2018. augusztus 25., szombat

Ruff Tibor: Mikor az ember Isten jelenlétébe megy



Mikor az ember Isten jelenlétébe megy és egészen közel kerül Istenhez, akkor nagyon sokszor éli át azt, hogy az Isten jelenléte a szentségénél fogva megrémiszti az embert: hogyan maradhatok én itt meg?! 
Mindig az a válasz: ne félj! 
De mégis ez a rémület kell ahhoz, hogy az igazság a szívünkôl kijöjjön! Valahogy megreped az ember szíve, ezáltal kerül olyan állapotba, hogy az Isten számára elérhetô legyen.
Mikor ilyen nagy száraz idôszak van, gyakran látod, hogy a föld megrepedezik. Mikor megérkezik az esô, pont ezekbe a repedezésekbe folyik le. Ha nem lennének ezek a repedések, akkor szétfolyna a víz a föld felszínén és nem tudná mélyen megitatni a földet.
Ezért az Úrnak a félelme jó dolog. 
Csak a bolondok utasítják el az Úr félelmét. Az Úr viszont és a Messiás gyönyörködik az Úrnak a félelmében, mert az szántja úgy fel az emberi szívet, hogy utána a kegyelem be tudjon oda folyni. 
Az Úr félelme tiszta és az Úr félelmében erôs a bizalom. 
Tehát ez nem azonos a kárhoztatással, gyötrésekkel meg a depresszióval, hanem ez Istennek egy szántása a szívedben, amit az Ige által vagy a sors-eseményeid által elvégez. 
Ilyenkor átmenetileg megijed az ember, de tudjad azt, hogy ez a szántás, repesztés azért történik, hogy a kegyelem még mélyebben be tudjon hatolni a szívedbe és az életedbe.

2018.08.22. IT részlet-
HITköznapok
Fotó:Haller Norbert

2018. augusztus 24., péntek

Az Úr megszabadít engem


Ha igazak kiáltanak, Te meghallgatod, és minden bajukból
kimented őket. (Zsolt. 34,17.)
A magasságos Istenhez kiáltok, Istenhez, aki jót végez
felőlem. Elküld a Mennyből és megtart engem: meg−
gyalázza az engem elnyelőt. (Zsolt. 57,2–3.)
Az Úr megment engem ellenségeimtől, még az ellenem
felkelők fölött is felmagasztal engem, az erőszakos ember−
től megszabadít engem. (Zsolt. 18,48.)
Uram, Te megszabadítasz a fegyvertől, a gonoszok szájá−
tól és az erősnek kezéből, hogy legyen reménységem, és a
hamisság befogja az ő száját. (Jób 5,15. 16.)
Elrejtesz engem a Te orcádnak rejtekében az emberek
zendülései elől; sátradban őrzöl engem a perpatvarkodó
nyelvektől. (Zsolt. 31,20.)
Meggondolás őrködik felettem, értelem őriz engem,
hogy megszabadítson engem a gonosznak útjától, és a
gonoszságszóló férfiútól. (Péld. 2,11. 12.)
Egy ellenem készült fegyver sem lesz jószerencsés, és
minden nyelv, mely ellenem perbe száll, kárhoztatik,
ez az Úr szolgáinak öröksége és az ő igazságuk, mely
Tőled van, Uram. (Ésa. 54,17.)
Isten könyörült rajtam és megszabadított engem, mert
váltságdíjat talált értem! Ezért nézhetem a Te színed nagy
örömmel, visszaadtad az igazságomat. (Jób 33,24. 26. 28.)
Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget
és a földet. Nem engedi, hogy lábam inogjon; nem
szunnyad el az én őrizőm. Az Úr az én őrizőm, az Úr az
34
35
én árnyékom az én jobb kezem felől. Az Úr megőriz
engem minden gonosztól, megőrzi az én lelkemet. Meg−
őrzi az Úr az én ki− és bemenetelemet, mostantól fogva
mindörökké! (Zsolt. 121,2–8.)
Te így bíztatsz engem: Hívj segítségül engem a nyomo−
rúság idején, én megszabadítlak téged, és te dicsőítesz
engem. (Zsolt. 50,15.)
Tudom, hogy nem nyomhat el az ellenség és a gonosz nem
nyomorgathat engem, mert Te Uram, előttem rontod meg
az én szorongatóimat. Áldalak Atyám, mert velem van a
Te hűséged és kegyelmed; a Te neveddel magasztaltatom
fel, Jézus szent nevében. (Zsolt. 89,22–24.)
Hálát adok Neked Uram, mert meghallgattad az én imáimat,
a Te neved tisztelőinek örökségét megadtad nekem. Isten
előtt lakozom örökké, kegyelmedet és hűségedet kirendel−
ted, hogy azok őrizzenek engem. (Zsolt. 61,5. 7.)
Nem aggodalmaskodom, mert tudom, hogy meg van írva:
szorongatóim ellen fordítod kezed, és megelégítesz
java búzával, és sziklából folyó mézzel töltesz be engem.
(Zsolt. 81,14. 16.)
Az Úr támasztott fel engem igazságban, és minden utamat
egyengeti. (Ésa. 45,13.)
Uram, Te vagy az én osztályos részem és poharam; Te
támogatod az én sorsomat. (Zsolt. 16,5.)
Uram, Te kiszállsz néped szabadítására, felkented segít−
ségére; szétzúzod a főt a gonosznak házában, nyakig
feltakarod az alapjait. (Hab. 3,13.)
Az Úr, mint egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti
haragját, kiált, sőt rivalg és ellenségeimen erőt vesz. (Ésa. 42,13.)
Aki velem verseng, megrontja azt az Úr, mennydörög
felette az égben. Az Úr megítéli a földnek határait,
királyának pedig hatalmat ád, és felemeli felkentjének
szarvát. (1Sám. 2,10.)
Az én ellenségeim elvesznek, és elszélednek mind a hamis−
ság cselekedők. (Zsolt. 92,9.)
Hálát adok Neked, mert elől és hátul körülzártál engem,
és fölöttem tartod kezedet. A Te kezed vezérel, és a Te
jobb kezed tart meg engem. (Zsolt. 139,5. 10.)
Mert az Úrnak része vagyok, mint az Ő népe, körülvesz
engem, gondja van rám, őriz engem, mint a szeme
fényét. Mint a fészkén felrebbenő sas, fiai felett lebeg,
kiterjeszti felettem szárnyait, felvesz engem, és tollain
emel engem. (5Móz. 32,10–12.)
Az Úr orcájának angyala megszabadít engem, az Úr
megváltott engem az én Istenem szerelmében és kegyelmé−
ben, fölvesz és hordoz engem minden napon. (Ésa. 63,9.)
Az Úr angyala tábort jár körülöttem, és kiszabadít engem
minden utamon. (Zsolt. 34,7.)
Angyalaidnak parancsoltál felőlem, hogy őrizzenek
engem minden utamon. Kézen hordoznak engem, hogy
meg ne üssem lábamat a kőbe. (Zsolt. 91,11. 12.)
És az Úr megszabadít engem a gonoszok kezéből, és
kiment engem a hatalmaskodók markából. (Jer. 15,21.)
Megszabadulok az Úr által örök szabadulással, nem vallok
szégyent és gyalázatot soha örökké! (Ésa. 45,17.)
Nem hallatik többé erőszaktétel földemen, pusztítás és
romlás határaimban, és a szabadulást hívom kőfalaimnak,
és kapuimnak a dicsőséget. (Ésa. 60,18.)
36
Sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás nem lesz a mi
utcáinkon, mert az Úr, az én Istenem erősekké teszi kapuim
zárait, s megáldja bennem az én fiaimat. (Zsolt. 144,14. 147,13.)
Én, az Úr, eltöröm jármod keresztfáit, és kimentelek
téged a szorongatónak kezéből. (Ezék. 34,27.)
Nagy örömöt szereztél nekem Uram, örvendezek Előtted
az aratók örömével. Mert az ellenség terhes igáját, vesszejét
és az engem nyomorgatónak botját összetörted. (Ésa. 9,3. 4.)
Ezért eltávozik a gonosz terhe vállamról és igája nyakam−
ról, és megsemmisül az iga a kenet alatt. (Ésa. 10,27.)
Az Úr megőrzi az Ő színbort adó szőlőjét, mert meg van
írva: Én, az Úr, őrizem azt, minden szempillantásban
öntözöm, hogy senki meg ne látogassa, éjjel−nappal meg−
őrzöm azt. (Ésa. 27,3.)
A Jézus Krisztusban való élet szellemének törvénye meg−
szabadított engem a bűn és a halál törvényétől. (Róm. 8,2.)
Köszönöm Neked Atyám, Jézus nevében, hogy megszaba−
dítottál minden evilági gonoszságtól. (Gal. 1,4.)
Isten megszabadított engem a sötétség hatalmából, és által−
vitt az Ő szerelmes Fiának országába. (Kol.1,13.)
Megerősít engem az Úr és megőriz a gonosztól. Hálát adok
Neked Uram, hogy megmenekülök az alkalmatlan és
gonosz emberektől. Kiragad engem az Úr a gonosz
minden munkájából, és megment az Ő mennyei országára.
(2Thess. 3,2. 3. 2Tim. 4,18.)
Megszabadít engem az Úr minden nyomorúságból,
kedvességet és bölcsességet ad nekem minden ember
előtt. Így Isten fiainak dicsőséges szabadságában élek.
(Csel. 7,10. Róm. 8,21.) Ámen.

Hajnalka Zakota-

2018. augusztus 18., szombat

Indul már a nép

https://www.youtube.com/watch?v=-v_oYIw4XkQ



Indul már a nép sok távoli helyről Hozza őt a szél, lépte is sietős Messzi északról, déli földrészről Száraz évszakból itt talál legelőt Hosszú vándorlás egyszer véget ér Újra táncol már a menyasszony s a vőlegény Izrael népe, összegyűjtött nép Nem felejtett el, Aki volt, Aki él Indul már a nép sok távoli helyről Úgy jönnek, mint rég, sánta és viselős Távoli erdők, büszke téveszmék Engedjétek el a kijövők seregét Hosszú vándorlás egyszer véget ér Újra táncol már a menyasszony s a vőlegény Izrael népe, összegyűjtött nép Nem felejtett el, Aki volt, Aki él A Megmentőd jön újra el És sok helyről most útra kel A megváltott nép fogja kezét Megtartja ígéretét Hosszú vándorlás egyszer véget ér Újra táncol már a menyasszony s a vőlegény Izrael népe, összegyűjtött nép Nem felejtett el, Aki volt, Aki él Izrael népe, összegyűjtött nép Nem felejtett el, Aki volt, Aki él

2018. augusztus 16., csütörtök

💥GYŐZTES ÉLET💥 - MAI GONDOLAT ❤


Istennek semmi nem lehetetlen!!

„Én vagyok az ÚR, minden élőnek az Istene. Van-e számomra lehetetlen?”- Új fordítás (MBT) - (Jeremiás könyve 32,27)

Azt kérdezi az Úr, hogy van-e olyan dolog, ami lehetetlen számára. Nincs!
Nem lehetetlen az sem, hogy az életed egyik pillanatról a másikra megváltozzon. Egy szempillantas allatt elrendez mindent!
Nem lehetetlen, hogy kihozzon az adósságból.
Nem lehetetlen, hogy a családod, amit a sátán szétszaggatott, szétdobalt, Ő egybe szerkessze.
Nem lehetetlen, hogy egy szerető társat adjon melléd
Nem lehetetlen, hogy megygógyulj...

Ő a HELYREALLÍTÓ ISTEN!!

,,Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még? Igen, a pusztában utat szerzek, és a kietlenben folyóvizeket.
20 Dicsõítni fog engem a mezõ vada, a sakálok és struczok, hogy vizet szereztem a pusztában; a kietlenben folyóvizeket, hogy választott népemnek inni adjak.
21 A nép, a melyet magamnak alkoték, hirdesse dicséretemet!,,
Ézsaiás 43:19-21 Hungarian Károli (KAR)

A kérdés, hogy hiszed-e, megbízol-e Őbenne?

Bármilyen nehéznek és kilátástalannak is tűnik a helyzet, hidd el, hogy az Úrnak semmi nem lehetetlen!!
Adjon erőt ez a hit, hogy nincs olyan dolog, amit Ő ne tudna megváltoztatni, ne tudna helyreállítani, ne tudna megoldani, csak teljesen bízz meg Őbenne!!!
Ő szeret téged, a szeme fénye vagy. Drága kincs vagy a számára.
Senki nincs, ki úgy szeretne, ahogy az Úr szeret!

Imadkozom, hogy legyen elég hited, hogy kapd meg a HIT ajandékat és a szükséges erőt is megkapod hozza! Ámen

Legyen szép napod!

2018. augusztus 10., péntek

Mikor még semmi nem létezett


Mikor még semmi nem létezett
Nemzetek, népek, királyok és bölcsek
Nem volt még ember, és földi élet sem
Te akkor már szerettél engem.

Hatalmak jöttek és tûntek el
De oly csodát, mint Te senki nem tehet
A földnek kincse nem érhet fel Veled
És senki másé nem lesz már szívem.

Eljöttél, feláldoztad Magad
Szenvedtél, azért, hogy célt mutass
Helyettem meghaltál, hogy éljek
És ezért követlek bárhová.


ABOVE ALL by Michael W Smith Lyrics



2018. augusztus 4., szombat

Tisztíts meg Ó Uram

Vezess sátradba, Uram, szüntelen hívlak e C
Én Istenem vagy Te, úgy vágyom utánad D e D
Engedd hallanom hangod, hiszen Tõled van az élet e C
Nem ad boldogságot más, csak a Te jelenléted D a D

refrén:
Tisztíts meg ó Uram, szent tüzeddel e D
Szentelj meg a bárány vérével a C H
Vedd izzó parazsad a mennyei oltárról e D
Érintsd meg ajkaim, hogy szent legyek a h C
Érintsd meg ajkaim, hogy szent legyek a h e

Szólj Uram, hallja szolgád a Te kedves beszéded e C
Szívem mélyére rejtem, hogy ne vétkezzem többé D e D
Készen állok elõtted, hogy tegyem, amit parancsolsz e C
Amit rám bízol Uram, hogy örömmel elvégezzem

https://www.youtube.com/watch?v=fVnojEDsb0E

A keresztényeknek a “Sabbath”-ot meg kell tartaniuk?



Szívem tágra nyitom, befogadlak Téged,
Szükségem van rád, Uram.
Keskeny út, amelyet megnyitottál nékem,
Trónod elé vezet el, Uram.

Tudom azt, hogy megváltottál, örökké élni fogok.
Véreddel megtisztítottál, tudom, hogy szabad vagyok!
Megfizetted az árat, életed áldoztad!
Odaszánom magamat, életembe fogadlak örökké!

https://www.youtube.com/watch?v=eYaoBg6-JFg

************************************************************

Válasz: Gyakran állítják, hogy Isten már az Édenkertben meghírdette a Sabbath-ot – hivatkozva ilyenkor a Sabbath és a 2 Mózes 20:11 közötti kapcsolatra. 
Habár Isten megpihent a hetedik napon (1 Mózes 2:3), és ez előrevetíti a későbbi Sabbath-törvényt, semmiféle bibliai bizonyítékot nem lelünk arra, hogy megtartatott volna a Sabbath mielőtt Izrel kivonult Egyiptomból. Sehol a Bibliában nem találunk utalást sem arra, hogy a Sabbath megtartása gyakorlatban lett volna Ádámtól Mózesig.

Isten Igéje világosan beszél: a Sabbath megtartása különleges jel volt Isten és Izrael között: “Mózes fölment Istenhez, az Úr pedig így kiáltott hozzá a hegyről: Így szólj Jákób házához, és ezt hirdesd Izráel fiainak: Ti láttátok, mit cselekedtem Egyiptommal, hogyan hordoztalak benneteket sasszárnyakon, és hogyan hoztalak ide benneteket. Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül, bár enyém az egész föld.” (2 Mózes 19:3-5)

“Tartsák meg Izráel fiai a szombatot, tegyék a nyugalom napjává nemzedékről nemzedékre örök szövetségül. Örök jel ez köztem és Izráel fiai között. Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget és a földet, a hetedik napon pedig megnyugodott és megpihent.” (2 Mózes 31:16–17)

Az 5Mózes 5-ben, Mózes újra megfogalmazza a Tízparancsolatot Izrael következő generációjának. Ez esetben, miután megparancsolja a Sabbath megtartását (12-14 versek), Mózes megokolja, miért adatott Izraelnek a Sabbath-törvény: “Emlékezzél arra, hogy szolga voltál Egyiptomban, de kihozott onnan Istened, az Úr, erős kézzel és kinyújtott karral. Ezért parancsolta neked Istened, az Úr, hogy tartsd meg a nyugalom napját.” (5 Mózes 5:15)

Figyeljük csak meg az “ezért” szót! Isten nem azért akarta a Sabbath-napot, hogy a teremtésre emlékezzenek, hanem hogy emlékezzenek egyiptomi szolgaságukra és arra, hogyan mentette ki őket az Úr. Figyeljük meg a Sabbath-nap megtartásának követelményeit: Sabbath-törvény alatt levő személy nem hagyhatta el a házát a Sabbath napján (2 Mózes 16:29), nem rakhatott tüzet (2 Mózes 35:3), és nem késztehetett senkit sem munkára (5 Mózes 5:14). Aki megszegte a Sabbath-törvényt, azt halállal büntették (2 Móz 31:15; 4 Móz 15:32-35).

Az Újszövetség tanulmányozása négy fontos dolgot mutat meg nekünk:

1. Amikor Krisztus feltámadt testében megjelenik és a nap is meg van említve, ez a nap mindig a hét első napja (Máté 28:1, 9, 10; Márk 16:9; Lukács 24:1, 13, 15; János 20:19, 26).

2. Az egyetlen alkalom, amikor a Sabbathot említi az Ige a Cselekedetek könyvétől a Jelenésekig evangélizációs célból történik, a zsidók miatt, és a környezet pedig egy zsinagóga (Cselekedetek 13-18 részek). Pál azt írja: “A zsidóknak olyanná lettem, mint aki zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat; a törvény uralma alatt levőknek, mint a törvény uralma alatt levő - pedig én magam nem vagyok a törvény uralma alatt -, hogy megnyerjem a törvény uralma alatt levőket.” (1 Korintus 9:20). Pál nem azért ment oda, hogy közösséget keressen és oktassa a híveket, hanem hogy megmentse az elveszetteket

3. Amikor Pál ezt mondja: “Mostantól fogva a pogányokhoz megyek.” (Csel 18:6), attól fogva a Sabbath többé nem kerül említésre.

4. Ahelyett, hogy a Sabbath-hoz való ragaszkodást szorgalmazná, az Újszövetség az ellenkezőjét kéri (beleértve a 3. pontban említett kivételt – Kolossé 2:16)

Ha közelebbről megvizsgáljuk a 4. pontot, hogy az újszövetségi hívőknek semmiféle kötelezettségük nincs a Sabbath megtartására nézve, és azt is megláthatjuk, hogy a vasárnap mint “keresztény Sabbath” ötlete teljesen idegen a Bibliától. 
Amint említettük, csupán egy helyen említi a Sabbathot, aztán Pál a pogányok felé fordul. “Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt. Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság.” (Kolossé 2:16–17). A zsidó Sabbath eltöröltetett, mikor Jézus a kereszten “Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára.” 
(Kolossé 2:14).

Ez a gondolat nemegyszer megjelenik az Újszövetségben: “Ez az egyik napot különbnek tartja a másik napnál, az pedig egyformának tart minden napot: mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében. Aki az egyik napot megkülönbözteti, az Úrért különbözteti meg. Aki eszik, az is az Úrért eszik, hiszen hálát ad az Istennek.” (Róma 14:5-6a). “Most azonban, miután megismertétek Istent, vagy még inkább: Isten ismert meg titeket, hogyan térhettek vissza ismét az erőtlen és szegény elemekhez, és hogyan akartok újból szolgájukká lenni? Aggódva figyeltek a napokra, hónapokra, az évszakokra és az esztendőkre” (Galata 4:9–10).

Azonban néhányan azt állítják, hogy Konstantin határozata 321-ben “,egváltoztatta” a Sabbath-ot szombatról vasárnapra. Hogy melyik napon találkozott az első gyülekezet istentiszteleti alkalmon?
A Szentírás egyetlen helyen sem említi a szombatot a hívők gyülekezési napja gyanánt.
Ugyanakkor kristálytiszta utalásokat találunk arra, hogy a hét első napján jöttek össze. Példa erre a Cselekedetek 20:7: “A hét első napján pedig, amikor összegyűltünk, hogy megtörjük a kenyeret (...)”.
Az 1 Korintus 16:2-ben Pál sürgeti a korintusi híveket, hogy “A hét első napján mindegyikőtök tegye félre és gyűjtse össze azt, ami telik tőle, nehogy akkor történjék a gyűjtés, amikor odamegyek.” Minthogy Pál az adakozást “szolgálatnak” nevezi a 2 Korintus 9:12-ben, ennek összegyűjtése minden bizonnyal a vasárnapi istentiszteletek alkalmával történt. Történelmileg a vasárnap és nem a szombat volt a normális talákozási nap a keresztény gyülekezetek számára, és ez a gyakorlat az első századig nyúlik vissza.

A Sabbath Izraelnek adatott, és nem az Egyháznak. A Sabbath még ma is szombat, nem vasárnap – ez soha sem változott. Azonban a Sabbath az Ószövetségi törvény része, a keresztények viszont mentesek a törvény kötelékeitől (Galata 4:1-26; Róma 6:14). 
A Sabbath megtartása nem kötelező a keresztényeknek – legyen az szombat vagy vasárnap. 
A hét első napja, a vasárnap, az Úr napja (Jelenések 1:10), ami az Új Teremtést ünnepli Krisztussal mint feltámadt Királyunkkal együtt. 
Nem kötelez semmi, hogy megfeleljünk a mózesi Sabbathnak – pihenésben, hanem szabadok vagyunk Krisztus követésére – Őt szolgálva. 
Pál apostol azt mondja, hogy minden egyes kereszténynek döntenie kell, hogyan éli meg a Sabbathot: “Ez az egyik napot különbnek tartja a másik napnál, az pedig egyformának tart minden napot: mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében.” (Romans 14:5). 
Minden nap Isten kell imádnunk, nem csak szombaton – vagy épp vasárnap.


Személy szerint én szeretem a szombat megtartasat, ha módom van rá!
Az én szívemben az van, hogy egy napot pihenéssel az Úrral és a Családommal töltök!
Minnenap van egy elkülönített idő rá, de szombaton egésznap!
Szüksége van rá a szervezetünknek a FELTÖLTÖDNI, a lelkünknek és a szellemünknek egyaránt!!
NAGY áldás ez az egész csaláadnak! 
Imadkozd ki és megadja a szívedbe az Úr te számodra is a választ!!

2018. augusztus 2., csütörtök

Csendes Percek Istennel- A hála mindent megváltoztat…

,,Minden körülmény között hálát adjatok…,,- (1 Thessz. 5:18, angol fordítás)

Pál írta a thesszalonikai levelet. A vers olvasásakor talán arra gondolunk, milyen szépen csengő szavak is ezek. Majd felületesen hálát adunk a mindennapjainkért és folytatjuk a napi rutinunkat.
A valóságban azonban nagyon kevesen tudjuk igazán észrevenni és hálásan megköszönni a bennünket körülvevő áldásokat.

Ha megfigyeljük, a Biblia nem azt parancsolja, hogy érezzük magunkat hálásnak minden körülményben, hanem arra utasít, hogy “adjunk hálát minden körülmény között.” Amikor egy nehéz élethelyzetben elkezdem Istent dicsőíteni, -még akkor is, ha semmi kedvem sincs hozzá-, sok esetben egy fátyol hull le a szememről, és Isten dicsősége ragyog fel előttem. Olyan ez, mint amikor gyémánt csillog a fekete bársonyon. A tragédiák zűrzavarában sok esetben egyáltalán nem látom ezt a dicsőséget, de akkor is áldhatom Istent az Ő jelenlétéért.

A hálaadás megváltoztatja a lencsét, amin keresztül életünk adott darabkáját szemléljük. Ilyenkor átértékeljük a nézőpontunkat az összetört álmok, kapcsolatok, a körülmények zűrzavara vagy a megválaszolatlan vágyaink ellenére. Amint Istent dicsőíted önmagáért és munkálkodásáért, akkor a figyelmed középpontjában Ő nagyobbá, a probléma pedig kisebbé változik, valamint az igazságról alkotott ismereted és érzésed közötti érzelmi űr szűkül, te pedig egy bensőségesebb kapcsolatba kerülsz Isteneddel.

A Zsoltárokban számtalan helyen Dávid lázad a körülményei miatt. (42. 57. 62. Zsoltár) A legtöbb esetben aztán a siránkozásai közepette elkezdi Istent dicsőíteni jelleméért és munkájáért. És tudod mi történik ekkor? Dávid hirtelen jobban kezdi érezni magát! Rádöbben, hogy nem is olyan borzasztó az élete. A nézőpontja középpontjában Isten egyre hatalmasabbá válik, a probléma pedig egyre kisebbé változik, és ekkor minden esetben meglátja Isten dicsőségét ragyogni az élethelyzetében.

Miről is van szó? Egy aprócska zsoltár keretében Dávid a depresszióból az ünneplésre vált át. Nem vár addig, míg Isten megváltoztatja a körülményeit, megoldotta problémáit, vagy kedélyesebbé tette őt, Dávid mindezek megtörténte előtt hálát adott Istennek. Drága barátnőm, amikor abbahagyjuk a panaszkodást, zsörtölődést, és elkezdjük Isten szeretetnyelvét, a hálaadást használni, a látószögünk is megváltozik. A magasztalás lencséjén keresztül fogjuk észrevenni a percekben elrejtőző dicsőséget, – olyan ragyogó pillanatokat, melyek mindig is ott voltak, csak rejtve maradtak zsörtölődő szemeink előtt.



Drága Uram! Magasztalom nagy nevedet. Annak ellenére, hogy nem mindig értem, mi miért történik az életemben, bízom a jóságodban, és megkapaszkodom abban a tudatban, hogy terved az életemre vonatkozóan reményteljes. Jézus nevében, Ámen

(forrás:Girlfriends in God, Daily devotionals, Sharon Jaynes, Gratitude changes things, Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2014 Used with permission,www.girlfriendsingod.com, )

Csendes percek Istennel- Ne félj, és ne rettegj

„Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz.”
Józsué könyve 1:9

„Nem, Uram. Nekem ez nem megy. Én nem vagyok erős, bátor meg még inkább nem. És ha az lennék is, erőm akkor sem lenne véghezvinni azt, ami rám vár.” – és egyre csak küzdesz Istennel. Hiszen te próbáltad már nem egyszer, és egy idő után mindegyik nekifutásod kudarcba fulladt.

Próbáltál erős lenni, rendíthetetlen, mint a szikla, érzelmek nélküli, mint a sétányon lévő szobrok arca. Próbáltál harcolni másokkal, önmagaddal, és győzni. Próbáltál kiállni az igazért, a jóért, az értelmesért, és minden izmodat megfeszítve egyre csak küzdöttél, de mind hiába. Nem, te nem vagy erős. Te nem vagy érzések nélküli, te nem vagy hős. Egyedül.

És talán most jössz rá, hogy amit eddig a lényegnek gondoltál, talán nem is az. Hogy a lényeg nem a saját teljesítményeden, a saját erőlködéseiden, önmagadon, hanem Istenen van. Mert egyedül tényleg nem lehetsz soha elég erős. Lehet, hogy egy darabig megy. Lehet, hogy néhány kört le tudsz futni, talán még fel is néznek rád a többiek, és elismerően sóhajtanak: Micsoda teljesítmény! De a következő kör közepén már a padlón találod magad.

Lehet, hogy ideig-óráig sikerül palástolni, álarc alá rejteni az érzéseidet, a félelmet, fájdalmat, gyászt és csalódottságot, de ez nem tarthat örökké. Egyszer minden álarc lehull, és rájössz, egyedül nem tudsz bátorsággal szembenézni a történésekkel.

Egyedül nem. De Istennel minden lehetséges. Ő nem kéri, hogy állj meg a tomboló viharban mindenféle segítség nélkül. Nem kéri, hogy játszd a hőst, és hordozz minden terhet a saját válladon. Ő azt kéri, fogadd el a segítségét! Fogadd el a társaságát, engedd, hogy veled menjen az úton, és légy erős és bátor Vele!

Ne feledd, nem egyedül kell futnod a pályán a köröket. Isten veled van, bármerre is vigyen utad, és vele az lehetsz, aminek Ő megálmodott: hős, az Ő hőse!