,,Ezt a tanítást azért hoztam létre, mert indíttatást éreztem rá a tegnapi Istentisztelet után,mivel ezen az áldott alkalmon úgy hiszem, kijelentést,vettem a szívemben, megerősítést mindenképpen, hogy az imáinkban érdemes és fontos konkrétan megszólítani, segítségül hívni az Urat, az adott helyzetnek megfelőlen, ha valaki gyógyulásra vár, akkor kiáltson elsősorban Jahve Rafa-hez, ha vezetésre, akkor Jahve Rohi-hoz, ha ellátásra akkor Jahve Jireh-hez és így tovább.
Hiszem, hogy Jézus megváltói műve elérhetővé tette számunkra e nevek használatát a mi hitünk által és e nevekben erő, hatalom és dicsőség van.
Kapcsoltam az igei hivatkozásokat is hogy mélyüljünk el bennük, elmélkedjünk rajtuk,forgassuk a szívünkben, gyönyörködjönk bennük, és az élő és ható ige végezze el bennünk, amire elküldetett, ezt kívánom
El Chai: Józsué 3:10
Adonai: 123 zsolt:21 Kor. 6:20
Jehovah Jireh: 1 Péter 1:18-20, Jel 5:11-12
Jehovah M’Kaddesh : 90.zsolt.17, 2Péter 1:4
Jehovah Nissi: 1 Kor15 :57, 2 Kor 2.14
Jehovah Rophe: Jer.30:17, János 4.13-14
Jehova Shalom: Máté 11:28-29, János 14:27
Jehovah Tsidkenu: Róma 6:17-18, 1Kor 1:30
Jehova Rohi: Zsidók 13.20-21, János 10:14-16
Jehovah Shammah: 16.zsolt:9, 11, Máté 28:19-20
El Elion: 1 Mózes 14:18-22, Dániel 4:17
Jehovah Tsebaoth: Neh.9:6, Ézs.6:3
Jehovah Makkeh: Zak 13:7, Mal.4:6
Jehovah Gmolah: Jer 32.18, Róm:12:17-19
Jehovah Elohay: Bírák 13.8, 16.zsolt.2
El- Elohe- Israel1Mózes 33:18-20
Jehove Eloheenu: 5Móz.5:24, 5 Móz6:4
(Innen a forrás ugyancsak:isten-neve.hupont.hu)
Mindezeken felül, Istennek még van egy neve, az Ő egyedülálló, különleges,rejtélyes, személyes, és kimondhatatlan neve.
Ez a név a misztikus zsidó hagyományban négy betűből áll:
- Y(od)
- H(é)
- V(au)
- H(é).
"A JHVH (vagy YHWH יהוה) az úgynevezett tetragrammaton (görögül τετραγράμματον – (a) négy betű), a négybetűs héber Istennév, Izrael Istenének az Ószövetségben található neve." ( idézet a A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából. )
Írásban a zsidók Isten nevét a szent tetragrammal (YHWH) jelölték:
Több mint 7000-szer fordul elő a Bibliában!
A Biblia mindegyik könyvében megtalálható az Isten neve.
Kivétel: Eszter könyve, ahol, egyáltalán nem fordul elő Isten neve.
Jahve: Ez Izrael Istenének személyneve.
A Jahve név mássalhangzói fölé, illetve alá az Adonáj szó magánhangzóit írták. Ebből a kombinációból született a Jehova szó.
A választott nép előtt Isten neve Isten lényegét fejezte ki.
Úgy látták, hogy Isten mivolta ragyog ki e névből.
Úgy számított előtte, mint maga az Isten, és úgy félt az Ő nevétől, mint egykor magától az Istentől a Sínai hegyen.
A zsidók Isten iránti tiszteletből nem ejtették ki a szent nevet (csak évente egyszer a főpap), helyette általában az Adonáj (,,az Úr'' ) nevet használták.
Létezett egy olyan szokás is, mely szerint ha Isten nevét kellett kimondani, az ember elhallgatott és szívére tette a kezét, vagy kezével az égre mutatott, és mindenki megértette, hogy Istenről van szó, de maga a szent Név nem hangzott el.
De kezdetben nem volt így.
Amikor Isten kijelentette az Ő személyes nevét, nem mondta se akkor se utána, hogy ne használják, és hogy ne ejtsék ki ezt anevet.
Sőt Isten Fia, Jézus Krisztus, a zsidók nyakassága miatt újra meg kellett tanítania őket Isten nevének a helyes használatára, kiejtésére:
János 17:6 Nyilvánvalóvá tettem a nevedet azoknak az embereknek, akiket nekem adtál a világból...
János 17:26 És megismertettem velük a nevedet, és meg is fogom ismertetni,...
Figyeljük meg ezeket a kifejezéseket:
- nyilvánvalóvá tettem
- megismertettem velük
- meg is fogom ismertetni ( ez által utalt arra, hogy a jövőben, az Ő halála után újra a feledésbe fog merülni ).
Végül is miért is közölte volna Isten ezt a különleges nevet, ha nem azt akarta volna:
- hogy ezen a néven ismerjék Őt,
- hogy ez a név megkülönböztesse Őt minden más istentől, és teremtménytől,
- hogy ezen a néven imádják Őt,
- azaz, ez a név HASZNÁLVA legyen az Ő imádatában!?
Miért fontos ?
Amikor a Biblia Isten nevét használja, máris kényszerítve érezzük magunkat arra, hogy ne mint erőre, hanem mint személyiségre gondoljunk. Ez segít minket, hogy közelebb kerüljünk hozzá.
Ezt a nevet nem az emberek választották.
A Biblia elmondja,
- hogy Isten választotta magának, és kijelentette,
- hogy használni kell ezt a nevet.
Azt mondta:
„ És Isten még egyszer elmondta Mózesnek:
„Így szólj Izrael fiaihoz: »Jehova, a ti ősatyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene küldött hozzátok.« Ez az én nevem időtlen időkig, és erről fognak emlékezni rám nemzedékről nemzedékre.” 2Mózes 3:15
Hogyan tudnánk megfelelő tisztelettel adózni a legfontosabb név viselőjének?
- Talán úgy, hogy ha sohasem mondanánk ki vagy írnánk le a nevét, mivel nem ismerjük pontosan annak eredeti kiejtését?
- Vagy inkább oly módon, hogy használjuk azt, és pedig a nyelvünk szokásos kiejtés- és írásmódján, miközben illendőképpen beszélünk a név tulajdonosáról, és mint az ő imádói, helyes viselkedésünkkel tiszteletet szerzünk neki?
Tehát nem az a lényeg, hogy mindig kijavítsuk a helyes / helytelen kiejtést, mikor senki sem tudhatja melyik a helyes!
A név kiejtése lehet - más és más - ám ez csak kiejtés kérdése, nem pedig a jelentést érinti.
A héber nyelvben olyan sajátos és rendkívül szoros kapcsolat van a személy és a név között, ami a mi nyelvünkben és nyelvi gondolkodá-sukban ismeretlen.
- Akinek nincs neve, az nem is létezik.
- A személynek a neve pedig a lehető legtöbbet elárul annak viselőjéről.
- A név ismerete azt jelenti, hogy ismerem a nevet viselő személyt. Ha a nevét sem tudom, nem ismerem őt, egy ismeretlen Isten számomra.
Tehát: Ha meg akarom ismerni Istent, akkor először a nevét kell tudnom.
***********************************
Az alábbi írás innen származik:
http://www.istenkereso.hu/tanitas/raj_tamas/istennevek.htmlÉs innen letölthető pdf-ben:
http://www.istenkereso.hu/letoltesek/tanitasok/Raj_Tamas-Istennevek_a_Bibliaban.pdfRaj Tamás:
Istennevek a Bibliában
Október elején indult el az a bibliaiskola, amely a héber Írások rejtelmeibe hivatott bevezetni az érdeklődőket. Az előadásokat Raj Tamás, az ismert főrabbi és meghívott vendégei tartják. Az esemény különlegessége, hogy a hallgatók között szép számmal akadnak különböző keresztény felekezetekből érkezett érdeklődők is, akik a sok áttételes olvasmány után, autentikus forrásból is szeretnék megismerni az Ószövetség rabbinikus bibliaértelmezéseit. Az előadások értelemszerűen nem keresztény szemszögből közelítik meg a héber írások tartalmát, ennek ellenére bőven nyújtanak tanulni és okulni valót a téma iránt érdeklődőknek. Az alábbiakban bepillantásképpen a bibliaiskola első óráinak vázlatából adunk közre néhány szemelvényt. Az estek rendezője a Makkabi Kiadó. Érdeklődni lehet a 267-8502-ös telefonszámon.
Szeretnénk, ha a héber Bibliát és annak tanításait hallgatóink jobban megértenék és megszeretnék. Reméljük azt is, hogy felkelthetjük az érdeklődést a bibliai héber nyelv szépségei iránt. Az immár klasszikus új-héber költészet egyik legnagyobb alakja, Hájim Nahman Bialik ugyanis joggal vélte úgy, hogy aki a zsidó Szentírást csak fordításból ismeri, az olyan, mintha tulajdon édesanyját egy fátylon keresztül csókolná meg...
JHVH – a négybetűs Istennév
„Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Mindenható Istenként jelentem meg, ám JHVH nevemmel nem váltam ismertté számukra” – így nyilatkozik meg Isten Mózes előtt, amikor az egyiptomi szolgaságból való kiszabadítás történelmi feladatával bízza meg őt. Ahhoz azonban, hogy ennek a híres mondatnak a jelentését feltárjuk, a négy héber betű magyarázatát is meg kell lelnünk. Az itt szereplő négybetűs istennév (görög eredetű tudományos szóval a tetra-grammaton ) értelmezése, noha szinte könyvtárnyi irodalma van, a kabbalában és a bibliatudományban egyaránt számos eltérő véleményt váltott ki, és azt mindmáig a legnagyobb titok övezi. Nem véletlen, hogy a korai görög fordítás, a Septuaginta megtartotta eredeti alakját, csupán betűit írta át, ahogyan azt az imént mi is tettük.
Isten – a Bibliából tudjuk – az ősapáknak ígérte a későbbi Izrael országát, s ők töretlenül bíztak ebben az ígéretben, noha ők ma guk egy talpalatnyi földet sem birtokoltak belőle. (Ábrahámnak még felesége sírhelyét is kemény pénzen kellett megvásárolnia.) Az ígéretet több száz év múltán, Mózes valósíthatta volna meg, ő azonban csalódottságának adott hangot, s erre szól válaszként az általunk idézett mondat. A JHVH egy olyan új fogalmat fejez ki, amely éppen ekkor keletkezett, s amelyben nem részesülhettek a bibliai ősapák: a történelmi ígéretet megvalósító, irgalmas és jóságos, az emberi történelmen uralkodó Örökkévaló fogalmát.
Az új fogalomhoz azonban szó is kellett, amely eladdig ismeretlen volt a héber szótárban. (Voltaképpen mindmáig hiányzik a héber nyelvben az örökkévaló szava.) Ezért mesterségesen alkották meg ezt az új szót Istenre. Három szót írtak egymás alá, s ezek betűit összevonták. (Mi ezt fonetikus átírásban tesszük.)
HJH = volt [ejtsd: hajá]
HVH = van [ejtsd: hove]
JHJH = lesz [ejtsd: jije]
Összevonva: JHVH = Örökkévaló
Csakhogy ezt az utóbbi szót nem lehet kimondani! (Voltaképpen innen ered, hogy a végtelen és láthatatlan Isten neve is kimondhatatlan!) Helyette legtöbbször egy másik, ugyancsak Istenre vonatkozó szót használunk: ADONÁJ, jelentése: Uram. (Ortodox zsidók még ezt sem mondják ki fölöslegesen, helyette inkább így szólnak: HASÉM = a Név, vagy egyszerűen összevonják a két szót: ADOSEM.)
Miután mintegy két évezreden át héberül csak mássalhangzókat írtak, az I. évezred végén létrejött a magánhangzó-jelölés, a „pontozás”. Ekkor a négy héber betű köré a kiejtendő szó magánhangzó jeleit rajzolták, hogy mindenki tudja, Adonájt kell olvasnia. Ám egyes teológusok ezt nem tudták, és egybeolvasták az Örökkévaló mássalhangzóit, az Uram héber szavának magánhangzóival, s így jött létre a vallásos zsidó által soha nem használt, értelmetlen JEHOVA elnevezés. Ez éppolyan tévedés, mintha a magyarban az Isten szó mássalhangzóit összekevernénk az Uram magánhangzóival, valahogy így: SuTaN. Ilyen értelmetlen sutaság a fent említett téves olvasat. Az Örökkévaló Istent jelölő négy héber betű azonban a szeretet Istenére, a történelem gondviselő Urára utal.
ELOHIM – az Istenség
A zsidó hagyomány szerint a héber Bibliában összesen 21 istennév található. Azért ilyen sok, mert Istent az ember nem ismerheti meg közvetlenül, csakis a mi világunkban megvalósuló tulajdonságai (attribútumai) által. Így olyan kifejezéseket használunk Istenre, amelyekkel életünkben is találkozunk, illetve amelyeket a mi tulajdonságainkkal egybevetve (azoknak mintegy ellentéteként) megfogalmazunk.
Így például: Örökkévaló (JHVH), Szent (Hakados), a Legfelsőbb (Eljon), Mindenható (Sadáj), az Irgalmas (Harachaman) stb. Sőt, a béke (salom) és az igazság (emet) héber szavai is jelölhetik a Világ Urát (Adon olám).
Az egyik leggyakoribb bibliai istennév, az Elohim, látszólag többes számban van, egyes számú alakja (Elóah) jóval ritkább. Csakhogy az Elohim nem egyszerű többes szám! Mellette ugyanis mindig egyes számú melléknév és ige található, például a Szentírás első mondatában: Brésit bárá Elohim – kezdetben teremtette Isten... (Ha mégis többes számú ige vagy melléknév szerepel mellette, úgy a szó nem az Egyistent, hanem a pogány isteneket vagy más hatalmasságokat, bírákat stb. jelenti.)
Tudni illik, hogy a bibliai héber nyelvben a többes szám az elvont főnevek kifejezésére is szolgál, így például a zekunim öregséget, öregkort, a neurim pedig fiatalságot, ifjúkort jelent. A teremtéstörténetben a meorot szó hol világítótesteket, hol elvont (ónévként világosságot fejez ki. Ezért az egyes számú alak ( Elóah, mellesleg az arab Allah rokona) Istent jelent, míg a „többes számú” Elohim helyes fordítása: Istenség.
A zsidó hagyomány szerint valahányszor a Bibliában az Elohim kifejezéssel találkozunk, mindig a természet Uráról, az igazságos törvényt megvalósító Istenről kell beszélnünk, míg a JHVH inkább az egyes ember és a történelem Gondviselőjét, a megbocsátás Istenét jelöli. (A Talmudban és a kabbalában ezt a midat hadin és a midat harachamim, az isteni törvény, illetve az isteni irgalom tulajdonságainak ellentétével határozzák meg.) Gondoljunk csak a papi (apai) áldásra, amelyben az Örökkévaló neve szerepel, míg a fiúkra és a lányokra külön elmondott (ugyancsak bibliai eredetű) szövegben az Istenség (Elohim). Amikor ugyanis arra kérjük Istent, hogy gyermekeinket bizonyos bibliai személyekhez hasonlóvá tegye, a fizikai (természeti) megvalósulásra gondolunk, áldást viszont a gondviselő Istentől kérünk rájuk.
Nem véletlen az sem, hogy a teremtéstörténetben végig az Elohim szó szerepel, mert ott a törvényekre épülő világ és a természet létrejöttéről olvashatunk. Az ember teremtéséről szóló részben viszont már mindkét istennevet (JHVH Elohim) együtt találjuk, hiszen az ember életében a törvény és a gondviselés már egyaránt nagy jelentőséggel bír.
E kétféle istennév gyakori és váltakozó előfordulása egyes tudósokat arra az elméletre vezette, hogy – úgymond – a Tórának több „forrása” lehetett. Julius Wellhausen evangélikus teológus az istennevek alapján nevezte el ezeket a feltételezett forrásokat „Jahvista”, illetve „Elohista kódexnek”. Ahol mindkét istennév szerepelt, az a rész a „Papi kódex” elnevezést nyerte. A bibliakritika később ezt továbbfejlesztette, elvégre nagy héber tudás sem kellett hozzá, elég volt megkeresni az istenneveket a héber Szentírásban, és hozzájuk elméletet gyártani.
A „két teremtéstörténet” – úgymond – marxista értelmezésére is elegendőnek találták ezt a kis különbséget.
Végül szinte mind a 21 istennév felhasználásával Németországban kiadták az úgynevezett Szivárványbibliát, amelyben a feltételezett „források” más-más színnel lettek nyomtatva.
Ám a látvány szépségén túl ez a módszer vajmi kevés igazolást nyert, különösen a Holt-tengeri tekercsek és egyéb újabb leletek, felfedezések tükrében.
SADÁJ – a Mindenható
Az egyik legérdekesebb és minden bizonnyal legősibb istennév. S egyúttal az egyik legismertebb is, hiszen a Sadáj felirat olvasható a vallásos zsidó otthonok ajtaira szerelt kis doboz, a mezuza külső oldalán. Három héber betűből áll (sín, dalet, jod), ám a mezuzán néha – rövidítésként – csak az első betű, a sín látható.
Az ősi bibliai elnevezés egy ambivalens (ellentétes) értelmű héber igéből, a sadad gyökből ered.
Ennek jelentése kettős: táplál és elpusztít, s ebből származik a sadájim (= emlő), illetve a sod, a megsemmisülés szava. Elvégre Isten hatalmát éppen az bizonyítja, hogy táplálni és pusztítani egyaránt képes, kinek-kinek a jutalmához vagy büntetéséhez képest. Sadáj tehát az erőt és a földöntúli hatalmat képviselő egyetlen Isten, aki igazságosan gyakorolja ezt a mérhetetlen képességét világunkban.
Éppen ezért helyesen teszi a zsidó hagyomány, hogy a címünkben szereplő szót Mindenhatóként értelmezi. S a Szentírásban a Sadáj nevet valóban mind a két értelemben használjuk – hadd idézzünk ezekre egy-két jellemző példát.
Jesája és Joél próféták szinte azonos szavakkal hívják fel a figyelmet a gonoszok büntetésére, ha majd eljön a végső ítélet, az Örökkévaló nagy és félelmetes napja, amely (egy héber szójátékkal élve: ksod misadáj javó ) „mint a pusztulás, úgy jön a Mindenhatótól”.
Ugyanakkor Jákob ősapánkat Izsák Sadáj áldásával bocsátja útjára: „a Mindenható Isten áldjon meg téged, szaporítson és sokasítson meg, hogy népek gyülekezete lehess” (Mózes I. könyve, 28. fejezet 3. vers). Sőt, noha – említettük már – a JHVH „az irgalom Istene”, Jákob mégsem az Örökkévaló, hanem Sadáj könyörületét kéri fiaira, amikor ők arra készülnek, hogy visszatérjenek Egyiptomba: „s a Mindenható Isten adjon nektek irgalmat” (ugyanott, 43. fejezet 14. vers).
Érdekes, hogy a bibliai Jób könyve, amelynek főhőse – az egyetemes emberi mondanivaló hangsúlyozása érdekében – nem zsidó, hanem egy híres keleti bölcs, előszeretettel használja a Sadáj istennevet. A név az egész Szentírásban negyvenhatszor fordul elő, s ennek több mint kétharmada, 31 előfordulás éppen Jób könyvéből való! Mindez azt bizonyítja, hogy a jutalmat és büntetést, védelmet és pusztulást igazságosan nyújtó Istent nem csupán a zsidóság, de minden ember Mindenható Urának tartjuk. Elvégre – ahogyan azt Jób szavaival állíthatjuk – „a Mindenható Isten nem téveszti el az igazságot”.
A ház védelmét és ezt az egyetemleges istenhitet hirdeti a házaink ajtófélfáin található kis doboz, a mezuza, rajta a Mindenható Isten nevével. Az egyiptomi tizedik csapástól való megmenekülésre és a szolgaságból való szabadulásra emlékeztető tekercs belső oldalán a „Halljad Izrael” első két szakaszát olvashatjuk, a Sadáj szót pedig a külső oldalára írjuk. […]
Már említettük korábban, hogy a Sadáj, a Mindenható Isten inkább az ősapák Istene volt, mert ők az ígéret teljesülésében nem részesültek, ezért az Örökkévaló, a történelem Ura csak Mózesnek nyilatkozott meg. Az égő (ám el nem hamvadó) csipkebokor jelenetében Mózes ugyanis megkérdi Istent: mit mondjak, ki küldött engem? Mire ezt a választ kapja: eje aser eje! – Mondd azt, hogy „Eje” (= a Leszek) küldött téged!
A héber nyelv jövő ideje a magyarban a jelen és a jövő időnek egyaránt megfelel, ezért aztán kétféleképp lehet (és szokás is) ezt a kinyilatkoztatást fordítani:
1. „Vagyok, aki vagyok” – ezt nem tudom elfogadni, mert Isten ilyen fölényes kijelentést nem tesz.
2. „Leszek, aki leszek” – ez viszont teljes bizonytalanságot takar, amit Isten ugyancsak nem kívánhat az embereknek üzenni.
Ezért aztán az én fordítási javaslatom a következő: „Vagyok, aki leszek” – Isten ugyanis azt adja e kijelentéssel Mózes tudtára, hogy az ígéret, amelyet az ősapáknak tett, most végre egészen bizonyosan megvalósul.
„És ők legyőzték azt (a sátánt) a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételüknek beszédéért”
JHWH, Jahweh, vagy Jehova?
Mivel a másik topikban felmerült ez a kérdés, de tulajdonképpen ide tartozik, itt válaszolom meg.
A héber eredeti szövegben JHWH áll és a legtöbb magyar és német fordításban ÚR (az R is nagy betü) illetve HERR áll, szintén nagy betükkel írva.
A zsidók nem merik kimondani a szent Nevet, mert Istenfélelmböl nem akarják még csak véletlenül sem hiába kimondani, ezért a zsidó Bibliában Örörkkévalónak fordítják.
JHWH: héberül: יהוה
Jelentése:
"ehjeh asher ehjeh" ami annyit jelent, vagyok, aki vagyok, leszek aki leszek, az örök létezö.
(Haya – létezik, élet, régi héberben: Hawa)
Mivel a héber csak konzonánsokat ír, így nehéz kimondani. Ha hozzátesszük a héber vokálokat, akkor ki lehet ejteni Jahveh – nak.
A Jehova szó eredete onann jön, hogy vokálként behelyettesítették az Adonai (Úr, görögül: kyrios (κύριος) mássalhangzóit.
J (a) H (o) W (a) H
Sokak szerint ez egy elég késö idökre tehetö szókreáció, amit Krisztus idejében egyáltalán nem ismertek. A 7-10 évszázad között a zsidó mazorétek akartak egy egységes kiejtést meghatározni ezért választották a JHWH és az Adonai keverését.
Fordítás a Bibliában:
JHWH ÚR (nagy „R“-rel)
Adonai Úr (kis „r“-rel)
Lehet, hogy némely kifejezés magyarul kicsit másképp írják, elöre is kérem az elnézéseteket.
Forrás:
http://www.bibelpraxis.de/index.php?article.1610
http://www.evangelikal.de/jhwh.html
Sajnos, amennyiben nem áll rendelkezésünkre olyan írásos emlék valahol, amit még csak ezután fognak megtalálni, ami egyértelműen bizonyítja a JHWH Név kiejtését, akkor csak az örökkévalóságban fogjuk ténylegesen megtudni, hogy hogyan is kell kiejteni. Ruff Tibor egyszer beszélt arról, hogy egyesek szerint a JHWH Nevet eredetileg feltehetőleg úgy mondták ki, hogy nem volt benne semmilyen mássalhangzó. Azt mondja, hogy azért tetszik neki ez a teória, mivel ebben az esetben úgy tudott kijönni Isten Neve az ember száján, hogy a lélegzetnek semmi sem állta az útját.
Ez azonban továbbra is csupán teória. Hála Istennek azonban, Neki nincsenek identitási problémái, ezért nem esik zavarba, ha mi korlátolt létünkre nem tudjuk pontosan kimondani a Nevét, Ha hittel mondjuk, akkor tudja, hogy Róla van szó. Ha hit nélkül mondjuk, akkor pedig hiába vesszük fel a Nevét.
Úgy gondolom, hogy nincs nagy jelentősége, hogy Jahvénak, vagy Jehovának mondjuk, valószínűleg mindkettő pontatlan. Talán annyi szól a Jahve Név mellett, hogy a Jehova Nevet a jehovisták meglehetősen lejáratták. Persze, egyáltalán nem tartom hiábavalónak az erről való értekezést, csak tudomásul kell venni, hogy ezt a kérdést bizonyíték hiányában nem tudjuk lezárni minden jó szándék ellenére sem
Igen, tényleg használják ezt a nevet. Átforditva annyit jelent, hogy "A NÉV" vagyis az Isten nevére utal, amit nem ejtenek ki sohasem. Aztán van még a Kádos-báruch-hu ami leforditva annyit jelent, hogy "Szent-áldott-Ő"
Aztán mint irtam a HÁJ is Isten Nevét takarja, illetve az Adonáj-Urunk és Elohim szó is.
Igaz, hogy az Isten rangjának a neve többesszám ragozásban van -im, sosem lehet összekeverni a bálványistennel, ugyanis azok elim, Ő pedig ELOHIM, talán utalhat a többes ragozás a hármas egységre is, de Jeshuára mindenképpen! Egyébként az Adonáj-Eloháj kifejezés pedig kettős ragozásban van, mintha két személyről lenne szó.
**************************
Bennem mégis kérdésként merült fel JEHOVA, mint Isten neve. Igyekeztem a témának utána járni, így találtam erre a fórumra is, amely nagyon sok információt tartalmaz. Ezt köszönöm Nektek. Ahogy ebben a témában tovább kutakodtam, Raj Tamás már elhunyt Budapesti Főrabbi fórumában találtam az alábbiakban bemásolt kérdéseket és válaszokat. Én úgy gondolom, hogy az egész kereszténység a zsidóságon alapszik, ezért kevés hitelesebb embert tudok elképzelni, aki pontos ismeretekkel bírhat e témában, mint egy főrabbi. De természetesen ha más a véleményetek, kérlek mondjátok el. És ha mindaz amit a Főrabbi mond, akkor az a félelmem, hogy mindaz amit a 19. századi újító ,aki a JEHOVA tanokat elkezdte népszerűsíteni zászlajára tűzött, akkor azok téves felvetésen alapulnak. Kérlek benneteket segítsetek nekem e témában eligazodni. Előre is köszönöm. Testvéri üdvözlettel: Vladár Tamás
Íme az említett fórumról kimásolt levelezés.:
- T!Rabbiúr!Köszönöm szépen a válaszát.Azt szeretném kérdezni,hogy a JHVH névnél nem ugyan úgy kellene a pontozást alkalmazni,mint a többi szónál és akkor megoldódna a kiejtés problémája? Tisztelettel Anikó
Kedves Anikó! A pontozás utólagos, és egy másik szó, a helyette olvasandó ADONÁJ magánhangzóit helyezik rá. A négybetűs istennév csak szimbólum, jelentése: Örökkévaló. Üdv. R.T.
- Tisztelt uram!
Én vagyok a Jahve/JHVH/Jehova nevet bolygató olvasó, és azt szeretném kérdezni Öntől, hogy a héber iratokban oly gyakran előforduló Isteni név Ön szerint hogyan szerepelt? És mikor Mózesnek a 10 parancsolatot adta Isten akkor hogyan mutatkozott be neki, hogy JHVH ? Bizonyára nem, azt mondta : "Én vagyok JEHOVA - atyáitok Istene, Ábrahám,Izsák és Jákob Istene EZ AZ ÉN NEVEM MINDÖRÖKKÉ "
ESETLEG ZSOLTÁROK 83:19 - amely cáfolhatatlanná teszi ezt a csodálatos elfelejtett ISTENI NEVET.
( PL. KÁROLI FORDÍTÁS ) üdvözlettel: Ildikó
Kedves Ildikó! A Jehova, mint említettem, téves olvasat. A négybetűs isteni név köré ugyanis jóval később, amikor a magánhangzó jelölés (a héber pontozás) a gyakorlatba jött, egy másik, helyette olvasandó szó (az „Uram” jelentésű ADONÁJ) magánhangzóit írták. Aki ezt nem ismerte, tévesen összeolvasta a mássalhangzókat a mellette álló magánhangzókkal, így lett belőle Jehova, aminek semmi értelme nincs. Ez olyan, mintha az Isten szó mássalhangzóit az Uram magánhangzóival olvasná valaki össze. Mi lesz belőle? SUTAN! Üdvözlettel: R.T.
- Kedves Uram !
Azt szeretném Öntől kérdezni, hogy miért nem használják az Isteni nevet, amely a héber tetragamma szerint JHVH - magyar megfelelője Jahve, ill. JEHOVA.
Ez az egyedülálló név,
több mint 7000-szer szerepel az eredeti héber iratokban, ill. teljes bibliában, és a legfontosabb volt úgy Mózes idejében, mint Jézus imájában ( akit tudom Önök nem fogadnak el...)
JEHOVA - egy név, amelyről elfeledkeztek, vagy csupán a szellemi Izrael ("Isten választottjai ") viselhetik napjainkban? :-)
Üdvözlettel: R.T.
a szerző friss bejegyzése
