének írója viszont arra figyelmeztet, hogy ezekhez az isteni iratokhoz nem szabad sem hozzá tenni, sem elvenni. V. Móz. 4,2. Jel. 22,18-19.

III. Isten célja a Bibliával


1. Milyen céllal íratta le Isten a Bibliában adott üzeneteket, miért nem maradhatott úgy mint régen, hogy apáról-fiúra szájhagyomány útján terjedt el az Isten ismerete és akaratának megismerése?

  • A bűn következtében meggyengült és befolyásolt emberi elme egy idő után már nem lett volna képes torzulás mentesen továbbadni a megváltás üzenetét.
  • Isten előre látta, hogy a bűn növekedésével a hamis tanítók és hamis próféták is megszaporodnak, akik Sátántól késztetve szándékosan akarják megtéveszteni az embereket.
    • Ezért szükségessé vált egy megbízható tiszta forrás, amiből tévedhetetlenül meg lehet ismerni Istent és az Ő akaratát.
  • Mivel a bűn elválasztotta Istentől az embert, ezért a személyes érintkezés hiányát is hivatott pótolni Isten és ember között a Biblia.
    • Isten ezen keresztül mondja el tanácsait, és ismerteti meg velünk a megváltás tervét.

2. Mivel a Biblia Istennek hozzánk intézett üzenetét tartalmazza, ezért milyen legyen a hozzá való viszonyunk?

  • Fogadjuk el a Bibliát, mint az igazság egyetlen Istentől adott tanúját és mértékét.
    • Mindig a tiszta, hamisítatlan, minden emberi okoskodástól mentes Ige legyen előttünk.
  • Mindig legyünk tudatában annak, hogy a Biblián keresztül az Isten jelenlétébe kerültünk, és onnan az Ő szavát halljuk.
    • Tanulmányozás közben gyakoroljunk mindig ehhez méltó magatartást.
  • A Szentlélek segítségét kérő ima nélkül sohase vegyük elő tanulmányozásra a Bibliát.
    • Egyedül a Szentlélek segítsége által tudjuk torzulás mentesen megérteni az Istentől adott kijelentéseket.
  • Ne veszítsük el türelmünket, ha eleinte nem értünk mindent, vagy nem azonnal értünk meg mindent.
    • Az Ige igazi értékei mélyen a felszín alatt van, és csak szorgalmas kutatás által tárható fel és érthető meg. Péld. 2,3-5.
    • Ha meg van bennünk az készség, hogy a megértett isteni elveket cselekedni is akarjuk, akkor kinyílik előttünk az Ige ajtaja. Ján. 7,17.

3. Mi a jelentősége a Bibliának a lelki életünk és a növekedésünk szempontjából?

  • Lelki életünk mindennapi táplálékát jelenti a Biblia, lelkünk étele és itala kell legyen, ezért naponként kell kézbe vennünk Istennek ezt az üzenetét.
    • “Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik” Mát. 4,4.
    • “A beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet” Ján. 6,63.
  • A Bibliából megismerhető Jézus, a testté lett Ige is ilyen élő kenyér lehet számunkra.
    • “Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá. Ha valaki eszik e kenyérből, él örökké”Ján. 6,51.
  • A lelki táplálkozásunkban is ki kell alakítani ugyanazt a rendszerességet, mint ahogy az a fizikai életünk táplálkozási szokásaiban van.
    • Minimum naponta egyszer éljünk az Istentől adott lelki étellel, ha erősek és egészségesek akarunk maradni lelkileg.
    • Ne úgy álljunk hozzá, mint valami szükséges rosszhoz, mint egy keresztény kötelességhez, amit muszáj megtenni, ezért essünk gyorsan túl rajta.
    • Ebben az esetben nagyon keveset fogunk megemészteni belőle, és nagyon kevés fog beépülni belőle a lelki életünkbe.

4. Mit tegyünk akkor, ha egyáltalán nem kívánunk a Bibliával foglalkozni?

  • Ha ez az érzés csak egy átmeneti megnyilatkozás, csak részleges tartózkodást jelent, akkor legfeljebb csak valamilyen hiánybetegség fog kialakulni az így érző ember lelki életében.
    • Mert táplálkozik ugyan, de nem eleget, és nem megfelelő minőségű lelki ételt.
    • Az ilyen élet következményeként az egészséges lelki élethez szükséges alapvető tápanyagok és vitaminok kifogynak a lelkéből, és ettől lelkileg beteggé válik.
  • Ha viszont egyáltalán nem akar Isten Igéjével táplálkozni, ez már egy súlyosabb lelki betegség következményeként és tüneteként jelentkezik.
  • Mivel a törvényszerűségek hasonlítanak a fizikai életben megfigyelt táplálkozási problémákhoz, azért az ilyen esetekben is ugyanazt kell mondanunk a betegnek, mint amit egy fizikai beteg étvágytalansága esetén szoktunk tanácsolni.
    • A pillanatnyi érzéseid ellenére mégis élj vele, és meglátod, hogy egy idő után már élvezni fogod, sőt kívánod azt.
    • Ha később valamilyen okból mégis kihagysz alkalmakat, akkor feltámad az éhség érzeted utána, és rádöbbensz, hogy már nem tudsz nélküle élni.

5. Miért nevezi Jézus boldogoknak azokat, “akik éhezik és szomjúhozzák” a Bibliában adott isteni lelki eledelt?

  • Ezzel a kijelentésével Jézus az önelégült kegyesek lelki jóllakottságát kárhoztatja.
    • Arra figyelmeztet, hogy az elveszettségünk és az Istentől való eltávolodásunk mindig azzal kezdődik, hogy már nem érzünk vágyat az Istentől jövő igazság után.
    • Sátán bukása is azzal kezdődött, hogy “nem maradt meg az igazságban”. Jn. 8,44.
  • Arra figyelmeztet, hogy nemcsak testi, hanem lelki életünknek is az az egészséges lüktetése, hogy megéhezünk és megszomjazunk, majd pedig megelégíttetünk.
    • Egyedül csak ez lehet az egészséges élet szüntelen megújulásának útja és módja.
    • Csak így vagyunk képesek az életünket biztosító táplálékokat befogadni.
  • Ez a meghatározás a Jézus Krisztussal való élő közösség utáni vágyakozást is jelenti.
    • “Az érdemtelenség érzése az igazság éhezésére és szomjazására készteti a szívet.” (J.É. 248,1.)
    • “És találtassam Őbenne, mint akinek nincsen saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való igazságom a hit alapján.”Fil. 3,9.

IV. Ajánlás


1. Isten mindannyiunkat hív egy ilyen mélyreható igetanulmányozásra.

  • Ha kitartunk az elfogulatlan, őszinte keresésben, akkor többször lesz Istennel szerzett komoly lelki élményünk.
  • Meggyőződhetünk arról, hogy Isten egészen személyesen, egyénenként is tud hozzánk szólni a Bibliában megfogalmazott kijelentések és üzenetek által.
  • Ha szorgalmasan tanulmányozzuk a Bibliát, akkor előttünk is fel fog tárulni a valódi értékében az az Ige, amit éppen tanulmányozunk.
    • “Míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben.” II. Pét. 1,19. Jel. 22,16/b.
Következő részek:

2. A VILÁGMINDENSÉG ISTENE

3. ÉDEN, MINT AZ EMBERI ÉLET BÖLCSŐJE

4. A BŰN TÖRTÉNETE

5. ISTEN MEGOLDÁSA A BŰNNEL SZEMBEN


Forrás: Igemorzsa-