2017. december 24., vasárnap

Áldott, Békés, Boldog Karácsonyi Ünnepeket!

EZZEL a szép karácsonyi képpel és gyönyörű énekkel sok sok szeretettel
Szívből kívánok mindenkinek Áldott, Békés, Boldog Karácsonyi Ünnepeket !

Ady Endre: Karácsonyi Rege (előadja: Szabó Gyula, zene: Dr. Komáromi István)
Zambó Jimmy - Harang szól a kisfaludban -
- Borulj a földre téli álom,
ölelj át minden gyermeket.
És mindenütt a nagyvilágon,
örüljenek az emberek.
Harangok tiszta zengő
hangja kísérjen minden éneket.
Csituljon el a szíved haragja.
S várjuk a legszebb ünnepet.-

Harang szól a kis faludban
szent Karácsony éjjel,
együtt van az egész család,
siess hát, ne késs el!
Havas úton cseng a kis szán,
a kéményekből füst száll,
végre te is megpihenhetsz,
a karácsonyfa ott áll.

Gyújtsál egy gyertyát,
ha leszáll a csendes éj,
mondj el egy imát
a sok szegény emberért!
A szeretet ünnepe,
hidd el, csak így lesz szép!
Áldását szórja rád majd az éj.

Gyújtsál egy gyertyát,
ha leszáll a csendes éj,
mondj el egy imát
a sok szegény emberért!
A szeretet ünnepe,
hidd el, csak így lesz szép!
Béke hull rád Karácsony éjjelén.

Harang szól a kis faludban
szent Karácsony éjjel,
az ablakokban öröm csillan
arany, ezüst fénnyel.
Havas úton cseng a kis szán,
a kéményekből füst száll,
végre te is megpihenhetsz,
a karácsonyfa ott áll.

Gyújtsál egy gyertyát,
ha leszáll a csendes éj,
mondj el egy imát
a sok szegény emberért!
A szeretet ünnepe,
hidd el, csak így lesz szép!
Áldását szórja rád majd az éj.

Gyújtsál egy gyertyát,
ha leszáll a csendes éj,
mondj el egy imát
a sok szegény emberért!
A szeretet ünnepe,
hidd el, csak így lesz szép!
Béke hull rád Karácsony éjjelén.

Karácsonyi énekek:

Legyetek Áldottak az Úr Jézus Krisztus Szent nevében!
és köszönöm hogy mindennap megtiszteltek azzal, hogy itt találkozunk és olvastok, tanultok!
Az Úr azért adta ezeket az oldalakat, hogy megismerjük még jobban Őt és megmaradjunk a keskeny úton! A nevüket is így adta, hogy KINCSEK vannak az Ő Igéjében Tanításaiban.

A Megtérés hozzá az, hogy elfogadjuk ŐT, mint személyes Megváltót! 
Hisszük hogy Ő az Isten Fia, aki azért született közénk, hogy megváltson minket minden bűntől, átoktól, tehertől amit Ő felvitt a Golgotán a keresztfán.
Az Ő Szent vére mossa le a mi bűnökkel terhelt életünket, hogy mire visszajön hófehér ruhát adjon ránk! Ehhez pedig tudás kell, hogy el ne veszünk és megmaradjunk az Ő kegyelmében!
Ezért szomjazzuk az Ő tanítását, Igéjét, nap mint nap! 
Ezért tanuljunk Ő tele és ne csak mi részesüljünk benne, hanem szeretett testvéreink is, ezért kéri osszuk is meg az Igét, evangelizáljunk!
Ezért kérlek hogy légy meghallgatója, megtartója az Ő Igéjének és ha tetszett a tanítás oszd is meg az ismerőseidnek.
Erre kiválóan alkalmas a Facebook idővonalad!
Evangélizáljatok vele ti is alkalmas és alkalmatlan időben is mert nem tudhatod kit mikor ment meg !!

,,Ezután így szólt hozzájuk: 
"Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. .
 A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik.,, Márk 16:16 ...

,,AKI NEM GYŰJT VELEM, AZ TÉKOZOL. Lk 11,23.

Az Isten Kincsesládája - Közösségi oldal:
https://www.facebook.com/istenkincsesladaja/ 


Csoportjaink:


Mennyei kincsesláda -
https://www.facebook.com/groups/1733125646963418/
Karizmatikus Találkozások- Isten Tanítói-Katonái -
https://www.facebook.com/groups/362722827471711
Igazgyöngyök -
https://www.facebook.com/groups/651172782232920
Közeledjetek Istenhez -
https://www.facebook.com/groups/1841179126047167
Isten kincsesláda közösségi oldala -
https://www.facebook.com/istenkincsesladaja

Szerkesztője: Erős Mónika -
Segítők:
Ferenc Bíró -
Nagy Roland -
Lajos Sipos -
András Beke -
Gyula Füleki -
Barna Fruzsina -
Jakab Péter -
Attila Lakatos -
Ernő Oláh -


Napi áhítat: A gyermekszületés kozmikus hatása

Olvasmány: Jel 12
Isten minden gyermekének személyre szabott küldetése van hatalmas tervében. Neked is. Bízd magad a Mindenhatóra! Az ördög nem az.



1„Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony a napba öltözve, és a lába alatt a hold, a fején pedig tizenkét csillagból álló korona; 2 várandós volt, és vajúdva, szüléstől gyötrődve kiáltozott. 3 Feltűnt egy másik jel is az égen: íme, egy hatalmas tűzvörös sárkány, amelynek hét feje és tíz szarva volt, és a hét fején hét diadém; 4 farka magával sodorta az ég csillagainak egyharmadát, és ledobta a földre. És a sárkány odaállt a szülni készülő asszony elé, hogy amikor szül, felfalja a gyermekét. 5 Az asszony fiúgyermeket szült, aki vasvesszővel legeltet minden népet. A gyermek elragadtatott az Istenhez, az ő trónusához, 6 az asszony pedig elmenekült a pusztába, ahol Istentől előkészített helye volt, hogy ott táplálják ezerkétszázhatvan napig. 7 Ezután háború támadt a mennyben: Mihály és angyalai harcra keltek a sárkánnyal, és a sárkány is harcra kelt angyalaival együtt, 8 de nem tudott felülkerekedni; és azért többé nem volt maradása a mennyben. 9 És levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget; levettetett a földre, és vele együtt angyalai is levettettek. 10 Hallottam, hogy egy hatalmas hang megszólal a mennyben: „Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert levettetett testvéreink vádlója, aki a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket. 11 Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig. 12 Ezért vigadjatok egek, és akik bennük lakoztok: jaj a földnek és a tengernek, mert leszállt hozzátok az ördög nagy haraggal, mivel tudja, hogy kevés ideje van”. 13 Amikor látta a sárkány, hogy levettetett a földre, üldözőbe vette az asszonyt, aki a fiúgyermeket szülte; 14 de az asszonynak a nagy sas két szárnya adatott, hogy a pusztába repüljön az ő helyére, hogy ott tápláltassék ideig, időkig és idő feléig a kígyó elől elrejtve. 15 A kígyó pedig a szájából folyónyi vizet árasztott az asszony után, hogy elsodortassa az árral. 16 De segített a föld az asszonynak: megnyitotta a föld a száját, és elnyelte a folyót, amelyet a sárkány árasztott a szájából. 17 Megharagudott a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadat indítson a többiek ellen, akik az asszony utódai közül valók, akik megtartják az Isten parancsait, akiknél megvan a Jézus bizonyságtétele, 18 és odaállt a tenger fövenyére.”
Könyörögjünk, hogy örvendezni tudjunk az Úrban mindenkor! (Zsolt 96,10–13)

Vajon mi történt valójában Jézus Krisztus születése napján? Az embervilág csupán annyit látott aznap, hogy egy igen fiatal kismama az otthonától távol, a napokig tartó hosszú és viszontagságos utazás után elcsigázva, törődötten, nagy nehezen lekászálódva az úti leplek alatt domborodó nagy pocakkal a kis szamár csontos hátáról rémülten tapasztalja, hogy épp itt, az utcákon özönlő tömegben, ismeretlen környezetben, idegen emberek közt érik utol újabb fájások, erősebbek minden korábbinál, és félreérthetetlenül jelzik, hogy sürgősen cselekedni kell. El tudjuk képzelni azt a kétségbeesett tekintetet, amit József láthatott? Melyikünk cserélt volna vele, amikor megértette, hogy amit oly régóta vártak, épp a legalkalmatlanabb időben érkezett el? Mit láthatott a mennyei világ? Hogy a Gyermek az idők kezdete óta neki rendelt úton halad. A földi asszony, az áldott nemsokára odaér a helyre, amit a próféciák megjelöltek. Az idő mindjárt betelik. És elkezdődik a nagy próba, az isteni embermentő terv új szakaszba érkezik, törékeny szakaszba: földi testbe születik az Isten. A világmindenség visszafojtott lélegzettel várta az új időszámítás kezdetét, készen a menekítésre, a harcra és az imádatra. Az ördög lázasan kutatott: talán most, de melyik percben? Valahol Izraelben, de pontosan hol? Érezte, hogy lehetőségei megnőnek: halandó testbe születik az Isten! De nem látta, nem találta, nem érte el azt az asszonyt… Haragja izzott a felismeréstől: elrejtették előle!

(Szommer Hajnalka)

Zsoltárok könyve 40. rész 2.vers


1. Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.
2. Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat.
3. És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet.
4. És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét; sokan látták és megfélemlettek, és bíztak az Úrban.
5. Boldog ember az, a ki az Úrba vetette bizodalmát, és nem fordul a kevélyekhez és a hazugságra vetemedettekhez!
6. Sokat cselekedtél te, Uram Istenem, a te csodáiddal és terveiddel mi érettünk; semmi sem hasonlítható hozzád; hirdetném és elbeszélném, de többek, semhogy elszámlálhatnám.
7. Véres áldozatot és ételáldozatot nem kedveltél; füleimet fölnyitottad; égőáldozatot és bűnért való áldozatot sem kívántál.
8. Akkor azt mondtam: Ímé jövök; a könyvtekercsben írva van felőlem,
9. Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van.
10. Vígan hirdetem az igazságosságot a nagy gyülekezetben; ímé, nem tartom vissza ajkamat, te tudod, óh Uram!
11. Igazságosságodat nem rejtem el szívemben, elmondom a te hűségedet és segítségedet; nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat a nagy gyülekezetben.
12. Te, Uram, ne tartsd vissza tőlem irgalmadat; kegyelmed és igazságod mindig megóvnak engem.
13. Mert bajok vettek engem körül, a melyeknek számuk sincsen; utolértek bűneim, a melyeket végig sem nézhetek; számosabbak a fejem hajszálainál, és a szívem is elhagyott engem.
14. Tessék Uram néked, hogy megments engemet; siess Uram segítségemre!
15. Szégyenüljenek meg és piruljanak mind, a kik életemre törnek, hogy elragadják azt; riadjanak vissza, gyalázat érje, a kik bajomat kívánják.
16. Pusztuljanak el az ő gyalázatosságuk miatt, a kik azt mondják nékem: Hehé, hehé!
17. Örülnek és örvendeznek majd mindazok, a kik téged keresnek; azt mondják mindenha: Magasztaltassék fel az Úr, a kik szeretik a te szabadításodat.
18. Rólam is, noha én szegény és nyomorult vagyok, az én Uram visel gondot. Te vagy segítségem, szabadítóm, oh Istenem, ne késsél!

2017. december 23., szombat

Napi áhítat:Az utolsó jelentős mozzanatok

Olvasmány: Lk 1,56–80
Szabadon és félelem nélkül magasztalhatjuk őt.


56„Mária Erzsébettel maradt három hónapig, azután visszatért otthonába. 57 Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült. 58 Meghallották a szomszédai és rokonai, hogy milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és együtt örültek vele. 59 A nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni. 60 Anyja azonban megszólalt, és ezt mondta: „Nem, hanem János legyen a neve.” 61 Mire ezt mondták neki: „De hiszen senki sincs a te rokonságodban, akit így hívnának.” 62 Ekkor intettek az apjának, hogy minek akarja neveztetni. 63 Ő táblát kért, és ezt írta rá: „János a neve.” Erre mindenki elcsodálkozott. 64 És egyszerre csak megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta az Istent. 65 Félelem szállta meg a körülöttük lakókat, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek minderről. 66 Akik meghallották, szívükbe vésték, és így szóltak: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?” Az Úr keze pedig valóban vele volt. 67 Apja, Zakariás, megtelt Szentlélekkel, és így prófétált: 68„Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki. 69 Erős üdvözítőt támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából, 70 ahogyan kijelentette azt szent prófétái által örök időktől fogva: 71 hogy megszabadít ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket; 72 hogy irgalmasan cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről, 73 arról az esküről, amellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak; és megadja nekünk, 74 hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki, 75 szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján. 76 Te pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd az ő útjait, 77 hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére, bűneik bocsánata által, 78 Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő fény a magasságból; 79 hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára.” 80 A kisgyermek pedig növekedett, és erősödött lélekben, és a pusztában élt egészen addig a napig, amelyen szolgálatba lépett Izráelben.”

Mária éneke után Zakariás éneke az utolsó jelentős mozzanat Lukács evangéliumában Jézus születése előtt. Amikor megértette Zakariás Isten tervét, megtelt Szentlélekkel, és áldotta az Istent a megígért Szabadítóért. A dicsőítés egy természetes reakció, amikor megpillantjuk az Isten nagyságát és szeretetét. Ezt tette Zakariás, aki ekkor még előretekint, mégis szilárd hittel már látja az erős Üdvözítőt, a Szabadítót. Éneke bővelkedik ószövetségi idézetekben, mintha hirtelen összeállnának a kirakó darabjai, amikor az ószövetségi ígéretek beteljesülnek Jézus születésében. Mit kaptunk Krisztusban?
 „Ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki, szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján.” (Lk 1,74–75
Először is szabadítást kaptunk! „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” (Jn 8,36
Tehát megszabadított, megváltott, eltörölte az adóslevelet, nincs már többé kárhoztató ítélet. Foglyok voltunk, de most szabadok lettünk! Másodszor pedig félelem nélkül szolgálhatjuk őt. Nem kell félnünk már soha többé. 
A félelmeink miatt egész életünkben rabok voltunk (Zsid 2,15), de minden megváltozott, amikor Jézus eljött. Élhetünk félelem nélkül, hiszen az ő szeretete kiűzi a félelmet (1Jn 4,4).

(Uzonyi Barnabás)

„Abba, szerelmes Atya”

„Barátom, ülj feljebb!” (Lukács 14,10)


Mikor a kegyelem élete megkezdődik valamelyikünk lelkében, akkor ugyan Istenhez közeledünk, de csak is nagy félelemmel és fokozott remegéssel.
A lélek bűnössége tudatában ez alatt az Isten jelenlétének fenséges komolyságától mélyen megalázkodva legyőzöttnek érzi magát, lehanyatlik a Jehova nagyságának érzetétől, ki előtte áll. Tettetés nélküli töredelmében érzi, hogy neki a mennyországban a legalsó hely való. 

A további életben, mikor a keresztyén a kegyelemben növekedik, bár nem felejti el Istennel szemben foglalt állásának komoly voltát, s a szent tiszteletet sem veszti el iránta soha sem, ami a kegyelemben részesült embert kell, hogy átlengje, mikor Isten jelenléte előtt áll, ki teremthet és megsemmisíthet, amit és ahogy akar, de félelmétől elvétetik minden rettegtető, szent tiszteletté válik az neki, és nem árnyékot vető rémületté. 

Valami magasabb fokra hívattatik meg, szabadabb menetele lesz Istenhez a Jézus Krisztusban. Akkor közeleg az ember Istenhez, mennyei dicsőség sugaraiban járva és ez a dicső Kerubhoz hasonló arc Krisztus vére és igazsága két szárnyával eltakarva, tiszteletteljesen és alázatos lélekkel közeledik a trónhoz, a trónon pedig megpillantja a szeretet Istenét, a jóság, a kegyelem, mindenekelőtt felismeri Benne a hű, irgalmas és kegyelmes Istent. 

Istenben inkább a jóságot, mint a nagyságot, inkább szeretetét, mint felségét szemléli. Azután örvend a lélek az imának szentebb szabadságán, habár olyan alázatosságban, mint ezeknek előtte, mert amennyiben a végtelen Isten dicsősége előtt a porban hever, ama felüdítő tudat, által vitetik, hogy Ő a határtalan kegyelem és végtelen szeretet közelében van, s hogy „kedvessé tétetett, ama Szerelmesben”. 

Ezek folytán a hívő mind jobban felbátorodik arra, hogy magasabbra törekedjen, és végül magának sajátíthatja az Istenben teljes határtalan öröm előnyét és szent bizalommal Hozzá közeledve mondhatja: „Abba, szerelmes Atya”.

Oh, szeretet, ki felvetted híveidet,
Mindenekért áldoztad életedet, -
Oh, Atyánk, legdrágább ott fenn és idelent
Krisztusban hozzánk való szereteted!

2017. december 22., péntek

Örök szeretet és örök szövetség

„Örök szeretettel szerettelek” (Jeremiás 31,3)


Az Úr Jézus némelykor kinyilatkoztatja szeretetbeli szándékait jegyesének, a gyülekezetének.

Nem elégszik meg azzal, hogy hátuk mögött magasztalja őket; megmondja fülük hallatára: „Íme, szép vagy én mátkám, íme szép vagy!” Ez ugyan nem közönséges modora; Ő bölcs barátunk és jól tudja, mikor kell visszatartania szeretete ömlengéseit, de azt is, mikor teheti ezt minden tartózkodás nélkül; vannak idők, mikor ebből nem csinál titkot; idők, mikor minden leplezgetés nélkül feltárja szívét az övéinek. Tetszik némelykor a Szentléleknek, hogy lelkünknek Jézus szeretetéről egész barátságosan és kegyelmesen szóljon. Veszi azt, ami Krisztusé, azután nyilvánítja nekünk.

Nem hallunk valami hangokat a felhőkből és nem látunk valami jelenést az éjszakán, mégis kapunk olyan bizonyos tanúságot, mint ama kettőnek egyikétől. Ha egy angyal szállna ide az égből, ki a szentet kioktatná személyesen Jézusnak iránta való szeretetéről, akkor az a bizonyíték nem lenne egy hajszálnyival sem találóbb, mint az, amit a Szentlélek maga visz a szívbe.
Kérdezd meg Istennek azon gyermekeit, kik legközelebb laknak a menny kapuihoz, s majd megmondják neked, hogy értek ők már olyan időt, hogy Krisztusnak irántuk való szeretete oly tiszta és bizonyos volt előttük, hogy azon épp oly kevésbé kételkedtek, mint azon, hogy ők valóban léteznek. Úgy ám, kedves hívő lélek; te meg én is élveztünk már az Úr jelenlétében felüdítő időket, akkor hitünk elérte bizonyossága legmagasabb tetőpontját.
A leggyermekiesebb buzgalommal hajtottuk fejünket Jézus ölébe, s ama szeretett tanítvány, mint János is legkevésbé sem kételkedtünk Mesterünk szeretetében.
Sőt többet mondok, ez a félelmes kérdés: „Uram, én vagyok-e az, aki elárul tégedet?” távolról sem jutott többé eszünkbe. Ő megcsókolt minket szájának csókjával és szívbéli ölelésével megfojtotta bennünk a kételyt. Szeretete kedvesebb lett előttünk a bornál.

Mily jó nekem! Lelkem barátja
Szerető közelében nyughatom.
El, félelem! Íme, azt várja,
Hogy csüggedésem elhagyom.
Mennyország ez már itt e földön, -
Nos, mily öröm lesz majd odafenn!

********************************
„Örök szövetséget szerzett velem” (2 Sámuel 23,5)


Ez a szövetség isteni az ő eredetében. „Örök szövetséget szerzett velem”.

Ó, nagy szó: az Úr maga! 


Figyelj kedves lélek: Isten, az örök Atya, tényleg szövetséget kötött veled; igen, ugyan az az Isten, ki egyetlen szavával teremtette a világot a semmiből; Ő, aki nyájasan leereszkedett magasztos felségéről, karon fog téged és szövetséget köt veled. 

Nem olyan tény-e ez, mely szívünket örökké elragadtatná, ha csodás leereszkedését képesek lennénk felfogni és megérteni? „Szövetséget kötött én velem”. Nem valamely király kötött velem szövetséget, már ez is sok lett volna, hanem a királyoknak Királya e földön, a seregeknek Ura, a teljes Tökéletesség, az idők Jehovája, az örök Isten kötött velem „örökkévaló” szövetséget.
De vedd figyelembe, itt valami különös viszonyról van szó. „Örök szövetséget szerzett velem”. Ebben valami kedvesség rejlik minden hívő részére. Az engemet nem illet, hogy a világnak békességet adott, nekem azt kell tudnom, velem szerzett e szövetséget? Ó, boldog bizonyosság, hogy immár tudom: „örök szövetséget szerzett velem!” Ha ezt nekem Isten, a Szentlélek határozottan biztosítja, akkor üdve az enyém, megváltása enyém, szíve enyém, Ő maga az enyém: Ő az én Istenem!

Ez a szövetség örökké tartó. „Örök szövetséget”, ez olyan szövetséget jelez, melynek nincsen kezdete, mely soha-soha véget nem ér. Milyen jól esik tudnunk e föld múlandóságai és bizonytalanságai között: „Istennek erős fundamentuma megáll, melynek pecsétje: az Úr ismeri övéit!”

Milyen becses, hogy részesei vagyunk Isten ígéreteinek: „meg nem töröm az én szövetségemet, meg sem változtatom, mely az én számból jött ki”.
Erről akarok éneket zengeni, mint Dávid az ő halála idején, habár házam nem is lenne úgy Istennel, mint a szívem kívánja.

„Mert a hegyek meginoghatnak, és a halmok megrendülhetnek, de az én irgalmasságom tőled el nem távozik és az én békességemnek szövetsége meg nem szűnik, azt mondja a te könyörülő Urad”.

Napi áhítat: Jézus születésének előkészítése

Olvasmány: Lk 1,26–35
Egy szűz fogan méhében. A lehetetlen lehetségessé lesz Istennél.


26„A hatodik hónapban pedig elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe, 27 egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó férfinak, Józsefnek volt a jegyese. A szűznek pedig Mária volt a neve. 28 Az angyal belépve hozzá így szólt: „Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!” 29 Mária megdöbbent ezekre a szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés. 30 Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél! 31 Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. 32 Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, 33 ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége.” 34 Mária megkérdezte az angyalt: „Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?” 35 Az angyal így válaszolt neki: „A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának.

Ha egy nagy hatalmú király beleszeretne egyik szolgájába, mitévő lehet? Hogyan tudhatná meg, hogy a lány őszintén viszonozza-e érzéseit, vagy csak a király hatalma, ereje, vagyona miatt mondana igent? Ha uralkodóként beszélne vele, nem tudna megbizonyosodni a lány őszinteségéről. Ki kell lépnie szerepéből, státuszából, le kell mondania vagyonáról, hatalmáról. Ez túl nagy ár lehet egy király számára. De nézzük meg, mit tett a királyok Királya: Isten megszületik, ahogy megígérte. E rövid mondat jelentőségét sosem fogjuk tudni felfogni igazán ezen a földön. Emberré lesz, és belép az általa teremtett világba. Méghozzá azon a módon lép be, ahogy mindegyikünk tette. Megszületik. El sem tudjuk képzelni, milyen alázat és megüresítés kellett ahhoz, hogy a Mindenható egy magatehetetlen újszülöttként a világba lépjen. Abba a világba lép be, amelyiket ő teremtett. Mielőtt ez megtörténne, elküldi angyalát egy szűzhöz Názáretbe. Nem a főpapokhoz, nem a vallási elithez. Egy szűz fogan méhében. A lehetetlen lehetségessé lesz Istennél. A pillanat, amire a teremtett világ vár a bűneset óta, végre eljött. Valami elkezdődött itt, ami mindent megváltoztat.

(Uzonyi Barnabás)

*****************************************

Semmi nem lehetetlen
Olvasmány: Lk 1,36–45

A szűz fogant méhében, Krisztus a földre jött, s bebizonyította, hogy Istennek semmi sem lehetetlen.

36 Íme, a te rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak, 37 mert az Istennek semmi sem lehetetlen.” 38 Ekkor így szólt Mária: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!” S ekkor eltávozott tőle az angyal. 39 Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába. 40 Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. 41 Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Megtelt Erzsébet Szentlélekkel, 42 és hangos szóval kiáltotta: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! 43 Hogyan is lehetséges ez, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám? 44 Mert íme, amint felfogta fülem köszöntésed hangját, ujjongva mozdult meg a magzat méhemben. 45 Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.”:
„Mert az Istennek semmi sem lehetetlen” – szólt az angyal Máriához. Isten szótárában nem szerepel a lehetetlen szó. Ő a Mindenható. „Van-e valami lehetetlen az Úr számára?” – kérdezte az Úr Ábrahámtól, s majd egy esztendő múlva fia lett Sárának. Ő adott győzelmet az ifjú Dávidnak az óriás Góliáttal szemben, ő zárta be az oroszlánok száját. Ő adott győzelmet a hatalmas túlerővel szemben, ő állította meg a napot, ha épp arra volt szükség. Ő, az Isten. A te életedre nézve is igaz ez, hiszen ő nem változott meg, nem gyengült meg, tegnap, ma és mindörökké ugyanaz marad. Mindegyikünknek megvannak a saját Góliátjaink az éle­tünkben. Ijesztő óriásként merednek ránk, összeszorul a gyomrunk, ha eszünkbe jutnak. Más és más alakot képesek ölteni, de egy vonásuk mindig megmarad: félelmetesek, és úgy tűnik, hogy lehetetlen legyőzni őket. A szűz fogant méhében, Krisztus a földre jött, s bebizonyította, hogy Istennek semmi sem lehetetlen. Legyőzte az ősi ellenséget, és diadalmat vett a halál felett. Számára eddig sem volt és ezután sem lesz sosem semmi lehetetlen. Mondj nemet a félelmeidre, bízz őbenne, és hagyd, hogy ő Isten lehessen az életedben ma is!

(Uzonyi Barnabás)

*******************************
A Magnificat személyessége
Olvasmány: Lk 1,46–55

Nincs szebb ének az Isten számára, mint amikor egy gyermeke őszintén és szívből magasztalja őt.


46„Mária pedig ezt mondta: „Magasztalja lelkem az Urat, 47 és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt, 48 mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, 49 mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve, 50 irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön. 51 Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat. 52 Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel. 53 Éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel. 54 Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról, 55 amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké.”
Az éneklésnek egyedi helye van az Igében. Gondoljunk csak Dávid énekeire, melyeket akár szorult helyzetében, akár nagy győzelmei után énekelt az Úrnak. Vagy mondhatnánk példaként Pált és Szilászt, akik éjfélkor a nyirkos börtön mélyén énekeltek az Úrnak és tapasztalták meg a szabadulás örömét. Sőt, Jézus maga is énekelt a tanítványaival. Jézus születésének elbeszélése során Lukács több éneket is lejegyzett. Ezek közül az egyik – s talán elfogultan mondom, hogy a legszebb – Mária éneke. Mária éneke nem Máriáról szól, hanem Mária szól arról az Istenről, aki egyedül dicséretre méltó: „Nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve.” 
Mária éneke elsősorban Máriáé, aki kifejezte háláját és örömét az Úr szabadítása és hűsége iránt. Van neked is ilyen éneked? 
Biztos vagyok benne, hogy ha visszatekintesz, Máriával együtt mondhatod, hogy „nagy dolgokat tett velem”. Nincs szebb ének az Isten számára, mint amikor egy gyermeke őszintén és szívből magasztalja őt. 
Gyakran megfeledkezünk arról, milyen nagy dolgokat is tett velünk az Úr. 
Emlékeztesd ma magad erre, szánj egy kis időt arra, hogy emlékezz, és magasztald az Urat!

(Uzonyi Barnabás)

Mai örömteli bátorító Igénk :)

,,Igazán, mondom nektek: aki hisz bennem, annak örök élete van!,,-János 6,37-


Aki hisz , örök élete van!
Nem majd valamikor lesz,most van .Ha hiszel Jézusban,elfogadtad Őt ,Vele jársz ,akkor tiéd az örök élet. Már most abban az életben járhatsz ,amit Ő adott neked .Ő azért jött,hogy mindenben bővölködő életed legyen. (Jn.10,10)

A legdrágább ajándék a tiéd lehet ezen a karácsonyon ,amit soha senki nem vehet el tőled.
Ő ezért jött a Földre.Érted és értem született meg.
Ha nem fogadtad még el az örök életedet,tedd meg ,itt az ideje,hogy elfogadd ezen a karácsonyon,hisz erről szól az ünnep.Ehhez nem kell mást tenned, mint szívedben elfogadni Jézust egy imával.

Az újjászületés imája: (Mondd el, hangosan!)

Hiszem a szívemben, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.
Hiszem, hogy Jézus meghalt az én bűneimért.
Hiszem, hogy Jézus feltámadt a halálból, az én megigazulásomért.

Kérlek Jézus, legyél az én Uram!
Kérlek Jézus, legyél az én Megváltóm!
Kérlek Jézus, legyél az én Gyógyítóm!
A Te Igéd szerint: „Szívvel hiszünk a megigazulásra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.” (Róm. 10,10.)
Én hiszem a szívemben, és most a számmal vallást teszek a hitemről:
Jézus az én Uram!
Jézus az én Megváltóm!
Jézus az én Gyógyítóm!
Meg vagyok váltva!
Köszönöm, Úr Jézus, az örök életemet!

Ámen !
Legyen örömteli napod :) Jézussal:)

Rómabeliekhez írt levél 13. rész 8.vers


1. Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől: és a mely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek.
2. Azért, a ki ellene támad a hatalmasságnak, az Isten rendelésének támad ellene; a kik pedig ellene támadnak, önmagoknak ítéletet szereznek.
3. Mert a fejedelmek nem a jó, hanem a rossz cselekedetnek rettegésére vannak. Akarod-é pedig, hogy ne félj a hatalmasságtól? Cselekedjed a jót, és dícséreted lesz attól.
4. Mert Isten szolgája ő a te javadra. Ha pedig a gonoszt cselekszed, félj: mert nem ok nélkül viseli a fegyvert: mert Isten szolgája, bosszúálló a haragra annak, a ki gonoszt cselekszik.
5. Annakokáért szükség engedelmeskedni, nem csak a haragért, hanem a lelkiismeretért is.
6. Mert azért fizettek adót is; mivelhogy Istennek szolgái, kik ugyanabban foglalatoskodnak.
7. Adjátok meg azért mindenkinek, a mivel tartoztok: a kinek az adóval, az adót; a kinek a vámmal, a vámot; a kinek a félelemmel, a félelmet; a kinek a tisztességgel, a tisztességet.
8. Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert a ki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte.
9. Mert ez: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz, hamis tanubizonyságot ne szólj, ne kívánj, és ha valamely más parancsolat van, ebben az ígében foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat mint temagadat.
10. A szeretet nem illeti gonoszszal a felebarátot. Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet.
11. Ezt pedig cselekedjétek, tudván az időt, hogy ideje már, hogy az álomból felserkenjünk; mert most közelebb van hozzánk az idvesség, mint a mikor hívőkké lettünk.
12. Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett; vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit.
13. Mint nappal, ékesen járjunk, nem dobzódásokban és részegségekben, nem bujálkodásokban és feslettségekben, nem versengésben és írigységben:
14. Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok a kívánságokra.

2017. december 21., csütörtök

Mózes I. könyve 28. rész 3 vers


1. Előhívatá azért Izsák Jákóbot, és megáldá őt, és megparancsolá néki és mondá: Ne végy feleséget a Kananeusok leányai közűl.
2. Kelj fel, menj el Mésopotámiába, Bethuélnek a te anyád atyjának házához, és onnan végy magadnak feleséget, Lábánnak a te anyád bátyjának leányai közűl.
3. A mindenható Isten pedig áldjon meg, szaporítson és sokasítson meg téged, hogy népek sokaságává légy;
4. És adja néked az Ábrahám áldását, tenéked, és a te magodnak te veled egybe; hogy örökség szerint bírjad a földet, melyen jövevény voltál, melyet az Isten adott vala Ábrahámnak.
5. Elbocsátá azért Izsák Jákóbot, hogy menjen Mésopotámiába Lábánhoz a Siriabeli Bethuél fiához, Rebekának, Jákób és Ézsaú anyjának bátyjához.
6. És látá Ézsaú, hogy Izsák megáldotta Jákóbot, és elbocsátotta őt Mésopotámiába, hogy onnan vegyen magának feleséget; és hogy mikor áldja vala, parancsola néki, és monda: Ne végy feleséget a Kananeusok leányai közűl;
7. És hogy Jákób hallgata atyja és anyja szavára, és el is ment Mésopotámiába;
8. És látá Ézsaú, hogy a Kananeusok leányai nem tetszenek Izsáknak az ő atyjának:
9. Elméne Ézsaú Ismáelhez, és feleségűl vevé még az ő feleségeihez Ismáelnek az Ábrahám fiának leányát Mahaláthot, Nebajóthnak húgát.
10. Jákób pedig kiindula Beérsebából, és Hárán felé tartott.
11. És juta egy helyre, holott meghála, mivelhogy a nap lement vala: és vőn egyet annak a helynek kövei közűl, és feje alá tevé; és lefeküvék azon a helyen.
12. És álmot láta: Ímé egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és ímé az Istennek Angyalai fel- és alájárnak vala azon.
13. És ímé az Úr áll vala azon és szóla: Én vagyok az Úr, Ábrahámnak a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene; ezt a földet a melyen fekszel néked adom és a te magodnak.
14. És a te magod olyan lészen mint a földnek pora, és terjeszkedel nyugotra és keletre, északra és délre, és te benned és a te magodban áldatnak meg a föld minden nemzetségei.
15. És ímé én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged valahova menéndesz, és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem a mit néked mondtam.
16. Jákób pedig fölébredvén álmából, monda: Bizonyára az Úr van e helyen, és én nem tudtam.
17. Megrémüle annak okáért és monda: Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja.
18. És felkele Jákób reggel, és vevé azt a követ, melyet feje alá tett vala, és oszlopul állítá fel azt, és olajat önte annak tetejére;
19. És nevezé annak a helynek nevét Béthelnek, az előtt pedig Lúz vala annak a városnak neve.
20. És fogadást tőn Jákób, mondá: Ha az Isten velem leénd, és megőriz engem ezen az úton, a melyen most járok, és ha ételűl kenyeret s öltözetűl ruhát adánd nékem;
21. És békességgel térek vissza az én atyámnak házához: akkor az Úr leénd az én Istenem;
22. És ez a kő, a melyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lészen, és valamit adándasz nékem, annak tizedét néked adom.

2017. december 20., szerda

Napi áhítat Bemerítő János születésének előzményei

Olvasmány
Lk 1,5–25

Bárcsak tudnánk tanulni Bemerítő Jánostól! Kezdjük el az útkészítést!
5„Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy pap, név szerint Zakariás, az Abijá csoportjából; felesége pedig Áron leányai közül való volt, és a neve Erzsébet. 6 Igazak voltak mindketten az Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata és rendelése szerint. 7 Nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten előrehaladott korúak voltak. 8 Történt pedig egyszer, hogy amikor csoportjának beosztása szerint papi szolgálatot végzett az Isten előtt, 9 a papi szolgálat szokott módja szerint, sorsolással őt jelölték ki arra, hogy bemenjen az Úr templomába, és bemutassa a füstölőáldozatot. 10 A nép egész sokasága pedig kint imádkozott a füstölőáldozat órájában. 11 Ekkor megjelent neki az Úr angyala, és megállt a füstölőáldozati oltár mellett jobb felől. 12 Zakariás amikor ezt meglátta, megrettent, és félelem szállta meg. 13 De az angyal így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni. 14 Örülni fogsz, boldog leszel, és sokan örülnek majd az ő születésének, 15 mert nagy lesz ő az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva megtelik Szentlélekkel, 16 Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz, 17 és őelőtte jár az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, és az engedetleneket az igazak lelkületére térítse, hogy felkészült népet állítson az Úr elé.” 18 Zakariás így szólt az angyalhoz: „Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg ember vagyok, feleségem is előrehaladott korú.” 19 Az angyal pedig így válaszolt: „Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok. Elküldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. 20 De íme, amiért nem hittél szavaimnak, amelyek pedig be fognak teljesedni a maguk idejében, most megnémulsz, és egészen addig nem tudsz megszólalni, amíg mindezek végbe nem mennek.” 21 A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy késik a templomban. 22 Amikor mégis kijött, nem tudott velük beszélni. Ebből rájöttek, hogy látomást látott a templomban. Ő pedig csak integetett nekik, de néma maradt. 23 Amikor leteltek papi szolgálatának napjai, hazament. 24 E napok után fogant felesége, Erzsébet, aztán elrejtőzött öt hónapra, majd így szólt: 25„Ezt tette velem az Úr azokban a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.”

Amikor királyok idegen országba készültek látogatást tenni, előreküldték legmegbízhatóbb embereiket, hogy készítsenek elő mindent. Legyen gondjuk minden apró részletre, hogy a király érkezése tökéletes legyen. Ellenőrizték az utak állapotát, s próbálták kiegyenesíteni azokat az utakat, ahol a király el fog vonulni. Bemerítő János útkészítő volt Jézus előtt: „Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit” – hangzott a kiáltó szó a pusztában. Jánost nem Izrael úthálózata érdekelte, hanem az emberek szívéhez vezető ösvények. „Tegyétek egyenessé ösvényeit, minden szakadékot töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el, legyen a görbe út egyenessé, a göröngyös simává: és meglátja minden halandó az Isten szabadítását.” (Lk 3,4–6) Bemerítő János üzenetének lényege az őszinte bűnbánat és megtérés volt. Mindvégig Krisztusra mutatott, tudta, hogy neki kisebbnek kell lennie, hogy a Krisztus nagyobb lehessen. Bárcsak tudnánk tanulni Jánostól! Mind vágyunk arra, hogy az emberek meglássák az Isten szabadítását, de ennek ára van. Kezdjük el az útkészítést! Kezdjük el a saját szívünkkel! Kezdjük el ma!

(Uzonyi Barnabás)

,,Először Isten országát és annak igazságát”

„Az ember végzi a sorsvetést, de mindig az Úrtól való a döntés.” 
-(Példabeszédek 16,33)


Ha a sorsvetés úgy esik, ahogyan az Úr akarja, akkor kitől függ egész életünk sorsa? 
Ha Ő már az egyszerű sors vetését is kormányozza, annál inkább tartja kezében életünknek minden eseményét, már azért is, mert felmagasztalt Üdvözítőnk biztosít erről: „Nektek pedig fejeteknek hajszálai is mind számon vannak. Ne féljetek azért, ti sok verebecskéknél drágábbak vagytok”. „Egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül”. 

Kedves barátom, érzelmeidnek megnyugtatására szolgálna, ha ezt mindig meggondolnád. Lelked annyira megszabadulna minden rettegéstől, hogy az eddiginél képesebb volnál türelmesen, nyugodtan és békességben járni-kelni, ahogyan ez keresztyénhez illő

Mikor az ember félelemmel van eltelve, akkor nem képes teljes bizodalommal imádkozni; ha a világi dolgok miatt szomorkodik, nem szolgálhat Mesterének, hanem minden gondolatát a magáéra – illetve sajátjára – irányítja. 

Ha te valóban „először Isten országát és annak igazságát” kívánnád, akkor minden egyéb megadatna neked. Törődöl ugyan Krisztus ügyével, de emellett a földi gondok miatt saját üdvödet elhanyagolod. Te gondoskodni akartál, de a fő gondról elfelejtkezel, ami saját teendőd, t.i. Istennek engedelmeskedni. Légy bölcs, várj engedelmesen és hagyd Krisztust gondoskodjon rólad. 

Jöjj és őrizd Atyád készletházát és kérdezd meg Őt, hogy képes-e téged éheztetni, holott oly nagy készletet rakott el tárházában? Tekints könyörülő szívébe, lásd, vajon jóságát megváltoztathatná-e? Nézz kifürkészhetetlen bölcsességére; lásd, téved-e valamikor? Mindezek fölött nézz Jézus Krisztusra, közbenjáródra és kérdezd meg önmagadtól, Atyád jöhetne-e feléd kegyelme nélkül, holott tulajdon fia esedezik érted? 
Ha még a verebekre is gondol, mi módon felejtkezhetne el szegény gyermekei között a legcsekélyebbről? 
„Vessed az Úrra a te terhedet és Ő gondot visel rólad és nem engedi, hogy az igaz ember örökké háborgattasson”.

Rajta hát, nyugodj Uradba,
Bizalmad vesd Atyád karjaiba,
Nincs Ő távol tőled segélyével,
Minden szükségedben őt keresd fel;
Megáld bőven, Ő az Úr, ne búsulj!

Köszöntünk Szent Szellem!:BIZTOS LÁTOMÁS

"Kijelentetett néki a Szentlélek által, hogy addig halált nem lát, amíg meg nem látja az Úrnak Krisztusát." Lukács evangéliuma 2:26)

Amikor a Szentlélek kijelenti a jövőbeni lehetőségeket, Isten hűséges gyermekei valóságként kezelik a látást. Simeon is így tett. Egyáltalán nem támadtak kétségei afelől, hogy majd egyszer karjában tarthatja a Messiást. Walter Nelson lelkész felesége hitt abban, hogy Isten megmutatott neki egy bizonyos házat Kaneohe településen, Hawaii szigetén, ahová beköltözhetnek majd, és ott nevelhetik fel három fiukat. Habár nem álltak rendelkezésre anyagi források, hogy megvásárolhassák azt az épületet, ő mégis meg volt győződve arról, hogy az Úr gondoskodni fog róluk, és lelki szemei előtt látta a felújított otthonukat, amiben majd lakhatnak. A walesi fiatalembernek, Evan Robertsnek szintén volt egy látása, amely az ébredés tüzéről szólt. 'Szívbéli kiáltás az ébredésért' című könyvében Stephen Olford az alábbiakat írja:

"Éreztem, hogy eleven erő hatja át bensőmet, ami egyre csak nő és nő, olyannyira, hogy majdnem szétrobbantam. Isten kiárasztja szeretetét! - egyre csak ez járt a fejemben. Térdre estem, patakokban folyt rólam a veríték.. Ekkor hirtelen ragyogó dicsőség töltötte be a helyet." A Szentlélek ugyanolyan szívesen ad látást emberekkel és családokkal kapcsolatosan, mint hatalmas lelki eseményekre vonatkozóan. Segíteni fog, hogy meglássuk a hatalmas lehetőséget azon túl, ami emberi erő és bölcsesség szerint lehetetlennek látszik. A bibliai Simeon tudta, hogy mielőtt meghalna, megpillantja a Messiást. Talán némelyek gúnyolták őt ezért a meggyőződéséért, de mivel kitartott Isten mellett, a látás valósággá vált.

Imádság a mai napra
"Uram, Istenem, köszönöm neked, hogy ismét megnyitod a szememet, hogy lássam, milyen csodálatos dolgokat tudsz megvalósítani ma is Lelked által."


Thessalonikabeliekhez írt I. levél 3. rész 12vers


1. Annakokáért, mivelhogy tovább már el nem tűrhetők, jónak ítélénk, hogy magunk maradjunk Athénében,
2. És elküldöttük Timótheust, a mi atyánkfiát és Istennek szolgáját és munkatársunkat a Krisztus evangyéliomának hirdetésében, hogy erősítsen titeket és intsen titeket a ti hitetek felől;
3. Hogy senki meg ne tántorodjék ama szorongattatások között; mert ti magatok tudjátok, hogy mi arra rendeltettünk.
4. Mert mikor közöttetek valánk is, előre megmondtuk néktek, hogy szorongattatásnak leszünk kitéve; a mint meg is történt, és tudjátok.
5. Annakokáért én is, mivelhogy tovább már nem tűrhetém, elküldék, hogy megismerjem a ti hiteteket, ha nem kísértett-é meg valami módon titeket a kísértő, és nem lett-é hiábavaló a mi fáradságunk?
6. Most pedig, a mikor megérkezett hozzánk Timótheus ti tőletek, és örömhírt hozott nékünk a ti hitetek és szeretetetek felől, és arról, hogy jó emlékezéssel vagytok irántunk, mindenkor kívánván látni minket, miképen mi is titeket;
7. Ezáltal megvígasztalódtunk reátok nézve, atyámfiai, minden mi szorongattatásunk és szükségünk mellett is, a ti hitetek által:
8. Mert szinte megelevenedünk, ha ti erősek vagytok az Úrban.
9. Mert milyen hálával is fizethetünk az Istennek ti érettetek, mindazért az örömért, a melylyel örvendezünk miattatok a mi Istenünk előtt?!
10. Mikor éjjel-nappal nagy buzgón esedezünk, hogy megláthassuk a ti orczátokat, és kipótolhassuk a ti hitetek hiányait.
11. Maga pedig az Isten és a mi Atyánk, és a mi Urunk a Jézus Krisztus egyengesse meg a mi útunkat ti hozzátok!
12. Titeket pedig gyarapítson az Úr és tegyen bőségesekké az egymás iránt és mindenki iránt való szeretetben, a milyenek vagyunk mi is ti irántatok;
13. Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben, a mi Istenünk és Atyánk előtt, a mikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szenteivel egyetemben.


2017. december 19., kedd

Dicsőítések: Emlékezzél meg az Úr jóságáról!

https://www.youtube.com/watch?v=aSv_X42tszk

https://www.youtube.com/watch?v=FnEBRE_E3Rk


Emlékezzél meg az Úr jóságáról! 
Emlékezzél meg oltalmáról, 
mert olyan magas, mint az ég, 
hűsége és megtartó kegyelme hozzánk. 
Nagy az Ő kegyelme népe iránt! 

Viharokban Ő erős várunk, 
mikor szélvész dúl, karjába zár. 
Amilyen távol van napkelet, 
oly messze veti el tőlünk bűneinket. 
Nem fogy el irgalma népe iránt!

*****************************************

Emlékezzél meg az Úr jóságáról,
Emlékezzél meg oltalmáról,
Mert olyan magas, mint az ég, 
Hűsége és megtartó kegyelme hozzánk, 
Nagy az Ő kegyelme népe iránt. 
Hogy feledhetném szerelmét? 
Hogy feledném el irgalmát? 
Teljesíti , megelégít, Betölti minden vágyam

angol:

https://www.youtube.com/watch?v=JcAEx8VMaFw

Sofóniás próféta könyve 3. rész 17.vers


1. Jaj az ellenszegülőnek és undoknak, az erőszakos városnak!
2. Nem hallgatott a szóra, nem fogadta a fenyítéket, nem bízott az Úrban, Istenéhez nem közelített!
3. Fejedelmei olyanok benne, mint az ordító oroszlánok, birái, mint az estve járó farkasok, nem hagynak reggelre a csonton.
4. Prófétái hivalkodók, hitető férfiak; papjai megfertéztetik a szent helyet, erőszakot tesznek a törvényen.
5. Az Úr igaz ő benne, nem cselekszik hamisságot; reggelről reggelre napfényre hozza ítéletét; nem mulasztja el: de nem ismeri a szégyent a gonosz!
6. Nemzeteket irtottam ki; elpusztultak tornyaik; feldúltam falvaikat, nincs, a ki átmenjen rajtok; elromboltattak városaik, egy ember sincs bennök, nincsen lakosuk!
7. Mondtam: Csak félj engem, vedd fel a fenyítéket (akkor nem irtatott volna ki lakhelye; mindaz, a mit felőle végeztem): mégis mihelyt felvirradtak, rosszra indították minden cselekedetöket.
8. Azért várjatok rám, azt mondja az Úr, míg prédára kelek; mert elvégeztem, hogy egybegyűjtöm a népeket, hogy összeszedem az országokat, hogy kiöntsem rájok búsulásomat, haragomnak egész hevét, mert gerjedezésem tüzében emésztetik meg az egész föld!
9. Akkor változtatom majd a népek ajkát tisztává, hogy mind segítségül hívják az Úr nevét, hogy egy akarattal szolgálják őt.
10. Kús folyóvizein túlról hozzák imádóim, szétszórt népemnek leányai ételáldozatomat nékem.
11. Azon a napon nem szégyenülsz meg egyetlen cselekedetért sem, a melyekkel vétkeztél ellenem; mert akkor eltávolítom körödből azokat, a kik kérkedve örvendeznek benned, és nem kevélykedel többé az én szent hegyemen.
12. És marasztok közötted nyomorult és szegény népet, a kik bíznak az Úr nevében.
13. Izráel maradéka nem cselekszik hamisságot, nem szól hazugságot, és nem találtatik szájában álnokságnak nyelve, hanem legelésznek és lenyugosznak és nem lesz a ki felrettentse őket.
14. Énekelj Sionnak leánya, harsogj Izráel, örvendj és teljes szívvel vígadj Jeruzsálem leánya!
15. Megváltoztatta az Úr a te ítéletedet, elfordította ellenségedet; Izráel királya, az Úr, közötted van, nem látsz többé gonoszt!
16. Azon a napon ezt mondják Jeruzsálemnek: Ne félj! Ne lankadjanak kezeid Sion!
17. Az Úr, a te Istened közötted van; erős ő, megtart; örül te rajtad örömmel, hallgat az ő szerelmében, énekléssel örvendez néked.
18. Az ünnep miatt bánkódókat egybegyűjtöm, a kik közüled valók; gyalázat terhe van rajtok.
19. Ímé, én elbánok minden te nyomorgatóddal abban az időben, és megtartom a sántát, és összeszedem a szétszórtakat, és híresekké és nevesekké teszem őket az ő gyalázatjoknak egész földén.
20. Abban az időben elhozlak titeket, és akkor összeszedlek titeket, mert nevesekké és híresekké teszlek titeket a földnek minden népe között, mikor megfordítom a ti fogságotokat a ti szemetek előtt, azt mondja az Úr.

2017. december 18., hétfő

Heti imagondolatok: AZ IMAMEGHALLGATÁS KULCSA A HIT

"A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni: mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik." (Zsidók 11:1,6) "Ami pedig hitből nincs, bűn az." (Róma 14:23)

MILYEN MÉRTÉKBEN FÜGG AZ IMA MEGHALLGATÁSA A HITTŐL? MI A HITBŐL MONDOTT IMA?


Csak hit által közeledhetünk Istenhez: "A hit az a lelki kéz, mellyel megérinthetjük a Végtelent." | "
A hit az a kéz, amellyel a lélek megragadhatja azt a kegyelmet és irgalmat, amit Isten felajánl neki." | "Igaz hit és igaz ima - mily nagy erők. Olyanok ezek, mint két kar, melyekkel az imádkozó ember megragadja a végtelen szeretet hatalmát."

Nem a hit vált meg bennünket: "Hit által kapjuk meg Isten kegyelmét, de nem a hit az üdvözítőnk. A hit nem érdem, hanem kéz, amellyel megragadjuk Krisztust, átvesszük érdemeit, mint orvosságot a bűnre."

Isten megfogja kezünket: "Isten megfogja kezünket és segít, hogy megragadjuk Krisztus Istenségét és tökéletes jellemet öltsünk magunkra."

A hit Jézust közbenjárónak tartja: "A hit meglátja Jézust közbenjárónkként Isten jobb keze felől állni." | "Ma ott áll a kegyelem oltára előtt és Isten elé tárja azok imáit, akik vágyakoznak segítségére." | "Amint a bűnös őszinte, alázatos imája felszáll Isten trónjához, Krisztus hozzájuk adja az Ő életének és tökéletes engedelmességének érdemeit. Ez a tömjén jó illatúvá teszi imáinkat. Krisztus elhatározta, hogy közbenjár érettünk, az Atya pedig szüntelenül hallgat fiára."

A hitből mondott ima lényege: "Az ima, mely őszinte szívből fakad, és a lélek egyszerű kívánságait fejezi ki úgy, ahogy segítséget kérnénk egy földi baráttól, elvárva azt, hogy megkapjuk: ez a hitből való ima."

Az igazi hit alapja: "Az igazi hit a szentírás ígéretein és ajándékain nyugszik."

"Nem saját hitünkben, hanem Isten ígéreteiben kell bíznunk."

ÖSSZEFOGLALÁS ÉS IMAGONDOLATOK


Ha azt akarjuk, hogy imánk meghallgatásra találjon, akkor kétkedés nélkül erős hittel igényeljük és várjuk mindazt, amit Isten megígért nekünk. Isten szándékai nem változtak. Ma is ezt mondja. Kérjetek, keressetek, zörgessetek és megkapjátok, és a menny áldásai kiáradnak reátok.

Atyánk! Segíts nekünk őszinte hittel kérni, és életünket a te erőd által akaratodnak megfelelően élni, hogy a mi buzgó imánk meghallgatását semmi ne akadályozza.

A szív megszaggatása

„Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat” (Joel 2,13)


Az nem valami nehéz, ha mi belső, istenfélő hangulatunknak valami külső, látható módon, ruháink megszaggatásával adunk kifejezést, sőt nagyon gyakran valami képmutatásszerű ez, de valódi őszinte bánatot érezni nehéz, azért ritkább is. 

Az emberek minden habozás nélkül figyelembe veszik a külsőséges istentiszteleti rendeletek legcsekélyebb és legkényelmetlenebb szabályait, mert ez tetszik a testi érzékeknek, de az igaz istenfélelem nagyon megalázó és szívre ható, nagyon ellenkezik a testi embernek legbensőbb érzékével, sokkal inkább előnyben részesítenek valami tartalmatlant, világiast és feltűnőt. 

A külső szabályok jótékonyan hatnak a futólagos és ideig való értelemre, sőt hízeleg neki. A szem és fül meg vannak elégedve; az öncsalódás táplálódik; az önigazság felfuvalkodik, de ezek a külső megfigyelések nagyon csalárdak, mert a halálos órában és majd az ítéletnapon a léleknek valamivel többre van szüksége, támaszul valami igazabbra van szüksége, mint az üres alakiság és a tartalom nélküli látszat. 

Ha amellett nincsen meg az élő istenfélelem, akkor az istentisztelet hiábavaló és haszontalan, ha hiányzik annál az őszinte szív komolysága, akkor az istentiszteletnek minden külső alakja a mennyország felségének nagyszabású gúnyolása és vakmerő megcsúfolása. 

De a szív megszaggatása valami isteni és mélyen érzett hatás. 
Ez rejtett szenvedés, ami személyesen érezhető, nem valami külsőség, hanem a lélek mélyre ható műve a Szentléleknek, ami behat a hívő legmélyebb velejéig. Ez hatalmasan megalázó és teljesen ellentétben van mindennel, ami bűn, de épp ez által becses előkészítés azon kegyelmes vigaszra, amit dölyfös, meg nem alázkodott lelkek soha nem érezhetnek, ez teljes elhatározást munkál, ami egyedül csak az Isten választottainál található. Alapigénk arra szólít minket, hogy szíveinket szaggassuk meg, ámde ezek természetüknél fogva kemények, mint a márvány; tehát hogyan lehetséges? Fel kell vinnünk szívünket a Golgotára. 
Egykor a haldokló Üdvözítő hangja kősziklákat tépett szét, az még ma is olyan hatalmas.

Cseri Kálmán: Készülünk karácsonyra

"Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten. Magasztalnak a népek...(Zsolt 46,11)


Ezekben a napokban nagyon sok tennivalónk van, a legtöbb ember készül karácsonyra. De hogyan?

Tervezni és szervezni kell, pénzt és időt beosztani, munka után zsúfolt üzletekben vásárolni... Aztán mire megérkezünk az ünnephez, elfogy az erő, kiürül a pénztárca, kimerülten próbálunk illedelmesen viselkedni, és sokan el is feledkeznek arról, hogy karácsony az Úr Jézus Krisztus születésnapja.

Ebben a hangos, kapkodó időben Isten különös szeretettel figyelmeztet: csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok Isten! S aki elolvassa az egész zsoltárt, megtudja belőle, hogy

a. Isten az üdvtörténet Ura. Neki szép terve van ezzel a világgal. A gonoszság erői próbálják ezt meghiúsítani, de éppen karácsony csodája mutatja: Isten Jézus Krisztus személyében utánunk jött, hogy segítsen rajtunk.

b. Isten a történelem Ura is. Sokszor úgy tűnik, hogy a pénz, a hatalom, a hazugság diadalmaskodik, de mi tudjuk, hogy a kormány Isten kezében van.

c. És Isten a mi személyes életünk Ura is. Ő a mi erős várunk, biztos oltalmunk. Aki ismeri őt és bízik benne, annak minden körülmények közt békessége van. Őt megismerni ebben a csendben lehet.

Legyenek hát csendes adventi estéink, akár egyedül, akár családban élünk, amikor ha röviden is, de magasztaljuk őt, figyeljünk igéjére, lássuk meg nagy tetteit - köztük azt is, hogy karácsonykor Jézusban egészen közel jött hozzánk Isten!

Készüljünk karácsonyra másként, mint a világ! Az Isten előtti csendben az is hallható lesz, amit a lármában és rohanásban nem hall meg az ember. Így közelebb kerülünk Istenhez, egymáshoz és önmagunkhoz is.

"Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre lelsz, Az Úr-rendelte kegyelemben Örök, bölcs célnak megfelelsz!"


Napi áhítat: Alapos utánajárással megírva

Hét témája: Jézus jöttének előkészítése
Olvasmány: Lk 1,1–4


Isten igéje megbízható. Keresd, kutasd, mintha ezüstöt és aranyat rejtene!
1„Miután sokan vállalkoztak már arra, hogy tudósítsanak bennünket a közöttünk beteljesedett eseményekről úgy, 2 amint reánk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének: 3 magam is jónak láttam, hogy miután eleitől kezdve mindennek pontosan utánajártam, sorjában megírjam azokat neked, nagyrabecsült Teofilus, 4 hogy azokról a dolgokról, amelyekről tanítást kaptál, megtudd a kétségtelen valóságot.”
Szívesen olvasnék ma olyan újságot, melyben a híreket Lukács szerkeszti. Nem elégedett meg a félinformációkkal, nem adott a szóbeszédekre, ő mindennek pontosan utána akart járni, hogy megtudja a teljes igazságot. Ezzel a hozzáállással jegyezte le Jézus életének, halálának és feltámadásának történetét. Úgy olvashatjuk a tudósítását, hogy tudhatjuk, forrásai megbízhatóak, hitelesek, de ami a legfontosabb, maga a Szentlélek ihlette őket. 

A következő napokban megvizsgáljuk Jézus jöttének előkészítését. Születése nem spontán történt, hiszen földre jötte volt az a pillanat, amire az egész teremtett világ várt. Minden Írás róla tesz bizonyságot, reá mutat, s a több száz messiási prófécia is mind róla szól. 
Az Ige megbízható, s ha sokan kezdik is korunkban nagyon kemény vizsgálat tárgyává tenni a Bibliát, mi mégis inkább hagyjuk, hogy a Biblia vizsgáljon meg minket. 
Legyen bennünk az a hozzáállás az Isten ismerete iránt, ahogyan Lukács utánajárt mindennek alaposan: „Ha úgy keresed azt, mint az ezüstöt, és úgy kutatod, mint az elrejtett kincseket, akkor megérted, mi az Úr félelme, és rájössz, mi az istenismeret.” (Péld 2,4–5
Keresd úgy, mintha ezüst és arany lenne – mivel sokkal többet ér, mint bármi ezüst és arany!

(Uzonyi Barnabás)

Zsoltárok könyve 33. rész 20.vers


1. Örvendezzetek ti igazak, az Úrban; a hívekhez illik a dícséret.
2. Dicsérjétek az Urat cziterával; tízhúrú hárfával zengjetek néki.
3. Énekeljetek néki új éneket, lantoljatok lelkesen, harsogón.
4. Mert az Úr szava igaz, és minden cselekedete hűséges.
5. Szereti az igazságot és törvényt; az Úr kegyelmével telve a föld.
6. Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregök.
7. Összegyűjti a tenger vizeit, mintegy tömlőbe; tárházakba rakja a hullámokat.
8. Féljen az Úrtól mind az egész föld, rettegjen tőle minden földi lakó.
9. Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott.
10. Az Úr elforgatja a nemzetek tanácsát, meghiúsítja a népek gondolatait.
11. Az Úr tanácsa megáll mindörökké, szívének gondolatai nemzedékről-nemzedékre.
12. Boldog nép az, a melynek Istene az Úr, az a nép, a melyet örökségül választott magának.
13. Az égből letekint az Úr, látja az emberek minden fiát.
14. Székhelyéről lenéz a föld minden lakosára.
15. Ő alkotta mindnyájok szivét, és jól tudja minden tettöket.
16. Nem szabadul meg a király nagy sereggel; a hős sem menekül meg nagy erejével;
17. Megcsal a ló a szabadításban, nagy erejével sem ment meg.
18. Ámde az Úr szemmel tartja az őt félőket, az ő kegyelmében bízókat,
19. Hogy kimentse lelköket a halálból, és az éhségben is eltartsa őket.
20. Lelkünk az Urat várja, segítségünk és paizsunk ő.
21. Csak ő benne vigad a mi szívünk, csak az ő szent nevében bízunk!
22. Legyen, Uram, a te kegyelmed rajtunk, a miképen bíztunk te benned.