Napi remény: Kérd imában, mielőtt megvennéd!

"Eddig nem kértetek semmit a nevemben. Kérjetek és kapni fogtok, hogy az örömötök a lehető legnagyobb legyen!" (János 16:24, NCV fordítás)

Anyagi szükségben vagy és Isten segítségére vársz?

Isten megígérte, hogy betölti az anyagi szükségeidet, most pedig csak arra vár, hogy a segítségét kérd. Kincseinek tárháza mindaddig nyitva van, amíg elmondod neki a kéréseidet.

Az egyik oka annak, hogy olyan kevés csodát élünk át életünk során, az hogy nem fordulunk Istenhez a kéréseinkkel. Így Krisztus helyett, a hitelre alapozzuk az életünket. Amikor szükségünk van valamire, akkor ahelyett, hogy megállnánk egy pillanatra és Istenhez fordulnánk – és még jóval azelőtt, hogy ez egyáltalán eszünkbe jutna –, máris elővesszük a hitelkártyánkat. Valójában Krisztus helyett a hitelben bízunk.

Ha szeretnéd látni Istent munkálkodni az életedben, akkor imádkozz az adott dologért, mielőtt megvennéd! Szoktál imádkozni nagyobb vásárlás előtt vagy egyszerűen elintézed a hitelkártyáddal? Minden alkalommal, amikor hitelre veszel valamit – mielőtt imában kérnéd az adott dolgot Istentől –, elzárod egy lehetséges csoda útját az életedben. Mielőtt megvennél valamit, miért nem kérdezed meg Őt róla?

Isten nem fog mindent megadni, amiért imádkozol, ezen ne is lepődj meg! De vannak dolgok, amiket igenis meg akar adni, csak hogy csodát tehessen az életedben. Sokaknak azért nem volt még soha anyagi jellegű megválaszolt imája, mert sosem fogalmazták meg konkrétan a kéréseiket.

"Eddig nem kértetek semmit a nevemben. Kérjetek és kapni fogtok, hogy az örömötök a lehető legnagyobb legyen!" (János 16:24, NCV fordítás) Tudod miért szeretné Isten, hogy megtanulj imában kérni Tőle? Azért, hogy megadhassa, amit kérsz és ezzel nagyon boldoggá tegyen. Isten egy szerető Apa, nem pedig egy gonosz ogre, aki az egekben ülve, arra vár, hogy tönkretegye az életed. Ehelyett szeretné megáldani azt. Csak kérned kell!

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez: 

• Milyen kapcsolat van az imaéleted és a vásárlási szokásaid között? 
• Milyen stratégia alapján dönt a családod a nagyobb tételek megvásárlásával kapcsolatban? 
• Miben látszik meg az életeden, hogy bízol Istenben az anyagiak terén?

* (Daily Hope by Rick Warren, 2017.08.13.)

Kenneth E. Hagin: HATALOM

,,Ímé, adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején, és semmi nem árthat néktek.,, - Lukács 10,19.

Az ‘exuszia’ görög szó hatalmat jelent. Az Újszövetség King James-fordításban gyakran ‘erő’-nek fordítják. Ebben a szövegben, például két különböző görög szó szerepel, mindkettő ‘erő’-nek van fordítva [a Károli-fordítás helyes — a szerk.], holott az első szót ‘hatalom’-nak kellett volna helyesen fordítani. Így szól helyesen ez az igevers: “Adok néktek hatalmat, hogy kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején…”

Mi a különbség az erő és a hatalom közt? Nos, mit tud megtenni egy egyenruhás közlekedési rendőr a csúcsforgalom autóáradatának irányításában?

Nagyon sokat. Azért, mert van annyi ereje, hogy visszatartsa ezeket az óriási járműveket? Nem! Bárhogyan is erőlködne, nem tudná megállítani a száguldó autókat. Nincs annyi ereje, hogy megtegye, rendelkezik azonban valami mással, ami sokkal jobb és hatékonyabb ennél. A kormány, akit szolgál, felruházta hatalommal.

Még a városban járó idegen is elismeri ezt a hatalmat, és aláveti magát. A hatalom nem más, mint átruházott erő.

Megvallás: Én hatalmat kaptam, hogy a kígyókon, és skorpiókon tapossak, és az ellenségnek minden erején. Semmi sem árthat nekem.

Horváth Ilona szerkesztése-

Csendes percek:ISTEN A MI HORGONYUNK

,,Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk Jézus: "Menjünk át a túlsó partra." Miután tehát elbocsátották a sokaságot, magukkal vitték őt, úgy, ahogy éppen a hajóban volt; de más hajók is voltak a nyomában. Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. Ő pedig a hajó hátsó részében volt, és a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: "Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?" Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: "Hallgass el, némulj meg!" És elállt a vihar, és nagy csendesség lett. Akkor ezt mondta nekik: "Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?" Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: "Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?" Mk 4,35-41.

,,Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya.,, (Zsid 6,19)

Akkor gondoltam bele igazán, mennyire fontos szerepe van a horgonynak egy hajón, amikor egy 14 méter hosszú, kétárbocos vitorlás hajó fedélzetén állva figyeltem a Chesapeake-öböl felett gyülekező sötét viharfelhőket. A felhők eltakarták a nap fényét, miközben a hullámzó tenger dobálta a hajót. Amikor kitört a vihar, a kapitány ledobta a horgonyt, ami a nehéz láncon lesodródott a mélybe. Ott óriási súlyával, a tenger fenekébe "kapaszkodva" tartotta a hajót, és mi rögtön biztonságban éreztük magunkat.
Ekkor értettem meg, miért is van szükségünk horgonyra, és a Zsidókhoz írt levél írója miként értette, hogy Isten a mi horgonyunk. Néha egyedül a horgony az, ami meg tud tartani. Életünk útján is sokszor érezhetjük, hogy hánykolódunk a vízen, a szél szaggatja a vitorláinkat, és a fedélzetet ellepi a víz. A viharban biztonságos átkelésre és nyugalomra vágyakozunk.
Amíg tombol a vihar, Isten tart minket erősen, soha nem inog, nem enged el, mindig szeret, mindig figyel ránk. Az a mindenható Isten, aki a vihart is le tudja csendesíteni, a mi horgonyunk.

Imádság: Mennyei Atyánk, amikor az életünk viharai tombolnak, segíts bízni, hogy te vagy a mi horgonyunk, aki bármilyen viharban meg tud tartani. Ámen.
"Isten a mi oltalmunk és erősségünk" (Zsolt 46,2). 

Belinda Jo "BJ" Mathias (Mississippi, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK A TENGEREN DOLGOZNAK!

Napi áhítat: Reménység a halált is eltörlőben

Hét témája: Reménység a feltámadásban
Olvasmány: 1Kor 15,21–28
A halál behozta a félelmet az életünkbe, Jézus Krisztus pedig a halál megsemmisülésének reménységét.

21„Mert ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is. 22 Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy a Krisztusban is mindnyájan életre kelnek. 23 Mindenki a maga rendje szerint: első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi. 24 Azután jön a vég, amikor átadja az az uralmat Istennek és Atyának, amikor eltöröl minden fejedelemséget, minden hatalmat és erőt. 25 Mert addig kell uralkodnia, míg lába alá nem veti valamennyi ellenségét. 26 Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál. 27 Mert Isten mindent az ő lába alá vetett. Amikor pedig azt mondja, hogy minden alá van vetve, nyilvánvaló, hogy annak kivételével, aki neki alávetett mindent. 28 Amikor pedig majd alávettetett neki minden, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki alávetett neki mindent, hogy Isten legyen minden mindenekben.”

Nagyon nehéz szembenézni az elmúlás gondolatával. Márpedig jelenleg még nagyon is valóságos helyet foglal el az életünkben. A halál nem Isten jó tervének a része. Az ember által jött a bűn a világba, és ezen keresztül a halál is. Ez terjedt át az egész emberiségre. Krisztusban ez a folyamat megszakadt. Kereszthalála által a bűn, feltámadása által pedig a halál uralma semmisült meg. Jézus által mindazok életre kelnek, új testet kapnak, akik az övéi. Ennek a folyamatnak a vége a halálnak mint utolsó ellenségnek a végérvényes eltörlése. Ezzel helyreáll a Mindenható eredeti szándéka, hogy vele élhessünk minden korlát nélkül. Krisztusban tehát új, lelki szemmel nézhetünk szembe a halállal. Félelmetes árnyékát érezni fogjuk minden koporsó mellett, de a sötétség túloldalán ott ragyog már Megváltónk dicsősége. Ezért olyan fontos, hogy Jézust minél hamarabb befogadjuk az életünbe. Ahogyan szeretete és igazsága növekszik bennünk, úgy lesz egyre erősebb a szívünkben a reménység. Ádámban halált örököltünk, Krisztus által örök életet. A bűneink félelemben tartanak, a mennyei Atya szeretettel tölt be. A halál kizárólag csak akkor lehet úr felettünk, ha nincs egy nála is hatalmasabb úr az életünkben. Márpedig a mi Urunk Jézus Krisztus legyőzte és el is fogja törölni a halált!

(Paróczi Zsolt)

Lukács Evangyélioma 10. rész 27.vers

1. Ezek után pedig rendele az Úr másokat is, hetvenet, és elküldé azokat kettőnként az ő orczája előtt, minden városba és helyre, a hová ő menendő vala.
2. Monda azért nékik: Az aratni való sok, de a munkás kevés; kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.
3. Menjetek el: Ímé én elbocsátlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé.
4. Ne hordozzatok erszényt, se táskát, se sarut; és az úton senkit ne köszöntsetek.
5. Valamely házba bementek, először ezt mondjátok: Békesség e háznak!
6. És ha lesz ott valaki békességnek fia, a ti békességtek azon marad; ha nem, ti reátok tér vissza.
7. Ugyanazon házban maradjatok pedig, azt evén és iván, a mit ők adnak: mert méltó a munkás az ő jutalmára. Ne járjatok házról-házra.
8. És valamely városba bementek, és befogadnak titeket, azt egyétek, a mit előtökbe adnak:
9. És gyógyítsátok a betegeket, a kik ott lesznek, és mondjátok nékik: Elközelített hozzátok az Isten országa.
10. Valamely városba pedig bementek, és titeket be nem fogadnak, annak utczáira kimenvén, ezt mondjátok:
11. Még a port is, a mely reánk ragadt a ti várostokból, itt köztetek letöröljük; mindazáltal ez legyen tudtotokra, hogy az Isten országa elközelített hozzátok.
12. Mondom pedig néktek, hogy a Sodomabeliek állapota tűrhetőbb lesz ama napon, hogynem azé a városé.
13. Jaj néked Korazin! Jaj néked Bethsaida! mert ha Tírusban és Sídonban lettek volna azok a csodák, melyek te benned lőnek, régen zsákban és hamuban ülve megtértek volna.
14. Hanem Tírusnak és Sídonnak tűrhetőbb lesz állapota az ítéletkor, hogynem néktek.
15. És te Kapernaum, mely mind az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz lealáztatni.
16. A ki titeket hallgat, engem hallgat, és a ki titeket megvet, engem vet meg; és a ki engem vet meg, azt veti meg, a ki engem elküldött.
17. Visszatére pedig a hetven tanítvány örömmel, mondván: Uram, még az ördögök is engednek nékünk a te neved által!
18. Ő pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből.
19. Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek.
20. De azon ne örüljetek, hogy a lelkek néktek engednek; hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben.
21. Azon órában örvendeze Jézus lelkében, és monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted.
22. Mindent nékem adott az én Atyám: és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az Atya, hanem csak a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni.
23. És a tanítványokhoz fordulván, monda ő magoknak: Boldog szemek, a melyek látják azokat, a melyeket ti láttok.
24. Mert mondom néktek, hogy sok próféta és király kívánta látni, a miket ti láttok, de nem látták; és hallani, a miket hallotok, de nem hallották.
25. És ímé egy törvénytudó felkele, kísértvén őt, és mondván: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem?
26. Ő pedig monda annak: A törvényben mi van megírva? mint olvasod?
27. Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat.
28. Monda pedig annak: Jól felelél; ezt cselekedd, és élsz.
29. Az pedig igazolni akarván magát, monda Jézusnak: De ki az én felebarátom?
30. Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esék, a kik azt kifosztván és megsebesítvén, elmenének, és ott hagyák félholtan.
31. Történet szerint pedig megy vala alá azon az úton egy pap, a ki azt látván, elkerülé.
32. Hasonlóképen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment, és azt látta, elkerülé.
33. Egy samaritánus pedig az úton menvén, odaért, a hol az vala: és mikor azt látta, könyörületességre indula.
34. És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé néki.
35. Másnap pedig elmenőben két pénzt kivévén, adá a gazdának, és monda néki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom néked.
36. E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, a ki a rablók kezébe esett?
37. Az pedig monda: Az, a ki könyörült rajta. Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te is a képen cselekedjél.
38. Lőn pedig, mikor az úton menének, hogy ő beméne egy faluba; egy Mártha nevű asszony pedig befogadá őt házába.
39. És ennek vala egy Mária nevezetű testvére, ki is Jézus lábainál leülvén, hallgatja vala az ő beszédét.
40. Mártha pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban; előállván azért, monda: Uram, nincs-é arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak? Mondjad azért néki, hogy segítsen nékem.
41. Felelvén pedig, monda néki Jézus: Mártha, Mártha, szorgalmas vagy és sokra igyekezel:
42. De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik ő tőle.

Színről-színre nézhetjük...

„És így mindenkor az Úrral leszünk” (1 Thessz. 4,17)

Milyen rövidek azok a kedves és gyöngéd látogatások, melyeket Krisztus tesz nálunk és milyen hamar múlnak!
Egy pillanatig szemléli Őt szemünk és kimondhatatlan és dicsőséges örömmel, de kevés idő múlva nem látjuk többé, mert „Barátunk eltávozott tőlünk ismét, mint az őz vagy a szarvas, úgy ugrándozik a hegyeken és szökik a halmokon; a fűszerek hegyére ment és nem legeltet többé a rózsák között”. 

Ó, milyen gyönyörű dolog, hogy kilátás van olyan időre, amikor többé nem távolról szemléljük Őt, hanem majd színről-színre nézhetjük és legeltethetjük magunkat az Ő látásán, mikor nem csak, mint ideiglenes vendég jön hozzánk, ki csak egy éjjelt tölt nálunk, hanem örökké átkarol minket és dicsőségének kebelén ad nyugodalmat. Nemcsak néhány szempillantásig fogjuk Őt látni, hanem szünet nélkül örvendezhetünk benne.

„Szerelme lesz majd ott a nap,
Mely örök gyönyört osztogat”.

A mennyben nem fogja megszakítani gyönyörködésünket sem a gond, sem a bűn; nem fogják elhomályosítani szemeinket a könnyek; nem von el földi foglalkozás boldog és gyönyörteljes gondolatainktól, semmi sem fog hátráltatni abban, hogy szüntelenül és fáradhatatlan szemekkel szemléljük az igazság Napját.

Ó, ha már az oly édes és dicső, hogy Őt itt egyszer-másszor néhány pillanatig megfigyelhetjük, milyen dicsőséges lesz az, ha örökké e kedves szemek közé nézhetünk, ha nem száll Ő és mi közöttünk zavaros felhő, ha nem lesz szükség többé szemünket elfordítani e gyengeséggel és fájdalommal terhes világra! Ó, boldog nap, mikor jössz el már? 

Emelkedjél, kelj fel te nap, mely soha nem megy többé le! Az érzéki örömöket elhagyjuk, bármily hamar is, mert az gazdagon kárpótolva lesz részünkre. 

Ha a halál csak átmenet a mi szeretett Megváltónkkal való hallhatatlan közösségbe, úgy a halál tényleg nyereség és ezeket a zavaros cseppeket elnyeli a diadalom végtelen tengere.

MEGIGAZULTSÁG TUDAT!

,,Mert azt (Jézust), a ki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne,, (2 Korinthus 5:21)

Isten bűnné tette Jézust, nem csupán „bűnért való felajánlássá” vagy „bűn áldozattá”, hanem magává a bűnné, hogy mi nem csupán megigazultakká, hanem Isten Igazságává tétessünk, a lényegévé az isteni igazság megtestesítőivé, vagy képviselőivé. Milyen áldott igazság ez!

Most, mikor azt olvassuk, hogy Isten Jézust, Aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, „Aki bűnt nem ismert” az eredeti görög változatban nagyon erőteljes, azonban összetett szerkezet. Valójában azt mondja, hogy Jézusban tudatosult a „nem bűn”; ez az egyik legjobb módja magyarul kifejezni, habár ez elég megfoghatatlan kifejezés.

A legjobban úgy lehetne közölni amit itt mond a Szentírás, hogy Jézus „bűntelenség-tudatú” volt. Ami azt jelenti, nem csupán arról szólt, hogy Isten bűntelennek nyilvánította Őt, hanem Ő maga tudatában állt annak, hogy bűntelen. szóval, mikor megigazultság-tudatról beszélünk, valódi szellemi nyelvet szólunk. Az, Aki nem ismert bűnt, Aki tudatában állt saját bűntelenségének, bűnné lett, hogy mi isten igazsága lehessünk. Micsoda örömhír!

Jézus eljött, hogy téged valóban igazzá tegyen, törvényes és élő gyermekévé Istennek. Azért jött, hogy Isten emberi testben levő igazságává tegyen. Váljon tudatossá számodra az Őbenne lévő megigazultságod, úgy, ahogyan Ő is tudatában volt
bűntelenségének. A te megigazultságod tökéletes megigazultság, mivel Jézus Krisztus megigazultsága ajándékként adatott neked miután Jézus Krisztus áldozatot hozott a te javadra. A Kolossé 1:22 elmondja nekünk az Ő helyettesítő halálának eredményét: azért, hogy téged mint szentet, tisztát és feddhetetlent állíthasson Maga elé. Ez az aki te vagy ma, szent, megigazult, megdicsőült, és elfogadott Isten előtt. Maradj ennek a tudatában!

Ima
Drága Atyám, köszönöm Neked, hogy a Te igazságodnak
természete a szellememben van, és megtermi a Te igazságodat
mindenben amit teszek A bűnnek nincs uralma életem
felett, ezért tudatában vagyok bűntelenségemnek, csak úgy,
mint Jézus volt; életem Isten gazságának megnyilvánulása.
Köszönöm Uram, hogy tiszta és feddhetetlen vagyok a
szemedben, Jézus nevében. Ámen.

További tanulmányok:

Róma 5:1;
Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által

Kolossé 1:21-22;
Titeket is, kik hajdan elidegenültek és ellenségek valátok gonosz cselekedetekben gyönyörködő értelmetek miatt, most mégis megbékéltetett. Az ő emberi testében a halál által, hogy mint szenteket, tisztákat és feddhetetleneket állasson titeket ő maga elé:

1 János 4:17;
Azzal lesz teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához, mert a mint ő van, úgy vagyunk mi is e világban.

Párkapcsolat: VAJON IGAZ SZERELMET ÉRZEK? 2/2.

Nincs népszerűbb téma a tévében és a filmekben a szerelemnél.

A szappanoperák tele vannak "halálos szerelemmel". A legnépszerűbb dalok is azzal bombáznak minket, hogy csak a szerelem számít.

7. Hogy látják mások a kapcsolatotokat?
Fellángolás. Fontos feltétel, hogy mit gondolnak mások a barátodról/barátnődről. Ha belebolondultál valakibe, nagyobb az esélyed arra, hogy szüleid és barátaid nem értenek egyet érzelmeiddel. Hajlamos vagy bálványozni a másikat. Nem látsz benne semmilyen hibát, mert a szerelem elvakított.

A barátaid megpróbálják felhívni a figyelmedet néhány veszélyes jelre, de ezeket nem veszed figyelembe. A szüleid szeretettel figyelmeztetnek, hogy nagy hibát követhetsz el, de nem hallgatsz rájuk. Talán így vélekedsz: "És akkor mi van? Egymással házasodunk össze, nem a másik családjával és barátaival." Nagyfokú ostobaságra vall figyelmen kívül hagyni azoknak a tanácsait, akik szeretnek téged.

Igazi szerelem. Jók az esélyek arra, hogy szüleid és barátaid egyetértenek a kapcsolattal. Ahhoz, hogy Isten áldása legyen házasságotokon, nagyon fontos, hogy mindkét szülői páros beleegyezzen.

8. Mit tesz a távolság?

Fellángolás. Ha csak belebolondultál valakibe, az idő és a távolság megöli a kapcsolatotokat. Ez főleg akkor igaz, ha csak egymás teste iránt érdeklődtetek elsősorban. Egy idő után egy közeli hús-vér személy sokkal vonzóbbá válik, mint a távoli kedves fényképe.

Igazi szerelem. Az igazi szerelem esetében a másik hiánya növeli a szeretetet. Az igazi szerelem túléli az idő és távolság próbáját. Az igazi szerelem a másik személyiségéből is táplálkozik, nem csak a külsőségekből. Az együtt töltött idő alatt személyiségetek "összenőtt". Mikor elváltok egymástól, mintha egy részed hiányozna. Bármilyen vonzó is lehet egy másik személy, nem tudja betölteni a keletkezett űrt.

Azért szereted a másikat, amilyen, nem azért, hogy magadnak tetszelegj vele

9. Milyen hatással vannak a veszekedések a kapcsolatra?

Fellángolás. Gyakoriak a veszekedések. Lehet, hogy a csókok, testi gyengédség kibékítenek, de ahogy az idő telik, egyre többször és komolyabban veszekedtek. Olyan a kapcsolatotok, mint két tarajos süné a jéghideg vízben: ha távol vannak egymástól, reszketnek a hidegtől, ha meg együtt vannak, összeszurkálják egymást.

Igazi szerelem. Nem mindenben értetek egyet, de az igazi szerelmet ez nem érinti. A veszekedések ritkulnak és kevésbé komolyak lesznek. Minden párnak meg kell tanulnia, hogy kezelje a konfliktusokat. Sokkal jobb nyíltan és őszintén megbeszélni, minthogy a felszín alatt fortyogjon a vulkán.

10. Hogy gondolsz a kapcsolatotokra?

Fellángolás. Mint ami két különálló ember ügye – a tied és azé, akit szeretsz. Gyakran használt szavak: én, nekem, enyém, ő, övé, neki. Két külön személyként gondolsz magatokra.

Igazi szerelem. A gyakran használt szavak: mi, nekünk, mienk. Egységként gondolsz magatokra. Ez nem az együtt járás idején tűnik fel, de nagy fontossággal bír a házasságban. A fellángoláson alapuló házasságban a férj és feleség nagyobb örömét leli abban, ha külön szórakozik, mint az együttes tevékenységben. A férj elmegy a barátaival ahelyett, hogy a családjával maradna. A feleséget jobban érdeklik a társasági kapcsolatai, mint az otthoni kötelességei. Egy olyan házasságban, ahol igazi szerelem van, a férj és feleség örömmel van együtt. 

A válasz gyakran: "Nem akarok menni, ha te nem tudsz jönni."

11. Önző vagy önzetlen vagy?

Fellángolás. A másik felé irányuló érdeklődésed önző. Lehet, hogy csak azért jársz egy csinos és népszerű lánnyal, hogy magad előtt is bizonyíts. A lány önző és követelőző ugyan, de ő az iskola "királynője", s így te lehetsz a "király". Hasonlóképpen a lány is rángathat egy fiút madzagon, mert ez legyezgeti a lány hiúságát.

Igazi szerelem. Azért szereted a másikat, amilyen, nem azért, hogy magadnak tetszelegj vele.

12. Mi a reakciód?

Fellángolás. Az a cél fűt, hogy megtaláld azt, aki téged boldoggá tesz? Csak az Első Számú személy – azaz te magad – vagy fontos? Ha igen, akkor nem lehetsz igazán szerelmes. A hozzáállásod önző – az érdekel, mit kapsz.

Igazi szerelem. Az igazi szerelem önzetlen, elkötelezett szeretet. Minden tőled telhetőt megteszel, hogy boldoggá tedd a másikat. A kapcsolatba adni akarsz, nem kapni.

Kapcsolatod értékelése

E tizenkét tanács elolvasása után valószínűleg el tudod dönteni, hogy valóban szerelmes vagy-e vagy sem. Végezz alapos munkát! Minden tanácsot gondosan ellenőrizz, bármennyi időt is vesz igénybe. Nem csak azt kell mérlegelned, hogy igazán szerelmes vagy-e, hanem azt is, hogy mennyire. A legtöbb esetben valószínűleg az igaz szerelem és fellángolás közt mozogsz.

Ha kétségeid vannak, inkább szakíts!

Ha a leghalványabb kétségeid adódnak, jobb, ha óvatos vagy, esetleg visszakozol. Nem könnyű szakítani azzal, akit szeretsz, de még mindig ez a jobb.

Ne sajnáld az időt!

Ne feledd, az idő a legjobb barátod abban, hogy kitaláld: igazi-e a szerelmed. Ne sajnáld hát az időt, mielőtt a házasság életre szóló lépésére elszánod magad. Ne próbáljátok ki a szexet, amíg vártok! Ha szexuális kapcsolatba kerültök, meghamisítjátok az idő próbáját. Ettől a fellángolás tovább tart, mint amúgy tartana. A pár azt hiszi, megtalálta az igazi szerelmet, miközben csak egymás szexuális igényeit elégítik ki.

A csak nemi vonzalmon alapuló házasság sikertelenségre van ítélve.

Cseri Kálmán Igehirdetései- BENNE LAKIK A TELJESSÉG

Alapige:Kol 1,15-20

"Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény előtt. Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn.

Ő a feje a testnek, az egyháznak is, Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben Ő legyen az első. Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék, és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben, úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által."

Imádkozzunk!

Szeretnénk a magunk egyszerű szavaival is megvallani neked, kegyelmes Istenünk, amit ezzel a szép énekkel elsoroltunk, hogy tele van a szívünk hálával irántad, és szeretnénk eljutni oda, hogy egész lényünk zengje a te dicséretedet.

Áldunk és magasztalunk téged ígéreteidért és azért, mert mind igazak és ámenek, amik szádból kijöttenek.

Köszönjük, hogy nem felejted el, amit mondtál, nem változtatod meg, amit megígértél, köszönjük, hogy hű vagy.

Magasztalunk minden eddig beteljesedett ígéretedért, s köszönjük, hogy a jövőre vonatkozó ígéreteidre épülhet a mi reménységünk.

Áldunk téged, megváltó Urunk Jézus Krisztus, a te első eljöveteledért. Magasztalunk a testtélétel csodájáért, a kereszten elszenvedett kínhalálodért, dicsőséges feltámadásodért.

Köszönjük, hogy várhatjuk azt a napot, amikor majd megjelensz nagy hatalommal és dicsőséggel, és minden szem látni fog téged. Könyörülj rajtunk, hogy ne érjen készületlenül bennünket a te megjelenésed.

Alázatosan kérünk, hogy készítgess bennünket erre most is. Elszaladt ez a hét is úgy, hogy kevés csendünk volt. Talán nem is szántunk időt arra, hogy előtted megálljunk, veled beszélgessünk, a te igédre figyeljünk.

Kérünk, hogy akár így volt, akár nem, a te végtelen nagy kegyelmed szerint legyen most szavad hozzánk. Ismered mindannyiunk helyzetét, nyomorúságainkat és hiányainkat. Kérünk, legyen ez a csendes óra a te ajándékozásod alkalma. Add nekünk a te igéd igazságát, taníts minket világosságba lépni, és világosságban járni, ajándékozz meg minket most Szentlelkeddel, hogy a Lélek erejével hangozzék az evangélium, és a te Lelked győzzön meg mindnyájunkat annak igazságáról.

Kérünk, tisztítsd, formáld az életünket. Olyan sok híja van még mindannyiunk hitének, életszentségének, engedelmességének. Kérünk, amikor ma a te szavadat újra hallhatjuk, meg ne keményítsük a szívünket. Ámen.

Ádvent első vasárnapja van, és így a karácsony előtti négy hétben mindig újra felerősödik bennünk a mi dicsőséges Urunk, Jézus Krisztus visszajövetelének a várása. Mi, hívők szüntelenül várjuk Őt, ilyenkor azonban a szokottnál is jobban figyelünk az Ő ígéreteire, amit az Ő második eljövetelére nézve hagyott ránk.

Azt mondta: Eljön egyszer egy nap, a történelem utolsó napja, amikor Ő teljesen váratlanul megjelenik nagy hatalommal és dicsőséggel. Beül az Ő dicsőségének királyi székébe, eléje gyűjtetnek mind a népek, és isteni igazsággal megítéli azokat. Minden szem meglátja majd Őt akkor. Azok is, akik tagadták, azok is, akik ellenségei, azok is, akik keresztre feszítették, és sírni fognak mindnyájan - ezt olvassuk az igében. Azon a napon mindenki előtt egyértelművé lesz Jézus Krisztus egyedülálló nagysága és isteni személyének a titka.

Azért is örülök annak, hogy éppen most érkeztünk a Kolosséi levél tanulmányozása során ehhez a részhez, mert Pál apostol ebben a szép hitvallásban pontosan Jézus páratlan nagyságáról és istenségéről tesz bizonyságot.

Láttuk az előző két vasárnapon, hogy azután a gyönyörű imádság után, amivel kezdődik ez a levél, az apostol most rátér tulajdonképpeni mondanivalójára, és Jézus istenségének, nagyságának, mindenható hatalmának és végtelen kegyelmének a bizonyítékait sorolja el. Egy formájában és tartalmában egyaránt lenyűgöző Krisztus-himnuszt hallottunk ebből a néhány versből.

Két igazságot zeng ez a himnusz: egyrészt, hogy Jézus Úr mindenek felett, másrészt, hogy Jézustól mindent megkapnak a benne hívők, amire szükségük van ebben az életben és az örökkévalóságban. Jézus felette áll mindennek - ez az egyik bizonyságtétele az apostolnak, és Jézusnál megtalálható minden, amire szükségünk van. Neki van alárendelve az egész világmindenség, és Ő maga a teljesség. Az Ő személye a foglalata mindennek. Rövidebben szólva: Jézus Úr, és Jézus elég.

Formáját tekintve, ebben a himnuszban nem vitázik az apostol azokkal a tévtanítókkal, akik garázdálkodtak a kolosséi gyülekezetben. Tartalmát tekintve azonban pontosan az ő zavaros elképzeléseiket zúzza szét. Mert miről ír itt az apostol és mire válasz ez?

Talán még emlékszünk, hogy ezek a gyülekezetben tevékenykedő tévtanítók egyebek között azt is hirdették, hogy Isten és az ember között olyan nagy szakadék keletkezett, hogy azt Jézus egyedül nem tudja áthidalni. Az áthidaláshoz szükség van különféle szellemi közbenjárók egész sokaságára, és ezeknek kell besegíteniük Jézus megváltó munkájába. Ezek a szellemi közvetítők jó- és rosszindulatú szellemi lények, csillaghatalmak, és ezekkel a gnosztikusok által hirdetett titkos tanítás elsajátítása révén kerülhet kapcsolatba az ember. Az ő zagyva filozófiájuk lényege tehát az volt: Krisztus kicsi, és amit Ő tud adni a benne hívőknek, az kevés. A Pál által hirdetett evangélium szerintük csupán részleges megoldást ad a problémákra, a teljességhez nem segíti el az embereket, a teljességhez a tőlük kapható ismeret visz el mindenkit, és ők minden problémára megoldást adnak. Ez a két szó volt az ő ismétlődő varázsszavuk: teljesség és minden.

Pál itt - megint mondom - formailag nem vitázik, de nem véletlen, hogy öt mondaton belül nyolcszor használja ezt a szót: minden. A himnusz csúcsa az, hogy maga a Teljesség, a mindenható Isten lakozik Jézus Krisztus személyében. Hallgassuk meg még egyszer az igét:

"Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény előtt. Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, (és innentől kezdve az ellenfélnek a kifejezéseit sorolja, hogy ezeket mind Jézus teremtette, ezek a bizonyos trónusok, uralmak, fejedelemségek, hatalmasságok, ezek mind az általuk kitalált lények voltak): minden általa és reá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn. Ő a feje a testnek, az egyháznak is, Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben Ő legyen az első. Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék, és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben, úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által."

Nem kell tehát rettegniük a Krisztusban hívőknek semmiféle szellemi hatalmasságoktól, és nem szabad bizonytalanságban lenniük az üdvösségük felől, amit Krisztusban megkaptak és tőle hittel elfogadtak, mert Jézus Úr minden felett, és amit tőle kap a hívő, az elég mindenre. Mert ha Őbenne lakozik a Teljesség, akkor rajta kívül nincs más. Akkor azt, amit Ő hoz, nem lehet, és nem is kell semmivel kiegészíteni. Akkor aki közelebb akar jutni a teljes élethez, annak Krisztushoz kell közelebb kerülnie. Őt kell mélyebben megismerni, vele juthat szorosabb lelki közösségre a hívő.

Ezt az igazságot erősíti itt Pál négyszeresen is.

Először is ezzel a verssel (15. vers): "Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény előtt." Ez röviden azt jelenti: Jézus Isten. Az Ő léte nem a testet-öltéssel kezdődött, hanem öröktől fogva mindörökké tart. Ez a különös kifejezés: elsőszülött minden teremtmény előtt, ez arra utal, hogy Jézus az Isten Fia, amint hogy Ő maga ennek vallotta magát. Ez azonban nem egyfajta leszármazást jelent, mint ami elsőre nekünk eszünkbe jut, hanem azt, hogy Ő az Atya örököse, teljhatalmú képviselője, vele azonos. Az Ő hasonmása, képmása, képe. Ő a láthatatlan Isten képe. Ezért mondta Ő, hogy aki látott engem, az látta az Atyát.

Csodálatos világossággal és erővel ír erről a Zsidókhoz írt levél első fejezete. Hadd olvassak fel ebből egy hosszabb részt, mert tulajdonképpen ugyanazt mondja el, amit ez a Kolosséi levélben található hitvallás, csak egy kicsit részletesebben.

"Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben (amiben mi is élünk) a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette. Ő (Jézus) Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült. (Ez is azt fejezi ki, hogy vele egyenrangú.)

Annyival feljebbvaló az angyaloknál, amennyiben különb nevet örökölt náluk. Mert az angyalok közül kinek mondotta vala az Isten:

"Fiam vagy te, ma nemzettelek téged!"
vagy ezt:
"Atyjává leszek, és ő Fiammá lesz."
Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet a világba, ismét így szól:
"Imádja Őt az Isten minden angyala!"
És az angyalokról ugyan ezt mondja:
"Angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűz lángjává",

de a Fiúról így szól:
"A te trónusod örökké megáll, ó Isten, és királyi pálcád az igazság pálcája.
Szeretted az igazságot, és gyűlölted a gonoszságot: ezért kent fel téged az Isten, a te Istened..."

Az első hitvallás tehát az, hogy Jézus Isten. Éppen ezért nagyobb mindenkinél, még az angyaloknál is, akiket nagy becsben tartottak ezek a tévtanítók is. Tulajdonképpen ez önmagában elég lenne, ha valaki ezt érti, és komolyan hiszi, Jézus egyedülálló nagyságának a bizonyítására.

Pál azonban, ha lehet, még tovább fokozza ezt. Pontosabban konkretizálja, hogy miben mutatkozott meg a leghatalmasabban Jézus istensége. Azt mondja, abban, hogy részt vett a teremtésben. A folytatás így hangzik: "Benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn."

Jézus tehát nem teremtmény, hanem Teremtő. Őbenne, általa és reá nézve teremtetett minden. Ez a három kifejezés arra utal, hogy nemcsak a teremés előtt létezett már, nem csupán tevékenyen részt vett a teremtés isteni munkájában, hanem az egész teremtett világ Őbenne kapja meg az értelmét. Ennek a csodálatos isteni műnek az ad értelmet, hogy ott van benne Jézus. Ez a hitvallás jelenti ezeknek a bizonyos égi erőknek, közvetítőknek és hatalmaknak a lefokozását is. Mert ha ezek egyáltalán léteznek, mindnyájan teremtmények. Jézus pedig mint Teremtő vett részt a világ létrejöttében. Jézus tehát Úr felettük. Aki tehát Jézushoz tartozik, annak nem kell félnie tőlük.

Pál hihetetlen tömörséggel és mégis gyöngéd szeretettel lelkigondozza a gyülekezet tagjait, és így akarja eloszlatni felesleges aggályaikat, szorongásaikat, félelmeiket, és erősíteni a Jézusba vetett bizalmukat, aminek minden alapja megvan.

Aztán - ha lehet -, még tovább fokozza a dolgot, és ezt írja: Jézus nemcsak a világ teremtésében vett részt isteni hatalmával, hanem Ő a világ újjáteremtője. Ő tette lehetővé az Isten ellen fellázadt és tőle messzire szakadt embernek, hogy visszataláljon az élet forrásához, Istenhez, és Ő teszi képessé ezt a belsőleg teljesen megromlott embert arra, hogy értse és szeresse teremtő Istenét, és újra boldog gyermekeként éljen. Ehhez egészen újjá kell formálni az embert, újjá kell teremteni. Aki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, íme újjá lett minden. (2Kor. 5,17)

És mindezt az Ő kereszthalála és feltámadása által végezte el. Mert Jézus nem egyetlenként támadott fel a halálból, hanem elsőként törte át a kárhozatnak az áthatolhatatlan falát, és ezen a résen, amit feltámadásával ütött, a benne hívők mind követhetik Őt. Nincs ehhez fogható győzelem ezen a világon. Ezért írja róla az apostol a folytatásban: "Ő a feje a testnek, az egyháznak is, Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben Ő legyen az első."

Az egyház a szó bibliai értelmében azoknak a benne hívőknek a közössége, akik Őt ezen a halálon ütött résen át követik az életbe, a teljes életbe, az örök életbe. Akik így új életet kaptak tőle, az Ő halála és feltámadása által, azok egy új közösséget alkotnak ezen a földön. Pál apostol így írja egy másik helyen: "Az új teremtés zsengéi" vagyis a legelsők azok közül, akik az új teremtést bizonyítják.

Jézus az emberek újjáteremtését ugyanúgy az Ő szavával végzi el, mint ahogy a teremtéskor Isten szavára álltak elő a létezők. Legyen világosság - mondta Isten -, és lett világosság. Nyújtsd ki a te béna kezedet - mondta Jézus a betegnek -, és kinyújtotta a béna kezét. Megbocsáttattak a bűneid - és bizonyos lehetett benne, hogy teljes bocsánatot kapott a bűneire. Hallgass, némulj el! - mondta a viharos tengernek -, s elállt a szél, és nagy csend lett. Lázár, jöjj ki! - mondta annak, akit már négy napja eltemettek, és már oszlásnak indult -, és Lázár megjelent a sírkamra ajtajában.

Ugyanúgy szavával teremt újjá, mint ahogy Isten a szavával teremtett. Ez is Jézus istenségét mutatja.

Mindezek után összefoglalja a bizonyságtételét az apostol egy rövid summás mondatban, amiben az ellenfelek kedvenc kifejezését használja, és ezt mondja: "Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék..." Ha Jézusban valóban a mindenható Isten lakik, akkor Isten Jézus személyében áll előttünk. És ez fordítva is igaz: Jézus személyében maga a mindenható Isten áll előttünk. Aki tehát Őt tiszteli, az nem embert tisztel, aki Őt imádja, az nem bálványimádó, hanem az ugyanazt az Istent imádja, akihez Ő így tanított imádkozni: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy.

Éppen ezért belőle, a Teljességből kell nekünk egyre többet merítenünk. Úgy, ahogy a János evangéliuma elején olyan csodálatosan szépséggel írja az ige: "Mi pedig valamennyien az Ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre." (Jn 1,16)

Hisszük-e mi ezt? Az a szomorú tapasztalatom, hogy a templomlátogató gyülekezet jó része sem hiszi ezt komolyan. Legjobb esetben dogmatikai tételként rábólintunk, de nem szivárgott le a szívünkbe, nem határozza meg Jézus iránti imádatunkat, nem vált alapjává a benne vetett rendíthetetlen bizalmunknak, és életünk kritikus helyzeteiben kevesen tudunk ilyen hittel Őreá nézni, és tőle várni a segítséget, mint akiről bizonyosan tudjuk és hisszük, hogy Ő Isten. Mint akiről elhisszük azt, amit a kijelentés mond, hogy előbb volt mindennél és részt vett a teremtésben, mint akinek egyedül köszönhetjük az újjáteremtés lehetőségét, hogy nem kell elvesznünk a kárhozatban Istentől elszakadva, hanem visszatalálhatunk az élet forrásához, Istenhez. Mint akiben benne foglaltatik az egész Teljesség.

Nem könnyű ezt az értelmünkkel felfogni, de a hitünkkel mindenképpen meg kell ezt ragadnunk. Mert a sorozat elején láttuk, hogy Jézus személye az a kritikus pont, ami eldönti életünk és halálunk kérdését. Idéztük a János evangéliuma 5. részéből Jézus szavait: "Aki az én beszédeimet hallja és hisz annak, aki engem elküldött, az nem megy a kárhozatra, hanem átment a halálból az életbe." És mit mondott az, aki Őt elküldte? Azt mondta az Atya: "Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, Őt hallgassátok!" Aki ezt hiszi, az átment a halálból az életbe.

Jézus isteni nagyságáról sok ige tanúskodik. Most csak a Jelenések könyvéből hadd olvassak néhány verset, ami megnyugtathatja azokat is, akik aggódnak amiatt, hogy szabad-e Jézushoz imádkoznunk. Azt olvassuk itt az 5. fejezetben, hogy senki nem találtatik az egész világmindenségben, aki felnyithatná a világtörténelem pecsétjeit. Vagyis, akik végrehajthatnák a mindenható Istennek a történelemre elkészített akaratát. És akkor "A Bárány odament, és átvette a könyvet a trónuson ülő jobb kezéből; és amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt - mindegyiknél hárfa volt és aranycsésze, tele füstölőszerrel: a szentek imádságai ezek -, és új éneket énekeltek ekképpen:

"Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet,
és feltörd annak pecsétjeit,
mert megölettél és véreddel vásároltad meg őket Istennek
minden törzséből és nyelvből, minden nemzetből és népből;
és királysággá és papokká tetted őket a mi Istenünknek,
és uralkodni fognak a földön."
És láttam, és sok angyal hangját hallottam a trónus, az élőlények és a vének körül, számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer volt; és így szóltak hatalmas hangon:
"Méltó a megöletett Bárány,
hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom,
a tisztesség, a dicsőség és az áldás!"
És hallottam, hogy minden teremtmény, a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta:
"A királyi széken ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké!"
A négy élőlény így szólt: Ámen! És a vének leborultak, és imádták Őt."

Ha a mennyben imádják Őt, nekünk is lehet, sőt kell imádnunk. És ha Jézus valóban az, akinek Őt Isten igaz igéje kijelenti, akkor micsoda kiváltság Őt ismerni, Őhozzá tartozni, vele a hit által közösségben élni, az Ő javait élvezni, és azokkal másoknak szolgálni! Tudatában van-e ennek minden hívő testvér? Tisztában van-e ezzel mindenki, aki keresi Őt, akit keres Ő, és aki még igazán személyesen talán nem ismeri?

Még egy utolsó kérdés van hátra. Ha Jézus ennyire hatalmas, akkor miért hagyta ott a mennyei dicsőséget? Miért vette magára ezt a mi nyomorult emberi testünket? Miért engedte, hogy összeverjék, leköpdössék? Miért tűrte szó nélkül a rágalmakat? Miért szenvedte el azt a temérdek kínt egész földi életében és nagypénteken, a kereszten kiváltképpen, hogy ha Ő ilyen hatalmas?

A 20. versben olvassuk erre a választ. "Hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben, úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által." Mert a világmindenségben megszűnt a békesség. A teremtett világ fellázadt Teremtője ellen, vége lett a harmóniának, a közösségnek, és ezt az ember önerőből nem tudta helyreállítani. Lázadásával Isten haragját hívta ki maga ellen, és a biztos pusztulás várt rá. És azért lett az ige testté, azért teljesedett be az első ádventi várakozás, azért halt meg és támadott fel Jézus, hogy Ő egyedül, ezzel az Ő váltsághalálával helyreállítsa azt, amit mi elrontottunk: békességet szerzett Isten és az ember között, mégpedig a Golgotán kihullott vérével - ahogy itt olvastuk.

Mivel Isten, ezért lehetséges volt neki az, hogy örök isteni természete mellé magára vegye emberi természetünket is. Mivel Teremtő, ezért lehetséges neki az, hogy újjáteremtse bármelyikünk életét, akármennyire elrontottuk is azt. Erre használta és használja fel az Ő isteni teljhatalmát, Istenfiúságát, hogy így mondjam: mennyei összeköttetését. Ezt rajta kívül senki nem tudná megvalósítani ezen a világon. Ő viszont teljesen és tökéletesen megvalósította ezt. Nincs szüksége sem arra, hogy besegítsünk neki igyekvésünkkel és jó cselekedeteinkkel. Sem arra, hogy akármiféle mennyei erők, hatalmasságok, uraságok stb. kipótolják azt, ami hiányzik az Ő megváltó munkájából. Ő tökéletes váltságot szerzett.

Mindez, amit most olvastunk, itt a megterített úrasztalánál különös világossággal ragyoghat. Ezek az egyszerű jegyek: a megtört kenyér és a kitöltött bor, pontosan az Ő golgotai áldozatára utalnak. Arra, hogy Ő csakugyan nem tekintette zsákmánynak, hogy az Istennel egyenlő, hanem megalázta magát, rabszolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Így lett az Ő halála számunkra az életnek a forrása. Ezért osztogathatja Ő ma is, nekünk is azokat a jótéteményeket, amiket csak tőle kaphat minden benne hívő: bűneink bocsánatát, az új életet, az örök életet.

Így folytatódik az igénk - és ha Isten segít, jövő vasárnap folytatjuk ezzel -: "Titeket is, akik egykor Istentől elidegenedtek, és ellenséges gondolkozásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt, most viszont megbékéltetett emberi testében, halála által, hogy mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson majd színe elé." Ezért történt a testetöltés, a kereszthalál és a feltámadás, hogy minket, akik szintén távol voltunk Istentől, közelvalókká tegyen. Minket, akik elidegenedtünk Istentől gonosz szívünk miatt, mint hibátlanokat, szenteket és feddhetetleneket állítson Isten elé.

Ha valakinek van önismerete, azt mondja: ez lehetetlen. De ha valakinek van ilyen igaz Krisztus-ismerete, az ezt mondja: köszönöm, hogy ez lehetségessé vált.

Imádkozzunk!

Köszönjük, hogy nem nekünk kell találgatnunk, hogy ez lehetséges-e, mert megtörtént. Dicsőítünk téged, Istennek Báránya, megváltó Urunk, hogy kimondtad a kereszten utolsó leheleteddel: elvégeztetett. Köszönjük, hogy ezzel elvégeztetett minden bűnös halálos ítélete és minden benned hívőnek a jogerős felmentése.

Könyörülj rajtunk, hogy tudjuk ezt hinni. Tudjunk ennek örülni, ennek az erejével élni, és a benned való reménység tanítson meg minket sokféle nyomorúság között is hálás és örvendező életben maradni.

Köszönjük, hogy neked lehetséges az is, ami az embereknél lehetetlen, mert Isten vagy. Köszönjük, hogy a mi kicsi életünkben is oly sokszor megmutattad már szabadító hatalmadat, isteni erődet, csodáidat. Köszönjük, hogy várhatjuk alázatosan ennek a folytatását is. Köszönjük, hogy akiben elkezdted a munkádat, be is végzed azt. Köszönjük, hogy várhatjuk azt a napot, amikor minket, nyomorultakat szentekként, feddhetetlenekként és hibátlanokként állítasz majd magad elé.

Taníts minket benned hinni már itt, Urunk. Kérünk, szabadíts meg minket mindenféle okoskodástól, minden felesleges kételytől. Taníts meg két lábbal, erős hittel ráállni a te kijelentésedre. Taníts meg a veled való közösség erejével élni és éltetni másokat, hogy bírjuk a terheinket, és tudjuk hordozni egymás terhét is. Tudjunk valóban a te dicsőségedre élni egy Istent gyalázó világban, és tudjunk önzetlenül, örömmel szolgálni másoknak egy önző és haszonleső világban.

Köszönjük, hogy mindnyájan eléd hozhatjuk a személyes dolgainkat is. Köszönjük, hogy ismersz minket, és jól tudod, mire van szükségünk. Egyedül te tudod, hogy valóban mire van szükségünk, és mindazt meg is adhatod nekünk. Ezzel a bizalommal akarunk téged dicsőíteni, és várni tőled szabadítást, ajándékot, bocsánatot, tanácsot, útmutatást - melyikünknek mire van szükségünk.

Ajándékozz meg minket, hatalmas Istenünk, Jézus Krisztus! Ámen.

Amikor késik az imameghallgatás

„De még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen” (Ézsaiás 30,18)

Isten késik néha az ima meghallgatásával.

Erre vonatkozólag a Szentírásban különböző példák vannak megőrizve; Jákób az angyaltól nem vette el az áldást csak hajnal felé, egy egész hosszú éjjelen át kellett Vele amiatt küzdenie. 

A szegény görög, siro-főniciai nő sokáig egyetlen egy szótagot sem kapott válaszul. 

Pál háromszor könyörgött az Úrhoz, hogy „az ő testébe ragadott hegyes ösztön” vétetne el, de nem lett biztosítva afelől, hogy az eltávozik tőle, hanem ahelyett egy ígéretet kapott: hogy elégedjék meg Istennek kegyelmével. 

Ha kopogtál az isteni kegyelem kapuján és nem kaptál választ: megmondjam-e neked, miért nem nyitotta meg az ajtót a mindenható Teremtő és miért nem engedett be téged? 

Atyánknak különös okai vannak, ha minket várakoztat. Néha tejhatalmát és korlátlanságát akarja nekünk azzal bebizonyítani, hogy az ember ismerje el, hogy a Jehovának joga van adni vagy venni. 

Még gyakoribb az az eset, mikor üdvünkre nézve a késedelem válik szükségessé. Talán várnod kell, hogy ezáltal vágyad bensőbb és forróbb legyen. Isten tudja jól, hogy a várakozás az óhajt élteti s növeli; s ha téged várakoztat, segélyre szorult voltodat annál inkább beismered, a segítséget komolyabban keresed és a kegyelmet a hosszú késés miatt annál többre becsülöd. 

Talán valami bűnös dolog tapad hozzád, melynek el kell távolíttatni, mielőtt az Úrnak örömében részesülnél. Talán az üdvtervre nézve még hiányos a te értelmed, vagy valamiképpen még magadban bízol ahelyett, hogy együgyűen és teljesen az Úr Jézusba helyeznéd bizodalmadat. 

Vagy pedig azért várakoztat Isten egy ideig, hogy végül kegyelmének gazdagságát annál teljesebben megmutassa neked. Imáid mind megőriztetnek a mennyben, s ha azonnal nem is hallgattatnak meg, nem lesznek elfelejtve, hanem kevés idő múlva beteljesednek örömödre és megelégedésedre. 

Ne tömje be szádat az aggodalom és kétkedés, hanem folytasd tovább komoly esedezésedet. „Könyörülvén-könyörül rajtad a te kiáltásodnak szavára; mihelyt hallja azt, azonnal megfelel neked”.

Napi áhítat: Nem nyomorultakként reménykedünk

Hét témája: Reménység a feltámadásban
Olvasmány: 1Kor 15,9–20
Krisztus feltámadása élő reménységet ad a szívünkbe, hogy már itt a földön az örök élet fényében élhessünk.

9„Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, aki arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert üldöztem Isten egyházát. 10 De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt többet fáradoztam, mint ők mindnyájan; de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme. 11 Azért akár én, akár ők: így prédikálunk, és ti így lettetek hívőkké. 12 Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan mondhatják közületek némelyek, hogy nincs halottak feltámadása? 13 Hiszen ha nincs a halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel. 14 Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is. 15 Sőt Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert akkor Istennel szemben arról tanúskodtunk, hogy feltámasztotta a Krisztust, akit azonban nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak. 16 Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt fel. 17 Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek, még bűneitekben vagytok. 18 Sőt akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban hunytak el. 19 Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. 20 Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje.”

Többször hallottam testvéreimtől azt a gondolatmenetet, hogy ha az életünk végén kiderülne, hogy még sincs mennyország, nincs örök élet, akkor sem lenne nagy probléma, hiszen élhettünk egy viszonylag békés életet. Az Ige szerint alapvetően hibás ez az elmélet, és ráadásul veszélyes is. 

Ha nem lenne feltámadás, az nem csak annyit jelentene, hogy mi nem támadunk fel. Krisztus feltámadása is valótlanság lenne, sőt minden igehirdetés és bizonyságtétel, de maga a hitünk is hazugságon alapulna. Becsapott, szánalmas hazudozók lennénk, akik másokat is félrevezetnek. Ebben a földi életben Krisztus nélkül is lehet sokféle reménységünk. Bízhatunk a szebb jövőben, családunk gyarapodásában, gyermekeink jólétében, hazánk felvirágzásában. Ezekért a célokért sokan egész életüket feláldozzák, miközben önmaguk csak reménykednek a beteljesülésükben. Jézus Krisztus azért jött el közénk, azért vállalta a szenvedést, és Isten azért támasztotta fel, mert nem akarta, hogy szánalmas nyomorultakként csak ebben a testben legyen reménységünk. Benne kiderül, hogy alapvetően nem jók, hanem gonoszak vagyunk. Hitetlenségünkből és bűneinkből általa tudunk megszabadulni. Vele túlláthatunk a halálon, és reménységünk bele tud kapaszkodni a mennyei világosságban uralkodó Megváltónkba.

(Paróczi Zsolt)

Jelenések könyve: A második és harmadik angyal üzenete

Jelenések 14:6-12-

A második angyal nagyon érdekes dolgot mond: „Leomlott, leomlott Babilon, a nagy város, amely a paráznaság szenvedélyének borával itatott meg minden népet!”

Jézus idejében és az óta sem létezett Babilon, az ókori birodalom.

A „Babilon” szó két dolgot takar. A bábeli torony építését. Ekkor az emberek fellázadtak Isten ellen. Nem hitték el ígéretét, hogy nem lesz többé özönvíz. Ehelyett olyan magas tornyot akartak építeni, ami ellenáll a legmagasabb vízáradatnak is.

A másik Babilon – az ókori birodalom, ami Nabukondozor király idejében volt a csúcsponton. Legyőzték Isten népét és rabságba hurcolták Dánielt és társait. Lerombolták a templomot és kincseit Babilonba vitték. Ezek a történetek megmutatják Babilon természetét.

Azoknak az egyházaknak a szövetsége, amely Isten és népe ellen támad. Akik nem fogadják el Isten parancsait, úgy, ahogy azt Isten adta, azok lázadnak ellene. Az ilyen emberek csúfolják és bántják azokat a keresztényeket, akik igyekeznek Isten akarata szerint élni. A legtöbb egyház nem fogadja el a szombatot, nem hisz Jézus közeli második eljövetelében, nem ismerik a halálról szóló bibliai tanítást, nem tudnak a mennyei szentélyről s az ítéletről. Ezek Isten előtt elestek. Természetesen, van köztük sok jóindulatú ember, aki szereti és tiszteli Istent.

A harmadik angyal a fenevad bélyegéről szól. Az angyal kimondottan óv attól, hogy valaki felvegye a fenevad bélyegét. Az Isten ellen támadó hatalom abban látja hatalmának megnyilvánulását, hogy megváltoztatja, amit Isten lefektetett. Ha összehasonlítjuk a Biblia Tízparancsolatát és az egyházak által tanított tízparancsolattal, több különbséget, változtatást találunk. A második parancsolatot eltörölték, a negyediket megváltoztatták, a tízediket két részre osztották. A Biblia szerint a szombat jel Isten és az ő népe között. Viszont a megváltoztatott negyedik parancsolat a pápaság hatalmi jele, aki úgy gondolta, joga van ahhoz, hogy megváltoztassa a törvényt. Ebből adódik, hogy nemsokára kötelező lesz a vasárnap megünneplése. Aki akkor majd egyetért ezzel vagy engedelmeskedik, az felveszi a fenevad bélyegét, vagyis jelét.

Isten azt szeretné, ha minden körülmények között hűségesek lennénk hozzá és megtartanánk parancsolatait.

Van, amikor dönteni kell: Istennek vagy embereknek engedelmeskedjünk. Határozd el, bármi történjen is, Te akkor is Isten mellett fogsz dönteni.

Gyűrűs Panni-

Zsoltárok könyve 59. rész 18.vers

1. Az éneklőmesternek az altashétre. Dávid miktámja; midőn embereket külde Saul, és őrizék az ő házát, hogy megöljék őt.
2. Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtől, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet!
3. Szabadíts meg engemet a gonosztevőktől, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet;
4. Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyűltek ellenem az erősek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram!
5. Bűnöm nélkül egybegyűlnek és készülnek ellenem: serkenj fel előmbe és lásd meg ezeket!
6. Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. Szela.
7. Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost.
8. Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, úgy mond, kicsoda hallja meg?
9. Te pedig, Uram, neveted őket, és megcsúfolod mind e pogány népet.
10. Hatalmával szemben te reád vigyázok; mert Isten az én váram.
11. Előmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim romlását.
12. Ne öld meg őket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd őket a te hatalmaddal, és alázd meg őket Uram, mi paizsunk!
13. Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak.
14. Veszítsd el őket búsulásodban, veszítsd el őket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek határáig. Szela.
15. Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost.
16. Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak.
17. Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján.
18. Én erősségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: ő az én kegyelmes Istenem!

Heti imagondolatok: KÜLÖNLEGES FELHÍVÁS

"Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül." 
(Zsidókhoz 4:15-16)

VAJON AZ ALKALMAS SEGÍTSÉG EGYARÁNT MAGÁBAN FOGLALJA FÖLDI ÉS LELKI SZÜKSÉGLETEINKET?

Különleges felhívás: "Mi különleges felhívás folytán járulunk Istenhez. Ő már vár ránk, hogy bennünket fogadótermében üdvözölhessen. Kopogtassanak a kegyelem ajtaján mindazok, akik Isten áldása után vágyakoznak, és mondják el meggyőződéssel:

'Uram, Te megígérted, aki kér, mind kap, és aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik'."

Kérjük segítségét minden szükségünkben: 
"Egyszerű szavakkal, gyermeki hittel tárhatjuk fel Isten előtt szívünket. Amennyiben szükséges táplálékért és ruházatért is könyöröghetünk hozzá éppúgy, mint lelki ínségünkben is az élet kenyerét és az igazság öltönyét is tőle kérjük. Mennyei Atyátok jól tudja, hogy nektek mindenre szükségetek van, s ezért felszólít benneteket, hogy jöjjetek és kérjetek. Csak Jézus nevében nyerhetjük el mindezen áldásokat, hiszen Isten éppen azáltal akarja Fia nevét megdicsőíteni, hogy kínzó szükségleteinket kegyelmének kincstárából ingyen és bőkezűen kielégíti.
"Akié minden hatalom mennyen és földön, annak ajándékai Isten gyermekeinek tulajdonát képezik. Ezek az adományok olyan értékesek, hogy csak a Megváltó drága vére által válhatnak tulajdonunkká. Olyan adományok, amelyek a szív legtitkosabb vágyait is kielégítik és mindörökké megmaradnak: mindazok tulajdonaivá válhatnak, akik kisgyermekként jönnek Istenhez."

Isten arra vágyik, hogy földi ajándékokat adjon: "Az Úr szeretné, ha hittel hozzáfordulnál. Szeretné megértetni veled mind a földi, mind lelki dolgokat. Ő fogékonyabbá tehet. Meg tud áldani tapintatossággal és ügyességgel. Képességeiddel szolgálj, és bölcsességet Istentől kérj. Ő adni fog."

Próbában: " 'Jöjjetek én hozzám' - szól hívása. Bármi legyen is aggodalmatok, megpróbáltatásotok, tárjátok ügyeteket bátran az Úr elé."

Jöjjetek bátran:"A menny nyitva áll kéréseink előtt, bennünket pedig arra hívnak, hogy jöjjünk 'a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül'. Jöjjünk hittel és higgyük azt, hogy elnyerjük pont azt a dolgot, amit kérünk tőle."

ÖSSZEFOGLALÁS ÉS IMAGONDOLATOK

Hála Istennek, Ő gondoskodott arról, hogy mi győztesek lehessünk, ezért nincs mentségünk a bűnre. De ha mégis vétkezünk, van közbenjárónk az Atyánál, aki könyörög azért, hogy bűnbocsánatot nyerjünk és megtisztuljunk. Isten elfogja küldeni szent angyalait és a Szentlélek hatalmát, hogy segítsenek bennünket szerzett és örökölt rossz hajlamaink elleni küzdelmünkben. Nincs olyan kísértés, amely túl nagy lenne ahhoz, hogy Isten megbirkózzon vele.

Isten nem ítél el bennünket azért a rosszért, amit tettünk, ha őszinte bűnbánattal jövünk hozzá, és ha el akarunk fordulni a felismert bűnöktől, akkor együttérző szívvel kész megbocsátani és eltörölni bűneinket. Mily csodálatos, szerető Isten Ő. Gazdagabban gondoskodik minden földi és lelki szükségletünkről, mint ahogy kérhetnénk vagy elgondolhatnánk.

ALAPVETŐ BIBLIAISMERET: A BŰN TÖRTÉNETE 4.rész

I. Egy angyalfejedelem tragédiája

1. Mi az, amit tudhatunk, és mi az amit nem tudhatunk a bűn létezésével kapcsolatban?

• A bűn megjelenését megindokolni nem tudjuk, csak a megjelenése utáni történetét ismerjük.
• Létezése rejtélyes és felfoghatatlan számunkra.
• Ha találnánk valamilyen elfogadható megokolást vagy mentséget a bűn létezésére, akkor megszűnne bűn lenni, akkor törvényszerű tényként kellene elfogadni a megjelenését.

2. Felelősnek tekinthető-e Isten azért, hogy a bűn megjelent a teremtett lények között, és megrontotta az életüket?

• A Biblia arról számol be, hogy Isten nem teremtett egyetlen bűnös lényt sem, Isten kezéből minden tökéletes állapotban került ki. I. Móz. 1,31.

3. A Biblia tájékoztatása szerint kit tekinthetünk a bűn szülőatyjának?

• A bűn egy olyan személyben fogant meg, akit Isten után a legnagyobb tisztelet vett körül a Mennyben, a leghatalmasabb angyalfejedelem volt.
• “Fényes csillag, hajnal fia”-ként emlékezik meg róla a Biblia. Ésa. 14,12.
• Felkent oltalmazó kérub volt, feddhetetlen, teljes bölcsességgel és tökéletes szépséggel rendelkezett. Ezék. 28,12. 14-15.
• Jézus azonban már úgy beszél róla, hogy nem elégedett meg azokkal a kiváltságokkal, amiket Isten biztosított neki, “nem maradt meg az igazságban”, másra és többre vágyott. Ján. 8,44.
• Mivel a Biblia tanításából azt ismerhetjük meg, hogy maga Isten az igazság, ezért ez azt jelenti, hogy az Istennel való szeretet közösségben nem maradt meg. Ján. 14,6.
• Ugyanakkor az Isten uralkodását, vagyis a teremtett világ békéjét szabályozó és védő törvényeket is igazságnak kell tekinteni, és ez az angyalfejedelem nem akart ezeknek a törvényeknek a felügyelete és irányítása alatt élni. Zsolt. 89,15. Ján. 17,17.
• Ezért Jézus azt mondja, hogy ez az angyalfejedelem “a sajátjából szól, mert hazug és hazugságnak atyja”, azért sajátja, mert benne született meg. Ján. 8,44/b.

4. Mit szeretett volna megvalósítani Isten akaratával ellentétben, és miért nem engedte ezt meg neki Isten?

• Szándéka szerint “Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakozom a gyülekezet hegyén messze északon. Fölibők hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz”. Ésa. 14,13-14.
• Úgy gondolta, hogy teremtmény létére képes lehet Isten lenni, sőt még nagyobb is.
• Azt állította, hogy a szabad akarattal bíró lények számára nincs szükség törvényekre, hiszen ezek csak korlátozzák a szabad akarat megnyilatkozásait.
• Szándéka szerint ezeket az Isten által adott tökéletes és változhatatlan törvényeket el kell törölni, a szabad akarattal rendelkező lényeknek nincs rá szükségük.
• Isten azonban nem teheti félre az egész világmindenséget összetartó és védelmező törvényeket.
• “Isten törvénye oly szent, mint Isten maga. E törvény Isten akaratának kinyilatkoztatása, jellemének tükörképe, szeretetének és bölcsességének kifejeződése. A teremtettség harmóniája az összes lénynek és minden dolognak - élőnek és élettelennek - a Teremtő törvényéhez való igazodásán múlik. Isten törvényekkel szabályozza kormányzatát, nemcsak az élőlényeket, hanem a természet működését is. Mindent változatlan törvények alá helyezett, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni.” (P.P. 26,3.)

5. Milyen változás következett be az Isten ellen lázadó angyalfejedelem személyiségében, miközben ezeket a célokat akarta megvalósítani?

• Szíve felfuvalkodott, belső lénye erőszakossággal telt meg, bölcsessége megromlott, bűnei megsokasodtak, mindet tettét hamisság jellemezte. Ezék. 28,16-18.

6. Mi lett a következménye annak a lázadásnak, amit ez az angyalfejedelem elindított?

• A Menny angyalai között igyekezett szövetségeseket találni és a saját oldalára átállítani.
• Az angyalok egyharmada döntött úgy, hogy társa lesz az Isten elleni lázadásban. Jel. 12,4.
• Az Istenség részéről “Mihály” nevű angyalfejedelem vette fel a küzdelmet Sátánnal és a köré csoportosuló lázadó angyalokkal.
• Ez a küzdelem az érvek és a cáfolatok küzdelme volt, ahol Sátán és angyalai vesztették el a küzdelmet. Jel. 12,7-8.
• Ez a “Mihály” nevű angyalfejedelem nem más, mint az Istenség egyik személye, az általunk Fiúként ismert Isten, aki ebben az időben már az angyalok létformájában jelent meg a teremtett lények között a bűn miatt.
• “MICÁÉL” = “MIHÁLY” = “Aki olyan, mint az Isten”
• Ezt a nevét csak akkor használja, amikor személyesen Sátánnal szemben lép a küzdőtérre. Júd. 9. vers. Dán. 10,13. 21. 12,1.
• Mivel Isten visszatartó és megjobbító szándékai nem hoztak eredményt a gondolkodásában, ezért Isten kivetette a lázadó angyalokkal együtt a Mennyből arra a Földre, ahol a nemrégen teremtett emberi családot is a bűn oldalára állította. Jel. 12,9. Ésa. 14,12.
• Sátán lázadásának az eseményeit a következőképpen rakhatjuk időrendbe:
• Az ember teremtése, ami kiváltja Sátán irigy vágyakozását, majd pedig a lázadását.
• A teremtmények megkísértése (az ember is), hogy a lázadásában társai legyenek.

II. Az ember megkísértése és bukása

1. Mi lehetett a célja Sátánnak azzal, hogy még az újonnan teremtett embert is megkísértette és így Isten ellenségévé tette a bűn választása által?

• Leginkább azért, mert Sátánnak szüksége volt olyan területre, ahol Ő az úr, ha Istennel szemben elveszti a küzdelmet a Mennyben.
• Ádám és Éva legyőzésével ugyanis Ő lett az Úr a Föld felett, “mert akit valaki legyőzött, az annak szolgájává lett”. II. Pét. 2,19/b.
• Ezt a tényt még Jézus is elismerte akkor, amikor Sátánt “e világ fejedelmé”-nek nevezte. Ján. 12,31. 14,30.

2. Miért engedte meg Isten azt, hogy Sátán még az újonnan teremtett embert is megkísértse, miért nem állította meg a bűn útját legalább akkor, mielőtt az az emberi családra is kiterjedt?

• Mindenek előtt azért, mert az Ő képre és hasonlatosságára teremtett embert is szabad akaratú lényekként teremtette, és ezt a szabadságukat korlátozta volna, ha hatalmi szóval tiltja el őket a választás lehetőségétől.
• Mivel a bűnnek az a természete, hogy csak teljességre jutva, teljesen kifejlődve mutatja meg igazi arculatát, ezért a teremtmények nem értették volna meg a hatalom szintjén történő közbeavatkozást.
• Sátán azonnal önkényúrnak nevezte volna Istent, ezért kénytelen volt teret engedni a bűnnek, hogy a teremtett világ előtt fejtse ki és mutassa meg az igazi arculatát.
• Csak így tudja a teremtett világ előtt meggyőzően bizonyítani azt, hogy Sátán vádjai nem igazak, és azt, hogy Ő valóban az akinek mondja magát, vagyis a szeretet.
• Isten tud egy nagy igazságot, amit mi emberek csak ritkán tudunk megérteni és főként a gyakorlatban is alkalmazni: “a gonoszt jóval győzd meg”. Róm. 12,21/b.
• Ha Isten a bűnt teljességre jutása előtt, hatalmánál fogva állította volna meg, akkor a teremtmények nem szeretetből, hanem félelemből engedelmeskedtek volna Neki.
• Ez az állapot pedig önmagában hordozta volna egy újabb lázadás csíráját.
• Isten nyilvánvalóvá akarta tenni azt, hogy a szeretetnek az az életelve, amit Ő szabott törvényül a teremtményei elé, az nem korlátozni akarja a teremtmények szabadságát, hanem az egyetlen jót képviselik.
• Ez a törvény az életet, a boldogságot, a biztonságot és az igazi szabadságot biztosítja a teremtett világ számára.

3. Tudhatott-e az ember a rá váró kísértésről, vagy teljesen váratlanul érte?

• Azzal, hogy a tiltott fa által beszélt nekik a jó és a gonosz létezéséről, már tudhattak a bűnről és annak megkörnyékező szándékáról. I. Móz. 2,17/a.
• Az a tény, hogy az embernek “őriznie” kellett az otthonát, azt jelzi, hogy tudtak Sátán megkörnyékező szándékáról, tudtak arról, hogy el akarja venni tőlük. I. Móz. 2,15/a.
• A tiltott fa megjelölésével pedig meghatározta Isten azt a helyet is, ahol a Kísértő megkörnyékezheti őket.
• Az egész kertben biztonságban voltak, csak egyedül a tiltott fánál kísérthette őket Sátán.
• “A jó és gonosz tudásának fája” név csak egy jelképes fogalom, ennek a fának a gyümölcse nem volt különlegesebb, mint a kert többi fájának.
• Viszont ott Édenben az Isten iránti szeretet és bizalom próbája lett az a fa és az a hely, ahol eldönthették, hogy kinek hisznek és kinek akarnak önként szolgálni., mert “mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek”. Ján. 8,34/b.

III. A kísértés mibenléte

1. A Bibliában adott kijelentések alapján mit tekinthetünk kísértésnek?

• A kísértés folyamatát Jakab apostol leírásából ismerhetjük meg:
• “Mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szül.” Jak. 1,14-15.
• Két dolgot állít Jakab apostol:
• Az ember nem azonnal követi el a bűnt hanem egy folyamat eredményeként, először csak vonja és édesgeti a kísértő kívánság.
• A kísértés még nem bűn, csak akkor válik azzá, ha engedünk a vonzásnak és a bűn kívánása megfogan bennünk.
• “Arról nem tehetünk, hogy a madár elrepül a fejünk fölött, de arról igen, ha fészket is rak a kalapunkra”. (Luther mondása)

2. Hányféle módon tudja megkísérteni Sátán az embereket?

• A kísértésnek kétféle változata létezik:
• Külső kísértésnek nevezzük azt az esetet, amikor a személyiségemtől idegen gondolatokat és kívánságokat akar elfogadtatni velünk a kísértő.
• Ezektől a kísértésektől még könnyen el tudunk szakadni, hiszen a természetünktől idegen dolgokat villant fel és akar rá venni.
• Belső kísértésnek nevezzük azokat az eseteket, amikor olyan dolgokon keresztül kísért, amiket korábban már elfogadtunk Tőle, amikkel korábban már azonosultunk, elfogadtuk, ezért ezek a kísértő vágyak és kívánságok már a személyiségünk részei.
• Ez a belső állapot már rabszolgaságban tartja az ember akaratát, ezért nem is tud döntően ellenállni az ilyen kísértéseknek.
• A bűn jelenléte és így a megkísérthetőségünk lehetősége viszont három területen nyilatkozik meg, de úgy a külső, mint a belső kísértés szintjén. I. Ján. 2,16.
• “A test kívánsága” = “jó az a fa eledelre”, vagyis ez a megkísértés az Isten által belénk teremtett természetes vágyak és kívánságok szintjén nyilatkozik meg, amiket Sátán esetenként ártatlan állapotban akar a bűn felé vonni, máskor pedig a már megromlott állapotában akarja újra a bűn elkövetésére kényszeríteni.
• “A szemek kívánsága” = “kedves a szemnek”, ez pedig azt a kísértési területet jelöli meg, amikor a bennünket körülvevő világból érzékelt dolgok az érzékszerveinken keresztül próbálnak hatni ránk.
• Ezek az érzékelt események és dolgok képekké alakulnak bennünk, és így újra és újra látjuk és megéljük őket, mintha éppen most történnének.
• “Az élet kérkedése” = “kívánatos az a fa a bölcsességért”, “olyanok lesztek mint Isten”, ez a kísértés kizárólag a tudatunkra, az értelmünkre ható kísértési forma.
• Ez azt jelenti, hogy dicsekedni, büszkélkedni valamivel, hivalkodva megmutatni valamilyen különlegességnek számító dolgot velünk kapcsolatban.
• Az élet kérkedése minden esetben az ember saját személyének, a nagy “ÉN”-nek a felmagasztalását és dicsőségét keresi.
• Ennek a belső állapotnak a látható visszajelzői az önzés, a gőg, az elbizakodottság, az uralkodni akarás.

3. A Biblia tanítás szerint mit nevezhetünk bűnnek, a bűnt és a bűnös cselekedetet azonos dolognak kell-e tekinteni?

• “A bűnre egyetlen meghatározás van, amelyet Isten Igéje ad: ‘a bűn pedig a törvénytelenség’, egy olyan elv testet öltése, amely harcban áll Isten kormányzatának alapjával: a szeretet nagyszerű törvényével.” (N.K. 438-439.)
• Mivel a Szentírás egyértelműen beszél arról, hogy “a törvény betöltése a szeretet” (Róm. 13,10.), ezért a bűn nem lehet más, mint a szeretet törvénynek a gyakorlati életben való megtagadása, vagyis az önzés, az én-központú élet.
• Mivel a szívből “indul ki minden élet” (Péld. 4,23.), és “a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések” (Mát. 15,19.) stb. ezért a bűnt sohasem egycselekedethez kötődő dolognak kell tekinteni, hanem a szív belső állapota bűnös, az van ellentétben a szeretet törvénnyel, de ebből az állapotból törvényszerűen fognak bűnös cselekedetek is következni.

4. Az első kísértés eseményében találunk-e olyan törvényszerűséget, amelyet még ma a XX. században is figyelembe kell vennünk?

• A kísértés módozatai ma is ugyanazok, azzal a kivétellel, hogy ma már belülről is kísérthet Sátán a megromlott természetünkön keresztül. (lásd az 2. pont válaszait)
• Ma is vannak olyan területek, - mint Édenben a tiltott fa volt - ahol teljesen ki vagyunk szolgáltatva a Kísértő befolyásának és hatalmának.
• Azokat a helyeket kell érteni ez alatt, amiktől egyértelműen tilt bennünket Isten.
• Ha mégis elmegyünk ilyen helyekre, akkor nem igényelhetjük Isten oltalmát.
• Bár az Édeni körülményektől eltérően ma mindenhol megkísérthet bennünket Sátán, de nem vagyunk kiszolgáltatott helyzetben, mert ha kérjük, akár a Menny minden angyala segítségünkre siet.

IV. A bűn következménye

1. Milyen következménye lett annak, hogy Ádám és Éva nem engedelmeskedtek Istennek és inkább a bűnt választották?

• Némelyik következményt azonnal tapasztalhatták is magukon, illetve a kapcsolatukban.
• Félelem Istentől, mezítelenség érzete, az egymás iránti szeretet és tisztelet hiánya. I. Móz. 3,7-13.
• Isten feltárt előttük olyan dolgokat is, amelyek majd csak később, de a bűn természetes következményeiként kialakulnak az életükben.
• Megromlik a házasság harmóniája, szeretet közössége (16.vers),
• A mindennapi munka fárasztó lesz, a föld töviset és bogáncskórót terem. (17-19.)
• Életerejük fokozatosan és állandóan gyengülni fog, így az öregedés és halál vár rájuk. (19.)
• Isten is érvényesíti büntető ítéletét felettük, vagyis kiűzi őket az Édenből, elzárja őket az élet fájától, így tudatosítja bennük, hogy Sátán becsapta őket. I. Móz. 3,22-24.
• Ádám bűnének következménye az átöröklés törvénye alapján minden emberre elhatott, ebből adódóan mindannyian osztozunk Ádám megromlott természetében.
• Ezért Ádám családjából minden ember a kárhozat ítélete alatt születik. Róm. 5,18.

2. Milyen jellegzetes kísértése van Sátánnak a XX. században élő emberek számára?

• Egyik oldalon a nyílt istentagadás, a másik oldalon pedig: eltorzított írásmagyarázatok, langyos kereszténység, démoni erők által inspirált lelkiség.
• Közbenső megoldása viszont az okkultizmus jelensége, amivel a legtöbb embert be tudja csapni.

3. Hogyan viszonyuljon egy hívő ember az okkult jelenségekhez, és azokhoz az irodalmakhoz, amik okkult dolgokkal foglalkoznak?

• Isten az ember védelmében a leghatározottabb törvényeket adott ezzel kapcsolatban.
• Isten népe között senki se találtasson, aki ilyen tudománnyal és praktikával foglalkozik. V. Móz. 18,10-12.
• Ha valaki ennek ellenére mégis okkult dolgokkal foglalkozik, az írtassék ki Isten népe közül, nem maradhat az élők között. II. Móz. 22,18.
• A hívő ember csak addig van biztonságban, amíg önként nem lép arra a területre, amiről egyértelműen tudja, hogy az az ellenség területe, és ott védelem nélkül marad.
• Az okkultizmusnak nevezett jelenségek a démonizált szellemvilág erőivel való kapcsolat felvétel lehetőségét jelenti.
• Egyetlen biztonságot mindenki számára csak az jelent, ha nem akarja kipróbálni azokat a lehetőségeket, mert ellenkező esetben egy magatehetetlen rabszolgává válik a démoni erők kezében.

II. Az ember megkísértése és bukása 

Az elbukott, felkent oltalmazó kérub; bukása, és a vele tartó, lázadó angyalok levettetnek a földre. És lőn az Úr beszéde mondván: mivelhogy felfuvalkodott szíved és ezt mondtad: Isten vagyok én, Isten székében ülök a tengerek szívében, holott csak ember vagy és nem Isten, mégis olylyá tevéd szíved, minő az Isten szíve.
Édenben, Isten kertjében voltál; rakva valál mindenféle drágakövekkel: karniollal, topázzal és jáspissal, társiskővel és onixxal, berillussal, zafirral, gránáttal és smaragddal; és karikáid mesterkézzel és mélyedéseid aranyból készültek ama napon, melyen teremtettél.

Valál felkent oltalmazó kérub; és úgy állattalak téged, hogy Isten szent hegyén valál, tüzes kövek közt jártál. Fedhetetlen valál útaidban attól a naptól fogva, melyen teremtettél, míg gonoszság nem találtaték benned. Kereskedésed bősége miatt belsőd erőszakossággal telt meg és vétkezél, ezért levetélek téged az Isten hegyéről, és elvesztélek, te oltalmazó kérub, a tüzes kövek közül. 

Szíved felfuvalkodott szépséged miatt, megrontottad bölcsességedet fényességedben, a földre vetettelek királyok előtt, adtalak szemők gyönyörüségére.

Vétkeid sokaságával kereskedésed hamisságában megfertéztetted szenthelyeidet, azért tüzet hoztam ki belsődből, ez emésztett meg téged, és tevélek hamuvá a földön mindenek láttára, akik reád néznek. mindnyájan, akik ismertek a népek közt, elborzadnak miattad, rémségessé lettél, s többé örökké nem leszel. Lám, hát bölcsebb volnál te Dánielnél? Semmi elrejtett dolog nem homályos néked. Mert nincs olyan titok amire ne tudna az Úr a mindenható bölcs Istenünk.
És a Sátánnak így beérett a bűn és a vele bukott angyalainak is, és mind levettetének a földre.

Ekkor az Úr teremté az eget és a földet, és még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott vala esőt a földre, és ember sem vala, ki a földet művelje.

Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesité a föld egész szinét,
És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. igy lőn az ember élő lélekké. És látá Isten, hogy jó.

És mondá az Isten, Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. és így lőn az ember élő lélekké. és látá isten, hogy jó-jó minden amit megteremtett, megharagudik ezért a sárkány és üldözőbe veté az asszonyt mert mi vagyunk az Isten menyasszonya az úr pedig a vőlegényünk megharagudik a sárkány mert Isten képmásaivá teremtettünk ezért utál minket a világ de az Urat az Istent elébb utálták mint minket de ha utálnak is minket azt utálják aki jóval nagyobb bennünk, ámen!

 Forrás: Igemorzsa-