,,Mert az Úr új rendet teremt e földön. Asszony környékezi a férfit.,, — Jer 31,22.
Ádám teremtve lett. Az emberi nem minden más tagja természetes nemzés útján jött a világra. Ha Jézus természetes nemzés által született volna, egy bukott szellem lett volna.
A Róma 5,12. azonban azt mondja nekünk:
„Annak okáért, miképpen egy ember (Ádám) által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és akképpen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek az egy által.”
Az ember alá van vetve a halálnak, az ördögnek. Ily módon, az ember magva csak egy másik bukott embert tud létrehozni.
Ezért a Megváltó nem lehetett a halálnak alávetett.
A megígért mag csak az lehetett, aki felett a sátánnak semmiféle törvényes joga illetve hatalma nem volt. Az isteni erő egy különleges művelete által kellett megfogannia!
Azokat a szavakat, amelyeket Isten szólt Jeremiás prófétán keresztül, szó szerint így lehetne fordítani:
„Egy asszony fog körülvenni (a testében) egy embergyermeket.”
A szűz méhe csupán a szent mag hordozótartálya volt, amíg Ő a világra nem jött.
Megvallás: Köszönöm Neked Atyám, a Te hatalmas megváltási tervedet. Olyan boldog vagyok, hogy Te egy új rendet teremtettél.
Horváth Ilona megosztása-
2017. december 13., szerda
Andrew Wommack: VAJON KRISZTUS ÁTFORMÁL TÉGED?
Galata 5,2; 4: ,,Íme, én, Pál mondom nektek, hogy ha körülmetélkedtek: Krisztus semmit sem használ nektek. Akik törvény által akartok megigazulni, elszakadtatok a Krisztustól, a kegyelemből pedig kiestek.,,
Sok igazi Krisztusban hívő ember van, aki a menny felé halad, de ebben az életben Krisztus nem használ nekik semmit. Nem tudják, hogyan nyerjék el a gyógyulást, abővölködést vagy a szabadulást, és nincs örömük.
Ezek az igeversek nyilvánvalóvá teszik, hogy azért történik ez, mert a saját erőfeszítéseikben bíznak ahelyett, amit Krisztus tett értük. Ha nem tapasztalod az üdvösséged hasznát, az azért van, mert Krisztust hiábavalóvá tetted törvényen alapuló, teljesítményközpontú hited által.
A „hiábavalóvá válik, nem használ semmit” kifejezés az „apo” és „katargeó” görög szavakból származik. A „katargeó” jelentése: „teljesen hiábavalóvá (haszontalanná) tenni, szó szerint és átvitt értelemben egyaránt.” (Strong konkordancia). Az „apo” szóról ezt mondja a Strong konkordancia: „Szóösszetételek előtagjaként általában a különválást, elszakadást, a megszűnést, a visszafordítást, a teljességet jelenti.”
Mi haszna van Krisztusnak az életedben?
Ha úgy érzed, el vagy választva attól, amit Krisztus tett érted, annak valószínűleg az az oka, amiről Pál beszél itt. Elfordultál a kegyelemtől és megpróbálod kiérdemelni Isten jóindulatát. Ez leállítja Isten erejét és hasztalanná tesz az életedben mindent, amit Jézus biztosított a számodra. Ennek ellenszereként térj vissza Isten kegyelméhez azáltal, hogy a hitedet abba veted, amit Jézus tett érted, és nem abba, amit te teszel Őérte (Róma 5:1-2).
A következő igeversek szintén arról szólnak, hogy hasztalanná lehet tenni, amit Krisztus elvégzett:
Márk 7:13; 1Kor 15:14-17; Rm 9:31-32, és Gal 2:21.
Sok igazi Krisztusban hívő ember van, aki a menny felé halad, de ebben az életben Krisztus nem használ nekik semmit. Nem tudják, hogyan nyerjék el a gyógyulást, abővölködést vagy a szabadulást, és nincs örömük.
Ezek az igeversek nyilvánvalóvá teszik, hogy azért történik ez, mert a saját erőfeszítéseikben bíznak ahelyett, amit Krisztus tett értük. Ha nem tapasztalod az üdvösséged hasznát, az azért van, mert Krisztust hiábavalóvá tetted törvényen alapuló, teljesítményközpontú hited által.
A „hiábavalóvá válik, nem használ semmit” kifejezés az „apo” és „katargeó” görög szavakból származik. A „katargeó” jelentése: „teljesen hiábavalóvá (haszontalanná) tenni, szó szerint és átvitt értelemben egyaránt.” (Strong konkordancia). Az „apo” szóról ezt mondja a Strong konkordancia: „Szóösszetételek előtagjaként általában a különválást, elszakadást, a megszűnést, a visszafordítást, a teljességet jelenti.”
Mi haszna van Krisztusnak az életedben?
Ha úgy érzed, el vagy választva attól, amit Krisztus tett érted, annak valószínűleg az az oka, amiről Pál beszél itt. Elfordultál a kegyelemtől és megpróbálod kiérdemelni Isten jóindulatát. Ez leállítja Isten erejét és hasztalanná tesz az életedben mindent, amit Jézus biztosított a számodra. Ennek ellenszereként térj vissza Isten kegyelméhez azáltal, hogy a hitedet abba veted, amit Jézus tett érted, és nem abba, amit te teszel Őérte (Róma 5:1-2).
A következő igeversek szintén arról szólnak, hogy hasztalanná lehet tenni, amit Krisztus elvégzett:
Márk 7:13; 1Kor 15:14-17; Rm 9:31-32, és Gal 2:21.
Horváth Ilona megosztása-
Napi áhítat: Reményteli lemondás
Hét témája: Reménység a feltámadásban
Olvasmány: 1Kor 15,35–41
Tested a Szentlélek temploma és a lelked otthona, ha össze is omlik, Isten gondoskodik a folytatásról.
Olvasmány: 1Kor 15,35–41
Tested a Szentlélek temploma és a lelked otthona, ha össze is omlik, Isten gondoskodik a folytatásról.
35„De megkérdezhetné valaki: hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jelennek meg?
36 Esztelen! Amit vetsz, nem kel életre, míg előbb el nem rothad,
37 és amit elvetsz, azzal nem a leendő testet veted el, hanem csak a magot, talán búzáét vagy valami másét.
38 De Isten olyan testet ad annak, amilyet elhatározott, mégpedig minden egyes magnak a neki megfelelő testet.
39 Nem minden test egyforma, hanem más az embereké, más az állatoké, más a madaraké, és más a halaké.
40 Vannak mennyei testek, és vannak földi testek, de más a mennyeiek fényessége, és más a földieké.
41 Más a nap fényessége, más a hold fényessége, és más a csillagok fényessége: mert egyik csillag fényességben különbözik a másik csillagtól.”
Mind a földi, mind a majdani mennyei testünket Istentől kapjuk ajándékba. Az biztosan tudható, hogy a feltámadt test dicsősége messze felülmúlja a földiét minden tekintetben. Ez jó hírnek tűnhet főleg azoknak, akik most nincsenek igazán megelégedve a saját kinézetükkel. Jelen világunk egyik jellemző bálványa a testünk lett. Már nem elég a jólápoltság, az elvárások szerint tökéletesnek kell lennünk. A plasztikai sebészet fejlődése tálcán kínálja a jobbnál jobb és drágábbnál drágább megoldásokat. Nők és férfiak milliói fekszenek kés alá csak azért, hogy néhány évvel fiatalabbnak látszódjanak, mert annyira félelmetes a test öregedése. A hívő embereket is megkísérti ez a gondolkodás. Pedig ez a „porsátor” csak néhány évtizedig kíséri életünket. Előbb vagy utóbb újból föld lesz belőle. Felelősek vagyunk a testünkért, hogy megfelelően tápláljuk és gondozzuk, de soha ne engedjük, hogy a szolgái legyünk! A testünk van értünk, és nem mi a testünkért. Azért kaptuk, hogy szeretetben szolgáljunk benne.
Az érték mindig belül van. Isten gyermekeként nem a szépségeddel kell kitűnnöd a sokaságból, hanem a lelked ragyogásával.
Az új testben az igazak fognak fényleni, ráadásul a naphoz hasonló fényességgel! (Mt 13,43)
(Paróczi Zsolt)
Az érték mindig belül van. Isten gyermekeként nem a szépségeddel kell kitűnnöd a sokaságból, hanem a lelked ragyogásával.
Az új testben az igazak fognak fényleni, ráadásul a naphoz hasonló fényességgel! (Mt 13,43)
(Paróczi Zsolt)
Örökkévalók az Ő útjai
„Témán felől jön az Isten, Párán hegyéről a Szent.” (Habakuk 3,3)
Felségesek az Úrnak útjai, mert az úrnak útjai állhatatosak. Kénytelenek vagyunk hangoztatni: „Isten, szent a Te utad!” Az emberek útjai állhatatlanok, de az Úréi örök utak.
Felségesek az Úrnak útjai, mert az úrnak útjai állhatatosak. Kénytelenek vagyunk hangoztatni: „Isten, szent a Te utad!” Az emberek útjai állhatatlanok, de az Úréi örök utak.
Sok alapja van ennek a vigasz teljes igazságnak, figyeljük meg mindjárt ezt: az Úrnak útjai a bölcs végzések eredménye. Ő minden dolgot akaratának tanácsa szerint fog fel. Az ember cselekménye sokszor a hevületes szenvedélyek következménye vagy a rettegett félelmeké, amiket követ a bánat és a fájdalom, de a Mindenhatót semmi sem lepheti meg, s nem történhetik más csak az, amit előre meghatározott.
Az Ő útjai a megváltozhatatlan lény gyümölcsei, melyekben felismerhetők az Istennek változhatatlan és örök tulajdonságai.
Csakis úgy, hogy az Örökkévaló is alá lenne vetve a változandóságnak, akkor az Ő útjaiban és cselekedeteiben is az lenne, de Ő örökké változhatatlan. örökké igazságos, kegyelmes, hű, bölcs és szeretetteljes, így tehát ugyanazon kiválóságok tüntetik ki útjait is mindenkor.
De, mert Istennél nincs változás, sem a világosságnak, sem a sötétségnek változása, tehát útjai is örökké hasonlóan változhatatlanok maradnak. Nem létezik semmiféle külső ok arra nézve, ami Isten útjait gátolhatná, mert azok egy ellenállhatatlan erő működései. „Feláll az Isten és elosztja a földet, rájuk tekintett és elolvasztotta a pogányokat; megijesztetnek az örökkévaló hegyek, megaláztatnak az örökkévaló halmok, örökkévalók az Ő útjai.”
A nap és hold megállnak helyeiken a Te népednek szabadítására a Te Krisztusoddal. Kicsoda tartóztathatná fel kezét és mondhatná Neki: „Mit cselekszel?” De nem csak a hatalom ad állhatatosságot, mert Isten útjai szintén az örök igazság alapjainak kijelentése is s ezért nem múlhatnak el soha. Az istentelenek magja kivész, de a jámborok és jók megmaradnak, mert az élet, mely bennük van, örökségükben sem távozik el tőlük.
Így tehát teljes bizalommal menjünk máris mennyei Atyánkhoz és gondoljuk meg, hogy Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyan az marad.
Őbenne Isten mindenkor kegyelmes az Ő népéhez.
Örömteli mindennapok:Mai bátorító Igénk :)
A mindent felülmúló békesség ,amire mindannyiunknak szüksége van ebben a világban .És micsoda jó hír,hogy ez a békesség a miénk lehet ,ingyen kegyelemből,Isten ajándéka ez .
Hogyan érhető el ez a békesség? -Jézus Krisztusban - amikor békét kötsz Istennel, Isten békessége a szívedben lesz.
Nem találod meg máshol,csakis Őbenne.Ő a Békesség Fejedelme,aki eljött a Földre,hogy elhozza a békességet számodra.
Imádkozz mindenért. Mondd el Istennek, mire van szükséged, és köszönd meg neki mindent, amit tett. Ha ezt megteszed, meg fogod tapasztalni Isten békességét, amely minden értelmet felülmúl. Az Ő békessége meg fogja védeni szívedet és gondolataidat Jézus Krisztusban.
Legyen örömteli napod :)
****************************
Mai bátorító Igénk:
,,Ő az, akinek a teljességéből kaptunk mindannyian sokféle kegyelmet, áldást és ajándékot az isteni kegyelem alapján.,,-János 1,16
Kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg.
Igaz vagy Őbenne,elfogadott és szabad,kegyelemből hit által.
Kegyelmi ajándékokkal halmoz el az Ő teljességéből.
Sokféle kegyelemmel ,amire éppen szükséged van.
Mekkora kegyelem ez !
Fogadd el ,élj a kegyelemben és élj az ajándékaidban az Ő dicsőségére.
Legyen örömteli napod :)
Zsoltárok könyve 119. rész 112.vers
1. Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak.
2. Boldogok, a kik megőrzik az ő bizonyságait, és teljes szívből keresik őt.
3. És nem cselekesznek hamisságot; az ő útaiban járnak.
4. Te parancsoltad Uram, hogy határozataidat jól megőrizzük.
5. Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megőrzésére!
6. Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra!
7. Hálát adok néked tiszta szívből, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire.
8. A te rendeléseidet megőrzöm; soha ne hagyj el engem!
9. Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?
10. Teljes szívből kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól!
11. Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.
12. Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre.
13. Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét.
14. Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban.
15. A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek.
16. Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedről nem feledkezem el.
17. Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet.
18. Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.
19. Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tőlem a te parancsolataidat.
20. Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt.
21. Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól.
22. Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megőriztem a te bizonyságaidat!
23. Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidről gondolkodik.
24. A te bizonyságaid én gyönyörűségem, és én tanácsadóim.
25. Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint.
26. Útaimat elbeszéltem előtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre!
27. Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról!
28. Sír a lelkem a keserűség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint!
29. A hamisságnak útját távoztasd el tőlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem!
30. Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak előttem.
31. Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni!
32. A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet!
33. Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megőrizzem azt mindvégig.
34. Oktass, hogy megőrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívemből.
35. Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban.
36. Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre.
37. Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet.
38. Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged.
39. Fordítsd el tőlem a gyalázatot, a mitől félek; hiszen jók a te ítéleteid.
40. Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által.
41. És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted,
42. Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben!
43. És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet!
44. És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké.
45. És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem.
46. És a királyok előtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg.
47. És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek.
48. És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidről.
49. Emlékezzél meg a te szolgádnak adott igédről, a melyhez nékem reménységet adtál!
50. Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem.
51. A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtől.
52. Megemlékezem a te öröktől fogva való ítéleteidről Uram, és vigasztalódom.
53. Harag vett rajtam erőt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet.
54. Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában.
55. Uram! a te nevedről emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet.
56. Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megőriztem.
57. Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása.
58. Teljes szívből könyörgök a te színed előtt: könyörülj rajtam a te igéreted szerint!
59. Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom.
60. Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat.
61. Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem; de a te törvényedről el nem feledkezem.
62. Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért.
63. Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják.
64. A te kegyelmeddel, oh Uram, teljes e föld: taníts meg engem rendeléseidre!
65. Jót cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te igéd szerint.
66. Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert hiszek a te parancsolataidnak.
67. Minekelőtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra.
68. Jó vagy te és jóltevő, taníts meg engem a te rendeléseidre.
69. A kevélyek hazugságot költöttek reám, de én teljes szívből megtartom a te parancsolataidat.
70. Kövér az ő szívök, mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm.
71. Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet.
72. A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst.
73. A te kezeid teremtettek és erősítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat.
74. A kik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem.
75. Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem.
76. Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint.
77. Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm.
78. Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, holott én a te határozataidról gondolkodom.
79. Forduljanak hozzám, a kik téged félnek, és ismerik a te bizonyságaidat!
80. Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek.
81. Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod kivánása miatt; a te igédben van az én reménységem.
82. A te beszéded kivánása miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem?
83. Noha olyanná lettem, mint a füstön levő tömlő; a te rendeléseidről el nem feledkezem.
84. Mennyi a te szolgádnak napja, és mikor tartasz ítéletet az én üldözőim felett?
85. Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint élnek.
86. Minden parancsolatod igaz; csalárdul üldöznek engem; segíts meg engem!
87. Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat.
88. A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megőrizhessem a te szádnak bizonyságait.
89. Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben.
90. Nemzedékről nemzedékre van a te igazságod, te erősítetted meg a földet és áll az.
91. A te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, a mi van, te néked szolgál.
92. Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörűségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.
93. Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem.
94. Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem.
95. Vártak rám a gonoszok, hogy elveszessenek, de én a te bizonyságaidra figyelek.
96. Látom, minden tökéletes dolognak vége van, de a te parancsolatodnak nincs határa.
97. Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!
98. Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok.
99. Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim.
100. Előrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra.
101. Minden gonosz ösvénytől visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a te beszédedet.
102. Nem távoztam el a te ítéleteidtől, mert te oktattál engem.
103. Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél édesbb az az én számnak!
104. A te határozataidból leszek értelmes, gyűlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét.
105. Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.
106. Megesküdtem és megállom, hogy megtartom a te igazságodnak ítéleteit.
107. Felette nagy nyomorúságban vagyok; Uram, eleveníts meg a te igéd szerint.
108. Szájamnak önkéntes áldozatai legyenek kedvesek előtted Uram! és taníts meg a te ítéleteidre.
109. Lelkem mindig veszedelemben van, mindazáltal a te törvényedről el nem feledkezem.
110. Tőrt vetettek ellenem az istentelenek, de a te határozataidtól el nem tévelyedtem.
111. A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, mert szívemnek örömei azok.
112. Az én szívem hajlik a te rendeléseid teljesítésére mindenha és mindvégig.
113. Az állhatatlanokat gyűlölöm, de a te törvényedet szeretem.
114. Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem.
115. Távozzatok tőlem gonoszok, hogy megőrizzem az én Istenemnek parancsolatait.
116. Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben.
117. Segélj, hogy megmaradjak, és gyönyörködjem a te rendeléseidben szüntelen.
118. Megtapodod mindazokat, a kik rendeléseidtől elhajolnak, mert az ő álnokságuk hazugság.
119. Mint salakot mind elveted e földnek istenteleneit, azért szeretem a te bizonyságaidat.
120. Borzad testem a tőled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtől.
121. Méltányosságot és igazságot cselekedtem; ne adj át nyomorgatóimnak!
122. Légy kezes a te szolgádért az ő javára, hogy a kevélyek el ne nyomjanak engem.
123. Szemeim epekednek a te szabadításod és a te igazságod beszéde után.
124. Cselekedjél a te szolgáddal a te kegyelmességed szerint, és a te rendeléseidre taníts meg engem!
125. Szolgád vagyok, oktass, hogy megismerjem a te bizonyságaidat!
126. Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet.
127. Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat.
128. Igaznak tartom azért minden határozatodat, és a hamisságnak minden ösvényét gyűlölöm.
129. Csodálatosak a te bizonyságaid, azért az én lelkem megőrzi azokat.
130. A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket.
131. Szájamat feltátom és lihegek, mert kivánom a te parancsolataidat.
132. Tekints reám és könyörülj rajtam, a miképen szoktál a te nevednek kedvelőin.
133. Vezéreld útamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!
134. Oltalmazz meg az emberek erőszakosságától, hogy megőrizzem a te határozataidat!
135. A te orczádat világosítsd meg a te szolgádon, és taníts meg a te rendeléseidre!
136. Víznek folyásai erednek az én szemeimből azok miatt, a kik nem tartják meg a te törvényedet.
137. Igaz vagy Uram, és a te ítéleted igazságos.
138. A te bizonyságaidat igazságban és hűségben jelentetted meg, és mindenek felett való egyenességben.
139. Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedről az én ellenségeim.
140. Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt.
141. Kicsiny vagyok én és megvetett, de a te határozataidról el nem feledkezem.
142. A te igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz.
143. Nyomorúság és keserűség ért engem, de a te parancsolataid gyönyörűségeim nékem.
144. A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló; oktass, hogy éljek!
145. Teljes szívből kiáltok hozzád, hallgass meg, Uram! megtartom a te rendeléseidet.
146. Segítségül hívlak: tarts meg engem, és megőrzöm a te bizonyságaidat.
147. Hajnal előtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem.
148. Szemeim megelőzik az éjjeli őrséget, hogy a te beszédedről gondolkodjam.
149. Hallgasd meg az én szómat a te kegyelmességed szerint, Uram! Eleveníts meg a te jóvoltod szerint!
150. Közelgetnek hozzám az én gonosz háborgatóim, a kik a te törvényedtől messze távoztak.
151. Közel vagy te, Uram! és minden te parancsolatod igazság.
152. Régtől fogva tudom a te bizonyságaid felől, hogy azokat örökké állandókká tetted.
153. Lásd meg az én nyomorúságomat és szabadíts meg engem; mert a te törvényedről nem felejtkezem el!
154. Te perelj peremben és ments meg; a te beszéded szerint eleveníts meg engem!
155. Távol van a gonoszoktól a szabadítás, mert nem törődnek a te rendeléseiddel.
156. Nagy a te irgalmasságod, Uram! A te ítéletid szerint eleveníts meg engem.
157. Sokan vannak az én háborgatóim és üldözőim, de nem térek el a te bizonyságaidtól.
158. Láttam a hűteleneket és megundorodtam, hogy a te mondásodat meg nem tartják.
159. Lásd meg Uram, hogy a te határozataidat szeretem; a te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem!
160. A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló.
161. A fejedelmek ok nélkül üldöztek engem; de a te igédtől félt az én szívem.
162. Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált.
163. A hamisságot gyűlölöm és útálom; a te törvényedet szeretem.
164. Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért.
165. A te törvényed kedvelőinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk.
166. Várom a te szabadításodat, oh Uram! és a te parancsolataidat cselekszem.
167. Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat, és azokat igen szeretem.
168. Megtartom a te határozataidat és bizonyságaidat, mert minden útam nyilván van előtted.
169. Oh Uram! hadd szálljon az én könyörgésem a te színed elé; tégy bölcscsé engem a te igéd szerint.
170. Jusson elődbe az én imádságom; a te beszéded szerint szabadíts meg engem!
171. Ajkaim dicséretet zengjenek, mert megtanítasz a te rendeléseidre.
172. Nyelvem a te beszédedről énekel, mert minden parancsolatod igaz.
173. Legyen segítségemre a te kezed, mert a te határozataidat választottam!
174. Uram! vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörűségem.
175. Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen téged, és a te ítéleteid segítsenek rajtam!
176. Tévelygek, mint valami elveszett juh: keresd meg a te szolgádat; mert a te parancsolataidat nem felejtettem el!
2017. december 12., kedd
Napi remény: Impulzív vásárlás költségvetés nélkül egyenlő az anyagi csőddel
"A szorgalmasnak a tervei csak hasznot hoznak, de mindenki, aki elsieti a dolgát, csak ínségbe jut." (Példabeszédek 21:5)
Sokunk problémája manapság, hogy nem tudjuk, hová is lesz a pénzünk, mert nincs költségvetésünk.
De ha ki akarsz keveredni az adósságból, csírájában kell elfojtanod azt! Emlékszel a "Szélhámos Tűz" című show műsorra, amit Andy Griffith vezetett? Gyakran mondogatta: "Elcsípni, megsemmisíteni, csírájában elfojtani." A költekezést már a csírájában szeretnénk megfogni.
Figyeld meg a mai igeverset, azt mondja, "Elővigyázatosan tervezz!" Ez azt jelenti, megtervezzük a kiadásokat. Elővigyázatosan tervet készíteni, annyit jelent, hogy kimondod: " Ez az, amit a következő évben vagy hónapban elkölthetünk," erre a hozzáállásra a Biblia is azt mondja, "Bővelkedni fogsz." Ez egy igéret Istentől.
Másrészt a mai vers azt is üzeni, „Ha túl gyorsan, vagy hírtelen döntesz, szűkölködni fogsz."
Ez arra vonatkozik, amit a reklámszakemberek, kereskedők és eladók csak úgy hívnak: hírtelen indíttatás alapján vásárlás. Tudod mit jelent a hírtelen ihlet alapján való vásárlás? Voltál már úgy valaha, hogy betértél egy boltba úgy, hogy nem tervezted, hogy vásárolj bármit is, de vettél ezt-azt csupán hírtelen indíttatásból? Egyáltalán nem gondoltál a vásárlásra, ezt eljes mértékben érzelmi alapon tetted. Megláttad, megkívántad és megvetted.
Ha túl gyorsan mozdultál ebben a helyzetben, akkor a hírtelen felindulásból fakadó költekezés és a terv nélküli kiadás szerencsétlen anyagi helyzetet teremtett.
Vettél már valaha bármit is, átgondolás nélkül, amit aztán később már sajnáltál? Közülünk a legtöbben már jártak így.
Éppen ezért szükséged van arra, hogy terved legyen. Ha ezen a héten vásárolni fogsz, kérdezd meg magadtól, amit most venni szeretnék, arra valóban szükségem van?
Tedd fel a kérdést: "Ez egy hírtelen felindulás alapján történő vásárlás?"
Tanulj többet a Bibliai szemléletről a költségvetéseddel kapcsolatban.
Az anyagi dolgaid fontosak Istennek.
Figyeld meg a mai igeverset, azt mondja, "Elővigyázatosan tervezz!" Ez azt jelenti, megtervezzük a kiadásokat. Elővigyázatosan tervet készíteni, annyit jelent, hogy kimondod: " Ez az, amit a következő évben vagy hónapban elkölthetünk," erre a hozzáállásra a Biblia is azt mondja, "Bővelkedni fogsz." Ez egy igéret Istentől.
Másrészt a mai vers azt is üzeni, „Ha túl gyorsan, vagy hírtelen döntesz, szűkölködni fogsz."
Ez arra vonatkozik, amit a reklámszakemberek, kereskedők és eladók csak úgy hívnak: hírtelen indíttatás alapján vásárlás. Tudod mit jelent a hírtelen ihlet alapján való vásárlás? Voltál már úgy valaha, hogy betértél egy boltba úgy, hogy nem tervezted, hogy vásárolj bármit is, de vettél ezt-azt csupán hírtelen indíttatásból? Egyáltalán nem gondoltál a vásárlásra, ezt eljes mértékben érzelmi alapon tetted. Megláttad, megkívántad és megvetted.
Ha túl gyorsan mozdultál ebben a helyzetben, akkor a hírtelen felindulásból fakadó költekezés és a terv nélküli kiadás szerencsétlen anyagi helyzetet teremtett.
Vettél már valaha bármit is, átgondolás nélkül, amit aztán később már sajnáltál? Közülünk a legtöbben már jártak így.
Éppen ezért szükséged van arra, hogy terved legyen. Ha ezen a héten vásárolni fogsz, kérdezd meg magadtól, amit most venni szeretnék, arra valóban szükségem van?
Tedd fel a kérdést: "Ez egy hírtelen felindulás alapján történő vásárlás?"
Tanulj többet a Bibliai szemléletről a költségvetéseddel kapcsolatban.
Az anyagi dolgaid fontosak Istennek.
Csendes percek: ADVENT ELSŐ- MÁSODIK VASÁRNAPJA
,,Jézus Krisztus születése pedig így történt. Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek, de mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: "József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből." Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: "Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek" - ami azt jelenti: Velünk az Isten. József pedig, amikor felébredt álmából, úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki: magához vette feleségét, de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el.,,- Mt 1,18-25.
"Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuelnek nevezik majd" - ami azt jelenti: Velünk az Isten. (Mt 1,23)
Bár advent az egyházban az új kezdetek időszaka, az északi féltekén a hideg, téli évszakra esik, amikor a természetben nem sok minden utal a kialakulóban lévő életre. Az élet mégis ott van. Mélyen a föld alatt a magvak a nap melegére várnak, hogy kikelhessenek. Ahogy a napok egyre hosszabbak és melegebbek, a fákon is kihajtanak a levelek. A tél közepén sokszor úgy érezzük, soha sem lesz már tavasz, de az ígéret ott van.
Isten nekünk is új életet ígér. Ha zsákutcába jutunk - amikor elveszettnek vagy csak túl fáradtnak érezzük magunkat ahhoz, hogy gondolkodjunk -, Isten emlékeztet arra, hogy még van időnk.
Az álmaid még megvalósulhatnak. Isten még megadhatja, amiért imádkozol.
Mindegy, hogy lelkileg frissek vagy megfáradtak, nyugodtak vagy nyugtalanok, reménykedők vagy reményvesztettek vagyunk, Isten elküldi az üzenetet, amit hallanunk kell.
Mindegy, hogy lelkileg frissek vagy megfáradtak, nyugodtak vagy nyugtalanok, reménykedők vagy reményvesztettek vagyunk, Isten elküldi az üzenetet, amit hallanunk kell.
Az advent története, Immánuel története, ami azt jelenti "Velünk az Isten!" A legsötétebb éjszakán - a kórházi ágyon vagy a kereszten - Istennél mindig ott az új kezdet.
Imádság: Urunk, segíts bízni, hogy te hatalmasan munkálkodsz az életünkben, akkor is, ha nem látjuk! Ámen.
Isten reményt és új kezdetet kínál nekünk.
Ruth E. Hetland (Minnesota, USA)
Imádság: Urunk, segíts bízni, hogy te hatalmasan munkálkodsz az életünkben, akkor is, ha nem látjuk! Ámen.
Isten reményt és új kezdetet kínál nekünk.
Ruth E. Hetland (Minnesota, USA)
IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK VÁLASZT VÁRNAK IMÁJUKRA!
***********************************************************
,,Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. Megjelent egy ember, akit Isten küldött, akinek a neve János. Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, és hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, de a világosságról kellett bizonyságot tennie. Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.,, Jn 1,1-14.
,,Az Ige testté lett, közöttünk lakott...,, (Jn 1,14)
Minden decemberben már előre várom a gyülekezeti, karácsonyi zenei műsorunkat. A szavak és a dallamok megtöltik lelkemet, gyülekezetünk számára pedig ajándékot jelentenek. A templomot gyönyörűen feldíszítjük. Régen ezt gondoltam: "A zene nélkül nem lehet karácsony!"
,,Az Ige testté lett, közöttünk lakott...,, (Jn 1,14)
Minden decemberben már előre várom a gyülekezeti, karácsonyi zenei műsorunkat. A szavak és a dallamok megtöltik lelkemet, gyülekezetünk számára pedig ajándékot jelentenek. A templomot gyönyörűen feldíszítjük. Régen ezt gondoltam: "A zene nélkül nem lehet karácsony!"
Az idén azonban beteg lettem, és az ünnepi zenei műsorok idején is otthon kellett maradnom. Nem merülhettem el a hangokban, a dekoráció látványában, és a dicséretekben a program végén.
Először sajnáltam magam. Aztán ráébredtem, hogy bármennyire felemelőek és inspirálóak a karácsony külső örömei, nem ez a szent ünnep lényege.
A karácsony ereje, hogy Isten elküldte Jézust közénk, hogy meghaljon értünk, és feltámadjon a halálból. A karácsony valódi ajándéka az a bizonyosság, hogy Krisztus újra el fog jönni.Először sajnáltam magam. Aztán ráébredtem, hogy bármennyire felemelőek és inspirálóak a karácsony külső örömei, nem ez a szent ünnep lényege.
Ha le is kell mondanunk ünnepünk néhány, megszokott eleméről, tudjuk, hogy valójában csak Jézus Krisztusra van szükségünk. Ő a szívünkben él a hit által, és ez mindennél több.
Imádság: Istenünk, segíts nekünk, hogy örvendjünk a karácsonynak, és emlékezzünk, hogy Jézus Krisztus személyét, Megmentőnket ünnepeljük.
"Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket..." Ámen. (Mt 6,9-13)
Jézus Krisztus mindig velem van, és ez elég.
Anne L. Kole (Új-Mexikó, USA)
IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK BETEGEK KARÁCSONYKOR!
Imádság: Istenünk, segíts nekünk, hogy örvendjünk a karácsonynak, és emlékezzünk, hogy Jézus Krisztus személyét, Megmentőnket ünnepeljük.
"Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket..." Ámen. (Mt 6,9-13)
Jézus Krisztus mindig velem van, és ez elég.
Anne L. Kole (Új-Mexikó, USA)
IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK BETEGEK KARÁCSONYKOR!
Napi áhítat: Reménység vagy élvhajhászat
Hét témája: Reménység a feltámadásban
Olvasmány: 1Kor 15,29–3
A feltámadás reménysége erőt és hitet ad egy bátor, józan és szeretettel teljes élethez.
(Paróczi Zsolt)
Mindannyian eszünk és iszunk, lefekszünk és felkelünk, megszületünk és meghalunk. Ami megkülönböztet bennünket, hogy miközben mindezt tesszük, merre tart az életutunk. Akinek a szívében ott él a feltámadás reménysége, bármilyen nehéznek tűnő utat is képes végigjárni, mert a cél biztos számára. Hasonlóan a hegymászókhoz, akik a meghódítandó csúcs eléréséért hihetetlen teljesítményre is elszántak. Amennyiben valaki számára a halál végállomás, mert szerinte nincs feltámadás, az élet egy folyamatos élmény- és örömkereső bolyongássá válik. Ráadásul ebben az esetben a lelkiismereti törvények és az erkölcs is rugalmassá válik. A legfontosabb elv a saját önző énünk kielégítése a lehetőségek határain belül, és néha azokon túl is. Vedd el, mert megérdemled! Élvezd, mert neked ez jár, mert eljön a holnap, amikor már úgysem teheted! Ez az Isten ismerete nélküli rövidlátó élet. A Jézus Krisztusba vetett reménység a helyére teszi életünk különböző dolgait, mindent a megfelelő polcra. Az igazi örömünket nem tárgyak birtoklásában, élményekben, sikerben vagy gazdagságban fogjuk megtalálni, hanem Isten országában és igazságában. Kiderül, hogy a mindennél értékesebbnek tartott emberi kincsek csak értéktelen üveggolyók az örök élet fényében. A mennyei Atya nem elvesz tőlünk, amikor átadjuk neki az életünket, hanem megajándékoz egy mérhetetlenül gazdag jövővel.29„Különben mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg értük? 30 Miért vállalunk veszedelmet mi is minden percben? 31 Naponként a halállal nézünk szembe, oly igaz ez, testvéreim, mint a veletek való dicsekvésem a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. 32 Ha csak emberi módon küzdöttem a vadállatokkal Efezusban, mi hasznom belőle? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor „együnk és igyunk, mert holnap úgyis meghalunk”. 33 Ne tévelyegjetek: „A jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság!” 34 Legyetek valóban józanok, és ne vétkezzetek, mert némelyek nem ismerik az Istent: megszégyenítésetekre mondom ezt.”
(Paróczi Zsolt)
A tökéletes szentség országa
„Hű az, aki elhív erre titeket; és ő meg is cselekszi azt” (1Thessz. 5,24)
Ott az istentelenek nem szomoríthatnak többé bennünket és a megfáradtak pihenhetnek.
A mennyország „makulátlan örökség” a tökéletes szentség országa, tehát a teljes zavartalan biztonság helye. De vajon a szentek nem élvezik-e már ezen a földön is némelykor a boldog nyugalom és biztonság örömét? Isten igéje tanít minket, hogy mindazok, kik lelküket Krisztus oltalma alá helyezték és magukat kezeibe ajánlották, Őbenne hű és változhatatlan Védelmezőt bírnak.
Ha tehát ilyen tanra támaszkodhatunk, úgy akkor már e földön is örvendhetünk egy bizonyos biztonságnak, habár nem annak a magasztos és dicső biztonságnak, mely szabaddá tesz minket minden ingadozástól és elcsúszástól, de az a szent biztonság ez, mely Jézusnak egy bizonyos ígéretéből ered, hogy kik Ő belé vetik bizalmukat, azok egyike sem pusztulhat el, hanem Nála lesznek, ahol Ő van.
Kedves hívő lélek, mi gyakran és vidám hálával gondoljunk a szentek megoltalmaztatásáról szóló tanra, s szent buzgalommal tiszteljük Istenünknek ezt a hűségét.
Bár adná meg Istenünk nektek, biztonságotoknak azt az érzetét, melyet Jézusban kaphattok meg! Adná meg nektek annak bizonyos tudatát, hogy neveitek bele vannak vésve kezeibe; bár megsúgná mindnyájatoknak e ígéretét: „Ne félj, mert én veled vagyok”.
Bár adná meg Istenünk nektek, biztonságotoknak azt az érzetét, melyet Jézusban kaphattok meg! Adná meg nektek annak bizonyos tudatát, hogy neveitek bele vannak vésve kezeibe; bár megsúgná mindnyájatoknak e ígéretét: „Ne félj, mert én veled vagyok”.
Tekintsetek Őrá, a szövetséges kegyelem Kezesére, mert Ő hű és igaz, s így Ő van arra kötelezve titeket, leggyöngébb testvéreit, a választott néppel együtt előállítani az Isten trónja elé. Ebben a boldog látomásban fogtok inni abból az Úrtól nektek készített must- és gránátalma borból és megízlelitek a paradicsom értékes gyümölcseit. Gyönyörködni fogtok azon örömök előérzetén, melyek odafönn a tökéletesekké lett szenteket elragadtatják ama örömök következtében, ha ezt rendíthetetlenül hihetitek: „Hű az, aki elhív erre titeket; és ő meg is cselekszi azt”.
Zsoltárok könyve 146. rész 5.vers
1. Dicsérjétek az Urat! Dicsérd én lelkem az Urat!
2. Dicsérem az Urat, a míg élek; éneklek az én Istenemnek, a míg vagyok.
3. Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, a ki meg nem menthet!
4. Kimegyen a lelke; visszatér földébe, és aznapon elvesznek az ő tervei.
5. Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az ő Istenében;
6. A ki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, a mi bennök van. A ki megtartja a hűségét örökké;
7. Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, eledelt ád az éhezőknek. Az Úr megszabadítja az elfogottakat.
8. Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr az igazakat.
9. Megoltalmazza az Úr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja.
10. Uralkodni fog az Úr örökké, a te Istened, oh Sion, nemzedékről nemzedékre! Dicsérjétek az Urat!
2017. december 11., hétfő
Napi remény: Kérd imában, mielőtt megvennéd!
"Eddig nem kértetek semmit a nevemben. Kérjetek és kapni fogtok, hogy az örömötök a lehető legnagyobb legyen!" (János 16:24, NCV fordítás)
Anyagi szükségben vagy és Isten segítségére vársz?
Isten megígérte, hogy betölti az anyagi szükségeidet, most pedig csak arra vár, hogy a segítségét kérd. Kincseinek tárháza mindaddig nyitva van, amíg elmondod neki a kéréseidet.
Az egyik oka annak, hogy olyan kevés csodát élünk át életünk során, az hogy nem fordulunk Istenhez a kéréseinkkel. Így Krisztus helyett, a hitelre alapozzuk az életünket. Amikor szükségünk van valamire, akkor ahelyett, hogy megállnánk egy pillanatra és Istenhez fordulnánk – és még jóval azelőtt, hogy ez egyáltalán eszünkbe jutna –, máris elővesszük a hitelkártyánkat. Valójában Krisztus helyett a hitelben bízunk.
Ha szeretnéd látni Istent munkálkodni az életedben, akkor imádkozz az adott dologért, mielőtt megvennéd! Szoktál imádkozni nagyobb vásárlás előtt vagy egyszerűen elintézed a hitelkártyáddal? Minden alkalommal, amikor hitelre veszel valamit – mielőtt imában kérnéd az adott dolgot Istentől –, elzárod egy lehetséges csoda útját az életedben. Mielőtt megvennél valamit, miért nem kérdezed meg Őt róla?
Isten nem fog mindent megadni, amiért imádkozol, ezen ne is lepődj meg! De vannak dolgok, amiket igenis meg akar adni, csak hogy csodát tehessen az életedben. Sokaknak azért nem volt még soha anyagi jellegű megválaszolt imája, mert sosem fogalmazták meg konkrétan a kéréseiket.
"Eddig nem kértetek semmit a nevemben. Kérjetek és kapni fogtok, hogy az örömötök a lehető legnagyobb legyen!" (János 16:24, NCV fordítás) Tudod miért szeretné Isten, hogy megtanulj imában kérni Tőle? Azért, hogy megadhassa, amit kérsz és ezzel nagyon boldoggá tegyen. Isten egy szerető Apa, nem pedig egy gonosz ogre, aki az egekben ülve, arra vár, hogy tönkretegye az életed. Ehelyett szeretné megáldani azt. Csak kérned kell!
Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:
Anyagi szükségben vagy és Isten segítségére vársz?
Isten megígérte, hogy betölti az anyagi szükségeidet, most pedig csak arra vár, hogy a segítségét kérd. Kincseinek tárháza mindaddig nyitva van, amíg elmondod neki a kéréseidet.
Az egyik oka annak, hogy olyan kevés csodát élünk át életünk során, az hogy nem fordulunk Istenhez a kéréseinkkel. Így Krisztus helyett, a hitelre alapozzuk az életünket. Amikor szükségünk van valamire, akkor ahelyett, hogy megállnánk egy pillanatra és Istenhez fordulnánk – és még jóval azelőtt, hogy ez egyáltalán eszünkbe jutna –, máris elővesszük a hitelkártyánkat. Valójában Krisztus helyett a hitelben bízunk.
Ha szeretnéd látni Istent munkálkodni az életedben, akkor imádkozz az adott dologért, mielőtt megvennéd! Szoktál imádkozni nagyobb vásárlás előtt vagy egyszerűen elintézed a hitelkártyáddal? Minden alkalommal, amikor hitelre veszel valamit – mielőtt imában kérnéd az adott dolgot Istentől –, elzárod egy lehetséges csoda útját az életedben. Mielőtt megvennél valamit, miért nem kérdezed meg Őt róla?
Isten nem fog mindent megadni, amiért imádkozol, ezen ne is lepődj meg! De vannak dolgok, amiket igenis meg akar adni, csak hogy csodát tehessen az életedben. Sokaknak azért nem volt még soha anyagi jellegű megválaszolt imája, mert sosem fogalmazták meg konkrétan a kéréseiket.
"Eddig nem kértetek semmit a nevemben. Kérjetek és kapni fogtok, hogy az örömötök a lehető legnagyobb legyen!" (János 16:24, NCV fordítás) Tudod miért szeretné Isten, hogy megtanulj imában kérni Tőle? Azért, hogy megadhassa, amit kérsz és ezzel nagyon boldoggá tegyen. Isten egy szerető Apa, nem pedig egy gonosz ogre, aki az egekben ülve, arra vár, hogy tönkretegye az életed. Ehelyett szeretné megáldani azt. Csak kérned kell!
Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:
- Milyen kapcsolat van az imaéleted és a vásárlási szokásaid között?
- Milyen stratégia alapján dönt a családod a nagyobb tételek megvásárlásával kapcsolatban?
- Miben látszik meg az életeden, hogy bízol Istenben az anyagiak terén?
Kenneth E. Hagin: HATALOM
,,Ímé, adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején, és semmi nem árthat néktek.,, - Lukács 10,19.
Az ‘exuszia’ görög szó hatalmat jelent. Az Újszövetség King James-fordításban gyakran ‘erő’-nek fordítják. Ebben a szövegben, például két különböző görög szó szerepel, mindkettő ‘erő’-nek van fordítva [a Károli-fordítás helyes — a szerk.], holott az első szót ‘hatalom’-nak kellett volna helyesen fordítani. Így szól helyesen ez az igevers: “Adok néktek hatalmat, hogy kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején…”
Mi a különbség az erő és a hatalom közt? Nos, mit tud megtenni egy egyenruhás közlekedési rendőr a csúcsforgalom autóáradatának irányításában?
Nagyon sokat. Azért, mert van annyi ereje, hogy visszatartsa ezeket az óriási járműveket? Nem! Bárhogyan is erőlködne, nem tudná megállítani a száguldó autókat. Nincs annyi ereje, hogy megtegye, rendelkezik azonban valami mással, ami sokkal jobb és hatékonyabb ennél. A kormány, akit szolgál, felruházta hatalommal.
Még a városban járó idegen is elismeri ezt a hatalmat, és aláveti magát. A hatalom nem más, mint átruházott erő.
Megvallás: Én hatalmat kaptam, hogy a kígyókon, és skorpiókon tapossak, és az ellenségnek minden erején. Semmi sem árthat nekem.
Horváth Ilona szerkesztése-
Az ‘exuszia’ görög szó hatalmat jelent. Az Újszövetség King James-fordításban gyakran ‘erő’-nek fordítják. Ebben a szövegben, például két különböző görög szó szerepel, mindkettő ‘erő’-nek van fordítva [a Károli-fordítás helyes — a szerk.], holott az első szót ‘hatalom’-nak kellett volna helyesen fordítani. Így szól helyesen ez az igevers: “Adok néktek hatalmat, hogy kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején…”
Mi a különbség az erő és a hatalom közt? Nos, mit tud megtenni egy egyenruhás közlekedési rendőr a csúcsforgalom autóáradatának irányításában?
Nagyon sokat. Azért, mert van annyi ereje, hogy visszatartsa ezeket az óriási járműveket? Nem! Bárhogyan is erőlködne, nem tudná megállítani a száguldó autókat. Nincs annyi ereje, hogy megtegye, rendelkezik azonban valami mással, ami sokkal jobb és hatékonyabb ennél. A kormány, akit szolgál, felruházta hatalommal.
Még a városban járó idegen is elismeri ezt a hatalmat, és aláveti magát. A hatalom nem más, mint átruházott erő.
Megvallás: Én hatalmat kaptam, hogy a kígyókon, és skorpiókon tapossak, és az ellenségnek minden erején. Semmi sem árthat nekem.
Horváth Ilona szerkesztése-
Csendes percek:ISTEN A MI HORGONYUNK
,,Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya.,, (Zsid 6,19)
Akkor gondoltam bele igazán, mennyire fontos szerepe van a horgonynak egy hajón, amikor egy 14 méter hosszú, kétárbocos vitorlás hajó fedélzetén állva figyeltem a Chesapeake-öböl felett gyülekező sötét viharfelhőket. A felhők eltakarták a nap fényét, miközben a hullámzó tenger dobálta a hajót. Amikor kitört a vihar, a kapitány ledobta a horgonyt, ami a nehéz láncon lesodródott a mélybe. Ott óriási súlyával, a tenger fenekébe "kapaszkodva" tartotta a hajót, és mi rögtön biztonságban éreztük magunkat.
Ekkor értettem meg, miért is van szükségünk horgonyra, és a Zsidókhoz írt levél írója miként értette, hogy Isten a mi horgonyunk. Néha egyedül a horgony az, ami meg tud tartani. Életünk útján is sokszor érezhetjük, hogy hánykolódunk a vízen, a szél szaggatja a vitorláinkat, és a fedélzetet ellepi a víz. A viharban biztonságos átkelésre és nyugalomra vágyakozunk.
Amíg tombol a vihar, Isten tart minket erősen, soha nem inog, nem enged el, mindig szeret, mindig figyel ránk. Az a mindenható Isten, aki a vihart is le tudja csendesíteni, a mi horgonyunk.
Imádság: Mennyei Atyánk, amikor az életünk viharai tombolnak, segíts bízni, hogy te vagy a mi horgonyunk, aki bármilyen viharban meg tud tartani. Ámen.
"Isten a mi oltalmunk és erősségünk" (Zsolt 46,2).
Belinda Jo "BJ" Mathias (Mississippi, USA)
IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK A TENGEREN DOLGOZNAK!
Napi áhítat: Reménység a halált is eltörlőben
Hét témája: Reménység a feltámadásban
Olvasmány: 1Kor 15,21–28
A halál behozta a félelmet az életünkbe, Jézus Krisztus pedig a halál megsemmisülésének reménységét.
Nagyon nehéz szembenézni az elmúlás gondolatával. Márpedig jelenleg még nagyon is valóságos helyet foglal el az életünkben. A halál nem Isten jó tervének a része. Az ember által jött a bűn a világba, és ezen keresztül a halál is. Ez terjedt át az egész emberiségre. Krisztusban ez a folyamat megszakadt. Kereszthalála által a bűn, feltámadása által pedig a halál uralma semmisült meg. Jézus által mindazok életre kelnek, új testet kapnak, akik az övéi. Ennek a folyamatnak a vége a halálnak mint utolsó ellenségnek a végérvényes eltörlése. Ezzel helyreáll a Mindenható eredeti szándéka, hogy vele élhessünk minden korlát nélkül. Krisztusban tehát új, lelki szemmel nézhetünk szembe a halállal. Félelmetes árnyékát érezni fogjuk minden koporsó mellett, de a sötétség túloldalán ott ragyog már Megváltónk dicsősége. Ezért olyan fontos, hogy Jézust minél hamarabb befogadjuk az életünbe. Ahogyan szeretete és igazsága növekszik bennünk, úgy lesz egyre erősebb a szívünkben a reménység. Ádámban halált örököltünk, Krisztus által örök életet. A bűneink félelemben tartanak, a mennyei Atya szeretettel tölt be. A halál kizárólag csak akkor lehet úr felettünk, ha nincs egy nála is hatalmasabb úr az életünkben. Márpedig a mi Urunk Jézus Krisztus legyőzte és el is fogja törölni a halált!
(Paróczi Zsolt)
Olvasmány: 1Kor 15,21–28
A halál behozta a félelmet az életünkbe, Jézus Krisztus pedig a halál megsemmisülésének reménységét.
21„Mert ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is. 22 Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy a Krisztusban is mindnyájan életre kelnek. 23 Mindenki a maga rendje szerint: első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi. 24 Azután jön a vég, amikor átadja az az uralmat Istennek és Atyának, amikor eltöröl minden fejedelemséget, minden hatalmat és erőt. 25 Mert addig kell uralkodnia, míg lába alá nem veti valamennyi ellenségét. 26 Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál. 27 Mert Isten mindent az ő lába alá vetett. Amikor pedig azt mondja, hogy minden alá van vetve, nyilvánvaló, hogy annak kivételével, aki neki alávetett mindent. 28 Amikor pedig majd alávettetett neki minden, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki alávetett neki mindent, hogy Isten legyen minden mindenekben.”
Nagyon nehéz szembenézni az elmúlás gondolatával. Márpedig jelenleg még nagyon is valóságos helyet foglal el az életünkben. A halál nem Isten jó tervének a része. Az ember által jött a bűn a világba, és ezen keresztül a halál is. Ez terjedt át az egész emberiségre. Krisztusban ez a folyamat megszakadt. Kereszthalála által a bűn, feltámadása által pedig a halál uralma semmisült meg. Jézus által mindazok életre kelnek, új testet kapnak, akik az övéi. Ennek a folyamatnak a vége a halálnak mint utolsó ellenségnek a végérvényes eltörlése. Ezzel helyreáll a Mindenható eredeti szándéka, hogy vele élhessünk minden korlát nélkül. Krisztusban tehát új, lelki szemmel nézhetünk szembe a halállal. Félelmetes árnyékát érezni fogjuk minden koporsó mellett, de a sötétség túloldalán ott ragyog már Megváltónk dicsősége. Ezért olyan fontos, hogy Jézust minél hamarabb befogadjuk az életünbe. Ahogyan szeretete és igazsága növekszik bennünk, úgy lesz egyre erősebb a szívünkben a reménység. Ádámban halált örököltünk, Krisztus által örök életet. A bűneink félelemben tartanak, a mennyei Atya szeretettel tölt be. A halál kizárólag csak akkor lehet úr felettünk, ha nincs egy nála is hatalmasabb úr az életünkben. Márpedig a mi Urunk Jézus Krisztus legyőzte és el is fogja törölni a halált!
(Paróczi Zsolt)
Lukács Evangyélioma 10. rész 27.vers
1. Ezek után pedig rendele az Úr másokat is, hetvenet, és elküldé azokat kettőnként az ő orczája előtt, minden városba és helyre, a hová ő menendő vala.
2. Monda azért nékik: Az aratni való sok, de a munkás kevés; kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.
3. Menjetek el: Ímé én elbocsátlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé.
4. Ne hordozzatok erszényt, se táskát, se sarut; és az úton senkit ne köszöntsetek.
5. Valamely házba bementek, először ezt mondjátok: Békesség e háznak!
6. És ha lesz ott valaki békességnek fia, a ti békességtek azon marad; ha nem, ti reátok tér vissza.
7. Ugyanazon házban maradjatok pedig, azt evén és iván, a mit ők adnak: mert méltó a munkás az ő jutalmára. Ne járjatok házról-házra.
8. És valamely városba bementek, és befogadnak titeket, azt egyétek, a mit előtökbe adnak:
9. És gyógyítsátok a betegeket, a kik ott lesznek, és mondjátok nékik: Elközelített hozzátok az Isten országa.
10. Valamely városba pedig bementek, és titeket be nem fogadnak, annak utczáira kimenvén, ezt mondjátok:
11. Még a port is, a mely reánk ragadt a ti várostokból, itt köztetek letöröljük; mindazáltal ez legyen tudtotokra, hogy az Isten országa elközelített hozzátok.
12. Mondom pedig néktek, hogy a Sodomabeliek állapota tűrhetőbb lesz ama napon, hogynem azé a városé.
13. Jaj néked Korazin! Jaj néked Bethsaida! mert ha Tírusban és Sídonban lettek volna azok a csodák, melyek te benned lőnek, régen zsákban és hamuban ülve megtértek volna.
14. Hanem Tírusnak és Sídonnak tűrhetőbb lesz állapota az ítéletkor, hogynem néktek.
15. És te Kapernaum, mely mind az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz lealáztatni.
16. A ki titeket hallgat, engem hallgat, és a ki titeket megvet, engem vet meg; és a ki engem vet meg, azt veti meg, a ki engem elküldött.
17. Visszatére pedig a hetven tanítvány örömmel, mondván: Uram, még az ördögök is engednek nékünk a te neved által!
18. Ő pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből.
19. Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek.
20. De azon ne örüljetek, hogy a lelkek néktek engednek; hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben.
21. Azon órában örvendeze Jézus lelkében, és monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted.
22. Mindent nékem adott az én Atyám: és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az Atya, hanem csak a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni.
23. És a tanítványokhoz fordulván, monda ő magoknak: Boldog szemek, a melyek látják azokat, a melyeket ti láttok.
24. Mert mondom néktek, hogy sok próféta és király kívánta látni, a miket ti láttok, de nem látták; és hallani, a miket hallotok, de nem hallották.
25. És ímé egy törvénytudó felkele, kísértvén őt, és mondván: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem?
26. Ő pedig monda annak: A törvényben mi van megírva? mint olvasod?
27. Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat.
28. Monda pedig annak: Jól felelél; ezt cselekedd, és élsz.
29. Az pedig igazolni akarván magát, monda Jézusnak: De ki az én felebarátom?
30. Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esék, a kik azt kifosztván és megsebesítvén, elmenének, és ott hagyák félholtan.
31. Történet szerint pedig megy vala alá azon az úton egy pap, a ki azt látván, elkerülé.
32. Hasonlóképen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment, és azt látta, elkerülé.
33. Egy samaritánus pedig az úton menvén, odaért, a hol az vala: és mikor azt látta, könyörületességre indula.
34. És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé néki.
35. Másnap pedig elmenőben két pénzt kivévén, adá a gazdának, és monda néki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom néked.
36. E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, a ki a rablók kezébe esett?
37. Az pedig monda: Az, a ki könyörült rajta. Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te is a képen cselekedjél.
38. Lőn pedig, mikor az úton menének, hogy ő beméne egy faluba; egy Mártha nevű asszony pedig befogadá őt házába.
39. És ennek vala egy Mária nevezetű testvére, ki is Jézus lábainál leülvén, hallgatja vala az ő beszédét.
40. Mártha pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban; előállván azért, monda: Uram, nincs-é arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak? Mondjad azért néki, hogy segítsen nékem.
41. Felelvén pedig, monda néki Jézus: Mártha, Mártha, szorgalmas vagy és sokra igyekezel:
42. De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik ő tőle.
2017. december 10., vasárnap
Színről-színre nézhetjük...
„És így mindenkor az Úrral leszünk” (1 Thessz. 4,17)
Milyen rövidek azok a kedves és gyöngéd látogatások, melyeket Krisztus tesz nálunk és milyen hamar múlnak!
Egy pillanatig szemléli Őt szemünk és kimondhatatlan és dicsőséges örömmel, de kevés idő múlva nem látjuk többé, mert „Barátunk eltávozott tőlünk ismét, mint az őz vagy a szarvas, úgy ugrándozik a hegyeken és szökik a halmokon; a fűszerek hegyére ment és nem legeltet többé a rózsák között”.
Ó, milyen gyönyörű dolog, hogy kilátás van olyan időre, amikor többé nem távolról szemléljük Őt, hanem majd színről-színre nézhetjük és legeltethetjük magunkat az Ő látásán, mikor nem csak, mint ideiglenes vendég jön hozzánk, ki csak egy éjjelt tölt nálunk, hanem örökké átkarol minket és dicsőségének kebelén ad nyugodalmat. Nemcsak néhány szempillantásig fogjuk Őt látni, hanem szünet nélkül örvendezhetünk benne.
„Szerelme lesz majd ott a nap,
Mely örök gyönyört osztogat”.
A mennyben nem fogja megszakítani gyönyörködésünket sem a gond, sem a bűn; nem fogják elhomályosítani szemeinket a könnyek; nem von el földi foglalkozás boldog és gyönyörteljes gondolatainktól, semmi sem fog hátráltatni abban, hogy szüntelenül és fáradhatatlan szemekkel szemléljük az igazság Napját.
Ó, ha már az oly édes és dicső, hogy Őt itt egyszer-másszor néhány pillanatig megfigyelhetjük, milyen dicsőséges lesz az, ha örökké e kedves szemek közé nézhetünk, ha nem száll Ő és mi közöttünk zavaros felhő, ha nem lesz szükség többé szemünket elfordítani e gyengeséggel és fájdalommal terhes világra! Ó, boldog nap, mikor jössz el már?
Emelkedjél, kelj fel te nap, mely soha nem megy többé le! Az érzéki örömöket elhagyjuk, bármily hamar is, mert az gazdagon kárpótolva lesz részünkre.
Ha a halál csak átmenet a mi szeretett Megváltónkkal való hallhatatlan közösségbe, úgy a halál tényleg nyereség és ezeket a zavaros cseppeket elnyeli a diadalom végtelen tengere.
MEGIGAZULTSÁG TUDAT!
,,Mert azt (Jézust), a ki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne,, (2 Korinthus 5:21)
Isten bűnné tette Jézust, nem csupán „bűnért való felajánlássá” vagy „bűn áldozattá”, hanem magává a bűnné, hogy mi nem csupán megigazultakká, hanem Isten Igazságává tétessünk, a lényegévé az isteni igazság megtestesítőivé, vagy képviselőivé. Milyen áldott igazság ez!
Most, mikor azt olvassuk, hogy Isten Jézust, Aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, „Aki bűnt nem ismert” az eredeti görög változatban nagyon erőteljes, azonban összetett szerkezet. Valójában azt mondja, hogy Jézusban tudatosult a „nem bűn”; ez az egyik legjobb módja magyarul kifejezni, habár ez elég megfoghatatlan kifejezés.
A legjobban úgy lehetne közölni amit itt mond a Szentírás, hogy Jézus „bűntelenség-tudatú” volt. Ami azt jelenti, nem csupán arról szólt, hogy Isten bűntelennek nyilvánította Őt, hanem Ő maga tudatában állt annak, hogy bűntelen. szóval, mikor megigazultság-tudatról beszélünk, valódi szellemi nyelvet szólunk. Az, Aki nem ismert bűnt, Aki tudatában állt saját bűntelenségének, bűnné lett, hogy mi isten igazsága lehessünk. Micsoda örömhír!
Jézus eljött, hogy téged valóban igazzá tegyen, törvényes és élő gyermekévé Istennek. Azért jött, hogy Isten emberi testben levő igazságává tegyen. Váljon tudatossá számodra az Őbenne lévő megigazultságod, úgy, ahogyan Ő is tudatában volt
bűntelenségének. A te megigazultságod tökéletes megigazultság, mivel Jézus Krisztus megigazultsága ajándékként adatott neked miután Jézus Krisztus áldozatot hozott a te javadra. A Kolossé 1:22 elmondja nekünk az Ő helyettesítő halálának eredményét: azért, hogy téged mint szentet, tisztát és feddhetetlent állíthasson Maga elé. Ez az aki te vagy ma, szent, megigazult, megdicsőült, és elfogadott Isten előtt. Maradj ennek a tudatában!
Ima
Drága Atyám, köszönöm Neked, hogy a Te igazságodnak
természete a szellememben van, és megtermi a Te igazságodat
mindenben amit teszek A bűnnek nincs uralma életem
felett, ezért tudatában vagyok bűntelenségemnek, csak úgy,
mint Jézus volt; életem Isten gazságának megnyilvánulása.
Köszönöm Uram, hogy tiszta és feddhetetlen vagyok a
szemedben, Jézus nevében. Ámen.
További tanulmányok:
Róma 5:1;
Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által
Kolossé 1:21-22;
Titeket is, kik hajdan elidegenültek és ellenségek valátok gonosz cselekedetekben gyönyörködő értelmetek miatt, most mégis megbékéltetett. Az ő emberi testében a halál által, hogy mint szenteket, tisztákat és feddhetetleneket állasson titeket ő maga elé:
1 János 4:17;
Azzal lesz teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához, mert a mint ő van, úgy vagyunk mi is e világban.
Isten bűnné tette Jézust, nem csupán „bűnért való felajánlássá” vagy „bűn áldozattá”, hanem magává a bűnné, hogy mi nem csupán megigazultakká, hanem Isten Igazságává tétessünk, a lényegévé az isteni igazság megtestesítőivé, vagy képviselőivé. Milyen áldott igazság ez!
Most, mikor azt olvassuk, hogy Isten Jézust, Aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, „Aki bűnt nem ismert” az eredeti görög változatban nagyon erőteljes, azonban összetett szerkezet. Valójában azt mondja, hogy Jézusban tudatosult a „nem bűn”; ez az egyik legjobb módja magyarul kifejezni, habár ez elég megfoghatatlan kifejezés.
A legjobban úgy lehetne közölni amit itt mond a Szentírás, hogy Jézus „bűntelenség-tudatú” volt. Ami azt jelenti, nem csupán arról szólt, hogy Isten bűntelennek nyilvánította Őt, hanem Ő maga tudatában állt annak, hogy bűntelen. szóval, mikor megigazultság-tudatról beszélünk, valódi szellemi nyelvet szólunk. Az, Aki nem ismert bűnt, Aki tudatában állt saját bűntelenségének, bűnné lett, hogy mi isten igazsága lehessünk. Micsoda örömhír!
Jézus eljött, hogy téged valóban igazzá tegyen, törvényes és élő gyermekévé Istennek. Azért jött, hogy Isten emberi testben levő igazságává tegyen. Váljon tudatossá számodra az Őbenne lévő megigazultságod, úgy, ahogyan Ő is tudatában volt
bűntelenségének. A te megigazultságod tökéletes megigazultság, mivel Jézus Krisztus megigazultsága ajándékként adatott neked miután Jézus Krisztus áldozatot hozott a te javadra. A Kolossé 1:22 elmondja nekünk az Ő helyettesítő halálának eredményét: azért, hogy téged mint szentet, tisztát és feddhetetlent állíthasson Maga elé. Ez az aki te vagy ma, szent, megigazult, megdicsőült, és elfogadott Isten előtt. Maradj ennek a tudatában!
Ima
Drága Atyám, köszönöm Neked, hogy a Te igazságodnak
természete a szellememben van, és megtermi a Te igazságodat
mindenben amit teszek A bűnnek nincs uralma életem
felett, ezért tudatában vagyok bűntelenségemnek, csak úgy,
mint Jézus volt; életem Isten gazságának megnyilvánulása.
Köszönöm Uram, hogy tiszta és feddhetetlen vagyok a
szemedben, Jézus nevében. Ámen.
További tanulmányok:
Róma 5:1;
Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által
Kolossé 1:21-22;
Titeket is, kik hajdan elidegenültek és ellenségek valátok gonosz cselekedetekben gyönyörködő értelmetek miatt, most mégis megbékéltetett. Az ő emberi testében a halál által, hogy mint szenteket, tisztákat és feddhetetleneket állasson titeket ő maga elé:
1 János 4:17;
Azzal lesz teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához, mert a mint ő van, úgy vagyunk mi is e világban.
Párkapcsolat: VAJON IGAZ SZERELMET ÉRZEK? 2/2.
Nincs népszerűbb téma a tévében és a filmekben a szerelemnél.
A szappanoperák tele vannak "halálos szerelemmel". A legnépszerűbb dalok is azzal bombáznak minket, hogy csak a szerelem számít.
7. Hogy látják mások a kapcsolatotokat?
Fellángolás. Fontos feltétel, hogy mit gondolnak mások a barátodról/barátnődről. Ha belebolondultál valakibe, nagyobb az esélyed arra, hogy szüleid és barátaid nem értenek egyet érzelmeiddel. Hajlamos vagy bálványozni a másikat. Nem látsz benne semmilyen hibát, mert a szerelem elvakított.
A barátaid megpróbálják felhívni a figyelmedet néhány veszélyes jelre, de ezeket nem veszed figyelembe. A szüleid szeretettel figyelmeztetnek, hogy nagy hibát követhetsz el, de nem hallgatsz rájuk. Talán így vélekedsz: "És akkor mi van? Egymással házasodunk össze, nem a másik családjával és barátaival." Nagyfokú ostobaságra vall figyelmen kívül hagyni azoknak a tanácsait, akik szeretnek téged.
Igazi szerelem. Jók az esélyek arra, hogy szüleid és barátaid egyetértenek a kapcsolattal. Ahhoz, hogy Isten áldása legyen házasságotokon, nagyon fontos, hogy mindkét szülői páros beleegyezzen.
8. Mit tesz a távolság?
Fellángolás. Ha csak belebolondultál valakibe, az idő és a távolság megöli a kapcsolatotokat. Ez főleg akkor igaz, ha csak egymás teste iránt érdeklődtetek elsősorban. Egy idő után egy közeli hús-vér személy sokkal vonzóbbá válik, mint a távoli kedves fényképe.
Igazi szerelem. Az igazi szerelem esetében a másik hiánya növeli a szeretetet. Az igazi szerelem túléli az idő és távolság próbáját. Az igazi szerelem a másik személyiségéből is táplálkozik, nem csak a külsőségekből. Az együtt töltött idő alatt személyiségetek "összenőtt". Mikor elváltok egymástól, mintha egy részed hiányozna. Bármilyen vonzó is lehet egy másik személy, nem tudja betölteni a keletkezett űrt.
9. Milyen hatással vannak a veszekedések a kapcsolatra?
Fellángolás. Gyakoriak a veszekedések. Lehet, hogy a csókok, testi gyengédség kibékítenek, de ahogy az idő telik, egyre többször és komolyabban veszekedtek. Olyan a kapcsolatotok, mint két tarajos süné a jéghideg vízben: ha távol vannak egymástól, reszketnek a hidegtől, ha meg együtt vannak, összeszurkálják egymást.
Igazi szerelem. Nem mindenben értetek egyet, de az igazi szerelmet ez nem érinti. A veszekedések ritkulnak és kevésbé komolyak lesznek. Minden párnak meg kell tanulnia, hogy kezelje a konfliktusokat. Sokkal jobb nyíltan és őszintén megbeszélni, minthogy a felszín alatt fortyogjon a vulkán.
10. Hogy gondolsz a kapcsolatotokra?
Fellángolás. Mint ami két különálló ember ügye – a tied és azé, akit szeretsz. Gyakran használt szavak: én, nekem, enyém, ő, övé, neki. Két külön személyként gondolsz magatokra.
Igazi szerelem. A gyakran használt szavak: mi, nekünk, mienk. Egységként gondolsz magatokra. Ez nem az együtt járás idején tűnik fel, de nagy fontossággal bír a házasságban. A fellángoláson alapuló házasságban a férj és feleség nagyobb örömét leli abban, ha külön szórakozik, mint az együttes tevékenységben. A férj elmegy a barátaival ahelyett, hogy a családjával maradna. A feleséget jobban érdeklik a társasági kapcsolatai, mint az otthoni kötelességei. Egy olyan házasságban, ahol igazi szerelem van, a férj és feleség örömmel van együtt.
A szappanoperák tele vannak "halálos szerelemmel". A legnépszerűbb dalok is azzal bombáznak minket, hogy csak a szerelem számít.
7. Hogy látják mások a kapcsolatotokat?
Fellángolás. Fontos feltétel, hogy mit gondolnak mások a barátodról/barátnődről. Ha belebolondultál valakibe, nagyobb az esélyed arra, hogy szüleid és barátaid nem értenek egyet érzelmeiddel. Hajlamos vagy bálványozni a másikat. Nem látsz benne semmilyen hibát, mert a szerelem elvakított.
A barátaid megpróbálják felhívni a figyelmedet néhány veszélyes jelre, de ezeket nem veszed figyelembe. A szüleid szeretettel figyelmeztetnek, hogy nagy hibát követhetsz el, de nem hallgatsz rájuk. Talán így vélekedsz: "És akkor mi van? Egymással házasodunk össze, nem a másik családjával és barátaival." Nagyfokú ostobaságra vall figyelmen kívül hagyni azoknak a tanácsait, akik szeretnek téged.
Igazi szerelem. Jók az esélyek arra, hogy szüleid és barátaid egyetértenek a kapcsolattal. Ahhoz, hogy Isten áldása legyen házasságotokon, nagyon fontos, hogy mindkét szülői páros beleegyezzen.
8. Mit tesz a távolság?
Fellángolás. Ha csak belebolondultál valakibe, az idő és a távolság megöli a kapcsolatotokat. Ez főleg akkor igaz, ha csak egymás teste iránt érdeklődtetek elsősorban. Egy idő után egy közeli hús-vér személy sokkal vonzóbbá válik, mint a távoli kedves fényképe.
Igazi szerelem. Az igazi szerelem esetében a másik hiánya növeli a szeretetet. Az igazi szerelem túléli az idő és távolság próbáját. Az igazi szerelem a másik személyiségéből is táplálkozik, nem csak a külsőségekből. Az együtt töltött idő alatt személyiségetek "összenőtt". Mikor elváltok egymástól, mintha egy részed hiányozna. Bármilyen vonzó is lehet egy másik személy, nem tudja betölteni a keletkezett űrt.
Azért szereted a másikat, amilyen, nem azért, hogy magadnak tetszelegj vele
9. Milyen hatással vannak a veszekedések a kapcsolatra?
Fellángolás. Gyakoriak a veszekedések. Lehet, hogy a csókok, testi gyengédség kibékítenek, de ahogy az idő telik, egyre többször és komolyabban veszekedtek. Olyan a kapcsolatotok, mint két tarajos süné a jéghideg vízben: ha távol vannak egymástól, reszketnek a hidegtől, ha meg együtt vannak, összeszurkálják egymást.
Igazi szerelem. Nem mindenben értetek egyet, de az igazi szerelmet ez nem érinti. A veszekedések ritkulnak és kevésbé komolyak lesznek. Minden párnak meg kell tanulnia, hogy kezelje a konfliktusokat. Sokkal jobb nyíltan és őszintén megbeszélni, minthogy a felszín alatt fortyogjon a vulkán.
10. Hogy gondolsz a kapcsolatotokra?
Fellángolás. Mint ami két különálló ember ügye – a tied és azé, akit szeretsz. Gyakran használt szavak: én, nekem, enyém, ő, övé, neki. Két külön személyként gondolsz magatokra.
Igazi szerelem. A gyakran használt szavak: mi, nekünk, mienk. Egységként gondolsz magatokra. Ez nem az együtt járás idején tűnik fel, de nagy fontossággal bír a házasságban. A fellángoláson alapuló házasságban a férj és feleség nagyobb örömét leli abban, ha külön szórakozik, mint az együttes tevékenységben. A férj elmegy a barátaival ahelyett, hogy a családjával maradna. A feleséget jobban érdeklik a társasági kapcsolatai, mint az otthoni kötelességei. Egy olyan házasságban, ahol igazi szerelem van, a férj és feleség örömmel van együtt.
A válasz gyakran: "Nem akarok menni, ha te nem tudsz jönni."
11. Önző vagy önzetlen vagy?
Fellángolás. A másik felé irányuló érdeklődésed önző. Lehet, hogy csak azért jársz egy csinos és népszerű lánnyal, hogy magad előtt is bizonyíts. A lány önző és követelőző ugyan, de ő az iskola "királynője", s így te lehetsz a "király". Hasonlóképpen a lány is rángathat egy fiút madzagon, mert ez legyezgeti a lány hiúságát.
Igazi szerelem. Azért szereted a másikat, amilyen, nem azért, hogy magadnak tetszelegj vele.
12. Mi a reakciód?
Fellángolás. Az a cél fűt, hogy megtaláld azt, aki téged boldoggá tesz? Csak az Első Számú személy – azaz te magad – vagy fontos? Ha igen, akkor nem lehetsz igazán szerelmes. A hozzáállásod önző – az érdekel, mit kapsz.
Igazi szerelem. Az igazi szerelem önzetlen, elkötelezett szeretet. Minden tőled telhetőt megteszel, hogy boldoggá tedd a másikat. A kapcsolatba adni akarsz, nem kapni.
Kapcsolatod értékelése
E tizenkét tanács elolvasása után valószínűleg el tudod dönteni, hogy valóban szerelmes vagy-e vagy sem. Végezz alapos munkát! Minden tanácsot gondosan ellenőrizz, bármennyi időt is vesz igénybe. Nem csak azt kell mérlegelned, hogy igazán szerelmes vagy-e, hanem azt is, hogy mennyire. A legtöbb esetben valószínűleg az igaz szerelem és fellángolás közt mozogsz.
Ha kétségeid vannak, inkább szakíts!
Ha a leghalványabb kétségeid adódnak, jobb, ha óvatos vagy, esetleg visszakozol. Nem könnyű szakítani azzal, akit szeretsz, de még mindig ez a jobb.
Ne sajnáld az időt!
Ne feledd, az idő a legjobb barátod abban, hogy kitaláld: igazi-e a szerelmed. Ne sajnáld hát az időt, mielőtt a házasság életre szóló lépésére elszánod magad. Ne próbáljátok ki a szexet, amíg vártok! Ha szexuális kapcsolatba kerültök, meghamisítjátok az idő próbáját. Ettől a fellángolás tovább tart, mint amúgy tartana. A pár azt hiszi, megtalálta az igazi szerelmet, miközben csak egymás szexuális igényeit elégítik ki.
11. Önző vagy önzetlen vagy?
Fellángolás. A másik felé irányuló érdeklődésed önző. Lehet, hogy csak azért jársz egy csinos és népszerű lánnyal, hogy magad előtt is bizonyíts. A lány önző és követelőző ugyan, de ő az iskola "királynője", s így te lehetsz a "király". Hasonlóképpen a lány is rángathat egy fiút madzagon, mert ez legyezgeti a lány hiúságát.
Igazi szerelem. Azért szereted a másikat, amilyen, nem azért, hogy magadnak tetszelegj vele.
12. Mi a reakciód?
Fellángolás. Az a cél fűt, hogy megtaláld azt, aki téged boldoggá tesz? Csak az Első Számú személy – azaz te magad – vagy fontos? Ha igen, akkor nem lehetsz igazán szerelmes. A hozzáállásod önző – az érdekel, mit kapsz.
Igazi szerelem. Az igazi szerelem önzetlen, elkötelezett szeretet. Minden tőled telhetőt megteszel, hogy boldoggá tedd a másikat. A kapcsolatba adni akarsz, nem kapni.
Kapcsolatod értékelése
E tizenkét tanács elolvasása után valószínűleg el tudod dönteni, hogy valóban szerelmes vagy-e vagy sem. Végezz alapos munkát! Minden tanácsot gondosan ellenőrizz, bármennyi időt is vesz igénybe. Nem csak azt kell mérlegelned, hogy igazán szerelmes vagy-e, hanem azt is, hogy mennyire. A legtöbb esetben valószínűleg az igaz szerelem és fellángolás közt mozogsz.
Ha kétségeid vannak, inkább szakíts!
Ha a leghalványabb kétségeid adódnak, jobb, ha óvatos vagy, esetleg visszakozol. Nem könnyű szakítani azzal, akit szeretsz, de még mindig ez a jobb.
Ne sajnáld az időt!
Ne feledd, az idő a legjobb barátod abban, hogy kitaláld: igazi-e a szerelmed. Ne sajnáld hát az időt, mielőtt a házasság életre szóló lépésére elszánod magad. Ne próbáljátok ki a szexet, amíg vártok! Ha szexuális kapcsolatba kerültök, meghamisítjátok az idő próbáját. Ettől a fellángolás tovább tart, mint amúgy tartana. A pár azt hiszi, megtalálta az igazi szerelmet, miközben csak egymás szexuális igényeit elégítik ki.
A csak nemi vonzalmon alapuló házasság sikertelenségre van ítélve.
Cseri Kálmán Igehirdetései- BENNE LAKIK A TELJESSÉG
Alapige:Kol 1,15-20
"Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény előtt. Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn.
Ő a feje a testnek, az egyháznak is, Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben Ő legyen az első. Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék, és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben, úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által."
Imádkozzunk!
Szeretnénk a magunk egyszerű szavaival is megvallani neked, kegyelmes Istenünk, amit ezzel a szép énekkel elsoroltunk, hogy tele van a szívünk hálával irántad, és szeretnénk eljutni oda, hogy egész lényünk zengje a te dicséretedet.
Áldunk és magasztalunk téged ígéreteidért és azért, mert mind igazak és ámenek, amik szádból kijöttenek.
Köszönjük, hogy nem felejted el, amit mondtál, nem változtatod meg, amit megígértél, köszönjük, hogy hű vagy.
Magasztalunk minden eddig beteljesedett ígéretedért, s köszönjük, hogy a jövőre vonatkozó ígéreteidre épülhet a mi reménységünk.
Áldunk téged, megváltó Urunk Jézus Krisztus, a te első eljöveteledért. Magasztalunk a testtélétel csodájáért, a kereszten elszenvedett kínhalálodért, dicsőséges feltámadásodért.
Köszönjük, hogy várhatjuk azt a napot, amikor majd megjelensz nagy hatalommal és dicsőséggel, és minden szem látni fog téged. Könyörülj rajtunk, hogy ne érjen készületlenül bennünket a te megjelenésed.
Alázatosan kérünk, hogy készítgess bennünket erre most is. Elszaladt ez a hét is úgy, hogy kevés csendünk volt. Talán nem is szántunk időt arra, hogy előtted megálljunk, veled beszélgessünk, a te igédre figyeljünk.
Kérünk, hogy akár így volt, akár nem, a te végtelen nagy kegyelmed szerint legyen most szavad hozzánk. Ismered mindannyiunk helyzetét, nyomorúságainkat és hiányainkat. Kérünk, legyen ez a csendes óra a te ajándékozásod alkalma. Add nekünk a te igéd igazságát, taníts minket világosságba lépni, és világosságban járni, ajándékozz meg minket most Szentlelkeddel, hogy a Lélek erejével hangozzék az evangélium, és a te Lelked győzzön meg mindnyájunkat annak igazságáról.
Kérünk, tisztítsd, formáld az életünket. Olyan sok híja van még mindannyiunk hitének, életszentségének, engedelmességének. Kérünk, amikor ma a te szavadat újra hallhatjuk, meg ne keményítsük a szívünket. Ámen.
Ádvent első vasárnapja van, és így a karácsony előtti négy hétben mindig újra felerősödik bennünk a mi dicsőséges Urunk, Jézus Krisztus visszajövetelének a várása. Mi, hívők szüntelenül várjuk Őt, ilyenkor azonban a szokottnál is jobban figyelünk az Ő ígéreteire, amit az Ő második eljövetelére nézve hagyott ránk.
Azt mondta: Eljön egyszer egy nap, a történelem utolsó napja, amikor Ő teljesen váratlanul megjelenik nagy hatalommal és dicsőséggel. Beül az Ő dicsőségének királyi székébe, eléje gyűjtetnek mind a népek, és isteni igazsággal megítéli azokat. Minden szem meglátja majd Őt akkor. Azok is, akik tagadták, azok is, akik ellenségei, azok is, akik keresztre feszítették, és sírni fognak mindnyájan - ezt olvassuk az igében. Azon a napon mindenki előtt egyértelművé lesz Jézus Krisztus egyedülálló nagysága és isteni személyének a titka.
Azért is örülök annak, hogy éppen most érkeztünk a Kolosséi levél tanulmányozása során ehhez a részhez, mert Pál apostol ebben a szép hitvallásban pontosan Jézus páratlan nagyságáról és istenségéről tesz bizonyságot.
Láttuk az előző két vasárnapon, hogy azután a gyönyörű imádság után, amivel kezdődik ez a levél, az apostol most rátér tulajdonképpeni mondanivalójára, és Jézus istenségének, nagyságának, mindenható hatalmának és végtelen kegyelmének a bizonyítékait sorolja el. Egy formájában és tartalmában egyaránt lenyűgöző Krisztus-himnuszt hallottunk ebből a néhány versből.
Két igazságot zeng ez a himnusz: egyrészt, hogy Jézus Úr mindenek felett, másrészt, hogy Jézustól mindent megkapnak a benne hívők, amire szükségük van ebben az életben és az örökkévalóságban. Jézus felette áll mindennek - ez az egyik bizonyságtétele az apostolnak, és Jézusnál megtalálható minden, amire szükségünk van. Neki van alárendelve az egész világmindenség, és Ő maga a teljesség. Az Ő személye a foglalata mindennek. Rövidebben szólva: Jézus Úr, és Jézus elég.
Formáját tekintve, ebben a himnuszban nem vitázik az apostol azokkal a tévtanítókkal, akik garázdálkodtak a kolosséi gyülekezetben. Tartalmát tekintve azonban pontosan az ő zavaros elképzeléseiket zúzza szét. Mert miről ír itt az apostol és mire válasz ez?
Talán még emlékszünk, hogy ezek a gyülekezetben tevékenykedő tévtanítók egyebek között azt is hirdették, hogy Isten és az ember között olyan nagy szakadék keletkezett, hogy azt Jézus egyedül nem tudja áthidalni. Az áthidaláshoz szükség van különféle szellemi közbenjárók egész sokaságára, és ezeknek kell besegíteniük Jézus megváltó munkájába. Ezek a szellemi közvetítők jó- és rosszindulatú szellemi lények, csillaghatalmak, és ezekkel a gnosztikusok által hirdetett titkos tanítás elsajátítása révén kerülhet kapcsolatba az ember. Az ő zagyva filozófiájuk lényege tehát az volt: Krisztus kicsi, és amit Ő tud adni a benne hívőknek, az kevés. A Pál által hirdetett evangélium szerintük csupán részleges megoldást ad a problémákra, a teljességhez nem segíti el az embereket, a teljességhez a tőlük kapható ismeret visz el mindenkit, és ők minden problémára megoldást adnak. Ez a két szó volt az ő ismétlődő varázsszavuk: teljesség és minden.
Pál itt - megint mondom - formailag nem vitázik, de nem véletlen, hogy öt mondaton belül nyolcszor használja ezt a szót: minden. A himnusz csúcsa az, hogy maga a Teljesség, a mindenható Isten lakozik Jézus Krisztus személyében. Hallgassuk meg még egyszer az igét:
"Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény előtt. Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, (és innentől kezdve az ellenfélnek a kifejezéseit sorolja, hogy ezeket mind Jézus teremtette, ezek a bizonyos trónusok, uralmak, fejedelemségek, hatalmasságok, ezek mind az általuk kitalált lények voltak): minden általa és reá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn. Ő a feje a testnek, az egyháznak is, Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben Ő legyen az első. Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék, és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben, úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által."
Nem kell tehát rettegniük a Krisztusban hívőknek semmiféle szellemi hatalmasságoktól, és nem szabad bizonytalanságban lenniük az üdvösségük felől, amit Krisztusban megkaptak és tőle hittel elfogadtak, mert Jézus Úr minden felett, és amit tőle kap a hívő, az elég mindenre. Mert ha Őbenne lakozik a Teljesség, akkor rajta kívül nincs más. Akkor azt, amit Ő hoz, nem lehet, és nem is kell semmivel kiegészíteni. Akkor aki közelebb akar jutni a teljes élethez, annak Krisztushoz kell közelebb kerülnie. Őt kell mélyebben megismerni, vele juthat szorosabb lelki közösségre a hívő.
Ezt az igazságot erősíti itt Pál négyszeresen is.
Először is ezzel a verssel (15. vers): "Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény előtt." Ez röviden azt jelenti: Jézus Isten. Az Ő léte nem a testet-öltéssel kezdődött, hanem öröktől fogva mindörökké tart. Ez a különös kifejezés: elsőszülött minden teremtmény előtt, ez arra utal, hogy Jézus az Isten Fia, amint hogy Ő maga ennek vallotta magát. Ez azonban nem egyfajta leszármazást jelent, mint ami elsőre nekünk eszünkbe jut, hanem azt, hogy Ő az Atya örököse, teljhatalmú képviselője, vele azonos. Az Ő hasonmása, képmása, képe. Ő a láthatatlan Isten képe. Ezért mondta Ő, hogy aki látott engem, az látta az Atyát.
Csodálatos világossággal és erővel ír erről a Zsidókhoz írt levél első fejezete. Hadd olvassak fel ebből egy hosszabb részt, mert tulajdonképpen ugyanazt mondja el, amit ez a Kolosséi levélben található hitvallás, csak egy kicsit részletesebben.
"Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben (amiben mi is élünk) a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette. Ő (Jézus) Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült. (Ez is azt fejezi ki, hogy vele egyenrangú.)
Annyival feljebbvaló az angyaloknál, amennyiben különb nevet örökölt náluk. Mert az angyalok közül kinek mondotta vala az Isten:
"Fiam vagy te, ma nemzettelek téged!"
vagy ezt:
"Atyjává leszek, és ő Fiammá lesz."
Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet a világba, ismét így szól:
"Imádja Őt az Isten minden angyala!"
És az angyalokról ugyan ezt mondja:
"Angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűz lángjává",
de a Fiúról így szól:
"A te trónusod örökké megáll, ó Isten, és királyi pálcád az igazság pálcája.
Szeretted az igazságot, és gyűlölted a gonoszságot: ezért kent fel téged az Isten, a te Istened..."
Az első hitvallás tehát az, hogy Jézus Isten. Éppen ezért nagyobb mindenkinél, még az angyaloknál is, akiket nagy becsben tartottak ezek a tévtanítók is. Tulajdonképpen ez önmagában elég lenne, ha valaki ezt érti, és komolyan hiszi, Jézus egyedülálló nagyságának a bizonyítására.
Pál azonban, ha lehet, még tovább fokozza ezt. Pontosabban konkretizálja, hogy miben mutatkozott meg a leghatalmasabban Jézus istensége. Azt mondja, abban, hogy részt vett a teremtésben. A folytatás így hangzik: "Benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn."
Jézus tehát nem teremtmény, hanem Teremtő. Őbenne, általa és reá nézve teremtetett minden. Ez a három kifejezés arra utal, hogy nemcsak a teremés előtt létezett már, nem csupán tevékenyen részt vett a teremtés isteni munkájában, hanem az egész teremtett világ Őbenne kapja meg az értelmét. Ennek a csodálatos isteni műnek az ad értelmet, hogy ott van benne Jézus. Ez a hitvallás jelenti ezeknek a bizonyos égi erőknek, közvetítőknek és hatalmaknak a lefokozását is. Mert ha ezek egyáltalán léteznek, mindnyájan teremtmények. Jézus pedig mint Teremtő vett részt a világ létrejöttében. Jézus tehát Úr felettük. Aki tehát Jézushoz tartozik, annak nem kell félnie tőlük.
Pál hihetetlen tömörséggel és mégis gyöngéd szeretettel lelkigondozza a gyülekezet tagjait, és így akarja eloszlatni felesleges aggályaikat, szorongásaikat, félelmeiket, és erősíteni a Jézusba vetett bizalmukat, aminek minden alapja megvan.
Aztán - ha lehet -, még tovább fokozza a dolgot, és ezt írja: Jézus nemcsak a világ teremtésében vett részt isteni hatalmával, hanem Ő a világ újjáteremtője. Ő tette lehetővé az Isten ellen fellázadt és tőle messzire szakadt embernek, hogy visszataláljon az élet forrásához, Istenhez, és Ő teszi képessé ezt a belsőleg teljesen megromlott embert arra, hogy értse és szeresse teremtő Istenét, és újra boldog gyermekeként éljen. Ehhez egészen újjá kell formálni az embert, újjá kell teremteni. Aki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, íme újjá lett minden. (2Kor. 5,17)
És mindezt az Ő kereszthalála és feltámadása által végezte el. Mert Jézus nem egyetlenként támadott fel a halálból, hanem elsőként törte át a kárhozatnak az áthatolhatatlan falát, és ezen a résen, amit feltámadásával ütött, a benne hívők mind követhetik Őt. Nincs ehhez fogható győzelem ezen a világon. Ezért írja róla az apostol a folytatásban: "Ő a feje a testnek, az egyháznak is, Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben Ő legyen az első."
Az egyház a szó bibliai értelmében azoknak a benne hívőknek a közössége, akik Őt ezen a halálon ütött résen át követik az életbe, a teljes életbe, az örök életbe. Akik így új életet kaptak tőle, az Ő halála és feltámadása által, azok egy új közösséget alkotnak ezen a földön. Pál apostol így írja egy másik helyen: "Az új teremtés zsengéi" vagyis a legelsők azok közül, akik az új teremtést bizonyítják.
Jézus az emberek újjáteremtését ugyanúgy az Ő szavával végzi el, mint ahogy a teremtéskor Isten szavára álltak elő a létezők. Legyen világosság - mondta Isten -, és lett világosság. Nyújtsd ki a te béna kezedet - mondta Jézus a betegnek -, és kinyújtotta a béna kezét. Megbocsáttattak a bűneid - és bizonyos lehetett benne, hogy teljes bocsánatot kapott a bűneire. Hallgass, némulj el! - mondta a viharos tengernek -, s elállt a szél, és nagy csend lett. Lázár, jöjj ki! - mondta annak, akit már négy napja eltemettek, és már oszlásnak indult -, és Lázár megjelent a sírkamra ajtajában.
Ugyanúgy szavával teremt újjá, mint ahogy Isten a szavával teremtett. Ez is Jézus istenségét mutatja.
Mindezek után összefoglalja a bizonyságtételét az apostol egy rövid summás mondatban, amiben az ellenfelek kedvenc kifejezését használja, és ezt mondja: "Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék..." Ha Jézusban valóban a mindenható Isten lakik, akkor Isten Jézus személyében áll előttünk. És ez fordítva is igaz: Jézus személyében maga a mindenható Isten áll előttünk. Aki tehát Őt tiszteli, az nem embert tisztel, aki Őt imádja, az nem bálványimádó, hanem az ugyanazt az Istent imádja, akihez Ő így tanított imádkozni: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy.
Éppen ezért belőle, a Teljességből kell nekünk egyre többet merítenünk. Úgy, ahogy a János evangéliuma elején olyan csodálatosan szépséggel írja az ige: "Mi pedig valamennyien az Ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre." (Jn 1,16)
Hisszük-e mi ezt? Az a szomorú tapasztalatom, hogy a templomlátogató gyülekezet jó része sem hiszi ezt komolyan. Legjobb esetben dogmatikai tételként rábólintunk, de nem szivárgott le a szívünkbe, nem határozza meg Jézus iránti imádatunkat, nem vált alapjává a benne vetett rendíthetetlen bizalmunknak, és életünk kritikus helyzeteiben kevesen tudunk ilyen hittel Őreá nézni, és tőle várni a segítséget, mint akiről bizonyosan tudjuk és hisszük, hogy Ő Isten. Mint akiről elhisszük azt, amit a kijelentés mond, hogy előbb volt mindennél és részt vett a teremtésben, mint akinek egyedül köszönhetjük az újjáteremtés lehetőségét, hogy nem kell elvesznünk a kárhozatban Istentől elszakadva, hanem visszatalálhatunk az élet forrásához, Istenhez. Mint akiben benne foglaltatik az egész Teljesség.
Nem könnyű ezt az értelmünkkel felfogni, de a hitünkkel mindenképpen meg kell ezt ragadnunk. Mert a sorozat elején láttuk, hogy Jézus személye az a kritikus pont, ami eldönti életünk és halálunk kérdését. Idéztük a János evangéliuma 5. részéből Jézus szavait: "Aki az én beszédeimet hallja és hisz annak, aki engem elküldött, az nem megy a kárhozatra, hanem átment a halálból az életbe." És mit mondott az, aki Őt elküldte? Azt mondta az Atya: "Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, Őt hallgassátok!" Aki ezt hiszi, az átment a halálból az életbe.
Jézus isteni nagyságáról sok ige tanúskodik. Most csak a Jelenések könyvéből hadd olvassak néhány verset, ami megnyugtathatja azokat is, akik aggódnak amiatt, hogy szabad-e Jézushoz imádkoznunk. Azt olvassuk itt az 5. fejezetben, hogy senki nem találtatik az egész világmindenségben, aki felnyithatná a világtörténelem pecsétjeit. Vagyis, akik végrehajthatnák a mindenható Istennek a történelemre elkészített akaratát. És akkor "A Bárány odament, és átvette a könyvet a trónuson ülő jobb kezéből; és amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt - mindegyiknél hárfa volt és aranycsésze, tele füstölőszerrel: a szentek imádságai ezek -, és új éneket énekeltek ekképpen:
"Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet,
és feltörd annak pecsétjeit,
mert megölettél és véreddel vásároltad meg őket Istennek
minden törzséből és nyelvből, minden nemzetből és népből;
és királysággá és papokká tetted őket a mi Istenünknek,
és uralkodni fognak a földön."
És láttam, és sok angyal hangját hallottam a trónus, az élőlények és a vének körül, számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer volt; és így szóltak hatalmas hangon:
"Méltó a megöletett Bárány,
hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom,
a tisztesség, a dicsőség és az áldás!"
És hallottam, hogy minden teremtmény, a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta:
"A királyi széken ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké!"
A négy élőlény így szólt: Ámen! És a vének leborultak, és imádták Őt."
Ha a mennyben imádják Őt, nekünk is lehet, sőt kell imádnunk. És ha Jézus valóban az, akinek Őt Isten igaz igéje kijelenti, akkor micsoda kiváltság Őt ismerni, Őhozzá tartozni, vele a hit által közösségben élni, az Ő javait élvezni, és azokkal másoknak szolgálni! Tudatában van-e ennek minden hívő testvér? Tisztában van-e ezzel mindenki, aki keresi Őt, akit keres Ő, és aki még igazán személyesen talán nem ismeri?
Még egy utolsó kérdés van hátra. Ha Jézus ennyire hatalmas, akkor miért hagyta ott a mennyei dicsőséget? Miért vette magára ezt a mi nyomorult emberi testünket? Miért engedte, hogy összeverjék, leköpdössék? Miért tűrte szó nélkül a rágalmakat? Miért szenvedte el azt a temérdek kínt egész földi életében és nagypénteken, a kereszten kiváltképpen, hogy ha Ő ilyen hatalmas?
A 20. versben olvassuk erre a választ. "Hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben, úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által." Mert a világmindenségben megszűnt a békesség. A teremtett világ fellázadt Teremtője ellen, vége lett a harmóniának, a közösségnek, és ezt az ember önerőből nem tudta helyreállítani. Lázadásával Isten haragját hívta ki maga ellen, és a biztos pusztulás várt rá. És azért lett az ige testté, azért teljesedett be az első ádventi várakozás, azért halt meg és támadott fel Jézus, hogy Ő egyedül, ezzel az Ő váltsághalálával helyreállítsa azt, amit mi elrontottunk: békességet szerzett Isten és az ember között, mégpedig a Golgotán kihullott vérével - ahogy itt olvastuk.
Mivel Isten, ezért lehetséges volt neki az, hogy örök isteni természete mellé magára vegye emberi természetünket is. Mivel Teremtő, ezért lehetséges neki az, hogy újjáteremtse bármelyikünk életét, akármennyire elrontottuk is azt. Erre használta és használja fel az Ő isteni teljhatalmát, Istenfiúságát, hogy így mondjam: mennyei összeköttetését. Ezt rajta kívül senki nem tudná megvalósítani ezen a világon. Ő viszont teljesen és tökéletesen megvalósította ezt. Nincs szüksége sem arra, hogy besegítsünk neki igyekvésünkkel és jó cselekedeteinkkel. Sem arra, hogy akármiféle mennyei erők, hatalmasságok, uraságok stb. kipótolják azt, ami hiányzik az Ő megváltó munkájából. Ő tökéletes váltságot szerzett.
Mindez, amit most olvastunk, itt a megterített úrasztalánál különös világossággal ragyoghat. Ezek az egyszerű jegyek: a megtört kenyér és a kitöltött bor, pontosan az Ő golgotai áldozatára utalnak. Arra, hogy Ő csakugyan nem tekintette zsákmánynak, hogy az Istennel egyenlő, hanem megalázta magát, rabszolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Így lett az Ő halála számunkra az életnek a forrása. Ezért osztogathatja Ő ma is, nekünk is azokat a jótéteményeket, amiket csak tőle kaphat minden benne hívő: bűneink bocsánatát, az új életet, az örök életet.
Így folytatódik az igénk - és ha Isten segít, jövő vasárnap folytatjuk ezzel -: "Titeket is, akik egykor Istentől elidegenedtek, és ellenséges gondolkozásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt, most viszont megbékéltetett emberi testében, halála által, hogy mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson majd színe elé." Ezért történt a testetöltés, a kereszthalál és a feltámadás, hogy minket, akik szintén távol voltunk Istentől, közelvalókká tegyen. Minket, akik elidegenedtünk Istentől gonosz szívünk miatt, mint hibátlanokat, szenteket és feddhetetleneket állítson Isten elé.
Ha valakinek van önismerete, azt mondja: ez lehetetlen. De ha valakinek van ilyen igaz Krisztus-ismerete, az ezt mondja: köszönöm, hogy ez lehetségessé vált.
Imádkozzunk!
Köszönjük, hogy nem nekünk kell találgatnunk, hogy ez lehetséges-e, mert megtörtént. Dicsőítünk téged, Istennek Báránya, megváltó Urunk, hogy kimondtad a kereszten utolsó leheleteddel: elvégeztetett. Köszönjük, hogy ezzel elvégeztetett minden bűnös halálos ítélete és minden benned hívőnek a jogerős felmentése.
Könyörülj rajtunk, hogy tudjuk ezt hinni. Tudjunk ennek örülni, ennek az erejével élni, és a benned való reménység tanítson meg minket sokféle nyomorúság között is hálás és örvendező életben maradni.
Köszönjük, hogy neked lehetséges az is, ami az embereknél lehetetlen, mert Isten vagy. Köszönjük, hogy a mi kicsi életünkben is oly sokszor megmutattad már szabadító hatalmadat, isteni erődet, csodáidat. Köszönjük, hogy várhatjuk alázatosan ennek a folytatását is. Köszönjük, hogy akiben elkezdted a munkádat, be is végzed azt. Köszönjük, hogy várhatjuk azt a napot, amikor minket, nyomorultakat szentekként, feddhetetlenekként és hibátlanokként állítasz majd magad elé.
Taníts minket benned hinni már itt, Urunk. Kérünk, szabadíts meg minket mindenféle okoskodástól, minden felesleges kételytől. Taníts meg két lábbal, erős hittel ráállni a te kijelentésedre. Taníts meg a veled való közösség erejével élni és éltetni másokat, hogy bírjuk a terheinket, és tudjuk hordozni egymás terhét is. Tudjunk valóban a te dicsőségedre élni egy Istent gyalázó világban, és tudjunk önzetlenül, örömmel szolgálni másoknak egy önző és haszonleső világban.
Köszönjük, hogy mindnyájan eléd hozhatjuk a személyes dolgainkat is. Köszönjük, hogy ismersz minket, és jól tudod, mire van szükségünk. Egyedül te tudod, hogy valóban mire van szükségünk, és mindazt meg is adhatod nekünk. Ezzel a bizalommal akarunk téged dicsőíteni, és várni tőled szabadítást, ajándékot, bocsánatot, tanácsot, útmutatást - melyikünknek mire van szükségünk.
Ajándékozz meg minket, hatalmas Istenünk, Jézus Krisztus! Ámen.
"Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény előtt. Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn.
Ő a feje a testnek, az egyháznak is, Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben Ő legyen az első. Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék, és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben, úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által."
Imádkozzunk!
Szeretnénk a magunk egyszerű szavaival is megvallani neked, kegyelmes Istenünk, amit ezzel a szép énekkel elsoroltunk, hogy tele van a szívünk hálával irántad, és szeretnénk eljutni oda, hogy egész lényünk zengje a te dicséretedet.
Áldunk és magasztalunk téged ígéreteidért és azért, mert mind igazak és ámenek, amik szádból kijöttenek.
Köszönjük, hogy nem felejted el, amit mondtál, nem változtatod meg, amit megígértél, köszönjük, hogy hű vagy.
Magasztalunk minden eddig beteljesedett ígéretedért, s köszönjük, hogy a jövőre vonatkozó ígéreteidre épülhet a mi reménységünk.
Áldunk téged, megváltó Urunk Jézus Krisztus, a te első eljöveteledért. Magasztalunk a testtélétel csodájáért, a kereszten elszenvedett kínhalálodért, dicsőséges feltámadásodért.
Köszönjük, hogy várhatjuk azt a napot, amikor majd megjelensz nagy hatalommal és dicsőséggel, és minden szem látni fog téged. Könyörülj rajtunk, hogy ne érjen készületlenül bennünket a te megjelenésed.
Alázatosan kérünk, hogy készítgess bennünket erre most is. Elszaladt ez a hét is úgy, hogy kevés csendünk volt. Talán nem is szántunk időt arra, hogy előtted megálljunk, veled beszélgessünk, a te igédre figyeljünk.
Kérünk, hogy akár így volt, akár nem, a te végtelen nagy kegyelmed szerint legyen most szavad hozzánk. Ismered mindannyiunk helyzetét, nyomorúságainkat és hiányainkat. Kérünk, legyen ez a csendes óra a te ajándékozásod alkalma. Add nekünk a te igéd igazságát, taníts minket világosságba lépni, és világosságban járni, ajándékozz meg minket most Szentlelkeddel, hogy a Lélek erejével hangozzék az evangélium, és a te Lelked győzzön meg mindnyájunkat annak igazságáról.
Kérünk, tisztítsd, formáld az életünket. Olyan sok híja van még mindannyiunk hitének, életszentségének, engedelmességének. Kérünk, amikor ma a te szavadat újra hallhatjuk, meg ne keményítsük a szívünket. Ámen.
Ádvent első vasárnapja van, és így a karácsony előtti négy hétben mindig újra felerősödik bennünk a mi dicsőséges Urunk, Jézus Krisztus visszajövetelének a várása. Mi, hívők szüntelenül várjuk Őt, ilyenkor azonban a szokottnál is jobban figyelünk az Ő ígéreteire, amit az Ő második eljövetelére nézve hagyott ránk.
Azt mondta: Eljön egyszer egy nap, a történelem utolsó napja, amikor Ő teljesen váratlanul megjelenik nagy hatalommal és dicsőséggel. Beül az Ő dicsőségének királyi székébe, eléje gyűjtetnek mind a népek, és isteni igazsággal megítéli azokat. Minden szem meglátja majd Őt akkor. Azok is, akik tagadták, azok is, akik ellenségei, azok is, akik keresztre feszítették, és sírni fognak mindnyájan - ezt olvassuk az igében. Azon a napon mindenki előtt egyértelművé lesz Jézus Krisztus egyedülálló nagysága és isteni személyének a titka.
Azért is örülök annak, hogy éppen most érkeztünk a Kolosséi levél tanulmányozása során ehhez a részhez, mert Pál apostol ebben a szép hitvallásban pontosan Jézus páratlan nagyságáról és istenségéről tesz bizonyságot.
Láttuk az előző két vasárnapon, hogy azután a gyönyörű imádság után, amivel kezdődik ez a levél, az apostol most rátér tulajdonképpeni mondanivalójára, és Jézus istenségének, nagyságának, mindenható hatalmának és végtelen kegyelmének a bizonyítékait sorolja el. Egy formájában és tartalmában egyaránt lenyűgöző Krisztus-himnuszt hallottunk ebből a néhány versből.
Két igazságot zeng ez a himnusz: egyrészt, hogy Jézus Úr mindenek felett, másrészt, hogy Jézustól mindent megkapnak a benne hívők, amire szükségük van ebben az életben és az örökkévalóságban. Jézus felette áll mindennek - ez az egyik bizonyságtétele az apostolnak, és Jézusnál megtalálható minden, amire szükségünk van. Neki van alárendelve az egész világmindenség, és Ő maga a teljesség. Az Ő személye a foglalata mindennek. Rövidebben szólva: Jézus Úr, és Jézus elég.
Formáját tekintve, ebben a himnuszban nem vitázik az apostol azokkal a tévtanítókkal, akik garázdálkodtak a kolosséi gyülekezetben. Tartalmát tekintve azonban pontosan az ő zavaros elképzeléseiket zúzza szét. Mert miről ír itt az apostol és mire válasz ez?
Talán még emlékszünk, hogy ezek a gyülekezetben tevékenykedő tévtanítók egyebek között azt is hirdették, hogy Isten és az ember között olyan nagy szakadék keletkezett, hogy azt Jézus egyedül nem tudja áthidalni. Az áthidaláshoz szükség van különféle szellemi közbenjárók egész sokaságára, és ezeknek kell besegíteniük Jézus megváltó munkájába. Ezek a szellemi közvetítők jó- és rosszindulatú szellemi lények, csillaghatalmak, és ezekkel a gnosztikusok által hirdetett titkos tanítás elsajátítása révén kerülhet kapcsolatba az ember. Az ő zagyva filozófiájuk lényege tehát az volt: Krisztus kicsi, és amit Ő tud adni a benne hívőknek, az kevés. A Pál által hirdetett evangélium szerintük csupán részleges megoldást ad a problémákra, a teljességhez nem segíti el az embereket, a teljességhez a tőlük kapható ismeret visz el mindenkit, és ők minden problémára megoldást adnak. Ez a két szó volt az ő ismétlődő varázsszavuk: teljesség és minden.
Pál itt - megint mondom - formailag nem vitázik, de nem véletlen, hogy öt mondaton belül nyolcszor használja ezt a szót: minden. A himnusz csúcsa az, hogy maga a Teljesség, a mindenható Isten lakozik Jézus Krisztus személyében. Hallgassuk meg még egyszer az igét:
"Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény előtt. Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, (és innentől kezdve az ellenfélnek a kifejezéseit sorolja, hogy ezeket mind Jézus teremtette, ezek a bizonyos trónusok, uralmak, fejedelemségek, hatalmasságok, ezek mind az általuk kitalált lények voltak): minden általa és reá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn. Ő a feje a testnek, az egyháznak is, Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben Ő legyen az első. Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék, és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben, úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által."
Nem kell tehát rettegniük a Krisztusban hívőknek semmiféle szellemi hatalmasságoktól, és nem szabad bizonytalanságban lenniük az üdvösségük felől, amit Krisztusban megkaptak és tőle hittel elfogadtak, mert Jézus Úr minden felett, és amit tőle kap a hívő, az elég mindenre. Mert ha Őbenne lakozik a Teljesség, akkor rajta kívül nincs más. Akkor azt, amit Ő hoz, nem lehet, és nem is kell semmivel kiegészíteni. Akkor aki közelebb akar jutni a teljes élethez, annak Krisztushoz kell közelebb kerülnie. Őt kell mélyebben megismerni, vele juthat szorosabb lelki közösségre a hívő.
Ezt az igazságot erősíti itt Pál négyszeresen is.
Először is ezzel a verssel (15. vers): "Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény előtt." Ez röviden azt jelenti: Jézus Isten. Az Ő léte nem a testet-öltéssel kezdődött, hanem öröktől fogva mindörökké tart. Ez a különös kifejezés: elsőszülött minden teremtmény előtt, ez arra utal, hogy Jézus az Isten Fia, amint hogy Ő maga ennek vallotta magát. Ez azonban nem egyfajta leszármazást jelent, mint ami elsőre nekünk eszünkbe jut, hanem azt, hogy Ő az Atya örököse, teljhatalmú képviselője, vele azonos. Az Ő hasonmása, képmása, képe. Ő a láthatatlan Isten képe. Ezért mondta Ő, hogy aki látott engem, az látta az Atyát.
Csodálatos világossággal és erővel ír erről a Zsidókhoz írt levél első fejezete. Hadd olvassak fel ebből egy hosszabb részt, mert tulajdonképpen ugyanazt mondja el, amit ez a Kolosséi levélben található hitvallás, csak egy kicsit részletesebben.
"Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben (amiben mi is élünk) a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette. Ő (Jézus) Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült. (Ez is azt fejezi ki, hogy vele egyenrangú.)
Annyival feljebbvaló az angyaloknál, amennyiben különb nevet örökölt náluk. Mert az angyalok közül kinek mondotta vala az Isten:
"Fiam vagy te, ma nemzettelek téged!"
vagy ezt:
"Atyjává leszek, és ő Fiammá lesz."
Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet a világba, ismét így szól:
"Imádja Őt az Isten minden angyala!"
És az angyalokról ugyan ezt mondja:
"Angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűz lángjává",
de a Fiúról így szól:
"A te trónusod örökké megáll, ó Isten, és királyi pálcád az igazság pálcája.
Szeretted az igazságot, és gyűlölted a gonoszságot: ezért kent fel téged az Isten, a te Istened..."
Az első hitvallás tehát az, hogy Jézus Isten. Éppen ezért nagyobb mindenkinél, még az angyaloknál is, akiket nagy becsben tartottak ezek a tévtanítók is. Tulajdonképpen ez önmagában elég lenne, ha valaki ezt érti, és komolyan hiszi, Jézus egyedülálló nagyságának a bizonyítására.
Pál azonban, ha lehet, még tovább fokozza ezt. Pontosabban konkretizálja, hogy miben mutatkozott meg a leghatalmasabban Jézus istensége. Azt mondja, abban, hogy részt vett a teremtésben. A folytatás így hangzik: "Benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn."
Jézus tehát nem teremtmény, hanem Teremtő. Őbenne, általa és reá nézve teremtetett minden. Ez a három kifejezés arra utal, hogy nemcsak a teremés előtt létezett már, nem csupán tevékenyen részt vett a teremtés isteni munkájában, hanem az egész teremtett világ Őbenne kapja meg az értelmét. Ennek a csodálatos isteni műnek az ad értelmet, hogy ott van benne Jézus. Ez a hitvallás jelenti ezeknek a bizonyos égi erőknek, közvetítőknek és hatalmaknak a lefokozását is. Mert ha ezek egyáltalán léteznek, mindnyájan teremtmények. Jézus pedig mint Teremtő vett részt a világ létrejöttében. Jézus tehát Úr felettük. Aki tehát Jézushoz tartozik, annak nem kell félnie tőlük.
Pál hihetetlen tömörséggel és mégis gyöngéd szeretettel lelkigondozza a gyülekezet tagjait, és így akarja eloszlatni felesleges aggályaikat, szorongásaikat, félelmeiket, és erősíteni a Jézusba vetett bizalmukat, aminek minden alapja megvan.
Aztán - ha lehet -, még tovább fokozza a dolgot, és ezt írja: Jézus nemcsak a világ teremtésében vett részt isteni hatalmával, hanem Ő a világ újjáteremtője. Ő tette lehetővé az Isten ellen fellázadt és tőle messzire szakadt embernek, hogy visszataláljon az élet forrásához, Istenhez, és Ő teszi képessé ezt a belsőleg teljesen megromlott embert arra, hogy értse és szeresse teremtő Istenét, és újra boldog gyermekeként éljen. Ehhez egészen újjá kell formálni az embert, újjá kell teremteni. Aki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, íme újjá lett minden. (2Kor. 5,17)
És mindezt az Ő kereszthalála és feltámadása által végezte el. Mert Jézus nem egyetlenként támadott fel a halálból, hanem elsőként törte át a kárhozatnak az áthatolhatatlan falát, és ezen a résen, amit feltámadásával ütött, a benne hívők mind követhetik Őt. Nincs ehhez fogható győzelem ezen a világon. Ezért írja róla az apostol a folytatásban: "Ő a feje a testnek, az egyháznak is, Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben Ő legyen az első."
Az egyház a szó bibliai értelmében azoknak a benne hívőknek a közössége, akik Őt ezen a halálon ütött résen át követik az életbe, a teljes életbe, az örök életbe. Akik így új életet kaptak tőle, az Ő halála és feltámadása által, azok egy új közösséget alkotnak ezen a földön. Pál apostol így írja egy másik helyen: "Az új teremtés zsengéi" vagyis a legelsők azok közül, akik az új teremtést bizonyítják.
Jézus az emberek újjáteremtését ugyanúgy az Ő szavával végzi el, mint ahogy a teremtéskor Isten szavára álltak elő a létezők. Legyen világosság - mondta Isten -, és lett világosság. Nyújtsd ki a te béna kezedet - mondta Jézus a betegnek -, és kinyújtotta a béna kezét. Megbocsáttattak a bűneid - és bizonyos lehetett benne, hogy teljes bocsánatot kapott a bűneire. Hallgass, némulj el! - mondta a viharos tengernek -, s elállt a szél, és nagy csend lett. Lázár, jöjj ki! - mondta annak, akit már négy napja eltemettek, és már oszlásnak indult -, és Lázár megjelent a sírkamra ajtajában.
Ugyanúgy szavával teremt újjá, mint ahogy Isten a szavával teremtett. Ez is Jézus istenségét mutatja.
Mindezek után összefoglalja a bizonyságtételét az apostol egy rövid summás mondatban, amiben az ellenfelek kedvenc kifejezését használja, és ezt mondja: "Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék..." Ha Jézusban valóban a mindenható Isten lakik, akkor Isten Jézus személyében áll előttünk. És ez fordítva is igaz: Jézus személyében maga a mindenható Isten áll előttünk. Aki tehát Őt tiszteli, az nem embert tisztel, aki Őt imádja, az nem bálványimádó, hanem az ugyanazt az Istent imádja, akihez Ő így tanított imádkozni: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy.
Éppen ezért belőle, a Teljességből kell nekünk egyre többet merítenünk. Úgy, ahogy a János evangéliuma elején olyan csodálatosan szépséggel írja az ige: "Mi pedig valamennyien az Ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre." (Jn 1,16)
Hisszük-e mi ezt? Az a szomorú tapasztalatom, hogy a templomlátogató gyülekezet jó része sem hiszi ezt komolyan. Legjobb esetben dogmatikai tételként rábólintunk, de nem szivárgott le a szívünkbe, nem határozza meg Jézus iránti imádatunkat, nem vált alapjává a benne vetett rendíthetetlen bizalmunknak, és életünk kritikus helyzeteiben kevesen tudunk ilyen hittel Őreá nézni, és tőle várni a segítséget, mint akiről bizonyosan tudjuk és hisszük, hogy Ő Isten. Mint akiről elhisszük azt, amit a kijelentés mond, hogy előbb volt mindennél és részt vett a teremtésben, mint akinek egyedül köszönhetjük az újjáteremtés lehetőségét, hogy nem kell elvesznünk a kárhozatban Istentől elszakadva, hanem visszatalálhatunk az élet forrásához, Istenhez. Mint akiben benne foglaltatik az egész Teljesség.
Nem könnyű ezt az értelmünkkel felfogni, de a hitünkkel mindenképpen meg kell ezt ragadnunk. Mert a sorozat elején láttuk, hogy Jézus személye az a kritikus pont, ami eldönti életünk és halálunk kérdését. Idéztük a János evangéliuma 5. részéből Jézus szavait: "Aki az én beszédeimet hallja és hisz annak, aki engem elküldött, az nem megy a kárhozatra, hanem átment a halálból az életbe." És mit mondott az, aki Őt elküldte? Azt mondta az Atya: "Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, Őt hallgassátok!" Aki ezt hiszi, az átment a halálból az életbe.
Jézus isteni nagyságáról sok ige tanúskodik. Most csak a Jelenések könyvéből hadd olvassak néhány verset, ami megnyugtathatja azokat is, akik aggódnak amiatt, hogy szabad-e Jézushoz imádkoznunk. Azt olvassuk itt az 5. fejezetben, hogy senki nem találtatik az egész világmindenségben, aki felnyithatná a világtörténelem pecsétjeit. Vagyis, akik végrehajthatnák a mindenható Istennek a történelemre elkészített akaratát. És akkor "A Bárány odament, és átvette a könyvet a trónuson ülő jobb kezéből; és amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt - mindegyiknél hárfa volt és aranycsésze, tele füstölőszerrel: a szentek imádságai ezek -, és új éneket énekeltek ekképpen:
"Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet,
és feltörd annak pecsétjeit,
mert megölettél és véreddel vásároltad meg őket Istennek
minden törzséből és nyelvből, minden nemzetből és népből;
és királysággá és papokká tetted őket a mi Istenünknek,
és uralkodni fognak a földön."
És láttam, és sok angyal hangját hallottam a trónus, az élőlények és a vének körül, számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer volt; és így szóltak hatalmas hangon:
"Méltó a megöletett Bárány,
hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom,
a tisztesség, a dicsőség és az áldás!"
És hallottam, hogy minden teremtmény, a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta:
"A királyi széken ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké!"
A négy élőlény így szólt: Ámen! És a vének leborultak, és imádták Őt."
Ha a mennyben imádják Őt, nekünk is lehet, sőt kell imádnunk. És ha Jézus valóban az, akinek Őt Isten igaz igéje kijelenti, akkor micsoda kiváltság Őt ismerni, Őhozzá tartozni, vele a hit által közösségben élni, az Ő javait élvezni, és azokkal másoknak szolgálni! Tudatában van-e ennek minden hívő testvér? Tisztában van-e ezzel mindenki, aki keresi Őt, akit keres Ő, és aki még igazán személyesen talán nem ismeri?
Még egy utolsó kérdés van hátra. Ha Jézus ennyire hatalmas, akkor miért hagyta ott a mennyei dicsőséget? Miért vette magára ezt a mi nyomorult emberi testünket? Miért engedte, hogy összeverjék, leköpdössék? Miért tűrte szó nélkül a rágalmakat? Miért szenvedte el azt a temérdek kínt egész földi életében és nagypénteken, a kereszten kiváltképpen, hogy ha Ő ilyen hatalmas?
A 20. versben olvassuk erre a választ. "Hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben, úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által." Mert a világmindenségben megszűnt a békesség. A teremtett világ fellázadt Teremtője ellen, vége lett a harmóniának, a közösségnek, és ezt az ember önerőből nem tudta helyreállítani. Lázadásával Isten haragját hívta ki maga ellen, és a biztos pusztulás várt rá. És azért lett az ige testté, azért teljesedett be az első ádventi várakozás, azért halt meg és támadott fel Jézus, hogy Ő egyedül, ezzel az Ő váltsághalálával helyreállítsa azt, amit mi elrontottunk: békességet szerzett Isten és az ember között, mégpedig a Golgotán kihullott vérével - ahogy itt olvastuk.
Mivel Isten, ezért lehetséges volt neki az, hogy örök isteni természete mellé magára vegye emberi természetünket is. Mivel Teremtő, ezért lehetséges neki az, hogy újjáteremtse bármelyikünk életét, akármennyire elrontottuk is azt. Erre használta és használja fel az Ő isteni teljhatalmát, Istenfiúságát, hogy így mondjam: mennyei összeköttetését. Ezt rajta kívül senki nem tudná megvalósítani ezen a világon. Ő viszont teljesen és tökéletesen megvalósította ezt. Nincs szüksége sem arra, hogy besegítsünk neki igyekvésünkkel és jó cselekedeteinkkel. Sem arra, hogy akármiféle mennyei erők, hatalmasságok, uraságok stb. kipótolják azt, ami hiányzik az Ő megváltó munkájából. Ő tökéletes váltságot szerzett.
Mindez, amit most olvastunk, itt a megterített úrasztalánál különös világossággal ragyoghat. Ezek az egyszerű jegyek: a megtört kenyér és a kitöltött bor, pontosan az Ő golgotai áldozatára utalnak. Arra, hogy Ő csakugyan nem tekintette zsákmánynak, hogy az Istennel egyenlő, hanem megalázta magát, rabszolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Így lett az Ő halála számunkra az életnek a forrása. Ezért osztogathatja Ő ma is, nekünk is azokat a jótéteményeket, amiket csak tőle kaphat minden benne hívő: bűneink bocsánatát, az új életet, az örök életet.
Így folytatódik az igénk - és ha Isten segít, jövő vasárnap folytatjuk ezzel -: "Titeket is, akik egykor Istentől elidegenedtek, és ellenséges gondolkozásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt, most viszont megbékéltetett emberi testében, halála által, hogy mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson majd színe elé." Ezért történt a testetöltés, a kereszthalál és a feltámadás, hogy minket, akik szintén távol voltunk Istentől, közelvalókká tegyen. Minket, akik elidegenedtünk Istentől gonosz szívünk miatt, mint hibátlanokat, szenteket és feddhetetleneket állítson Isten elé.
Ha valakinek van önismerete, azt mondja: ez lehetetlen. De ha valakinek van ilyen igaz Krisztus-ismerete, az ezt mondja: köszönöm, hogy ez lehetségessé vált.
Imádkozzunk!
Köszönjük, hogy nem nekünk kell találgatnunk, hogy ez lehetséges-e, mert megtörtént. Dicsőítünk téged, Istennek Báránya, megváltó Urunk, hogy kimondtad a kereszten utolsó leheleteddel: elvégeztetett. Köszönjük, hogy ezzel elvégeztetett minden bűnös halálos ítélete és minden benned hívőnek a jogerős felmentése.
Könyörülj rajtunk, hogy tudjuk ezt hinni. Tudjunk ennek örülni, ennek az erejével élni, és a benned való reménység tanítson meg minket sokféle nyomorúság között is hálás és örvendező életben maradni.
Köszönjük, hogy neked lehetséges az is, ami az embereknél lehetetlen, mert Isten vagy. Köszönjük, hogy a mi kicsi életünkben is oly sokszor megmutattad már szabadító hatalmadat, isteni erődet, csodáidat. Köszönjük, hogy várhatjuk alázatosan ennek a folytatását is. Köszönjük, hogy akiben elkezdted a munkádat, be is végzed azt. Köszönjük, hogy várhatjuk azt a napot, amikor minket, nyomorultakat szentekként, feddhetetlenekként és hibátlanokként állítasz majd magad elé.
Taníts minket benned hinni már itt, Urunk. Kérünk, szabadíts meg minket mindenféle okoskodástól, minden felesleges kételytől. Taníts meg két lábbal, erős hittel ráállni a te kijelentésedre. Taníts meg a veled való közösség erejével élni és éltetni másokat, hogy bírjuk a terheinket, és tudjuk hordozni egymás terhét is. Tudjunk valóban a te dicsőségedre élni egy Istent gyalázó világban, és tudjunk önzetlenül, örömmel szolgálni másoknak egy önző és haszonleső világban.
Köszönjük, hogy mindnyájan eléd hozhatjuk a személyes dolgainkat is. Köszönjük, hogy ismersz minket, és jól tudod, mire van szükségünk. Egyedül te tudod, hogy valóban mire van szükségünk, és mindazt meg is adhatod nekünk. Ezzel a bizalommal akarunk téged dicsőíteni, és várni tőled szabadítást, ajándékot, bocsánatot, tanácsot, útmutatást - melyikünknek mire van szükségünk.
Ajándékozz meg minket, hatalmas Istenünk, Jézus Krisztus! Ámen.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)